Gyergyóditró önkormányzata hivatalosan is megfogalmazta: szienitbánya helyett tavakra, kempingre, turizmusra szavaznak, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák a poros, zajos, kopár bányavidék létesítését. A 26 beígért munkahely nevetséges egy ötezer fős községnek, valamint rengeteg nyersanyagot visz el a vállalkozás, amelynek az itteni nyeresége nulla, a hátramaradt kár viszont maximális. /Barabás Márti: Egyhangú népakarat: Ditróban nem lesz bánya. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
2008. április 30.
A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete Az év fiatal könyvtárosa elnevezésű díjat Jakab Annának, a Kájoni János Megyei Könyvtár munkatársának adta át Gyergyószentmiklóson, sokoldalú és kiváló szakmai felkészültségéért, az információs technológia és az új műszaki vívmányok könyvtári alkalmazása területén végzett tevékenységéért. /Az év fiatal könyvtárosa. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 30./
2008. április 30.
Megdöbbentő hír, miszerint Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió egykori pártfőtitkára is – feltehetően – vétkes a néhai II. János Pál pápa elleni, 1981-es sikertelen merényletben. Gorbacsov érintettsége egyelőre feltételezés. Ez az eset rávilágít arra, hogy az egykori kommunista tömb országainak közelmúltja számtalan olyan titkot rejteget, amely csak késve vagy egyáltalán nem kerül napvilágra. Ennek a múltnak a legsötétebb fejezeteit valószínűleg soha nem tárják fel, nem tárhatják fel, mert ezek lényegéhez tartozik a titkos(ított)ság, az elrejtettség. (Az ügynökleleplezések csak a jéghegy csúcsát jelentik.) A titkos jelleghez pedig hozzátartozik a hazugsággyár, amelyre példa, ahogyan a katyni mészárlást évtizedekig sikerrel varrták a németek nyakába. Az oroszok 1990-ben ugyan félszájjal elismerték bűnösségüket, de az igazi katarzis csak nemrég következett el, a művészet (és nem a politika!) révén: Andrzej Wajda Katyn című megrázó filmjének bemutatásával. /Papp Attila Zsolt: Titkok és hazugságok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30
2008. április 30.
Április 27-én, vasárnap zsúfolásig megtelt Majláthfalván a katolikus templom a 11 pap és egyházi méltóság részvételével megtartott koncelebrációs szentmisén. Böcskei László áldást mondott a közelmúltban felújított parókia épületére, majd a szentmisét követően felszentelte az egyházmegye egyik büszkeségét, az Árpád-házi Szent Erzsébetnek felajánlott ravatalozó kápolnát. Kapor János plébános két nyelven mondott köszönetet a ravatalozó megépítéséhez szükséges pénz megszerzéséért. A templomból kitóduló tömeg a feszületet követve vonult a temetőhöz, élükön a temesrékasi fúvószenekarral. A kápolnát Böcskei László általános helynök szentelte fel. Baracsi Levente beszolgáló református lelkész köszönetet mondott, amiért a majláthfalviak befogadták a kicsiny református közösséget. /Balta János: Az egyházmegyében is páratlan. Felszentelték a Szent Erzsébet kápolnát. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 30./
2008. április 30.
Néhány vállalkozó kedvű fiatal tavaly nyáron két héten át szekerekkel és kocsikkal járva a Dicsőszentmárton környéki falvakat, színházi előadást tartott olyan településeken is, ahol évtizedek óta nem jártak színjátszók. Az Erdélyi Vándorszínház csapata 2007. július 8-án a Kolozsváron az Állami Magyar Színház próbatermében alakult kolozsvári és marosvásárhelyi színművészeti szakos hallgatókból. A társulat Csuja László, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem forgatókönyvíró szakos diákjának vezetésével és Tompa Gábor igazgató-rendező támogatásával kezdte meg munkáját. Faluról falura vándorolva közel 1200 néző előtt játszottak. Csupán egy rögzített cselekményváz állt a színészek rendelkezésére, előre megírt szövegkönyv nélkül minden alkalommal más formmt öltött az előadás: a játszók beépítették az adott hely jellegzetességeit, tárgyait, folyamatosan bevonták nézőiket is a játékba. Az Erdélyi Vándorszínház nyáron újabb előadást szeretne létrehozni, most a Szatmárnémeti környéki falvakban. /Bonczidai Éva: Vándorszínház a 21. században. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
A kolozsvári magyar joghallgatók Jurátus Köre április 21–22. között megrendezte a már hagyományossá vált bukaresti parlamentlátogatást. A parlamentben Markó Béla, az RMDSZ elnöke elbeszélgetett velük. A Környezetvédelmi Minisztériumban Korodi Attila minisztert Dósa Szilárd tanácsos helyettesítette. /Jurátus kiruccanás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
Április 10–12-e között Kolozsváron zajlott a sok kreativitást, közgazdasági ismeretet igénylő vetélkedő, az OMEV (Országos Menedzsment Esettanulmány-oldó Verseny). A Kolozsvári Közgazdász Klub által szervezett versenyen négyfős csapatok versenyeztek. Április 24–26-a között Csíkszeredában az OMEV-et Sapientia Egyetem, illetve a Bölöni Farkas Sándor Szakkollégium szervezte. A csapatok között magyarországiak is voltak. /Oldottunk esetet…. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
Lakatos András, az RMDSZ oktatási alelnöke szervezésében tankönyvíró konferencia kezdődött Kolozsváron, jelen volt Pásztor Gabriella államtitkár is. A képzés második fele már tantárgyakra lebontva történik, a következő helyszín valószínűleg Budapest és Debrecen lesz. /N-H. D. : Tankönyvíró konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
Szatmárnémetiben rendezték meg a magyar nyelv és irodalom országos tantárgyversenyét, a Mikes Tantárgyversenyt. Kétszáz diák várta az eredményhirdetést. /Sike Lajos: A szó volt a tett Szatmáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
2008. április 30.
Dr. Demény Piroska, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nevelési aligazgatója elmondta, a kollégium több olyan továbbképzést szervezett, amelyek a pedagógusok módszertani megújulását és modern ismeretek átadását segítették elő. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE), illetve a gyulafehérvári Tanítók Háza közreműködésével folytatták az óvónők, illetve tanítók Magister nevű képzésének megszervezését. Fehér megye magyar óvónőinek és tanítóinak lehetőségük nyílt magyar nyelvű továbbképzésen részt venni Nagyenyeden. Az Apáczai Közalapítvány egymillió forintos támogatásának köszönhetően a képzést kiterjeszthették a magyar nyelven tanító tanárokra is. Neves anyaországi és erdélyi szakembereket hívhattak meg képzéseikre. Idén folytatják a szakmai továbbképzéseket: együttműködnek a magyarországi Drámapedagógiai Társasággal és a budapesti Alela Műhellyel. A szülők igényeit felmérve vezették be az elemi osztályok számára a délutáni korrepetálást. Kisdiákok számára működtetik heti rendszerességgel a Mesekuckó tevékenységeit. Az iskola hagyománnyal rendelkező eseménye a gólyák irodalmi bemutatkozása, illetve a gólyabál. A kollégium diákjai tavaly több versenyen bizonyították helytállásukat, felkészültségüket. Népi táncegyüttesük és a Collegium Gabrielense régizene-együttes fellépéseivel népszerűsítette az iskolát. Tavaly meghirdették a Pápai Páriz Ferenc diáktudományos pályázatot. A Fenichel Sámuel nevét viselő diákkör tagjai külföldi neves tudományos ülésszakokon vettek részt. A tavalyi tanévben megalakult az Erdélyi Magyar Ifjak nagyenyedi szervezete, amely a Bethlen-napok alkalmából irodalmi – zenés összeállítással mutatkozott be. Áprilisban tartották a hagyományos szórványszínjátszó találkozót, melyre közel 250 gyermek érkezett Erdély minden részéből. /Simon Zsuzsanna: Folyamatos fejlődésben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium. Beszélgetés dr. Demény Piroska nevelési aligazgatóval. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
Tizennyolcadik alkalommal szervezte meg a Riszegtetői Ifjúsági Majálist a körösfői RMDSZ és a Kós Károly Kulturális Egyesület. A népdalversenyt egyéni és csoportos kategóriában is megrendezték. /Riszegtetői Ifjúsági Majális. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
A múlt hét végén immár kilencedik alkalommal került sor Szamosújváron a „Csodaszarvas nyomában” elnevezésű országos rovásírásversenyre. A rendezvényen 340 fiatal vett részt 11 erdélyi megyéből. A nyitott programok keretében közműves műhelyeket, kiállításokat, közhasznú munkát (kitakarították a Kis-Szamos partját), Szent György-napi megemlékezést, könyvbemutatót és kulturális tevékenységeket (táncház, filmklub) szerveztek a házigazdák, azaz a helybeli 51. számú „Czetz János” cserkészcsapat lelkes tagjai. A Téka Oktatási Központban bemutatták Zamoráné Cseh Márta Rovásemlékek Désen, illetve Barabási Enikő Eredmények, kérdések és felvetések a bolognai rovásemlék vizsgálatában című munkáját. Megrendezték a Rovásírásunk a XXI. században kerekasztal megbeszélt is. /Erkedi Csaba: Szamosújvár. A csodaszarvas nyomában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
A KépVIDÉK Alkotócsoport válaszolt Ütő Gusztáv képzőművész véleménynyilvánítására, aki kifogásolta a ,,...kiöregedve és elhagyatva, a székelység ittlétének, múltjának és jelenének élő bizonyítéka a falu” szemléletet. A KépVIDÉK Alkotócsoport tagjainak egyik fő célkitűzése az eltűnő értékek megörökítése. A ráncos arcú, idős vidéki emberek tisztességgel és becsülettel végigküzdött élete mindenki számára értéket jelent. Az eltűnő értékek mellett a kiállítási anyagok között láthatók vidám vidéki gyerekek is. /KépVIDÉK Alkotócsoport: Ki nem szereti a frissen sült kalács illatát? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2008. április 30.
Nagyon sok program várja az érdeklődőket a Szent György-napokon, a városünnepélyen, Sepsiszentgyörgyön. Sajtófotó-vándorkiállítás mellett Nem eladó / Not for sale című, fiatal háromszéki művészek képeslapjait bemutató kiállítás nyílt a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában. Aki nem juthat el a helyszínre, a képeslapokat megtekintheti a www.magma.maybe.ro honlapon. Székelyföld egy angol szemével címmel nyílt meg Paul Glendell fényképkiállítása. A Park vendéglőben dzsesszkocsma nyílt, több együttes fellépett. /Örök dokumentumok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./
2008. április 30.
A Sepsiszentgyörgyön április 30-án véget érő 15. Országos Diákszínjátszó Fesztivál (ODIF, vagy ahogy a szervezők elkeresztelték, Fiatalok Színházi Találkozója) az eddigiektől eltérő volt. Az eddigieken díjakat osztogattak, és az előadásoké volt a főszerep, a mostani nem volt versenyjellegű. Szakmai beszélgetések, gyakorlati műhelymunkák mellett volt színháztörténeti előadás, hivatásos színházak előadásainak vetítése, színpadi folyamatok elemzése, még fesztiválújság is született. Az Erdély tizenhat városából érkező, közel háromszáz diák hat napig élt, tanult, alkotott Sepsiszentgyörgyön. Fazakas Misi és csapata jó házigazdának bizonyult, megteremtették a szabadidős színjátszóiskolát. /Fekete Réka: Színjátszóiskola (Szent György-napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2008. április 30.
Sepsiszentgyörgyön a Szent György-napok idején április 29-én rendezték meg a sepsiszentgyörgyi könyvszerzők író-olvasó találkozóját, 30-án a Bod Péter Megyei Könyvtárban Derűs irodalomóra a Cimborával címmel a gyermekolvasók Kovács András Ferenc költővel találkoznak. A poétát Farkas Kinga, a Cimbora főszerkesztője fogja kérdezni. /Sylvester Lajos: Tollforgatók forgolódása (Szent György-napok) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2008. április 30.
Eldugott települése a Zabola községhez tartozó Székelypetőfalva a felső-háromszéki Mezőföldnek. Háromszéken még két, székely előtaggal rendelkező falu található: Székelyszáldobos és a szintén mezőföldi Székelytamásfalva. Petőfalvának 168 lakosa van, lakosság fele magyar cigány, elöregedett a település. Akárhol leásnak, borvizet találnak, mégsem húzhat belőle hasznot a petőfalvi ember, mert nincs borvíztöltő, sem gyógyfürdő. A feltörő borvíz alakította ki a Petőfalvi Fortyogót. A hideg strandfürdőt a két világháború között építették, s most pályázati úton felújították. Hiányzik egy jó út, most kezdenek aszfaltozni. Közel a faluhoz sepsiszentgyörgyi régészek majdnem háromszáz sírból álló kora középkori magyar temetőt tártak fel, ez mutatja, hogy itt már a XII. század közepén szervezett magyar település létezett. Székelypetőfalva zöme római katolikus. Lelki gondozásukat Péter Sándor plébános végzi, aki nemrég vette át az imecsfalvi anyaegyház vezetését. /Kisgyörgy Zoltán: Boszorkánykonyha a föld alatt. Templom a Mezőföld közepén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./
2008. április 30.
A korondi Hazanéző, a Firtos Művelődési Egylet folyóiratának A Tűzhely című havi közéleti melléklete 4. számában Bölöni Domokos emlékezett arra, hogy a Firtos Művelődési Egylet tizennyolc éves lett, 1992-ben alakult. /A Tűzhely (Korond), I. évf. 4. szám, április/
2008. április 30.
Hetven, Sepsiszentgyörgyön élő könyvszerzőt leltároz fel az a kötet, amelyet április 29-én mutattak be a Szent György-napok keretében. A Sepsiszentgyörgyi kortárs könyvszerzők – 2008 című kötetben olyan alkotók kaptak helyet, akik a városban élnek, és legalább egy könyvük megjelent, szerkesztője Péter Sándor magyar irodalom szakos tanár. A kötet 300 példányban látott napvilágot, melyben a legfiatalabb alkotó a 29 éves Ungvári László Zsolt költő, a legidősebb pedig a 87 éves Gocz József hadtörténetíró. /Kovács Zsolt: Könyvszerzők leltárja. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./
2008. április 30.
1885. április 12-én alakult meg Haller Károly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagytermében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból 1991. április 20-án Brassóban támasztottak fel az újjáalakulás tényét rögzítő közgyűlésen, ahol megválasztották Dávid Gyulát elnöknek és Kötő Józsefet főtitkárnak. Az EMKE története megtalálható a Művelődés 1995. évi augusztus–szeptemberi összevont százlapos számában. Ma már dokumentumértékű ez a külön kötetként is megjelent összefoglalás, amely első ízben vette számba a 89-es decemberi fordulat után gomba módra megszaporodott romániai magyar egyesületeket is. 1992-től osztják ki az erdáélyi szellemi élet, közművelődés személyiségeinek nevét viselő EMKE-díjakat. A 2007. évi EMKE-díjak: Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítést segítő gazdag publicisztikai tevékenységéért, Kacsó András-díj a Háromszék Népi Együttes Zenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoni és határon túli népszerűsítéséért, minőségi műveléséért, Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak, az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlése terén végzett kiemelkedő kutatói tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyképes magyar közösség létrehozásáért végzett közművelői tevékenységéért, Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zenepedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalom terén végzett munkásságáért, Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain kívül működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerű és nagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú tehetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgálja és az erdélyi magyar, román és német színjátszás egymás felé fordulását segíti, Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi színpadi szó nemesítő erejébe vetett hitéért, mindig megújulásra kész emberábrázoló művészetéért, Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak, színjátszásunk kiemelkedő hagyományának ápolásáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedő érdemeiért, Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolérhetetlen művészi érdemeiért és az alkotói közösség érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Könyvtár állományának elkötelezett és szakszerű gondozásáért, Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az 1990-ben létesített nyelviskola működtetéséért, biztosítva több ezer személynek az idegen nyelvek oktatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését, gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtő, kultúrapártoló tevékenységéért. Életmű-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyományát folytató félévszázados munkásságáért, kultúrahordozó szép könyvek kivitelezéséért, Laskay Adrienn művészeti és oktatói tevékenységéért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesítésében szerzett érdemeiért. /Szabó Zsolt: EMKE-díjak 2007. = Művelődés (Kolozsvár), 2008. április/
2008. április 30.
Aki tanulmányozza a csángók életét, értetlenül áll a sorozatos elutasítás előtt, amellyel az egyházi szervek fogadták a csángók kérését, hogy anyanyelvükön, magyarul hallhassák a misét. A román hatóságoknak az anyanyelvi oktatásra, a szabad nyelvhasználat megtagadására vonatkozó politikája viszont érhető: nekik nincs szükségük nemzeti kisebbségre egy olyan régióban, amelyet színtiszta nemzeti területnek mutatnak meg a nagyvilágnak. Kevésbé ismert, hogy Moldva tudós kutatója, rövid ideig fejedelme, Dimirie Cantemir a Descriptio Moldaviae /1716/ című latin nyelvű munkájában a csángókat Moldva magyar anyanyelvű katolikusoknak írta le. Viszont Ioan Robu, Bukarest római katolikus érdeke szerint „a csángók csángóul beszélnek”…A moldvai csángók legismertebb szólólója, Domokos Pál Péter több mint másfél évtizede, 1992-ben távozott közülünk. Helyét senki sem vette át, de akadnak, akik makacs szívósággal nem törődnek bele a csángók beolvadásába. Egyikük Ferkó Zoltán, aki a közelmúltban Rómáig kerékpározott a magyar anyanyelvű misék ügyében. A csángókérdés megszállottja a székelyudvarhelyi Bálint Mózes is, az ottani szerszámkészítő gyár nyugalmazott mestere. Több mint két évtizede fáradhatatlanul járja a moldvai csángó falvakat, írja krónikáit, jelentéseit, nyílt leveleit. Most könyvvel rukkolt elő. Először Kallós Zoltán néprajzkutató segítségével indult el az a kis csapat, melynek tagja, krónikása lett Bálint Mózes. Bálint Mózes 1990-2007 között készített feljegyzései megjelentek Testvérmentő /Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely, 2008/ címen, a Gondolkodó magyarok sorozat 2. kiadványaként. A szerző megírta, hogy útjai során társa volt sokszor a budapesti dr. Atzél Endre, a csángók Bandi bácsija, akit könyvében „Ingajáratnak” nevezett. Atzél Endre váratlanul bekövetkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott, segített – ingajáratban. /Ujj János: Ismét a csángókról. = Szövétnek (Arad), 2008. április/
