udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 103 találat lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-103
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2009. január 22.

A Sorstalanság írója, Kertész Imre az irodalmi Nobel-díj kitüntetettje lett. Az erdélyi magyar sorstalanság kiváló írója, Wass Albert nem kapta meg az elismerést, magyar állampolgárságát sem adták vissza. A Kard és kasza, Adjátok vissza a hegyeimet és még számtalan, erdélyi témájú könyv szerzője úgy halt meg, hogy sosem láthatta viszont szeretett hazáját, Erdélyt. Ráadásul egyik legnagyobb nemzeti elkötelezettségű írónkra rásütik a háborús bűnös bélyeget, jegyezte meg a cikkíró. A nemzetet összefűző szálakat szétszaggató, a szellemi és lelki szolidaritást sárba tipró, a Kárpát-medencei magyarságot sorstalanságra ítélő magyar kormány, a jelenlegi politikum nem fog kiállni Erdély halálában is üldözött írója mellett. Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében októberben megtartott Wass Albert-megemlékezések bizonyították, hogy a civil társadalom képviselői, a nemzeti értékek iránt elkötelezett ifjúsági szervezetek egyértelműen állást foglalnak a Kárpát-medencei magyarság mellett. A marosvécsi Helikon-asztal melletti Wass Albert-sír a megmaradás szimbóluma marad, akkor is, ha lakóját a törvény erejével üldözik. /Zsigmond Sándor, Sepsikőröspatak: Sorstalanság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./

2009. január 23.

Az erdélyi magyar irodalmi vonatkozású weboldalak általában a fiatalokat célozzák meg. A Krónika bemutatta a kolozsvári kötődésű Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholyt, a székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány honlapját és az aradi Nyugati Jelen napilap irodalmi mellékletének elektronikus változatát, valamint a Benedek Elek emlékére létrehozott portált. Az Előretolt Helyőrség Alkotói Műhely tizenöt évvel ezelőtt alakult, 1995–2000 között működtette az Előretolt Helyőrség szépirodalmi folyóiratot, az Erdélyi Híradó Kiadónál pedig 1995 óta jelenik meg az Előretolt Helyőrség Könyvek sorozat, eddig több mint ötven kötet látott napvilágot. A műhely tagjai 2006 novemberében az anyagi okokból megszűnt folyóirat utódjaként, Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy néven, kísérleti jelleggel internetes portált hoztak létre. „Egy évtized alatt a Helyőrségből irodalmi legenda vált. Bízvást állíthatjuk, hogy megváltoztatta az erdélyi magyar irodalmat, de még az anyaországira is hatással volt. ” „A mostani formára jobban talál a páholy kifejezés, ezért kereszteltük át. ” Egy alapítvány biztosít számukra jogi keretet, árulta el a felelős kiadó, Orbán János Dénes. A www.irodalom.org/eloretolthelyorseg/ címen elérhető portál Vita, Vers, Próza, Esszé, tanulmány, Interpretátor és Fajtalan című rovataiban biztosít közlési lehetőséget az irodalmároknak, a felület főszerkesztője, Páll Zita irodalomkritikus. A nagy mesemondó születésének 150., halálának 80. évfordulója alkalmából Benedek Elek-emlékévet rendez a Kovászna Megyei Tanács, ebből az alkalomból a Bod Péter Megyei Könyvtár szakmai segítségével létrehozták a benedekelek.ro címen elérhető weboldalt. Az 1995-ben Lőrincz György író kezdeményezésére Székelyudvarhelyen megalakult Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány www.emia.go.ro oldalon elérhető honlapja közlési lehetőséget biztosít az alkotóknak. „Úgy éreztem, 1990 után teljesen összeomlott az irodalmi élet, és az volt az elképzelésem, hogy Marosvécs szellemében hozzunk létre egy tömörülést, amely átfogja az egész erdélyi magyar irodalmat. ” „Az alapítvány létrejöttekor megjelent Székelyudvarhelyen mindenki, aki irodalommal foglalkozott: Bálint Tibortól kezdve Pusztai Jánosig, Markó Bélától Szőcs Gézáig” – mesélte Lőrincz György, az alapítvány elnöke. Az alapítvány 1995 óta rendszeresen pályázatot hirdet regény, novella és kritika műfajban, a közlési lehetőséget is biztosító weboldalt pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület támogatja. Négyoldalas ajánlóvá zsugorodott az addig harminckét oldalas, hét éve megjelenő magyar irodalmi lap, az aradi Irodalmi Jelen, a Nyugati Jelen napilap melléklete. Böszörményi Zoltán író, költő, üzletember, kiadó- és laptulajdonos kísérletnek szánta az átalakulást, ugyanis úgy vélte, hogy az elektronikus lapkiadás /www.irodalmijelen.hu/ célszerűbb, mert hozzáférhetőbb, mint az újságárusoknál vásárolható lap. „A szerkesztőségi tagok közül Bege Magda marad lapszerkesztőnek, Szőcs Géza próza- és versszerkesztőnek, Weiner Sennyey Tibor pedig a fiatalokkal fog foglalkozni – főként vers, próza és esszé műfajban” – mondta Böszörményi. /Bonczidai Éva: Literatúra egérkattintás. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./

2009. április 20.

Hivatásosak Disznajón sosem gyűjtöttek népdalokat. Szakszerű „mélyfúrást” Jagamas János végzett a szomszéd faluban, kutatása eredményét 1984-ben adta ki Magyaró népzenéje címmel. Disznajó zeneileg vegyesebb képet mutat. Csősz Ferenc tanító (Réty, 1930 – Disznajó, 1990), 1975-ben költözött Disznajóra, és ott nagyjából tíz év alatt alkotta meg élete művét, 1985-től haláláig rendőrségi zaklatások alatt élt. Tíz esztendő alatt hatalmas munkát fejtett ki. Feltérképezték, összegyűjtötték feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel a falu népköltészeti hagyományait. Több mint húsz gyermeket tanított meg hangszeren játszani. 1980-ban országos hírű folklóregyüttest szervezett, mellyel 1990-ig, haláláig, 55 alkalommal lépett színpadra. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak. A daljátékkal öt évig jártak vendégszerepelni. Voltak Csősz Ferencnek más „vállalkozásai” is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, -felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével. A disznajói fiatalok kultúrtevékenységének legsikeresebb éve 1987 volt, amikor műsoraikkal sikeresen szerepeltek az egy hónapig tartó turnéjuk alkalmával Magyarországon és a Felvidéken. Csősz Ferenc kopjafáján Kós Károly mondata olvasható: „Jöhetnek utánam a fiatalok, folytathatják a munkát, járhatják az utat, melyet én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért. ” Disznajó művelődési életének része Fráter Béla (1870–1935) dalszerző munkássága. Csősz Ferencék munkája beérett. Újabb gyümölcse egy gyűjtemény: Megáradt a Maros. Disznajói daloskönyv. Csősz Irma gyűjtése (Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008). – Férjem és én, disznajói tanítók, a népzene szerelmesei, közel két évtizedes munkával összegyűjtöttük a megőrzött, énekelt kincseket. Nagyon sok dalt írtunk össze – tájékoztat Csősz Irma (sz. 1936) az előszóban. Olyan dalokat is megmentettek, amelyeket mára már mindenki elfeledett. Mára kihalt a szokás, nem siratóznak a halott mellett. Férje távoztával árván maradva is folytatta Csősz Irma a gyűjtést. /Bölöni Domokos: Nem múlt el nap ének nélkül. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

2009. május 8.

Rendhagyó írástudói pálya volt Varró Jánosé (1927–2004). Nagy áldozatok árán sikerült kitörnie a paraszti létformából, azonban gyanús elemnek minősítették mind 1947 nyarán középiskolás nagydiákként, mind 1950 nyarán, amikor egyetemi hallgatóként visszautasította a felkínált szovjet ösztöndíjat. Varró János hatvanévesen, megírta emlékiratát /Varró János: Erdélyi sorsvallató. Egy erdélyi ‘56-os utolsó vallomása. Kecskemét, Korda Kiadó, 2008/ életének új, kényszer hatása alatt választott helyszínén, Budapesten. 1987 augusztusában települt Magyarországra a kiváló irodalmár, a Kós Károly-monográfia (1973) szerzője, a Dacia Könyvkiadó szerkesztője. Volt egy biztos iránytűje Varró Jánosnak: szülőfaluja, lakóinak „gondját-baját vittem magammal, s az ő sorsuk alakulásán mértem le bármely tan, bármely ideológia valóságtartalmát. ” Emlékezésében szólt a marosvécsi gyermekkorról, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban töltött diákévekről. A nagy reményekkel való indulása hirtelen derékba tört. Varrót 1958 augusztusában letartóztatták, és tizenhat év börtönbüntetésre ítélték. /Borcsa János: Erdélyi magyar írástudó sorsvallató műve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./

2009. június 16.

Az Erdélyi Szépmíves Céh 1924–1944, illetve 1990–1995 közötti időszakára vonatkozó emlékkönyv jelent meg Tar Károly szerkesztésében, az Ághegy Könyvek Közdok Kiadó gondozásában. Hasonló kiadványt a céh 1926-ban, 1930-ban, 1934-ben és 1937-ben jelentetett meg. A kötet korabeli dokumentumokat, leveleket, műpártolói körleveleket közöl, a marosvécsi helikoni találkozók határozatait és jegyzőkönyveit, a céh által kiadott könyvsorozatok címjegyzékét stb. tartalmazza. /Irodalomtörténeti emlékkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2009. július 7.

A marosvécsi cseresznyevásár akkor is összehozta a vidék népét, amikor még nem ez volt a neve. A falu magyarsága számára mértékjelző, hogy az immár egy éve létesített kis tájházat felavatta Bálint Zsigmond fotóművésznek az erdélyi templomokat felmutató tárlata, melyet dr. Barabás László néprajztudós, szokáskutató és a lap munkatársa, Bölöni Domokos mutatott be az érdeklődőknek. Éneklő gyülekezet a marosvécsi és Kemény Jánosnak, az erdélyi magyar színház és irodalom mecénásának köszönhetően Marosvécs Erdély egyik irodalmi zarándokhelyévé válhat. A marosvécsi várkastély melletti dendrológiai parkban Kemény János és Wass Albert hamvai nyugszanak, a Kemény János-emlékszoba mellé most oda sorolható a tájház, amelyben a könyvbemutatón Barabás Lászlónak Akiket fog a figura című marosszéki farsangi szokásgyűjteményét ismerhette meg a közönség. /b. d. : Tájház is van Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

2009. július 25.

Adamovits Sándor /Déva, 1937. máj. 3. – Marosvásárhely, 2009. júl. 18./ élete nagy részében nem azzal foglalkozhatott, amivel igazán szeretett volna, igazi hivatására csak későn találhatott rá, az irodalomtörténetre, a helikoni örökség ápolására, továbbadására. Páratlan szorgalommal dolgozott. Nagyenyedi tanára, Vita Zsigmond hatása meghatározónak bizonyult, Áprily Lajos, Jékely Zoltán, Kemény János ugyancsak döntő módon járult hozzá személyisége kiteljesedéséhez. A Magyar Irodalmi Lexikon munkatársaként is sokat dolgozott. Több kötet, a Kapuk, kopjafák, haranglábak, A Helikon házigazdája, a Helikoni nagyasszonyok, A vécsi vár vendégei örökítik meg munkásságát, de életművének fontos része az, amit a Helikon-Kemény János Alapítvány vezetőjeként valósított meg. /Nagy Miklós Kund: Megtett mindent, amit megtehetett. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 25./

2009. augusztus 21.

Sátortáborban vett részt a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szakolyban működő ápoló-gondozó otthon valamint a marosvécsi szellemi sérültek rehabilitációs központjának több mint húsz beutaltja. A két intézmény közötti kapcsolat révén a Görgényi-havasokban, a Jod-patak melletti kis tisztáson felvert táborban az otthonok enyhe és közepes értelmi fogyatékkal élő betegei nyaralhattak. A két intézmény egy másik csoportja az anyaországban táborozik. /Szucher Ervin: Magyarországi és erdélyi elmegyógyintézetek ápoltjai táboroznak a Jod-völgyében. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

2009. augusztus 24.

Nemcsak az Erdélyi Szépmíves Céh 85 évvel ezelőtti indulására, a Helikoni Íróközösség tagjaira emlékeztek a hétvégi marosvécsi rendezvényen, hanem a Helikon – Kemény János Alapítvány nemrég elhunyt elnökére, a találkozók ötletgazdájára és főszervezőjére, Adamovits Sándorra is. Nagy Miklós Kund, a Helikon – Kemény János Alapítvány alelnöke a marosvécsi Kemény-kastély parkjában ismertette a kilenc éve rendszeresen megszervezetett találkozók történetét, Adamovits Sándor szerepét. A Helikoni-asztalnál Ördögh Ferenc marosvécsi polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy milyen fontos az esemény a falu számára. Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója ismertette a két világháború közti romániai magyar irodalmat, abban az 1924-ben Kolozsvárott létrehozott Erdélyi Szépmíves Céh szerepét, valamint az író és mecénás Kemény János jelentőségét az irodalmi élet megszervezésében, a Helikoni Íróközösség tagjainak vendéglátását vécsi kastélyában. Böjte Lídia szászrégeni magyartanár kisdiákjainak a könyvről szóló előadását kopjafaavatás követte, majd a református egyház gyülekezeti termében folytatódott az ünnepség, ahol bemutatták Adamovits Sándor utolsó, a napokban megjelent Szellemi helyszínelés, Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét. /Antal Erika: Helikon-ünnep Marosvécsen. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

2009. október 14.

Kós Károly emlékét idéző estet szervezett október 9-én a Helikon – Kemény János Alapítvány Marosvásárhelyen, a Református Diakóniai Otthonban. Kós Károly építészeti életművét vetített képes előadás formájában Szekeres Gerő tárgyalta. Kós Károly a népi építészetet bevitte az épülettervezésbe. Trianon után mehetett volna egyetemi tanárnak Budapestre, de ő inkább Erdélyt és a teljes bizonytalanságot választotta, mondván, itt van rá szükség. Kovács Emese Kós Károly életpályájáról, irodalmi életművéről szólt. Az est végén Bögözi Attila, a szerkesztő emlékezett a nemrég elhunyt Adamovits Sándorra /Déva, 1937. máj. 3. – Marosvásárhely, 2009. júl. 18./, és méltatta most megjelent Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét. Adamovits egyszerre szolgálta a hitet, a közművelődést, a kultúrát és a hagyományőrzést. /Nagy Botond: Emlékezés az ezermesterre. Kós Károly-est a Bocskai Teremben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

2009. október 30.

Kós Károlyra emlékeztek október 28-án Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriuma által szervezett Helikon-est keretében Kós irodalmi munkásságát Kovács Emese tanárnő ismertette, Szekeres Gerő szerkezettani tervezőmérnök pedig építészeti tevékenységéről tartott előadást. Bögözi Attila újságíró bemutatta Adamovits Sándor Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét, Kilyén Ilka színművész pedig részleteket olvasott fel a műből. Bögözi Attila a három hónappal ezelőtt elhunyt Adamovits Sándor életpályájáról is beszélt. /Ferencz Zsolt: Kós-megemlékezés és könyvbemutató a Reményik Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

2009. december 7.

Vásárral egybekötött kerámia-kiállítással mutatkozott be Marosvásárhelyen a marosvécsi neuro-pszichiátriai központ Parahelikon nevű művészetterápiás csoportja. A rendezvényt dr. Barabás Dénes főorvos nyitotta meg. /Antal Erika: „Art” a lelki egyensúlyért. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

2009. december 9.

Több mint 1,6 millió eurós EU-pályázatot nyert a marosvécsi Neuropszichiátriai Rehabilitációs Központ, amelyből két újabb családi otthont építenek a faluban – tájékoztatott Pokorny László, a központ igazgatója. Ez is része annak a programnak, amelynek a Kemény-kastély kiürítése és az eredeti tulajdonosoknak való visszaszolgáltatása a célja. /Antal Erika: Otthon az ápoltaknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./


lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-103




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998