Ápr. 21-én erőszakkal akarták kiköltöztetni a Kolozsváron Korunk szerkesztőségét. Liviu Medrea alpolgármester semmisnek nyilvánította az ügyben kimondott bírósági halasztást. Lejárt a munkaidő, a rakodók nem voltak hajlandók túlórázni, ezért elmaradt a kiköltöztetés. /Népszabadság, ápr. 22./
1993. április 22.
Ápr. 21-én megjelentek a rakodómunkások és a rendőrök Kolozsváron, hogy kilakoltassák a Korunk szerkesztőségét, végül a munkások arra hivatkoztak, hogy lejárt a munkaidő, így másnapra hagyták a költöztetést. Ápr. 22-én újból megjelentek, a Korunk szerkesztősége azonban bezárkózott és a máj. 14-re szóló bírósági idézés kifüggesztésével jelezte, hogy nem folytatja a további vitát. Időközben ugyanis bebizonyosodott, hogy kilakoltatást csak végleges bírósági döntés alapján lehet elrendelni. A szerkesztőség a helyén maradt. /Nits Árpád: A Korunk-botrány folytatódik. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./
1993. április 24.
A Korunk szerkesztősége hajlandó elköltözni jelenlegi helyéről, ha a felajánlott épületben a szerkesztőségi munkának megfelelő helyiséget kap. /Miklós László: A Korunk nem alkuszik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./
1993. április 27.
Erdélyi értelmiségiek riadtan nézik azt, hogy a magyarországi sajtó egy része támadta a Duna Tv-t. Péntek János kolozsvári egyetemi tanára Duna Televízió fontosságát elsősorban nyelvi szempontból értékelte. A nyelvi elszigeteltség feloldásában van nagy szerepe a Duna Tv-nek. Murádin László akadémiai kutató hozzátette: "A mi erdélyi beszédünk visszaszorulóban" van, mert egyre kevesebb az alkalom, hogy magyarul megszólaljanak. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője szerint a Duna Tv sokat tehet a magyarságszemléket fejlesztése érdekében. Kötő József, az RMDSZ alelnöke hangsúlyozta, hogy a kultúraépítő munkában vár segítséget a tévétől. Egyetemes magyarságban gondolkodó műsorokra van szükség. /Csáky Zoltán: Erdélyiek a Duna TV-ről. = Népszabadság, ápr. 27./
1993. április 29.
Ápr. 17-én Marosvásárhelyen ülésezett a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete igazgatótanácsa. A szervezet nevében a szócserét a rövidítés könnyebb kiejthetőségével indokolta: MÚRE. Az egyesület új székhelye: Marosvásárhely, Városház u. 1. Az ülésen tárgyaltak a Spectator Alapítvány bejegyzéséről és megválasztották kuratóriumát. Kántor Lajos, a MÚRE elnöke ismertette a Korunk és más kolozsvári kiadványok helyzetét. A MÚRE igazgatótanácsa tiltakozó nyilatkozatot fogadott el. Tiltakoztak amiatt, hogy a kolozsvári szerkesztőségeket kilakoltatással fenyegetik. A tiltakozó nyilatkozatot elküldték Iliescu elnöknek. /MÚRE igazgatótanácsi ülés Marosvásárhelyen. = Média, ápr. 29./
1993. május 25.
A kolozsvári Korunk kilakoltatásával kapcsolatos törvényszéki eljárás eredményeképpen máj. 18-án született ítélet értelmében a szerkesztőségben el kell hagynia az eddigi székházat, de megfelelő ellátottságú helyiségeket kap cserébe. A Korunk ebbe beleegyezett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25, Magyar Nemzet, máj. 25./
1993. július 3.
Szatmárnémetiben júl. 3-án Szilágyi Domokosra emlékeztek, születésének 55. évfordulóján, egyben felavatták a városban, az új kórház előtti téren a költő szobrát, Kolozsi Tibor alkotását. A költő emlékének méltatására Budapest, Bukarest, Kolozsvár, Szlovákia és Kárpátalja irodalmi életének jeles személyiségei jöttek el. Az ünnepség létrejötte elsősorban a Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/ és Muzsnay Árpád szervezőmunkájának köszönhető. Az ünnepségen megjelent és beszédet mondott Stefan Augustin Doinas, az Írószövetség tiszteletbeli elnöke, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Ligeti L. Zoltán, a helyi Kölcsey Kör elnöke. A szoboravatás után az Északi Színházban ünnepi műsor következett, ahol kiemelkedő volt Bertha Zoltán debreceni irodalomtörténésznek Szilágyi Domokos költészetét értékelő esszéje. /Szilágyi Domokos emlékének. = Magyar Hírlap, júl. 5., Gál Éva Emese: A költő ünnepei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
1993. július 7.
Funar polgármester intézkedésének megfelelően júniusban erőszakkal, rendőrei segédlettel kiköltöztették a román Apostrof kulturális lapot, a Helikon és a Korunk magyar folyóiratokat szerkesztőségét Kolozsvár központjából a Iasilor utcai elhanyagolt házba, ahol telefon sincs. Új helyük messze van, a falak dohosak, nagy a zsúfoltság. A román lap ellenségesen írt az önkényeskedő polgármesterről, Hírek Funariából címen számolt be a kilakoltatásról. Helyzetük most sem biztonságos. A Szabadság napilap szerkesztőségének pedig emelték a bérleti díját. Szilágyi István, a Helikon főszerkesztője sem tartja megfelelőnek mostani helyüket. Kántor Lajossal, a Korunk főszerkesztőjével együtt neki is az a véleménye, hogy a kolozsvári magyar szerkesztőségeknek egy közös sajtóház felelne meg. Ennek viszont anyagi akadálya van. /Kisgyörgy Réka: "Szóval ez egy kultúrközpont?" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
1993. július 9.
Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztő a folyóirat gondjairól írt. Írásának a Romania Libera hasábjain kellett volna megjelennie, ahol a minisztérium folyóiratainak problémáiról volt szó, de az ő cikkét nem közölték. /Kántor Lajos: A szerkesztőség magányossága. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./
1993. július 17.
A romániai művelődési lapok vezetői nyílt levéllel fordultak Iliescu elnökhöz, Nicolae Vacaroiu miniszterelnökhöz és Mihai Golu művelődési miniszterhez, tiltakozva amiatt, hogy a minisztérium nem támogatja a minisztérium által kiadott folyóiratokat. Az aláírók között van a román lapok mellett a három támogatott magyar lap képviselője is, Gálfalvi Zsolt, A Hét hetilap, Szabó Zsolt, a Művelődés és Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője. /A romániai művelődési lapok vezetőinek nyílt levele. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 17-18./
1993. augusztus 2.
Cseke Péter, a Korunk szerkesztőségi főtitkára nyilatkozott a folyóirat helyzetéről: költözködnek, két szobát kaptak, Kolozsvár másik végén. Arra a kérdésre, hogy a Korunk melyik korszakát kívánják folytatni, Cseke Péter Dienes Lászlóét, a polgári liberális irányt jelölte meg. /H. B.: Magyar beszéd európai módra. = Esti Hírlap, aug. 2./
1993. augusztus 31.
Nemcsak a románok mondják Tőkés Lászlóra, hogy a püspök csak imádkozzon, de már az anyaországban is megjelentek vélemények, hogy ne szóljon bele a politikába. Tőkés László konokul kongatja a vészharangot. Az egykori szekuritátét és a mai román nacionalistákat is éppen Tőkés László hiteles személyisége zavarta és zavarja. Oda kellene figyelni a vészhelyzet harangszavára. A kisebbségi magyarságot fenyegető veszély ugyanis az egész magyarságot fenyegeti, írta Soltész József. Tőkés László segélykiáltása tárgyilagos. Tőkés László Ideje van a szólásnak című könyvéről írta Soltész: ahhoz, hogy valaki Erdélyt megértse, Erdélyben kell élnie, különben soha nem fogja tudni, hogy egy református püspök könyvéhez miért egy katolikus püspök írt előszót. "Korunk ilyen Mózese e könyv szerzője ? írta Tempfli József megyéspüspök az előszóban -, ki Isten és embertársai iránti felelősségtudatból, mély lelkiismeretességtől is indíttatva vállalta a küldetést" /Soltész József: A gyengék ereje. Gondolatok Tőkés László új könyvéről. = Világszövetség (Budapest), aug. 31./
1993. november 18.
A kolozsvári magyar lapok és folyóiratok, közöttük a Szabadság napilap, a Korunk, a Helikon a Művelődés folyóiratok és az erdélyi magyar gyermeklapok veszélyben vannak. Nem tudják kifizetni a nagy bérleti összeget, amellyel az irodahelyiségek felett rendelkező magyarellenes kolozsvári polgármester, Funar sújtja őket. A megoldás a kolozsvári magyar sajtóház lenne. Ehhez kér támogatást a Magyarok Világszövetsége felhívásában, megadva egy bankszámlát, ahova az adományokat be lehet fizetni. /Kolozsvár nem maradhat magyar sajtó nélkül! = Magyar Fórum (Budapest), nov. 18./
1993. december 4.
1990-ben megalakult a Újságírók Szövetsége. Tevékenységéről nem lehetett sokat hallani. Idén év elején tisztújítás történt, az immár Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ nevet viselő szervezet Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője elnökletével sokrétű tevékenységbe kezdett. Szorosabbra fűzték kapcsolataikat a magyar sajtó egészével, a Románián kívüli újságíró egyesületekkel. A MÚRÉ-nak jelentős szerepe volt az újságírószak megalakításában. Az újságíróképzéssel többek között Cseke Péter, Korunk szerkesztőségi főtitkára, Cs. Gyimesi Éva és Péntek János egyetemi tanárok foglalkoztak. A MÚRE működését anyagilag a Spectartor Alapítvány biztosítja. /(németh): MÚRE. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./
1994. március folyamán
A Korunk márciusi számát az RMDSZ-nek szentelte. Salat Levente, a Korunk főszerkesztő-helyettese írta a vitaindítót /A bénultság természetrajza. Vitairat az RMDSZ-ről/, ebben igazságtalanul elmarasztalta a szervezetet, pontokba szedve kifogásait /az RMDSZ világosan megfogalmazható célok kidolgozása helyett szimbolikus politikát folytat, a romániai magyarság helyzetét a románok megkerülésével akarja rendezni, stb./. A vitairatra válaszolók szinte mind elvetették Salat Levente téziseit. Tőkés László megkérdezte, hogy a bírálók miért nem vesznek részt az RMDSZ küzdelmeiben. A félreállók "kívül-és felülállásuk vélt igazával fosztják meg közösségünket igazán szükséges szolgálatukról." "A több évtizede tartó magyarellenes diszkrimináció és a kommunista kontraszelekció által meggyengített, a numerus clausus, a beolvasztó politika és a kivándorlás által megtizedelt, megötödölt kisebbségi népközösségünk" alig képes megfelelő embereket állítani az egyes helyekre. Bodó Barna hangsúlyozta, hogy a "megállapításokkal külön-külön is van vitatkozni valónk." Markó Béla kifogásolta, hogy csak a jelent vizsgálja a vitairat, holott "az elmúlt négy esztendő igazi értékelését csak az elmúlt negyven esztendő valódi elemzése nyomán lehetne elvégezni. Ritkán beszélünk arról, hogy milyen állapotban érte meg 1989 decemberét ez a magyar közösség: kivéreztetve, megcsúfolva, tönkretéve." Szőcs Géza a politikai kultúra teljes hiányáról, a szellemi-morális kivérzettségről írt. Olyan politikusok kellenek, akiknek történelmi helyzetfelismerő és helyzetalakító képességük van. Domokos Géza kijelentette, nem vesz részt a vitában /bár hozzátette, hogy a Salat-írás "elégtétellel töltötte el"/, hogy ne hangozzék el: "álliberálisok fognak össze neokommunistákkal /ez én lennék/ az igazi, felelős magyarok, a következetes autonomisták - Borbély Imre vesszőparipája -, a csalhatatlan Tőkés László követői ellen." /Korunk (Kolozsvár), 1994. 3. sz./
1994. április 27.
E. Fehér Pál, a Kádár-korszak hírhedt újságírója, aki változatlanul a Népszabadság munkatársa, értékelte a Korunk /Kolozsvár/ márciusi számát. E. Fehér ugyanúgy figyelmeztetett, mint a kommunista rendszerben: a magyarországi megnyilvánulások függő helyzetbe hozzák a szomszédos országokban élő magyarságot... /Népszabadság, ápr. 27./
1994. május 4.
Előzetes tanácskozás, felhatalmazás nélkül senkinek sincs joga "össznépien" nyilatkozni, hangoztatta Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a Népszabadságnak tudósítójának Tőkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének Magyarország választásra készülő pártjainak leveléről. Neki is van vitája Horn Gyula némely kitételével, de nem hiszi, hogy ezeknek ilyen formájú megvitatása az érdemi megoldást szolgálná. /Népszabadság, máj. 4., Tőkés László nyílt levele: Népszabadság, ápr. 28./- A Romániai Magyar Szó átvette Tőkés Lászlónak ezt a nyílt levelét a Népszabadságból, Horn Gyula válaszával és Kis Tibornak a püspököt elítélő kommentárjával együtt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./
1994. július 19.
A Korunk folyóirat helyzetét ismertette Kántor Lajos főszerkesztő. Májusban a Művelődési Minisztérium lapkiadója faxon értesítette a szerkesztőséget, hogy szüntessenek be minden tevékenységet, nincs pénz. Ugyanakkor számítógépes vírusok megsemmisítették a kiszedésre előkészített szöveget. Szerencsére előtte a mesterpéldányt eljuttatták a nyomdába, így megjelenhetett a szám. A Korunk nem tett eleget a felszólításnak, tovább működik. Bíznak abban, hogy segítséget kapnak, segít a Korunk Baráti Társaság. /Népszabadság, júl. 19./
1994. augusztus 10.
A Népszabadságban közölt cikkek egybehangzóan azzal érvelnek, hogy az alapszerződést a kölcsönös bizalomerősítés érdekében meg kell kötni, írta Kincses Előd, aki nem fogadja el ezt az álláspontot. Az alapszerződés megkötésének hátránya, hogy minden olyan jog és garancia, amelyet nem foglaltak a szerződésbe, megtagadható. Ezért aggályos az olyan megfogalmazás: "nem biztos, hogy az alapszerződésekbe bele kell foglalni a kollektív jogokat, s úgy tűnik, a területi autonómia sem elfogadható a szomszédoknak" /Tabajdi Csaba: Elaknásított terepen mozgunk, Népszabadság, júl. 30./. Meister Dávid a határklauzula szerződésbe foglalásának szükségességét azzal indokolja, hogy "az Antall-kormány a határok kérdését sokáig lebegtette..." /Mire jó egy alapszerződés? Népszabadság, júl. 28./ Kincses Előd a romániai fordulat résztvevőjeként ezt másképp látja. Iliescu elnök 1990. jan. 25-én a magyar szeparatizmust megbélyegző nyilatkozatot tett, azóta megjelent a határklauzula követelése, hónapokkal megelőzve a magyarországi rendszerváltást. - A kölcsönös bizalomerősítést a kisebbségi magyarságra is vonatkoztatni kell. "Ilyen szempontból nem tartom szerencsésnek azt, hogy pl. Tőkés Lászlót és Sütő Andrást a kérdésben legilletékesebb magyar kormánytényező a nyilvánosság előtt ismételten elmarasztalja." A Korunk 1994/3-as száma, az RMDSZ-szám 121. oldalán közölt közvélemény-kutatás szerint Tőkés Lászlónak 1129 szavazat, Sütő Andrásnak 485, Markó Bélának 286 jutott a népszerűség sorrendjében. Ezért aggályosnak mondható, hogy Horn Gyula kizárólag Markó Bélát hívta meg. Ezt a baloldali beállítottságú, annak idején a Neptun-ügyet is védelmébe vevő Makkai János, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője is kifogásolta /Népújság, júl. 19./. Helyesebb lenne a meghívást az RMDSZ-nek címezni. /Népszabadság, aug. 10., átvette: Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./
1994. november 26.
Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban nov. 26-án Korunk-estet rendeztek. A Korunk januári száma a kisebbségtudatot taglalja majd, ismertette a terveket Kántor Lajos főszerkesztő. "Mindenekelőtt szakítani kell a siránkozással, a kisebbségi tudattal. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs okunk panaszkodni, csak az állandó panaszkodással nem jutunk semmire." A romániai magyar sajtó önvédelme rendezkedett be, vélte Cseke Péter szerkesztőségi főtitkár, és elmaradt az építő szerepe. Éppen ezért a Korunknak valamiféle modelláló szerep jut a sajtóstratégia kialakításában. - A Korunk példányszám az 1990-es 6000 példányról 2000-res esett vissza. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 1./
1994. december 10.
Kolozsváron hosszú előkészület után megjelent a Korunk folyóirat román nyelvű antológiája Cumpana /=Mérleg/ címen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10-11./ Az antológia a Korunk 1990-1992-es évfolyamaiban megjelent írásaiból tartalmaz válogatást. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 21./
1994. december 10.
Kolozsváron a Korunk román nyelvű antológiája, a Cumpana megjelenése alkalmából a folyóirat szerkesztősége dec. 10-én magyar-román tanácskozást rendezett a hagyomány és korszerűség, nemzeti identitás és európaiság, többség és kisebbség kérdéseiről. A távolabbi cél, nyilatkozta Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, a folyamatos román-magyar párbeszéd, a feszültségek csökkentése érdekében. Nem sokan jöttek el Bukarestből a meghívottak közül, folytatta, de az őszinteséget és a nyíltságot tekintve "elégedettek lehetünk." Eljött és felszólalt Dinu Giurescu, Geo Serban, a Secoul XX. főszerkesztője, Micea Muthu, Mariana Celac, Maria Voda-Capusan, Liviu Matei, Monica Ghet, Iordan Chimet, Marius Tabacu és Octavian Buracu. /Szabadság (Kolozsvár),dec. 13./
1994. december 15.
A kolozsvári Korunk a nyolcas számát az 1989 utáni romániai magyar irodalom feltérképezésére szánta. Visky András bevezetőjében megjegyezte, hogy a magyarországi kritikai visszhang számos esetben alaposabb, mint az erdélyi. Összeállítás olvasható a folyóiratban a fiatal írók II. árkosi találkozójáról, továbbá közlik a Korunk kritikapályázatának öt díjnyertes írását. /Népszabadság, dec. 15./
1995. február 18.
Febr. 18-án tartotta közgyűlését Marosvásárhelyen a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, egyben a MÚRE elnöke tartott beszámolót az előző, 1993-as közgyűlés óta eltelt időről. Az 1994-es nívódíjat Sylvester Lajos /Háromszék/ és Halász Anna /Bukaresti Rádió/ kapta. Posztumusz elismerés illette Bálint András /Hargita Népe/ több évtizedes munkáját. Különdíjat kapott Ferenczes István Székely apokalipszis, illetve Benkő Levente Szárazajta riportsorozata. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 22./ Az egyesületnek 381 tagja van, anyagi gondok jelentkeznek, a fizetés alacsony. A Babes-Bolyai Egyetemen 1993-ban indult az újságíró szak, jelenleg 25 hallgatójuk van, 1994-ben pedig Nagyváradon nyitotta meg kapuit az Ady Endre Sajtókollégium, ahol 35 fiatal tanul. A MÚRE megszavazta egy újságíró szakszervezet létesítését. Tisztújítás történt, újraválasztották Kántor Lajost elnöknek, Gáspár Sándort ügyvezető elnöknek. Megválasztották az igazgatótanácsot, ezen belül a területi alelnököket is. /MTI, Temesvári Rádió, febr. 20./
1995. március 8.
Bukarestben, a Magyar Kultúra házában márc. 9-én román és magyar értelmiségiek találkoztak, köztük volt Laurentiu Ulici írószövetségi elnök, Dinu Giurescu történész, Gabriel Andreescu emberjogi aktivista, Gáll Ernő akadémikus, Horváth Andor egyetemi tanár, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Budapestről pedig Konrád György író, Pomogáts Béla és Balassa Péter voltak jelen. /Magyar Nemzet, márc. 10./
1995. március folyamán
Tánczos Vilmosnak a csángó sorskérdések című konferencián /Újkígyós, 1994. okt. 28-30./ elhangzott előadását közölte a Korunk. Tánczos Vilmos sok kétségét osztotta meg hallgatóságával. Az Erdélybe áttelepült csángóknak könnyebb a számukra otthonos román köznyelvhez asszimilálódniuk, a magyar nyelv megtanulása nehézségekbe ütközik. Az Erdélybe települt csángóknak elegük volt a kisebbségi sorsból, érvel a szerző, az erősebbhez kívánnak asszimilálódni, még Székelyföldön is azt követelik, hogy románul misézzenek. /Korunk, jan./
1995. május 22.
Magyar és román értelmiségiek fejtették ki elképzeléseiket a közös jövőről Sződligeten, máj. 22-én, a kolozsvári Korunk szerkesztősége, az Anyanyelvi Konferencia és a Magyar Televízió szervezésében. Göncz Árpád köztársasági elnök beszédet mondott, Horn Gyula miniszterelnök levélben üdvözölte a tanácskozást. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Gabriel Andreescu, a román Helsinki Bizottság elnöke, Konrád György, Gabriel Adamesteanu, a bukaresti 22 főszerkesztője és Laurentiu Ulici, a romániai Írószövetség elnöke szólalt fel, a zárszavakat Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke mondta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./ A találkozó unalomba, monologizálásba fulladt, a résztvevők kínosan igyekeztek kerülni a politikai /tehát kínos/ kérdéseket. Kántor Lajos a magyarok hamis kultúrfölényét kárhoztatta, román részről elmaradt válasz. A találkozót komoly liberális túlsúly jellemezte. A résztvevők "egy szűk értelmiségi elit képviselői", mondta Cs. Gyimesi Éva, olvasható Beke Mihály András tudósításában. /Magyarország, máj. 26./
1995. június 21.
A Korunk 1995/4-es számát a történeti tudatnak szentelte. Ezt a számot ismertette régi lapjában E. F. P. /E. Fehér Pál/, a régi kádári pártvezetés kiszolgálója, Aczél György embere. Szokásához híven minősítette a szerzőket, Gosztonyi Pétert elmarasztalta Történelemszemlélet, történelemtudat és történeti irodalom Magyarországon című írásáért. /Népszabadság, jún. 21./
1995. július 13.
Szász János vitába szállt Balogh Edgár írásával, mert szerinte vannak román értelmiségiek, akik "magyarpártiak", csak a magyar értelmiség nem tud róluk, jószerivel csak a Korunk és A Hét fordítja le írásaikat. Gabriel Andreescu, Gabriela Ademesteanu, Horatiu Pepine, Andrei Plesu, Alina Mungiu nevét említi példaképpen. Szász János szerint az elmúlt években nem "a sovének és népgyűlölők száma csökkent, de a demokratáké növekedett", továbbá nem tartja jónak a magyarországi "megsegítést", mert ez a román sovénnacionalista erőket megerősíti a pesti irányítás vádjában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./ Balogh Edgár írása: 1402. sz. jegyzet
1995. november 4.
A korszak kutatója, Vincze Gábor /Szeged/ ugyancsak vitatta Csákány Béla megállapításait: "csak egy Magyar Népi Szövetségről beszélhetünk, melynek három, jól elkülöníthető korszaka volt." A Magyar Dolgozók Szövetsége, a MADOSZ 1944. szeptember elején az RKP utasítására lépett ki az illegalitásból, és kezdett hozzá az országos szervezkedéshez. A Magyar Népi Szövetség nevet fölvéve, 1945 tavaszán még nagy bizalmi tőkével rendelkezett a vezetőség. Vezetőségében kezdettől fogva jelen volt a szélsőbal szárny. Az első korszak az 1945. novemberi marosvásárhelyi nyilatkozattal zárult. Ez a nyilatkozat nagy felháborodást váltott ki. Az MNSZ függősége az RKP-tól 1946-ban nyilvánvalóvá vált. Az 1947 májusi hírhedt Luka-cikkel kezdődött az MNSZ utolsó, harmadik korszaka. /Korunk (Kolozsvár), 7. sz./
