A Fidesz eddig sem szűkölködött radikális változásokban. Legújabban a kettős állampolgárság kérdésében Kövér László, a Fidesz választmányának elnöke kifejtette, elképzelhetetlen következményekkel járna, ha a határon túli magyarok megkapnák a magyar állampolgárságot. Fey László cikkében megmagyarázta, a Fidesz azért állt a kettős állampolgárság mellé, hogy hangulatot keltsen a kormány ellen. Fey szerint méltatlan gyűlöletkampány indult a „nem”-mel szavazók ellen: nemzetárulók. Tusnádfürdőn Orbán Viktor még ígérte a kettős állampolgárságot. /Fey László: Ez nem volt szép, fiúk! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
2005. július 29.
Az evangélikus egyház Adorjáni Dezső püspök által aláírt levelében négy érvet sorolt fel annak védelmében, hogy állítsák vissza az eredeti fogalmazást, miszerint ,,az állam anyagilag fenntartja a felekezeti oktatást”. Az evangélikus egyház kérését azzal támasztja alá, hogy 1. a felekezeti iskolák tanulóinak szülei éppolyan adófizetők, mint bárki más, 2. az egyház állami feladatot vállal át az iskolák létrehozásával, 3. ezek színvonala jó befektetéssé teszi az állami támogatást, és 4. valamennyi felekezet egy véleményen van e tekintetben. (b. kovács): A felekezeti oktatás lefokozása ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./
2005. július 29.
Egyelőre „megmenekült” a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályája. A városi tanács ülésén ugyanis az RMDSZ javaslatára lekerült a napirendről annak a városrendezési tervnek a jóváhagyása, amelynek értelmében a tavaly vitatott körülmények között a Szentháromság ortodox plébániának juttatott területen román mártír püspököknek állított volna emlékművet a váradi görögkeleti egyház. A tervezetet azzal az indokkal vetették el a városatyák, hogy a terület jelenleg per tárgyát képezi a református és az ortodox egyház között, így a bírósági döntésig nem változtatható meg a rendeltetése. /Balogh Levente: Mégsem lesz emlékmű a nagyváradi Lorántffy sportpályáján? = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2005. július 29.
Hivatásos zenészektől és népdalénekesektől leshetik el a néptánc- és népzene tudományát hazai és külföldi vendégek a Gyimesközéplokon megszervezett IX. Gyimesi Tánctáborban. A közel egy hete zajló rendezvényen gyimesi és felcsíki táncokat, énekeket, valamint hangszeres népzenét tanulhatnak a résztvevők. /Tóth Ibolya: Tábortűz és táncház Gyimesközéplokon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./
2005. július 29.
Új minőségében első munkanapját dolgozta le július 28-án Bálint Béla, a megyei pénzügyi hivatal hosszú huzavona után RMDSZ-támogatással kinevezett vezérigazgatója. Bálint Béla első diplomáját a számítógépek automatizálásában Kolozsváron szerezte, később egy gazdasági egyetemet is elvégzett, és jelenleg mesterképzésen folytatja tanulmányait. Elmondta, hogy ,,megyénk gazdasági helyzete elég súlyos, százával, ezrével mennek tönkre a vállalkozások”, és ezt a pénzügy valamennyire tudja fékezni. /(demeter): Új igazgató a pénzügy élén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./
2005. július 29.
Bihar megyébe, Szentjobb faluba megérkeztek a csángó gyerekek, akik átélték a moldvai árvíz borzalmait. A Szent István jobbját hajdan őrző, színmagyar kisfalu múltjával ismerkedtek a gyerekek. Hazaindulásig naponta más-más településre ruccannak át, hogy ízelítőt kapjanak a magyarság történeleméből, hagyományaiból. /(Lakatos Balla Tünde): Csángó gyermekek Biharban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 29./
2005. július 29.
Négyezer kötetes könyvtárat adományozott a városnak Zilah testvérvárosa, Szentendre. A régi főtéren lévő RMDSZ-székházban elhelyezett gyűjteményt kezelő könyvtárat július 30-án avatják. A Szilágy Megyei Könyvtár magyar könyvállománya szegényes és elavult. A hiányt némileg pótolta az EMKE zilahi szervezetének könyvtára. A megnövekedett állományú könyvtárat a Pro Zilah Egyesület és az RMDSZ városi szervezete működtetné. /J. L.: Második magyar könyvtár Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
2005. július 30.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök rámutatott, hogy két egymással versengő álláspont létezik ma Magyarországon a határon túli magyarság állampolgárságának kérdésében. Az egyik szerint „az állampolgárság joga és lehetősége a történelmi nemzeti összetartozásból fakad, és a történelmi nemzeti közös örökség folyománya”. A másik álláspont szerint „a történelmi nemzeti létezés és az alkotmányában megtestesülő köztársaság nem teljesen fedi egymást. Az állampolgárság (...) aktív és cselekvő viszony a jelenben, a polgár és a köztársaság között”. A miniszterelnök a kétnapos konferenciára meghívott európai szakértőktől négy kérdés megválaszolásához kért segítséget: Az európai és a magyar jog keretei között létezhet-e eltérő tartalmú, tehát többfajta állampolgárság, így például külhoni állampolgárság?; Kiadható-e a nem Magyarországon élő, de megkülönböztetett jogtartalmú (például külhoni) állampolgársággal rendelkezők számára olyan magyar útlevél, amellyel az Európai Unióban szabadon lehet utazni?; Lehetséges-e, hogy a Magyar Köztársaság személyi igazolványt bocsát ki a jelenlegi alkotmányban megfogalmazott magyar állampolgársággal nem rendelkezők, hanem más közjogi státusúak (például speciális állampolgárságúak) számára? Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője sajtóközleményben hangsúlyozta: a Gyurcsány-kormány ismét megalázta a határon túli magyarokat, amikor úgy rendezett konferenciát nemzetközi jogi státusukról, hogy az érintetteket meg sem hívta. „Felkérjük Gyurcsány Ferencet, hogy ezért az otromba cselekedetéért sürgősen kérjen bocsánatot a határon túli magyar szervezetektől, és haladéktalanul vonja be őket is a tárgyalásokba” – írta a szóvivő. „A Gyurcsány-kormány ma ismét bebizonyította, hogy a magyar baloldal nemzeti fordulata még várat magára” – véli az ellenzéki politikus. /Különleges állampolgárság a határon túli magyaroknak. Nemzetközi tanácskozás kezdődött Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke elmondta: a Szülőföld-programnak tulajdonképpen két fő része van. Egyfelől létrejött az egymilliárd forinttal rendelkező Szülőföld Alap, amely pályázati rendszeren keresztül támogat elsősorban kulturális célokat. A másik része a programnak, az a mintegy 23 milliárd forintos támogatási keret, amely a magyarországi cégek határon túli terjeszkedésének az elősegítését, koordinálását és a helyi magyar vállalkozókkal, önkormányzatokkal történő összefogását szolgálná. – Legfőbb kérésünk e programmal szemben az volt, hogy általa biztosítsanak nagyobb esélyt a határon túli magyar vállalkozások fejlesztésére, fejtette ki. Rámutatott: a dolgok nehezen mozdulnak. A Corvinus Rt. például az idén meg nem helyezett ki pénzt. Az alap úgy viselkedik majd, mint egy bank és egy tőkekockázati cég együttesen. Azonkívül, hogy ingatlangaranciákat kér, társtulajdonossá is válik a szóban forgó cégben. Nagy előrelépésnek számít viszont az, hogy a foglalkoztatási alapból határon túli képzéseket is finanszírozhatnak. /Az ördög a részletekben rejlik. Kerekes Gábor, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a Szülőföld-programról. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke üdvözli Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kezdeményezését, hogy európai jogászokkal megvitassa a kettős állampolgárság kérdését, ugyanakkor súlyos fenntartásai vannak atekintetben, hogy mit eredményez a közvetlenül érintettek kizárásával tervezett lépés. Kasza Józsefben felmerült benne a kérdés, hogy tényleges jóakaratról van-e szó a kezdeményező részéről, vagy csak látszatintézkedésről. A határon túli magyarokról szól ugyanis a konzultáció, s például a vajdasági magyar szakemberek – a VMSZ elnöke Váradi Tibort, Korhecz Tamást, dr. Szalma Józsefet említette -, akiknek a tudása csöppet sem marad el az európai jogtudósoké mögött, nem vesznek részt a rendezvényen, s nem is tudnak róla. Ennek ellenére Kasza József örül annak, hogy elindult valami, s mint mondta, majd meglátjuk, mi lesz a dolog vége. /Kasza József örül, de fanyalog. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./
2005. július 30.
Tőkés László püspök Tusnádfürdőn Markó Bélával való találkozásakor elmondott beszédében az erdélyi magyarság fogyásáért (benne az elvándorlásért) lényegében az RMDSZ-t tette felelőssé. Sike Lajos, a Romániai Magyar Szó munkatársa megrótta ezért a püspököt: az ilyen nagyotmondások inkább rontják, mint javítják szavainak hitelét. Az újságíró szerint a kivándorlás témájában a református egyháznak, de különösen a Királyhágón inneni egyházkerületnek nem sok erkölcsi alapja van elmarasztalnia az RMDSZ-t. Sike szerint csak Sárospatakon tíz-tizenöt erdélyi református pap (mindenféle ideiglenes munkát elvállalva) végleges áttelepedésre várva lötyög. /Sike Lajos: A téma visszarúg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 30./
2005. július 30.
Frunda György RMDSZ-szenátor kijelentette, nem merül fel, hogy kormányátalakítás esetén az RMDSZ lemond a miniszteri posztjairól, de lehetséges, hogy kérni fogja, hogy megbízott miniszterei szaktárcavezetők legyenek. /RMDSZ: megbízott miniszterek helyett szaktárcavezetők? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
Az RMDSZ kezdeményezésére a kormány rendelettel módosította az Európai Unió tagállamaiba és egyéb országokba való beutazásra vonatkozó szabályozást. A módosítás értelmében továbbra sem kell valutát magával vinnie annak, akinek a birtokában olyan meghívó van, amelyből kiderül, hogy vendéglátója vállalja ott-tartózkodása idejére szállási és ellátási költségeinek fedezését. Ez által mentesülhetnek a kiadásaikra elégséges pénzösszeg bemutatása alól azok is, akik családlátogatásra utaznak valamely országba. /Továbbra sem kell valuta a családlátogatáshoz. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./
2005. július 30.
Matekovits Mihály Arad megyei helyettes főtanfelügyelő sikeresen versenyvizsgázott Bukarestben a Tanügyminisztérium kisebbségi főosztályának vezérigazgatói posztjára. Új állását szeptember 1-jétől foglalja el. /Matekovits Mihály minisztériumi vezérigazgató! = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./
2005. július 30.
Érseki körlevélben kérte a hívek adakozását Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az árvízkárosultak megsegítésére. Ebben az évben már két alkalommal fordult a hívekhez, az év elején a délkelet-ázsiai szökőár áldozatainak gyűjtöttek, május elején a bánsági települések árvíz sújtotta áldozatainak a megsegítésére kértek adományokat. A bánsági árvízkárosultak megsegítésére a főegyházmegyétől 2,035 milliárd lej gyűlt össze, amit Caritas szervezet közvetítésével eljuttattak a segítségre szorulóknak. Július közepén, a rendkívüli esőzések okozta hatalmas áradások az ország minden részét érintették. XVI. Benedek pápa 25 ezer euró gyorssegélyt utalt ki az árvíz sújtotta vidékek támogatására. A mostani gyűjtésből származó adományok szintén a Caritas közvetítésével jutnak célba. /Érseki körlevél. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 30./
2005. július 30.
Az üzbég menekültek csoportja július 29-én megérkezett a temesvári repülőtérre. Az üzbégek a májusi, andizsáni vérengzés idején hagyták el országukat és Kirgizisztánba menekültek. A menekültek ideiglenes befogadását Antonio Guterres, az ENSZ menekültügyi főbiztosa kérte Bukaresttől. Az üzbégek legfennebb hat hónapig tartózkodnak Romániában, ez idő alatt az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet közbenjár, hogy a menekültek állandó tartózkodási engedélyt kapjanak más országokban. /Megérkeztek Temesvárra az üzbég menekültek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
A tizenkilenc Háromszék megyei kormányhivatal közül a mai napig hétnek az élére nem nevezték még ki az új magyar vezetőket – közölte Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki területi elnöke. A koalíciós partnerekkel az egyezség megtörtént, a késedelem a központon múlik. Ezért nincs több mint fél évvel a kormányváltás után új vezetője a megyei művelődési igazgatóságnak, ahová Jánó Mihály, a versenyhivatalnak, ahol Jesány Péter, a környezetvédelemnek, ahol Kovács István kinevezésére várnak; a sportigazgatóságnál Kicsid Gábor, a vízügynél Szőke András, a lakásügynökségnél Király Sándor, az ifjúsági és táborigazgatóságnál pedig Tischler Ferenc a jelölt. /(s): Heten még a kinevezésre várnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./
2005. július 30.
Számítógépek döntik el, ahelyett, hogy pályázatok, esetleg személyes beszélgetés alapján a tanintézetek vezetősége döntene arról, hogy kikből álljon a tantestület. A gép döntése pedig szent és sérthetetlen, derült ki, amikor néhány sikeresen vizsgázott marosvásárhelyi pedagógus hiába kereste a listákon a nevét. A magyar nyelv és irodalom katedrára pályázók közül éppen az első két legjobb általánost elért pedagógusról derült ki, hogy nem juthatnak címzetes álláshoz. Állítólag azért, mert a tanárok által aláírt ellenőrző kérdőívben úgy szerepelt, hogy „román vonalon” végezték tanulmányaikat. Reggel nyolc órától este nyolcig tartó várakozás, kérelmezés során sem sikerült elérniük a változtatást. Végül Dáné Károlyhoz fordultak, s a Tankönyvkiadó igazgatójának beavatkozása oldotta meg a két magyar szakos tanár helyzetét. Változatlan maradt viszont annak a francia szakos tanárnőnek az elutasítása, akinél az úgynevezett magyar vonal került a kitöltött személyi lapra. Annak ellenére, hogy a francia főszakot románul tanulta, hisz azt nem oktatták sohasem magyarul, de elmulasztott nyelvvizsgára jelentkezni. Így nem juthat címzetes katedrához a vegyes általános iskolákban, mivel az órákat csak a román tagozatot feltüntetve hirdették meg. /(bodolai): Fő a pontosság (?) = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./
2005. július 30.
A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a magyarországi Felszín Alatti Vizekért Alapítvány és a Hargita Megyei Tanács szervezésében az egyetem csíkszeredai campusában július 29-én megkezdődött a Kárpát-medence Ásványvizei II. Nemzetközi Tudományos Konferencia. A rangos rendezvényen mintegy 80 hazai és anyaországi kutató, egyetemi tanár, szakember vesz részt. A mostani konferencia folytatása a tavalyinak. A konferencia dr. Lányi Szabolcs egyetemi tanár, a konferencia társelnöke, majd Szilágyi Pál rektor, Ráduly Róbert polgármester köszöntötte a megjelenteket. Július 30-án a résztvevők dr. Vofkori László egyetemi docens vezetésével tanulmányi kirándulásra utaznak. /Hecser Zoltán: Az ásványvizekről – azok hazájában. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./
2005. július 30.
Tovább romlott a helyzet a legutóbbi kőröspataki tanácsülés óta, pedig akkor György Ervin prefektus közvetítésére békülést ígértek a felek. Silviu Ioachim polgármester vonakodva ugyan, de arról nyilatkozott, eláll a nyolc RMDSZ-es, egykori és jelenlegi tanácstag ellen indított pertől. A polgármester fia, Ioachim Ede az elmúlt hetekben helyi kiskirályként igyekszik bosszút állni vagy legalább megkeseríteni apja ,,ellenségeinek” életét. Gyalázkodik, több ízben kijelentette, aki elégedetlen, elmehet a faluból, itt ugyanis az apja és ő az úr. Az érintettek feljelentést tettek a rendőrségen és a prefektúrán. Állítólag vizsgálják az ügyet, a prefektúra tehetetlen. /Farkas Réka: Ki a kakas a szemétdombon? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./
2005. július 30.
A Riehen Egyesület keretében. Bakó Klára és Mezey Ildikó képzőművészek vállalták fel azoknak a gyerekeknek a tanítását, akik a képzőművészet különböző ágazataiban valami szépet szeretnének alkotni. Idén harmadik alkalommal szervezte meg a Műterem-tő tábort. A gyerekek munkáiból minden évben kiállítást rendeztek. /Takács Éva: Műterem-tő: az alkotás öröme. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 30./
2005. július 30.
Fennállásának 10. évfordulóját ünnepli az idén a Zsoboki Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor. Az Essig Klára képzőművész, rajztanár irányításával működő tábor gyűjteménye komoly művészi értékekkel büszkélkedhet, ugyanis a résztvevők száma meghaladja a hetvenet. Alkotásaikból nyílik gyűjteményes tárlat a jövő hét elején Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. A tárlatot és magát a Zsobok-jelenséget Banner Zoltán, a tábor művészeti irányítója és Kántor Lajos méltatja. /(németh): Egy jubileumi kiállítás elé. Tízéves a zsoboki alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
Gyermekeikkel együtt fél évre Kalotaszegre költözött Balogh Balázs és Fülemile Ágnes néprajzkutató-házaspár. Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című kötetük tavaly az Akadémiai Kiadónál jelent meg. Idén a felszegi Nyárszón folytatják kutatómunkájukat. A budapesti Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének két elkötelezett szakembere közel tizenöt éve végez módszeres vizsgálatokat Kalotaszegen. Könyvük a több mint egy évtizedes kutatómunka során felgyűlt anyagnak csupán egy részét tartalmazza, a néprajzi terepmunkát folytatják. A kötet szerzői több mint 70 magyar és román lakosságú településen végeztek terepmunkát 1991 és 2003 között. További társadalom néprajzi jelenkutatásokat is végeznek. Az egyes közösségek közötti kapcsolatokat befolyásoló történeti előzmények felvázolására vállalkoztak. A rendkívül összetett magyar–román–cigány interetnikus kapcsolatok történeti vizsgálataiból a magyar–román viszony feszültségeit is elemezik az 1940–44-es időszak tükrében. Az 1940-es magyar bevonulás a román lakosság lelkét sebezte meg, míg az 1944 őszén román részről elkövetett gyilkosságok és rablások a magyar falvak kollektív emlékezetében hagytak kitörölhetetlen, mély nyomot. A helybeliek még mindig csak suttogva beszélnek sérelmeikről, amelyekről sokáig hallgatniuk kellett. A bánffyhunyadi piacon a havasról eladásra lehozott, egykor elrabolt tárgyaikra ismernek rá idős magyar asszonyok. /Stanik Bence: Budapesti néprajzkutatók a nyárszói mindennapokban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./ Fülemile Ágnes fiatal kora óta kötődik Erdélyhez és Kalotaszeghez. A ’80-as években bejárták egész Erdélyt. A néptánc szeretete vitte a néprajz szakra is. Balogh Balázs 1982-től járja Erdélyt. Meghatározó élmény volt számára, hogy a szülők révén atyai jóbarát, Szervátiusz Tibor mesélt neki először Erdélyről, és Lászlóffy Aladár vezette végig a Házsongárdi temetőn. Mindketten az ELTE néprajz szakán szereztek diplomát, Erdély mellett a Kárpát-medence számos más vidékén otthon érzik magukat, doktori disszertációjukat egy palóc falu népviseletéről, illetve egy dunántúli falu paraszti gazdálkodásáról írták. /A kutatópáros. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
2005. július 30.
Az Erdélyi Magyar Könyvklub idei harmadik katalógusát mutatták be Marosvásárhelyen, a Bibliofil könyvesboltban. – Csomagküldőcég vagyunk, a Bibliofil könyvesbolt azonban lehetőséget nyújt a közelebb kerülésre – mutatott rá Seres Katalin ügyvezető igazgató. Tartalmas klubéletet ígérnek az olvasóknak: összejöveteleket, író-olvasó találkozókat, irodalmi esteket szerveznek. /(nagy a.): A könyvek varázslatos világa. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./
2005. július 30.
Dániel Éva, a Sepsiszentgyörgyről elszármazott, ma Svédországban élő képzőművész kiállított szülővárosában. /Magyari Lajos: Dániel Éva varázslatos világa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./
2005. július 31.
A vicei Possibilitas Egyesület árva, félárva, bántalmazott gyerekeket gondoz, és azok családját segíti, szolgálja. A szövetség vezető tanácsa: elnök Felszegi Melinda óvónő, pszichológus egyetemi hallgató, alelnök Lőrinczi Károly katolikus plébános, titkár: Oroszhegyi Erika református lelkész és Oroszhegyi Attila református lelkész. A Possibilitas Egyesület működteti a csicsókeresztúri Szent Anna házat és a Vicén a Szent István gyermekotthont. Segítséget nyújtanak a szülőknek, hogy tarthassák a kapcsolatot gyerekeikkel. Befogadnak minden gyereket. Jelenleg a 18 gyermek között van román, magyar és roma nemzetiségű, ortodox, református és katolikus vallású. /Lőrinczi Károly: Érzelmi-értelmi fejlesztés, családsegítés. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 31./
2005. július 31.
Illyésmezőn a napközi 2004. február 10-én indult 23 gyermekkel a helyi iskola egyik tantermében. Azok a gyermekek, akik ide járnak, nemcsak szegények, hanem a tanulásban is visszamaradtak, mert a szülők többsége alkoholproblémával küszködik. Az egyik fiú 16 éves, most tanítják írni, emellett csodálatosan rajzol. /Kincses Piroska és Siklódi Irén: Az illyésmezei napközi. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 31./
2005. július 31.
Zágoni Jenő Válogatott írások /Budapest, 2004/ című, Honismeret, egyháztörténelem, életrajzok alcímű kötete a szerző munkásságáról ad képet. Zágoni Jenő Budapesten él, de Székelyföldről származik. Írásaiban jelen van ősei iránti tisztelete, a nagy elődök példaértékű munkássága. A könyv szerzője Kovásznán született 1937-ben. Bibliográfus, történész. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum nagy tekintélyű könyvtárosa volt. Budapestre áttelepülése után könyvtáros volt, 1997-ről a Magyarországi Baptista Könyvtár igazgatója. Írásaiban a nagy elődöket idézte meg. Írt a baptista missziókról Székelyföldtől Bolíviáig, emlékezett Rákóczira, Bethlenre és Szentkatolnai Bálint Gáborra. Zágoni Jenő eszperantista is, a fordításokkal is foglalkozott. Székelyföldről indult és mindig hivatásának tekintette a székelyek, a csángók szolgálatát. /Haszmann Orsolya: Életmű hat fejezetben. = Csernátoni Füzetek (Csernáton, a csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület kiadványa), júl./
2005. július 31.
Romániában 1945-től intenzíven működtek a népbíróságok, katonai ügyészségek. Az ügyek döntő többsége koncepciós per volt. Az Adevarul 1946. július 25-i száma Ghiran Morariu kolozsvári népbírósági főügyész kimutatás alapján hozta nyilvánosságra: Kolozsváron 1945-46-ban 533 ítélet született, 502 elmarasztaló, 31 felmentő, 118 személyt jelenlétében, 384-et távollétében ítéltek el. Nemzetiség szerint az elítéltek közül 33 román, 445 magyar, 20 német, 4 zsidó. Az 502 elmarasztaló ítéletből: 105 halálos, 146 életfogytiglani kényszermunka, 62 esetben 15-25 évi kényszermunka, 29 esetben 15 kényszermunka, 5 esetben 13-25 év közötti nehézbörtön, 19 esetben 15 évig tartó nehézbörtön, 13 esetben 15 évig tartó szigorított fegyház, 31 esetben 15 évig tartó fogházbüntetés. Átmeneti szünet után, 1947-ben újabb perek következtek. Ezen összesítés után Lipcsey Ildikó egy 1950-es pert ismertetett. Az akkori hivatalos tájékoztatás szerint az imperialista ügynökök kémhálózatot hoztak létre Bukarestben. /A Román Népköztársaság dolgozó népe lesújtott a hazaáruló kémek bandájára. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/
2005. július 31.
Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/
