udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 80 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-80
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. május 21.

Máj. 18-án díjkiosztó gálával zárult a Kárpát-medencei Stúdiószínházak Fesztiválja Nagyváradon. A stúdióelőadások zsúfolt ház előtt zajlottak. A közönség szavazata alapján a beregszászi Illyés Gyula Állami magyar Színház nyerte el a fesztivál fődíját. /(Balla Tünde): Kis Oscarok a teátristáknak. Végetért a Kárpát-medencei Stúdiószínházak Fesztiválja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

2002. május 27.

Második alkalommal szervezte meg Mákófalva református egyháza a Nádas menti Ifjúsági Találkozót máj. 25-26-án. Az Imre István Zoltán helybeli lelkipásztor által tavaly kezdeményezett találkozó a Nádas menti völgy településein élő fiatalok találkozóhelye kíván lenni. A mákófalvi templomban fellépett a mákófalvi leánykórus, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet angol fiúkórusa, végül sor került a vendég ifjúsági csoportok bemutatkozására. Az egeresi, kisbácsi, kolozsi, türei, valamint a szórványban élő bodonkúti és magyarmacskási fiatalok léptek fel. Délután kulturális műsorszámok következtek: az Amaryllis reneszánsz zene- és táncelőadása, a szucsági Randevú színjátszócsoport kabaréműsora, majd Sebesi Hripszimé Tündér és Sebesi Karen Attila tolmácsolásában a Kossuth izenete címet viselő összeállítás került színpadra, végül a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad kabaréelőadása. /Csáki Jutka: Mákófalván találkoztak a Nádas menti fiatalok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

2004. március 23.

Pusztinán az egyik tanítónő több rendben nyilvánosan kipellengérezte a magyarórákra is járó csángó gyermekeket. Hegyeli Attila a csángó oktatás programfelelős szerette volna elérni, hogy az iskolák rendezvényein tájékoztathassák a szülőket a magyar nyelv tanulásának lehetőségéről. A kérés ellenállásba ütközött. A programfelelős elmondta, a nehézségek ellenére úgy tűnik, jövőre sikerül megkétszerezni a magyar nyelvet is tanuló gyermekek számát a Bákó megyi iskolákban. Reményeik szerint a jelenlegi hét falu mellett még Lábnikban és Diószénben kezdhetik el az ősz folyamán a magyartanítást. /Gazda Árpád: Választási gáncsoskodás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./

2004. június 29.

Újabb moldvai településeken indulhat be a 2004–2005-ös tanévtől fakultatív magyar nyelvoktatás a román tannyelvű állami iskolákban. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől (MCSMSZ) származó adatok szerint a magyar nyelv anyanyelvként való oktatását 286 szülő kérvényezte, ez 15 újabb csoport indulását jelenti. Ha ez megtörténik, a csángómagyarok által lakott településeken 24 magyar tannyelvű csoport fog működni, összesen mintegy 430 gyerekkel. A magyar nyelv anyanyelvként való oktatása – fakultatív, azaz nem kötelező – tantárgyként a csángómagyarok által lakott moldvai falvakban a 2002–2003-as tanévben kezdődött meg, az RMDSZ segítségével. Elsőnek Pusztinán és Klézse községhez tartozó Buda nevű faluban 34 gyermek szülei kérvényezték a magyarórát. A most véget ért tanévben már újabb 137 szülő kérvényezte – közjegyző által hitelesített okiratban –, hogy gyermeke magyar nyelvet tanulhasson. Hét település – Pusztina, Frumósza, Leszpéd, Buda, Somoska és Magyarfalu – iskolájában folyt heti három órában a fakultatív magyar nyelvoktatás. Az eddigi hét csángó lakosságú település mellé ősztől felzárkózó Diószén és Lábnik révén immár kilenc település román tannyelvű állami iskolájában, 24 csoportban tanulhatják a csángó gyermekek a magyart. Emellett továbbra is magyar nyelvű iskolán kívüli foglalkozásokat szerveznek az érdeklődők számára a csángómagyarok által lakott falvakban. Az iskolán kívüli magyar oktatásban tizenegy moldvai településen mintegy ezer gyermek vesz részt – tájékoztatta az MTI-t Hegyeli Attila, az MCSMSZ oktatási felelőse. /Újabb magyarul tanuló csángók. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

2004. augusztus 16.

Levélben tájékoztatta a hét végén a Bákó megyei tanfelügyelőség a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét arról, hogy két újabb csángó településen, Lábnikban és Diószénben is megkezdődhet ősztől az iskolán belül a magyar nyelv tanítása. Lábnikban két, Diószénben egy vegyes csoport alakul a magyar anyanyelvet fakultatív tantárgyként választó gyermekekből. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője elmondta, a levél azért fontos, mert eddig a tanfelügyelőség hivatalosan nem tekintette tárgyalópartnernek a magyar nyelv iskolai oktatásáért fellépő szövetséget. Két évvel ezelőtt még bíróságon kérte a szervezet törvényen kívül helyezését. Ősztől immár kilenc faluban, 24 csoportban mintegy 450 gyermek tanul magyarul írni és olvasni az iskolában. Azok a csángó falvak közül, ahol korábban délutáni órákon kezdtek foglalkozni a gyermekekkel, Trunk maradt az egyedüli, ahol nem sikerült a magyartanítást az állami közoktatás keretei közé is beiktatni. Az iskolán kívüli programokat egyébként valamennyi településen továbbműködtetik. Hegyeli elmondta, a tanárok közül senki nem távozott a csapatból. /Gazda Árpád: Bővül a moldvai csángóoktatás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

2005. február 9.

Kóka Rozália a népművészet mestere, előadóművész és Petrás Mária csángó népi énekes, keramikusművész közös előadást tartottak Budapesten, a Magyarok Házában február 7-én, a Budapesti Székely Kör szervezésében. A bukovinai székelyek és a csángómagyarok sorsát elevenítették meg énekben, mesében, imádságban, mondákban és igaz történetekben. Petrás Mária tűzzománc szobrait és kerámia faliképeit is megtekintette a közönség. Petrás Mária a Bákó megyei Diószénben született, a Magyar Iparművészeti Egyetemen diplomázott 1995-ben, másfél évtizede nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban a csángó ügy, az ősrégi csángó kultúra hiteles követe. Kóka Rozália bukovinai székely család leszármazottja. Gyűjtötte a bukovinai székely hagyományokat, szervezte közösségi életüket. /(Guther M. Ilona): Jóestét Mária – Csángó madonnák. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

2005. február 26.

Vincze Gábor szegedi történész a magyarországi és erdélyi magyarság múlt századi történelmének sok szempontból legavatottabb kutatója. Eddig egyedül vagy társszerzőkkel tíz könyvet írt, emellett négy egyéb kiadványt szerkesztett, megjelent mintegy kilencven tanulmánya, forráspublikációja, cikke. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? /Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/ című, legújabb kötetében a moldvai magyar etnikai csoport modern kori történelmének tanulmányozásához válogatta össze az 1860–1989 közötti időszakból a legfontosabb forrásanyagot. A moldvai magyar etnikai csoport a magyarság egészén belül egyedül produkál még ma is pozitív népszaporulatot. A magyarországi vendégmunka beszűkülni látszik. Ehelyett a moldvai magyarok nagy tömegei vállalnak dél-európai országokban vagy Izraelben vendégmunkát. Vincze Gábor maga is nyugat-európai ideiglenes kitelepedésre – vendégmunkára – készül, az anyaországban nem lévén státus szerinti munkahelye. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? című munkában az első dokumentum 1860-as, az utolsó pedig 1985-ös. 1941-ben a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, majd 1944-ben a Dunántúlra menekültek, s akkor a moldvai csángómagyarok közül is áttelepedett 120–130 család. A moldvai csángókat két faluba telepítették le: Egyházaskozárra és Szárászra. 1940–44 közt volt egy olyan elképzelés, hogy minél több moldvai csángómagyart kell áttelepíteni Magyarországra. 1944 tavaszán kidolgoznak egy konkrét tervezetet, ennek értelmében Bákó megyéből az összes csángó­magyart át kellene hozni Ma­gyarországra, de közbejött az augusztus 23-i átállás, összeomlott a moldvai román front, a tervet már nem lehetett kivitelezni. 1946–47–48-ban több ezer ember csángó szeretett volna áttelepedni Magyarországra. Azonban az akkori magyar kormányok – Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormánya – azt mondák: nem szabad őket befogadni, mert akkor nem tudják megakadályozni a román kormánynak, hogy amennyire lehet, Erdélyt magyartalanítsák. Valóban volt a paragrafusokban és a hatósági szervek cselekedeteiben tetten érhető szándék 1946–47-ben, hogy minél több, főleg észak-erdélyi magyart valamilyen ürüggyel kiutasítsanak Romániából. Emiatt a moldvai csángómagyarokat nem engedték be. Egyéni kiskapukat megkeresve végül is 1946–47-ben áttelepedett még egy 40–50 család. Lábnyikról, Diószénből, Klézséről, Lészpedről. Vincze Gábor hangsúlyozza, hogy ő nem csángószakértő. Vincze Gábort a kilencvenes évek vége felé meghívták Kolozsvárra vendégelőadónak. Előadás-sorozatot tartott a kolozsvári történelem szakos magyar hallgatóknak a romániai magyar kisebbség 1919–1989 közti történelméről. Két évvel később, 1998–99-ben ugyancsak a történelem szakosoknak tartottak speciális kollégiumot. Sikerült jó néhány diákot ,,megcsípni”, azóta közülük néhányan elindultak a történészkutatóvá válás útján. A magyar szakosokkal nem volt ilyen szerencséje. /Sylvester Lajos: Asszimiláció vagy kivándorlás? (Moldvai magyar forráskiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

2005. május 18.

Több mint négyszáz csángómagyar gyerek tanulhatja ma az állami iskolában saját anyanyelvét és történelmét – hívták fel az MTI figyelmét az RMDSZ tisztségviselői azzal összefüggésben, hogy május 15-én, vasárnap a moldvai Rekecsinben letették a jövendő magyar iskolaközpont alapkövét. Kötő József oktatási államtitkár az MTI érdeklődésére nagy jelentőségűnek nevezte a rekecsini jövendő iskola felépítésére vonatkozó kezdeményezést, de felhívta a figyelmet arra is, hogy a csángó gyermekek ma az állami iskolában is tanulhatják anyanyelvüket. Heti két óráról van szó, amelyet beillesztenek a többségi iskola órarendjébe, ezeken az órákon az állam által fizetett tanárok tanítanak. A törvény létezett, csak nem alkalmazták, emiatt szükség volt egy külön miniszteri rendeletre, amely kötelezte a tanfelügyelőséget a törvény alkalmazására. Csángóföldön sok helyen megfélemlítették a szülőket, arra próbálva kényszeríteni őket, hogy vonják vissza aláírásukat. Ezért központi beavatkozásra volt szükség e helyzet orvoslásához – fűzte hozzá az államtitkár. Takács Csaba ügyvezető elnök emlékeztetett: 2002. május 2-án a bákói prefektúrán találkozott az RMDSZ és az akkori kormánypárt, a PSD küldöttsége Markó Béla szövetségi elnök és Viorel Hrebenciuc, a PSD alelnöke részvételével. Ott született a döntés arról, hogy a csángómagyar gyerekeknek is lehetőségük lesz az állami iskolákban a magyar nyelvnek mint anyanyelvnek a tanulására. Takács Csaba tájékoztatott arról: már a 2002-2003-as tanévben 17 klézsei és 24 pusztinai csángómagyar gyerek tanulta az anyanyelvét az állami iskolákban. A 2003. július 3-án – ugyanazon a helyszínen – tartott újabb megbeszélés eredményeként a 2003-2004-es tanévben összesen hét településen (Klézse, Pusztina, Somoska, Magyarfalva, Frumosza, Lészped és Külsőrekecsin) 181 csángómagyar gyerek kapott lehetőséget anyanyelvének iskolai tanulására. A 2004-2005-ös tanévben újabb két településen, Lábnyikon és Diószénben sikerült beindítani ezeket az órákat. Jelenleg tehát 23 csoportban, összesen 460 Bákó megyei csángómagyar gyerek tanulja tanrend szerint anyanyelveként a magyart a fentiekben felsorolt 9 település állami iskolájában. Borbély László, a középítkezési ügyekért és a területfejlesztésért felelős megbízott miniszter a közelmúltban személyesen is találkozott a rekecsini polgármesterrel, aki támogatásáról biztosította a csángómagyarok iskolaközpontjának felépítésére vonatkozó kezdeményezést. /(Garzó Ferenc / MTI): Pontosít az RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2005. máj. 18./

2005. szeptember 28.

Tavalyhoz képest megkétszereződött az iskolában hetente háromszor magyar órákat látogató csángó gyermekek száma a Bákó megyei falvakban, ennek ellenére zaklatottabb hangulatban indult a tanév a moldvai magyarok számára. A megyei tanfelügyelőség az országos tanévnyitó után egy héttel engedélyezte a magyar oktatás megkezdését, több helyen jelenleg is a magyar tanítók ügyességén múlik, hogy megtarthatják az órákat. Diószénben a tanítónő kopaszra nyírással fenyegette a csángó gyermekeket, ha magyarul akarnak tanulni, a Külsőrekecsinhez tartozó Csík faluban pedig a római katolikus pap úgy vette rá a szülőket a lemondásra, hogy a vakációban tartott egyik szülői értekezleten egy ellenszegülő felnőttet gallérjánál fogva eltávolított. Egyik csángó faluban az iskola takarítónőjét fenyegette az igazgató azzal, hogy ha magyar órákat kér gyermeke számára, állás nélkül marad, máshol a hivatalos okmányokért a helyi tanácshoz forduló szülőt azzal utasította rendre a polgármester, hogy bezzeg amikor a magyar órákat követelte, nem ment igazolványért a faluházára. Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program irányítója elmondta, több helyen igazgatócsere történt, sőt, Bákó megye korábbi főtanfelügyelőjét is menesztették, a jelenlegi Radu Ababei pedig nem akarja érteni a csángók moldvai jelenlétét és követeléseit, egyes falvakban pedig a régi igazgatók és helyi plébánosok részéről tapasztalnak rosszindulatot. Ennek ellenére tizenkét faluban közel hatszázötven csángó gyermek jár heti három magyar órára román tannyelvű iskolában, a háznál tartott délutáni órákat ezren látogatják. Kósteleken és Csík faluban idén először kerül be az órarendbe a magyaróra, és több mint negyvenöt év óta először hirdetnek magyar tanári állást Moldvában, jelesen Magyarfaluban. Hegyeli Attila szerint a moldvai magyar oktatási programra fordított pénz és az ebből megfizethető tanár, tanító nem elegendő ahhoz, hogy a csángó gyermekek körében a magyar nyelvet első nyelvvé lehessen fejleszteni, de az elérhető, hogy a kevertnyelvűség egy tisztább kétnyelvűséggé alakuljon. Az elmúlt tizenöt év alatt közel ezer csángó diák érettségizett magyar tannyelvű iskolában Csíkszeredában, Gyimesfelsőlokon, Székelyudvarhelyen és Bukarestben. Jelenleg százöt középiskolás tanul a négy városban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ösztöndíjával, és évente tízen folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön magyarországi egyetemeken a magyar oktatási minisztérium támogatásával. Lesújtó ellenben, hogy az 1990 óta magyarországi egyetemeken végzett kilencven csángó fiatalból alig négyen-öten tértek vissza Moldvába. A csángó falvakban jelenleg tanító erdélyi pedagógusok két-három évente cserélődnek. /Fekete Réka: Fenyegetnek a magyar szóért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

2005. október 14.

Ha a szülők által megfogalmazott kérésekben nem szerepel, hogy a magyart mint anyanyelvet szeretnék tanulni gyermekeik, akkor úgy is értelmezhető, hogy egy idegen nyelvet választanak, ez pedig nem azonos az anyanyelv oktatásával – nyilatkozta Radu Ababei Bákó megyei főtanfelügyelő azt követően, hogy a magyarórák helyzetéről tárgyalt a kétnapos látogatásra Bákó megyébe érkezett Matekovics Mihály kisebbségi oktatásért felelő minisztériumi főigazgatóval. A délutáni tárgyalást megelőzően a szaktárca képviselője három faluban tájékozódott a magyarórák helyzetéről. Klézsébe, Dioszénbe és Magyarfaluba a minisztérium képviselőjét elkísérte az az Adrian Horodnic tanfelügyelő is, aki nemrég magyarfalusi látogatása során megtiltotta Kovács Melánia tanárnőnek, hogy a jegyeket beírja a napló anyanyelvi rovatába, mivel szerinte nem bizonyított, hogy a gyermekek a magyart mint anyanyelvet tanulják. Radu Ababei szerint viszont elégséges, ha ezt az egyik szülő kéri. Jövőre a pedagógusok országos versenyvizsgája előtt harminc nappal fogják meghirdetni a Bákó megyei iskolákban tartandó magyarórákat, illetve ahol erre lehetőség van (ez legkevesebb heti tizennyolc magyar órát jelent), egy teljes magyar katedrát. /Fekete Réka: A magyarórákat anyanyelvként kell kérni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 14./

2006. január 21.

A Hargita Kiadó Bibliotheca Moldaviensis sorozatának legújabb darabjaként megjelent Gazda László könyve, a Codex. A moldvai csángó sors alapvonalai bontakoznak ki a szócikkeiből. Gazda László helytörténeti lexikont írt harmincöt moldvai magyar vagy magyarok által is lakott faluról és városról, gondosan összegyűjtve a tényeket, adatokat, a tudomány által hitelesnek elismert vonatkozásokat. A hetvenes években Gazda László mint földrajztanár, néprajzi gyűjtőmunkát végző iskolások irányítójaként, illetve kutatók kísérőjeként megjárta a leírt települések egy részét, amíg a diktatúra ki nem tiltotta őt is a moldvai Csángóföldről. A kötet fő értékét a településenkénti adatok összegezése jelenti. Gazda László Codexe hasznos eszköze lesz minden további kutatásnak Szabófalváról, Ploskucényról, Románvásárról, Kotnárról, Dioszénről, Forrófalváról, Lábnikról, Szászkútról stb. Gazda László kézikönyvét kétnyelvű kiadásban jelentette meg a kiadó. Mint ismeretes, Tánczos Vilmosnak a moldvai magyarok lélekszámáról szóló dolgozata 85 olyan településről tesz említést, melyben még ma is hallani magyar szót. /(b. kovács): Csángó települések kislexikona. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./

2006. március 18.

2006 két nagy zeneszerző születési évfordulójának esztendeje. Mozart 250 éve jött a világra Salzburgban, Bartók 125 éve született Nagyszentmiklóson. A két jelentős jubileum köré szerveződő nemzetközi rendezvénysorozat kiemelkedő magyarországi eseménye a Budapesti Tavaszi Fesztivál. Az Erdély Művészetéért Alapítvány Vármegye Galériája 1992-től bekapcsolódott a fesztivál programjába, s annak hivatalos részvevőjévé vált, azóta gondoskodik arról, hogy az erdélyi képzőművészek minden alkalommal jelen lehessenek a fesztiválon. Az idén a két zeneszerző személyiségét, életművét választották a kiállítás témájául. A galériavezető Kulcsár Edit felhívást tett közzé a tárlaton való részvételre. Március 21-én a budapesti Vármegye Galériában lesz a kiállítás ünnepélyes megnyitója. A tárlatot Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző nyitja meg. Közreműködik a marosvásárhelyi, jelenleg Székesfehérváron élő szobrász, Székely János Jenő. A kiállítók nagyobbik hányada vásárhelyi alkotó, de Kolozsvárt, Csíkszeredát, Szatmárnémetit, Aradot, Tordát, Szászsebest, Máréfalvát, Diószént, Székelykevét is képviselik munkák a jubileumi rendezvényen. /(nk): Mozart és Bartók az erdélyi művészetben. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 18./

2006. november 30.

Petrás Mária Magyarországon élő csángó kerámiaművész és lánya, Alina munkáiból nyílt kiállítás a budapesti Vármegye Galériában. A Bákó megyei Diószénben született Petrás Mária – akit előbb énekesként ismertek meg Magyarországon, és a Muzsikás együttest idén ő kísérte el erdélyi turnéjára – munkáinak ihletője a mély vallásosság. Pietái, madonnái a csángó hitvilágot jelenítik meg. „Édesanyám az én mesterem. Témáinkban, megközelítésünkben azonban különbözünk: édesanyám egyházi témájú, biblikus jellegű kerámiákat készít, engem pedig a kezdetektől a magyar motívumok, a jelképek világa foglalkoztat. Szeretem az életfa-, a napmotívumot, a virágokat, és érdekel a magyar mondavilág” – vallja magáról Alina, a fiatal művész. /Frigyesy Ágnes, Budapest: Csángó madonnák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

2007. szeptember 3.

Úgy tűnik, lesz elég tanár a csángó iskolákban, a helyi hivatalok negatív hozzáállása azonban nem változott. Az oktatás teljes mértékben való biztosítása, attól függ, hogy a bákói tanfelügyelőségen sikerül-e elfogadtatni a törvény által előírt, de általuk letagadott óraszámokat – mondta Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási részlegének vezetője. Sok magyarországi tanár szeretne náluk tanítani, őket azonban csak iskolán kívüli keretek között tudják foglalkoztatni. Ősztől sikerül beindítani két új helyszínen is az oktatást, először csak iskolán kívüli keretek között: így négy új kolléga fog dolgozni Nagypatakon és Diószegen. Még mindig van 25-30 olyan csángóföldi falu, ahol még nem tanítanak. A tanfelügyelőség 130 magyarórát hirdetett meg, holott a törvényes rendelkezések szerint legkevesebb 210 magyarórára számítanak a Bákó megyei román tannyelvű iskolákban. Vannak olyan falvak – Csík falu vagy Diószén –, ahol évek óta folyik a magyar nyelv oktatása, mégis eltűntek a tanfelügyelőség statisztikáiból. Máshol megvan a törvényes számú kérvény az iskolai magyarórák beindítására, az iskola azonban megtagadta a tanári állás meghirdetését. /Erdős Zsófia: Csángó tanárgondok vége? = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 3./

2007. november 8.

Az RMDSZ számára kiemelt feladat a román környezetben élő magyar közösségek támogatása – mondta Borbély László kormányzati tevékenységekért felelős RMDSZ-alelnök október 7-én a csángóknál, diószéni, illetve forrófalvi látogatásán. Az előcsatlakozási alapokból, illetve a Regionális Operatív Program keretében a falusi infrastruktúrát támogató kormányrendelet által előírt program keretén belül Ágas, Diószén, Gyimesbükk, Gyimespalánka részesült támogatásban. /Feladatunk a román környezetben élő magyarok támogatása. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 8./

2007. december 19.

„Ez a mai hangverseny Böjte Csabáért, valamint az általa gondozott gyermekekért szól”– mondta Hamar Dániel, a Muzsikás együttes tagja azon a telházas koncerten a budapesti Zeneakadémián, melynek teljes bevételét a helyszíni adományokkal együtt a hagyományos magyar népzenét játszó Muzsikás együttes karácsonyi ajándékként a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánlott fel. Az alapítvány Erdély negyven településén közel 1500 gyermek gondozását vállalta fel. „Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé” – vélekedik Böjte atya, az alapító ferences szerzetes. Az est egyik csúcspontja Petrás Mária színpadra lépése volt, a moldvai Diószénben született énekes az együttes rendszeres vendégének számít. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Árvákért zenélő Muzsikás. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

2008. május 29.

Petrás Mária népdalénekes, keramikus a Bákó megyei Diószénen született, a brassói népfőiskola grafika szakán tanult. 1988-tól kényszerűségből szabadúszó lett, rajzaiból, festményeiből tartotta fenn családját. 1990-ben Magyarországon telepedett le. A csángó hitvilágot idéző köztéri munkáit, domborműveit és autentikus énekhangját egyaránt kedveli közönsége. Marosvásárhelyen nemrég a Bartók vonósnégyessel és a Muzsikás együttessel lépett fel. Petrás Mária nem járhatott magyar iskolába. A romániai rendszerváltás után, harminckét évesen jutott el Magyarországra, ekkor tanult meg magyarul írni-olvasni. Budapest mellett, Pomázon él. Régebben gyakrabban járt haza, szülőföldjére, mostanában ritkábban, mert megalapították a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványt, és a teendők lefoglalják. Az alapítvány célja a moldvai csángómagyar családok, gyermekek, diákok, hátrányos társadalmi helyzetűek segítése. Magyarországon énekesként és keramikusként ismertebb, mint szülőhazájában. /Antal Erika: A zene, akár egy szentmise. = Krónika (Kolozsvár), máj. 29./

2008. június 15.

Két éve indították újra Gyergyószentmiklóson a római katolikus teológiai oktatást, a II. Teológiai Napokon, május 29-30-án neves kutatók tartottak előadást, az iskola diákjai alaposan felkészültek ószövetségi dolgozataikkal. A rendezvényt dr. Nóda Mózes, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja nyitotta meg a kar bemutatásával. Részeg Ildikó igazgató a Szentírás pedagógiája alapján beszélt azokról az értékekről, amelyeknek helye kell legyen az oktatásban. Dr. Dombay István docens (BBTE Földrajzi Kar) a vallásos jellegű erdélyi turizmus példáit ismertette a népes közönségnek, külön kitérve a Gyergyó-vidéki egyházi emlékművekre. Dr. Nóda Mózes dékán előadása a zsidó liturgiát mutatta be. A moldvai Diószénből származó Fazakas Gizella csángó egyházi népénekekkel lépett fel, majd a teológia osztályok kórusa énekelt. A második napon ószövetségi diákkonferenciára került sor. Kercsó Katalin dolgozatában a teológia és az evolúciós elmélet viszonyát elemezte, kitérve Pierre Th. de Chardin teológusra, aki szerint az állandóan fejlődő teremtett világ Krisztus felé tart, és ezért a dolgozatáért megkapta az Év Ifjú Teológusa címet. /(GIK): Teológiai napok Gyergyószentmiklóson. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 15./

2008. július 12.

Szerényebb körülmények között, mint Erdőcsinádon, de idén is megszervezték az immár tizenötödik csángótábort a mezőségi szórványtáborral együtt. Július 4-11-e között tizennyolc csángó és több mint harminc mezőségi kisiskolás nyaralt Mezőbándon, akiket Lukácsy Szilamér helyi református lelkész, az egyházközség és a helybéli lakosok fogadtak. Lukácsy Szilamér kifejtette, hogy amikor Erdőcsinádról Bándra hazatelepedett, akkor merült fel a tábor átköltöztetésének kérdése. A gyerekek elszállásolását a mezőbándi családoknál biztosították. A Diószénben a fakultatív magyar nyelvet oktatók szervezték meg az ottani gyermekek táboroztatását, akik olyan szerény körülmények között élnek, hogy különben el sem jutottak volna táborba. /Berekméri Ildikó: Bezárta kapuit a csángó- és szórványtábor Mezőbándon. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 12./

2009. augusztus 11.

Petrás Mária biblikus témájú domborműveiből nyílik tárlat augusztus 14-én a csíkszeredai Kriterion Galériában. A kiállítás következő állomásai Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Bákó és Kolozsvár. A Bákó megyei Diószénben született csángó művésznő munkáit Hegedűs Enikő művészettörténész méltatja. Petrás Mária a brassói Képzőművészeti Népfőiskola grafika szakán végzett 1978-ban, 1995-ben pedig a Magyar Iparművészeti Főiskolán diplomázott, ahol 1997-ben mesteri képesítést is szerzett. 1997-ben volt az első jelentősebb önálló kiállítása. Azóta több mint 170 egyéni tárlata volt. Számos köztéri alkotása áll Magyarország-szerte, de Romániában is. 2006-ban Magyar Művészetért díjban részesült, ugyanebben az évben kapta meg a Szervátiusz Jenő-díjat is, melyet minden évben egy Kárpát-medencei, a nemzeti kultúráért elkötelezett képzőművésznek ítélnek oda. /Varga László: Névtelen szentek között felnőtt művész. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-80




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998