udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 57 találat lapozás: 1-30 | 31-57
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Magyar Narancs

1996. augusztus 22.

A Magyar Narancs hetilap szerkesztőségi cikkében sietett az alapszerződés mellé állni. A lap jellemző stílusában Horn Gyula miniszterelnöknek is odamondogat: "hülyeségeket beszélni imád", majd dühödten szidja a Magyarok Világszövetségét és kirohan Csoóri Sándor ellen. A Magyar Narancs a régi kommunista támadásokra emlékeztetően bujtogatókról beszél: a kisebbségeknek eszükbe sem jutna a kormány ellen fordulni, ha nem bujtogatnák őket: mintha Horn Gyulának az az ötlete támadt volna /azzal, hogy elment a Magyarok IV. Világkongresszusára/, hogy "megszeretteti magát a határon túli magyarok legradikálisabb képviselőivel és itthoni bujtogatóival." Az alapszerződést a lap szerkesztői jónak tartják, kompromisszum született. A Magyar Narancs szerint a kárpátaljai emlékműnek /a Vereckei hágón/ "más értelme nem is volt, mint hogy betiltsák, amit nyilván kéjjel meg is tettek az arra illetékesek." A Magyar Narancs nem késik a följelentéssel: "Az egész emlékműavatás hátterében a Magyarok Világszövetsége sejlik fel." Jön is a Csoóri Sándorral szembeni gyűlölet kifejezése, akit egyszerűen "sötét karikás szemű őrültnek" nevez a hetilap. /Béke van. = Magyar Narancs, aug. 22./

1996. augusztus 27.

A Magyar Narancs szerkesztői reagáltak Elek István cikkére. Megállapították, hogy Elek István nem értette meg írásukat. Csoóri Sándor szerintük "zavart tudatú exköltő". A hetilap szerkesztői elutasítják a nemzeti összefogás gondolatát. "Miért nem találnak ki valami újat, miért nem buzerálják a lakosságot végre valami mással? Nem veszik észre, hogy unalmas?" A két szerző a Magyarok Világszövetségét is támadta, továbbá védelmébe vette az MVSZ-t támadó Tibori Szabó Zoltánt, a kolozsvári Szabadság főszerkesztőjét. /Bojtár B. Endre-Bandula István: Válasz Elek Istvánnak. A Magyar Narancs és a bérmagyarok. = Magyar Nemzet, aug. 27./

1996. augusztus 28.

Elek István válaszolt a Magyar Narancs szerkesztőinek írására. A szerkesztők képtelenek érzékelni a nacionalista liberális és a nemzeti liberális fogalma közötti különbséget. "A népi és nemzeti közötti eltérést." Elek István a méltányosság védelmében állt ki, "a nemzeti és kozmopolita fundamentalizmus agresszivitástól fölbosszantva és igazságérzetemtől fölhatalmazva." Ha valaki megunván pimaszságukat, kiosztja őket, még nekik áll feljebb. Azzal vádolni Csoóri Sándort, hogy a nemzet betegségtudatának fenntartását "szándékos, aljas indokból" teszi, ez olyan gazemberség, aminek elviseléséhez a Magyar Nemzet olvasóitól kell elnézést kérnünk, írta Elek István. A Magyar Narancs szerkesztőinek szövegével képet lehet alkotni "vitapartnereink szellemi színvonaláról, morális érzékenységéről, a nemzeti gondok iránti érzékéről, toleranciájáról és tisztességéről." /Elek István: Viszontválasz a Magyar Narancs szerkesztőinek. A méltányosság védelme magyarságügyben. = Magyar Nemzet, aug. 28./

1996. október 24.

Teodor Melescanu külügyminiszter idén több alkalommal is Washingtonba látogatott, igyekezett még a szélsőjobboldali román emigrációt is mozgósítani annak érdekében, hogy Románia bekerülhessen a NATO-ba. A külügyminiszter azonban csak udvari biztatásokat kapott. Viszont a legtöbb fegyvergyártási üzletet Lengyelország után Romániával kötötték. A román Európa-politika másik kulcsembere Gheorghe Tinca hadügyminiszter, állapította meg Ara-Kovács Attila. Az ő szorgalmazása nélkül nem írják alá a magyar-román alapszerződést. Tinca példátlan mértékű tisztogatást vitt véghez a tisztikarban, eltávolította mindazokat, akik a Moldovával való remélt egyesülés miatt csak fél szívvel támogatták a NATO-orientációt, illetve leváltotta azokat a - főként erdélyi - főtiszteket, akiket megrögzött Nyugat- és magyarellenességük tett a NATO ellenségeivé. Leváltotta Paul Cheler tábornokot, az Erdélyben állomásozó 4. hadsereg vezetőjét. - Franciaország újra felfedezi korábbi sajátos érdekeit Kelet-Európában. /Ara-Kovács Attila: Románia. Nesztelenül a NATO felé. = Magyar Narancs, okt. 24./

1996. november 7.

A mostani választási kampányban nem volt jellemző a magyarellenesség, szögezte le Ara-Kovács Attila. A két ellenzéki párt, Petre Roman vezette szociáldemokrata tömörülés és a Demokratikus Konvenció egymást lejárató kampányba kezdett. Az eddigi kormánypárt, a Társadalmi Demokrácia Pártja sikerrel lekenyerezte szélsőséges támogatóit. Mindenki megkapta a mag részét: az ortodox egyház a többi egyháztól korábban elrabolt vagyon egyre nagyobb hányadát kebelezte be, a "hadsereget a honi fegyvergyártás újjáélesztésébe ölt haszontalan milliárdokkal kábították, illetve az obsitba küldött rakoncátlan főtiszteket bízták meg a fantomüzletek levezénylésével." A volt Securitate emberei az erdélyi bankokban és a külkereskedelemben helyezkedtek el. Mit fog tenni a győztes Konvenció? Érdekszövetségét az ortodox egyházzal megkötötte. - Azt sem lehet kizárni, hogy az ellenzéki győzelem ellenére az eddigi vezetés marad nyeregben. - Az ellenzék választási küzdelmében a Nyugat nem maradt semleges. Washington többször megüzente: Románia megítélésében csak egy, a posztkommunista megrögzöttségekkel szakító politika hozhat változást. /Ara-Kovács Attila: Választások Romániában. = Magyar Narancs, nov. 7./

1997. január 16.

Ara-Kovács Attila szerint "magyarországi vonatkozásban Funar pártjában leginkább a Fidesz ismerhetné föl a közeli rokont", a Nagy-Románia Párt /PRM/ "a Csurka-, illetve a Torgyán-Giczy-irányzat román tükörképe." A Funar vezette Román Nemzeti Egységpárt /PUNR/ állt elő azzal, hogy a radikális nacionalista erők hozzanak létre nemzeti szövetséget. A PRM elzárkózott ettől, ezzel felkínálkozott a volt kormánypártnak. Corneliu Vadim Tudor, a PUNR vezetője kijelentette, hogy pártja számára a jelenlegi kormánykoalíció elfogadhatatlan, mert két kisebbség, a magyarok és a zsidók befolyása alatt áll. Csak idő kérdése, írta Ara-Kovács Attila, hogy mikor fedezi fel majd Iliescu egykori pártja a maga helyét C. V. Tudor pártjának oldalán. /Ara-Kovács Attila: Román szélsőjobb. Hét szűk esztendő - és ami utána következik. = Magyar Narancs, jan. 16./

1997. április 11.

Ara-Kovács Attilával /sz. Nagyvárad, 1953/ készített interjút Bíró Béla. Ara-Kovács Attila volt az egyik elindítója 1981-ben az Ellenpontok című erdélyi szamizdat folyóiratnak. 1983 óta Budapesten él, ahol először megalapította az Erdélyi Hírügynökséget. Évekig az Európa Kiadó, majd a Beszélő munkatársa, írásai újabban a Magyar Narancsban jelennek meg. Ara-Kovács Attila elmondta, hogy kezdettől a baloldali és liberális világ vonzotta. Gyermekkorában Nagyvárad még magyar város volt, az első teljes román mondatot tíz éves korában hallotta. Csak az egyetemen tanult meg jól románul. Mély baráti szálak fűzték a magyar ellenzékhez, Pethő Ivánhoz, Kis Jánoshoz, Demszky Gáborhoz. Demszky és Rajk László segített a technikai részt illetően, szellemmel már az erdélyiek töltöttek meg a folyóiratot, emlékezett az Ellenpontok keletkezésére. Ara-Kovács Attila fontosnak tartotta leszögezni, hogy Szőcs Gézának fontos szerepe volt az Ellenpontok ügyében, de csak egy cikket közölt benne, tehát eltúlozta szerepét. Aki valóban nagyon fontos szerepet játszott, az Tóth Károly volt, aki most Svédországban él. A szálak Ara-Kovács Attila kezében futottak össze. Szerinte széltében-hosszában beszélték Budapesten, hogy Szőcs Géza szerkeszti a lapot, amikor még teljesen titokban dolgoztak. A Securitate valószínűleg szintén hallott erről, erre egyszerűen követni kezdték Szőcs Gézát. - A Magyarországra áttelepültek közül sokan nem találtak önmagukra és a szélsőségesek fele mentek el, jobbra tolódtak, még fasiszta szervezeteknek is támogatói lettek. Ara-Kovács Attila kirohant Szervátiusz Tibor, Páskándi Géza és Czegő Zoltán ellen: "Ezek az emberek /Szervátiusz, Páskándi Czegő/ a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül." Ara-Kovács Attila kifejtette, hogy számára "Magyarország mindig a világravaló kitekintést jelentette. Nem elsősorban az etnikai szempontjaim voltak azok, melyek Magyarországhoz kötöttek..." Ara-Kovács Attila Tőkés Lászlót is elítélte: "Tőkés László és a radikálisok gyengéjét abban látom, hogy mögöttük nincs helyzetteremtő képesség. A saját imázs megtartása, illetve az egykori vélt vagy valós befolyás visszaszerzésének görcse az, ami megbénítja őket." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 11./

1997. szeptember 27.

Bíró Béla terjedelmes cikkében azt állította, hogy "az igazi tehetségek ma már nagyon nehezen találhatják meg a helyüket Erdélyben vagy az erdélyi magyar közösségben. Kénytelenek a magyarországi vagy a román nyilvánosság és tudományos élet felé tájékozódni." Szerinte az erdélyi magyar intézmények nem képesek "lépést tartani a változásokkal, nem a jelen-, hanem a múltbeli feltételekhez próbálnak - elkerülhetetlen kudarcok sorozatán át - alkalmazkodni." "Mintha a közösségbe vetett bizalom, a legendás magyar önérzet roppant volna meg..." A cikkíró szerint színvonalas, európai látókörű publicisztika ma már csak a román lapokban található. A romániai magyarság most jutott el a "lenni vagy nem lenni" igazi kérdéséhez. A magyarellenes kampányok fokozatosan megszűnnek közösségformáló tényezőként funkcionálni. A közösséget a magyar kultúra és nyelv kohéziós erejének kellene összetartaniuk, de ezek csak valóságos teljesítményre alapozható. - Bíró Béla eltöpreng azon, mi az oka annak, hogy "a magyarországi szellemi irányzatok közül Erdélyben éppen a nemzeti bezárkózásra ösztönző, elavult nemzeti ideológiákra alapozott konzervatív nacionalizmus kerekedett felül?" "A romániai magyarok körében Csoóri Sándor a legnépszerűbb magyar értelmiségi, s nem a Duna Tv-nek köszönhetően. A közvéleményt uraló regionális heti- és napilapok sugallják, hogy a romániai magyarság sorsát igazából csupán Csoórit és körét, illetve a nyíltan nacionalista vagy soviniszta Torgyánt, Csurkát és társaikat foglalkoztatja. A bukaresti A Hét vagy a kolozsvári Korunk kis szigetecskék a konzervatív beállítottság tengerében.A sugallat azonban nem légből kapott. A magyarországi européer értelmiség jelentős része ugyanis máig sem gondolta végig a kisebbségi kérdést." Bíró Béla szerint ezért történt, hogy az Antall-kormány viharos gyorsasággal építhette ki Erdélyben kliens-rendszerét..." A romániai magyarok többsége idegenkedik a magyarországi européerektől. Ezt "bizonyos értelmiségi körök sajnos folyamatosan táplálják. Bíró Béla a Magyar Narancsra hivatkozik: az egyik szám szerkesztőségi cikkére /Nyamvadt sovén magyar sajtó/, ebben "hemzsegnek a durva hamisítások". A Magyar Narancs a romániai viszonyokat "igyekszik a hazugságig megszépíteni". Hasonló a Magyar Narancs másik számában id. Pásztor Ottó cikke. Ez is szépítgeti a valóságos helyzetet. Azzal vádolja a romániai magyarságot, hogy államot akar az államban. - Bíró Béla szerint vannak jelei annak, hogy a romániai magyar közösség széthullása megkezdődött. Nincs összefüggő nyilvánossága, "nincsenek többé-kevésbé mindenki által elismert személyiségei." A romániai magyarságot az RMDSZ tartja össze, melynek "mind kevesebb köze van a helyi közösségekhez". /Bíró Béla. A nagy magyar paradoxon. = Népszabadság, szept. 27./ A Bíró Béla által kifogásolt szerkesztőségi cikk a Magyar Narancsból: "Miközben a remek szoclib/szocnac magyarországi újságok hörögnek és vért köpnek a felvidéki magyar iskolák szlovák borítójú bizonyítványai miatt /harmadosztályú disznóság/, és nemzetiszínű tivornyát rendeznek amiatt, hogy Kolozsvár vasgárdista polgármestere, Funar nem hajlandó fogadni a magyar főkonzult /jó neki/, végtelen számú méltatlankodó cikkben" ugyanakkor "arról csak mínuszos hír szól, hogy a Constantinescu-Ciorbea-kormányzat oktatási rendelete véget vetett az évtizedes magyarellenes diszkriminációnak, meghozta a világon eddig ismert legnagylelkűbb kisebbségpolitikai rendszabályt - forradalmi úton, a román parlament feje fölött, szembeszállva mindenkivel, nehogy az erdélyi magyar nebulók jogai csorbuljanak akár." - "De a szoclib/szocnac napisajtó csak olához tovább. És még nekünk áll euroatlantilag följebb! Szégyen, gyalázat." /Nyamvadt sovén magyar sajtó. = Magyar Narancs, júl. 24./ A másik cikk: Id. Pásztor Ottó: Benn maradni. = Magyar Narancs, aug. 14./

1998. június 4.

Kornis Mihály atyai jó tanácsként elmondta Bayer Zsoltnak: "Zsolt, vedd tudomásul, hogy népi-urbánus vitában állást kell foglalni. Nincs olyan, vedd észre, nem lehet kívül maradni. Magyarország erről szól. És - tette hozzá - ha nem ezen az oldalon foglalsz állást, ahol mi vagyunk, akkor te náci vagy. Más választásod nincs, vagy náci vagy, vagy igazat adsz nekem, illetve nekünk. És azt is vedd tudomásul, hogy él ebben az országban ötezer értelmiségi, akiknek a véleményével szemben nem lehet politikát csinálni." Előzőleg Bayer Zsolt elmondta: válaszcikket írt Kornis Mihálynak a Magyar Narancs vélemény rovatában megjelent írására, amelynek az volt a lényege, hogy a fideszesek antiszemita, náci csőcselék, ezért feltette a kérdést: Mondsza fiam, Deutsch! Te, aki zsidó vagy, mit keresel ezek között? Nos, erre akart reagálni Bayer, cikkét elküldte Vágvölgyi B. Andrásnak, a Magyar Narancs főszerkesztőjének. Egyszercsak felhívta Bayert Kornis Mihály és dühöngve rendreutasította: hogy képzeled, hogy vitacikket írsz az én cikkemről? Ott folytatta, hogy aki vele ebben a témában vitatkozni mer, az ott találja magát a nácik között. Kornis folytatta: egy életre tönkreteszi magát Bayer.. /És valóban: a cikke nem jelent meg./ /Székely Kecskés János: Ismét eljön a pitbullok kora. = Demokrata (Budapest), jún. 4./

1998. július 14.

György Attila a Magyar Narancs "politikai elemzéséből" idézett három mondatot, hogy mondanivalóját illusztrálja: "Komor viták tárgya volt már nemegyszer erdélyi értelmiségi körökben, hogy ha megvalósulna a Magyarok Világszövetségének ötlete, és állampolgárságot kapna valamennyi kisebbségben élő magyar - ami egyben szavazati jogot is jelentene -, egykettőre a budapesti parlament vezető erejévé válna a MIÉP." "A Tőkés típusú radikálisoknak nyilvánvalóan egyetlen esélyük maradt, hogy elszigetelődésükből kitörhessenek: a maguk és a bukaresti szélsőségesek provinciális vitáját okvetlenül nemzetközivé kell tenniük, azaz Budapest-Bukarest konfliktussá kell szélesíteniük." "Egy letűnt kor sovén trágársága reinkarnálódik e kabalisztikusan bonyolult, ugyanakkor mégis együgyű mondatokban," /Mármint abban, hogy a magyar miniszterelnök lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni./ György Attila megjegyezte, hogy ugyanígy választhatott volna RMDSZ-tisztségviselők állásfoglalásaiból is. Ugyanaz a beteges prüdéria, mihelyt nemzeti érdekekről van szó., valamiféle furcsa bűntudat, ami miatt nemzetről, hazáról, elcsatolt területekről csupán szégyenkezéssel vegyes szabódással szabad csak beszélni. Ha valaki szégyeni magyarságát, az magára vessen. Az igazi baj, amikor ezek a kijelentések felelős emberektől erednek.- Mindez eredményes hadviselés önmagunk ellen, állapította meg György Attila. "Az eredmény a verbális tabuk és nemzetben gondolkodás korlátainak szaporodása." A Magyar Narancsban rögzített félelmeket egyszerűen baromságnak nevezte György Attila. /György Attila: A nemzeti prüdéria diszkrét bája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 14./

1998. augusztus 6.

Ara-Kovács Attila kirohanást intézett Orbán Viktor miniszterelnök ellen. Ara-Kovács Attila szerint amióta az RMDSZ kormányra került, az "országot végre magyarok is kezdik némileg magukénak érezni". "Még a leglehetetlenebb magyar népnemzetieknek is be kell mostanság látniuk, hogy azok a próbálkozások, amelyek eltávolítják az erdélyieket zord, de mégis saját realitásaiktól, sehova sem visznek." Orbán Viktor és csapata erdélyi útján hamis illúziókat táplált az erdélyiekben - a cikkíró szerint. A publikum számára "előadtak egy XVIII. századi népszínművet, melyben ismét egymásnak esett a gatyás paraszt és a bocskoros jobbágy." A magyar miniszterelnök látogatása és a Németh Zsolt által megfogalmazott ígéretek a radikális oldalt erősítették. Ara-Kovács Attila ellentétet lát, mondván Martonyi János külügyminiszter nem akarta, Németh Zsolt viszont akarta a látogatást. A cikkíró szerint kormányzati politikává akarnak emelni "olyan konfliktusokat, melyekben eddig csak szélsőjobboldali csoportok voltak érdekelve." Lassan majd rájönnek a határon túliak, hogy statiszták voltak egy olyan politikai játszmában, melynek "tétje nem az autonómia volt, hanem egy avult szellemű pártstruktúra összefércelése". /Ara-Kovács Attila: Orbán Erdélyben. = Magyar Narancs, aug. 6. - A cikk fontosabb részeit szó szerint átvette a bukaresti magyar hetilap: Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), szept. 10./ Ara-Kovács Attila állítását cáfolja Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének határozott állásfoglalása: Kepecs Ferenc: Az RMDSZ türelme sem végtelen. Markó Béla a romániai magyarellenes megnyilvánulások hátteréről. = Népszava, aug. 21.

1999. október 14.

A Mancs /a Magyar Narancs utóda/ szerkesztőségi cikkben a kirohanást intézett a magyar nemzeti jelkép, a Szent Korona ellen. A Magyar Köztársaság "új nemzeti jelképpel fog gyarapodni a zacskós tej és a pillepalack után: a Szent Koronával, csak ezúttal komolyan." "...micsoda besavanyodott hátsó udvar lett ebből az országból megint." /El van koronálva. = Mancs (Budapest), okt. 14./

2000. január 20.

Tompa Gábor kolozsvári színházigazgatóval készített interjút a Magyar Narancs. Arra a kérdésre, hogy nem támadják-e, hogy nem eléggé elkötelezett nemzete iránt, Tompa Gábor válasza: "Az erdélyi magyarságnak egy olyan rétege támad engem, amely rettenetesen retrográd, visszahúzódó szellemet képvisel, és mindenáron egy megnevezetlen régmúlt időhöz szeretne visszatérni. Mindenáron a nyájszellemet, a középszerűséget akarják virágoztatni Erdélyben, és a szellemi élet felszámolása a céljuk. Hiszen másképp nem tudnának megélni. A középszerűek mindig a közösségre, a közönségre hivatkoznak." Ezzel szemben Tompa Gábor szerint: "A színháznak nevelnie kell, magas kultúrát adnia..." /Böröcz László: Az Apáczai-modell. = Magyar Narancs, jan. 20./ Szőcs István vitatta Tompa Gábor felfogását több cikkében, tehát ő a rettenetesen retrográd...

2003. február 10.

A lap átvette a Magyar Narancs cikkét. Az RMDSZ Szatmárnémetiben tartott kongresszusa a várakozásoknak megfelelően alakult. Ismét Markó Béla lett az elnök, a vezetéssel szemben állók megtették az első lépést afelé, hogy idővel akár külön szervezetet alakítsanak. Immár két ciklus óta nem boldogulnak nélkülük az éppen kormányzó román pártok, és Markóék éltek is a lehetőséggel. A tiszteletbeli elnök a bukaresti bíróságon föl is jelentette az RMDSZ-t. Nem csoda hát, ha a kongresszus megvonta tőle a bizalmat. A Tőkés-párt az erdélyi sajtóban hónapok óta sorolja, hogy a pártvezetés mely tagja mely állami munkahely megbecsült osztályharcosa volt 1989 előtt. Arról van szó, ki a komcsi. Ismerős valahonnan? Érdemes idézni az SZDSZ egyik lapjának szerkesztőségi cikkéből: "A magyarországi belpolitika imbecillis kliséinek felbuzgása ez. Mint ahogyan a határokon túli magyar szervezetek mindenkori válságai is azzal függtek össze, hogy a budapesti kormányzat eldöntötte, ki a jó, a hiteles romániai/szlovákiai/szerbiai magyar vezető. Az RMDSZ-en belüli - hol karcosabban, hol kulturáltabban jelentkező - ellentétek akkor durvultak el (félő, jóvátehetetlenül), amikor Orbánék úgy gondolták: végre megmondják a tutit a romániai magyaroknak is. Amiről persze soha senki semmi konkrétumot nem tudott meg (de arról sem, hogy miért kell Budapestnek mindenbe belepofáznia), mert a "nagy ívű koncepció" nem volt egyéb homályos célozgatásoknál a kettős állampolgárságra (amit ők sem gondoltak komolyan) meg más, az ottaniak érzéseivel cinikusan visszaélő utalgatásoknál "nemzetpolitikáról", "lelki újraegyesítésről". Maszlag. Ahhoz azonban, hogy e "nagyot álmodás" időszerűségével kábítson és hergeljen sokakat, épp elég volt. Németh Zsolt most polgári körök alakítására biztatta az erdélyieket, és az "antistátustörvényről" szónokolt: az erdélyi magyarokat az MSZP, a saját vezetőik és román partnereik ellen tüzelte." (Magyar Narancs 2003. február 6.) /Érdes Erdély. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

2004. július 21.

Gavra Gábor a budapesti Magyar Narancs hetilapban nekiesett a Csáky Zoltán által Hagymakupolás honfoglalás néven körüljárt erdélyi jelenséghalmaznak, és némely román lapokból ismerős modorban lenacionalistázta a szerzőt. A 168 Óra budapesti hetilapban Irodalmi kokárda – a Wass Albert-kultusz című irományban ,,szórakoztató fasisztának”, ,,nacionalistának”, ,,szélsőjobboldalinak” nevezték a mai magyarság legolvasottabb íróját.  A becsmérlőnek szánt ,,irodalmi kokárda” minősítés a szerzőt is minősíti, azok közé a magyarhoni sajtóügyeletesekhez tartozik, akik a magyar nemzeti szimbólumokat, a történelmi ereklyéket, a Szent Koronát, a Szent Jobbot, a magyar zászlót, mint jelen esetben a kokárdát büntetlenül mocskolhatják, állapította Sylvester Lajos.    A Wass-dosszié vasgárdista hangvételű budapesti előkotrása nyílt levél megfogalmazására késztette Wass Albert fiait. ,,Divatos ma felelőtlenül megbélyegző politikai véleményt nyilvánítani az újságokban. Lépten-nyomon azzal traktálnak, hogy Wass Albert háborús bűnös, fasiszta és antiszemita. Csakhogy nem elég mondani valamit, azt meg is kellene alapozni, és kellő bizonyítékokkal alátámasztani. Unalmas lenne nekünk állandóan azt bizonygatni, hogy ki nem volt Wass Albert. Mi csak azt állíthatjuk, hogy ki volt az apánk, mert ismertük. Mivel termékeny író volt, elég, ha az írásaiból meghatározzuk, hogy ki volt és igazán milyen volt Wass Albert” – írják levelükben a Wass család tagjai.   Ez volna, ilyen volna a magyar főváros? /Sylvester Lajos: Budapesti ajándék… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./ Sándor Zsuzsanna: Irodalmi kokárda. A Wass Albert-kultusz. = 168 Óra, júl. 8. Gavra Gábor: A gyarmatosító giccs. = Magyar Narancs, júl. 8.

2005. december 13.

Magyar kommentár címmel az Új Magyar Szó csak baloldali lapok cikkeiből /Magyar Hírlap, Magyar Narancs, Hócipő/ közöl részleteket. A Magyar Narancs szerkesztőségi cikke a tavalyi népszavazásról azt írta: „Egy évvel ezelőtt a választópolgárok ad acta helyezték a magyarkérdést.” „Az igenek mögött az etnopolitizáláson, a nagymagyar ábrándokon, a térségbeli együttműködést a történelemben már oly sokszor lehetetlenné tévő kisnemzeti naciogigantizmuson kívül semmi, de semmi nincs.” /Magyar kommentár. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./

2006. május 5.

A liberális budapesti Magyar Narancs hetilap közölte Parászka Boróka, az A Hét hetilap főszerkesztőjének cikkét. Ebben a lapjában közölt elutasító hangvételhez hasonlóan minősítette a Sólyom László köztársasági elnök által kezdeményezett május 4-i konferenciát. Magyarország és a környező államok között aktív gazdasági, kulturális csere folyik. Ha még mindig ismeretlennek tűnnek a határon túli magyar közösségek a magyar köztársasági elnöknek, az nagy baj. A legnagyobb hibája ennek az akciónak a magyar nacionalizmus, magyarázta Parászka Boróka. Szerinte ez a nacionalizmus szomszédokként csak a Magyarország határain kívül élő magyarokat ismeri el. Nem lehet csak az „ott” élő magyarokat megismerni anélkül, hogy az „ott” élő szlovákokat, románokat ne ismerné meg Magyarország. És Magyarország egyáltalán nem ismeri a románokat, szlovákokat. A Magyarország határain kívül élő magyarok a „magyar nemzetpolitika karanténjában élnek, szimbolikus magyar (teljesíthető és teljesíthetetlen) ígéretek bűvöletében”. Parászka szerint az „elnöki akció megkérdőjelezi a határon túli magyar közösségek demokratikus érettségét és működőképességét is.” A magyar köztársasági elnök a határon túliak „magyarságtudatára” kíváncsi. Parászka megmagyarázta: „A magyarságtudathoz sem a román államnak, sem a magyar köztársasági elnöknek nincs köze. Magánügy.” Parászka sérelmezte, hogy kiket hívtak meg a konferenciára, szerinte azokat, „akik mögött nem jött létre életképes politikai mozgalom, akiket a határon túl nem jogosított fel a képviseletre senki”. A főszerkesztő hozzátette: például Tőkés László Magyarországon kiket és miért képvisel, amikor a határon túliak ügyében felszólal? Parászka szerint a konferenciasorozat „a legradikálisabb reformellenesség”. Románia európai ország; működő civilszférával és működő nyilvánossággal. Kiépíthető egy a közösségi és választói akaratot tiszteletben tartó jószomszédi viszony. „Már ha Magyarország felismeri, hogy a határain kívül nem önjelölt törzsfők és sámánok vezette, félnomád törzsek élnek.” /Parászka Boróka: Sámánok – Az államfő és a határon túli magyarok. = Magyar Narancs (Budapest), máj. 5./

2006. október 3.

Parászka Boróka, az A Hét című – kis példányszámú, elsősorban interneten megjelenő – hetilap felelős szerkesztője azt bizonygatta a budapesti Magyar Narancs hetilapban, hogy Romániában nincs magyarverés.  Parászka, az utóbbi két évre visszatekintve, nyolc magyarverésként elhíresült esetet talált. Hozzáfogott és szorgalmasan megcáfolta őket. A gyergyói esetről azt írta: ott a helyi góbék támadtak rá a román csendőrökre.   A legutóbbi – érsemlyéni – esetet azzal cáfolta, hogy az Érmelléken sok a magyar. Különben is az elkövetők magyarok voltak. (Valójában a három főből egy valóban magyar volt, a másik kettő román.) Parászka Boróka a nem RMDSZ-közeli erdélyi magyar szervezeteket leszélsőjobboldalizta. Szerinte a magyarveréseket e szervezetek céljaik legitimálására használják fel.  Parászka körülnézett a szélsőjobboldali román szervezetek honlapjain is és megállapította: „a magyarellenesség most nem központi témájuk”. A Noua Dreapta (Új Jobboldal) nevű ifjúsági alakulat, mely állítólag kitűnő kapcsolatokat ápol a titkosszolgálattal /SRI/ és az ortodox államegyházzal, Parászka szerint kizárólag a homoszexuálisokkal foglalkozik.      A cikk szerint majdnem mindig ugyanattól a tudósítótól és ugyanazon csatornákból értesül a magyarországi sajtó a romániai magyarverésekről. Felsorolásában ott található az Erdélyi Naplón, a Háromszéken és a Krónikán kívül a Hunsor, a Kuruc info és a Huninfo. Ez lenne hát a romániai magyarverések tisztára mosása. Ha részegen vernek magyart, az nem ér, a magyarellenes számítógépes játék bagatell, Gyergyóban a székelyek verik a románokat, az Érmelléken meg úgy kell nekik, minek oláhoznak. /Fábián Tibor: Már megint parászkálkodik. Magyarverés pedig nincs! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 3./

2007. szeptember 20.

A budapesti Magyar Narancs című hetilap Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke új nemzetstratégiai koncepcióját minősítette. A lap szerint a kezdeményezés mögött az elnök asszony politikai ambíciója van. A Magyar Narancs úgy tudja, hogy a „határon túli magyar problematikum az elmúlt években kiszorult a magyar politikából, nem kis részben a Gyurcsány-kormány tudatos erőfeszítései miatt. ” Gyurcsány miniszterelnök felszámolta a Máértet, Szili javasol többpártilag valami hasonlót helyette, „hátha jó pontokat szerez Gyurcsány külső vagy belső ellenzékénél”. A hetilap szerint: e szavaknak – nemzetpolitika, nemzetstratégia, meg a többi: területi autonómia, ilyen autonómia, olyan autonómia, kettős állampolgárság – idestova húsz éve nem sikerül értelmet találni. A Magyar Narancs szerint minden rendben van: az „elmúlt tizenhét évben a hat. túli m. -ok Romániában és Szlovákiában önkormányzati és parlamenti képviselők, miniszterek, miniszterelnök-helyettesek, polgármesterek sokasága révén érvényesíthették speciális érdekeiket; könyvekben, újságokban, honlapokon, egyetemeken, iskolákban, templomokban, civil szervezetekben találhatták meg nemzeti önazonosságukat”. Továbbá: az identitásnak, amit meg akarunk őrizni, néhány múzeumi tárgyon kívül semmi egyéb tartalma nem lesz, mint hogy meg akarjuk az identitást őrizni. /Harangozó Katalin: Méltó módon. = Magyar Narancs (Budapest), szept. 20./

2007. október 12.

Idén tavasz óta tudott a Zuschlag-ügyről Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, aki a Magyar Narancs című hetilap október 11-i számában megjelent interjújában azt is elismerte, hogy sok Zuschlag-ügy lehet még az országban. Szavai szerint „annyi, amennyi rossz kompromisszum van az önkormányzatokban, és mindenhol, ahol a közszféra jelen van”. Gyurcsány kijelentette, hogy sem neki, sem környezetének nem volt tudomása arról, hogy Zuschlag János „talicskával tolja ki az aprópénzt” a vezetése alatt álló minisztériumból, és ha beigazolódik, hogy ez igaz volt, akkor őt becsapták. /Gyurcsány tudott a Zuschlag-ügyről. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

2008. február 13.

Kelemen Attila Ármin a Transindex.ro interneres portálon értékelte a Csutak István által indított modernizációs vitát /Csutak István: Székek földje – Székelyföld?, Szabadság, 2008. jan. 8./. Arra számított, hogy a modernizáció liberális téma: azok akik magukat liberális-kozmopolita rommagyarokként pozícionálták, mindent elkövetnek majd annak érdekében, hogy valamilyen módon intézményesítsék a vitát. Nincs önmagát véleményformálóként számon tartó és akként cselekvő rommagyar magyar liberalizmus? – kérdezte Kelemen Attila, aki „premodern felvilágosultaknak” nevezi a rommagyar csúcsértelmiségieket, akik a nem-nacionalista rommagyar establishment legbefolyásosabbjai. Alig vállalnak szerepet a nyilvánosságban. Kelemen Attila Ármin esettanulmányként emlékezett A Hét hetilapra: a hetilapot „egy fiatal, dinamikus, innovatív és deklaráltan tabudöngető csapat vette át. Az értelmiségiek azt nehezményezték, hogy egy vezető romániai magyar politikus olyan szerkesztőségi státust kapna, ami akár valamiféle politikai kontrollra is felhasználható lenne. Az értelmiségiek felelősséget vállaltak az intézményért és civilként állást foglaltak a politikai kontroll ellen. Azokban a hetekben jó dolog volt rommagyar értelmiségiekként gondolni magunkra. ” – állapította meg. A politikus kilépett a szerkesztőségből és „a legfontosabb kozmopolita romániai magyar értelmiségiek mind ott voltak A Hét körül. Ma már nincs A Hét, amely működése utolsó időszakában nyíltan elkötelezte magát pár magyarországi politikus mellett”. Ezek a kozmopolita értelmiségiek nem törődtek vele, hogy a hetilap nyomtatásban megszűnt. Kelemen Attila szerint az „A Hét megszűnésének okai és körülményei értelmiségi tabutémának számítanak. ” „Talán jobban kellett volna vigyázni A Hétre” – intett a cikkíró. /Kelemen Attila Ármin: HOME JOGOK. Rommagyar 2. 0. = Transindex.ro, 2008. febr. 12./ Parászka Boróka, A Hét szerkesztője válaszolt Kelemen írására. Kijelentette, „előre megfontolt és sikeres öngyilkosságot hajtottam végre, mint erdélyi magyar újságíró”, hozzátette: senki sem nem érzékelte drámaként ezt. Öngyilkossága abban állt, hogy egy éve nem jelent meg a hazai sajtóban publicisztikája. Most azonban visszaszólt a sírból. Kelemen Attila (már megint) taktikus szöveget írt. Nem ő az egyetlen aki ilyen „egyre vontatottabb önpozicionáló programbeszédet ír”. A modernizációs propaganda Parászka szerint ürügy. Jönnek a választások, erre hirtelen felélénkül a modernizációs-vita. Csutak István „írt egy ilyen kedves bumburnyák szöveget, be is szopta rendesen a reformra oly éhes ifjú nemzedék”. „Ahelyett, hogy végre radikálisan átértékelődne, kicserélődne az egész erdélyi magyar közösségkép, sőt: úgy általában a magyar nemzet-kép, a modernizációs vita konzerválja és legitimálja az eddigi torzulásokat. ” A modernizációs stratégiák dallama: „Édes Erdély itt vagyunk", és ez a 1940 óta semmit sem változott. Parászka leszögezte, amíg „kiindulópontunk, érdekközösségünk az etnosz, addig nincs elmozdulás. Nem elég az anyaország gyilkosság, a fiú-országot is ki kellene nyírni. ” Parászka ítélkezett: „A teljes magyar sajtó válságban van, nem csak az erdélyi magyar. ” „Van markóista lapunk és rádijónk, van tőkésista weblapunk és hetilapunk, hát nem kiegyensúlyozott ez a kis magyar erdélyi médiavilág? Hurrá!” És jönnek a Parászka szerinti egyedüli értékek, köztük Selyem Zsuzsa /a Korunk vagy A Hét teljes évfolyama sem elég ahhoz, hogy annyit mondjon el a közelmúltunkról, mint Selyem Zsuzsa regénye/ és Cs. Gyimesi Éva. Parászka kimondta: „a sajtó (a politika) vált butává, műveletlenné, érzéketlenné, tájékozatlanná. ” /Parászka Boróka: Köpök a síromra. = A Hét – ahet. ro, febr. 13./ A Kelemen Attila által jelzett vezető romániai magyar politikus A Hétnél: Kelemen Hunor. Parászka Boróka rendszeresen publikál a budapesti Magyar Narancs hetilapban.

2008. október 1.

Az RMDSZ hosszú időn keresztül takargatta a magyarországi baloldalhoz fűződő kapcsolatait. Ezzel párhuzamosan a szervezet sajtóholdudvara egyfajta konszolidált, finoman nemzeti hangvételt ütött meg. Az RMDSZ szemérmeskedése megszűnőfélben van. A választók nagy részét csak az olyan direkt kitételek sokkolják, mint Szent István jobbjának tetemcafatként való említése, vagy esetleg a Szent Korona tökfödőnek csúfolása. (Majsai Tamás írása a Magyar Narancsban). Másrészt egyre kevesebben olvasnak írott sajtót. E helyzetben az Erdélyi Riport, az Új Magyar Szó nem egy esetben az Élet és Irodalomra, Mozgó Világra vagy a 168 Órára emlékeztető balos szövegei a jövendő elit ideológiai indoktrinációját szolgálják. Kinevelnek sok kis Czika Tihamért, akik már függetlenek a magyar nemzeti értékrendtől. Mindeközben az RMDSZ egyre nyíltabban kokettál az SZDSZ-szel és az MSZP-vel, írta Borbély Zsolt Attila. Ide illeszkedik az is, hogy Markó Béla az Élet és Irodalomban írta meg vallomását az RMDSZ és az MPP viszonyrendszeréről. Ebben Markó kifejtette, hogy Tőkés Lászlóval azért nem jött létre a megegyezés, mert az ő lételeme az ellenkezés. Borbély Zsolt Attila emlékeztetett: mindaddig, amíg az RMDSZ az autonómia építésének útján haladt, addig Tőkés László és Markó Béla együttműködése kifogástalan volt. A Neptun ügyben sem ők feszültek egymásnak, Azután jött Nagy Benedek támadása a tiszteletbeli elnök ellen, amit a hivatalos vezetés hátulról fedezett, majd Markóék balfordulata. Tőkés László az autonómia markói tagadására mondott csak mindenkoron nemet, éppen az autonómia igenlésének jegyében, hangsúlyozta a cikkíró. Markó azt akarja igazolni, hogy Orbán Viktor nem is a magyar egységet, hanem valójában a magyar széthúzást kívánta elősegíteni. Ez a belemagyarázás arra a kérdésre is választ ad, hogy Markó Béla miért az Élet és Irodalomban s nem a Heti Válaszban közölte pamfletjét. /Borbély Zsolt Attila: A sapka. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 1./ Majsai írása: „El lehet temetni példának okáért a náci Horthyt, kísérgetni lehet István király tetemcafatját és soha nem használt tökfödőjét, kongatni lehet a vészharangot különféle nemzetszaporulati ügyekben vagy mondjuk eutanázia- /veszélyben az utolsó kenet!/ és hálószobakérdésekben. ” /Majsai Tamás: Dávid és Jonatán. Egyházak, keresztények, Biblia és homoszexualitás, Magyar Narancs, 2001. aug. 30./ Előzmény: Markó Béla: Egy elmaradt egyezség története. = Élet és Irodalom, 38. sz. 2008. szept. 19.

2008. október 14.

A rendszerváltás egyik nagy ígérete volt a kelet-európai és kelet-közép-európai nemzetiségek, nemzeti kisebbségek problémáinak enyhülése, jogaik bővülése. Ehelyett más forgatókönyv érvényesült. A már létező föderációk (a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) fölbomlottak, a valaha domináns nemzetek (orosz, szerb) határon kívül rekedt nemzetrészeivel szemben – Horvátországban, a balti államokban – a legkeményebb diszkriminációt léptették életbe. Az Európai Unió kisebbségvédelmi struktúrái tehetetlennek bizonyultak, írta Tamás Gáspár Miklós. Ebben a kontextusban a kelet-közép-európai magyar kisebbségek a többiekétől kedvezően különböző státuszt vívtak ki maguknak egy időre. Emil Constantinescu elnöksége, Adrian Nastase miniszterelnöksége idején a magyarság pozíciója számottevően javult, s ezen olyan /Tamás Gáspár Miklós szerint abszurd/ magyarországi akciók se rontottak sokat, mint a „magyarigazolvány” és a népszavazási kezdeményezés a kettős állampolgárságról. A romániai magyar politika egyik alapvető dilemmája az, hogy az adott keretben sokkal többet már nem lehet elérni. Tamás Gáspár Miklós szerint a magyar politikai etikett azt követeli, hogy semminek se örüljünk, ami „a határokon túl rekedt, elszakadt nemzetrészeink, magyar véreink” körében történik. Az erdélyi magyarság problémái elsősorban nem közjogi, hanem gazdasági, mobilitási, demográfiai (népességfogyás, spontán asszimiláció) és kulturális természetűek, ezekre az aggodalmakra „az ottani értelmiség egy része intenzív wassalbertezéssel, árpádsávozással, turulozással és kopjafázással felel, ami bájos, de aligha célravezető. ”Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában a fő probléma a nemzetállami-többségi sovinizmus félelmetes fölerősödése. Szlovákia a legföltűnőbb példa. A Fico-Slota-Meciar koalíció a legelvadultabb és magyarellenes rohamba kezdett. A magára hagyott kisebbség fenyegetve érzi magát. Teljesen közömbös, hogy a magyar politika képviselői, például Szili Katalin magyarországi parlamenti elnök milyen hibákat követtek el a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma ügyében (vö. Hegedűs Dániel: „A Nagymagyar Játszótér és következményei”, Élet és Irodalom, 2008. október 3.), a szlovák sovinizmus offenzívája a felvidéki magyarokat sújtja. TGM nem ért egyet Hushegyi Gáborral, aki egyformán „hibásnak” tarja a magyar és a szlovák „felet”, s azt tanácsolja, hogy ne törődjünk Ján Slotával /H. G. : „Csak fekete vagy fehér” , Magyar Narancs, 2008. október 9./ A cikkíró szerint „a magyarországi Jobbik (parlamenten kívüli fasiszta párt) és rohamosztaga, a Magyar Gárda uszító performanszai során komikus módon épp olyan kettős kereszteket állít föl mindenfelé, mint pár száz méterrel odább Ján Slota”. TGM állítja, „az Egyesült Államok, a NATO és az EU rosszhiszemű, könnyelmű, tudatlan és buta oroszellenes politikai fordulata – amelynek fő magyarországi élharcosa Orbán Viktor országgyűlési képviselő, neokonzervatív politikus (Fidesz-KDNP) – annyira fölbátorította az ukrán nacionalizmust, hogy a zűrzavarba süllyedt ukrajnai kormányzat megpróbálja egyszerűen betiltani a nemzetiségi oktatást és nyilvános nyelvhasználatot, az ungvári egyetem magyar oktatási nyelvű kara veszélybe került”. A kelet-közép-európai magyar kisebbségek védelme egyre nehezebb. /Tamás Gáspár Miklós: Golyózáporban a magyar kisebbségek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14. – egyidejűleg közölte a pozsonyi Új Szó és a bukaresti Új Magyar Szó, továbbá részletesen ismertette a pozsonyi Sme. – Nem jelezték, hogy a cikket a szerző először a Népszava október 13-i számában közölte. / A cikkíró állításával szemben a kettős állampolgárság megadása nem abszurd magyar kezdeményezés, Románia is megadta a határom túli románoknak. Hegedűs Dániel A Nagymagyar Játszótér és következményei című cikkében kikelt a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma ellen, azt feleslegesnek és értelmetlennek mondta, továbbá következmények nélküli eszem-iszomnak, némi szolid magyarkodással. A cikkíró szerint házelnök nemzetpolitikai tevékenysége kártékony.

2008. december 8.

Vitatott módon jutott magyarországi támogatáshoz egy Markó Béláról készülő portréfilm. Ezt ugyanis a Nyugat 100. évfordulója alkalmából meghirdetett Országos Rádió és Televízió Testület /ORTT/-pályázat keretéből támogatták. A dokumentumfilm Markó Bélát, a költőt mutatja be. A produkciót várhatóan a Duna Tv tűzi majd műsorára, mondta a film producere, a Szentendrén élő Nagy Gábor. Az erdélyi macska című produkció azért került az érdeklődés középpontjába, mert magyarországi sajtóforrások szerint a film készítői politikai mérlegelés nyomán jutottak az ORTT támogatásához. A testületben működő döntési mechanizmusokról a Magyar Narancs hetilap közölt terjedelmes írást szeptemberben, példaként a Markó-film támogatásának a történetét említve. A cikkíró felidézte, hogy az ORTT élére márciusban került Majtényi László megválasztásakor azt ígérte, megszünteti a testület döntéshozatalának túlzott átpolitizáltságát. Ezért a Nyugat-pályázat bírálóbizottságának az élére is – a korábbi hagyományoktól eltérően – nem egy hozzá közel álló személyt nevezett ki, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetéből kért a témában jártas szakértőt. Így lett Angyalosi Gergely irodalomtörténész a bizottság elnöke. Angyalosi elmondta, a Markó-portré nyilvánvalóan ellenkezett a pályázat szellemiségével, de a meglehetősen pontatlan pályázati kiírás miatt nehéz lett volna kizárni. A közleményben ugyanis az állt: az ORTT „pályázati felhívást bocsátott ki a Nyugat megjelenésének 100. évfordulója alkalmából tévés portréműsorok készítésének támogatására. ” „Nem szerencsés pártpolitikai kötődésű személyeket támogatni – nyilatkozta Angyalosi – még akkor se, ha nekem magával Markóval nincs bajom. ” A bizottság többsége úgy vélte, Markó valamilyen módon kapcsolódik a Nyugat hagyományához. „Valamilyen módon persze nincs olyan író, aki ne kapcsolódna” – állapította meg Angyalosi. Mind a bírálóbizottság elnöke, mind Majtényi László ORTT-elnök a Markó-film támogatása ellen érvelt, a testületek mégis a film támogatásáról döntöttek. A filmben Markó Béla maga mond el részleteket Az erdélyi macska című esszékötetéből. Az erdélyi macska elkészítését hárommillió forinttal támogatta az ORTT testület. /Gazda Árpád: Markó és a Nyugat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./ Erdélyben is vitát váltott ki a költészet és a politika választási összekapcsolása. A Transindex portálon Selyem Zsuzsa kifogásolta, hogy négy nappal a választások előtt szerveztek Kolozsváron Markó Béla költői estet. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom előadótanára úgy vélte, az RMDSZ elnökével a választási kampány hajrájában a politikáról: oktatási reformról, felsőoktatásról, kultúrpolitikáról, annak modernizációjáról kellene beszélgetni. Az est szervezője, Orbán János Dénes válaszában arra utalt, hogy fontos a politikummal való együttműködés. „Ha nincs mozgás a fiatal irodalmi prérin, én vagyok a felelős, ha nincsenek kötetek, én vagyok a felelős. Ehhez pedig segítség kell” – tárta fel motivációit az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke. /Vers és politika. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./

2009. március 23.

Az egyik székelyföldi napilapban az erdélyi jobboldal egyik emblematikus publicistája radikális hangvételű írásban emlékezett meg a magát liberálisnak nevező magyarországi oldalról. Erre reagálva az egyik, liberálisként számon tartott portál megszervezte az első nagy erdélyi elhatárolódási versenyt. A nagyoktól (Élet és Irodalom, Magyar Narancs – Mancs meg a többiek) ellesett, harcosan radikális hangvételű filippikában ostorozzák az említett írás szerzőjét, és a cikktől való elhatárolódásra szólították fel a napilap főszerkesztőjét. Az ostorozásból természetesen nem hiányozhat az ilyenkor szokásos nácizás. És persze ott van a jeles pesti orgánumok által meghonosított aláírásgyűjtés is, amelyet civil kezdeményezésként hirdettek meg, és amelyben lehetővé teszik, hogy minden szimpatizáns osztozzon harcos proletár dühükben. A másik oldalon egy jobb oldali portál meg a szerző mellett kezdett hasonló akcióba. Az inkriminált publicisztika nem tekinthető náci írásnak. Éppen a balliberális oldal szokta ostorozni a jobbosokat azzal, hogy „importálják a megosztást”. Erre most ők honosítják meg ezt, holott Erdélyben inkább valami mellett szoktak aláírni – lásd a Bolyai Egyetem melletti aláírásgyűjtési akciókat. /Balogh Levente: Elhatárolódók. = Krónika (Kolozsvár), márc. 23./ Előzmény: György Attila cikkét, az ellene megfogalmazott állásfoglalást és Borbély Zsolt Attila írását együtt hozta: Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 16.

2009. április 2.

Parászka Boróka készített interjút Markó Bélával, az RMDSZ elnökével a budapesti Magyar Narancs hetilapban. Arra a kérdésre, hogy van-e Markó-Tőkés konfliktus, Markó kifejtette: Nincs személyes konfliktus. Elvi oka van a szembenállásnak. Kialakult a mérsékelt-radikális ellentét. Markó a mérsékelt politizálás híve volt: párbeszéddel el tudják érni a román parlamentben az erdélyi magyarság kívánatos céljait. Kialakult az a felfogás, hogy Markóék baloldaliak, Tőkésék jobboldaliak, ezt Markó nem fogadja el. Miért most kellett békét kötni, kérdezte Parászka. Kényszerhelyzetben voltak, felelte Markó. Olyan helyzetben van a magyarság, hogy el kell fogadni az egységes fellépést. A gondolkodásbeli különbségek meg fognak maradni. Tőkés Lászlónak deklarált szövetségese Orbán Viktor. Markó következetes híve az egyenlő távolság tartása elvének, állította Parászka, majd az interjúban megkérdezte Markót: húsz éve jelen van a politikában, nem fáradt el? Időnként érez fáradtságot, válaszolta, „időnként le kellene ülni és reflektálni arra, hogy mi van. ” /Parászka Boróka: „Másik üzemmódra állunk” – Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. = Magyar Narancs (Budapest), 2009. április 2./

2009. május 12.

Törzsök Erika, a jelenleg egy (!) százalékon álló SZDSZ politikusa, mellékesen az MSZP-kormány kisebbségügyi tanácsadója, a Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának vezetője. A Magyar Narancsban megjelent Törzsök Erika-interjúnak már a címe is meghökkentő: Felzárkózni Romániához! Megható volt, az RMDSZ áprilisi kongresszusán egymás mellett énekelt Markó Béla, Lendvai Ildikó és Basescu államfő.,,Markó Béla valami egészen mást tett le az asztalra, mint eddig” – lelkendezett Törzsök.,,Véget vet a sérelmi politizálásnak, a kisebbségpolitikai kufárkodás (sic!) korszaka lejárt… ez dicséretes »korszerűsödési folyamat«... A kongresszuson úgy láttam, hogy ennek az alkufolyamatnak egy egészséges állomásához közelebb került mind a román politikai elit, mind a magyar kisebbségpolitika. ” Majd alább: „Most megint ott tart a magyar társadalom, ahol valamikor a második világháború idején… Ezért volt üdítő (sic!) látni Kolozsváron… a partnerséget, amit az RMDSZ, illetve a román politikusok részéről tapasztaltam. ” Ebben a derűs politikai atmoszférában, ami az RMDSZ-kongresszust jellemezte, Törzsök szerint egyetlen disszonáns hang volt csak, a Fideszé: Orbán Viktor üzenete, amit Németh Zsolt tolmácsolt, ,,aki úgy hadakozott a románokkal Kolozsváron, hogy a ringben rajta kívül nem volt másik fél”. A kettős állampolgárság ellen hevesen kampányoló, a magyarság határokon átívelő kultúrnemzeti egységét megkérdőjelező SZDSZ-es politikát képviselő Törzsök Erika nem tudja palástolni Fidesz-ellenességét, kimondta a szentenciát: ,,Most bukott meg végleg a magyar jobboldali Erdély-politika!” Törzsök Erika nem jól tudja! Az elmúlt tizennyolc évben a Markó által vezetett szövetség nem etnikai alapú ,,sérelmi politizálást” folytatott, hanem a kormányzati hatalmi struktúrákba beépülve, a kis lépések politikájával ért el kisebb-nagyobb eredményeket, állapította meg írásában Papp Kincses Emese. Az RMDSZ kikerült a kormányból, a mostani történések, a magyar intézményvezetők leváltása, az etnikai megkülönböztetés, a szakmaiság háttérbe szorítása súlyosan érinti magyar közösséget. Ez az a ,,példaértékű partnerség”, ,,politikai modernizáció”, ,,az arányosság és méltányosság elve”, amit Magyarországnak is követnie kellene a nemzetpolitikai ,,szakértő” Törzsök szerint? /Papp Kincses Emese: Hölgyek öröme. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./ A hivatkozott interjú: Parászka Boróka: Felzárkózni Romániához – Törzsök Erika kisebbségkutató a Romániai Magyar Demokrata Szövetségről. = Magyar Narancs (Budapest), máj. 7.


lapozás: 1-30 | 31-57




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998