Az RMDSZ vezetőségében „a győzelmi mámor után” van amit rendbe tenni. El kell gondolkodni azon, hogyan lehet egyeztetni a pluralizmust a leszögezett szervezeti fegyelemmel, milyen mértékben engedhető meg, hogy különösen néhány RMDSZ- képviselő egyszerre legyen bent is meg kint is. Az RMDSZ-nek a jelenségeket jóval mélyebben kell elemeznie. /Székedi Ferenc: Utóhangok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2007. november 30.
Hargita megyében Csíkban különösképpen nagyok az ellentétek az RMDSZ-ben, a tét is nagy: választások lesznek jövőre. Borboly Csaba, az RMDSZ területi elnöke, a megyei tanács alelnöke a kampány során megjelent mindenhol, vitázott, dolgozott, sokat szerepelt. A jövő évi választásokon szükség lesz egy elnökre a megyei tanácsnál, s „jólértesült források” szerint Borboly Csaba el tudná képzelni önmagát is ebben a szerepkörben. Az EU-kampány végén elmondták, Csík győzött, Csík megmentette az RMDSZ becsületét. Borboly Csaba volt ennek a győztese. /Szondy Zoltán: Az igazi győztes. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 30./
2007. november 30.
A média ma már megkerülhetetlen politikai kommunikációs szerepet tölt be a választások idején. Szilágyi Zsolt így értékelte az erdélyi magyar médiát: „A romániai magyar sajtó egy igen jelentős része az RMDSZ által osztogatott pénzekből él. Ez tulajdonképpen pártsajtónak tekinthető, még akkor is, ha nagyon sok újságíró büszke szakmai függetlenségére. A végtermék azt mutatja, hogy nagyon sok híradást irányítanak. Nem a teljes információ, csak részinformációk jelennek meg. Ez is bizonyítja, hogy a romániai magyar közéletben változás kell. Az a módszer, ahogy a közpénzeket egyik vagy másik politikus saját klientúrájának és saját sajtócégeinek osztogatja, azt mutatja, hogy az erdélyi magyaroknak szükségük van egy objektív és tárgyilagos sajtóra, hogy a sajtószabadságot ne szolgáltassuk ki a mindennapi politikának. Nem politikusok napi érdekei kell megszabják az újságírók lelkiismeretét, és az újságírók által leírható szövegeket. ” Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke ezt visszautasította. A romániai magyar sajtópiacon vezető helyet szerzett megyei lapok valahánya nyereséges. Szerinte a hazai és külföldi alapítványok által nyújtott támogatások az éves pénzforgalom mindössze két-három százalékát jelentik. Ambrus szerint az erdélyi magyar megyei lapok működését nem valamely politikai alakulat jótékony támogatása, hanem a menedzser típusú főszerkesztőknek nevezett szakemberek megjelenése szavatolja. /Ambrus Attila: A média szerepe a kampányban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2007. november 30.
Márton Árpád képviselő a Krónika és a Háromszék lapokat vádolta az RMDSZ választási kudarcáért. Az a jó lap, mely dicshimnuszokat zeng Markóról és csapatáról. Amelyik nem dicséri őket, az támogatást sem kap. A Háromszék nem pártlap, hanem független. Mindkét véleménynek helyet ad. Ahelyett, hogy a választási kudarcért vállalnák a felelősséget, és a kampányfőnökök lemondanának RMDSZ-es vezetői tisztségeikről, bűnbakot keresnek. /Iochom István: Bűnbakkeresés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./
2007. november 30.
„Ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a húsz százalékot, ott minden vasútállomáson kifüggesztjük a kétnyelvű feliratokat. ” – szögezte le Tánczos Barna szállításügyi államtitkár, hangsúlyozva: ez az ügy nagyon régóta húzódik, és nem tűr halasztást. Tánczos most veszi leltárba azokat a helységeket, ahol a törvényes előírások ellenére hiányoznak a magyar feliratok. Tánczos a helyi és megyei önkormányzatokhoz fordul, és felszólítja őket, hogy még az év végéig orvosolják a feliratproblémát. /Magyar feliratokat! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
Csibi Magort a Nemzeti Liberális Párt (NLP), illetve annak ifjúsági szervezete küldi az Európai Parlamentbe (EP). A 27 éves, csíkszeredai születésű politológus magyar családból származik, oklevelet és mesteri fokozatot pedig a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett, ahol jelenleg filozófiából doktorál. Már diákkorában beiratkozott a Fiatal Liberálisokhoz, az NLP ifjúsági szervezetébe, és rövid idő alatt a külügyekért felelős alelnökségig vitte. Csibi az EP környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági bizottságában szeretne tevékenykedni. Az erdélyi magyarság kérdései- anyanyelvi oktatás, anyanyelvhasználat, autonómia – képviselete és megoldása nem tartozik célkitűzései közé. /Tibori Szabó Zoltán: A negyedik erdélyi magyar EP-képviselő − Csibi Magor Imre nyilatkozott lapunknak. (Kolozsvári tudósítónktól) = Népszabadság (Budapest), nov. 30./
2007. november 30.
A magyar nyelv anyanyelvként való oktatása a román tannyelvű iskolákban a témája annak az országos tanácskozásnak, amelyet a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége szervez december 4–6-án az Oktatási Minisztérium kisebbségügyi igazgatóságával közösen a bákói Tanítók Házában. „Úgy tűnik, hogy a csángóföldi tapasztalatot az ország más megyéiben is tudják hasznosítani a tanítók, hiszen nem csak Moldvában tanulnak magyar gyerekek román tannyelvű iskolákban – áll a Csángómagyarok Szövetségének közleményében. A tanácskozás résztvevői a moldvai iskolákban órákat is látogatnak majd. A moldvai csángó településeken élő gyermekek magyar nyelvű oktatására kívánják fordítani a Zarándoklat a moldvai magyar miséért /Szent Gellért Kiadó, Budapest/ című kötet eladásából származó bevételeket – jelentette be Ferkó Zoltán, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület alelnöke. Az egyesület a nyár elején szervezett kerékpáros zarándoklatot Budapestről Rómába, majd onnan Moldvába, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a moldvai csángók nem gyakorolhatják anyanyelvükön vallásukat. Ferkó Zoltán hangsúlyozta, ha záros határidőn belül nem sikerül a csángómagyarok életvitelét alapvetően meghatározó szakrális közeg, a templom nyelvét legalább részben magyarra váltani, a jelenleg 18 faluban működő magyar oktatási program által biztosított heti legfeljebb öt magyaróra nem tudja majd megakadályozni a legkésőbb két-három nemzedék múlva bekövetkező teljes nyelvváltást. /Konferencia a magyar oktatásért. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
A térségben alighanem egyedülálló tehetséggondozó módszert indított útjára a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum az internetes oktatás alkalmazásával, aminek eredményét bemutatták az iskolában, a PHARE-program révén uniós alapokból finanszírozott Tálentum elnevezésű projekt záró rendezvényén. Virginás-Tar Judit igazgató és Erdei Ildikó pszichológus, a projekt ötletgazdája és egyik szakmai irányítója egyaránt kiemelte, ezért hoztak létre egy “virtuális osztályt”. A 10–15 éves diákok a www.etanulas.bartok.ro internetes oldalon léphettek be ebbe az osztályba, egyénileg és csoportosan vetélkedhettek, és a természettudományi feladatok megoldására kapott pontok alapján alakult ki a rangsor. Egyénileg több mint 120, csapatokban több mint 150 diák vett részt ebben. A Bartók líceum partnere a Vajdaságból a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium, valamint a temesvári Doszitej Obradovics szerb tannyelvű iskola voltak, ezenkívül az összes Temes megyei iskolát is bevonták a programba, amelyekben működik magyar tagozat. /P. L. Zs. : Jelképes tanévzáró a “virtuális osztályban” = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./
2007. november 30.
Romsics Ignác magyarországi történész a 20. század magyar politikatörténetével foglalkozik. A 20. századdal az a probléma, hogy olyan irtózatos mennyiségű forrásanyag áll rendelkezésre, amit lehetetlen áttekinteni. Romsics kifejtette, hogy a történelemben abszolút objektivizmus nem létezik, mégis törekednek rá. Az ő szubjektivitása elsősorban abban áll, hogy magyar, második forrása a szocializációja, paraszti közegből indulva vált értelmiségivé. Egészen biztos, hogy a trianoni békeszerződésről egy magyar történész másképp ír, mint egy román. Ugyanakkor, ha a szakmáját komolyan veszi a magyar, a román vagy a szlovák történész, ha ugyanazokat a dokumentumokat tanulmányozza, akkor nagyjából ugyanazokat kell megállapítania. Tudomásul kell venni, hogy 1918. december 1-jén Gyulafehérváron volt egy román nemzetgyűlés, ahol határozatot hoztak Románia és Erdély egyesüléséről. Ugyanakkor azt is tudomásul kell venni, hogy ez önmagában még nem lett volna elég ahhoz, hogy Erdély Romániához kerüljön. Ehhez a nagyhatalmak akarata és az Erdélybe bevonuló román hadsereg is kellett. Itt jön be a szubjektivizmus: a román történész ezt történelmi igazságtételként és pozitív fejleményként értékeli, míg a magyar tragikus eseményként értelmezi. Romsics munkáiban cáfolja, hogy a trianoni és a párizsi békeszerződések a nagyhatalmak tájékozatlanságának következményei lennének. A nagyhatalmak a magyar statisztikák alapján dolgoztak. Nem azért hoztak etnikai szempontból igazságtalan döntéseket, mert nem tudták, hogy a Székelyföldön vagy a Csallóközben magyarok laknak, hanem mert az etnikai szempontokat mindig másokkal is társították. Például közlekedési, gazdasági és stratégiai szempontokkal, sőt bevallottan azzal, hogy ki a győztes és ki a vesztes. –A két háború között jobb feltételek között működtek a magyarság kisebbségi szervezetei, mint az államszocializmus időszaka alatt. Az 1920-as és 30-as években voltak gazdasági szervezeteik, nem koboztak el minden földbirtokot, ingatlant, az egyházi autonómia nem csorbult, és ez bizonyos fajta védettséget, biztonságot nyújtott a magyar kisebbségnek. Az államszocializmus korában az egyén teljesen kiszolgáltatottá vált, az egyházak működését is korlátozták, a magánvagyon megszűnt. Ez volt a legrosszabb időszak a magyar kisebbség szempontjából. A rendszerváltás utáni évek ismét sokkal több lehetőséget biztosítanak a nemzeti identitás megőrzése, fejlesztése. Romsics Ignác /sz. Homokmégy, 1951/. 1977–1985 között az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, 1986–1991 között a Magyarságkutató Intézet igazgatóhelyettese. 1991 óta az ELTE-n tanít, 1996 óta a történettudomány habilitált doktora, 1998 óta az Újkori Magyar Történeti Tanszék professzora. 1993–2003 között megszakításokkal az Indiana University (USA) Magyar Tanszékén volt vendégtanár. Fő kutatási területe a 20. század magyar politikatörténete, különös tekintettel a két világháború közötti időszakra (Trianon, Horthy-korszak). /Bíró Blanka: A történelem nem újrajátszható. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
Hivatalosan is nevezzék Rhédey-kertnek a nagyváradi Nicolae Balcescu parkot – kéri az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete. A szervezet két hivatalos kéréssel fordult Petru Filip polgármesterhez, illetve Biró Rozália és Mihai Groza alpolgármesterhez. Emellett azt is kérik, hogy a metropolisövezetben kitett táblákra a román és angol nyelvű mellé kerüljön fel a magyar felirat is. Az EMI képviselői csütörtökön egyeztettek erről Biró Rozália alpolgármesterrel. „A Rhédey-kertet a Rhédey grófok adományozták a városnak örök használatra, az lenne a természetes, ha az ő nevüket viselné” – jelentette ki Nagy József Barna, az EMI váradi elnöke. Elmondta, biztató választ kaptak, Biró Rozália szerint ugyanis ezt könnyebb lesz elfogadtatni a tanáccsal, mint a Szent László tér ügyét. Az EMI korábban kérte, hogy a város főtere, a jelenlegi Unirii tér hivatalosan is vegye fel a városalapító király nevét. A testület visszautasította ezt, ezért az EMI aláírásgyűjtésbe kezdett, most gyűjtik össze a több ezer szignót tartalmazó íveket. „Megvárjuk, míg kiderül, ki lesz a polgármester, és benyújtjuk ezeket. Lehet, hogy magyar polgármesterünk lesz, ami megkönnyítené a dolgunkat” – fogalmazott Nagy. Az EMI-elnök elmondta, hogy a szervezet jogi útra terelné a nagyváradi utcanév-táblák ügyét. Nagyvárad főépítésze visszautasította a kérést, hogy a Moscovei utcát, amelyen a Nagyváradi Állami Filharmónia székhelye is található, nevezzék át Acél Ervin utcára. Acél Ervin /1935-2006/ nemzetközi hírű karmester évtizedeken keresztül irányította a filharmónia zenekarát. /Pap Melinda: Újra Rhédey-kert? = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
Magyarok vagyunk. Mégpedig évezredes magyarok! – és kihúzzuk magunkat, mert büszkék lehetünk rá. Tényleg büszkék. Együtt kell élnünk a románokkal, alárendelt szerepünk van velük szemben. El kell tűrnünk, hogy ezeréves otthonunkban „bozgorokká” váltunk, el kell fogadnunk, hogy ők a többség. Véget ért negyven év kommunizmus, de a nacionalizmus, rasszizmus megmaradt. Az ellenségeskedés sem megoldás. Nem mondhat le senki a nemzeti hovatartozásáról, ugyanakkor senki sem vághat fel vele. Meg kell tanulnunk együtt élni, emelte ki a cikkíró. „A jelen generációjának, nekünk lesz a feladatunk enyhíteni a faj- és nemzetgyűlölet fertőző mivoltát. ” /Kovács Hont-Imre: Erdélyi létforma. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
A legújabb kultúra- és médiafogyasztási felmérés eredményei megdöbbentőek: a megkérdezettek 52 százaléka soha nem olvas könyvet, körülbelül 89 százaléka egyáltalán nem jár színházba, moziba, hangversenyre, vagy operába. November 30-án kezdődik Kolozsváron az Interferenciák színházi fesztivál. Tizenegy napon át különbnél különb előadásokat nézhet a város színházszerető közönsége, könyvbemutatókra, kiállításokra, és beszélgetésekre járhat. Ez is egyfajta felmérés: hol tartunk a kultúrafogyasztásban Kolozsváron? /Köllő Katalin: Kultúrafogyasztás egy felmérés tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
Székelyudvarhely egyik legfájóbb pontja még mindig a Cserehát, ahol a hatalmas épületben immáron tíz éve a fogyatékos gyerekek helyett román görög katolikus apácák élnek. A történetnek nincs vége: december 5-én újabb tárgyalásra kerül sor. Hegyi Sándor református tiszteletes szerint, aki idén tizedik alkalommal szervez Csereháti Napokat, kemény átjátszás történt, Szász Jenő polgármester szerint az épület még mindig eszköz a román nacionalisták kezében. Székelyudvarhely önkormányzata 1993-ban bérbe adott az akkor még lakatlan Csereháton a svájci Basel Hilft segélyezésekkel foglalkozó alapítványnak egy jókora területet, melyre a környékbeli fogyatékos gyerekeknek kisegítő iskola építését tervezték. Ferenczy Ferenc, a város akkori polgármestere 1994-ben találkozott Cyrill Bürgellel, a Basel Hilft képviselőjével, aki a Szeplőtelen Szív Kongregáció, vagyis egy görög katolikus apácarend nővérének társaságában érkezett. Tíz nap múlva levelet kapott a polgármester, amelyben Bürgel közölte: nem fogyatékos otthon, hanem a kongregáció épülete lesz a csereháti ingatlan. A város és vezetése rádöbbent: tenni kell valamit, ha nem, elveszítik a csereháti épületet. Ferenczy számtalanszor Svájcba utazott, a városi tanács pedig arról döntött, hogy egyoldalúan felbontják a szerződést az alapítvánnyal. 1996-ban a csereháti ügy miatt Ferenczy elveszítette a választásokat, közben számos kormányváltás is történt, mindegyik a maga során igazított egyet a történeten, de végső megoldás nem született. A csereháti probléma 1997-ben, vagyis tíz évvel ezelőtt csúcsosodott. Májusban az apácák igyekeztek beköltözni az épületbe, az udvarhelyi tiltakozók viszont megakadályozták a jogtalan birtokbavételt. Azután 1997 decemberében, Remus Opris kormányfőtitkár látogatását kihasználva, kétnapos „ostrom” után, kilencedikén kommandósok segítségével bevették az épületet. Pert per követett, a városi tanács Csereháti Bizottságot alakított, Szász Jenő új polgármester pedig abban bízott, hogy a magyar-román csúcstárgyalások eredményhez vezetnek. Az Udvarhelyi Híradó 2000. május 23-án „Miénk lesz a csereháti iskola” címmel azt írta, hogy Szász Jenőt Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára arról biztosította, hogy megvan az udvarhelyiek számára a visszavásárláshoz szükséges pénzösszeg. Szász utólag úgy érvelt, ha 2002-ben a Fidesz nyeri a választásokat, akkor a pénzt is megkapják. Ezután a csereháti ügy javarészt a tárgyalótermekben folytatódott. Udvarhelyt Eckstein-Kovács Péter, Hajdú Gábor és Kincses Előd ügyvédek képviselték a különböző perekben. Elmondta, még mindig az a per van folyamatban, amelyet Eckstein-Kovács Péter kezdett el, majd miután kisebbségi miniszter lett, ő vette át. Ebben a székelyudvarhelyi tanács megtámadta a koncessziós szerződést, amit az Aris Industrie-val kötött, és megtámadta az ajándékozási szerződést is. Jelenleg sincs a hatalmas épület teljesen belakva. Mindössze tizenegy apáca tevékenykedik benne, többek között egy óvodát működtetnek. Az épületben a román Marin Preda Líceum bentlakása is helyet kapott. Hegyi Sándor református lelkész azt fájlalja, hogy az udvarhelyiek közömbösek lettek a közügyek iránt, így a csereháti eseményeket is lassan elfelejtik. /Máthé László Ferenc: Tíz éve költöztek be az apácák a Cserehátra. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 30./
2007. november 30.
Marosvásárhelyen a Belvárosi szerdák novemberi rendezvényének meghívottjaiként történelmi családok képviselői, Bethlen Anikó, Gáll Károly és Haller Béla meséltek múlt- és jelenbeli tapasztalataikról. A házigazda szerepében Markó Enikő az örvendetesen elszaporodott visszaemlékezések, interjúkötetek kapcsán az iránt érdeklődött, mennyire tükrözik az általuk is megélt valóságot ezek az írásművek. Bethlen Anikó szerint vegyes a kép. A negyvenes, ötvenes évek történelmi eseményei az erdélyi főnemesi családok jelentős részét nyugati emigrációba kényszerítette. Az itthon maradottak szörnyű megaláztatásokat éltek át, de öntudatuk, emberi tartásuk révén többnyire állták a sarat. Gáll Károly például kétévente volt kénytelen iskolát cserélni – mikor eltanácsolták, mint osztályidegent, mikor az iskola szűnt meg – s végül 1976-ban, jó negyvenesként szerzett mérnöki diplomát. Bethlen Anikó nyelvtanításból élt. „Az ötvenes évek Vásárhelye különleges hely volt, számos kitelepített főnemesi család, földbirtokos kényszerlakhelyéül jelölték ki, az összlakossághoz viszonyított nemesek aránya talán itt volt a legnagyobb Európában, lépten-nyomon Telekiekkel, Bethlenekkel, Keményekkel, Tiszákkal, Hallerokkal, stb. találkozhatott a székely városlakó” – jelentette ki Haller Béla, a Bolyai Farkas Líceum tanára. /Király K. László: Nemesi valóság, = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2007. november 30.
Egyéves a sepsiszentgyörgyi Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja, mely 2006. november 29-én kezdte meg munkáját. Hadnagy Miklóssal, a Központ igazgatója összegezte tevékenységüket: több mint száz rendezvényt tartottak tizenhét településen, és az együttműködő partnerek száma is megközelíti a százat. Elsődleges feladatnak tekintik a Kárpát-medencében élő magyarság kultúrájának bemutatását, és a magyar–magyar kapcsolatok erősítését. Az intézet egy főállású és egy mellékállásban dolgozó alkalmazottal működik, ezért egyszerűen nem tudnak mozdulni, ha a helyi partnerek nem segítenek. Hadnagy előzőleg az Illyés Közalapítványnál irodavezető volt, így jól működő erdélyi kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Az eddigi száz programban negyven kiállítás és húsz koncert volt. A központ Sepsiszentgyörgyön rendezkedett be, ez nem befolyásolja, hogy milyen rendezvényeket szerveznek Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen. Hadnagy bízik Hiller István miniszter ígéretében, hogy a költségvetés-csökkentés a külföldi intézethálózatot nem érintheti. Idén mintegy négymillió forintból gazdálkodtak, és ez az összeg remélhetőleg a jövőben is a rendelkezésükre áll. /K. Zs. : Száz rendezvény Erdély-szerte. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
Az ifjúság nevelésében, oktatásában vállalnak részt Csíkszeredában Kállay Emil és Sárközi Sándor Magyarországról érkezett piarista szerzetesek. A piaristák az 1700-as évektől működtek Erdélyben, de amióta 1948-ban megszüntették az egyházi iskolákat, fokozatosan eltűntek. A szerzetesek jövetelének egyik célja újraépíteni itt is a piarista rendet. A piarista tanító rend az ifjúság nevelését tekinti céljának. Magyarországon piarista gimnáziumokat, szakmunkásképzőt, főiskolát is működtetnek. Az atyák fakultatív köröket, filmklubot, irodalmi kört szerveznek a Márton Áron és a Segítő Mária Gimnázium diákjainak. /Székely Zita: Az ifjúságot nevelnék, oktatnák a piaristák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
A Brassó megyei Hosszúfalu-Fűrészmező evangélikus-lutheránus egyházközségének gyülekezeti központja adott otthont az elmúlt hét végén az evangélikus-lutheránus egyház országos teológiai konferenciájának és Egyetemes Lelkészértekezletnek. Az értekezlet központi témája: „Az Egyház diakóniai szolgálatának perspektívái a polarizált társadalomban”. A konferenciát Adorjáni Dezső püspök nyitotta meg. Kiemelte: a diakóniai szolgálat, az elesettek felemelése nélkül nem lehet egyházépítésről beszélni. A magyarországi Tencz Károly beszélt a határ két oldalán élő magyarság diakóniai együttmunkálkodásának jelentőségéről. /Bálint B. Eszter: Diakónia a polarizált társadalomban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
Felházi Ágnes Judit fiatal kolozsvári festőművész tárlata december 12-ig látogatható Nagybányán, a Teleki Magyar Házban. December 13-án Deák János nagybányai festőművész kiállítása nyílik. /Rövid hírek. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 30./
2007. november 30.
Sorozatot indított útnak a nagyváradi Kiss Stúdió: Vendégségben egy égbeli kávéház asztalánál címmel elhunyt erdélyi írók, költők életét és munkásságát elevenítik fel a színpadon. A társulat november 27-én útjára indított sorozatának első „meghívottja” az 1991-ben elhunyt váradi író, Bajor Andor volt. Felolvasott írásai, az egybegyűlt emberek beszámolói és özvegye, Bajor Ella visszaemlékezései a váradi származású író, humorista életét és munkásságát elevenítették fel. Bajor Andor szatíráival többször kivívta a kommunista rezsim nemtetszését, egyes írásainak publikálását megtiltották. A jó hangulatú előadásnak folytatása is lesz. Bálint Tibor következik, majd Wass Albert és Páskándi Géza lesz a „vendég”. /Vásárhelyi-Nyemec Réka: Bajor, a váradi „vendég”. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
2007. november 30.
Sajtótájékoztatót tartott Kolozsváron a Libri könyvesbolt. A Libri, a legnagyobb magyarországi könyvkereskedelmi üzlethálózat Kolozsváron, a Pólus Centerben nyitotta meg első romániai könyvesboltját. A Libri részt szeretne venni a helyi közösség életében, szívesen szervez könyvbemutatókat és egyéb kulturális jellegű programokat. /Köllő Katalin: Decemberi rendezvénysorozat a Librinél. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./
2007. november 30.
Bemutatták a Bánsági városok kronológiája című történelmi kiadvány szerb nyelvű változatát Nagybecskereken. A történelmi Bánság nyolc nagyvárosa – Temesvár, Lugos, Resicabánya, Karánsebes, illetve a szerb oldalon Nagybecskerek, Nagykikinda, Pancsova, Versec – történeti kronológiáját tartalmazó kötet a PROMINED román–szerb Phare CBC-projekt keretében, a temesvári Diaszpóra Alapítvány és a vajdasági Szórvány Alapítvány együttműködésének gyümölcse. Bozsidar Vorgics, a nagybecskereki múzeum igazgatója hangsúlyozta: a bánsági kronológia megjelentetése az első lépése a határ két oldalán élő történészek közös együttműködésének, egy hosszú évtizedekig „aláaknázott” területen. Bodó Barna projektvezető kiemelte: 1997 óta, a történelmi Bánság területét magában foglaló Duna-Körös–Maros–Tisza Eurorégió létrejöttétől politikai akarat is van a régi együttműködések új keretek között történő felélesztésére. Csömöre Zoltán nagykikinidai történelemtanár a román és szerb nyelven megjelentetett kronológia magyar nyelvű változatának kiadását kezdeményezte. /Pataki Zoltán: Identitást erősítő kiadvány. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./ A temesvári Szórvány Alapítvány és vajdasági partnere, a muzslyai Szórvány Alapítvány Nagybecskereken tartotta meg a Bánsági városok kronológiája című hiánypótló történelmi kiadvány szerb nyelvű változatának bemutatóját. A munka történész szakértők, történelemtanárok, a nyolc város iskoláiban létrehozott helytörténeti körök közös munkája gyümölcse. Dr. Bodó Barna, a BBTE professzora, projektvezető elmondta: a projekt kezdeményezői kutatásokkal bizonyították, hogy az államhatárokkal mesterségesen elválasztott közösségek tudatában tovább él a regionális identitás. Mióta 1997-ben létrejött a történelmi Bánság területét magába foglaló Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégió, politikai akarat is van a régi együttműködések új keretek közötti felélesztésére. A mintegy száz évvel ezelőtt megjelent Borovszki Samu-féle monográfiák óta nem jelent meg olyan kiadvány, amely egységesen tárgyalja a Bánság történetét. Pacsa Árpád, a nagybecskereki gimnázium történelemtanára, aki maga is részt vett kronológia létrehozásában, elmondta: A kötet jelentősége elsősorban abban áll, hogy végre egy helyen található meg minden lényeges információ a bánsági városokkal kapcsolatban. /Pataki Zoltán: Bánsági kronológia-bemutató a nagybecskereki múzeumban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./
