udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 84 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-84
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. szeptember 21.

A legutóbbi népszámlálás előzetes adatai szerint Hargita megyében közel 700 személlyel nagyobb azoknak a száma, akik magyar nemzetiségűeknek, de román anyanyelvűeknek vallották magukat. Az így nyilatkozók zöme Maroshévízről (327), Galócásról (44), Balánbányáról (80) és Gyimesközéplokról (177) került ki, ez azt jelenti, hogy ezekben a helységekben bizonyos okokból kifolyólag viszonylag jelentős azon nyilatkozók száma, akik bár magyar nemzetiségűeknek vallották magukat, az anyanyelvük a román. A vallási megoszlást illetően szembeötlő egyes neoprotestáns felekezetek számbeli előretörése a történelmi egyházak rovására. /Nagy Benedek: Sirámok és a valóság. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./

2002. szeptember 30.

Gyimesközéplokon a falunapok keretében meghirdetett, XXVI. csángófesztivál rendezvényeit megzavarta a hideg, esős időjárás. Ambrus Róbert, a középloki kultúrotthon igazgatója mindent elkövetett, hogy a szentmisét követően a résztvevők amolyan lovas, szekeres menettel érkezhessenek meg a rendezvény színhelyére, a kultúrotthon elé. A helybeli hagyományőrző csoportokon (hidegségi, középloki, felsőloki, sötétpataki, na meg a balánbányai Ördögborda) kívül a csernakeresztúri csángók, valamint a felsőlokiak magyarországi testvérközsége, Tiszakécske együttesei mutathattak ízelítőt sajátos népi kultúrájukból. /Kristó Tibor: XXVI. Csángófesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

2002. október 14.

Okt. 12-én Nagyváradon Bihar megyei és székelyföldi gyermek népi tánccsoportok léptek föl az I. Csillagocska gyermeknéptánc-találkozón. A rendezvény egyúttal a váradi gyermektáncház megnyitó ünnepsége is volt. Elsőként Pálfi József várad-réti református lelkész köszöntötte a sokadalmat. A réti református egyházközség immáron harmadik esztendeje ad otthont a templom alagsorában a gyermektáncháznak. Benedek Árpád zenepedagógus, a gyermektáncház vezetője bejelentette: jövő keddtől ismét várják a gyerkőcöket a táncházba. A gála a váradi Csillagocska fellépésével kezdődött, majd fellépett a balánbányai Ördögborda, a csíkszentdomokosi Elevenek, a micskei Kisgörböc népi tánccsoport. /Tóth Hajnal: Csillagocska gyermeknéptánc-találkozó. = Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 14./

2002. december 10.

Balánbányán a szakközépiskolában román és magyar nyelven folyik az oktatás, a román és magyar diákok aránya hűen tükrözi a város lakosságának nemzetiségi összetételét. A kis diáklétszám miatt csak egy-egy osztályt lehet indítani. 1969-ben, amikor az iskolát átadták, és a rákövetkező pár évben az eszközellátottság jó volt, az akkori viszonyoknak megfelelő. Az Apáczai Közalapítvány pályázatán egy lakatosműhely felszerelésére nyertek támogatást, értéke 120 millió lejt (920.000 Ft). November 27-én az Iskola Napok alkalmával bemutatták az új felszerelést. /Keszler András: Nem szabad megrekedni. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 10./

2003. április 1.

Székelyudvarhelyen a néptánccsoportok felvonulásával vette kezdetét IV. Gyermek Néptáncosok találkozója. A házigazdák, a Kékiringó táncával nyitották meg a gálaműsort, utánuk következett a balánbányai Ördögborda, majd a székelykeresztúri Mákvirágok és Kispipacsok, a segesvári Kikerics és az alsósófalvi hagyományőrzők. /B. B.: IV. Gyermek Néptáncosok találkozója. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 1./

2003. május 5.

A szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány rendezésében nyolcadik alkalommal került sor nemzetközi ifjúsági néptáncfesztiválra Szamosújváron. A háromnapos rendezvényen népes volt a részvétel. A néptáncfesztiválon részt vett a kolozsvári Szarkaláb és Ördögtérgye, a mezőbándi Komlód, a dési Aranyeső, a balánbányai Ördögborda, a széki hagyományőrző csoport és a két helyi csoport, azaz a Kaláka és Kiskaláka. /Erkedi Csaba: Néptáncfesztivál Szamosújvárott, litván részvétellel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

2003. július 5.

Nyolcadik alkalommal gyűlt össze Budapesten, jún. 29-júl. 8 között mintegy hatszáz határon túli magyar fiatal tucatnyinál több országból a Vendégségben Budapesten rendezvényre. A többszáz fiatalt a Kós Károly Kollégiumban szállásolták el, itt zajlott a programok egy része is. Az első nap a Rév-Komáromi Gimasz Diákszínpad lépett fel, másnap a Petőfi Csarnokban erdélyi, felvidéki, horvátországi, kárpátaljai, németországi és szlovéniai művészeti csoportok, szólisták mutatkoztak be. Erdélyből fellépett a gyimesközéploki Ordasok Hagyományőrző Együttes, a mákófalvi Kós Károly Népház Hagyományőrző Színköre, a mezőbándi Komlód Néptáncegyüttes, a balánbányai Ördögborda Gyermek Néptánc Együttes, a szamosújvári Kaláka Néptáncegyüttes és Mihók Előd Gyimesközéplokról. A program ideje alatt az előcsarnokban a határon túli magyarlakta tájegységek tárgyi kultúráját bemutató kiállítást lehetett megtekinteni. Július 1-én, a Nemzeti emlékezet napja c. program keretében a Rákóczi-szabadságharc 300., Deák Ferenc születésének 200. és Petőfi Sándor születésének 180. évfordulójára emlékeztek. Délután a budai várnegyed történelmi és építészeti emlékeivel ismerkedtek, este a Vidámparkban szórakoztak. Ellátogattak a Parlamentbe is. Idén Felvidék mutatkozott be. Minden évben más- más régió történelmével, néprajzával, jellegzetességeivel ismerkednek a résztvevők. A fiatalok megnézték a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, az egyik napon hatszáz népviseltbe öltözött résztvevő menettáncban vonult a Vörösmarty térre, bemutatót tartva a budapestieknek, mintegy nyitányaként a találkozó keretében első alkalommal megrendezésre kerülő ÉGTÁJAK - Határon Túli Magyar Művészeti Fesztiválnak. /(Guther M. Ilona): Vendégségben Budapesten. Zajlik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2003. augusztus 13.

Az idén a Mákófalvi Színkör második alkalommal vett részt a Határon túli magyar fiatalok találkozóján (jún. 29.-júl 8.). A találkozó immár nyolcadik alkalommal adott lehetőséget 600 határon túli magyar fiatalnak, hogy Budapestre látogassanak. Mádl Ferenc köztársasági elnök meglátogatta a találkozó résztvevőit. Érdekes színfoltjai voltak a találkozónak az egynapos kiállítások: mindenki a maga tájegységéről hozott népviseletet, kézműves tárgyakat mutatta be. A Petőfi Csarnokban mutatkoztak be az együttesek: Erdélyből, Felvidékről, Horvátországból, Kárpátaljáról, Németországból, Szlovéniából. Erdélyből hat csoport lépett színpadra: gyimesközéplokiak két csoportja, mezőbándi, balánbányai fiatalok, a szamosújvári Kalákások és nem utolsó sorban a mákófalviak. A fiatalok előadásokat hallgattak, megnézték a Parlamentet, a Szent Koronát, a Nemzeti Múzeumban megnézték a Rákóczi szabadságharc emlékére készült kiállítást, valamint Magyarország történetét az államalapítástól 1990-ig. Menettánc felvonulás volt a Váci utcán egészen a Vörösmarty térig. /Kovács Pali Ferenc: Vendégségben Budapesten. Határon túli magyar fiatalok találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./

2003. november 25.

Nov. 20-án szervezte meg a balánbányai Botorka Művelődési Egyesület a már hagyományos Szépen, magyarul szavalóversenyt a kisiskolások részére. /(Mihály Csaba, a Botorka Művelődési Egyesület elnöke): Szépen, magyarul Balánbányán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

2002. március 2.

Alig néhány nap van hátra a közigazgatási törvény márc. 7-ére megszabott határidejéig: eddig az időpontig minden településen, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező a két-, esetenként többnyelvű helységnévtáblák, intézményneveket jelző feliratok felszerelése.A Szilágy megyei tanács alelnöke, Fekete Szabó András szerint a megyei tanácsnál bárki fordulhat magyarul is a hivatalokhoz, hiszen minden jelentős osztályon van magyar szakember. Zilahon azért nincs magyar helységnévtábla, mert a város lakosságának alig valamivel több, mint 20 százaléka magyar ajkú, de az adminisztratív szempontból hozzátartozó falvakkal együtt már a kritikus 20 százalék alá esik az arány. A Máramarosi RMDSZ területi elnöke, Ludescher István elmondta, a régióban kilenc település esik a jogszabály hatálya alá, ezek többségében nem okoz gondot a törvény alkalmazása, hasonló a helyzet a történelmi Máramaros három településén is. Kolozs megye legtöbb olyan településén, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot, a napokban kiteszik, vagy már megrendelték a magyar nyelvű helységnévtáblákat – nyilatkozta Bitay Levente, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Magyarszováton létezett magyar nyelvű helységnévtábla, azonban a helyi rendőrfőnök akkor megbírságolta emiatt az önkormányzatot. Aranyosegerbegyen a polgármester nem akar magyar anyanyelvűeket alkalmazni a hivatalba. Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere nem ismeri el az 1992-es népszámlálás eredményeit, így továbbra is megtagadja a helyi közigazgatási törvény alkalmazását. A kolozsvári helyzeten csak a kormány segíthetne. Háromszéken nem okoz jelentős gondot a közigazgatási törvény alkalmazása, a tanácsülések többsége is tavaly nyár óta két nyelven zajlik. Furcsa kivétel Sepsiszentgyörgy, ahol a városi tanács három román nemzetiségű képviselője visszautasította a fülhallgatók használatát. Albert Álmos polgármester törvényesnek ítéli a fordítógép használatát. Kovásznán a román feliratok okoznak gondot. A Kovászna megyei önkormányzat március végéig fejezi be a megyei utak mentén található táblák kétnyelvűsítését. Maros megyében, Makfalva községben már decemberben elkészültek és felkerültek a középületekre a kétnyelvű táblák. A hivatalban mindkét nyelven beszélnek, az ügyeit intéző személy igényének megfelelően. A Marosvécséhez tartozó magyarlakta településeken még az ősz folyamán kitették a román és magyar nyelvű táblákat a falvak bejárataihoz is, akárcsak a közintézmények homlokzataira. Szászrégenben most szerelik fel a kétnyelvű táblákat.Arad megyében a táblák többsége már a helyén van Zimándköz esetében előfordult, hogy a nappal kitett táblát másnapra ismeretlen tettesek összefirkálták. Szatmár megye 84 helységében haladja meg a magyar nemzetiségű lakosok számaránya a 20 százalékot. A legtöbb polgármester már megrendelte a két- vagy többnyelvű helységnévtáblákat, ezek gyártása, illetve kihelyezése folyamatban van. Nagykárolyban és Tasnádon már hosszabb ideje ki vannak téve a többnyelvű helységnévtáblák. Nem készültek kimutatások arról, mekkora a magyar nemzetiségű alkalmazottak aránya a helyi közigazgatásban. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere szerint a köztisztviselők nagy hányada beszéli a magyar nyelvet.Brassó megyében – tájékoztatott Kovács Attila megyei RMDSZ elnök - a kétnyelvű táblát már a régi közigazgatási törvény értelmében kitették Alsórákoson (60,2%) és Apácán (51%). A falu magyar nevét jelző tábla áll Ürmös (30,7%) és Tatrang (40%) bejáratánál is. Legutóbb, az idén Négyfalu (27%) peremére tették ki a kétnyelvű táblákat. Sok helységben viszont megvan a szükséges 20% százalék, mégsem került még ki a táblára a helység magyar neve. Ilyen helyzetben van Bodola (27,9%), Kaca (32,4%), Keresztvár (30,5%), Kőhalom (22,5), Olthévíz (32%), Sárkány (20,3%), Szászhalom (33,6%) és a földvári meg a botfalusi gyártelep. Bodolán a polgármesteri hivatal titkára, aki az ortodox pap felesége, kiírta a titkárság ajtajára, hogy »Itt nem lehet magyarul beszélni«. Az RMDS kivizsgálta az ügyet. Végül levették a titkárság ajtajáról a táblát. Temes megye megközelítőleg negyven vegyes lakosságú települése közül egyelőre még egyikben sincs két- vagy többnyelvű helységnévtábla. Székelyudvarhelyzínmagyar vidék. A színmagyar települések vezetői már évekkel ezelőtt gondoskodtak róla, hogy a faluvégi tábla ne csak az állam nyelvén adja a látogató tudomására, hova érkezett. Beszterce-Naszód Hunyad megye: hat település van, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot, ezek közül csupán Lozsádon fogadja kétnyelvű helynévtábla az arra járókat. A többi öt település Csernakeresztúr, Rákosd, Alpestes és Hosdát, illetve Sztrigyszentgyörgy – elöljárói már megrendelték a kétnyelvű táblákat. Marosvásárhelynek kilenc bejárata van, ám ezek közül csak háromnál olvasható a helység megnevezése három nyelven; ezek sem felelnek meg a törvény előírásainak, mert a magyar és német nyelvű megnevezés más színnel és kisebb formájú betűkkel hirdeti a város nevét, mint a román nyelvű. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal bejáratánál kétnyelvű táblák vannak kifüggesztve, a prefektúra és a megyei önkormányzat palotáján viszont csak román nyelvű feliratok ékeskednek.Maroshévíz: megrendelték a kétnyelvű helységnévtáblákat, és ezek remélhetőleg a jövő héten meg is érkeznek. Maroshévíz magyar lakosságának aránya 29 százalék. A városban nincsenek feltüntetve a magyar intézménynevek a közigazgatási törvény hatálya alá eső épületeken, és az önkormányzat határozatait is csak román nyelven teszik közzé. Csíkszereda: az önkormányzati hatáskörű hivataloknál kétnyelvű a feliratozás, néhány minisztériumi alárendeltségű intézménynél még mindig csak egy nyelven van feltüntetve a megnevezés. Szemet szúrnak továbbá az országos főutak mentén elhelyezett egyes helységnévtáblák is.Balánbánya a csíki régió egyetlen olyan települése, ahol a magyarság kisebbségben van. A hozzávetőlegesen 30 százalékban magyarok által lakott bányaváros bejáratánál már régóta van kétnyelvű helységnévtábla, az intézmények, iskolák, a polgármesteri hivatal elnevezéseit már magyarul is feltüntették. Az önkormányzat belső dokumentumai román nyelvűek, de képviselőtestületi-határozat született arról, hogy ezeket szükség esetén lefordítják az erre kijelölt személyek, a tanácsi határozatokat már eddig is két nyelven tették közzé. Az utcanévtáblák legnagyobb része is kétnyelvű. /Rövidesen lejár a közigazgatási törvény által előírt határidő. Kötelezőek lesznek a kétnyelvű feliratok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

2002. március 4.

Márc. 2-án Székelyudvarhelyen, a Művelődési Ház színpadán háromszáz gyermek lépett fel a harmadik alkalommal megrendezett Gyermek Néptánccsoportok Találkozóján. Máréfalváról érkezett Kovács Imre irányításával a Forogvirág, Sepsiszentgyörgyről István Ildikó oktatóval az Eszterlánc, Székelykeresztúrt a Kispipacsok és Mákvirágok képviselték László Csaba és Mátéfi Zita szakvezetésével, az Ördögborda Balánbányáról érkezett, oktatójuk Sándor Csaba tanár, a Nagy Boróka vezette Csipike Bögözből jött el, a vendéglátó Kékiringó Both Aranka tanítónő áldozatos munkáját is dicsérte. /Bágyi Bencze Jakab: Gyermeknéptáncosok találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./

2002. május 14.

Hargita megyében 15 kistérségi társulás működik. Név szerint az Alcsík, Csomád-Bálványos, Felcsík, Pogányhavas, Észak-kelet Hargita, Sóvidék, Hegyalja, Felső-Homoródmente, Rika, Keresztúr, Kászon, Bucsin-Délhegy-Libán, Szent László, Nagyhomoród és a Kelemen társulások. Két évvel alakult meg a Felcsík Kistérségi Társulás, melyhez négy felcsíki község: Madéfalva, Dánfalva, Karcfalva és Csíkszentdomokos tartozik. Az újonnan alakult község, Csíkmadaras is csatlakozik a társuláshoz, Balánbánya is jelezte felzárkózási szándékát. Mihály József kistérségi menedzser tájékoztatott: csak a múlt évben kezdhettek munkálkodni, hiszen addig az alakulással, irodahelyiség szerzésével és egyéb szervezési tevékenységekkel voltak elfoglalva. Tavaly 16 pályázatot készítettek öt pályázatuk támogatást nyert, négyet azért nem tudnak kivitelezni, mert a résztámogatáshoz szükséges összeg nem áll rendelkezésre. Az önrészt saját forrásokból kell előteremteni. /Kristó Tibor: Felcsíki kisrégió és vidékfejlesztés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

2002. június 5.

Jún. 1-jén Székelykeresztúron a Tanulók Klubja szervezésében tartották meg a diákoknak szervezett, nemzetközi rangra is emelkedett sóskúti fesztivált. E rendezvényt néhai Gálfalvi Sándor tanár javaslatára 1972 óta minden évben megtartják. A fesztivál célja lehetőséget biztosítani a városi és vidéki iskolák kis műkedvelőinek, hogy amit a helyi folklórból megmentettek, azt egy seregszemlén bemutathassák. Évek óta több magyarországi iskola műkedvelői is jelen vannak a fesztiválon. A székelykeresztúri fúvószenekar által játszott indulókra, kezükben a helységet megnevező táblákkal vonultak fel a csoportok résztvevői, majd a sóskúti szabadtéri színpadon adták elő műsorszámaikat. Színvonalas műsorral jelentkeztek a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és balánbányai tanulók házainak csoportjai. Külön dicséretet érdemel az újszékelyi, gagyi, siménfalvi, kisgalambfalvi és kissolymosi iskolák tantestülete, amiért kis növendékeik megfelelően képviselték intézményüket. Színvonalas műsorral lépett színpadra a keresztúri Tanulók Klubjának zenekara, tánccsoportja és az ifjú Pipacsok táncegyüttes is. /László Miklós: 30. Nemzetközi Sóskút-fesztivál. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./

2004. január 10.

Kis Zoltán, a székelyudvarhelyi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda /SZINFO/ vezetője elmondta, hogy tavaly rekord ügyfélforgalmuk volt: 26 475-an keresték fel őket, telefonon pedig 3180 esetben adtak információt. Szerinte ahhoz, hogy egy ilyen közintézmény beérjen, sok – esetükben tíz – esztendőre van szükség. 1993-ban hozták létre a fiatalokat információkkal segítő irodát. Többfajta adatbázist is működtetnek, frissítenek naprakész információkkal. Állásközvetítő és tanácsadó szolgáltatásokat biztosítanak. Jelenleg hárman dolgoznak az irodában, de a jövőben jogászt, pszichológust, szociális tanácsadót szeretnének alkalmazni. Kis Zoltán egyben az Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetségének /IFINET/ elnöke is. Jelenleg hat iroda tagja a szövetségnek, hat székelyföldi városból: Gyergyószentmiklós, Balánbánya, Csíkszereda, Kovászna, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely. /Zilahi Imre: A pékség és a SZINFO párhuzama. = Krónika (Kolozsvár), jan.10./

2004. április 3.

Tavaszköszöntő rítusokból készült összeállítással kezdődött ápr. 2-án a VII. Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozó Csíkszeredában. Fellépett a csíkszeredai Tanulók Háza gyermektánccsoportja, továbbá a csíkszentimrei, a csíkszentdomokosi és balánbányai, a csíkmindszenti, kászoni, csíkdánfalvi, csíkszeredai, kápolnásfalusi, csíkmadarasi, tusnádi és csíkrákosi együttesek. Volt kézműves foglalkozás is. A közel 450 gyermeket megmozgató nagyszabású rendezvény szervezője az András Alapítvány, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, valamint a Romániai Magyar Táncszövetség volt. /Sarány István: Tavaszköszöntő Csűrdöngölő néptánctalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

2004. április 6.

Ápr. 4-én, vasárnap ötödik alkalommal rendezték meg Székelyudvarhelyen a gyermek-néptánccsoportok fesztiválját. Balánbányáról, Székelykeresztúrról, Zetelakáról, Sepsiszentgyörgyről, Szovátáról, Csíkszeredáról, Csíkmindszentről, Segesvárról, Marosvásárhelyről érkeztek a gyerekek az V. Gyermek-néptánccsoportok Fesztiváljára. A házigazda a Kékiringó Néptánccsoport volt. A csapat muzsikusa a Keleti Szél Szabad Csapat volt. /(barabás): Balánbányától a Csíki-medencéig. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 6./

2004. július 15.

Megdöbbenéssel vettek tudomást a csíkcsicsói római katolikus hívek arról, hogy papjukat Bereczi Istvánt, 28 év szolgálat után elhelyezik a községből. A hívek aláírásgyűjtést szerveztek, levelet fogalmaztak és Gyulafehérvárra, Jakubinyi György érsekhez küldik képviselőiket. „A plébánosok és lelkészek esetében a szolgálati idő öttől tizenöt évig terjedjen. Legalább öt évet nehéz szórványhelyen is működjön mindenki. Tizenötéves szolgálat után az illető hely plébánosa nyilvánítsa ki szándékát a főpásztornak, hogy más egyházközség vezetését is vállalná." – ezt írja elő a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Zsinat által megfogalmazott rendelkezés, amelyet dr. Jakubinyi György érsek törvény erőre emelt. A zsinati rendelkezések értelmében augusztus első napjától több székelyföldi településen új lelkipásztorok kezdik meg tevékenységüket. Vannak, akik nyugdíjba vonulnak, másokat áthelyeznek és többen vannak, akik most kezdik meg papi tevékenységüket. Tamás József, Csíkszeredában székelő segédpüspök elmondta, hogy Madéfalván, Csicsóban, Balánbányán, Gyimesbükkben új lelkipásztorokat neveztek ki, Csíkszentmártonban, Újtusnádon pedig nyugalomba vonulnak a jelenleg még szolgálatot teljesítő lelkipásztorok. A csicsói plébános kiváló lelkipásztor és a főpásztor úgy méltányolja, hogy egy nagy egyházközség élére helyezte át, Gelencére, ahol segédlelkész munkatársa is lesz. /Daczó Dénes: Zsinati rendelkezés értelmében történnek az áthelyezések. Papjukat akarják a csicsóiak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./

2004. július 27.

A gyulafehérvári érsekség Balánbányára vezényelte Nagyenyed eddigi plébánosát, Bálint Emil atyát, aki öt éve szolgál a Fehér megyei településen. A hívek attól tartanak, hogy papjuk távozásával megszakad az a folyamat, amelynek eredményeként megteltek a nagyenyedi templom padsorai. A hívek büntetésnek érzik népszerű papjuk elhelyezését, ezt Jakubinyi György érseknek címzett nyílt levelükben is megfogalmazták. Öt évvel ezelőtt hasonlóan drámai periódust élt át a ma több mint háromszáz lelket számláló nagyenyedi katolikus hitközösség. Akkor Papp László plébános elmenetelét fájlalták, akit igazi építő embernek tartottak. Az ő idejében indult el a Mustármag mozgalom, az ő nevéhez fűződik a Történelmi Családok Castellum Alapítványa is, amelynek keretében rendszeresen működtek az időseknek, házasulandóknak és fiataloknak szánt lelkigyakorlatok. Amikor 1999-ben Papp Lászlót Marosvásárhelyre helyezték, ötszáz aláírással megerősített kérvényben folyamodtak az érsekhez, Papp László maradását kérve. Ilyen körülmények között érkezett Nagyenyedre a fiatal Bálint Emil, akit azután hamar megszerettek. Amíg Papp Lászlót templomépítőnek nevezték, Bálint Emilre közösségépítőként gondolnak az enyediek. A nagyenyediek küldöttséget menesztettek Gyulafehérvárra – eredménytelenül. Bálint Emil plébános fegyelmezetten vette tudomásul az érsekség döntését, de fájlalja, hogy el kell válnia híveitől. /Lukács János: Emil atya távozását fájlalja Nagyenyed. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./ „Túldramatizálják a helyzetet a nagyenyedi hívek” – nyilatkozta Potyó Ferenc általános érseki helynök. Bár az áthelyezésekről minden esetben Jakubinyi György érsek dönt, az ilyen értelmű javaslatokat Potyó Ferenc teszi meg. Indoklása szerint a döntést két szempont szerint hozták meg. Az egyik az volt, hogy idén szokatlanul sok, 17 újmisés végzett a teológián, akiket káplánként el kellett helyezni, másrészt pedig Szabó Dénes maga kérte, hogy szeretne szülőfalujához, a Nagyenyed melletti Türhöz közelebb kerülni. Potyó Ferenc emlékeztetett, öt évvel ezelőtt éppen Bálint Emil odahelyezése ellen ugyanígy tiltakoztak. /D. Balázs Ildikó: Potyó Ferenc: nem történt tragédia. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./

2004. szeptember 14.

Négy évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött a Kárpát-medence különböző pontjain megvalósuló Égtájak fesztiválsorozat, majd folytatódott Mezőbándon, Balánbányán, Dályhegyen (Horvátország), Nagydobronyban (Kárpátalja), szerte a Kárpát-medence magyarlakta vidékein, hogy egy-egy közösségi ünnep keretein belül a helybeliek megismerhessék az egységes magyar kultúra sokféleségét. Az Égtájak fesztiválok közös jellemzője, hogy lehetőséget biztosítanak az 1996 óta évente egyszer megrendezett Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozója résztvevőinek, hogy más-más régiókban ismét találkozhassanak. A fesztiválok során a részt vevő fiatalok számára arra is alkalom kínálkozik, hogy megismerkedjenek az őket vendégül látó tájegység ünnepeivel, történelmével, földrajzával, nevezetességeivel. Ebben az esztendőben lesz az Égtájak fesztivál – IV. Vendégségben Farnadon rendezvénye, és szept. 16–19. között rendezik meg az Égtájak Fesztivál – VIII. Botorka Fesztivált Balánbányán és ehhez kapcsolódóan a Vendégségben Szárhegyen rendezvényt. /Vendégváró Balánbánya és Gyergyószárhegy. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 14./

2005. március 12.

Bem tábornok és Petőfi „kapitány” saját kezűleg is gyilkolták az erdélyi románokat, ez derül ki a Nagy-Románia Párt Tricolorul című napilapjának február 26–27-i számaiban Petre Turlea Petőfi Sándor – hős vagy hóhér? – című írásából. Turlea azt írta, hogy Petőfi gyilkos, elvetemült soviniszta, aki részt vett az öldöklésben, továbbá verseiben buzdította is a magyarokat, hogy kövessék példáját. Állításaira egyetlen forrást sem idézett Petre Turlea, aki szereti a neve előtt feltüntetni a „prof. univ. dr.” titulust. Felsorolt mintegy harminc erdélyi falut, ahol Bem és Petőfi 1849 nyarán olyan sok románt ölt meg, hogy ha összeadjuk a számokat, kiderül, hogy annyian összesen nem éltek e tájakon. Ha a térképen keressük a helységeket, olyan kacskaringós útvonal jön ki, amelyet bejárni a honvédseregnek egy évre lett volna szüksége. Dr. Turlea a forradalom után a ploiesti-i marxista tanszékről egyenesen a Román Nemzeti Egységpárt és a Vatra Romaneasca soraiban kötött ki. Kovászna megye parlamenti képviselője lett, de felvállalta a hargitai románság érdekeit is. Ilyen minőségben 1998. december 29-én a képviselőház plénumában hevesen tiltakozott a baláni bánya bezárása ellen. Azzal érvelt, hogy a város 10 ezer lakosából 7000 román, az RMDSZ őket akarja elűzni a megyéből azáltal, hogy kenyérkereset nélkül hagyja. Turlea azóta kibukott a parlamentből, de újságcikkeiben folytatja a soviniszta uszítást. Felemelte szavát a Petőfi-emlékművek ellen is. /Barabás István: Feltámadó kísértet. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 12./

2005. április 15.

Balánbányán a Botorka Művelődési Egyesület a helyi általános iskolákkal közösen, április 15-én szervezi meg a „Szépen, magyarul” versmondó-verseny körzeti szakaszát. A nyolc éve rendszeresen megszervezett helyi szakasz után, először szerveznek körzeti szakaszt, amelyre a felcsíki falvak iskoláit is meghívták. /Szépen, magyarul versmondó-verseny. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

2005. április 19.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Égtájak Irodája április 22–24-e között rendezi meg az idei esztendő első Égtájak Fesztiválját Vendégségben Sepsiszentgyörgyön címmel – tájékoztatott Goldschmied József, az Égtájak – Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda programigazgatója. Az Égtájak Iroda tíz éve dolgozik az anyaországi és határon túli régiók, valamint az egyes régiók kulturális kapcsolattartásának elősegítésén. Öt évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött a Kárpát-medence különböző pontjain megvalósuló Égtájak fesztiválsorozat, majd folytatódott Mezőbándon, Balánbányán, Gyergyószárhegyen, Szamosújvárt (Erdély), Dályhegyen (Horvátország), Eszenyben (Kárpátalja), Zselízen (Felvidék) és Zentán, Péterrévén (Vajdaság). 1996 óta pedig kétévente megrendezik a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok találkozóját. /Guther M. Ilona: Égtájak Fesztivál. Vendégségben Sepsiszentgyörgyön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 19./

2005. május 9.

Szamosújváron a Téka-házban fejeződött be a X. Nemzetközi Ifjúsági Néptáncfesztivál. „Még soha nem voltak ennyien itt, a Tékában” – állapította meg Balázs-Bécsi Attila, az alapítvány elnöke. Míg tavaly nyolc, idén már tizenhárom együttest láttak vendégül a szamosújváriak. Tapsolhatott a közönség többek között a balánbányai Ördögbordának, a kolozsvári csapatoknak: a Zurbolónak, a Bogáncsnak, az Ördögtérgyének és a Szarkalábnak, továbbá szamosújvári Kalákának a felvidéki – zselizi – Kincsőnek. /Rostás-Péter Emese: Véget ért az ifjúsági néptáncfesztivál Szamosújváron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

2005. június 3.

Május 27. és 29. között került sor az Égtájak Fesztivál rendezésében a néptánc találkozóra, Horvátországban. A fesztiválsorozat öt évvel ezelőtt a szlovákiai Farnadon kezdődött, majd Mezőbándon, Balánbányán, Gyergyószárhegyen, Szamosújváron, Sepsiszentgyörgyön, Eszenyben, Zselízen, Zentán és Péterrévén folytatódott. A Kárpát-medence magyarlakta vidékein a közösségeknek lehetőségük nyílt megismerni az egységes magyar kultúra sokféleségét. Horvátországban négy település, Csúza, Erdőd, Pélmonostor és Várdaróc művészeti együttesei mellett három határon túli régióból érkeztek hagyományőrző csoportok: Felvidékről, Vajdaságból és Erdélyből. Erdélyt a kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes képviselte. A tizenhét fős csoport már többször részt vett az Égtájak Fesztiválon. A Vajdaságot a péterrévei Tisza Néptáncegyüttes és a zentai Szélrózsa Leánykórus, Felvidéket pedig a farnadi Nádas Néptáncegyüttes és Soóky Éva, valamint Sotkovszky Lajos verséneklők képviselték. A csúzai Csárdás Néptáncegyüttes, az erdődi Petőfi Sándor Kultúregyesület Hagyományőrző Tánccsoportja, a pélmonostori Magyar Kultúregyesület Néptánccsoportja és a várdaróci Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Tánccsoportja fogadták a messziről érkezőket. /Köntös Imola: Égtájak Fesztivál Horvátországban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

2005. június 27.

Június 26-án, vasárnap kezdődött a Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar fiatalok tizedik, jubileumi találkozója. Az elmúlt tíz év során 18 ország sok száz magyar fiataljának jelentett ismerkedési, bemutatkozási lehetőséget, a közös kulturális gyökerek, az összetartozás érzésének erősítését. A július 5-ig tartó rendezvény a Magyar Színházban kezdődött „az egységes, mégis sokszínű magyar népdal, néptánc, népzene jegyében”. A Honvéd Együttes köszöntötte a résztvevőket. Idén 16 országból érkeztek magyar fiatalok: Románia, Szlovákia, Szerbia és Montenegró, Ukrajna, Horvátország, Szlovénia, Ausztria mellett Litvániából, Észtországból, Lettországból, Finnországból, Izraelből, Németországból, Franciaországból, Svédországból és Ausztráliából. A romániai meghívottak: a csángóság képviselői Gyimesből és Moldvából, a Fotóművészetet Pártoló Gyulai Ferenc Egyesület diák csoportja Sepsiszentgyörgyről, a mákófalvi Kós Károly Népház Hagyományőrző Színköre, a Kaláka Néptáncegyüttes Szamosújvárról, az Ördögborda Ifjúsági Néptáncegyüttes Balánbányáról, a Passamezzo Historikus Együttes Kolozsvárról, a Snaps Vocal Band Sepsiszentgyörgyről, a START Tánccsoport Temesvárról, a Szarkaláb Néptáncegyüttes Kolozsvárról, a Szerenád Kamarazenekar és Eufónia Kórus Sepsiszentgyörgyről. A tíz nap során a különböző régióból érkező csoportok tárgyi népművészetüket, ápolt hagyományaikat, régiójuk kulturális nevezetességeit mutatják be, Budapesttel ismerkednek, ellátogatnak Ópusztaszerre is. /Guther M. Ilona: Jubileumi Vendégségben Budapesten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./

2005. július 11.

Július 9-én a nagy esőzések nyomán Nagyenyeden a tűzoltóknak negyven személyt kellett kimenteniük házaikból. Az ugyancsak Fehér megyei Hubicaurikány községben 4 házba hatolt be a víz. Az esőzések Balánbányán, Gyergyótölgyesen, Gergyóhollón, Csíkszentmihályon, Gyergyóremetén, Csíkszentdomokoson és Gyimesközéplokon okoztak árvizet. /Ítéletidő Erdélyben. Házakat öntött el az ár. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

2005. augusztus 19.

Kilencedik alkalommal szervezi meg augusztus 18–21. között a balánbányai Nexus Alapítvány és a Botorka Művelődési Egyesület a Botorka Nemzetközi Néptáncfesztivált. Részt vesz a felvidéki Zselíz, a magyarországi Kocs együttese, Budapestről a Tébláb, Székelyudvarhelyről a Kékiringó, Váradról a Csillagocskák, Gyimesközéplokról a Tücskök, Csíkszentdomokosról az Elevenek és a házigazda Ördögborda néptánccsoport. /Székely Judit: Botorka néptáncfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 19./

2005. szeptember 14.

Az árvíz nyomán az RMDSZ vezetői felkeresték a Hargita megyei településeket: Maroshévízt, Balánbányát, Csíkdánfalvát, Csíkmadarast, Madéfalvát, a pénzadományok fogadására bankszámlákat nyitottak. Az RMDSZ országos segélybizottságának tájékoztatása szerint akárcsak a bánsági árvíz idején, a moldvai áradások alkalmával is Magyarország volt az első, amely felajánlotta segítségét Romániának. Mindkét alkalommal több egészségügyi és katasztrófa-elhárító egységet, a Bánságba nagy teljesítményű szivattyúkat is, víztisztító és fertőtlenítő berendezéseket, illetve jelentős segélyszállítmányokat küldött Romániába. Emellett több magyarországi önkormányzat nyári táborok megszervezésével kívánt a bánsági és moldvai árvíz sújtotta településeken élő gyerekeken segíteni. A székelyföldi árvíz után a külvilággal való kommunikáció helyreállításáért Nagy Zsolt távközlési miniszter közbenjárt, hogy a RomTelecom hálózata minél rövidebb időn belül működjön, ugyanakkor kezdeményezésére a mobiltelefon-szolgáltatók mobiltelefonokat juttattak el az árvizek által leginkább elszigetelt települések lakóinak. Székelyföldön szinte példátlannak mondható összefogás történt: Gyergyószék, Csíkszék és Udvarhelyszék lakossága, magánszemélyek és vállalkozók egyaránt összefogtak a bajbajutottak megsegítése érdekében. Az RMDSZ parlamenti és kormányzati tisztségviselői is komoly összegeket továbbítottak az RMDSZ által nyitott bankszámlára. /Mózes Edith: Példátlan emberi összefogás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

2005. október 7.

A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő kolozsvári Szarkaláb Néptáncegyüttes sikeres nyarat tudhat maga mögött. A Vendégségben Budapesten elnevezésű rendezvényen való sikeres szereplés után feladatuk volt Kolozsváron a VII. Szent István-napi Néptánctalálkozó megszervezése és lebonyolítása. A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány munkatársaival karöltve zökkenőmentes volt a rendezvény, melyen tíz külföldi kisebbségi együttes közel 300 táncosa vett részt. A Szarkaláb fellépett augusztus 28-án, a szilágysági szilágyerkedi falunapokon és szeptember 11-én Aranyosegerbegyen. Az utóbbi helyen tapasztalhatták, hogy a községi hivatalosságok mennyire semmibe veszik a helyi nagyszámú magyar közösséget. A Szarkaláb szeptember 15–18-a Felvidéken meghívottja volt a zselízi Kincső Néptáncegyüttes fennállásának 10. évfordulójára szervezett fesztiválnak, melyen Erdélyből még a Kaláka Néptáncegyüttes és a balánbányai Ördögborda Néptáncegyüttes képviseltette magát. A csíkkozmási Bojzás Néptáncegyüttes meghívására a szarkalábosok másodszor vettek részt az ottani Ifjúsági Néptánctalálkozón. Október 1-jén Kidében a falunapon vettek részt. /Pillich Balázs és a Szarkaláb: Sikeres nyarat zárt a Szarkaláb. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./

2005. december 5.

A székelyudvarhelyi Bálint Arthur filmrendező és operatőr a december 5-ei szavazásról készített dokumentumfilmet. A filmben Balánbányán egy idősebb bácsika iszogat, miközben a tévében, politikai elöljárók kommentárjával fűszerezve közvetítik a szavazási fejleményeket. A dokumentumfilm ingyenesen letölthető a www.e-vision.ro/nem című internetes honlapról. /-mlf-: Dokumentumfilm december 5-éről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 5./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-84




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998