udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 59 találat lapozás: 1-30 | 31-59
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. május 14.

Hargita megyében 15 kistérségi társulás működik. Név szerint az Alcsík, Csomád-Bálványos, Felcsík, Pogányhavas, Észak-kelet Hargita, Sóvidék, Hegyalja, Felső-Homoródmente, Rika, Keresztúr, Kászon, Bucsin-Délhegy-Libán, Szent László, Nagyhomoród és a Kelemen társulások. Két évvel alakult meg a Felcsík Kistérségi Társulás, melyhez négy felcsíki község: Madéfalva, Dánfalva, Karcfalva és Csíkszentdomokos tartozik. Az újonnan alakult község, Csíkmadaras is csatlakozik a társuláshoz, Balánbánya is jelezte felzárkózási szándékát. Mihály József kistérségi menedzser tájékoztatott: csak a múlt évben kezdhettek munkálkodni, hiszen addig az alakulással, irodahelyiség szerzésével és egyéb szervezési tevékenységekkel voltak elfoglalva. Tavaly 16 pályázatot készítettek öt pályázatuk támogatást nyert, négyet azért nem tudnak kivitelezni, mert a résztámogatáshoz szükséges összeg nem áll rendelkezésre. Az önrészt saját forrásokból kell előteremteni. /Kristó Tibor: Felcsíki kisrégió és vidékfejlesztés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./

2002. május 14.

Az 1968-as megyésítés jelentősen megváltoztatta Csíkszék közigazgatási térképét. Jómódúvá vált községek, kistérségi struktúrák tűntek el, zilálódtak szét, kerültek új függőségi helyzetekbe. Az újonnan létrehozott Hargita megye keleti határán kiszakították a természetes közegből és Bákónak ajándékozták Gyimesbükköt. Csíkszenttamás Csíkkarcfalvába olvadva vesztette el községi rangját, és ugyanígy járt Csíkmadaras is, Csíkdánfalvához csapva. Az összevonások alól Alcsík sem mentesült. Ott Csíkszentkirály alá rendelték Csíkszentimrét, illetve Csíkszentmárton községközpont rendelkezhetett Csíkkozmás és Csíklázárfalva fölött. Az 1989 után a települések lakosai megkezdték önállóságuk alapjainak letételét. Néhányuknak évtizednyi bukaresti kopogtatás, győzködés és küszködés után sikerült kimozdulni a holtpontról. Csíkkozmáson 2000-ben referendumot tartottak. Ekkor Kozmás és Lázárfalva 2400 lakosának akaratába a szentmártoniak is beleegyeztek, hogy a két község a jövőben önálló legyen. A kozmási községháza két hete kopott és elhanyagolt állapotban vette fel régi/új szerepét. A községet jelenleg négy ember vezeti, a polgármester és helyettese, a számvivő és a jegyző. A két utóbbi szakember eddig a szentmártoni hivatalban dolgozott. - Amióta Szentmártonhoz csatoltak minket, csak visszafejlődtünk, mondják Csíkkozmáson. Minden pénz odament, a középületeket és a jegyzői lakást eladták, ami olyan volt, lebontották, mindent értékesítettek. Fel akarják újítani az orvosi rendelőt és az iskolát, illetve be akarják illeszteni a társadalomba azt a közel félezer lelket számláló roma közösséget. Csíkmadaras is önálló község lett, Csíkdánfalvától elszakadva. /Kristály Lehel: Önállóság három évtized után. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 14./

2002. június 29.

Az Illyés Közalapítvány által megítélt valamennyi támogatásnak biztosított a fedezete - jelentette ki Veress László, a közalapítvány irodavezetője a vele készült interjúban. A közalapítvány kuratóriumi ülésén Szabó Vilmos államtitkár is részt vett. Feltették a kérdést, hogy felrúgják vagy megerősítik az évtizedes hagyományt, mely szerint az Illyés Közalapítvány kuratóriuma a mindenkori kormányváltástól függetlenül zavartalanul kitöltheti törvényes mandátumát. Az államtitkár megerősítette, hogy idő előtt meneszteni akarják a Kuratóriumot. Az Illyés Közalapítvány kuratóriumát nem mentették fel, de az államtitkár úr szerint mindent megtesznek, hogy ez mielőbb megtörténjen. Veres szerint a fő indok az, hogy a kuratóriumot az Orbán-kormány nevezte ki négy évvel ezelőtt. A többi indok nem felel meg a valóságnak: nincs nyolcvanszázalékos kiköltekezés (a valós szám körülbelül ötvenöt százalék); nem üres a kassza (1.4 milliárd forint van a számlákon készpénzben és értékpapírokban); és végül, állításaik szerint döntéseink nem átláthatóak. Az alapítvány nyilvánosságra hozta a tizenkét év összes döntését a honlapján. Veres kifejtette: a jelenlegi magyar kormány kísérletet tett arra, hogy felrúgjon egy tizenkét esztendős gyakorlatot, azt is kockáztatva, hogy megbénítja a közalapítvány működését. Azt is mondták, nincs bizalom a régi kuratórium iránt. Veres hangsúlyoztam az alapítvány esetében nincs helye a politikának. "Ezzel a kísérlettel a kormány példátlan módon beépíti a határon túliak támogatási rendszerébe a politikai leszámolás gyakorlatát." Szabó Vilmos úgy nyilatkozott, hogy a kuratórium menesztéséről – többek közt – konzultál Markó Bélával is, és az RMDSZ elnöke egyetértett a változásokkal, magyarul a kuratórium lefejezésével. Veres erre így reagált: "Örömmel tapasztaljuk, hogy az RMDSZ vezetésének kitűnő személyes és politikai kapcsolatai vannak a Medgyessy Péter vezette szocialista–szabaddemokrata kormánnyal. Bizonyára sikeres lesz az együttműködés, és ez a romániai magyar közösség érdekeit szolgálhatja, különösen akkor, ha ezt a közösség tagjai is érzékelni fogják. Azonban nem lenne szerencsés, ha a romániai magyar politikusok fölös energiáikat arra fordítanák, hogy miként kell lefejezni Budapesten egy kuratóriumot, miközben például Csíkkarcfalván fölszedik a kockaköveket, hogy ortodox kolostorba építsék." /Lukács Csaba, Budapest: A jogszerűség a fontos. Interjú Veress Lászlóval, az Illyés Közalapítvány irodavezetőjével. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./

2004. január 22.

Megélénkült az ifjúsági tevékenység a csíki községekben. Csíkkarcfalván teleházat avattak, ifjúsági fórum, közgyűlés is volt, és megalakult egy új ifjúsági szervezet. Január 17-én a Csorgó Fiatalok Szervezete felavatta azt a csíkkarcfalvi teleházat, amelyet az ifjúsági szervezet önerőből és partnerei segítségével hozott létre. A fiatalok szeretnék, hogy a teleház legyen igazi értelemben vett közösségi ház. Csíkszentkirályon szintén az elmúlt hét végén tartottak ifjúsági fórumot a Csíkszentkirályi Ifjúsági Egyesület szervezésében. Várható, hogy a szervezet a közeljövőben székházhoz jut. Január 17-én tartotta éves közgyűlését a Szentmihály Ajnád Vacsárcsi Ifjúsági Szervezet (SZAVISZ). A tisztújítás eredményeként Izsák Lórántot újraválasztották elnöki tisztségébe, ugyanakkor legfontosabb tevékenységnek a szervezet székhelyének javítását és a teleház létrehozását jelölték meg. /Teleházavató, ifjúsági fórum és közgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 22./

2004. február 6.

A Krónika munkatársai több településre ellátogatnak. Nyárádszeredán, Csíkkarcfalván jártak, A jelenlevők megfogalmazták, hogy többet kellene foglalkozni Erdély autonómiájával. Gyimesfelsőlokon Bodó Piroska polgármester asszony is megjelent a találkozón. Jártak Mezőpaniton és Csittszentivánon is. /Többet olvasnának Erdély autonómiájáról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 6./

2004. március 11.

Az ortodox egyház állam a román államban, a központi költségvetésből a görögkeleti egyház működésére kiutalt pénzek rubrikájába még soha nem került konkrét összeg. Ugyanis csak a beavatottak számára ismert csatornákon át ömlik az új honfoglalás céljait szolgáló pénz. A trükkök sora a csereháti épületfoglalástól a csíkkarcfalvi kockakövek felszedéséig húzódik, s úgy tűnik, hogy a Partiumban is offenzíva készülődik. Legújabban a nagyszalontai hajdani gyalogsági laktanya épületegyüttesét és területét szerzik meg: a kormány a nagyváradi Szent Kereszt kolostor apácáinak készít több százezer hektáros ajándékot. Az elvándorlás miatt ma 57 százalékát teszi ki a magyarság Nagyszalonta lakosságának. Az egyik ortodox főpap Istenére esküdött, hogy csak ott építenek templomot, ahol a hívek száma indokolttá teszi. Hogy akkor az erdővidéki Magyarhermányban miért volt rá szükség, arra nem érkezett válasz. Az egyik székelyföldi városi tanács tagjai utánanéztek, milyen érdekeltség is húzódhat a kőolajipari befektetés céljából területet igénylő cég mögött. Akkor sikerült megakadályozni, hogy azon a helyen ne építsenek ortodox templomot. Nagyszalontán viszont az ottani elöljárók egyfajta hallgatólagos alku létéről vélnek tudni: Szabadság-szoborért ortodox kolostort. /Csinta Samu: Ortodox faló. = Krónika (Kolozsvár), márc. 11./

2004. június 8.

Több erdélyi településen is olyan helyi tanács kezdi meg működését, amelynek tagjai teljes egészében az RMDSZ–t képviselik, Szatmár megyében Pusztadarócon ilyen a helyzet. 100%–os helyi tanács alakul emellett a felsőháromszéki Kézdivásárhelyen, a Csík területi Csíkszentgyörgyön, Csíkszentmártonban, Karcfalván, Szépvízen és Gyergyóremetén. Többek között Szovátán, Ditróban, Gyergyóújfaluban a helyi tanácsok 93%–át hasonlóképpen az RMDSZ delegálja. /Pusztadaróc mellett még hat helységben 100%–os az RMDSZ. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 8./

2004. szeptember 8.

Sógor Csaba, az RMDSZ Hargita megyei szenátora nyílt levelet küldött Ioan Salajanhoz, a Hargita, Kovászna megyei ortodox püspökhöz, az egykori csíksomlyói árvaházból leszerelt fűtőtestek kapcsán. Az árvaház épületéből a Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság leszerelte a német adományból származó fűtőtesteket és ezeket, az ortodox egyház által bérelt épületbe szerelte fel. „Nagy figyelemmel, tisztelettel követem az Ön és egyháza munkáját, amit az ide költözött tisztviselők, csendőrök, rendőrök, katonák lelki gondozása érdekében tesz. Az elmúlt időben azonban több olyan hír röppent fel egyházuk tevékenysége körül, amely aggodalomra ad okot. Először a karcfalvi állomás kockakövei kerültek az önök tulajdonába tisztázatlan körülmények között, másodszor a lázárfalvi kápolna birtokba vételekor hívta segítségül a karhatalmat. Legutóbb ismét tisztázatlan eredetű ajándékot fogadtak el a gyermekvédelem részéről. Azt gondolom, hogy a mendemondának, amelyek személyét és egyházát hírbe hozzák, úgy lehetne véget vetni, a közhangulat megnyugvására, hogy a Püspök Úr azt nyilvánosan megcáfolja. Úgy tud segíteni a legutóbbi ügy tisztázásában, hogy visszaszolgáltatja a tisztázatlan tulajdonú fűtőtesteket adományozójának, a gyermekvédelemnek, hogy az majd rendezhesse vitás ügyeit a jogos tulajdonossal." – fogalmazott levelében a szenátor. Sógor Csaba elmondta: először a püspökhöz juttatta el a levelet, de mivel nem érkezett semmilyen reagálás, ezért a sajtóhoz is elküldte a levelet. /(Daczó Dénes): Cáfoljon a püspök. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

2004. szeptember 13.

Szept. 10-11-én Marosfőn tartotta tisztújító közgyűlését Csík Terület Ifjúsági Tanácsa. A mára 47 tagszervezetet tömörítő ifjúsági szervezet közgyűlésén új vezetőséget választottak. Az ifjúsági szervezet új elnökének Lőrincz Csillát választották a küldöttek, míg a négy alelnöki tisztségre Becze István (Kászonok), Szabó Kázmér (Karcfalva), Szilló Attila (Csíkcsicsó) és Borboly Csaba (Csíkszereda) kaptak megbízást. Az ülésen az eddigi 46 tagszervezet mellé felvételt nyert a csíkszeredai diáktanácsok szövetsége, a CSIDISZ. /Daczó Dénes: Meghatározó változások a CSTIT-ben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

2004. október 20.

Karcfalva és Csíkjenőfalva kisújságja a Székaszó. /Székaszó – Csíkjenőfalvi kisújság. Megjelenik kéthavonta. Kiadja a Csorgó Fiatalok Szervezete/. Csodálatra méltó, hogy a kis lélekszámú közösség lapot tudott indítani. A Székaszó I. évfolyama 1. számában a legrégibb Mária-ünnep hagyományát járta körül Kelemen Zsóka. Antal Csaba tanulmányát közölték a karcfalvi és csíkjenőfalvi iskola történetéről. A művelődési ház tevékenységéről nyilatkozott Török Anna, a község kultúrigazgató-könyvtárosa. /Lőwy Dániel: Székaszó – a kis közösség életereje. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2004. november 4.

Csíkkarcfalván a Csorgó Fiatalok Szervezete gondozásában napvilágot látott a Székaszó – a községen keresztülfolyó egyik patak neve – című kéthavonta megjelenő lap második száma. /Mi újság Csíkkarcfalván? = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 4./

2004. november 25.

Nov. 23-án ünnepélyes keretek között avatták fel több alcsíki és felcsíki településen a Hargita Hálót, amely lehetővé teszi a csíki településeken a szélessávú internet szolgáltatást. Az ünnepélyes átadás első állomása Kozmáson, a helyi Teleházban volt, ahol a jelenlévők a karcfalvi Teleházban történteket is figyelemmel követhették, az internetes közvetítés segítségével. A magyarországi Informatikai és Hírközlési Minisztérium 10 millió forinttal támogatta a beruházás megvalósítását. /(Daczó Dénes): /Hamuban sült pogácsa helyett internet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

2005. február 14.

A Széka Szó /Csíkkarcfalva/ helyi kisújság a Hargita megyei Csíkkarcfalva és Csíkjenőfalva lakóiról szól. A Csorgó Fiatalok Szervezete által kiadott 12 oldalas kisújság bizonyítja, hogy falun is lehet jó újságot szerkeszteni. A lap hírt adott arról, hogy felavatták a karcfalvi teleházat, illetve bevezették a széles sávú internet-hálózatot. Létrehozták a műjégpályát, amelyhez a kormány 3 milliárd lejjel járult hozzá. /Hasznos kezdeményezés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

2005. április 4.

Április 2-án rendezték a csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplomban a 11. Felcsíki egyházi kórustalálkozót. A találkozón részt vettek a rákosi, szentdomokosi, gyimesbükki, szépvízi, madarasi, gyimesközéploki, gyimesfelsőloki, dánfalvi, csíkszeredai, taplocai, csicsói, delnei, szenttamási, karcfalvi, madéfalvi egyházi kórusok, valamint a kegytemplom kórusa. /(Takács Éva): Felcsíki egyházi kórustalálkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

2005. május 20.

Székelyudvarhelyen az Areopolisz Szabadegyetemen Gyöngyössy János a székelyföldi erődített templomokról tartott diavetítéses előadást. A székelyudvarhelyi vegyészmérnököt a szakma munkájának jelentőségéért elfogadta – hangsúlyozta bevezetőjében Hermann Gusztáv Mihály könyvtárigazgató. Gyöngyössy János még egyetemista korában, a hetvenes évek második felében kezdte kutatni a székelyföldi erődített templomokat. Fényképezte, lerajzolta őket, kutatásait két, a kilencvenes években megjelent kötetben is közreadta (egyik idehaza, a másik Magyarországon jelent meg). Gyöngyössy János ismertette a székelyföldi vártemplomok történetét. A székelység a bágyi várat leszámítva nem emelt várakat. A 15–16. században gyakoribbá vált török és tatár betörések győzték meg a székelyeket arról, hogy ésszerű megerősíteni, fallal körülvenni a templomokat. Gyöngyössy bemutatta az általa kutatott várak (többek között Sepsiszentgyörgy, Csíkkarcfalva, Zabola, Illyefalva, Nagyajta, Lemhény, Székelyderzs, Homoródszentmárton) általa készített rajzait és nyolcvanas években készült fotóit. /Katona Zoltán: Erődített vártemplomaink. Areopolisz-előadás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 20./

2005. július 5.

Július 2-a óta zajlik több felcsíki településen a hagyományőrző gyermektábor. Szervezői a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Tiszta Forrás Alapítvány, a Pántlika Egyesület és a Csíki Gyermekek Egyesület. Csíkmadaras, Csíkdánfalva és Csíkkarcfalva–Jenőfalva művelődési intézményei, önkormányzatai és nem utolsósorban a székelyföldi és magyarországi gyermekeket fogadó helyi családok támogatják a szervezők munkáját. /II. Felcsíki Hagyományőrző Gyermektábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 5./

2006. április 8.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes Sepsiszentgyörgyről Csíkszereda felé haladva állt meg Csíkszentimrén, hogy a tavaszi áradások okozta károkról tájékozódjon. Kencse Előd, Csíkszentimre polgármestere kifejtette, hogy a két éve különvált település az önállósodással járó többlettevékenység mellett kell megküzdjön minden évben a természeti csapással. Ezután az árvíz által érintett települések – Karcfalva, Madéfalva, Csíkszentkirály, Csíkszentsimon, Tusnád, Tusnádfürdő és Kászonaltíz – polgármesterei vázolták a településeket ért károkat. Miklós Géza, a Hargita Megyei Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ha nem folytatják az Olt mentén a tavaly megkezdett árvízvédelmi munkálatokat, továbbra is árvizekkel kell számolni a környéken. Markó Béla úgy értékelte, hogy az árvíz elleni védekezés a hosszú távú székelyföldi árvízvédelmi stratégia kidolgozásán múlik. /Orbán Ferenc: Markó Béla a Székelyföldön. Alcsíkon az árvízhelyzetről tájékozódott. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 8./

2006. május 25.

A Both-vára és székely erődítmények címmel szervezték meg nemrégiben a gyergyószentmiklósi Gépgyártó Iskolaközpont dísztermében a IV. Unicornis Diákkonferenciát. Lukács Endre, a diákkör elnöke az érdeklődőket nyolc helytörténeti előadás meghallgatására hívta meg. Az elsőt a Sapientia – EMTE két hallgatója, Bencze László és Burján Csongor mutatta be a karcfalvi erődítménytemplomról. Ambrus Kinga, Gyarmati Imola és Sövér Szilvia alfalvi diákok a Lázár-kastélyról készült dolgozataikat ismertették. A következőben a diákkör tagjai öt előadásban Both-várát mutatták be különböző szempontok alapján. /IV. Unicornis diákkonferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 25./

2006. november 11.

Civil szervezetek képviselői számára tartanak kétnapos képzést Csíkkarcfalván, melyen harminc – a civil szervezetekben, kistérségi társulásokban, különböző egyesületekben tevékenykedő – személy vesz részt, tájékoztatott Sándor Magdolna, Hargita Megye Tanácsának civil szervezetekkel kapcsolattartó osztályának felügyelője, az esemény főszervezője. /Kozán István: Felkészítő civil szervezeteknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 11./

2007. február 19.

Érdeklődés fogadta a hét végén Nagyszebenben, Európa kulturális fővárosában a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) bemutatkozását. Az eseményt a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete szervezte, az egész évben zajló Ars Hungarica rendezvénysorozat keretében. A karcfalvi fotótábor képanyagából nyílt tárlat Egy erdélyi falu hét napja címmel. Karda Emese, a HMKK igazgatója a megnyitón a rendszeres fotótáborok jelentőségét hangsúlyozta. A karcfalvi fotótábor anyagából készült tárlaton kívül bemutatták a varsági, borszéki, csíkszeredai és gyimesi táborok már albumba rendszerezett anyagait is, illetve Ádám Gyula fotóművész nemrég megjelent Arcpoétika című könyvét. A többnemzetiségű közönség megtekinthette Ádám Gyula 2006-ban készült filmjét, amelyen egy külsőrekecsini csángó lakodalmat örökített meg. /Jánossy Alíz: Csíki siker Szebenben. = Krónika (Kolozsvár), febr. 19./

2007. október 19.

„Az ‘56 kapcsán Erdélyben folytatott kutatás inkább helyzetfelmérésnek nevezhető. Nem elégedhetünk meg a szubjektív visszaemlékezésekkel. Rekonstruálnunk kell a teljes belpolitikai helyzetet, de azt is a nemzetközi konjunktúrába ágyazva” – mondta Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros a vele készült beszélgetésben. Az igazi kutatás és feldolgozás a jövő évek feladata. Várni kell, hogy megnyíljanak a katonai levéltárak, mert az anyagok nagy része nem a már tanulmányozható Szekuritáté irattárában, hanem a kolozsvári és brassói katonai törvényszék birtokában van. Sokan kemény ellenállásukról regélnek, mondván, hogy a vallatások során egy kukkot sem szóltak. Azonban a jegyzőkönyvek szerint a legtöbb esetben a vallatott előbb-utóbb megtört. A megtorló szervek a rendszerellenes elemek semlegesítésére használták a magyar forradalmat. Az ‘56-ig kiépített besúgóhálózat később egyre szerteágazóbbá és szervezettebbé vált. Feltűnő, hogy egyetlen költő, író vagy színész sem volt az ‘56-os megtorlás szenvedő alanyai között. Ez is pártpolitika volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1956. december 15-én és 16-án Marosvásárhelyen tartott beszédeiben megjegyezte, hogy míg a magyarországi írók közül sokan az úgynevezett ellenforradalmárok mellé szegődtek, romániai magyar társaik a párt politikáját támogatva, egyenként sorakoztak fel a román hatalom mögött. Ennek az volt az előzménye, hogy közvetlenül az események után a Kolozsvárra kiküldött Miron Constantinescu és a Marosvásárhelyre látogató Fazekas János gyűlést hívatott össze, melynek során az íróknak, költőknek állást kellett foglalniuk, majd az ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot kellett tenniük. Az írók viselkedése három csoportba sorolható. Hajdu Győző és a párt politikájához hű társai nyíltan elítélték a Budapesten történteket. A második kategóriába az óvatosak tartoztak, mint például Sütő András, akik elfogadták a párt irányelveit. A harmadik, legvékonyabb csoportot Nagy Pál és Oláh Tibor képviselte, akik kényszerből foglaltak állást, akkor is nagyon kurtán-furcsán. Fazekas János a gyűlés végén szemrehányóan megjegyezte, hogy „ha fegyvert kellene fogni, maguknak, kettőjüknek csak fapuskát adnék”. A hatalom az 1948 és ‘53 közötti politikai tisztogatás után a végső leszámolásra használta fel az ‘56-os forradalmat. Az egyházi vezetők szerepvállalása szinte az egész közösségre nagy befolyással bírt. A Szekuritáté ezért is tartóztatta le a hangadókat. Erdélyben nem volt olyan vidék, ahonnan ne hurcoltak volna le papokat. A gyergyóalfalusi plébánost például azért zárták be, mert úgymond arra utasította a kántort, hogy irredenta énekeket játsszon, holott csak zsoltárokról, egyházi énekekről volt szó. Az itthoni megmozdulások eleve kudarcra voltak ítélve. Hiányzott a politikai eszme, amelyért az emberek – úgy, mint Magyarországon – utcára vonuljanak. Voltak Erdélyben csoportosulások, amelyek szervezkedtek, de ezek naiv próbálkozásoknak számítottak. Pál-Antal Sándor /sz. Csíkkarcfalva, 1939/ levéltáros, a történelemtudományok doktora. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a marosvásárhelyi levéltárba került, és azóta is ott dolgozik. Fő kutatási területe Székelyföld története, a levéltártan, pecséttan és heraldika. A magyar forradalom erdélyi utórezgéseiről számos tanulmányt közölt, tavaly megjelent az Áldozatok – 1956 (A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban) című kötete. Munkásságáért A szabadság hőse emlékéremmel tüntették ki. /Szucher Ervin: Erdélyi ‘56: hiányzott a politikai eszme. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

2007. november 12.

A Krónika 8. születésnapja alkalmával szervezett olvasótalálkozó gyergyószentmiklósi állomásán Petres Sándor, a Hargita Megyei Tanács alelnöke kijelentette: a három héttel ezelőtti Tőkés László-találkozó helyszíne – eredetileg a Salamon Ernő Gimnázium díszterme – azért változott az utolsó percben, mert az RMDSZ részéről valaki „leszólt” az iskolaigazgatónak. Petres sajnálatosnak nevezte a történteket, annál is inkább, mivel az RMDSZ tarthatott a gimnáziumban kampányülést. Csíkdánfalván az olvasók javasolták, jobban figyeljenek a vidéki értelmiségre, az iskolákra. Csíkkarcfalván és Csíkszentkirályon elsősorban azt latolgatták hogyan lehetne mozgósítani az otthonmaradókat. /Krónika-karaván: Hazaépítésre van szükség. = Krónika (Kolozsvár), nov. 12./

2008. január 11.

Miklós Márton Édesanyám rózsafája című népdalgyűjteményét karácsony előtt mutatták be Csíkmadarason. A monográfia jellegű könyv mögött egy egész élet küzdelmes munkája áll. Miklós Márton a kántortanítói képzőt 1947-ben végezte Csíksomlyón. Indítottak egy karvezetői tanfolyamot 1956-ban Marosvásárhelyen. Miklós Márton erre jelentkezett. Négy éven keresztül a nyári vakációban két hetet, a téliben egyet a tanfolyamon töltött. Ennek alapján volt joga a csíkmadarasi Forrás népi együttest 35 évig vezetni. Amíg ez az együttes megalakult, egész kálváriát járt a család, kulákság miatt is elküldték. 1949-ben Márton Áron püspök Madarason bérmált, Miklós Márton tanártársaival vitte a gyereket a templomba. Ezért Miklós Mártont büntetésből Csutakfalvára helyezték. Három évig volt Csutakfalván, közben igazgató lett. Egy névnapozáson elénekelték a székely himnuszt. Ezért a négy tanárt elbocsátottak D20-assal, ami azt jelentette, hogy az elbocsátott csak fizikai munkára alkalmazható. Szerencséje volt, mert végül a tanfelügyelőségre vették fel, statisztikai adatokat kellett összesítenie. Később visszahelyezték Csíkba. Visszakerülhetett Csíkmadarasra, de egy hét múlva hívták a tanfelügyelőségre: tovább kell mennie Csíkkarcfalvába, azután csak hazajöhetett. Legelső műsorukat, az Este a fonóban címűt 1966-ban mutatták be. Ő szerkesztette és tanította a zenei részt. Utána következett a Madarasi lakodalom. Országos döntőre jutottak vele Medgyesre. A Felcsíki leányszöktetés megint nagy sikert aratott. A legnagyobb sikerük a Kádár Kata balladával volt Székelyudvarhelyen, a balladák fesztiválján. Emellett Miklós Márton élesztette újjá Madarason a fúvószenekart. Miklós Márton sok éven át gyűjtött népdalokat. Dr. Szenik Ilona a kéziratát átnézte, azt mondta, mivel ennek a gyűjteménynek monográfia jellege van, nyugodtan írja oda, hogy csíkmadarasi népdalok. /Takács Éva: Örömemben lelkemre vettem. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

2008. január 26.

Nyolc felcsíki települést – Balánbánya, Csíkszentdomokos, Csíkdánfalva, Csíkkarcfalva, Csíkrákos, Csíkszenttamás, Madéfalva és Csíkcsicsó – érintő fejlesztési stratégiát dolgoztak ki a Sapientia – EMTE Társadalomtudományi Intézetének fiatal társadalomtudósai. A szakmai anyagról munkamegbeszélést is tartottak. Dr. Biró A. Zoltán, a Sapientia Egyetem Műszaki- és Társadalomtudományi Karának dékánja a térségben való gondolkodás bevezetésének fontosságáról beszélt. /Kozán István: Felcsíki fejlesztési stratégia. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

2008. szeptember 15.

Több száz érdeklődőt vonzott szeptember 14-én Barót főterére, a Diákdombra a második alkalommal megszervezett Erdővidéki Fúvóstalálkozó. A szervező, a Csala Kürtje fúvószenekar meghívásának a székelyudvarhelyi, nagybaconi, parajdi, uzoni, mikóújfalusi, csíkkarcfalvi és barátosi fúvósegyesületek tettek eleget. Az ünnepélyes felvonulást követően a nyolc együttes közösen adta elő a székely és magyar himnuszt. Barót polgármestere, Nagy István elégedettséggel nyugtázta, hogy a Csala Kürtje Egyesület számára kevés idő is elég volt a hagyományteremtéshez. /Hecser László: Erdővidéki Fúvóstalálkozó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./

2009. augusztus 1.

Zeneszótól hangos Réty. Július 26-tól augusztus 9-ig tart a XVII. megyeközi fúvóstábor a helybeli Kováts András Fúvós Egyesület szervezésében, Kelemen Antal karnagy igazgatásával. Kétszázötven fiatal gyakorol különböző fúvós hangszereken, a résztvevők közel fele háromszéki. A legtöbben Csíkkarcafalváról érkeztek (ötvenöten, a teljes zenekar), harmincan vannak a zágoniak és a zeteváraljaiak is, továbbá Székelyudvarhelyről és Marosvásárhelyről is szép számban jelentkeztek. Az oktatók a sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi zeneiskolák tanárai, a brassói, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és debreceni filharmónia zenészei, közölte Dombora Anna, a szabadidős programok szervezője. /Szekeres Attila: Zeng az egész falu (Fúvóstábor Rétyen). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./

2009. október 30.

Tarisznyában hagyma, szalonna, túró és házikenyér – székely elemózsiával indították útnak Kelemen Hunort, az RMDSZ államfőjelöltjét Csíkkarcfalváról. Kelemen Hunor azt mondta, hogy ő a romániai magyarság hangja, a kampány arca, de az ő üzenetét együtt kell megfogalmazni, jelentette ki Porcsalmi Bálint, Kelemen Hunor kampányfőnök-helyettese. Önkéntes csapat járja Erdélyt, viszik az RMDSZ államfő-jelöltjének üzenetét. Hangadó Karaván a neve ennek a csapatnak, mely húsz önkéntes tagból áll, akik folyamatosan váltják egymást. Kolozsvári egyetemistákról van szó. Legalább háromszázötven településre szeretnének eljutni. /Lokodi Imre: A jelképes kampányelemózsia. Interjú Porcsalmi Bálinttal, Kelemen Hunor RMDSZ-es államfőjelölt kampányfőnök-helyettesével. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./

2009. november 20.

„Amikor a magyar közösség érdekeiről van szó, nincs elveszett szavazat” – üzente választóinak Kelemen Hunor, az RMDSZ államfőjelöltje. Sérelmezte, hogy nem kapott meghívót az elnökválasztási kampányt záró november 20-án tartott nyilvános tévévitára, amelyen Crin Antonescu liberális, Mircea Geoana szociáldemokrata jelölt, illetve Traian Basescu államfő méri össze erejét. – Otthonában, Csíkkarcfalván kezdődött, és ott is zárult november 19-én Kelemen Hunor négyhetes erdélyi kampánykörútja Az EMNT támogatja Kelemen Hunort a választásokon, az MPP nem. /Cs. P. T. : „Nincs elveszett magyar szavazat” Kampányzáró beszélgetés Kelemen Hunorral, az RMDSZ államelnökjelöltjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

2009. december 29.

Demeter Béla (Somkerék, 1910. jan. 6. – Bukarest, 1952. dec. 24.) személye szinte ismeretlen maradt az erdélyi magyarság múltja iránt érdeklődők előtt is. Bátyjának, Demeter Jánosnak, továbbá Jancsó Elemérnek, Jancsó Bélának, Venczel Józsefnek, László Dezsőnek (az egykori „erdélyi fiataloknak”) megjelentek visszaemlékezései, írásai, ezért munkásságuk jobban beépült a köztudatba, mint a Demeter Béla hagyatéka. Pedig ez a hagyaték nagyon gazdag. Demeter Béla – Közgazdasági és gazdaságpolitikai írásai: 1.) Románia gazdasági válsága (Demeter Jánossal együtt, Uránia nyomda, Kolozsvár, 1930); 2.) Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája a román impérium alatt (Venczel Józseffel együtt, Budapest, 1940); 3. Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület munkája 1941–42 (Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet RT, Kolozsvár 1942); 4.) 1945-ben az EMGE vezetőinek megbízásából bejárta szinte egész Észak-Erdélyt, s a mezőgazdaság helyzetét vizsgálta. Részletes jelentése felbecsülhetetlen forrása az akkori, észak-erdélyi önkormányzati időszaknak.; 5.) 1936-tól az Erdélyi Gazdának munkatársa. Érdemes felleltározni minden évkönyvben (Erdélyi Gazda Naptára) leközölt beszámolóját és tájékoztató írását. – Falukutató és szociográfiai munkássága: 1.) Demeter Béla teremtette meg a gyakorlati falukutatást. Ő adta közre azt a kérdőívet, amely a falukutatás fontos módszertani kézikönyve lett (Hogyan tanulmányozzam a falu életét? – 400 kérdés –, Kolozsvár 1931); 2.) Részt vett faluszociológiai felmérésekben, így született meg Az erdélyi falu és a szellemi áramlatok című könyve (Kolozsvár, 1932). (Lásd Erdélyi Fiatalok); – Politikusi és kisebbségpolitikai munkássága: 1.) 1944-ben Teleki Bélával részt vett az Erdélyi Pártnak az észak-erdélyi magyarság megmentését célzó szervezkedésben.; 2.) 1945-ben megalakult a Béke-előkészítő Osztály, amelynek román és erdélyi referensként tagja lett. Hozzászólás a békeelőkészítő elgondolásokhoz s az elkövetkezendő feladatokról (1945. aug. 1.); 3.) 1945-ben többször visszatér Erdélybe, adatokat gyűjtött az erdélyi magyarság sérelmeiről, a magyarellenes intézkedésekről és elkövetett atrocitásokról – jegyzőkönyvi ismertetések.; 4.) 1946 tavaszán ő készítette fel Nagy Ferenc miniszterelnököt moszkvai útjára, tanácsolt Erdélyre vonatkozó határterveket, amikor pedig kiderült, hogy a határmódosítást nem támogatják a nagyhatalmak, akkor részt vett egy kisebbségvédelmi szerződéstervezet kidolgozásában, amelyet a Romániával megkötendő békeszerződésbe akartak belefoglalni. (A Kisebbségi Kódex); 5.) Részt vett egy székely autonómia-tervezet előkészítésében is, de ez sem került a béketárgyalások asztalára.; 6.) Több nagy tanulmányban elemezte az erdélyi magyarság helyzetét, rávilágítva arra, milyen nagy az eltérés a Groza-kormány sokat hangoztatott magyarbarát politikája és a gyakorlat között. Szinte egyedüliként figyelmeztetett arra, hogy a békedelegációba be kell vonni az erdélyi magyar szakértőket is.; 7.) Ő juttatta ki a Márton Áron, Szász Pál, Lakatos István, Vásárhelyi János, és Korparich Ede által aláírt Memorandumot, amelyben a Magyar Népi Szövetség Vásárhelyi Kiáltványa ellen tiltakoztak, s mutatta be, amikor Gheorghe Tatarescu román külügyminiszter azt hangoztatta, hogy az erdélyi magyarság a trianoni határok visszaállításának híve. Rákosi Magyarországa Demeter Bélát kiszolgáltatta a román hatóságoknak 1951. április 18-án, koronatanúnak álcázva a Márton Áronék perében. Demeter Béla 1952. december 24-én, Bukarestben (Zsilaván) belehalt az embertelen vallatásba és bánásmódba anélkül, hogy tőle egyetlen terhelő, s a perben felhasználható információt is megszerezhettek volna. /Kónya-Hamar Sándor: Demeter Béla ébresztése. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ Emlékeztető: Demeter Béla Az erdélyi magyarság helyzete 1944. augusztus 23. óta című tanulmányát folytatásokban közölte a bukaresti napilap /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1996. máj. 11., máj. 18., jún. 1./ Demeter Béla tanulmányában kifejtette, 1944. augusztus 23-a után megnyíltak a román börtönök, ártatlan magyarok ezrei kerültek a szabaduló románok helyébe. A magyarság likvidálására irányuló tervek részeként a legsovinisztább románokat a román nagyvezérkar felfegyverezte. A Maniu gárdának nevezett alakulatok parancsot kaptak, hogy büntessék a magyarokat, ha kell, irtsák ki őket, javaikat pedig kobozzák el. Elrendelték, hogy mindazok a csendőrök, adóvégrehajtók, akik 22 éven át rettegésben tartották az erdélyi magyarságot, térjenek vissza és foglalják el helyüket. A román sajtó példátlan módon uszított. A felfegyverzett bandák gyilkoltak, raboltak, nőket erőszakoltak meg. Szárazajtán embereket lefejeztek, több helyen gyilkoltak magyarokat /például Csíkszentdomokoson, Csíkkarcfalván, Fejérden, Páncélcsehen, Magyarzsomboron, Egeresen, Bámffyhunyadon/. Magyarok ezreit fogták össze, szadista tisztek éheztették, kínozták a foglyokat, a szovjet katonáknak azt jelentették, hogy a foglyok magyar partizánok. A falvakban a román csendőrök jártak elől a magyarság elleni vérengzésben, fosztogatásban. A magyar Háromszék megyében az egyik első intézkedés volt a magyar nyelv használatának eltiltása a hivatalos érintkezésben. A katonai ügyészek perbe fogták azokat a magyarokat, akik Dél- Erdélyből Észak-Erdélybe szöktek és most visszatértek eredeti lakóhelyükre. A Vörös Hadsereg véget vetett a rablógyilkos hadjáratnak, 1944. november 14-én kiparancsolta Észak-Erdélyből a román csendőröket, tisztviselőket, elrendelte a Maniu gárdák feloszlatását. Maniu hozzájárult a gárdák feloszlatásához, „bajtársaknak” nevezte a gyilkosokat és köszönetet mondott „hazafias akciójukhoz” /Dreptatea, 1944. nov. 16./ 1944. november 14-től a demokratikus román és magyar pártok koalícióra léptek egymással, helyi hatóságokat szerveztek, élükre pedig a Központi Tanácsadó Testületet. Demokratikus törvényeket alkottak. Az egyenjogúság alapján álló nemzetiségi törvényjavaslatot fogadtak el. Kolozsváron felállítottak egy magyar és egy román egyetemet, Kolozsváron magyar tankerületi főigazgatóságot létesítettek. 1945. március 13-án a Groza-kormány bevezette a román közigazgatást Erdély egész területén. A kormány ígéretet tett arra, hogy a nemzetiségi jogokat, az egyenlő bánásmódot biztosítja. A hivatalos elvekkel ellentétes a megvalósítás, az új jogszabályokban ott vannak a magyarellenes tendenciák. A kormány elsősorban a fasiszta Antonescu-rezsim uralma idején Dél- Erdélyből elüldözött 350-400 ezer főt kitevő magyar tömeget sújtotta. Őket a katonaság kifosztotta, hónapokon át az országutakon sínylődtek, úgy vánszorogtak haza. Vagyonukat zár alá vették, földeiket elkobozták. A tisztogatást csak a magyarok között vették komolyan, a román közigazgatásban azok maradtak a helyükön, akik a magyarságot üldözték. A román hadbíróságok tömegesen ítéltek el a román és magyar hadseregből megszökött magyar katonákat, annak ellenére, hogy ők a szövetségesek elleni háborúból vonták ki magukat. Abból a célból, hogy a béketárgyalások időpontjában Erdélyben minél több románt találjanak, kényszerítették az óromániai és dél-erdélyi román alkalmazottakat és nyugdíjasokat, hogy költözzenek vissza Erdélybe. Úgy csináltak helyet nekik, hogy megkezdték a magyar városokból /Kolozsvár, Brassó stb. / a magyar lakosok kitelepítését, otthonaik lefoglalását. Törvényt hoztak a nemzetiségek védelméről, de ezt nem tartják be. A vegyes lakosságú községekben a románok büntetlenül verik, gyilkolják, rabolják a védtelen magyarokat, a román hatóság szeme láttára. A román hatóságok népbírósága magyarellenes. Román tömeggyilkosok kegyelmet kapnak, a zsidómészárlások értelmi szerzői közül sokan szabadon járnak, ugyanakkor a magyarok ellen tömegesen indult népbírósági eljárás, halálos ítéletek sorát hozták. A kormányzat minden intézkedésével az 1940. augusztus 30-án fennállott helyzetet állítják vissza, a magyarságot abba a helyzetbe hozzák, amelybe a 22 évi céltudatos fasiszta, soviniszta elnyomás következtében jutott. Jelenleg az erdélyi magyarság egyik legsúlyosabb sérelme a CASBI, az Ellenséges Javakat Kezelő Pénztár alkalmazási módja. A CASBI célja az ellenséges állampolgárok javainak zár alá vétele. Ezt úgy alkalmazzák, hogy földönfutóvá tegyék a magyarság túlnyomó részét. Magyarországgal a fegyverszüneti egyezményt 1945. január 10-én írták alá, ettől a naptól kezdve Magyarország nem ellenséfes állam. Eleget tesz jóvátételi kötelezettségének, így nem kötelezhető kettős anyagi jóvátételre. Ebből következik, hogy Románia nem adhat ki olyan rendelkezéseket, amelyek Magyarországot továbbra is ellenséges államnak tekintik. A CASBI végrehajtási utasítsa 1945. április 5-én jelent meg. Ennek egyik pontja „vélelmezett ellenségnek” tekinti azokat, akik 1944. szeptember 12-e előtt vagy után elmentek Romániából. Ezek minden vagyonát elkobozzák. A román fegyverszüneti egyezmény erről nem beszél. A „vélelmezett ellenség” kategóriájának megállapítása az erdélyi magyarság tudatos, tervszerű tönkretétele. Tudni kell, hogy a német katonai hatóságok 1944 augusztusában kihirdették, hogy a lakosságnak el kell hagynia lakóhelyét. A megfélemlített lakosság nagy része azért választotta az elmenekülést. Az elmenekült erdélyi őslakosság 90 százaléka nem önszántából menekült, hanem rendeletek hatására. Az elmenekült lakosság tehát nem tekinthető ellenségesnek. A román kormány a Besszarábiából, Bukovinából a harcok elől menekülő százezer román menekültet nem tekintette ellenségnek. A CASBI alkalmazása terén rengeteg panasz merült fel. A Magyar Népi Szövetség a kormány tudomására hozta a panaszokat. 1945. augusztus 15-én vizsgáló bizottság érkezett Kolozsvárra, elvben bizonyos könnyítéseket helyeztek kilátásba. A román igazságügy-miniszter 1945. október 15-én kiadott rendeletével a román bíróságoknak megtiltotta, hogy a menekülteket visszahelyezzék jogaikba. A Romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarországra repatriálni akaró magyar állampolgárok ingóságaikat kivihessék. Ezt csak akkor tehetik meg, ha a román hatóságok igazoló írás adnak ki. Azonban ezt az írást nem adják ki, így a hozzájárulás csak elvi jelentőségű. Az erdélyi magyarság 70-80 %-ban földműves, ezért legfájóbb problémája a földkérdés. Az 1921-es román földreform célja az erdélyi magyarság létalapjainak gyöngítése volt. A 100 hektáron aluli kisajátítottaknak 74,9 %-a volt magyar és csak 4,7 %-a román. Kisajátítottá az erdélyi római katolikus egyház birtokainak 95,5 %-át, a protestáns magyar egyházak 45 %-át. A román nemzetiségűek sokkal nagyobb arányban részesültek földjuttatásban, mint a magyarok. Az 1945. március 22-én közzétett román földtörvény a magyar földművesek újabb százezreit sújtotta igazságtalan ítéletével. A törvény szerint el kell kobozni mindazok földbirtokát, akik 1944. augusztus 23-a után külföldre menekültek. A Magyar Népi Szövetség közbenjárására ígéret hangzott el Bukaresten, hogy orvosolni fogják a törvény sérelmes kitételeit. A törvény ugyanis kimondta, hogy mindez nem vonatkozik a románokra. A Magyar Népi Szövetség 1945. májusában tartott kongresszusa alkalmával emlékiratban fordult a kormányhoz, követelve a változtatásokat. Azonban a tiltakozás nem ért el eredményt. A magyarellenes túlkapások fő forrása a kisajátítás. Kisajátították a román hadseregben szolgáló magyarok, a kórházba távozott magyar betegek földjét is. A helyi bizottságok túlkapásainak áldozatai nem kapnak jogorvoslást. Földet ismét csak a magyarság veszít. Az erdélyi magyarság egyik legsúlyosabb sérelme a 645/1945. sz. román rendelettörvény, amely a magyar uralom alatt kötött egyes megállapodások érvénytelenségét mondja ki. A törvény szerint az 1940. augusztus 30. és 1945. október 25-e között megkötött jogügyletek megsemmisítendők, ha a felperes 50 %-os kárt szenvedett, ha kiutasított, deportált volt, az ügyet kényszer hatására jött létre. A vagyontárgyakat vissza kell adni. A Dél-Erdélyből elüldözött és az Észak-Erdélyből távozott románok között gyakori volt a csereszerződés. A románok most ezeket a csereszerződéseket megtámadják, a Dél-Erdélyben kapott csereingatlanaikat megtartják és az Észak-Erdélyben szerzett ingatlanaikat is visszakapják, a vételár nevetségesen csekély hányadáért. Súlyos sérelme az erdélyi magyarságnak az úgynevezett adminisztrátori intézmény, ez a magyarság gazdasági tönkretételét célozza. Csak a magyar nemzetiségű román állampolgárok kereskedelmi és ipari vállalataihoz, magyar érdekeltségű pénzintézeteihez, szövetkezeteihez adminisztrátorokat neveznek ki, akik az illető vállalat minden kérdésébe beleszólhatnak, ezért a tevékenységükért súlyos összegeteket szednek fel. Az adminisztrátori intézmény független a CASBI-tól. A román hatóságok a háború előtti időben a magyar nyelvű feliratok és kereskedelmi könyvek után többszörös illetményt róttak ki. Ezt az antidemokratikus intézményt a Groza-kormány idejében is fenntartották. A magyarság elszegényítésének a múltban is egyik legalkalmasabb eszköze volt az adópolitika. A román közigazgatás Észak-Erdélybe való bevezetésével új adórendszert hoztak be, a magyarok adóját újraértékelve lényegesen magasabban állapították meg, mint a románokét. Erdélyben fejlett volt a szövetkezik élet, mai s közel ezer magyar jellegű szövetkezet működik egy fogyasztási és egy hitelszövetkezeti központ keretében. A román kormány ezeknek a szövetkezeteknek az alapszabályaiba olyan változtatásokat eszközölt, amelyek a magyar szövetkezetek működését úgyszólván teljesen megbénítják. Korlátozták a szövetkezetek üzletkötési jogát, a magyar szövetkezetek nem részesülnek a szétosztásra szánt közszükségleti cikkekből, a magyar szövetkezek adójánál a háború előtti forgótőkét veszik alapul. A készülő új törvény meg kívánja szüntetni a magyar szövetkezeti központokat. Trianon után 1924-ben a román hatóságok állampolgársági névjegyzéket állítottak össze, akkor ebből mintegy 200 ezer magyar nemzetiségű személyt kihagytak a névjegyzékből. 1945 után ezek az emberek újból állampolgárság nélkül maradtak, ehhez jöttek az észak-erdélyi magyar tömegek. A Magyar Népi Szövetség többszöri közbelépése és a kormány ígéretei ellenére a helyzet nem változott jelentősen. Bizonyos enyhülés jelentkezett az állampolgársági törvény 1945. decemberi újabb utasításában. A Groza-kormány fel tud mutatni néhány olyan intézkedést, ami arra enged következtetni, hogy az erdélyi magyar tanügy méltányosabb elbánásban részesül, mint 1940 előtt: az észak-erdélyi magyar iskolahálózatot nagyjából fenntartotta. Dél-Erdélyben pedig lehetővé tette a magyar egyházaknak több új elemi és középiskola megnyitását. 1945 nyarán a magyar tanulók anyanyelvükön érettségizhettek – Romániában előízben. Egyelőre még működhetnek a magyar tanügyigazgatási szervek. Azonban az egész magyar tanügyet a jogi bizonytalanság jellemzi, a magyar iskolák hivatalos elismerése még nem történt meg, a magyar tanfelügyelőségeket hivatalosan nem ismerték el. – Az 1945. május 29-én megjelent törvény értelmében az Észak-Erdélyből 1940-ben elmenekült román iskolák visszatértek eredeti román székhelyükre, ezzel az ott működő magyar iskoláknak át kellet adni helyiségeiket, a legtöbb esetben a magyar felekezeti iskolákba mehettek, délutáni tanítást vállalva. A visszatérő román iskolák nemcsak az épületeket vették vissza, de a teljes felszerelést is. Súlyos gond a magyar iskolában a tanárhiány, az iskolák átlagosan 30 %-os tanítóhiánnyal küszködnek. Állandó a veszély, hogy román tanárt neveznek ki magyar iskolába. A magyar tanítóság éhbérnek sem mondható fizetéselőleget kapott, mialatt a román tanítók teljes fizetést élveztek. A fizetéskülönbözetek orvoslása most van folyamatban, de a múlt áprilishoz képest háromszoros értékcsökkenéssel. A magyar tanárok besorolása igazságtalanul történt, ugyanis a bécsi döntés után szerzett jogaikat semmibe vették. – Elemi és középiskolai tanuló annyi van, mint talán soha a XX. században. A magyar tanulók nagy létszáma a legbiztosabb alapja a magyar tanügynek. A román elemi iskolák részére az állam ingyen tankönyvet adott, a magyarelemi iskolák diákjai súlyos tankönyvhiánnyal küszködnek. A román középiskolák továbbra is használják az 1940 előtti tankönyveket, a magyar középiskoláknak ez azonban tilos. Súlyos kérdés a magyar tudományegyetem ügye. 1944 őszén a kolozsvári magyar egyetem – ellenszegülve a hatóságok kiürítési parancsának -, a helyén maradt és folytatta működését. A román államigazgatás Észak-Erdélyre való kiterjesztése után a Nagyszebenből visszatért román és a magyar egyetem között megállapodás jött létre 1945. április 16-18-án, melynek értelmében a magyar egyetem – megtartva az 1940. augusztus 20-a után szerzett teljes felszerelését, kiköltözött azokból az épületekből, melyekben eddig működött. A megállapodás után másfél hónappal, 1945. május 26-án megjelent a Hivatalos Közlönyben a magyar tannyelvű állami tudományegyetem „felállításáról szóló rendelettörvény, amely az áprilisi megállapodásnál jóval alacsonyabb szinte állapította meg a magyar egyetem státusát. A rendelet szerint a magyar egyetemnek el kellett hagynia az egyetemi város 50 épületét és egy volt állami magyar leányiskolát jelöltek ki számára. További sérelem, hogy a magyar tanárok besorolását román egyetemi tanárok végezték. A magyar tudományegyetem orvosi fakultását át kellett költöztetni Marosvásárhelyre. A magyar egyetem tanárai a legsivárabb anyagi helyzetben vannak. A tanárok megsegítésére gyűjtőakció indult. A kormány a gyűjtőakció eredményének felhasználására még nem adta meg az engedélyt. Az erdélyi magyarság a szép szavak ellenére sem lát garanciát jogainak biztosítására a jelenlegi rendszerben.


lapozás: 1-30 | 31-59




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998