udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 103 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-103
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2002. december 11.

Brassóban dec. 10-én a George Baritiu Megyei Könyvtár keretében megnyílt a Magyar Kulturális Központ. Az intézmény a Kisebbségi Kultúráért és Történelemért Központ részeként működik, első rendezvényei a magyar filmhét és a helikoni írók arcképcsarnokának kiállítása. Az eseményen jelen volt Markó Gábor, a Megyei Tanács alelnöke és Hergián Tibor, a bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója is. A Magyar Kulturális Központ részére két helyiséget biztosítanak. Az egyikben egy információs iroda működik majd, a másikban pedig a brassói magyarság hagyományait tükröző múzeumot hoznak létre. Rácz Adél, az új központ vezetője. Az érdeklődök megtekinthették Csutak Levente grafikusnak a helikoni írókról készített munkáit. A képek Adamovits Sándor készülő, a marosvécsi Helikon-írókról szóló könyvét illusztrálják majd. A megnyitón a helikoni írók verseiből készült összeállítással lépett fel az Áprily Lajos Középiskola Grimasz színjátszó csoportja. Az estet Bíró Béla újságíró Kertész Imre Sorstalanság című regényéről szóló előadása zárta. /Petki Judit: Filmhét és arcképcsarnok. Magyar Kulturális Központ nyílt Brassóban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

1998. október 22.

Bemutatkozott Németh Csaba /sz. Marosvécs, 1951. máj. 21./, Kézdivásárhelyen élő szenátor. Kozsokár Gábort alkotmánybírónak választották, a helyébe került Németh Csaba. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

2003. június 3.

Máj. 31-én Mezőpanitban zajlott a Hej tulipán, tulipán népdal- és néptánc-találkozó. Több mint háromszáz elemi iskolás - ákosfalviak, marosvécsiek, székelykövesdiek, radnótiak, koronkaiak, jeddiek, csittszentivániak, mezőbergenyeiek, segesváriak és marosvásárhelyiek - érkezett a faluba, és énekszó mellett vonultak fel az utcán, hogy a helybeli művelődési házban bemutassák táncaikat, gyermekjátékaikat. Mezőpanitot, a kétezerötszáz lelkes magyar lakosságú községközpont népi hagyományai nem merültek feledésbe. Barabás László néprajzkutató, az EMKE Maros megyei alelnöke kedvezőnek ítélte, hogy a tömbmagyar falvak mellett az immár szórványként emlegetett Segesvárról és Radnótról is érkeztek csoportok. Barabás László hangsúlyozta, hogy jó lenne, ha valamennyi általános iskolában választható tantárgyként iktatnák be a néptáncot. /Mezey Sarolta: Hej tulipán, tulipán találkozó Mezőpanitban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 3./

2003. augusztus 9.

Magyari Lajos két Erdélyről szóló könyvet ismertetett. Valóságos irodalomtörténetet írt Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét című hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével. Az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években nagy veszteségeket szenvedett: csaknem minden második értelmiségi távozott Ceausescu Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőművészek és írók. Annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak listájáról. Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg" könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok" - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Kőrössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, és komoly nevek hiányoznak e névsorból, Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé. Tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők" nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán...) áttelepedettek. Horváth Arany könyve /A csillagok nem álmodnak, Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2002/ a mai erdélyi valóságot vallatja, járja a vidéket Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig. Horváth Arany a teremtő, a bátor embert keresi, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. /Magyari Lajos: Két könyv Erdélyről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

2003. augusztus 18.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület idei vándortáborának színhelye, Ratosnya, félúton található Szászrégen és Maroshévíz között. A tizenkét meghirdetett útvonal között szerepelt könnyű, közepes és nehéz gyalogtúra, honismereti túra, szekeres, valamint kerékpáros túra, mindenki választhatott. Az első tábori napon több mint százan indultunk a Kelemen-havasok legvonzóbb kirándulóhelyére, az 1380 m magasan fekvő Istenszékére. A táborozók másik csoportja honismereti túra során látogatta meg Szászrégent, Marosvásárhelyt /amelynek első írásos említése 1332-ből való, Novum Forum Siculorum néven/, Sáromberkét, Gernyeszeget, a Teleki család ősi fészkét, Marosvécset, itt tartotta találkozóit a Kemény János író (1903-1971) által 1926-ban létrehozott erdélyi Helikon Társaság. A parkban temették el Kemény János írót 1971-ben, ugyancsak itt található Wass Albert (1908-1998) síremléke is. Útjuk utolsó két állomása Magyaró és Disznajó volt. /Kovács Zsuzsa: Ratosnya - harmadszor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

2003. augusztus 25.

A marosvásárhelyi Helikon - Kemény János Alapítvány az idei esztendőt Kemény János-évnek nyilvánítva, szept. 1-jén, a marosvécsi találkozók vendéglátójának 100. születésnapján, rendezvénysorozattal emlékezik meg róla és tollforgató társairól. Az alapítvány kuratóriuma a vár nyaranta visszatérő egykori íróvendégeinek mai leszármazottait, hozzátartozóit hívta meg emlékidézésre. Kolozsvárról, Bukarestből, Brassóból, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Szovátáról érkeztek rokonok a találkozóra. Budapestről Kemény János négy unokája volt jelen. Az 55 nyilvántartott helikoni tag közül már egy sem él, többüknek a rokonairól sem maradt fenn adat, de Áprilytól Wass Albertig, Bánffy Miklóstól Tompa Lászlóig, Kacsó Sándortól Vita Zsigmondig, Járosi Andortól Tavaszy Sándorig, Kós Károlytól Szentimrei Jenőig, Kiss Jenőtől Tamási Áronig, Kovács Lászlótól Szemlér Ferencig, Moldován Páltól Olosz Lajosig és így tovább szerencsére még vannak és elérhetők családtagok, rokonok. A megbeszéléseken kiderült, sokan őriznek is kéziratokat, leveleket neves elődeikről. A tisztelgés Marosvécsen, a kastélyparkban, a helikoni asztalnál indult. Adamovits Sándor, a Helikon - Kemény János Alapítvány elnöke összefoglalta a valamikori szabad írói parlament történetét, vázolta jelentőségét. A Kemény család építette gyönyörű református templomot Székely József lelkész mutatta be a leszármazottaknak. A jelenlevők a Kemény János unokáktól - Vécsi Nagy Zoltántól és Nagy Gézától, illetve Kemény Zoltántól és Zsigmondtól - megtudhatták, hogy a család a kastélyparkot visszakapta, a kastély visszaszolgáltatása még függőben van. Kedvező döntés esetén a várat vissza szeretnék állítani a magyar kulturális, szellemi élet szolgálatába olyanformán, ahogyan annak idején Kemény János tette. /N.M.K.: Honfoglaló, nagy írónemzedék. Emlékidézés Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./

2003. szeptember 8.

Szept. 6-án a marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány kezdeményezésére több helyszínen emlékeztek Kemény János író, irodalomszervező, mecénás életművére, születése századik évfordulója alkalmából. A Teleki Tékában nyílt centenáriumi kiállítás. Kemény János örökségét könyvei, fényképek és jellegzetes dokumentumok tükrében mérhették fel az érdeklődők. Marosvécsen a Budapestről érkezett Kemény unokák, a többi vendég /köztük Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke/ csatlakozott a népviseletbe öltözött vécsiek hosszú menetéhez, akik református papjukkal az élen vonultak koszorúzni. Nagy Miklós Kund, a Helikon-Kemény János Alapítvány kuratóriumának alelnöke idézte meg Kemény Jánost, író barátainak szavaival jellemezve: "Az igazi ember volt, az igazi helyen" (Tamási), akinek "elévülhetetlen és legnagyobb alkotása a Helikon" (Molter), de megannyi más maradandót is köszönhetünk neki. Pomogáts Béla megemlékezésének A fejedelem címet adta. Az, akit most megidézünk, "fejedelmek utóda - mondotta. - Kettős értelemben is: Kemény Jánosé, a tragikus sorsú erdélyi fejedelemé és Kemény Zsigmondé, a magyar irodalom egyik fejedelméé. Maga is fejedelem, azaz szuverén úr, de ő már a kultúra és az erkölcsiség világában." Végül a Helikon- Kemény János Alapítvány, a Magyar Írószövetség, a szászrégeni Kemény János Közművelődési Egyesület, illetve a városi RMDSZ szervezet, a maroshévízi Kemény János Líceum és Alapítvány és mások koszorúi, virágai lepték be a sírt. Délután Marosvásárhelyen, a Bernády Házban nyílt kiállítás, Hunyadi László plakettjei kerültek a közönség elé, 34 író és szellemi kiválóság arcmása domborműként tekint le a falakról. Hunyadi László arra vállalkozott, hogy megmintázza mind az 55 egykori helikoni író arcképét. A művész novemberben tölti 70. életévét, alkotóereje teljében van, keményen, rendszeresen dolgozik, nagy, köztéri feladatai mellett a portrékat is készíti. A Kultúrpalotában ünnepi műsor következett. A Kilyén Ilka színművésznő vezette műsorban Adamovits Sándor kuratóriumi elnök beszélt a Helikon-Kemény János Alapítvány eddigi megvalósításairól, Pomogáts Béla felidézte az íróval lezajlott két személyes találkozásának élményét. Sütő András, a Helikon-Kemény János Alapítvány tiszteletbeli elnöke hosszabb eszmefuttatásban mondotta el, mit jelentett számára egykor és ma az a kitűnő ember, akit most ünnepelnek. Színvonalas művészi műsorral ért véget az emlékezés. /N. M. K.: Centenáriumi ünnepségsorozat. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 7./

2003. szeptember 30.

Nagyenyeden a Dr. Szász Pál művelődési házban szept. 26-án Adamovits Sándor tartott előadást Kemény Jánosról. Báró Kemény János 100 éve született. Az előadás Erdély legnagyobb mecénásának életéből mutatott be fejezeteket. Kemény János kastélyában 1926-ban volt az első marosvécsi találkozó. A következő 20 évben itt volt Erdély minden valamire való írója. Kemény János magára vállalta a romániai magyar nyelvű színtársulatok támogatását is. 1952-ben Kemény János munkaszerződését felbontották a Székely Színháznál, ahol dramaturg volt. Mészégető lett leányával, Marosvécsen mészkövet talicskázott. Később könyvtáros lett, 59-től pedig az Új Élet munkatársa nyugdíjazásig. 1971. október 13-án távozott az élők sorából. /N. T.: Kemény János Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./

2003. október 4.

Adamovits Sándor közel 60 évvel ezelőtt került Nagyenyedre. Déván született, de szülei ott nem tudtak megélni, ezért Nagyenyedre költöztek. Családja jóban volt Vita Zsigmonddal, később már Adamovits gépelte le a cikkeit. Érettségi után került Marosvásárhelyre. Kezdett cikkeket írogatni, besegített a Romániai magyar irodalmi lexikonnál a címszavak kutatásába. Most megjelent Adamovits Sándor Kemény János-kötete. A Kemény János Alapítványt Kemény János fia, Kemény Miklós hozta létre 2000-ben, az alapítványnak Adamovits az elnöke. Adamovits megszervezte a helikonista leszármazottak első találkozóját Marosvécsen, ezenkívül több helyen fog előadást tartani Kemény János életművéről. /Kemény János-centenárium. Interjú Adamovits Sándorral. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./

2003. október 14.

Holtmaroson találkoztak a világháborúban szolgált, felső-marosmenti honvédek.Ökumenikus istentisztelettel kezdődött okt. 12-én a holtmarosi honvédtalálkozó, Bartha József holtmarosi lelkipásztor kezdeményezésére. Ott volt Szászrégen, Magyarrégen, Marosfelfalu, Marosvécs, Disznajó, Holtmaros, Magyaró, Fickó és Jód "honvédalakulata". Nemes Árpád magyarrégeni lelkipásztor megjegyezte: "amikor a padsorokra nézek, felelevenedik előttem a semmiből teremtődött honvédhadsereg, és az a csodálatos négy év, amikor Észak-Erdélyben is érezhettük, hogy ismét magyarok lehetünk". Meghurcoltatásuk és megaláztatásuk nem ért véget a fegyverletétellel egy időben. "Ellenségekké nyilvánították őket csupán azért, mert szerették a hazájukat és szülőföldjüket" - mondta a szószékről Nemes Árpád. Előkerültek az emléktárgyak, féltve őrzött zsoldkönyvek és dögcédulák, megsárgult képek. /Szucher Ervin: Légcsavar, zsoldkönyv és brómos tea. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./

2003. november 4.

Második könyve jelent meg Pokorny Lászlónak, a marosvécsi kórházotthon igazgató főorvosának: Mérgező növények kézikönyve /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2003/. Előző könyvében, a Gyógyító füvek, fákban az Erdélyben, illetve szűkebb pátriájában, Marosszéken fellelhető növények jótékony hatásáról írt. /K. D. I.: Pokorny László második füveskönyve. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./

2003. november 14.

Nov. 12-én indult a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat új kezdeményezése, a Felolvasó színházi esték sora. A legendás marosvécsi találkozók házigazdájával, az egykori Székely Színház száz éve született alapítójával, Kemény Jánossal kezdtek. Elhangzott a Kilyén Ilka által összeállított változatos anyagú, közel másfél órás műsor. A vécsi összejövetelek szellemét, hangulatát igyekezett feleleveníteni a társulat kilenc színésze. Báró Kemény János és Auguszta asszony, Tamási Áron és Reményik Sándor, Áprily Lajos és Tompa László, Szerb Antal és Kacsó Sándor, Bánffy Miklós és Berde Mária, Dsida Jenő rokonszenves egyéniségét, írásainak jellegzetes világát mutatták be. /N.M.K.: Marosvécsi üzenet. Kemény Jánosék megidézése a Nemzeti Színházban. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

1998. szeptember 11.

Németh Csaba, Kovászna megye új szenátora mutatkozott be. Kozsokár Gábor szenátort alkotmánybírónak választották, helyébe választották meg Németh Csabát /sz. Marosvécs, 1951/. 1990 óta Kézdivásárhelyen az Apor Péter Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanított, emellett írt több romániai magyar lapban. Németh Csaba hangsúlyozta, hogy az önálló magyar egyetem híve, nem tartja megoldásnak a multikulturális egyetemet. /Béres Katalin: Kovászna megye új szenátora. = Brassói Lapok (Brassó), szept. 11./

2002. február 25.

Febr. 23-án tartották Marosvásárhelyen a Csipike mesemondó verseny megyei döntőjét, megérkeztek a marosvásárhelyi, szovátai, magyarkirályfalvi, szászrégeni, makfalvi, marosvécsi, maroscsapói, marosugrai, radnóti, vámosgálfalvi, székelykakasdi, nyárádszeredai, beresztelki, bonyhai, székelyberei mesemondó második osztályosok. A zsűrinek főtt a feje, mert szívük szerint minden gyereket díjaztak volna. /(mezey): Mesemondó vetélkedő a fonóban. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

2002. március 2.

Alig néhány nap van hátra a közigazgatási törvény márc. 7-ére megszabott határidejéig: eddig az időpontig minden településen, ahol a nemzeti kisebbségek számaránya meghaladja a 20 százalékot, kötelező a két-, esetenként többnyelvű helységnévtáblák, intézményneveket jelző feliratok felszerelése.A Szilágy megyei tanács alelnöke, Fekete Szabó András szerint a megyei tanácsnál bárki fordulhat magyarul is a hivatalokhoz, hiszen minden jelentős osztályon van magyar szakember. Zilahon azért nincs magyar helységnévtábla, mert a város lakosságának alig valamivel több, mint 20 százaléka magyar ajkú, de az adminisztratív szempontból hozzátartozó falvakkal együtt már a kritikus 20 százalék alá esik az arány. A Máramarosi RMDSZ területi elnöke, Ludescher István elmondta, a régióban kilenc település esik a jogszabály hatálya alá, ezek többségében nem okoz gondot a törvény alkalmazása, hasonló a helyzet a történelmi Máramaros három településén is. Kolozs megye legtöbb olyan településén, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot, a napokban kiteszik, vagy már megrendelték a magyar nyelvű helységnévtáblákat – nyilatkozta Bitay Levente, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke. Magyarszováton létezett magyar nyelvű helységnévtábla, azonban a helyi rendőrfőnök akkor megbírságolta emiatt az önkormányzatot. Aranyosegerbegyen a polgármester nem akar magyar anyanyelvűeket alkalmazni a hivatalba. Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere nem ismeri el az 1992-es népszámlálás eredményeit, így továbbra is megtagadja a helyi közigazgatási törvény alkalmazását. A kolozsvári helyzeten csak a kormány segíthetne. Háromszéken nem okoz jelentős gondot a közigazgatási törvény alkalmazása, a tanácsülések többsége is tavaly nyár óta két nyelven zajlik. Furcsa kivétel Sepsiszentgyörgy, ahol a városi tanács három román nemzetiségű képviselője visszautasította a fülhallgatók használatát. Albert Álmos polgármester törvényesnek ítéli a fordítógép használatát. Kovásznán a román feliratok okoznak gondot. A Kovászna megyei önkormányzat március végéig fejezi be a megyei utak mentén található táblák kétnyelvűsítését. Maros megyében, Makfalva községben már decemberben elkészültek és felkerültek a középületekre a kétnyelvű táblák. A hivatalban mindkét nyelven beszélnek, az ügyeit intéző személy igényének megfelelően. A Marosvécséhez tartozó magyarlakta településeken még az ősz folyamán kitették a román és magyar nyelvű táblákat a falvak bejárataihoz is, akárcsak a közintézmények homlokzataira. Szászrégenben most szerelik fel a kétnyelvű táblákat.Arad megyében a táblák többsége már a helyén van Zimándköz esetében előfordult, hogy a nappal kitett táblát másnapra ismeretlen tettesek összefirkálták. Szatmár megye 84 helységében haladja meg a magyar nemzetiségű lakosok számaránya a 20 százalékot. A legtöbb polgármester már megrendelte a két- vagy többnyelvű helységnévtáblákat, ezek gyártása, illetve kihelyezése folyamatban van. Nagykárolyban és Tasnádon már hosszabb ideje ki vannak téve a többnyelvű helységnévtáblák. Nem készültek kimutatások arról, mekkora a magyar nemzetiségű alkalmazottak aránya a helyi közigazgatásban. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere szerint a köztisztviselők nagy hányada beszéli a magyar nyelvet.Brassó megyében – tájékoztatott Kovács Attila megyei RMDSZ elnök - a kétnyelvű táblát már a régi közigazgatási törvény értelmében kitették Alsórákoson (60,2%) és Apácán (51%). A falu magyar nevét jelző tábla áll Ürmös (30,7%) és Tatrang (40%) bejáratánál is. Legutóbb, az idén Négyfalu (27%) peremére tették ki a kétnyelvű táblákat. Sok helységben viszont megvan a szükséges 20% százalék, mégsem került még ki a táblára a helység magyar neve. Ilyen helyzetben van Bodola (27,9%), Kaca (32,4%), Keresztvár (30,5%), Kőhalom (22,5), Olthévíz (32%), Sárkány (20,3%), Szászhalom (33,6%) és a földvári meg a botfalusi gyártelep. Bodolán a polgármesteri hivatal titkára, aki az ortodox pap felesége, kiírta a titkárság ajtajára, hogy »Itt nem lehet magyarul beszélni«. Az RMDS kivizsgálta az ügyet. Végül levették a titkárság ajtajáról a táblát. Temes megye megközelítőleg negyven vegyes lakosságú települése közül egyelőre még egyikben sincs két- vagy többnyelvű helységnévtábla. Székelyudvarhelyzínmagyar vidék. A színmagyar települések vezetői már évekkel ezelőtt gondoskodtak róla, hogy a faluvégi tábla ne csak az állam nyelvén adja a látogató tudomására, hova érkezett. Beszterce-Naszód Hunyad megye: hat település van, ahol a magyarság számaránya meghaladja a 20 százalékot, ezek közül csupán Lozsádon fogadja kétnyelvű helynévtábla az arra járókat. A többi öt település Csernakeresztúr, Rákosd, Alpestes és Hosdát, illetve Sztrigyszentgyörgy – elöljárói már megrendelték a kétnyelvű táblákat. Marosvásárhelynek kilenc bejárata van, ám ezek közül csak háromnál olvasható a helység megnevezése három nyelven; ezek sem felelnek meg a törvény előírásainak, mert a magyar és német nyelvű megnevezés más színnel és kisebb formájú betűkkel hirdeti a város nevét, mint a román nyelvű. A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal bejáratánál kétnyelvű táblák vannak kifüggesztve, a prefektúra és a megyei önkormányzat palotáján viszont csak román nyelvű feliratok ékeskednek.Maroshévíz: megrendelték a kétnyelvű helységnévtáblákat, és ezek remélhetőleg a jövő héten meg is érkeznek. Maroshévíz magyar lakosságának aránya 29 százalék. A városban nincsenek feltüntetve a magyar intézménynevek a közigazgatási törvény hatálya alá eső épületeken, és az önkormányzat határozatait is csak román nyelven teszik közzé. Csíkszereda: az önkormányzati hatáskörű hivataloknál kétnyelvű a feliratozás, néhány minisztériumi alárendeltségű intézménynél még mindig csak egy nyelven van feltüntetve a megnevezés. Szemet szúrnak továbbá az országos főutak mentén elhelyezett egyes helységnévtáblák is.Balánbánya a csíki régió egyetlen olyan települése, ahol a magyarság kisebbségben van. A hozzávetőlegesen 30 százalékban magyarok által lakott bányaváros bejáratánál már régóta van kétnyelvű helységnévtábla, az intézmények, iskolák, a polgármesteri hivatal elnevezéseit már magyarul is feltüntették. Az önkormányzat belső dokumentumai román nyelvűek, de képviselőtestületi-határozat született arról, hogy ezeket szükség esetén lefordítják az erre kijelölt személyek, a tanácsi határozatokat már eddig is két nyelven tették közzé. Az utcanévtáblák legnagyobb része is kétnyelvű. /Rövidesen lejár a közigazgatási törvény által előírt határidő. Kötelezőek lesznek a kétnyelvű feliratok. = Krónika (Kolozsvár), márc. 2./

2002. március 6.

A marosvécsi találkozók egykori házigazdája, az író, művészetpártoló Kemény János életművét idézi fel A Mecénás - Kemény János és a Helikon című kötet, amelyet márc. 7-én mutatnak be a marosvásárhelyi Vártemplomi Diakóniai Otthonban. Ugyanitt kiállításmegnyitó is lesz, Gy. Szabó Béla metszeteiből láthat válogatást ez alkalommal a közönség. /Kemény János-emlékest. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

2002. május 20.

Szászrégenben máj. 18-án kórustalálkozó volt, immár a tizenegyedik. Évtizeddel ezelőtt még álmodni sem mertek volna arról, hogy Szászrégen főterén ünnepélyes magyarok bontsanak szalagos zászlót. "Zengjen hálaének" volt a Felső-Maros menti kórustalálkozó címe. Tavaly volt a jubileumi nagytalálkozó, tizennyolc kórussal, mintegy hatszáz énekessel. Idén kevesebben vettek részt /tizenöt kórus/ a találkozón. A kórustalálkozó nem verseny jellegű, cél az együttlét. A fúvószenekar után elindult a menet a város Ott volt az Abafáji, Magyarrégeni, Radnótfájai, Marosvécsi Református Egyház Kórusa, a Marosfelfalui Női Kar, a Marosszentgyörgyi Vegyes Kar, ugyanonnan a Soli Deo Gloria, a marosvásárhelyi, Szabadság utcai Ref. Hozsánna Kórus, a Kistemplom Evangéliumi Kórusa, a nyárádszeredai Bocskai István Női Dalkör, továbbá a Szászrégeni Református Egyház Nőszövetségi Kórusa, valamint Ifjúsági Leánykara. /Lokodi Imre: Szászrégenben zenghet hálaének! = Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./

2004. február 23.

Marosi Ildikó kitűnő irodalomtörténész Kis/Helikon/könyv sorozatának legújabb kötete: Versailles-i repkény /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/. Ebben a marosvécsi Helikon-találkozók személyes, emberi vonatkozásairól írt. /A Pallas–Akadémia új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./

2004. március 16.

Julianus-díjat nyújtottak át a hét végén Csíksomlyón Wass Endre közgazdásznak az erdélyi szórványban élő magyarok érdekében végzett munkájáért. A németországi Hamburgban élő gazdasági szakember czegei gróf Wass Albert író legkisebb fia. Mivel a közgazdász nem vehetett részt a Julianus-díjak decemberi átadásán, most a csíksomlyói kegytemplomban lezajlott ünnepség keretében vette a kitüntetést. Wass Endre elmondta, hogy óvodát működtet a Wass-család ősi fészke, Vasasszentgotthárd melletti, magyarok által is lakott mezőségi Feketelakon, a marosvécsi vártól nem messze fekvő Holtmaroson árva gyermekeket neveltetnek családi jellegű otthonokban, Szászrégenben pedig kollégiumot tartanak fenn. /Julianus-díj Wass Endre hamburgi közgazdásznak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

2004. június 8.

Maros megyében 29 megválasztott polgármestere van az RMDSZ-nek az első forduló után, 17 jelöltje pedig a második fordulót várja. Ez növekvő tendenciát mutat 2000-hez képest, akkor 24 jelölt szerzett mandátumot az első fordulóban, öt pedig a másodikban. Sipos József Ádámoson, Osváth Csaba Ákosfalván, Balogh István Csíkfalván, Tar András Erdőszentgyörgyön, Veres Gergely Domokos Havadon, Simon István Kerelőszentpálon, Dósa Sándor Kibéden, Nagy Márton Koronkán, Ballai György Magyarbükkösön, Kocsis Albert Magyarón, Zsigmond Vencel Makfalván, Ercsei György Marossárpatakon, Vízi József Marosszentgyörgyön, Ördög Ferenc Marosvécsen, Varró Levente Mezőbodonban, Dávid Gyula Mezőmadarason, Bartha Mihály Mezőpaniton, Jánosi Ferenc Nagyernyén, Ferenczi György Nyárádkarácsonfalván, Kacsó Antal Nyárádmagyaróson, Gál Lajos Nyárádremetén, Dászkel László Nyárádszeredában, Madaras Árpád Sóváradon, Majlát Károly Székelyberén, Orbán Sándor Székelyhodoson, Szőcs Lajos Székelyvéckén, Péter Ferenc Szovátán, Vígh József Vámosgálfalván nyert az RMDSZ színeiben. /Még 17 RMDSZ-es polgármesterjelölt versenyben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 8./

2004. július 24.

Varró János /Marosvécs, 1927. nov. 21. – Kecskemét, 2004. márc. 22./ hamvait júl. 31-én helyezik örök nyugalomra Marosvécsen, a családi sírhelyen. Varró János író, irodalomtörténész, műfordító, kritikus tanult és tanított a kolozsvári Bolyai Egyetemen. Tanulmányaiban a romániai magyar irodalom keletkezését, különösképpen a marosvécsi Helikon indulását vizsgálta, emellett Ady- és Petőfi-kutató is. Tizenhét éven át volt a kolozsvári Dacia Könyvkiadó magyar osztályának szerkesztője. Több mint 300 magyar nyelvű kiadvány gondozója. Önálló művei: Kós Károly, a szépíró című kismonográfiája 1973-ban jelent meg. Ki koronát nyer, csatát nyer! című regényét 1976-ban adták ki. 1988 óta a Kecskeméti Tanítóképző Főiskolán tanított. /Sipos Zsolt: Varró János (1927–2004). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ 1959. február 16-án a kolozsvári katonai törvényszéken megszületett az ítélet a bolyais oktatók és hallgatók (Varró János és "bűntársai") perében. A két tanársegédet: Varró Jánost 16, Lakó Elemért 15 évre, Péterffy Irént és Vastag Lajost 8-8, Páll Lajost 6 év, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig 5-5 év börtönbüntetésre ítélték. /Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1953 /Budapest-Szeged, 1994/ Varró János 1964. júl. 28-án szabadult /P. Sebők Anna: Kolozsvári perek 1956, Hamvas Intézet, Budapest, 2001/

2004. augusztus 3.

Júl. 31-én Marosvécsen népes tömeg kísérte utolsó útjára Varró János /Marosvécs, 1927 – Kecskemét, 2004/ író hamvait. Végakaratának megfelelően hazahozták Kecskemétről hamvait szülőfalujába. Eljött Kerényi György, a Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör elnöke is. Székely József nyugalmazott református lelkipásztor emlékeztetett: Varró János a magyar irodalmat, a magyarságot, Erdélyt szolgálta. A hat éves kommunista börtön sem törte meg hitét, akaratát. 1988-tól a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanáraként tíz éven át tanította a leendő magyar tanítókat, köztük számos erdélyi diákot. A magyar köztársasági elnöktől 56-os Emlékérmet, Kecskemét város önkormányzatától pedig Kecskemét Felsőoktatásáért kitüntetést kapott. /Fábián András: Varró János "hazatért" Marosvécsre. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

2004. szeptember 13.

A marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány szept. 11-én második alkalommal rendezte meg a helikoni leszármazottak találkozóját. Marosvécsen. A művelődési házban Csutak Levente, a Brassói Lapok munkatársának jóvoltából a Helikon 55 hajdani írójának képei sorakoztak. A Helikoni arcképcsarnok című kiállítás portréit CD-lemezen is kiadták. Sztánán készül a Szentimrei Jenő-emlékház, Ádámovits Sándor pedig bejelentette, hogy jövőre a Kuncz Aladár-emlékasztal felállításának 70. évfordulójára emlékeznek. /(bodolai): Helikoni leszármazottak találkozója Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

2004. december 17.

Az újságíró kultúrotthonokat látogatott. Marosvécsen a kultúrotthon állapota jó, a kultúrotthont kifestették. Bevezették a vizet Marosvécsre és Disznajóra. Marosvécsen van színjátszó- és tánccsoport, fellépnek a szomszéd falvakban, Erdőidecsen és Idecspatakon is, továbbá részt vettek a néptáncfesztiválokon. Az idecspataki tánccsoport rengeteget turnézik. Marosmagyarón a kultúrházban a világítást felújították, ezen a településen is van tánccsoport. Marosmagyarón is jelentkezik az érdektelenség, amely a kulturális jellegű próbálkozásokat megfojtja. A falu lakossága idős, hetven százalékuk nyugdíjas. Holtmaroson példaértékű kultúrház található, kétszázmilliónál is többet költöttek a rendbetételére. Fickó falu az esős időben szinte megközelíthetetlen. A helyi kultúrotthon állapota lehangoló. Csak falubeli ünnepekre használják, műsor, vagy aki azt előadja, nincs. /Nagy Botond: Jó idők és múlt idők. Vidéki kultúrházak, vidéki kultúra – jelentés a gyepűről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

2005. április 5.

Tavaszköszöntő táncos találkozót tartottak április 3-án, vasárnap Vajdaszentiványon. A Tiszta forrásból elnevezésű rendezvény a magyar népdal és néptánc egyik ünnepe. Tavaly Marosszentkirály adott otthont a találkozónak, most pedig Vajdaszentivány. Egyre gyakrabban látni olyan közösségi vezetőket, akik maguk állnak a hagyományőrző együttesek élére, mint Mező Palkó István, akinek kultúrigazgatóként a szervezés csaknem minden gondja-baja a nyakába szakadt. Vajdaszentivány gyermek tánccsoportja 2000-ben alakult, azóta belföldi és külföldi fesztiválokon szerepelnek nagy sikerrel. Mező Palkó István vezeti őket, és együtt ropja velük. A marosszentkirályi Vadrózsák csoport 1989-ben alakult. Kibéden két táncegyüttes is működik, ide hagyományosan a Madaras Gábor nevét viselő csapat jár el, Barabási Attila-Csaba tanár vezeti, az őszi kibédi Gyöngykoszorú egyik szervezője. A marosvécsiek 2002-től számítják magukat, Akác az együttesük neve. /Bölöni Domokos: A tiszta ég vasárnapja Vajdaszentiványon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./

2005. április 13.

Sütő András április 7-én Mádl Ferenc elnök kezéből átvette a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. A kitüntetést írói érdemei mellett az egyetemes magyar kultúra gazdagításáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulásáért, kisebbségi jogainak védelméért végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. Márciusban Ion Iliescu ex-elnök kijelentette: 1990 fekete márciusért a magyarok a felelősek. Ugyanaz az Iliescu fogalmazott így, aki a bányászbandák bukaresti „látogatásait” a hazafias felelősségtudat megnyilvánulásaiként köszönte meg, aki kegyelemben részesítette Miron Cosmát, és lovaggá avatta szélsőséges a Corneliu Vadim Tudort. Március 29-én, miután Frunda György szenátusi politikai nyilatkozatában a szemtanú jogán kiigazította Ion Iliescu volt államelnök „tévedését”, Corneliu Vadim Tudor szenátor felszólalt és rálicitált a primitív vádaskodásra: a magyarok Marosvásárhelyen és másutt románokat öldöstek, levágott fejekkel futballoztak, Cofariu azért sietett libánfalvi fejszés társaival együtt a városba, hogy megakadályozza Erdély elcsatolását stb. „A magyarok késve érkeztek a civilizáció asztalához” – harsogta C.V. Tudor. Tehát, hogy Sütő András csak megtűrt jövevény az európai civilizáció tűzhelyénél! Most már némely magyarok törnek Sütő András életére, azok, akiknek 1990 márciusában védelmére kelt. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetett: Cs. Gyimesi Éva már 1992. április 4-én, a budapesti Beszélő hasábjain adta meg a hangot azzal, hogy kétségbe vonta Sütő András érdemeit a Ceausescu-diktatúra elleni küzdelemben. A váratlan támadásra Beke György válaszolt a Kossuth Rádióban, állásfoglalása fennmaradt nyomtatásban is: Vasárnapi Újság. 1992/23. /szerkesztette Győri Béla/. Bűntudat vagy felelősségérzet? cím alatt Beke György azt a Sütő Andrást méltatta, aki minden sorával Bethlen Gábor fejedelem parancsát teljesítette: „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk!” És Beke így folytatta: „Sütő András bátran állhat saját lelkiismerete elé: a nemzet hűségén élt, szólt, vitázott, mindenkor a kényszerű határok között.” Sütő András közéleti szerepvállalására utalva, Beke ugyanitt kijelentette, hogy Tőkés László püspökkel egy sorban „a legnagyobb formátumú államférfi lett az erdélyi magyarság körében”. Írta ezt Beke tizenhárom évvel ezelőtt. Cs. Gyimesi Éva ellenérzéseire utalva pedig mintha előérzetét fogalmazná szavakba, így összegez: „Közös küzdelem eddigi harcosai fordulnak egymás ellen most már Erdélyben is.” Barabás István így fejezte be cikkét: „A krónikás akkor azt nem tudhatta, hogy akik majd 2005-ben fordulnak Sütő András ellen, azok nem voltak ott a közös küzdelemben sem a Securitate zaklatásai közepette, sem marosvásárhelyi márciusokon, sem marosvécsi megemlékezéseken, sem hargitai adventeken.” /Barabás István: Sütő András: ott és itt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./ Ez az első alkalom, hogy a Romániai Magyar Szó állást foglalt az A Hét hetilap hasábjain február óta folytatott vitában. Előzmény: Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17./ A reagálások az A Hét következő számaiban láttak napvilágot, a vita most is folyik. Hozzászólás, reagálás jelent meg a Krónika márc. 18-i számában /ez a szám nem jelent meg interneten/, a Helikon /Kolozsvár/, 2005. március 25-i számában és az Erdélyi Napló (Kolozsvár), április 5-i számában. 13/ Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke 2006-ban ismét kezdeményezni fogja a népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Kuszálik Péter cikkében leszögezte: nincs az a kormány, amelyik elfogadná a kettős állampolgárságot, mert ez egyenlő lenne a bukással, a 2006-os kormány sem fogja elfogadni, legyen az akármilyen összeállítású. Kuszálik Péter: „A „kettős állampolgárság” mint össznemzeti Viagra!” /Kuszálik Péter: Egy makacs ember. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

2005. április 15.

Hajdu Attila (Szilágysomlyón élő orvos, prózaíró, képző- és fotóművész) Képes mesék című 36 elbeszélést, valamint a szerző ugyanannyi grafikáját tartalmazó kötetét mutatták be a napokban Zilahon, Barabás Dénes (marosvécsi orvos) terakotta kisplasztikáival együtt. /Képes mesék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

2005. május 28.

A két világháború közötti hazai magyar írótársadalmat az Erdélyi Helikon szabad íróközösség mint a kor legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása tömörítette. Az 1926 és 1944 között nyaranta legtöbbször Kemény János marosvécsi kastélyában vendégeskedő 55 író emlékét akarta/akarja megőrizni az öt éve, br. Kemény Miklós által alapított marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány. A 2000 májusában hivatalosan bejegyzett alapítvány /elnöke Adamovits Sándor/ 2001-ben emlékezett az Erdélyi Helikon írói közösség megalakulásának 75. és Kemény János halálának 30. évfordulójára. A rendezvénysorozat az erdélyi történelmi családokat tömörítő Castellum Alapítvány Kemény János emlékestjével kezdődött, ahol az alapítvány elnöke, Adamovits Sándor méltatta Kemény János életét és munkásságát. Ezt követte a budapesti bemutatkozó est a Magyarok Házában. 2003 elején mutatták be a Marosi Ildikó és Adamovits Sándor által válogatott, Nagy Miklós Kund szerkesztette A Mecénás – Kemény János és a Helikon – című emlékalbumot. Ebben az évben a Castellum irodalmi estjén Vita Zsigmondra emlékeztek, részt vettek azon az ünnepségen, melyen a marosvécsi általános iskola felvette a Kemény János nevét és Brassóban, bemutatták Csutak H. Levente képzőművésznek az 55 helikonistáról készült grafikáit. Ugyancsak 2003-ban emlékeztek Kemény János születésének 100. évfordulójára. A maroshévízi középiskola névadó felvette Kemény János nevét. Megjelent Adamovits Sándornak A Helikon házigazdája című, Kemény Jánosról készült összeállítása (kismonográfiája). Az Erdélyi Helikon írói már nem élnek. Emlékük őrzésére az alapítvány megszervezte a helikoni leszármazottak találkozóját Marosvécsen. 2004-ben a hagyományápolás új formáját vezette be az alapítvány a negyedévenként megrendezett Helikon-estek sorozattal, melyeken olyan helikonistákra emlékeztek, akiknek kerek évfordulójuk volt. Ebben az évben is folytatják a Helikon-estek sorozatot. Az elsőn Gulácsy Irénre emlékeztek halálának 60. évfordulóján, ezt követik a Makkai Sándor, Reményik Sándor és Molter Károly-emlékestek. /Adamovits Sándor: Csendes ünneplés. A Helikon-Kemény János Alapítvány öt éve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

2005. július 4.

Már több mint ötven éve minden július első vasárnapján megszervezik Marosvécsen a cseresznyevásárt. Ördögh Ferenc polgármester a néptánccsoportok számára felállított színpadról köszöntötte a cseresznyevásár résztvevőit. A színpadon egymást követik a vidék néptánccsoportjai, /Antal Erika: Marosvécsi cseresznyevásár körhintával, néptánccal. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./

2005. augusztus 29.

Hetvenéves a marosvécsi várkastély ősi parkjában Kuncz Aladár tiszteletére állított emlékmű, a „múzsák kőasztala”. Kós Károly tervezte, magyarvistai mesteremberek készítették el, évente nagyon sokan felkeresik a magyarság egyik legismertebb erdélyi kultikus helyét, ahol nyaranta Kemény Jánosék vendégeként az egykori helikoni írók gyűltek össze. Augusztus 27-én az évfordulón tartottak találkozót a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány és a marosvécsi önkormányzat valamint a református egyház szervezésében. Kétszáznál is többen állták körül a kőasztalt. Jelen volt a helikoni írók számos leszármazottja, hozzátartozója is. A rendezvény jelentőségét Adamovits Sándor, a Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke méltatta. Az érdeklődők megtekinthették a most nyílt Kemény János-emlékkiállítást. A családnak visszaszolgáltatott központi ház egyik szobáját rendezték be erre a célra. A helikoni találkozók és Marosvécs történetét Adamovits Sándor foglalta össze, majd Pomogáts Béla irodalomtörténész méltatta a jubileum jelentőségét. Az Erdélyi Helikon írói a tiszta irodalmi eszme jegyében fogtak össze pártállástól, irányzatoktól függetlenül. Számukra a valódi érték, a tehetség, az etikus tartás volt a fontos, ez volt a jövő próbaköve. Ma, amikor a magyar nemzeti élet szétesett, példaként kellene fordulnunk Vécshez – mondotta Pomogáts. Nagy Miklós Kund ajánlotta a jelenlevők figyelmébe Adamovits Sándor A vécsi vár vendégei című, gazdagon illusztrált portrékötetét. /N.M.K.: Marosvécsi főhajtás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-103




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998