Harminckét küldött képviseli Kolozs megyét az RMDSZ kongresszusán, melyet Aradon tartanak március 2-3-án. László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök közölte: 16 választott képviselő és 16 tisztségviselő képviseli majd Kolozs megyét az aradi kongresszuson. Kolozs megye nem jelöl senkit az RMDSZ elnöki tisztségére, és egyelőre nem is támogat senkit. Eckstein-Kovács Péter szenátor neve merült fel, mint esetleges jelölt, de a politikus nem vállalta a megbízatást. /Papp Annamária: Nem állít saját elnökjelöltet Kolozs megye. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
Az RMDSZ álláspontja szerint, mivel az erdélyi magyar aktív választók elsöprő többségének bizalmát élvezik, az egység „megbontására” irányuló kísérletek csakis kívülről érkezhetnek. Ezért a vele szemben fellépő, kisebb súlyú szervezetek a parlamenti jelenlét zavaró akadályát jelenthetik. Az összefogás azt jelenti, hogy az alternatív jelölt(ek) – ha kedves neki(k) a magyarság egysége – visszalép(nek) a biztosabban befutó RMDSZ javára. Most viszont Tőkés László személyében –ha valóban vállalja – a magyar pártnak olyan kihívója akadt, akire nem lehet legyinteni. A püspök ismertségi és bizalmi indexe – a Markó Béláé mellett – a legmagasabb az erdélyi magyarság körében. Az RMDSZ-jelöltek tehát most először találhatják magukat abban a helyzetben, hogy ők azok, akik „egységet bontanak” – azaz veszélyeztetik Tőkés László bejutási esélyeit, s ezáltal az erdélyi magyarság europarlamenti jelenlétét, állapította meg a lap munkatársa. /Papp Attila Zsolt: Az örök másik. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
Továbbra is gondot okoz az igazságszolgáltatásban az anyanyelv használata. Főként azért, mert a hivatalos tolmácsok nem vállalják a fordítást. Csíkszeredán, a megyeszékhelyen ezt a problémát kényszermegoldásokkal igyekeznek áthidalni. /Szüszer-Nagy Róbert: Jóindulattal pótolják a tolmács hiányát. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./
2007. február 2.
Február 1-jén ünnepelte a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban működő kolozsvári központú Diakóniai Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete egy éves fennállását. Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a kuratórium elnöke és Kántor Attila esperes, a kuratórium titkára tartott sajtótájékoztatót. Az otthoni betegápolásban a Caritas rendelkezik a legelterjedtebb hálózattal. Megyeszerte kilenc hasonló profilú alapítvány működik, de ez sem elegendő, ezért jött létre ez a szervezete, amelynek célja a város és a Maros megyei házi beteggondozó hálózat kiépítése. Kántor Attila esperes elmondta, hogy marosvásárhelyi egyházközségek diakónusokat alkalmaztak, akik egyenként 45-50 idős személy gondozását vállalják fel. /Mezey Sarolta: Egyéves a marosvásárhelyi Diakóniai Keresztyén Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./
2007. február 2.
A társadalomkutatás Kolozsvár esetében is megkísérelte feltérképezni és modellezni az elmúlt periódusra jellemző hatásokat és következményeit. Ezekről a kérdésekről beszélgetett 2006 legvégén egy Szociológia Nyílt Est keretében szervezett kerekasztal alkalmával Benedek József humángeográfus, Macalik Arnold építész, Pásztor Gyöngyi városszociológus, Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, akik idevágó kutatásaik eredményeit összegezték. A vitát Péter László szociológus moderálta. A vizsgálódások egyik iránya Kolozsvár népességszerkezetére, valamint térszerkezetére vonatkozik. A magyarok aránya a tágabban értelmezett Belvárosban, illetve a Belvároshoz közel eső háznegyedekben (Bulgária telep, Fellegvár) magasabb, mint a 19 százalékos városi átlag, illetve kisebb a kommunizmus éveiben felépített tömbház-negyedekben, azonban inkább szétszórt a városi térben és már nem beszélhetünk domináns magyar városrészekről. Kolozsvár esetében is láthatók a negatív folyamatok, amelyek szegregációra utalnak. Exkluzív elit negyedekké válik az Attila út környéke, a Dónát út, valamint a Györgyfalvi negyed házakkal beépített része, illetve az olyan újonnan megjelent villanegyedek mint Európa, Borháncs vagy Mező utca. Ezzel párhuzamosan a szegénység is egyre jobban láthatóvá válik a régi ház-negyedekben (Irisz negyed, Nyárfasor), mind pedig a túlnépesedett a lakótelepek eldugottabb részein. Példaként említhető a monostori a Gorbó- és a Mehedinti utcák környéke vagy a Marasti negyedbeli „Gödör”, ahol többségben elsőgenerációs városlakók élnek. Érdekes a Belváros funkcióváltása, a lakófunkció visszaszorulása elsősorban a szolgáltató funkció javára. 1992 és 2002 között a város közel tízezer lakost vesztett el, ez a tendencia erősödni látszik. /Pásztor Gyöngyi, Péter László: Kolozsvár – honnan, merre, mitől? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
Folytatja a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium sportpályájáért január 31-én elkezdett éhségsztrájkját Sándor Lajos református lelkész, akihez továbbra is csatlakozik az Erdélyi Magyar Ifjak szervezetének egy-egy tagja, naponta váltva egymást. A nagyváradi tanács RMDSZ-frakciója nevében Pásztor Sándor frakcióvezető bejelentette, a februári tanácsülésen újra napirendre tűzik a sportpálya ügyét. Pásztor szerint azonban az éhségsztrájk és a hasonló radikális lépések nem hoznak megoldást az ügyben, ehelyett kompromisszumra kell törekedni. A pálya tulajdonosa, az ortodox Szentháromság egyházközség munkásai megduplázták a sportpályát körülvevő kerítést. Tőkés László püspök ugyanakkor Tolnay István és Antal János előadó tanácsosok társaságában látogatást tett Virgil Bercea görög katolikus püspöknél és Fejes Rudolf Anzelm premontrei főapátnál. Bercea jogosnak ismerte el a református egyház küzdelmét a sportpálya visszaszerzéséért. Fejes Anzelm főapát szintén támogatásáról biztosította az egyházkerületet, és közölte, szívesen rendelkezésükre bocsátaná a premontrei rend egykori iskolájának sportpályáját. Ezt azonban nem teheti meg, hiszen a rend nem kapta még vissza kolostorát, iskoláját és a templom udvarát, amelyeket a Vointa Sportegyesület használ. Tőkés Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, valamint Kiss Sándor Bihar megyei tanácselnökhöz fordult segítségért, akik többször is támogatásukat ígérték a sportpálya visszaszerzése ügyében. A nagyvárad-ősi református egyházközség presbitériuma közleményében „mélységesen elítéli a nagyváradi bíróság részrehajló határozatát a sportpálya ügyében” és bejelentette csatlakozását a polgári engedetlenségi mozgalomhoz. A Lorántffy-gimnázium diákjai szolidaritásuk jeléül lemondtak a hét végére tervezett farsangi bál megtartásáról. /Gergely Gizella: Szolidaritás a sztrájkoló lelkésszel. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában február 2-ától újra nézhető a magyarországi Hír TV, Zilahon majd valamikor. A különböző szolgáltatók révén 240 ezer romániai háztartásba eljutó Hír TV adását az UPC-hálózatban legutóbb egy hete láthatták. A megvonás a székelyudvarhelyi, csíkszeredai és zilahi nézőket érintette, összesen 32 ezer háztartást. Az UPC nem volt hajlandó újabb szerződéskötésre, sokallva a Hír TV által kért jogdíjat. Az Astralt 2006 októberében felvásárló UPC egyoldalúan módosította a szerződést: a Hír TV az alapcsomagból átkerült az extra csomagba. „E lépés következtében egycsapásra háromezer körülire csökkent a korábbi 16 ezer háztartás, ahol nézhettek bennünket” – mondta el Sipos Gábor, a Hír TV terjesztési igazgatója. A mostani tárgyaláson a felek a korábbiakkal nagyjából megegyező feltételrendszer mellett araszolgattak a megegyezés felé. Egyetlen magyar csatorna sem szerepel a piacon nemrég megjelent Dolce televíziós műsorszolgáltatás ajánlatában. A RomTelecom szolgáltatása műholdon keresztül sugározza az alapcsomagba foglalt 45 televízió műsorát. A cég marketingosztályának munkatársa a Krónikának azzal magyarázta a magyar adók hiányát, hogy rendkívül rövid idő alatt vezették be a Dolcét. /Csinta Samu: UPC–Hír TV: árvita kiegyezéssel. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
Az elmúlt századokban Arad megyében több száz kisebb-nagyobb könyvtár létezett, amelyek zömét mára teljesen széthordták. A legjelentősebb pusztítás, akárcsak az ország többi megyéjében, a vállalati, szakszervezeti könyvtárak állományát érintette. Az egykori szocialista vállalatok a rendszerváltást követően csődbe jutottak, részben privatizálták azokat, a vállalati könyvtár az esetek túlnyomó részében a szemétbe, pontosabban a zúzdába került. Olyan helyről is kerültek szemétbe könyvek, ahol állítólag a magyar kultúrát ápolják. Azokban a nagyvállalatokban, ahol az új tulajdonosi kör értelmes emberekből állott, a szakszervezetnek sikerült átmentenie a nyomtatott vagyont. Aradon, a megyeszékhelyen a legjobb megoldást az egykori esztergapadgyár – ma ARIS – szakszervezete választotta: a vállalati könyvtár szépirodalmi részét tíz évvel ezelőtt átadták a Vlaicu Egyetemnek. Aki szemfüles volt, a ‘90-es évek elején még vásárolhatott a leleményesebb szakszervezetek kiárusításain. A tehervagyongyári szakszervezet 2003-ban felkínálta a köteteket megvételre a szakszervezeti tagoknak. Ami megmaradt, vidéki iskoláknak, a megyei könyvtárnak adományozták. Matekovits Mihály akkori főtanfelügyelő-helyettes hozott magyar tanárokat, akik kiválogatták a számukra szükséges köteteket, és elszállították. Vidéken a községi könyvtárak általában a mai napig megmaradtak, mert a kultúrotthonok még működnek. Pécskán, például, a községi könyvtár száz éve, szinte megszakítás nélkül nyitva áll a kultúrházban. Az ‘50-es években az országban a könyvtárak állományát alaposan átfésülték, kidobták például az 1944. augusztus 23. előtti “ellenőrizetlen fordítású” könyveket. Hivatalos adataink szerint Hunyad megyében az 54 vidéki könyvtár közül egyetlen egyet számoltak fel az utóbbi években. Hunyad megyében tavaly öt könyvtár maradt könyvtáros nélkül, az idei januártól pedig hatodikként felzárkózott Solymos is. Urikányban most nincs könyvtáros, pedig a könyvállomány jelentős, közel 16 ezer kötet áll a 10 ezer urikányi lakos rendelkezésére. A statisztikai adatok szerint a megyében még további 14 vidéki könyvtár tengődik önkormányzati támogatás nélkül. A részben magyarlakta falvak közül egyedül Csernakeresztúr büszkélkedhet saját könyvtárral /14 ezres állományának több mint fele magyar nyelvű/, de csak hetente egyszer van nyitva. De azért van olvasója, évente körülbelül 200 ember fordul meg itt, mondja Cizmas Terezia könyvtáros elmondta, kevesen igénylik a magyarok közül ezeket a könyveket. Az ötvenes években más volt a helyzet, akkor sokan olvastak még magyarul Csernakeresztúron is, meg Sztrigyszentgyörgyön is, ahol annak idején gazdag könyvtár működött az odatelepedett bukovinai székelyek számára. A hatvanas években azonban a könyvállományt átadták a pusztakaláni vasgyár szakszervezetének, amelyet az utóbbi másfél évben már csak a peres ügyei tartanak életben. A könyvállomány viszont megmaradt a városi művelődési házban és most éppen azon dolgoznak, hogy az köztulajdonba kerüljön. A vajdahunyadi szakszervezeti könyvtár viszont él, közel 100 ezer kötetes. A Zsil-völgyi szakszervezeti könyvtárak a maguk nemében egyedüliek a térségben. Petrozsényon kívül Petrillán, Urikányban és Aninószán van 10-10 ezer körüli kötetet számláló közkönyvtár. /Gáspár-Barra Réka: Elpusztított könyvtárak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2007. február 2.
Temes megyében az egykori állami vállalatok könyvtárainak állománya az 1989-es rendszerváltást követő magánosítás alatt eltűnt. A rendszerváltás előtt politikai alapon szüntettek meg bizonyos könyvtárakat. Az akkor magyar nyelvű megyei napilap, a Szabad Szó szerkesztőségének a könyvtárát a korabeli hatalom elvitte azon a címen, hogy a közkönyvtárba szállítják el, de ez nem történt meg. Temes megye legtöbb településén még működnek a tékák, sőt a megyei önkormányzat művelődési főosztályának törekvése a gyűjtemények fenntartása, bővítése a községekben. Rendhagyó kezdeményezése volt az önkormányzatnak az úgynevezett mobiltéka, a tavaly nyáron útjára indult könyvtárbusz, amit a Rajna-vidéki regionális tanács adományozott a Temes Megyei Tanácsnak. A könyvtárbusszal falvakra, főleg a félreeső településekre akarják eljuttatni az olvasmányokat, ha igény lesz rá, magyar és más nyelvű könyveket is visznek. /Pataky Lehel Zsolt: Temes. Kézen-közön eltűnt gyűjtemények. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2007. február 2.
Az 1970–’80-as években a marosújvári szódagyáré (Bega UPSOM) volt a megye magyar könyvekkel leggazdagabban ellátott közkönyvtára. Húszezer kötetes könyvállománya a “Szóda Klub” helyiségeit foglalta el, és a gyár szakszervezetének a tulajdonát képezte. Ma a könyvtárnak hűlt helye. Az utolsó könyvtáros, Ban Simona már három és fél éve nem dolgozik a gyárban. – A könyvtár 1994 augusztusáig működött – mondta. Egy halomba összehordták a könyveket, a régi könyvtáros most felleltározza az állományt. A város iskolái régóta kérik a könyveket, felajánlották, hogy a diákok is segítenek az összeszedésükben. A új szakszervezet azonban még nem döntött a sorsukról. A megyében a községi könyvtárak még léteznek. Miriszlón 17 ezres a könyvtár, ebből kb. 4000 a magyar nyelvű. Székelykocsárdon a könyvtárnak jelenleg 12 300 kötete van. /Takács Ildikó: Fehér. Könyvtár, kocsma, lakosztály. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2007. február 2.
A megyei tanácstól támogatásként kapott 20 000 új lejből megkezdték Sepsibesenyő műemlék templomának mentését. A templomot azért nyilvánították műemlékké, mert az északi és a nyugati oldalfalon középkori freskómaradványokra találtak. Még ma sem végérvényesen eldöntött, vajon nem maradhattak-e meg részletek az egykori Szent László-képsorból is. /(Kgy. Z.): Tatarozzák a sepsibesenyői műemlék templomot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 2./
2007. február 2.
Bocsi–, csudi jó – My fair lady, édi – édes, figyi – figyelj, hali – halló (?), hambuci – hamburger, korcsipálya – korcsolyapálya, légy szí –... szíves, morci – morcos, papírzsepi – papírzsebkendő, pihi – pihenés, pizsi – pizsama, szandi – szandál, ügyi – ügyes. Ezeket a kifejezéseket tévénézés közben gyűjtötte a cikkíró. Az anyaországiakról beszél, a példamutatókról. Szépirodalmi alkotásokban is gyakori jelenség, mert a posztmodern író arra törekszik, mint leképezze a mindennapi nyelvhasználatot, ettől lesz népszerű, olvasott, imádott, felmagasztalt, hiteles szerző. Nádas Péter azt mondja egy beszélgető-műsorban, hogy „azt értem alatta”. Régebben az írók-költők mondatait lehetett idézni, mert nyelvileg hibátlanok voltak. A magyar nyelv és irodalom oktatását célzó program, amiket a minisztérium kiad vagy megkövetel, az irodalomtörténet oktatásának kiiktatása a tantervből, ami nyelvi és nemzeti identitás megismertetésének egyetlen lehetősége volt Erdélyben, nagy jövő nem vár a magyar nyelvre ebben az országban. /Kuti Márta: Becenyelv vagy nyelvi globalizáció? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./
2007. február 2.
Ady Endre versei nyomán született előadást mutat be a Háromszék együttes. Vers, zene és tánc hármasának jegyében született a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes legújabb produkciója. Az Ölelésben (Ady-szerelmek) című előadást február 2-án mutatják be Sepsiszentgyörgyön. Az előadás rendező-koreográfusa a magyarországi Juhász Zsolt. A Háromszék Táncegyüttes legközelebb február 10-én látogat el Budapestre, a Sorsfordulók és az Erdélyország az én hazám című előadással. /Kovács Zsolt: Verses, táncos ölelés. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
Január 31-én a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium könyvtárában tartották meg a Mesevetélkedő megyei szakaszának döntőjét. – Az utazás megszervezése okozza a gondot – mondta Miklós Juliánna bethlenszentmiklósi tanítónő. Nagyváradon lesz a döntő. /Takács Ildikó: Várja őket Várad. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./
2007. február 2.
A Maros megyei törvényszéken állította ki munkáit Jakab Tibor marosvásárhelyi fotóművész, számos hazai és nemzetközi díj birtokosa. A 45 éves fotográfus nemrég az Amerikai Fotográfiai Társaság (PSA) életműdíját vehette át. A fotóművészt a törvényszék vezetősége kérte fel, hogy a volt királyi táblabíróság épületében állítson ki. A törvénybírók szerint a néhány napja látható képek pozitívan hatottak a pereskedők hangulatára. /Szucher Ervin: Jakab Tibor törvényszéki kiállítása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
A magyar kultúra napján, január 22-én Budapesten a Stefánia-palotában rendezik meg évről évre a Magyar Kultúra Napja gálát. Az ünnepséget megelőzi a palotakertben Balassi Bálint szobrának megkoszorúzása. Az ünnepség az évszázadok katonaviseletét felöltő honvéd hagyományőrzők bevonulásával, a Himnusz eléneklésével és a Szent Korona másolata előtti tiszteletadással kezdődik. Köszöntők után a kitüntetések átadása következik, az idén Chis Nicolae, Bánffyhunyad polgármestere kapta meg a XXI. századi béke emlékoszlopa elismerést, mert támogatta a város magyar lakosságának hagyományőrző törekvéseit. A gála díszvendége az idén két település volt. Az egyik a kárpátaljai Rahó városa, tizenhét ezer fős lakosságának tíz százaléka magyar. A másik bemutatkozó település a Székesfehérvár melletti Szabadbattyán. A Magyar Kultúra Lovagja címet 1999-ben alapították, évente több mint harmincan részesülhetnek ebben a kitüntetésben, olyanok, akik a határon innen és túl élő magyarság érdekében önzetlen munkát folytattak a művelődés terén. Másodszor avattak kolozsvári lovagot. Tavaly Tatár Zoltán közírót tüntették ki, idén dr. Gaal Györgyöt. A felolvasott indoklás szerint: „A kolozsvári egyetem angol–magyar szakos diákjaként részt vállalt az Echinox diáklap magyar oldalainak szerkesztésében. 1974 óta jelennek meg filológiai pontossággal szerkesztett kötetei. Kolozsvár magyar történelmi-művelődéstörténeti múltjának kutatója, népszerűsítője. Az egyház-, oktatás- és orvostörténet kutatója. Elnöke a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaságnak és a Házsongárd Alapítványnak. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. ” Ezek alapján a Kolozsvár Társaság javaslatára „A magyar kultúra határon túli ápolása érdekében kifejtett életművéért” kapta a lovagi címet. A felavatottak a Kárpát-medence minden magyarok lakta régióját képviselték. Erdélyből még négy személyt tüntettek ki idén. Sütő András posztumusz kapta meg a Magyar Kultúra Lovagja címet, továbbá Szőcs Lajos korondi néprajzkutató helytörténész és Both Aranka székelyudvarhelyi néptáncművész és -oktató részesült a kitüntetésben. A Kolozsvárról elszármazott, Svédországban élő Tar Károly pedig a több kultúra kapcsolatát elősegítőknek kijáró Egyetemes Kultúra Lovagja cím birtokosa lett. /(tge): Gaal György – a Magyar Kultúra Lovagja. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 2.
Székely Sárika Szurika – Éva lánya című önéletrajzi kötetét mutatták be s Kolozsváron, a Gaudeamus Művészeti Könyvesboltban. A házigazda, Koós Ferenc a közönség figyelmébe ajánlotta az üzletben kiállított zsidó származású festők albumait. Szilágyi Júlia irodalomkritikus rámutatott, hogy a szerző a gyergyói magyar kultúrájú zsidó család életének meghittségét mentette át papírra. /Ö. I. B. : Fájó emlékezet, önéletrajzban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
2007. február 3.
Lemondásra szólította fel Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök Mihai Razvan Ungureanu külügyminisztert, mert nem tájékoztatta őt arról, hogy három hónappal ezelőtt Irakban őrizetbe vettek két román munkást. /Lemond a külügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Az RMDSZ képviselőivel tárgyalt február 2-án Kolozsváron a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) küldöttsége: Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter és Eörsi Mátyás ügyvivő. Markó Béla két témában foglalta össze az elhangzottakat: az RMDSZ és az SZDSZ között fennálló régi jó kapcsolatot szeretnének kiaknázni az EU-integráció érdekében, illetve a gazdasági, és ezen belül főleg az informatikai fejlesztés terén ugyancsak már meglevő együttműködést kormányzati eszközökkel kívánják tovább mélyíteni. Közös koncepciót dolgoztak ki az SZDSZ és az RMDSZ Szabadelvű Körének szakértői a határon túli magyarság oktatási és kulturális támogatására a 2006–2010 közötti időszakra. Az SZDSZ támogatja Romániát az infrastruktúra, az ipari parkok fejlesztésében, valamint a két ország közös tőkealapjának létrehozását a gazdasági fejlesztés érdekében. A magyar fél, korábbi javaslata értelmében, mintegy 40 milliárd eurót szán e célra. Eörsi Mátyás kifejtette, hogy az SZDSZ-nek két partnere van Romániában, az RMDSZ és a PNL. /Román–magyar alap létrehozását javasolják. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./ Kóka János SZDSZ-es gazdasági és közlekedési miniszter az RMDSZ szabadelvű szárnyának és a Nemzeti Liberális Pártnak (NLP) a meghívására látogatott Erdélybe. Kifejtette, hogy a NLP-vel választási, pártszervezési, pártépítési – együttműködéséről tárgyalt, az SZDSZ és az RMDSZ kapcsolata felhőtlen. Szerinte mindkét fél azt gondolja, hogy határon túli politikáját Magyarország nem építheti a múlt sérelmeire, s hogy a kilátástalanság és az elkeseredettség kultusza helyett a gyarapodáscélzó együttműködés kultúráját kell meghonosítani magyar–magyar és magyar–román viszonylatban egyaránt, Erdélyre és Romániára nézve is. A magyaroknak nem kizárólag a romániai magyarság, hanem Románia fejlesztésén és integrációján kell dolgozniuk. Az SZDSZ fontosnak tartja az infrastrukturális kapcsolatok erősítését. Elvi döntést hoztak az RMDSZ vezetőivel, hogy a jelenleg százötven tagú eMagyar hálózatot másfélszeresre bővítik. Kóka hangsúlyozta, hogy a magyar költségvetésből a határon túli magyar programok támogatására szánt összegek növekedni fognak. A miniszter drukkol Romániának, hogy Kelet-Európa részeként a kelet- és közép-európai erőforrásokat gyarapítsa. /Tibori Szabó Zoltán: „Kifejezetten drukkolok Romániának” Interjú Kóka János magyar gazdasági és közlekedési miniszterrel. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Közös koncepciót dolgoztak ki az SZDSZ és az RMDSZ Szabadelvű Körének szakértői a határon túli magyarság oktatási és kulturális támogatására a 2006–2010 közötti időszakra. A javaslat alapelvei: fel kell vállalni a reformokat, a támogatásokat kiszámítható módon és ésszerű időn belül kell átutalni, továbbra is bele kell vonni a határon túliakat a döntésekbe. Tarthatatlan az a helyzet, hogy sok intézmény kizárólag a magyar költségvetési támogatásból létezik, miközben a támogatását mindeddig nem sikerült normatív alapra helyezni. Meg kell határozni azon intézmények körét, amelyeket normatív támogatásban kell részesíteni, s feltétellé kell tenni azt, hogy a pályázó a projekt költségeinek bizonyos részét saját vagy más forrásokból biztosítsa. /Felelős gondolkodást szorgalmaznak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Polgári engedetlenségi akció keretében a Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői február 2-án lebontották a budapesti Kossuth Lajos teret elkerítő kordont. A téren szolgálatot teljesítő rendőrök nem avatkoztak közbe. A Fidesz január 31-én felszólította az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy haladéktalanul intézkedjen a Kossuth téri kordonok felszámolása érdekében. A kormányszóvivő akkor válaszul azt közölte, hogy a téren álló kordonok eltávolítása a Budapesti Rendőr-főkapitányság hatáskörébe tartozik. A Kossuth teret október 22-ről 23-ára virradóra ürítették ki, és zárták le kordonokkal, műveleti területté nyilvánítva azt októberben és novemberben. Maga Szili Katalin házelnök is kérte nemrég a kordon felszámolását, a rendőrfőkapitány szerint azonban a parlament továbbra sincs biztonságban. A rendőrök február 2-án visszaépítették a kordonokat. Időközben demonstrálók érkeztek a helyszínre, akik megpróbálták megakadályozni a kordonok visszaállítását, velük szemben azonban a rendőrök határozottan felléptek. Estére 6-7000 ember gyűlt össze, zavargásokra nem került sor. Lendvai Ildikó (MSZP) szerint tragikus fordulóponthoz érkezett a Fidesz, mert soha nem volt még példa arra, hogy képviselők jogsértést kövessenek el, és hogy másokat is erre buzdítsanak. A magyar alkotmány súlyosan tiltja az önbíráskodást, ez pedig az volt – közölte. Herényi Károly (MDF) azt mondta: furcsának tartja, hogy a törvényalkotók maguk alkalmazzák a polgári engedetlenséget. Demszky Gábor, Budapest SZDSZ-es főpolgármestere szerint elfogadhatatlan és veszélyes a Fidesz akciója. Sólyom László köztársasági elnök úgy vélekedik: jogellenesen bontották le a kordont. /”Felszabadította” a Fidesz a Kossuth teret. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke tárgyalást kezdeményezne a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusával és Andrei Margaval, az Akadémiai Tanács elnökével a multikulturalizmus témájában, illetve amiatt, hogy a szenátus nem engedte meg a kétnyelvű táblák kitételét az egyetem épületében. Markó azzal vádolta az egyetem szenátusát, hogy kompromittálja magát ezzel a hozzáállással. „Ha magyar nyelven is oktatnak az egyetemen, akkor ennek a nyelvnek is jelen kell lennie az egyetem épületében” – mondta Markó. /Kétnyelvű táblákról tárgyalna Markó. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Több száz – magyar és román nyelvű – plakátot nyomtattak a Székelyföld autonómiájáért szervezendő belső, nem hivatalos népszavazás népszerűsítésére. A referendumot a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sepsiszéki szervezete szervezi meg 43 településen február 10. és 18. között. Sepsiszentgyörgyön több mint 250 önkéntes fog házról házra járni a mozgóurnákkal. A szervezők szerint a referendum megszervezésének költségei több mint 150 millió régi lejre rúgnak. Az SZNT sepsiszéki képviselői az elmúlt napokban tárgyaltak a népszavazásról a helyi polgármesterekkel, egyházi vezetőkkel, civil szervezetek vezetőivel, illetve az RMDSZ helyi szervezeteinek vezetőivel. /Több száz plakát a Székelyföld autonómiájáért szervezendő népszavazás népszerűsítésére. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./
2007. február 3.
Indul az európai parlamenti választásokon Tőkés László. A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa február 2-i ülésén megtárgyalta a kérdést, és úgy döntött, hogy támogatja püspöke független jelöltként való indulását. Egyúttal felkérik a gyülekezeteket, hogy az egyetemes imahéten kezdjék el a benevezéshez szükséges százezer aláírás összegyűjtését. Az igazgatótanács közleményben hozta nyilvánosságra álláspontját, amelyben sajnálkozását fejezi ki azért, hogy ,,az RMDSZ csúcsvezetősége folyamatosan elhárította a romániai magyar politikai és civil szervezetekkel való megegyezést közös erdélyi magyar európai parlamenti jelöltlista állítására nézve”. Határozatát azzal indokolta, hogy ,,egyházkerületünknek elemi érdeke a keresztyén értékek és a magyar érdekek méltó képviselete a megváltozott európai viszonyok között” – ugyanakkor köszönetet mond az EMNT-nek, az SZNT-nek, az MPSZ-nek, a Magyar Polgári Egyesületnek, a Magyar Ifjúsági Tanácsnak és az Erdélyi Magyar Ifjaknak azért, hogy közösen kérték meg Tőkés Lászlót a jelöltség vállalására. /Tőkés László indul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 3./
2007. február 3.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége állásfoglalásában nyomatékosan kéri a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium számára az iskola melletti sportpálya visszaadását, annak végleges megoldását Támogatják a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a gimnázium küzdelmét, mivel az iskola létének egyik alapvető feltétele a sportpálya biztosítása. /Állásfoglalás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2007. február 3.
A budapesti Legion Siculis (Székely Légió) irredenta rohamosztag értesítette a hargitai hatóságokat, hogy érkezik. Megküldte itteni programját, tagjai névsorát, fedőnevüket, sőt fényképeit is. Ennek köszönhetően ország-világ megtudta, hogy a különítmény február első hetében Hargitafürdőn szervez félkatonai kiképzőtábort, székelyföldi önkéntesekkel együtt gyakorolja a késdobálás, közelharc technikáját, ismerkedik a diverzió fortélyaival. Végső célja: Erdélyt Magyarországhoz csatolni, legalábbis a bukaresti Ziua napilap január 29-i számában ez állt. A Ziua – és visszhangjaként több kereskedelmi tévéadó – ismertette aknamunkájukat, bemutatta vezérüket, a sepsiszentgyörgyi származású Révész Tibort, valamint alárendeltjeit, akik a Bézbol, Hargi, Hassan, Kudi, Sniper, Zoro stb álnevekre hallgatnak. A Ziua ezelőtt 11 hónappal, 2006. március 9-én egész oldalt közölt a Legion Siculis irredenta szervezetről, ennek hargitai kiképzőtáborairól, amelyek harcosait Erdély elcsatolására készítik fel. Ezelőtt egy évvel szinte szóról szóra ugyanaz a mese, mint most. A székelyföldi, úgymond félkatonai szervezkedések hírverése nem 2006-ban kezdődött el. 1990. november 9-én a szélsőséges Romania Mare hetilap írta: „Több romániai magyar nemzetiségű fiatal Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziót. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzése céljából. ” Hosszú távra szóló, magyarellenes agitáció kezdődött, amit bizonyít, hogy öt év múlva, a Romania Mare 1995. november 3-i számában személyesen Corneliu Vadim Tudor pártvezér fogalmazta meg aggodalmát: „Az RMDSZ különítményei Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, miáltal Románia területi megcsonkítására törekszenek. ” Alig tíz nap múlva, november 13-án Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke, jelenleg a Nagy-Románia Párt főtitkára) azt kérte Ion Iliescu elnöktől, hogy Hargita és Kovászna megyében koboztassa el a magyar félkatonai szervezetek fegyvereit. A Ziua 1996. március 18-án hírül adta: fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres osztagai bevetésre kerüljenek Erdélyben. Ezt a sötét hagyományt folytatja a Ziua vészharangkongatása ugyanarról a Székely Légióról és vezéréről, Révész Tiborról. Mennyi a valóság? A Ziua elárulta magát: minapi, január 29-i cikkének internetes tálalásában, amelyet a kereskedelmi tévéadók is átvettek, a képernyőn megjelent egy „leleplező” színes fénykép, rajta magyar felirattal: Hegyimentő tábor, 1995. A Légió tehát nem katonáskodik, hanem a Hargita bércein edzőtábort szervez tagjainak. Erre utal internetes portáljának címe is: Hungarian Survival, tehát túlélés, de nem honfoglaló késdobálások. /Barabás István: Gyanús vendég. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 3./
2007. február 3.
A Szilágy Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács (SZIT) gyűlésén szó volt az egyeztető tanács frissítéséről, új szervezetek, csoportosulások munkába való bevonásáról. Balogh Lucian leköszönő elnök beszámolt az elmúlt év tevékenységeiről. A következő 2 évre Vékás Albertet választották meg SZIT-elnöknek, 3 évig pedig Szabó Tamás és Boncidai Botond lesz az alelnök. Az új elnökség célul tűzte ki a Szilágy megye ifjúsági szervezeteinek tagjaival és a nagyobb iskolák diáktanácsaival való személyes találkozást, és a megye más ifjúsági szervezeteivel való kapcsolatfelvételt. /SZIT közgyűlést szerveztek Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Megtartották a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet kétévente megszervezésre kerülő tisztújító közgyűlését, újabb két évre megválasztották Péntek László elnököt. A szervezet egyik alelnöke maradt Antal János polgármester, az ifjúsági kérdésekért felelős másik alelnök pedig ettől az évtől Antal István iskolaigazgató lesz. Idén is megemlékeznek március 15-éről. /D. I. : Kőrösfő. Eseménydús év előtt a Rákóczi Kultúregylet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Csép Sándor, aki a média körében kifejtett tevékenységéről ismert, a népességfogyás meggátolását tekinti szívügyének. Korábban felfigyelt Kalotaszegre, ahol nagyon elterjedt az egykézés. Ezért született meg az Egyetlenem című filmje, a témára pedig öt-tízévente visszatért. Csép Sándor kezdeményezte az Áldás-Népesség Mozgalmat, azzal az elgondolással, hogy konkrét segítséget nyújthasson azoknak, akik több gyermeket vállalnak. – A mozgalom mellé állt Tőkés László püspök, aki szintén szívügyének tekinti a nemzetfogyás problémáját. Félixfürdőn rendeztek 2004-ben egy konferenciát, ahol a civil szféra több száz képviselője vett részt. Désháza Szilágy megyei falucskában évtizedek óta többen születnek, mint ahányan elhaláloznak. Derűs, kedves, kiegyensúlyozott emberek lakják a falut. Olyan támogatójuk is volt, aki jelentős földterületet ajánlott fel Kolozsfürdőn az időközben bejegyzett Áldás-Népesség Társaságnak. A telek parcellázása után nyaralókat építenének, amelyek bevételéből szintén a nagycsaládokat támogatnák. Újabb konferenciát szerveznek február 21-én, ezúttal Marosvásárhelyen, regionális jelleggel. Itt az előadásokon kívül két nyárádszeredai, tízgyermekes családot díjaznak, jelentős összegű anyagi támogatást is juttatva számukra. /Csép Sándor: Áldást a népességnek, kedvet a gyerekvállaláshoz. Nagycsaládosokat díjaz az Áldás-Népesség Társaság. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./
2007. február 3.
Ritkán fordul elő Marosvásárhelyen, a Bernády Házban, hogy egyszerre két, Gyergyóalfaluhoz kötődő tárlatnak adnak helyet. A földszinten a Vadárvácska képzőművészeti alkotótáborban született munkák láthatók, az emeleti galériákban pedig azon fotókiállítás képei, amelyeket szintén Gyergyóalfalun, de az ottani fotótáborban készítettek. /Nagy Botond: Vándortárlat Gyergyóalfaluból. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 3./
