Nem ellenküzdelmet akarunk, csupán kultúránk megőrzését, amiért az eddigi munka nem volt hiábavaló, de az eredményesség érdekében új alapokra kell helyezni a magyar mise kérdését – fogalmazott Pogár Róbert magyarfalusi (Bákó megye) származású, Murakeresztúron szolgáló atya a Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák / A moldvai csángók elnevezésű október 16-án tartott bákói konferencián. Diószegi László, a konferenciát szervező budapesti Teleki László Alapítvány elnöke elmondta, arrafelé haladunk, hogy a csángóságot saját értelmisége képviselje. Ezt a rendezvény programja is igazolja, a Lábnyikba kihelyezett tanácskozáson otthon szolgáló, illetve elszármazott, de a csángó megmaradás iránt elkötelezett fiatalok mutatkoznak be. – Nem csak Csángóföldön, hanem a migrációban és nem emigrációban, ahogy sokan használják, is nehéz a megmaradás, mert azok a magyarok, akik ma érkeznek a nyugati szétszórtságba, azoknak nincs nemzeti öntudatuk, keresztény tartásuk, nem követik a Szent István-i örökséget – hangsúlyozta Cserháti Ferenc esztergomi segédpüspök, a külföldi magyarok lelki szolgálatának összehangolásával megbízott vándorpüspök, kiemelve, hogy az Erdélyből és Vajdaságból kivándorlók némileg javítják ezt a képet. Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke mintegy összegezte a moldvai csángók misetörekvéseit: Semmi mást nem akarunk, csak odatartozni ahhoz a kultúrához, ami a miénk. A tanácskozás október 17-án Lábnyikon folytatódik, ahol együtt misézik Cserháti Ferenc magyarországi és Petru Gherghel jászvásári római katolikus püspök. /Fekete Réka: A csángók nem akarnak kimaradni a magyar kultúrából. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 17./
2009. október 19.
A nyelv, a hagyomány és a vallás olyan pillérek, amelyeket ha jól gondozunk, kapaszkodót jelentenek a magyarság összetartozásában – mondta Bokor Béla, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke Pécsett. Bokor Béla azon a tudományos tanácskozáson beszélt erről, amely a Magyarok Európai Fesztiváljának része. A rendezvényen erdélyi, vajdasági, felvidéki és kárpátaljai résztvevőkkel egyeztettek arról, hogy a nyelv, a vallás és a hagyomány miképpen tudják összefogni és meghatározni a határon túl élő magyarokat. /A nemzetet összefogó erőt keresik. = Erdély. Ma, okt. 18./
2009. október 21.
Nagyon valószínű, hogy az Országgyűlés hamarosan módosítja a magyar állampolgársági törvényt, és lehetővé teszi, hogy a Kárpát-medence magyar népcsoportjai szülőföldjükön maradva igényeljék a magyar okmányokat. A lépést korábban ellenző pártoknál: a Magyar Szocialista Pártnál és a Szabad Demokraták Szövetségénél is vezetőcsere történt, mindkét pártban mellékvágányra kerültek az ellenzők emblematikus figurái, az újak pedig érzik, hogy beszűkült a mozgásterük, és csak késleltetni tudnák az állampolgárság kiterjesztését. A 2004. december 5-én tartott népszavazás óta azonban jelentősen megváltozott a kép. Akkor még valamennyi erdélyi magyar úgy érezhette, érdeke fűződik a magyar állampolgárság megszerzéséhez. Ha 2004-ben nyitott volna Magyarország, azt az érzést generálta volna a szomszédos országokban, hogy jó dolog magyarnak lenni. A magyar állampolgárság azóta sokat veszített a vonzerejéből. Már csak a Vajdaságban, esetleg Kárpátalján köthet érdekeket a magyar érzelmekhez. Elszaladt az a pillanat, amikor az állampolgárság kiterjesztése a legnagyobb hasznot hozta volna a nemzetépítésben, de tán most sem késő megteremteni a köteléket. A szlovák példa ugyanis azt mutatja, az Európai Unión belül is rosszabbodhat a magyar közösségek helyzete. /Gazda Árpád: Az állampolgárság ideje. = Krónika (Kolozsvár), okt. 21./
2009. október 21.
A hét végén szervezik meg Marosvásárhelyen a II. Rákóczi Ferenc Családi Kör találkozóját, amelyre az eddigi magyarságismereti táborok résztvevőit várják az egész Kárpát-medencéből. A mozgótábor eddigi 16 programjában több mint 700 erdélyi fiatal vett részt. Néhány éve felmerült a kapcsolattartás új formája, a helyi találkozók ötlete. Tavaly Csíkszeredában gyűltek össze a rákóczisok. A személyes kapcsolattartáson túl, a találkozó célja a továbbképzés, amelyre Magyarországról, Kárpátaljáról, Felvidékről, Vajdaságból is várnak résztvevőket. Az idei szeminárium témája: 1956 üzenete: a fiatalok felelősségteljes szerepvállalása a XXI. század Európájában. /Mezey Sarolta: Rákóczi-találkozó Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./
2009. október 22.
1959. október 21-én tartotta meg Sinkó Ervin tanszékalapító székfoglaló előadását, amellyel kezdetét vette az egyetemi szintű magyartanárképzés a Vajdaságban. Október 21-én ünnepelték a bölcsészkar magyar tanszéke 50 éves évfordulóját. Megjutalmazták az elmúlt tanév legjobb hallgatóit, és végül irodalmi összeállítás hangzott el. /50 éves az újvidéki bölcsészkar magyar tanszéke. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./
2009. október 27.
Erdélyi, vajdasági, felvidéki, kárpátaljai, valamint szerb–magyar, nagyjáték-, dokumentum- és kisfilmeket láthatott október 26-án a budapesti közönség az Uránia Nemzeti Filmszínházban A külhoni kortárs magyar kultúra bemutatására vállalkozó Biennálén belül a színház, a képzőművészet, az irodalom és a zene mellett film is van. Siflis Zoltán operatőr, rendező két év elteltével most ismét arra vállalkozott, hogy összegyűjtsön egy bemutatásra érdemes filmes-csokrot a budapesti közönségnek. Siflis Zoltán a kolozsvári Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Fotóművészet, filmművészet, média szakán tehetséges fiatalokat talált. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Filmek, határok nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./
2009. október 31.
A XIV. Kárpát-medencei napok műsorait Szilaveczky Csilla állította össze. Olyan előadók szólaltak meg, akik őrállóként helyt álltak. Az ülést megnyitó dr. Koncz Gábor, az Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója S. Benedek András kárpátaljai származású irodalomtörténészt búcsúztatta. Az elhunytat a teljes Kárpát-medencei irodalmi élet legjelentősebb képviselői búcsúztatták. Az Ápoljuk, őrizzük és tartsuk meg anyanyelvünket c. irodalmi tanácskozást Tőkéczki László és a kárpátaljai Vári Fábián László előadása vezette be. A szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapját, a Katedrát Lacza Tihamér, a pozsonyi Pátria Rádió munkatársa mutatta be. A kárpátaljai Együtt c. folyóiratról, annak alapító főszerkesztőjéről, a tanácskozás napján eltemetett S. Benedek Andrásról Vári Fábián László és Dupka György beszélt. Univerzális kiadót hoztak létre a lap munkatársai számára, ezideig több mint száz szerzőnek jelentettek meg kötetet. Füzesi Magda és Lengyel János a Kárpátaljai Hírmondót ismertették. Másnap az Irodalmi kávéházban Csörgits József szólította a közelmúltban megjelent és a megjelenés előtt álló kötetek szerzőit. Itt kapott szót az erdélyi küldöttség is. Szabó Zsolt főszerkesztő a Művelődés folyóiratot mutatta be. Vasárnap, a Peremvidékek magyarsága c. szociográfiai műhelyek bemutatásában Teleki Júlia Hol vannak a sírok c. dokumentumgyűjteményéről beszélt. Hihetetlen, hogy milyen szörnyűségek történtek a Vajdaságban, szülőfalujukban a magyarokkal. Hihetetlen, hogy mindezekről, az 1944-es magyarellenes vérengzésről nem tud (nem akar tudni?) Európa. /Gáspár Attila: Írott szóval a megmaradásért. XIV. Kárpát-medencei napok. Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány, 2009. szeptember 25–27. = Művelődés (Kolozsvár), október/ S. Benedek András /Munkács, 1947. febr. 1. – Budapest, 2009. szept. 8./ számos önálló kötetben és tanulmányban foglalkozott Kárpátalja magyar irodalmával, történetével, kultúrtörténetével és néprajzával. Az Együtt című folyóirat alapító főszerkesztője volt 1965–1967-ig, Vezetője volt az ungvári Forrás Irodalmi Stúdiónak és a kárpátaljai magyar irodalmi-polgárjogi mozgalomnak.
2009. november 2.
A kolozsvári Sétatéren felavatott emlékmű, „In memoriam 1956”, összeköthet magyarokat, itt élő románokat. Ennek ellenére Gheorghe Funar nyilatkozatát közölte a Foaia Transilvana egyik száma, miszerint csak Emil Boc idejében lehetett ilyesmit engedélyezni, merthogy ez az emlékmű a román hatóságok újabb árulásának a jele, a diabolikus magyar irredentáknak tett engedmény. Ugyanitt olvasható a Vasgárda örökségét vállaló Noua Dreapta (az Új Jobboldal) állásfoglalása „a történelem meghamisításáról” és arról, hogy ez az esemény negatív következményekkel fog járni mind a román, mind a magyar fél számára. Melléfogásokban, diverziókban nincs hiány a Kárpát-medencében. Nem kell visszamenni a Malina Hedvig-ügyig, az elmaradt révkomáromi Sólyom László-látogatásig, a kárpátaljai vagy pozsonyi műemlékrongálásokig, a vajdasági diákverésekig. Magyarázat mindig van, most a battonyai ablakbetörés, az idegennek szóló veszélyes fenyegetés. A Battonyán letelepedett aradi román üzletember, a rendőrséghez fordult. A Veszprémben gyilkosság áldozatává lett kézilabdázó, Marian Cozma sajátos módon a magyar–román megbékélés szimbóluma lett, a battonyai-aradi Marin Crisan körül kavarodó hírek az ellenkező hatást váltják ki. A romániai magyar lapok, az Új Magyar Szó, a Krónika Kreszta Trajántól, Battonya alpolgármesterétől azt idézték, hogy „Nem retteg itt senki senkitől. Elszigetelt esetről van szó, én csak erről a fenyegető levélről tudok”, a bukaresti Adevarul, többször visszatérve az esetre, azt adta tudtul a román olvasóknak, hogy ezek a problémák a románok és a magyarok közt mindig is léteztek, mármint az irigység, a gyűlölet mindkét részről. Az Adevarul cikkének a címe: „A magyar szélsőségesek nem akarnak minket az országukban”. Az új kolozsvári hetilap, a Mesagerul de Cluj első száma a változóban lévő Kolozsvárról szól, a lap a magyar konyha receptjeit ajánlja az olvasóknak. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző – 2009. november (1). = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./
2009. november 2.
1944 őszén, illetve a következő év elején a Délvidéken a szerb partizánok egyes források szerint 20 ezer, mások szerint 40 ezer magyart végeztek ki. Erről a vajdasági magyar családokban, csakúgy, mint a hatalmon lévők körében, sokáig hallgattak. A jugoszláv történetírás letagadta, illetve szükséges igazságtételként állította be „a fasiszta magyarok és a kollektív bűnösnek nyilvánított ugyancsak fasiszta németek elleni megtorlásokat”. Az utóbbi 15–20 évben örvendetesen megszaporodtak az 1944–45-ös atrocitásokkal foglalkozó tényfeltáró kiadványok, közöttük is a monografikus igényű helytörténeti és régiótörténeti jellegű munkák. Mojzes Antal, dr. Mészáros Sándor, Forró Lajos, Teleki Júlia, Szloboda János, Matuska Márton, Csorba Béla, de mások is kísérletet tettek arra, hogy a maguk környezetében végzett kutatással hozzájáruljanak az igazság feltárásához. Ez nem könnyű, mert a felelősök és csatlósaik több évtizeden át mindent megtettek, hogy a tényeket eltüntessék, megsemmisítsék, eltitkolják és meghamisítsák. Ezt bizonyítja, hogy a csúrogi magyar áldozatok maradványait a dögtemetőből titokban máshova szállították, a tömegsírok egy része fölé a hatvanas években autóbusz-pályaudvarokat építettek, esetleg szeméttelepet létesítettek a helyükön. Szerbiában a levéltári anyagok jó része még ma is hozzáférhetetlen. Temessük el ezeket az embereket tisztességesen – mondja Forró Lajos magyarkanizsai származású, Szegeden élő történész, aki nemcsak könyveket írt és filmet készített, de bírósági úton próbálja elérni az ártatlanul kivégzett nagyapja rehabilitálását. Teleki Júlia helytörténész, több kötet szerzője, akinek az édesapját a csúrogi dögtemetőben hantolták el, maga pedig egyévesen a faluból kitelepített magyarok között volt, már csak azt szeretné hivatalosan hallani, hogy a szörnyűségek valóban megtörténtek. És egy tartós emléktáblát a vesztőhelyen, amelyet végre nem rombolnának le a vandálok, mint ahogyan eddig tették a hozzátartozók által felállított keresztekkel. A vajdasági képviselőház is pénzelt egy több évig tartó kutatást, eléggé felemásra sikeredett az eredménye. Az igazság felé vezető úton címmel mutatták be nemrégiben. (Az anyagot nagyon kevesen láthatták, mert a többkötetes kiadvány kilenc, az adatokat tartalmazó CD pedig 120 példányban készült el, ami egyszerűen nevetséges.) A szerzők, akik az 1941 és 1948 közötti időszakot vizsgálták, arra a megállapításra jutottak, hogy több mint százezer embert likvidáltak, közöttük 4600 magyart. Ezzel kapcsolatban Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke is megjegyezte, hogy a munka nem fejeződött be és a lista korántsem teljes. Személyes példaként hozta fel, hogy a saját nagyapját sem találta meg a névsorban. A legfontosabb annak a kimondása, hogy 1944 őszén és 1945 elején különös kegyetlenséggel elkövetett, törvénytelen népirtás zajlott, Tito tudtával és parancsára. /Tóth Lívia: Hatvanöt év után. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./
2009. november 3.
November 1-jén, vasárnap megemlékeztek a vajdasági Csúrogon az 1944-es magyarellenes megtorlás áldozatairól. Idén a 16. keresztet állították fel a szerbek által lakott Csúrog (Curug) melletti sintérgödörnél, ahol a hozzátartozók az 1944-es magyarellenes megtorlások áldozataira emlékeztek. Az elmúlt másfél évtizedben felállított mindegyik keresztet ismeretlenek megrongálták és elvitték a helyszínről. Teleki Júlia a szervezők nevében emlékeztette a jelenlevőket az egy évvel ezelőtt elhangzott ígéretekre, miszerint összefogva, közösen mindent megtesznek azért, hogy a sintérgödörnél – ahol a kivégzetteket elhantolták – emlékpark és kegyhely létesüljön. A megemlékezésen beszédet mondott Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Kifejtette, a Vajdaságban 15 éve több mint húsz helyen tartanak rendszeresen megemlékezéseket a második világháború végén szerb fegyveresek által megölt, becslések szerint 30–50 000 magyarról. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi hónapokat leszámítva nem volt szerb politikus, ,,akivel beszélni lehetett az 1944-es eseményekről”. Szerinte a két köztársasági elnök, Sólyom László és Borisz Tadics október 12-én Budapesten bejelentett megállapodása a szerb–magyar történészbizottság felállításáról ,,a holtpontból való kimozdulást jelenti”. A felszólaló Becsey Zsolt (Fidesz) volt európai parlamenti képviselő első lépésként fontosnak nevezte a történészi vegyes bizottság megalakulását, de szerinte a megbékéléshez vezető úton a magyar fél már beismerte, és már a háború alatt feltárta elkövetett atrocitásait. Ezért is lenne nagy szükség arra is, hogy feltárják a szerb fél megtorlásait is. /Vajdasági megemlékezés az 1944-es megtorlás áldozatairól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./
2009. november 16.
Benedek Elek születésének 150., halálának 80. évfordulója alkalmából a Duna Televízió mesemondó versenyt hirdetett kisiskolások számára. A versenyre hét országból: Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Vajdaságból, Horvátországból, Szlovéniából és Burgenlandból érkeznek magyar iskolások. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Mesevetélkedő a Dunán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./
2009. november 20.
A külügyminisztérium határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájáról és a magyar diplomácia legfontosabb feladatairól és céljairól beszélt Balázs Péter külügyminiszter november 19-én a határon túli magyarság vezetőivel folytatott megbeszélésén. „Nem tudunk nem foglalkozni a nemzetpolitikával” – jelentette ki Balázs Péter, hangsúlyozta, hogy a nemzetpolitika a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozik ezért „egyeztetve járnak el”. Megítélése szerint a térségbeli új államok létrejöttével „közelebb jöttek a szomszédok”, és specifikusabbá váltak a kapcsolatok. A külügyminiszter által kezdeményezett tanácskozáson a határon túli magyarság képviseletében részt vett Markó Béla, a RMDSZ elnöke, Borbély László, a román képviselőház külügyi bizottságának elnöke, Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnöke, Farkas Iván, az MKP Országos Tanácsának elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége (KMKSZ), Kőszeghy Elemér, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) alelnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösség (HMDK) elnöke, Kocon József, a szlovéniai Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának elnöke, valamint Deák Ernő, az ausztriai magyarság vezetője. /Határon túliak Balázs Péternél. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./
2009. november 23.
Legutóbbi ülésén a Hunyad megyei tanács megszavazta a Duna-Kőrös-Maros-Temes (DKMT) eurórégióból való kilépést. Hunyad megye nem húzott hasznot a magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból álló DKMT eurórégióból. Mivel nem határmegye, Hunyad nem vehetett részt a határokon átnyúló projektekben. Hunyad megye és Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurórégiós viszonyban. /Chirmiciu András: Hunyad megye kilépett a DKMT eurórégióból. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./
2009. december 2.
Közös nyilatkozatot fogadtak el Brüsszelben a magyar kisebbségi szervezetek a lisszaboni szerződés hatályba lépésének napján. A magyar nemzeti kisebbségek képviselői a lisszaboni szerződés által megerősítve érzik azon álláspontjukat, hogy a kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek. Ez hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. A nyilatkozatot az RMDSZ nevében Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselő írták alá. További aláírók: Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Bauer Edit és Mészáros Alajos a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának európai parlamenti képviselői, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke, Kőszeghy Elemér, Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség alelnöke, Dévavári Zoltán, Vajdasági Magyar Szövetség, Sepsei Gábor, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt alelnöke. A nyilatkozat elfogadásának házigazdája a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) brüsszeli irodája volt. /A magyar kisebbségi szervezetek üdvözlik a Lisszaboni Szerződést. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./
2009. december 2.
A szerb közéletet felkavaró heves viták után november 30-án elfogadta a Vajdaság autonómiáját megerősítő új alaptörvényt a szerb parlament. A statútumot még múlt év októberében hagyta jóvá az újvidéki törvényhozás. Elfogadásában komoly szerepe volt a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ), amely Szerbia egészében törpe párt ugyan a maga négy belgrádi parlamenti képviselőjével, de a Vajdaságban megkerülhetetlen politikai erő. Az alaptörvényre minden szerbiai nacionalista erő össztüzet zúdított, annak ellenére, hogy csak egy részét adja vissza az észak-szerbiai tartomány korábban élvezett, a milosevicsi időkben elvett jogosítványainak. A szerb ortodox egyház is hevesen támadta, s több parlamenti párttal együtt állította, hogy államot teremt az államban, az első lépés Szerbia – Koszovó elszakadását követő – további feldarabolásához. /Megerősítették Vajdaság autonómiáját Szerbiában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./
2009. december 7.
Trianon-emlékévet hirdetett a 2010-es esztendőre Tőkés László az Egy a nemzet című december 5-én tartott nagyváradi eseményen, amelyen a 2004. december 5-i magyarországi népszavazásra emlékeztek. „Az öt évvel ezelőtti advent este második Trianon volt, amely nem fizikailag, hanem lelki értelemben szakította szét a Kárpát-medence magyarságát, olyan sebeket ejtve, amelyeket nagyon nehéz begyógyítani” – jelentette ki Schmitt Pál, az Európai Parlament alelnöke. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület dísztermében számos erdélyi és magyarországi politikus és közéleti személyiség jelent meg. „A nemzeti tragédiákat nem elsősorban idegen erőkkel kell magyarázni, hiszen azokhoz mindig a politikai elit nemzetidegensége vezetett” – jelentette ki az eseményen Szűrös Mátyás, aki 1989. október 23-ától 1990 májusáig Magyarország megbízott köztársasági elnöke volt. A politikus úgy látja, a magyar alkotmányba bele kellene foglalni a konferencia címére rímelő nemzeti egységet, illetve a magyarok hazafias kötelességeit, amelyek távolról sem egyenlőek a nacionalizmussal. „Nem szélsőségekre van szükség, hanem nemzeti radikalizmusra. A magyarság önfeladásának véget kell vetni” – jelentette ki Szűrös Mátyás. Tőkés László a megemlékezésen jelentette be, hogy 2010. Trianon-emlékév lesz, „hogy a berlini fal leomlása után húsz évvel a magyar nemzetet többfelé osztó falak is eltűnjenek”. Az EP-képviselő rövid beszédében kifejtette: a széthúzás gyökere, hogy az anyaországi magyaroknak szinte semmilyen ismeretük nincs a határon túliakról. Tőkés úgy vélte, éppen ezért hasznos lenne mindnyájuknak legalább életükben egyszer ellátogatni valamelyik elszakított vidékre, „hogy eltűnjenek a tévképzeteik, amelyeket velünk kapcsolatban táplálnak”. Az esten bemutatták Tőkés László Egy kifejezés, és ami mögötte van – második, bővített kiadás címet viselő tanulmánykötetét. Az eredeti 1993-ban jelent meg, és az akkori népszámlálási adatokat tartalmazta, átfogó képet nyújtva az erdélyi magyarság ellen folytatott vértelen etnikai tisztogatás mértékéről. „Az új kiadás, amely aktuális helyzetképet közöl, vészharang: Trianon sebeit be kell végre gyógyítani” – emelte ki méltatásában Antal János. /Nagy Orsolya: Az állampolgársági népszavazásra emlékeztek Váradon: „A második Trianon” tanulságai. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./ Az öt esztendővel ezelőtt Magyarországon megtartott népszavazásra azzal a céllal emlékeztek, hogy közösen megtalálják azt a megoldást, amely a trianoni, soha nem gyógyuló és 2004-ben felszakított sebeket begyógyítsa. Az est moderátora Nagy József Barna, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnökségi tagja volt. Éhn József, a Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért elnöke kifejtette, hogy a magyarországi politikában tapasztalható erkölcsi hanyatlás kihat a határokon kívül rekedt magyar közösségekre is, és ezt a folyamatot sürgősen meg kell állítani. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke rámutatott, hogy a szerbiai magyarok hivatalos érdekképviselete nem igazán áll a helyzet magaslatán olyan esetekben, amikor közönséges háborús bűnösöktől kellene megvédenie a felvidéki magyarokat. Antal János, az EMNT figyelőszolgálatának vezetője bemutatta az Egy kifejezés – és ami mögötte van című kiadványt. Tőkés kezdeményezte, hogy hirdessenek meg egy olyan össznépi zarándoklatot, amelynek során minden magyarországinak legalább egyszer el kellene jönnie Erdélybe, hiszen az egymás életének, múltjának, jelenének megismerése az egyetlen lehetőség arra, hogy közös jövője lehessen a Kárpát-medencei magyarságnak. /Szőke Mária: „Ahogy szavaztál, úgy bánjanak veled!” – Megemlékezés a „lelki Trianonról” Nagyváradon. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 7./
2009. december 7.
48 síremléket döntöttek le éjszaka a vajdasági Bácsföldváron, a helyi katolikus temetőben. Még az 1944-es áldozatok emlékére 16 évvel ezelőtt állított keresztet is kettétörték. „Ha ez megfélemlítési szándékkal került elkövetésre, akkor én azt gondolom, úgy érzem, hogy ezt a közösséget nem lehet megfélemlíteni. A tegnap estét bezárólag 91 ezren iratkoztunk fel a választói névjegyzékre. Ezek az emberek már nem félnek. 91 ezren vagyunk, akik merjük vállalni a hovatartozásunkat és egymásnak erőt adni. ” – fogalmazott Pásztor István, a VMSZ elnöke. Duna TV /Kabók Erika: Sírrongálás Délvidéken. = Erdély. Ma, dec. 5./
2009. december 7.
Először Jász-Nagykun-Szolnok lépett ki a Duna–Körös–Maros–Tisza (DKMT) eurorégióból, majd következett Békés megye, most pedig Hunyad önkormányzata intett búcsút az 1997-ben nagy tervekkel létrehozott eurorégiónak. A lap munkatársai utánanézett, mi a helyzet az eredeti funkcióját lassan elveszítő DKMT-vel. A magyarországi Csongrád és Bács-Kiskun, a romániai Arad, Temes és Krassó-Szörény megyékből, valamint a szerbiai Vajdaság autonóm tartományból állt a DKMT. Hunyad megye és a nyugat-magyarországi Vas megye évek óta testvérmegyei kapcsolatot épített ki. Noha az sem túl szoros, e téren lényegesen több konkrét együttműködés történt, mint az eurorégiós viszonyban. Az 1997. november 21-én létrehozott Duna–Körös–Maros–Tisza regionális együttműködés fő kezdeményezői és éltetői magyar részről Csongrád megye, román részről Temes megye, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány. A DKMT eurorégió napja alkalmából idén tizenkettedik alkalommal nyílt meg a román–magyar–szerb hármas határ. A Triplex Confinium határkőnél megtartott hagyományos határnyitó ünnepségen évente részt vesz a DKMT eurorégió elnöksége, a Csongrád, Temes megyei, illetve vajdasági elöljárók, a három országból érkezett polgárok. A folyamatban levő közös DKMT-projektek közül érdemes kiemelni az ERIC Információs Központot, amely négynyelvű – magyar, szerb, román, angol – folyamatosan frissülő online hírszolgálat. Az www.ericinfo.eu címen elérhető portál friss hírekkel, riportokkal, háttérelemzésekkel segíti a térség lakóinak tájékoztatását A DKMT eurorégió kronológiája: 1992 – együttműködési megállapodás Temes és Csongrád megyék között; 1992 – együttműködési megállapodás Arad és Békés megyék között; 1994 – javaslattervezet egy háromoldalú interregionális együttműködésre Arad, Temes, Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok megyék és a Vajdaság között; 1994–1997– az együttműködés intézményi kereteinek létrehozását célzó folyamatos háromoldalú erőfeszítések történtek; 1997. november 21. – az együttműködés hivatalos alapokmányának aláírása Szegeden; 1997. december – megállapodás a DKMT szakszervezeteinek együttműködéséről; 1997– 1. soros elnök Lehmann István, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke; 1998. február – Kamarai Nyilatkozat a DKMT gazdasági kamaráinak együttműködéséről; 1998. május 30. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a hármashatár-kőnél; 1998. nyara – DKMT Ifjúsági tábor Kishomokon; 1998 – 2. soros elnök Viorel Coifan, a Temes Megyei Tanács elnöke; 1999 – Az EURO-TRIO eurorégiós újság első számának megjelenése; 1999. március – Elnökök Fóruma temesvári ülésének döntése a közös pénzalap és a DKMT irodájának létrehozásáról; 1999 – 3. soros elnök Dan Ivan, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. május 27. – a DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, a DKMT irodájának ünnepélyes megnyitása; 2000. – 4. soros elnök Caius Parpala, az Arad Megyei Tanács elnöke; 2000. – A DKMT Gazdaságfejlesztési koncepciója elkészül; 2000. – Az EuroRégió című magazin első megjelenése PHARE-támogatással; 2000. – A DKMT Stratégiai koncepciójának elkészülte PHARE Credo- támogatással; 2000. október – A Kiszombor–Csanád határátkelőhely megnyitása PHARE-támogatással; 2001 – 5. soros elnök Gyorgye Dukics, a Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Bizottságának elnöke; 2002. november 21. – A DKMT ötéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2002 – 6. soros elnök Dan Ioan Tipos, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2002 – Megjelent az Eurorégió számokban című statisztikai kiadvány; 2002 – A DKMT elhatározza, hogy egy közös tulajdonú közhasznú társaságot hoz létre; 2003. május 24. – Megalakult a DKMT Fejlesztési Ügynökség Kht. Átalakul a Regionális Együttműködés, az Elnökök Fórumát felváltja a kibővült közgyűlés, melyhez csatlakoznak a kamarák, a civilszervezetek, az egyetemek, a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek is, valamint taggá válnak a városok (Békéscsaba, Szabadka, Szeged); 2004. május 22. – DKMT Napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2004 – 7. soros elnök Varga Zoltán, a Békés Megyei Közgyűlés elnöke; 2004. november – A DKMT eurorégió bemutatkozik Berlinben; 2005 – Első magyar–román közös kormányülés; 2005. május 28. – Dr. Somogyi Ferenc magyar külügyminiszter, Mihai-Razvan Ungureanu román és Vuk Draskovics Szerbia és Montenegró külügyminiszterének találkozója; A DKMT stratégiai tervének elfogadása; 2005 – 8. soros elnök Bojan Pajtic, Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsának elnöke; 2006 – 9. soros elnök Constantin Ostaficiuc, a Temes Megyei Tanács elnöke; 2006. április 19. – Második külügyminiszteri találkozó Újvidéken; 2006. május 27. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – Harmadik magyar–román közös kormányülés; 2007. június 1. – Békés megye kilép a DKMT-ből; 2007. június 2. – DKMT napja, Hármashatár-találkozó, határnyitás a Hármaskőnél; 2007 – 10. soros elnök Magyar Anna, a Csongrád Megyei Önkormányzat elnöke; 2007. november 21. – A DKMT tízéves évfordulójának megünneplése Temesváron; 2008 – a 11. soros elnök Bojan Pajtics, Vajdaság Autonóm Tartomány; 2009. május – A DKMT Kht. DKMT Nonprofit Közhasznú kft. -ként működik tovább; 2009. november – Hunyad megye kilép a DKMT-ből. /Pataki Zoltán, Chirmiciu András, Irházi János: Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió. Bomlás határok nélkül. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 7./
2009. december 15.
Vajdaság parlamentje december 14-én ünnepélyesen kihirdette a tartomány autonómiáját megerősítő új alaptörvényt. Az erről szóló határozatot a testület 86 kormánykoalícióhoz tartozó tagja szavazta meg. A Szerbiai Demokrata Párt és az Új Szerbia koalíciójának három képviselője nemmel voksolt, az ellenzéki Szerb Radikális Párt és a Szerb Haladó Párt tagjai pedig nem vettek részt a szavazáson, arra hivatkozva, hogy nem volt lehetőség vitára a statútumról, amelyet egyébként „szeparatista jellegű” okmánynak tartanak. Egeresi Sándor, a tartományi képviselőház elnöke kijelentette, hogy a vajdasági statútum a tartomány és egész Szerbia polgárainak a jólétét is szolgálja. Az alaptörvényt tavaly októberben hagyta jóvá az újvidéki törvényhozás háromnegyedes többséggel, de több mint egy évet kellett várni, amíg idén november 30-án a szerb szkupstina is elfogadta azt, a hatásköri törvénnyel együtt. Az új tartományi alaptörvény elfogadásában komoly szerepet játszott a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). Az alaptörvényre minden szerbiai nacionalista erő össztüzet zúdított, annak ellenére, hogy csak egy részét adja vissza annak, amit az észak-szerbiai tartomány korábban élvezett. A szerb ortodox egyház is hevesen támadta a törvényt. Két fontos pont maradt ki az alaptörvényből: nem rendelkezik a tartomány vagyonáról és saját pénzbevételeiről. Saját vagyon és bevételek nélkül Vajdaság továbbra is a belgrádi vezetéstől függ majd. /Kihirdették a Vajdaság autonómiáját megerősítő alaptörvényt. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./
