udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 45 találat lapozás: 1-30 | 31-45
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2003. december 6.

Ion Iliescu elnök dec. 5-én Isztambulba érkezett. Iliescu találkozott Recep Erdogan török kormányfővel, aki értékelte, hogy Iliescu Isztambulba is ellátogat, noha a robbantások miatt Törökországban elhalasztottak egy sor látogatást és értekezletet. /Iliescu Isztambulban. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 6./

1997. november 24.

Szulejman Demirel török elnök Romániába látogatott, nov. 24-én Bukarestben tárgyalt Emil Constantinescu elnökkel. Minden területen követésre méltónak minősítette Demirel elnök a román-török kapcsolatokat. Demirel a két ország között félévenként megtartott csúcstalálkozók keretében látogatott Bukarestbe. A két elnök megállapodást írt alá vámügyi együttműködésről, továbbá kulturális központok létesítéséről Constanta, illetve Isztambul városban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 26./

2002. január 4.

Csakis az EU-csatlakozás mentheti meg Romániát attól, hogy Ion Iliescu államfő és a kormány Corneliu Vadim Tudor fanatikus nacionalistáinak karmaiba, és ezzel kétségbeejtő mélységekbe hulljon – állapította meg Tony Judit a The New York Review of Books novemberi számában közölt tanulmányában. Az ismert történész, a New York-i Egyetem Remarque Intézetének igazgatója szerint Románia minden vonatkozásban Európa sereghajtója. Az EU-nak mégsincs más választása, mint szakítani eddigi elveivel, és befogadni egy olyan államot, amely nyilvánvalóan nem felel meg a tagság követelményeinek. Románia földrajzi értelemben nem tartozik Közép-Európához; Bukaresthez közelebb van Isztambul, mint bármely európai főváros. Nem felel meg a Milan Kundera féle Közép-Európa-meghatározásnak sem, hiszen nem volt része az Osztrák–Magyar Monarchiának. Bár Erdélyben az utazó Közép-Európában érezheti magát az építészet, a kisebbségi nyelvek használata vagy a nagyon is relatív jólét miatt, a Kárpátoktól keletre és délre más a helyzet. /S. D.: Romániát csakis az Európai Unió mentheti meg a nacionalisták karmaiból. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 4./

2002. január 30.

Nov. 16-án, délelőtt a Vatikáni Rádió negyedórás angol nyelvű műsorban foglalkozott a csángókérdéssel. Az adásban megszólalt Tytti-Isohookana-Asumnaa, az Európa Tanács kulturális bizottságának finn tagja, annak a csángó kisebbségi kultúráról szóló dokumentumnak az előterjesztője, amelyet május 23-án Isztambulban az ET parlamenti közgyűlésének állandó bizottsága egyhangú szavazással elfogadott. Most, november 14-én pedig az ET miniszteri bizottsága strasbourgi ülésén adott ki állásfoglalást, megerősítve az előző ajánlásban foglaltakat. Tytti-Isohookana Asumnaa asszony az interjúban elmondta, hogy ő és az ET kulturális bizottságának tagjai is fontosnak tartják, hogy segítsenek a csángóknak önazonosságuk megerősítésében, hogy lehetőségük legyen anyanyelvükön tanulniuk, és legyen joguk ahhoz, hogy anyanyelvüket a liturgiában, az istentisztelet során is használhassák. Ez ugyanis az egyik alapvető jog mindenki számára, hogy használhassa anyanyelvét. Fontos, hogy a csángók rendelkezzenek ezzel az alapvető jogukkal. "Tudom, hogy jelenleg nehéz helyzetben élnek. Térségükben az iskolában és a templomban a román nyelvet használják és a csángóknak nincs lehetőségük arra, hogy előmozdítsák saját kultúrájukat, ami nagyon szomorú. Nem értem, hogy a román tisztségviselők miért olyan ellenségesek velük szemben és nem engedik meg, hogy előmozdítsák kultúrájukat. Az egész folyamat nagyon hosszú és eléggé nehéz volt. Az egyik kérdés, amiről sokat vitatkoztunk, az az volt, hogyan írjuk a csángók nevét. Végül is közösen elfogadtuk azt az írásmódot, a magyart, ahogyan ők írják anyanyelvükön a csángó szót." Arra a kérdésre, hogy az ET csángókra vonatkozó dokumentuma, vagyis az 1521-es számú ajánlások május végén történt elfogadása óta eltelt fél évben történt- e valamilyen változás, a finn parlament tagja azt felelte: "Sajnos semmilyen hírt vagy üzenetet nem kaptam a csángók falvaiból. Nem tudom, hogy sikerült-e nekik megkezdeni az anyanyelvi oktatást vagy sem. Nagyon sajnálom, hogy azt kell mondanom, hogy semmit sem tudok arról, most milyen a helyzetük. Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy ottani barátnőmtől egy levelet, amelyben azt írta, hogy magánúton megkezdték a nyelvoktatást." Titty-Isohookana Asunmaa ezzel kapcsolatban rámutatott: az ET sajátos eszköze, az ún. monitor-rendszer, vagyis a beérkezett levelek, jelzések alapján jelentést készít a változásokról. Az ET továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet, de az a legfontosabb, hogy maguk a csángók adjanak hangot akaratuknak, annak az igényüknek, hogy legyen anyanyelvi oktatás az iskolákban és használhassák anyanyelvüket a templomokban. Az Európa Tanács tehát várja jelzéseiket tevékenységükről, és valóban nagyon fontos, hogy ők maguk tájékoztassanak bennünket, vagy kérjenek segítséget az Európa Tanácstól. Az ET kulturális bizottságának finn tagja megerősítette a dokumentum állítását, hogy mind a magyar, mind a román komoly tudósok körében általánosan elfogadott tény, hogy a csángók magyar származásúak és Nyugatról érkeztek. A legutolsó jelentés végén van egy függelék, amelyet a román küldöttség írt. "Ez azonban különbözik mind az én véleményemtől, mind pedig a hivatalos jelentéstől. A bizottságunkban elhatároztuk, amikor a kérdésről megbeszélést folytattunk, hogy rendben van, adjuk meg nekik (a román delegációnak) a lehetőséget, hogy írják le a felfogásukat, de ezt és szeretném ismét megemlíteni, hogy nem hagyta jóvá sem a kulturális bizottság, sem az Európa Tanács."

2002. február 6.

Constantinos Simitis görög miniszterelnök Romániába látogatott. Románia és Görögország törvényes megoldásokat keres az illegális munkavállalás ügyében, állapodott meg febr. 5-én Adrian Nastase kormányfő görög kollégájával. Simitis leszögezte, hogy a görög diplomácia támogatni fogja Románia csatlakozását az Európai Unióhoz. Ugyanakkor a görög miniszterelnök azt is közölte: Románia, Bulgária, Görögország és Törökország külügyminiszterei hamarosan Isztambulban találkoznak, hogy megtárgyalják a NATO-bővítés kérdését. Ebben a tekintetben Görögország szintén támogatásáról biztosította a román felet. /Görög–román kormányfői találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./

2002. február 13.

Martonyi János magyar külügyminiszter febr. 12-én Isztambulban rövid kétoldalú megbeszélést folytatott román, illetve szlovák kollégájával, valamint Javier Solanával, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével. A törökországi nagyvárosban tegnap kezdődött az a kétnapos konferencia, amely a civilizációk közötti megértés előmozdítását tűzte ki célul – természetesen a tavaly szeptemberi Amerika-ellenes terrorakciók következtében. A Martonyi–Geoana találkozón nyugodtan át lehetett tekinteni a magyar–román kormányközi vegyes bizottság jövő hétfőn Budapesten megrendezendő plenáris ülésének napirendjét. A magyar és a román diplomácia vezetője egyetértett abban, hogy a kormányközi vegyes bizottság ülésének kiemelt célja a kétoldalú kapcsolat minden területen történő előmozdítása, a két ország együttműködésének fejlesztése. A pozsonyi parlamentnek a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatos minapi negatív döntése miatt a magyar–szlovák viszony sokkal "bonyolultabb". Martonyi János és Eduard Kukan mindazonáltal egyetértett abban, hogy folytatni kell a tárgyalásokat a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos közös politikai nyilatkozat szövegének egyeztetéséről, és ennek alapján meg lehet találni a kölcsönösen elfogadható megoldást. /Martonyi és Geaona találkozója. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 13./

2002. február 15.

Törökország és Görögország támogatják a NATO dél-kelet-európai bővítését, így Románia és Bulgária felvételét is a prágai csúcstalálkozón, nyilatkozták a két ország külügyminiszterei Isztanbulban lezajlott találkozójukon, amelyen részt vett a román és a bolgár külügyminiszter is. /Török-görög támogatás Románia NATO-felvételére. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 15./

2002. február 28.

2001. nov. 16-án a Vatikáni Rádió negyedórás angol nyelvű műsorban foglalkozott a csángókérdéssel. Az adásban megszólalt Tytti-Isohookana Asumnaa, az Európa Tanács (ET) kulturális bizottságának finn tagja, annak a csángó kisebbségi kultúráról szóló dokumentumnak az előterjesztője, amelyet tavaly máj. 23-án Isztambulban az ET parlamenti közgyűlésének állandó bizottsága egyhangú szavazással elfogadott. Nov. 14-én az ET miniszteri bizottsága strasbourg-i ülésén adott ki állásfoglalást, hogy megerősítse az előző ajánlásban foglaltakat.Tytti-Isohookana Asumnaa asszony fontosnak tartja, hogy segítsenek a csángóknak önazonosságuk megerősítésében, hogy lehetőségük legyen anyanyelvükön tanulniuk. "Tudom, hogy jelenleg nehéz helyzetben élnek. Térségükben az iskolában és a templomban a román nyelvet használják és a csángóknak nincs lehetőségük arra, hogy előmozdítsák saját kultúrájukat – ami nagyon szomorú. Nem értem, hogy a román tisztségviselők miért olyan ellenségesek velük szemben és nem engedik meg, hogy előmozdítsák kultúrájukat. Az egész folyamat nagyon hosszú és eléggé nehéz volt. Az egyik kérdés, amiről sokat vitatkoztunk, az volt, hogyan írjuk a csángók nevét. Végül is közösen elfogadtuk azt az írásmódot – a magyart –, ahogyan ők írják anyanyelvükön a csángó szót." Arra a kérdésre, hogy eltelt fél évben történt-e valamilyen változás, a finn parlament tagja azt felelte: "Sajnos semmilyen hírt vagy üzenetet nem kaptam a csángók falvaiból. Nem tudom, hogy sikerült-e nekik megkezdeni az anyanyelvi oktatást vagy sem." Az ET továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet, de az a legfontosabb, hogy maguk a csángók adjanak hangot akaratuknak, annak az igényüknek, hogy legyen anyanyelvi oktatás az iskolákban és használhassák anyanyelvüket a templomokban. Egy nemzetközi szeminárium nagyon hasznos lenne számukra. Az ET kulturális bizottságának finn tagja megerősítette a dokumentum állítását, hogy a komoly tudósok – mind magyar, mind román – körében általánosan elfogadott tény, hogy a csángók magyar származásúak és Nyugatról érkeztek. A legutolsó jelentés végén van egy függelék, amelyet a román küldöttség írt. "Ez azonban különbözik mind az én véleményemtől, mind pedig a hivatalos jelentéstől. A bizottságunkban elhatároztuk, amikor a kérdésről megbeszélést folytattunk, hogy rendben van, adjuk meg nekik (a román delegációnak) a lehetőséget, hogy írják le a felfogásukat, de ezt – és szeretném ismét megemlíteni – nem hagyta jóvá a kulturális bizottság, sem az Európa Tanács."Tar Pál, Magyarország szentszéki nagykövete elmondta, hogy egyáltalán nincs közvetlen kapcsolata a csángókkal. A nagykövet tolmácsolta a magyar kormány legnagyobb megelégedését, hogy az Európa Tanács időt és fáradtságot szentelt a csángó kultúra kutatására, majd utalt rá, hogy a iasi-i püspök, Petru Gherghel levélben fejezte ki tiltakozását az ET-nél a dokumentumot illetően. Ismeretes, hogy a helyi püspök a legmagasabb fórum a liturgikus nyelvet illetően, és még a Vatikán sem tehet mást, mint hogy ajánlással fordul az érdekeltek felé. Mádl Ferenc magyar államfő okt. 9-én, a pápával és Angelo Sodano bíboros-államtitkárral folytatott megbeszéléseit követően a Vatikáni Rádiónak elmondta: "Sodano bíborossal a magyar nemzeti kisebbségek és lelkipásztori ellátásuk témájáról beszéltünk. A csángó kérdést illetően új fejleményt jelent az Európa Tanács dokumentuma, amely elismeri, hogy magyar nyelvről van szó, holott ezt sokan vitatták, még a román egyházakban is. Ami új, az az, hogy a Szentszék hivatalos képviselője az Európa Tanács napirendjére tűzte azt a javaslatot, hogy ennek a nemzeti kisebbségnek a lelkipásztori ellátását oldják meg." /Keresztény Szó (Kolozsvár), 2002. febr./

2002. június 27.

A "Három tenger" isztambuli találkozóján megtárgyalták az energiahordozók Kaszpi-tengertől a Fekete-tengerig és a Földközi-tengerig történő szállítására vonatkozó projekt stratégiai jelentőségét – közölte Ion Iliescu államfő azt követően, hogy hazaérkezett a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés Kezdeményezésének Isztambulban megrendezett csúcstalálkozójáról. Iliescu elnök hozzátette: a kérdésről a július 1-3-án sorra kerülő grúziai hivatalos látogatása alkalmával is szó esik. /Belföldi krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./

2004. június 2.

Bulgária aláírta az Európai Beruházási Bankkal azt a 20 millió eurós szerződést, amelynek segítségével új hidat építenek a Dunán a bulgáriai Vidin és a romániai Calafat között. A beruházás fontos része annak az európai közlekedési folyosónak, amely Drezdát köti össze Isztambullal. Az építés 2005 második felében kezdődik el, a tervek szerint a két kilométer hosszú híd 2008-ban lesz kész. Jelenleg a két ország közötti Duna-szakaszon egyetlen híd van, amely a bolgár Ruszét köti össze a romániai Giurgiuval. /S. M. L.: Drezdától Isztambulig. = Krónika (Kolozsvár), jún. 2./

2004. november 27.

Ferenczes István hosszúverseit tartalmazza legújabb kötete /Minerálnájá pesznyá /Pro-Print, Csíkszereda, 2004/. Ennek egyik darabja, a Didergés, amely a Domonkos István-poéma, a Kormányeltörésben méltó párja, a nyelvében is magányosodó, magukra maradt csángók monológjaiból egyetlen panasszá áll össze: ,,Tatöl nostru / mint vagy a mennyekbe / akképp a fődön es / övéjük az ország / az impöröcia királság / hatalom, dicsőség / Adzsud Isztambul / Budapest Bukarest / mennyei kapuk / nyitatlan nyílanak / mennyei gyortyák / gyújtatlan gyúlanak / münk csak a munka / münk csak nem gondol / eccer se itt / máccor se ott / lett lettem / vót / izé / léleknek lélek / halálnak halál.”    A Minerálnájá pesznyá egy romba dőlt világot idéz. Lepusztul a természet, fertőzött víz és levegő. /Bogdán László: ,,…kilöknek egy hazátlan virradatba”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 27./

2007. május 19.

Ráduly János új, sorrendben a 41. könyve, Az isztambuli székely (magyar) rovásemlék /Erdélyi Gondolat Kiadó/ írásai elsőként a napisajtóban (Népújság, Romániai Magyar Szó) jelentek meg, hat közlés először lát nyilvánosságot. Az isztambuli rovásemlék 1515-ből való, rótta Kedei Székel Tamás. Ráduly János a rovásírással 1992-ben foglalkozott először, de még most, hetvenévesen is izgatja a szöveg. /(bölöni): Ráduly János újabb könyve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 19./

2007. november 19.

Nagyszebenben a magyar–román közös kormányülésen bájvigyorogtak a kormányfők. Igazából csak olyan kérdésekben született megállapodás, amelyeket a magyar és román megyei önkormányzatok már régen megbeszéltek egymás között a tényleg működő kishatár menti haveri forgalomban. Magyarország akkor nyitotta meg Erdély előtt is a munkapiacát, amikor már a fene sem akar odamenni dolgozni. Budapest–Bukarest gyorsvasút? Egy évtizede ígérik, a románokat nem érdekli a budapesti vonal, nekik Szófia, Isztambul meg Kisinyov látszik a célkeresztben. Gyurcsány a két ország történelmi-területi összeolvadását jósolta. Ettől aztán a románok termopán ablakain elrepedt a hőmérő. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 19./

2009. április 10.

Tizenhárom év alkotómunkájára tette fel a koronát New Yorkban, az ENSZ kiállítótermében megnyitott kiállítás, fogalmazott Balog István, a nagyenyedi Inter-Art művészeti alapítvány megálmodója. Az Inter-Art alkotótáborban az évek során megfordult művészek színpalettájából összeállított válogatás eddig Gyomaendrődön, Bombayben, Isztambulban, Bukarestben, Kolozsváron, illetve a Washingtonban tárult az érdeklődők elé. A négytagú nagyenyedi küldöttség a New York-i Barks Community TV egyenes adásában bemutatta a német, francia, angol, román és magyar nyelven megjelent Egy más korbeli Nagyenyed képekben című, régi fotókat tartalmazó albumot. /Tamás András: Inter-Art New Yorkban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

2009. június 19.

A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Egyetem kerámia szakán végzett Onucsan Miklós hátat fordított a kerámiának, a fotó, a film és az akció lettek kedvenc műfajai. A mai napig nagyon örül annak, hogy kerámiát végzett. Később nem foglalkozott kerámiával, annak fő oka az, hogy nem volt kemencéje. Az Unióba (Képzőművészek Szövetsége) grafikusként került be. Onucsan Miklós /sz. Szamosújvár, 1952. nov. 26./ a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem docense. Több egyéni és csoportos tárlata volt itthon és külföldön. Alkotásai megtalálhatók az isztambuli Kortárs Művészeti Múzeumban, a bukaresti Kortárs Művészeti Múzeumban és a bécsi Ernst Alapítvány gyűjteményében. Onucsan Miklós a konceptuális művészetet műveli. /Pengő Zoltán: „Mindig dadogok valamit magamról a világba” = Krónika (Kolozsvár), jún. 19./


lapozás: 1-30 | 31-45




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998