udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 73 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-73
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2008. május 24.

Oláh Sándor társadalomkutató jegyzi a Kivizsgálás című tanulmánykötetet. Alcíme: Írások az állam és a társadalom viszonyáról a Székelyföldön, 1940–1989. A tanulmányok két történeti korszakot vizsgálnak. Az egyik a „kicsi magyar világ”-ként emlegetett 1940–1944 közötti időszak, a másik a népi demokráciának nevezett korszak fél évszázada. Tivai Nagy Imre hagyatékában lévő közgazdasági írásokból készült válogatás jelent meg a Hargita Kiadóhivatalnál. A törzsanyagot a Csíkmegye közgazdasági leírása című monografikus munka képezi, ezt egészítette ki a szerkesztő, Nagy Benedek egy, a székely kivándorlás okait vizsgáló röpirattal, kisebb írásokkal. Kánya József adjunktus előszavában ma is időszerűnek tartja a száz évvel ezelőtt megfogalmazott következtetéseket. Az Alutus Könyvkiadó a bécsi dr. Száva Tibor-Sándor családtörténeti kutatásaiban gyökerező, a csíkszépvízi és a gyergyói örménységre kiterjedő kötetét adta közre. Szekértábor a Szármány hegyén címet viseli a Zöld Lajos és Dávid Gyula által szerkesztett kötet. A Zöld Lajos által létrehozott szárhegyi művésztelepen összegyűlt írók tanácskozásainak jegyzőkönyveit, sajtóvisszhangját tartalmazza. Ez a szekértábor a magyar kultúra önvédelmét jelentette. /Sarány István: Zöld olvasónapló zöld könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 24./

2008. augusztus 21.

Csíkszépvízen a községközpontot is magába foglaló két tér kiképzését tervezi az önkormányzat. Egyik a nagy lovagkirály, Szent László nevét fogja viselni, a másikat az államalapító Szent Istvánról akarják elnevezni. Ferencz Tibor, a község polgármestere elmondta, hogy hamarabb épül meg a Szent László tér, amelyet a lovagkirályról mintázott egész alakos szobor (készítője Bocskay Vince szobrászművész) fog uralni. A tér tervét Herczeg Ágnes, budapesti tájépítő készítette, a kivitelezésére legkedvezőbb ajánlatot a budapesti Vegyépszer Rt. tette. A Szent László-legendát idézi majd az erre a célra emelt halmon létesített kút is, melynek vize a szobor tövére folyik alá. Ennek meghosszabbításaként épül meg később a Szent Istvánról elnevezett tér is. /Kristó Tibor: Szent László tér lesz Csíkszépvízen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 21./

2008. augusztus 26.

Az 1940. augusztus 30-án kihirdetett második bécsi döntéssel Észak-Erdély visszatért Magyarországhoz, ezzel budapesti fennhatóság alá került több mint egymillió magyar és nagyjából ugyanennyi román lakos. Mintegy 800 ezer magyar Dél-Erdélyben továbbra is Románia állampolgára maradt. A bukaresti külügyminisztérium már másfél hónap múltán jegyzéket intézett a tengelyhatalmakhoz, hogy jelezze: a magyar hatóságok terrorakciók segítségével végeznek etnikai tisztogatást. Ez okból a román kormány olasz–német vegyes bizottság létrehozását javasolta Kolozsvár székhellyel. Csalódást okozott a románoknak, hogy brassói központtal Dél-Erdélyben is megalakult egy ilyen semleges testület, mert az itteni magyar lakosság sérelmeket szenvedett el a román hatóságok részéről. Kiderült, hogy a kolozsvári bizottság nem vesz készpénznek minden román panaszt, hanem német alapossággal utánajár a valóságnak. Így történhetett meg, hogy 1944 első felében 97 esetből csak 15-öt vett figyelembe, a többit alaptalannak ítélte meg. Arra a bukaresti állításra sem találtak bizonyítékot, miszerint Magyarország ki akarná űzni Észak-Erdélyből a román lakosságot. A háború befejeztével, illetve Sztálin döntése nyomán Románia visszakapta Észak-Erdélyt, így a német–olasz bizottságok beszüntették tevékenységüket. A románellenes magyar vérengzések réme mégis új időszerűséget nyert – 1985-ben. Erre – 30 év elteltével – azért volt szükség, hogy Románia meggyőzze a nagyvilágot: a Nicolae Ceausescu ellen szervezett amerikai tüntetések értelmi szerzői ugyanazok a véres kezű irredenták, akik a bécsi döntés után halomra gyilkolták a békés észak-erdélyi román lakosságot. Ezt a tételt hivatott dokumentálni több, egymás után megjelent könyv is, elsőnek Ion Lancranjan hírhedt soviniszta, uszító műve, a Cuvant despre Transilvania (1982). A bukaresti Politikai Kiadó gondozásában 1985-ben román, angol, francia és német nyelven megjelent egy „leleplezéseket" összegező kötet a következő címmel: Teroarea horthysto-fascista in nord-vestul Romaniei, 1940–1944, vagyis A Horthy-fasiszta terrorizmus Északnyugat Romániában (a ’80-as években az Erdély elnevezést nem volt szabad használni). A szerzői kollektíva öt tagja egytől egyig a pártvezetőség oszlopos aktivistája volt, élen Mircea Musat professzorral, Ceausescu történész-tanácsosával, aki 1989 után a szélsőséges sovén-nacionalista Nagy-Románia Párt hangadó tagja lett (és maradt haláláig). A magyarellenes kampány azonban hamarosan öngólnak bizonyult. Kanadában egy újságíró az angol nyelvű változatot lapozgatva gyanút fogott: az egyik képen látható halott, akit a képaláírás szerint Horthy fasisztái juttattak erre a sorsra, feltűnően hasonlít egy bábra, amilyen ruhaboltok kirakatában csábítja be a vásárlókat. Az újságíró felkérte Vera Philips törvényszéki fotószakértőt, véleményezze a könyv képanyagát. Ennek eredményeként 23 felvételről bizonyították be, hogy hamisítvány: a műanyag hullák mellé hátteret egyéb képekről montíroztak, néhány sebesült több, más helyen készült felvételen is előfordul. Ugyanígy, az Észak-Erdélyből állítólag elűzött románok csoportképein hét férfi hol Csík, hol Maros megyei felvételeken tűnt fel. Az esetnek 1987 őszén külön műsort szentelt a torontói angol és francia nyelvű televízió. Ebben Vera Philips elmondta, hogy a kanadai román követségtől megkérte a felvételek negatívjait, az udvarias hangú levelére azóta sem érkezett válasz, így fenntartja véleményét: a képek nagy része friss hamisítványként ennek a könyvnek az illusztrálására készült. Magyar történészek bebizonyították, hogy a nagy pártharcos írók több esetben felelőtlenül dobálóznak „leleplezéseikkel". Így történt például Csíkszépvíz és Csíkszentmárton esetében: a könyv szerzői drámai színekben ecsetelik, hogyan vált földönfutóvá az előzőleg bántalmazott, megkínzott, itteni román lakosság, holott az 1939. évi, bukaresti hivatalos adatok szerint is ezek színmagyar helységek voltak. Arról, hogy a Dél-Erdélyben rekedt magyarságot milyen elbánásban részesítették a román hatóságok, egyetlen könyv vagy újságcikk sem jelent meg, pedig az említett semleges német–olasz bizottságok jelentéseiben bőven akadt volna bizonyíték. A Maniu-bandák szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi vérengzéseiről pedig 1944 után a Scanteia pártlap közölt cikksorozatot. /Barabás István: Többszörös halottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

2008. szeptember 2.

Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános kórusának tagjai fogadták énekkel a szerzőt Marosvásárhelyen, a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében. A külföldön élő dr. Száva Tibor nyugdíjas mérnök több évtizedes kutatómunkájának eredménye a Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában című kötet. Az erdélyi magyarörmények neves, illetve elfeledett személyiségeit felvonultató, újonnan megjelent vaskos kiadványt Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője mutatta be. Hangsúlyozta: egy élet műve ez. Száva Tibor úgy érezte, hogy kötelessége elmondani mindazt, amit felfedezett. /Nagy Botond: Magyarörmények nyomában… = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

2008. november 15.

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó Műterem kismonográfia-sorozatának újabb köteteinek szerzői Márton Árpád illetve Nagy Miklós Kund, akik Major Gizella valamint Bocskay Vince eddigi pályáját mutatták be. A marosvásárhelyi Bernády Házban a két kiadványt ismertették, egyúttal a két művész közös kiállítása is megnyílt. A festőnő mintegy negyedszáz pasztellképe és linómetszete, Bocskay Vince szobrásznak pedig néhány terrakotta kisplasztikája és monumentális köztéri szobrairól készült fotói nyújtottak bepillantást a két művész világába. Bocskay Vince alkotása, Márton Áron püspök hatalmas bronzszobra évek óta elkészült, de a hatósági packázások miatt még mindig nem avathatták fel Kolozsváron a Szent Mihály-templom elé szánt helyén. Az 1989-es fordulat után a szobrászokra újabb feladatok vártak, pótolni kellett a magyar emlékszobrászat komoly hiányait, következtek tehát a megrendelések, a pályázatok, és a Szovátán élő művész, Bocskay Vince válaszolt a kihívásokra. Petőfi, Balcescu, Márton Áron szobormása, Bernády György Marosvásárhelyen, Mikes Kelemen Zágonban, Mikó Imre Sepsiszentgyörgyön, Bod Péter Felsőcsernátonban, Patachich Ádám Kalocsán, Apor Vilmos Gyulán, 1848 és a két világháború emlékműve Kézdivásárhelyen, a Millenniumi oszlop Székelykeresztúron, a Don-kanyar hőseinek emlékműve Marosvásárhelyen és más kiváló monumentális alkotások bizonyítják tehetségét. Legújabb művét, Szent László bronzszobrát Csíkszépvízen avathatják, remélhetőleg a nem távoli jövőben. /(nk): Műteremtől Műteremig. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 15./

2008. december 19.

Egy éve hunyt el a kiváló sebész főorvos, dr. Megyes Tibor /sz. Csíkszépvíz, 1944/. 1968-ban Marosvásárhelyen szerzett orvosi oklevelet. 1975-től a csíkszeredai megyei kórház sebészeti osztályán dolgozott, 1994-től a sebészeti osztály vezető főorvosa volt. Intenzíven foglalkozott a melldaganatok – főleg a mellrák – patológiájával és sebészeti kezelési lehetőségeivel, e téren igen nagy elismerésre tett szert. 2007 májusában Hargita Megye Tanácsa életműdíjjal tüntette ki. /Forró-Erős Gyöngyi: In memoriam Megyes Tibor. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

2009. június 26.

Szent László királynak állít szobrot a helyi önkormányzat június 27-én Csíkszépvízen. A Bocskay Vince szovátai szobrászművész készítette szobrot ünnepség keretében leplezik le. A Hargita megyei településen erőteljesen él a Szent László-kultusz, a falu eredet- és alapításlegendája is a szent király személyéhez kapcsolódik. Szent Lászlónak Erdélyben köztéri szobra csak a nagyváradi székesegyház előtt áll. /Pap Melinda Szent László-szobrot avatnak Csíkszépvízen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./

2009. június 26.

Jelenleg a szamosújvári örmény közösség 120 főt számlál. Beszélhetünk magyar, illetve román örményekről, de leginkább az előbbiek vannak többségben. Az erdélyi örmények a katolikus egyházhoz tartoznak, amelyen belül megkülönböztetünk négy örmény katolikus közösséget: a gyergyószentmiklósit, a csíkszépvízit, az erzsébetvárosit és a szamosújvárit, mondta el Debreczeni Szabolcs, a Szamosújváron újraalakult Örmény Múzeum Egyesület gazdasági igazgatója. Az örmények a kapcsolatot leginkább a vallási események révén tartják, ilyen a Világosító Szent Gergely ünnepe, amelyen nem csak az erdélyi, hanem egész Románia területén élő, sőt a magyarországi, kanadai, örményországi stb. örmények is találkozhatnak egymással. A kapcsolat fenntartásában fontos szerepe van a szamosújvári „Pro Armenia” Alapítvány kiadványának (ARMENIA Magyarörmény időszaki szemle), amely az örmény közösségek életéről tudósít. Az örmény katolikusok szentmiséje magyar nyelven folyik, de az énekek és a Miatyánk örményül. A tulajdonképpeni Örmény Múzeum Egyesület 1904-ben alakult, majd a második világháború után megszűnt. Az újraindítás ötlete Mircea Tivadartól származik, aki az Egyesület kulturális igazgatója. Az Örmény Múzeum Egyesület elnöke Esztegár János. Az egyesület székhelyét az örmény katolikus egyház biztosítja a plébánia melléképületében. /Vetési Júlia: Újraalakult szamosújvári Örmény Múzeum Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

2009. július 1.

Csíkszépvízen Szent László három méter magas, egész alakos szobrát avatták fel június 27-én. A falunapok kiemelkedő eseménye volt a Szovátán élő Bocskay Vince szobrászművész monumentális alkotásának leleplezése. A szobor állva, kezében az országalmával és egy bárddal ábrázolja a lovagkirályt. Erdélyben a rendszerváltás óta magyar közösség még nem állíttatott ilyen nagyméretű szobrot. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 1./

2009. július 11.

Csíkszépvízen Szent László szobra már beilleszkedett a tájba. A lovag király ott áll őrzőn a kőtalapzatán. Az alkotónak, Bocskay Vince szovátai szobrászművésznek ez jó éve: néhány hónappal ezelőtt avatták a kolozsvári Szent Mihály-templom főbejáratánál másik monumentális művét, Márton Áron püspök egész alakos bronzmását. Erdélyben a rendszerváltás óta magyar közösség még nem állíttatott ilyen nagy méretű szobrot, annak ellenére, hogy Csíkszépvíznek alig másfélezer fős a lakossága. /N. M. K. : Szent László Csíkszépvízen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 11./

2009. július 28.

Befejeződött az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Filmtett–Duna Műhely Alkotótábor. A szervezők számára fontos volt, hogy a filmszakma elismert személyiségei által irányított 65 felvidéki, vajdasági, magyarországi és erdélyi résztvevő megismerje egymást, a tábor befejeztével is közösen dolgozzanak különböző produkciókon. A Hargita megyei Csíkszépvízen tartott táborban Buzogány Klára, a Filmtett munkatársa, a tábor egyik szervezője elmondta, a vártnál jóval több alkotás született, szám szerint 22 filmet készítettek a résztvevők. /Ferencz Zsolt: Gazdag termés született a 8. Filmtett–Duna Műhely Alkotótáborban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

2009. október 7.

Szeptember 26-án a gyulafehérvári főegyházmegye megalakulásának ezer éves emlékére keresztet állítottak a Pogányhavason. A közel 3 méteres kereszt felirata: 1009 – 2009 – A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye 1000 éves alapításának emlékére – állíttatta a Szépvízi Közbirtokosság. A kereszt falu felé néző oldalán az idézet: Országokat lehet szétdarabolni: nem lehet legyilkolni lelkeket – Reményik Sándor. Gál Antal, a Szépvízi Közbirtokosság elnöke köszöntőbeszédében elmondta, hogy a történelem során minden népnek volt egy szent hegye: a görögöknek ott van az Akropolisz, az örményeknek az Ararát, a székelyeknek a Hargita, a szépvízieknek a Pogányhavas. /Pomjánek Béla, Csíkszereda: Keresztény lett a Pogányhavas. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 7./

2009. november 8.

Kovács Bálint magyarországi fiatalember az erdélyi örmények elhivatott kutatója, minden erdélyi örmény katolikus templom/plébánia könyv- és levéltárát jól ismeri, Rómától Örményországig sokfelé kutatott már e közösség története után. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem−hittanár szakán diplomázott 2005 nyarán, majd doktoranduszként folytatta tanulmányait az egyetem Történettudományi Doktori Iskolájában. Egyetemi oktatója, Őze Sándor 2002-ben arra kérte, hogy a Budapesten megrendezendő Örményország Kincsei – Titkok az Ararátról című kiállításhoz gyűjtsön anyagot Erdélyben az erzsébetvárosi örményekről. Erzsébetvárosban megpillantotta az örmények könyvtárát: elzárt helyen, por és pókhálók között közel kétezer 16–19. századi kötetet talált és több folyóméternyi magyar, örmény és latin nyelvű kéziratot, rendezetlenül. Elhatározta, hogy feldolgozza ezt az anyagot, ezzel hozzájárul az örmény kultúra értékeinek megmentéséhez is. Erdélyben négy örmény szertartású katolikus plébánia, ezáltal négy jelentősebb örmény kolónia alakult ki (Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz). Az erdélyi örmények a magyarsághoz asszimilálódtak, örökségüket próbálták megmenteni az örmény városokról írott monográfiákkal, folyóiratokkal. Az erdélyi örmények megtartották örmény öntudatukat, ugyanakkor magyarnak vallják magukat. Kovács Bálint a nyár folyamán Szamosújváron találta meg a világ első nyomtatott örmény nyelvű Bibliáját. 1666–1668-ban nyomtatták Amszterdamban. Szeretné az erzsébetvárosi, majd a szamosújvári és gyergyószentmiklósi örmény könyvtárak katalógusait megjelentetni, ezáltal válnak nemzetközileg ismertté, ugyanakkor védetté is. /Ozsváth Judit: Kincset őrző tiszta forrásból merítve. Beszélgetés Kovács Bálint armenológussal. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-73




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998