udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 111 találat lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-111
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Kolcsey Ferenc Egyesulet (Arad)

2008. június 13.

Aradon a Kölcsey Színpad kettős búcsúelőadást tartott. Radványi Ákos Shakespeare-paródiái után a Kocsonya Mihály házassága 57. előadását láthatta a szép számú közönség. Az előadáson kizárólag csikys tanulók léptek fel. Kettős búcsú, egyrészt a Kölcsey Színpad évadzáró produkciója, másrészt Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület újraindítója, a Kölcsey Stúdió, majd Színház megteremtőjének búcsúestje is. Az Aradra csöppent, majd hosszú évtizedekig itt ragadt tanárember eltávozik. Többen is feltették a kérdést: ki folytatja majd munkáját? /Kiss Károly: Kölcsey-búcsúelőadás. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

2008. október 9.

Pávai Gyula kettős könyvbemutatót tartott Aradon, az evangélikus-lutheránus templom imatermében. A vértanúk sírja című kötet Ficzay Dénes /Arad, 1921. dec. 27. – Arad, 1985, márc. 2./ által már 1960-ban véglegesített visszaemlékezésekből, jegyzőkönyvekből és újságcikkekből az aradi 13 utolsó napjairól, majd földi maradványaik kalandos-keserű sorsáról szól. A rendszerváltásig gondolni sem lehetett kinyomtatására, majd azt követően is közel két évtizednek kellett eltelnie, amíg nyomdafestéket látott. Most az aradi evangélikus-lutheránus egyház anyagi támogatásával jelenhetett meg, Pávai Gyula rendezte sajtó alá, és látta el előszóval. Pávai Gyula, a Kölcsey Egyesület 1990-es újraélesztője nyilvános búcsúnak is szánta a mostani fellépését, erre az alkalomra időzítette a Tanítóbácsi című regénye második kötetének a bemutatását is /az első részt másodszor is kiadták/. Pávai Gyula Marosvásárhelyre költözött. /Kiss Károly: Pávai Gyula nyilvános búcsúja. Kettős könyvbemutató. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./

2008. december 17.

December 16-án bemutatták Aradon a Tulipán könyvesboltban az Aradi Kölcsey Egyesület által kiadott 17. Fecskés könyvet: Pataky Sándor: Feljegyzések az aradi vértanúsírok feltárásáról. Pataky Sándor rajztanárt, festőművészt a megjelentek egy része még személyesen ismerte, de a könyv témája, az aradi 13 sírjának feltárása 1932–33-ban, a nagy árvizet követően természetesen önmagában is rendkívül érdekes. A könyvet gondozó Pávai Gyula az előszóban ismertette a szerző életútját, valamint a kézirat keletkezésének körülményeit. A kézirat megszületésében és fennmaradásában nagy szerepe volt Ficzay Dénesnek (1921-1985), Arad kiváló helytörténészének. A könyv az aradi evangélikus-lutheránus egyház anyagi támogatásával jelenhetett meg /Jámbor Gyula: A 17. „fecskés” Pataky-könyv a vértanúsírok feltárásáról. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 17./

2009. január 22.

Két, Aradon megjelentetett könyvet mutatnak be Kolozsváron január 23-án, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén. A vértanúk sírja. Összegyűjtötte Ficzay Dénes, sajtó alá rendezte és előszóval ellátta Pávai Gyula (az Evangélikus Egyház kiadása); Pataki Sándor: Feljegyzések az aradi vértanú-sírok feltárásáról. Arad, 1934 (a Kölcsey Egyesület kiadása, 2008.) A köteteket Pávai Gyula magyar nyelv- és irodalomtanár, Arad művelődéstörténetének kutatója ismerteti. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

2009. január 24.

A magyar kultúra napján tartotta meg az aradi Kölcsey Egyesület beszámoló és tisztújító ülését. Újraalakulása, 1990 óta ilyenkor is megemlékezik az egyesület tagsága névadójáról. Idén nem nézhetett túl optimista várakozással a Kölcsey Egyesület csökkenő számú tagsága a közgyűlés elé: Pávai Gyula elnök Marosvásárhelyre költözött, nem vállalhatja tovább az egyesület vezetését. Szokás szerint ezúttal is átadták Az aradi magyar kultúráért elnevezésű Kölcsey-oklevelet és mellé egy (Dinyés László budapesti művész készítette) Kölcsey-plakettet. Idén a megtiszteltetés Kövér Gábort és Ódry Máriát érte. Előbbiről Pávai laudációjában azt mondta: az Egyesület legrégibb tagja a legidősebb (98 éves) aktív magyar ember Aradon, kincsesbányája az emlékeknek, ápolója a hagyományoknak. Az Ódry Mária képzőművész sokoldalú munkásságát méltató laudációt (a szerző Berecz Gábor, az Egyesület titkára távollétében) Ruja Ildikó olvasta fel. Az elnöki beszámolóban Pávai Gyula megemlítette az elmúlt évi rendezvényeket – kulturális műsort, könyvbemutatót, megemlékezést az elhunyt Szűcs Sándorról. A színjátszók vezetését Faragó Zénó (jelenleg temesvári) színművész vette át. Pávai említette az egyesület lapját, a Havi Szemlét. A Kölcsey Egyesület nem kapott támogatást, az RMDSZ mellőzte őket a Fábián-szobor felavatása kapcsán, kifelejtették az egyesületet a tavalyi aradi magyar napokról. Kemény bírálat hangzott el az Egyesület tisztségviselőiről, Lehoczky Attila alelnökről és Berecz Gábor titkárról különböző ügyek kapcsán. Lehoczky Attila visszautasította a vádakat, a későbbiekben (bár javasolták) nem volt hajlandó tisztséget vállalni. Király András, a megyei RMDSZ és a Szabadság Szobor-Egyesület üdvözletét tolmácsolva együttműködésre szólított fel, azt javasolva az újonnan megválasztandó Kölcsey-vezetőségnek és a többi aradi magyar kulturális szervezetnek, hogy üljenek össze, és beszéljék meg a teendőket. Az ezután következő tisztújítás majdnem teljes kudarccal végződött. Elnök és alelnök nem került, s Cziszter Kálmán áthidaló javaslatára úgy döntöttek, hogy az új tisztségviselők megválasztásáig a jelenlegi testület maradjon a vezető. /Jámbor Gyula: Kövér Gábor és Ódry Mária a Kölcsey-díjas. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

2009. február 16.

Annak idején úgy mutatták be John Reed Tíz nap, amely megrengette a világot című riportkönyvét, mint olyan írást, amelyet dokumentumként lehet használni az orosz bolsevik forradalom történetének írásakor. Résztvevője volt a történéseknek, megőrizte teljes objektivitását. Azután, mint annyi más hasonló mítoszról, kiderült, hogy nem fedi teljesen a valóságot. Az amerikai újságíró ugyanis kommunista-szimpatizáns volt, s leírásába „belecsúszott” néhány szándékos csúsztatás. Vladimir Iljics Leninék talán jól megfizették érte, mert róluk, az egész bolsevik összeesküvésről kedvező imázst teremtett a világban. – Az aradi temetőkben minden ígéret ellenére a magyar feliratú sírokat eladják, hogy a régi aradi családok kriptái, sírkertjei új tulajdonosok kezébe kerüljenek. Néhány évvel ezelőtt a cikkíró, Ujj János a jelenlegi alpolgármesterrel végigjárta a Felsőtemetőt, s felíratták azon magyar neves személyiségek sírjait, amelyeket nem lehet eladni, a sírköveket nem szabad eltávolítani. Alig néhány hónappal később egy magyar színésznő sírköve eltűnt. Amikor Ujj János gondnoktól érdeklődni szeretett volna, az irodában egy másik személyt talált. A régi gondokot menesztették, az új nem tudott semmiféle listáról. Azóta is folyik a régi sírok módszeres felszámolása. 2008-ban két olyan síremléket tüntettek el, amely alatt nyugvók hozzátartoztak az aradi magyarság kultúrtörténetéhez. A Nachtnébel-Csiky-Aszlán család síremléke az egyik, itt nyugodott Csiky Gergely édesanyja, húga, Ilka, sógora, Nachtnébel Ödön, az ő leányuk és vejük. Egyik napról a másikra eltűnt a kőkereszt, a friss sír tulajdonosa hamarosan egy másik síremléket tesz a régi helyébe. Felszámolták továbbá a Szőllőssy István-síremléket is, eltűnt a betonkoszorús, kőlappal fedett, fejpárnás teljes síremlék. Az évtizedeken keresztül az aradi Kölcsey Egyesület titkári tisztjét viselő tanár maradványainak helyét legfeljebb az idősebb aradiak tudják, az ő kihaltukkal végérvényesen kiesik a köztudatból. Egy jeles aradi család külföldön élő leszármazottja érdeklődött a temetőgondnokságon: hogyan tudná megvásárolni elődei sírját. Ő már nem a család nevét viseli. Csak akkor van eshetősége a sírkert megmentésére, ha közjegyző által hitelesített okmányokkal igazolja egyenes ági leszármazását. Mi lenne a jó megoldás a sírok megmentésére? Nagyváradon találtak egy megoldást: egy felszámolt temetőből a jeles személyiségek síremlékeit egy templomkertbe szállították, ott állították fel azokat. Vajon Aradon nem lehetne ugyanígy megoldani? /Ujj János: „Temetett” örökségünk. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 16./

2009. február 27.

Február 24-én zajlott Aradon a Kölcsey Egyesület második tisztújító ülése. Az első, január 22-én nem tudott dűlőre jutni, mert nem akadt jelentkező az egyesület új elnökének tisztségére. Új elnökre azért volt szükség, mert az eddigi, Pávai Gyula tanár Marosvásárhelyre költözött. Berecz Gábor titkár beszámolójából kiderült: az egyesület az 1990-es évek elején 115 tagú volt, a tavaly kibocsátott új tagsági könyveket 34-en vették át. Elmondta azt is, mit kellene a továbbiakban tenni: folytatni a színjátszó tevékenységet, megjelentetni a Havi Szemlét, tovább vinni a könyvkiadást a helytörténetet, irodalomtörténetet felkaroló Fecskés könyvekkel (ezek gondozására később a tiszteletbeli elnököt kérték fel), valamint aradi vagy Aradhoz közelálló szerzők könyveinek megjelentetésével, kiosztani továbbra is a Kölcsey-díjakat. Berecz Gábor elnöknek a jogi végzettségű Jankó András ny. rendőrtisztet javasolta, aki egy évre vállalta a megbízatást, s elmondta terveit, amelyek között szerepel a Kölcsey képzőművészeti és zenei tevékenységének beindítása kiállításokkal, kórustalálkozóval. Megválasztották a Kölcsey Egyesület elnökének Jankó Andrást, alelnöknek pedig Ruja Ildikó tanárnőt. /Jámbor Gyula: Jankó András a Kölcsey Egyesület elnöke. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 27./

2009. február 28.

Pávai Gyula tanár 18 évig, a rendszerváltás utáni 1990-es újraalakulástól napjainkig fenntartotta a Kölcsey Egyesületet, irányította a Kölcsey Színpad munkáját. Sok embernek egész további életét befolyásolta az a pár év, amit a színpadon töltöttek, például Faragó Zénó életét, aki színész lett. Pávai tanár elköltözése óta Faragó Zénó a Temesvári Állami Színház jelenlegi, a Kölcsey Színpad régi tagja tanította be a darabokat. Jankó András, a Kölcsey Egyesület új elnöke felkérte Pávai Gyulát, szedje össze a színpaddal adatokat, hogy azokat kiadhassák egy kis kötetben. /Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke: Bemutató a Kölcsey Színpadon. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 28./

2009. március 21.

Március 19-én Aradon, a Kölcsey Egyesület estjén előbb a Vox Angelicus vonósnégyes lépett fel, következett Czernák Ferenc A világ, ahogyan látom, prózában és versben című előadása. Előadásának üzenete egyértelmű volt: önismerettel megtartani önazonosságunkat. Az esten szó volt az Info TV magyar adásának megmentéséről. Jankó András Kölcsey-elnök ismertette a cég vezetőivel folytatott tárgyalások újabb fejleményeit: havi 300 eurós stúdióköltség szükséges, amelynek fejében hetente négyszer egy-egy órás, ráadásul főidőben, azaz 20–21 óra között leadott magyar nyelvű, részben élő műsort biztosítanának. A Kölcsey Egyesület olyan cégeket keres, amelyek érdemesnek tartják főidőben hirdetni egy magyar nyelvű Arad megyei tévéműsorban, és ezzel egyúttal támogatni is azt. /Kiss Károly: Ha egy-két magyar összeborul... = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

2009. április 2.

Április 1-jén megtelt Aradon a Jelen Ház kávézója, ahol a Jelen Galéria vendégül látta az első alkalommal megrendezett Kölcsey-tárlatot. A Kölcsey Egyesület nemrég megválasztott új vezetősége úgy döntött: a hagyományos rendezvényeken kívül újabbakra is gondol, így kért fel aradi magyar képzőművészeket, hogy együtt állítsanak ki munkáikból. Brittich Erzsébet, Eisele-Szűcs Zoé, Kett Groza János, Laukó Katalin, Móré-Sághi Annamária, Ódry Mária, Simó Margit, Siska-Szabó Hajnalka, Szép Zoltán és Takács Mihály két-két alkotása került a falakra. Mind a szervező Kölcsey Egyesület, mind a házigazda Jelen Galéria ezért arra kéri a most kimaradt művészeket, hogy a következő csoportos kiállításon legyenek jelen. A tárlatot házigazdaként Böszörményi Zoltán köszöntő szavai nyitották meg, majd Jankó András elnök ismertette a Kölcsey Egyesület terveit, amelyek nemcsak további tárlatokat, hanem zenei elképzeléseket is tartalmaznak. /Kiss Károly: Kölcsey-tárlat a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

2009. június 13.

Aradon a korabeli civilszervezetek, mindenekelőtt a Kölcsey Egyesület, a Honvédegylet, a Kossuth és az Asztalos Asztaltársaság, a Színügyi kiharcolták a hármas célt, amellyel méltó emléket állítottak az 1849. október 6-án a várban és a közeli mezőn kivégzett 13 honvédtábornoknak: a vesztőhelyi obeliszket, a Szabadság-szobrot és a ‘48-as ereklyemúzeumot. A vesztőhelyi obeliszk, a Szabadság-szobor túl nagy szálka volt Ferenc József szemében. Az aradi szoboravatásról 1890. október 6-án –óvatosságból – testületileg hiányoztak a politikusok. Voltak Arad város, a megye egykori szellemi nagyságaira utaló táblák is: Munkácsy Mihály aradi éveit megörökítő, illetve a Fábián Gábor-házon elhelyezett tábla Aradon. Radnán Kossuth utolsó hazai földön eltöltött éjszakájának emlékére vagy Majláthfalván az iskolaalapítók tiszteletére elhelyezett tábla, többek között. Arad műszaki nagyjairól nem emlékeztek meg eleink. Boros Béniről, a zseniális vasútépítő mérnökről teret neveztek el ugyan, de az ACSEV-palota fala, ahol élt és alkotott, azóta is üresen maradt. Weitzer Jánosnak is volt egy kis mellszobra a gyárudvaron, akárcsak az élesztő- és szeszgyárat alapító Neuman fívérek közül Edének, de ezekről csak a gyár dolgozói tudtak. A két világháború közötti időszak első felében eltüntették a magyar vonatkozású szobrokat, táblákat a város köztereiről, parkjaiból és a házfalakról. A ‘70-es évek derekán emléktáblák tűntek fel a munkásmozgalom különböző mozzanatairól (Ujj János könyvében megtalálható a teljes ”választék.) 1989 után elsőként egy román és egy magyar nyelvű emléktábla jelent meg Tóth Sándor, a forradalomban Aradon hősi halált halt hódmezővásárhelyi magyar sofőr mementójaként. Aztán a minorita kultúrház előcsarnokának falán helyezhették el a hálás utókor apró jeleit: Tóth Árpád Aradon született költő, Lóczi Lajos geológus földrajztudós, Znorovszky Attila népművelő, majd Simonyi Imre ezredes, az aradi vár egykori rabja kapott emléktáblát. A református templomban Fábián Gábor polihisztorról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról, a templom egyik alapítójáról és Kazinczy Lajosról emlékeztek meg táblaavatással, a minorita templomban a másik három ‘48-as aradi mártír – Ormai Auffenberg Norbert, Lenkey János és Hauck Alajos – kapott közös emléktáblát. Később sikerült felállítani az első utcai táblát Damjanich tábornok emlékére. Következett Rozsnyay Mátyás, a tudós gyógyszerész. Közben szaporodtak román részről is a megjelölésre érdemes épületek. Bukaresti sugallatra hatalmas csúsztatással szövegezték meg a pályaudvar peronján elhelyezett táblát az aradi vasút 150 évéről: Romániának az akkori eseményekhez semmi köze nem volt. Se Arad, se Kürtös nem tartozott oda. Sőt még Románia se volt, csak különálló fejedelemségek. /Puskel Péter: Emléktáblák a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./

2009. június 15.

Megnyílt az aradi magyar képzőművészek csoportos tárlatára a Jelen Galériában. Június 12-én tartották Aradon a Kölcsey Egyesület újabb rendezvényét. Meglepetést volt a Kölcsey Színpad kiscsoportjának a bemutató előadása a Kölcsey Egyesület ülésén. Pávai Gyula A részeges király című mesejátékát Faragó Zénó, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze rendezte. A zenés programban Szenes Andrea, az aradi filharmónia szimfonikus zenekarának elsőhegedűse és Szenes András, a Polydy együttes billentyűse lépett fel. /Kiss Károly: Kölcsey-rendezvény a minorita palotában. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./

2009. augusztus 4.

Több mint két és fél évtizedes kutatómunka eredményeként ősszel megjelenik Ujj János legújabb könyve, amely az aradi temetők történetét foglalja össze, és egyben a bennük nyugvó jeles aradi magyar személyiségek sírjainak gyűjteménye. Előző munkája: Emlékhelyek és emlékművek Arad megyében. Ujj János elmondta, hogy az aradi Alsótemetőben a magyar hősök sírját, százvalahány sírt felszámoltak. Az 1980-as években buldózerrel kiforgatták a csontokat. 1999-ben a váradi Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság kiadott egy könyvet, a Partiumi temetőket, amelyben Pávay Gyula tanulmányt tett közzé az Aradi Panteon címmel, a Felsőtemető sírjaira hívta fel a figyelmet. Ujj János döbbenten látta, hogy annyi idő alatt, amíg megírta, az alatt is tűntek el a sírok közül. Könyvének mottójában szerepel Reményik Sándor két sora: „Itt áll a temető tanúnak / Fejfáin magyar még a szó”. Eltűnnek a sírok, felszámolják őket. Eldugják a sírokat, aztán amikor eladják a helyeket, a sírkövekről a régi feliratokat lecsiszoltatják. Salacz Gyula 1875 és 1901 között volt Arad polgármestere, már nem tudják, hol a sírja. Elsősorban Salacz idejében alakult ki a modern városkép. Az úgynevezett törzskönyvek eltűntek a temetőkből. Amikor Bognár Levente jelenlegi alpolgármestert kinevezték alprefektusnak, elmentek a Felsőtemetőbe, Az akkori gondnokkal megjelöltek 26 sírt. Négy hónap múlva az egyik megjelölt sírra rátemettek. Sokan már nem tudják, hogy 1948-ig Aradon magyar színház létezett. Valamennyi jeles színész sírja eltűnt. 2008-ban is eltűnt két jelentős sír. Szőllőssy István harmincvalahány éven keresztül volt a Kölcsey Egyesület titkára, jeles aradi pedagógus. Egyetlen sikeres mentőakció volt: az 1990-ben alakult Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság Barabás Péternek – a legnagyobb aradi magyarnak tartott, a magyar, majd román országgyűlési képviselőnek tizenhétszer megválasztott Barabás Béla apjának – az emlékművét megtalálta kidobva, és felállíttatta a fia síremléke mellé. /Pataky Lehel Zsolt: Megjelenés előtt Ujj János Aradi temetők című könyve. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./

2009. szeptember 11.

Jankó András, aradi Kölcsey Egyesület elnöke beszámolt arról, hogy folytatni kívánják a Kölcsey Diákszínpad tevékenységét, aminek az eddigi hozadéka – figyelembe véve a rendszerváltás óta innen kinőtt színművészek számát – túlnő minden Arad megyében szervezett közművelődési rendezvény eredményén. A Diákszínpad munkájának a folytatását a pénzhiány veszélyezteti. Az aradi Havi Szemle rendszeres kiadása is anyagi gondokba ütközik, akárcsak a könyvkiadás, amire szintén nincs pénz, ezért az utóbbi időben kiadott köteteket csupán 50-100 példányban tudták kinyomtatni. Például most Pávai Gyula kiadta Kulcsár Sándor és Horváth Imre aradi emlékei című kötetét. Idén öt pályázatot írtak különféle alapítványokhoz, támogatást azonban sehonnan sem kaptak. /Balta János: Magasztos célokért munkálkodni. Támogassuk a Kölcsey Egyesületet. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 11./

2009. szeptember 22.

1997 óta a mostani a 18. Fecskés könyv, amit az aradi Kölcsey Egyesület megjelentet az úgynevezett tartozás könyvek sorozatában, amelyet Pávai Gyula szerkeszt. Azért tartozás, mert utódoknak és elődöknek tartoznak a múlt valódi megismertetésével. Erre még Ficzay Dénes gondolt, az anyag gyűlt is, de kiadni nem lehetett. A Fecskés sorozatban közölték Dr. Széll Lajos visszaemlékezéseit és Ficzay Dénes öt kötetét, Az aradi híres emberek című munkát, és most kiadják Kulcsár Sándor és Horváth Imre kultúrtörténeti visszaemlékezéseit. Kulcsár Sándor 1911-ben született Aradon Kulcsár Sándor Kálmán néven. Az aradi Katolikus Gimnáziumba járt, Marosvásárhelyt érettségizett. Teológiát végzett, és egy éves római felkészülés után minorita lelkész lett. Részt vett a közművelődési munkában, dolgozott dr. Wild Endre Vasárnapjánál és a Kölcsey-zsúrokon. Újságíró lett Kulcsár Sándor néven, kilépett a rendből, Horváth Imrével dolgozott Erdős Sándor lapjánál, majd Temesvárra ment a Déli Hírlaphoz, és az Új Szótól ment nyugdíjba. Emlékeit 1975-ben írta meg, Ficzay Dénes kérésére. Horváth Imre Aradi éveiről ír, hiszen itt lett költő, innen került Nagyváradra, s ezzel az egyetemes magyar irodalomba is. Emlékezéseit ő is elküldte Ficzay Dénesnek. A két írásmű most közös kötetben jelenik meg. Pávai Gyula önéletrajzi ihletésű prózáját már ismerik az aradi olvasók. Az ötvenes évek kolozsvári egyetemista életét bemutató kisregényének átdolgozott – a szerző a folytatás megírásával regényes krónikává kerekítette ki – kiadását veheti most ismét kézbe az olvasó. A hangulatos könyv az Egy év az ötből… és még kettő címet viseli. A kettős könyvbemutató az aradi Evangélikus Imateremben lesz szeptember 23-án. /Kettős könyvbemutató a Kölcsey Egyesületben. A 18. fecske. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

2009. szeptember 25.

Két Aradon megjelent könyvet mutattak be szeptember 23-án a városban. Pávai Gyula legújabb regényét (Egy év az ötből... és még kettő) bocsátotta az olvasó elé, s ugyancsak az ő szerkesztésében, gondozásában jelent meg a Kölcsey Egyesület 18. Fecskés könyve, amely két munkát tartalmaz: Kulcsár Sándor egykori aradi újságíró visszaemlékezéseit az 1919–1945 közötti aradi magyar művelődéstörténetről és Horváth Imre ismert költő emlékezéseit az Aradon újságíróként az 1930-as évek közepén eltöltött időről. Pávai Gyula új regénye önéletrajzi ihletésű, az 1950-es évek második fele kolozsvári egyetemista életének regényes krónikája. Ujj János Kulcsár Sándor visszaemlékezéseiről szólva kifejtette: 1920 után volt olyan időszak Aradon, amikor egyszerre öt magyar napilap jelent meg (bár nem mindegyik volt hosszú életű). 1940-ben azonban, az első bécsi döntés után egy csapásra megszűnt az aradi magyar sajtó, s amikor 1945-ben újraindult, alig sikerült összetoborozni két lap megjelentetéséhez szükséges munkatársat. Kulcsár Sándor Aradon született, felszentelt papként ugrott ki és választotta az újságírást. /Jámbor Gyula: Aradon kiadott könyvek bemutatója. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 25./

2009. október 2.

Aradon a Megyei Múzeum képzőművészeti részlegén megnyílt a Kölcsey Egyesület által szervezett Aradi szobrászok elnevezésű tárlat. Az elnevezés nem pontos, ugyanis a plasztikák mellett faliszőnyegek is láthatók. Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület titkárának köszöntő szavai után Puskel Péter újságíró, helytörténész röviden sorra vette a kiállító művészeket és bemutatott alkotásaikat. Vannak köztük a szélesebb közönség számára ismertebbek – Brittich Erzsébet, Pásztor Gyöngyi vagy Steinhübel Zoltán –, kevésbé ismertek – mint az 1982-ben Magyarországra áttelepült Matúz András –, és a most először jelentkező, Pécskán élő Kisvárdai Lajos fafaragó népművész. A tárlat az Aradi napok rendezvénysorozata keretében nyílt meg. /Kiss Károly: Szobortárlat a múzeumban. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 2./

2009. november 2.

A lap munkatársai beszámoltak arról, hogy a régióban az RMDSZ és a magyar civilszervezeteknek az elmúlt húsz év alatt hol sikerült saját ingatlanhoz jutniuk. Arad megyében az RMDSZ székházát később az egykori tulajdonos örököse(i) visszakérték. Az RMDSZ és az alakuló magyar civil szervezeteket, köztük az AMISZ, a Kölcsey, egy évtizedig voltak a székházban, majd jelentkeztek az örökösök. Az RMDSZ és a civilszervezetek 2006. március 15-én költözhettek a Püspökség utcai épületbe, jelenleg is itt vannak. Most lehetőségük van méltányos áron megvásárolni a székházat. Ez fontos lenne, mert a Jelen Ház mellett az aradi magyarság kapna még egy saját házat. Az Arad megye más településein működő civil szervezetek nem rendelkeznek saját ingatlannal. Jelenleg Arad megyében körülbelül 25 magyar civilszervezet létezik. Nem sikerült Pankotán megvásárolni Csiky Gergely szülőházát, s abból magyar közösségi házat kialakítani. Hunyad megyében 16 magyar RMDSZ-szervezet van, közülük egyedül petrillai székház saját tulajdonú: 2001–2002 táján vásároltak egy tömbházlakást, amelyben az RMDSZ székháza működik. A megye többi településén bérlik a székházakat, mivel a pártok törvénye nem teszi lehetővé a székházak megvásárlását, ismertette a helyzetet Széll Lőrinc, a szövetség megyei ügyvezető elnöke. A civil szervezetek nagyobb ingatlanvagyonnal rendelkeznek. A megyeszékhely, Déva magyarsága 2003-ban kapta vissza a csángótelepen lévő Magyar Házat. Pontosabban az önkormányzat 49 évre koncesszióba adta a Petőfi Egyesületnek, illetve a Segesvári Miklós Pál Egyesületnek a telep hagyományos közösségi központját. Azóta a telepi Magyar Ház a dévai magyarság egyik „erődje”: bálokat, előadásokat, kulturális rendezvényeket szerveznek benne. Hasonló a helyzet a vajdahunyadi Magyar Házzal, mely a Hunyadi János Humanitárius Társaság tulajdona. Orvosi rendelő és internetklub, valamint nyugdíjasklub működik benne, de kicsi a befogadóképessége. Ezért a régi ház tőszomszédságában, ugyanazon a telken a Corvin-Savaria Társaság egy újabb, lényegesen nagyobb, emeletes házat épített az utóbbi években, részben Vas megyei anyagi támogatással. 2007 óta szinte valamennyi rendezvény ott zajlik, és néha az is szűknek bizonyul. Ez is eltörpül a dévai Téglás Gábor Iskola mellett. Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű középiskolája állami intézmény, az épület azonban, amelyben működik, a Geszthy Ferenc Társaság tulajdonát képezi. A 2002 őszén alakult társaság eleve így vélte megóvhatónak a magyar oktatást az esetleges állami önkénytől. Szintén az oktatáshoz köthető a Zsil-völgyi kezdeményezés. Még a kilencvenes évek végén az Iskola Alapítvány kétszobás tanári lakást vásárolt Vulkánban, hogy a Székelyföldről, vagy Erdély más vidékeiről a helyi magyar iskolába kerülő tanerőknek. Miután több mint 10 évig használták, a lakást nemrég adták el, s a szomszédos Lupényban szándékoznak egy hasonlót vásárolni, ismertette a helyzetet Széll Lőrinc. A vulkáni magyar oktatás megmentését ugyanis a jobb erőnlétű szomszédos lupényi iskola magyar tagozatának egyesítésével képzelik el. Mivel a súlypont áttevődött, természetes, hogy a tanári lakást is oda képzelik. Temes megyében az öt Magyar Házból négy RMDSZ-tulajdonban van. A bánsági magyarok számára a Székely László temesvári főépítész tervezte, a közösség tagjainak adományaiból a két világégés közötti időszakban felépült Temesváron a Magyar Ház, melyet a diktatúra éveiben elkoboztak, majd 1989 után a benne működő (párt)lapkiadó vállalat magánosítása során az új tulajdonosoknak sikerült az épületet is bekebelezniük. A magyar érdekképviselet húsz éve próbálja peres úton visszaszerezni a Magyar Házat, bírósági perek zajlanak ez ügyben Temesvártól Strasbourgig, mindeddig eredménytelenül, számolt be Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök. Az ingatlan első emeletén albérlőként megmaradhatott a helyi magyar újság /Heti Új Szó/ szerkesztősége, ugyanott működik az RMDSZ-iroda, a civilszervezetek rendelkezésére álló Bolyai-terem és TEMISZ ifjúsági szervezet irodája. Magyar tulajdonban van két temesvári ingatlan: a Kós Károly Közösségi Központ és a nemrég felavatott Geml József Magyar Központ. A Kós Károly Közösségi Központot éppen a temesvári Magyar Ház bizonytalan jövőjére való tekintettel vásárolta meg a státusirodákat működtető Progress Alapítvány. Az épületet sikerült felújítani, a státusiroda mellett az alagsorban működik a Szórvány Alapítvány, amely sikeres pályázatokból elnyert támogatásokból tette lakhatóvá a pincehelyiségeket, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület és az ITD Hungary temesvári irodája is. A Közösségi Központban kismamaklubtól a borklubig élénk közösségi élet zajlik. A Geml József Társaskör által működtetett Magyar Központ épülete a Temes megyei RMDSZ-szervezet tulajdona. Az RMDSZ szerződést kötött a kerületben működő magyar civilszervezettel, a Geml József Társaskörrel az ingatlan ingyenes használatáról és adminisztrálásáról. Az RMDSZ birtokában van a zsombolyai és a lugosi Magyar Ház is, mindkettőt a polgármesteri hivatal utalta ki a helyi RMDSZ-szervezeteknek és 2005-ben, illetve 2007-ben sikerült ezeket megvásárolni, majd felújítani. Lugoson a székház felújítására és működtetésére két civilszervezet, az Arató Andor Egyesület és a Putnoki Miklós Alapítvány pályázott. A lugosi Magyar Házban több mint 4000 kötettel rendelkező könyvtár működik. /Magyar Házak a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./

2009. november 20.

Aradon a Kölcsey Diákszínpad színészpalántái felléptek a minorita kultúrházban őszi évadnyitó műsorukkal. A kiscsoportosok Pávai Gyula A részeges király c. mesejátékát vitték színpadra, a középiskolások a Jelenetek egy hősszerelmes életéből c. darabbal léptek fel. A diákokkal Faragó Zénó, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház színművésze foglalkozott, aki maga is a Kölcsey Diákszínpad tehetséges növendékei közül vált ki évekkel ezelőtt. Az immár tíz éve saját gyermekszínpadával is foglalkozó Ujj Ágnes tanárnő szívvel-lélekkel segített a rendezőnek. Korrepetált, díszletet, kosztümöket készített, sminkelt stb. Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnöke közölte, nagyszabású esemény megszervezésén fáradoznak. Jövőre ünneplik a Kölcsey Diákszínpad fennállásának 20. évfordulóját, erre szeretnék meghívni az összes Aradról indult színművészt. /Sólya R. Emília: Kölcsey Diákszínpad tovább fejlődik! = Nyugati Jelen (Arad), nov. 20./

2009. november 28.

1947–1989 között gyakorlatilag elsorvasztották a kulturális életet Aradon (pl. megszüntették a magyar színházat és kultúregyesületeket), az értelmiségi-utánpótlást a magyar tannyelvű líceum hányatott sorsa miatt nem tudta biztosítani, megszűnt az igényesség: a hajdani színvonalas programok eltűntek. A humán értelmiség java elvándorolt. 1989 után sok kulturális céllal született vagy azt felvállaló csoportosulás működött a városban. Közülük kiemelhetők: a/ Tóth Árpád Irodalmi Kör. Az 1945-ben alakult Petőfi Sándor Irodalmi Kör jogutóda, aktivitását 1989 után is folytatta. Korábban havonta többször is rendezett felolvasó-estéket, előadásokat, de az évek során ezek gyakorisága csökkent. Legnagyobb sikerük két antológiájuk (Vagyunk – 1995, Vagyunk 2 – 2001). b/ Kölcsey Egyesület. 1990. január 22-én alakult újjá. Széleskörű művelődési tevékenységet folytatott/folytat, művelődéstörténeti előadásokat és irodalmi estéket rendez, könyveket jelentet meg (ezek közül kiemelkedik a Fecskés-sorozat, valamint több antológia), saját könyvtárat tart fenn, évente odaítéli a Kölcsey-díjat és diákszínpadot is üzemeltet. Ez utóbbi több elismert színészt indított útjára, pl. Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb. A Kölcsey Egyesület másik jelentős teljesítménye a Havi Szemle művelődési folyóirat megjelentetése. Éveken keresztül a Havi Szemle volt az egyetlen magyar kultúrfolyóirat a városban, de 2001 végén megszűnt. Több évnyi kihagyást követően 2008-ban megváltozott szerkesztőgárdával, önálló formában sikerült újraindítani a lapot. A Kölcsey Egyesület motorja mindig is Pávai Gyula magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Az Egyesület vezetősége 2007-ben és 2009-ben szerkezeti átalakuláson ment keresztül. c/ Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. 2003-ban alakult, működése első éveiben igen aktív volt, főleg történelmi irányultságú ismeretterjesztő előadásokat és szavalóversenyeket rendezett. Az elmúlt évben kevesebbet lehetett róla hallani. d/ Alma Mater Alapítvány. A szervezet Éder Ottó és Réhon József tanárok kezdeményezésére született meg 1991. április 17-én, céljuk az Arad megyei magyar oktatás támogatása. Az Alma Mater Alapítvány több ízben tevékeny szerepet vállalt az aradi magyar kulturális életben: színházi előadásokat szervezett, jelentős számú könyvet adott ki, fontos a Szövétnek című művelődési szemléjük. d/ Kamaraszínház. A jelentős múltra visszatekintő aradi magyar színjátszás a központosítás áldozata lett, amikor a második világháborút követően a társulatot egyetlen tollvonással Temesvárra költöztették (ez a mostani Csiky Gergely Állami Színház). A kommunista idők kultúrszervezői vendégelőadásokkal és az országos szinten is jegyzett aradi Periszkóp Népszínházzal próbálták pótolni a keletkezett űrt. 1991 után a Periszkóp megszűnt, az évtized folyamán pedig egyre ritkultak a magyar nyelvű előadások Aradon: 1995-ben még tizenegy, 2004-ben már csak három vendégelőadás volt. 2002-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa megpróbált egy kamaraszínházat elindítani, de a próbálkozás megfeneklett. 2003-ban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának végzős magyar csoportját próbálták állandó társulat formájában Aradra csábítani, de ők nem vállalták ezt a kihívást. 2007-ig nem volt újabb próbálkozás, de ekkor a városi közgyűlés jelentős anyagi támogatásával új csoport alakult, amely az Aradi Magyar Kamaraszínház nevet vette fel. Ez túlnyomó részben befogadó színházként működik. e/ A Nyugati Jelen csoportosulás. A megye egyetlen magyar nyelvű napilapját 1999-ben vette át Böszörményi Zoltán, aki jelentős anyagi befektetéseket eszközölve a megszűnéstől mentette meg az újságot (a kilencvenes években több ízben is csődközeli állapotban volt a lap, a hetilappá való átalakulása is felmerült). Az új tulajdonos nagy lendülettel fogott hozzá a lap gyökeres átalakításához és az aradi magyar kultúréletbe is megpróbált új színt vinni, 2001-ben színházat és irodalmi folyóiratot (Irodalmi Jelen) is alapított. Ez utóbbi hamarosan erdélyi, majd összmagyar jelentőségre tett szert. A lap novella és regénypályázatokat is indított, riportokat fogadott, szemlézte a megjelent szépirodalmi alkotásokat, és hamarosan a könyvkiadásban is szerepet vállalt. A lapba a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselői (pl. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, vagy haláláig Faludy György) is bedolgoztak. f/ Az RMDSZ Arad megyei szervezete. Az RMDSZ tevékenységében jelentős részt képez a kulturális élet támogatása és az ilyen jellegű események szervezése Évente több alkalommal szerveztek színházi előadásokat, több könyvet is megjelentettek. g/ Megemlítendők a romániai szintű irodalmi, művelődési körök és szervezetek helyi részlegei. Elméleti szinten létezik a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség helyi fiókja is, gyakorlati tevékenységük azonban általában nem látható. h/ Más kultúrcsoportosulások is működtek az elmúlt évek folyamán (például a Beszélni Nehéz Kör, amely a Múzeumban tartotta összejöveteleit, a komolyabb nemzetközi sikereket is elért Vox Juventutis gyermekkórus, a rövid időt megélt Candide Társaság és Kisfaludy Társaság), de ezek manapság már nem működnek. Ennyi volt a felsorolás. Nehéz elitkultúráról beszélni egy olyan közegben, amelyet negyven év kommunizmusa teljes mértékben perifériára szorított. A lejtő aljáról kanyarodott vissza az aradi magyar kulturális élet és igyekezett behozni az évek folyamán összegyűlt elmaradását. Hosszú távon a Kamaraszínház nagyszínházzá való átalakítása lenne fontos, de ennek anyagi akadályai lesznek. A könyvkiadás terén a cikkíró, Lehoczky Attila tanár jelentős problémának tartja az aradközpontúságot. Az irodalmi és művelődési szemlék is aradközpontúak. A cikkíró hozzátette, csekély azon írások száma, amely összmagyar szinten is megállná a helyét. A megrendezett ismeretterjesztő előadások túlnyomó többsége történelmi vagy irodalomtörténeti jellegű, Lehoczky Attila szerint ez az aradi magyar társadalom konzervatív magatartásából következik. Van magyar művelődési élet Aradon, de többnyire provinciális jellemvonásokat hordoz. Lehoczky hozzátette, mindez nem kívánt rosszindulatú kritika lenni. /Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

2009. december 19.

Többen is megkeresték Lehoczky Attilát, hogy az aradi magyar kulturális élettel foglalkozó eszmefuttatását egészítse ki. A szerző felsorolt néhány kultúrközvetítő csoportot, amelyek vagy kimaradtak a korábbi írásából, vagy tevékenységük szorul kiegészítésre. 1. Szabadság-szobor Egyesület. 2001-ben alakult, eredeti célja a Szabadság-szobor visszaállítása volt, ennek teljesülése után kulturális események szervezésével és finanszírozásával foglakozott. Számos kulturális esemény szervezője, jelentős a könyvkiadás terén jelentkező tevékenysége. 2. Az RMDSZ Arad megyei szervezete tervezi a székház Magyar Házzá való átalakítását. Ez fontos lenne, mert az aradi magyarságnak nincs rendszeres találkozóhelye. 3. In Memoriam ‘56 Egyesület. Az romániai magyar 56-os mozgalmak hagyományainak ápolására jött létre, legfontosabb próbálkozása egy 56-os emlékmű Aradon való felállítása volt, de ez nem sikerült. 4. EMKE Arad Megyei Szervezete 1992 óta számos színházi és más kulturális esemény rendezésében vett részt önállóan vagy társszervezőként, a könyvkiadás terén pedig az EMKE-füzetek kilenc kötetével alkottak maradandót. Az aradi magyar irodalmi élet terén fontos szerepet játszottak a Vagyunk 1 és a Vagyunk 2 antológiák kiadásával. 5. További szervezetek: Aradi Magyar Színház Alapítvány (a 2001-ben alakult Aradi Magyar Színház egyik szervezője volt), Pro Press Alapítvány, Romániai Magyar Drámapedagógiai Társaság Aradi Szervezete, továbbá működik (működött) több magyar jellegű közkönyvtár is: a Kölcsey Egyesület, valamint az EMKE könyvtára. Lehoczky reméli, hogy ez a felsorolás kiegészítette az aradi magyar kultúrélettel kapcsolatos információkat „a teljesség igénye nélkül”. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Kiegészítés és búcsú. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./ Előzmény: Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./


lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-111




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998