udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 748 találat lapozás: 1-30 ... 691-720 | 721-748
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2009. május 29.

Csángó gyerekek befogadásával próbálják megakadályozni a magyar nyelvű oktatás felszámolását a Beszterce-Naszód megyei Vicében. A Bástya Egyesület 22 csángó gyerek oktatását és ellátását vállalta, hogy ily módon nemcsak a településen, hanem 8. osztály után a közeli Besztercén is biztosítani tudják a magyar osztályok indításához szükséges diáklétszámot. A vicei Dsida Jenő Általános Iskolában frissen meszelt falak, vadonatúj hőszigetelő nyílászárók, újonnan felszerelt mosdók sorakoznak. Az 5–8. osztályos iskolai oktatás néhány éve indult újra Vicén, előtte a községközpontban, Apanagyfaluban tanultak a gyerekek, mesélte Lapohos Ella igazgató. Az iskolában 22, Pusztináról, Magyarfaluból, Külsőrekecsinből, Forrófalváról és más Bákó megyei településekről származó csángó gyermek tanul, a diákok a Bástya Egyesület működtette csángó- és szórványkollégiumban laknak. A fiatal tantestület három éve eszmélt rá, hogy néhány éven belül nem lesz kit tanítaniuk. A vicei származású Gergely István volt csíksomlyói plébános, közismert nevén Tiszti útmutatása alapján sorra járták a csángó falvakat, és ismertették a szülőkkel terveiket. Így 2007 őszére 12 gyerek gyűlt össze. Kapcsolatba kerültek a magyarországi értelmiségiek alapította Mezőségi Őrzőkör Közhasznú Alapítvánnyal, segítségükkel beindították a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumot, amelyet az időközben megalakult Bástya Egyesület működtet. Kölcsönösen segítetik egymást: a helyiek románul tanultak a csángóktól, és cserében a magyar nyelv elsajátításában segítettek Bákó megyei társaiknak. A Bástya Egyesület a gyerekek teljes ellátásáról gondoskodik. A helybéli nevelőnők munkáját két Vácról érkezett önkéntes segíti, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hallgatói az Erasmus diákcsereprogram keretében töltik itt három hónapos szakmai gyakorlatukat. A Bástya Egyesület a 8. osztály befejezése után sem hagyja cserben pártfogoltjait. A gyerekek ellátása, taníttatása sok pénzbe kerül, ehhez az egyesület pályázatok útján, főleg magyarországi alapítványok révén szerez támogatást. A Szülőföld Alap, a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal, a Pro Diaszpóra, a Communitas és a MOL Románia alapítványa is segítette őket. /Pap Melinda: Riport: Magyarmentés Vicében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./

2009. május 29.

A kegyhelyet gondozó ferences barátok a csíksomlyói búcsút zarándoklatként ajánlják az oda látogatók figyelmébe. Csakhogy a barátok aggodalma olyan embereket is bánt, akik a legjobb szándékkal és legnagyobb tisztelettel érkeznek a nemzeti zarándokhelyre. Somlyó a kezdetektől fogva több, mint zarándoklat. Magyar identitásunk gyakorlása, mi több: tömegtüntetés volt akkor is, amikor a huszáros tartással fehér lovon ülő, dörgedelmes szónoklatú Márton Áront a hívek élőlánccal védelmezték az államilag szervezett ártó szándéktól, sőt akkor is, amikor a betiltott körmenetek és a pünkösdi búcsúra szervezett zsögödi szocialista barátkozások idején a „népek” a kegytemplom falait is szétrepesztették volna, hogy egy zsebkendőnyi simogatás erejéig a kegyszobor lábához fölkapaszkodjanak! És jelenleg a magyarság nemzeti megújhodásának talán a legfontosabb színtere, minden egyéb lejáratott vagy bejáratott szimbólumánál igazabb megnyilvánulása. Ha van az a bizonyos, Illyés Gyula megverselte „haza a magasban”, annak földi mása minden bizonnyal a Napba Öltözött Asszony lábánál keresendő, mert ide zarándokolnak az elfeledett magyarok, a csángók is magyar imádságért! Nem értem azonban, hogy a Mária-tiszteletet miért ne lehetne kifejezni hagyományőrző huszár egyenruhában, ami szoros atyafiságban van a Kossuth viselte polgári mentével ugyanúgy, mint a sujtásos makfalvi posztózekével! Alkalomadtán ott vannak a huszárok a budapesti Szent Jobb-körmenetben is, írta Laczkó Vass Róbert. /Laczkó Vass Róbert: Vitézkötés zarándok mentére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

2009. május 31.

A Feltámadási menet a magyarországi zamárdi római katolikus egyházközség kezdeményezésére született 2005-ben. Célja, hogy megújítsa az emberek szövetségét a feltámadt Krisztussal, valamint nemzeti újjászületés vágya. A körülbelül 3000 kilométeres nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tart, Balatontól Csíksomlyóig áthalad minden Kárpát-medencei utódállamon. A részt vevő egyházközségek 30-40 km-es szakaszokat vállalva stafétaszerűen adják tovább a Feltámadási menet jelvényét. Ez egy fából faragott, ősi motívumú, húsvét és pünkösd (szárny) szimbolikáját egyaránt hordozó kereszt. A részt vevő közösségek egy-egy szalagot kötnek rá, a zarándokkönyvbe pedig beírják a mindnyájunknak szánt üzenetüket, élményeiket. Az idei útvonal (is) mintegy „szívet rajzolt” a Kárpát-medencébe. A menet egyik ága Zamárdiból dél-nyugati irányba indult, majd a szlovéniai magyaroktól visszafordulva Baranyán s a Délvidéken, majd az Alföldön át a Maros völgyén lépett be Erdélybe s haladt Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé haladt és Sopronnál keletre fordulva a Felvidéket, Észak-Magyarországot és Kárpátalját kötötte össze Csíksomlyóval. Főszervező Gál Péter József, a zamárdi egyházközség képviselője. Kolozsváron május 19-én, a Szent Mihály egyházközség Szentegyház utcai dísztermében fogadták ünnepélyesen a Feltámadási menetjelvényét. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta: az ősök és a hősök szent hitére épül a jövő. Majd megáldotta a kolozsváriak szalagját, melyet Fábián Mária, a nőszövetség elnöke kötött fel a jelvényre. Ezt másnap reggel továbbvitték Tordatúrra, onnan Tordára. Innen haladt az összetartozás útvonalán a csíksomlyói úti cél felé. A Feltámadási menet pünkösd szombatján úgy ért véget, hogy a madéfalvi és a csíkszentkirályi kereszt népe felvitte a feltámadási jelvényeket a Kis-Somlyó nyergében celebrált búcsús nagymisére. Ott az oltár előtt egyesítették őket. Az újra eggyé lett jelvényt azután a csobotfalvi közösség tagjai vitték le a plébániatemplomba a csángó misére. Itt őrzik minden esztendő szalagjait, a feltámadási jelvényeket pedig évente visszaviszik a balatoni kiindulási helyükre. /Fodor György: A Feltámadási menet jelvénye Csíksomlyón. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 31./

2009. június 1.

Több százezer ember gyűlt össze a Csíkszereda melletti két Somlyó-hegy oldalán és a köztük lévő „nyeregben”, hogy részt vegyen a hagyományos pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. A magyarság képviselői a tengerentúlról, a Kárpát-medencéből, magyarországi városokból, Erdély településeiről, Európa más részeiből jöttek el Csíksomlyóra. A moldvai csángók is nagy számban voltak jelen, tiszteletükre az idén is rendeztek külön csángó misét. Mint minden esztendőben, ezúttal is mindenki zarándokként volt jelen, a politikusok is ebben a minőségükben, nem pedig pártjuk, szervezetük képviseletében érkeztek. A mostani búcsú egybeesik a gyulafehérvári püspökség alapításának ezredik, illetve a ferences rend fennállásának 800. évfordulójával. Az összegyűlteket a ferences rendtartomány főnök-helyettese köszöntötte, majd Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek szólt a tömeghez. A csíksomlyói rendezvény meghívottja, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek volt az ünnepi szentmise szónoka. Beszédében azt hangoztatta, hogy a világ és benne a magyarság válságban van, a magyarországi élet bajai kivetülnek a világ összes magyarjára, akik azonban minden megosztó szándék ellenére egyetlen nemzetet alkotnak. Úgy fogalmazott, hogy most sokan csak a gazdasági válságot érzik, akik viszont mélyebbre tekintenek, azok az erkölcsi válságot is látják. Felhívta a figyelmet az értékválságra is, a szerinte mindent meghatározó pénzimádatra. Ennek az értékválságnak az eredményeként az érsek szerint az emberiség „őssejtjét”, a családot is rombolják. Szót emelt a kisemmizettekért, az „adósság jármát” viselő tömegekért, milliókat érintő növekvő munkanélküliséget, kilátástalanságot, depressziós lelkületet említve. A szociálisan rászorulókról gondoskodni kell – hangsúlyozta az érsek, s úgy fogalmazott, hogy az irgalmasság cselekedete tette kereszténnyé Európát. Ha erre törekszünk, a nemzet megmarad, újjászülethet – mondta Bábel Balázs. A szertartás ideje alatt folyamatosan szemerkélt az eső, amely később záporrá erősödött, de ez nem zavarta meg az eseményt. Közleményben tiltakozott az Erdélyi Unitárius Egyház a csíksomlyói búcsú történetéről megjelenő valótlanságok ellen. „Széles körben terjesztik napjainkban is azt a tévhitet, miszerint a csíksomlyói búcsú a János Zsigmond erdélyi fejedelem erőszakos hittérítésével szembeni ellenállásra emlékeztet” – áll a közleményben. Mindez lehetetlen, hiszen az Erdélyi Unitárius Egyház egy évvel később, 1568-ban, a tordai országgyűlés vallásügyi határozata nyomán alakult meg. Az akkori erdélyi fejedelem, János Zsigmond engedélyezte a hitvitázást, és a tordai vallásügyi határozat elfogadtatásával a korabeli Európában példátlan módon hozzájárult a felekezetközi feszültségek csökkentéséhez. A magyar zarándokok nosztalgiavonattal utaztak a gyimesbükki szentmisére: egy év után most újból, immár másodszor tette meg a Budapest–Gyimesbükk útvonalat a magyar címeres mozdony által vontatott Székely gyors. E nosztalgiavonat több mint nyolcszáz utasa – akik az előző napon részt vettek a csíksomlyói zarándoklaton – másnap jelen volt a felújított Kontumáci-kápolnánál tartott ünnepi szentmisén. A történelmi Erdély legkeletibb településén, Gyimesbükkön lévő vasútállomáson a falu lakossága és elöljárói fogadták a zarándokokat. Tavaly már volt itt hasonló találkozó. /Több százezer ember a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./ A hideg, esős idő ellenére, talán minden eddiginél több zarándok gyűlt össze Csíksomlyón. A pünkösdi búcsú szónoka, dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, az ezeréves erdélyi egyházmegye történetét elevenítette fel, amely majd ezer évig a kalocsai érsekség része volt, s azt mondta, úgy jött Csíksomlyóra, „mint a Szent Koronát hozó Asztrik érsek 90. utóda”. Felelevenítette a ferences rend 800 éves történetét, és azokat a jubileumi ünnepeket, amelyek „összekötnek minket múltunkkal, jelenünkkel, és remélhetőleg ezer évnél is tovább tartó jövőnkkel azokkal, akik a közös hitben, a közös nemzeti tudattal magyarnak, székelynek, csángónak vallják magukat”. Hazajöttünk édesanyánkhoz! – köszöntötte a megjelenteket dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Csíksomlyó templomában a kegyszobor a világ legnagyobb ismert kegyszobra. Már a XV. században virágzott a Boldogságos Szűz Mária tisztelete a székely nép körében. /Mózes Edith: Köszöntünk, Somlyó szép csillaga… = Népújság (Marosvásárhely), jún. 1./

2009. június 2.

Idén második alkalommal érkezett a magyarországi zarándokok nosztalgiavonata, a magyar címeres mozdony által vontatott Székely gyors a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, több mint nyolcszáz utasa jelen volt a Gyimesbükkön felújított Kontumáci-kápolnánál tartott ünnepi szentmisén is. A nosztalgiavonat utasai vettek az egykori csángó zarándokút kiindulópontjaként felállított emlékkereszt és a gyulafehérvári püspökség fennállásának ezredik évfordulója alkalmából ültetett tíz fenyőfa megáldásának szertartásán. Az ünnepély a csíkszeredai Role együttes Pille című, csángó népzenéből építkező rockballada előadásával, majd gyimesi hagyományőrző zenészek produkciójával zárult. Végül a zarándokok a Rákóczi-vár tövében álló, tavaly felavatott őrháznál gyűltek össze ismét, majd a tavalyi eseményre emlékeztető szónoklatok, valamint a magyar és a székely himnusz elhangzása után a Székely gyors a Csíki-medence felé vette útját. /Zarándokhely lett Gyimesbükk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 2./

2009. június 3.

Kurtapatakon Tuzson Csaba és felesége, Póka Erzsébet romantikus épület- és kertépítészeti hétvégi portájának díszkertjében felállították a turulmadarat, Vetró András szobrászművész alkotását. Mondáinkat elevenítve, Attila király címermadaraként már másfél ezer, Árpád honfoglalóinak több mint ezer éve óta itt lelt volna otthonra, írta Sylvester Lajos. Sokan a csíksomlyói Mária-búcsúról érkeztek ide, vallásfelekezetük felől nézvést mind a négy magyar történelmi hit képviselőiként Tőkés László református európai parlamenti képviselővel az élen. Az első „magánturulmadár” leleplezésére baráti csoport is érkezett – többnyire építészmérnökök és hozzátartozóik. – Van ahol üldözik a turulmadarat. /Sylvester Lajos: A Tuzson-porta sziklaszirtjére szállt a turulmadár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./

2009. június 3.

Úttörő jelentőségű, tudományos igényű munkával gazdagodott a magyar néprajzkutatás. Mohay Tamás A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás /L’Hartmann Kiadó, Budapest/ című könyve nagyszabású összefoglaló egy magyar búcsújáró helyről, elsősorban néprajzi-antropológiai megközelítésben – hangzott el Tánczos Vilmos néprajzkutató méltatójában Mohay Tamás könyvbemutatóján, június 1-jén Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén. A szerző, egyben a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára, már évtizedek óta foglalkozik néprajzzal. Mohay elmondta, hogy jelenleg a könyv folytatásán dolgozik, amely az 1949-től napjainkig terjedő időszakot fogja vizsgálni. /Sipos M. Zoltán: A búcsú története. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./ Tánczos rámutatott arra, hogy „úttörő jelentőségű” munkáról van szó, ugyanis „előzmény nélküli a maga sokirányúságában, kritikai jellegében és terjedelmében”. /Jakab András: Mohay Tamás a csíksomlyói búcsúról. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

2009. június 6.

Ha egy-egy híres nevet hallunk, szinte biztos, hogy létezik egy település valahol a Kárpát-medencében, amely kapcsolatban áll a név viselőjével. Kájoni János neve összeforrott a muzsikával. Kájoni János (Jegenye, 1629 v. 1630 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) tudós Ferenc-rendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. Méltán tartják a Székelyföld legnagyobb polihisztorának. 1652-1657 között Csíksomlyón tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítőként. Ő vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld első nyomdáját, ahol elsőnek 1676-ban Cantionale Catholicum címmel kiadta katolikus énekeskönyvét, amely több kiadást is megért. A Kájoni-sajtón két évszázadon át tankönyveket, ima- és énekeskönyveket nyomtattak, itt készültek 1849-ben a Hadi Lap című forradalmi lap számai. 1669-1675 között Kájoni a gyergyószárhegyi kolostor házfőnöke, 1675-1678 között az erdélyi ferences kusztódia őre volt, 1677-től püspöki helynökként tevékenykedett. Kájoni János egyéniségét munkásságának egyik kutatója, Domokos Pál Péter így jellemezte: „Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette”. (Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929). Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben. Énekgyűjtő munkásságának eredménye az 1634-1671 között keletkezett, róla elnevezett Kájoni kódex – kéziratban fennmaradt dalgyűjtemény, amely egyházi művek mellett világi énekeket is megörökített. Codex Caioni címmel hasonmás – és átírt kottás – kiadása 1993-ban, a Musicalia Danubiana sorozatban jelent meg, román-magyar közös kiadásban. A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván Kájoni kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. A ferences kusztódia történetét is megírta latin nyelven. Magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel. Kájoni János műveinek jegyzéke, valamint a Kájoni életével és működésével kapcsolatosan nyomtatásban megjelent művek jegyzéke megtalálható P. Benedek Fidél összeállításában a Csíksomlyó című tanulmánykötetben, amelyet Sas Péter rendezett sajtó alá (Kolozsvár: Szent Bonaventúra, 2000). Kiskaján községközpont Beszterce-Naszód megyében van. Hozzá tartozó falvak: Csicsópolyán, Nagydebrek és Nagykaján. Gyergyószárhegyen szerény szobor emlékeztet Kájonira a kolostor falában. Sírja ott található a kolostorban. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek. /B. D. : Híres emberek, jeles települések. Kájoni és Kaján és – Gyergyószárhegy. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

2009. június 6.

Ha egy-egy híres nevet hallunk, szinte biztos, hogy létezik egy település valahol a Kárpát-medencében, amely kapcsolatban áll a név viselőjével. Kájoni János neve összeforrott a muzsikával. Kájoni János (Jegenye, 1629 v. 1630 – Gyergyószárhegy, 1687. április 25.) tudós Ferenc-rendi szerzetes, zeneszerző és dallamgyűjtő, orgonista és orgonakészítő, nyomdaalapító és nyomdász, építész, történetíró, botanikus. Sokoldalú tudományos, irodalmi, zenei és építő munkájával jelképes személyiséggé vált. Méltán tartják a Székelyföld legnagyobb polihisztorának. 1652-1657 között Csíksomlyón tevékenykedett orgonistaként, hangszerkészítőként. Ő vezette a mikházi és a szárhegyi kolostorok építését, orgonát készített Csíksomlyón, Mikházán, Szárhegyen és Székelyudvarhelyen. Csíksomlyón 1675-ben megalapította a Székelyföld első nyomdáját, ahol elsőnek 1676-ban Cantionale Catholicum címmel kiadta katolikus énekeskönyvét, amely több kiadást is megért. A Kájoni-sajtón két évszázadon át tankönyveket, ima- és énekeskönyveket nyomtattak, itt készültek 1849-ben a Hadi Lap című forradalmi lap számai. 1669-1675 között Kájoni a gyergyószárhegyi kolostor házfőnöke, 1675-1678 között az erdélyi ferences kusztódia őre volt, 1677-től püspöki helynökként tevékenykedett. Kájoni János egyéniségét munkásságának egyik kutatója, Domokos Pál Péter így jellemezte: „Rendkívül éles szemével meglátta a legsürgősebb tennivalókat. Akaratát szédületesen magas intelligenciával párosult sokirányú szaktudással minden nehézség dacára érvényesítette”. (Domokos Pál Péter: A csíki énekeskönyvek. Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Sepsiszentgyörgy, 1929). Kájoni szervezte és gyarapította a csíksomlyói kolostor könyvtárát, ma is sok kézjegyével ellátott könyv megtalálható a Csíki Székely Múzeumban őrzött ferences gyűjteményben. Énekgyűjtő munkásságának eredménye az 1634-1671 között keletkezett, róla elnevezett Kájoni kódex – kéziratban fennmaradt dalgyűjtemény, amely egyházi művek mellett világi énekeket is megörökített. Codex Caioni címmel hasonmás – és átírt kottás – kiadása 1993-ban, a Musicalia Danubiana sorozatban jelent meg, román-magyar közös kiadásban. A szakirodalom több mint húsz címet tart nyilván Kájoni kéziratban és nyomtatásban fennmaradt munkáiból. A ferences kusztódia történetét is megírta latin nyelven. Magyar fordítása kritikai kiadásban 1991-ben jelent meg Fekete könyv címmel. Kájoni János műveinek jegyzéke, valamint a Kájoni életével és működésével kapcsolatosan nyomtatásban megjelent művek jegyzéke megtalálható P. Benedek Fidél összeállításában a Csíksomlyó című tanulmánykötetben, amelyet Sas Péter rendezett sajtó alá (Kolozsvár: Szent Bonaventúra, 2000). Kiskaján községközpont Beszterce-Naszód megyében van. Hozzá tartozó falvak: Csicsópolyán, Nagydebrek és Nagykaján. Gyergyószárhegyen szerény szobor emlékeztet Kájonira a kolostor falában. Sírja ott található a kolostorban. Néhány éve a helyi Kájoni János Zenei Társaság célul tűzte ki érdemeihez méltó elismertetését. Ennek egyik lépéseként rangos Kájoni Kórustalálkozót szerveztek. /B. D. : Híres emberek, jeles települések. Kájoni és Kaján és – Gyergyószárhegy. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 6./

2009. június 7.

A borús-esős időjárás ellenére ismét hatalmas tömeg gyűlt össze az idei pünkösdi csíksomlyói búcsún. Összmagyar találkozó, de a kegyhely őrei, a ferences szerzetesek mindig azon őrködtek, hogy a vallásos jelleget megőrizzék. Mára elindult és körvonalazódik a Mariazelltől Csíksomlyóig tartó, a magyar Mária-kegyhelyeket összekötő gyalogos zarándokútvonal. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek elmondta, a kommunista időszakban könyveket hozott barátaival Erdélybe. Az erdélyi egyházmegye egészen az 1923-as román konkordátumig a kalocsai érseki egyháztartomány része volt. Ez a kapcsolat, ezeresztendős múltra tekint vissza. 2004. december 5-e nagy sebet ejtett a határokon kívül rekedt magyarok lelkében. Azonban a nemzet testén esett sebeket is be lehet gyógyítani. Bábel Balázs érsek kimondta: „Bocsánatot kérünk!”. Bábel Balázs elmondta, 2004-ben ő is amellett kardoskodott, hogy minél többen az igent mondják ki a népszavazáson. Megtámadták emiatt. Azt mondták, Jézus olyat, mint ő, nem tett volna. Nos, Bábel érsek azt mondta: Jézus szerette nemzetét annyira, hogy jövendő szomorú sorsára gondolva – megsiratta. Az érsek nem először van Csíksomlyón, óriási élményt jelent itt lenni. Egyházmegyéje és nemzete számára kegyelmet, égi támogatást kér. Bábel Balázs a Regnum Marianum társaság tagja, nem utolsósorban az ifjúság nevelésével is foglalkoztak. A Magyarországi Ökumenikus Bizottság elnökeként vallja, a közös imádság, egymás őszinte megbecsülése, az értékek kölcsönös elfogadása és legfőképpen valamiféle közös, hiteles tanúságtétel a világ előtt szükséges. /Jakab Gábor: A nemzet testén esett sebeket is lehet gyógyítani. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 7./

2009. június 21.

Pünkösd szombatján, május 30-án Csíksomlyón, a Hármashalom oltárán bemutatott ünnepélyes szentmisén valóságos csoda volt a búcsús hívek nyugodt megáldoztatása. A szentmise megkezdése után kétszer is szemerkélni kezdett az eső. Azután elállt. Akkor fohászkodni kezdett Daczó Lukács ferences atya: „Babba Mária! Legalább addig ne legyen eső, amíg be nem fejeződik a hívek áldoztatása!” Amikor eljött a szentáldozás ideje, sok pap el is indult a hívek közé, kis tálacskákban az oltáriszentséggel. Szépen sikerült az áldoztatás. Az utolsó visszatérő pap után csendesen megindult az eső. Végül is annyira esni kezdett, hogy a szentmise után megázva jöttek le a hívek a Kis-Somlyó hegyéről. Lejövet Daczó atya megköszönte az égi segítséget. /P. Daczó Lukács: Csoda történt az idei csíksomlyói búcsún? = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 21./

2009. július 4.

A felnőttképzés nagyon széles skálán mozog: az egyik oldalon ott vannak a hobbitevékenységek képzései, a másik oldalon pedig a szakmai továbbképzések. A művelődésszervezés is egyfajta felnőttképzés. A kóruséneklésnek – mint bármely más közösségi tevékenységnek – jellemformáló ereje is van. A népfőiskola intézményesülése a XX. század harmincas éveire tehető. A református egyház megszervezte a sárospataki csizmás diákok iskoláját, a katolikusok pedig elindították a kifejezetten népfőiskolás jelleggel működő képzésüket, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) elnevezésű mozgalmat. Erdélyben a népfőiskola Balázs Ferenc unitárius lelkész nevéhez kötődik. A bécsi döntés után, 1940 és 1944 között Észak Erdélyben a református egyház több népfőiskolát tudott beindítani az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) keretén belül. A KALOT is beindította a maga népfőiskoláját Csíksomlyón. A második világégés után az EMKE 1946-ban próbált népfőiskolákat indítani, ezek az intézmények azonban 1947–1948-ban, az EMKE megszűntetésével együtt megszűntek. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE elnöke elmondta, hogy a felnőttképzésbe 1982-ben kapcsolódott be, amikor az Ember és természet elnevezésű, magyar nyelvű szabadegyetemi kollégium továbbszervezését vette át, aztán 1993-tól az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél (EMKE) keretében folytathatta ezt a munkát. Az EMKE-n belül különböző közművelődési szakmai csoportok jöttek létre, amelyek később önállósodtak, mint például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Zenetársaság stb., így jött létre 1994-ben a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság is. Dáné Tibor Kálmán úgy látja, Romániában nincs kihasználva eléggé a felnőttképzés mint oktatási forma. Régebben kétéves rendszerességgel szerveztek népfőiskolai tábort Szovátán, majd Szentegyházán. Foglalkoztak pályázatíró, közösségszervező, -építő tréningek megszervezésével, nyelvoktatással is. Az elmúlt húsz évben szép számban jöttek létre magyar házak Erdélyben. Ilyen többek között Kolozsváron a Szabédi-ház, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Heltai Alapítvány mint kulturális központ, a Pro Iuventute, a Kriza János Néprajzi Társaság székháza vagy Válaszúton a Kallós Alapítvány épülete, azután Szamosújváron a Téka háza, Nagybányán a Teleki Ház, magyar házak Désen, Besztercén, Nagyenyeden, Zilahon, Szilágysomlyón, Medgyesen, Csernakeresztúron stb. Az EMKE és a Népfőiskola egy hálózatot kíván kialakítani a magyar házak között. A Sárospataki Népfőiskolai Egyesület szakmai hozzájárulásával már elindítottak – egyelőre még csak tíz magyar házzal – egy szakmai programot, ezt szeretnék az elkövetkezőkben kibővíteni. /Ferencz Zsolt: Sem a román, sem a magyar társadalom nem használja ki eléggé a felnőttképzés lehetőségét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

2009. július 20.

Könyv jelent meg a ferences búcsújáróhelyekről. Kovács Kalliszt ferences pap Ferences búcsújáróhelyek hazánkban című kötetét a sümegi ferences rendház jelentette meg. A ferenceseknek 14 búcsújáróhelye van, a bencéseknek négy, a pálosoknak kettő, a domonkosoknak, a cisztercieknek, a premontreieknek és a bazilitáknak pedig egy-egy kegyhelyük. A ferences részesedés magas arányának oka a ferences rend nagy elterjedtsége, népszerűsége, a néppel való szoros kapcsolata. Erdély két legnagyobb zarándokhelye – Csíksomlyó és Máriaradna – is ferences. /Könyv a ferences búcsújáróhelyekről. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

2009. július 25.

„Szívemben mérhetetlen az öröm, amiért az Úr bevont ebbe a csodálatosan szép kalandba, és megengedte, hogy nem a test és a vér kívánságából, hanem az Ő szent akaratából én is, akárcsak Szent József, életet hordozó apa, atya lehettem” – vallja Böjte Csaba ferences rendi atya, aki mintegy 17 éve végzi áldásos tevékenységét felkarolva az árva, nélkülöző, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyerekeket. Amikor a családok megsérülnek különböző hatások révén (például az alkoholizmus miatt), akkor a társadalomnak, az egyháznak át kell vállalnia a szülőktől ezeket a funkciókat. Leggyakoribb, hogy az édesanya két, három, négy vagy akár öt gyerekével magára marad, és egyedül próbálja megoldani a felmerülő problémákat. Az egyedülálló asszony idegileg vagy egészségileg felőrlődik, eladósodik. Böjte Csaba alapítványa szívesen befogadja az ilyen gyerekeket. Miközben a gyermeket befogadják, a szülőt megpróbálják „rehabilitálni”: arra biztatják, szervezze újra az életét, hiszen az a cél, hogy idővel ismét ő maga nevelje gyermekét. Jelenleg már több mint 50 településen működtetnek gyermekotthont, 1800 gyerekkel. A Szent Ferenc Alapítvány a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon, Szórványkollégium, Magániskola és Óvoda mellett több intézményt működtet Erdély különböző településein. Gyermekvédelemmel foglalkoznak többek között Árkoson (Irgalmasság Anyja Kismamaotthon), Gyimesbükkön (Szentlélek Gyermekvédelmi Központ), Gyulafehérváron (Gábor Arkangyal Gyermekvédelmi Központ), Kovásznán (Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központ), Kisiratoson (Pio Atya Gyermekvédelmi Központ), Torockón (Kis Szent Teréz Gyermekotthon) és Tusnádfürdőn (Szent László Gyermekvédelmi Központ) is, Gálospetriben és Gyergyószárhegyen pedig napköziotthont működtetnek, továbbá a magyarországi Csobánkán van az Élet Háza családi válságotthon. Egyetlen gyermekotthonon sincs rács, a gyerekek önként jönnek, akármikor el is mehetnek, de az a szép, hogy nem mennek el. Két típusú gyermekvédelmet végeznek. Az első esetben azokkal a gyermekekkel foglalkoznak, akiknek családjukban gondok vannak – jelenleg mintegy ezer gyermek. Amennyiben úgy látják, hogy nincs hova a gyermeket esténként hazaengedni, akkor befogadják valamelyik gyermekotthonba. Körülbelül nyolcszáz ilyen bentlakó gyerek van. Mindenki önkéntesként jön hozzájuk, hogy a gyermekekkel foglalkozzon, bizonyos idő (egy-két hónap) után pedig munkakönyvvel alkalmazzák őket, főállásban profi anyák lesznek. Jelenleg több mint 200 munkakönyves alkalmazottuk van Erdély-szerte. Böjte atya szerint mindaz, amit az iskolában tanítanak, nagyon fontos része az emberré válásnak, de csak az egyik része. Az embert meg kell tanítani szeretni, a másik személyt megbecsülni, meg kell tanítani, hogy Istent elfogadja, hogy szeresse a munkát, és ne féljen a nehézségektől. Ezekre próbálják megtanítani a gyerekeket. Böjte Csaba örömmel és büszkén mondja, hogy idén végezte el az egyetemet az a korosztály, amelynek tagjai náluk kezdték az óvodai nagycsoportot. Jó látni, hogy bár édesapja meghalt az ital miatt, a gyermek közgazdasági egyetemet végzett. Most egy árvaházat szeretnének beindítani Csíksomlyón. A Csíki Magánjavaktól megvásároltak egy épületet. /Ferencz Zsolt: ”Szeretnék nagy fa lenni, amin az ég madarai megpihenhetnek... ” Beszélgetés Böjte Csaba ferences rendi atyával, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 25./

2009. augusztus 13.

A Legfelsőbb Védelmi Tanács /CSAT/ sürgősen utasítsa a Belügyminisztériumot, hogy biztosítsa a lakóhelyükről a magyarok által elüldözött Hargita megyei romák visszatérését otthonaikba, karhatalmi felügyelettel – áll abban a megkeresésben, amelyet a CSAT elnökéhez, Traian Basescu államfőhöz, valamint a szenátus és a képviselőház elnökéhez intézett a napokban négy roma jogvédő szervezet. A jogvédő szervezetek szerint százhetven cigány lakos, köztük gyerekek és nők kényszerültek arra, hogy elhagyják lakóhelyüket. Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon május és június folyamán voltak konfliktusok a roma és magyar közösség közti. A csíki cigányok ügyében már Bukarestben és Csíkszeredában is szerveztek tüntetést „A gyors beavatkozásra azért van szükség – indokolták a jogvédő szervezetek –, mert érezhetően nő a feszültség a térségben. Hasonló konfliktusokra sor kerülhet Csíksomlyón, Csíkmadarason, Szentsimonban és Kászonújfaluban is” – sorolták a „veszélygócokat”. Az indítvánnyal kapcsolatban Traian Basescu államfő kisebbségügyi tanácsadója, Eckstein-Kovács Péter úgy vélte, a roma jogvédők lépése eltúlzott. /P. B. : Állambiztonsági kérdés a csíki romaprobléma? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

2009. augusztus 20.

Augusztus 20-án az egész Kárpát-medencében első királyunkra, az országalapítóra emlékezik a keresztény magyarság, ki népét megkeresztelte és bevezette a nyugat-európai kultúra világába. Ebben az emlékezésben nemcsak Háromszék székelymagyar katolikussága jár az élen, hanem minden keresztény protestáns ember is: amiként Csíksomlyón vagy éppen Máriaradnán már az összmagyarság találkozójáról beszélünk, úgy a Kézdiszentlélek feletti Perkő-hegy is nemzeti búcsújáróhellyé szentesült, különösen a rendszerváltás utáni majdnem két évtizedben, írta Kisgyörgy Zoltán. Augusztus 20-án Háromszéken több helyütt megszólalnak a harangok, ünnepi szentmisére, istentiszteletre hívják a népet. Sepsiszentgyörgyön a Szent József-templomkertben az esti szentmise után megemlékezést tartanak a Szent István-szobornál. Kézdiszentléleken előbb a frissen felavatott Szent István-szobornál, a székelyudvarhelyi művész, Zavaczki Walter Levente kőből faragott szobránál gyűlnek össze, innen zarándokolnak Perkőre. Zavaczki munkája egyébként a szentléleki árvízemlékmű is, József Attila szobra Székelykeresztúron, Tompa László és Móra Ferenc szobra Székelyudvarhelyen. Mikóújfaluban augusztus 22-én avatják fel az Európát kerékpáron mikóújfalusi gyermekekkel bejáró Fejér Ákos vörös andezitből faragott domborművű arcmását, vitéz Urszuly Sámuel kőfaragómester munkáját. Háromszék-szerte a magyar történelmi egyházakban, református, unitárius és evangélikus-lutheránus templomokban augusztus 20-ról szólnak majd a szószéki beszédek, prédikációk, az egyik legnagyobb magyar ünnepen. /Kisgyörgy Zoltán: Emlékező Háromszék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

2009. szeptember 4.

Tóth Zoltán másfél évtizede foglalkozik üzleti tanácsadással Magyarországon, főként a szervezetfejlesztés és az üzleti folyamatok korszerűsítése terén. Erdélyi barátai egy csíkszeredai tanulmányi ház és szálloda /a csíksomlyói kegytemplom mellett működő Hotel Salvator/ anyagi helyzetének átvilágítására, üzleti jövőjének megtervezésére kérték fel. Tóth Zoltán e feladatot ingyen vállalta el. Önkéntesként a Calasanctius Training Program keretében tíz éve egy ifjúsági üzleti programot vezet, Csíkszeredában évente huszonöt-harminc középiskolás fiatallal foglalkoznak. Tóth Zoltán mellett mintegy 20 szakember dolgozott a szálloda fejlesztésének programján. Az intézmény 14 éve épült, és a katolikus egyház tulajdonában van. Az Európa egyik leghíresebb búcsújáró helyét fenntartó ferencesek és a szálloda között alig volt kapcsolat. A Mária út tervei Mariazelltől Csíksomlyóig már elkészültek. A Hotel Salvator fekvésének köszönhetően óriási versenyelőnyre tehet szert. Jelenleg hiányzik még a vendégek professzionális fogadásához szükséges tudás. /Csermák Zoltán: Jószolgálati menedzsment a Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

2009. szeptember 4.

Csíksomlyóról és Székelyudvarhelyről is vittek egy-egy marék földet az újfehértóiak arra az emlékhelyre, amely a szabolcsi kisvárosban állít emléket a magyar nemzettudatnak és hazaszeretetnek. Az emlékmű létrehozásának gondolata a helyi múzeum munkatársaitól származik, akik még korábban kérték a város lakóit, hogy ha nyaralásaik, utazásaik során az ország valamelyik szegletében vagy a határ menti vidékeken járnak, hozzanak onnan egy maroknyi anyaföldet – mondta el Buczkó József, a Zajti Ferenc Kulturális Központ igazgatója. A történelmi 64 vármegye közül már 25-nek pihen a földje abban az urnában, amelyet egy 1923-ból származó műemlék foglal magában. Buczkó elmondta, hogy olyan helyekről is származnak még földek, amelyek a magyarság történelmének eseményeit hordozzák, mint például Nyerges-tető vagy Petőfi Sándor feltételezett halálának helyszíne, Fehéregyháza, vagy az 1980-ban elárasztott székely település, Bözödújfalu. /Itteni föld gazdagítja a Magyar Anyaföld Emlékhelyét. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 4./

2009. szeptember 17.

A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban szeptember 29-én hálaadó szentmisével fejeződik be a Szent István alapította Gyulafehérvári Főegyházmegye jubileumi éve, melyet egy évvel ezelőtt, szeptember 13-án Csíksomlyón hirdetett meg dr. Jakubinyi György érsek „Krisztussal ezer esztendeig” jelszóval. Ez idő alatt az erdélyi püspökség területén sok rendezvénnyel, szentmisével emlékeztek az elmúlt ezer év nehézségeire és örömeire. November végéig látogatható a gyulafehérvári érseki palotában az egyháztörténeti és művészeti értékeket felmutató kiállítás. A román televízió magyar adásában több héten keresztül mutatják be a Balázs János által készített dokumentumfilm-sorozatot a gyulafehérvári érsekség történetéről. Sepsiszentgyörgyön tíznapos ünnepségsorozat keretében emlékeztek az egyházalapításra az öt katolikus plébánia és a kerület papjai, hívei, valamint más felekezetűek. A Szent József-, Szent Gellért-, Szent Benedek-, Mária-, Világ királynője- és a Krisztus király-templomban naponta tartottak szentmisét, imatalálkozókat, más rendezvényeket. Az erdélyi egyházmegyében nagy jelentőségű az őrkői plébánia és templom, ahol sok türelemmel, szeretettel gondozzák a roma híveket. A Szent József Egyházközség több mint tíz éve havonta ezer példányban adja ki a Szabó Lajos címzetes kanonok által szerkesztett Egyházi Tudósítót. Hajdu János főesperes az egyház keretében kifejtett tevékenységükért elismerő oklevélben részesítette Hervay Katalin képzőművészt, László Károly színművészt és Szilágyi Zsolt énekest. Ugyanilyen elismerő oklevelet kapott a megyeháza és a városháza is, melyet Antal Árpád polgármester vett át. /Józsa Zsuzsanna: Ezer éve Krisztus fényében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./

2009. szeptember 21.

Szent István király tiszteletére szentelték fel szeptember 20-án, vasárnap Böjte Csaba új kollégiumát Csíksomlyón. A csíksomlyói kegytemplomban volt a szentmise. Az oltár előtt, a szentélyben népviseletbe öltözött fiatalok foglaltak helyet: értük újították fel az egykori ferences gimnázium épületét, amelyet a Csíki Magánjavak száz évre jelképes összegért átadott a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak. A Böjte Csaba által pártfogolt diákok egy része már otthonosan érzi magát az épületben, innen járnak a különböző csíkszeredai iskolákba. Csíkban a ferencesek végeztek komoly közösségépítő munkát. Ennek eredményeként jött létre az az intézmény, amely évszázadokkal ezelőtt olyan embereket faragott a székely legénykékből, akik saját kis közösségük fejlődését, növekedését szolgálták. /Takács Éva: Felszentelték Böjte Csaba új kollégiumát. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 21./

2009. szeptember 22.

Szeptember 19-én ülésezett a csíksomlyói Fodor Házban a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. Az SZNT ki fogja jelölni azt a törvénykezdeményező bizottságot, amely harmadszor is Románia parlamentje elé terjeszti Székelyföld autonómia statútumát. Egy héttel az önkormányzati nagygyűlés csíkszeredai rendezvénye után megjelent az ott elfogadott memorandumnak egy újabb, módosított változata. Ez a szöveg tartalmaz helytálló, vállalható megfogalmazásokat, egészében azonban további változtatásokra szorul. Nem vállalható az a kijelentés például, hogy Romániában nem létezik olyan „tudatos központi politika”, amely az etnikai arányok megváltoztatására irányul. Erre rácáfolnak a tények, az ortodox templomok, katonai laktanyák székelyföldi telepítése, a választókerületek jogsértő kialakítása. Az SZNT felkéri Székelyföld önkormányzati képviselőit, hogy ebben a formában ne írják alá az RMDSZ és EMNT által javasolt memorandumot, mert az ellentétes a székelyföldi autonómia törekvéssel. Az SZNT felkéri az RMDSZ és az EMNT vezetőit, hogy bocsássák helyi, többpárti közvitára a választott önkormányzati képviselők és a helyi civil társadalom bevonásával a memorandum második, a csíkszeredai rendezvény után elkészült szövegváltozatát. /Ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

2009. szeptember 28.

Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban tartották a főegyházmegyei családkonferenciát. Az erdélyi családpasztoráció hétéves múltra tekint vissza. A konferencia meghívottja Bíró László kalocsa-kecskeméti segédpüspök, családreferens püspök volt. A konferencia megnyitóján Jakubinyi György gyulafehérvári érsek emlékeztetett, hogy a magyarságnak is volt egy szent családja: Szent István, boldog Gizella és Szent Imre herceg. /Takács Éva: Főegyházmegyei Konferencia Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 28./

2009. október 22.

Várhatóan döntést hoz a Neamt megyei törvényszék abban a perben, amelyet a csíktaplocai római katolikus egyházközség négy éve indított a tarkői (Tarcau, Neamt megye) polgármesteri hivatal ellen ezerhektárnyi erdő visszaszerzése érdekében – tájékoztatott Boros Károly plébános. A 17. század végén Ghica moldvai fejedelem 7835 hektár erdőt adományozott az akkor már létező csíksomlyói Szent Péter római katolikus egyházközségnek azért, hogy ez a pünkösdi búcsúk idején szállást és élelmet biztosítson a Kárpátokon túlról a csíksomlyói Szűzanyához zarándokló híveknek. Az 1929-es agrárreformkor az egyházi tulajdonban lévő erdőket is kisajátították, de ezerhektárnyi erdőt továbbra is meghagytak a csíksomlyói, illetve az akkor már önállósult csíktaplocai egyházközségnek. 1947-ből még mindig egyházi bérbeadási szerződések tanúskodnak arról, hogy a kérdéses terület a „Szent Péter-egyházközség” tulajdona volt. „Hivatalosan 1953-ban államosították a területet, de még a kommunizmus éveiből származó térképeken is magánerdőként jelölték” – magyarázta a plébános. Az erdő egy része jelenleg közigazgatásilag a Neamt megyei Tarkőhöz tartozik. A csíktaplocai római katolikus egyházközség esete a Neamt megyei hatóságokkal nem egyedi. Gyergyószentmiklós önkormányzata folyamatosan azzal szembesül, hogy a Gyilkostó üdülőtelep térségében a Neamt megyei hatóságok jelentős területeket foglalnak el illegális építményeikkel, illetve feljebb költöztetik a megyehatárt jelző táblát, egyre nagyobb területeket tekintve magukénak. Ez ügyben sok tárgyalás volt, de nincs megnyugtató eredmény. A neamtiak továbbra sem ismerik el az 1968-as megyésítéskor kijelölt határokat. /Jánossy Alíz: Ezerhektáros területért perel a csíktaplocai katolikus egyházközség. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

2009. november 6.

Papíron már évek óta visszakapta a római katolikus egyház azt a csíksomlyói ingatlant, amelyben jelenleg a megyei kórház fertőző és tüdőgyógyászati osztálya működik, de a gyakorlati lépésében csak most tudtak megegyezni a felek. Köztes megoldás körvonalazódik: a kórházi osztályok maradnak, az épület egy részét az egyház veszi használatba. Az ingatlanban működő két kórházi osztálynak nem tudnak máshol helyet biztosítani. A megegyezés szerint a két kórházi osztály marad a somlyói épület egy részében, a jelenleginél kisebb ágyszámmal, kisebb területen, a megüresedett épületszárnyat pedig birtokába vehetné az egyház. Az egyház most azt kéri, hogy az épület központi részét szabadítsa fel a kórház, itt egyházi múzeumot, irattárat rendeznének be. /Forró-Erős Gyöngyi: Részben kórház, részben egyházi múzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./

2009. december 8.

A Mária Rádió csíksomlyói stúdiójának december 12-én lesz az első adása. A hitnek megtartó ereje volt Csíkban az elmúlt évszázadokban, és a jövőben is így kell ez legyen – mondta Koncsag László, a csíksomlyói körzeti stúdió papi igazgatója. Az egyedül élőkhöz és betegekhez is szól a Mária Rádió. Székelyudvarhelyen augusztus 22-én kezdte meg működését a területi stúdió, december 8-át szentelik fel a csíksomlyói körzeti stúdiót. A hívei adományokkal támogatták a Mária Rádiót. /Takács Éva: Megkezdte az adássugárzást a csíki területi stúdió. Mária Rádió Csíksomlyóról. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./

2009. december 11.

A mohácsi vész előtti székely ispánok története vagy középkori csíksomlyói iskoladrámák is ingyen „kölcsönözhetők” az internetről. Egy hónap alatt ugyanis tizenkét kiadványt sikerült digitalizálnia a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárnak. Rég okozott olvasó olyan örömet a Kájoni János Megyei Könyvtárban, mint december elején: ekkor született meg az első bejegyzés a Magyar Elektronikus Könyvtár felületén helyet kapott csíki digitális archívum egyik darabja. Vitos Mária és Vitos Zsófia, a megyei könyvtár művészeti-történelmi részlegének két könyvtárosa viszi számítógépre a régi könyvek, dokumentumok minden egyes oldalát, majd elérhetővé teszik bárki számára a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) honlapján. Az intézmény – közösen a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárával (HRMTK) – sikeresen pályázott 500 ezer forintot a Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégiumánál a digitalizálási munkálatokhoz szükséges alapvető technikai felszerelés – laptop, két speciális könyvszkenner, valamint karakterfelismerő szoftver – beszerzésére. Róth András Lajos, a HRMTK vezetője már évek óta foglalkozik digitalizálással, az Országos Széchényi Könyvtárral kötött partnerszerződés alapján az általa digitalizált művek megtalálhatók a MEK-en. „Amióta elkezdtük ezt a folyamatot, több mint 2300 oldalt szkenneltünk be olyan művekből – többnyire 18–19. századi erdélyi, székelyföldi vonatkozású, illetve helytörténeti kiadványokból, régi helyi nyomdák kiadványaiból, valamint 20. századi erdélyi, székelyföldi vonatkozású munkákból –, amelyek esetében már nem tevődik fel a szerzői jogvédelem kérdése” – mondta Kelemen Katalin, a KJMK dokumentációs részlegének vezetője. A Székelyföldi digitális emlékezet című projekt célja: megőrizni és védeni a székelyföldi vonatkozású nyomtatott kulturális értékeket, bevonni azokat a kulturális körforgásba. A gyűjtemény digitalizált darabjai a http://mek.oszk.hu/07600/07688/ oldalon érhetők el. /Mihály László: Digitális székely emlékek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./

2009. december 28.

A csíksomlyói Csibész Alapítvány jelenleg 221 árvát, elhagyott gyermeket és az állami gyermekvédelmi rendszerből kikerült fiatalt támogat. A Csibész Alapítványt a szükség hívta életre. Gergely István akkori csíksomlyói plébános már a romániai rendszerváltás előtt segítette azokat a gyerekeket, akik 18 éves korukban elhagyták az árvaházakat és az utcára kerültek. Külföldi támogatók segítségével az alapítvány családi házakat vett, műhelyt alapított felkaroltjainak. A Csibész Alapítvány eddig 600 fiatalt segített. /Húsz éves a Csibész Alapítvány. = Erdély. ma, dec. 27.

2009. december 28.

„Édes Hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e’ kis múnkámmal adni, hogy akadály-nélkül dicsirhessék az Istent: Mert ha lelki hasznát az éneklésnek meg-tekíntyük, felette nagy buzgóságra, és lelki áhítatosságra indittya Embert, a’szép Nótára formált Istenes ének-szónak hallása, azért szokták közpéldában mondani: Qui cantat, bis orat; a’ki énekel két annyit cselekszik, mint-ha imátkoznék, mert a’Templom-béli szép éneklés által, mások-is áhítatosságra gerjedeznek, és örömöst halgattyák az Istennek dicsiretit, nagyobb kívánsággal-is igyekeznek öszvegyülni az Isten igéje halgatására” – ezekkel a szavakkal indította útjára Kájoni János 1676-ban Cantionale Catholicum című munkáját. A 17. században megfogalmazott gondolatok azóta is érvényesek. Györfi Erzsébetnek és Elekes Emőkének a Cantionale Catholicumból összeállított előadása a csíksomlyói kegytemplomban a karácsonyi éjféli szentmise előtt, másnap a Segítő Mária Gimnázium dísztermében ilyen ajándékot jelentett. /Takács Éva: Cantionale Catholicum. Ajándékba éneket, muzsikát. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./


lapozás: 1-30 ... 691-720 | 721-748




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998