Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 590 találat lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-590
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2003. november 29.

Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban ülésezett nov. 28-án az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményező Testülete (KT), amelyen a már lezajlott, illetve a napokban Kolozs megyében sorra kerülő választógyűlésekről tanácskoztak, valamint előkészítették az EMNT megalakulására összehívott december 13-i küldöttgyűlést. Szilágyi Zsolt, a Kezdeményező Testület (KT) soros elnöke elmondta: a KT jelenlévő tagjai összeállították a meghívottak listáját, a napirendet, és megbeszélték a gyűlés menetrendjét. Szilágyi Zsolt beszámolt az eddig lezajlott jelölő fórumokról, nevezetesen az érmihályfalvi, zilahi, szilágysomlyói és nagybányai ülésekről, amelyeken már kijelölték a küldötteket a megalakulás előtt álló nemzeti tanácsba. /Ülésezett az EMNT Kezdeményező Testülete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint nem a romániai magyarságnak, hanem a Nagy-Románia Pártnak használ, ha a választások előtt felélénkül az autonómialáz. Az RMDSZ elnöke még nem olvasta el a szakértők által elkészített autonómiatervezetet, melyet Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt bocsátott közvitára. A Krónika munkatársa emlékeztetett, a kolozsvári RMDSZ-kongresszus 1995 májusában azt javasolta, hogy az RMDSZ egy éven belül kezdeményezzen népszavazást az autonómiáról. Markó Béla szerint "van egy politikai helyzetfelmérésünk, tudni véljük, hogy mit kell tennünk, azt is tudni véljük, hogy mit érhetünk el, és mit nem." "Az alkotmánymódosításkor bárki felmérhette, meddig lehetett elmenni. Akik azt akarják elhitetni a magyarsággal, hogy küszöbön áll az autonómia bevezetése, azok becsapják a közösséget." "Az RMDSZ többféle autonómiaformát tart céljának. A szövetség programja nem változott." "A programban rögzített célunkhoz pedig a jelenlegi politikai viszonyok között lépésről lépésre lehet közeledni." /Gazda Árpád: Markó: veszélyes az autonómialáz. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készített interjúban leszögezte, az RMDSZ sokkal szélesebb skálán is közelíti meg a hazai magyarságot foglalkoztató gondokat, mint például a kilencvenes években, sőt azt követően is egy ideig. A prioritások között szerepelt az anyanyelvi oktatáshoz való jognak az óvodától az egyetemig terjedő érvényesítése, az anyanyelv minél szélesebb körben - a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a helyi közintézményekben - való használata. Az egykori magyar tulajdonok visszaszerzése, viszajuttatása többnyire már megtörtént, de a folyamat nem zárult le, csak az elején van például az egyházi ingatlanok visszaadása, tulajdonba helyezése. Romániában a privatizáció nem volt spontán folyamat. Sok esetben politikai befolyáson múlt az, ki jutott hozzá a bankhitelhez, másrészt, ki nyert meg egy versenytárgyalást. A magyarság emiatt hátrányba került. Az elképzeléseket csakis a többséggel való egyeztetéssel lehet megvalósítani. /Gyarmath János: Önbizalommal messze többre vagyunk képesek. Exkluzív interjú Markó Béla szövetségi elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2003. november 29.

A Temes megyei RMDSZ-TKT, a Civil Tanács, a helyi szervezetek elnökei és önkormányzati képviselők részvételével tartottak vitafórumot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsról a Bánság székvárosában, Temesváron. Az RMDSZ-en belül és a választások után kell kérni az autonómiát - volt a hozzászólók majdnem egybehangzó véleménye. Toró T. Tibor parlamenti képviselő, az EMNT KT tagja ismertetője után Marossy Zoltán megyei tanácsos kifejtette: egyetért a kezdeményezők célkitűzéseivel, de nem ért egyet azzal, hogy hat hónappal az önkormányzati választások előtt alakul meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. "A Temes megyei RMDSZ szervezetnek nem lehet más célja, mint a választásokon való jó szereplés, ennek a kezdeményezésnek pedig rövid távon pozitív hozadéka nem lesz". Ami az RMDSZ és az EMNT kapcsolatát illeti, úgy véli, az utóbbi jogi szempontból nem létezik, tehát a kapcsolatfelvétel sem lehetséges. Pozsár József lugosi alpolgármester és Langó Ferenc RMDSZ-elnök szerint sem megfelelő az EMNT létrehozásának időpontja. Hasonlóan vélekedett Albert Ferenc professzor is. Bárányi Ferenc volt parlamenti képviselő szerint az RMDSZ-en belül kell az autonómiát napirendre tűzni. Az EMNT álláspontját támogatta Fazakas Csaba lugosi református esperes és Mészáros Ildikó tanárnő. /Pataki Zoltán: EMNT - pro és kontra. Az RMDSZ-en belül, a választások után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2003. november 29.

Megbeszélést tartott nov. 28-án Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Andrei Marga, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora. A tanácskozáson Tőkés László püspökön és Andrei Marga rektoron kívül jelen volt Bíró András professzor, Buzogány Dezső, a teológiai-didaktikai tanszékről, valamint Néda Árpád és Serban Agachi prorektorok. A megbeszélésről Tőkés László püspök nyilatkozott a Szabadságnak. - A BBTE komoly támogatást nyújt a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) elsősorban az államvizsgák lebonyolításában, de általában is kedvezően viszonyul hozzánk - mondotta a püspök. A BBTE sok oktatója tanít a nagyváradi egyetemen, továbbá fontos szerepe van az akkreditáció kérdésében is. Kedvezően viszonyul a partiumi és az edélyi magyar tudományegyetemhez, egészében véve tehát szövetségesünknek tartjuk a rektor urat - fejtette ki Tőkés László. Szó esett arról is, hogy a BBTE keretében kihelyezett tanítóképzés fog zajlani majd Nagyváradon. - Mi az önálló magyar egyetem hívei vagyunk, a rektor pedig a multikulturális egyetem révén kifogja a szelet a mi vitorlánkból - fejtette ki Tőkés Lászó. /Köllő Katalin: Margával találkozott Tőkés László. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Közgyűlése közleménye szerint a testület nov. 14-én foglalkozott az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának ügyével. Megdöbbenéssel értesült a visszaszolgáltatás rendkívül lassú üteméről, és felháborítónak tartja, hogy az eltelt másfél év alatt ténylegesen mindössze négy ingatlant kaptak vissza, hat ingatlan esetében pedig csupán elvi döntés született. A közgyűlés elfogadhatatlannak tartja, hogy a bukaresti Visszaszolgáltató Bizottság a 2003. jún. 18.-júl. 27. között született elvi döntéseire vonatkozó végzéseit csak október közepén állította ki, ami nyilvánvalóan halogató magatartásra vall. Ugyanakkor tiltakoztak az RMDSZ Oktatási és Egyházügyi Főosztálya által kibocsátott, 2003. nov. 3-án kelt körlevél és a hozzá csatolt melléklet láttán is. A körlevél egyfelől a magyar nyelvű telekkönyvi kivonatok román nyelvre való fordítását, másfelől a visszaigényelt ingatlanokkal szomszédos telkek jogi igazolását is megköveteli. A közgyűlés szerint a román fordítás kikényszerítése ellentmond az alkotmánynak, tovább lassítja a visszaszolgáltatás folyamatát, és ezzel ellehetetleníti az egyházak jogaikba való mielőbbi visszaállítását. Az RMDSZ segédletével, vagy anélkül az ingatlanok visszaadásának tudatos lassítása megy végbe. Az Egyházkerületi Közgyűlés szorgalmazza nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását, mely az ingatlanok visszaszolgáltatását nemzetközi síkon is nyomon követi és számon kéri. /Nemzetközi monitorizálási bizottság felállítását szorgalmazzák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

Nov. 28-án Miskolcon megkezdődött a Kárpát-medencei professzorok 7. találkozója százhúsz magyar professzor, köztük több világhírű tudós, akadémikus, kutató részvételével. Kecskés Mihály, a társrendező Magyar Professzorok Világtanácsának (MPV) elnöke a részt vevő tudósokat köszöntve emlékeztetett arra, öt évvel ezelőtt azzal a céllal alakult az MPV, hogy összefogja a világ különböző országaiban élő magyar professzorokat, együttműködési lehetőséget biztosítson a tudomány és a kutatás területén. Az MPV-nek jelenleg 711 tagja van, akik a világ valamennyi kontinenséről, 26 országból segítik a szervezet munkáját. A kétnapos találkozón a résztvevők mintegy húsz előadáson és munkabizottsági ülésen tekintik át a Kárpát-medencei magyar nyelvű felsőoktatás időszerű kérdéseit, a határon túli magyar felsőoktatási intézményeknek nyújtott támogatási lehetőséget, valamint a kormány számára előkészített ajánlásokat. /Professzori találkozó. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

Simon János, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója emlékeztetett: a 2002-2003-as tanévben nem sikerült a BBTE keretében indított főiskolai szintű tanítóképző-évet elkezdeniük, ez rossz hatással volt az egész kollégiumra. Most viszont Kása Zoltán rektor-helyettes ígérete, miszerint a következő tanévben talán már az ösztöndíjak kérdésköre is időszerűvé válhat, egészen felvillanyozta az iskolát. /Elterjedt Kása örömhíre. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban megtartották a tudományos diákkonferenciát (TUDEK). Szervezője, Dvorácsek Ágoston tanár elmondta, hogy öt évvel ezelőtt a vadvirágokról írt dolgozatot irányításával egyik diákja, Nagy Kinga. Ezzel a Szeltersz varázslatos növényvilága című dolgozattal Csíkszeredában, majd Kunszentmiklóson nyertek előkelő helyezést. A következő évben a budapesti Természet Világa című folyóirathoz két dolgozatot nyújtottak be, az egyikért első díjat, a másikért dicséretet kaptak. Azóta minden évben küldenek cikkeket a Természet Világa által meghirdetett Református Középiskolák Tudományos Diákkonferencia (RKTDK) pályázatára. Dvorácsek Ágoston megalakította a kollégiumban a Fenichel Sámuel Önképző Kört, ahol minden iskolai évben 20-30 diák fejti ki munkáját. Támogatják őket a Budapesti Kutató Diákokért Alapítvány, a Természet Világa folyóirat, de sokszor váratlan adakozók is jelentkeznek. 1999-től 80 díjat és dicséretet hozott el a Bethlen Gábor Kollégium. A legtöbbet az anyaországból. /N. T.: "Mindenképp folytatni kell!"- Interjú Dvorácsek Ágostonnal. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 29./

2003. november 29.

Idei tevékenységét értékelte ki a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség vezetőtanácsa Szatmárnémetiben nov. 28-án tartott gyűlésén. Az egyesület szokásához híven karácsonykor pénzösszeggel támogatja a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumot, a Református Gimnáziumot, valamint a Hám János Római Katolikus Iskolaközpontot. Az adományból az anyagi szempontból hátrányos helyzetű diákok ajándékot kapnak. Gönczy Gábortól, a véndiákszövetség elnöke arról is tájékoztatott, hogy a jövőben vetítést szerveznek a legutóbbi véndiák-találkozón készült fényképekből és videofelvételekből. /(cl): Gyűlésezett a Kölcsey Ferenc Véndiákszövetség vezetőtanácsa. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 29./

2003. november 29.

Balázs Imre József öt éve tanít és szerkeszti a Korunkat, két verseskötete jelent meg és tíz olyan kötet, amelyet ő válogatott és látott el előszóval. Három díja van, és mindehhez 27 éve. Kolozsváron a magyar-angol szakot végezte. Első verseskötete 1998-ban, a Forrás sorozatban, a második pedig 2001-ben Budapesten jelent meg Dél-Párizs nyárikert címmel, a József Attila Kör könyvsorozatában. Az Előretolt Helyőrség a populáris irodalom felé szerette volna megnyitni az erdélyi irodalmat. Az ő szemükben ez végső soron annyit jelent: a legolvasottabb irodalom képviseli az értéket. Balázs Imre József szerint kockázatos vállalkozás egy ilyen szempontnak kiszolgáltatni az irodalom értékelését. Emellett ő a transzközép populáris irodalom-érzékelését leszűkítettnek érezte. Identitásukat leginkább arra hegyezték ki, hogy a nemi élet kendőzetlen megjelenítését vigyék bele műveikbe. Balázs évfolyamtársaival együtt részt vett a Láthatatlan Kollégium Gyímesi Éva tanárnő által kitalált "projektjében". Ez abból a felismerésből született, hogy a kritikai élet a 90-es évek második felében pangani látszott. Balázs kritikái, tanulmányai kötetben 2001-ben jelentek meg, A nonsalansz esélye címmel. A 20. századi erdélyi magyar irodalom története lett a kutatási területe, ehhez kapcsolódó tantárgyakat tanít jelenleg a Bölcsészkaron, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék keretén belül. Az Irodalmi zsebszalon című tévéműsort kéthetente látható a bukaresti tévé magyar adásában, azt ő szerkeszti, ebben eddig mintegy 15 olyan szerzővel készített interjút, akinek frissen jelent meg könyvük. Balázs Imre József legutóbb megjelent monográfiája Hervay Gizelláról szól. Az irodalmi közélet sokkal többet tud Hervay Gizella személyéről, mint a műveiről. Mindenki tudja, hogy Szilágyi Domokosnak volt a felesége, volt egy közös fiuk, Kobak, hogy Szilágyi Domokos és Kobak meghaltak, és nem sokkal utána Hervay Gizella is öngyilkos lett. Azt viszont kevesen tudják, hogy költői életművében nagyon sok olyan mozzanat van, amely teljesen egyedi, és ha ő nem írta volna meg azokat a verseket, akkor "hiányoznának a világból", ahogy Székely János mondaná. Balázs Imre József jelenleg írja az erdélyi magyar irodalom történetét, 1918-tól egészen az ezredfordulóig. /Sándor Boglárka Ágnes: A nyilvános szereplés változatai összefüggnek egymással - vallja Balázs Imre József költő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

A környék egyetlen magyar nyelvű általános iskolája, a vicei, évekig mostoha körülmények között harcolt a fennmaradásért. Ez a kép sajnos nagyon is jellemző az erdélyi vidéki iskolákra. Az anyagilag egyáltalán nem ösztönzött tanárok csak egyéb lehetőség hiányában vállalják el egy-egy évig a kényelmetlen és rendkívül költséges ingázást. A 2003-2004-es iskolai tanévkezdés kérdéses volt Vicén. Mikrobusz hiányában ugyanis lehetetlen lett volna a környék falvaiból beszállítani a diákokat; a településen meg nincs annyi gyermek, hogy a tanintézményt működtetni lehessen. Negyvennégy diák tanul az öt-nyolc osztályban, közülük huszonheten ingáznak Mezőveresegyházáról, Magyarborzásról és Kékesről. Végül kaptak egy nyolcszemélyes kisbuszt az RMDSZ országos elnökségének jóvoltából. A tanári gárda szintén ingázik. A hét pedagógus közül csak három szakképzett. Az új igazgatónő fegyelmet tart a diákok és tanárok körében. Az iskolának két épülete van. Bár a régi épületre igencsak ráférne a tatarozás, az önkormányzat nem utalt ki pénzt javítási munkálatokra. Észlelhető a pozitív változás a már elért eredményekben is. Az iskola jó minősítést kapott. Az iskolán kívüli tevékenységek is megszaporodtak ebben a tanévben. Bábszínházba és városnézésre vitték a kisiskolásokat Kolozsvárra. Az iskola Wass Albert nevét viseli. 2001 októberében volt a névadóünnepély; akkor még állt az iskolaudvaron felállított kőtalapzaton az író mellszobra. Ma a katolikus templomban áll a szobor, szebb napokra várva. /Valkai Krisztina: Marad a kő, marad a vicei iskola. Az idő meghozta az eredményeket is. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

1918. december 1-jén nemzetgyűlésre ültek össze az erdélyi románok Gyulafehérváron, ahol alig egy hónappal az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt pádovai fegyverszünet, három héttel Károlyi Mihály miniszterelnöknek a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről folytatott sikertelen belgrádi tárgyalásai és két héttel Jászi Oszkár aradi megbeszéléseinek kudarca után határozatban kimondták Magyarország huszonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz. Míg tehát 1918. december 1. a románság számára öröm- és nemzeti ünnep, addig Gyulafehérvár, majd később Trianon a magyarság életében nemzeti gyászt, összeomlást és tragédiát jelent. Jóllehet az egyesülési határozat kimondja a népek jogegyenlőségét és szabadságát, ezek az elkövetkező huszonkét évben a gyakorlatban nem valósultak meg. 1918 őszére hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon: az őszirózsás forradalom győzelme után a pacifista antantbarát Károlyi Mihály alakított kormányt, s a november 13-án Franchet d Esperay francia tábornokkal aláírt belgrádi konvenció értelmében elkezdődött a történelmi Magyarország felbomlása, a déli és a keleti területek kiürítése, ahova szerb és román csapatok vonultak be. A Gyulafehérváron tartott nemzeti gyűlésről írta Mikkes Imre: "Egész Erdély, Brassótól Máramarosszigetig és nyugattól keletig megjelent a gyulafehérvári nagygyűlésen. Körülbelül százezer ember vonult föl. A Főtér tarkállik a nemzeti viseletektől. A hegyeken túlról, északról, délről, a Zsil völgye felől minden irányból özönlik a nép. A mezőkön tarka csoportok. Önkéntes szónokok gyújtóbeszédet tartanak. Bandák harsogják a "Desteapta-te"-t. Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja." (Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. Sepsiszentgyörgy, 1996) A gyulafehérvári nemzetgyűlés által elfogadott pontokban, többek között, leszögezték: a nemzetgyűlés az általános választójog alapján választandó alkotmányozó gyűlés összeüléséig ideiglenes autonómiát tart fenn e területek lakosainak, továbbá teljes nemzeti szabadságot ígér az együttlakó népek számára: "Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot". "Általános, közvetlen, egyenlő, titkos községenkénti proporcionális választói jogot mindkét nemű huszonkét évet betöltött személy számára, a községi, megyei és törvényhozási képviselet választásánál", valamint "korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jogot, minden emberi gondolat szabad terjesztését. A határozat továbbá radikális földbirtokreformot irányoz elő, amely "agrárpolitikának a vezérfonala egyfelől a szociális kiegyenlítés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása kell hogy legyen", az ipari munkásságnak pedig biztosítandók azok a jogok, "amelyek a legelőrehaladottabb nyugati államokban törvénybe vannak iktatva". (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) A nemzetgyűlés kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Roman) hozott létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából négytagú bizottság a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését a királyi kormány igazgatásába utalva. Gyulafehérváron sem a magyarok, sem a szászok képviselői nem lehettek jelen, tehát megkérdezésük nélkül rendelkeztek a sorsuk felett. A kialakult egyre reménytelenebb helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetőt, s 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal, miközben megkezdődött a román csapatok előrenyomulása. A román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, s Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az Antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, akkor lövetni fogja a várost. Apáthy válasza: Kolozsvár nem áll ellen. (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., 1930, Kolozsvár) A város átadása előtti napokban az Apáthy vezetése alatt álló magyar Nemzeti Tanács és a Sándor József irányította székely Nemzeti Tanács december 17-én egyesült, s megalkotta az erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot. Ez december 22-re Kolozsvárra összehívta az erdélyi magyarság önrendelkező nemzetgyűlését: a résztvevők a gyulafehérvári román nemzetgyűlés ellen tiltakoztak, amelyen "Magyarország 26 vármegyéjének csak egy nemzete volt képviselve", és ahol a "román testvérek nem kérdezték meg a 26 vármegye más nyelven beszélő lakosait, amelyek számbeli többségben vannak, vajon le akarnak-e mondani az ifjú népköztársaság szabadságáról? Rólunk határoztak, nélkülünk!" (Ellenzék, 1918. december 20.)

2003. november 29.

A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941).

2003. november 29.

Hét év alatt közel kétszázer magyar repatriált Erdélyből a csonka hazába (Mikó Imre: Erdélyi politika. In: Hitel 1940-1941, 2. Sz., Kolozsvár). Nagyhatalmi ultimátum nyomán Románia végül 1919. december 9-én Párizsban megkötötte a kisebbségi egyezményt a szövetséges és a társult hatalmakkal. Ez biztosította az új országhatárok közé kerülő kisebbségek jogainak nemzetközi védelmét, a dokumentumban leszögezvén: a román kormány kötelezi magát arra, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja. "Románia minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást, nyilvánosan vagy otthonában, szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és jó erkölcsökkel nem ellenkezik." (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) Alig néhány hónap múlva, 1920. június 4-én Trianonban aláírták az ezeréves ország szétdarabolását kimondó békeszerződést, amely Erdélyt mint többségben románlakta területet Romániának ítélte oda. A döntés nyomán a történelmi Magyarország területének kétharmada, népességének pedig egyharmada az utódállamok fennhatósága alá került. /Papp Annamária: Öröm és gyász: 1918. December 1. Rólunk határoztak, nélkülünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

A 14. érmindszenti találkozón versekből nem volt hiány. Kis óvodástól diákszavalókon keresztül, professzionista művészek mondták Ady verseit. Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök Ady költészetének egyetlen vonulatát, az istenes verseit elemezte. Vallomással kezdte: ifjúkorában nem szerette Adyt. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy az 70-es évek tananyagában nem a teljes Ady szerepelt. Azután eljöttek a teológia évek, amelyek elhozták számára a teljes Adyval való találkozás élményét. Az Isten-kereső Ady -, aki egyszerre él Istennel, Isten nélkül és Isten ellen - sok dilemmáján átsegítette. Szebben például egy katolikus sem írhatta volna meg A Pócsi Mária című verset, mondta az előadó, majd feltette a kérdést: hogyan is találkozott Érmindszenten a búcsúsokat nézve Jézus anyjával? "Ma Máriától jönnek a szívek,/ Ma Mária-kép minden durva lábnyom./Szívemben sír a pócsi Mária/Egy őszies, emlékes délutánon./... hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni,... Ma egyszerűbb, emberibb a dolog,/Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni!/Egy Mária, méghogyha pócsi is,/Pogányokkal is tudhat beszélni." /Érmindszent 2003. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

Székelykeresztúron nov. 21-22-én szervezték meg az agrár- és munkásifjúság pasztorációjával kapcsolatos fórumot, amelyen számos érdeklődő vett részt. Őszi tanulmányi napot szervezett a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye ifjúsági lelkészsége. A rendezvényen két szervezetet mutattak be, a Keresztény Munkásifjú Mozgalmat és a Katolikus Legényegyletek Országos Tanácsát. Részt vettek a kerületi ifjúsági lelkészek és világi referensek, az egyetemi lelkészségek és a ministránslelkészség vezetői, valamint vendégekként a temesvári és szatmári egyházmegye ifjúsági lelkésze, a lelkiségi mozgalmak képviselői és három, ifjúsági programokat is szervező szerzetesrend küldöttei. A KALOT most indul újra Csíksomlyón. /Bereczki Silvia: Fórum az alacsony végzettségű fiatalokért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

A Csongrád megyei Mindszent küldte el üdvözletét és virágkoszorúját a távoli Ady-falvára. A zarándokló kis csapatot Benák Katalin, a helyi Könyvtár és Múzeum igazgatója vezette. Elmondta, hogy a Kárpát-medencében 17 elő- és utóneves Mindszentet számlálhattunk meg egykor. Ezek közül ma is több mint 10 Mindszentet emlegetnek. A települések nevüket a Mindszentek tiszteletére szentelt templomokról kapták. Magyarországon, Romániában és Szlovákiában találkozhatunk "mindszentes" helyekkel. A Csongrád megyei Mindszenten rendezték meg a Kárpát-medence első találkozóját az elő- és utónevek birtokosaival. Majd ismét összejöttek Budapesten, a Magyarok Házában a testvértelepülések, akkor jelen volt az erdélyi Érmindszent küldöttsége is. /S. Muzsnay Magda: Testvértelepülésről is érkeztek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2003. november 29.

Baróton a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület a háromhavonta megjelenő Erdővidéki Lapok után újabb művelődés- és tudománynépszerűsítő kiadványsorozatot bocsátott útjára Erdővidéki Történeti és Természettudományi Tár címmel. Az első szám a tavaly májusban Kossuth Lajos emlékére tartott tudományos ülésszakon Csikány Tamás hadtörténész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem tanára, Egyed Ákos történész, az MTA tagja, az EME elnöke és Kónya Ádám tanár, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója előadásait foglalja magában. Legközelebb valószínűleg a tavasz folyamán sorra kerülő Nagybaczoni Nagy Vilmost méltató előadások (a célnak sikerült megnyerni négy budapesti szaktekintélyt) anyagát közlik. /(hecser): Új kiadvány Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 29./

2003. november 30.

Megjelent Léstyán Ferenc Erdélyi Szibéria /Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, 2003/ című munkája. A szerző idős pap, évek óta gyűjti az adatokat erdélyi katolicizmus 1948-1989 közötti küzdelméről. Ennek a kornak átélője és egyik központi szereplője is volt. 1948-ban volt a katolikus iskolák államosítása, amikor 12 óvodát, 175 elemi iskolát, 10 főgimnáziumot, 3 kereskedelmi iskolát, 2 tanítóképzőt, 1 óvónőképzőt, 1 ipariskolát, 1 gazdasági iskolát, 17 internátust és két árvaházat vettek el. A katolikus papság több mint egyharmada, összesen 130 személy került börtönbe, akik közül tizenketten ott is haltak meg.A hatóságok úgynevezett "békegyűlések" szervezésébe fogtak. Kirobbant az éveken keresztül tartó "joghatósági vita", amely akörül folyt, hogy az éppen börtönben ülő püspöknek, illetve az ő valamelyik helyettesének (ordináriusának) ki a törvényes utóda. A felborult rend és a meglazult fegyelem csak Márton Áron püspök börtönből való kiszabadulása (1955) után állt helyre.1964-ben szabadlábra helyezték a politikai foglyokat, a papok is kiszabadultak, de az állami hatóságok "finomabb" módszerekkel tovább folytatták vallás- és egyházellenes ádáz harcukat,. A papság az alapvető emberi jogok védelmében memorandumban a falurombolás ellen tiltakozott. /Jakab Gábor: Léstyán Ferenc: Erdélyi Szibéria. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 30./


lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-590




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998