Január 29-én Csíkszentkirályon szervezték meg nyolcadik alkalommal az alcsíki egyházi kórusok találkozóját. Csíkszentimre, Szentsimon, Szentmárton, Csíkszentgyörgy, Menaság, Kászonújfalu, valamint Csíkszentkirály kórusa lépett fel, majd következett a hagyományossá vált közös éneklés. /Takács Éva: Egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 31./
2005. április 25.
Április 23-án megnyílt az ország első borvíz múzeuma az alcsíki településen, Nagytusnádon, a Baglyos borvízkútnál. A csíkszeredai Polgár-Társ Alapítvány volt a múzeum létrehozásának anyagi támogatója. A jurtára hasonlító, kör alakú épületben gazdag képet kap az érdeklődő a természetes italról. Gyarmathi Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója reméli: sikerül a borvízmúzeumot a Csíki Székely Múzeum tudományos ernyője alá bevonni. /(Daczó Dénes): Az országban elsőként. Múzeum az „angyalok italának”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./
2005. április 27.
Április 23-án második alkalommal szervezte meg Kászonaltízben a helyi iskola tanítói közössége a Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület és Hargita Megye Kulturális Központja közreműködésével a II. Alcsíki Gyermekszínjátszó Találkozót. Tíz faluból – Csíkszentsimon, Csatószeg, Csíkszentmárton, Kozmás, Bánkfalva, Nagytusnád, Újtusnád, Kászonújfalu, Kászonfeltíz és Kászonaltíz – 18 csoport (220 gyermek) lépett fel. /Antal Teréz, Kászonaltíz: Gyermekszínjátszó találkozó a Kászonokban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 27./
2005. július 28.
Megkezdődött Csíkszentkirályon az immár 5. alkalommal megszervezett Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka. Ez alkalommal erdélyi és magyarországi tájépítők, építészek a lakosság közreműködésével a Borsáros-fürdőt akarják hajdani állapotába visszaállítani. A munkálatokat a helybeli önkormányzat, az Alcsík Kistérségi Társulás, a budapesti Ars Tobia Alapítvány és nem utolsósorban a Csíki Természetvédő Egyesület támogatja. /Fürdőépítő kaláka Csíkszentkirályon. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./
2005. december 6.
Levélben fordult a megyei önkormányzathoz és a felcsíki katolikus papokhoz Darvas Kozma József csíkszeredai plébános, címzetes esperes, ebben a megyei tanács által az egyházaknak kiutalt pénz elosztási módját kifogásolta. Az elmúlt években a törvény alapján az egyházak kaptak támogatást. 98 000 katolikus él Alcsíkon és Felcsíkon, négyezer valahány református, ezerszáz unitárius és 74 evangélikus, hétezer valahány ortodox. Arányosan a katolikusokat 88 százalék illette volna meg, nem 50 százalék alatti összeg, amit adtak. Borboly Csaba alelnök terjesztette elő a különböző vallási felekezetek támogatására szánt összegekről szóló tervezetet. Szokásjog, hogy minden évben egy-egy régió egyházai kapják a pénzt. Ebben az évben Csík került sorra. Az egyházvezetők úgy értesültek, hogy 2 milliárd lej szétosztásáról van szó, közben év eleji költségvetésben csak 1,2 milliárd lejt hagytak jóvá. Ugyanakkor az operatív vezetőség úgy döntött, hogy az ortodox egyház részére is kell fordítani az összeget, mert ahhoz, hogy Bukarestből a magyar egyházak részére tudjanak igényelni támogatást, gesztust kellett tenni. Ezért az összeg 10 százalékát az ortodox egyháznak adták, a többit az egyházvezetők egyezségével arányosan osztották szét. /Takács Éva: Az egyházaknak szánt pénz elosztásáról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./
2006. március 9.
Az Alcsík Kistérségi Társulás kezdeményezte 2000-ben, Csíkszentgyörgy nagy szülöttje, az 1848-as szabadságharc híres hadvezére, Gál Sándor szülőházának helyreállítását. A társulás elnöke, Gergely András; menedzsere, Kassay János, valamint a község polgármestere, György József együttműködésének eredményeként a helyreállítási terv szerint, a régi formát és stílust követve apránként haladtak előre. A ház a község fontos turisztikai látványossága lesz a jövőben. /Kristó Tibor: Gál Sándor megújuló szülőháza. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./
2006. március 14.
A Székely Nemzeti Tanács csíki területi elnöke György Attila, a városi pedig Szondy Zoltán. Szondy Zoltán lemondott, helyette Márton Róbert lett Csíkszeredában az SZNT vezetője. Márton Róbert úgy látja, nagy a kiábrándultság. Az embereket megfélemlítették. A cégek vezetői kénytelenek összekacsintani a hatalomban lévő atyafiakkal. Az alkalmazott pedig kénytelen a főnöke politikai irányvonalához igazodni. „Azok, akiknek ki kellene harcolniuk az autonómiát, tizenhat éve ott ülnek a parlamentben, de nem az önrendelkezés kivívása a fontos számukra, hanem a hatalom” – jegyezte meg. Március 15-én buszokat indítanak majd Csíkszeredából, Al- és Felcsíkból, de a Gyimesekből is Székelyudvarhelyre. A román tiltakozásra Márton Róbert emlékeztetett: amikor a románok Antonescu marsallt ünneplik, erdélyi magyar szervezetek nem tiltakoztak és nem szerveztek ellentüntetést. Most a szokásos riogatás történik. /Jakab Lőrinc: Ünnepi készülődés Csíkban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 14
2006. március 16.
A Csíkszentmártontól alig néhány kilométerre lévő Nyergestetőn minden évben kétszer, augusztus 1-jén és március 15-én koszorúznak, ünnepséget tartanak az alcsíkiak és a kászoniak. Székely Ernő, Csíkszentkirály polgármestere hangsúlyozta, hogy csak együtt lehet harcolni nemzeti érdekeinkért. Borboly Csaba, a Megyei Tanács alelnöke rámutatott, hogy a székelység jövője szempontjából fontos az autonómia, a nemzeti érdekekért vívott harcot csak szívós, kitartó munkával lehet elérni. Ráduly Róbert Kálmán, a Csík Területi RMDSZ elnöke szerint az autonómia-törekvések ott kell legyenek a székelység modern kori követeléseinek 12 pontja között, az autonómiáért folytatott harcot nem szabad feladni. A nyergestetői ünnepség második felében a csíkszentkirályi Vitos Mózes Általános Iskola diákjai mutatták be ünnepi műsorukat. /(Dobos László): Autonómia-követelések a Nyergestetőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2006. június 5.
Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./
2006. június 8.
A múlt hét végén tartották Csíkszeredában, a Márton Áron Gimnáziumban a Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő döntőjét, melyet idén hetedszer rendeztek meg. Öt elődöntőn mutatták meg tudásukat a versenyzők – tájékoztatott dr. Szalay Zoltán, a szervező Csak Tiszta Forrásból Alapítvány vezetője –, Gyergyó vidéke Borszékkel, Felcsík, Alcsík a Kászonokkal, Csíkszereda és környéke, Gyimes és Moldva. Az elődöntőkön összesen 173 tanuló vett részt 25 helységből. 58 egyéni versenyző és 8 dalcsoport került be a csíkszeredai döntőbe. A rendezvény támogatója az Illyés és a Communitas alapítványok, valamint a Hargita megyei és a csíkszeredai önkormányzat voltak. /Sarány István: Csak tiszta forrásból. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 8./
2006. június 9.
A korábban már megméretett alcsíki és felcsíki gyermekszínjátszó csoportok legügyesebbjei mutatták be műsoraikat. Magyarul szépen beszélő, színházkedvelő, nyitott gyermekeket nevelni – fogalmazta meg Tima Mária Magdolna tanítónő a június 8-án lezajlott Kis Csíki Színészek Találkozójának célját. A III. Alcsíki, illetve az I. Felcsíki Gyermekszínjátszó Találkozók legjobb kilenc csoportját, mintegy százhetven gyermeket mozgatott meg a műkedvelő rendezvény. A kászonaltízi Kazun Egyesület, illetve a társszervező Dr. Lukács Mihály Általános Iskola által megvalósított gyermekszínjátszó találkozó ígéretes kezdeményezés. /Antal Ildikó: Kis Csíki Színészek Találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./
2006. december 11.
Néptánckedvelő gyermekek alcsíki tánccsoportjait hívta találkozóra a tusnádfürdői Gyöngyvirág Egyesület, és közel kétszázötven gyermek és fiatal jelent meg december 10-én az első Alcsíki Gyermek Néptánctalálkozón. /Antal Ildikó: Alcsíki néptáncegyüttesek bokrétája. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./
2007. február 12.
Február 10-én tartották meg a Csíkszentsimonban a XII. Alcsíki Egyházi Kórusok Találkozóját. Az ünnepi szónok a gyermekkorát Csíkszentsimonban töltő Tamás József püspök volt. Mise után a kórusok bemutatták repertoárjuk két-két darabját. Egymást követték a csíkmenasági, a csíkszentkirályi, a csíkszentgyörgyi, a csíkszentmártoni, az újtusnádi kórusok, végül a házigazda csíkszentsimoni kórus. /Sarány István: Alcsíki Egyházi Kórusok Találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 12./
2007. február 16.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye közzétette a 2006-os esztendőre vonatkozó statisztikai adatait. A 15 főesperesi kerületben 365 932 a hívek száma. 2006-ban 4443 keresztelőt jegyeztek, a temetések száma pedig szinte ezerrel több volt: 5420. A jelzett időszakban 2096 házasságot kötöttek, ebből 780 vegyes házasság. Nagy az eltérés a keresztelők és a temetések száma között a szórványvidéken, így a Szeben–Fogaras főesperesi kerületben 31 keresztelőre jutott 62 temetés, az erzsébetvárosi kerületben 25 keresztelő és 75 temetés, a kolozs-dobokai kerületben 178 keresztelő és 305 temetés, a belső-szolnoki kerületben 51 keresztelő és 104 temetés, az aranyos-tordai kerületben 23 keresztelő és 64 temetés, a küküllői kerületben 48 keresztelő és 88 temetés. Székelyföld déli peremén sem sokkal jobb a helyzet, a sepsi-barcasági kerületben például 469 keresztelőt jegyeztek és 563 temetést. Alcsíkon 279 keresztelő volt és 369 temetés, Gyergyóban 491 keresztelő és 813 temetés, csupán az udvarhelyi és a felcsíki kerületben jegyeztek több keresztelőt, mint temetést: 817–741, illetve 864–790. A főegyházmegyében a hívek száma 2001-ben 390 077 volt az egyházi statisztikák szerint, 2003-ban 399 208, 2006-ban pedig 365 932. Három év alatt több mint 33 ezerrel fogyatkozott a lélekszám. E fogyatkozás a négy székelyföldi kerületre is érvényes, szinte 2-2 ezerrel csökkent ezekben is a katolikusok létszáma. A 2001 és 2006 közötti időszakban évente jelentős eltéréseket mutat a keresztelések száma, de a főegyházmegye szintjén enyhe növekedés tapasztalható. Növekvő a tendencia Felcsíkon és Udvarhelyszéken, ezzel szemben Gyergyóban és Alcsíkon enyhe csökkenés tapasztalható. A temetések száma a főegyházmegye és a négy székelyföldi főesperesi kerület szintjén egyaránt növekvő tendenciát mutat, kivételt képez talán Felcsík, ahol 2004 óta csökken a temetések száma. Az erdélyi katolikusság fogyása jelzi az erdélyi magyarság fogyatkozását is, s bár a keresztelések száma hat év alatt enyhe növekedést mutat, az elhalálozások számának növekedése, illetve a vegyes házasságok számának emelkedése alátámasztja ezt a megállapítást. /Sarány István: Lassú fogyás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./
2007. március 15.
Az egykori rádiósokból, tévésekből egy éve alakult produkciós iroda hiánypótló sorozat elkészítésén dolgozik. Munkatársai falvakról, községekről, illetve a régiókról készítenek ismeretterjesztő bemutatófilmeket. Első önálló produkciójukat Zetelakáról készítették. A 20-25 perc hosszúságú kisfilm általában egy-egy települést mutat be, az úgynevezett „nagyfilmeken” keresztül pedig egy-egy régiót, így Hargita megyéről, a Homoródmentéről vagy éppen az Alcsíkról készült alkotások. Ezek nem dokumentumfilmek, nem reklámfilmek, hanem olyan bemutatófilmek, melyek a legfontosabb értékeket, rövid történelmi áttekintéssel általános tudnivalókat tartalmaznak. Tavaly összesen 17 filmet forgattak, idénre pedig 30-at terveznek, Hargita megye mellett Maros megyében és leginkább Kovászna megyében fognak dolgozni. Az ismertebb településekről – mint Korond, Parajd vagy Borszék – készült filmek hamarosan román, illetve angol nyelven is elkészülnek. /Csáki Emese: Mozgóképes útikönyvek Székelyföldről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 15./
2007. április 2.
Kétszer annyi színjátszó csapat lépett fel Kászonaltíz kultúrotthonában a március 31-én tartott alcsíki szakaszon, mint a Kis Csíki Színészek vetélkedő előző két helyszínén. A színjátszó csoportok produkcióinak bemutatásával párhuzamosan a Pörgettyű Játszóház kézműves-foglalkozást tartott. Az alcsíkiak otthonosabban mozogtak a színpadon, mert a 2004-ben életre keltett Alcsíki Gyermekszínjátszó Találkozót már ismerték. A mostani vetélkedőt a kászonaltízi Kazun Közművelődési és Közéleti Egyesület, a CSTIT és a csíkszentdomokosi Márton Áron Alapítvány szervezte. /Alcsíki kicsi színjátszók. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 2./
2007. május 21.
Markó Béla miniszterelnök-helyettes Borbély László vidékfejlesztési miniszterrel, az RMDSZ több tisztségviselője kíséretében Székelyföldre látogatott. „Ami fontos Gyergyónak, Székelyföldnek, fontos az egész országnak” – jelentette ki Markó Béla Gyergyószentmiklóson. „El kell jutni oda, hogy ami Gyergyóban érdem, az ne legyen bűn az ország másik részén” – fejtette ki Markó Béla RMDSZ-elnök a gyergyószentmiklósi sportcsarnok hétvégi avatóünnepségén. A politikus azokra a vádakra célzott, melyekkel bizonyos RMDSZ tisztségviselőket az Országos Korrupcióellenes Ügyészség azért zaklat, mert – úgymond – etnikai kritériumok alapján osztottak pénzt a helyi közösségeknek. Borbély Kelemen Hunor képviselő és Verestóy Attila szenátor kíséretében további két sporttermet avatott Hargita megyében, egyet Homoródalmáson, másikat Csíkszentléleken. Idén Hargita megyében további öt sportlétesítmény épül, közöttük egy sportcsarnok Csíkszeredában. Borbély emlékeztetett: tavaly két tornaterem építését finanszírozta a szaktárca, Korondon és Szépvízen, a 150 férőhelyes gyergyói terem értéke pedig meghaladja a 3 millió új lejt. Korodi Attila környezetvédelmi miniszter Csíkszentsimonban részt vett a „Szelektív hulladékgazdálkodás Alcsík Kistérségben” című projekt elindításán. A székelyföldi régiók csupán összefogással tudnak választ találni az uniós csatlakozás kihívásaira – hangzott el hét végén Gyergyószentmiklóson a G-8 vidékfejlesztési stratégia bemutatásáról szóló konferencián, melyen 8 Gyergyó-medencei település közös fejlesztési stratégiájának célkitűzéseit elemezték. /A Székelyföld „ébresztése”. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./
2007. június 30.
Hargita megye kistérségi társulásainak vezetői találkoztak június 29-én Tusnádfürdőn. – Tíz évvel a kistérségek megalakulása után még ott tartunk, hogy keressük azok helyét és létjogosultságát a megye életének körforgásában – mondta Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának alelnöke. A tanácskozáson mindegyik kistérségi ügyvezető beszámolt az általa vezetett társulás tevékenységéről. Az intézményvezetők nagy része nehezményezte a polgármesteri hivatalok és a helyi cégvezetők érdektelenségét tevékenységük iránt. – Egy személyben viszont nem lehet maradandót alkotni, ezért a közeljövőben legalább öt-öt emberrel kellene gyarapítani a kistérségi irodák személyzetét – javasolta Gál Kálmán, a Felcsík kistérség ügyvezetője. A beszélgetésen a jelenlevők ez évi terveikről is szóltak. Homoródszentmártonban például a községközpontot akarják korszerűsíteni, a Pogány-havas kistérségben pedig a régi épületek rekonstruálásán és azok karbantartásán dolgoznak. Alcsíkon az ottani egyesület a csíkszentimrei Büdösfürdőn egy tanulmányi ház felújításán fáradozik. A mostani összejövetelen Bogos Zsolt, a Belügyi és Közigazgatási Reform Minisztériumának vezérigazgatója az önkormányzati társulások pályázati lehetőségeiről tartott előadást. /Kozán István: Helykereső kistérségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 30./
2007. augusztus 2.
A tusnádfürdői kempingtelepen immár negyedik alkalommal vette kezdetét a MAKOSZ és a MIÉRT szervezésében a Neumann-tábor. Alcsík egyetlen városában csak második alkalommal szervezik a rendezvényt. Az első kettőt, 2004-ben Marosfőn, illetve 2005-ben Nagyváradon tartották. A résztvevők középiskolás, illetve 14-19 év közötti fiatalok. /Horváth István: Neumann-tábor: mindennap vita. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./
2007. augusztus 18.
Szent Istvánnak valóságos kultusza van a magyarság – így a székelység – körében. Nevét viseli az erdélyi ferences rendtartomány: Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány. S nevét viseli számos település a Kárpát-medencében, ugyanakkor sok templom, kápolna patrónusa. Alcsíkon Csíkszentkirály őrzi nevében emlékét. A falu templomának partónusa Szent István király. Felcsíkon három kápolnát szenteltek első királyunk tiszteletére: a csíkcsicsó filiájaként működő Hargitafürdőn, a Csíkszentmihályhoz tartozó Ajnádon és a Gyimesközéplokhoz tartozó Bükkhavason. Udvarhelyszéken Székelyszentlélek templomát ajánlották Szent István oltalmába. A gyergyói főesperesi kerületben Borszék katolikus templomát szentelték első királyunk tiszteletére, akárcsak a Gyergyóalfaluhoz tartozó Borzont, a Gyegyóremetéhez tartozó Kicsibükk, illetve a Gyergyószentmiklósról ellátott Gyergyóbékás templomát, kápolnáját. Bákó megyében a pusztinai templomot szentelték Szent István király tiszteletére. /Sarány István: Szent István. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./
2007. augusztus 26.
Az utóbbi hetek, illetve hónapokban kialakult helyzetre való tekintettel a Gyulafehérvári Egyházmegye alcsíki, illetve felcsíki esperességéhez tartozó egyházzenészek, kántorok tiltakoznak a Gergely István és Czirják Árpád elhelyezése kapcsán kialakult botrányos helyzet miatt. Jelen nyilatkozatukkal kifejezik egyházukhoz való hűségüket, érsekükkel szembeni tiszteletünket. Felkérik Gergely Istvánt és Czirják Árpádot, hogy határolódjanak el az érseket és ezáltal az egyházat ért megalapozatlan rágalmaktól. Ugyanakkor szégyenletesnek tartják Patrubány Miklós nyílt levelét. Ezzel a lépésével teljesen alkalmatlanná tette magát a világ magyarságának képviseletére. /A csíki kántorok nyilatkozata. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 26./
2007. augusztus 30.
A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új számában olvasható többek között Borcsa János: Tendenciák a romániai magyar irodalomban avagy a valóságirodalomtól a szövegirodalomig; Olosz Katalin: Folklórgyűjtő diákok a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban a XIX. század végén és a XX század elején; Ile Erzsébet: Arany János széljegyzetei a nagyszalontai Emlékmúzeum könyvtárába. Az Adattárban Kovách Géza Berde Mária Veres Endréhez írt leveleit, Csomortáni Magdolna öt alcsíki település helyneveit közölte. /Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények – XLIX. évfolyam. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./
2008. január 8.
Farsangtemetés, batyukázás, maszkkészítés, bikaütés, csúfnak öltözés, farsangtemető kalákázás – a fogalmak az erdélyi farsangi hagyományokhoz kapcsolódnak. Nagy Balázs néprajzkutató szerint Székelyföld falvai őrzik a farsangi szokást. A háromszéki Sepsimartonosban és Fotosban vízkereszt estéjén a gyerekek harangozzák be a farsangot. Kézdiszéken több faluban tartanak farsang végi felvonulásokat. Farsangtemetést tartanak például Bereckben és Felsőlemhényben. A Bölönhöz közeli Miklósváron, valamint Erdővidék néhány falujában is él a farsangtemetés és a batyukázás szokása. Alcsíkban a menasági farsangolás a leghíresebb, Gyergyóban a ditrói. Csíkszépvízen február 2-án szervezik a farsangtemetést. Besztercén a helyi és megyei érdekszervezet „megyére szóló” farsangi bált szervez. Cegőtelkén szokás a „csúfnak öltözés”. /Ördögünnep farsangra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./
2009. július 24.
A Csíkszentmártonban kirobbant konfliktust a megszokott séma szerint kezelte minden arra hivatott és nem hivatott szerv. Először is: képmutatóan minden hatóság meglepetést mímel: mik vannak, hát ennyire súlyos a helyzet? Mintha nem tudná mindenki évtizedek óta... A Hargita Népe tavaly több szerző tollából az alcsíki romák helyzetét bemutató sorozatot jelentett meg és rámutattak: robbanásközeli a helyzet. Egyetlen nagyobb intézmény tenni próbált valamit, a Hargita megyei rendőrség. Mert ők jól tudják, hogy ég a ház... Más közintézmények viszont megmaradtak a frázisok szintjén. Másodszor: az országos média, magyar és román egyaránt, elővette a kliséket rasszizmusról, intoleranciáról. Azonnal került jó európai pénzből fizetett és táplált civil szervezet, mely tüntetést szervezzen, s felhívja ország-világ figyelmét arra, hogy milyen gonosz népek is laknak errefelé, üldözik szegény ártatlan romákat. Olyan személyek, intézmények, melyek bűnösök, vagy legalábbis cinkosok abban, hogy a helyzet idáig jutott, most bűnbakot keresnek. A romaprogramok millióit magukra kenő roma szervezetek szerint az intoleráns székely nép a hibás. A bűnösök ne keressenek bűnbakot, inkább nézzenek szembe azzal, hogy mit mulasztottak el. Ki kell mondani: a leghibásabbak s a kialakult helyzet egyértelműen legfőbb felelősei a bűnöző romák! Hiába van ezer program, tízezer alapítvány. Ehhez erős állam, szigorú törvények, tetterős rendőrség kell. /Szondy Zoltán: Bűnösök ne keressenek bűnbakot! = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 24./
2009. július 31.
Etnikai tisztogatás – az első lépés a területi autonómiához; Együtt Európába – romák nélkül?; Hargita megye mindenekfelett, az igazságszolgáltatás és az emberi jogok felett; Nem az öntörvénykezésre egy jogállamban – ehhez hasonló jelszavakat skandált a július 30-án Csíkszeredában tiltakozó roma szervezetek mintegy 60 képviselője. A Romani Criss szervezte tüntetésre Bukarestből, Fehér, Szilágy, Kolozs, Maros és Gorj megyéből érkeztek résztvevők, akik az elmúlt időszakban Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban a roma és a magyar közösség között lezajlott erőszakos cselekedetek ellen emelték fel szavukat, azt állítva, hogy a magyarok roma családok házait gyújtották fel és legyilkolták lovaikat, kutyáikat. Mátyás László helyi önkormányzati képviselő cáfolta a tüntetők vádjait, miszerint a magyarok elkergették a romákat a községből. Mint mondta, a településen békés a hangulat, és nem került sor újabb összetűzésre a magyarok és a cigányság között. Gráncsa János csíkszentkirályi cigányvajda – aki szintén csak nézőként volt jelen az eseményen – elmondta: azért nem akartak részt venni ezen, mivel magyarnak tekintik magukat, és szerintük a községben nem lehet etnikai konfliktusról beszélni. Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere cáfolta a vádakat, miszerint a magyarok felgyújtották egy roma család házát, meggyilkolták kutyáikat és lovaikat, és azóta is rettegésben tartják a cigány közösséget, melynek számos tagja az erdőkben kénytelen meghúzódni. /Romatüntetés vármegyésekkel. = Krónika (Kolozsvár), júl. 31./ Egyetlen helyi roma sem vett részt Csíkszeredában a tüntetésen. Pedig – a szervezők szerint – éppen a köztük, valamint két alcsíki település magyar lakossága között nemrég kirobbant konfliktus miatt vonultak utcára. „Nem as erósaknak” – állt azoknak a tábláknak az egyikén, amelyeket végighordozott Csíkszeredában a mintegy hetven roma fiatal. „Minek jöttetek ide? Tanítottátok volna meg eddig jó néhány társatokat, hogy ne lopjanak” – kiabált a tüntetők irányába egy csíkszentmártoni férfi. A szentkirályi romák közül több mint nyolcvanan írták alá azt a dokumentumot, amelyben kijelentették, hogy a faluban nincs semmilyen interetnikus konfliktus. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke provokációnak nevezte a Romani Criss által Csíkszeredában szervezett demonstrációt. A csíki településeken kirobbant cigányprobléma miatt nyilatkozatháború robbant ki. Ezzel kapcsolatban Kelemen Hunor elmondta, „a politikusoknak nem érdemes hadakozniuk a médiával. Természetesen semmilyen körülmények között nem lehet elfogadni azt sem, hogy valaki a nyilvánosság előtt egyetlen embert is állatnak nevezzen, de ismétlem, ebben az ügyben nem szabadott volna kialakulnia a sajtó és a politikusok közti konfliktusnak, ráadásul olyan ügy kapcsán, mely mindkét fél számára probléma” – mondta az RMDSZ államfőjelöltje. /Mihály László: Tüntetés értük, de nélkülük. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 31./ Kelemen Hunor Parászka Boróka Nesze neked csabakirályfizás /Manna. ro, júl. 13./ című írására utalt.
2009. augusztus 18.
Miután napvilágot látott az Országos Diszkriminációellenes Tanács jelentése arról, hogy mit is végeztek Kászonaltíz községben a többségi székely–magyar és a romák közötti együttélés javításáért, elolvasva, hogy elérték céljukat, Szondy Zoltán a helyszínen járt utána: mennyire igaz ez? Csíkban pár hónapja kiéleződött a romakérdés. A romák elleni alcsíki megmozdulásokra válaszként mesterséges ellentüntetések voltak. A Kászonokban a kilencvenes évek legelején a cigányok (akkor még nem voltak romák) bűnein felindult magyar közösség rájuk támadt, de ezzel a problémát nem oldották meg sem Kászonaltízen, sem Kászonújfaluban. A Kászonok azonban rákerültek a jogvédők térképére, s ott vannak azóta is. Ezért a román kormány 2008. októberében határozatot fogadott el, mely előírt egy oktató programot Kászonaltízen és Kászonújfaluban „a romák diszkriminálásának megelőzésére és leküzdésére”. A feladatot az Asztalos Csaba vezette Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak (a továbbiakban: ODE) kellett végrehajtania. A jogvédők tavaly ősszel összegyűjtötték a kászoni pedagógusokat, és megtanították őket arra, hogy nem szabad diszkriminálni a romákat. A magyar pedagógusoknak románul tartották meg a tanfolyamot, de magyar embert diszkriminálni szabad. András Zoltán, Kászonaltíz község polgármestere elmondta, az ODE jelentése egyelőre egy programjavaslat, melynek előzménye, hogy Haller István csoportjával kijárt, a feltízi és újfalusi roma közösséget vizsgálta, mit lehet tenni. A román kormány adott 2008–2009 között régi pénzben 20 milliárd lejt a két falu roma közösségének integrálására. Ennek egy részéből toleranciát tanítottak a tanároknak románul, szórólapokat, reklámtáskát, bögréket, sapkákat hoztak ide, és a látogatás alatt csináltak egy felmérést, és kérték az ittenieket, próbálják meg a romák igényszintjét emelni. A tanulmányban szerepel az iskolák rehabilitációja, az egészségügyi szolgáltatás modernizációja – ha lesz rá pénz, akkor értesítik őket. Ebből a pénzből nem történt semmi Kászonban. Csak a táskákra, szórólapokra 220 ezer lejt költöttek. A jelentés nem említette, hogy az önkormányzat az évek során már sok minden megpróbált. Kövezett utat csináltak a cigányoknak, annak ellenére, hogy a falu több részén szintén rosszak voltak az utak. Ez a község saját költségvetéséből történt. Pályáztak egy nappali központ létrehozására roma gyermekek részére, de ezt nem támogatta a helyi roma közösség. Emellett továbbra sincs vezetője a helyi roma közösségnek. Voltak a perek a román állam ellen az Emberjogi Bíróságnál, mely nyomán négy roma család 30-30 ezer eurót kapott. A polgármester bízott benne, hogy ez a négy család most kicsit kiemelkedik a többi közül, de nincs semmi különbség. Az utóbbi időben, szigorú intézkedéseket hoztak, ami főleg a közbiztonságot illeti, például az állatok szabadon legeltetésének megfékezésére, ezen a téren sikerült csökkenteni azokat a gondokat, melyekkel éveken át küszködtek. A helyi rendőrség most négytagú, nem egy vagy két emberből áll, mint ezelőtt. Kalányos Tamás egyike annak a négy cigányembernek, akik beperelték Romániát az Emberjogi Bíróságon, és 2007 áprilisában 30-30 ezer euró kárpótlást kaptak. Kalányos elmondta, kivették a pénzt bankból, mentek haza, közben leütötték őket és pénzüket ellopták. Elmondta még, hogy a magyarok megsegítették őket. /Szondy Zoltán: Kászonokban valami bűzlik. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./
2009. augusztus 20.
Néhány nappal azután, hogy négy roma jogvédő szervezet Traian Basescuhoz fordult a Hargita megyében földönfutóvá vált romák megsegítéséért, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök is fontosnak tartotta ismertetni álláspontját az államfővel. Állásfoglalását a házelnökhöz, a négy roma szervezethez, illetve a sajtóhoz is eljuttatta. Borboly a dokumentumban hangsúlyozza: az önkormányzati testület a törvény adta lehetőségeken belül megpróbálta megelőzni, hogy a megye más településein a csíkszentmártonihoz és csíkszentkirályihoz hasonló incidensek forduljanak elő. Alcsíkon május és június folyamán fajultak tettlegességig a roma és magyar közösség közti konfliktusok. Borboly szerint a két településen nem etnikai jellegű konfliktusok támadtak a roma és a magyar közösség tagjai között – mint ahogy a jogvédő szervezetek állítják –, hanem szociális jellegű feszültségek. „A feszültségeket az is táplálta, hogy Csíkszentkirályon egy roma leszúrt egy magyart, s a hatóságok nem állították elő a tettest. (...) A két községben felmerült problémák a közrendhez és közbiztonsághoz kapcsolódnak, nem illik rájuk az etnikai konfliktus megnevezés” – vélekedett Borboly. „A roma szervezetek tagjai még csak a helyszínen sem jártak. Csupán önös politikai érdekeiket követték az etnikumközi konfliktus kiaknázásával” – fogalmazott a politikus, aki sérelmezte, hogy négy roma szervezet egyoldalúan mutatta be a helyzetet az államfőnek. A Romani Criss szervezet vezetője, Cezara David elutasította Borboly vádjait. „Munkatársaink napokig dokumentálódtak a helyszínen, mielőtt helyzetjelentésüket megírták volna. Most is tartjuk a kapcsolatot az csíkszentmártoni erdőben élő, elüldözött romákkal” – mondta az ÚMSZ-nek David. /Borboly Csaba is írt Traian Basescunak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./
2009. augusztus 20.
Vincze Lóránt, az Új Magyar Szó főszerkesztője, érintettnek érezve magát, kirohant Borboly Csabának a Transindexen megjelent Hol szorít a nadrág? című írása ellen. Zavaros. Röviden így jellemezhetné Borboly Csaba írását. Májusban arról írt az ÚMSZ, hogy Borboly Csaba tanácselnökként a Hargita Népe napilap vezetését nem éppen szakmai indokokkal sürgősen menesztette és új vezetést állított az élére. A szándék kézenfekvő: kézi vezérléssel irányítani a megye mérvadó napilapját. /Vincze Lóránt nem említette, Borboly az ÚMSZ munkatársait hozta a laphoz. / Júliusban az ÚMSZ megtudta, hogy a Hargita Megyei Tanács pénzzel támogatja az Erdélyi Magyar Ifjak táborát. A tanácselnök azzal védekezett, hogy választópolgárai között minden politikai ideológiának vannak támogatói. Egy hétre rá robbantak ki az alcsíki konfliktusok. Vincze Lóránt akkor írta: kicsinyes a megyei önkormányzati vezető védekezése, hogy a helyi választott vezetőknek elsősorban magyar választópolgáraik érdekeit kell szem előtt tartaniuk. A manna.ro-n – tehát nem az Új Magyar Szóban – megjelent hasonló témájú írás érvei és következtetései szintén helyénvalóak voltak, azonban Vincze Lóránt elismerte: szóhasználata túlzó és illetlen volt. /Vincze Lóránt: A politikus esete a sajtóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./ Vincze Loránt nem nevezte meg, hogy Parászka Boróka cikkéről van szó, melyben nyomorult csíkiakról írt, hozzátéve: állatok. Ezt a minősítést Vincze illetlennek mondta.
2009. augusztus 24.
Vizsgáljuk a román nyelv idegen nyelvként való oktatásának lehetőségeit, jelenleg azon dolgozunk, hogy miként lehetne azt gyakorlatba ültetni az I–VIII. osztályosok számára – jelentette be augusztus 23-án, vasárnap Csíkkozmáson Ecaterina Andronescu oktatási miniszter, aki Mircea Geoana, a szenátus elnökének társaságában látogatott az alcsíki községbe. /Bukaresti politikusok Kozmáson. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./
2009. augusztus 27.
„A román hatóságok rémületben tartják a csíkszentmártoniakat: a csíkszeredai ügyészség ezekben a napokban 220 helybélit, a fél falut készül beidézni a júniusban történt incidensek miatt” – nyilatkozta Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. Néhány héttel később Csíkszentkirályon tört ki konfliktus a helybéli magyarok és romák között, egy késeléses eset nyomán, a helybéliek felháborodtak, amiért a késelő romát nem állították elő a hatóságok. A jogvédő szervezetek önbíráskodással vádolták a két község lakóit, a megye vezetőit pedig azzal, hogy hallgatólagosan vagy akár tevőlegesen támogatja eljárásaikat. Négy roma szervezet a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz fordult segítségért az elüldözött romák ügyében. A „központi sajtó eltorzítva mutatta be az alcsíki helyzetet, a hatóságoknak bűnbakot kellett keresniük. Ezért hívják be most az ügyészségre csíkszentmártoniakat” – vélte Borboly. Borboly cáfolta a Romani Crissnek azt az állítását, mely szerint a Csíkszentkirály melletti erdőkben továbbra is bujkálnak elüldözött romák. /Cs. P. T. : Beidézték fél Csíkszentmártont. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./ Csíkszentmártonban a konfliktus azután tört ki, hogy néhány roma lakos a lovait egy megművelt területen legeltette, és amikor a gazda elkergette onnan őket, a romák megverték a terület gazdáját és a fiait. Este több magyar lakos is kiment a romák telepére és kövekkel dobálta be házaik ablakát. Az egyik érintett magyar lakos sérelmezte, hogy Hargita megye prefektusa Bantusztánnak nevezte községüket, és azt állította a magyarokról, hogy nem toleránsak és nem képesek a békés együttélésre. „Nem igaz. Nálunk senkit nem gyilkoltak meg, nem égették fel senki házát, és nem igaz az, amit a sajtóban hangoztatnak rólunk” – szögezte le. /Jánossy Alíz: Tovább gyűrűzik a Hargita megyei romaügy. = Krónika (Kolozsvár), aug. 27./
