udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 79 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-79
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bárdi Nándor

2002. május 30.

Egynapos konferenciát szervez jún. 1-jén a Sapientia Alapítvány Kutatási Programok Intézete Kolozsváron A Tudomány és önismeret Erdélyben. 1990–2001 címen. Ez kísérlet az erdélyi magyar tudományosság utóbbi tizenkét éves hozadékának összefoglalására. Az értekezleten neves szakemberek számolnak be az erdélyi magyar bölcsészet-, történelem-, társadalom-, természet-, műszaki, valamint orvostudomány 1990–2001 között elért eredményeiről. A Kutatási Programok Intézetének igazgatója, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektorhelyettese, Tánczos Vilmos szerint 1989 óta tulajdonképpen most teremtődik először lehetőség az erdélyi magyar tudományos élet tényleges problémáinak megfogalmazására. A rendezvényre egy kétkötetes könyvet is megjelentetett az intézet kiadója, a Scientia Kiadó, amely harminchét kutatástörténeti tanulmányt tartalmaz. A Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti eredményeiről című kötet kapcsán Tánczos igen élénk érdeklődésre számít. Terveznek egy harmadik kötetet is, amely kiegészítő tanulmányokat, korreferátumokat, az előző két kötetben foglaltak vitáját tartalmazza. A kerekasztal-beszélgetés a Van-e erdélyi magyar tudomány? kérdést járja körül. A vita moderátora a magyarországi történész-politológus Bárdi Nándor lesz. /Botházi Mária: Erdélyi magyar tudomány? = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./

2002. május 30.

A székelyudvarhelyi Areopolis Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport előadás-sorozatot indított a Teleki László Intézettel közösen. A második előadástól kezdve szabadegyetemnek neveztük a rendezvénysort – mondta dr. Hermann Gusztáv Mihály, a csoport vezetője, hozzáfűzve, hogy máj. 30-án tartja a harmadik előadást Vincze Gábor szegedi történész A székelyföld 1944– 46-ban címmel. Az első előadást Balogh Béni tartotta. Ebben bemutatta, hogyan tükröződött a második bécsi döntés a román és a magyar történetírásban. A második előadó Kordé Zoltán szegedi egyetemi oktató volt, ő a középkori székely társadalomról értekezett. A következő előadó Bárdi Nándor lesz, aki a magyar kormányok által a határon túlra juttatott támogatások rendszeréről beszél majd. Az Areopolis csoport immár jogi személyiséget nyert, egyesületként jegyezték be a helyi bíróságon. /Sarány István: Areopolis szabadegyetem. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 30./

2002. július 27.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetemen, júl. 26-án, a kisebbségpolitikai vitadélelőttön Németh Zsolt , az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kijelentette, Magyarország nem akarja nemzetköziesíteni az erdélyi magyar kisebbség ügyét, és ezt elvárja a román féltől is. A szakadó eső ellenére sem apadt az érdeklődés. Kétezer kitűzőt nyomtattak ki, de később már kitűző nélkül engedték be az újabb és újabb érkezőket. Magyarország nem köti össze Románia NATO-csatlakozásának kérdését az erdélyi magyarság kisebbségi helyzetének javításával. Erről Gabriel Andreescu román politikai elemző felvetése nyomán Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke beszélt. Egyesek még azt is elvárják, hogy tagjai szeressék az országot, mely "kenyeret ad nekik". Németh Zsolt a kádári Magyarország és Ceausescu Romániája kisebbségi szemléletét hozta fel példának, de elmondta, ez a fajta megközelítés ma is a baloldali politikát jellemzi. A polgári pártokra jellemző szemlélet viszont a kisebbségek elvárásai felől közelít a stabilitáshoz. A központi kérdés a diszkrimináció megszüntetése, annak az elérése, hogy a kisebbségiek ne legyenek másodrendű állampolgárok. Németh Zsolt emlékeztetett, a polgári kormányzás kezdetekor Magyarország évi egymilliárd forinttal támogatta a határon túli magyarságot. Ez az összeg az idénre megtízszereződött. Fontosnak tartotta, hogy az elmúlt négy év alatt létrehozott intézmények - a Máért és a kedvezménytörvény - tovább működjenek. Lőrincz Csaba volt helyettes külügyi államtitkár szerint az már önmagában is instabilitást okoz, ha a kisebbségi kérdést egy ország biztonságpolitikai kérdésnek tekinti. Lőrincz példaként a szabadegyetem tábora fölött időről-időre átrepülő katonai helikoptereket említette. Dan Pavel politológus szerint az RMDSZ kormányzati szerepvállalása ellenére is Romániában a nemzetállami logika érvényesül, melynek értelmében a kisebbségek veszélyforrást jelentenek. Gabriel Andreescu azt hangsúlyozta, hogy a 90-es évek elején minden előfeltétele megvolt annak, hogy Románia is jugoszlavizálódjék. Hogy nem ez történt, az Andreescu szerint a román és a magyar értelmiség, részben pedig a bálványosi folyamat érdeme. A Határon Túli Magyarok Hivatalának évtizedéről tervezett délutáni vitára a meghívott előadók közül csupán Szabó Tibor, a hivatal nem rég leköszönt elnöke jött el, s mint elmondta, arról még ő maga sem tud nyilatkozni, hogy továbbra is a hivatal munkatársa-e vagy sem. A szervezőknek is meglepetést okozott, hogy Bálint-Pataki József távol maradt. Bárdi Nándor történész elmondta, a HTMH egykori életre hívását már csak az a tény is megnehezítette, hogy a hivatal munkájának a célcsoportjai Magyarország határain kívül találhatók, így különböző jogszabályok alkotásával ehhez a közösséghez nem lehetett eljutni. Szabó Tibor és Németh Zsolt a kormányzási ciklusok szerint taglalta a hivatal munkáját. Németh elmondta, meglátása szerint a baloldali kormányzás idején a hivatal afféle panaszfal szerepét töltötte be, ahol a határon túli magyar vezetők elsírhatták fájdalmaikat. A politikus szerint a baloldali és polgári kormányzások közötti különbséget a tízmilliós és tizenötmilliós kinyilatkoztatások közti különbség jelzi hitelesen. /Gazda Árpád: Sárban tocsogva várják Orbán Viktort. = Krónika (Kolozsvár), júl. 27./ Magyarországnak 2006-ra évi százmilliárd forint támogatást kell nyújtania a határon túli magyarságnak ahhoz, hogy ne beszélhessünk politikai megtorpanásról - jelentette ki Németh Zsolt. Németh Zsolt részletesen kifejtette, hogy véleménye szerint milyen elvárásokat fogalmaz meg az erdélyi magyarság az anyaországgal szemben. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy: Magyarország egyértelműen ismerje el a 15 milliós magyarsággal szembeni felelősségét és ezt helyezze politikájának középpontjába. A Fidesz alelnöke szerint ezt a felelősséget vállalta a polgári kormány a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés politikájának meghirdetésével. A kisebbségek könnyen radikalizálódhatnak, s a magyar nemzeti kisebbség, a többség és a magyarországi politikai elit bölcsességének volt eddig köszönhető az, hogy a magyar nemzeti kisebbségeket ez a radikalizálódás nem jellemezte - hangsúlyozta Lőrincz Csaba, a Külügyminisztérium volt helyettes államtitkára. Székely István elmondta, hogy Romániában június 21-ig 253 ezer igénylést továbbítottak a tájékoztatási irodák. Emellett 17 ezren diákigazolványt, 2700-an pedagógus igazolványt, mintegy 160-an pedig oktatói kártyát kértek. Az eddig beérkezett igénylések az erdélyi magyar nemzetiségű lakosság 17 százalékát jelentik. /XIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Magyarország 15 millió magyarért érezzen felelősséget. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ Katonai helikopter körözött a bálványosi tábor fölött. Szilágyi Zsolt képviselő, a Reform Tömörülés alelnök szerint furcsa, hogy 2002-ben a táborban nyílt vitákra, beszélgetésekre kerül sor, míg ezalatt egyesek helikoptereket küldenek a vidékre. Tudjuk, hogy a katonaságnak vannak helikopterei, hogy léteznek tervei a magyar kisebbség esetleges követelőző megmozdulásai esetén, nyilatkozta a képviselő. /Helikopter körözött a tábor felett. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

2002. augusztus 13.

A budapesti székhelyű Teleki László Alapítvány jelentette meg azt a kötetet, amely a 2001 novemberében a XXI. Század Intézettel közösen megrendezett A státustörvény: előzmények és következmények című konferencia anyagát tartalmazza. A magyar kedvezménytörvény elméleti megközelítését Schöpflin György és Kántor Zoltán tanulmányai adják, a Státustörvény a jogalkotásban fejezetben Jakab András, Renate Weber, Tóth Judit, Varga Attila, Constantin Iordachi okfejtései, elemzései olvashatók, míg a végrehajtásról és a magyar kisebbségpolitikákról szóló részben Bárdi Nándor, Veress László, Józsa László és Székely István mondanivalója, beszámolója, tájékoztatója olvasható. A kötet utolsó részében a konferenciát követő, Heltai Péter által moderált kerekasztal-beszélgetésen elhangzott hozzászólások kaptak helyet, a részvevők Bakk Miklós, Brenzovics László, Dobos Ferenc, Öllős László, Losoncz Alpár voltak. /Amiről sok szó esik mostanában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 13./

2002. október 8.

Székelyudvarhelyen, a városi könyvtárban 1999-ben megalakult az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport. A tudományos munkáról a csoport egyik tagja, a városi könyvtár igazgatója, Hermann Gusztáv adott tájékoztatást. A kolozsvári egyetemről több udvarhelyi származású fiatal történész tért vissza, jutott munkához Székelyudvarhelyen és a város környékén. Ők szorgalmazták a csoport megalakítását. Egyesületként idén jogi státust is nyert az Areopolisz Történelmi és Társadalomtudományi Kutatócsoport, székhelye az udvarhelyi városi könyvtárban van. 1999 óta kéthetente találkoznak, minden alkalommal valaki beszámol kutatásairól. Tizenöt körül mozog a tagok létszáma. Eddig két tudományos évkönyvet adtak ki. A kollégák jelenleg a harmadik kötet anyagán dolgoznak. Ezenkívül szabadegyetemi rendszerben tartanak előadás-sorozatot. Az egyes szakterületeken otthonosan mozgó tudósokat hívnak meg. Vendégük volt például a tatabányai Balogh Béni, aki a második bécsi döntésről értekezett, vagy Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa, Vincze Gábor, a szegedi egyetemről, aki a székelyföldi autonómiapróbálkozásokról beszélt, no és Kordé Zoltán a középkori székelységről tartott előadást. Az Areopolisz fő kutatási területe Székelyföld története és részben jelenkori társadalma /Zilahi Imre: Karácsony előtt lesz szüret. Beszélgetés dr. Hermann Gusztáv székelyudvarhelyi könyvtárigazgatóval. = Krónika (Kolozsvár), okt. 8./

2002. október 28.

Okt. 26-án Csíkszeredán, a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezésében társadalomkutatók, meghívott történészek szakmai tanácskozást tartottak Források a közelmúlt kutatásában címen. Gagyi József programvezető ismertette a találkozó célkitűzését, majd Oláh Sándor, a volt Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történelmének kutatási forrásairól s a feltárások eddigi eredményeiről értekezett. Elmondása szerint a volt hatalmi intézmény iratanyaga (melynek zöme a marosvásárhelyi és csíkszeredai levéltárakban, a volt rajoni intézmények még fellelhető irattárában található) több mint 500 folyómétert tesz ki. Olyan kutatási lehetőségeket kínál, mint az akkori társadalom szerkezetének vizsgálata, az új elit szelektálásának módszerei, az állampolitika beépülése a gazdasági életbe, munkaerő-gazdálkodás, a paraszti ellenállás megnyilvánulási formái, az osztályharc mesterséges gerjesztése. Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet tudományos kutatója számba vette a kisebbségkutatás eddigi helyzetét az utódállamokban, s kiderült, hogy a tudományos megbízhatóság tekintetében még sok a tennivaló. A kutatásokat úgy kell végezni, hogy bekapcsolható legyen a magyarországi kutatási programok főáramába is. /Kristó Tibor: Közelmúltunk kutatása. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 28./

2002. december 13.

Dec. 12-én az RMDSZ demográfiai tárgyú tanácskozást rendezett Kolozsváron szociológus és demográfus szakemberekkel. A családtervezés példáján elindulva az RMDSZ-nek a közösségtervezésen kell gondolkoznia - jelentette ki Markó Béla. Szerinte akkor van a magyar közösségnek esélye a demográfiai kórkép megváltoztatására, hogyha az erdélyi magyar társadalom természetes konzervativizmusát sikerül a modernizáció követelményeihez társítani. Az RMDSZ Kiss Tamás vezetésével demográfiai és statisztikai munkacsoportot hozott létre, és 100 millió lejt különített el a kutatások beindítására. Veres Valér kolozsvári szociológus számításai szerint a tíz év alatt 190 ezer fős csökkenés harmadrészét azok teszik ki, akik véglegesen Magyarországra telepedtek. 29-30 százalékosra becsülte a születések és az elhalálozások számának alakulásából fakadó veszteséget. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodók arányát 23 százalékosra, a nem Magyarországra vándoroltak arányát 10 százalékosra, az asszimiláció hatásait pedig 5 százalékosra becsülte. Az utóbbi három számadatot azonban meglehetősen hozzávetőlegesnek mondta. Magyari Nándor László arra figyelmeztetett, hogy az adatokhoz kritikusan kell viszonyulni, és a fogalmakat is pontosan körül kellene határolni az érdemi kutatások elkezdése előtt. Vita volt az asszimiláció fogalmáról. Ezt Magyari alig kimutathatónak vélte. Kántor Zoltán, a budapesti Teleki Intézet szociológus kutatója és Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvészprofesszor szállt vitába állításaival. Bárdi Nándor történész úgy vélte, az erdélyi magyar közösség jövője döntő mértékben függ a munkaerőpiac alakulásától. Ezért nem mellékes a képzettség kérdése. /Gazda Árpád: Közösségtervezés. Demográfiai tanácskozás az RMDSZ-nél. = Krónika (Kolozsvár), dec. 13./

2003. március 14.

Márc. 12-én Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjteményének székházában vitaestet tartottak az erdélyi magyarság demográfiai távlatairól a kutatók. A szakmai tanácskozás kiindulópontjául a Magyar Kisebbség folyóirat legutolsó, demográfiai-népszámlálási súlypontú száma szolgált. Székely István és Bárdi Nándor bevezetője után Veres Valér, Horváth István, Magyari Tivadar és Kiss Tamás szociológusok, valamint Szilágyi N. Sándor nyelvész fejtette ki véleményét, elsősorban Varga E. Árpád vitaindító tanulmánya nyomán. A szociológusok szerint az eddig ismertté vált adatok nem elegendőek ahhoz, hogy az erdélyi magyarság fogyásának okairól világos képet alkothassanak. Átfogóbb vizsgálatok, nyelvészeti, szociolingvisztikai tanulmányok is kellenek annak megértéséhez, hogy miképpen adják fel egyes csoportok fokozatosan az anyanyelvüket. A kivándorlás nem csupán fogyást jelent, hanem a népességstruktúra rendkívül hátrányos megváltozását is. /Kevés a valós folyamatelemzés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./

2003. április 5.

Újabb kisebbségtörténeti előadásokat tart Bárdi Nándor magyarországi kutató Kolozsváron ápr. 7-én. A Sapientia Alapítvány-Kutatási Programok Intézet vendégtanár programjának keretében a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék által szervezett előadásainak címe: Az erdélyi magyar társadalom átalakulása a két világháború között és A romániai magyarság politikai és jogi helyzete a két világháború között. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

2003. augusztus 25.

Két évvel ezelőtt Szelterszben sátorozást szervezett a KAM és az Areopolis csoport /Székelyudvarhely/ azzal a céllal, hogy megoszthassák egymás közt a történelmi, társadalmi illetve szociológiai jellegű kutatásaik eredményeit. Ebben az évben arra kerestek választ a kutatók, történészek és szociológusok, hogy a modernizációs törekvéseknek milyen hatása van az erdélyi társadalmi szerkezetre. Aug. 21-én kezdődött a tábori program, folyamatban lévő kutatások (A kőrösfői migráció-kutatás, az ötvenes években zajló romániai kutatásokra jellemző irányzatok, középiskolai helyzetjelentések) eredményeit vitatták meg. Előadást tartottak Stefano Bottoni, Gidó Attila, Gagyi József, Oláh Sándor, Novák Zoltán és mások. Bemutatták Hermann Gusztáv Náció és nemzet című könyvét. A következő napokon folytatódtak a szakmai megbeszélések, a kutatók a parasztiatlanodás-visszaparasztosodás témakörét járták körül. Majd a fogalomhasználatot. Aug. 23-án az erdélyi prostitúció-kutatásról esett szó, ezt követte az aktuális kutatások ismertetése. A tábor egyik szervezője, előadója, Bárdi Nándor elmondta, a különböző társadalomtudományi diszciplínák kutatóinak esélyt kell adni a gondolataik kicserélésére. A tábor egyedüli támogatója a Jakabffy Elemér Alapítvány volt. /Barabás Blanka, Kápolnási Zsolt: Társadalomtudományi beszélgetéssorozat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 25./

2003. december 16.

Kétévenként szervezi meg választmányi ülését a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága /régebbi nevén Anyanyelvi Konferencia - továbbiakban AK/. Az idei, Budapesten tartott választmányi gyűlésen a Kárpát-medencei magyar közösségek képviselői mellett a nyugati magyar "szigetek" vezető egyéniségei is megjelentek. Pomogáts Béla, a társaság elnöke, valamint Komlós Attila ügyvezető elnök újból kinyilvánította az AK politikai semlegességét. Tavaly az AK 45 millió forintnyi állami támogatást kapott, jövőre öt millióval kevesebbet irányoztak elő számára a költségvetésben. Tavaly az AK önállóan konferenciákat, különféle tanfolyamokat, nyelvőrző táborokat, ifjúsági programokat szervezett, határon túli magyar szervezetekkel együtt pedig szintén számtalan rendezvényt, ifjúsági programot bonyolított le. Ezen kívül 2003-ban több kötetet adtak ki, és folyamatosan megjelentetik a Nyelvünk és Kultúránk című folyóiratot. A nov. 12-i választmányi gyűlés után, délután tartották a "Nemzet, nemzettudat, nemzeti kisebbség, Európai Unió - magyar kulturális stratégia" című konferenciát. Szabó Vilmos, a MeH kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkára szerint a kettős állampolgárságról és az autonómiáról higgadtan, indulatmentesen kell tárgyalni. Az MSZP a FIDESZ nemzetegyesítés fogalma helyett a nemzeti kapcsolatépítés fogalmat használja akkor, amikor az anyaország és a határon túli magyarság közös jövőjének a stratégiáját építi. Tabajdi Csaba /MSZP/ képviselő, a magyar parlament integrációs bizottságának szocialista alelnöke úgy véli: igen jelentős lépés az, hogy első ízben sikerült bevinni egy nemzetközi dokumentumba, jelesül az uniós alkotmány tervezetébe a kisebbségi jogok fogalmát, anélkül, hogy kollektív jogokról lenne benne szó. Tabajdi kíváncsian várja, hogy ha életbe lép majd az EU-alkotmány, akkor mitévő lesz annak a 15 eddigi tagországnak némelyike, amelyek még annyi jogot sem adnak kisebbségeiknek, mint azok az államok, amelyek most készülnek csatlakozni az Unióhoz. Tabajdi szerint "kiváló autonómiatervezetet lehet gyártani 3 nap alatt, de egyetemet és más intézményeket csak évek alatt lehet kiépíteni, és azok mind az autonómia mozaikkövei. Én a megapásztoroknál sokkal merészebbeket tudok álmodni, csakhogy az álmokat valóra kell váltani" - üzent leplezetlenül a konferenciáról Tabajdi Tőkés László püspöknek. A magyarságpolitikáról átfogó elemzést tárt a hallgatóság elé Bárdi Nándor szociológus, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa. Egyetlen adat tanulmányából: 1989 óta a magyar kormányok csaknem 50 milliárd forintot fordítottak a határon túli magyarság támogatására, de ennek az összegnek a fele Magyarországon maradt. Ebből finanszírozták a Határon Túli Magyarok Hivatalát, a közalapítványokat, amelyeknek tevékenysége e közösségekhez kapcsolódik, a Duna Televíziót, a státustörvény végrehajtását stb. Bárdi Nándor bírálta az Új Kézfogás Közalapítvány tevékenységét, illetve azt mondta: nem lehet nyomon követni, mire is ment el az általa kezelt pénz, nem lehet bizonyítani azt, hogy valóban 30 ezer munkahely teremtődött a vállalkozások támogatása révén. Bárdi azt sem tartja helyesnek, hogy a magyar állam sok pénzt költ egy bizonytalan jövőjű Sapientia Egyetemre, ahová a gyengébben felkészült fiatalok jelentkeznek, miközben a több ezer magyar diákot oktató Babes-Bolyai Tudományegyetemet, az oktatókat szinte egyáltalán nem támogatja. Az Anyanyelvi Konferencia égisze alatt lezajlott rendezvény tanulsága az, hogy a határon túli magyar kisebbségek ügyével kapcsolatban az anyaországban politikai konszenzusnak kell kialakulnia. A határon túlra induló támogatásokkal 2004 májusa után, amikor Magyarország uniós tag lesz, nagyon pontosan el kell majd számolni, miközben jelenleg igencsak szabálytalan, laza, szakszerűtlen a pénzekkel való elszámolás. /(Máthé Éva): Anyanyelvi Konferencia. A kettős állampolgárság és az autonómia is szóba került. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 16./

2004. április 24.

Megjelent Bárdi Nándor: Tény és való. A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája és a határon túli magyarok kapcsolattörténete. Problémakatalógus /Pozsony, Kalligram, 2004/ című tanulmánykötete. A könyv az 1989 utáni történésekkel is foglalkozik. /Figyelemreméltó könyv a nemzeti politikáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

2004. június 26.

Kolozsváron bemutatta új projektjét a Transindex portál, együttműködésben a Jakabffy Elemér Alapítvánnyal: http://adatbank.transindex.ro internetcímen elérhető adatbázis igyekszik magába foglalni az erdélyi magyarságról szóló, ahhoz kapcsolódó összes történelmi, társadalmi, földrajzi, illetve sajtótörténeti adatot. A Jakabffy Elemér Alapítvány a politikatudományok területén biztosít teret a kutatásoknak, részben oktatási keretet is teremtve szakkönyvtára által. Szándékukban állt összegyűjteni, rendszerezni, feldolgozni, és hozzáférhetővé tenni mindazon dokumentumokat, amelyek az 1989 utáni romániai magyar politikáról szólnak, és ezt a papíralakú gyűjteményt a világháló segítségével is megjeleníteni. Az adatbank tudományos irányítója Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársa. Bárdi elmondása szerint Magyarországon minden kormányváltás után felmerül az igény, hogy készítsenek katasztert a határon túli magyarságról. Somorján, Zentán és Beregszászon már léteznek ilyen jellegű dokumentációs központok, Erdélyben azonban mindeddig nem sikerült ilyet létesíteni, ezt a szerepet is hivatott tehát pótolni az internetes adatbank. Az adatbázis többek között gazdag térképgyűjteményt, bibliográfiákat, kronológiákat és statisztikákat tartalmaz. A Google keresője máris indexelte a kínálatot, ez a kereső program is használható. A további tervek között szerepel a társadalomtudományi adattár után nyitni a természettudományok felé is. /S. B. Á.: Erdélyi magyar adatbázis a világhálón. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 26./

2004. július 16.

Bárdi Nándor új kötetét (Tény és való. A budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2004) végiglapozva, a legelső kérdés: mitől olyan eredeti és sajátosan elrendezett ez a mű, holott olyan kérdésekről van szó benne, amelyekről magyar történészek és közírók könyvek garmadáját hozták már forgalomba. A válasz a szerző személyiségében s az általa felvállalt szerepben rejlik. Bárdi Nándor ma egyetlen olyan kutatója a határon túli magyarság kérdéseinek – a „külmagyar világnak” –, aki bár be nem sorolható „peremszemélyiség” maradt a határon túli magyarsággal foglalkozó, politikai és tudományos eliten belüli irányzatok között, eközben e helyzetét a problémák megfogalmazásában és az elszigetelten működő, határon túli műhelyek összekapcsolásában centrális szereppé tudta változtatni. Centrális – problématételező – szerepét kitűnő terepismerete alapozza meg, valamint az, hogy szakértői tudását olykor az egymással szemben álló táborok is igénybe veszik. Tipológiája szerint a következő látásmódok léteznek: 1. a szenvedéstörténeti, amely szerint „a határon túli magyarok története mártírológia, illetve sérelmek végeláthatatlan sora” (eszerint a kérdést nemhogy megoldani, de még csak kezelni sem lehet); 2. a konfliktuskezelő, mely vagy abból indul ki, hogy a közép-európai népek keveset tudnak egymásról, vagy abból, hogy a mindennapi életben az etnikumok jól megvannak egymással, a konfliktusokat felülről „viszik be” közéjük politikusok, értelmiségiek, egyéb külhatalmak; 3. egy sajátos társadalompolitikai megközelítés, mely szerint a határon túli közösségek állandóan megújuló, illetve újrakezdett önépítkezéséről van szó, és amely szerint a problémát nem megoldhatónak, hanem csupán kezelhetőnek kell tekinteni; 4. a közép-európai összehasonlító társadalomtörténeti perspektíva, melynek érvényesülésére inkább csak a jövőben lehet számítani. Az első két megközelítésmód közvetlenül is kapcsolódik azokhoz a politikailag is rögzült szemléletekhez, amelyekkel Bárdi kritikai distanciát alakított ki. A szenvedéstörténeti megközelítés a sérelmi politikával fakad egy tőről (inkább a jobboldalt jellemzi), a konfliktuskezelő viszont egyes nemzetközi szervezetek „feszültségoldó” (leginkább liberálisnak nevezett) politikájával rokon. Bárdi a harmadik megközelítésmód híve. Bárdi másik klasszifikációs kísérlete a határon túli magyarokkal kapcsolatos magyarországi elképzelésekhez kapcsolódik. Öt – a magyar politikára ható – stratégiai víziót különböztet meg: 1. a Tündérkert-vízió, mely szerint a határon túl „régi magyar világok” senyvednek, s ezeknek a felszabadítása az egész magyarság érdeke, hiszen „mélyebb magyarságukkal” jótékonyan hathatnak a mai Magyarországra is; 2. az egységes nemzet koncepciója, amely szerint a magyarság „egységes nemzet”-volta oly meghatározó valóság, hogy annak alapján a határon túli magyarság politikai és kulturális intézményei, valamint elitjei is a budapesti politikához csatolhatók; 3. az államközi kezelésmód, amely a külpolitika hagyományos kereteiben és eszközeivel tekint az egész „határon túli problematikára”; 4. a regionalista elképzelés, amely szerint a határon túli magyarok érdekeit leghatékonyabban ezeknek a nemzetrészeknek valamiféle – saját országukon belüli – régióba való integrálásával, majd e régióknak (melyeken belül a magyarok alkothatnak lokális kisebbséget vagy akár többséget is) Magyarországon és az EU-ban való képviseletével lehetne orvosolni; 5. végül a migrációs folyamatok modellje, amely szerint a kivándorlás és asszimiláció folyamatai döntenek ebben a kérdésben, a magyar politikának pedig kimondatlanul is az az érdeke, hogy a határon túli magyar közegből pótolja mind demográfiai deficitjét, mind pedig munkaerő-szükségletét. Ezek az elképzelések eléggé egyértelműen kapcsolódnak a magyar politika tömbjeihez. Az 1. és 2. vízió egyértelműen a jobboldalhoz kapcsolható, a 3. a baloldalhoz, a 4. pedig még „keresi a helyét”. Az 5. tekintetében – úgy tűnik – a végleges döntést még nem hozta meg a magyar politikai elit. Kiépültek a magyarországi pártok határon túli hálózatai, és a határon túli „magyar politikai világok” is kialakították láthatatlan kapcsolatrendszerüket a magyarországi politikai és közigazgatási elittel. E hálózatok a határon túli magyarok esélyeinek szintén fontos meghatározói. Bárdi Nándor könyvének igazi érdeme az, hogy „problémakatalógusában” láttatni tudja, miként függnek össze Magyarország támogatási politikájában az ismert – „klasszikus” – problémák a hálózat- és intézményépítés új determináló körülményeivel. /Bakk Miklós: Peremvidékek és centrumproblémák. = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

2004. július 21.

Az erdélyi magyar politikában olyan helyzetet kell teremteni, hogy aki nem vállalja az autonómiát, az tűnjék el a politika süllyesztőjében, jelentette ki Toró T. Tibor képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen. Toró szerint autonómiaügyben nemzeti konszenzust kell teremteni, ugyanakkor élénk párbeszédet kell kialakítani a kérdésről a többi romániai kisebbséggel és a román politikai elittel. Christoph Pan, a Népcsoportok Dél-Tiroli Intézetének igazgatója úgy vélte, az autonómia által Székelyföld is egyfajta romániai Dél-Tirol lehetne. Hosszasan ecsetelte, hogy az 1971-ben kiharcolt autonómia mennyire kedvezően hatott az olaszországi osztrák többségű tartomány gazdaságára. Radu Sarbu, a román privatizációs hatóság volt elnöke hátránynak tartotta, hogy a magánosított román vállalatok 95 százaléka román tulajdonosok kezébe került. Emiatt kevés külföldi tőke áramlott az országba, és nem jut elég pénz a vállalatok fejlesztésére. Sarbu elmondta, Romániában a legnagyobb ipari kolosszusok ma is állami kézben vannak. Gansperger Gyula úgy látta, elsősorban politikai okai voltak annak, hogy a nagy magyar cégek sikertelenül vettek részt a romániai privatizációban. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Tagozata közleményben tiltakozott, hogy a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Csapó I. József nem tarthatta meg előadását az eredeti program szerint. Szilágyi Zsolt, a Tusványos egyik szervezője elmondta, Csapó I. Józsefet eredetileg két szekcióban való részvételre kérték fel. Az egyik vitát Toró T. Tibor moderálta volna, és a Székely Nemzeti Tanács elnökének Bakk Miklós mellett kellett volna kifejtenie a véleményét az autonómiáról. Ezt a vitát Csapó levélben lemondta, mert úgy vélte, nem léphet fel Toró és Bakk társaságában. A másik programban viszont, ahol a volt szenátornak Vincze Gábor és Bárdi Nándor történésszel együtt kellett volna fellépnie, ez utóbbiak kifogásolták az SZNT-elnök személyét. A tábor szervezői újabb meghívót küldtek az SZNT elnökének, amelyben a dél-tiroli Christoph Pannal és Davide Zaffival javasoltak közös fellépést. Csapó I. József azonban ezt is lemondta. /Gazda Árpád: Autonomista helyzetet teremtenének. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./

2004. augusztus 11.

Megjelent a Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai szemle legújabb száma. (Új sorozat, VIII. évfolyam – 2003. 4. (30.) szám, Kolozsvár. Kiadja a Jakabffy Elemér Alapítvány, támogatja az Illyés Közalapítvány és a Communitas Alapítvány.) A kiadvány tematikája ezúttal Magyarország támogatáspolitikája köré összpontosul, vitaindítója Bárdi Nándor Látszat és való – a budapesti kormányzatok támogatáspolitikája című írása. A Fórum rovatban Elekes Botond, Entz Géza, Misovitz Tibor, Pomogáts Béla, Tibád Zoltán és Tőkés László szólnak hozzá a vitaindítóhoz. /Magyar Kisebbség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

2005. január 17.

Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte művelődési házban rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet év eleji régiós konferenciáját a közművelődésben tevékenykedők számára. A Dialógusok 2005 elnevezésű találkozón öt országból mintegy százhúszan vettek részt. Köztük volt Pomogáts Béla, Bárdi Nándor, Gál Sándor, Dupka György, Muzsnay Árpád, Balassa Zoltán és Dáné Tibor. „A kisebbségben élő magyaroknak ma nincs Budapesten erős emberük” – hangzott el tanácskozáson. Dr. Bárdi Nándor kisebbségkutató (a Teleki Intézet főmunkatársa) beszélt a népszavazásról. Szerinte a kudarc egyik oka az, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok nem ugyanazt értik nemzetpolitika alatt. Az előbbiek, mikor erről szó van, leginkább, vagy éppen kizárólag a határon belüli dolgokra gondolnak. Nem tett jót a fogalom tisztázásának, az egységesebb nemzetszemlélet kialakításának az sem, hogy a közvéleményre befolyással lévő politikusok egyszer ezt, máskor mást mondanak. Bárdi Nándor idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a rendszerváltást követően még azt írta, hogy minden határon túli magyart megillet a kettős állampolgárság. Duray Miklós 1996-ban, arra hivatkozva, hogy nem kívánt bonyadalmakat, kellemetlen hatást váltana ki a szomszédoknál, elutasította. Inkább a kedvezménytörvény mellett állt ki. Martonyi János szerint, ha Magyarország korábban a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett dönt, akkor sokkal nehezebb tárgyalásai lettek volna az EU-csatlakozásnál. Az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősítette, akik „fő témájukban” verték meg a polgári oldalt. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint Magyarországon nem nemzetpolitika, hanem pártpolitika folyik, amit a december 5-i népszavazás markánsan bizonyított. Most már igazi cselekvésekre van szükség, ezek közé tartozik a határon túli magyarok önigazgatásának (autonómiájának) kialakítása is, ami az anyaország támogatását igényli. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke a kultúra finanszírozásáról értekezett. A Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Borbáth Erika elmondta, hogy minden osztályuk külön feladatul kapta a határon túli magyarok támogatását, a velük való partneri kapcsolat kialakítását és ápolását. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Értelmiségek Közösségének elnöke elmondta, hogy az anyaország anyagi segítsége nélkül náluk azonnal összeomlana a magyar művelődés, hisz az ukrán állam egy vasat nem ad ilyen célra. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság az elvándorlások ellenére sem fogy, ellenkezőleg, ha lassan is, kimutathatóan gyarapszik. A már EU-tag Szlovákiában is nagy gondok vannak a közművelődés támogatásával. Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára közölte, hogy a magyar kultúrára a kevésből is kevesebbet adnak, mint amennyi arányosan járna. A közszolgálati televízióban a magyar adás ideje 33-szor (!!!) kisebb, mint ami magyar lakosság számaránya alapján járna. A Kolár Tibor vezette kassai Thália színház többszörösen kevesebbet kap, mint az ottani szlovák színház. Az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényező csak kisebb változást hozott ezen a területen. /Sike Lajos: Pártpolitika helyett nemzetpolitikát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./

2005. március 18.

A Krónika napilapban Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatban az A Hét hetilapban közölteket /Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy/, emellett Stefano Bottoni reagált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. /A Krónikának ez a száma nem jelent meg az interneten/ Az eddigiekhez képest új megvilágítás ad a vitának egy kortársnak és a vita szemtanújának, a tavaly elhunyt Izsák József irodalomtörténésznek a vallomása, melyet 1985-ben írt. a/ Földes László polgári származású kritikus és esszéíró már diákkorában hangadója volt a kommunista ifjúsági mozgalomnak. Hűséggel szolgálta korát így került Gaál Gábor bukása után az Utunk irodalmi hetilap főszerkesztői tisztébe. Hajszálra sem tért el a hatalom, a diktatúra előírásaitól. Jócskán túlteljesítette az elvárásokat, karrierizmusában osztozott nemzedéktársaival – mindent a hatalomban való részvételért – ez volt az ő jelszava is. Ebbeli mohósága idézte elő meghurcoltatását. Az ügy körül sok a legenda meg a torzítás. Izsák József felidézte a történteket. 1958-ban a Román Munkáspárt határozatban elítélte a revizionizmust, célozva az 1956-os magyarországi eseményekre. Földes László az Utunkban sietett támogatni a határozatot, példákkal bizonyítva, hogy a revizionizmus a romániai magyar irodalomban is felütötte a fejét. A támadás az Igaz Szó folyóirat és főszerkesztője, Hajdu Győző ellen irányult. Mindketten kiszolgálták a hatalmat, csak más iskolát jártak végig. Hajdu Győző a református kollégiumból indult hagyománynak tekintette a népi mozgalmat. Nem szerették egymást. Hajdu Földest kozmopolitának tekintette, Földes Hajdut narodnyiknak, népinek, aki a magyar nemzeti hagyományokat többre tartja a szocialista realizmusnál. Földes Utunkban közölt cikksorozatára válaszként Hajdu Győző egy leleplező beadványt készített a Román Munkáspárt Központi Bizottsága részére, ebben leírta, hogy a Földes László Rákosi Mátyás menesztése után előtte és Sütő András előtt kijelentette, hogy Gheorghe Gheorghiu-Dejt is el kell mozdítani a párt éléről, mert ő is kiszolgálta a személyi kultuszt. Beadványát aláíratta Sütő Andrással is. Hajdu Győző behívatta Izsák Józsefet és elolvastatta vele beadványát, véleményét kérve. A szobában ott ült némán Sütő András is. Izsák József megpróbálta lebeszélni Hajdu Győzőt a beadvány elküldéséről, de hiába, nem hallgatott rá. A beadványt Kovács György író, központi bizottsági tag juttatta el az illetékesekhez. Ezután Kolozsváron pártgyűlést hívtak össze, ahol Földest leleplezték és kizárták a pártból. Marosvásárhelyen is összehívtak egy Földest leleplező gyűlést. A gyűlésen Hajdu Győző közölte, itt is van egy Földes-bérenc, mégpedig Izsák József. Izsák az ülésen nem válaszolt a vádaskodásra. Földes Lászlóval nagy tragédia nem történt, megmaradt főiskolai állásában, rövid ideig nem közölhetett. Utolérte a karrieristák végzete. Rehabilitálása után próbáltak mártírkoszorút vonni a feje köré. Valójában nem mártírja volt ő a hatalomnak, hanem pallosa. Nemsokára, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála előtt újból közölhetett, visszavették a pártba, a bukaresti A Hét főszerkesztő-helyettese lett. A Földes-ügy minden ódiuma Kovács Györgyre hullott, valósággal kiközösítették az irodalomból. Izsák többször kérte őt, írja meg az utókor számára a történteket. Kovács György Izsák Józsefnek Sütő András szerepéről elmondta, hogy Sütő András 1956 őszén megtagadta a magyar forradalmat „ellenforradalomként” elítélni, több írótársával együtt. Végül bizonyos szervek nyomására aláírta, de ezt az ellenállást a felettes szervek nem bocsátották meg. Kolozsváron 1956-ban Földes László is „ingadozott”. Példát kellett statuálni, állította Kovács György, egy írót fel kellett áldozni. Ki legyen az? Sütő vagy Földes? 1958-ban úgy döntöttek, hogy Sütő a nagyobb író, őt kell menteni, és felvonultatják éppen Földes ellen. – Végülis Földest nem érte végzetes csapás. /Izsák József: Földes László meghurcolásának történetéhez. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ b/ Stefano Bottoni a Krónika napilap kérésére reflektált A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László ügy című tanulmánya nyomán kibontakozott vitára. A Földes-ügy szereplői mindannyian magyarok voltak, az akkori baloldal, a hatalmon levő értelmiség legismertebb alakjai. Bottoni a hozzászólások többségéből azt érzi, hogy az ügy résztvevőit még mindig összetartja egy képzeletbeli kötelék. Mai ködösítésre készteti őket. Bottoni döbbenettel olvasta, hogy Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője hozzászólását azzal zárta, „a múlt sokkal bonyolultabb, mint azt Sipos Géza véli” /A megszakított csendről, A Hét, márc. 3./ Bottoni megállapította, hogy K. Lengyel Zsolt, Bárdi Nándor és Vincze Gábor alapkutatásai nem épültek be az erdélyi értelmiség önismeretébe. A közelmúlt feltárásában Romániában óriási változások indultak el az utóbbi 8-10 évben. Van azonban egy terület, ahova a román történészek nemigen hatoltak be: az erdélyi magyar társadalom működési zónájába. Nem írtak arról, „hogy kik juttatták börtönbe magyar szekustiszteknek tett jelentéseikkel a Bolyai Tudományegyetem diákjait, tanárait 1956 után, vagy arról, miként hálózta be az állambiztonság szívélyes magyar emberekkel/ügynökökkel a magyar kulturális intézményeket.” /Stefano Bottoni: Akarják-e tudni? = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./ c/ Salamon Márton László összefoglalta a Földes-üggyel kapcsolatos vitát. Stefano Bottoni Olaszországban élő történész a magyarországi Korall társadalomtörténeti folyóirat 2004 decemberi számában közölte A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy című tanulmányát. Ennek akkor nem volt nagyobb visszhangja. Salamon Márton László összegzése kiegészíthető azzal, hogy az A Hét (Marosvásárhely) hetilap 2005. február 17-i száma újraközölte Bottoni tanulmányát azután indult meg a vita. A vitacikkek eddig az A Hét hasábjain láttak napvilágot, most adott hírt a vitáról a Krónika. Salamon Márton László szerint a vita két romániai magyar szereplőt hoz kínos helyzetbe, Gálfalvi Zsoltot, a Román Televízió igazgatótanácsának RMDSZ-es tagját, a Magyar Pen Klub elnökét és Sütő András írót. Sütő András „légből kapott és gyalázatosságában bíróságért kiáltó” állításnak nevezte Traumát oldó emlék címmel megjelent írásában Stefano Bottoni azon állítását, miszerint „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő”. Sütő András a feljelentő levelek kapcsán azzal védekezett, hogy Hajdu csak véleményeket kért az Igaz Szó Földes által elmarasztalt szerkesztőiről. Gálfavi Zsolt ugyanebben a számban csapdahelyzetekre hivatkozott. /Salamon Márton László: Parázs vitát gerjesztett az erdélyi magyar közéletben a Földes László-ügy. „Tündérország sötét oldala” = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

2005. május 3.

Káros, hogy a magyar politika színeváltozásai tükröződjenek a határon túli magyarok körében – szögezte le Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) első vezetője azon a találkozón, amelyet Magyarország és a határon túli magyarság címmel, a korábbi HTMH-elnökök és a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó államtitkárok részvételével rendeztek Nagyváradon. A Bárdi Nándor történész /Budapest/ által vezetett beszélgetésen a hivatali idejük alatt elért sikerekről és kudarcokról számoltak be az egykori és a mai vezetők. Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi vezetője a folyamatosságot hangsúlyozta, rámutatva, hogy az intézmények megteremtése mellett legalább annyira fontos azok fenntartása is. Elmondta, idén kétmilliárd forinttal tudják támogatni a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, és megemlítette a Szülőföld Alapban rejlő lehetőségeket is. /Balogh Levente: HTMH-elnökök találkozója a Körös-parti városban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./ Entz Géza az intézményépítést nevezte a legnagyobb sikernek. Hangsúlyozta: sikerült megtalálni a magyar közigazgatásban a HTMH helyét. Lábody László, egykori HTMH elnök is a határon túli magyarok támogatását szolgáló intézményrendszer kiépítésének fontosságát hangsúlyozta. Szabó Tibor, a HTMH 1998 és 2002 közötti elnöke sikernek vélte, hogy akkoriban egyetértés uralkodott a kedvezménytörvény kérdésében, hiszen mint emlékeztetett, felmérések szerint, a törvényt a magyarországiak több mint 60 százaléka támogatta. Szabó Tibor szerint konszenzus volt tapasztalható a magyar kormány és a határon túli magyar érdekképviseleti szervezetei között, emellett a magyar kormányon belül is egyetértettek a kisebbségben élő magyarok ügyében. Szabó Tibor kudarcként értékelte, hogy gazdaságilag nem sikerült megerősíteni a határon túli magyar közösségeket. Németh Zsolt volt politikai államtitkár sikerként könyvelte el a státustörvényt, amely közjogi viszonyt létesített a határon túli magyarok és a magyar állam között. A fideszes kormányzás eredménye volt a Magyar Állandó Értekezlet újbóli és diplomáciailag előkészített összehívása 1999-ben. A politikus harmadik sikerként az 1998 és 2002 között nagyságrenddel növekedett támogatást nevezte. Németh Zsolt a sikertelenségek között említette azt, hogy ma nem mondható egyértelmű igen arra, hogy a magyarság megmaradásának az esélyei nagyobbak, mint 1990-ben. A politikus szerint az autonómia megteremtése nélkül a magyarság drámai fogyása nem állítható meg. Bálint-Pataki József, a HTMH jelenlegi elnöke eredménynek tekinti, hogy 2002 után sikerült működtetni a Fidesz-kormány idején létrehozott intézményeket, mint például a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, amely – mint mondotta – fennállása óta az idén először kap a magyar költségvetésből valóban 2 milliárd forintot. /Borbély Tamás: Sikerek és kudarcok a magyarságpolitikában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

2005. május 10.

A Varadinum hetében Nagyváradon Bárdi Nándor történész, a Teleki László Intézet főmunkatársa a magyarországi kisebbségpolitika képviselőit ültette egy asztalhoz. A korábbi államtitkárok, HTMH-elnökök eredményeiket sorolták, sokszor egymást túllicitálva. Lábody László volt HTMH-elnök a struktúrateremtést emelte ki, mert az tartást adott az embereknek, valamint a határon túli gazdaság megerősítését, a polgárosodást is elősegítette. Lábody a kárpótlási jegyek kibocsátására a legbüszkébb. Szabó Tibor volt HTMH-elnök leszögezte, hogy a polgári kormány alatt konszenzus és egyetértés volt a magyar társadalomban a határon túli magyarok ügyeiről. Ezt mutatja a státustörvény 65 százalékos társadalmi támogatottsága. „Ez a fajta konszenzus mostanában mintha hiányozna” – tette hozzá Szabó. Kormányzati ciklusuk legfontosabb eredményének az egyetemépítést mondta. A legnagyobb sikert Németh Zsolt, a Fidesz-kormány külügyi államtitkára aratta. Már megszólalása előtt vastaps köszöntötte. „Az Orbán-kormányt a nemzeti újraegyesítés célja, mércéje vezérelte” – hangoztatta Németh. A státustörvényről elmondta, hogy közjogi viszonyt létesített a magyar állam és a határon túli magyarság között. „A státustörvény világossá tette, hogy a Kárpát-medencében van magyar ügy, ami rendezést igényel” – állapította meg az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. A fontos megvalósítások között említette még a Magyar Állandó Értekezlet létrehozását, a határon túli intézményépítést, valamint a földprogramot. A polgári kormány időszakában az évi 3 milliárd forintos támogatás 12 milliárdra nőtt. Bálint-Pataki József a HTMH jelenlegi elnöke kifejtette: „A folyamatosságot próbáljuk képviselni mindabban, ami vállalható”. Idén először 2 milliárd forintot kap a magyar költségvetésből az Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Marosvásárhelyen megépült a Sapientia campusa, ezt Bálint-Pataki a magyarországi támogatásokból létrehozott eddigi legnagyobb vállalkozásnak nevezte. /F. T.: Számadás a kisebbségpolitikáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 10./

2005. május 13.

Újra kell gondolni a határon túli magyarság támogatásának politikáját – hangsúlyozták egy május 11-én tartott tanácskozáson Budapesten. A támogatási politikát érdemes átgondolni – mondta Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. Ez az intézet, valamint a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány elindított egy több beszélgetésből álló honi és határon túli sorozatot, amelyeken várhatóan javaslatok fogalmazódnak meg a politikai döntés- előkészítés és a politikai döntéshozatal számára – mondta az igazgató. Törzsök Erika, az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány igazgatója elmondta: az elaprózott támogatáspolitika helyett közösségépítésre kell koncentrálni a határon túli magyarságnál. A határon túli pártok támogatása nem fontos, az emberekhez kell eljuttatni a támogatási és fejlesztési összegeket. Bárdi Nándor, a Teleki László Alapítvány munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy Szlovákiában és Romániában a magyar pártok kormányzati helyzetben vannak, így jóval nagyobb összegek felett diszponálnak, mint a magyarországi támogatások. Elmondta azt is, hogy a jelenlegi támogatási rendszeren belül sokszor nem a szakmai, hanem a politikai szempontok a meghatározók. /Újra kell gondolni a támogatáspolitikát. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./

2005. október 24.

Marosvásárhely átfogó története még megírásra vár. Bár születtek különféle tanulmányok a témában, sok a fehér folt, erre mutatott rá a helytörténeti konferencia, melyet a Borsos Tamás Egyesület rendezett október 22-én a Diakóniai Központban. Mára egyre több fiatal elvégzi a történelem szakot és hazajön kutatni, jelezte Spielmann Mihály történész, hozzátette, kísérletek voltak a megyeszékhely történetének megírására, és a konferencián elhangzó előadások is egy monográfia építőkövének tekinthetők. Marosvásárhelyi változatok címen Pál Antal Sándor, a marosvásárhelyi főlevéltáros a múlt század Marosvásárhelye történetírásának alakulására világított rá. A kilencvenes években egy új lelkes generáció nőtt fel, mely felvállalta a kutatást. Az egyik ilyen kutató Soós Zoltán, aki társaival a várban őskori, Árpád-kori és középkori leletek vizsgálatával foglalkozik. A régész elmondta, Marosvásárhely minden valószínűség szerint már a 11. században lakott volt, korábbi leletek még nem kerültek elő. A gazdaság és társadalom témakörben a város piacáról hallgathattak előadásokat az érdeklődők. Az elitek történelméből címen az előadók a református kollégium 1895-1944 közötti oktatóiról, az 1937-es Vásárhelyi Találkozóról, a marosvásárhelyi katonai elitről (1940-44) értekeztek. A szocializmus és diktatúra témakör előadásaiban szó volt az 1948-as propagandáról, továbbá arról, hogyan vált az ötvenes évek derekán még kisváros Marosvásárhely 1965-re nagyvárossá. Bemutatták az Autonóm magyarok? – Székelyföld változása az „ötvenes” években című tanulmánykötetet, amelyet Bárdi Nándor szerkesztésében a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó adott ki, a Teleki László Intézet Közép-Európa Tanulmányok Központjának kezdeményezésére, a Székelyföld az ötvenes években – Magyar Autonóm Tartomány kutatási program eredményeként. /Mészely Réka: Helytörténeti konferencia Marosvásárhelyről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./ A konferencián Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet főmunkatársa a népfrontos összefogást meghirdető, 1937-es Vásárhelyi Találkozóról beszélt. Dolgozatában az eseményt az évtizedek alatt rárakódott torzításoktól próbálta „megszabadítani”. A találkozó célkitűzése a nemzeti öntudat erősítése, a keresztény erkölcsi és demokratikus elvek közötti kompromisszum keresése volt – mutatott rá a kutató, cáfolva az eddigi, kommunista sztereotípiákon alapuló értelmezéseket. Stefano Bottoni az 1956-os forradalom marosvásárhelyi történéseiről beszélt, a magyarság ellen folytatott burkolt politikai perekről. Gagyi József a hatvanas évek Marosvásárhelyét mutatta be az épített örökség átalakításáról, a kombinátprojektekről szóló előadásában. Az előadás-sorozat anyagából a jövő évben kötetet adnak ki, ami egy későbbi Marosvásárhely-monográfia megírásának lehet az alapja. /Antal Erika: Közeli és távoli múlt Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

2005. november 21.

November 19-én Kovásznán emlékeztek a négy éve elhunyt filozófusra, íróra és tanárra, Fábián Ernőre. A megemlékezésen többek között megjelent Bayer Zsolt magyarországi publicista, Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke, Puskás Bálint szenátor és Zsuffa Levente polgármester. A sírnál tisztelgés után az egybegyűltek a művelődési házban folytatták az emlékezést, ahol részt vettek a Fábián Ernő Társadalmi-Kulturális Egyesület által szervezett emlékkonferencián. Bárdi Nándor budapesti szaktörténész körvonalazta Fábián Ernő helyét a romániai magyar elit nemzedéki csoportjain belül, majd hátrahagyott naplójának társadalmi összefüggésrendszeréről beszélt. Mint mondta: Fábián Ernő kisebbségpolitikus volt, akinek a hetvenes évek közepétől ’89–90-ig jegyzett naplója életművének kulcsfontosságú részét képezi. Gazda József kritikus, író, nyugalmazott tanár előadásában Fábián Ernőről, régi tanártársáról beszélt. /Bodor János: Fábián Ernőre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

2006. január 16.

Gagyi József szerint a gettó, autó, sofőr, alku, üvegház szavakkal körvonalazható az egykori Magyar Autonóm Tartomány (MAT) meghatározása. Mindezt Az autonóm magyarok – Székelyföld változása az ötvenes években című tanulmánykötet Sepsiszentgyörgyön tartott bemutatóján fejtegette, mint a könyv egyik szerzője. Az autonóm magyarok kötet a marosvásárhelyi levéltárakban található, az 1950-1968-as korszakot felölelő dokumentumok alapján készült, Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársának szerkesztésében, valamint tíz társszerző közreműködésével, akik közül hatan 2000-2003-ban szereztek történettudományi oklevelet. Az 1956-1957 táján a kommunista pártvezetésben történt és az 1965 utáni személyi kultusz irányába bekövetkezett fordulatra vall az alku, melynek során a magyar kisebbségi, baloldali érzelmű elit azt vallotta: bizalmat kell adni a román államnak. „A MAT elnevezésű képződmény markáns politikai valóság volt, pontja annak a folyamatnak, melyet Trianon, a bécsi döntés, a párizsi béke jelzett” – véli Boér Hunor társszerző. /Domokos Péter: A magyar valóság gettója és üvegháza. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./

2006. február 27.

Valamikor 1968 júliusában, a prágai tavasz utáni bukaresti olvadás romániai magyar vezető értelmiségiek felvetették a Román Kommunista Párt vezetésének a romániai nemzetiségek jogait szabályozó statútum szükségességét. Bár a magyar értelmiségiek kérését Ceausescu elutasította, a Bodor Pált idéző Bárdi Nándor történész szerint az elhangzott javaslat nyomán jött létre a ma is létező kisebbségi intézmények java része: a Kriterion Könyvkiadó, A Hét című hetilap, a román televízió magyar szerkesztősége. Magyar államtitkárt neveztek ki a Közoktatási Minisztériumba, s a Művelődési Minisztériumba miniszterhelyettest. A kisebbségi törvénytervezet körüli vita tehát nem egy-két éves, hanem sok évtizedes múltra tekint vissza. A magyar értelmiségiek nyomásgyakorlása ilyen eredményekkel járhatott a nemzetiségeket elnyomó, totalitárius rezsim idején. A kisebbségi érdekvédelemre ma már nem értelmiségi csoportok hivatottak, hanem a magyar politikai elit. Ugyanakkor a politikumnak szüksége van értelmiségi rétegre, amely napirendre tűzi a reális problémákat, illetve terveket dolgoz ki ezek megoldására. /Salamon Márton László: Egymásra utaltan. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./

2006. március 2.

Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke azt kérte, hogy Magyarország kössön megállapodást Romániával Magyarország védőhatalmi státusának gyakorlására a Székelyföld felett. Az előzmények a kilencvenes évek elejéig nyúlnak vissza. A Korunk egy 2002-es számában közölt interjúban Konthur Bertalan, – az MVSZ németországi szervezetének korábbi vezetője – kifejtette: “azt is javasoltam az első demokratikusan megválasztott magyar kormánynak, hogy próbálják megszerezni az ENSZ-ben (mint Ausztria Dél-Tirol esetében) a védőhatalmi státust mindazon magyar kisebbségek számára, akik a trianoni és a párizsi békeszerződések után kisebbségbe kerültek a mai Magyarország határain kívül. Erre a felvetésre is félig-meddig elutasító választ kaptunk. Arra hivatkoztak a külügyminisztériumban, hogy a történelmi helyzet nem azonos.” Szűcs László cikkében Bárdi Nándor egy későbbi elemzéséből idézett: “a Szlovákiával és a Romániával kötendő alapszerződés-vitákban (…) egyfajta védőhatalmi státusra is törekedett a magyar politika. Arról, hogy elérte-e Magyarország ezt a védőhatalmi pozíciót, megoszlanak a vélemények.” Csapóhoz hasonlóan kérte ugyanazt többek mellett a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, s Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, aki szerint “az erdélyi magyar autonómia-törekvésekre adott román válasz indokolttá tenné, hogy Magyarország az ENSZ-nél védőhatalmi státust követeljen, mint ahogy Ausztria tette ezt Dél-Tirollal kapcsolatban.” Ugyancsak a védőhatalmi státusban hisz az Erdélyi Magyarság folyóiratban közölt írása szerint Atzél Ferenc, aki szerint Romániában 2004-ben még voltak olyan bebörtönzött erdélyi magyarok, akiknek egyetlen bűnük a magyarságuk. Az idézetek közlése után Szűcs László, az Erdélyi Riport hetilap főszerkesztője ironikusan írt erről a kérdésről: Szaúd-Arábiával példálózott, 1991-ben az Öböl-háború idején ez az ország kért ilyen státust az Egyesült Államoktól, s fizetett is 50 milliárd dollárt, hogy védjék meg országát az iraki diktátor esetleges inváziójától. /Szűcs László: Védőhatalmat a népnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

2006. május 15.

Május 13–14–én Szatmárnémetiben megtartották a Jakabffy Elemér kisebbségpolitikai napokat. „Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy az autonómia és az integráció kizárja egymást, számunkra viszont a kettő közt nemhogy nincs ellentét, de nagyon is összefüggnek egymással” – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes előadásában. A két világháború közti neves erdélyi kisebbségi politikusra rangos előadók emlékeztek születésének 125. évfordulóján. „A rendszerváltáskor azt hittük, hogy a szomszédos országok új politikusai nem zárkóznak el a nemzetiségek autonómiájától. Lám, legtöbben szembefordultak vele, amihez minden bizonnyal az is hozzájárul, hogy az EU sem következetes a nemzetiségi gondok megoldásában. Ennek ellenére folytatni kell a párbeszédet, minden lehetséges fórumon következetesen kiállni az autonómiáért” – mondta Jeszenszky Géza volt magyar külügyminiszter, aki kitért a kisebbségben élő magyarság összefogásának, együttes fellépésének szükségességére is. Törzsök Erika budapesti szociológus szerint a problémák súlyosságának egyik oka, hogy miközben Magyarország egyre nyitottabbá válik, a kisebbségben élő magyar közösségek mind zártabbak lesznek. „Korszerű kisebbségi politikára, közösen kidolgozott hosszú távú stratégiára van szükség, s akkor az EU-ban is jobban érvényesíthetjük a kisebbségvédelmet” – hangsúlyozta Törzsök Erika, a HTMH volt elnöke. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató, Kötő József, Pomogáts Béla és más előadók szerint is elérkezett a kisebbségi politika újragondolásának ideje. A két napos rendezvénysorozat keretében emléktáblát avattak a néhai parlamenti képviselő egykori lakóházán, illetve síremlékét is megkoszorúzták Szatmáron. Lugoson, Jakabffy Elemér szülővárosában Kisebbségi törvények Jakabffytól napjainkig címmel szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A lugosi Jakabffy Napokat a Balázs Sándor szerkesztette Kisebbségi sorskérdések című Jakabffy-kötet bemutatója és H. Szabó Gyula, a Kriterion Kiadó igazgatójának előadása zárta. /Sike Lajos: Jakabffytól napjainkig. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ Komlós Attila, a HTMH új elnöke mondta el a megnyitó beszédet. Bárdi Nándor budapesti tudományos kutató Az Országos Magyar Párt nemzetpolitikai programja és a párhuzamos kisebbségpolitikai stratégiák a két világháború között címmel tartott előadást. Arról sorolt példákat, hogy egy életképes nemzet bármilyen csapás után „újra termeli magát”. Józsa László, a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Göncz László szlovéniai történész, valamint Deák Ernő bécsi kutató arról beszéltek, hogyan működik náluk a magyar kisebbség jogainak védelme. Szekernyés János temesvári helytörténész a bánsági magyarság történetéről beszélt. Bakk Miklós lugosi tudományos kutató Az RMDSZ és a román politikai rendszer címen tartott előadásában választ adott a nap folyamán addig nyitva maradt kérdésekre. Mindezzel párhuzamosan az épület földszinti termében Tamás Edit sárospataki történész, Székely István kolozsvári lapszerkesztő, Kereskényi Sándor közíró, Bottoni Stefano bolognai és Novák Zoltán Csaba marosvásárhelyi tudományos kutatók tartottak előadást a kisebbségpolitika különböző vetületeiről. /Báthory Éva: Jakabffy Napok – nyolcadszor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 15./

2006. június 2.

Írói vendégoldalakat épít adatbankjához a Transindex.ro portál, a sort Láng Zsolt Marosvásárhelyen élő író, drámaíró honlapja nyitotta. Az Adatbank.ro a Jakabffy Elemér Alapítvány és a Transindex akadémiai projektje, melyben eddig 35 irodalmár és társadalomtudós vendégoldalát indította el. Bányai Éva és Balázs Imre József irodalmárok választották ki a kiemelkedően jelentős irodalmi szerzőket, akik életműve digitalizáltsága nem megfelelő. Eszerint a következő hónapokban Balla Zsófia, Bogdán László, Csiki László, Demény Péter, Farkas Árpád, Kelemen Hunor, Király László, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, László Noémi, Lövétei Lázár László, Markó Béla, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor adatbanki vendégoldalait teszik közzé. Az írói vendégoldalakat követően a kiemelkedő természettudósok és filmesek vendégoldalainak elindítását tervezik. Az Adatbank.ro szakmai irányítója Bárdi Nándor budapesti jelenkortörténész. A vendégoldalak mellett az Adatbank.ro bibliográfiákat, tanulmányköteteket, folyóiratokat, helységnévtárakat, katasztereket, könyvtárkatalógusokat, térképtárakat és egyéb kutatóknak szánt segédeszközöket tartalmaz. /Íróvendégek a Transindex-”bankban”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

2006. november 24.

A magyarság helyzete a Kárpát-medencében (20–21. század) címmel tartott konferenciát november 23-án a Korunk, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a budapesti Politikatörténeti Intézet Kolozsváron. A tanácskozás központi alakja a száz éve született Balogh Edgár /1906-1996/ volt. A Balogh Edgár pályáját meghatározó törekvések az utókor tudatában másként tükröződnek. Tanulságos életpálya, érdemes róla beszélni – mondta bevezetőjében Kántor Lajos irodalomtörténész. Bárdi Nándor, a Teleki László Intézet történésze Balogh Edgár szavait idézte a nacionalizmus hajtóerejével kapcsolatban: az államoknak át kell esniük a nemzetállami állapoton, csak azután kezdődhet a polgáriasodó élet. A népszolgálat fogalma címet viselő előadásában Bárdi tisztázta a felmerülő problémákat: mi a fogalom genezise, és milyen szociális folyamat hozta létre. Balogh Edgár életét nagyrészt az „önösszeszedés” mellett a népszolgálat jellemezte, az az ideológia, amely a saját érdek közösségi érdekként való feltüntetését jelenti. Jobbágy István Kisebbségi pártok a két világháború közti Csehszlovákiában című előadásában a kommunista világnézethez és a csehszlovák kommunista párthoz egyre inkább közeledő Balogh Edgár tevékenységének ismertetése után röviden beszélt az 1920–1938 között, az országban jelen lévő kisebbségi magyar pártokról. Gyakorlatilag a három legfontosabb párt közül kettő (Országos Keresztényszocialista Párt és Országos Magyar Kisgazda Párt) erős budapesti támogatás, ugyanakkor kötődés alatt állt. 1936-ban a két párt egyesült, és megalakult az Egyesült Magyar Párt. A csehszlovák földreformban viszont – Jobbágy elmondása szerint – a magyarok mellőzése sikertelen kormánypárti politikát vont maga után. Az író unokája, Balogh András egyetemi tanár tartott előadást arról, hogy miként viszonyult Balogh Edgár a német kultúrához, a német irodalomhoz. A német írók közül elsősorban az erdélyi származásúakat kedvelte, de a nagy német irodalmat is szerette. A mintegy ezer levélre terjedő hagyatékot egy hallgatói csoport már elkezdte feldolgozni. Pomogáts Béla előadásában kitért a Balogh Edgár által átélt politikai-ideológiai ideálok teljes sorára, de a jelenkor kihívására is. A dunai népek stratégiai összefogása Balogh Edgárnak harcos célkitűzése volt. Hitte, hogy a Trianon utáni utódállamokban a magyar kisebbségi értelmiség sorsa összefonódik a román és a szláv értelmiségével. Ezek a súlytalan illúziók idővel lekerültek a történelem napirendjéről. Jakab Gábor plébános tíz évvel ezelőtt kísérte utolsó útjára Balogh Edgárt, a közírót, akivel sokszor folytatott komoly és mély beszélgetést, előadásának címe: Balogh Edgár és a boldogság. Végül Dávid Gyula egy másik, másféle Balogh Edgárt mutatott be, a dolgost, a kitartóan, túlfűtötten alkotót, aki létrehozta az Erdélyi Magyar Noé Bárkáját, azaz a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont. /Ercsey-Ravasz Ferenc, Ferencz Zsolt: Balogh Edgár öröksége. Tanulságos életpálya. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./ Egry Gábor tudományos kutató beszámolt az októberi budapesti konferenciáról. Cseke Péter Az erdélyi fiatalok és a Sarló című fejtegetésében aláhúzta: a Duna menti államoknak össze kell fogniuk. Nagy Mihály Balogh Edgár elképzelései a romániai magyarság útjáról (1944-1948), Balogh András Balogh Edgár és a német kultúra, Pomogáts Béla Dunai Konföderáció – Európai Unió című előadások hangzottak el. A budapesti és kolozsvári előadások anyagát a pozsonyi Madách Könyvkiadó fogja megjelenteni. /Köntös Imola: Építő egymásrautaltság. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

2006. december 4.

„Miután a MÁÉRT szünetel, ezért ez egy olyan testület, amely a párját ritkítja, hisz a határon túli magyarság és az anyaország találkozását most mi képviseljük” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg Sólyom László köztársasági elnök a Határon túli magyarság a 21. században című konferenciasorozat második ülését Budapesten. Az első konferenciát májusban hívta össze a magyar államfő, a határon túli közösségeket foglalkoztató problémakörök azonosítására. Sólyom László hangsúlyozta, hogy a konferenciasorozat civil kezdeményezés, tehát a politikai pártok ki vannak zárva, úgyszintén a hivatalok is. A délvidéki, felvidéki, kárpátaljai, horvátországi és ausztriai meghívottak mellett Erdélyből Bodó Barna politológus, Darvas-Kozma József plébános, Péntek János nyelvész és Vetési László református lelkész vett részt. Magyarországról Bárdi Nándor történész, Csete Örs oktatásfejlesztési szakértő, Gereben Ferenc szociológus, Kolláth Anna nyelvész és Szarka László történész. Az Identitás-megőrzés tömbben és szórványban címmel rendezett konferencia a sajtó kizárásával zajlott. Az elhangzottakról a Köztársasági Elnöki Hivatal adott ki közleményt. A dokumentum szerint az előadók egyetértettek: az összes régióban – fáziseltolódásokkal – ugyanazok a folyamatok mennek végbe, és az asszimilációval szemben az autonóm módon történő integráció lehet az identitás megőrzésének biztosítéka. Hangsúlyozták, a Kárpát-medencei magyarságon belül többszázezren élnek szórványban, olyan körülmények között, ahol az identitás megőrzése különösen nehéz. A résztvevők szerint az egyes régiók igényeihez igazodó átfogó szórványstratégia és támogatási rendszer kidolgozása nélkül a szórványosodás tovább terjedhet. Sólyom elnöki tevékenysége egyik sarkalatos pontjának tartja a nemzeti összetartozás erősítését, alkotmányos felelősségnek nevezte a határon túliakkal való törődést. /Guther M. Ilona: A határon túli magyarokkal tanácskozott Sólyom László. Autonóm módon integrálódni. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./ A köztársasági elnök hangsúlyozta: az általa összehívott konferenciasorozat célja, hogy Magyarország információkat szerezzen a határon túli magyarok helyzetéről, előnye pedig, hogy a határon túli közösségek egymás álláspontját is megismerhetik. A tanácskozáson tizenhatan vettek részt, közöttük lelkészek, nyelvészek, szociológusok. A konferencián a résztvevők egyetértettek abban, hogy összmagyar intézményt kell létrehozni a szórványban élő magyarság problémáinak rendezésére. /Farcádi Botond: MÁÉRT-pótló konferencia. = Krónika (Kolozsvár), dec. 4./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-79




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998