Traian Basescu elutasította az 1990. márciusi magyarellenes pogrom nyomán elítélt Barabás Ernő kegyelmi kérvényét. Kincses Előd elmondta, ezek után a 15 éve Magyarországon élő Barabás Ernő 2007. július 18-a előtt – ekkor évül el ugyanis az ellene hozott ítélet – nem térhet vissza Erdélybe. A marosvásárhelyi fekete március, a magyarellenes pogrom után a román igazságszolgáltatás mintegy száz személyt, magyarokat és magyar anyanyelvű cigányokat ítélt el. Maga Kincses is csak egyetlen román elítéltről tud. A legsúlyosabb büntetést, 10 év szabadságvesztést Cseresznyés Pál és Barabás Ernő, 5 évest Szabadi Ferenc kapott, míg a többieket hat hónap és 1 év közötti börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet meghozatalakor a már Magyarországon élő Barabás Ernőt emberölési kísérlet vádjával 1992 júniusában 10 év börtönbüntetésre ítélték. Kincses Előd elmondta: első ízben még Emil Constantinescu idején folyamodtak elnöki kegyelemért, eredménytelenül. Ion Iliescu regnálása idején nem látták értelmét az újabb próbálkozásnak, abban viszont reménykedtek, hogy 15 évvel a történtek után Traian Basescu államfő megkegyelmez Barabásnak. Kincses Előd a per során az ír televízió által készített videofelvételnek – ennek alapján ítélték el Barabást – a szakértői elemzését kérte, ám az igazságügyi szervek ezt visszautasították. Kincses kétségbe vonja, hogy az ír tévések felvételein látható személy a görgényhodáki Mihaila Cofariu lenne. Az ügyvéd szerint a felvételen az időközben öngyilkosságot elkövetett Ioan Sacarea látható. Kincses feltételezését igazolja a szülőknek ama nyilatkozata is, miszerint felismerték fiukat a felvételeken. Ioan Sacarea sohasem tett feljelentést a márciusi események után, így a videofelvételek szakértői elemzése sem történt meg. „Márpedig ha bizonyítható lenne, hogy nem Mihaila Cofariu az áldozat, akkor a Barabás Ernő ellen emelt vád elesne” – jelentette ki Kincses. Cofariu azért sem lehetett a videofelvételen látható helyszínen, mert már Vásárhelyre érkezésekor, az autóbuszról leszállva megsebesült. Ezt bizonyítja Cofariu kezelőorvosának, Kisgyörgy Zoltánnak a nyilatkozata is, miszerint – tekintve a sérült kórházi felvételének időpontját – kizárt, hogy a filmen látható helyszínre eljuthatott volna. A román hatóságok 1990 óta egyetlenegyszer sem kérték Magyarországtól az elítélt kiadatását, ami azt bizonyítja, tartottak attól, hogy perújrafelvétel esetén az akkori országvezetés számára – beleértve magát Ion Iliescut is – igencsak kényelmetlen, terhelő bizonyítékok kerülhettek volna nyilvánosságra. /Szentgyörgyi László: Basescu döntött: nincs kegyelem. A román hatalom szerint agresszor és áldozat egyaránt bűnös. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./
2006. január 31.
Nyolcvan diákújságíró részvételével szervezte meg a Diáklapszerkesztők Országos Találkozóját a Nagyváradi Magyar Diákszövetség. A kétnapos rendezvényen az Új Magyar Szó munkatársai, Simon Judit és Szűcs László tartottak szakmai előadásokat, az írott és az elektronikus sajtó témaköreiből. /Diákújságíró-találka Nagyváradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2006. január 31.
Bölöni Domokos újságíró volt a tordai Aranyosvidéki Népfőiskola vendége az elmúlt hét végén. Az előadó a marosvásárhelyi Népújságtól érkezett, az 1990 utáni gyülekezési szabadságról és a kulturális egyesületek létesítéséről tartott előadást. A vendéget Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke köszöntötte. Bölöni Domokos munkásságát Korondon kezdte, mint könyvtáros, tanár, iskolaigazgató, valamint a Firtos Irodalmi Kör pártfogója. Kifejtette: 1990 után megalapozták az azóta is élő, évente négyszer megjelenő Hazanéző helybeli lapot, amelyben magyarságtanítás, irodalom, történelem, gyermekoldal, hungarológia egyaránt megfért. Előadásában Székelyföld városainak – Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda – kulturális szervezeteiről, egyesületeiről, csoportosulásairól adott képet. Bemutatta a Baróton megjelenő Erdőszentgyörgyi Figyelőt, a segesvári és medgyesi Nagy-Küküllő, a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő folyóiratot, az évente megjelenő Fehéregyházi Emlékeztetőt, a marosszentgyörgyi Harangszót, a székelyudvarhelyi Keddet, valamint a Moldvai Magyarság, Szászrégen és Vidéke, a Hétfalu és a Bábel című lapokat. Az előadó hangsúlyozta: a lapok terjesztése és ismertetése még a megyék között sem működik. /Ladányi Emese Kinga: Székelyföldi vendégelőadó Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2006. január 31.
Az elmúlt hét végén Kolozs megye irodalmi köreinek vezetői találkoztak Szamosújváron. A tapasztalatcserén kolozsvári, dési, tordai és helybeli költők, írók és irodalomkritikusok vettek részt. Meghívottként a bethleni irodalmi kör tagjai is megjelentek. A részt vevők az idei tervekről, elképzelésekről tárgyaltak, majd felkeresték a füzesmikolai kolostort, ahol vallási témájú szavaló délutánra került sor, ezután a szamosújvári fiatal költők olvastak fel verseikből. Végül a szamosújvári képgalériában könyvkiállítás keretében mutatták be a megjelent írók és alkotók legfrissebb „termését”. /Erkedi Csaba: Tapasztalatcsere Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
2006. január 31.
A magyar kultúra újabb kiválóságáról derült ki, hogy ügynök volt. Az Élet és Irodalom utolsó számában Gervai András filmkritikus közzétette Szabó István Oscar-díjas filmrendező jelentéseit. Szabó Istvánt 19 évesen, 1957-ben szervezték be, 1961-ig írt jelentéseket. 1961 és 1963 között még írt két jelentéktelen és komolytalan jelentést, majd ,,elengedték”. Az ügy indulatokat váltott ki Magyarországon, tekintve, hogy a hamarosan kezdődő Filmszemle előttre időzítették. Az idei magyar filmes seregszemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg, amelyről a jelentéseiben ugyancsak szereplő pályatársa, Jancsó Miklós jelentette ki, hogy ,,kiváló film”… Január 29-én, vasárnap a tévé Nap-kelte adásban Jancsó mellett megszólalt volt felesége, Mészáros Márta – aki szintén szerepel a jelentésekben –, Gerő András történész és Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere is. A Népszabadság megszólaltatta Szabót, aki élete egyik ,,hősies cselekedetének” tartja ügynöki tevékenységét, mivel sikerült megmentenie barátját és évfolyamtársát, Gábor Pál filmrendezőt, aki fegyveres harcokban is részt vett az ötvenhatos forradalomban. Mészáros Márta is, Gerő András is kételyeiket fejezték ki a ,,tényfeltáró riport” kapcsán. Nem derült ki ugyanis, hogyan zsarolták meg Szabót, s az sem, hogyan engedték el. De Mészáros Márta (aki a Nagy Imre-film idején alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető dokumentumokat) azt is hangsúlyozta, hogy kiemelve kontextusából az egész érthetetlen, s csak Szabó lejáratását szolgálja. Ugyanis 1957-ben javában zajlott a megtorlás, s az akasztófák árnyékában kissé másként hat ez a történet. Gerő András hangsúlyozta, hogy egészen mást jelent az, ha valakit ötvenhétben zsarolnak meg és ír alá, mint a már bizonyos értelemben liberálisabb nyolcvanas években. Gálszécsy András felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne most már az elnyomó hatalom ,,szolgáit”, a bírákat, ügyészeket, titkosszolgálati tiszteket is pellengérre állítani. Róluk, az elnyomó hatalom gépezetének szolid ,,csavarjairól” soha nem esik szó… /Bogdán László: Önmagamat mentettem….= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról Szabó István filmrendezőt, akinek 1956 utáni ügynöki tevékenységét az Élet és Irodalom hozta nyilvánosságra legutóbbi számában. 117 aláíró látta el kézjegyével a nyilatkozatot, melyben kijelentik: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt”. Andrassew Iván író, publicista, a nyilatkozat egyik aláírója kifejtette: ha egy 18-19 éves fiatalembert, gyakorlatilag gyereket, ilyesmire kényszerítenek, akkor az hatalmi pedofília, és úgy kellene büntetni ezeket a beszervező tiszteket, mint a pedofilokat. „Egyszerűen képtelenség, hogy egy akkor 18-19 éves fiatalember tetteit most számon kérjük, különösen azok után, hogy műveivel kompenzálta ezt a bűnét – ha volt egyáltalán bűne” – vélte Andrassev. „Ez az írás nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerzője elítél, csak most ez utálatosabb, mert aki írta, nem kényszer alatt írta” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Bitó László orvosbiológus, tudományos kutató, író, aki az ÉS-ben megjelent „leleplező” írást felelőtlennek tartja, és különösen az időzítése miatt elítéli. /Guther M. Ilona: Ügynöktartás mint „hatalmi pedofília”? Száztizenhét magyarországi értelmiségi áll ki Szabó István Oscar-díjas filmrendező mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./
2006. január 31.
Február 5–én Szatmárnémetiben, a Németi református templomban a Don-kanyarban elesett hősökről és a túlélő áldozatokról emlékeznek meg. Thoroczkay Sándor, a Szent István kör elnökének előadásában történelmi visszapillantást hallgathatnak meg a jelenlévők Életüket adták a hazáért címmel. Az előadás után következik a Wesselényi Kata Nőszövetség műsora, és végül sor kerül a Don–kanyarban elesett hősök emlékművének megkoszorúzására. /Karikás Enikő: Emlékműsor a Németi templomban. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 31./
2006. január 31.
Két kiváló alkotójára, az alig két éve elhunyt Zimán Magda díszítőművészre és Victor Gaga szobrászra emlékezett Arad művészetkedvelő közönsége. Kiállították a két művész reprezentatív alkotásait. A két alkotó életpályáját Szekernyés János műkritikus idézte fel. Zimán Magda (1942–2003) díszítőművész a hagyományos faliszőnyegek megújítása terén alkotott maradandót. Élete utolsó éveiben megadatott neki, hogy az 1990-ben újraindult temesvári képzőművészeti főiskolán taníthatott. /(Sz. I.): Klasszikussá nemesednek. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2006. január 31.
Például Déva /Kriterion Kiadó/ címmel jelent meg Ringwald Erwin dévai születésű, immár negyvenöt éve Svájcban élő elmegyógyász legújabb, első magyar nyelvű regénye. Dr. Ringwaldnak két német nyelvű könyve látott napvilágot és számtalan tudományos közleményt jelentetett meg német, olasz, francia és angol nyelven, némelyiket társszerzőként a szintén nyugatra szakadt, de időközben elhunyt dévai orvosokkal: dr. A. I. Campeanuval és dr. Lőrincz Pállal. /Dr. Nicola Trombetta, Torino: Például Déva. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./
2006. január 31.
Január 30-án Szatmárnémetiben a Megyei Múzeum olvasótermében bensőséges ünnepség keretében, immár hatodik alkalommal vették számba a megyében, illetve megyebeli szerzőktől az elmúlt évben megjelent könyveket. Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Cordea Márta könyvtáros ismertette a könyvtár saját kiadásában megjelent, az intézmény régi könyvállományáról kiadott két újabb kötetet, Bura László pedig a magyar nyelven megjelent könyvekről szólt. Idén először díjazták azokat az újságírókat, akik különösen sokat tettek tavaly a kultúra népszerűsítéséért. A kitüntetettek között van dr. Bura László is. /Méltatták a tavaly megjelent könyveket. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 31./
2006. január 31.
A kilencvenes évek elején a baloldalnak nem volt kommunikálható válasza a nemzeti problematikára. A baloldal a nemzetfogalmat támadta meg. A nemrégiben elhunyt Eörsi István még a republikánus nemzettudatot népszerűsítő Tamás Gáspár Miklósnak is nekitámadt a kilencvenes évek derekán, mert ez utóbbi azt merte írni – a határon túli magyarságnak a nemzetből való fogalmi kirekesztése mellett –, hogy Magyarország mégiscsak magyar ország, és a magyar állampolgárokat tömörítő magyar politikai nemzet közös érdeke, hogy a magyarság nyerjen. Eörsi szerint a multinacionális vállalatok korában e mondat értelmetlen, s annak a kívánságnak, hogy magyarok nyerjenek legfeljebb a labdarúgásban, de tulajdonképpen még ott sincs értelme. Másik módszere a hermeneutikai zűrzavarkeltésnek a „politikai nemzet” teóriájának kijátszása a kulturális nemzet ellen. TGM mellett Kende Péter (nem a botránykönyves, hanem a Párizsban, emigrációban a társadalomtudományok területén nevet szerzett tudós), Bauer Tamás, Vitányi Iván és mások e fogalmi kategóriát sulykolták írásaikban. Miután mindkét kísérlet kudarcot vallott, a baloldal – legalábbis annak főárama, az MSZP – a politikai kommunikáció tekintetében taktikát változtatott. Medgyessy Péter nemzeti középről beszélt, Gyurcsány nemzet iránti felelősségről, felelős hazafiságról, nemzeti minimumról, miközben persze a nemzeti kérdésre adott politikai válaszok továbbra sem érdemiek. /Borbély Zsolt Attila: Baloldali taktikák. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 31./
