udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 194 találat lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 181-194
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Entz Géza

1994. november 23.

Kolozsváron a román nyelvű egyetemi oktatás 75. évfordulóját ünnepelték. Nekünk nincs egyetemünk, nincs mit ünnepelnünk, írta Kovács Ferenc. De van mire emlékeznünk. Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király 1581-ben alapította meg Kolozsváron a jezsuita főiskolát, melynek királyi akadémiai jellege volt. Az utókor által adott néven Báthory Egyetem harminckét évig működött. A jezsuiták 1693-ban kezdik meg újra Kolozsváron a főiskolai oktatást. 1872-ben alakult meg a modern tudományegyetem Kolozsvárott, 1901-ben avatták fel az Egyetemi Könyvtárat. 1940-ben, az újrainduláskor az első rektor Málnási Bartók György. 1945 után, a Bolyai Tudományegyetem megalakulásakor olyan kitűnő professzorok működtek Kolozsváron, mint György Lajos, Tavaszy Sándor, Benedek Marcell, Szabó T. Attila, Búza László, László Gyula, Bíró Vencel, Entz Géza, Borbély Samu, Fényes Imre és sokan mások. 1948 után elüldözték a legjobb professzorokat, ekkor kerültek hatalomra a Gaál Gábor-Csehi Gyula klikk tagjai, akik az elsorvasztott egyetemet már nem tudták megtartani, és az 1959-ben, 35 évvel ezelőtt beolvadt a Babes Egyetembe. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./

1995. március 15.

Király Károly 1990. máj. 20-ig a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei tanácsának elnöke, majd szenátor, 1990 és 1991 között a szenátus alelnöke volt. 1991-ben lemondott szenátori tisztségéről, így tiltakozva a készülő alkotmány "Románia egységes nemzetállam" megfogalmazása ellen. Sepsiszentgyörgyön él. A kollaboráns RMDSZ-vezetők nem fogadták el az általa előterjesztett alkotmánymódosítási indítványt, hogy az ország soknemzetiségű állam, emlékszik vissza. 1993 tavaszán az ún. prefektusügyben parancsolt hátraarcot az RMDSZ vezérkara a román kormány kérésére és magyar külügyminisztériumi rábeszélésre. 1992 augusztusában felvállalta a Budapesten tartott Erdélyi Magyar Kongresszus ügyét. Megtartása ellen foglalt állást az RMDSZ is. A Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori vezetője, Entz Géza kétszer is megkereste, és igyekezett rávenni Király Károlyt, hogy ne vállaljon közösséget az Erdélyi Magyar Kongresszussal. "A határok megváltoztatásáról való lemondást végzetesen téves elképzelésnek tartom" - jelentette ki Király Károly. /Magyar Fórum, márc. 15./

1996. január 24.

Az Erdélyi Naplóban Sorbán Attila készített interjút Tőkés Lászlóval, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. - A kisebbségi kérdést nem lehet megkerülni: ha ezt az alaptételt a magyar politika mint aranyszabályt fogadná el, akkor az egész román-magyar viszony új megvilágításba és az eddigieknél helyesebb összefüggésbe kerülne. Úgy hiszem, a kiindulásnál van a hiba - hangsúlyozta Tőkés László. A püspök jellegzetesnek nevezte Kovács László külügyminiszternek a román tanügyi, illetve a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos álláspontját. Ezt abban foglalta össze: hiú ábránd lenne feltételezni, hogy az illető kormányok lemondanak róluk, inkább arra kell törekedni, hogy alkalmazásuk minél kisebb mértékben érintse az ott élő kisebbségeket. Tőkés László kifejtette: "Ha a magyar külpolitika eleve nem tart lehetségesnek egy politikai célt, s arról önként lemond, akkor nyilvánvaló, hogy azt a célt soha nem fogja elérni. Ezért szinte károsabbnak tartom a magyar külpolitika ezen álláspontját, mint a szlovák vagy a román politika öntörvényű magatartását... Joggal várhatnánk el, hogy a magyar kormánynak a román és a szlovák politikai célokat meghaladó célkitűzései legyenek. Ilyen formában a magyar külpolitika az elbizonytalanodás és a belső meghasonulás irányába mutat... A magyar kormány elfogadja a románok, illetve a szlovákok diktálta minimális mozgásteret. Márpedig ezeket a kereteket a magyar kormánynak tágítania kellene, s erkölcsi kötelessége nem alább engedni, mint amennyire azt a határon túli magyar népközösségek érdekei és politikai célkitűzései megfogalmazzák". Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint a Határon Túli Magyarok Hivatala jelenleg "sokkal szélesebb körű befolyást gyakorol a romániai magyarság életére, mint az Antall-kormány idején". "Mi jó néven vesszük, sőt elvárjuk a HTMH jelenlétét, vagy a magyar kormány érdeklődését ügyeink iránt. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy adott esetekben erőteljesen meg akarják szabni politizálásunkat, s hogy előnyben részesítsenek egyes RMDSZ-en belüli politikai felfogásokat más nézetekkel szemben. Állítom, az Entz Géza által vezetett HTMH kevésbé avatkozott bele az RMDSZ politizálásába, mint a mostani" jelentette ki Tőkés László. Emlékeztetett: a tavaly december 18-án a HTMH-ban a Kisebbségi Nap alkalmából rendezett találkozó "a régi típusú kioktató gyűlések" módján zajlott le. "Kisebbségi önérzetünkben sértett az a fogadtatás, amelyben ott részünk volt." Az RMDSZ-politikus azonban "elemi félreértésnek" tulajdonította, hogy Lábody Lászlóval, a HTMH elnökével Nagyváradon az előre tervbe vett találkozó elmaradt, ezt azóta tisztázták mondotta. - Iliescu elnök a román politika kényszerhelyzetéből, amely az alapszerződés kudarca nyomán alakult ki, elterelő hadművelettel akarta kivágni magát, így értékelte megbékélési indítványát Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, hozzátéve, hogy ezt a nyitási lehetőséget nem használta ki a magyar politika, legkevésbé Göncz Árpád elnök, aki nem is válaszolt a püspök 1995. okt. 31-én kelt első levelére, majd a későbbiekre udvarias, baráti szavakat küldött válasz gyanánt. Tőkés László javaslata bevonta a romániai magyar nemzeti közösséget is az egyezség körébe. A Katona Ádám üggyel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy "Katona Ádám nemzetféltésével mindenki egyetért, még azok is, akik keményen bírálják megnyilatkozásait... Amitől azonban nekünk igazán tartanunk kell, az nem az úgynevezett vegyes házasság, hanem a háromnegyed évszázad óta tartó mesterséges asszimilációs politika." Az RMDSZ-en belüli hatalmi harcokra utaló kérdésre válaszolva kifejtette: "Olyan mozgásteret kell biztosítani a romániai magyarságon belüli pluralizmusnak, hogy az egyazon szervezet keretén belül nyilvánulhasson meg". A püspök véleménye szerint nem fenyeget belső szakadás. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 24./

1996. április 11.

Ábrahám Dezső, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány /NTA/ volt főtitkára újabb dokumentumokat küldött a Romániai Magyar Szó szerkesztőségének, ezeket folyamatosan közlik. Az első: Cáfolat - helyreigazítás címen reagált Molnos Lajos Ama bizonyos 700 000 forintok regénye /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./ című, önmagát tisztázó írására. Ábrahám Dezső 1992 októberében Entz Géza államtitkár, a HTMH elnöke ígérvénye alapján 700 ezer forintot kifizetett Molnos Lajosnak és Bitay Csabának céltámogatásként az Erdélyi Magyar Kulturális Székház /Kolozsvár/ megvásárlására. Ezzel az összeggel nem számoltak el. A második dokumentum a Fővárosi Főügyészségen 1994. máj. 3-án felvett jegyzőkönyve, amely szerint Ábrahám Dezső átadta az NTA kuratóriumának valamennyi jegyzőkönyvét, a számlakivonatokat, az 1992. júliusáig vezetett naplófőkönyvet és előadta, hogy alapítványi célokra magánvagyonából mintegy 6-8 millió forintot fordított. Az 1993. jún. 4-i kuratóriumi jegyzőkönyv "valótlanságokat és torzításokat tartalmaz". A harmadik dokumentum Ábrahám Dezsőnek Entz Gézához írt 1994. jan. 10-i levele. A levél szerint a HTMH levélben feltüntette, hogy az NTA-nál van 3,5 millió forint a jelzett kolozsvári székház megvásárlására, ezt Keszthelyi Gyula főtanácsos szóban megerősítette, ennek ellenére ilyen összeg nem érkezett az NTA-hoz. Akkor az NTA számláján 700 ezer forint volt, ezt az összeget előlegként Ábrahám Dezső átadta Molnos Lajosnak. Az összeget később sem kapta meg az alapívány. Az NTA 1993. jún. 4-i ülésén Tőkés László püspök azt javasolta, hogy a kuratórium részesítse megrovásban Ábrahámot, amiért kifizette a 700 ezer forintot Molnos Lajosnak. Később az ülésről készült jegyzőkönyvet Kovács Miklós vádaskodó szöveggel ellátva továbbította a sajtóhoz. Ábrahám Dezső arra kérte Entz Gézát, hogy a fenti ügyben küldje el írásos nyilatkozatát a történtekről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./ Megjegyzés: Ábrahám Dezső már sok ellentétes nyilatkozatot tett. 1993-ban például hangsúlyozta: egyesek arra következtettek, hogy Tőkés László, Csoóri Sándor és Szőcs Géza pénzeket vettek fel és nem tudtak elszámolni. "Kijelentem, hogy fent nevezett személyek semmi pénzügyi visszaélést nem követtek el. A szabálytalanságot én követtem el azáltal, hogy nem volt olyan könyvelésünk, mint egy nagyvállalatnak." /Ábrahám Dezső: Nyilatkozat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1993. nov. 11./

1996. június 14.

Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy után jún. 13-án Csíkszeredában is bemutatkozott a budapesti Magyar Szemle folyóirat. Szőcs Géza mutatta be a folyóirat megjelent munkatársait, Czakó Gábor szerkesztőt, Entz Géza történészt, Szabados György zongoraművészt és Dózsa Tamást. Az egykori Magyar Szemle hagyományát követve a magyar nemzet alapvető kérdéseivel, problémáival foglalkoznak. /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./

1996. november 27.

Szent Gellért napján, szept. 24-én helyezték szülőfalujában örök nyugalomra Godó Mihály jezsuita papot, a katolikus egyház diktatúrabeli ellenállásának egyik szimbólumát. Godó Mihály 1913-ban született az Arad megyei Kisiratoson. Összesen 18 évet ült börtönben. Utolsó büntetését 1980-ban rótták ki rá. Munkásságát Boross Péter miniszterelnök kezdeményezésére a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjével jutalmazták. A kitüntetést Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ elnöke 1994. márc. 28-án nyújtotta át neki, a temesvári római katolikus püspökség épületében. Godó atya köszönőbeszédében bírálta a magyarországi katolikus egyházat, melyben a rendszerváltás nem történt meg. Köszönöm, hogy önök hozták ezt a kitüntetést és nem a magyar katolikus püspöki kar, így megkíméltek attól, hogy visszautasítsam - mondta. - Godó Mihály élete utolsó éveit az Arad megyei Szent Anna Öregotthonban töltötte. Életútjáról nyolc órát mesélt magyarországi filmesek felvevőgépe előtt. Egyetlen kikötése az volt, hogy a filmet csak halála után mutassák be. /(gazda) [Gazda Árpád]: Meghalt Godó Mihály atya. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 27./ Godó Mihály első alkalommal tíz évet volt börtönben, ebből nyolc évet magánzárkában, írta róla Virt László Katolikus kisebbség Erdélyben című könyvében /Egyházfórum, Budapest, Luzern, 1991/.

1996. december 8.

Az ötvenes évek elején Erdélyben szakadár, kommunistabarát csoport ragadta magához átmenetileg az egyházirányítást, akkor Dénes Anna Szeréna egyike volt azoknak, akik titkos összekötőként működtek az illegális püspök és az állami nyomásnak ellenálló, Rómához hű lelkipásztorok között. Éveken keresztül naponként tette kockára szabadságát azért, hogy állandó futárszolgálatával segítsen megakadályozni a fenyegető egyházszakadást. Az erdélyi papság az ő révén értesült a titokban felszentelt püspök rendelkezéseiről. 1954-ben Kolozsváron lakott - emlékezett meghurcolásáról -, illegális hitoktatást végzett, dec. 2-án éjjel érte jöttek, a Securitate börtönébe vitték, ahol nyolc hónapig egyedül tartották egy fűtetlen cellában. Arra akarták kényszeríteni, hogy másokra tegyen hamis vallomást. A vád tanújaként el akarták vinni egy bírósági tárgyalásra, de kijelentette: ha odaviszik, védeni fogja a vádlottat. Éhségsztrájkot kezdett, kijelentette: akkor hagyja abba, ha nem kényszerítik mások elleni hamis vallomástételre. Sokszor csukták jéghideg sötétzárkába. 1956. márc. 17-én a kolozsvári katonai törvényszék tíz évre ítélte, ebből hat évet börtönben, négyet pedig a baragani pusztaságban töltött, száműzetésben, egy vályogkunyhóban. A többi apácával és pappal együtt megjárták a nagyobb börtönöket. Kenyeret ritkán láttak, vizet kimérve kaptak, naponta 4-5 decit, ezt kellett beosztani tisztálkodásra és ivásra. Ősszel elvették a meleg ruhát és májusban visszaadták. A legkisebb fegyelmi vétségért, hangos beszédért azonnal bilincs, gúzsbakötés járt. Szabadulása után Kolozsváron ugyanott folytatta lélekmentő munkáját, ahol letartóztatásakor abbahagyta. - A diktatúra bukása után Entz Géza címzetes államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori elnöke kereste fel őt, hogy ünnepélyes keretek között átnyújtsa neki a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét. /Hetényi Varga Károly: Dénes Anna Szeréna szociális testvér, Gyulafehérvár. = Keresztény Élet (Budapest), dec. 8./ Hetényi Varga Károly Akiket üldöztek az igazságért címmel gyűjti és kötetekbe szerkesztve kiadja a katolikus egyház tagjainak a kommunista rendszerben történt meghurcolásának adatait.

1998. március 3.

A Gróf Mikó Imre Alapítvány kuratóriuma és az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöksége első alkalommal nyújtotta át az Entz Géza-díjat. A rangos elismerést a két testület ötévenként, márc. 3-án, a díj névadójának halála napján adja át annak, aki erdélyi vonatkozású történelmi, régészeti munkásságával rászolgál erre. Imreh István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem nyugalmazott közgazdász-történész professzora, az MTA külső tagja Látom az életem nemigen gyönyörű című munkájáért és az egész életművét betöltő, a Székelyföld múltját feltáró tevékenységéért részesült ebben a kitüntetésben. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

1998. április 11.

Régiófejlesztési tervek készítésére tanácsadó céget hozott létre az év elején a Pro Professione Alapítvány /PPA/. Entz Géza az alapítvány, egyben a Pro Professione Tanácsadó és Szolgáltató Kht vezetője - a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt elnöke - elmondta, hogy így eredményesebben pályázhatnak, hogy a határon túli magyarokat támogatni tudják. A PP-at 1990-ben hozták létre, 1994-ben kaptak utoljára költségvetési támogatást /200 millió forintot/. Az alapítvány korábbi bevételei megforgatásából él. /Heti Világgazdaság, ápr. 11./

1998. június 5.

A kormány máj. 27-én hozott, 1074. számú határozatával több közalapítvány okiratát módosította, amint ez kiderült a Magyar Közlöny legújabb, 44. számából. A határozat szerint az Illyés Közalapítvány kuratóriumi tagsága alól - megbízása lejártával - felmentették Burgert Róbertet, Entz Gézát, Kardos Bélát, Tóth Istvánt és Vígh Károlyt. Egyidejűleg 1998. május 16-tól 1998. szeptember 30-ig Beke Katát, Gellért Kis Gábort, Illyés Mártát, Jászkúti Lászlót, Kávássy Sándort, Keresztes Sándort, Komlós Attilát, Laborczi Gézát, Németh Zsoltot, Pozsgay Imrét, Székelyhídi Ágostont és Szűrös Mátyást kéri fel a kurátori teendők ellátására. A kuratórium elnökének Szűrös Mátyást, a kuratóriumi titkári feladatok ellátására Beke Katát kérték fel. A határozatban a kormány a felügyelő bizottsági tagsága és elnöki tiszte alól felmentette Lábody Lászlót és a kuratóriummal megegyező időtartamra a tagsági teendők ellátására Donáth Lászlót, Papp Juliannát és Petróczi Sándort kéri fel. A kormány a felügyelő bizottság elnöki tisztének betöltésére Petróczi Sándort kérte fel. A Magyar Nemzet úgy értesült, hogy váratlanul történt a felmentés, mert azok, akiknek távozniuk kellett, nem akarták elfogadni a Tabajdi Csaba államtitkár által támogatott személyt. /Magyar Nemzet, jún. 5./

1998. július 7.

Az Illyés Közalapítvány házatáján egyre zavarosabb helyzet alakult ki a leköszönő kormány végnapjaiban. A kormány máj. 27-i határozatával "megbízása lejártával" felmentette a konzervatív-polgári pártokhoz közel állók egy részét: Entz Gézát, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ volt elnökét, Kardos Bélát /a Magyarok Világszövetségében az ausztráliai magyarok egyik vezetőjét/, Tóth Istvánt, a Fidesz egyik kisebbségpolitikusát, Vígh Károly történészt és Burger Róbertet. A puccsszerű felmentések oka a Napi Magyarország információja szerint az, hogy szót emeltek az Komlós Attila kuratóriumi tagsága ellen. Tabajdi Csaba államtitkár az eltávolítás indokaként a kuratóriumi tagság lejártát említette. Azonban ezt megkérdőjelezi, hogy a Magyar Közlöny megjelenésekor Vígh Károly felmentéséről egy érdeklődő újságírótól értesült. A lap idézett Bátai Tibornak, az alapítvány irodavezetőjének egy Tabajdinak 1996. novemberében írt bizalmas leveléből: Jászkuti László kuratóriumi tag "nehezen kezelhető személyiség", Vígh Károly "jól kézben tartható volt, ez bizonyára most sem lenne másképp, hiszen szellemileg nem lett frissebb". /A Tabajdi-klientúra valós arca. Hatalmi játszmák az Illyés Közalapítványban. = Napi Magyarország, júl. 7./

1998. november 23.

Hámori József, a magyar nemzeti kulturális örökség minisztere nov. 23-án Romániába utazott, Temesváron találkozott Ion Caramitru művelődésügyi miniszterrel, a magyar-román kulturális kapcsolatok fejlesztéséről, a műemlékvédelem területén való együttműködésről és közös kulturális programok megvalósításáról tárgyaltak. Hámori József látogatása során felkeresi a Temesvár közelében fekvő Bánlakot, ahol a román fél regionális kulturális központot szeretne létrehozni. Román elképzelések szerint több közép- és kelet-európai ország - köztük Ausztria, Magyarország, Szlovénia, Jugoszlávia és Bulgária - közösen venne részt az 1991-es földrengésben megrongálódott Karátsonyi-kastély helyreállításában, majd kulturális központként történő üzemeltetésében. Nov. 24-én Bukarestben folytatódnak a két miniszter megbeszélései. Bukarestben Hámori József és Ion Caramitru aláírja a két ország műemlékvédelmi megállapodását. A magyar miniszter kíséretében van Entz Géza, a magyar Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke is. /Magyar-román együttműködés a műemlékvédelemben. Ion Caramitru, a művelődésügyi tárca vezetője Temesváron fogadta Hámori Józsefet, a magyar nemzeti kulturális örökség miniszterét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

1999. január 16.

Jan. 15-17-e között tartották meg Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban a nemkormányzati szervezetek konferenciáját. Civil szféra az ezredfordulón címmel. A jan. 15-én elhangzott előadások után jan. 16-án párhuzamos kerekasztal-megbeszélések zajlottak a tudomány és környezetvédelem, művelődés és oktatás, gazdaság és szociális kérdések, műemlékvédelem, illetve ifjúsági kérdések témakörben. Kulcsár László (Magyarország, Pro Professione Alapítvány) a civil szervezetek szerepéről értekezett. Gyarmathy György (Svájc) A nyugati magyarság szerepe a civil szervezetekben címmel tartott előadást. Nyugat-Európában jelenleg megközelítőleg háromszáz magyar civil szervezet működik, ezek szakosodási megoszlása: 60% kultúra, 20% egyház, 10-10% politika és szociális. Valamennyien az önazonosság megtartásán fáradoznak. Kötő József EMKE-főtitkár a romániai magyar civil szervezetek működési feltételeiről szólva kiemelte, hogy az alkotmány adta joggal élve több mint tízezer alapítvány és egyesület fejt ki tevékenységet. Annak ellenére, hogy Romániában a civil társadalom nem képes teljes mértékben fedezni feladatait, hogy a vállalkozói réteg lassú kialakulásával a polgári társadalom reformja várat magára, a magyar önszerveződés mégis jó irányba halad. Megteremtődtek a civil társadalom csírái és, dacolva a politika gáncsoskodásával, a higgadt építkezést folytatni kell. Kató Béla, a legendássá vált illyefalvi LAM Alapítvány elnöke, arról beszélt, hogyan lehetünk sikeresek a civil szférában. Szerinte az alapítványi munka egyik nehézsége, hogy a lakosság negatív tapasztalatokat szerzett erről. Meghatározó, hogy milyen emberi kvalitások állnak az ilyen szervezetek mögött. Vissza kell adni az embereknek a közösségi munkában való hitet. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője előadásában a magyar állam és a civil szféra támogatási stratégiájával foglalkozott. Magyarországon hatvanezer civil szervezetet tartanak számon, és ez a térségben kiemelkedő eredmény. Minden híresztelés ellenére a magyar állam az utóbbi években költségvetésének alig 0,5 ezrelékét (!) fordította a határon túli magyarok támogatására, és erre az sem mentség, hogy utóbbiak szervezettsége meglehetősen gyenge. A hatékonyság fokozása érdekében a mostani kormány szeretné, ha a már ismert közalapítványok mellett EU-s támogatásban is részesülnének az anyaországon kívül élő nemzetrészek. "A jövőben, ahelyett, hogy a kisszámú, kevés vállalkozó szájába halat adnánk, inkább hálót próbálunk adni a kezükbe, inkább a vállalkozói közeget, a vállalkozói képességet igyekszünk feljavítani" - ígérte Szabó Tibor. A hivatalos látogatáson Kolozsváron tartózkodó Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kiemelte a polgári kezdeményezések jelentőségét, azt, hogy a politikának és a polgárságnak egymásért kell dolgozniuk. Az erdélyi magyarság megmaradásának feltétele a polgárságnak, azaz a felelős, cselekvőképes emberekből álló középosztálynak a kialakulása. A magyar kormány egész nemzetben gondolkodik, ösztönzi a szülőföldön való maradást. Németh Zsolt szerint az erdélyi magyarság önszerveződése az utóbbi kilenc évben dicséretesen fejlődött. - A finanszírozó és információs szervezetek fórumán részt vett az Illyés Közalapítvány, Románia Kisebbségi Minisztériuma, az Új Kézfogás Közalapítvány, Romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány, az EUROTIN, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Pro Professione Alapítvány, az AIDRom, Az Európa Ház, a Szatmárnémeti Vállalkozásfejlesztési Központ, a Mocsáry Lajos Alapítvány és más szervezetek képviselői. A délután a szekcióüléseké volt. A Tudomány, környezetvédelmi szekció vezetője, Pungor Ernő akadémikus, vitaindítójában a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének a műszaki és szakmai szervezetek együttműködésében vállalt szerepéről szólt. Benkő Samu Magyar tudományosság Erdélyben című előadását Havass Miklós és dr. Gyarmathy György referátumai, továbbá más hozzászólások követték. Művelődés, oktatás szekció /vezető: dr. Kötő József/. Dáné Tibor Kálmán vitaindítóját /Művelődés-szervezés/ Tavaszi Hajnal és Nagy Júlia referátumai, más hozzászólások egészítették ki. Általános konklúzió, hogy a közművelődés és az oktatás terén is meg kell tanulni profi módon végezni az intézménymegtartást, az önellátó modell kialakítását. Somai József vitaindítója /A civil szervezetek pénzügyi menedzsmentje és kötelezettségei/ vezette be a Gazdaság, szociális szekció (vezetője dr. Kerekes Jenő) munkálatait, majd Farkas Mária, Kemény Bertalan és Várhegyi Júlia referátumai, hozzászólások következtek. A Műemlékek, emlékművek, gyűjtemények szekció /vezető: dr. Entz Géza/ ülését Balogh Ferenc indította /A civil szféra lehetőségei a műemlékvédelem és a helyi gyűjtemények létrehozásában/, majd dr. Szabó Bálint, Dukrét Géza és dr. Pozsony Ferenc referátuma, vita alakította ki a következtetést: Erdélyben már beszélhetünk a teendők felméréséről, van tudományos alap (a minden évben megrendezett tusnádfürdői tanácskozás nemzetközi mércével is ritka értékű), alakulóban az oktatás, a szakemberek utánpótlása. Szorgalmazni kell viszont a honismereti mozgalmat, a műemlékvédelmi propagandát, a helyi mecénások bevonását. Romániában az idén először nyílik lehetőség arra, hogy a helyhatóságok segíthessék a restaurálást, a műemlékvédelmet. Jan. 17-re, vasárnapra is maradt az Ifjúsági kérdések szekció munkálataiból. A vitaindítók (Egri István, Makkai Zsolt, Lőrincz Ildikó) olyan témákkal foglalkoztak, mint a megélhetés és itthonmaradás; a magyar nemzetstratégia és az abortusszal kapcsolatos rendelkezések; az ifjúság szerepe a civil szférában. Referátumokkal járultak hozzá a vita kibontakoztatásához Soós Ágnes, Szigeti Annamária, Nagy László, Horváth László, Kányádi Kati, Magyari Tivadar és Veres Valér. A fiatalok hasznos "kovászfélének" tekintették ezt a fórumot, amelyből a jövőben tovább kell és, úgy tűnik, tovább lehet lépni. - A rendezők nevében Nagy Károly azt a következtetést vonta le, hogy a kétnapos tanácskozás bebizonyította: a romániai magyar civil szervezetek előtt álló sokrétű és sürgős tennivalóknak akkor lehet eredményesen eleget tenni, ha a jövőben kapott támogatások nem felaprózódva, hanem egy közös szervezetbe, az Erdélyi Magyar Szervezetek Fórumába érkeznek be. Az erre vonatkozó alapszabályzat tervezetét a konferencia részvevői tanulmányozás végett magukkal vitték, végleges formájáról, elfogadásáról a későbbiekben születik döntés. /Ördög I. Béla: Civil szféra az ezredfordulón: lehetőségek és kihívások. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

1999. július 28.

Júl. 26-án életének 91. évében elhunyt Kolozsváron Ferenczy Júlia (1909-1999). Ahhoz a művészcsoporthoz tartozott, amelynek az 1939. decemberi jelentkezése mérföldkőnek számított. Õk voltak az 1929-ben Marosvécsen életre keltett Barabás Miklós Céh fiataljai, csoportjuk a Tizenötök név alatt maradt meg az erdélyi művészeti köztudatban. Ferenczy Júlia Farkas utcai lakását, ahol a pályakezdő csoport tagjai sűrűn megfordultak, Kis-Helikonnak nevezték. A negyvenes évek sikerei után sötét évek jöttek azok számára, akik nem hódoltak be feltétel nélkül a szocialista realizmusnak. Ferenczy Júliát 1958-ban kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből, s attól fogva munkái csak a legritkábban jutottak be a hivatalos kiállításokra. Művészi teljesítménye számottevő. Munkái hazai és külföldi magánlakások és gyűjtemények díszeivé váltak. Még 1990 után sem vették vissza a romániai szakszövetség tagjai közé, s a kolozsvári múzeumban mind a mai napig egyetlen képe sincs. Az 1990 után újjáalakult Barabás Miklós Céh sem ajánlott fel neki legalább egy tiszteletbeli tagságot. Viszont művészi munkásságáért 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki. Valamennyi méltatója kiemelte Ferenczy Júlia kiváló forma- és színérzékét. Műtermében gyakori vendég volt Kelemen Lajos, Erdély tudós történésze, Szabó T. Attila, a nagy hírű nyelvészprofesszor, de megfordultak ott Entz Géza, Felvinczi Takács Zoltán, Lyka Károly, Bíró Béla, Maksay Albert és László Gyula művészettörténész, Kós Károly, az erdélyi kultúra "nagy öregje", Keöpeczi Sebestyén József, a heraldikus, Nagy Imre, Nagy Albert és Fülöp Antal Andor festőművészek, Szervátiusz Jenő, Balaskó Nándor és Kósa-Huba Ferenc szobrászok, illetve neves irodalmárok Kiss Jenőtől Szabó Gyuláig, és Szabédi Lászlótól Pomogáts Béláig. Az erdélyi művészet egyik legegyénibb alkotóját veszítette el. /Ferenczy Júlia (1909?1999) = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./ Ferenczy Júlia /Nyárádszentbenedek, 1909. ápr. 3. - Kolozsvár, 1999. júl. 26./

1999. augusztus 16.

Hármasfalu - Székelyszentistván, Atosfalva, Csokfalva - székely közössége a hét végét államalapító királyunk emlékének szentelte. A már hagyományossá vált Szent István-napokat Székelyszentistvánon tartották. A szent király nevét viselő Kárpát-medencei települések küldöttségei minden év augusztus 15-én találkozóra gyűlnek össze. Az ünnepi rendezvények nyitányaként két anyaországi művész állította ki alkotásait. A Györfi Lajos királyszobrait és Ferency Zsolt grafikáit bemutató kiállítást Kötő József közoktatási államtitkár nyitotta meg. Aug. 14-én Entz Géza, a Magyar Műemlékvédelmi Hivatal elnökének vezetésével a helybeli művelődési házban színvonalas tanácskozást tartottak. Az ünnepi ökumenikus istentiszteleten a szentbeszédet Tempfli József partiumi római katolikus megyéspüspök mondotta el. A magát német származásúnak, de magyar kultúrájúnak valló püspök a székelység erényeit, hitét, kitartását, optimizmusát dicsérte, majd a szent istváni örökség jelentőségét hangsúlyozta. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: Hajlamosak vagyunk arra, hogy a vereségeket hangsúlyozzuk, holott történelmünk a megmaradás, a felemelt fő története is. A szónokok sorát Egyed Ákos történész, akadémikus zárta. /Bodolai Gyöngyi: Szent István örökség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 16./ A találkozón 16, a Szentkirály Szövetségbe tartozó település küldöttei vettek részt, közel százötvenen. A szövetség 1997-ben alakult a magyarországi Szentkirályszabadján. /S. Muzsnay Magda: István király köszöntése Székelyszentistvánon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 17./

1999. szeptember 18.

A 80 éves Imreh István /sz. Sepsiszentkirály, 1919. szept. 12./ a közgazdasági karon végzett, majd Kolozsváron a - Teleki Pál szorgalmazására - született Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa, tanársegéd, egy év múlva az intézet aligazgatója. Imreh István megvédte a székely közbirtokosságokról írott doktori tézisét. 1948-tól a Bolyai Tudományegyetemen előadótanár a közgazdasági és jogi, majd a történelem karon. Korjelzővé vált, hogy megszüntetett intézményekben dolgozott. A MÁGISZ-nál volt közgazdász, de ez azután jellegét vesztette. A Móricz Zsigmond Kollégiumot /Kolozsvár/ tanárfelelősként igazgatta: megszüntették. Az Erdélyi Tudományos Intézetnek dolgozott, amelyet megszüntettek. A magyar Bolyai-egyetem is a múlté, az Erdélyi Múzeum-Egyesület szétverése után annak a levéltárát igazgatta, de azután a levéltárat is elvették. - Imreh István neve a mai magyar történettudományban elválaszthatatlan a székely (de nem csak a székely) faluközösség kutatásától. Ezeknek Tamási Áron szavaival "mint egy balladának, olyan szigorú a formája. De emberi számítás szerint legalább biztos, megtartó és erős." Imreh Istvánt 1977-ben tiszteleti tagjává választotta a Magyar Néprajzi Társaság, 1992-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett, a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává avatta, Entz Géza-díjat kapott, és tiszteleti tagja lett az EME-nek. Megjelent az ünnepelt tudós új tanulmánykötete: Erdélyi eleink emlékezete (1550-1850) /Polis Könyvkiadó és a Teleki László Alapítvány/. /Dávid Gyula: "Igyekeztem jó tanár lenni, s igazat írni" Születésnapi beszélgetés Imreh István professzorral. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

1999. december 6.

Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az SZKT ülésén felszólalásában elmondta: "feltűnő egybeesést" tapasztalt az RMDSZ-delegáció november végi budapesti látogatása és a Népszabadság egyik cikkének megjelenési időpontja között, amely az RMDSZ mai hivatalos irányvonalával szembehelyezkedő, ún. radikális szárnyhoz tartozó közéleti személyiségeket járatott le. Az Elszámolatlan pénzek Erdélyben? című írásból (Népszabadság, dec. 1.) kiderült: az Illyés Alapítvány 1992-ben már adott 2,5 millió forintot erdélyi magyar egyetemalapításra egy alapító bizottság számára, amely a lap információi szerint azóta sem számolt el a pénzzel. A bizottság tagjai közül a lap Szőcs Gézát, Tőkés Lászlót, Patrubány Miklóst, Borbély Imrét, Toró T. Tibort, és Szilágyi Zsoltot nevezte meg. A Népszabadság szerint az Illyés Alapítvány kuratóriumának akkori titkára, dr. Entz Géza több alkalommal is felszólította a kedvezményezetteket, hogy a kapott összeg felhasználásáról az alapítványnak számoljanak be. Próbálkozása sikertelen volt. Szőcs Géza a Népszabadságnak elmondta: az összeget sokszor ellenőrizték. A pénz nem tűnt el: az Illyés Alapítvány vezetőivel folytatott konzultációk után ingatlant vásárolt az egyetem szükségleteire. Szőcs szerint a vele kapcsolatos problémák mindig akkor merülnek fel, amikor egyéb gond van az RMDSZ-ben. Ott most az a gond - idézte a lap Szőcsöt - hogy a magyar kormány nem nekik, hanem egy vallási jellegű magánegyetem alapítására adta a kétmilliárd forintot. Tőkés László a Szabadság szerkesztőségébe eljuttatott sajtónyilatkozatában kifejtette: tudomására jutott, hogy a Népszabadság "leleplező" cikket szándékszik közzétenni, amelyben az ő személye is érintett. Ezért felkérte a lap főszerkesztőjét, hogy tegyék lehetővé az ügy előzetes tisztázását, és csak abban az esetben vigyék nyilvánosság elé az ügyet, amennyiben ez a tisztázás sikertelennek bizonyulna. A főszerkesztő erre ígéretet tett, a cikk mégis megjelent, anélkül, hogy Tőkés Lászlónak vagy az Illyés Alapítványnak az álláspontját ismertették volna. Tőkés szerint az írás politikai célzata egyértelmű: lejáratni azokat a közéleti személyiségeket, akik 1992-ben, az RMDSZ akkori országos vezetőségének tagjaiként magyar ökumenikus egyetemet kíséreltek meg létrehozni, és ezáltal az erdélyi magyar egyházfők egyetemalapítási kezdeményezését hitelteleníteni. Tőkés László püspök sajtónyilatkozatában kifejtette: az Illyés Alapítvány 2,5 millió forintos pályázati támogatásáról csak most, a Népszabadságból értesült. A Szőcs Géza által jegyzett pályázat sorsáról mind ez ideig semmiféle információval nem rendelkezett, annak felhasználásához semmi köze nem volt. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata mellékelte azt a nyilatkozatot is, amely az erdélyi magyar egyházak elöljáróinak 1992. január 17-i tanácskozásán született. Ebből kiderült: az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetői egyetértettek Szőcs Géza szenátornak egy felekezetközi erdélyi egyetem létrehozásáról szóló javaslatával, amelyet az állami egyetemként létrejövő magyar nyelvű Bolyai egyetem előkészítésének tekintettek, és támogatták az egyetem létrehozása célját szolgáló alapítvány létrehozását. - Az érintettek közül Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke a Szabadság kérdésére kifejtette: tudomása szerint semmilyen alapító bizottság nem alakult. Arról sincs tudomása, hogy valaki valamiféle pályázatot nyújtott volna be egyetem kapcsán az Illyés Alapítványhoz, és hogy erre 2,5 millió forintot vett volna fel. 1992-ben, az RMDSZ akkori 15 tagú elnökségében valóban szó esett egy ökumenikus magyar egyetem létrehozásáról, az ötletet pedig többen támogatták, de semmilyen konkrét lépésre nem került sor - nyilatkozta Patrubány. Szilágyi Zsolt képviselő a Szabadságnak kijelentette: a sajtóból értesült a hírről, és neki sincs tudomása arról, hogy az Illyés Alapítvány milliókat adott volna ökumenikus erdélyi egyetemre. A képviselő ugyanakkor elmondta: semmilyen egyetemalapító bizottságban nem volt benne, a budapesti lap pedig ellenőrizhetné hírforrásait. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Erdélyi Ökumenikus Magyar Egyetem - már 1992-ben Az ökumenikus egyetem céljaira felvett két és fél millió forint elsikkasztásával vádolják az egykori alapító bizottság tagjait. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

1999. december 21.

Miután az Országházban Orbán Viktor kormányfővel találkoztak a határon túli magyar egyházfők /dec. 17-én/, Németh Zsolt külügyi államtitkár külön megbeszélést folytatott az erdélyi püspökökkel. A romániai magyar ökumenikus egyetem volt a megbeszélés tárgya. Az egyházfők bemutatták annak az alapítványnak a tervezetét, amely a majdani egyetemet hivatott működtetni. Beszámoltak a legutóbbi püspöki konferencia végkövetkeztetéseiről, arról, hogy a történelmi egyházak hogyan képzelik el az egyetem működtetését. A külügyi államtitkár nem mindenben értett egyet az egyházfők elképzelésével. Megegyeztek abban, hogy újév után Entz Géza és Misovicz Tibor a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviseletében Erdélybe látogatnak, hogy az egyetemszervezéssel kapcsolatos kérdésekről a helyszínen tárgyalhassanak. Budapest fontosnak tartja az egyetemszervező szakértői testület felállítását és annak személyi összetételét. A találkozó során az egyházfőktől kértek javaslatokat erre vonatkozóan. Egyelőre Budapest két programirodát hozott létre, egyet Budapesten és egyet Kolozsváron. A programirodák 2000-ben megkezdik tevékenységüket. Hivatásuk az egyetemalapítással és annak működtetésével kapcsolatos tevékenység összehangolása. A kolozsvári iroda vezetőinek Nagy Katát és Székely Istvánt jelölték ki. /Az erdélyi püspökök az egyetemről is tárgyaltak Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2000. január 13.

Jan. 13-án Kolozsváron a Romániai Magyar Történelmi Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete a felekezetközi magyar magánegyetemmel kapcsolatban egyeztetett a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselőivel, Szabó Tiborral, Misovicz Tiborral, Bálint-Pataki Józseffel, valamint Entz Gézával. Az egyházfők és a magyarországi politikusok kijelölték az egyetemet létrehozó és működtető alapítvány tagjait és egyeztettek az alapító okirat és a szervezeti szabályzat kapcsán. A megállapodás szerint az egyetem alapítói az egyházak. A kuratóriumot az egyházfők jelölik ki. Az alapítvány a Sapientia/Tudomány nevet kapta, az egyetem elnevezéséről a későbbiekben döntenek. Az egyházfők által javasolt személyek közül közös megegyezéssel kijelölték a tagokat. A névsor a jelöltekkel való egyeztetés után válik nyilvánossá. A következőkben az egyházak egyeztetni fognak az RMDSZ-szel annak a három személynek a kijelöléséről, akik a Budapesten létesülő tudományos szakmai testületben képviselik majd az alapítványt. /Alakul a magánegyetem kuratóriuma. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2000. február 1.

Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában bemutatták a marosvásárhelyi dr. Brassai Zoltán egyetemi tanár, belgyógyász által szerkesztett, és munkatársaival együtt összeállított Kardiológia és angiológia című kötetet, melyet a németországi Springer Kiadó jelentetett meg. Jelen volt többek között dr. Brassai Zoltán, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem orvosi fakultásának helyettes dékánja, dr. Feszt György egyetemi tanár, az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvosi Szakosztályának elnöke. A megjelent kötet társszerzői: dr. Ferenczi László egyetemi tanár, dr. Incze Sándor egyetemi adjunktus, dr. György Piroska és dr. Puskás Attila tanársegédek - valamennyien a marosvásárhelyi OGYE munkatársai. A könyv a magyarországi Pro Professione Alapítvány támogatásával jelent meg, melynek elnöke, Entz Géza volt államtitkár szintén jelen volt az könyvbemutatón. /(Máthé Éva): A gyógyítás szolgálatában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

2000. március 25.

A gyulafehérvári római katolikus székesegyház - amelynek helyén Szent István király építtetett egykor templomot -, napjainkig az egyik legépebben megmaradt középkori szakrális emlék Közép-Európában. A magyar-román államközi együttműködési program kiemelt fontosságot tulajdonít a gyulafehérvári székesegyháznak. Az idei munkálatok elkezdésének tiszteletére ünnepi megnyitót szervez az érsekség március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján. Ismertetik a helyreállítási tervet. Az ünnepségre meghívót kapott dr. Entz Géza, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, Cselovszki Zoltán, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöke, Dan Nicolae, a Kulturális Minisztérium Műemlékvédelmi Osztályának igazgatója, továbbá a munkálatokat vezető csoport tagjai, Káldi Gyula építész, Sarkadi Márton építészmérnök, Mircea Hava, Gyulafehérvár polgármestere, valamint több más hazai és külföldi személyiség. A székesegyház helyreállítási munkálatai tíz éven keresztül, 1999 és 2009 között fognak tartani. /Ünnepi megnyitó Gyulafehérváron. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

2000. április 3.

Márc. 31-én és ápr. 1-jén Budapesten, az Oktatási Minisztériumban Kárpát-medencei magyar oktatási fórumot tartottak. A kétnapos rendezvényen három téma került napirendre. Az oktatás kormányzati szemszögéből témakörben magyarországi részről Pokorni Zoltán oktatási miniszter tartott előadást "Az európai integráció oktatáspolitikai következményei: magyar példa" címmel, Romániából Kötő József oktatási államtitkár "Reform és megújulás a román közoktatásban, különös tekintettel a kisebbségi oktatásra" és Szlovákiából Szigeti László oktatási államtitkár "A szlovákiai magyar oktatási rendszer helyzete és modernizációs lehetőségei" címmel. Gál András Levente miniszteri biztos a Magyar Állandó Értekezlet Oktatási Szakértői Bizottságának tevékenységéről számolt be. Az erdélyi és a kárpátaljai magyar felsőoktatás - jövőképek, működő minták témakörben öt előadás hangzott el. Berényi Dénes akadémikus, az Apáczai Közalapítvány elnöke arról értekezett, hogy milyen esélyei vannak a Kárpát-medencében a magyar tudományos kutatás és felsőoktatás kibontakoztatásának. Entz Géza, az erdélyi egyetemi program tanácsadója az erdélyi magyar egyetemfejlesztés lehetőségeiről beszélt, magyarországi nézőpontból. Tonk Sándor egyetemi tanár a Sapientia Alapítványt mutatta be, vázolva a szándékokat és lehetőségeket az erdélyi magyar felsőoktatás kiépítésében. Szilágyi Pál rektor-helyettes a Babes-Bolyai Egyetem magyar tanárainak álláspontját ismertette az itt megvalósuló magyar nyelvű oktatás esélyeiről. A beregszászi pedagógusképző alapítványi főiskola igazgatója, Orosz Ildikó a kárpátaljai magyar oktatás helyzetét mutatta be, kitérve az egyetem alapításának körülményeire. Megállapította: "A kárpátaljai magyar tanárképző főiskola működési engedélye egy adott pillanat politikai konstellációjának eredménye, amelyben része volt az anyaország politikai, erkölcsi és anyagi támogatásának, illetve a helyi kisebbség összefogásának, kitartásának terepismeretének. Ez előrevetíti a további teendőkkel kapcsolatban azt, hogy ilyen intézmény létrehozását soha nem szabad csak szakmai kérdésként kezelni, mert ez elsősorban politikai kérdés. Itt javakról van szó, és ehhez politikai akarat kell, vagyis hatalom, hogy megteremtsük ezeket a javakat. Ehhez viszont mi, kisebbségiek otthon egymagunkban kevesek vagyunk. Bár nekünk kell megtenni a szükséges lépéseket, megfogalmazni ezeket és kiállni mellettük, az anyaország hátterének biztosítása nélkül a cél hosszú távon nem tartható fenn". Kerekasztal-vita következett a határon túli magyarok ösztöndíjügyében, illetve a határon túli magyarok magyarországi jogállásáról szóló törvény oktatási fejezetének lehetőségeiről. Az ösztöndíjszerződések egyik kitétele, hogy a magyar állami ösztöndíjazás ideje alatt bevándorlási engedélyért és állampolgárság megszerzéséért nem folyamodhat a kedvezményezett hallgató. A letelepedési tilalom csak a tanulmányok idejére vonatkozik. A teljes képzésben részt vevő határon túli magyar állami ösztöndíjasok száma ebben a tanévben 1376 fő, ebből 554-en Jugoszláviából, 372-en Szlovákiából 222-en, Ukrajnából, 206-an Romániából, 22-en Szlovéniából valók. A javaslatok között elhangzott az intézménytelepítés gondolata: erdélyi vonatkozásban elhangzott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia létrehozhatna itt egy fiókközpontot. - Az oktatási fórumon a következő javaslatokról esett szó: alanyi jogon részesüljenek a határon túli magyar diákok, illetve pedagógusok mindazon kedvezményekben, melyekre a diák-, illetve pedagógusigazolvány feljogosítja az anyaországiakat; ugyanígy a szakképzés, felsőoktatás, közoktatás terén azokban a részképzésekben, utóképzésekben amelyek a határon túliak számára valamilyen módon hozzáférhetőek; kihelyezett tagozatok révén kiterjeszteni a magyar felsőoktatás hatályát; részesüljenek beiskolázási támogatásokban; diplomahonosítás megkönnyítése, illetve anyagi támogatás az ezzel járó költségek fedezéséhez; könyvtárak, levéltárak, egyéb háttérintézmények ingyenes használata stb. A második napon Szakképzés a Kárpát-medencében témakörben ugyancsak öt előadás hangzott el. A magyar szakképzés modernizációjáról Benedek András helyettes államtitkár beszélt, különös tekintettel az európai követelményekhez való alkalmazkodáshoz. Kulcsár László tanszékvezető egyetemi tanár székelyföldi példákkal világította meg a területi fejlesztés, a munkaerőpiac és a szakképzés összefüggéseit. A Corvinus Rt. vezérigazgatója, Várady Zoltán a magyar tőkekivitel és annak szakképzési igényeit ismertette. Keresztély Irma, Kovászna megye főtanfelügyelője a székelyföldi szakképzésről rajzolt helyzetképet. Az Apáczai Közalapítvány támogatási stratégiáját ismertette Csete Örs irodaigazgató, különös tekintettel a szakoktatás fejlesztésére. A magyar Oktatási Minisztérium Kutatás-Fejlesztési Helyettes Államtitkárságának főosztályvezetője, Ríz Ádám foglalta össze a kétnapos tanácskozás tanulságait, záróajánlásokat fogalmazva meg. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3., Ösztöndíjak, jogállás. = Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 5./ Elengedhetetlennek tartotta a romániai magyar tankönyvkiadó létrehozását, akár román és magyar szubvencióval Kötő József államtitkár. A közoktatás területén bekövetkezett reformokat ismertetve Kötő József a minőségi szakoktatás biztosítását sürgette. Közölte: 16.122 magyar ajkú diák, az összhallgatók 3,9 százaléka tanul állami és magán felsőoktatási intézményekben. Az államtitkár végső célnak az önálló magyar egyetem megteremtését nevezte. Szerinte az erdélyi magánegyetemi képzési formáknak az anyaországi állami egyetemekkel azonos állami támogatásban kellene részesülniük, hogy a magyar ajkúak ne a többségi állam nyelvén oktató intézménybe iratkozzanak be. Tájékoztatása szerint jelenleg Romániában összesen 1322 önálló magyar tannyelvű intézmény és csaknem 1100 magyar tagozattal rendelkező működik. Magyar nyelven mintegy 197 ezer diák tanul, ez az összlétszám 4,67 százaléka. Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszter elmondta: egyetért a romániai magyar tankönyvkiadó létesítésével. Az előkészületek megtörténtek, a 100 százalékig állami tulajdonú Nemzeti Tankönyvkiadó e céllal már vásárolt könyvkiadót Romániában - tette hozzá. Az újonnan létrejövő felsőoktatási intézmények akkreditációja a romániai szabályok értelmében leghamarabb hat év múlva várható. Hangsúlyozta: addig és azután is jelentős forrásokra van szükség, az alapműködés és a fejlesztés finanszírozáshoz a magyar kormány hozzájárul. /Kárpát-medencei magyar oktatási fórum. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./

2000. június 7.

A határon túli - Kárpát-medencei - magyar épített örökség dokumentálása és megóvása címmel június első két napján szakmai konferencia zajlott Budapesten. A tanácskozást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Teleki László Alapítvány szervezte anyaországi és határon túli szakemberek részvételével. Erdélyi vonatkozásban előadás hangzott el az erdélyi települések épített örökségének vizsgálatáról és dokumentálásáról (Kovács András, Sebestyén József, Benczédi Sándor), Erdély pusztuló építészeti örökségének építészeti felmérési programjáról (dr. Istvánfi Gyula), a gyulafehérvári római katolikus székesegyház és a püspöki palota helyreállításáról (Káldi Gyula, Sarkadi Márton), a gyulafehérvári volt Apor-kastély, most Avram Iancu Egyetem felújítási terveiről (dr. Szabó Bálint), erdélyi népi építészeti emlékek dokumentálásáról (Balassa M. Iván), a gyergyószárhegyi Lázár-kastély régészeti kutatásáról (Emődi Tamás, Molnár Zsolt), a miklósvári Kálnoky-kastély felújítási terveiről (Kálnoky Tibor, Zakariás Attila), Hadad református templomának szerkezeti megerősítéséről, felújításáról (Gajdos György, Káldi Gyula), Gelence római katolikus templomának helyreállításáról (Balázs Iván) és erdélyi középkori barokk oltárokról, szobrokról (Mihály Ferenc). A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Műemléki Főosztályának tanácsosa, Sebestyén József okl. építészmérnök a határon túli magyarok számára meghirdetett pályázatokat és az épített örökség célzott támogatásának Kárpát-medencei programját ismertette. A tavalyi költségvetési keretből az öt Magyarországgal szomszédos országból érkezett 101 pályázatból 49-et támogattak, összesen 28,694 millió forinttal. /Romániából 83, Szlovákiából csak 14, illetve Szlovéniából 2, Jugoszláviából és Ukrajnából 1-1 pályázat érkezett./ A 40 nyertes erdélyi pályázatra a pénzkeretből összesen 21,594 millió forintot ítéltek meg. Államközi kapcsolatok keretében a magyar állam költségvetéséből további 100 millió forintot különítettek el a határon túli magyar vonatkozású műemlékek védelmére. Ebből a keretből 14 Romániában lévő objektumra, illetve 9 felmérési programra 50 millió forintot fordítanak. Egy harmadik támogatási forma a Szellemi Örökség pályázat révén valósult meg: összesen 6,210 millió forinttal 21 - elsősorban kutatási - projektet támogatnak, Romániából 14-et. - Az erdélyi magyar települések kulturális örökségének komplex vizsgálata címen erdélyi és magyarországi szakemberek kezdeményezésére 1997-ben hosszú távú leltározási program indult. Ennek keretében eddig 19 erdővidéki (1997) és 44 nyárádmenti (1998-1999) település műemlékeinek, azok művelődéstörténeti értékét képviselő műtárgyainak teljességre törekvő adatfelvétele, fényképezése, valamint felmérése készült el a hozzájuk tartozó térképpel, történeti adatlapokkal. - Az erdélyi szász kulturális örökség dokumentálását a német kormány komoly költségvállalásával még 1992-ben megkezdték. Eddig összesen 256 települést mértek fel. A német szervezők már 1993-ban jelezték, hogy lehetőséget látnak a magyar szakemberekkel való együttműködésre. Együttműködési megállapodást kötött a Teleki László Alapítvány a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemmel, a Kriza János Néprajzi Társasággal, majd a Kolozsváron nemrég alapított Entz Géza Művelődéstörténeti Társasággal. /Guther M. Ilona: Pusztuló építészeti örökségünk védelmében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

2001. május 8.

Világszerte tizenkilenc magyar kulturális központ működik, a legfontosabb intézmények a Collegium Hungaricum nevet viselik. Bukarestben csupán 1989 után nyílhatott meg a kulturális központ, a collegiumok zöme viszont 1920-ban vagy röviddel azután alakult Rómában, Bécsben, Berlinben, Párizsban. Jóval később nyitotta meg kapuit a moszkvai, nem kevésbé fontos intézmény. Entz Géza, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Intézeti Igazgatóságának főigazgatója kifejtette: kollégiumok ott működnek, ahol magyar érdekű kutatás folyik, ösztöndíjas tudósok részvételével. Rómában például a magyar történelem szempontjából rendkívül fontos a vatikáni levéltár, Bécsben is főként levéltári anyagot kutatnak a tudósok, a berlini Collegium főként természettudományos, biológiai vagy fizikai kutatásokat segít elő. A moszkvai intézmény részben az 1945 és 1990 közötti történelmünk, részben pedig az 1848-49-es szabadságharcra vonatkozó anyagok tanulmányozása szempontjából lényeges. A bukaresti Központ nagyon népszerű, a román sajtó gyakran ír a rendezvényeiről. Szó esett róla, hogy Kolozsváron is megnyitják a kulturális irodát, de erre csak akkor kerülhet sor, ha a román fél is ezt akarja. /Egyelőre nem nyílik meg a kolozsvári kulturális iroda. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 8./

2001. május 29.

Május 26-án tudományos ülésszakkal egybekötött szoboravató ünnepséget tartottak Buziásfürdőn. Klebelsberg Kunó, az Arad megyei Pécska szülötte után Buziásfürdő jótevője, Trefort Ágoston egykori magyar kultuszminiszternek is szobrot állítottak a Bánságban. Jecza Péter temesvári szobrászművész alkotásának leleplezésén jelen volt Tőkés László református püspök, dr. Alföldi László kolozsvári főkonzul, dr. Meskó Attila, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese, Entz Géza, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma helyettes államtikára, Bálint-Pataki József, a HTMH főosztályvezetője is. /(Pataki Zoltán): Európainak és jó magyarnak lenni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./ Buziásfürdő kisszámú, de lelkes magyarsága újra bronzszoborral fejezi ki háláját Trefort Ágoston (1817-1888) művelődéspolitikusnak, közgazdásznak és írónak, 1872-től 1888-ig volt vallás- és közoktatásügyi miniszternek, kinek a település fürdővárossá emelkedését köszönhette. Tőkés László püspök példaértékűnek nevezte két oktatásügyi miniszter és művelődéspolitikus örökségét: Klebelsberg Kunóét és Trefort Ágostonét. Az egyiknek Pécska község állított emléket, a másiknak most másodízben, az első szoborállítási szándék (1881) megszületésének 120. évfordulóján Buziásfürdő polgársága. Az előző, 1883-ban állított szobrot, mint annyi más magyar emlékművet, lerombolták. "Legyen Trefort Ágoston szobra az újjáépítés jelképe" - javasolta Tőkés László püspök. Dr. Entz Géza helyettes államtitkár beszédében kiemelte: egy közösség most beért hiteles kezdeményezése a normális érték- és erkölcsi rend helyreállítását jelenti. Dr. Alföldi László főkonzul a magyar kormány üdvözletét tolmácsolta. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője felvázolta Trefort Ágoston életpályájának főbb állomásait. Tudományos ülésszakkal folytatódott a rendezvénysorozat. Trefort Ágoston életművét mutatták be az előadók. /Szekernyés Irén: Szabadtéri istentisztelet és emlékünnepség. Szobra van ismét Trefort Ágostonnak Buziásfürdőn. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 29./

2001. július 27.

Weisz Attila /sz. Marosvásárhely, 1975. okt. 19./ a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia karának művészettörténeti-szakán szerezte meg a diplomát 1999-ben. Két éve előadótanár a Művészeti és Design Egyetemen (korábban Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia), azonkívül - másodállásban - egy műemlékek helyreállításával foglalkozó magánvállalkozásnál dolgozik. Az Entz Géza Alapítvány (az alapítvány az erdélyi magyar művészeti és művészettörténeti oktatást segíti - a szerk.) alapító tagja. /Kocsis Cecília: Emberközelben Weisz Attila. = Székely Hírmondó (Kézidvásárhely), júl. 27./

2001. szeptember 26.

Szeptember 29-én Aradon megnyílik a Magyarországon élő Vilhelm Károly Munkácsy-díjas festőművész egyéni tárlata. A kiállítást Dr. Entz Géza, a Határon Túli Magyar Kulturális Intézmények vezérigazgatója és Horia Medeleanu művészettörténész és -kritikus nyitja meg. /Aradi származású, Munkácsy-díjas festőművész. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 26./

2002. május 24.

A római katolikus egyház és a Ferenc-rend 1990 óta kitartóan próbálkozik visszaszerezni a mikházi (Maros megye) négy évszázados kolostort. Bakó Pál ferences házfőnök elmondta, egyetlen beadványukra sem érkezett semmiféle válasz, és még csak a magyar polgármester által vezetett önkormányzattal sem sikerült eddig egyezségre jutni. Ezzel szemben a magyar állam több millió forinttal támogatja a műemlék jellegű templom restaurálását. A mikházi ferences kolostor az erdélyi késő reneszánsz építészet egyik legjelentősebb emléke. A második világháború után az épület kolostorrésze kikerült a ferences szerzetesek kezéből. A ferenceseket száműzték. Fél évszázada tébolyda működik az erdélyi katolicizmus egyik legértékesebb kolostorában. Az intézményt 1979-től dr. Toducz Endre vezeti. A kolostorban a 190 fős személyzet mintegy 260 beteget kezel. Az egyháznak mindössze három helyisége maradt, mely azonban szinte használhatatlan. Mikháza polgármestere, Birtok György nem ült tárgyalóasztalhoz az egyház képviselőivel. A magyar állam a templom két évvel ezelőtt elkezdett restaurálására eddig mintegy három-négy millió forintot költött. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma A határon túli épített örökség megóvása elnevezésű programja keretében 2000-ben kezdte el a felújítási munkálatokat. Az építészettörténeti és a részleges falkutatásokat az Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány végezte el. /Szucher Ervin: A magyar állam újítja fel a kolostort. = Krónika (Kolozsvár), máj. 25./

2002. szeptember 21.

Nagyenyeden az RMDSZ "székháznak" ismert Malom u. 24 sz. alatti ingatlan mellett 1996-tól egy új emeletes épület készült. Mára az átjáró összeköti a két épületet. Az RMDSZ először bérelte a régi házat, 1993-ban pedig megvásárolta. A ház első könyvtárat a keceliek adományozták. 1990-től a parlamenti képviselők (Dr. Brendus Gyula) és 1992-től Incze Tibor szenátor megyei székhelye is itt volt. 1992-ben itt alakult meg a Tulipán vállalat. 1991-ben a nyilvántartott Fehér megyében az RMDSZ taglétszáma már 7100 volt. Entz Géza, az Antall-kormány államtitkára 1991. máj. 12-én, rögtön kolozsvári tartózkodása után idelátogatott. A hatóságok akkor árammegvonással kedveskedtek, úgyhogy a tárgyalások gyertyafénynél folytatódtak. 1991-től és 1996-tól a székházban szerkesztették a felújított Enyedi Hírlapot, ami majd később együtt jelent meg a tordai Aranyosvidékkel. Szerkesztők: először Dr. Csávossy György, később ifj. Mezei Sándor. Számos kiállítást szerveztek a székház nagyobb termében. A szervezésben az első városi elnöknő, Fari Ilona jeleskedett. 1995-ben lehallgató-készüléket fedeztek fel a székházban. A vizsgálat semmilyen eredményre nem vezetett. Dr. Brendus Gyula megyei elnök (1995-2000) irányította a második épülettel kapcsolatos munkálatokat. Rácz Levente jelenlegi elnök a terület jogi helyzetének a tisztázásával, a pályázatokkal tette le a maga kézjegyét. 2002 nyarán a névválasztás és avatás került napirendre. Dr. Szász Pálra (1881-1954) esett a választás. Ezért lett a neve Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház. /Bakó Botond: Közösségi ház születése Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 21./

2002. október 1.

Kolozsváron Unitárius Püspökség dísztermében tartotta tanévnyitó ünnepségét a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári Természettudományi Kara. Az egyetem kolozsvári székhelyének felújítása nem fejeződött be, így a Sapientia húsz kolozsvári diákja az egykori Báthory Apor Szeminárium épületében, az úgynevezett Szentjóskában bérelt helyiségben tanulhat. Tonk Sándor, a Sapientia-EMTE rektora becslése szerint az ingatlan felújítása október végéig megtörténik. A kolozsvári épülethez a Sapientia úgy jutott hozzá, hogy megvásárolta Pászkány Árpád üzletember Syntax (majd Sodalitas) nevű cégét, az ingatlannal együtt. A Kolozsvár központjában, Mátyás király szülőháza mellett levő épületet /Bocskai István szülőházát/ az egyetem egymillió dollárért vásárolta meg. "Az induló Természettudományi Karral Kolozsvár felzárkózott Marosvásárhely, Csíkszereda és Nagyvárad mellé" - hangsúlyozta beszédében Tonk Sándor. Mócsy Ildikó, a tanszék vezetője tudománytörténeti visszapillantásában elmondta, a tizenkilencedik század második felében Dániában már oktatták a környezetvédelemmel kapcsolatos ismereteket felsőbb szinten. /Rostás-Péter Emese: A "Szentjóskában" kezdik a Sapientia diákjai. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./ Kolozsváron is évnyitót tartott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amelyre aligha került volna sor az előző magyar kormány intézményépítő és -támogató döntései nélkül. Megjelent többek között Entz Géza magyarországi egyetemi tanár, Mózes Árpád unitárius püspök áldotta meg az évnyitót. Tonk Sándor rektor hangsúlyozta: Kolozsvár nem szűnt meg az erdélyi magyar szellemi élet központja lenni. Végül Pap Géza református püspök beszédében a hit és az ismeret összefüggéseire hívta fel a figyelmet. /N. Á.: Magyar egyetemi tanévnyitó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 8./


lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 181-194




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998