udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 263 találat lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-263
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

2008. augusztus 19.

Ferkó Zoltán tavaly biciklizarándoklatot szervezett a csángóvidéki magyar nyelvű misézés engedélyezése érdekében, és ennek során a Vatikánba is eljutott. Ferkó Zoltán budapesti, bekapcsolódott az úgynevezett keresztszülő mozgalomba, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke lett. A mozgalom keretében jelenleg 1800 csángó gyermek anyagi támogatását vállalta ugyanannyi anyaországi család. Tanári diplomát szerzett, Lábnikon töltött néhány hónapot, hogy magyar nyelvre oktassa a csángó gyerekeket. Elkezdte keresni annak a lehetőségét, hogy Erdélyben telepedjen le családjával. Bárhol kilincselt, nem akadt hely, munkalehetőség számára. Többéves próbálkozás után komoly ajánlatot kapott. Egy csíkszeredai építészeti vállalkozó, Szász István létrehozta a gyimesközéploki skanzent, és felkérte Ferkó Zoltánt, hogy legyen a gondnoka, mindenese. Feleségével úgy döntöttek, hosszabb időre megtelepednek az egyik tájházban. Ferkó Zoltán biciklizarándoklattal tavaly Rómába ment. 2007. május 11-én fogadta őket a Vatikán „külügyminisztere”, Pietro Parolin prelátus, aki kijelentette: „Ez nem új dolog, átpolitizált kérdéskör, sőt politikai kérdés, és ezt újabb konfliktusok generálása nélkül, helyi szinten kell megoldani. A Vatikán sem mindenható, csak az Isten. ” Konkrét ígéretet nem kaptak. Ferkó Zoltán az Erdélybe látogató anyaországiaknak azt ajánlja, éljenek a civil diplomácia eszközeivel. Keressék fel a csángó falvak plébánosait, beszélgessenek el velük. „Ezek a plébánosok általában ismerik a magyar nyelvet. Meg kel érteniük, hogy a csángómagyar közösségeknek joga van a magyar miséhez” – hangsúlyozta. /Máthé Éva: Pestről a csángó skanzenbe. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

2008. szeptember 4.

Augusztus 20-án indult, és a hét végén ért haza az az 54 háromszékiből álló csoport, amelynek tagjai a Caritas Alapítvány jóvoltából, a Kovászna Megyei Tanács támogatásával olaszországi kiránduláson vehettek részt. Meglátogatták Velencét, Rómát, majd a Vatikánban XVI. Benedek pápa megáldotta őket. A katolikus egyház feje magyar nyelven köszöntötte a háromszéki zarándokokat, akik köszönetképpen magyarul énekelték el a pápai himnuszt. /Bartos Lóránd: Háromszékiek a Vatikánban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 4./

2008. szeptember 6.

A Studium Academicum Alapítvány nemzetközi ökumenikus konferenciát szervezett Fugyivásárhelyen szeptember 2-4-e között. Ennek keretében Pozsony Ferenc, a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság elnöke és a Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének professzora az erdélyi magyar néprajzi tájegységeket mutatta be. Az első világháborúig egy szűkebb területet, ami a Királyhágón túlra esett, neveztek Erdélynek. Trianonnal alföldi területeket is – amit a magyarok Partiumnak neveznek – Romániához csatoltak. 1920 után ezeket a vidékeket is Erdély részeként említik. Erdélyben a magyarok elsősorban a síkvidékekre, folyóvölgyekbe – Maros, Szamos és Küküllők – telepedtek le. A németek a 12. században érkeztek nagyobb csoportokban, főleg Dél-Erdélybe. A hegyes területeken erős román közösségek alakultak ki: a Déli-Kárpátokban, az Erdélyi-szigethegységben, Máramarosban. Erdélyben 800 éven keresztül két autonóm terület volt: a Székelyföld és Szászföld. Napjainkra a szászok eltűntek, de jelentős építészeti örökséget hagytak maguk után. A székelyek a Magyar Királyság keleti határait védték. Jelenleg is magyar etnikai tömb. A két autonóm tartományon kívüli részek a vármegyei területek. A román közösségek ortodox hitben éltek, majd egy részük egyesült Rómával. Ők lettek a görög katolikusok, erős központjuk jön létre Balázsfalván. A magyarság egy része a reformáció idején kálvinistává és unitáriussá vált, egy szűkebb területen katolikus maradt, főleg Székelyföld keleti részén. Néprajzi szempontból jellegzetes romániai magyar tájegységek: az Érmellék, a Szilágyság, a Fekete-Körös völgye, Kalotaszeg, Torockó, a Mezőség, a Székelyföld, Csángóföld és a bukovinai székely vidék. Az előadással párhuzamosan a kultúrotthonban a Fugyivásárhelyi Református Nőszövetség erdélyi tárgyi emlékekből rögtönzött népművészeti kiállítást rendezett. /Létai Tibor: Fugyivásárhelyi példamutatás. = Reggeli Újság (Nagyvárad), szept. 6./

2008. szeptember 15.

Mivel 1277-ben a szászok gyújtogatása következtében az Árpád-kori iratokkal együtt elpusztult az Erdélyi Egyházmegye alapításának bullája is, évszázadokon át, egészen 1996-ig úgy szerepelt a Pápai Évkönyvben, hogy a XI. században alapították az egyházmegyét. A Rómában élő jezsuita történész, Szilas atya húsz éve derítette ki, hogy az alapítás éve 1009. Az Erdélyi Egyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából rendezett millenniumi évet szeptember 13-án ünnepi szentmisével nyitották meg Csíksomlyón. Erdély számos településéről érkeztek zarándokok Csíksomlyóra. Mit hoztak magukkal? „Ezeréves múltunkat, minden örömünket, bánatunkat, a sikereket, a kudarcot, s mindazt, ami végigkísérte vérzivataros és boldog esztendőkön keresztül főegyházmegyénket az ezer esztendő alatt" – mondotta Jakubinyi György érsek szentbeszédében. Az emlékezést Szent István királlyal kezdte, aki tíz egyházmegyét alapított. Szintén Szent István királyhoz kapcsolódik a Szűzanyának a Magyarok Nagyasszonya elnevezése is. Jakubinyi György választ adott arra a kérdésre, hogy mi a célja a millenniumi évnek: lelkigyakorlatot tartani. A legutóbbi népszámlálások ijesztő adatait említve mondta: – Ne adjátok fel a reményt! Ha visszatekintünk, az ezer éven át voltak nehezebb, sokkal rosszabb évszázadok, és a somlyói Mária mégis átsegítette népét a vészen. És ha ezer éven át vezetett minket, akkor megvan minden alapunk arra, hogy higgyük és reméljük, a következő ezer esztendőben is fogja vezetni népét. A székesegyház felújítása évek óta folyik. Ehhez a hívek anyagi segítségére is szükség van. Ezért szeptember 28–29-én a katolikus templomokban a gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház restaurálási munkálatainak finanszírozására gyűjtenek. /Takács Éva: Lelkigyakorlat egy éven át. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 15./

2008. szeptember 18.

Ma már keveseket érdekel, hogy hat és fél évvel ezelőtt mennyibe került Romániában egy harmadosztályos futballcsapat, hogy mennyit kellett befektetni ahhoz, hogy a csapat 2008 szeptemberében Rómában sikert arasson. A Pászkány Árpád üzletember által finanszírozott Kolozsvári CFR római bombasikere nemcsak a pénz modern labdarúgás feletti uralmát feledtette, hanem átrendezte a romániai futball irányítóinak viszonyulását ahhoz a jelenséghez, amelyet az erdélyi bajnokcsapat képvisel George Becali, a Steaua labdarúgócsapatot birtokló üzletember sokkoló mondata így hangzott: „A győzelem reményt ad arra, hogy nekünk, románoknak is sikerülhet”. Korábban Becali sokszor Magyarországra vagy Portugáliába száműzendő, „bozgor csapatnak” nevezte a CFR együttest, mely most a világraszóló siker fényében hirtelen „románná szépült”. /Páva Adorján: Minden román, ami fénylik? = Krónika (Kolozsvár), szept. 18./

2008. szeptember 19.

XII. Pius pápa számos módon fellépett a második világháború idején, hogy mentse az európai zsidókat a megsemmisítéstől – állapították meg egy nemzetközi tudományos konferencián Rómában. Zsidók és katolikusok szólaltak fel az összejövetelen XII. Pius védelmében. Úgy vélekedtek, hogy a pápa "sötét híresztelések" áldozata lett, amelyek szerint közönyös volt a náci rendszer által üldözött zsidók sorsa iránt. Dokumentumok vannak arra, hogy XII. Pius pápa nyilvánosan csakúgy, mint titokban fellépett a zsidók megmentése érdekében, és felszólította különféle országok katolikus intézményeit, hogy nyújtsanak menedéket az üldözötteknek. A Pave the Way nevű amerikai alapítvány diplomáciai táviratokat szedett össze, és az egykori pápa fellépésének köszönhetően megmenekült zsidók tanúvallomásait gyűjtötte össze. A szervezet kéri, hogy a holokauszt áldozatainak emléket állító jeruzsálemi Jad Vasem Intézet távolítson el állandó kiállításáról egy szöveget, amely szerinte rágalmazza XII. Piust. XVI. Benedek jelenlegi katolikus egyházfő Párizsban szólt elődjéről a franciaországi zsidó közösség képviselőivel találkozva. Emlékeztetett rá, hogy XII. Pius, aki 1939 és 1958 között volt a katolikus egyház feje, "a sötétség" korszakának nevezte a nácizmust. /Római konferencia XII. Pius pápa második világháború alatti magatartásáról. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 19./

2008. október 10.

A megbeszélések után Rómában Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök, kollégájával, Silvio Berlusconi olasz kormányfővel közösen tartott sajtótájékoztatót. „Beszéltünk a Konstanca–Trieszt olajvezeték terveiről, és megállapodtunk abban, hogy azt megépítjük” – hangsúlyozta Berlusconi. /L. I. : Tariceanu–Berlusconi-csúcs. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./ Egy újabb megállapodás értelmében ezentúl gyorsabban szállítanák haza az Olaszországban bűncselekményt elkövető román állampolgárokat – erről folytattak egyebek között október 9-én tárgyalásokat Rómában a két ország kabinetjének tagjai, akik az első kormányközi találkozón vettek részt. /-or-: Felgyorsítanák a romániai bűnözők hazaszállítását. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./

2008. október 17.

Varga Andrea történész elmondta, az addig zárolt levéltári anyagok olvasójaként akadt rá az 1956-os magyarországi események romániai történéseinek visszhangjára: a szolidaritást, tiltakozást vállalók meghurcolására, az ítéletekre /24 kivégzés és összesen 14 ezer év kiszabott börtönbüntetés/, a megfigyelésekre, valamint a mindmáig rehabilitálás nélkül „közbűntényesként” vagy rendszerellenesként nyilvántartott több ezer ember adatára. Körükben sokan hívők voltak, nem kevesen lelkipásztorok is, akikre külön vadászott a román titkosszolgálat és a beszervezés gépezete. Szeptember elején egy vándorkiállítás formájában kelt útra Európa országaiba ez a történelmi anyag, a Sor(s)ok között című kiállítás. Már megjárta Románia magyarok lakta nagyvárosait, a magyar és a román fővárost is, és elindult a Poznan, Prága, Párizs, Róma, Brüsszel, Pozsony, Krakkó, Varsó útvonalon. Az emlékezés ereje kell hogy lélekben föltámassza azokat, akik a politikai hatalmak, az embertipró erőszak elszenvedői voltak. Kell a Mindenható áldása is, hogy ne a revansvágy, ne a büntetés fenyegetése legyen az első vagy egyetlen eszköz, mely az emlékezők erkölcsi érzékét fűti, írta Varga Andrea. „Ezek az emberek a hétköznapok hősei, másokért áldozatot vállaló lelkek voltak, hazafiak és megalkuvásra képtelenek, akik mindmáig a morális és nemzeti emlékezet parcelláin kívül kaptak csupán helyet. ” Nem tudnak róluk sem a magyar, sem a román történelemkönyvek. Idén van ugyanakkor Nagy Imre és más politikai elítéltek perbefogásának, a román és romániai magyar hazafiak kivégzésének és bebörtönzésének 50. éve. „Mondjunk imát a névtelen ’56-os hősökért, a cselekvő és szenvedő emberért” – kérte a történész. /Varga Andrea történész, a Sor(s)ok között kiállítás kurátora: Emlékezés 1956 romániai áldozataira. = Krónika (Kolozsvár), okt. 17./

2008. november 1.

Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum vezetője elmondta, az év legkiemelkedőbb eseményei közé tartozik az erősdi ásatás centenáriumi kiállítása, ugyanis az erősdi anyaggal vált a Székely Nemzeti Múzeum világhírűvé, László Ferenc és Csutak Vilmos idejében. A múzeum néprajzi osztályának legnagyobb teljesítménye a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban rendezett Ünnepek és találkozások című kiállítás. A múzeumban Nagy György olaszteleki mester jóvoltából a mellvédre felkerült az oda megálmodott kovácsoltvas korlát, továbbá elkészíttették a Kós tervezte múzeumcímert velencei mozaikból. Jó a kapcsolatuk a többi székelyföldi múzeummal is. Nemrég nyílt a Térbe zárt pillanat című, háromdimenziós képekből álló kiállítás, amely a Magyar Nemzeti Múzeum anyaga ugyan, de a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum közvetítésével jutott el ide. A múzeum szakemberei számos külföldi és hazai konferencián tartottak előadást. Kocs Irén két tudományos ülésszakon, Sztáncsuly Sándor ifjú régész pedig Rómában tartott előadást, a néprajzosok jól együttműködnek a Kriza János Néprajzi Társasággal. Vinczeffy László a Munkácsy-díjat kapta meg. Évkönyvük, az Acta Siculica decemberben megjelenik. Hasonmás kiadványként megjelentették Kozma Ferencz A Székelyföld közigazgatási és közmívelődési állapota című reprezentatív könyvét, továbbá a Gyulai Ferenc Fotóművész Egyesülettel közösen a Bortnyik György-fotóalbumot. Az Orbaiszék változó társadalma című konferenciakötet nem a múzeum kiadása, de a zabolai részlegben zajló munka eredménye. /Szekeres Attila: Életet vittek a Székely Nemzeti Múzeumba. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 1./

2008. november 5.

Október 31-én a Házsongárdi temetőben Takó István egyetemi lelkész felszentelte Dr. Hirschler József prelátus-plébános (1874–1936) felújított síremlékét. Budapesten született, papnak ment, tanulmányait a római Collegium Germanico-Hungaricumban végezte, kettős doktorátust szerzett, bölcseletből és teológiából. Az örök városban eltöltött hét esztendő meghatározta egész további életét. Első művészettörténeti jellegű írásai Rómához kötődtek. Hirschlert Kolozsvárra, a Szent Mihály-plébániára helyezték, hitoktatónak, majd az egyetemi hallgatók szemináriumának igazgatója lett. Megalakította az egyetemisták Mária Kongregációját. Kinevezték a Szent Mihály templom plébánosának. Elkészíttette a neogótikus főoltárt. Megteremtette a szegények modern iskolaépületét, a kolozsmonostori Auguszteumot. A katolikus nőnevelés céljára felépíttette a korszerű leánynevelő-intézetet, a Marianumot, a tanítást a Temesvárról érkezett Miasszonyunk iskolanővérekre bízta. Hirschler Erdélyi Magyar Lányok címen havonta megjelenő folyóiratot is alapított a Marianumnak. Az impériumváltás után segítette a tanulókat és tanárokat azzal, hogy kiadta Bitay Árpád Rövid román nyelvtan című munkáját és az ugyancsak általa szerkesztett – Istoria literaturii romane – című román irodalomtörténetet. A Marianumban Providentia néven modern nyomdát rendeztetett be. 1925-ben újabb intézményt, zeneiskolát létesített. /Sas Péter: Hitélet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

2008. november 15.

Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök november 14-én felszentelte a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpontot, illetve az intézmény névadójának szobrát. Az épület 2005-ben visszakapta a katolikus egyház. 1992-ben lényegében a piarista gimnázium utódjaként alakult meg a Kalazanci Szent József Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont. Az egyház 2005-ben kezdett az épület felújításához, az elmúlt három év során pedig kicserélték a tetőzetet, és kívül-belül tatarozták a hajdani piarista iskolát. Az iskola folyosóinak falát Vígh István festőművész Tölgyemberek a Nap vonzásában című murália-sorozata díszíti. Schönberger Jenő püspök felszentelte Kalazanci Szent József, az iskola névadójának szobrát is, amit a bejáratnál helyeztek el. /(babos): Felszentelték a Kalazancit. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 15./ Az ünnepségen a szatmárnémeti, szegedi és kecskeméti piarista testvériskolák küldöttségei is jelen voltak. Felszentelték Tamási Gyula szobrászművész Kalazanci Szent Józsefről mintázott teljes alakos szobrát, amely a tanintézmény előterében kapott helyet. A szobor eredetije Rómában van, az iskolában egy műgyantából készített másolatot állítottak ki, közölte Poszet Anikó igazgató. /Végh Balázs: Újraszentelt nagykárolyi gimnázium. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

2008. december 22.

A 20. század magyar története sok-sok vándort, külföldre szakadt hazánkfiát tart számon. Nagy hazatérőt is jó néhányat – olyat azonban, mint Cs. Szabó László, aligha még egyet, mondta el Kántor Lajos december 20-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség díj átadásakor. A Szabó családnév elé tett „Cs” betű a Székelyudvarhelyhez közeli, az egykori székelykeresztúri járáshoz tartozó Csekefalvára utal, apja családjára. Az író születési helye Budapest, viszont Homoródfürdőn keresztelték, és az életét-szemléletét meghatározó gyermekkor Kolozsvárhoz köti. Innen szakította ki a történelem, a szülői akarat, és megkezdődött Cs. Szabó László budapesti, majd Európát átcikázó élete. Róma, Firenze, Bázel, Stratford – a tartós emigrációs otthon pedig London. Cs. Szabó amikor tehette, meglátogatta a gyermekkor. A hazalátogatások leghíresebb őrzője, az Erdélyben című kis könyv, 1940-ből, lírai naplójegyzeteit tartalmazza. Cs. Szabó 1984-ben távozott az élők sorából. Nem térhetett haza a Házsongárdba, így hát a sárospataki temetőt, könyvtárnyi hagyatékának őrző helyéül ugyancsak Sárospatakot választotta. 2008 decemberében pedig, posztumusz, a Magyar Örökség-díj tulajdonosa lett. /Kántor Lajos: A hazatérő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

2008. december 23.

Az Európai Színházi Unió 17. Fesztiváljának társszervezőjével, azaz a bukaresti Bulandra Színház alkotóival való találkozás zárta a majdnem két hónapig tartó színházi maratont Kolozsváron. Az Európai Színházi Unió 17. Fesztiváljának társszervezőjeként, az unió elnökeként Alexandru Darie örömét fejezte ki, hogy a fesztivál Giorgio Strehler elképzelésének szellemében zajlott, hiszen a nagyközönség számára színházi panoráma nyílt az európai színjátszásra. Visky András ismertette az UPfest kezdetén meghirdetett fotó–film pályázat nyerteseit. A díjakat – egy római és egy barcelonai utazást – két fiatal fotós: Szász Emma és Stefana Lapadat vehette át. /Musca Szabolcs: Fesztiválzáró közönségtalálkozó a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

2009. január 12.

Jan 69 címmel Rómában levetítik azt a korábban betiltott, majd elveszettnek hitt dokumentumfilmet, ami 40 évvel ezelőtt készült Jan Palachról; a prágai diák 1969-ben gyújtotta fel magát a Vencel téren. A fekete-fehér, 7 perc 49 másodperces alkotás Palach utolsó óráiról és temetéséről szól. Jan Palach 21 éves filozófiahallgató 1969. január 16-án gyújtotta fel magát a prágai Vencel téren, hogy így tiltakozzon a Varsói Szerződés csapatainak inváziója ellen. A prágai diák egy egyetemistacsoport tagja volt, amely sorshúzással választotta ki Jan Palach-ot. Mire segítségére siettek, testének nagy része már súlyosan megégett, agóniája 73 órán keresztül tartott. A képkockákon feltűnnek a Vencel téren összegyűlt százezrek, látható a temetés, az egyetemi fiatalokból álló díszőrség, a virág- és koszorúerdő, a megrendült tömeg, Jan édesanyjának fájdalomtól meggyötört arca. A rendezőt és a producereket, akik a csehszlovák nemzeti filmstúdiók alkalmazottai voltak, a film készítéséért elbocsátották. A filmet sokáig elveszettnek hitték, így megsemmisíteni sem tudták. Csak 2002-ben került elő a cseh filmarchívumból, egy véletlen folytán. /Rómában vetítik a Jan Palach-filmet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

2009. január 15.

„Azt látom, hogy Markó Bélát és a római pápát leszámítva mindenki temet engem, nem kell” – mondta a Szövetségi Képviselők Tanácsa legutóbbi, decemberi összejövetelén Eckstein-Kovács Péter exszenátor. Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa szerint azért magabiztos, mert tudja, hogy magas állami pozícióba kerül. A lap szerint Eckstein-Kovács Péter 2004 után szemmel láthatóan a PD(-L) hívévé szegődött, lehet, hogy meggyőződésből. Ezért valahányszor az RMDSZ és a PDL valamiben nem értett egyet, ő következetesen a másik oldalra állt. /Ágoston Hugó: E-KP – szigorúan bizalmas. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./

2009. február 23.

Az olasz és román hatóságok csillapító nyilatkozatai ellenére csak tovább szítja az itáliaiak román bevándorlók elleni haragját az újabb szörnyű gyilkosság. Egyre nagyobb méreteket ölt a románellenesség Olaszországban, miután nőtt azoknak a bűncselekményeknek a száma, melyeket román állampolgárságú személyek követtek el. Emil Boc kormányfő Rómába küldte külügy-, belügy- és igazságügy-miniszterét, hogy az ottani hatóságokkal megértesse, egy román bűnöző miatt ne szenvedjen minden olaszországi román. /Mihály László: Román olaj az olasz tűzre. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

2009. február 28.

„Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni, és amennyire segítségükre tudok lenni, leszek és terhüket vállaimra venni igyekszem” – ígérte püspökké szentelésének napján Márton Áron. Február 12-én hetven éve annak, hogy Márton Áront püspökké szentelték a kolozsvári Szent Mihály-templomban. Az évforduló tiszteletére február 28-án Kolozsváron, a 660 éves plébániatemplom kertjében felavatják és megszentelik Bocskai Vince szobrászművésznek a püspökről készült alkotását. A Szabadság napilap több írással állított emléket Márton Áronnak. /”Minden küzdő emberben testvéremet akarom látni” Márton Áron püspök szobrát leplezik le ma a templomkertben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ a/ Márton Áron az erdélyi magyarság talán egyetlen olyan alakja, akire egyöntetűen felnéz mindenki. Márton Áron /Csíkszentdomokos, 1896. aug. 28. – Gyulafehérvár, 1980. szept. 29./ mélyen vallásos földműves család gyerekeként született. A Trianon utáni években munkát keresett Brassóban, majd a papi szemináriumba jelentkezett. A gyulafehérvári tanári jellemzés szerint Márton Áron „Világos fő, tartalmas lélek, gerinces jellem. ” 1932-ben került Kolozsvárra, mint egyetemi, ifjúsági lelkipásztor, a Katolikus Népszövetség igazgatója, majd a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa. A kisebbségek iskoláit veszélyeztető Anghelescu-törvények hatására Az Erdélyi Iskola néven népnevelő és kulturális, politikamentes folyóiratot indított. 1938 karácsonyán XI. Pius pápa a 42 éves Márton Áront kinevezte a megüresedett gyulafehérvári püspöki székbe. Jelmondata: Non recuso laborem – nem vonakodom a munkától. 1940-ben Gyulafehérváron maradt, a Dél-Erdélyben élő hívei mellett, mert vallotta: „Ezt a földet elhagyni nem szabad, mert ez a miénk… Mi nem vagyunk itt idegenek, mi otthon érezzük itt magunkat”. 1944-ben akkor érkezett Kolozsvárra, amikor elkezdődtek a zsidóellenes intézkedések. Május 18-án a Szent Mihály-templomban jelentette ki: „Aki felebarátja ellen vét, veszélyezteti a kereszténység kétezer éves munkájának nagy eredményét, az emberek testvériségének gondolatát…” A kommunista diktatúra visszaélései ellen többféleképpen küzdött. Körlevélben tiltakozott a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Papjainak és híveinek megtiltotta, hogy részt vegyenek a kommunista párt gyűlésein. Megpróbálták a püspököt lejáratni, tekintélyét megtörni. 1949. június 21-én letartóztatták. Ellene fordították 1944-es tevékenységét, amikor azért érvelt, hogy a párizsi béketárgyalásokon ne ismétlődjön meg Trianon igazságtalansága. Hazaárulással vádolták és 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Fogolyként is apostol volt. 1955-ben szabadlábra helyezték, azonnal átvette az egyházmegye irányítását. Nagylelkűen megbocsátott a békepapi mozgalomban résztvevőknek, visszaállította az egyház egységét. Két évig szabadon mozoghatott, azután házi őrizetre kényszerítették. Csak a székesegyházba mehetett át. Minden elképzelhető módon megpróbálták ellehetetleníteni, lejáratni, de tisztelete egyre nőtt. Lehallgatták, kutyáit megmérgezték, megpróbálták rávenni, hogy a házi őrizet feloldása fejében kössön kompromisszumot, de hajthatatlan maradt. 1967-ben is csak úgy fogadta el, hogy részt vesz a Franz König bíboros látogatásával fémjelzett ortodox állami ünnepségeken, ha „feltétel nélkül feloldják a házi őrizet alól; cenzúra nélkül érintkezhet a Szentszékkel, külfölddel, a papokkal és a hívekkel; körleveleket adhat ki cenzúra nélkül; biztosítják a hitoktatás szabadságát, és az ordináriusi jurisdikciót a kormány nem korlátozza”. Ezek után szabadon mozoghatott, három alkalommal Rómába is eljutott, bérmaútjai pedig Erdélyszerte diadalmenetté váltak. 1968-ban Ceausescu államfői fogadásra rendelte az egyházfőket, Márton Áront pedig maga mellé ültette. Erről szóló jegyzetében megemlékezik arról a pillanatról, amikor a diktátor beszéde után jött a kötelező taps: „A többiek helyeselték s tapsoltak, s mivel nem csatlakoztam az örvendezőkhöz, az Elnök Úr kérdően nézett rám, de nem szóltam semmit. Gondoltam megvárom, amíg többet tudok. ” A hetvenes években fokozatosan gyengült, romlott az egészségi állapota. II. János Pál pápa 1980-ban felmentette az egyházmegye kormányzása alól. Ugyanabban az évben elhunyt. A már életében szentnek tartott püspök szentté avatási pere 1992-ben kezdődött el. b/ 1944. november 14-én Márton Áron római katolikus püspök, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület elnöke és Nagy Ferenc református püspök-helyettes levelet írt Constantin Sanatescu miniszterelnökhöz az erdélyi magyarság sérelmeiről. „A Romániában élő magyarság – kezdve az 1918-as gyulafehérvári határozatokon – többször kapott ígéretet, hogy az ország többi állampolgárával egyenlő állampolgárként fog kezeltetni. Ezeknek az ígéreteknek a beváltására, sajnos a gyakorlatban nem került sor. Ellenkezőleg: a magyarság mind politikai jogaiban, mind gazdasági és kulturális téren olyan korlátozásokat szenvedett el, amelyek következtében élete fokozatosan egyre nehezebb lett, 1940 óta pedig, az Antonescu-diktatúra évei alatt elviselhetetlenné súlyosodott. ” Ezeknek a rendelkezéseknek „egész sorozata ma is teljes érvényben van, sőt augusztus 23-a óta újabb diszkriminatív – bizalmas és sehol közzé nem tett – rendeletekkel gyarapodott. ” A levélben felsorolták a magyarság sérelmeit. Kérték a kormányt, hogy vizsgálják meg a magyarság helyzetét és a sérelmek orvoslására foganatosítanak intézkedéseket. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./ c/ Már 1945-ben felmerült Márton Áron politikai szerepvállalásának a szorgalmazása. A politikai színtéren való nyílt szerepvállalást a püspök visszautasította, egyházi hivatalával nem tartotta összeegyeztethetőnek. Körleveleiben, a szószékről elhangzott beszédeiben már 1945 elejétől elítélte a véleményszabadság korlátozását, a kierőszakolt tekintélyt. Abban reménykedett, hogy az első világháborút lezáró békeszerződésektől eltérően az új béketerveket az igazságosság és méltányosság elvére fogják alapozni. A marosvásárhelyi gyűlésen az Magyar Népi Szövetség vezetői 1945. november 18-án egy olyan politikai nyilatkozat elfogadását erőszakolták ki, amelyben az MNSZ az erdélyi magyarság nevében lényegében lemondott a határkiigazításáról. „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés, hanem a demokrácia megerősödésének, a nemzeti jogegyenlőség tényleges megvalósításának, a határok feloldásának kérdése. ” Márton Áron a román miniszterelnökhöz, Petru Grozához 1946 januárjában intézett levelében (a levelet megküldte az MNSZ vezetőségének is) tiltakozását fejezte ki az MNSZ marosvásárhelyi nyilatkozatával szemben. Meglátása szerint ez a nyilatkozat nem tükrözte az erdélyi magyarság álláspontját. „Erdély kérdését ma nem lehet önmagában külön nézni, hanem a megoldás módozatait az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek összeegyeztetésében kell keresni. […] Isten magyarnak teremtett s természetesen fajtestvéreimnek sorsa és sorsának alakulása miatt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. ” – olvasható a püspök levelében. Márton Áron társaival 1946. április 29-én memorandummal fordult a magyar kormányhoz, amelyben a magyarság nevében kifejezték, hogy az erdélyi magyarság „saját államban, saját fajtestvéreivel együtt, saját életfelfogása szerint kíván élni. ” Egyúttal felkérték Teleki Gézát, a volt miniszterelnök Teleki Pál fiát, hogy a béketárgyalásokon képviselje az erdélyi magyarságot. A memorandum nem került a párizsi béketárgyalások asztalára. /Nagy Mihály történész: Márton Áron és az erdélyi határkérdés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

2009. március 8.

Dr. Jakab Antal /1909-1993/ püspök a kettős kisebbségi sorsba került erdélyi ember minden megaláztatását és küzdelmét átélte. Tanulóévei alatt meg kellett tapasztalnia a román iskolapolitika diszkrimináló megaláztatásait. Fiatal papként átélte a gazdasági válságot, egyházmegyéje és szülőföldje kettészakadását, a második világháborút, az azzal együtt járó nyomorúságot. A kommunista diktatúra idején letartóztatták, tizenhárom évig volt börtönben. Amikor legfelelősségteljesebb beosztásokba került (teológiai tanár, segédpüspök és megyéspüspök), megrokkant egészséggel, de annál nagyobb lelkesedéssel vitte keresztjét. Jakab Antal száz évvel ezelőtt, 1909. március 13-án a Gyergyói-medence kis falujában, Kilyénfalván született. Dr. Jakab Antal 1944-1945-ben főesperesi kinevezést kapott Gyergyószentmiklósra. 1945-ben Márton Áron püspök ismét Kolozsvárra küldte, 1946-ban pedig megbízta a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán az egyháztörténelem tanításával. Dr. Jakab Antal a püspöki helynökök letartóztatása után lett az egyházmegye vezetője 1951-ben. Fellépése révén a gyulafehérvári egyházmegye megmaradt a Róma-hű vonalon. 1951-ben tartóztatták le, tizenhárom évet raboskodott Románia hírhedt börtöneiben. 1967-ben Márton Áron kinevezte őt a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola erkölcstan és egyházjog katedrájára. Márton Áron Jakab Antalt jelölte ki segédpüspökének. Jakab Antalt II. János Pál pápa 1980. április 2-án nevezte ki gyulafehérvári megyéspüspökké, amely felelősségteljes főpásztori munkát 1990-ig végezte. /Marton József: Száz éve született dr. Jakab Antal püspök. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 8./

2009. április 9.

Születésének századik évfordulója alkalmával a Kolozsváron is szolgáló Jakab Antal püspökre emlékeztek, Marton József pápai káplán, egyetemi professzor tartott előadást a püspök életútjáról. Jakab Antal 1929-ben kerül a gyulafehérvári szemináriumba, 1934-ben Majláth Gusztáv Károly megyéspüspök pappá szentelte. Jakab Antal Rómában egyházjogon végzett. 1951-től titkos ordináriusként, azaz egyházmegyei kormányzóként tevékenykedett, majd letartóztatták, s tizenhárom évet raboskodott. 1964-ben történt szabadulása után egy évig nem juthatott lelkészi munkához, s csak 1967-től térhetett vissza a teológiára tanárnak. A román állam nem engedte meg, hogy Gyulafehérváron szenteljék püspökké, ezért VI. Pál pápa a római Szent Péter Bazilikában szentelte. A megemlékezési rendezvényen Laczkó Vass Róbert színművész ez alkalomra írt beszédét olvasta fel. Jakab Antal 1980–1990 között vezette püspökként a gyulafehérvári egyházmegyét, majd nyugalomba vonulása után, 1993-ban hunyt el. /N. -H. D. : Jakab Antal püspökre emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

2009. augusztus 21.

A Mária Rádió regionális stúdiója kezdi meg működését augusztus 24-én Székelyudvarhelyen. A székelyudvarhelyi stúdió műsorigazgatója László Attila szombatfalvi római katolikus plébános. A technikai felszerelés Olaszországból érkezett, és egy évig számíthatnak Róma segítségére is. „A Mária Rádió mindenütt a szegény asszony két filléréből létezik, a munkatársak önkéntesek, nem lesz ez másként nálunk sem. Tíz éve szerkesztjük a Príma Rádióban a katolikus műsort, tehát van tapasztalatunk – és sok önkéntes munkatársunk is, ezért bízom benne, hogy nem lesz fennakadás” – mondta László Attila. A székelyudvarhelyi stúdió egyelőre heti öt óra saját műsort készít, de tavaszra el szeretnék érni a napi öt órát. A tervek szerint néhány hónapon belül Csíkszeredában is beindul egy hasonló regionális stúdió, és a céljuk az, hogy a Nagyváradról sugárzott 12 órás magyar műsort kiegészítse a két székelyföldi stúdió, egész napos műsort szolgáltatva. A nagyváradi stúdió két szerkesztőséggel működik: 12 óra román és ugyanennyi magyar nyelvű műsort készítenek. „A Mária Rádió célja, hogy bekapcsolja a világi egyházba az embereket: az élő, a mindennapi életben jelen lévő hitet és az egyetemes katolikus egyház értékeit közvetítse” – mondta László Attila. /Kovács Csaba: Egész napos magyar műsort sugároznának a Székelyföldön. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./

2009. október 24.

Az 1956-os magyar forradalom kitörésének évfordulóján, október 23-án vette fel a kisiratosi általános iskola Godó Mihály néhai jezsuita szerzetes (1913–1996) nevét. Hadnagy Dénes iskolaigazgató elmondta, október 23-án kezdődött Godó atya pere, 1953-ban. Túry László atya elmondta, ő volt az első katolikus pap, akivel Godó Mihály találkozott, miután kijött a börtönből. Utána évekig együtt voltak papok Kisiratoson. Godó páter hű volt egyházához, a pápához, Rómához. A kommunista diktatúra szemében az volt a bűne, hogy figyelmeztette a papokat, ne írják alá azt a békenyilatkozatot, amit akkoriban küldtek, mert a hatalom célja az volt, hogy elszakadjanak Rómától. Sok pap hallgatott rá. De ez áldozatba került neki: 16 évig volt romániai börtönökben. Leleplezték az iskola folyosóján a Godó-domborművet, Kocsis Rudolf aradi művész alkotását /ő készítette a szeptember felállított Godó-mellszobrot is/. A művelődési otthonban alkalmi kiállítást is berendeztek a páter személyes tárgyaiból. /Pataky Lehel Zsolt: Iskolanévadó-ünnepség Kisiratoson. Páter Godó Mihály „hazatérése” = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

2009. november 8.

Kovács Bálint magyarországi fiatalember az erdélyi örmények elhivatott kutatója, minden erdélyi örmény katolikus templom/plébánia könyv- és levéltárát jól ismeri, Rómától Örményországig sokfelé kutatott már e közösség története után. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem történelem−hittanár szakán diplomázott 2005 nyarán, majd doktoranduszként folytatta tanulmányait az egyetem Történettudományi Doktori Iskolájában. Egyetemi oktatója, Őze Sándor 2002-ben arra kérte, hogy a Budapesten megrendezendő Örményország Kincsei – Titkok az Ararátról című kiállításhoz gyűjtsön anyagot Erdélyben az erzsébetvárosi örményekről. Erzsébetvárosban megpillantotta az örmények könyvtárát: elzárt helyen, por és pókhálók között közel kétezer 16–19. századi kötetet talált és több folyóméternyi magyar, örmény és latin nyelvű kéziratot, rendezetlenül. Elhatározta, hogy feldolgozza ezt az anyagot, ezzel hozzájárul az örmény kultúra értékeinek megmentéséhez is. Erdélyben négy örmény szertartású katolikus plébánia, ezáltal négy jelentősebb örmény kolónia alakult ki (Szamosújvár, Erzsébetváros, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz). Az erdélyi örmények a magyarsághoz asszimilálódtak, örökségüket próbálták megmenteni az örmény városokról írott monográfiákkal, folyóiratokkal. Az erdélyi örmények megtartották örmény öntudatukat, ugyanakkor magyarnak vallják magukat. Kovács Bálint a nyár folyamán Szamosújváron találta meg a világ első nyomtatott örmény nyelvű Bibliáját. 1666–1668-ban nyomtatták Amszterdamban. Szeretné az erzsébetvárosi, majd a szamosújvári és gyergyószentmiklósi örmény könyvtárak katalógusait megjelentetni, ezáltal válnak nemzetközileg ismertté, ugyanakkor védetté is. /Ozsváth Judit: Kincset őrző tiszta forrásból merítve. Beszélgetés Kovács Bálint armenológussal. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 8./

2009. november 20.

Mester János emléktáblát avatnak Magyarpécskán november 21-én. Mester János /Magyarpécska, 1879. szept. 15. – Budapest, 1954. júl. 1./ papnak készült, püspöke Rómába, a Gergely Egyetemre küldte tanulni. Teológiai tanulmányait 1906-ban fejezte be, hittudományi doktorátussal. Belépett a jezsuita rendbe, Belgiumba helyezték. 1914-ben tért vissza a Csanádi egyházmegyébe, amikor Glattfelder Gyula (1874-1943) püspök a Szent Imre Kollégiumban helyezte, prefektusnak. 1915-ben a budapesti egyetemen filozófiai doktorrá avatták. 1919-től a temesvári hittudományi főiskolán tanár, lelkiigazgató és székesegyházi szónok. Mester Jánosnak 1922-ben sikerült elérnie, hogy a románok engedélyezzék a lelkipásztorok folyóiratának, a magyar nyelvű Egyházi Szemlének megjelenését. 1921-től Budapesten főiskolai tanár lett, majd a szegedi egyetemen tanított, 1930-ban Klebelsberg Kunó miniszter a szegedi egyetemen nyilvános rendkívüli tanárává, a filozófiai tanszék vezetőjévé nevezte ki. Nagy gondot fordított hallgatói magyarságtudatának formálására. 1949-ben 70 éves korában ment nyugdíjba. /Nagy István: Mester János emléktábla-avatás Pécskán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./


lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-263




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998