udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7941 találat lapozás: 1-30 ... 7891-7920 | 7921-7941
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2009. december 15.

Ignácz Rózsa centenáriumi kiállítás nyílt Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeumban. A tárlat a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, a kézdivásárhelyi Vigadó, a kovásznai Ignácz Rózsa Emlékház, és a kolozsvári Reményik Sándor Galéria után érkezett Budapestre. Ignácz Rózsa sokoldalú egyéniség volt: író, színész, újságíró, meseíró, műfordító, valamint színpadi szerző. 1909-ben Erdélyben, Kovásznán született, 1931-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát Budapesten. A szegedi, valamint a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ezután tudósító és író lett. 1979-ben hal meg. Budapesten élt és alkotott, de kétlakinak érezte magát: „Kéthazájú emberek hontalanságával hánykolódom Erdély s Magyarország között” – írta. Szebeni Zsuzsa, a pesti kiállítás kurátora elmondta: „Ignácz Rózsa idén lenne százéves, halálának harmincadik évfordulóján, azonban hiányzik részletes életrajza, monográfia sem készült róla, nem született pontos bibliográfiai jegyzék műveiről, az irodalomtörténet, a lexikonok alig vesznek tudomást róla. A kiállítást azért készítettük, hogy felhívjuk a figyelmet a méltatlanul elfeledett alkotóra, hogy Ignácz Rózsát a maga sokoldalúságában mutassuk be. ” /K. Gy. : Rózsa a Körteremben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

2009. december 15.

December 4-én mutatták be a marosvásárhelyi Bernády (telt) Házban Konrád Árpád és Kibédi Varga Sándor könyvét. – Ebben a két műben minden benne van: szenvedély, bánat, öröm, szeretet. Írott sorsok, amelyeket mindannyian megélünk, megélhetünk– mondta elöljáróban Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója. Konrád Árpád Egy életút – szivárvány, sarkifény és délibáb című alkotásáról a szerkesztő, Vida Gábor beszélt. Elmondta, hogy egy regénypályázat előzsűrizésekor találkozott vele. A szerzőnek kifejtette, ez nem regény, hanem emlékirat. A szerző Kolozsvárról indult el, eljutott az akkori Szovjetunióba, ahol erdőmérnöki akadémiát végzett, azután hazakerült. Kibédi Varga Sándor Az üveghegyen túl (Erdélyi ki- és bevándorlók az ezredfordulón) című könyvében főleg Budapesten kérdezett meg embereket arról, hogy hogyan élték meg az „aranykort” Romániában, miért kellett elmenekülniük. Kibédi Varga Sándor olyan emberekre összpontosított, akiknek közük lehet Marosvásárhelyhez, Maros megyéhez, és Pannóniában kötöttek ki. A szerző szerint „nincsenek megkülönböztetve, de meg lehet őket különböztetni. A menekültek például megalapították az Erdélyi Gyülekezetet. ” A bemutatón beszélgetőtársa Bölöni Domokos volt. /Nagy Székely Ildikó: „…ki úgy” Mi és az „örmény gyermek”. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

2009. december 16.

„Hátborzongató hidegháborús történet a véres romániai forradalom 1989. december 15-i kitöréséről, amikor Tőkés László akkori temesvári lelkész hívei a templom köré csoportosultak, hogy védelmet nyújtsanak számára a katonaság és a román titkosrendőrség, a Szekuritáté ellen” – Szőczi Árpád rendező így foglalta össze A Drakula árnyéka – A romániai forradalom kitörésének valódi története című filmjét, amelynek december 15-én Temesváron, a romániai forradalom kitörésének huszadik évfordulójának napján tartották az ősbemutatóját, 16-án pedig Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban díszbemutató keretében vetítik a közönségnek. „A filmben megszólaltatom Radu Tinut, Temesvár második legrangosabb szekus tisztjét, aki kulcsfontosságú szerepet játszott a Tőkéssel és a temesvári forradalommal kapcsolatos eseményekben” – mondta el a rendező. Szőczi elmondta: ha nincs a Panoráma (1989 nyarán kanadai csoport készített interjút Tőkés Lászlóval, amelynek a Magyar Televízió Panoráma című műsorában való sugárzása gyakorlatilag elindította a Tőkés elleni retorziót) minden bizonnyal másképp alakultak voltak a temesvári vagy akár a bukaresti események. /Farkas István: Megrázó kordokumentum. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

2009. december 16.

Bikfalván szerveztek értékvédelmi tanácskozást a Bikfalvához kötődők részvételével. Óriási cél, hogy Bikfalvát – első háromszéki vidéki településként – a világörökség részévé próbálják tenni, jogi megoldásokat is kell keresni, hogy megőrizhessék a település arculatát. Albert Homonnai Márton csíkszeredai építész ismertetőt tartott Énlakáról, ott ugyanis építészeti helyreállítások sorozatát sikerült megvalósítani, így ma a Hargita megyei települést az aranyosszéki Torockóval együtt két erdélyi pozitív példaként emlegetik az épített örökség megőrzését illetően. Az elöregedett, elszegényedett Énlakán 1993-ban kezdődött az értékvédelem több szakmai szervezet és a budapesti V. kerület önkormányzatának támogatásával. /Mózes László: A veszélyeztetett székelyföldi falukép. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 16./

2009. december 17.

A szlovák kormány december 16-án jóváhagyta a módosított államnyelvtörvény végrehajtási utasításainak elveit tartalmazó javaslatot. A vitatott jogszabályt a szlovákiai magyar pártok és szervezetek élesen bírálták, magyarellenesnek minősítették és elutasították. A törvény komoly feszültséget keltett Pozsony és Budapest viszonyában is. Bajnai Gordon miniszterelnök a szécsényi megállapodás megszegésének értékeli az alkalmazási irányelvek elfogadását. A szlovák kormány mostani döntése ellentétes az Európai Unió alapértékeivel és a Lisszaboni Szerződéssel is. Bajnai Gordon szerint elfogadhatatlan, hogy a 21. század Európájában valakit anyanyelve használatáért büntessenek. /Jóváhagyták a nyelvtörvény végrehajtási elveit. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

2009. december 17.

Zala György (Lendva, 1858. április 16. – Budapest, 1937. július 31.) születésének 150. évfordulója alkalmából tavaly Zala-emlékévet tartottak, amely konferenciasorozatot foglalt magába Lendvától Aradig, de a híres szobrászművész szellemi hagyatékát ápolók nem szakították meg a kapcsolatot. A jövő évi tervek megbeszélésére Aradra látogatott a szülőváros, a most Szlovéniához tartozó Lendva képviseletében Horváth Ferenc, a lendvai magyar önkormányzat elnöke. Bognár Levente aradi alpolgármesterrel – a tavalyi emlékév egyik kezdeményezőjével – megkoszorúzták Zala György egyik legmonumentálisabb alkotását, az aradi 13 vértanúnak emléket állító Szabadság-szobrot. Horváth Ferenc látogatást tett a Jelen Házban, majd levetítették azt a dokumentumfilmet, amit a lendvai magyar tévéstúdió készített, és amelynek a címét Zala György hitvallása ihletett: Én hittel dolgozom. A szervezők megemlékeztek az idén nyáron váratlanul elhunyt Borbás Györgyről, a Zala Emlékbizottság titkáráról, a szobrászművész munkásságának nagy tudású ismerőjéről is. /Pataky Lehel Zsolt: Csendes főhajtás Zala György emléke előtt. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

2009. december 17.

Szlucska János: „Pünkösdi királyság”. Az észak-erdélyi oktatásügy története, 1940–1944 /Gondolat Kiadó, Budapest, 2009/ című könyve az észak-erdélyi oktatásügy történetét mutatja be a második bécsi döntéstől 1944-ig, vagyis a magyar tannyelvű iskolai hálózat újbóli kitelepülésétől a magyar közigazgatás megszűnéséig. Az adatok elemző feldolgozásával egyidejűleg a szerző a visszaemlékezések és a korabeli újságcikkek segítségével bepillantást nyújt az iskolások, tanítók és tanárok mindennapi életébe is. Az erdélyi magyarság megváltóként üdvözölte a magyar honvédeket, olvasható a könyv Észak-Erdély népiskolái című fejezetében. Az erdélyi magyarság oktatásának tragédiáját legjobban a számadatok tükrözik: a bécsi döntés előtti utolsó tanévben Székelyföld színmagyar megyéi közül Csíkban 4,9%, Udvarhely megyében 1,5%, Háromszéken 0% volt a magyar tannyelvű elemik aránya. Sokakban vált ki megdöbbenést a „numerus clausus”, amely a zsidók számára népesedési számarányuknak megfelelően engedélyezte a felsőfokú oktatásban való részvételt. De akkor hogyan értékelhetjük azt a román politikát, amelyik az alsó fokú oktatás terén csökkentette a magyarság számarányához képest iskoláik számát századrészre? A bécsi döntés után a legfontosabb feladat a magyar tannyelvű iskolák számának növelése volt. /gondolatkiado. blog. hu/2009/12/17/fejezet/

2009. december 18.

Az egész európai politikára negatív hatást gyakorolhat Szlovákia nyelvi szélsőségek irányába mutató gyakorlata a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szerint. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke a szervezet december 17-i budapesti zárt ülését követően hangsúlyozta: a szlovákiai nyelvtörvény, illetve annak életbe lépett végrehajtási rendelete nem Magyarország és Szlovákia közötti kérdés, hanem olyan európai ügy, amellyel úgy kell foglalkozni, mint minden más szélsőség visszaszorításával. Benjamin Cardin szenátor, az amerikai Helsinki Bizottság elnöke első ízben irányította rá a figyelmet a washingtoni törvényhozásban a szlovák nyelvtörvény kérdésére, illetve a Magyarország és Szlovákia közötti feszült viszonyra, amelyet szerinte rendezni kell. Cardin egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet: ,,számos tényező, illetve fejlemény nyomán olyan benyomás alakult ki, hogy a szlovák kormány bizonyos mértékben ellenségesen viszonyul a magyar kisebbséghez”. /Külföldi hírek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

2009. december 18.

Harmadszor díjazott a Budapesti Román Kulturális Intézet (BRKI): Rév István történész nívó-, Alföldi Róbert színész-rendező kultúra-, míg négy újságíró – Orbán Györgyi, Klein Judit, Kaupert Edit Júlia és Hegedűs István – jubileumi médiadíjjal lett gazdagabb. „Ezzel a 2007-ben alapított díjjal szeretnénk bizonyítani, hogy mi a befogadó országot és az annak értékeit képviselő személyeket tiszteljük. Ezzel a díjjal a magyar kultúrát szeretnénk honorálni, szorosabbra fűzni a kapcsolatot Románia és Magyarország ultúrája között” – mondta nyitóbeszédében Brindusa Armanca, a BRKI igazgatója, majd rátért az este főszereplőinek, azaz a díjazottaknak a bemutatására. Rév István történész professzor, a budapesti Open Society Archives (OSA Archívum) kutatóintézet igazgatója példaértékű erkölcsi magatartásáért, valamint a kelet- és közép-európai demokráciák megerősítése érdekében kifejtett munkája elismeréseként nívódíjat vehetett át. Kimagasló színvonalú újságírói munkájuk elismeréseként Orbán Györgyit, a Magyar Távirati Iroda munkatársát, Klein Juditot, a Magyar Televízió kisebbségi műsorok szerkesztőségének szerkesztőségvezetőjét, Kaupert Edit Júliát, a Magyar Rádió szegedi stúdiója román nyelvű szerkesztőségének vezetőjét, valamint a Csíkszeredában született Hegedűs Istvánt, a Magyar Televízió Kárpát Expressz című műsorának kiemelt szerkesztőjét részesítette jubileumi (1989–2009) médiadíjban. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Díj az értékmegőrzésért. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2009. december 21.

1989. december 23-án Kolozsváron a magyar értelmiségiek a Hívó szót fogalmazták, 24-én pedig kimondták a Kolozsvári Magyar Demokrata Tanács megalakulását (már két napja piacon volt az új lap, az Igazság helyett a Szabadság), de Tőkés László még Szilágymenyőben volt. Szilágymenyőben termett a Chrudinák Alajos vezette budapesti tévéstáb. Most, a húsz éves évforduló alkalmából a Duna TV-ben vetített dokumentumfilmek idézték fel az eseményeket. Kós Anna Bukarestben, 2009-ben szerkesztett tévéfilmje szekus-megfigyelésekkel, tiltakozó aláírásokkal Szőczi Árpád filmje a kanadai indíttatású Tőkés-interjú megszületéséről /A Drakula árnyéka című film/. Az RMDSZ kormányban való részvételét, az államelnök-választási kampányban határozottan az ellenzéki koalícióhoz csatlakozott RMDSZ-álláspont gyökeres megváltozását a magyar szavazók jelentős hányada bizonyára döbbenten veszi tudomásul. (A román médiahangok közül az egyik legdurvább a Mesagerul de Cluj vezércikke: Liviu Alexa főszerkesztő Basescu várható nehézségeit ecseteli az államvezetésben, amit a PD-L-hez átálló RMDSZ, „az örök politikai kurva” szerinte nem igazán segíthet megoldani.) – A romániai magyaroknak pedig ki biztosít (hatna) több autonómiát? Az majd elválik. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. december (3). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2009. december 21.

Több mint kétezer árvának és rászoruló gyereknek osztottak ajándékot a hétvégén a parajdi sóbányában. A Böjthe Csaba ferences testvér által szervezett Cipősdoboznyi szeretet elnevezésű akció idén is számos anyaországi és erdélyi adakozót mozgatott meg. A Szent Ferenc Alapítvány Erdélyszerte több mint ötven gyermekotthont működtet. Nem mindenünnen jöttek el a gyerekek, de az ajándék az otthon maradottakhoz is eljut – közölte Csaba testvér, az alapítvány vezetője. A hiedelem ellenére a gazdasági válság nem nyomta rá a bélyegét az idei adakozó kedvre. Soltész Miklós, a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselője személyesen hozta el a Budapesten és környékén összegyűjtött csomagokat. Egy nappal korábban a csángóföldi magyarfalusi gyermekeknek is juttatott belőlük. „Annyi gond és baj van Magyarországon is, de úgy csináljuk, hogy Csaba testvér árváira is oda tudjunk figyelni” – fejtette. Csaba atya szerint örvendetes, hogy egyre több székelyföldi vállalkozó is szívügyének kezdi érezni azt, amit a ferences pap tesz. Egyikük egy kisbusszal és egy kazánnal ajándékozta meg az árvákat. Egy székelyudvarhelyi cég építőanyaggal segíti a célt. „Olyan is akadt, aki a felújított farkaslaki házát ajánlotta fel az alapítványnak. Eleinte azt hittem, hogy az illető viccel, mert csak nem fog egy házzal megajándékozni!” – mesélte Böjthe Csaba, aki a karácsonyi rendezvény keretében köszönő oklevelet szeretett volna átnyújtani Albert Gézának és a többi olyan székelyföldi támogatónak, akik idén is az árvák és rászorulók mellett álltak. A mecénások közül egyik sem jött ki a színpadra, mert, amint az egyik vállalkozó elmondta, ő nem az oklevélért, hanem a célért adakozott. /Szucher Ervin: Több mint kétezer gyerek kapott meglepetéscsomagot a parajdi sóbányában. = Krónika (Kolozsvár), dec. 21./

2009. december 21.

A Romániai Magyar Zenetársaság és a Kolozsvári Magyar Opera a húsz éve, december 17-én elhunyt Vermesy Péterre emlékhangversennyel emlékezett. A zeneszerző 1939-ben született Brassóban, de Kolozsvárott töltötte élete nagy részét, ahol a Gh. Dima Zeneakadémia ellenpont-tanára volt. Később az NSZK-beli Heidenheimban telepedett le. Vermesy műveinek közreadása, életművének és munkásságának feltárása igazából csak halála után indult el. Demény Attila zeneszerző, a Romániai Magyar Zenetársaság elnöke azoknak mondott köszönetet, akik ezt a munkát vállalták. Buzás Pál zongoratanárnak, a gondozásában megjelent két fontos Vermesy-kötetért: Zongoraművek és Művek zongorára és zenekarra (Arpeggione Kiadó), valamint Németh G. István zenetörténésznek, a Vermesy-monográfia szerzőjének. Az esten Németh G. István (MTA Zenetudományi Intézet, Budapest) zenetudományi előadást tartott Vermesyről. Ezután a hangversenyen főiskolai hallgatók léptek fel. /Fekete Adél: Vermesy szellemében Jubileumi könyv-kavalkád az EME-nél. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2009. december 22.

„Hányszor mondtam neki, életem örök társának: Te adod nekem a lélegzetet. S minden írásomban benne van gyönyörű lelke, simogató szeretete. Édes Kincsem, Egyetlenem! A Mindenható csodálatos ajándéka voltál” – ezekkel a szavakkal zárul Méhes György utolsó regénye /Egyetlenem. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2009/ A kilencvenedik életéve felé közeledő író imádott feleségének állított emléket Egyetlenem című könyvében, amely életműve egyfajta összegzéseként is értékelhető. Egy hatvanéves házasság idő szépítette, aranyozta boldog pillanatai, és az eljegyzést megelőző izgalmas események sorakoznak az oldalakon. Nagy Elek (későbbi írói nevén Méhes György) két műve, a Kolozsvári milliomosok a századforduló Erdélyéről, illetve erdélyi polgárságáról, a Gina pedig a második világháborút megelőző zűrzavaros erdélyi viszonyokról nyújt képet az olvasónak. /R. -Péter István: Könyvespolc: hatvan évig, mindörökké. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./

2009. december 23.

Az RMDSZ kormányzati részvétele nemcsak az erdélyi magyarság alapvető célkitűzéseinek megvalósítása – többek között a területi és kulturális autonómia megteremtése, az anyanyelvhasználat kereteinek bővítése, az állami magyar egyetem létrehozása – tekintetében jelent újabb erőpróbát. Jelentős kérdés az is: létrejön-e hosszú távú együttműködés, intézményes kapcsolatrendszer az erdélyi magyar közéleti, politikai szervezetek között. Az RMDSZ-nek az elmúlt hónap során tanúsított magatartása alapján a válasz nyilvánvalóan nemleges. Az európai parlamenti választástól eltérően az államfői megmérettetés esetében az RMDSZ már nem tartotta fontosnak az év elején az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében létrejött magyar összefogás folytatását, és egyoldalú döntést hozott az államfőjelölt-állítás, majd a kormányra lépés kapcsán is. Ezután a Tőkés László vezette EMNT-ben sokan szorgalmazzák az RMDSZ-szel kötött megállapodás felrúgását. Az RMDSZ-nek komolyan kell venni az EMEF-et, hiszen a Tőkés-oldalról érkező legitimáció a leendő budapesti Fidesz-kormánnyal történő együttműködést is zökkenőmentessé teheti. /Rostás Szabolcs: Szervezeti sokszínűség. = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./

2009. december 24.

Jövő évre, január 8-ra halasztotta az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum eredetileg decemberre tervezett ülését, közölte Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke. A halasztásra azért volt szükség, mert az RMDSZ kormányra lépése nem hagyott időt a tárgyalásokra. Tőkés László EMNT-elnök bírálta az RMDSZ kormányra lépését. Tőkés László december 23-án Budapesten tartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy az RMDSZ kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román nacionalista párt-, illetve nagypolitikának, mert 180 fokos fordulatot téve az új román kormány „húsosfazekai körül tolong”. A decemberi romániai választásokon az RMDSZ „csúfos vereséget szenvedett (...), az RMDSZ alól szinte az egész szavazóbázisuk kicsúszott”. Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében azt hangoztatta: „a most felálló, új román kormány rendkívül ingatag, és várhatóan rövid életű lesz”. Egy következő kormányválság idején a most „kegyelemkenyéren a kormányba vett” RMDSZ-t minden bizonnyal kiteszik onnan – tette hozzá. Kiemelte, hogy az erdélyi magyarokat képviselő politikai erőknek éppen most kellene összefogniuk és kiállniuk például a magyar egyetemért, az önálló magyar erdélyi külpolitikáért és az autonómiáért. /Cs. P. T. : EMEF-ülés csak januárban. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./

2009. december 24.

Negyven évvel ezelőtt jelent meg a kilencek versantológiája Budapesten, az Elérhetetlen föld. Éppen abban az időben jelent meg Sepsiszentgyörgyön a Kapuállító irodalmi antológia, melyet fiatal szerkesztők, írók szerkesztettek /köztük Czegő Zoltán/. Egybeesés. Nem volt az véletlen, hogy a kilencek irodalmárcsoport tagjai járogattak Sepsiszentgyörgyre, Utassy József, Kiss Benedek, Kovács István, Oláh János, Mezey Katalin, aztán a tőlük fiatalabb Nagy Gáspár, de ő nem volt a kilencek között, fiatalabb volt s fiatalon ment bele a mindenségbe. Egymás után nőtt föl az úgynevezett első, majd a második Forrás-nemzedék, közülük Farkas Árpád, Magyari Lajos, Váry Attila, Csiki László és Czegő Zoltán az 1968-ban indult sepsiszentgyörgyi Megyei Tükörnél dolgoztak, alapító szerkesztők, kezdő írók, költők voltak. A kilencek a hetek után jelentkeztek Pesten, maguk is bolyban, mint az erdélyiek. 1968-ban a Korunk című kolozsvári folyóirattól jött le Szentgyörgyre Herédi Gusztáv szerkesztő. Azzal nyitott be, hogy látni akarja azt a csapatot, amelyik ilyen lapot szerkeszt. Herédi azután egy cikkben mondta: könnyű Dali Sándor főszerkesztőnek jó lapot csinálni öt költővel. A Szekuritáté számon tartotta őket. Ilia Mihály Szegedről, Czine Mihály Budapestről látogatott el hozzájuk. E két híres tanár küldte Sepsiszentgyörgyre a hallgatóit, menjenek magyar világot látni. Jöttek, hoztak könyveket, lapokat. A Kapuállító vakmerőség volt, ahogy a budapesti Elérhetetlen föld is, Nagy László előszavával. Czegő szerkesztette a kollégák s a közhangulat kérésére a második Kapuállítót, 1982-ben jelent meg. – Kaput állítottunk, elérhetetlen földekre, magyar kaput, összegezett Czegő Zoltán. /Czegő Zoltán: Kapuállítók az elérhetetlen földön. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

2009. december 24.

A budapesti Helikon Kiadó sorozatában megjelenő Sütő András-életműsorozat második kötete a hetvenes években alkotott három drámát – Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel – jelentette meg, valamint a drámákhoz fűződő írói Vallomásokat. Akik megélték a drámák keletkezésének korszakát, tudják, hogy a drámák megjelenése, a kolozsvári Állami Magyar Színház Harag György által rendezett előadássorozata mily erőteljes hatással volt az olvasókra/nézőkre; milyen hatásosan segített a diktatúra természetrajzának, antihumánus intézkedéseinek meg- és felismerésében, a nemzeti identitástudat erősítésében. Az Anyám könnyű álmot ígér című naplójegyzetei előre jelezték a drámaírói munkásságában is bekövetkező fordulatot: határozottabban szólni az erdélyi magyarságot feszítő gondokról, általános emberi, egyetemes magaslatokba emelve azokat. A legalkalmasabbnak a történelmi dráma mutatkozott. Mi a közös a három drámában? Sütő András szavai eligazítják az olvasót: „Egyazon gondolatnak vagy gondolatsornak a kifejtése, körüljárása, elmélyítése, ha mondhatom ezt, vagyis ember és közösség, egyén és kollektivitás, individuum és hatalom viszonya változatos helyzetekben és az időnek más-más terein. ” /Máriás József: Embernek maradni… az idő más-más terein. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 24./

2009. december 27.

December 7-én Kolozsváron bemutatták Sas Péter budapesti művelődéstörténész A kolozsvári Szent Mihály-templom és egyházi gyűjteménye című könyvét. Sas Péter elmondta, 1998-ban már összeállított egy, a Szent Mihály-templomról szóló könyvet. Azért vállalkozott ő erre, mert a helyi szakemberek nem éltek a lehetőséggel. /Fodor György: Könyvbemutató a karácsonyvárás hangulatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 27./

2009. december 28.

A Demokrata Liberális Párt (PD-L) oldalán vállalt kormányzás a romániai magyar közösség érdekeit szolgálja – jelentette ki Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke. Értetlenül áll Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének a kijelentése előtt, miszerint az RMDSZ kiszolgáltatja az erdélyi magyarokat a román nacionalista párt-, illetve nagypolitikának. Tőkés Budapesten tartott sajtótájékoztatóján élesen bírálta az RMDSZ-t amiatt, hogy kormányzati szerepet vállalt „pillanatnyi érdekekért”. Kelemen hangsúlyozta: a dolgok rendje szerint egy politikai szervezet néha ellenzékben van, máskor viszont kormányzást vállal. Jó megállapodással, jó feltételek között léptek kormányra annak ellenére, hogy nagyon nehéz pénzügyi év elé néz Románia. /Kelemen visszautasítja Tőkés vádjait. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./ Tőkés László múlt heti bírálatában úgy vélte, a most kormányba választott RMDSZ-szel együtt a végrehajtó hatalom irányelvei „igencsak elütnek a demokrata-liberálisokkal szemben támasztott igényektől”, mert az erdélyi magyaroknak hosszú távon súlyos árat kell fizetniük a pillanatnyi előnyökért. Hozzátette, magyar szempontból az új kormány személyi vonatkozásai is megkérdőjelezhetők: Markó Béla miniszterelnök-helyettessége a Tariceanu-kabinetben is többnyire az „egyéni dicsőséget” szolgálta, Cseke Attila egészségügyi minisztersége „borítékolható kudarc”, Kelemen Hunor kulturális tárcája pedig „legfeljebb klientúraépítésre elégséges”. Kelemen szerint viszont jó megállapodással, jó feltételek között léptek kormányra. /Rostás Szabolcs: Kelemen Hunor nem érti Tőkés álláspontját. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./

2009. december 28.

Elhunyt Tóth László festőművész, grafikus december 24-én Wertingenben. 1933-ban született Szatmárnémetiben, 1957-ben végezte a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolát Kolozsváron. 1965–71 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház díszlettervezője, majd 1983-ig a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola docense. 1984-ben az NSZK-ban telepedett le. Árkossy István, kolozsvári származású, Budapesten élő festő, grafikus búcsúzott a pályatárstól-baráttól. Árkossy István nemrég járt Tóth László wertingeni műtermében. Látta erőtől duzzadó grafikáit. Banner Zoltán művészettörténész írta a művészről monográfiájában: „… Tóth László legutóbbi évtizedének ceruzarajzai és vegyes technikájú, hol grafikusabb, hol festőibb megoldású munkáinak a minősége csak a Holbeinhez és Ingreshöz hasonló, legnagyobb huszadik századi emberfestők teljesítményéhez mérhetőek, akik, akárcsak ő, stílustól, irányzattól, eszközöktől függetlenül, a művészi alkotás alapvető hivatásának tekintik a Teremtés értelmének soha véget nem érő újratárgyalását. Ez pedig a szereplők megidézése nélkül lehetetlen. S ő immár nem a műterem senkiföldjén, hanem az életmű csúcsán perelhet tovább az ítélet IGAZSÁGÁÉRT. ” /Árkossy István, Budapest: Elhunyt Tóth László festő- és grafikusművész. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

2009. december 29.

Demeter Béla (Somkerék, 1910. jan. 6. – Bukarest, 1952. dec. 24.) személye szinte ismeretlen maradt az erdélyi magyarság múltja iránt érdeklődők előtt is. Bátyjának, Demeter Jánosnak, továbbá Jancsó Elemérnek, Jancsó Bélának, Venczel Józsefnek, László Dezsőnek (az egykori „erdélyi fiataloknak”) megjelentek visszaemlékezései, írásai, ezért munkásságuk jobban beépült a köztudatba, mint a Demeter Béla hagyatéka. Pedig ez a hagyaték nagyon gazdag. Demeter Béla – Közgazdasági és gazdaságpolitikai írásai: 1.) Románia gazdasági válsága (Demeter Jánossal együtt, Uránia nyomda, Kolozsvár, 1930); 2.) Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román impérium alatt (Venczel Józseffel együtt, Budapest, 1940); 3. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája 1941–42 (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet RT, Kolozsvár 1942); 4.) 1945-ben az EMGE vezetőinek megbízásából bejárta szinte egész Észak-Erdélyt, s a mezőgazdaság helyzetét vizsgálta. Részletes jelentése felbecsülhetetlen forrása az akkori, észak-erdélyi önkormányzati időszaknak.; 5.) 1936-tól az Erdélyi Gazdának munkatársa. Érdemes felleltározni minden évkönyvben (Erdélyi Gazda Naptára) leközölt beszámolóját és tájékoztató írását. – Falukutató és szociográfiai munkássága: 1.) Demeter Béla teremtette meg a gyakorlati falukutatást. Ő adta közre azt a kérdőívet, amely a falukutatás fontos módszertani kézikönyve lett (Hogyan tanulmányozzam a falu életét? – 400 kérdés –, Kolozsvár 1931); 2.) Részt vett faluszociológiai felmérésekben, így született meg Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok című könyve (Kolozsvár, 1932). (Lásd Erdélyi Fiatalok); – Politikusi és kisebbségpolitikai munkássága: 1.) 1944-ben Teleki Bélával részt vett az Erdélyi Pártnak az észak-erdélyi magyarság megmentését célzó szervezkedésben.; 2.) 1945-ben megalakult a Béke-előkészítő Osztály, amelynek román és erdélyi referensként tagja lett. Hozzászólás a békeelőkészítő elgondolásokhoz s az elkövetkezendő feladatokról (1945. aug. 1.); 3.) 1945-ben többször visszatér Erdélybe, adatokat gyűjtött az erdélyi magyarság sérelmeiről, a magyarellenes intézkedésekről és elkövetett atrocitásokról – jegyzőkönyvi ismertetések.; 4.) 1946 tavaszán ő készítette fel Nagy Ferenc miniszterelnököt moszkvai útjára, tanácsolt Erdélyre vonatkozó határterveket, amikor pedig kiderült, hogy a határmódosítást nem támogatják a nagyhatalmak, akkor részt vett egy kisebbségvédelmi szerződéstervezet kidolgozásában, amelyet a Romániával megkötendő békeszerződésbe akartak belefoglalni. (A Kisebbségi Kódex); 5.) Részt vett egy székely autonómia-tervezet előkészítésében is, de ez sem került a béketárgyalások asztalára.; 6.) Több nagy tanulmányban elemezte az erdélyi magyarság helyzetét, rávilágítva arra, milyen nagy az eltérés a Groza-kormány sokat hangoztatott magyarbarát politikája és a gyakorlat között. Szinte egyedüliként figyelmeztetett arra, hogy a békedelegációba be kell vonni az erdélyi magyar szakértőket is.; 7.) Ő juttatta ki a Márton Áron, Szász Pál, Lakatos István, Vásárhelyi János, és Korparich Ede által aláírt Memorandumot, amelyben a Magyar Népi Szövetség Vásárhelyi Kiáltványa ellen tiltakoztak, s mutatta be, amikor Gheorghe Tatarescu román külügyminiszter azt hangoztatta, hogy az erdélyi magyarság a trianoni határok visszaállításának híve. Rákosi Magyarországa Demeter Bélát kiszolgáltatta a román hatóságoknak 1951. április 18-án, koronatanúnak álcázva a Márton Áronék perében. Demeter Béla 1952. december 24-én, Bukarestben (Zsilaván) belehalt az embertelen vallatásba és bánásmódba anélkül, hogy tőle egyetlen terhelő, s a perben felhasználható információt is megszerezhettek volna. /Kónya-Hamar Sándor: Demeter Béla ébresztése. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ Emlékeztető: Demeter Béla Az erdélyi magyarság helyzete 1944. augusztus 23. óta című tanulmányát folytatásokban közölte a bukaresti napilap /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1996. máj. 11., máj. 18., jún. 1./ Demeter Béla tanulmányában kifejtette, 1944. augusztus 23-a után megnyíltak a román börtönök, ártatlan magyarok ezrei kerültek a szabaduló románok helyébe. A magyarság likvidálására irányuló tervek részeként a legsovinisztább románokat a román nagyvezérkar felfegyverezte. A Maniu gárdának nevezett alakulatok parancsot kaptak, hogy büntessék a magyarokat, ha kell, irtsák ki őket, javaikat pedig kobozzák el. Elrendelték, hogy mindazok a csendőrök, adóvégrehajtók, akik 22 éven át rettegésben tartották az erdélyi magyarságot, térjenek vissza és foglalják el helyüket. A román sajtó példátlan módon uszított. A felfegyverzett bandák gyilkoltak, raboltak, nőket erőszakoltak meg. Szárazajtán embereket lefejeztek, több helyen gyilkoltak magyarokat /például Csíkszentdomokoson, Csíkkarcfalván, Fejérden, Páncélcsehen, Magyarzsomboron, Egeresen, Bámffyhunyadon/. Magyarok ezreit fogták össze, szadista tisztek éheztették, kínozták a foglyokat, a szovjet katonáknak azt jelentették, hogy a foglyok magyar partizánok. A falvakban a román csendőrök jártak elől a magyarság elleni vérengzésben, fosztogatásban. A magyar Háromszék megyében az egyik első intézkedés volt a magyar nyelv használatának eltiltása a hivatalos érintkezésben. A katonai ügyészek perbe fogták azokat a magyarokat, akik Dél- Erdélyből Észak-Erdélybe szöktek és most visszatértek eredeti lakóhelyükre. A Vörös Hadsereg véget vetett a rablógyilkos hadjáratnak, 1944. november 14-én kiparancsolta Észak-Erdélyből a román csendőröket, tisztviselőket, elrendelte a Maniu gárdák feloszlatását. Maniu hozzájárult a gárdák feloszlatásához, „bajtársaknak” nevezte a gyilkosokat és köszönetet mondott „hazafias akciójukhoz” /Dreptatea, 1944. nov. 16./ 1944. november 14-től a demokratikus román és magyar pártok koalícióra léptek egymással, helyi hatóságokat szerveztek, élükre pedig a Központi Tanácsadó Testületet. Demokratikus törvényeket alkottak. Az egyenjogúság alapján álló nemzetiségi törvényjavaslatot fogadtak el. Kolozsváron felállítottak egy magyar és egy román egyetemet, Kolozsváron magyar tankerületi főigazgatóságot létesítettek. 1945. március 13-án a Groza-kormány bevezette a román közigazgatást Erdély egész területén. A kormány ígéretet tett arra, hogy a nemzetiségi jogokat, az egyenlő bánásmódot biztosítja. A hivatalos elvekkel ellentétes a megvalósítás, az új jogszabályokban ott vannak a magyarellenes tendenciák. A kormány elsősorban a fasiszta Antonescu-rezsim uralma idején Dél- Erdélyből elüldözött 350-400 ezer főt kitevő magyar tömeget sújtotta. Őket a katonaság kifosztotta, hónapokon át az országutakon sínylődtek, úgy vánszorogtak haza. Vagyonukat zár alá vették, földeiket elkobozták. A tisztogatást csak a magyarok között vették komolyan, a román közigazgatásban azok maradtak a helyükön, akik a magyarságot üldözték. A román hadbíróságok tömegesen ítéltek el a román és magyar hadseregből megszökött magyar katonákat, annak ellenére, hogy ők a szövetségesek elleni háborúból vonták ki magukat. Abból a célból, hogy a béketárgyalások időpontjában Erdélyben minél több románt találjanak, kényszerítették az óromániai és dél-erdélyi román alkalmazottakat és nyugdíjasokat, hogy költözzenek vissza Erdélybe. Úgy csináltak helyet nekik, hogy megkezdték a magyar városokból /Kolozsvár, Brassó stb. / a magyar lakosok kitelepítését, otthonaik lefoglalását. Törvényt hoztak a nemzetiségek védelméről, de ezt nem tartják be. A vegyes lakosságú községekben a románok büntetlenül verik, gyilkolják, rabolják a védtelen magyarokat, a román hatóság szeme láttára. A román hatóságok népbírósága magyarellenes. Román tömeggyilkosok kegyelmet kapnak, a zsidómészárlások értelmi szerzői közül sokan szabadon járnak, ugyanakkor a magyarok ellen tömegesen indult népbírósági eljárás, halálos ítéletek sorát hozták. A kormányzat minden intézkedésével az 1940. augusztus 30-án fennállott helyzetet állítják vissza, a magyarságot abba a helyzetbe hozzák, amelybe a 22 évi céltudatos fasiszta, soviniszta elnyomás következtében jutott. Jelenleg az erdélyi magyarság egyik legsúlyosabb sérelme a CASBI, az Ellenséges Javakat Kezelő Pénztár alkalmazási módja. A CASBI célja az ellenséges állampolgárok javainak zár alá vétele. Ezt úgy alkalmazzák, hogy földönfutóvá tegyék a magyarság túlnyomó részét. Magyarországgal a fegyverszüneti egyezményt 1945. január 10-én írták alá, ettől a naptól kezdve Magyarország nem ellenséfes állam. Eleget tesz jóvátételi kötelezettségének, így nem kötelezhető kettős anyagi jóvátételre. Ebből következik, hogy Románia nem adhat ki olyan rendelkezéseket, amelyek Magyarországot továbbra is ellenséges államnak tekintik. A CASBI végrehajtási utasítsa 1945. április 5-én jelent meg. Ennek egyik pontja „vélelmezett ellenségnek” tekinti azokat, akik 1944. szeptember 12-e előtt vagy után elmentek Romániából. Ezek minden vagyonát elkobozzák. A román fegyverszüneti egyezmény erről nem beszél. A „vélelmezett ellenség” kategóriájának megállapítása az erdélyi magyarság tudatos, tervszerű tönkretétele. Tudni kell, hogy a német katonai hatóságok 1944 augusztusában kihirdették, hogy a lakosságnak el kell hagynia lakóhelyét. A megfélemlített lakosság nagy része azért választotta az elmenekülést. Az elmenekült erdélyi őslakosság 90 százaléka nem önszántából menekült, hanem rendeletek hatására. Az elmenekült lakosság tehát nem tekinthető ellenségesnek. A román kormány a Besszarábiából, Bukovinából a harcok elől menekülő százezer román menekültet nem tekintette ellenségnek. A CASBI alkalmazása terén rengeteg panasz merült fel. A Magyar Népi Szövetség a kormány tudomására hozta a panaszokat. 1945. augusztus 15-én vizsgáló bizottság érkezett Kolozsvárra, elvben bizonyos könnyítéseket helyeztek kilátásba. A román igazságügy-miniszter 1945. október 15-én kiadott rendeletével a román bíróságoknak megtiltotta, hogy a menekülteket visszahelyezzék jogaikba. A Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarországra repatriálni akaró magyar állampolgárok ingóságaikat kivihessék. Ezt csak akkor tehetik meg, ha a román hatóságok igazoló írás adnak ki. Azonban ezt az írást nem adják ki, így a hozzájárulás csak elvi jelentőségű. Az erdélyi magyarság 70-80 %-ban földműves, ezért legfájóbb problémája a földkérdés. Az 1921-es román földreform célja az erdélyi magyarság létalapjainak gyöngítése volt. A 100 hektáron aluli kisajátítottaknak 74,9 %-a volt magyar és csak 4,7 %-a román. Kisajátítottá az erdélyi római katolikus egyház birtokainak 95,5 %-át, a protestáns magyar egyházak 45 %-át. A román nemzetiségűek sokkal nagyobb arányban részesültek földjuttatásban, mint a magyarok. Az 1945. március 22-én közzétett román földtörvény a magyar földművesek újabb százezreit sújtotta igazságtalan ítéletével. A törvény szerint el kell kobozni mindazok földbirtokát, akik 1944. augusztus 23-a után külföldre menekültek. A Magyar Népi Szövetség közbenjárására ígéret hangzott el Bukaresten, hogy orvosolni fogják a törvény sérelmes kitételeit. A törvény ugyanis kimondta, hogy mindez nem vonatkozik a románokra. A Magyar Népi Szövetség 1945. májusában tartott kongresszusa alkalmával emlékiratban fordult a kormányhoz, követelve a változtatásokat. Azonban a tiltakozás nem ért el eredményt. A magyarellenes túlkapások fő forrása a kisajátítás. Kisajátították a román hadseregben szolgáló magyarok, a kórházba távozott magyar betegek földjét is. A helyi bizottságok túlkapásainak áldozatai nem kapnak jogorvoslást. Földet ismét csak a magyarság veszít. Az erdélyi magyarság egyik legsúlyosabb sérelme a 645/1945. sz. román rendelettörvény, amely a magyar uralom alatt kötött egyes megállapodások érvénytelenségét mondja ki. A törvény szerint az 1940. augusztus 30. és 1945. október 25-e között megkötött jogügyletek megsemmisítendők, ha a felperes 50 %-os kárt szenvedett, ha kiutasított, deportált volt, az ügyet kényszer hatására jött létre. A vagyontárgyakat vissza kell adni. A Dél-Erdélyből elüldözött és az Észak-Erdélyből távozott románok között gyakori volt a csereszerződés. A románok most ezeket a csereszerződéseket megtámadják, a Dél-Erdélyben kapott csereingatlanaikat megtartják és az Észak-Erdélyben szerzett ingatlanaikat is visszakapják, a vételár nevetségesen csekély hányadáért. Súlyos sérelme az erdélyi magyarságnak az úgynevezett adminisztrátori intézmény, ez a magyarság gazdasági tönkretételét célozza. Csak a magyar nemzetiségű román állampolgárok kereskedelmi és ipari vállalataihoz, magyar érdekeltségű pénzintézeteihez, szövetkezeteihez adminisztrátorokat neveznek ki, akik az illető vállalat minden kérdésébe beleszólhatnak, ezért a tevékenységükért súlyos összegeteket szednek fel. Az adminisztrátori intézmény független a CASBI-tól. A román hatóságok a háború előtti időben a magyar nyelvű feliratok és kereskedelmi könyvek után többszörös illetményt róttak ki. Ezt az antidemokratikus intézményt a Groza-kormány idejében is fenntartották. A magyarság elszegényítésének a múltban is egyik legalkalmasabb eszköze volt az adópolitika. A román közigazgatás Észak-Erdélybe való bevezetésével új adórendszert hoztak be, a magyarok adóját újraértékelve lényegesen magasabban állapították meg, mint a románokét. Erdélyben fejlett volt a szövetkezik élet, mai s közel ezer magyar jellegű szövetkezet működik egy fogyasztási és egy hitelszövetkezeti központ keretében. A román kormány ezeknek a szövetkezeteknek az alapszabályaiba olyan változtatásokat eszközölt, amelyek a magyar szövetkezetek működését úgyszólván teljesen megbénítják. Korlátozták a szövetkezetek üzletkötési jogát, a magyar szövetkezetek nem részesülnek a szétosztásra szánt közszükségleti cikkekből, a magyar szövetkezek adójánál a háború előtti forgótőkét veszik alapul. A készülő új törvény meg kívánja szüntetni a magyar szövetkezeti központokat. Trianon után 1924-ben a román hatóságok állampolgársági névjegyzéket állítottak össze, akkor ebből mintegy 200 ezer magyar nemzetiségű személyt kihagytak a névjegyzékből. 1945 után ezek az emberek újból állampolgárság nélkül maradtak, ehhez jöttek az észak-erdélyi magyar tömegek. A Magyar Népi Szövetség többszöri közbelépése és a kormány ígéretei ellenére a helyzet nem változott jelentősen. Bizonyos enyhülés jelentkezett az állampolgársági törvény 1945. decemberi újabb utasításában. A Groza-kormány fel tud mutatni néhány olyan intézkedést, ami arra enged következtetni, hogy az erdélyi magyar tanügy méltányosabb elbánásban részesül, mint 1940 előtt: az észak-erdélyi magyar iskolahálózatot nagyjából fenntartotta. Dél-Erdélyben pedig lehetővé tette a magyar egyházaknak több új elemi és középiskola megnyitását. 1945 nyarán a magyar tanulók anyanyelvükön érettségizhettek – Romániában előízben. Egyelőre még működhetnek a magyar tanügyigazgatási szervek. Azonban az egész magyar tanügyet a jogi bizonytalanság jellemzi, a magyar iskolák hivatalos elismerése még nem történt meg, a magyar tanfelügyelőségeket hivatalosan nem ismerték el. – Az 1945. május 29-én megjelent törvény értelmében az Észak-Erdélyből 1940-ben elmenekült román iskolák visszatértek eredeti román székhelyükre, ezzel az ott működő magyar iskoláknak át kellet adni helyiségeiket, a legtöbb esetben a magyar felekezeti iskolákba mehettek, délutáni tanítást vállalva. A visszatérő román iskolák nemcsak az épületeket vették vissza, de a teljes felszerelést is. Súlyos gond a magyar iskolában a tanárhiány, az iskolák átlagosan 30 %-os tanítóhiánnyal küszködnek. Állandó a veszély, hogy román tanárt neveznek ki magyar iskolába. A magyar tanítóság éhbérnek sem mondható fizetéselőleget kapott, mialatt a román tanítók teljes fizetést élveztek. A fizetéskülönbözetek orvoslása most van folyamatban, de a múlt áprilishoz képest háromszoros értékcsökkenéssel. A magyar tanárok besorolása igazságtalanul történt, ugyanis a bécsi döntés után szerzett jogaikat semmibe vették. – Elemi és középiskolai tanuló annyi van, mint talán soha a XX. században. A magyar tanulók nagy létszáma a legbiztosabb alapja a magyar tanügynek. A román elemi iskolák részére az állam ingyen tankönyvet adott, a magyarelemi iskolák diákjai súlyos tankönyvhiánnyal küszködnek. A román középiskolák továbbra is használják az 1940 előtti tankönyveket, a magyar középiskoláknak ez azonban tilos. Súlyos kérdés a magyar tudományegyetem ügye. 1944 őszén a kolozsvári magyar egyetem – ellenszegülve a hatóságok kiürítési parancsának -, a helyén maradt és folytatta működését. A román államigazgatás Észak-Erdélyre való kiterjesztése után a Nagyszebenből visszatért román és a magyar egyetem között megállapodás jött létre 1945. április 16-18-án, melynek értelmében a magyar egyetem – megtartva az 1940. augusztus 20-a után szerzett teljes felszerelését, kiköltözött azokból az épületekből, melyekben eddig működött. A megállapodás után másfél hónappal, 1945. május 26-án megjelent a Hivatalos Közlönyben a magyar tannyelvű állami tudományegyetem „felállításáról szóló rendelettörvény, amely az áprilisi megállapodásnál jóval alacsonyabb szinte állapította meg a magyar egyetem státusát. A rendelet szerint a magyar egyetemnek el kellett hagynia az egyetemi város 50 épületét és egy volt állami magyar leányiskolát jelöltek ki számára. További sérelem, hogy a magyar tanárok besorolását román egyetemi tanárok végezték. A magyar tudományegyetem orvosi fakultását át kellett költöztetni Marosvásárhelyre. A magyar egyetem tanárai a legsivárabb anyagi helyzetben vannak. A tanárok megsegítésére gyűjtőakció indult. A kormány a gyűjtőakció eredményének felhasználására még nem adta meg az engedélyt. Az erdélyi magyarság a szép szavak ellenére sem lát garanciát jogainak biztosítására a jelenlegi rendszerben.


lapozás: 1-30 ... 7891-7920 | 7921-7941




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998