udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 150 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-150
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1993. október 8.

Szept. 29-e és okt. 3-a között Mamaiában rendezték meg a Keleti Románság Konzultatív Tanácsának összejövetelét, amelyen tizenegy, Románián kívül élő román közösség negyven képviselője jött el. Értékelésük szerint Ukrajnában a román kisebbséget "történelmi agresszió" éri, a Magyarországon élő románokat csaknem teljesen asszimilálták, a Besszarábiában élő románok nemzeti öntudatát pedig nagymértékben sikerült kitörölnie a birodalmi politikának. Elhatározták, hogy fokozott mértékben támogatni fogják ezeket a román közösségeket: Románia könyveket fog küldeni, tanulmányi ösztöndíjakat fognak adni Romániába tanuló fiataloknak stb. /B. T.: Bukarest: Sorvasnak a román kisebbségek. = Magyar Hírlap, okt. 8./

1993. október 22.

Szász János Iliescu elnöknek címzett nyílt levelében cáfolta az elnöknek a Keleti Románság Tanácskozásán elhangzott beszédének magállapításait. Iliescu elnök szerint Románia tiszteletben tartotta a Gyulafehérvári Nyilatkozat elveit még a nehéz időkben is, megteremtette a nemzeti kisebbségek számára a létfeltételeket. Szász János cáfolatul emlékeztetett a második világháború alatt Iasiban és Besszarábiában részben pogromokban kiirtott és deportált zsidók és deportált cigányok sorsára, a nemzetiségek helyzetére Gheorghiu Dej és Ceausescu alatt. Az elnök nem ül le tárgyalni az RMDSZ-szel, mert a romániai magyarságot a hitleri "ötödik hadoszlophoz" hasonlítja. Ebből nehezen lesz román-magyar megbékülés. /Vitáim az elnökkel. Bantusztánból Abszurdisztánig. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 22./

1993. október 22.

Matatias Carp a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének, majd a Román Zsidók Szövetségének főtitkára volt. Fekete könyv. A romániai zsidók 1940-1944 közötti szenvedései című négykötetes művát 1946 és 1948 között adta ki Bukarestben. Első kötete a vasgárdisták rémtetteivel. A második a iasi-i pogrommal, a harmadik a Dorohoi megyei, észak-bukovinai, besszarábiai, transznisztriai zsidók megsemmisítésével foglalkozik. A negyedik kötet az észak-erdélyi zsidók deportálásáról számol be. Matatias Carp könyve kevéssel megjelenése után hozzáférhetetlenné vált az olvasók számára. Példányait megsemmisítették, a román titkosszolgálat ügynökei a világ nagy könyvtáraiból ellopták a könyvet. A könyv minden példányát azonban nem sikerült megsemmisíteni. Carp szerint a román fasiszták 300-350 ezer zsidó meggyilkolásáért felelősek. Most Magyarországon megjelent a Mataias Carp Holocaust Romániában. Tények és dokumentumok a romániai zsidók pusztulásáról - 1940-1944, Primor Kiadó, Budapest, 1993. A könyv az Erdélyi Magyarság Alapítványnál rendelhető meg. A magyar kiadást Matatias Carp első három kötetéből állította össze a fordító, Takács Ferenc. A negyedik kötetet kihagyta a fordító, mert arról már sok történelmi összegzés készült. /Takács Ferenc: Holocaust Romániában. = Élet és Irodalom, okt. 22./

1993. november 12.

Szász János ismételten szembeszállt a mindinkább hivatalossá váló állásponttal, hogy Romániában nem volt zsidóüldözés. A romániai fasizmus 1940-1944 között Bukarestben, Iasiban, Besszarábiában, Bukovinában, Dorohol megyében, Odesszában és környékén, Transznisztriában mintegy 400 ezer zsidó polgárt pusztított el. Románia zsidóságának észak-erdélyi részét, 121 ezer zsidó polgárt az auschwitzi pokolba hurcolták. A 400 ezres adat nemcsak Matatias Carp Cartea Neagra /Fekete könyv/ című munkájában található, hanem a hivatalos okmányokban /katonai, csendőrségi stb./, a jeruzsálemi Holocaustot tanulmányozó intézet II. kötetében is ez szerepel. A román faji törvények, Goga, Gigurtu és az Antonescu-kormány zsidótörvényei kirekesztették a zsidóságot a társadalomból. /Szász János: Volt-e nálunk zsidóüldözés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 12./

1993. november 19.

Romániában egyre több helyen neveznek el utcákat Antonescu marsallról, az ortodox egyház szentté akarja avatni, Marosvásárhelyen fel akarják állítani a szobrát. Antonescu 1941-ben, Hitler előtt két évvel, meghirdette az Endlösungot. Antonescu ugyanis kijelentette: "Én hiszek a bukovinai és besszarábiai zsidók hivatalos deportálásának fontosságában. A határon kívülre kell őket utasítanunk. Ugyanúgy hiszek abban, hogy az ukránok kiutasítása is megalapozott. Idegeneknek nincs helyük a román földön." Antonescu cselekedett. Romániában több mint 250 ezer zsidót gyilkoltak meg /ideértve a románok által akkor megszállt területeket, Bukovinát, Besszarábiát és Transznisztriát/. Matatias Carp először 1946-ban megjelent könyvében románul, majd magyarul nemrég újból megjelent könyvében román titkos belügyi jelentések alapján 166 ezerre becsülte az 1941-es moldvai pogrom áldozatainak számát. Az Antonescu-perben ismertették, hogy Antonescu parancsára a megszállt Odesszában egy ? 24 román katona halálát követelő ? partizánakció megtorlásául 24 ezer /!/ ártatlan civilt végeztek ki alig egy nap alatt. /Beke Mihály András: Margó. = Heti Magyarország, nov. 19./

1993. november 30.

Nov. 30-án a parlament két házának együttes ülésén, melyen a Moldovai Köztársaság parlamenti küldöttsége is megjelent, ünnepi ülést tartottak, az egyesülés 75. évfordulójára emlékezve. A szónokok Decebal dák vezértől kezdve bejárták a történelmet. Markó Béla RMDSZ-elnök megállapította, hogy a gyulafehérvári nyilatkozat nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos pontjait nem tartották meg. Valentin Dolganiuc, a Moldovai Köztársaság egyik képviselője a Dnyeszter és a Tisza közötti román területről beszélt, ekkor Rudas Ernő magyar nagykövet elhagyta a termet. Példáját követte az ukrajnai nagykövet is, amikor a jelenlevők Besszarábia nevét skandálták. - Gyulafehérváron a rendfenntartó erők riadókészültségben várják a dec. elsejei ünnepséget. /Bogdán Tibor, Bukarest: Ünnepi megemlékezés Romániában. = Magyar Hírlap, dec. 1./ A moldovai képviselő beszédének "a Dnyesztertől a Tiszáig terjedő" román határokat emlegető mondatánál a képviselők, a szenátorok, a kormánytagok és az elnöki tanácsosok tapsoltak. Ion Coja szenátor bekiáltva a Balatonig tolta ki a román határokat, ezt a televízió közvetítésénél is hallani lehetett. Az RMDSZ az ellenzékkel ünnepelt. = Népszabadság, dec. 2./

1993. november 30.

Iliescu elnök beszédében emlékezett 1918-ra, utalt az azt megelőző eseményekre is, Besszarábia és Bukovina Romániával való egyesülésére. Iliescu hangsúlyozta, hogy az ország összes polgárai, nemzetiségre való tekintet nélkül, minden jogot élveznek, amit nem lehet elmondani a határon túl élő románokról. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

1994. április 21.

A washingtoni Holocaust Múzeumban a túlélőket nyilvántartó osztály igazgatója, Radu Ioanid nyilatkozott a romániai Holocaustról. Mintegy ötszázezer oldalnyi hivatalos irat van a múzeum birtokában, ezek túlnyomórészt román nyelvűek, romániai, moldovai, ukrán és orosz levéltárokból származnak. 1930-ban Romániában 759 ezer zsidó élt. Közülük 150 ezer Észak-Erdélyben élt, akiket náci koncentrációs táborokba hurcoltak, akik közül legfeljebb 15 ezren kerültek haza. A román hatóságokat a többiekért, a 600 ezernyi zsidóért terheli a felelősség. Romániában már 1940-ben voltak pogromok. Akik rehabilitálni akarják Antonescut, azoknak tudni kell, hogy Antonescu a perében elismerte, hogy az ő 1941-ben kiadott parancsára Besszarábiából és Bukovinából 150-170 ezer zsidót deportáltak Transznisztriába. A Holocaust Múzeum és Tanács leszögezte: Antonescu felelős 250 ezer zsidó és 20 ezer cigány kiirtásáért. /22 (Bukarest), febr. 9-22., fordításban: A Hét (Bukarest), ápr. 1. - a hetilap jelzi: tényleges megjelenés: ápr. 22./

1994. június 8.

Moszkvában jún. 1-3-a között háromnapos román-orosz külügyi szakértői megbeszéléssorozat zajlott le. Áttekintették a két ország között hajdan aláírt egyezményeket. Románia nem érte el, hogy a készülő alapszerződésbe foglalják bele a Molotov-Ribbentrop-paktum érvénytelenné nyilvánítását, melynek értelmében Bukovina és Besszarábia a Szovjetunióhoz került. A szakértői tárgyalásokat szeptemberben folytatják. /Magyar Hírlap, jún. 8., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10./

1994. október 15.

Nem volt eredményes a román-orosz alapszerződésről tartott bukaresti szakértői tárgyalássorozat. Románia ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a szövegben nyilvánítsák semmisnek az Észak-Bukovinát, Besszarábiát és Herta tartományt a második világháború idején a Szovjetuniónak juttató Molotov-Robbentrop-paktumot. Oroszország azzal érvelt, hogy a kérdéses területek már a Moldovai Köztársasághoz, illetve Ukrajnához tartoznak. /Magyar Hírlap, okt. 15./

1994. október 16.

Okt. 15-16-án rendezték meg a Román Szellemiség II. Kongresszusát Herkulesfürdőn, az elnöki hivatal és a kormány támogatásával. Öt munkacsoport volt: kulturális, gazdasági, nemzetnevelési, nyelvi, néprajzi. /Dimineata, okt. 14./ Iliescu elnök megjelent és beszédet mondott, teljes a jogegyenlőség, hallhatták tőle a megjelentek. Az elnök nemzeti összefogásra buzdított. Megválasztották a vezetőséget, Iliescu a tiszteletbeli elnök, mellette Nastasét és Paunescut szavazták a vezetésbe. Kritizálták a "moldáv nyelv" kifejezést. Felolvasták a vasgárdista-fasiszta Iosif Constantin Dragan üzenetét: ne hívják a cigányokat romáknak, mert sokan összetévesztik őket a románokkal. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 26./ A kongresszusra 26 országból gyűltek össze a román diaszpóra képviselői. Iliescu beszédében megkülönböztette a kisebbségben élő románokat, illetve a románságot /Moldova, Bukovina/, amely éppúgy házigazdája a találkozónak, mint a Romániában élők. Történelmi küldetésüket is megfogalmazta: összetartás, a román ügy szolgálata, hídszerep. Több mint száz előadás hangzott el, kiadványok jelentek meg, azzal az igénnyel, hogy megrajzolják a határokon túli románság etnikai térképét. Ennek értelmében Románián kívül mintegy 10-12 millió román él, közülük 3,4 millió Moldáviában, Dél-Besszarábiában és Bukovinában, 300 ezer Ukrajnában, 500 ezer Oroszországban, 1,2 millió Bulgáriában, 1,2 millió Szerbiában, 300 ezer Macedóniában, illetve Albániában, 1,1 millió Amerikában, 18 ezer Ausztráliában. Elhatározták, hogy ezentúl évente Herkulesfürdőn tartják az összromán találkozót. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./ A határokon túli románság mintegy 600 kulturális, társadalmi szervezettel bír, szinte ugyanannyi lappal és folyóirattal. /Magyar Nemzet, okt. 18./

1994. november 2.

A Demokratikus Konvenció /DK/ okt. 31-i ülése után nyilatkozatot tett közzé, amelyben követeli, hogy a román kormány hivatalosan is mondja fel az 1970. június 7-én a Szovjetunió és Románia által húsz évre aláírt barátsági szerződést. Amennyiben egyik fél sem kifogásolja, a szerződés öt-öt évenként automatikusan meghosszabbodik. 1989 után a Szovjetunió és Románia, Mihail Gorbacsov és Iliescu új alapszerződést kötött, de ezt a román parlament nem ratifikálta. A román-orosz tárgyalások megkezdődtek, de Bukarest követelései miatt hamar elakadtak. A román fél szeretné belevenni a dokumentumba, hogy a Molotov-Ribbentrop egyezmény semmis, ez elismerné, hogy Besszarábia, Észak-Bukovina jogtalanul került szovjet fennhatóság alá, így utat nyitna a román igények teljesítésének. A DK bejelentette: ha nov. 6-ig nem történik meg a szerződés felbontása, kérni fogják a kormány és Iliescu lemondását.- Sietve jött a külügyminisztériumi közlemény, amely javasolta a kormánynak a szerződés felmondását. /Magyar Nemzet, nov. 2./

1994. november 21.

Az Összromán Egység Kulturális Ligája nyilvánosságra hozta statisztikáját a Románián kívül élő románokról: Besszarábiában 2 millió 795 ezer, Észak-Bukovinában 185 ezer, Dél-Besszarábiában 145 ezer, Kárpátalján 30 ezer, a volt szovjet tagköztársaságok többi részén 400 ezer, Amerikában 1,1 millió román él. /Magyar Hírlap, nov. 21./

1994. december 3.

A történelmi események újraértékelése folyik, maga Iliescu elnök értékelte át 1944. aug. 23-a, a kiugrás szerepét. Hitler leghűségesebb csatlósának, Antonescunak a szerepét is igyekeznek pozitív színben feltüntetni. A keleti hadjáratra azt mondják, hogy visszaszerezte a Szovjetunió által elfoglalt területet. Antonescu nemcsak Besszarábiát foglalta el, hanem Transznisztriát is. Az új tartomány kormányzójának Gheorghe Alexianu professzort nevezte ki, a sajtó pedig a román élettér kiterjesztéséről cikkezett. Odesszában román iskolákat nyitottak. Transznisztriát teljesen elzárták a külvilágtól, itt rendezték be a román internálótáborokat, írja Fábián Ernő. /Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

1994. december 9.

Bukarestben dec. 9-én a rendőrök összecsaptak a tüntetőkkel. A diákok a Tiraspolban halálra ítélt Ilie Ilascu mellett tüntettek, majd a moldovai nagykövetség elé vonultak "Besszarábia román föld!", "Le Snegur elnökkel!" jelszavakat skandálva. /Új Magyarország, dec. 10./

1996. január 24.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt kongresszusának határozata a párt külpolitikai céljai között első helyen emelte ki a besszarábiai románok törekvéseinek képviseletét és a román nép teljes egységének megvalósítását. A kisebbségi kérdésről szólva a határozat leszögezte: a KDNPP biztosítja, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a többségi lakossággal egyenlő jogokkal rendelkezzenek, ugyanakkor visszautasította azt, hogy etnikai alapú területi autonómia a helyi közigazgatás egyik formája. /A KDNPP visszautasítja az etnikai alapú területi autonómiát. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./

1996. február 3.

Mircea Sfarlea, művelődési minisztériumi főtanácsos ellátogatott a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba, amikor a Hargita és Kovászna megyei múzeumokat járta végig. Nehezményezte a román emlékek hiányát, szóba hozta a sepsiszentgyörgyi múzeum nevét: állítólag az itt élő románság érzékenységét bántja. Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum aligazgatója azt válaszolta, hogy a városban két román múzeum is van, a Román Szellemiség Múzeuma /amelynek berendezésében Sfarlea főtanácsos segített/ és a kolozsvári Történeti Múzeumnak is van itt részlege, amely az itteni románság történtét kutatja. Két munkatársa besszarábiai származású régész. A Székely Nemzeti Múzeumnak viszont az itt élő magyarság történetével kell foglalkoznia, mert ezt senki más el nem végzi helyette. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./

1996. február 7.

Románia egyértelműen elkötelezte magát a nyugati integráció mellett - nyilatkozta febr. 6-án a The Washington Times című lapnak Teodor Melescanu külügyminiszter. Melescanu elutasította, hogy Bukarest engedjen bármilyen moszkvai nyomásnak és beérje valamiféle korlátozott NATO-tagsággal. Melescanu szerint nem lehet és nincs is értelme a NATO-n kívüli biztonsági rendszert létrehozni /ezt néhány éve Nastase javasolta/. A külügyminiszter szerint a nem szláv Románia mindig is a nyugati értékrend felé vonzódott. Az ukrán-román vitákról elmondta: Románia a Kígyó-szigetet nem követeli vissza, de mivel azt az egykori Szovjetunió jogtalanul szerezte meg, a gazdasági hasznosítást rendezni kell. Bukarest ragaszkodik ahhoz is, hogy Ukrajna ítélje el a Besszarábiát neki ítélő Molotov-Ribbentrop paktumot. /Teodor Melescanu Washingtonban Bukarest nem enged a nyomásnak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ Arra a kérdésre, hogy amerikai nyomásra szakított-e a kormány az antiszemita és magyarellenes pártokkal, a külügyminiszter kijelentette: Alfred Moses nagykövet csupán azt mondta ki, "ami valamennyiünk fejében motoszkált. Egyetlen ország sem akar olyan színben feltűnni, hogy azt mondhassák rá: antiszemita vagy idegengyűlölő erőkre támaszkodik." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./

1996. március 4.

Belgrádban a román és jugoszláv külügyi szakértők háromnapos tárgyalás után megállapodtak a román-jugoszláv alapszerződés szövegében, amelyet a végső simítások után külügyminisztériumi szinten fognak ellenjegyezni. Febr. 27-e és márc. 1-je között Bukarestben folytak a tárgyalások a román-ukrán alapszerződésről. A kiadott külügyminisztériumi közlemény szerint a tárgyaló külügyi szakértők szinte minden vitatott kérdésben megegyeztek, a nemzeti kisebbségek kérdéseiről is. A kijevi rádió szerint az alapszerződés 99 százalékban elkészült. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./ Az ukrán-román alapszerződéssel kapcsolatban Bukarest abba is beleegyezett, hogy külön vitassák meg a határkérdéssel foglalkozó cikkelyt. Besszarábia és Bukovina sorsa okoz problémát a két ország viszonyában. /Magyar Hírlap, márc. 4./

1996. március 11.

A moldovaiak múltjáról közölt adatokat Asztalos Lajos, bemutatva eltérő fejlődésüket. 1812-ben az oroszok legyőzték a törököket, a Kücsük-Kajnardzsi béke alapján a cári birodalom bekebelezte az addig török függőségben levő Moldovának a Dnyeszterig terjedő részét, a Prutig tolta ki határát. Az ottani moldovaiak elszakadtak az erősödő román nemzeti mozgalomtól, amely 1859-ben kivívta a török függőségben maradt Moldva és Havasalföld egyesülését és 1877-ben - orosz segítséggel - a Románia nevet felvett állam függetlenségét is. Az erősödő román öntudat egyik megnyilvánulása volt 1860-ban, hogy az addigi cirill betűs írás helyett bevezették magyarországi románság körében már hosszú évekkel azelőtt használt latin betűs írást. A Pruton túli Moldovában azonban továbbra is cirill betűkkel írtak. A különbséget növelte, hogy ebben az időben a román nyelvújítás során a szláv és török eredetű szavakat elsősorban francia szavakkal helyettesítették, a moldovaiak ebből is kimaradtak. Az első világháború végén Románia jelentős területekkel gyarapodott, köztük Besszarábiával, a Pruton túli Moldovával is. Szovjetunió azonban nem mondott le erről a területről, 1940-ben ultimátumot intéztek Romániához és újból elfoglalták Besszarábiát, visszatértek a cirill betűkhöz. 1941-ben a románok a németek oldalán elfoglalták ezt a területet, visszahozták a latin írást, 1944-ben a szovjet csapatok ismét visszaszerezték Besszarábiát, a moldovaiak visszatértek a cirill írásra. Romániát megdöbbentette, hogy az 1994-es népszavazáson Moldova lakosságának mindössze hét /!/ százaléka kívánta a Romániával való egyesülést. /Asztalos Lajos: Milyen is a moldovaiak románsága? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 11./

1996. március 29.

Márc. 29-én Nicolae Vacaroiu miniszterelnök és az idelátogató Jehven Marcsuk ukrán miniszterelnök több kereskedelmi megállapodást kötött Izmail kikötővárosban, de az alapszerződést hátráltató területi viták ügyében kevés változás történt. Ukrajna ragaszkodik határai sérthetetlenségéhez, és nem hajlandó hivatalosan elítélni a Molotov-Ribbentrop-paktumot, mert attól tart, hogy ezt követően Románia ezt követően igényt jelentene be Észak-Bukovinára és Dél-Besszarábiára. Vita tárgyát képezi a Kígyó-sziget is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

1996. április 1.

Vlagyimir Zsirinovszkij és pártjának más vezetői megerősítették, hogy levelet kaptak a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagy-Románia Párt elnökeitől, Gheroghe Funartól és Corneliu Vadim Tudortól, akik alkut ajánlottak. A két szélsőséges román politikus korábban tagadta a levél létezését. A két román párt azt ajánlotta, hogy a választások során szorgalmazni fogják a NATO-tól való eltávolodást, cserébe Moldova és Románia mielőbbi egyesüléséért, amelyért majd Zsirinovszkijnak kell lépéseket tenni. Zsirinovszkij erre az ajánlatra reagált: "Nagy-Románia létrejöhet, ám csakis Oroszország keretében, besszaráb kormányzóság formájában. Nagy-Romániából így sem marad semmi, hiszen Bulgária is Nagy-Bulgáriát akar, s így Romániának le kell mondani Dobrudzsáról, Törökország Gagauziát akarja, Erdélyt pedig a magyarok kérik. Nagy-Románia így szétrobban. Inkább lépjetek be Oroszországba, ahol létrehozhattok egy független román tartományt." Ezek után Funar és Tudor hevesen tagadta a kapcsolatfelvételt. /Magyar Hírlap, ápr. 1./ Funar tagadta, hogy ő lenne a Zsirinovszkijhoz írt levél szerzője, szerinte ez része az ellene irányuló lejárató kampánynak. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

1996. november 19.

Emil Constantinescu életrajza: 1939. nov. 19-én született Tighina városban, a mai Moldovai Köztársaság területén. Apját a Regátból helyezték át az akkor Romániához tartozó Besszarábiába. A háború után visszaköltöztek Arges megyébe, Bradet faluba. Emil Constantinescu Bukarestben végezte az egyetemet, jogi diplomát szerzett. Bíróként kezdte működését, de elégedetlen volt a jogrendszerrel, elhatározta, hogy geológus lesz. 1966-ban végezte el Bukarestben a geológiai fakultást, irodalmi tárgyakkal kiegészítve. Geológusként bejárta az országot, tudományos tevékenységének eredménye hét könyv és 67 tudományos közlemény. Bukarestben egyetemi előadó, 1991-től tanár, 1992-től a Bukaresti Egyetem rektora. 1996-ban politikai működése miatt lemondott rektori tisztségéről. Az 1990 júniusi "bányászjárás" után egyik kezdeményezője a Polgári Szövetségnek, ennek képviselőjeként a "Román Antitotalitárius Fórum" ellenzéki pártcsoportosulás ügyvezető elnöke. 1992-ben nagy meglepetést keltett, hogy a Demokratikus Konvenció /DK/ az akkor még ismeretlen Emil Constantinescut választotta elnökjelöltjének. Corneliu Coposu parasztpárti elnök ugyanis benne látta az új nemzedék képviselőjét. 1992 végén őt választották a DK elnökének.. Constantinescu 1995 őszén belépett a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

1998. április 1.

A szélsőséges erők igyekeztek Antonescut tisztára mosni, szalonképessé tenni. Valójában Antonescu embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe, még Hitler előtt létesített koncentrációs táborokat a besszarábiai és a bukovinai zsidók számára, borzalmas tömegmészárlások fűződnek az uralmához, idegen területeket annektált /Transznisztria/. Ennek ellenére a román sajtó tagadja Antonescu gaztetteit, sőt szobrát is felállították. Ugyanakkor a vasgárdistákat is igyekeznek pozitív színben beállítani. Ion Coja, a Vatra Romaneasca hírhedt elnöke Kolozsváron mutatta be a Vasgárdát dicsőítő könyvét. /Fey László: Helyben vagyunk - Postafiók rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./

1999. július 14.

Romániában mindmáig tartja magát az a nézet, hogy román területen egyáltalában nem is volt holocaust, Ion Antonescu tábornok megtagadta a romániai zsidók kiszolgáltatását. A teljes történelmi igazság azonban Wolfgang Benz németországi antiszemitizmus-kutató szerint ennél sokkal bonyolultabb. Mint egy nemrég tartott tanácskozáson megállapították, valójában az 1940 augusztusában életbe lépett antiszemita törvények után megkezdődött a romániai zsidók kifosztása és üldözése. A román holocaust földrajzilag eltolódott - egyebek közt Bukovinába és Besszarábiába és a Dnyeszteren túlra. Ezeken a területeken 1941 és 1944 között legkevesebb negyedmillió zsidó halt meg románok által rendezett pogromok valamint az SS és más német alakulatok által román és ukrán segítséggel végrehajtott módszeres és tömeges agyonlövések következtében - tűnik ki a kutatás eredményeiből. 1941 nyarán Antonescu miniszterelnök tervet készített Bukovina és Besszarábia etnikai megtisztítására. Antonescu olyan utasításokat adott a hadseregnek és a rendőrségnek, amelyek szerint a visszahódított területekről az egész zsidó lakosságot a Dnyeszteren túli területekre kellett kényszertelepíteni. A deportálásokat Antonescu a vidéki területekkel kezdve rendelte el, hogy aztán a városokra is kiterjessze őket. Ténylegesen mintegy 150-170 ezer zsidót deportáltak a Dnyeszteren túlra. A evakuálások olyan erőszakosan történtek, hogy már az átmeneti táborokba vezető úton meghalt 27 ezer ember. Iasi városában 1941. június 29-én román katonák, rendőrök és polgári személyek a német Wehrmacht támogatásával mintegy 30-45 ezer zsidót öltek meg. Egy nagyobb városban, ahol gettóba zsúfolták össze a zsidókat, a német csapatok - helyi német nemzetiségűek és románok támogatásával - 50 ezer embert öltek meg. Ama 150 ezer deportált közül, akik elértek a Dnyeszteren túli területre, a németek 1944-es visszavonulása után már csak hétezren voltak életben. /Románia és a holocaust. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

1999. augusztus 9.

A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

1999. november 1.

Okt. 30-án Temesváron jelképes bírósági tárgyaláson nyolc civil szervezet /köztük az Újraegyesítés Nemzeti Mozgalom, a Temesvári Független Ifjúsági Mozgalom, a Vatra Romaneasca és a Ion Antonescu Marsall Liga/ erkölcsileg rehabilitálta Antonescu marsallt és munkatársait. Szerintük az Antonescut elítélő bíróság törvénytelen volt, ezáltal a meghozott ítélet is törvénytelen, erkölcsi szempontból pedig igazságtalan, ezért a per újratárgyalását kérik az illetékes szervektől. A Romániai Zsidók Közösségének képviselőit nem hívták meg a szervezők, mert nem tudták őket telefonon elérni. Vádlók hiányában a marsall elleni vádiratként az Alex. Mihai Stoenescu: Antonescu és a zsidók című könyvét használták, amely 1998-ban a román könyvpiac legkeresettebb terméke volt. Stoenescu könyve szerint a népbíróság törvénytelen fórum volt, ezáltal ítéletei is semmisek, Antonescu 400 ezer romániai zsidót mentett meg azáltal, hogy nem adta ki Németországnak őket. - A temesvári "erkölcsi bíróság" fehérre mosta a véreskezű marsallt. - A román nép ötven éven át nem ismerhette meg valódi múltját, azt tanították, hogy Antonescu "megmentette a romániai zsidókat". Arról hallgattak, Besszarábiában és Bukovinában előrenyomuló román hadsereg szinte teljes mértékben kiirtotta a zsidó lakosságot. Matatias Carp, a romániai holokauszt adatainak összesítője szerint 265 000 zsidó áldozat írható az Antonescu-rezsim számlájára. Itt nem voltak gázkamrák, itt addig verték az embereket, míg minden erejüket elvesztették, vagy eladták a kiszemelt áldozatot (a kijelölteket kilőtték a menetoszlopból, hogy a ruháikat eladhassák), darabokra vágták a zsidókat, hogy vérükkel a szekerek tengelyét kenjék és így tovább" - írta Carp. /Gál Mária: Antonescu erkölcsi rehabilitációja. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

1999. november 10.

A Magyar Állandó Értekezlet önkormányzati, jogi és állampolgári bizottságának erdélyi tagja Varga Attila parlamenti képviselő elmondta: a magyar kormány egy olyan jogi keretet, tervezetet készít elő, mely meghatározza a határon túli magyarok magyarországi jogállását. Ennek lényege az, hogy az anyaországban tartózkodó szomszédos országbeli magyar ne turistának minősüljön. A most sorrakerülő értekezleten azt az álláspontot képviselik, hogy a jogok körét pontosan meg kell szabni. Lényegében kedvezményes státuszról van szó, ami átmenet az idegen és az állampolgár között. A kedvezményezett státuszt a románok a besszarábiaiakkal, a moldvai testvérekkel már korábban megvalósították. Ismeretesek a román állam által nekik juttatott kedvezmények, a postai és a telefondíjaktól kezdve az oktatásig és annyi mindenig. Aki rosszallná az erdélyi magyaroknak adott magyarországi kedvezményeket, annak csak ezt kell felemlíteni. /Sike Lajos: Aktivizálódó MÁÉRT. Nem magyar állampolgár, de nem is idegen! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

1999. november 26.

Az Interetnikus Párbeszéd Egyesület /alapította dr. Octavian C. Buracu, 1992-ben/ tiltakozott Gheorghe Funar kolozsvári polgármester kezdeményezése ellen, hogy Ion Antonescu marsallnak szobrot emeljenek. Ion Antonescu Romániában fasiszta típusú diktatúrát vezetett be, Romániát "nemzeti- legionárius államnak" kiáltották ki, ő maga a "Conducator (Vezér)" címet vette fel, a többi fasiszta vezető mintájára: Führer, Duce, Caudillo, Poglavnik, Nemzetvezető. Antonescu szándékában állt a zsidóság teljes megsemmisítése, közvetlenül felelős a zsidók ellen elkövetett tömegmészárlásokért, a bukovinai és besszarábiai zsidóknak Transznisztriába való deportálásáért, akiknek nagy része elpusztult az úton vagy a megsemmisítő lágerekben. Az áldozatok száma 100 ezernél többre becsülhető. Antonescu 25-30 ezer romát is Transznisztriába deportált, akik közül sokan elpusztultak az úton vagy a lágerekben. A megszállt területeken a marsall beosztottjai rendszeresen követtek el vérengzéseket a polgári lakosság, elsősorban a zsidók ellen. Egyedül Ogyesszában mintegy 40 000 személyt öltek meg, többnyire zsidókat. Európában sehol sincs a közterületeken szobruk volt fasiszta vezéreknek, a háborús bűnösöknek, nem neveznek el róluk utcákat. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./

1995. február 15.

A Ziua febr. 15-i száma dokumentumot tett közzé a következő címmel: Paul Cheler tábornok és Gheorghe Funar polgármester a második erdélyi diverziót készítik elő. Sorin Rosca Stanescu főszerkesztő szerint a dokumentumból kiderül: a cél az 1990. márciusihoz hasonló vérengzés kirobbantása, ugyancsak márciusban. Az állítólagos dokumentum szerint az orosz titkosszolgálat is érdekelt az ügyben, célja az lenne, hogy a figyelmet Besszarábiáról Erdélyre terelje. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 17., Magyar Nemzet, febr. 16./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-150




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998