udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 58 találat lapozás: 1-30 | 31-58
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. július 2.

Június 27-én a Mátyás József-emléktárlat nyílt Déván, születésének 72. évfordulóján. Ez életműtárlat, Mátyás József ugyanis örökre eltávozott január 14-én. Mátyás József rendkívüli tehetséggel és hatalmas alkotóerővel alkotott egy életen át. 1960-ban részt vett a velencei biennálén, 1980-ban a besztercebányai grafikai biennálén, 15 egyéni kiállítása volt. Monumentális alkotásai közül megemlítendők a petrozsényi (1968), a brádi (1972) és a hajdúhadházi (1994). Kiállított alkotásait megtaláljuk Moszkvában, Genfben, Milánóban, Bécsben, Buenos Airesben, Pekingben, Hyvinkaaben, Schwetingenben, Helsinkiben. Csíkszentmártoni szülőházában állandó Mátyás József festészeti és grafikai kiállítást nyitottak. /Schreiber István: Mátyás József-emléktárlat Déván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./

2002. november 28.

Nov. 29-én Árkoson tartja küldöttgyűlését és szakmai tanácskozását az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. A konferencia témája az informatizált világ és anyanyelv. Előadást tart Prószéky Gábor programvezető matematikus, alkalmazott nyelvész, valamint Szilágyi N. Sándor, Benő Attila, Demeter Éva és Sárosi Krisztina, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének munkatársai. Dr. Prószéky Gábor a számítógépes nyelvészeti kutatásokra és alkalmazásfejlesztésre szakosodott kutatócég, a MorphoLogic ügyvezető igazgatója. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi és Bölcsésztudományi Karán folytatott tanulmányait követően több elméleti és számítógépes nyelvészeti kutatásban vett részt a hetvenes években, ösztöndíjasként előadásokat hallgatott a Stanford Egyetemen, majd kutatásokat végzett a Helsinki Egyetemen. Többek között az Európai Közösség gépi fordítással foglalkozó kutatásaiban vett részt. Munkásságát 1995-ben a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Kalmár László-díjjal, 1997-ben pedig Kanadában a Worldcom a World Young Business Achiever-díjjal tüntette ki. /(en): Anyanyelvápolók közgyűlése. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

2003. május 17.

Több mint negyvenmillióan élnek kisebbségben Európában, ezek a közösségek egyes országokban akár tíznél is több napilappal rendelkeznek. Az európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (KRNYNE, MIDAS) máj. 8-11-e között tartotta Helsinkiben közgyűlését, ahol társult a Helsinki Egyetem Svéd Társadalomtudományi Főiskolája szervezte értekezlete Európai Újságírói Konferenciává kerekedett ki. Finnország lakosságának mindössze 5,6 százalékát képező svédek sok helyen, az általuk körülbelül ugyanilyen arányban lakott fővárosban is kétnyelvű feliratokat, ügyintézést élveznek, a svéd a finn mellett hivatalos nyelv, az Aland-szigetcsoport autonóm és csak svéd nyelvű, több felsőoktatási intézmény működik ennek a kisebbségnek a nyelvén éppen Helsinkiben, ahol a svéd nyelvű rádió és tévéműsorok központja mellett megtalálható a Hufvudstadsbladet országos svéd napilap székhelye is. Finnországban összesen tizenhárom svéd napilap létezik. Toni Ebner MIDAS-elnök, az olaszországi dél-tiroli német nyelvű Dolomiten főszerkesztője tiltakozott egyrészt az egyetlen baszk napilapot, az Egunkariát ért spanyol hatósági zaklatás, vezetői bebörtönzése és a lap betiltása ellen, majd örömmel üdvözölte a MIDAS bővülését kelet-európai tagokkal, többek közt a Szabadsággal, és ismertette, milyen lépéseket tesz a MIDAS az Európai Uniónál annak elkerülésére, hogy a kisebbségek kimaradjanak a közösség tájékoztatási célközönségéből. A készülő EU-alkotmány kevesebbet akar befogadni, mint az egyébként minden EU-tag által aláírt Európa tanácsi egyezmények, a Kisebbségi Keretegyezmény és a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartája tartalmaz. Szót kapott az új egyesületi tag Szabadság napilap is, amelynek nevében Balló Áron beszámolt arról, hogy a romániai magyar sajtó a támogatás hiánya és az elutasító piac körülményei között létezik. Valamelyes fellendülést hozhat például a bejegyzés alatt álló Romániai Magyar Lapkiadók Egyesülete, amely az újságok közös érdekeiért hathatósabban léphetne fel. A kétmilliós galego és a 750 000-es baszk kisebbség egy-egy napilappal, addig a hétmilliónyi katalánok 9 napilappal uralják a spanyol sajtópiac 30 százalékát. /Balló Áron: Erősödő kisebbségi napilapok. A helsinki MIDAS-közgyűlés jelentősége. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 17./

2003. szeptember 26.

Szept. 19-én nyílt meg Xantus Géza Beato Angelico-díjas festőművész tárlata Gyergyószentmiklóson, a Pro Art Galériában. A tárlaton kiállított pasztelljei és akvatintái révén mutatta be római élményeit a művész. Négy évre Róma volt otthona, annak utcáival, tereivel telítette most képeit. A római ösztöndíjas művészek a magyar művészettörténet jelentős fejezetét alkotják. /Gebauer Imola: Római hangok - Xantus Géza tárlata Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 26./ Megnyílt Xantus Géza kiállítása Gyergyószentmiklóson. Az 1958-ban Csíkszeredában született művész 1999-2003 között a római szépművészeti akadémia festészeti karának ösztöndíjasa, itt nyert művészeti diplomát. Ezt megelőzően 1995-ben fejezte be teológiai tanulmányait a budapesti Pázmány Péter katolikus egyetem hittudományi karán. Egyéni kiállításai voltak Kielben, Helsinkiben, Budapesten, Rómában, részt vett csoportos kiállításokon Torontóban, Hongkongban, Maastrichtben, Belgrádban, Kézdivásárhelyen, Ostrów Wielkopolskiban és máshol, tagja rotterdami, magyarországi és hazai képzőművészeti egyesületeknek, több külföldi kiállításon nyert díjakat és kitüntetéseket. Xantus Géza idén került vissza Rómából, kettős kötődéssel: családja, műterme van Csíkszeredában, de Budapesten is fenntart műtermet, mert szabad foglalkozású művészként ott dolgozik, ahol megrendeléshez jut. Jövőre a budapesti Vármegye Galériában lesz nagyobb kiállítása, amelyen bemutatja Rómában készült olajképeit. Jelenleg sorozatot készít Római látképek címmel, amely albumként jelenik meg Gebauer Imola művészettörténész kommentárjával. /Gál Éva Emese: Római hangok Gyergyószentmiklóson. Xantus Géza tárlatáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

2004. február 2.

A román parlament nemzeti kisebbségi csoportja semmibe vette a demokrácia értékeit, amikor a választási törvény kisebbségi szervezeteket sújtó módosítását indítványozta – jelentette ki Andreescu, a román Helsinki Bizottság társelnöke. Andreescu ezt messzemenően méltánytalannak és jogtalannak minősítette. Szerinte hosszú távon e törvénymódosítási indítványban megtestesülő magatartás könnyen a romániai kisebbségek ellen fordulhat. /Andreescu a választási törvény módosításáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

2004. február 2.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom szerint hamis Eörsi Mátyás azon kijelentése, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) "provokálja" a román hatóságokat, az SZDSZ-es képviselő ezzel szemben úgy véli, hogy a tanács által képviselt a "mindent azonnal és hangosan követelni" politikája nem vezet eredményre. A Jobbik hangsúlyozta: az SZNT és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács törekvései békések és törvényesek, az aktivistái ellen történt jogtalan román rendőri fellépéseket még a román Helsinki Bizottság és az RMDSZ is elítélte. Eörsi Mátyás kifejtette: a kisebbségek ügyében két politika követhető. Az egyik a SZNT által képviselt, amely minél többet követel, semmivel sem elégedett és provokál, vádaskodik. Szavai szerint ezzel a politikával szavazatokat lehet szerezni Magyarországon és a romániai magyarok között is, de nem lehet valódi sikereket elérni kisebbségi ügyekben. Eörsi kijelentette: a romániai magyarság létszámának csökkenése tény, ennek fő oka Románia gazdasági helyzete, de részben a rosszul sikerült státustörvény is hozzájárult a Magyarországra költözéshez. A védőhatalmi státus követelése – mint mondta – nevetséges, mert ilyet Magyarország a nagyhatalmaktól nem fog megkapni és "megint csak arra alkalmas, hogy provokálja a románokat és ezzel újabb ellentétet szítson a romániai román többség és a magyar kisebbség között". /Eörsi: Az SZNT "provokálja" a román hatóságokat. Cáfol a Jobbik Magyarországért Mozgalom. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

2004. március 12.

A romániai magyarság nem veszítheti el képviseletét a törvényhozásban, ezért mind Budapesten, mind Bukarestben, mind az erdélyi magyarság körében küzdeni kell azért, hogy a politikai megosztottság ezt ne veszélyeztesse – fejtette ki Gabriel Andreescu politikai elemző, a Román Helsinki Bizottság vezetője az Erdélyi Riport márc. 11-i számában. A nagyváradi hetilapban megjelent interjú szerint nyilvánvaló, hogy a szakadás a magyarok köréből indult a budapesti politikai erők támogatásával. Elképzelhető – mondta -, hogy román érdekek is vannak a háttérben, de ezek nem mérvadóak. /A romániai magyarságnak küzdenie kell a politikai megosztottság ellen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 12./

2004. április 2.

A rendszerváltás utáni Románia egyik legjelentősebb autonómia-konferenciájának színhelye a szovátafürdői Danubius Szálló. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében, a Pro Minoritate Alapítvány támogatásával ápr. 1-2-én megrendezett konferencián részt vett többek között Andreas Gross, az Európa Tanács jelentéstevője, Gunnar Jansson, Románia volt raportőre, Ignasi Guardans, az Európai Parlament katalán képviselője, Cristoph Pan dél-tiroli politikus, Komlóssy József svájci politikus, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, román részről pedig Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke és Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság képviselője. Jelen volt az EMNT és az SZNT teljes vezetősége és az RMDSZ integrációs és külügyi bizottságának elnöke. Tőkés László református püspök, az EMNT elnöke kijelentette, hogy hosszú évtizedek óta tartó fogyatkozás és pusztulás után gyökeres változásra van szüksége romániai magyar nemzeti közösségnek. A megoldást az autonómia és az integráció együttesen kínálja. Románia a nemzeti kérdés megoldását Trianon óta folyamatosan a kisebbségek beolvasztásában vagy eltávolításában látja. A püspök azt is szóvá tette, hogy immár egy éve nacionalista össztűz zúdul az autonómia képviselőire. A hecckampányból az RMDSZ is jócskán kiveszi a részét, úgyszintén a magyar kormány. Az MSZP összefog az utód kommunista román Szociáldemokrata Párttal az erdélyi autonómia-mozgalom letörése végett, hangsúlyozta Tőkés László. Andreas Gross svájci politikus fontosnak tartotta a kisebbség és a többség közötti megegyezést, a hatáskörök pontos megosztását és az anyaország elkötelezett támogatását. Komlóssy József, a svájci SENCE alelnöke előadásában a sokszínű Svájc államrendszerét, a négy hivatalos nyelv alkotmányba rögzítésének történetét, a Svájcban élő népek példa értékű önrendelkezésének megvalósítását ismertette. /Makkay József: Önrendelkezést közmegegyezéssel lehet kivívni. A nyugatiak szerint az autonómia a demokráciaépítés folyamata. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./ Magunknak kell megteremtenünk – így összegezhető a szovátai autonómiakonferencia első napjának tanulsága. Christoph Pan, a dél-tiroli autonómia ,,atyja” a modell gyakorlati vetületeit ismertette, hangsúlyozva, hogy elengedhetetlen az autonómia jogi megalapozása. Ignasi Guardans katalán képviselő az 1978-as spanyol alkotmányt ismertette, amely gyakorlatilag 17 autonóm régiót statuált. Az alandi svédek képviseletében felszólaló Gunnar Jansson azt az autonómiamodellt ismertette, amely túlmutat a Gross-jelentésben megfogalmazottakon, hiszen már a második világháború után az akkori finn miniszterelnök kijelentette: a svédeknek adjunk meg mindent, amit kérnek és még ötven százalékot.  Komlóssy József előadásában az államokon belüli demokratikus rend egyik letéteményeseként értelmezte a területi autonómiát. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, kijelentette: Székelyföld közössége nem mond le a területi autonómiáról. /(Ferencz): Magunknak kell megteremtenünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 2./

2004. május 15.

Xantus Géza kiállítása a Bernády Házban: csíkszeredai festő itáliai képei Marosvásárhelyen. Xantus Géza négy évig ösztöndíjasként Rómában tanult, és 2003-ban diplomázott az Accademia di Belle Arte festészeti karán. Budapesten, Rómában, Helsinkiben, Kielben voltak sikeres kiállításai eddigi pályája másfél évtizedében. Budapesten teológiai tanulmányokat is folytatott. A kisgrafikától, az ex librisektől a monumentális munkákig, freskók, színes üvegablakok, belsőépítészeti tervek megvalósításáig terjed foglalatosságai köre. Budapesten a Magyar Püspökkari Konferencia kápolnájának ablakain van Keresztút-sorozata, Miskolcon az Ige templomában látható ötven négyzetméteres szentélyfreskója, a szatmári püspöki palota dísztermének tavalyi felújítása is az ő tervei alapján történt. /N.M.K.: Áttört dimenziók. Xantus Géza kiállítása a marosvásárhelyi Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 15./

2004. július 28.

Aggodalmának adott hangot Christopher H. Smith republikánus képviselő, az amerikai kongresszus Helsinki Bizottságának elnöke a vajdasági magyarságot érintő atrocitások miatt. Felhívta a szerb elnök figyelmét a főképpen fiatalokat érő bántalmazásokra, a temetők meggyalázására, a tulajdon rongálására. A New York-i székhelyű Hungarian Human Rights Foundation (HHRF) értesülései szerint az a tény, hogy korábban Tom Lantos, a külügyi bizottság demokrata elnöke, most pedig Smith szólította fel a szerb politikusokat az atrocitások megfékezésére, azt jelzi: fokozódik a külső nyomás Szerbiára. A HHRF évtizedek óta szoros együttműködésben dolgozik a Helsinki Bizottsággal, és jelentései révén folyamatosan tájékoztatja a közép-kelet-európai magyar kisebbségek helyzetéről. Hámos László, az alapítvány elnöke Smith képviselő sürgős közbenjárását kérte a vajdasági nacionalista megnyílvánulások megfékezésére. /Újabb amerikai felszólítás Szerbiának. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

2004. november 5.

Gabriel Andreescu, a román Helsinki Bizottság elnöke hívta fel a figyelmet egy különös dokumentumra, amely a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ igazgatójának frissen megjelent könyvében olvasható. Íme: „Genf, 1990. szeptember. Maximális titoktartás mellett Gorbacsov és Kohl az alábbiakban állapodtak meg: 1. a Szovjetunió ne ellenezze Csehszlovákia felosztását; 2. a Cseh Köztársaság a német gazdasági érdekszféra része lesz; 3. Németország kárpótolja Oroszországot a kelet-európai befolyása elvesztéséből adódó gazdasági hátrányokért; 4. Magyarországnak lehetővé teszik, hogy az első világháború utáni trianoni békeszerződéssel elveszített területei visszaszerzésére törekedjen; 5. Németország növeli a Magyarországnak nyújtott gazdasági segítséget, hogy ott magasabb legyen az életszínvonal, mint Szlovákiában, ami vonzóbbá teszi Szlovákia Magyarországgal való egyesülésének gondolatát; 6. a Szovjetunió ne emeljen kifogást Jugoszlávia felosztása ellen, és fogadja el Horvátországnak és Szlovéniának a német gazdasági érdekszférához való csatlakozását, továbbá támogassa Kárpát-Ukrajna Magyarországhoz való csatlakozását, ha az ukrán nacionalisták » romboló tevékenységet« folytatnának" (Alexandru Radu Timofte: A titkosszolgálatok hosszú útja a demokráciához, 2004, 108. o.). A dokumentum nyilvánvaló képtelenségeket állít. /Molnár Gusztáv: Románia: akik voltak, és akik lesznek, Magyar Hírlap, okt. 30. – átvette: Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

2004. december 28.

Calin Popescu Tariceanu kijelölt miniszterelnök dec. 26-án ismertette kormányát, a képviselőház és szenátus dec. 28-án dönt arról, hogy bizalmat szavaz-e vagy sem a kabinetnek. A parlamenti szakbizottságok dec. 27-én hallgatták meg a miniszterjelölteket. A leendő kormányban mind az RMDSZ, mind pedig a Demokrata Párt (DP) és a Román Humanista Párt (RHP) egy-egy miniszterelnök-helyettesi tisztséget kapott. Az RMDSZ erre a posztra Markó Bélát, a DP Adrian Videanut, az RHP pedig George Copost delegálta. A 24 tagú kabinetben a liberálisok tíz, a demokraták nyolc, az RMDSZ négy, a humanisták pedig három tárcát szereztek (az NLP-nek jutó miniszterelnöki tisztséget is beleértve). Markó a művelődési-, oktatási- és integrációs tárcák munkáját fogja koordinálni, Videanuhoz a gazdasági, Coposhoz pedig az üzleti élettel, a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos tárcák tartoznak majd. A gazdasági tárca a humanistáké, a 35 éves Codrut Seres személyében. Monica Macovei, az Emberi Jogok Védelméért Szövetség – Helsinki Bizottság vezetője kerül az igazságügyi tárca élére. A belügyi tárcát Vasile Blaga (DP), a védelmi tárcát pedig a Fehér megyei tanács elnöke, Theodor Athanasiu (NLP) vezeti. Külügyminiszter az alig 36 éves Mihai Razvan Ungureanu (NLP) lett, a 35 éves Ionut Popescu (NLP) pedig pénzügyminiszter. Mircea Micleát kérték fel az oktatási tárca vezetésére. Miclea a Babes–Bolyai Tudományegyetem legfiatalabb professzora, aki jelenleg a pszichológia tanszéket vezeti. Az RMDSZ Operatív Tanácsa dec. 25-én úgy döntött, a szövetség a területi szervezetekért és önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnököt, a 33 éves Nagy Zsoltot kéri fel a távközlési és informatikai minisztérium vezetésére. A kormánnyal való kapcsolattartásért felelős ügyvezető alelnök, Borbély László a szállítás- és lakásügyi, valamint a turizmusért felelős minisztériumhoz tartozó középítkezési és területrendezési részleg felügyeletével megbízott miniszter lesz, Winkler Gyula volt Hunyad megyei parlamenti képviselő pedig a gazdasági minisztériumhoz tartozó kereskedelmi részleget vezeti majd. Ioan Bolcas, a Nagy-Románia Párt alelnöke kifejtette, soha nem fognak egy olyan kabinetnek bizalmat szavazni, amelynek "az irredenta RMDSZ" is tagja. /Sz. K.: Ma szavaz a parlament a Tariceanu-kormányról. Négy RMDSZ-es miniszter: Markó, Borbély, Nagy Zsolt és Winkler Gyula. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 28./

2005. január 18.

A Magyar Helsinki Bizottság annak a véleményének adott hangot, hogy a magyar kormány kivitelezhetetlen álmegoldásokkal hitegeti a magyar közvéleményt és a határon túli magyar szervezeteket, ahelyett, hogy befejezettnek tekintené a vitát, és megvalósítható megoldásokat keresne. A magyar kormánynak mérlegelnie kellene, hogy a határon túli magyaroknak, amennyiben Magyarországon kívánnak élni, nem adható-e alanyi jogon magyar állampolgárság – olvasható a bizottság közleményében. A kormány intézkedései vagy csak új nevet adnak meglévő intézményeknek (nemzeti vízum), vagy megvalósíthatatlanok (az uniós országokba is érvényes útlevél más országok állampolgárainak). A közlemény szerint a gyorsabb honosítási eljárás sem segít azon a problémán, hogy a honosítást csak az kérheti, aki igazolni tudja, hogy Magyarországon van hol laknia, van miből élnie. A bizottság szerint azonban a határon túli magyarok többsége erre nem képes, mert ha van is munkalehetőség, „feketén” foglalkoztatják őket. A vízum, amelyet a magyar hatóságok adnak ki, jelenleg is nemzeti vízum. /Álmegoldásokkal hiteget Gyurcsány – véli a Magyar Helsinki Bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

2005. január 25.

Balga ötleteknek nevezte állásfoglalásában a Magyar Helsinki Bizottság a Gyurcsány-kormány nemzetpolitikai javaslatait, mert ezekben tartalmatlan vagy megvalósíthatatlan ígéretekről van szó. Nemzeti vízum? Ma is létezik, s természetesen nem etnikai alapon osztogatják. Csak határon túliaknak szóló, a magyartól eltérő útlevél, amely az Európai Unió egész területére érvényes? A dolgok jelen állása szerint kivitelezhetetlen. Gyurcsány állásfoglalásával szemben a Helsinki Bizottság javasolta: “Minden áttelepülő magyarnak alanyi jogon biztosítani kellene a honosítás lehetőségét. Így járt el a Német Szövetségi Köztársaság a német határoktól keletre élő németekkel. Így jár el Izrael állam azokkal a zsidó emberekkel, akik az ott maradás szándékával lépnek az ország földjére. Ennek az elvnek a kimondásához politikai elszántságra volna szükség a kormány, erkölcsi támogatásra a magyar társadalom részéről.” Gyurcsány Ferenc nyíltan harcot hirdet a határon túli magyar vezetők ellen, közben pedig próbál valamiféle sajátos megoldáscsomagot felmutatni a “haladó hazafiság” jegyében. Gyurcsány nem támogat semmi olyat, ami nem tetszik a szomszédos országoknak, és amit a határon túli magyarok egységesen kérnek. /Pataky István (Magyar Nemzet): Nemzeti lufieregetés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 25./

2005. május 27.

A világháló közvetítésével tartották május 26-án a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját. A virtuális konferencia szervezői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Bolyai Társaság és a KMDSZ, támogatója a Pro Europa Liga és a Mercator Európai Hálózat. A konferencia honlapján (www.conf.bolyai-u.ro) olvasható, a kezdeményezést neves személyiségek köszöntötték levélben, köztük Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök, George Pataki, New York kormányzója, európai parlamenti képviselők (Gál Kinga, Schöpflin György, Bauer Edit, Tabajdi Csaba, Schmitt Pál, Dobolyi Alexandra stb.), a magyar országgyűlés több képviselője (Németh Zsolt, Gedei Mihály, Pokorni Zoltán), valamint neves romániai közéleti személyiségek: Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Markó Béla, Kötő József, Szilágyi Zsolt. Levélben köszöntötte a kezdeményezést Andreas Gross svájci ET-képviselő, valamint Christoph Pan dél-tiroli kisebbségjogi szakértő. A virtuális konferencia a következő kisebbségi nyelven oktató egyetemek képviselői vettek részt: Abo Akademi és Helsinki Egyetem (Finnország), a Bozen/Bolzanói Szabadegyetem, az Írországi Nemzeti Egyetem (Galway), a Tetovoi Egyetem (Macedónia, albán nyelvű), a Cardiffi Egyetem (welsh nyelvű), a Fribourgi Egyetem (Svájc), két baszk, egy galego és négy katalán nyelvű egyetem Spanyolországból. A magyar kisebbségek felsőoktatása a BBTE, a Partiumi Keresztény Egyetem, a komáromi Selye János Egyetem, az Újvidéki Egyetem és a beregszászi főiskola révén volt jelen. A konferencia fő célja: kisebbségi felsőoktatási charta kidolgozása, melyet a részvevők javaslatként eljuttatnának az európai oktatási minisztereknek és az Európai Parlamentnek. A konferenciára több hónapos előkészítés eredményeképp került sor, a szervezőbizottság elnöke, Bodó Barna adjunktus és alelnöke, Hantz Péter adjunktus. /Virtuális konferencia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

2005. június 11.

Az egyik román tévé, Dan Diaconesu OTV-je műsorában minden este megjelennek a román sovén-nacionalizmus élharcosai. Bérelt helye van a műsorban Gheorghe Funarnak, Gigi Becalinak, Adrian Paunescunak, Ion Cojának, levitézlett securitate-tiszteknek, kommunista főembereknek és dilettáns történészeknek. Az OTV teljes terjedelmében hozza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezérének hosszú beszédeit. Hála fejében a párt Tricolor című lapjában mindennap megjelenik Dan Diaconescu fényképe. C.V.Tudor minden alkalommal támadja az RMDSZ-t, amelyet szerinte törvényen kívül kell helyezni, és vezetőit száműzni kell az országból. Ilyenkor mind a vendég, mind a házigazda siet közölni a nézőkkel: ez nem jelenti azt, hogy ők soviniszták, hiszen vannak magyar barátaik, és példának hozzák fel Hajdu Győzőt, aki valóban fel-feltűnik az OTV képernyőjén, hogy a magyar nemzet nevében felháborodva nyilatkozzék az RMDSZ irredentizmusáról, mélységesen elhibázott politizálásáról. Az OTV rendszeresen támadja Magyarország történészeit, a magyar történelmi egyházakat, a Pro Democratiát, a Helsinki Bizottságot, a Securitate Irattárát Felügyelő Bizottságot, általában a magyarokat és a zsidókat. Az OTV-t az Audiovizuális Tanács 2002. szeptember 11-én Corneliu Vadim Tudornak előző este elhangzott antiszemita, xenofób kirohanásai és július 31-i, hasonló szellemű interjúja miatt betiltotta. Emiatt Corneliu Vadim Tudor szenátor és Adrian Paunescu szenátor akkor a szenátus ülésén a sajtószabadság nevében tiltakoztak. Az Audiovizuális Tanács 2004. április 1-jei határozatával jóváhagyta az adó újraindítását. C.V. Tudor és Adrian Paunescu azóta újra állandó meghívottjai az esti műsoroknak. Barabás István újságíró mindezt elítélte és hozzátette, hogy Markó Béla leülhet-e tárgyalni azokkal, akik az RMDSZ-t nemzetárulónak, megalkuvónak bélyegzik meg? /Barabás István: Vendégnek lenni nem kötelező. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./

2005. október 21.

Tóth Károly Antal 1942-ben született Szatmárnémetiben. Kolozsvári egyetemi tanulmányainak elvégzése után Nagyvárad különböző iskoláiban tanított, elsősorban biológiát és kémiát. Csaknem tíz éven át részt vett a minden héten összeülő nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetésében, munkájának szervezésében. Egyik szerkesztője volt az 1982-ben megjelenő, Ellenpontok című nagyváradi földalatti folyóiratnak. Az ebben közölt írásai közül a szamizdat szerkesztőségének Programjavaslata a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében (ennek végleges változatába beépítette társai javaslatait is), valamint a Memorandum a közismertebb. Közvetítők révén mindkét dokumentum eljutott a Helsinki értekezlet madridi utókonferenciájának résztvevőihez. A román állambiztonsági szerveknek az Ellenpontok szerkesztőivel szembeni akciói után családjával áttelepedett Magyarországra. Mivel a szocialista magyar állam némi segítség helyett inkább lehetetlenné igyekezett tenni az életüket, néhány év múlva elhagyták az országot. Egy kanadai kitérő után végül Svédországban telepedtek le. T. K. A. menetközben volt levéltári „tudományos munkatárs”, nyomdai betanított munkás, egyetemista és környezetvédelmi tanácsadó. Jelenleg betegnyugdíjas. Négy gyermeke van, és egy unokája. Írásai a hatvanas évek második fele óta jelennek meg a legkülönbözőbb lapokban. A Hova-tovább? című gyűjteményes kötetét 1994-ben nyomták Szombathelyen, az Ellenpontok általa sajtó alá rendezett dokumentumait pedig Csíkszeredában adták ki 2000-ben. Mindenekelőtt kisebbségi és nemzeti kérdésekkel foglalkozik, de vallásos esszéi is vannak. Több mint 20 év eltelt az Ellenpontokban megfogalmazott Memorandum óta. Borbély Zsolt Attila kérdésére elmondta, a követelésekből egyetlenegy sem valósult meg. A megfogalmazott igények közül igazi – bár itt is inkább részleges – sikert csak a magyar feliratok ügyében sikerült elérni. A követeléseket illetően: nem alakult egyetlen magyar állami egyetem sem; Erdély elrománosítása, a regátiak támogatott áttelepedése tovább folyik; folyamatosan és tudatosan rombolják a történelmi és kulturális múlthoz kapcsolódó környezetet, hagyják pusztulni a magyar műemlékeket; a magyarok többségének érvényesülési lehetőségei ma is kisebbek, mint a románoké. A csángók helyzete a jelentős erőfeszítések ellenére sem sokat változott. A Programjavaslat autonómiát követelt: az egész Székelyföldre kiterjedő területit, továbbá kulturálist. Szerinte most a legfontosabb lenn egy olyan többszintes magyar ifjúsági szervezet megléte, amelynek fő célkitűzése a gerinces emberi tartás, a méltósággal teli öntudat kialakítása, erősítése lenne. Egy ilyen szervezet irányítója csak az egyházak által létrehozott valamilyen ökumenikus társaság lehetne. Alapvető nemzetpolitikai igény, hogy az erdélyi magyar közösség maga intézhesse életének ügyeit. Ezt az autonómia különböző formái biztosíthatják. A legfontosabb nemzetpolitikai imperatívuszok közé tartozik az is, hogy a magyar nemzet tagjainak összetartozása méltó jogi-intézményi formát öltsön végre: a világ bármely országában, így a Romániában élő minden magyar is megkaphassa a magyar állampolgárságot, ha kéri. Az RMDSZ szocialista-szociáldemokrata politikát folytat. Ezek a pártok a legéletképesebbek: mindig arra fordulnak, amerre a nagyvilág szelei fújnak. Amíg az RMDSZ vezetése a jelenlegi elit kezében van, addig e szervezettől épp a legfontosabb célokért való küzdelmet hiába várja az erdélyi magyarság. /Borbély Zsolt Attila: „Erdély elrománosítása, a regátiak áttelepedése tovább folyik”.= Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

2005. november 3.

Az alkotmányt és az emberi jogokat sértőnek, illetve diszkriminatívnak tartja a kultusztörvény tervezetét az a tíz civil szervezet, amelyek nyílt levélben bírálták a napokban a készülő jogszabályt. A legfőbb kifogás, hogy a készülő jogszabály állandósítaná a jelenlegi tulajdonviszonyokat, korlátozva a görög katolikus egyház jogérvényesítési lehetőségeit. A görög katolikus végleg búcsút mondhat a kommunizmus idején elkobzott, máig az ortodox egyház által használt ingatlanainak, ha a kultusztörvény tervezetét jelenlegi formájában fogadja el a parlament. A dokumentum aláírói – köztük a Helsinki Bizottság (APADOR-CH) – szerint a kultusztörvény tervezete számos diszkriminatív, az emberi jogokat sértő előírást tartalmaz. Korábban, tizennégy éven át az 1990-ben elfogadott törvényerejű rendelet megtiltotta a görög katolikusoknak, hogy a bíróságon kérjék elkobzott javaikat. A tavaly életbe lépett módosítás előírja, hogy amennyiben a kétoldalú egyeztetések harminc napon belül nem vezetnek eredményre, a görög katolikusok a törvényszéken kereshetik igazukat. A változtatás óriási felháborodást váltott ki a többségi egyház köreiben. Teoctist pátriárka tizenegypontos tiltakozó levelet tett közzé, amelyben többek között azzal vádolta a görög katolikusok, hogy úgymond jogtalanul visszafoglalják egykori templomaikat. /Szőcs Levente: Kultusztörvény – „fagyos” tulajdonviszonyok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

2006. március 7.

Március 6-án Traian Basescu elnök találkozott a pártok vezetőivel. Az RMDSZ felkéri Traian Basescu államfőt, hogy határozottan foglaljon állást a nemzetgyűlöletre buzdítók ellen – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes a megbeszélést után. Markó szerint a találkozók akkor válnak igazán hatékonyakká, ha reformról, integrációról, stratégiai kérdésekről tárgyalnak a pártok képviselői. A nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kapcsán Markó Béla elmondta, a koalícióban sincs konszenzus, nemhogy az ellenzék körében. A konzultáción megegyeztek abban, hogy a koalícióban sürgősen megoldást kell találni a kialakult helyzetre, annál is inkább, mert a Nemzeti Liberális Párt és a Konzervatív Párt nem emelt kifogást a kisebbségi törvény ellen. A Demokrata Párt azonban továbbra is elutasítja a kormányprogram részét képező, a kulturális autonómia jogi kereteit megteremtő törvényt. Markó Béla határozottan elítélte Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének a március 15-i ünnepség kapcsán megfogalmazott fenyegetőzését. Traian Basescu elnök kéréssel fordult a Székely Nemzeti Tanácshoz és az NRP-hez, egyiktől azt kérve, hogy ne fogadjanak el Székelyföld autonómiájáról szóló „alkotmányellenes” kiáltványt, a másiktól pedig, hogy ne szervezzenek ellentüntetést Székelyudvarhelyen. /Nincs előrelépés a kisebbségi törvénytervezet esetében. Traian Basescu a pártok vezetőivel találkozott. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ Traian Basescu államfő haszontalan kampánynak és sportszerűtlen politikai játéknak nevezte a megbeszélésen a hat jogszabályból álló nemzetbiztonsági törvénycsomag kapcsán a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közötti nyilatkozatháborút a pártok képviselőivel folytatott egyeztetéseket követően. Traian Basescu azt is bejelentette, továbbra is kiáll eredeti javaslata mellett, hogy a törvénycsomagot először a parlament szakbizottságai és a politikai pártok vezetői vitassák meg, és csupán ezt követően kerüljön újra a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé. Basescu a megbeszélésen minden politikai párt elnökének átadta a törvénycsomagot tartalmazó, „titkos” felirattal ellátott CD-t. A liberálisok /PNL/ kezdettől tiltakoztak a nemzetbiztonsági törvénycsomag titkosítása ellen, és az RMDSZ-szel egyöntetűen azt hangoztatták, hogy a jogszabályokat közvitára kell bocsátani, a titkosszolgálatok esetleges túlkapásainak megelőzése érdekében. A Demokrata Párt az egyetlen, amely az államfő által továbbított – vélhetőleg a titkosszolgálatok által kidolgozott tervezeteket – támogatja. „Ha a törvénycsomagot a parlament elfogadja, az rendkívül nagy csapás lenne a hazai demokráciára” – nyilatkozta Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság (Apador-CH) vezetője. A tervezetek lehetővé tennék többek között, hogy a hírszerzők a bűnvádi perekben felhasználható bizonyítékokat gyűjtsenek; házkutatást tartsanak, és elkobozzanak bármilyen iratot vagy tárgyat, amely bizonyítékként szolgálhat; mi több, bizonyítéknak minősülnének a hírszerző tiszt személyes tapasztalatai is. Toró T. Tibor RMDSZ-képviselő, a védelmi bizottság tagja szerint a hírszerzés legalizálni akarja a fedett ügynökök intézményét, illetve az ilyen személyeket foglalkoztató magánjogi szerveződések létrehozását. „Erre vonatkozóan nem létezik ellenőrző mechanizmus, mint ahogyan a hírszerzés egészére sem sikerült 15 év alatt megfelelő megoldásokat találni” – mutatott rá a képviselő. /Béres Katalin, Gujdár Gabriella, Szőcs Levente: Rendőrállam készülőben? A nemzetbiztonság procedurális kérdéseit tisztázták, a jogsértés marad. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 7./

2006. március 30.

Új alapokra kell helyezni a magyarországi kisebbségpolitikát, és ehhez fel kell mérni a szomszédos országokban a rendszerváltozás után felnőtt magyar nemzedéknek az anyaországgal szembeni elvárásait – mondta Sólyom László magyar köztársasági elnök március 29-én Helsinkiben, miután tárgyalt finn partnerével, Tarja Halonen elnök asszonnyal. Az államfő a kétoldalú kapcsolatokon kívül főleg a finnugor együttműködésről, a „zöld elnökök” informális hálózatának tervéről, valamint az Európai Unió jövőjéről, a regionális közösségeknek az EU-n belüli szerepéről folytatott eszmecserét. /Kisebbségpolitika új alapokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 30./

2006. június 15.

A kultusztörvénynek szabályoznia kell az agresszív hittérítés kérdését, jelezte Varga Attila képviselő, az emberjogi, vallási és kisebbségügyi bizottság tagja. Az amerikai Helsinki Bizottság aggodalmát fejezte ki a készülő romániai kultusztörvény tervezettel kapcsolatban. Az amerikaiak mindenekelőtt azt kifogásolják, hogy a jogszabály pénzbírsággal és börtönbüntetéssel sújtja az agresszív hittérítést. A jogszabály nem állapítja meg pontosan, hogy mi tekinthető agresszív hittérítésnek, és mi nem. /P. A. M.: Vita az erőszakos hittérítésről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

2006. július 21.

A moldvai csángók önálló kisebbségként való elismertetését szorgalmazta Gabriel Andreescu, a Helsinki Emberjogi Bizottság (APADOR CH) elnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetem csángóvitájában. Andreescu szerint ezt elsősorban a csángóknak kell akarniuk. Javaslatára kurtán reagált Duma András költő, a Bákó megyében bejegyzett Szeret Klézse Alapítvány elnöke. „Nekünk a magyarságunk kell” – jelentette ki határozottan. Duma azt is sérelmezte, hogy sokan a csángó nyelvet önálló nyelvnek tekintik, holott az legfeljebb nyelvjárás. Varga Andrea Bukarestben élő budapesti történész arról beszélt, hogy ideje lenne nyíltan szembenézni a csángók asszimilációjának valós folyamatával. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány részéről Kolozsváry Tibor közölte, elkészült már a Rekecsinbe tervezett Béke Királynője iskola terve. /Gazda Árpád: Asszimilációra ítélve? = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

2006. október 11.

Rendkívüli ülést hív össze október 13-ra Balog Zoltán, az emberi jogi bizottság fideszes elnöke a szeptember közepi, budapesti zavargások kapcsán; az ülésre meghívást kap a rendészeti miniszter, az érintett rendőrkapitányok, ombudsmanok és emberi jogi civilszervezetek, így a Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért képviselői mellett több sértett és szemtanú is. Balog Zoltán mondta, szeretné, ha egyértelmű lenne, mihez van joga egy járókelőnek, egy békés tüntetőnek vagy egy rendőrnek. A kormánypárti képviselők közül többen az ülés időszerűségét is vitatták. Fogarasiné Deák Valéria (MSZP) alelnök azért nem látta időszerűnek a bizottság ülését e témában, mert egyik hatóságnál sincs még meg a vizsgálat eredménye, így kérdéses, milyen eredményt hozhat egy ilyen ülés. Ékes Ilona (Fidesz) szerint viszont már így is késésben vannak, s nagyon sok jogtalanság történt, amiket meg kellene vizsgálni. /Rendkívüli ülés lesz a budapesti zavargások kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 11./

2006. november 22.

Több mint kétszáz baranyai roma a napokban a jobb megélhetés Svédországba utazott. A magyar jobboldal szerint Gyurcsány-kormány nem képes szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgároknak, a baloldal viszont egyéni akcióként próbálja beállítani a romák felkerekedését. Mindössze hat éve történt, hogy mintegy ötven magyarországi roma Strasbourgban kért (és kapott) menedékjogot, döntésük mögött bűncselekmény lapult. Az akkori ellenzék rögtön rasszizmust kiáltott, budapesti értelmiségiek egy csoportja pedig hálálkodó levélben köszönte meg Jacques Chirac francia államfőnek, hogy országa befogadta a hazájukban „idegengyűlöletnek kitett” romákat. Romániában más a helyzet. A bukaresti kormányok rá se hederítenek, hogy az elmúlt tizenhat évben több tízezer roma vándorolt ki az országból. Romániában egyetlen romastratégiára futotta: inkább külföldön kolduljanak, lopjanak, raboljanak, gettósodjanak a cigányok, mintsem szülőföldjükön. /Rostás Szabolcs: Romák és politikák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./ Emlékeztető: 2001. márciusában magyar értelmiségiek nyílt levelet intéztek Lionel Jospin francia kormányfőhöz, megköszönve, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. „Elkeserítőnek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára.” Az aláírók között volt többek között Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Gombár Csaba, Halmai Gábor alkotmányjogász, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Lengyel László, Nádas Péter és Tamás Gáspár Miklós.

2006. december 28.

Annak ellenére, hogy több civil szervezet, valamint a Helsinki Bizottság is tiltakozott a parlament által elfogadott egyháztörvény ellen, december 27-én Basescu államfő mégis kihirdette a vallásszabadságra és a felekezetek jogállására vonatkozó jogszabályt. /Mégis kihirdette Basescu az egyháztörvényt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

2007. március 19.

Elhunyt dr. Szántay János /Nagyvárad, 1922. dec. 26. – Kolozsvár, 2007/. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett biokémikusi oklevelet, majd a nagydoktorátusi címet a bukaresti egyetemen szerezte meg. Marosvásárhelyen dolgozott mint biokémikus tanár, majd Kolozsvárra költözött, ahol 1953–1964 között az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet klinikáján főkutató volt, közben 1991-es nyugdíjazásáig a kolozsvári 3-as számú klinika izotóp laboratóriumának, majd az orvosgyógyászati laboratórium főkutatójaként tevékenykedett. Állandó szervezője, résztvevője volt az orvosok évenkénti képzőművészeti kiállításainak. Nem szakadt meg szoros kapcsolata kedvenc sportjával, a kardvívással, korábban a vízilabdában is jeleskedett. 1949-es kardvívóviadalban aratott győzelmet, 1952-ben tagja volt a helsinki olimpián szerepelt vívócsapatnak. Március 19-én Nagyváradon, szülővárosában a családi sírboltba temetik. /Dr. Szántay János (1922–2007) = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

2008. május 13.

Nogyon, nogyon szép vót” – súgja oda egy népviseletes pusztinai öregasszony társának a május 9-én tartott magyar miséről kijövet. A pusztinai templomban most először celebráltak magyar misét. Ezt is csak úgy engedélyezte az egyház, hogy azt a veszélyeztetett kultúrákról Bákóban és Pusztinában szervezett nemzetközi konferencia részének tekintették. Elvileg azt a célt szolgálta, hogy a csángókról hangsúlyosan szóló konferencia külföldi vendégei imádkozhassanak, a gyakorlatban viszont a pusztinai magyar érzelműeknek is egyedi lehetőséget teremtett vágyaik beteljesülésére. E település csángómagyar közössége tett ugyanis eddig a legtöbbet a magyar misék engedélyezéséért. A Nyisztor Tinka helyi néprajzkutató vezette Szent István Társaság tagjai megannyi alkalommal gyűjtöttek aláírásokat, írtak leveleket, kértek személyes meghallgatásokat a római katolikus egyház vezetőinél. Bákóban, Iasi-ban, Bukarestben és a Vatikánban is hallatták a szavukat. Kérésük azonban mindeddig nem talált megértésre. Petru Gherghel iasi-i püspök többször is kijelentette, csak akkor engedélyezi, hogy magyar misét is tartsanak, ha meggyőződik róla, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román szertartást. A sors fintora, hogy a mostani magyar mise engedélyezésének feltétele volt, hogy Nyisztor Tinka ne legyen ott a templomban. „Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, mégis szükség volt a kompromisszumra” – nyilatkozta Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke. „Nyisztor Tinka azzal vigasztalódhat, hogy mindannyian tudjuk: nagymértékben az ő érdeme, hogy eljutottunk ide” – tette hozzá Solomon Adrián. Elmondta, a mise előtt a Magyarországon és Olaszországban tanult Pogár Róbert csángó származású pappal kereste fel a pusztinai plébániát. „Azt éreztem, a pusztinai papok is kockázatot vállaltak azzal, hogy engedélyezték a misét. Paptársaik rosszallására számíthatnak emiatt” – magyarázta Solomon. Hozzátette, a moldvai klérus hozzáállását talán inkább jellemzi a klézsei történet, ahol nemrég azzal fenyegette a pap a gyermekeket, hogy nem engedi őket bérmálni, ha magyarórákra járnak. A misét a népviseletbe öltözött pusztinai asszonyok torkából felcsendülő magyar egyházi énekek tették ünnepélyessé. Noha a papok a magyar mise előtti harangozást sem engedélyezték, a mise végéig több mint kétszázan gyűltek össze a templomban, és a vendégek maradtak kisebbségben. Afféle kultúrdemonstráció várt a konferencia vendégeire a pusztinai magyar közösségi ház udvarán is, ahol a felcsendülő zenére táncra perdültek a népviseletbe öltözött helybeliek. A pusztinai bemutató egyébként a bákói Iulian Antonescu Múzeum tanácstermében megtartott tudományos előadásokat kapcsolta a helyszíni valósághoz. A jelenlévők ugyanis azokat a néphagyományokat tanulmányozhatták, amelyeket például az 1906–1907-ben a Csángóföldön járt finn nyelvész Yrjö Wichman írt le. Wichman csángóföldi látogatásairól Ildikó Lehtinen, a finn nemzeti múzeum kutatója tartott előadást. Meinolf Arens történész, a Müncheni Egyetem kutatója természetesnek tartotta az európai nemzetépítési folyamatok létét. Chris Davis, az Oxfordi Egyetem kutatója úgy látta, a magyar állam rossz szolgálatot tett a csángóknak azzal, hogy a második világháború idején megpróbálta magyar területre telepíteni őket. Cornel Boritz, az Oslói Egyetem tanára úgy vélte, a romániai csángókérdés kezelésében példaként lehetne felhasználni azt a tapasztalatot, amely a norvég nemzetállam és a norvégiai számi kisebbség közötti konfliktus megoldásában felhalmozódott. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője szerint az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángók jogküzdelmében, a kritikus pillanatban azonban fontos segítséget nyújtott ahhoz, hogy a moldvai iskolákban elkezdődhessen a magyar nyelv tanítása. Hatos Pál budapesti történész arra figyelmeztetett, hogy a magyar politika akkor talált partnereket a csángógondok orvoslásához, hogyha azt nem magyar nemzeti, hanem demokráciakérdésként közelítette meg. Agnieszka Barszczewska, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója szerint a 19. század végén a csángó falvakra jellemző analfabetizmus segítette a magyar nyelv fennmaradását. Úgy vélte, a csángók azért őrizhették meg hosszú ideig identitásukat, mert zárt társadalmat alkottak. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató egy, ez év elején végzett Tatros menti kutatás alapján állapította meg: a csángók nyelvi asszimilációja megállíthatatlan. A konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő azok iránti elismerését hangsúlyozta, akik nemcsak szakmai kérdésnek, hanem nemzeti ügynek tekintik a csángókérdést. Arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Európai Parlament frakcióközi kisebbségi munkacsoportja javaslatára döntött arról februárban, hogy megfigyelők csoportját küldi a Csángóföldre. Immár a sokadik csángókonferenciát szervezi a Diószegi László által vezetett Teleki László Alapítvány. Szerinte a pusztinai magyar mise volt a legjelentősebb újdonság. Az is figyelemre méltó, hogy Bákó központjában, a Iulian Antonescu Múzeum termében tanácskozhattak, és a moldvai középkori emlékeket számba vevő kiállítás tablói távozásuk után is a falakon maradtak. Elszomorító, hogy a román kollégák nem jötte el. Helsinkiből, Münchenből, Varsóból, Oslóból jöttek előadók Bákóba, a helyi román értelmiség mégsem érezte, hogy itt a helye. /Nogyon, nogyon szép vót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

2008. július 11.

Idén tizenkilencedik alkalommal rendezik meg a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. Annak ellenére, hogy 1997 óta Tusnádfürdő ad otthont a tábornak, a név nem változott, mert elsősorban egy értékrendhez kötődik. Tusványos szabad eszmék szabad tereként (Toró T. Tibor megfogalmazása) kelt életre az 1989-es forradalmat követően. És szabad eszmék szabad tere volt akkor is, amikor elhangzott, hogy az RMDSZ már köszönő viszonyban sincs a belső demokráciával (Tőkés László, 2002, 2005), és az is, hogy nincs szükség olyan pártokra, amelyek soha nem jutnak be a parlamentbe (Markó Béla, 2005). Talán éppen Tusványos lesz az a hely, ahol a szintézis is létrejöhet. Az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábort 1990. július 21-30-a között Bálványosfürdőn szervezte meg a romániai Magyar Demokratikus Ifjúsági Szervezet (MADISZ) és a magyarországi Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) Átmenet a diktatúrából a demokráciába címmel. A tizenkilenc év során magyarországi magyar, romániai magyar és romániai román politikusok, társadalomtudósok, közírók, művészek és újságírók találkozóhelyévé, a magyar–magyar és magyar– román kapcsolatok fórumává vált. Hosszú időn keresztül román egyetemisták csoportjai is ott voltak a résztvevők között. A tusványosi folyamat a magyar–román és a magyar–magyar párbeszéd folyamatát, a közösségépítés folyamatát jelenti. Tusványos programja legtöbbször egy-egy téma köré szerveződött: Közös kihívások az átmenet során (1995), A posztkommunizmus nyomorúsága (1997), Közép-Kelet-Európából Európába (1998), Közép-Európa? Kelet-Európa? Balkán? Regionalizmus és integráció (1999), Kényszerek és lehetőségek (2001), A polgári kibontakozás Európában (2002), Együtt vagy külön utakon. Integráció és nemzeti érdek (2003), Közép- és Kelet-Európa az Európai Unió bővítése után (2004), Európai kihívás – Értékek és érdekek az Európai Unióban (2005), Egy másik Magyarország – Egy másik Románia (2006). Octavian Buracu, az interetnikai párbeszéd szorgalmazója elmondta, a volt nómenklatúra sikeresen konvertálta politikai hatalmát gazdasági tőkére, és ennek révén az új rendszerben is ők lesznek azok, akik irányítani fogják a társadalmat. Renate Weber, a Romániai Helsinki Csoport tagja 1996-ban előadásában úgy fogalmazott, hogy a félrevezetett és manipulált román közvélemény az RMDSZ által indítványozott autonómiát úgy utasítja el, hogy azt sem tudja, a kifejezés mit jelent. Orbán Viktor elmondta: „a magam részéről teljesen legitim igénynek tartom azt, ha bármely ország területén élő nagyszámú kisebbség azzal lép elő, hogy neki az óvódától a legmagasabb szintű képzésig önálló, saját nyelvű oktatási rendszerre van szüksége. Ez Európában mindenhol legitim igény. ”Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterként 1999-ben annak a véleményének adott hangot, hogy az egyetemkérdés nem a multikulturalitásról szól, nem történt más, mint hogy a tanügyminiszter politikai okokból vezette be a fogalmat, mert az egyetem attól multikulturális, hogy olyan szellemiség hatja át, amely arra neveli a hallgatókat, hogy más kultúrákat is értelmezni tudjanak, ne elutasítsák, hanem kíváncsiak legyenek a másságra – ez azonban semmi esetre sem az oktatási nyelv függvénye. A 2005-ös szabadegyetemen került sor Markó Béla és Tőkés László találkozójára, melyhez sokan nagy reményeket fűztek. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor túlzás nélkül tekinthető nemzetközi hírű rendezvénynek. Politikai jelentősége vitathatatlan. /Bognár Zoltán, a Tusványos Press szerkesztője: Szabad eszmék szabad tere. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./


lapozás: 1-30 | 31-58




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998