Új frakcióvezetőt választott az RMDSZ képviselőházi frakciója Márton Árpád személyében. A háznagyi tisztséget ebben az ülésszakban Kelemen Hunor tölti be. Frakcióvezető-helyettesek: Varga Attila, Seres Dénes és Kovács Attila. A szenátusban nem volt RMDSZ-frakcióvezető választás, Verestóy Attila frakcióvezető mandátuma ugyanis egy évre szólt. A szenátus állandó bizottságában Puskás Bálintot választották meg az RMDSZ-t megillető titkári tisztségre. /Új RMDSZ-frakcióvezető a képviselőházban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 2.
Február 1-jén Nagybányára látogatott az Országgyűlés Nemzeti Fórum képviselőcsoportjának hatfős küldöttsége annak érdekében, hogy helyszíni szemlét tartson az öt évvel ezelőtt súlyos ciánszennyezést okozó Transgold Rt.-nél. A Magyar Demokrata Fórumból kivált honatyák azért utaztak a Máramaros megyei városba, hogy megtekintsék, milyen intézkedéseket foganatosított a helyi bányavállalat a 2000 januárjában bekövetkezett környezeti katasztrófa óta. A Lezsák Sándor vezette delegáció tavaly ellátogatott Verespatakra is, és az oda tervezett külszíni aranybánya ügyét az Európa Tanács és az Európai Parlament elé vitte. Balogh László képviselő elmondta, az ausztrál–román tulajdonú Transgold Rt. (korábban Aurul) vezetősége arról beszélt a magyarországi küldöttségnek, hogy az öt évvel ezelőttihez hasonló környezetszennyezés többé nem fordul elő, mivel a cég négymillió dollárt költött az elmúlt években biztonsági berendezésekre. Ioan Hudrea, a bányavállalat igazgatótanácsának alelnöke kijelentette: annak idején Romániában nem észleltek környezetszennyezést, a magyarországi ökológiai katasztrófát pedig a magyar hatóságok idézték elő azáltal, hogy túladagolták a ciánt és nehézfémeket semlegesítő szert, és ez okozott mérhetetlen halpusztulást. „Megütközést keltett bennünk, hogy a román–ausztrál vállalat még részben sem ismeri el a katasztrófa felelősségét, hanem éppenséggel a magyar kárelhárítókat okolja a szennyezésért. Furcsának tartom azt is, hogy noha a nagybányai aranykitermelő vállalatban a román állam is tulajdonos, Románia mindeddig semmilyen felelősséget nem vállalt a környezetszennyezés tekintetében” – nyilatkozta Balogh László. Számára nem fogadható el a ciános technológia, közölte sommázta a honatya. Emlékezetes, hogy 2000. január 30-án átszakadt az aranymosással foglalkozó Aurul vállalat Zazar melletti ipari derítőjének gátja. Becslések szerint 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba és a Tiszába került. Magyarország 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli a ma Transgold néven működő nagybányai aranykitermelő vállalattól a tiszai környezeti katasztrófa miatt. /Rostás Szabolcs: Magyarországot vádolja a Transgold. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 2.
Nem kárpótoltak valamennyi 1940–45 között etnikai alapon meghurcolt embert. Románok, magyarok, zsidók, szászok és svábok, valamint cigányok kérhetnek kártérítést amiatt, hogy 1940 szeptembere és 1945 tavasza között nemzetiségi hovatartozásukból fakadóan zaklatták őket. Az erre vonatkozó, 1990-ben elfogadott, majd többször módosított jogi keret kártérítést, illetve díjmentes szolgáltatásokat biztosít mindazoknak, akiket akkor gettókba és bel- vagy külföldi lágerekbe hurcoltak, lakóhelyükről eltávolítottak, fogva tartottak, munkaszolgálatra kényszerítettek, vagy akik túlélték az úgynevezett halálvonatot. Valamennyien ingyenes orvosi, illetve kórházi kezelésre és gyógyszerellátásra, évi egy alkalommal díjmentes gyógyfürdőre, hat távolsági utazásra, illetve díjmentes telefon, rádió- és televízióbérletre jogosultak. A Kolozs megyei magyarok azonban hiába kilincseltek a jogosultságot megállapítani hivatott megyei nyugdíjpénztárnál. Adriana Antoci, a Kolozs Megyei Nyugdíjpénztár kártérítési bizottsága elnökének magyarázata szerint az erdélyi magyaroknak azért nem jár kárpótlás, mert ők nem a román civilek, illetve hatóságok zaklatása elől, hanem önszántukból telepedtek át a második bécsi döntést, azaz 1940. augusztus 30-át követő időszakban „a magyarok által megszállt Osztrák–Magyar Monarchiába”. A jogász a Krónikától értesült arról, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia már húsz évvel korábban, 1920-ban szétesett, a második bécsi döntést követően pedig dél-erdélyi magyarok kétszázezerre becsült tömege éppen Ion Antonescu marsall diktatúrája és a román lakosság egy részének zaklatása elől menekült át a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélybe; mint ahogyan ugyanannyi észak-erdélyi román is a magyar polgártársak, illetve a magyar hatóságok elől menekült román területre, például Dél-Erdélybe. Adriana Antoci szerint a második bécsi döntést követően Romániában – tehát az Ó-királyságban és Dél-Erdélyben – „senkit sem zaklattak nemzetiségi hovatartozása miatt”. Adriana Antoci szerint csak akkor fogadják el a magyar, zsidó és cigány nemzetiségűek kérvényeit, ha az RMDSZ láttamozza az igényléseket. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök úgy tudja, Kolozs megye az egyedüli, ahol a magyar kérvényezőket elutasítják. Kónya-Hamar jelezte, a napokban interpellálnak az ügyben az igazságügyi miniszternél. Kerekes Károly képviselő elmondta, a Kolozs megyeihez hasonló elutasításokat Brassó megyéből is jegyeztek. /Benkő Levente: Elutasított Kolozs megyei magyarok. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 2.
Rendkívül élesen kirohant február 1-jén Koltay Gábor Trianon című filmje ellen Gheorghe Funar, Kolozsvár volt polgármestere, a Nagy-Románia Párt (PRM) szenátora. A szenátusban úgy fogalmazott: a „Magyarországon betiltott” alkotás merényletet jelent Románia nemzetbiztonsága ellen, ugyanakkor elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy az egyik bukaresti kereskedelmi tévécsatorna műsorára tűzte a filmet. Gheorghe Funar magyarázata szerint úgy történhet meg, hogy az RMDSZ megzsarolta a Román Humanista Pártot (PUR), amelynek elnökéről, Dan Voiculescuról köztudott, hogy tulajdonosa az Antena 1 televíziónak. Válaszában Eckstein-Kovács Péter szenátor leszögezte, nem az RMDSZ-t, hanem az Erdélyi Magyar Ifjak civil szervezetet terheli a felelősség a film levetítése miatt. Az RMDSZ-es honatya helyesbítette Funar kijelentéseit, megjegyezve, hogy a Trianont nem tiltották be Magyarországon, mindössze két televízió zárkózott el attól, hogy műsorára tűzze. Eckstein emlékeztetett rá, hogy Koltay filmjét több mint 300 ezren látták Magyarországon. /Rostás Szabolcs: Trianonja ellen. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 2.
A Fehér megyei RMDSZ 15 éve, 1990 januárjában alakult meg. Az évfordulós ünnepségre január 31-én a nagyenyedi Liviu Rebreanu Művelődési Központban került sor. A Fehér megyei RMDSZ választmánya az évforduló alkalmával emléklapot adományozott azoknak, akik a helyi szervezetek megalapításában részt vettek, a közösségépítő és szervező munkában helytálltak. Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök ismertette a 15 év megvalósításait, majd átadta Bakó Botondnak, a Fehér megyei RMDSZ első elnökének és jelenlegi választmányi tagjának munkája elismeréséért a “Szórvány magyarságért” díjat. A kitüntetettek nevében dr. Csávossy György mondott köszönetet. Az ünnepségen a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulata Bartha Lajos: Zsuzsi című vígjátékát adta elő. /Molnár Irén: 15 éves a Fehér megyei RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2005. február 2.
A háromszéki Magyar Polgári Szövetség kéri a magyar kormányt, hogy továbbra is biztosítsa a kedvezménytörvény alapján a magyar diákoknak és oktatóknak járó 20 ezer forintos magyar állami támogatást. Gazda Zoltán kijelentette: semmit nem tudnak az idei pénzügyi támogatás kiosztásának elkezdéséről. Szerinte a magyar kormány két évvel ezelőtt megtakarította az összeget, és úgy tűnik, a 2004–2005-ös tanévet is megpróbálják elfelejteni. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2005. február 2.
Ellentmondásos hírek jelentek meg a sajtóban arról, hogy az RMDSZ a megyei intézmények hány százalékának élére nevezhet ki saját vezetőt. Sajtóhírek szerint dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, a megyei tárgyalóbizottság tagja a megyei koalíciós tárgyalásokat követően úgy nyilatkozott, hogy „az RMDSZ a megyei dekoncentrált intézmények 37 százaléka élére nevezheti ki saját jelöltjeit”. Továbbá, hogy „az RMDSZ a politikai algoritmus alapján 14 igazgatói, valamint 26 igazgatóhelyettesi tisztségre jogosult, amelyek betöltését a lehető leghamarabb szeretné megvalósítani”. Kelemen Atilla a Népújságnak nyilatkozva tagadta, hogy nyilatkozott volna. Megegyeztek a koalíciós partnerekkel, hogy még nem nyilatkoznak, a végső megegyezés még messze van. /Mózes Edith: Kelemen Atilla: Korai még konkrét helyekről beszélni. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./
2005. február 2.
Valer Marian, a leváltott Szatmár megyei prefektus saját lapjában, a Gazeta de Nord-Vest-ben „Destul!, Elég! Enough!” című cikkében az RMDSZ egyre növekvő „túlsúlyáról” írt, azt állítva, hogy már az 1992-es helyhatósági választás után túlzottan nagy szerepet kapott a lakosság számarányához viszonyítva. Valójában Szatmár megyében abban az időben a közintézmények 5 százalékának élén sem volt magyar igazgató, holott az arányos képviselet szerint legalább 35 százalékában kellett volna legyen. Szerinte a többség elleni cselekvés, hogy 32% most a magyar vezetők aránya a megyében, ő csak 8%-os országos arányt alkalmazná Szatmár megyére is. /(Sike Lajos): Az elmagyarosítás veszélye, avagy: A volt prefektus visszarúg! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2005. február 2.
Hosszú viták előzték meg a csíkszeredai önkormányzat 2004. április 30-án hozott határozatát, amelyben a város akkori döntéshozó testülete egyhangúlag döntött arról, hogy 2005. február 1-jei határidővel a Virág utcát, Kossuth Lajos névre változtatják. Most a város egyik legrégebbi utcája visszakapta eredeti nevét. /(Daczó Dénes): Kitették az új utcanévtáblát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2005. február 2.
Az erdélyi magyar népesség jelenlegi helyzetét feltáró kutatás eredményeinek bemutatásakor Biró A. Zoltán társadalomkutató a romániai magyarságról kialakult kép felülvizsgálatát ajánlotta. Elmondta, hogy általános vélekedés szerint a romániai magyarok körében a különbség a szórványvidék és a tömbmagyarság között van. Azonban sokkal komolyabb gondot jelent az a modernizációs szakadék, ami a falu és város, a községközpont és nem községközpont falu között felmerül. A romániai magyar felsőoktatás kapcsán egyre gyakrabban hangoztatják a túlképzés veszélyét. Valójában még mindig magas a felsőfokú tanulási igény. Gyakran mondják, hogy szétesett, irány nélküli a romániai magyarság. Ugyanakkor a vizsgálat szerint van szervezettség, azonkívül van kapcsolódás a politikai érdekképviselethez, a különféle egyházi és civil szervezetekhez. Ugyancsak sokan emlegetik, hogy mindenki elmegy, ha megkapják a kettős állampolgárságot. Ez sem így van. A kutatás feltárta, hogy meglehetősen tagolt a romániai magyar társadalom, és várható e tagoltság fokozódása. A magyarországi támogatás szempontjából ez azt is jelenti, hogy egyetlen sűrített támogatáspolitikai alapelvvel – például Szülőföld-program vagy kettős állampolgárság – nem kezelhető az egész kérdéskör. /Guther M. Ilona: Milyen is valójában a romániai magyarság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./ Az Új Kézfogás Közalapítvány megbízásából a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja (Csíkszereda), a Magyar Tudományos Akadémia Politikai Tudományok Intézete munkatársaival közösen az erdélyi magyar lakosság jelenlegi helyzetét feltáró kutatást végzett. Az eredményeket az MTA PTI és a KAM munkatársai ismertették a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Laki László (MTA PTI) a földbirtoklásról és földhasználatról beszélt. A megkérdezettek kétharmada jelezte, hogy családjának van megművelhető földterülete. A különböző földtulajdonok közül a szántó a legelterjedtebb (55%). Ezek a földbirtokok elaprózottak, közel felük (46%) egy hektár alatti, s emellett szétdaraboltak is, azaz nagy részük 3-4 vagy még több tagból áll. A bérleti forma nem igazán terjedt el Erdélyben, ez konzerválja a birtokok elaprózottságát és szétdaraboltságát. A gazdaságok felszereltsége és gépesítettsége alacsony, sok a családtagok által végzett kézi munka. Kovách Imre (MTA PTI) a nagyobb mezőgazdasági vállalkozásokat vizsgálta. Esetükben szigetszerű modernizációról beszélhetünk. Valószínűleg a szerződéssel rendelkező gazdaságok lesznek a várható termelés-koncentráció nyertesei Ösztönözni kell a nagy magyarországi befektetők, termeltetők, illetve a romániai magyar gazdák romániai földvásárlását. /Guther M. Ilona: Milyen is valójában a romániai magyarság? Szociológiai kutatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2005. február 2.
A Trianon filmmel kapcsolatban fogalmazta meg véleményét Lucian Leustean a Curentul c. bukaresti napilap január 22-i számában. A Trianon „kétes minőségű dokumentumfilmnek és közepes kaliberű propagandaeszköznek tekinthető” – írta a román szerző. A magyar propaganda célja – legalábbis a két világháború közti időszakban – Nagy-Magyarország területi visszaállítása volt. Ebben a filmben vannak hazafias versek és indulók, gyertyalángok, sírok stb. George Barany magyar származású, amerikai történész megállapítása: „A magyar nacionalizmus – minél inkább változik, annál inkább ugyanaz marad!”. Lucian Leustean szerint a Trianon című film egy rendező (Koltay Gábor) és néhány, a trianoni szerződésnek a magyarokra és Magyarországra mért hatásairól a film keretében vélekedő személyek (Csurka István, Duray Miklós, Fejtő Ferenc, Glatz Ferenc, Nemeskürty István, Pozsgay Imre, Raffay Ernő, Szervátiusz Tibor, Tőkés László) kétségbeesett siránkozása…” A filmben Tőkés László püspök megfogalmazta: „A trianoni békeszerződés problematikáját fel kellett volna vetni 1989-ben, hiszen ez Erdély visszacsatolásához vezetett volna...”. Ugyancsak a református püspök mondta: „Amíg nem történik meg Trianon újraértelmezése, a népirtások és a holokauszt kontextusában való átminősítése, nem teremtődik meg a változást illető valós esélyünk.” A román cikkíró szerint Európát már nem érdeklik a kizárólagosságon alapuló autonómiák, a mesterséges elkülönülések és a mondvacsinált elszigetelődések. /Trianon és az általa ihletett film kapcsán. Egymásnak feszülő román vélemények. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2005. február 2.
A Statútumot hatvan éve, 1945. februárjában fogadták el, majd módosították 1946. november 30-án. Akkor Gheorghe Vladescu Racoasa, a kisebbségek nemzetiségi minisztere az uralkodóhoz intézett jelentésében kiemelte, hogy: „A tervezet... nem tesz egyebet, mint egységes egészbe vonja össze azokat a törvényes intézkedéseket, amelyek elismerik a nemzetiségek jogait és szabadságjogait a román állam keretein belül. Része annak a széles körű és nagylelkű megértésnek, amely az összes, sorsszerűség folytán államunk területén együtt élő népek iránt megnyilvánul.” – Jelenleg a törvénykezés területen a Statútum jó kiinduló pontként szolgálhat. /Dr. Balogh András: A hatvanéves Statútum. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 2.
Kolozsváron 2004. októberében a római katolikus egyház keresetet nyújtott be a kolozsvári törvényszékhez, amelyben felszólította a polgármesteri hivatalt, hogy a Bolyai utca 7. szám alatti ingatlanok adásvételi szerződéseit nyilvánítsa semmisnek, mivel a hivatal a lakásokat jogtalanul adta el. Az említett ingatlanok államosítás előtt a római katolikus egyház tulajdonában voltak, és most a három emeletes, Kolozsvár központjában álló lakóházat az egyház tulajdonába akarja venni. A kolozsvári ingatlankezelési osztály nem hajlandó az általa eladott ingatlanokkal kapcsolatban információkkal szolgálni. Komáromi Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség jogi tanácsosa elmondta: nem kerül sor kilakoltatásra. /Köntös Kőpál Imola: Bolyai utcai ingatlanját pereli vissza az egyház. Senki nem tud bizonyosat mondani a lakók jövőjéről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 2.
Február 1-jén Csíkszeredában összegyűltek azok, akik részt akartak venni az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztálya Hargita megyei fiókjának újraalakításában. Az ülésen részt vettek Marosvásárhelyről, az orvosi szakosztály vezetősége képviseletében Kovács Dezső elnök, Egyed Imre alelnök, valamint Szilágyi Tibor jegyző. Hargita megyében az orvosi szakosztály működése a 90-es évek végén megtorpant – ezt szeretnék újraéleszteni. A megbeszélésen szó volt az évente négy alkalommal megjelenő Orvostudományi Értesítő szerepéről, a marosvásárhelyi magyar orvosi könyvtár létrehozásáról, saját honlapról (www.emeogysz.ro), külföldi kapcsolatokról, pályázatokról. /Székely Judit: EME Orvosi Szakosztály Hargita megyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
2005. február 2.
Farkas Árpád költőt, műfordítót a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjében részesítette Mádl Ferenc államelnök. Farkas Árpád azonban nem veszi át a magas rangú kitüntetést. A háromszéki költő Mádl Ferenc államelnöknek írt levelében kifejtette, a hír hallatán lelkesedése csak addig tartott, amíg felkereste e kitüntetés honlapját, amelyben rögzítve van, hogy „a Magyar Köztársasági Érdemrendet a miniszterelnöknek a kormány hozzájárulásával tett előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök”. Farkas Árpád indoklásában leszögezte: „E kormány a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtti kampányában megvádolta a határon túli magyar nemzeti közösségeket Magyarország és állampolgárai kifosztásának szándékával. E kormány, pontosabban annak fője ellenünk hangolt kampányának számunkra oly szomorú sikere után támogatásáról biztosított, és egyben biztatott bennünket kettős identitásunk megőrzésére és fejlesztésére.” 2004. december 5-e után nevetségesnek érzi egy kitüntetés örvén kiemelkedni sorstársai közül. A háromszéki költő elnézést kérve Mádl Ferenc államfőtől, végezetül kijelentette, a magyar államelnök sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólagos kézszorítása is többet jelent számára minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél. /Nagy Zsuzsanna: Farkas Árpád nem fogadja el a Magyar Köztársaság kitüntetését. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
2005. február 2.
Elsőként távolították el nyolcvan éve Marosvásárhelyen, pedig a Kultúrpalota egyik legmarkánsabb részlete, dísze volt, Ferenc József megkoronázását ábrázolta. Szerencsére a megfelelő személyek elrejtették az egykori kelléktárba, a díszletek mögé. A művet Sidló Ferenc készítette, de Kallós Ede is dolgozott rajta, az ékszerészmunka pedig Hibján Samu és Vandrág László keze munkája. Csortán Ferenc műemlékvédelmi előadó, a Maros Megyei Művelődés-, Vallásügyi, és Nemzeti Kulturális Örökségi Igazgatóság tanácsosa leszögezte, hogy Kultúrpalota az ország egyik legszebb épülete Esztétikai értéke elsősorban a sok-sok apró elem összhangjából tevődik össze. Ennek értelmében magától értetődő, hogy minden olyan részletének, alkotóelemének, ott a helye, ahova azt a tervezők megálmodták, elképzelték. Szeretné, ha visszakerülne eredeti helyére a dombormű, ha pedig ez mégsem sikerülne, akkor a múzeumban a helye. Bónis Johanna muzeológusnak hasonló a véleménye. Lokodi Edit, a Maros Megyei Tanács elnöke szintén egyetért azzal, hogy a relief visszakerüljön eredeti helyére. /Nagy Botond: Nyolcvan év alagsori száműzetés. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./
2005. február 2.
György Attila készülő könyvéből olvasott fel Kolozsváron, a Bretter György Irodalmi Körön, az íróval Király Zoltán és Sántha Attila beszélgetett. A Tilos kávéház legszebb meséi egy – a szerző által imagináriusnak nevezett – kocsma vendégeiről szóló karcolatokat tartalmaz. A könnyed beszélgetés során kiderült, hogy a szerző /György Attila a Székely Nemzeti Tanács csíkszéki elnöke/ a politikusi pályára az írókat, költőket, papokat tartja megfelelőnek. /Fülöp Noémi: Kávéházi pikareszk sörivókkal. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2005. február 2.
Rendhagyó író-olvasótalálkozóra került sor február elsején Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Az ünnepelték, hogy a népszerű csíkszeredai könyvműhely, a Pallas-Akadémia Kiadó alapítója és vezetője, Tőzsér József a napokban töltötte 60. életévét, a kiadó pedig 300. kötetét is letette már az olvasó asztalára. A rendezvényen Lőrincz György Imázskészítők (publicisztika), Egyed Péter Madonnák, porban (regény), valamint Kovács András Ferenc A kártyázó kakadu. Mesevonat, 9 (gyerekversek) című köteteket mutatták be.Tőzsér munkásságát az ünnepségre kiadott Aki a könyveknek szolgál című kiadvány foglalja össze. /(Bögözi Attila): Szavak hóban, könyvekről, versről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./
2005. február 3.
Az Alkotmánybíróság kimondta: alkotmányellenes, hogy a kormánykoalíció képviselői vissza akarják hívni Adrian Nastase házelnököt. /B. M.: Házelnök marad Nastase. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
Ion Iliescu volt államfő intelligens módon befolyásolta az igazságszolgáltatást Mihai Chitac és Victor Athanasie Stanculescu tábornok ügyében. Ezt maga Stanculescu jelentette ki a vele készült interjúkötetben. Az 1989-es temesvári forradalom megtorlásában játszott szerepéért 1999-ben 15 év börtönbüntetésre ítélt két tábornok jelenleg pere újratárgyalását várja. Ezt még 2001-ben kezdeményezte Joita Tanase akkori főügyész, de a tábornok ügyvédeinek azóta valamennyi tárgyalási fordulót sikerült formai kifogásokkal kisiklatni. /Gazda Árpád: Stanculescu hálás Iliescunak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
A magyar kormány által meghirdetett Szülőföld-programról, az útlevél-, a vízumkibocsátás kérdéseiről, az egyszerűsített honosítási eljárás lehetőségéről folytattak szakértői tanácskozást január 31-én és február 1-jén Budapesten a magyar kormány képviselői a határon túli magyar szervezetek vezetőivel. A találkozón ugyanakkor a résztvevők megismerkedhettek azzal a törvénytervezettel, amely létrehozza a Szülőföld-alapot, tájékoztatott Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke. Az egyeztetésen RMDSZ részről jelen volt Kerekes Gábor gazdasági alelnök, valamint Székely István szakértő. „Tájékoztatást, információkat kaptunk a Szülőföld-programcsomagról, meghallgattuk a belügyi-, a munkaügyi- és a külügyminisztériumi, valamint az ITDH, a Corvinus Rt., a Magyar Fejlesztési Bank, az Exim Bank és a Magyar Hitel Bank Rt. képviselőinek előadásait a fenti témákkal kapcsolatban. Mivel a tényanyaggal csupán ott ismerkedtünk meg, csak néhány javaslatot fogalmaztunk meg az elhangzottakkal kapcsolatban, a továbbiakban minden határon túli szervezet áttekinti az anyagot és megteszi kiegészítő javaslatait” – fejtette ki Takács. Az ügyvezető elnök a Szülőföld-program gazdasági csomagjának elképzeléseit messzemenően támogatja, annak ellenére, hogy még nem ismeri megvalósíthatósági lehetőségeit. „Ezek nem támogatások, hanem végre a piacgazdaság szabályai szerint működő gazdasági fejlesztési programok.” „Más koncepció szerint állnak össze ezek a támogatások, amelyek a piac szabályait veszik figyelembe ahhoz, hogy finanszírozható programok alakuljanak ki.” – mondta Takács Csaba. /Köllő Katalin: Új koncepció alapján állítják össze a határon túli magyaroknak szánt támogatásokat? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ A szülőföldprogram pénzügyi alapjait, működését szabályozó törvénytervezetet ismertették a határon túli magyarok képviselőivel Budapesten. A bemutatott tervezetben 25 milliárd forintos keret szerepelt, egyelőre lehetőségként. Döntés született arról is, hogy az alap működését egy tizenöt tagú tanács irányítja, a különböző szakágak pályázatait szakmai testületek bírálják majd el. A Szülőföldalap kezeléséért felelős tizenöt tanácstagot a magyar miniszterelnök, szakminiszterei és a határon túli magyarok képviselői nevesítik, és megállapodtak, hogy tevékenységük publikus lesz, döntéseiket az átláthatóságnak és elszámolhatóságnak kell jellemeznie. Takács Csaba nehezményezte, hogy nem vehettek részt a törvény koncepciójának kialakításában. ,,Kifejtettem, hogy a magyarországi népszavazás eredménye nem változtatta meg a határon túli magyarok igényét. Meggyőződésünk, és ezt dokumentumokkal is alá tudjuk támasztani, a legegyszerűbb, az EU államai törvénykezése szempontjából is legelfogadhatóbb megoldás a kettős állampolgárság” – fejtette ki Takács Csaba. /Farkas Réka: Egyelőre csak ígéret a huszonötmilliárd. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./
2005. február 3.
Az Európai Parlament külügyi bizottságának meghallgatásán Schöpflin György, a Fidesz-MPSZ listáján megválasztott EP-képviselő azt tudakolta Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztertől, hogy a román diplomáciában miért nem dolgozik egyetlen magyar etnikumú román állampolgár sem. Válaszában a külügyminiszter kifejtette: a kormány már tett is lépéseket e probléma megszüntetésére. Ungureanu a továbbiakban azt mondta: a decentralizáció és a regionális politikák keretében fogják kialakítani a helyhatósági-önkormányzati-regionális hatalmat. /Salamon Márton László: Sikert aratott a külügyminiszter. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
Szimeon Szakszkoburggotszki bolgár és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök elnökletével február 1-jén Szófiában megkezdődött az a nemzetközi konferencia, amely útjára indítja a térségbeli romák felzárkóztatását célzó, Roma Évtized 2005-2015 című programot. A rendezvényre meghívták a programban részes nyolc közép-, kelet- és délkelet-európai ország kormányának vezetőit. A szófiai konferenciára meghívták az Európai Bizottság, az Európa Tanács képviselőit, az Európai Parlament roma tagjait és a résztvevők között van a program két fő pénzügyi támogatója, James Wolfensohn, a Világbank elnöke és Soros György, a Nyitott Társadalom Intézet elnöke. Markó Béla, Románia miniszterelnök-helyettese hangsúlyozta országa elkötelezettségét a kisebbségek ügyében. Markó beszédét roma nyelven fejezte be. Nemzetközi konferencia a romák felzárkóztatására. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./
2005. február 3.
Határokon átívelő együttműködésről, euró-régiók kialakításának fontosságáról és gazdasági fejlesztési régiók koncepciójának kidolgozásáról tárgyalt február 1-jén Markó Béla miniszterelnök-helyettes Wulf Brocke-kal, a Konrad Adenauer Alapítvány Délkelet-európai nemzetközi kapcsolataiért felelős biztosával. A Konrad-Adenauer Alapítványnak érdeke a határokon átívelő együttműködés megerősítése különböző régiókban, mint például a Bánságban –jelentette ki Brocke. /Márton Adél Evelin: Szoros együttműködés a regionális fejlesztés érdekében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./
2005. február 3.
Böndi Gyöngyike Máramaros megyei prefektussal és Ludescher István nagybányai alpolgármesterrel folytatott megbeszélést február 1-jén a hat magyarországi országgyűlési képviselő, akik a Transgold Rt. aranykitermelő vállalatnál is helyszíni szemlét tartottak. A Nemzeti Fórum Lezsák Sándor vezette küldöttségét az RMDSZ területi politikusai beavatták a megye és Nagybánya magyarságának mindennapi életébe. /R. Sz.: Nagybányával ismerkedtek Lezsákék. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
Csökkent a magyar igazolványok iránti igény, ezért úgy döntöttünk, egyharmaddal csökkentjük munkatársaink számát – nyilatkozott Székely István, a Központi Státusiroda vezetője. A kedvezménytörvény bevezetésének első időszakában hetente 15–16 ezer igénylés volt, mostanában azonban csak ezer-ezerkétszáz kérés érkezik. Huszonegy státusiroda működik Romániában, 1067 településen vették át eddig a magyar igazolvány iránti kérelmeket. A leépítés nem irodabezárást jelent, a munkatársak ezentúl is kijárnak a településekre. /Egyharmados kapacitás. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
Elhalasztották a marosvásárhelyi Park Szálló átadását az ortodox egyháznak. Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke elmondta, február elején kellett volna átadniuk az ingatlant, amelyet az előző kormány 2004 decemberében egy utolsó kormányhatározattal a gyulafehérvári ortodox püspökségnek adományozott. A megyei tanács még januárban megtámadta a kormányhatározatot, azzal indokolva, hogy számos intézmény helyszűkével küzd. Az átadást addig halasztják, amíg valamilyen döntést nem hoz a kormány. Frunda György RMDSZ-szenátor korábban úgy vélekedett, jogilag elfogadható a kormányhatározat, azt nem lehet megtámadni. Lokodi Edit Emőke szerint azonban bármely kormányhatározat megtámadható. Még nem az ortodoxoké. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
A görög katolikus egyház a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordul, miután a Legfelsőbb Bíróságon is elvesztette a marosvásárhelyi „kis katedrális” visszaszerzéséért indított pert. /B. D. T.: Strasbourgig is elmennek. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./
2005. február 3.
Farkas Árpád minden elismerést megérdemlő, méltósággal visszautasító gesztusa a helyzetérzékeny, mindennapi meghatározottságainak szorításából kilépni nem tudó alkotó ember – valljuk be minden nosztalgia nélkül: letűnőfélben levő – felelősségérzetét mutatja, írta Papp Attila Zsolt. /Papp Attila Zsolt: Alagutak a mában. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./ Előzmény: Nagy Zsuzsanna: Farkas Árpád nem fogadja el a Magyar Köztársaság kitüntetését. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2.
2005. február 3.
Korodi Attilát /sz. Csíkszereda, 1977. jún. 23./ – nemrég nevezték ki a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkárává. Korodi a bukaresti Műszaki Egyetemen végzett, gazdasági mérnök szakon diplomázott német nyelven. 2003-ban mesterfokozatot szerzett a Politika és Közigazgatás-tudományi Intézetben. 2003-tól a magyarországi ÁPV Rt. romániai képviselője, 2004-től Hargita megyei önkormányzati képviselő volt. Elmondta, hogy államtitkárként a külkapcsolatokért, az integrációs kérdésekért, valamint az uniós pénzek felhasználásáért felel a tárcánál. További feladat, hogy ki kell alakítani az önkormányzati vezetőkben azt a készséget, hogy összefogjanak más településekkel a szemétgazdálkodás és a vízgazdálkodás területén megvalósítandó nagy beruházások kivitelezése érdekében. Hargita megyében is azt tapasztalta, hogy a kisebb önkormányzatok vezetőiben nincs meg az együttműködésre való hajlam. /Sarány István: Már csak dolgozni kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
