udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 172 találat lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-172
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1997. december 18.

December 18-án tartotta szokásos sajtóértekezletét a szövetség bukaresti székházában az RMDSZ vezetése. Markó Béla rövid bevezetőjében méltatta az SZKT és SZET múlt hét végi közös ülésének munkálatait, amelynek központi témája az RMDSZ kormányzati szerepvállalása volt. E tanácskozáson rendhagyó módon ugyan nem lehettek jelen a sajtó képviselői, de éppen ezért talán őszintébb és nyíltabb eszmecsere alakulhatott ki, amelynek nyomán az RMDSZ döntéshozó testületei jelentős határozatokat és állásfoglalásokat fogadtak el, és ezeket utólag a sajtó is megkapta. A kolozsvári tanácskozás sajtóvisszhangja kapcsán Markó Béla hangsúlyozta, hogy túlzóak az RMDSZ által szabott feltételekre vonatkozó kommentárok: az RMDSZ valóban feltételekhez köti jelenlétét a koalíciós kormányban, de ezek a feltételek nem újak, a közösen elfogadott kormányprogram tiszteletben tartására, megvalósítására vonatkoznak, és nem is csupán az RMDSZ kormányzatban való jelenlétének feltételei, hanem a koalíció működésének a feltételei, hiszen a koalíció nem engedheti meg magának az egyezségek megszegését. És van egy másik feltétel is, amely szintén nemcsak az RMDSZ ügye: a sajtóban és a politikai életben eluralkodó nacionalista retorikának a határozott visszaverése. Ebben sem csupán az RMDSZ érdekelt, hiszen itt a reformokat, a demokratizálódást, Románia integrációját ellenző erők harca folyik a demokratikus Romániát, az európai integrációt akaró koalíció ellen. Markó Béla elmondta, az RMDSZ nem ellenzi azt, hogy a legfontosabb és legsürgősebb törvényt, a privatizációs törvényt esetleg kormányzati felelősségvállalás útján léptessék életbe. Ez azt jelentené, hogy ha nincs ellene kifogás a Parlamentben, a törvény három napon belül érvénybe lép, ha pedig indítványt nyújtanának be ellene, az indítvány leszavazása után a törvény ugyancsak életbe lép. A sajtóban felröppentett hírre, miszerint a kormány főtitkára változásokat tervez a prefektúrák vezetőségei szintjén, és e változások Hargita megyét is érintenék, Verestóy Attila leszögezte, a prefektúrák munkájának értékelésére, elemzésére szükség van, ha erre sor kerül, ezen az RMDSZ is részt vesz, de semmilyen konkrét javaslat, megkeresés szövetségünk vezetőihez nem érkezett el. Markó Béla hozzátette, hogy az RMDSZ nem elégedetlen prefektusai és alprefektusai tevékenységével, ha egyesek munkájával kapcsolatban esetleg kifogások merülnének fel, az érveket megvizsgálva hozzuk meg a döntést, mégpedig a koalícióval közösen, hiszen a kormány megyei képviselői a koalíció emberei. A George Pruteanu leváltására vonatkozó állítólagos követeléssel kapcsolatban Verestóy Attila és Markó Béla leszögezték: Pruteanu ügye a KDNPP dolga, az RMDSZ nem fordult semmilyen követeléssel – még kevésbé ultimátummal – a parasztpárthoz, noha szövetségünk véleménye az, hogy a Szenátus egyik fontos, a reform végrehajtásában felelős szerepet játszó bizottságát nem olyan személy kellene hogy vezesse, aki közelebb áll az ellenzék nacionalista erőihez, mint saját pártjához. Az RMDSZ számára fontos a kormány támogatása, márpedig Pruteanu szenátor nem ezt teszi. A csereháti ügy kapcsán Markó Béla méltatta az államelnök sajtóközleményben kifejezett álláspontját, miszerint a svájci adományból épített létesítménynek meg kell maradnia eredeti, a szerződésben rögzített rendeltetésénél, vagyis maradjon a székelyudvarhelyi és környékbeli fogyatékos gyermekek kisegítő iskolája, és munkáját irányítsa egy közös igazgatótanács. Egyelőre folyamatban van egy per, a jogi vitát csakis bírósági úton kell eldönteni, semmiképpen nem a kormány dolga ezt a kérdést rendezni. Az RMDSZ határozottan ellenzi az épület eredeti rendeltetésének bárminemű megváltozatását. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), dec. 18., 1178. sz./

1998. szeptember 4.

Aug. 28-30-án tartotta háromnapos küldöttközgyűlését Budapesten a Magyarok Világszövetsége. Erről számolt be Patrubány Miklós, az MVSZ alelnöke. Az MVSZ 1998. augusztus 18-án ünnepelte 60. évfordulóját annak, hogy gróf Teleki Pál és báró Perényi Zsigmond javaslatára elfogadták első alapszabályzatát. A mostani küldöttközgyűlés módosította az alapszabályzatot és megvitatta a jövőbeli teendőket. A sokat vitatott alapszabályzati pontot az elnök és az elnökhelyettes ellenjegyzését illetően pontosan meghatározott hatáskörök váltották fel. - Az MVSZ tagjai ötvenkét országban élnek, az egyéni tagok és a tagszervezetek révén számuk meghaladja az egymillió főt. Idén az MVSZ megszervezte a magyar professzorok első világtalálkozóját, társszervezője volt a magyar polgármesterek világtalálkozójának, augusztusban rendezte meg a külhoni magyar sportcsillagok világvetélkedőjét. A neves sportolók felhívással fordultak hozzánk, kezdeményezzük az összmagyar sportjátékok négyévenkénti megrendezését. A küldöttközgyűlés felkarolta a javaslatot, és ez irányban felhívást intézett a MOB-hoz, a magyar kormányhoz és a különböző magyar sport-szakszövetségekhez. Tőkés László püspök javasolta: 2000-ben, a magyar államalapítás évfordulóján, minden magyar, bárhol is éljen a Földön, látogasson haza szülőföldjére. A küldöttközgyűlés határozott a Bolyai Internet Egyetem nemzetközi tanácsának létrehozásáról, olyan célból, hogy az kezdeményezze egy olyan Internet egyetem megvalósítását. Az MVSZ közgyűlése tiltakozott a magyar nemzetiségű fiataloknak a koszovói harcokba való bevetése ellen, és üdvözölte a háborúban lerombolt Szentlászló község újjáépítésére fogant össznemzeti mozgalmat. Az MVSZ választmányának áprilisi állásfoglalását, hogy az anyaország határain kívül élő valamennyi magyarnak teremtsék meg a lehetőséget a Magyar Köztársaság jogrendjébe való beépítésre. A küldöttközgyűlés kinyilatkozta, hogy a csángókat a magyar nemzet részének tekinti, nemzetközi konferenciát hív össze a csángókérdés kezelésére, és a Szentszékhez fordul a magyar nyelvű misézésük engedélyezése ügyében. Az elnökség ugyanakkor megerősítette a csereháti erőszakos fellépés elleni állásfoglalást, és megbízta a szövetség elnökségét, hogy folyamodjon minden nemzetközi fórumon támogatásért az erdélyi magyar közösség tudományos és felsőoktatási fellegvárának, a Bolyai Egyetem visszaállításának az érdekében. És szorgalmazzuk az erdélyi magyar egyházi, közösségi és magántulajdonú ingatlanok visszaszolgáltatását. Szeretnék kiterjeszteni minden kárpát-medencei magyar közösségre a nálunk már beindított nagycsaládos programot. - Az MVSZ minden pártnak elküldte a Nemzeti Minimum tételgyűjteményt, és felszólította azokat, hogy csatlakozzanak ehhez. A májusban hatalomra jutott pártok igen melegen üdvözölték ezt. /Ördög I. Béla: Megújulóban a Magyarok Világszövetsége. Interjú Patrubány Miklós alelnökkel. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

1998. szeptember 8.

Újból elhalasztották a csereháti ügy tárgyalását. A szeptember 8-i tárgyaláson nem jelent meg az AGROPOD mezőgazdasági vállalat képviselője, aki személye és az udvarhelyi önkormányzat között lezajlott területcseréről tanúskodott volna. A halasztás másik oka az volt, hogy az idézésről sem érkezett vissza a másodpéldány. A tárgyalást így szeptember 22-re halasztották. Az Adevarul előre megfontolt szándékot lát abban, hogy az idézés nem ért el időben a címzetthez, abszurdnak és furcsának nevezvén ezt. A szélsőséges cikk szerzője jogászhoz illő ügyességgel bizonyítja be, hogy az önkormányzat nem lehetett tulajdonosa annak a területnek, amelyre az árvaház épült, ugyanakkor az udvarhelyi önkormányzat árvaház ellen irányuló érveit "ostobaságnak" címezi. /Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./

1998. szeptember 11.

Sokak számára meglepő volt az SZKT szept. 5-i tanácskozása. Azok, akik tavaly Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem kérdésében igyekeztek meggyőzni a hallgatóságot, hogy a romániai közhangulat nincs felkészülve az önálló magyar egyetem létrehozására, elégedjünk meg önálló karok és tagozatok alakításával, azok most kijelentették: ha a koalíciós partnerek nem egyeznek bele az önálló magyar egyetem létesítésébe, az RMDSZ szept. 30-án kilép a koalícióból, állapította meg a Szabadság munkatársa, Szabó Piroska. A korábbi RMDSZ-állásfoglalások is "disszonánsan csengenek össze a jelenlegi radikális hangnemmel. Például a cserben hagyott Cserehát ügyében, amelyről a kisebbségi miniszter, a kis lépések nagy taktikusa csupán annyit mondott a kolozsvári tavalyi SZKT-ülésen, hogy a betolakodó apácák kihurcolása »nem volt lovagias tett«, meg hogy hetven görög katolikus apácától még nem fog elrománosodni Székelyudvarhely." /Szabó Piroska: Országomat egy lóért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

1998. szeptember 12.

Szept. 12-én Alsócsernátonban mintegy 2000-en /a Romániai Magyar Szó szerint 1200-an/ gyűltek össze Erdély úgyszólván majd minden övezetéből, Tőkés László ismert kezdeményezésére, az Erdélyi Magyar Civil Társadalomért Polgári Tömörülés szervezésében. Nagyon sok újságíró érkezett Budapestről, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Nagyváradról és máshonnan. A fórum szabadtéri ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelyen igét hirdetett Tőkés László református, Szabó Árpád unitárius, Mózes Árpád erdélyi magyar evangélikus püspök, majd Czirják Árpád kolozsvári római katolikus érseki helynök szólt a megjelentekhez. Jakubinyi György erdélyi érsek nem jött el, "egységlazításnak" minősítve a fórumot. Ott volt többek között Orbán Árpád a Kovászna megyei és Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke, számos külföldi vendég mellett. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bevezetőjében kiemelte, hogy erőt gyűjteni, hitet erősíteni sereglettek Háromszékre. "Bukarest gyűléstermeinek balkáni csűrés-csavarásából és parlamenti üléseinek ellenséges szózuhatagától eltávolodva, valamint a kicsire nem adó nemzetközi nagypolitika elidegenítő hatása alól kivonva magunkat, azért jöttünk ide, hogy ismét magunkra találjunk" - hangsúlyozta Tőkés László, majd hozzátette: az 1848-as agyagfalvi népgyűlés éppen 150 éves évfordulóján ideje ismét számba venni azt, hogy valójában mit akar a romániai magyar nemzeti közösség. Tőkés László úgy látja, hogy a képviselet eltávolodott azoktól, akiket képvisel. Hol van már a Kolozsvári Nyilatkozat? - kérdezte, utalva a magyar képviselők 1992-es nyilatkozatára. Vissza kell térni a szövetség eredeti programjához, s különösképpen a tagsághoz, hangsúlyozta. Király Károly a között a történelmi egyházak fontosságát hangsúlyozta, amelynek mindig is közösségmegtartó szerep adatott. Határozottan fellépett az egységbontás gondolata ellen, jelezve: az alsócsernátoni fórumnak ilyen szándékai nincsenek. Király Károly felhívást olvasott fel magyarul és románul az együttélő két nemzet jellegzetes erdélyi megbékéléséről. Ehhez azonban a román állampolitikai gyakorlat gyökeres váltására van szükség, mert az eddigi sorozatosan figyelmen kívül hagyja Erdély Európa kultúrköréhez való tartozását, az erdélyi népek hagyományait. Ennek következtében megbomlott az egyensúly. Király Károly a koszovóihoz hasonló események elkerülése érdekében szükségesnek tartja egy állandó EBESZ-megfigyelő képviselet létrehozását Romániában. Az autonómia-igényről dr. Csapó József szenátor beszélt. Nem vagyunk jöttmentek, bevándorlók, vendégmunkások, ezért nem fogadhatjuk el a kisebbségi minősítést sem, jelentette ki. A regionális autonómia nemzetközi jogászok által pontosan körülírt, elismert önrendelkezési jog, amitől ma már a román hatóságok sem tekinthetnek el. A beszélő elmondotta: azzal vádolnak, hogy ez a követelés sehol a világon nincs. Ez nem igaz! Alkotmány által elismert autonómia működik Európa számos országában! 1997-ben az Európa Tanács jóváhagyta az Európai Állampolgársági Egyezményt, amelyik elismeri a kettes és többségi állampolgárságot. Ennek előírásai jó kiinduló pontot jelentenek a romániai magyar nemzeti közösség integrációs gondjainak orvoslásához. Kónya Hamar Sándor képviselő az állami magyar egyetem újraindításának szükségességét hangsúlyozta. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága /VET/ elnöke elmondta, a világ magyarságának vigyázó szeme ma Alsócsernáton polgári fórumának történéseit figyeli. Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere az egyre kilátástalanabb erdélyi sorsról szólt, a megélhetési gondokról. Szász Jenő a fórum támogatását kérte a csereháti ügyben, ahol köztudottan jól szervezett, betelepítési merénylet készül Udvarhely polgárai ellen. A csíki RMDSZ-szervezet nevében Bíró Albin, a gyergyói szervezet képviseletében dr. Fülöp László, Marosvásárhelyről Kincses Előd, Kolozsvárról Gyémánt Mihály érvelt az RMDSZ megújulásának szükségessége mellett. Toró T. Tibor a Temes megyei szövetség, illetve a Reform platform, Katona Ádám az Erdélyi Magyar Kezdeményezés szervezet megújító törekvéseire hívta fel a figyelmet. A jelenlévők elfogadták a programnyilatkozatot, amely az európai integráció, a közösségi autonómia, a kettős állampolgárság, a kolozsvári magyar egyetem igényeit, a fórum tanulságait fogalmazta meg. Elfogadtak több állásfoglalást, határozatot, felhívást is az erdélyi magyar lakosságot érintő, foglalkoztató kérdésekről, gondokról. A fórumot követő sajtóértekezleten az újságírók az autonómia megvalósításának mikéntjéről érdeklődtek. Dr. Csapó József kiemelte: alkalmazásuk csakis törvényes úton, a parlament döntése nyomán képzelhető el. Tőkés Lászlót meglepte az, hogy Markó Béla nem jött el Csernátonba, s megerősítették az is, hogy a fórum állásfoglalásai az RMDSZ választott szerveinek döntése nyomán kaphatnak csak legitimitást, a dokumentumok a fórumon megjelentek álláspontját rögzítik. A Programnyilatkozat mellett az alábbi dokumentumokat fogadta el: - Határozat a kettős állampolgárságról, - Határozat a kolozsvári állami magyar egyetemről, - Határozat Székelyföld autonómiájáról, - Határozat az egyházi, közösségi és személyi magánjavak visszaszolgáltatásáról, - Tiltakozás a székelyföldi militarizálás, a csereháti hatalmi beavatkozás, a másodrendű állampolgárként való kezelés és a sajtó, a politikum magyarellenessége miatt. /Makkay József: Magyar egyetemet, az elkobzott javak visszaadását, önrendelkezést! Alsócsernátonban új RMDSZ-egységet kértek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14., Székelyföldi Fórum Háromszéken. Csernáton üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Szilágyi Aladár 1500-ra becsülte a megjelentek számát. Tőkés László megnyitójában ismertette a Székelyföldi Fórum alapvető célkitűzéseit, valamint a rendezvény ellenzőinek és pártolóinak megnyilvánulásait. Idézte többek között Csetri Elek kolozsvári történészt, aki szerint "időszerű az RMDSZ megújulása... az eddig folytatott halogató és megalkuvó módon taktikázó politikának véget kell vetni szervezetünk életében." Tőkés László kifejtette, hogy Alsócsernátonba kellett jönni, a nép közé. "A helyes és hatékony politizálás és cselekvés új útjait kell keresni." A Székelyföldi Fórum előadói, Király Károly, Csapó I. József, Kónya Hamar Sándor, Patrubány Miklós és Szász Jenő a romániai magyarság - és különös hangsúllyal - a székelység megoldásra váró problémáit taglalták. Az elfogadott Programnyilatkozat 17 pontban foglalta össze a megfogalmazódott célkitűzéseket. A kettős állampolgárságról szóló határozat felkérte a magyar kormányt, hogy teremtsen törvényes keretet a magyar állampolgárság nemzeti hovatartozás alapján való elnyeréséhez. /Szilágyi Aladár: Székelyföldi Fórum. = Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 14./ Részlet a Székelyföldi Fórum Felhívásából: "Olyan államban szeretnénk élni, amelyben nem csak a fővárosban dőlnek el sorsunk meghatározó kérdései, hanem olyan választott vezetők ítélkeznek ügyeinkről, akik sorainkból valók és megértik életünket. Nem azért dolgozunk és fizetünk adót, hogy a fővárosban ülő hivatalnokok előbb gondosan begyűjtsék, majd máshová osszák pénzünket, netán a korrupció feneketlen zsákjába kerüljön adónk. Azt kívánjuk, hogy a munkánk által megtermelt hasznon falunkban, városunkban, megyénkben, a mi vidékünkön, Erdélyben kerüljön felhasználásra." /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ A Brassói Lapokban Balázs János a Székelyföldi Fórumról elmarasztaló tudósítást írt, Tőkés-csoportról beszélt és kifejtette, hogy a háromszéki falvak többsége nem jelent meg. "Feltűnő volt az RMDSZ országos vezetőinek távolmaradása." Tőkés Lászlótól nem idegen a taktikázás. A fórum után sem világosabb, hogy ők mit is akarnak, fejezte be beszámolóját Balázs János. /Balázs János: Az igazság, kérdőjellel. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 18-24./

1998. szeptember 29.

Katona Ádám ismertette az 1992 márciusában megalakult Erdélyi Magyar Kezdeményezés /EMK/, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja tevékenységét és célkitűzéseit. Az EMK elérte, hogy "önmegnevezésünk a romániai magyar nemzeti közösség" legyen, továbbá azt, hogy az RMDSZ programja tartalmazza a három szintű autonómia követelést. Az EMK úttörő szerepet vállalt a közösségi jogsérelem orvoslása, a rendőrgyilkosságok ürügyén igazságtalanul meghurcoltak érdekében. Elérték, hogy az SZKT támogassa Székelyudvarhely magyarságát az ún. csereháti botrányban. Az EMK mindeddig szövetségesek nélkül küzd a Székelyföldnek román rendőrökkel, katonákkal való betelepítése ellen. - Az RMDSZ-ben egyazon "ernyő alá kerültek "az egykori áldozatok és hóhéraik". Rontotta az RMDSZ hatékonyságát, hogy anyaországi hatásra létrehozták Kolozsvárott az erdélyi szocliberál paktumot. /Katona Ádám: Az erdélyi magyarság cselekvési egységéért! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 29./

2002. február 7.

A marosvásárhelyi RMDSZ SZKT utáni napon Tőkés László püspök a kormánypárttal megkötött egyezségről nyilatkozott. "Véleményem szerint csak két egyenrangú párt köthet alkut kölcsönös előnyök elérése érdekében. Egy kisebbségvédelmi szervezet az elnyomó hatalommal semmiképpen sem köthet méltányos alkut" Az egyezmény támogat egy nyilvánvalón magyarellenes kommunista utódpártot. Az RMDSZ a román utódkommunista pártot "bebetonozza" a hatalomba. Az egyházi ingatlanok ügyében a püspök leszögezte. "n Európában hiszek, nem a protokollumban. Azt gondolom, nincs más lehetőség, minthogy visszaadják az ingatlanokat." Nem került be a protokollumba az a szó, hogy csángó. Az viszont bekerül, hogy a székelyföldi román kisebbséget védeni kell. "Nagyon hazardíroz az a politikus, aki politikai alku tárgyává teszi a Bolyai Farkas Líceum helyreállítását, de hallgat a csereháti botrányról." /(Pataki Zoltán): Elő-ítélet egy protokollumról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

2002. március 16.

A március 15-e alkalmából szervezett kolozsvári ünnepségek délben kezdődtek a főtéri Szent Mihály templomban, amely zsúfolásig megtelt kokárdát viselő magyarsággal. Az ökumenikus istentisztelet kezdetén Czirják Árpád érseki helynök köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka, dr. Rezi Elek unitárius püspökhelyettes, Mózes Árpád, Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház vezetője beszélt. Ezek után Alföldi László főkonzul a magyar kormány nevében megköszönte Czirják Árpádnak, hogy évről évre megszervezi és helyet ad a március 15-i ünnepségeknek, felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz intézett üzenetét. Az ökumenikus istentisztelet áldással, majd a Szózat és a Himnusz eléneklésével zárult. /Köllő Katalin: Erdélyi magyarok hazájában. Megyeszerte megünnepelték Március 15-ét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ A hagyományokhoz híven az ökumenikus istentisztelet befejeztével Kolozsvár magyarsága a Biasini szállónál folytatta az emlékünnepséget. Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szólt az egybegyűltekhez, az ünnepi beszédet Eckstein-Kovács Péter szenátor tartotta meg. Szabó László, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) részéről, a mai erdélyi magyar fiatalság tizenkét pontját tette közzé. A MIT által a tömegben osztogatott szórólapokon a következő állt: 1. Magyarságunk bátor vállalását — a küszöbön álló kulcsfontosságú népszámlálás alkalmával is. 2. "Restitutio in integrum"-ot: az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok teljes körű visszaszolgáltatását. 3. Önálló állami magyar egyetemet. 4. Erdélyi magyar bankot. 5. A Csereháti ügy igazságos és méltányos rendezését. 6. Alternatív katonaság bevezetését. 7. A politikai foglyok szabadon bocsátását és rehabilitációját (lásd Agache-ügy). 8. Államfői kegyelmet Bardóczy Csabának, Eva Maria Barki "persona non grata" minősítésének visszavonását. 9. Az RMDSZ térjen vissza eredeti programjához és a Kolozsvári Nyilatkozathoz. 10. Az RMDSZ csúcsvezetősége diktatúrájának eltörlését, az erdélyi magyarság sokszínűségének érvényesülését, az ifjúság megosztásának beszüntetését. 11. A Communitas Alapítvány közpénzeivel való nyilvános elszámolást. 12. Össznemzetben gondolkodó és cselekvő magyarországi kormányt. Végül megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát. /Ördög I. Béla: Méltósággal ünnepelte 1848 emlékét Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./ 6/ A márc. 15-i ünnepségek Marosvásárhelyen, a Bernády téren elhelyezett Bem emléktáblánál kezdődtek. Balla Loránd, a Vártemplom lelkészének köszöntő beszéde után a marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola diákjai mutattak be rövid műsort, amit koszorúzás követett. Az ünnepség Petőfi Sándor szobránál folytatódott. Az ünnepség a Szózat, a nemzeti himnusz és a székely himnusz eléneklésével zárult. /Megemlékezés az összefogás jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./ Marosvásárhelyen márc. 15-én délután közel tízezer ember ajkáról csendült fel a Himnusz a Székely Vértanúk emlékművénél. Lobogott egymás mellett a román, a magyar és az Európai Unió zászlója. Adrian Nastase kormányfő üzenetét Silvia Ciornei, a kis- és középvállalatokért felelős miniszter tolmácsolta. Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét Polonyi Géza követségi titkár olvasta fel. Frunda György szenátor beszédében figyelmeztetett: ki kell harcolni a kolozsvári állami magyar egyetemet, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar tagozatot és a színtiszta magyar Bolyai Farkas Líceumot. Beszédet mondott még Borbély László képviselő, Lakatos Péter református lelkész, Dávid Csaba, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke, Kiss Annamária, a marosvásárhelyi MADISZ elnöke és Keresztesi Péter, a MAKOSZ elnöke. /Mózes Edith: Ünnepelt Marosvásárhely magyarsága. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 16./

2002. április 6.

A Reform Tömörülés Maros megyei csoportjának nyilatkozatában figyelmeztetett: újabb Cserehát-ügyet készítenek elő, nem messze Marosvásárhelytől. A helyi közösség akaratának semmibevételével, a törvény megkerülésével utalt ki a Maros megyei prefektus Székelykál határában 40 ha földet az ortodox egyháznak. A szándék, az államilag kiemelten támogatott ortodox egyház erőszakos betelepítése egy magyarlakta vidékre, távlatokban pedig az ott élők nemzetiségi arányainak megváltoztatása. A Reform Tömörülés Maros megyei csoportja arra szólítja fel az RMDSZ Maros megyei vezetőségét, hogy ne hárítsa a felelősséget a helyi közösség vezetőire. A törvénysértő lépést a központi, kormányzó hatalom követte el, az a hatalom, amely az RMDSZ partneri támogatását élvezi. Az RMDSZ megyei szervezetének, de az országos vezetőségnek is erkölcsi kötelessége határozottan, a nyilvánosság előtt fellépni a székelykáli ügy jogszerű rendezése érdekében. /Határozott fellépést a betelepítés ellen!. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

2002. április 24.

Ápr. 22-én az SZDP és az RMDSZ tárgyalóküldöttségének megbeszéléséről Verestóy Attila szenátor- frakcióvezető számolt be. Lesz önálló magyar tannyelvű Bolyai Farkas Líceum, hangsúlyozta. Erre nem most, évközben kerül sor, de a jövő tanév kezdetétől kezdve mindenképpen. Verestóy szerint Ecaterina miniszter asszony csúfos vereséget szenvedett. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ és a kormánypárt egyezsége kiállja minden tekintetben a próbát. Az egyik bukaresti lap ápr. 23-i száma szerint a protokollum gyenge lábakon áll, az egyik a marosvásárhelyi, a másik viszont a székelyudvarhelyi lenne, azaz a Bolyai és a Cserehát. Igaz lenne az, hogy létezik egy titkos megállapodás az utóbbival kapcsolatosan? - kérdezte Gyarmath János főszerkesztő. A megállapodás nem titkos, felelte Verestóy. Ennek értelmében a csereháti intézménynek a jogi helyzetét mindenképpen tisztázni kell. Az intézményt a román törvények alapján, ugyanakkor eredeti rendeltetésének megfelelően kell működtetni. Ilyen értelemben a szakmai felügyeletet a megyei gyerekvédelmi hivatalnak kell ellátnia, annak a működési engedélyével kell rendelkeznie. A fogyatékos, és megjegyezném, hogy elsősorban a Hargita megyei, gyerekek beiskolázása, beutalása is ennek véleményezése alapján kell, hogy megtörténjen. Természetesen egy ilyen intézmény működtetésében karitatív tevékenységre is szükség van, és vállalkozhat arra bármelyik felekezet vagy kongregáció, de csakis a törvények betűjének és szellemében teljes betartásával. /(Gyarmath János): A próbára tett egyezmény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

2002. június 19.

Kincses Előd ügyvéd, aki a székelyudvarhelyi önkormányzat érdekeit képviseli a csereháti kisegítő iskolával kapcsolatos perekben, kérte, hogy szó szerint idézze a lap a következő mondatát: "Aki Székelyudvarhelyen vagy bárhol érvényes telekkönyvi adatok nélkül aláír adásvételi szerződést, annak én felajánlom a félévi fizetésemet, és utána a börtönben is meglátogatom, mert ilyen cselekményt nem lehet másképpen megúszni". De úgy tűnik, van eset, amikor mégis lehet, mert az ügyvéd úgy véli, hogy május 30-án a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék a valós helyzet értékelése nélkül utasította el a székelyudvarhelyiek keresetét, amelyben kérték a csereháti terület bérbeadásának, illetve az Aris Industrie és a Szeplőtelen Szívek Kongregáció között létrejött ajándékozási okmány semmissé nyilvánítását. A 99 évre kötött koncessziós szerződés azért támadható jogilag, mert a bérlő időközben megváltoztatta az épület rendeltetését és a fogyatékos gyermekek gondozására szánt iskola helyett árvaház létesítésén fáradozott, ami ellentmond az okmány szövegének. Az ajándékozási szerződés azért jogtalan – véli az ügyvéd –, mert az építtető cég a csereháti iskolát úgy adta át a kongregáció apácáinak, hogy nem volt tulajdonosi minősége, de egy bukaresti közjegyző telekkönyvi adatok hiányában is szentesítette az adásvételi szerződést. Mindezen visszaélések ellenére most a marosvásárhelyi Megyei Törvényszék elutasította az udvarhelyiek beadványát. Kincses Előd szerint politikai hátterű ítéletről van szó, amely elfogadhatatlan. A döntést meg fogják támadni, fellebbezést nyújtanak be a Táblabíróságra és azután a Legfelsőbb Törvényszékre is, ha szükséges. /Fülöp D. Dénes: Politikai hátterű bírósági döntés? Újabb fejlemények a csereháti ügyben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 19./

2005. október 14.

Tízmillió forintot adott át jelképesen október 12-én Szász Jenő polgármesternek Budapest-Kőbánya önkormányzati küldöttsége. Az adományozók kérésének megfelelően, az összeget lakóházak építésére fordítják. Szász Csaba, Kőbánya alpolgármestere elmondta, az önkormányzat és a képviselő-testület politikai hovatartozástól függetlenül, egyhangúlag bólintott rá a 10 millió forintos támogatásra. A Csereháton épülő szociális lakásokat azok a székelyudvarhelyiek kapják meg, akiknek az árvíz során annyira megrongálódott lakóházuk, hogy lebontásra ítélték azokat. Szász Jenő elmondta, négy családnak biztosítanak hajlékot a tervezett, egyenként 50 négyzetméter felületű lakrészekben. /Szász Emese: Szociális lakások épülnek Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 14./

2006. december 8.

Székelyudvarhelyen a II. Re­formátus Egyházközség december 9-én immáron kilencedik alkalommal rendezi meg kistemplomában a Csereháti Napokat. „Gyülekezetünkben minden évben megemlékezünk a Cserehát 1997-es decemberi eseményeiről” – jelezte Hegyi Sándor lelkész. „Úgy néz ki, hogy Udvarhely polgárai úgy belemélyültek a politikába, hogy a Cserehátról megfeledkeztek, pedig ebben Udvarhely jövője van benne. A honfoglalók jönnek, és Udvarhely mint székely főváros el fog vérezni, akárcsak Marosvásárhely” – fogalmazott képletesen a lelkipásztor. /Megfeledkeztünk a Cserehátról? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 8./

2007. január 26.

Székelyudvarhely, a legmagyarabb város mutat példát az önpusztító széthúzásból. A székely anyaváros magyarsága két táborra oszlott, egyiket az MPSZ-es polgármester, Szász Jenő vezényli, a másik szellemi atyja Verestóy Attila szenátor, frakcióvezető, az RMDSZ kimozdíthatatlan milliárdos potentátja. Mindkettejük fején bőven leledzik vaj, írta Magyari Lajos. Székelyudvarhelynek immáron lassan egy évtizede nincs működőképes tanácsa. Az RMDSZ-es tábor Szász Jenő minden intézkedését gyanakvással fogadja és megkérdőjelezi. Még olyan kezdeményezéseit is, mint a főtéri Emlékpark felállítása. A tavalyi nagy árvíz után helyreállították a hidakat és utcaszakaszokat, de az RMDSZ-es tábor itt is korrupciógyanús vállalkozásokat lát. Elmaradt a hírhedt Cserehát-komplexum kérdésének megoldása, a nagy svájci-román átverés következményeinek feloldása, a román apácák továbbra is belakják az épületeket, sőt, beköltöztették a helybeli román líceum diákjait is, kik – állítólag – többségükben moldovai ösztöndíjasok. És terjeszkednek a kaszárnyák, ez általános székelyföldi jelenség. Az erdélyi magyar széthúzás újabb rikoltó példája: az EU-parlamenti választás. Miért nem lehet közös magyar listát állítani? /Magyari Lajos: A széthúzás gyönyörűsége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

2007. szeptember 10.

A közvélemény úgy vélekedik, hogy a művelt Nyugat, a nyugati (keresztény) világ csak egyet akar: velünk tartani. A „mi” természetesen a magyarokat jelenti. A sajtó döbbenettel vette tudomásul, hogy egy Cián-cég (a kor IG Farben-Industrie-ja) nem a magyarokkal rokonszenvez, hanem a Romániából kisajtolható profit oldalán áll. A kapitalizmus farkastörvényeitől sokan eltekintenek, „amióta a marxi eszméktől búcsút vettünk hivatalosan. ” Éppen Székelyudvarhelyen foszlottak szét az illúziók, amikor kiderült, hogy a Cserehátra a görög katolikus román apácákat a svájciak csempészték be. Akkor derült ki, hogy a régi kapcsolatok mára elsorvadtak. A verespataki aranybánya ügye a két ország összefogásán múlik. /Sebestyén Mihály: A délibábszínház bezárása. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./

2007. október 18.

Sike Lajos, a lap munkatársa elmondta, valamikor nagy Fidesz-párti volt. Gyarmath Jánoshoz, a lapelőd, a Romániai Magyar Szó főszerkesztőjéhez elküldte 1999 őszén felmondólevelét, mert az újság, amelynek ő is vezetőségi tagja volt, kétszeri tiltakozása ellenére továbbra is közölt Fideszt bíráló cikkeket. Gyarmath János kérte, ne siesse el döntését, inkább figyeljen Orbánék erdélyi tevékenységére. Pár hónap elég volt, hogy megváltozzon Sike véleménye. Belátta, hogy a Fidesz csakis saját „brancsát, az alakuló jobboldalt segíti. ” Emlékezetes marad számára Németh Zsolt kampányolása. Azt üzente Székelyudvarhely népének: a magyar kormány tízmillió dollárt ad a városnak, hogy az visszavásárolja az utóbb elhíresült, románoknak átjátszott árvaházat. „Szász Jenő, a díszszékely azóta is ott trónol a székely anyavárosban – a románok pedig a fölötte lévő Csereháton. ” Sike Lajos azért is Fideszt hibáztatja, mert csökken a város magyar lakossága. A vajdasági és a kárpátaljai magyarság parlamenti csődje is jórészt a Fidesz ottani ténykedésének köszönhető, írta Sike Lajos. /Sike Lajos: Csókolózhatnak! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

2007. november 30.

Székelyudvarhely egyik legfájóbb pontja még mindig a Cserehát, ahol a hatalmas épületben immáron tíz éve a fogyatékos gyerekek helyett román görög katolikus apácák élnek. A történetnek nincs vége: december 5-én újabb tárgyalásra kerül sor. Hegyi Sándor református tiszteletes szerint, aki idén tizedik alkalommal szervez Csereháti Napokat, kemény átjátszás történt, Szász Jenő polgármester szerint az épület még mindig eszköz a román nacionalisták kezében. Székelyudvarhely önkormányzata 1993-ban bérbe adott az akkor még lakatlan Csereháton a svájci Basel Hilft segélyezésekkel foglalkozó alapítványnak egy jókora területet, melyre a környékbeli fogyatékos gyerekeknek kisegítő iskola építését tervezték. Ferenczy Ferenc, a város akkori polgármestere 1994-ben találkozott Cyrill Bürgellel, a Basel Hilft képviselőjével, aki a Szeplőtelen Szív Kongregáció, vagyis egy görög katolikus apácarend nővérének társaságában érkezett. Tíz nap múlva levelet kapott a polgármester, amelyben Bürgel közölte: nem fogyatékos otthon, hanem a kongregáció épülete lesz a csereháti ingatlan. A város és vezetése rádöbbent: tenni kell valamit, ha nem, elveszítik a csereháti épületet. Ferenczy számtalanszor Svájcba utazott, a városi tanács pedig arról döntött, hogy egyoldalúan felbontják a szerződést az alapítvánnyal. 1996-ban a csereháti ügy miatt Ferenczy elveszítette a választásokat, közben számos kormányváltás is történt, mindegyik a maga során igazított egyet a történeten, de végső megoldás nem született. A csereháti probléma 1997-ben, vagyis tíz évvel ezelőtt csúcsosodott. Májusban az apácák igyekeztek beköltözni az épületbe, az udvarhelyi tiltakozók viszont megakadályozták a jogtalan birtokbavételt. Azután 1997 decemberében, Remus Opris kormányfőtitkár látogatását kihasználva, kétnapos „ostrom” után, kilencedikén kommandósok segítségével bevették az épületet. Pert per követett, a városi tanács Csereháti Bizottságot alakított, Szász Jenő új polgármester pedig abban bízott, hogy a magyar-román csúcstárgyalások eredményhez vezetnek. Az Udvarhelyi Híradó 2000. május 23-án „Miénk lesz a csereháti iskola” címmel azt írta, hogy Szász Jenőt Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára arról biztosította, hogy megvan az udvarhelyiek számára a visszavásárláshoz szükséges pénzösszeg. Szász utólag úgy érvelt, ha 2002-ben a Fidesz nyeri a választásokat, akkor a pénzt is megkapják. Ezután a csereháti ügy javarészt a tárgyalótermekben folytatódott. Udvarhelyt Eckstein-Kovács Péter, Hajdú Gábor és Kincses Előd ügyvédek képviselték a különböző perekben. Elmondta, még mindig az a per van folyamatban, amelyet Eckstein-Kovács Péter kezdett el, majd miután kisebbségi miniszter lett, ő vette át. Ebben a székelyudvarhelyi tanács megtámadta a koncessziós szerződést, amit az Aris Industrie-val kötött, és megtámadta az ajándékozási szerződést is. Jelenleg sincs a hatalmas épület teljesen belakva. Mindössze tizenegy apáca tevékenykedik benne, többek között egy óvodát működtetnek. Az épületben a román Marin Preda Líceum bentlakása is helyet kapott. Hegyi Sándor református lelkész azt fájlalja, hogy az udvarhelyiek közömbösek lettek a közügyek iránt, így a csereháti eseményeket is lassan elfelejtik. /Máthé László Ferenc: Tíz éve költöztek be az apácák a Cserehátra. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 30./

2007. december 24.

Több mint két éve számolták fel Székelyudvarhelyen az önkormányzati testületet. A fejlődés kerékkötője volt az önkormányzati testület, nélküle sokkal jobban működik a város, állítja Szász Jenő polgármester, aki több mint egy éve „tanácstalanul” irányítja Székelyudvarhelyt. A Hargita megyei prefektúra álláspontja szerint önkormányzati testület hiányában a városháza működése több tekintetben a törvényesség határát súrolja, ami ellen jogilag ugyan fel lehetne lépni, ám ez ellehetetlenítené az udvarhelyiek életét. 2005. november 30-án tartotta utolsó ülését a székelyudvarhelyi önkormányzati testület. Immár két éve, Romániában egyedülálló módon Szász Jenő a polgármester kezében összpontosul a végrehajtó és a döntéshozó hatalom egyaránt. Nem jól van ez így, állítják a feloszlatott önkormányzati testület RMDSZ-es tagjai. Szász Jenő szerint a testület feloszlatása megteremtette a békés építkezés lehetőségét. „Megszűnt a viszályforrás, amit az RMDSZ-frakció egyes tagjai jelentettek. Ha maradt volna a testület, ma nincs regionális hulladéklerakat, jégpálya, nem indulhatott volna el a lakásprogram a Csereháton, és nem valósulhatott volna meg a távhőszolgáltatás újjáépítése a Tábor negyedben” – sorolta a polgármester. A tanács feloszlatása óta eltelt időszakban három pályázatot nyert Székelyudvarhely, több beruházás indult a városban. /”Béke” a törvényesség határán. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

2007. december 28.

Újabb csereháti peren van túl a város. A sok közül ez az a jogi eljárás, amelynek elején a székelyudvarhelyi tanács megtámadta az Aris Industrie-val kötött koncessziós szerződést, illetve kifogásolta az ajándékozási szerződést, amellyel a kongregációnak ajándékozták az épületet. Kincses Előd ügyvéd elmondta, azon kell gondolkodni, honnan tudják majd előteremteni a kártalanításhoz szükséges összeget. /Máthé László Ferenc: Cserehát: honnan lesz pénz? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 28./

2008. március 3.

A marosvásárhelyi táblabíróság elutasította a székelyudvarhelyi önkormányzat csereháti ingatlannal kapcsolatos második fellebbezését. A jogerőssé vált ítélet értelmében érvényben marad a csereháti árvaház ingatlanjának helyzetét meghatározó ajándékozási szerződés. Az 1996-ban indított alapperben azt szerették volna elérni, hogy állapítsák meg a koncessziós és ajándékozási szerződés semmisségét. A csereháti ügy 1993-ban kezdődött. Ekkor a székelyudvarhelyi önkormányzat elfogadta egy svájci segélyszervezet, a Basel Hilft Egyesület felajánlását, amely vállalta, hogy az udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára kisegítő iskolát építtet. Az intézmény a helybéli történelmi egyházak közös felügyelete alá került volna. A Basel Hilft nevében egy bukaresti cég, az Aris Industries Rt. járt el. 1994-ben a Basel Hilft vezetője, Cyrill Bürgell levélben közölte a város vezetésével, hogy nem az udvarhelyszéki fogyatékos gyerekek otthona lesz a csereháti épület, hanem a bukaresti görög katolikus Szeplőtelen Szív Kongregációnak adja át, akik árvaházat működtetnek majd benne. Az eredeti céloktól merőben eltérő fordulat a város etnikai összetétele megbontásának veszélyét villantotta fel Székelyudvarhelyen. Az önkormányzat peres úton igyekezett rábírni a svájciakat, illetve az Aris Rt. -t a bérbeadási feltételek, az eredeti elképzelések és a rendeltetés tiszteletben tartására, ezek kudarca után pedig a bérleti viszony felmondására – mindmáig sikertelenül. Az Aris 1996-ban a bukaresti görög katolikus apácarendnek adományozta az épületet, akik 1997-ben, az udvarhelyiek tiltakozása miatt karhatalom támogatásával vették birtokba az iskolát. – Kincses Előd ügyvéd szerint a legutóbbi fellebbezés elutasítása jogilag téves döntés volt. /Csereháti újrakezdés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

2008. május 19.

Több mint ötven megyei tanácselnökjelölt nem felel meg a Koalíció a Tiszta Kormányzatért (CGC) elnevezésű civil szervezet előírta feddhetetlenségi elvárásoknak. A megkérdőjelezhetők között szerepel az RMDSZ két tisztségviselője, Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács jelenlegi elnöke, valamint Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnök, mindketten jelöltek. A jelentés megemlíti a kifogásolt jelöltek között a Magyar Polgári Párt elnökét, Székelyudvarhely polgármesterét, Szász Jenőt, az alakulat Hargita megyei tanácselnökjelöltjét is. Lokodival kapcsolatban a CGC azt kifogásolja, hogy állítólag mandátuma idején a saját lányát alkalmazta a megyei testületnél, míg Kiss Sándor esetében elektronikai cikkek csempészetét, valamint pornográf termékek forgalmazását hozta fel. Szásznak a CGC azt rótta fel, hogy 2005 óta egyedül vezeti a várost, amióta a prefektus a helyi tanácsot feloszlatta. Emellett a CGC tagjai azt is Szász szemére vetik, hogy a városi tanáccsal együtt ellenezte a csereháti görög katolikus árvaház létrehozását. Szász Jenő szerint a CGC „nem tudja, miről beszél”, hiszen a csereháti szociális ügy éppen a bukaresti hatalom beavatkozása miatt dagadt politikai botránnyá. /Nagy B. István: Jelöltek feketelistán. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19./

2008. június 30.

Az utóbbi hónapokban két per is zajlott a székelyudvarhelyi csereháti épületegyüttes évek óta húzódó ügyében. Egyikben a székelyudvarhelyi bíróságon Kincses Előd, a város ügyvédje azt kérte, hogy szüntessék meg a koncessziós szerződést, mivel a szerződés utáni összeget már régen nem fizetik a polgármesteri hivatalnak. Ha ez sikerül, akkor az elvesztett alappert is újra lehet indítani – reménykedik az ügyvéd. Ugyanakkor a marosvásárhelyi táblabíróságon az úgynevezett alapper folyik, amelyben a koncessziós és ajándékozási szerződéseket támadták meg. Itt a táblabíróság már két alkalommal a bukaresti ortodox apácák javára döntött, így a Szeplőtelen Szív Kongregáció az épület jelenlegi tulajdonosa. – A pereket folytatni kell, ehhez az újonnan alakult udvarhelyi tanácsnak meg kell újítania ügyvédi meghatalmazásomat. Írásban értesítettem őket, és várom, hogy döntsenek – közölte Kincses Előd. /M. L. F. : Kincses a tanács meghatalmazását várja. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 30./


lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-172




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998