udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 155 találat lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-155
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Entz Géza

2009. április 25.

Jeles személyiség tisztelte meg Nagyenyeden az Áprily-estek áprilisi rendezvényét: dr. Szász István Tas orvos-író, közéleti ember személyében. Kolozsvárt született, és fiatal korát töltötte Erdélyben. Magyarországra áttelepüléssel nem vesztette el erdélyi szívét. Eddig tizenhárom kötete jelent meg, utoljára a Beszédes hallgatás avagy három Hitel és ami utána következett című könyvét a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó jelentette meg 2007-ben. Az író életútját Józsa Miklós nyugalmazott tanár ismertette. Szász István Tas segítette – főleg 1990 – után az erdélyi áttelepülők beilleszkedését. Kb. 200 erdélyi családot sikerült megnyugtatóan elhelyeznie. Szász István Tas könyvében, „a Hitel Képcsarnokában” sok arc sorakozik: Makkai László, Venczel József (akik az első Hitel megindítását és szerkesztését végezték), Tamási Áron, Kiss Jenő, Vita Sándor, Dsida Jenő, Entz Géza, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Mikó Imre, Nagy Géza, Szabédi László, Wass Albert, Vita Zsigmond, Szabó T. Attila és többen mások. /Bakó Botond: „Elérkezett az idő az ébredésre” – Áprily-esten a „hűtlen hűséges” Szász István Tas. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

2009. október 15.

A Maros Megyei Múzeum, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ október 16–18-án művészettörténeti konferenciát szervez Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között címmel a jeles erdélyi művészettörténész, B. Nagy Margit (1928–2007) emlékére, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. A konferencia tisztelegni szeretne B. Nagy Margit kimagasló jelentőségű munkássága előtt. Életművének a barokkra és a klasszicizmusra vonatkozó fejezetei kivételes jelentőségű eredményeket hoztak. A konferencia a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem művészettörténeti tanszéke körül csoportosuló kutatók, valamint a magyarországi műhelyek eredményeinek felvonultatása révén átfogó képet kíván nyújtani az 1690–1848 közötti Erdély művészetére vonatkozó kutatómunka jelenlegi állásáról. /Erdély művészete 1690–1848 között. Konferencia B. Nagy Margit (1928–2007) emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./

2009. október 17.

Ha létezik erdélyi magyar művészettörténet-írás, annak első, évtizedekig egyetlen képviselője az erdélyi régiség sorsát felelősen felvállaló B. Nagy Margit volt – mondta dr. Kovács András, a Babes-Bolyai Tudományegyetem professzora a XVII-XIX. századi erdélyi művészet kutatójának emléke előtt tisztelgő konferencia megnyitóján. Október 16-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában kezdődött a konferencia, amelyet a Maros Megyei Múzeummal, illetve a kolozsvári Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvánnyal közösen szervezett meg a Marosvásárhelyi Kulturális Központ. B. Nagy Margit félúton „megtorpantott” életpályáját dr. Kovács András idézte fel, aki kiadta Reneszánsz és barokk Erdélyben című munkáját, majd a Várak, kastélyok, udvarházak, ahogy a régiek látták című forráskiadványt. Stílusok, művek, mesterek című, második nagy tanulmánykötete a tiltások időszakában látott nyomdafestéket. A konferencián az erdélyi famennyezetek ornamentikájáról, illetve a Bánság és a Partium klasszicista kastélyépítészetéről is szó esett. A konferencia tanulságait egy tanulmánykötet őrzi majd. /Nagy Székely Ildikó: B. Nagy Margit nyomdokain. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 17./

2009. október 20.

A Maros Megyei Múzeum, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ Stílusok, művek, mesterek. Erdély művészete 1690–1848 között címmel a jeles erdélyi művészettörténész, B. Nagy Margit (1928–2007) emlékére szervezte meg a konferenciát a Kultúrpalotában. B. Nagy Margit életét és munkásságát Kovács András művészettörténész, az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány elnöke ismertette. Sokáig Erdély egyetlen magyar művészettörténésze volt 1948 után, aki az Entz Géza iskolájához tartozott, a Bolyai Tudományegyetemen, majd az Erdélyi Történeti Intézetben volt kutató. Folytatta a művészettörténeti kutatásokat, amit Entz Géza, László Gyula, Bíró József kezdett el. Fő szakterülete az épített örökség kutatása volt, ezen belül sikerült azonosítania az erdélyi barokk mesterkört. Férje Benkő Samu művelődéstörténész, a fia Benkő Elek régész-művészettörténész. /Antal Erika: B. Nagy Margitra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

2009. november 25.

Egyed Ákos történész, akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyolcvanéves. Egy kis háromszéki faluban, Bodoson született 1929. november 25-én. Szülőfalujából hozta az érdeklődést az agrártörténet, de a székely faluközösség és általában a székelység története iránt is. A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégiumban érettségizett, 1948-ban került a Bolyai Tudományegyetemre, ahol akkor még Entz Géza és László Gyula is tanított. 1951-ben családja kuláklistára került, ezért a már gyakornoknak kinevezett végzős hallgató nem maradhatott az egyetemen. A Román Akadémia kolozsvári intézetébe nevezték ki kutatónak. Tanulmányai a mai napig vállalható, úttörő munkák voltak a gazdaság- és társadalomtörténet terén. Nagy ívű tanulmánya, A jobbágyrendszer és a jobbágyfelszabadítás Erdélyben alapvető jelentőségű az erdélyi társadalomtörténetre nézve is. A Kriterion Kiadónál 1981-ben Falu, város, civilizáció címmel megjelent kötetében olyan témákat tárgyalt, mint a vasúthálózat kiépülése, az iparosodás és városfejlődés, illetve a sajátos etnikai alapon megosztott hitelrendszer működése Erdélyben. Kutatta Háromszék önvédelmi harcának feltáratlan részleteit (Háromszék 1848–49-ben, 1978). Az 1848-as forradalom forrásainak kiadásán dolgozott, de ezek feldolgozására 1989 előtt nem nyílt lehetőség. Csak a fordulat után jelent meg kétkötetes monográfiája (Erdély 1848–1849-ben), amely az 1848–49. évi erdélyi események legalaposabb feldolgozása. 2001-ben egy újabb könyvben az 1848. évi utolsó erdélyi rendi országgyűlés történetét írta meg. A szerző termékenységét jelzi az 1997-ben megjelent kétkötetes tanulmánykötet (A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély), majd ezt követte 2004-ben Erdély metamorfózisa a hosszú 19. században. Magyari Andrással közösen kiadott egy tanulmánykötetet a székelység történetéről, majd 2006-ban megszületett a székely történelem népszerű összefoglalása (A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1918-ig). Mikó Imre – Erdély Széchenyijének életrajza 2005-ben jelent meg. Ezt követte idén az EME évfordulóra időzítve Mikó Imre beszédeinek kiadása (Gróf Mikó Imre beszédei és felhívásai). Egyed Ákos 1989 után Budapesten és Debrecenben volt vendégtanár, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem pedig díszdoktorává avatta, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke 2002 óta. /Pál Judit: Születésnap – „Számomra a szülőfalu egyfajta laboratórium szerepét töltötte be”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 25./


lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-155




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998