udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 163 találat lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-163
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Cseke Gábor

2007. szeptember 28.

A központi magyar lap megalapításának 60. évfordulóját ünnepelte Bukarestben a napokban ötszázadik lapszámát megért Új Magyar Szó szerkesztősége. A lapelőd Romániai Magyar Szó 1947. szeptemberi alapítása, illetve a 2005. szeptemberi, Új Magyar Szó néven történt újraindulás kettős jubileumát ünnepelték. A rendezvényt Vincze Lóránt, a lapot kiadó Scripta Rt. vezérigazgatója nyitotta meg. „Csináljátok úgy tovább, ahogy a lelkiismeretetek diktálja. Próbáljátok azt egy pillanatra se kikapcsolni, és akkor nagy baj nem lehet” – hagyatkozott Cseke Gábor, a Romániai Magyar Szó és az Előre egykori munkatársa a laputód Új Magyar Szó munkatársainak. Cseke Gábor levelét Salamon Márton László, az ÚMSZ főszerkesztője olvasta fel. „Nem voltam elég erős nemet mondani a manipulálásoknak, bárhonnan is értek. Ez volt az átok a munkámon” – vallotta meg Cseke Gábor. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a lap szakmai sikereit méltatta, hangsúlyozva annak a nyelvi igényességnek a szükségességét, amelyre korábban sokkal kényesebbek voltak a napilapok munkatársai is, mint manapság. Ágoston Hugó az ÚMSZ korábbi főszerkesztőjeként, jelenlegi vezető publicistájaként mondott beszédet. Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Szövetségének elnöke tolmácsolta a szakmai testület elnökségének üdvözletét, és – a Brassói Lapok főszerkesztőjeként – visszautalt az RMSZ hatvan évvel ezelőtti megalapítására, amikor a BL akkori főszerkesztője, Kacsó Sándor „utazott le Bukarestbe, lapot alapítani”. Verestóy Attila, az Új Magyar Szót kiadó Scripta Kiadó főrészvényese méltányolandónak nevezte a magyar központi napisajtó üzleti szempontból meg nem térülő támogatását. /Lapalapítási évforduló. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

2007. december 13.

Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós Napok keretében több könyvet mutattak be. Bajna György újságíró a Salamon Ernő Irodalmi Kör nemrég megjelent Találkozások című antológiájáról szólt. Bákai Magdolna könyvtárigazgató válogatásában megjelent a Gyergyói mondák könyve /F&F International, Gyergyószentmiklós/. Gyergyószentmiklós várossá válásának 100. évfordulójára állt elő dr. Becsek Garda Dezső Gyergyószentmiklós története /Státus Kiadó, Csíkszereda/ címmel kiadott, egyelőre két kötetet tartalmazó monográfiával, mely a mely a település történetét a kezdetektől 1918-ig foglalja össze. A száz év fényei című albumról Kolcsár Béla, a művelődési központ igazgatója elmondta, a szerkesztés, grafikai tervezés a Hargita Megyei Kulturális Központ valamint Ádám Gyula fotós és Cseke Gábor munkája. Gyilkos-tó címmel látott napvilágot a Gyilkos-tó keletkezésének 170. évfordulójára az a kiadvány, melynek megjelenésében közreműködött Bajna György, Bákai Magdolna, Dezső László, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesület gyergyói osztálya. /Baricz-Tamás Imola: Szent Miklós Napok. = Gyergyói Kisújság (Gyergyószentmiklós), dec. 13. – 50. sz. /

2007. december 14.

Hermann Gusztáv Mihály megírta Az eltérített múlt /Pro Print Könyvkiadó, Csíkszereda, Múltunk könyvek/ című munkáját a különféle oklevél- és krónikahamisítványokról a székelyek történetében. A könyvet december 11-én mutatták be Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum konferenciatermében. Megnyerő az a tolerancia, amivel a múlt eltérítőit, a tévutakon járókat, álmokat, mítoszokat kergetőket szemléli. Mindaz, ami egy-egy történelmi esemény, jelenség köré tévhitként, mítoszként összegyűlt, már része a történelmi tudatnak, maga is történelem. Hermann Gusztáv Mihály türelme végül is érthető, ha arra gondolunk, hogy a történelemeltérítés javában folyik, a nemzeti történetírásokban az egyazon események megítéléséhez nem átallnak sok helyen hamis adatokra építeni. Cseke Gábor szerint a népeknek egyetlen esélyük van a hamis tudat elleni fellépésben: ha a sajátjukat veszik revízió alá. /Cseke Gábor: Lehetséges-e a múlt kiszabadítása? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 14./

2007. december 21.

December 12-én, a Sapientia Egyetem csíkszeredai székhelyén az intézet keretében működő Bölöni Farkas Sándor Szakkollégium kezdeményezésére új előadássorozat indult Világjárók címmel. Vallasek István egyetemi oktató, a rendezvénysorozat kezdeményezője. Az első alkalommal a Sapientia két oktatója tartott előadást. Szabó Árpád nyári kínai turistaútjának tibeti élményeit mesélte el. Simanovszky Zoltán pedig Peru mai hétköznapjait hozta a hallgatókhoz közelebb. /Cseke Gábor: Világjárók kerestetnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

2008. január 18.

Száraz György íróra az erdélyi közönség akkor figyelt föl, amikor 1983-ban megjelent a budapesti Magvető Könyvkiadó Gyorsuló idő című sorozatában az Egy furcsa könyvről című kis kötet, vitairat, mintegy válasz Ion Lancranjan román prózaíró hírhedt Cuvint despre Transilvania (Gondolatok Erdélyről) című könyvére. Az 1982-ben kiadott provokatív fércmű joggal váltotta ki a romániai magyarság felháborodását, több erdélyi író próbált tiltakozni (Szabó Gyula, Beke György, Méliusz József,), de a cenzúra egyikük cikkét sem engedte leközölni. Végül értelmiségiek egy csoportja, köztük Huszár Sándor, közös levélben tiltakozott a könyv megjelenése ellen. Száraz György könyve lelki elégtétel volt a határ innenső oldalán élők számára, de sajnos, csak kerülő utakon, illegális olvasmányként juthattak hozzá a szerencsésebbek. Még abban az évben az író felkérést kapott a Népszabadságtól, hogy írna folytatásos esszét az erdélyi román–magyar együttélés valós eseményeiről, a kölcsönös előítéletek forrásáról. A sorozatból, illetve a kérdés további bővítéséhez gyűjtött feljegyzésekből, dokumentumokból az író halála után (1987) Szalai György állított össze kötetet, ugyancsak a Gyorsuló idő sorozat számára, amely 1988-ban megjelent (Erdély múltjáról, jelenidőben). Akkor természetesen nem, de 1990 után már nyíltan gazdagíthatta a csíkszeredai könyvtár állományát a kötet. /Cseke Gábor: Egy hajdani illegális olvasmány. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 18./

2008. augusztus 15.

Tanulmánykötet látott napvilágot a minap a gyimesi csángó életformáról (Tankó Gyula: Öregek faggatása. Történelem, életmód, sors – Gyimesben. Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008). Szerzője gyimesi származású értelmiségi, akinek 1996 óta három, egymással összefüggő könyve is megjelent a gyimesi népélet vonatkozásairól, és jó pár néprajzi könyv társszerzője is. Ez a könyve erdélyi és magyarországi folyóiratokban megjelent néprajzi dolgozatainak gyűjteménye: belülről megélt, félig tudományos elemzés, félig lírai ihletettségű, vallomásfüzér a gyimesiek életformájáról, szokásvilágáról, hagyományairól. A tájegység mini-monográfiája (Gyimes rövid története) vezeti be az olvasót a csángóság e sajátos csoportjának világába, majd a helynevek és a helytörténet szoros kapcsolódásait gyűjti egybe a szerző (Helynevek Gyimesben). További beszédes címek: A teherbe esett leány (a bitangos lányokról és a bitangokról), Az asszony helye a gyimesi világban, A gyimesi kalibázás, Kalákarendszer Gyimesben, Új hagyományok születnek..., Öljük magunkat (Öngyilkosság Gyimesben), Az öreg helye a gyimesi társadalomban. /(Cseke Gábor): Antik tragédiák feszültséghálója. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2008. augusztus 16.

A fogolyirodalom bőséges vonulatában ma is érnek új meglepetések. Ilyen könyv a nagyváradi Jungel Zoltáné (Hol tanul németül a német? Fiatal életem öt elrabolt esztendeje. Kriterion, 2005), aki arra emlékezett, hogy az utcáról szedték össze és hurcolták el sokadmagával Oroszországba a második világháború végén, mint erdélyi németet. Jungel gyakorlatilag nem is tudott németül, családja elmagyarosodott, s a táborélet öt esztendeje alatt valamiféleképpen elsajátította anyanyelvét – a Szovjetunióban! /Cseke Gábor: Fogolytörténet, tanulsággal. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./

2008. szeptember 30.

Románia utolsó uralkodója, Mihály király Romániában él. László-Herbert Márk 2005-ben részt vett egy nyári egyetemen, amelynek témája a levéltári kutatás módszertana volt. Szerencsés véletlen, hogy a helyszín, a George Washington Egyetem alig órányira van az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb levéltárától, a marylandi National Archives and Records Administration-tól. László-Herbert Márk doktori értekezésével kapcsolatban semmilyen hasznos anyagot nem talált, ezért témát váltott, új kérdéssel rukkolt elő: Mit tudott az amerikai kormány Mihály király lemond(at)ásának körülményeiről? Így került elő az a doboz, amelyben László-Herbert Márk most megjelent könyvében /És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról? Végjáték I. Mihály román király körül amerikai, brit és francia dokumentumok tükrében, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ idézett iratokat is tárolták. Fél évvel később a szerző Londonban és Párizsban böngészett, az ottani külügyminisztériumok levéltáraiban. László-Herbert Márk jelenleg doktori értekezése befejezésén dolgozik. A téma: három egykori Sztálinváros társadalomtörténetének összehasonlítása. A három „eszményinek” mondott szocialista (élet)teret – Sztálinvárost (Dunaújváros), Stalinstadt-ot (Eisenhüttenstadt) és Orasul Stalint (Brassó) – vizsgálta. László-Herbert Márk 1975-ben Kolozsváron született, 1998-ban a budapesti Külkereskedelmi Főiskola szakdiplomácia szakán szerzett közgazdász oklevelet, majd az ankarai Bilkent Egyetemen és a budapesti Közép-Európai Egyetemen ért el magiszteri fokozatot nemzetközi kapcsolatokból (2001), illetve történelemből (2002), jelenleg a Torontói Egyetemen doktori tanulmányokat folytat. Szakterülete a kelet- és közép-európai országok társadalomtörténete az 1950-es és 1960-as években. /Cseke Gábor: „Nincs nagybetűs történelem” Interjú László-Herbert Márk történésszel a román király lemond(at)ásáról szóló könyvének keletkezés-történetéről. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./

2008. november 13.

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó november 12-én újabb négy kötetét mutatta be a sepsiszentgyörgyi olvasóközönségnek: Cseke Gábor regényét /A bozót/, Tapodi Zsuzsa irodalmi tanulmányait /A soha el nem vesző könyv nyomában/, dr. Nagy Lajosnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet egy korszakáról szóló monográfiáját /Életünk kórtörténete/ és László-Herbert Márknak az I. Mihály román király végnapjait feltáró tanulmánykötetét /És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról?/ Sarány István csíkszeredai újságíró ismertette. /Váry O. Péter: Újabb négy Pallas-Akadémia-könyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

2008. november 15.

Páskándi Géza 1957-ben megjelent Piros madár című verseskönyve jóformán meg sem jelent, máris betiltották, s amennyi példányát még elérték a hatóságok, azt mind bezúzták. Páskándi Gézát ugyanis akkor tartóztatták le ’56-os magatartását kifogásoló koholt vádak alapján (állam elleni izgatást és 6 év börtönt varrtak a nyakába), amikor első versesfüzete elhagyta a nyomdát. Az elpusztított kötetet, amiről azt írja az 1998-ban a Polis Könyvkiadó által megjelentetett versválogatás Páskándi lírai terméséből (Páskándi Géza: Túlélés kapuja. Válogatott versek 1949–1998. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár), hogy csak alig néhány példány került belőle véletlenszerűen forgalomba, a minap a cikkíró váratlanul megpillantotta a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár szépirodalmi részlegének polcán. A könyv több mint fél évszázadon át rejtőzött, és ma is kézbe vehető. /Cseke Gábor: Egy igazi ritkaság. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 15./

2009. január 30.

A Magyar Kultúra Napja csíkszeredai rendezvényeire meghívottként érkezett együttesével Sebő Ferenc. Az eseményen a neves zenész és népzenekutató, néhai édesapja, vitéz Sebő Ödön több kiadást megért memoárjának (A halálraítélt zászlóalj. Gyimesi-szoros, 1944) 2008-as, új kiadását mutatta be. Amiről a könyv szól, sok ember szívében ott volt, de arról sokáig nem lehetett beszélni. Sebő Ödön idő fejjel fogott neki emlékei megírásának. Amikor írni kezdett, egyre több dolog jutott az eszébe. Amikor úgy érezte, nem emlékszik az időpontra, akkor a Hadtörténeti Múzeumba ment, hogy pontosítsa a történteket. Gyenge fegyverzettel, igen kevesen, ötvenszeres túlerő ellenében léptek fel. Mindenféle trükköt elkövettek, innen lőttek, onnan lőttek, mintha többen lennének. A néhány száz ember mellé, akikkel kitörtek a gyimesi harapófogóból, Németország felé haladva egyre többen és többen csatlakoztak. Az egységeiktől elszakadtak menedéket találtak Sebő Ödönnél, aki rendezett alakulatával vonult. Sokan neki köszönhették a túlélést. /Cseke Gábor: Tanúságtevő könyv bölcsőjénél. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30.

2009. február 13.

Mintegy másfél évvel ezelőtt, egy csíkszeredai író-olvasótalálkozón Pomogáts Béla neves budapesti irodalomtörténész bejelentette: megírja az erdélyi irodalom teljes történetét! A Pallas-Akadémia Kiadó mindjárt fölvállalta a kiadását, mert nagy szüksége van ennek az összegzésre az erdélyi önismeretnek és -becsülésnek. Január 20-án, a magyar kultúra napjai keretében, a csíkszeredai polgármesteri hivatal tanácstermében ünnepi hangulatban mutatták be a Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944) című könyvet – a Pallas-Akadémia kiadó 500. köteteként! –, amely a vállalt irodalomtörténet első kötete, s tartalmazza mindazokat a jelentős irodalmi dokumentumokat is, melyek az illető korszak erdélyi szellemi életének meghatározó gondolatait, törekvéseit hordozzák. Az erdélyi magyar irodalomról több könyv és tanulmány is készült, közülük csak egynek volt összefoglaló jellege: Kántor Lajos és Láng Gusztáv munkája, a Romániai magyar irodalom című munkának, ez azonban csak az 1945 és 1970 közé eső korszakot dolgozta fel. Szükség volt egy új és átfogó irodalomtörténeti összefoglalásra. Pomogáts Béla úgy érzi, könyve két területen hoz újat, először is abban, hogy egy közel százesztendős korszakot tekint át, másodszor pedig abban, hogy ezt az összefoglalást nem terhelik meg a korábbi: marxista-leninista irodalomfelfogás kötelező babonái. Tehát olyan írókról, például Nyírő Józsefről vagy Cs. Szabó Lászlóról, is tárgyilagosan beszélhet, akik korábban nem kaphattak helyet az irodalomtörténeti folytonosságban. Pomogáts Béla (Budapest, 1934) irodalomtörténész, kritikus a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. Részt vett az 1956-os forradalomban, egy időre internálótáborba került. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1965-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-től igazgatóhelyettese. 1990-től a Literatura szerkesztője, később főszerkesztője. 1992 óta az Anyanyelvi Konferencia, 1995–2001 között a Magyar Írószövetség, legutóbb pedig az egykori Illyés Közalapítvány elnöke (2002–2007). Az irodalomtudomány akadémiai doktora. Számos díja közül megemlítendő a József Attila-díj (1991), Év Könyve Jutalom (1992), Kisebbségekért-díj (1996), Széchenyi-díj (2003). Marosvásárhely és Kalotaszentkirály díszpolgára. Hetvennél is többre tehető megjelent köteteinek száma. Kutatási területe a 20. századi, illetve a jelenkori magyar irodalom. Az erdélyi irodalmat érintő számos alapmunkája (A transzilvanizmus, Akadémiai Kiadó, 1983; Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban, Magvető, 1987; Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. Tankönyvkiadó, 1990; Romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, 1992; Erdélyi tükör, 1995; Épülő hidak. Magyarok és románok, Pont, 1998), illetve a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál kiadott tanulmánykötetei (Erdély hűségében, 2002; Kulcsok Erdélyhez, 2003; Erdélyi tetőn, 2004; Felelősség Erdélyért, 1-2-3, 2005–2006) valósággal predesztinálták a Magyar irodalom Erdélyben című nagyszabású vállalkozásának megírására. Pomogáts Béla elmondta, írt egyszer egy magyar irodalomtörténetet is /Az újabb magyar irodalom 1945–1981 /Gondolat, 1982/ , „s mindenki feljelentett, aki úgy érezte, hogy nem elég magasra srófolt jelzőkkel illettem, s terjedelmileg is hátrányba került másokhoz képest. ” /Cseke Gábor: Van erdélyi irodalomtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

2009. május 8.

Másodszor ültek össze Csíkszeredában magyar és román szakemberek, mindenek előtt egyetemi oktatók, hogy a Magyarok a román irodalomban – románok a magyar irodalomban témakörben ismét tükröt tartsanak egymásnak. Az első, 2007-es próbálkozás protokollárisabbra sikerült, a mostani, az április 24-i rendezvény bensőségesebb volt, vélekedett a szervezők nevében dr. Balázs Lajos, a Sapientia EMTE kari kancellárja. Dr. Kövecses Zoltán (ELTE) előadása az értelmes párbeszéd és megértés kognitív feltételeit érintette. Dr. Breaz Mircea-Constantin (Babes–Bolyai) A román és magyar közmondások gyermeki világképe című dolgozata egy jövőbeli kutatás első lépése lehet. Látszólag ugyanaz a tárgy foglalkoztatta dr. Bucur Nicolaét és dr. Bíró Bélát (mindketten a Sapientia EMTE oktatói): Octavian Goga sajátos hazafiságának ellentmondásossága, illetve Goga és Ady Endre vitája az antiszemitizmusról és a román–magyar közeledés esélyeiről. Dr. Egyed Emese (Babes-Bolyai) Barcsay Ábrahám román leányvásárt ábrázoló élőképének gyökereit boncolgatta, dr. Tapodi Zsuzsa (Sapientia–EMTE, Csíkszereda). egy Gyulai Pál regény szereplőinek etnikai jellegzetességeit, összevetve Jókai Mór hasonló, ám erőteljesen idealizáló románságképével. Dr. Papp Kincses Emese (Sapientia EMTE, Csíkszereda) Illúzió és időszerűség. Kánon és kanonizáció Kós Károly transszilvanizmusában, majd Nagy Imola (Sapientia EMTE, Marosvásárhely) Magyar transszilvanizmus, román transszilvanizmus című dolgozatai, a román–magyar párbeszédben mindmáig tisztázatlan, ellentmondásos vádaskodásokat érintette. Dr. Bakó Rozália (Sapientia EMTE, Csíkszereda) Párhuzamos identitások a virtuális térben címen és egy magyar, illetve román nyelven vezetett, majdnem azonos tartalmú internetes blog eltérő visszhangját elemezte. /Cseke Gábor: Magyar–román „átjáró”. Széljegyzetek a második Nemzetközi Imagológiai Konferenciáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./


lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-163




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998