udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 133 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-133
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2008. január 30.

Románia nem ismeri el Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét – mondta január 29-én Belgrádban Traian Basescu államfő, aki Borisz Tadics szerb elnökkel és Vojislav Kostunica kormányfővel tárgyalt. Basescu leszögezte, Románia támogatja Szerbia európai uniós integrációját. /Basescu: az EU-ban a helye Szerbiának. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

2008. február 27.

Románia nem ismeri el Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlenségét. Ugyanakkor a híd szerepét kívánja betölteni Belgrád, és az EU–NATO tandem között – jelentette ki a balkáni országokban tett látogatása során Adrian Cioroianu román külügyminiszter. Románia el szeretné kerülni, hogy a koszovói események precedenssé váljanak a kisebbségek számára biztosítandó kollektív jogok nemzetközi elismerésének terén. „Románia a nemzeti kisebbségek tagjai számára biztosított egyéni jogokat támogatja” – mutatott rá Cioroianu. /Balogh Levente: Bukarest közvetíteni szeretne. = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./

2008. május 20.

Szinte kísérteties az egyezés: ha a Timok-völgyi vlahok helyzetéről szóló elég lenne néhány szót kicserélni – a vlahot a csángó népnévvel, a szerb hatalmat pedig románnal behelyettesíteni – és gyakorlatilag tökéletes leírást lehetne kapni a Moldvában élő magyar gyökerű közösség életéről. A Szerbiában élő vlahok ugyanúgy kimaradtak az anyanemzet nemzetépítési és kulturális modernizációs folyamataiból, mint a csángók, és ugyanúgy önnön identitását igen agresszívan építő többségi közegben kényszerülnek élni. Hogyan lehetséges akkor, hogy az ebből a szempontból tulajdonképpen a magyarokkal ugyanazon csónakban evező románok a legkisebb empátiát sem képesek tanúsítani a csángóüggyel kapcsolatosan? A románok többsége – beleértve a politikusokat – nem is nagyon hallott a timoki vlahokról. A hagyományos szerb–román ortodox testvériség jegyében Bukarest nem firtatta a vlahok kérdését, cserében Belgrád sem lépett föl agresszíven a romániai szerbek érdekében. Szintén szempont volt, hogy a vlahok Dunától délre fekvő lakhelye kényelmetlen kérdéseket ébreszthet a dákoromán kontinuitáselmélettel kapcsolatosan. A csángóügyben alkalmazandó stratégia egyik alapvető eleme a jövőben éppen az lehetne, hogy a román társadalom figyelmét a magyarok felhívják a timok-völgyi vlah-románok tarthatatlan helyzetére. /Balogh Levente: Csángó-vlahok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 20./

2008. szeptember 27.

Kevesebb mint egy évvel létrejötte után felbomlott a vajdasági magyar pártok alkotta Magyar Koalíció. Megszűnését hivatalosan még nem mondták ki, de egyértelműnek látszik, hogy a szövetség, amelyet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) alkotott, felbomlott. A négypártinak indult, de végül ― a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) távolmaradása miatt ― hárompártivá vált összefogást az a remény hívta életre, hogy a magyar pártok jobb eredményt érhetnek el választásokon, ha összefognak. Az idei, különböző szintű választásokon bebizonyosodott, ez illúzió; a Délvidék egyetlen számottevő magyar politikai erejének számító VMSZ és az elenyésző számú követővel rendelkező, de hangos, a politikai tényező szerepében tetszelgő törpepártok összefogásának nincs igazi hozadéka. Januárban, a szerbiai elnökválasztás után még úgy tehettek a politikusok, mintha lenne. Pásztor István, a VMSZ elnöke, a koalíció jelöltje ugyanis 92 000 szavazatot kapott, többet, mint amennyi a tavalyi parlamenti választáson a VMSZ-nek jutott. A májusi parlamenti választáson a koalíció négy helyet szerzett Belgrádban, eggyel többet, mint ahány korábban a VMSZ-nek volt. Mindet a VMSZ kapta, mert a koalíción belüli megállapodás úgy szólt, hogy négy képviselőig övék a helyek, s csak azon felül osztozik két partnerével. A VMSZ a választási eredményén messze túlmutató pozíciókhoz jutott. Parlamenti elnököt ad, négy minisztert, és a helyi önkormányzatokban is erősíteni tudta pozícióit. Ezért mondhatta a VMSZ egyik, a vajdasági parlamentben is csúcsvezetőnek számító politikusa rögtön a májusi parlamenti választások után, hogy ,,most egy kis szünet következik. Nem hiszem, hogy a következő hónapokban különösebben forszíroznunk kellene ezt az együttműködést. " Pásztor István VMSZ-elnök a koalíció nevében, de a partnerekkel való egyeztetés nélkül írt alá együttműködési szerződést a Szerbia vezető politikai erejévé vált Demokrata Párt elnökével, Boris Tadic államfővel. Emiatt az egyik törpe koalíciós partner, a VMDK elnöke, Páll Sándor a Vajdaság Ma internetes hírportálnak adott interjúban lényegében eltemette a Magyar Koalíciót. /Felbomlott a vajdasági Magyar Koalíció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

2008. december 17.

Szerbia majdani uniós tagságának előfeltétele kell legyen, hogy Belgrád hivatalosan beismerje a jugoszláv partizánok által 1944–45-ben a Délvidéken elkövetett népirtást, aminek becslések szerint negyvenezer magyar, kétszázhatvanezer német és zsidó esett áldozatul, „kollektív bűnösségük” koholt vádjával. E mai napig fenntartó megbélyegzés eltörlése, valamint az áldozatoknak nyújtott jóvátétel nélkül Szerbia nem felel meg a népek közti megbékélés Európában bevett gyakorlatának, következésképpen az uniós felvételi kritériumoknak sem – emlékeztette történelmi felelősségére a Belgráddal tárgyaló brüsszeli bizottságot Becsey Zsolt néppárti magyar európai képviselő. Szerbia a jugoszláv állam jogutódja, és jelenlegi területén, államhatalmi felhatalmazással történtek a mai napig egészében föl nem tárt, népellenes atrocitások. E tényekről és azok máig ható erkölcsi, demográfiai, politikai, gazdasági és emberi következményeiről nemcsak az érintett szerbiai, valamint magyar és német közvélemény tájékozatlan a sok évtizedes kényszerű hallgatás miatt, hanem az európai közönség is az – tapasztalta meg Becsey Zsolt saját európai parlamenti gyakorlatában. Becsey Zsolt ezért ígérte meg a Magyar Népirtás Emléknapjáért fellépő szegedi és országos civil szervezeteknek, hogy a Sólyom László államfő után őneki is átadott petíciójukat megismerteti az Európai Unió legátfogóbb népképviseleti és döntéshozó intézményével, az Európai Parlamenttel. A petíció angol és francia fordítása elkészült, és terjesztése az európai parlamenti képviselők körében folyik, illeszkedve a Becsey Zsolt által mandátuma kezdete óta ez ügyben tett kezdeményezések sorába. A Bizottsághoz most figyelmeztető szándékkal intézett kérdésére Becsey Zsolt az Európai Parlament következő plenáris ülésén, januárban vár választ. /A délvidéki mészárlások beismerése nélkül Szerbia nem lehet EU-tag. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 17./

2009. március 12.

Eltanácsolták a román illetékes hatóságok Sólyom László magyar köztársasági elnököt erdélyi látogatásától március 15-én – adta hírül az RMDSZ. Az RMDSZ közleményében megdöbbenésének adott hangot, meggondolatlan, rossz döntésnek tartva a magyar államfő látogatásának visszautasítását. „Sem az egyre szorosabb román–magyar viszonnyal, sem a két országnak az Európai Unióban elfoglalt helyével, sem népeink regionális egymásra utaltságával nem fér össze egy ilyen álláspont, amely érzelmileg és eszmeileg is könnyen visszavethet minket oda, ahonnan elindultunk: a kilencvenes évek elejére” – áll a közleményében. Az eredeti tervek szerint Sólyom László a Vajdaságban szerette volna ünnepelni március 15-ét, de Belgrád szerint ez veszélyeztette volna a fontos politikai kérdések rendezését. A magyar köztársasági elnök ezért úgy döntött: a háromnaposra tervezett látogatást néhány órára csökkenti, de mégis elmegy. Sólyom László visszakozása azonban megdöbbentette a Vajdasági Magyar Szövetséget, amely lemondta a magyar államfő látogatását. Budapesten változatlanul tart Sólyom László erdélyi látogatásának előkészítése. A magyar Köztársasági Elnöki Hivatal semmiféle változásról nem tud Sólyom László erdélyi útjával kapcsolatban. /Ellentmondó hírek Sólyom László látogatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

2009. június 16.

A szombathelyi képtárban ünnepélyes keretek között bontották ki a Hunyadi János nándorfehérvári bevonulását ábrázoló monumentális festményt, amely hosszas viszontagságok után kerül végre restaurálásra – számolt be Dézsi Attila, volt Hunyad megyei alprefektus, aki igyekezett mindent megmozgatni annak érdekében, hogy a Vajdahunyadon őrzött alkotás restaurálás véget kijuthasson Szombathelyre. A Hunyadi-festményt 1896-ban készítette Pataki Lajos, a magyar történelem jeles alakjait festve meg a hatalmas vásznon. A festményt eredetileg a vajdahunyadi vár lovagtermében állították ki, ahonnan Trianon után a dévai múzeumhoz került, majd raktárakban, átmenetileg magánszemélyek védelme alatt vészelte át a XX. századot. 1989 után a vásznat újra kiállították a vajdahunyadi várban. Feiszt György történész, levéltáros, aki a Vajdahunyad–Szombathely testvérvárosi kapcsolat egyik fő éltetője, felajánlotta, hogy Magyarországon restauráltatja a képet. /Gáspár-Barra Réka: Szombathelyen restaurálják a monumentális festményt. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 16./

2009. július 22.

A Temesvári Magyar Nőszövetség július 16-19-e között négynapos kirándulást szervezett a Vajdaságba, amelynek során a Szász Enikő elnök vezette csoport magyar történelmi emlékhelyeket látogatott meg. Délvidék magyar emlékhelyeit – az aracsi pusztában épült Árpád-kori templomot, Kiss Ernő honvédtábornok eleméri sírját, a nándorfehérvári, a szendrői és a galambóci várat, a zimonyi Hunyadi tornyot, a verseci Szent Gellért templomot és várat – a kirándulás résztvevőinek többsége első alkalommal csodálhatta meg. A 33 fős bánsági csoportot a magyar nyelvterület legdélibb fekvésű „szigetén”, a Belgrádtól 40 km-re található Székelykevén szállásolták el. /Pataki Zoltán: A nőszövetség délvidéki felfedező útja. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 22./

2009. július 29.

Szerbiában számba veszik az ötven évvel ezelőtti kommunista megtorlás áldozatait, s feltárják tömegsírjaikat – döntötte el a belgrádi kormány. Az ezzel megbízott állami bizottság szeptemberben kezdi a munkáját. Szakemberek 80 ezerre teszik azok számát, akiket 1944 és 1946 között bírósági döntés nélkül megöltek, mert a kommunista rendszer ellenségeinek tartották őket. Az áldozatokat gyaníthatóan több mint 50 tömegsír rejti országszerte. A téma egyik legismertebb kutatója, Srdjan Cvetkovics, a belgrádi Újkori Történeti Intézet munkatársa elmondta, a szerbiai megtorlás sokban hasonlított a sztálini terrorra. Irányítója az Ozna nevű állambiztonsági szervezet volt, de felhasználták hozzá a rendőrséget és a katonaságot is. /Szerbiában feltárják a kommunista megtorlás áldozatainak sírjait. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 29./

2009. augusztus 6.

Borisz Tadics szerb államfő megígérte, hogy az ősz folyamán kinevezik a Vajdaságban 1944–45-ben elkövetett háborús bűntetteket kivizsgáló szerb–magyar történész munkacsoport szerb tagjait – közölte Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Az ígéret a két politikus magyar részről három hónapja várt találkozóján hangzott el. 1944 őszén és 1945 tavaszán legkevesebb 20 000, más becslések szerint 50 000 magyart gyilkoltak meg ítélet nélkül a partizánok. Nagygyörgy Zoltán történész elmondta, Horgoson a halálra szántakkal ásatták meg saját sírjukat, a tufaköves rétegben azonban nem tudtak mélyre ásni, a kutyák a hantolásokat később kikaparták. A nyolcvan horgosi áldozatot az út mellől az éj leple alatt szállították át a Horgosi csárda mögötti területre, csontjaik ma is ott vannak. A 60-as években egy építkezéskor előkerült itt cipő, reverenda és más ruhadarab is. 2004-ben a horgosi temetőben egy kripta épült, ide akarják elhelyezni az áldozatok földi maradványait. Szabadkán a téglagyár agyaggödrében végezték ki az áldozatokat. Több mint 850 név került fel a márványtáblákra. Az emlékművet időről időre meggyalázzák, ezt tették az Újvidék melletti Csúrogon – ahol háromezer ártatlanul kivégzett magyar holttestét rejti a szeméttelep – felállított márványtáblával is. A most alakuló állami bizottság szeptembertől kezdi feltárni a tömegsírokat. Azonosítják az elhunytakat, hogy a hozzátartozók eltemethessék őket. /Még idén létrejöhet a délvidéki megtorlásokat kivizsgáló bizottság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 6./ Borisz Tadics szerb államfő felkérte Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét /a legnagyobb délvidéki magyar párt vezetőjét6, hogy tegyen javaslatot a Belgrád által kiválasztandó személyekre. Pásztor István szerint számítani lehet rá, hogy Budapesten is döntenek a közös munkacsoport magyar tagjairól. A testület felállítását Pásztor István, valamint Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke február közepén kezdeményezte a szerb államfőnek, miniszterelnöknek és parlamenti elnöknek írt közös levelében. Szerbiában nemrég kezdődött meg a Tito partizánjai és a kommunista rendszer által 1944 és 1946 között bírói ítélet nélkül kivégzettek sorsának felderítése. /Vizsgálják a vajdasági háborús bűntetteket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 6./

2009. december 2.

A szerb közéletet felkavaró heves viták után november 30-án elfogadta a Vajdaság autonómiáját megerősítő új alaptörvényt a szerb parlament. A statútumot még múlt év októberében hagyta jóvá az újvidéki törvényhozás. Elfogadásában komoly szerepe volt a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ), amely Szerbia egészében törpe párt ugyan a maga négy belgrádi parlamenti képviselőjével, de a Vajdaságban megkerülhetetlen politikai erő. Az alaptörvényre minden szerbiai nacionalista erő össztüzet zúdított, annak ellenére, hogy csak egy részét adja vissza az észak-szerbiai tartomány korábban élvezett, a milosevicsi időkben elvett jogosítványainak. A szerb ortodox egyház is hevesen támadta, s több parlamenti párttal együtt állította, hogy államot teremt az államban, az első lépés Szerbia – Koszovó elszakadását követő – további feldarabolásához. /Megerősítették Vajdaság autonómiáját Szerbiában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

2009. december 15.

Vajdaság parlamentje december 14-én ünnepélyesen kihirdette a tartomány autonómiáját megerősítő új alaptörvényt. Az erről szóló határozatot a testület 86 kormánykoalícióhoz tartozó tagja szavazta meg. A Szerbiai Demokrata Párt és az Új Szerbia koalíciójának három képviselője nemmel voksolt, az ellenzéki Szerb Radikális Párt és a Szerb Haladó Párt tagjai pedig nem vettek részt a szavazáson, arra hivatkozva, hogy nem volt lehetőség vitára a statútumról, amelyet egyébként „szeparatista jellegű” okmánynak tartanak. Egeresi Sándor, a tartományi képviselőház elnöke kijelentette, hogy a vajdasági statútum a tartomány és egész Szerbia polgárainak a jólétét is szolgálja. Az alaptörvényt tavaly októberben hagyta jóvá az újvidéki törvényhozás háromnegyedes többséggel, de több mint egy évet kellett várni, amíg idén november 30-án a szerb szkupstina is elfogadta azt, a hatásköri törvénnyel együtt. Az új tartományi alaptörvény elfogadásában komoly szerepet játszott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Az alaptörvényre minden szerbiai nacionalista erő össztüzet zúdított, annak ellenére, hogy csak egy részét adja vissza annak, amit az észak-szerbiai tartomány korábban élvezett. A szerb ortodox egyház is hevesen támadta a törvényt. Két fontos pont maradt ki az alaptörvényből: nem rendelkezik a tartomány vagyonáról és saját pénzbevételeiről. Saját vagyon és bevételek nélkül Vajdaság továbbra is a belgrádi vezetéstől függ majd. /Kihirdették a Vajdaság autonómiáját megerősítő alaptörvényt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

2009. december 15.

A szerbiai Fehértemplomban megrendezett dél-bánáti betlehemesek és karácsonyi szokások XIII. találkozóján vett részt egy háromtagú küldöttség Resicabányáról. Nagy Péter, a Platanus Kulturális Egyesület elnöke elmondta, hogy az évről évre más helységben rendezett találkozót a nagybecskereki római katolikus esperes nyitotta meg, és beszédet mondott a belgrádi magyar nagykövetség képviselője is. /Megyasszai Bíró Julianna: Fehértemplomi tapasztalatcsere. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 15./


lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-133




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998