Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 64 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-64
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1993. május 17.

Értékes könyvsorozat jelenik meg Miskolczy Ambrus szerkesztésében a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán, a román tanszék gondozásában. Az egyik dokumentumgyűjtemény, az 1849-ben tartott kőröskisjenői román ortodox egyház zsinati jegyzőkönyveit foglalja magába. A másik Gál László 1839-ben készült első erdélyi magyar nyelvű büntetőkönyv-tervezete. Tudományos munkákat is kiadtak: Trócsányi Zsolt /a már elhunyt történész/ és Miskolczy Ambrus A fanariótáktól a Hohenzollerekig című munkája 1711-től 1866-ig mutatja be a romén állam történetét. A román /regáti/ társadalom múltjába enged betekintést Henri H. Stahl A régi román falu és öröksége című tanulmánykötete. A szerző a legkiválóbb román társadalomtudósok közé tartozik. Nicolae Iorga, a román nacionalizmus történelmi mítoszainak legerélyesebb képviselője, a dákoromán kontinuitás hirdetője, a székelyek román eredetét valló történész egy ideig román miniszterelnök is volt. A magyar-román megbékélést hirdette 1932-ben közreadott, majd 1940-ben magyarul is megjelent A nemzetek közötti gyűlölködés ellen című röpiratában. A könyvsorozat keretében ezt is kiadták. /Pomogáts Béla: Románia, Erdély ? kettős megítélésben. = Magyar Hírlap, máj. 17./

1996. március 22.

Románia lakosságának 12 százaléka beszéli folyékonyan a magyar nyelvet - közölte egy nemrégiben végzett felmérésre utalva a PRO TV. Abban az esetben, ha Románia csökkenőfélben levő lakosságát 22,7 millió fő, akkor ez a 12 százalék 2 731 000 folyékonyan magyarul beszélő román állampolgárt jelent. Körülbelül egymillió százezren vannak tehát Romániában azok, akik nem vallják magyarnak magukat, de igen jól beszélik anyanyelvünket. Ez a 12 százalék Románia egész területére, tehát a Regátra is vonatkozik. Szabó Csaba szerint levonható az egymillió százezerből százezer a Regát számára: így egymillió nem magyar, de magyarul folyékonyan beszélő jut Erdélyre. Ennek zömét a magyar nyelvterületeken születettek-nevelkedettek, valamint az erdélyi gyökerűek adják. Bihar megyében az 1992-es népszámlálás 180 682 magyart talált. Mennyi lehet a nem magyar, de magyarul jól beszélők száma a megyében? Mondjuk, a magyarság fele: kb. 90 000. Így Kolozs megyében - ahol 145 405 magyart tartanak számon - ez a szám 73 000 felé közelítene. A magyarlakta megyéket hasonlóan számba véve mindig hiányzik félmillió! Szabó Csaba szerint a hiányzó félmilliót nem a magyarságukat bizonyos okokból kifolyólag "letagadók" között kell keresni, bár kétségkívül sokan vannak ilyenek is. /Szabó Csaba: Erdélyben hódít a magyar nyelv. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

1996. november 19.

Emil Constantinescu életrajza: 1939. nov. 19-én született Tighina városban, a mai Moldovai Köztársaság területén. Apját a Regátból helyezték át az akkor Romániához tartozó Besszarábiába. A háború után visszaköltöztek Arges megyébe, Bradet faluba. Emil Constantinescu Bukarestben végezte az egyetemet, jogi diplomát szerzett. Bíróként kezdte működését, de elégedetlen volt a jogrendszerrel, elhatározta, hogy geológus lesz. 1966-ban végezte el Bukarestben a geológiai fakultást, irodalmi tárgyakkal kiegészítve. Geológusként bejárta az országot, tudományos tevékenységének eredménye hét könyv és 67 tudományos közlemény. Bukarestben egyetemi előadó, 1991-től tanár, 1992-től a Bukaresti Egyetem rektora. 1996-ban politikai működése miatt lemondott rektori tisztségéről. Az 1990 júniusi "bányászjárás" után egyik kezdeményezője a Polgári Szövetségnek, ennek képviselőjeként a "Román Antitotalitárius Fórum" ellenzéki pártcsoportosulás ügyvezető elnöke. 1992-ben nagy meglepetést keltett, hogy a Demokratikus Konvenció /DK/ az akkor még ismeretlen Emil Constantinescut választotta elnökjelöltjének. Corneliu Coposu parasztpárti elnök ugyanis benne látta az új nemzedék képviselőjét. 1992 végén őt választották a DK elnökének.. Constantinescu 1995 őszén belépett a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

1998. március 12.

Az Erdélyi Református Naptár /Erdélyi Református Egyházkerület, Kolozsvár, szerkesztette Molnár János/ változatos olvasnivalót kínál. Részleteket tartalmaz Csiha Kálmán 1997. évi püspöki jelentéséből, Benkő András muzikológus bemutatja az Új Magyar Református Énekeskönyvet, Páll Klára beszámol a kolozsvári teológusok regáti szórványmagyarok felkutatására tett kezdeményezéséről. Tőkés Elek tanulmányában bemutatta az 1989 után kiépített erdélyi református iskolahálózatot: hat református kollégium /IX-XII. osztályokkal Kolozsváron, Nagyenyeden, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen/ összesen 734 tanulóval, két főiskola: Kolozsváron a diakonisszaképző tanévenként 60-70 hallgatóval, Marosvásárhelyen kántor-tanítóképző és diakonissza profilú főiskola 90, illetve 80 hallgatóval, kolozsvári Református Didaktikai Fakultás filológiai, illetve szociális gondozó mellékszakokkal , 78, illetve 38 diákkal. /A Hét (Bukarest), márc. 12./

1999. december 11.

Bodgán Kálmán úgy hiszi, Romániában ő a legrégibb szabadkőműves, hiszen Kolozsváron, az Unió Páholyban hatvanöt éve avatta fel a nagymester, dr. Janovics Jenő. Erdélyben skót, a Regátban pedig francia rítusú páholyok voltak. Erdélyben Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Temesváron, Aradon voltak páholyok, a legfiatalabb páholyt Nagybányán Bogdán édesapja és dr. Bene Sándor alapította. Új páholy megnyitásához szükség volt egy szomszédos ország nagymesterének a jelenléte. A nagybányai páholy megnyitására dr. Balassa Péter akadémikus, nyelvészprofesszor érkezett Budapestről. - Bogdán felsorolt néhány tagot. Kolozsváron a szabadkőművesek között volt Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Vásárhelyi János, Járosi Andor, Ürmössy Antal Márk, dr. Jancsó Elemér, Brüll Manó, Bárd Oszkár, Ligeti Ernő, Lakatos István, dr. Gúzner Miklós, Szegő Imre, Brassóban Kacsó Sándor, Marosvásárhelyen Molter Károly és dr. Fekete Andor. /Bodgán Kálmán, a legrégibb szabadkőműves: Szabad-e szabadkőművesnek lenni? = Krónika (Kolozsvár), dec. 11./

1995. április 4.

Kolozsváron, ápr. 4-én tartották a harmadik szórványtanácskozást. A szórvány felvállalása a tömbmagyarság feladata, hangzott el a tanácskozáson, nem lehet mindig a magyarországi alapítványokra számítani. Takács Csaba az RMDSZ ügyvezető elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Bodó Barna politikai alelnök és Vetési László tiszteletes vázolta föl a szórványban élők legfőbb problémáit, Fülöp-Fischer Ildikó és Ferencz Rita az oktatás kérdéseiről beszélt, Dáné Tibor Kálmán a szórványmagyarság művelődési életét mutatta be. Megalakították a szórványtanácsot, elnöke Takács Csaba, a régiókat Kramer Tamás /Észak-Erdély/, Perka Mihály /Csángóföld/, Nagy Endre /Regát/, Török Ernő /Dél-Erdély/, Kakassy Sándor /Belső-Erdély/, Makkay Botond /Bánság/ képviseli. A bizottság tagjai között van Salamon József és Vetési László az egyház részéről, valamint Máté Dénes, Péntek János, Révész Erzsébet és Farkas Zoltán is, akik az oktatási, művelődési és gazdasági problémákat vállalták fel. /Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

1997. március 24.

A szórványvitához szólt hozzá a Kisilván élő Debreczeni István. Községükben már csak tizenketten magyarok, mind idősebbek. Debreczeni szerint a szórványosodáshoz hozzájárultak az elmúlt századokbeli harcok, melyek során pusztult a magyarság, illetve a Ceausescu által folytatott betelepítés.Ceausescu kétmillió román telepített be a Regátból Erdélybe. Ezért idővel dicsőíteni fogják Ceausescut, és szobrot fognak állítani neki. A magyarságnak is hősök kellenek. De hol van ez a hős? "Most, hogy az RMDSZ is a kormányban van, a legtöbb képviselőnk, szenátorunk felfelé nyújtózkodik." - Fiatal papok, tanítók kellenek./Debreczeni István: Szórványvita. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 26./

1997. június 5.

Varga Gábor közreadta a sorskérdésekről való tűnődéseit, amelyet a Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Napjain mondott el, a stuttgarti evangélikus egyházközség üdülőtelepén, Gomadingenben. A kommunista diktatúra évtizedeiben Európa, annak nyugati része az emberek szemében a valóságos Éden volt, a társadalmi fejlődés csúcsa. Az integráció ezért Romániában egyértelműen népszerű. A nyugati és keleti kereszténység találkozásánál kialakult bonyolult törésvonalak mellett a szellemi eredés világközpontjaitól való távolság növekedése, a társadalmi fejlődés lefékeződése mellett be kell látni, hogy ebben a régióban sokkal fatalistábbak, beletörődőek az emberek. Bárminemű változás lehetőségének a tudatosítása errefelé hatványozott energiabefektetést igényel. Varga Gábor elsorolja dilemmáit. Ilyen örökség mellett Európának szüksége van-e ránk? Nyugat érdekelt-e olyan csődtömeg revitalizációjában, mint amilyen pillanatnyilag Románia gazdasága? Kézenfekvő megoldás lenne a gazdaság átalakítására a működő tőke beáramlása. Azonban optimizmusra nincsen ok Az elmúlt hat évben Romániába 1,5 milliárd dollár tőkebefektetés történt, szemben Magyarország 13 milliárdos, Lengyelország 8 milliárdos tőke-importjával szemben. Közismert tény, hogy Románia különböző fejlettségű országrészek egyesüléséből jött létre. Más hagyományokkal rendelkezik az egyesült két román fejedelemség, mással az 1878-ban hozzájuk került Dobrudzsa és megint mással az 1918-ban odakerült Erdély. A fennálló különbözőségeket mutatták az 1992-es és 1996-os választások eredményének területi megoszlása, de a külföldi tőke beruházási zónái is látványosan differenciálódnak: Erdély a nyugati tőke érdekszférájába került, a Regát pedig a balkáni és közel-keleti tőke övezetévé változott. Az erdélyi megyék a regionális együttműködés gazdaság-élénkítő hatásában érdekeltek. El tudja majd viselni Románia a történelmi tartományai különböző fejlődési üteméből következő centripetális folyamatokat? Következő dilemma az értelmiségi részvétel. Kelet-Európa értelmiségének nem csekély hányada elindult más országokba, tízezrek hagyták ott a szülőföldet. Ki tudnak-e dolgozni olyan ellenlépéseket, amelyek itthon tartják az értelmiséget? Azután itt a következő dilemma, a nemzetiségi kérdés. A kommunista rendszerben lefojtott indulatok a felszínre törtek. Az a kérdés, hogy az integráció stratégiai kényszere elegendő lesz-e a gyanakvás felszámolására? Évtizedek sorsa múlhat azon, hogy a hatalmat gyakorló politikai elit "itt és most" milyen válaszokat tud adni. "Kelet és Nyugat határmezsgyéjén imbolyogva most minden döntésnek hatványozott kockázata van." /Varga Gábor: Gomadingeni tűnődések avagy sorskérdések 199-ben. = A Hét (Bukarest), máj. 29., folyt. jún. 5./

2000. április 10.

Vetési László lelkész, a Romániai Magyar Szórványtanács elnöke nyílt levéllel fordult Nemeskürthy Istvánhoz, a milleneumi ünnepségek kormánybiztoshoz. Ebben kifejtette: félő, hogy a szórványmagyarság az ünnepségek során háttérbe szorul. "A millenniumi ünnepségeknek közös és nagy összefogással, a teljes maradék magyarság ünnepévé is kellene válnia." - javasolta."Nagy szükség lett volna már eddig a honfoglalás kori és törzsneveket vagy szentjeink neveit viselő Kárpát-medencei települések találkozójára. Kevés pénzzel támogathatnánk itt is testvértelepülési kapcsolatok kialakítását és éltetését." "Az ünnepi meghívottak jegyzékének készítésében oda kell figyelnünk a moldvai magyarságra, köztük a csángó falvakra, a nagyszámú Kárpátokon kívülre, a Regátba, köztük elsősorban a Bukarestbe és a többi nagyvárosba kitelepedettekre, a vegyes házasokra is." /Vetési László lelkész, a Romániai Magyar Szórványtanács elnöke: Levél Nemeskürthy István professzor úrnak, a milleneumi ünnepségek kormánybiztosának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 10./

2000. április 26.

A Krónika napilap mellékleteként megjelent a tizenkét oldalas Provinicia melléklet 1. száma. A beköszöntő /Mit akarunk/ szerint: "Eljött az ideje egy közös fórum megteremtésének az erdélyi és bánsági nyilvánosságban, amely a viták korszakából átlép a dialógus korszakába." "Nem akarjuk, hogy a mi provinciánk ezután is egy harmadrangú ország másodrangú tartománya legyen. Azt akarjuk, hogy Erdély centrummá váljon. Nem mások fölött, hanem egyensúlyban és partnerségben más centrumokkal." Az új melléklet Molnár Gusztáv "Premodern" provincia című tanulmányával kezdődik. Molnár Gusztáv leszögezte, hogy a Nyugat egyre inkább egy egységessé váló civilizáció jól szabályozott pluralizmusaként jelenik meg, a nem nyugati civilizációk talaján viszont a modernitások különbözősége élesebben kirajzolódik. Erdély ma, sajátos és egyedülálló "premodern" identitását újrafelfedezve, keresi a közös nyelvet. Érdekesek Molnár Gusztáv adatsorai is /Romániai választási geográfia. Adatok/: 1990-től napjainkig húzódó ívben vizsgálta Romániában a nyugatbarát erők és a posztkommunista erők közti viszonyt a választások, illetve az utóbbi években a felmérések alapján. Kirajzolódik az eltérés: a Regátban lényegesen nagyobb volt a posztkommunista erők súlya, mint Erdélyben. Erdélyben a románok is inkább nyugatbaráti beállítottságúak, mint a regátiak, a politikai különbözőség tehát nem etnikai eredetű. A mellékletben több értékes tanulmány sorakozik, így Gabriel Andreescu írása /Nemzeti kisebbségek - lehetséges taktika/, aki nehezen tudja elképzelni, hogy az RMDSZ ismét kormányzati szerepet vállal Iliescu pártjában. A Provincia felelős szerkesztői: Al. Cistelecan és Molnár Gusztáv, a szerkesztőség tagjainak többsége román, magyar szerkesztő Bakk Miklós, Szokoly Elek románul írt cikke magyar fordításban jelent meg. A Provincia a Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával jelent meg. /Krónika (Kolozsvár), ápr. 26. melléklet: Provincia 1. sz./

2000. május 22.

A június 1-jén kezdődő Ünnepi Könyvhéten tizenöt határon túli magyar kiadó, illetve könyvműhely több mint félszáz kötettel jelentkezik, a kolozsvári Kalota és az ungvári Pánsíp most mutatkozik be először az olvasóknak. A határon túli kiadványok többsége művelődéstörténeti, néprajzi és irodalomtörténeti munka, illetve több történelmi témájú tanulmány is helyet kapott a kínálatban. Gajdos Balogh Attila Fegyencek az utcában (Stúdium Kiadó, Kolozsvár) című regénye a második világháború utáni Kolozsváron játszódik, egy kisebbségi sorban élő fiatalember zsarnokság elleni lázadását ábrázolja. Balla D. Károly Ne gondolj a fehér elefántra /Pánsíp, Ungvár/ címmel a kárpátaljai szerző öt színpadi művel jelentkezett. A memoárok sorában lát napvilágot Sinkó Ervin háborús naplója (1939-1944) /Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék/ amely az 1973-ban bezúzott kötet első teljes magyar kiadása. Az irodalomtörténeti munkák között szerepel Magyar Zoltán: Petőfi a Felvidéken című könyve. Utasi Csaba: Csak emberek című kötetében (Forum, Újvidék) az elmúlt nyolcvan év vajdasági magyar költészetét tekinti át. - Rákos Péter, a prágai Károly Egyetem Magyar Tanszékének tanára Nemzeti jelleg: a miénk és a másoké című kötete a nemzetek más nemzetekről és önmagukról alkotott képének kérdéskörét járja körül. - A Kolozsvári harmincadjegyzék 1599-1637 (Kriterion) bemutatja, hogy mennyire virágzó volt az akkori kereskedelmi élet a "kincses" városban. Nagy Sándor - 1921-1940 között bukaresti lelkész - A regáti magyarság című könyve (Kalota Kiadó, Kolozsvár) a Kárpátokon túlra került magyarság beolvadásának, illetve megmaradásának esélyeit vette számba. A pozsonyi Madách-Posonium közreadja Czibulka Imre munkáját, a szlovákiai településnevek magyar megfelelőit. /Könyvheti készülődés. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2000. június 3.

Budapesten bemutatták Nagy Sándor A regáti magyarság /Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötetét. A szerző 1925-től 1941-es meneküléséig református lelkész volt Bukarestben. Ezalatt hat iskolát és három templomot építtetett, több magyar szervezetet hozott létre, alapította és szerkesztette a kéthetente megjelenő Egyházi Újságot. /Szekeres Attila: A regáti magyarság. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 3./ Dávid Gyula és Sz. Nagy Csaba szerkesztésében, Demény Lajos utószavával, a kolozsvári Diaszpóra Alapítvány "Diaszpóra Könyvek" és a soproni Zé Könyvkiadó és Kézművesség "Bethlen Könyvek" sorozatában megjelent Nagy Sándor A regáti magyarság című könyve. Nagy Sándor könyve nagymértékben erdélyi problémát is jelent. A könyv ugyanis az egyetemes telepes szórványhelyzet beható vizsgálata. /Könyv a regáti magyarságról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

2000. július 12.

1989 után megindultak az egyházi építkezések. Temesváron regáti mintára szabott ortodox templomocskákat is építettek, melyek nem válnak Temesvár díszére. Főleg a nyugati támogatást élvező egyházak és szekták törtek előre, épül Temesváron az Új Ezredév református templom, melyet Makovecz Imre világhírű építész olyannak tervezett, hogy a temesvári magyarság kulturális központjául is szolgáljon. Most a baptista felekezet kapott építési engedélyt. Ez lesz a baptisták tizedik temploma Temesváron. Az épületegyüttes a templomon kívül otthont ad egy baptista líceumnak, lesz még benne tornaterem, úszómedence, közkönyvtár és óvoda. /Jóváhagyták a tizedik baptista templom építési tervét. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 12./

2000. szeptember 28.

Kolozsváron szept. 26-án Dávid Gyula mutatta be Nagy Sándor A regáti magyarság (eredetileg A regáti kérdés) című könyvét, mely a soproni Bethlen Gábor Könyvek és a kolozsvári Diaszpóra Könyvek kiadásában Vetési László és Albert Tibor közreműködésével az idei budapesti ünnepi könyvhétre jelent meg. A két világháború között tizenöt évet Bukarestben szolgált református lelkipásztor a Regátban élő magyarság beolvadásáról szerzett tapasztalatait vetette papírra, melyet most Svájcban élő fia, Nagy Csaba készített elő a kiadásra. A könyv olyan kérdéssel foglalkozik, amely a romániai magyarság ötven százalékára nézve, sajnos, ma is aktuális. Dávid Gyula kifejezte reményét, hogy a kiadvány mai gondolkodásunk egyik alapkövévé válik. Vetési László tiszteletes hangsúlyozta, hogy a könyv tartalma napjainkban teljesen aktuális. A regáti szórványmagyarok helyzetének egyik legsúlyosabb oka a tömbmagyarság részéről megnyilvánuló közöny. A teológiai hallgatókkal végzett mentő szándékú kutatómunka során gyakran fogadják őket ezzel a tragikus tőmondattal: "Későn jöttetek". A bemutatón jelen levő Nagy Csaba méltatta édesapja odaadó missziós munkáját, melynek során híveinek nőszövetséget, cserkészszövetséget, dalkört, szakiskolát, Kós Ferenc közművelődési kört és egyebeket szervezett, három templomot épített, egyházi szórványújságot szerkesztett. Nagy Sándor Erdélyben született, 1925 és 1941 között szolgált Bukarestben, ahonnan a vasgárdisták vérengzése elől Budapestre menekült. A háború befejeztével menekülőkkel együtt került Nyugat-Európába, majd Amerikába, ahol 1954-ben hunyt el. Életútja példaértékű lehetne sok mai közösségi hivatást vállaló erdélyi magyar számára. /Ördög I. Béla: Regáti magyar útjelző. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

2001. január 18.

1990-hez képest 1998-ban 705 ezerrel kevesebb Románia lakossága. A nagy zuhanás 1991 és 1992 között következett be: 396 ezerrel csökkent a lakosságszám. Az előző évtizedek biztatóak voltak. 1965-ben lépte át Románia 19 milliós, 1969-ben a 20, 1974-ben a 21, 1979-ben a 22 milliós határt. Kilenc évnek kellett eltelnie, amíg - ekkor már drasztikus, a Szekuritáté által ellenőrzött formákban - sikerült elérni a 23 milliót. Akkoriban ezt is megünnepelték. Pedig ekkor már volt egy olyan megyéje Romániának - Arad -, ahol 1980 óta folyamatosan negatív volt a természetes szaporulat, és volt egy olyan másik megyéje, Teleorman, ahol 1985-ben -0,1 volt ugyanez a mutató. A folyamatos csökkenés azonban nyilvánvaló. 1992-ben már 19 megyében és Bukarestben is negatívvá vált a természetes szaporulat mutatója. Gagyi József írásában részletezte az ország népességi adatait. Azok a megyék, melyek esetében 1999-ig többen születtek, mint ahányan meghalt: Bákó, Beszterce-Naszód, Galac, Iasi, Máramaros, Neamt, Szucsáva, Vaslui és Erdély északkeleti része. Azok a megyék, melyek a kilencvenes években ingadoznak, hol negatív, hol pozitív a mutatójuk: Botosani, Konstanca, Gorj, Ialomita, Szeben, Vrancea. A harmadik csoport, amelynek a kilencvenes években stabilan csökkent a lakosságszáma, de a mutatójuk csak 1992-ben vagy közvetlenül azután lett negatív: Fehér, Arges, Brassó, Kovászna, Dimbovita, Hargita, Hunyad, Maros, Szatmár, Szilágy, Tulcea, Vilcea. A negyedik csoport: amelynek már 1990 és 1991-ben negatívba fordult a mutatója: Bihar, Braila, Buzau, Calarasi, Kolozsvár, Dolj, Mehedinti, Olt , Prahova, Temes megyék, Bukarest. Az ötödik csoport: a negatív listavezetők, amelyek 1990 óta, vagy még azelőtt elfoglalták ezt a helyet: Arad, Krassó-Szörény, Giurgiu, Teleorman. - A fentiek alapján megrajzolt ez a térkép nem a történelmi régiók határvonalait mutatja. Igaz, hogy Moldvában még mindig a legpozitívabb a mérleg. A megyék zöme, a harmadik-negyedik csoport, az ország közepe és nyugati része. Az ötödik csoport pedig a déli megyék. - Ebből a szempontból az ország más megosztást mutat, mint amilyent a politikai opciót kirajzoló választási térképekről leolvasható. Nagy meglepetés, hogy nem az erdélyi, hanem, igen egyértelműen, a déli és regáti megyék a listavezetők. Románia lakossága az országnak ezen a részén fogy a legnagyobb ütemben. /Gagyi József: Deficit- térkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

2001. március 9.

Londonban a Gazdaság- és Politikatudományi Egyetem (LSE) két doktorandus hallgatója, Füzesi Julianna és Valentin Mandache nemzetközi konferenciát szervezett Erdély: EU-bővítés, regionalizmus és kisebbségi politika Romániában címmel. Az értekezlet anyagából kötet készül. Tom Gallagher, ismert Románia-szakértő, a Bradfordi Egyetem tanára leszögezte, hogy senki sem akarja Erdély elszakadását Romániától, legfeljebb a rossz kormányzás szül mesterséges feszültségeket, amelyeket táplálhatnak a megoldatlan gazdasági kérdések. Nem lehet a nacionalizmus áttörő sikeréről beszélni. A Románia Ceausescu után könyv szerzője nem talált elég bizonyítékot Clinton volt amerikai elnök ama értékelésére, miszerint Románia modellszerűen megoldotta volna a kisebbségi kérdést. Gabriel Andreescu ismert emberjogi aktivista vitatta Molnár Gusztáv erdélyi devolucionista elméletét. Andreescu a konszenzuson alapuló demokrácia mintáját és az egység megőrzését találta a magyar kisebbség számára követendő útnak céljai elérésére. Az értekezletre, ígérete ellenére, nem jött el sem Vasile Dancu információs miniszter, sem Ion Iliescu elnök szóvivőnője. A román és a magyar hivatalosságok jelenléte mégis számottevő volt. A rendezvényre eljött nemcsak a magyar külügyminisztériumot képviselő Szesztay Ádám és Csikos Imre, de a román külügyi tárca főosztályvezetője, Mihai Dobre, a londoni román nagykövetség két alkalmazottja, valamint - a nagy-britanniai román katonai attasé... A megjelent románok szaporán jegyzeteltek, és magnóra vettek mindent. Képviselőjük pedig vitába szállt mindegyik előadóval, kommentárjai már-már külön kiselőadás méretét öltötték. A romániai magyar előadóktól semmit sem kérdeztek. Schöpflin György arra figyelmeztetett, hogy "a románokat", "a magyarokat" csak a nacionalisták veszik egy kalap alá, a valóságban különböző magyar és különböző román tudatformákról beszélhetünk. Ha az erdélyi román öntudat a magyar kultúra hatására nagyban különbözik a regátitól, az erdélyi magyar nemcsak más, mint a magyarországi, de azon belül is jól elkülönül a székely, belső-erdélyi és partiumi magyar identitás. Schöpflin üdvözölte a magyar státustörvényt, amelyet a jelek szerint az EU is elfogad, de feltette a kérdést, hogy mi lesz Schengen után az erdélyi románok húsz százalékával, akik a magyar szürke gazdaságban dolgoznak? A magyar irredentizmusról Füzesi Julianna tartott előadást. Kifejtette, hogy a két világháború közötti időszakkal szemben Magyarország és Románia esetében ma már nemcsak hogy nincs, de nem is lehet irredentizmusról beszélni Erdély kapcsán, hiszen ennek korábbi okai megszűntek. Balló Áron a romániai magyar sajtó etnikumok közötti és az európai integrációban betöltött szerepéről beszélt, Tokay György aradi képviselő jellemezte a korábbi kormányok tevékenysége tükrében a mai erdélyi helyzetet és az EU-integrációs esélyeket. A román politika csak akkor lehet sikeres, ha egyszer már kiszámítható és hiteles lesz. A Nagy-Románia Párt nem nacionalista alapon való sikerével kapcsolatban a volt kisebbségügyi miniszter megjegyezte, hogy sokak gondolkodásmódját még mindig az álmok (EU), rémálmok (irredentizmus) és félelem (Erdély elszakítása) vezérli. Tokay szerint a románok nagyon is sérülékenyek. Takács Csaba Londonból figyelmeztette Bukarestet, hogy azt a szerencsés állapotot, amikor mind a román, mind a magyar kormány, mind pedig az erdélyi magyar kisebbség egyaránt Románia minél hamarabbi EU-betagolódását támogatja, elképzelhetetlen anélkül fenntartani, hogy a romániai magyarok kéréseit ne teljesítsék. /Balló Áron: Erdély-konferencia Londonban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

2001. július 26.

A Napi Gazdaság /Budapest/ napilap szerint Románia a napokban szigorította a parlagterületek tulajdonosainak adózását, ami igencsak nehéz helyzetbe hozhatja az itt termőföldet birtokló, azt azonban nem művelő magyar vállalkozókat. Romániában a magyarok lakta területeken nem egy esetben több száz hektáros földterületekre tesznek szert a magyarországi magyarok - állította a lap. Ezt az adatokkal alá nem támasztott információt addig egyetlen hazai hírforrás sem erősítette meg. Ellenkezőleg: Székelyföldön regáti románok próbálkoznak földekre szert tenni a magyarlakta területeken, s ennek érdekében egyes esetekben helybéli magyarok strohmannként nyújtnak segítséget. /Kitől féltsük földjeinket? Spekulációs céllal vásárolnak földet a magyarok Romániában, vagy pedig regáti románok igyekeznek megszerezni az erdélyi magyarok földjeit? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./

2001. augusztus 16.

Budapesti napilap terjesztette el a hírt, hogy Romániában magyarországi személyek vásárolnak fel spekulációs céllal termőföldeket. A szóban forgó írás hozzátette, hogy mivel Románia megszigorította a parlagon hagyott területek tulajdonosainak adóztatását, az ország területén termőföldet birtokló magyar vállalkozók nehéz helyzetbe kerülhetnek. - A helyszínen teljesen másképpen fest a helyzet. Sem a Székelyföldön, sem a Partiumban, sem Közép-Erdélyben, de még a Bánságban sem tudnak arról, hogy az elmúlt években vagy hónapokban magyarországi vállalkozók nagyobb termőföld-területeket szereztek volna meg. Annak ellenére, hogy a hazai termőföldek iránt is van kereslet. A Bánságban például tényleg megjelentek a termőföldek iránt érdeklődő külföldiek. Ezek zömében olaszok, de egy-két osztrák is akad közöttük. Olaszok vásároltak nagyobb földterületeket Biharban is, német vállalkozók Közép-Erdélyben, és többnyire helyi strohmannok útján román magánszemélyek a Székelyföldön. Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács volt elnöke, aki a székelyföldi régió gazdasági összefüggéseinek szakavatott ismerője, úgy véli, valóban vannak magyar nevű vállalkozók, akik nagyobb földterületeket szereztek az utóbbi években Székelyföldön, többnyire bankoktól kapott hitelekből, ám azok mind román állampolgárok. Hogy pontosan kik állnak ezek mögött a földvásárlók mögött, azt maga Kolumbán is csak sejti. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy olyan strohmannok ők, akik regáti románok megbízását hajtják végre. A románok valóban földeket és erdőket vásárolnak, de főleg belterületnek alkalmas külterületeket. A külföldiek bármekkora földterületet megszerezhetnek Romániában. Erről a Ciorbea-kormány által 1997-ben elfogadott sürgősségi kormányrendelet döntött. Eszerint a külföldi tőkével törvényesen működő romániai vállalatok "működésük teljes időtartamára birtokukba vehetnek" ingatlanokat és termőföldet is. Nemrég a 8/2001. számú rendeletével (megjelent a Hivatalos Közlöny 2001. július 31-i, 430. számában) a kormány módosította a mezőgazdasági jövedelem megadózásáról szóló 34/1944. számú Törvényt, amelyben a mezőgazdasági "jövedelemadó" meghatározást "területadóra" változtatta. Az intézkedés csakis a tíz hektárnál nagyobb termőföldeket birtoklókat érinti, amely területekre jövőtől abban az esetben is adót kell fizetni, ha azokat a tulajdonos nem műveli meg. Ha a kabinet javaslatát a törvényhozás is elfogadja, 2002. január elsejétől a parlagon hagyott földekre a helyi önkormányzatok által - a termőföld minőségének függvényében - felbecsült jövedelem 15 százalékát kell majd az államkasszába befizetni. /T. Sz. Z.: Erdélyi föld - bagóért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

2001. december 13.

Az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja (EKF) egy felmérés eredményét ismertette Kolozsváron. A felmérés szerint az erdélyi románok pozitívabb képet alakítottak ki a romániai magyarokról mint azok a többségiek, akik nem élnek együtt a magyarokkal (regáti, illetve moldvai románok). Az erdélyi magyarok 42 százaléka elsősorban magyarnak, 43 százaléka erdélyinek, 6 százaléka románnak, 3 százaléka európainak vallja magát. A megkérdezett magyarok mintegy fele (46%) büszke arra, hogy Romániában született. Ezzel szemben szinte valamennyi román büszke ugyan erre. Az erdélyi magyarok szerint a románokat leginkább a következők jellemzik: vallásosak (39%), rendesek (38%), vendégszeretők (38%) és szorgalmasak (22%). Az erdélyi románok szerint a romániai magyarokra a következők illenek leginkább: szorgalmasak (36%), összetartók (23%), civilizáltak (22%) és megosztottak (21%). Az erdélyi magyarok szerint a romák lusták (48%), piszkosak (47%), tolvajok (36%), visszamaradottak (31%). Az erdélyi többségiek szerint a romák piszkosak (50%), tolvajok (50%), illetve lusták (39%). Az erdélyi románok 52 %-a semmilyen formában sem egyezne bele az önálló magyar felsőoktatási intézmény létrehozásába. Az erdélyi magyarok 92 százalékban támogatják az elképzelést, a romák többsége (53%) viszont ellenzi. A románok 35 százaléka szerint a többség és a kisebbség közti kapcsolatot az együttműködés jellemzi. - A románok 14%-a tart egy esetleges háborútól, és több mint felük elsősorban Magyarországtól. /Kiss Olivér: Az erdélyi románok jobban kedvelik a magyarokat. Felmérés készült az etnikumközi viszonyokról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

2002. július 11.

A népszámlálási adatok közzétételét követően a legnagyobb példányszámú bukaresti román napilap címoldalán állt: "Clujul nem lesz többé Kolozsvár". Nekünk, magyaroknak mindig is kincses Kolozsvár, "ezeréves erdélyi történelmünk fellegvára és fővárosa, melynek valamennyi régi épülete, emléke a magyarsághoz kapcsolódik" - állapította meg Ferencz L. Imre újságíró. Erdélyi román városokról beszél a történelemtudomány, miközben a román nyelvben a vár, a város szavak a Regátban is magyar eredetűek (Temesvár - Timisoara, ill. oras). Nagyszebenben minden bizonnyal nem él immár 20 százaléknyi szász, de a város neve ott olvasható németül is a román alatt. Hasonlóképpen Szászrégenben is a román meg a magyar alatt. De Kolozsváron hallani sem akarnak az erdélyi toleranciáról, az ott élők hagyományainak, kultúrájának kölcsönös megbecsüléséről. A gyarapodás egyik garanciája az ésszerűbb anyaországi támogatás lehet. Az itthonmaradás alapfeltétele a gazdasági megerősödés, a munkahelyteremtés, a fiatalok kiemelt megsegítése. /Ferencz L. Imre: Csakazértis Kolozsvár! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

2002. július 27.

Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

2002. szeptember 21.

Öt éve megoldatlan problémát jelent Erdélyben, hogy egy, a második világháborúban elesett ismeretlen magyar katona földi maradványai végső nyughelyre kerüljenek. Az ismeretlen magyar katona maradványait a Tordához közeli Szind település kőbányájában találták meg 1997-ben. A maradványokat azóta a Kolozs megyei polgári védelem parancsnokságán őrzik. Ugyancsak 1997-ben két német katona földi maradványait találták meg Kolozsváron. Ezeket átadták a németországi Világháborús Hadisírgondozó Egyesületnek, amely a bukaresti német katonai temetőben újra eltemette a maradványokat. - A két ország mostanáig nem tudott megállapodásra jutni a hadisír-gondozási egyezményről - közölte Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete. Az egyezmény szabályozná a már létező katonasírok kérdése mellett azokat az eseteket is, amikor a háborúkban elesett katonák földi maradványai kerülnek elő. Az egyezmény szövege elkészült, de évek óta megoldásra vár az a kérdés, hogy hatálya milyen történelmi időszakra terjedjen ki: Magyarország azt szeretné, ha az 1848-49-es szabadságharc honvédjeinek a mai Románia területén lévő sírjait is magába foglalná az egyezmény, míg Románia ahhoz ragaszkodik, hogy csak a két világháborúban elesett magyar katonákra vonatkozzon a megállapodás. Pontosnak tekinthető adat nincs arról, hogy hány magyar katona maradványai nyugszanak Erdélyben. A hitelesen dokumentált esetek száma is több ezerre rúg. Sok elesett magyar katona sírját kutatta fel az elmúlt években az Erdélyen túli területeken, a történelmi Regátban is a bukaresti magyar katonai attasé. Az elképzelések szerint az itt nyugvó katonák egy részét a Bukarestben tervezett magyar katonák hősi parcellájába temetnék el. Budapesten 2000 októberében alakították ki a Rákoskeresztúri temetőben a román katonák hősi parcelláját. A bukaresti sírkert átadását eredetileg tavaly máj. 21-re tervezték, de előbb a hivatalos engedélyek beszerzése húzódott el annyi ideig, a parcella létesítéséhez szükséges román kormányhatározat mindmáig nem látott napvilágot. /Eltemetetlen magyar katona Erdélyben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 21./

2002. szeptember 26.

Urs Altermatt professzor nemrég előadást tartott a bukaresti Új Európa Kollégiumban a svájci modellről, amelyben kifejtette, hogy a kantonokból felépülő Svájc mindenekelőtt nemzetek föderációja, és ennyiben nem hasonlítható a hagyományos európai nemzetállamokhoz. A svájci professzor szerint, ha a nemzeti kultúrák politikai értelemben túlságosan homogenizálódnak egy államon belül, rendszerint szétzúzzák a többnyelvű közösség multikulturális identitását. Svájc többek között azért kerülte el ezt a történelmi zsákutcát, mert politikai és közigazgatási határai nem esnek "mindig" egybe a kulturális, azaz nyelvi és felekezeti határokkal. Andrei Plesu, a bukaresti Kollégium igazgatója ebből azt következtetést vonta le, hogy vajon jó dolog-e az, hogy "nálunk vannak olyan közigazgatási egységek, mint a két hírhedt székely megye, ahol a közigazgatási határ pontosan egybeesik a nyelvi és felekezeti határral." Molnár Gusztáv vitatta ezt az okfejtést. Románia - mondja Plesu - az erdélyiek és a regátiak közötti különbségek és a mind Erdélyen, mind a Regáton belül megmutatkozó erős regionális identitások miatt naturaliter föderalista állam. Ebből azonban szerinte nem az következik, hogy akkor be is kellene vezetni a föderalizmust. Ott van viszont Besszarábia, ezzel kapcsolatban a románokat nem zavarná a föderalizmus emlegetése. "Miért ne lépnénk vele föderális viszonyba?" - kérdezte Plesu, Románia volt külügyminisztere. Molnár Gusztáv szerint az orosz-amerikai geopolitikai összjáték megpecsételi az "újraegyesülés" régóta nyilvánvaló zsákutcáját, és Moldáviához, legfőképpen Oroszországhoz közelíti Romániát. Molnár Gusztáv Kisinyovban járva megkérdeztem Oazu Nantoit, az egyik legjobb moldáviai politikai elemzőt, hogy milyen valóságos erőt képviselnek a kommunistákkal szemben álló politikai pártok. Nantoit elmondta, hogy Moldáviában tulajdonképpen nem léteznek a szó európai értelmében vett politikai pártok (ő csak tudja, mert az egyik ilyen "nem létező" párt elnöke), és a kommunistákkal szemben csak a még "kommunistábbak"-nak van tényleges társadalmi és politikai bázisuk. Molnár Gusztáv szerint már látszanak a jelei annak, hogy az SZDP mögött álló posztkommunista hatalmi komplexum elkezdte átrendezni sorait, és egy új, belső frontot készül nyitni. A bukaresti politikai körök részéről nem lehet számítani valódi alkotmányreformra. Ezért Molnár Gusztáv szerint ki kell dolgozni egy olyan erdélyi alkotmányos modellt, és megvalósítsunk egy olyan erdélyi stratégiát, amely világosan és egyértelműen e történelmi tartomány közép-európai strukturális adottságaira alapoz. A Provincia folyóiratban erről a modellről nyitnak vitát. /Molnár Gusztáv: A svájci modelltől az erdélyi modellig - via Bukarest. [A kétnyelvű Provincia nyári 6-7. összevont számában megjelenő tanulmányának újraközlése] = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

1997. július 8.

Amikor megjelent Gazda József Így tudom, így mondom című válogatása, tudható volt, hogy ez csak ízelítő az általa gyűjtött oral history anyagból. Gazda József nem hagyta abba magnós portyázását, túlcsapva Erdélyen, a Partiumon, a Regáton, a Kárpát-medence utódállamaiban, hellyel-közzel Magyarországon is elidőzött a több mint ezer históriaidéző beszélgetőtársat toboroztában, így született meg az "emlékezet-kalangya": Jaj, mik történtek, jaj, mik is történtek /A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete/ (Püski Kiadó, 1997) című könyve, mutatta be a könyvet Szilágyi Aladár. Akár "szenvedésmonográfiának" is lehet nevezni a két kötetes munkát. Ennek a könyvnek a millecentenáriumi rendezvények kezdetén kellett volna megjelennie. /Szilágyi Aladár: A népi emlékezet kalangyája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 8./

1998. november 30.

Három napos romániai, pontosabban regáti látogatása során Torgyán József magyar mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter elsősorban a közben menesztett román kollégával, Dinu Gavrilescu ex-tárcavezetővel folytatott több órás megbeszélést a két ország közötti együttműködés bővítésének, fejlesztésének lehetőségeiről, a kapcsolódó elképzelésekről. Torgyán József hangsúlyozta, hogy a magyar fél konkrét megoldásokra törekedett, azonban megállapodások nem születtek, a két tárcavezető gyakorlatilag semmit sem írt alá. - Mindkét ország érdekeit szolgáló témák kerültek terítékre: az EU-törekvésekben nyújtandó, illetve nyújtható magyar segítség, netán programegyeztetés, vegyes vállalkozások beindítása, elsősorban határokon átnyúló régiós elképzelésekben, biodízeltermelés beindítása, haltenyésztési együttműködés /víztározók kialakításával a magyar-román, illetve az ukrán-magyar határ mentén/, környezetvédő erdősávok létesítése, a fa közös feldolgozása, burgonyatermesztési közös kutatások /Brassó és Csíkszereda bevonásával/, feldolgozók és keményítőgyár beindítása, a konstancai kikötő fejlesztési terveibe való bekapcsolódás, hogy az Adriai-tenger után a magyar áruk a Fekete-tengeren is "kikötőhöz" jussanak. A magyar miniszter szerint a kutatásfejlesztés eredményeit is érdemes lenne megosztani, fokozni a szakképzési együttműködést, s a tavaly aláírt nagyszalontai megállapodást végre konkretizálni kellene, hogy szóba jöhessen a továbbfejlesztés is. Torgyán József hangsúlyozta: rendkívül eredményes volt a bukaresti tárgyalássorozat. A magyar minisztert a magyar gabonára kivetett román védővám kapcsán is faggatták, s ő beismerte: az nem veszélyezteti a magyar-román viszonyt, akkor sem, ha mindkét fél fenntartja álláspontját a CEFTA-egyezmény kapcsán, amit ez idáig csak Magyarország tartott be maradéktalanul. Romániai viszonylatban - vélekedett Torgyán József - áthidaló megoldásokat kell keresni, ám jó lenne, ha Romániában is tudatosulna, hogy minden nemzetközi szerződést, így a CEFTA-megállapodást is illik betartani. /Torgyán József Bukarestben. "Nem kell patikamérleggel mérni". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./

2003. január 22.

A 2002. évi romániai népszámlálás előzetes adataiból kiderül, hogy Erdély magyarsága az utóbbi 10 esztendőben 200 000 fővel csökkent. A 2002-2003-as tanév kezdetén ugyanakkor az első elemista erdélyi magyar gyermekek 25%-a, az általános iskolásoknak pedig már 55-60%-a nem anyanyelvén tanul. Erdély és a Regát magyarságának 35-40%-a, mintegy 5-600 ezer fő anyanyelvének használatában sérült, kulturális identitásában fokozottan veszélyeztetett. További legalább 3-400 000 olyan nyelvvesztes, de a magyar származás tudatával még rendelkező ember is él a régióban, aki első, második vagy harmadik generációs asszimilált. Szükséges egy olyan magyar nyelvi és kulturális rehabilitációs képzési folyamat gyakorlatba ültetése, amelynek keretében a magyar nyelvnek speciális, gyakran idegen nyelvi eszközökkel történő oktatása, e nyelvi képzés egész Erdélyre kiterjedő rendszerének gyors kiépítése lehet az első lépése. A kolozsvári székhelyű Heltai Alapítvány, Erdély egyik legnagyobb magyar közművelődési civil szervezete, jó ideje kezdeményező szerepet igyekszik játszani ebben a nyelv- és kultúravesztés elleni küzdelemben. Erdély 55-60 legfontosabb könyvtári és közművelődési tevékenységet vállaló magyar civil szervezetével van állandó szakmai és szellemi kapcsolatban. A Heltai Alapítvány több magyar nyelvi képzéssel egybekötött képzési és tábori programot bonyolított le, 2002 januárja óta pedig speciális képzési központ kiépítésén munkálkodik. A Heltai Alapítvány és a Hungarian Language School, a Magyar Nyelvi Intézet szakmai partnerségében, a Magyar Oktatási Minisztérium, a NKÖM, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a budapesti Balassi Bálint Intézet és a pécsi Határokon Túli Magyarokért Alapítvány támogatásával Nyelvi képzés határhelyzetben címmel jan. 24-26-a között szakmai konferenciát szervez a Heltai Alapítvány pince-klubjában, Kolozsváron. /Nyelvi képzés határhelyzetben. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

2003. augusztus 4.

Schöpflin György Londonban élő politológusprofesszor a vele készült interjúban leszögezte, hogy az autonómia akkor jó megoldás egy kisebbség számára, ha a kisebbség megelégedik vele. Az államok egyszerre akarják a stabilitást és a legitimitást. Stabilitást azonban sokféleképpen lehet elérni. Rövid távú cél lehet a hangoskodó kisebbség elhallgattatása. De a legitimáció csak akkor jön létre, ha a kisebbséget is egyenlő félként bevonják a politikába, a hatalom gyakorlásába. A román államot a saját felelősségére kell ráébreszteni. Schöpflin előadásában valószínűsítette, hogy 15 éven belül néhány autonóm státussal rendelkező tartomány - amilyen a dániai Feröer-szigetek vagy a brit Skócia - önálló államot alapít. A professzor úgy látja, hogy az erdélyi románság másképpen fogalmazza meg a saját identitását, mint a regáti románság. A magyar kérdés ennek valamennyire a függvénye lesz. /Gazda Árpád: Lebegő határok. Interjú Schöpflin György politológussal. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

2003. augusztus 18.

Szatmárnémetiben becslések szerint több száz moldáviai él. Legtöbben az elmúlt években szivárogtak be, s elsősorban a piaci kereskedelemben dolgoznak, a környező országokból feketén behozott árukkal csencselnek. A hatóság máig elég toleráns velük szemben, elvégre a Pruton túlról jött testvérekről van szó. A rendszerváltás óta nem hallottak szervezett betelepítésekről, most viszont napok óta azzal van tele a város, hogy a svéd Electrolux helyi üzeme moldáviai fiatalok nagyobb csoportját alkalmazta. Egyesek szerint 30, mások szerint legalább 50, Kisinyovban frissen végzett informatikusról, közgazdászról és más szakmabeliről van szó. A szatmári magyarság viszont úgy éli meg az eseményt, mint Ceausescu idejében a fentről irányított román betelepítéseket, amikor egyértelműen az volt a cél, hogy látványosan megváltoztassák a város nemzetiségi arányait, s erőteljes román jelleget adjanak a magyar határnál lévő Szatmárnémetinek. Több ezer regáti jóval hamarabb kapott lakást és másféle szociális kedvezményt, mint a tősgyökeres szatmáriak. Lehet, hogy az Electroluxba hozott csoport csak egy nagyobb betelepítés nyitánya. /Sike Lajos: Moldáviaikat telepítenek Szatmárnémetibe? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 18./

2003. október 6.

Tizenegyedik alkalommal szervezték meg a szórványdíjak átadását okt. 4-én a Kis-Szamos mente Tőki völgyében, a felsőtőki református szórványgyülekezet templomában. Az istentisztelet után adták át a Czelder Márton- és a Földes Károly-díjat. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke röviden ismertette a díjakat. Mint mondotta, tíz évvel ezelőtt alapította a Diaszpóra Alapítvány a két díjat, hogy kitüntethessék azokat, akik a maguk közösségében mindent megtesznek az anyanyelv és a hit megmaradásáért, gyarapodásáért. Czelder Márton, a díj névadója, havasalföldi és regáti misszionárius volt a tizenkilencedik század második felében. Ő volt az, aki a Kárpátokon túli területeken először szervezett református gyülekezeteket. Földes Károly mezőségi tanító és igehirdető volt, aki egész életében vállalta a megmaradásért való harcot. A díjak idei kitüntetettjei Bíró Sándor tiszteletes és Czinege Sándor agrármérnök, felsőtőki egyházgondnok volt. Bíró Sándor az Esztényi Református Missziói Egyházközségben kezdte el lelkészi pályafutását, amelyhez a felsőtőki gyülekezet is tartozik. Az esztényi szolgálat után a gyergyószentmiklósi gyülekezethez került, amely szintén szórványgyülekezetnek számít Székelyföld katolikus vidékén. Szórványban való tevékenységéért, odaadó szolgálatáért Czelder Márton-díjjal tüntették ki. Czinege Sándor kicsiny egyházközségének - ma már csupán tizenhét lelkes - gondozásáért, önfeláldozó munkájáért kapta meg a Földes Károly-díjat. Jenei Tamás a Diaszpóra Alapítvány alelnöke, a díjak egyik alapítója hangsúlyozta: azokat tüntetik ki e nagy értékű díjakkal, akik részt vesznek az otthonteremtésben, s összekovácsolják a többieket is. Vetési László elmondta, hogy az idei díjkiosztási ünnepség rendhagyó volt. Első alkalommal választottak kis gyülekezetet a díjátadás helyszínéül, és ugyancsak először történik meg, hogy egy gondnokot saját gyülekezetében tüntessenek ki a Földes Károly díjjal. /Valkai Krisztina: Szórványdíjakat adtak át Felsőtőkön. Sokadalom az omladozó kis templomban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

2003. november 22.

Az Új Kelet /Gyergyószentmiklós/ nov. 13-i számában a Gyergyószentmiklósi Erdészeti Hivatal munkaközössége aláírásával nyilatkozat jelent meg, amely elmarasztalta dr. Garda Dezső parlamenti képviselőt "jelentgetései" miatt, melyek, "gátolják" a térség fejlődését, s több milliárd lejjel károsították meg a kis- és középvállalkozásokat. A háttérben a november eleji bizottsági kivizsgálások állnak, melyek számos törvénytelenségre vetettek fényt. Az esetről dr. Garda Dezső kifejtette: Rendhagyónak számít az Új Keletben megjelent nyilatkozat. Eddig még nem fordult elő, hogy egy parlamenti képviselőt azért vádoljanak, mert teljesíti kötelességét. Dr. Garda Dezső a korrupciót kivizsgáló bizottság tagja, ezért támadják. A képviselő hangsúlyozta, hogy a hatalmas erdőirtások a Gyergyói-medencében ökológiai katasztrófával fenyegetnek, megváltozhat a vízhozam, éghajlat, környezet, így a térség alkalmatlanná válhat az otthon megtartására. 1997 óta próbálja visszafogni a törvénytelen erdőirtásokat. Akkoriban Hargita és Kovászna megyékből regáti vállalkozók hordták szinte számlatömbök nélkül a fát. Maga az erdészet létrehozott egy céget, az S.C. Compos Exim Rt-t, amelyben bekapcsolódtak a gyergyóalfalvi, remetei, szárhegyi és csomafalvi közbirtoksosságok vezetői. Céljuk az volt, hogy kiszorítsák a helyi vállalkozókat a fakitermelés piacáról, monopolhelyzetet teremtsenek. Ezt bizonyítják a pénzügyőrség és környezetvédelmi gárda által kivizsgált árverések. Az erdőirtás egyik legkézenfekvőbb példája a szárhegyi alsó erdő, ahol a védősávot annyira meggyérítették, hogy elég volt egy közepes erősségű légvonat a széldöntéshez. Az alsó erdőben csak tisztító vágásokat lett volna szabad végrehajtani. A kitermelés viszont jóval meghaladta a vágási lehetőségeket: az erdészeti felügyelőség jelentése szerint 10 000 köbméter fát loptak el. Mindez súlyosan érinti Gyergyószárhegy lakosságát. /Gál Éva Emese: A lopás megszüntetése teszi lehetővé térségünk reális fejlődését. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-64




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998