udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 232 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 211-232
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Füzes Oszkár

2008. december 13.

A csíkszeredai Kriterion Alapítvány a 2008-as évi Kriterion Koszorút december 12-én Toró Tibor elméleti fizikus, neutrinó-asztrofizikus és -kozmológus, fizikatörténeti, tudományfilozófiai és elméleti fizikai szakíró, Bolyai-kutató és nyugalmazott tanszékvezető-egyetemi tanárnak adta át. Az Énlakán született tudós munkásságát Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke méltatta. Toró Tibor számos országos és nemzetközi tudományos fórum, illetve társaság tagja. Jelentős munkásságát tükrözi az a több mint 150 tudományos munka, amely hazai és külföldi szakfolyóiratokban, kötetek formájában megjelent. Úttörő szerepe volt a temesvári Bolyai-kultusz újjáélesztésében, valamint a temesvári Bolyai-emlékmű 1993-as megvalósításában, az ő segítségével történt Vetró Artúr szobrászművész Bolyai Jánosról készült mellszobrának felállítása a temesvári tudományegyetemen. Toró Tibort a nemzeti elkötelezettség jellemzi. Az akadémikus kitüntetését Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet levélben üdvözölte. /Antal Ildikó: Kriterion Koszorú Toró Tibor akadémikusnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 13./

2009. március 5.

Néhány héten belül megnyílik a Magyarország temesvári tiszteletbeli konzulátusa, Pánczél Zoltánnak, a Fornetti Románia igazgatótanácsa elnökének vezetésével, jelentette be Füzes Oszkár, bukaresti magyarnagykövet, aki hivatalos látogatásra érkezett Temesvárra. A prefektúrán Marossy Zoltán alprefektussal tartottak rövid megbeszélést. A magyar nagykövet tárgyalt a Temes megyei és a temesvári önkormányzat vezetőivel is, ellátogatott a Bartók Béla Elméleti Líceumba, Végváron pedig találkozott a helyi magyar közösség képviselőivel, majd este részt vett a magyar színház felújított nagytermének avatóünnepségén. /Pataki Zoltán: Magyar konzulátus nyílik a bánsági nagyvárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

2009. március 6.

Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet Temesvárra látogatott, meglátogatta a végvári iskolát és a helyi református templomban ünnepi istentiszteleten vett részt, Halász Ferenc megyei RMDSZ elnök kíséretében. Az iskolában a Szederinda hagyományőrző együttes lépett fel. Végváron 1-8. osztályos erős magyar tagozat működik, 85 tanulóval. A nagykövet végvári tapasztalatairól elmondta: „Erős magyar közösséget találtunk itt Végváron, ahol nőszövetség, tűzoltóegylet működik, van egy nagyon erős református gyülekezet, egy kitűnő iskola, hagyományőrző csoport, amely egészen professzionális. A végvári példa is mutatja: ha egy közösségnek van belső ereje, akkor igen kedvezőtlen körülmények között is helyt tudnak állni. Mit tehetünk mi, a nagykövetség az itteni magyar közösségért? Egyrészt minden lehetséges eszközzel támogatjuk a kulturális autonómiát, mindenféle szellemi, közművelődési, oktatási tevékenységet, amire akkor is lesz pénze Magyarországnak, ha válság van.” Amikor Románia közigazgatási rendszerét megreformálják, „kérni fogjuk, hogy a magyar kisebbség képviselői lehessenek mindenütt jelen a közigazgatásban, ne szoruljanak ki csak azért, mert román többségű településeket csatoltak a magyar falvakhoz.” /Pataki Zoltán: „Erőt meríteni jöttünk Végvárra”. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

2009. március 7.

Ünnepi zsinat keretében iktatták be március 6-án Bálint Benczédi Ferencet, az erdélyi unitárius egyház 31. püspökét a kolozsvári belvárosi unitárius templomban. Az ünnepségen erdélyi és magyarországi egyházi méltóságok, önkormányzati képviselők, angol és amerikai univerzalista szövetségek képviselői vettek részt. A beiktatási szertartást Szabó Árpád nyugalmazott püspök, Nagy László főjegyző, Rüsz F. Tibor, Nagy Endre, Lőrinczi Lajos, Simó Sándor és Pap Mária esperesek vezették le. Bálint Benczédi Ferenc beszédében arról beszélt, hogy egyház küldetése és feladata: felmutatni egy pozitív jövőképet. Jakubinyi György érsek a római katolikus egyház képviseletében köszöntötte a püspököt. Tőkés László református püspök elmondta: Erdélyben mindig bástyának számítottak az egyházak. Adorjáni Dezső evangélikus-lutheránus püspök jószomszédi és jóbaráti kapcsolathoz hasonlította az egyházak közötti viszonyt. Füzes Oszkár magyar nagykövet támogatásáról biztosította az unitárius egyházat mindabban, amit tesz a magyarság érdekében. /D. I.: Beiktatták az erdélyi unitárius egyház 31. püspökét. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

2009. március 7.

Magyar állami kitüntetéseket adományozott március 6-án Kolozsváron Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet olyan neves erdélyi személyiségeknek, akik munkásságukkal, tevékenységükkel és áldozatkészségükkel a magyar állam és nemzet elismerését érdemelték ki. A kitüntetéseket a március 15-i nemzeti ünnep alkalmával adta át Füzes Oszkár, aki kolozsvári tartózkodása során megtekintette Márton Áron napokban leleplezett szobrát a Szent Mihály-templom kertjében, és koszorút helyezett el a római katolikus püspök emlékére. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, illetve lovagkeresztjével tüntették ki Brassai Zoltán marosvásárhelyi akadémikust, dr. Csávossy György nagyenyedi agrármérnököt, Gaál András festőművészt, Kaba Gábort, Zsombolya RMDSZ-es polgármesterét és Péter Mihály marosvásárhelyi akadémikust. /(P. A. M.): Állami kitüntetéseket adott át Füzes Oszkár. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./

2009. március 18.

Romániának nem állt szándékában korlátozni magyarországi hivatalosságok magánlátogatásait, de az ország területén, magánjellegű megnyilvánulásaik során a külföldi vendégeknek tiszteletben kell tartaniuk Románia alkotmányát – ez a lényege a hivatalos bukaresti álláspontnak, amelyről Bogdan Mazuru külügyi államtitkár tájékoztatta Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet. A magyar nagykövet szóbeli jegyzékben kért magyarázatot azzal kapcsolatban, hogy a román fél eltanácsolta Sólyom László magyar államfőt erdélyi látogatásától, majd megvonta az elnök repülőgépének marosvásárhelyi leszállási engedélyét. A közlemény szerint a diplomáciai dokumentumokban és a nyilvánosság előtt tett kijelentésekben tiszteletben kell tartani az állami intézmények és a közigazgatási-területi egységek hivatalos elnevezését, mivel a tévedések, a hozzávetőleges vagy félreértelmezhető információk használata nem elfogadott. A bukaresti külügy arra is rámutatott, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmének román modelljét nemzetközi szinten modellértékűnek tartják. /Román külügy: magánlátogatáson is tiszteletben kell tartani az alkotmányt. = Krónika (Kolozsvár), márc. 18./

2009. április 15.

Húsvéti ünnepi szentmisét mutatott be magyar nyelven április 12-én, vasárnap a csángóföldi Pusztinán Berszán Lajos katolikus plébános. A Szent István-templomban tartott ünnepi eseményen részt vett Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is, aki Berszán atyával együtt a szertartás után beszélgetést folytatott a pusztinai plébánossal. Berszán Lajos maga is foglalkozik gyimesi és moldvai csángó gyermekekkel, akik az általa vezetett gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Líceumban tanulnak. Pusztinán tavaly májusban már tartottak magyar nyelvű misét, a pusztinai plébános akkor azoknak a tiszteletére engedélyezte azt, akik Bákóban részt vettek a Teleki László Alapítvány által rendezett, Veszélyeztetett örökség – veszélyeztetett kultúrák című kétnapos nemzetközi tudományos konferencián. Két héttel később az ugyancsak moldvai Magyarfaluban mutattak be magyar nyelvű szentmisét, az ott felújított Magyar Ház felszentelése alkalmából. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse úgy értékelte e szertartásokat, hogy ha lassan is, de kezd olvadni a magyar misézéssel kapcsolatos „vastag jég” Moldvában. Az Európa Tanács ajánlása – felismerve a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában – korábban már kimondta: a csángók „római katolikus vallású, nem homogén csoportot” alkotnak, ezért lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű római katolikus misék hallgatására, valamint arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön adhassák elő. /Magyar nyelvű mise Pusztinán. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./

2009. április 18.

Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas Líceumban tartják a VI. nemzetközi kémikus diákszimpóziumot. A tudományos igényű, kétévente tartott rendezvény idén lépte át első ízben Magyarország határait, eddig Pécsen vetélkedtek a kémiához vonzódó anyaországi és erdélyi fiatalok. Most volt az első alkalom, amikor a Kárpát-medence más részeiről is érkeztek versenyzők. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, a szimpózium fővédnöke köszöntötte a diákokat. Bálint István, a Bolyai líceum igazgatója örömét fejezte ki, amiért ezen a rangos rendezvényen tudományos szinten is sikerül megvalósítani a magyar összefogást. /Nagy Székely Ildikó: „Sikermolekula, örömkötés”. Jövendőbeli kémikusok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

2009. május 21.

Marosvásárhelyről érkezett Kézdivásárhelyre, az ezer ülőhelyes, zsúfolásig telt főtéri református templomba Tőkés László püspök, a Magyar Összefogás listavezetője és Orbán Viktor, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke, volt miniszterelnök, aki a határok fölötti nemzetegyesítés eszméje jegyében közösen kampányol Tőkés Lászlóval. Eljött Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is. Tamás Sándor megyei tanácselnök az Egy a nemzet! jelszó fontosságát emelte ki. Orbán Viktor többek között azt hangsúlyozta, milyen fontos az erős magyar képviselet Európa fővárosában. Előrevetítette, hogy a jelenlegi nemzetellenes kormány napjai meg vannak számlálva, és eljön az az idő, amikor ismét Erdély-barát kormánya lesz Magyarországnak. /Iochom István: Egy a nemzet! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 21./

2009. június 22.

„Eljöttünk Kolozsvárra, hogy megmutassuk: igenis kell nekünk a magyar egyetem!– fogalmazott egy, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Farkas utcai főépülete előtt magyar zászlót lengető, Erdélyi Magyar Ifjak-tag fiatalember. Elmondta, hogy autóbusznyi társával érkezett Csíkszeredából, és Kolozsváron csalódottan tapasztalta, hogy igen kevesen jöttek el. Az élőláncos demonstrációt nyolc ifjúsági szervezet szervezte. A Bolyai Egyetem ötven évvel ezelőtti felszámolására egésznapos rendezvénysorozattal emlékeztek Kolozsváron. Az élőláncos demonstrációt szervező egyik ifjúsági szervezet, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője elmondta: meggyőződése, hogy van igény a magyar fiatalok körében államilag támogatott, önálló magyar egyetemre. A rendezvényen több felszólaló is hiányolta a politikusok nagyobb számú részvételét. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke felszólalásában úgy fogalmazott, „kezdeményezésükkel a szervezők példát mutattak a politikusoknak. A civil szférára és a fiatalokra van szükség, hogy a politikusok elérjék azt az eredményt, ami az önálló erdélyi magyar egyetemhez vezet” – tette hozzá Toró, aki üdvözölte a szintén jelen lévő Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet. Az élőláncos megemlékezés végén a demonstrálók elénekelték a magyar himnuszt, majd gyertyagyújtást követően szétszéledtek. /Sipos M. Zoltán: Élőlánc Kolozsváron a felszámolt egyetemért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./ Ötven éve annak, hogy a román hatalom a magyar tannyelvű Bolyai és a román Babes Egyetem összevonását elrendelte. Az évforduló alkalmából június 20-án Kolozsváron az egyetem főépülete előtt élőlánccal demonstráltak hallgatók, tanárok és egykori bolyais vén diákok. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke, egyetemi oktató sajnálattal állapította meg, hogy a megmozduláson nem vett részt egyetlen aktív RMDSZ-politikus sem. /Megemlékeztek a Bolyai Egyetem beolvasztásáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 22./

2009. június 22.

A szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb búcsújára, a Jézus Szíve búcsúra sokan jöttek el Szatmárnémetibe, június 21-én, szinte betöltve a régi főteret. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergomi-budapesti érsek mondott szentbeszédet. „Aki nem szereti testvérét, nem szereti az Istent sem” – hangsúlyozta a bíboros, majd felidézte a jilavai börtönben mártírhalált halt szatmári püspök, Scheffler János alakját. Előtte a reggeli órákban a Kálvária templomban Böcskei László nagyváradi püspök német, Ioan Robu bukaresti érsek pedig román nyelven tartott szentmisét. A háromnyelvűség már hosszú évek óta része a Jézus Szíve búcsúnak. A búcsú végén sokan kilátogattak Erdődre, ahol az itteni magyarok utóbbi időben megélénkült aktivitásának köszönhetően egy éven belül a harmadik magyar személyiség szobrát avatták fel. Károlyi Sándor-szobor és a Petőfi–Júlia-páros után most a mind ez ideig egyetlen magyar pápajelölt, az erdődi jobbágysorból felemelkedő Bakócz Tamás míves bronzszobrát leplezték le a helyi római katolikus templom kertjében. Erdődön a június 21-én tartott szoboravatáson jelen volt Erdő Péter bíboros, Szabó Vilmos budapesti államtitkár, Csehi Árpád megyei tanácselnök, Gergely Zoltán szobrászművész, Füzes Oszkár magyar nagykövet és Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul is. /Sike Lajos: Búcsú és szoboravatás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./

2009. július 7.

A berecki Gábor Áron Kulturális Alapítvány kuratóriuma az ágyúöntő őrnagy halálának 160. évfordulója alkalmából július 5-én, vasárnap ünnepi megemlékezést szervezett. A tömeg a főtéren álló Gábor Áron-szoborhoz vonult, ahol gidófalvi és gelencei hagyományőrzők álltak díszőrséget. A Kelemen Antal karnagy által vezényelt harmincéves rétyi fúvószenekar akkordjaira elsőként Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Dimény Zoltán polgármester koszorúzott. Ezután a Gábor Áron-emlékháznál vitéz Khell Ödön, az alapítvány elnöke köszöntötte a határon innen és túlról érkezett vendégeket. Füzes Oszkár nagykövet hangsúlyozta: Amit a székelyek adtak a magyar nemzetnek, az felsorolhatatlan, végeláthatatlan, legyőzhetetlen és halhatatlan, s habár ezek nagy szavaknak hangzanak, de a székelység történetében ez maga a valóság. S ennek a valóságnak egyik bizonyítéka az az életút és az a hősi halál, melyet Gábor Áron felmutatott. Felmutatta, hogy a nemzet a legreménytelenebbnek látszó helyzetben is tudott hitet menteni magának, másoknak, képes volt ellenállni a sokkal nagyobb túlerőnek, és képes volt a vereséget is túlélni. A székelyeket a tisztelet és szeretet veszi körül a nem székelymagyarok részéről. Dr. Gőgh Gábor budapesti hadtörténész felidézte Háromszék önvédelmi harcát, az ágyúöntést és Gábor Áron alakját, majd az 1992. július 4-i szoboravatásról szólt, amikor – mint mondta – a berecki forradalmár szobrát egy másik forradalmár, Tőkés László püspök leplezte le. A hadtörténész beszéde végén bocsánatot kért a székelységtől a 2004. évi gyalázatos december ötödikéért. /Iochom István: Gábor Áron emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

2009. július 16.

Mennyire szabad a sajtó?– merült fel a kérdés azon a beszélgetésen, amelyet Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar–magyar „ütközetekben” címen szerveztek meg július 15-én Tusványoson, a szabadegyetem keretében. A beszélgetésen részt vett Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, aki ezúttal – mint hangsúlyozta – nem diplomataként, hanem újságíróként értekezett. A nagykövet ugyanis korábban a Népszabadság munkatársa volt. Nem festett túl derűs képet a sajtóról, főként annak lehetőségeiről, szabadságáról. „A sajtószabadság a korábbi értelmében megszűnt. Ezt tudomásul kell venni” – szögezte le Füzes. A sajtó is része a politikai-gazdasági elitnek, így nem lehet attól független. Ugyanakkor – tette hozzá – a sajtó is a piac terméke, az áruról pedig úgy általában mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy szabad Füzes szerint azonban ilyen körülmények között is lehet szabadon írni, ha a tulajdonos hagyja, illetve ha a lap közönsége igényt tart erre. Szerinte ugyanis mindenki tudja, hogy milyen jellegű, politikai irányultságú lapot vesz a kezébe. Hasonlóképpen nyilatkozott Balogh Levente, a Krónika lapszerkesztője, de kiemelte, nem minden esetben kell az olvasói igényeket száz százalékban kiszolgálni. „Szükség van az öncenzúrára. Vannak igények, amiket nem tudunk, de nem is akarunk kiszolgálni” – jegyezte meg. Arról értekeztek, hogy a politikum megpróbálja maga alá gyűrni az egyes sajtótermékeket. Ez a trendet az erdélyi magyar nyelvű lapoknál is észlelhető, vannak újságok, ahol a Magyar Polgári Párt nevét például le sem lehet írni, máshol pedig szándékos lejáratás működik, amikor a másik oldalról van szó. A határon túli magyarságról szóló magyarországi cikkek kapcsán is kifejtették, torzított képet kapnak az anyaországiak többek között az erdélyiekről is, mivel minden sajtótermék a saját prizmáján keresztül láttatja az itteni eseményeket. Szóba került az erdélyi magyar hírügynökség létrehozásának gondolata is, a meghívottak egyöntetűen úgy vélekedtek, igény lenne rá, de nincs anyagi lehetőség a működtetésére. /Bálint Eszter: Tusványos: „A sajtó is piactermék, tehát nem lehet szabad” = Krónika (Kolozsvár), júl. 16./

2009. július 18.

Miután Magyarország 2006-ban egy helyi, magyarul jól beszélő román üzletembert nevezett ki Jászvásárra tiszteletbeli konzulnak, most Temesváron tette meg ugyanezt a lépést. Pánczél Zoltánnak, Magyarország temesvári tiszteletbeli konzuljának az illetékessége Temes megyére terjed ki. A konzult Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet iktatta be július 17-én hivatalába. Pánczél Zoltán, a Fornetti Románia elnöke két évtizede fontos szereplője az üzleti, a társadalmi és a kulturális életnek, sok projekt, civil kezdeményezés ötletgazdája és végrehajtója. /Temesváron is van magyar konzul. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

2009. július 18.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem Médiaműhelyében Az erdélyi és a magyarországi média a határon túli magyar–magyar ,,ütközetekben” témát járták körbe – Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet, Balogh Levente (Krónika), Bíró Zsolt (Marosvásárhelyi Rádió) és Sylvester Lajos részvételével, Farkas Attila (Budapest) moderátor ,,vezényletével”. Ezután következett a Nemzeti újságírás. Van-e tabu? címen tartott beszélgetés. Résztvevők: Borbély Zsolt Attila, Bayer Zsolt /Budapest/, György Attila, Farkas Réka /Háromszék/, Dénes László /Reggeli Újság főszerkesztője/, Makay József /Erdélyi Napló főszerkesztője/. A Háromszék ebben a felállásban, különállónak képzelhette magát, mert amíg Füzes Oszkár nagykövet külpolitikai újságíróként arról értekezett, hogy véleménye szerint a hagyományos sajtószabadság megszűnt, az újságíró azt írhatja meg, amit a tulajdonos vagy a főnöke engedélyez, és ezt a témát feszegette a rádiós Bíró Zsolt is, addig a Háromszék szerkesztősége, nélkülözve a különféle politikai és gazdasági érdekcsoportok támogatását, szabadon írhat. Sylvester Lajos természetesnek és általánosíthatónak tartja, hogy a kisebbségi sajtó jelentős hányadának a kisebbségi létből következően markánsan népi-nemzeti kötődésűnek kellene lennie. Ezt a Háromszék vállalja. Ebből kifolyólag magyar–magyar csaták nincsenek, inkább jelentéktelenebb ütközetek, amikor „egyik-másik pesti módi szerint öltözködő brancsbéli tollászkodó le nem nacionalistáz bennünket”, írta. Javítani kellene az Erdély-imázst, mert Magyarországon keveset tudnak Erdélyről. Szó esett egy erdélyi sajtóügynökség létrehozásának szükségességéről is. A taburól szóló vitában nagy nyomatékot kapott a náci és a kommunista bűnök egylényegűségének kimondása, az évtizedek óta folyó tabuteremtés-sorozat elutasítása. /Sylvester Lajos: Erdély-imázs (XX. Bálványosi Nyári Szabadegyetem). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./

2009. július 27.

Július 26-án Temesváron a Mária téri református templomban tartott istentisztelet keretén belül Tőkés László püspök és Füzes Oszkár romániai magyar nagykövet jelenlétében Seres Géza aradi esperes beiktatta Fazakas Csabát a Temesvár-Belváros Református Egyházközség esperes-lelkészét. Tőkés László elmondta, a világ hajlik arra a gondolatra, mely szerint az egyház ne szóljon bele a társadalom menetébe, mert „1789, a francia forradalom óta az egyház és a világ viszonya egyre problematikusabbá vált”. Az EP-képviselő emlékezetett arra, hogy 20 évvel ezelőtt a Temesvárról, a belvárosi református templom elől indult a romániai forradalom, ugyanakkor többször utalt az egyházi emberek különböző szerepvállalásaira. Seres Géza szimbolikusan átadta társának a bibliát, a templom kulcsát és pecsétjét, majd dr. Kovács Béla, az egyházkerület főgondnoka összegezte az eseményeket: a presbitérium Fazakas Csabát, lugosi esperest választotta lelkipásztornak. /László Árpád: Temesvár. Beiktatás a Mária téri templomban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

2009. augusztus 29.

Magyar állami kitüntetéseket adtak át augusztus 28-án Kolozsváron. Az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából Sólyom László köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket Szabó Vilmos külügyminisztériumi államtitkára nyújtotta át. Elismerésben részesült: Gálfalvi Zsolt kritikus, szerkesztő, László János orvosprofesszor (Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje), Lászlóffy Csaba író, költő, Matekovits Mihály oktatásügyi szakember, Szép Gyula művelődésszervező, a Kolozsvári Magyar Opera aligazgatója, (Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje), Bocskai Vince szobrászművész (Pro Cultura Hungarica-díj) és Ionel Haiduc, a Román Akadémia elnöke (az MTA Doctor Honoris Causa-díja). A díjátadó ünnepségen jelen volt Füzes Oszkár, bukaresti nagykövet, Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, valamint számos meghívott. /(köllő): Augusztus 20-ai kitüntetéseket adtak át. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

2009. október 7.

Október 6-án az aradi minorita templomban kezdődött a megemlékezés, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mondott beszédet, az egykori tábornokok életének utolsó pillanatait idézte fel dokumentumok, visszaemlékezések alapján. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet hagyományos ünnepi fogadását követően a megemlékezőket a Megbékélési Parkba, a Szabadság-szoborhoz várták az évfordulós ünnepségre. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke mondott beszédet, a magyar kormány nevében Szabó Imre szólt a jelenlévőkhöz, és felolvasták a román kormány üzenetét is az ünnep alkalmából. Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Aradon a Ioan Slavici Színházban tartott beszédet. „Ismerjük a múltunkat, ismerjük értékeinket, és tudjuk, hogy milyen jövőt akarunk” – mondta Kelemen Hunor. /A vértanú tábornokokra emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./ A világ változik körülöttünk, az elmúlt években más lett Erdély, és lassan megváltozik a román-magyar viszony is, de a Kárpát-medencében még minden visszafordítható, elég odafigyelni arra, hogy mi történt Szlovákiában, fejtette ki beszédében Aradon Markó Béla RMDSZ-elnök. Október 6-án a Szabadság-szobornál megtartott, az 1848-49-es szabadságharc 13 aradi vértanújára emlékező ünnepi rendezvényen a politikus kifejtette: azért haltak meg Damjanich Jánosék, mert szabadságot akartak a magyar nemzetnek, és ezáltal minden népnek, minden embernek. Markó emlékeztetett arra, hogy húsz esztendeje szintén a szabadságért haltak meg sokan Temesváron, Bukarestben, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Aradon és máshol. „Tíz évvel ezelőtt a Szabadság-szobornak kellett visszaadni a szabadságát, de ettől tulajdonképpen nem a szobor, hanem mi lettünk szabadabbak a lelkünkben” – mondta Markó Béla. A Budapestről érkezett Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter beszédében hangsúlyozta: az aradi vértanúk az egész magyar nemzet mártírjai, nem megosztó, hanem nemzetegyesítő személyiségek. Gheorghe Falca, Arad polgármestere köszönetet mondott azoknak a magyar tisztségviselőknek, akikkel együttműködve az elmúlt években sok mindent meg lehetett valósítani a város fejlesztéséért. /Markó: a Kárpát-medencében még minden visszafordítható. = Krónika (Kolozsvár), okt. 7./

2009. október 23.

Az 1989-es romániai változásoknak is a magyarországi 1956 volt a forrása és ihletője – fejtették ki október 22-én Snagovban a romániai forradalmárok képviselői, akik részt vettek a magyar nemzeti ünnep alkalmából Nagy Imre emlékoszlopának koszorúzási ünnepségén. Az 1956-os forradalom miniszterelnökét és munkatársainak a budapesti jugoszláv nagykövetségre menekült csoportját annak idején a Bukarest közelében lévő Snagovba hurcolták, és ott tartották fogva szovjet parancsra az akkori román hatóságok. Ezen a helyen 1997-ben állították fel emlékoszlopot. Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet a hagyományoknak megfelelően megkoszorúzta az emlékhelyet, október 23. alkalmából. /Megkoszorúzták Nagy Imre snagovi emlékoszlopát. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

2009. november 20.

Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet november 19-én Kolozsváron megkoszorúzta Dsida Jenő sírját és Márton Áron szobrát. A nagykövet az EME fennállásának 150 éves jubileuma alkalmából látogatott a kincses városba. A Dsida Jenő sír koszorúzása kapcsán kifejtette, mennyire fontos lenne a kolozsvári magyarságnak, hogy Dsida Jenő nevét utca viselje. /(J. J.): Koszorúzott Füzes Oszkár magyar nagykövet. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./

2009. november 21.

November 20-án emlékezett megalapításának 150. évfordulójára Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében Egyed Ákos EME-elnök megnyitója után a kolozsvári Református Kollégium énekkara, Székely Árpád vezényletével ünnepi műsort adott elő. Üdvözlő beszédében Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke emlékezett, hogy az alapító, Mikó Imre a kulturális nemzeti összetartozás alapjait rakta le. Camil Muresanu akadémikus, a Román Akadémia Kolozs megyei elnöke kitért arra, hogy az EME megalakulását az erdélyi románság ASTRA egyesülete követte. Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, dr. Sólyom László köztársasági elnök levelét olvasta fel, aki szintén hangsúlyozta a kulturális nemzet fogalmának jelentőségét. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul kifejtette, a polgári erőből és szerveződésből megalakult EME elkobzott ingatlanjainak visszaszolgáltatása jogállami probléma, ami egy EU-tagországban nem képezheti vita tárgyát, megoldása pedig a magyar–román kulturális együttműködés egyik hajtómotorja lehet. Markó Béla RMDSZ-szövetségi elnök az EME százötven évének folytonosságot kifejező erejéről beszélt. Monok István, a Gróf Mikó Imre Alapítvány elnöke, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója a közgyűjtemények jelentőségét emelte ki. Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke az anyanyelv megóvását közös feladatnak és felelősségnek nevezte. Dáné Tibor Kálmán a „kisebb testvér”, a 124 éves Erdélyi Közművelődési Egyesület elnökeként arra hívta fel a figyelmet, hogy – akárcsak az EME megalakulásakor – a civil akarat napjainkban sem kerülhető ki. Átnyújtották a Gróf Mikó Imre emlékérmeket. A Magyar Tudományos Akadémia részéről Pro Scientia Hungarica érmet adományoztak Benkő Samu történésznek, az EME 1994–2002 közötti elnökének, és Egyed Ákos történésznek, az EME jelenlegi elnökének. Több előadás hangzott el: Görömbei András az EME és az erdélyi magyar tudósok kapcsolatáról, Orosz István Mikó Imrének a Magyar Történelmi Társulat élén betöltött szerepéről, Benkő Samu az EME 1990-es újjászervezéséről, Keszeg Vilmos az EME szakosztályairól értekezett. /Százötven kitartó, lelkes év a magyar tudomány szolgálatában. Jubileumi évfordulót ünnepel az Erdélyi Múzeum-Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

2009. november 30.

November 28-án a Rotary Club jótékonysági bált rendezett Marosvásárhelyen a városban levő Teleki Téka támogatására. Az bál védnöke Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet volt. Spielmann Mihály, a Téka osztályvezetője abban reménykedik, hogy a bál bevételéből sikerül felújítani a most raktárként használt nagytermet, amelyben a falkutatások során XVIII. századi freskókat fedeztek fel, s régi fényét helyreállítva a helyiség előadóteremként, fogadóteremként, tudományos rendezvények helyszíneként működhet, hogy csak egyet említsünk a sok terv közül, amely támogatásra vár. /(bodolai): Bál a Tékáért. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./

2009. december 15.

Konferenciák, visszaemlékezések, filmvetítések, kiállítások, könyvbemutatók, kulturális műsorok egyaránt szerepelnek a temesvári forradalmi emlékév december 14-én kezdődött, egész héten át tartó programjában. A Küzdelem és építés Temesvár 1989 – Húszéves a rendszerváltozás címet viselő emlékév rendezvényeinek fővédnöke Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke, volt lengyel kormányfő. A szervezők a Partitipatio Alapítvány, az Integratio Alapítvány, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Belvárosi Református Egyházközség, az Új Ezredév Református Egyházközség, a Szórvány Alapítvány, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház, az aradi Nyugati Jelen szerkesztősége, a Temesvár Társaság, a Forradalom Emlékezete Egyesület, az RMDSZ Temes megyei szervezete, valamint Tőkés László EP-képviselő irodája. A december 14-i megnyitóján Szűrös Mátyás volt köztársasági elnök tartott ünnepi szónoklatot. Rendkívüli sajtóklubot is rendeztek, amelyen Füzes Oszkár nem bukaresti nagyköveti minőségében, hanem mint volt újságíró – ő is tudósított egykor a temesvári események helyszínéről – moderátorként vesz részt. December 15-én nemzetközi kerekasztal-konferencián idézik fel a történelmi eseményeket. Meghívott előadóként vesz részt Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, Lech Walesa volt lengyel államfő, Markus Meckel, a Bundestag volt képviselője, Emil Constantinescu volt román államfő és a temesvári forradalom hősének tekintett Tőkés László. Előtte lesz Szőczy Árpád Drakula árnyékában című dokumentumfilmjének romániai ősbemutatójára. Este a Temesvári Operában lesz az ünnepi gálaest. A további napokon emlékező kerekasztal-beszélgetéseken elevenedik meg a két évtizeddel ezelőtti korszak, felavatják a Mozgó Villamos Múzeumot, a Forradalmi Panteont, koszorúzásokat tartanak az egykori véres összecsapások különböző helyszínein, bemutatják A manipulált forradalom és a Gúzsba kötött kisebbség. Magyarok a 20. századi Romániában című könyveket. /Forradalmi emlékhét. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

2010. január 19.

Többnyelvű táblák Kolozsváron?
A Mátyás-szoborcsoport sorsáról, táblaügyről, gazdasági válságról tárgyalt pénteken a kincses városban Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével.
„Az a jó, hogy tudunk tárgyalni, most már tudunk őszintén beszélni, fel tudjuk vetni a problémákat, és nem borítjuk egymásra az asztalt pusztán azért, mert szóba hozunk egy bizonyos témát” – utalt Gheorghe Funar polgármesterségének idejére Füzes.
„Ha a korábbi időszakokhoz viszonyítunk, ez már előrelépés. Ha azonban ahhoz hasonlítjuk, hogy mit szeretnénk, van még mit fejlődni” – értékelte az utóbbi évek diplomáciáját Magyarország nagykövete. Füzes a találkozót követően arról tájékoztatott, hogy Apostu korrektnek mutatkozott, készségesen válaszolt a nagykövet kérdéseire.
„A polgármester ígéretet tett, hogy júniusban felavatják a felújított Mátyás-szobrot, és azt is megígérte, hogy a többnyelvű táblák ügye is megoldódik” – számolt be tapasztalatairól a nagykövet. Füzes Oszkár egyébként most első ízben találkozott Sorin Apostuval.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja is megerősítette, 2004 óta lényegesen javultak a diplomáciai kapcsolatok Kolozsváron, de országos szinten is. „Ma már nincsenek tabuk, bármilyen nyitott problémát meg lehet beszélni bármelyik román parlamenti párttal” – hangzott el. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 28.

Román-magyar kultúrösszefogás
A műemlékvédelem, a kulturális, kortárs irodalmi és műfordítói csereprogramok terén szeretne szorosabb együttműködést Románia és Magyarország kulturális intézményei között Kelemen Hunor.
A kulturális tárcavezető ezekről az elképzeléseiről, jövőbeli terveiről tárgyalt Füzes Oszkárral, a Magyar Köztársaság romániai nagykövetével, Bretter Zoltánnal, a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatójával és Dr. Balázs Áron sajtóattaséval, tudtuk meg a minisztérium közleményéből.
A minisztériumban lezajlott látogatáson Kelemen Hunor megköszönte a magyarországi fél eddig nyújtott támogatását, és említést tett arról a nemrégiben megszervezett budapesti látogatásról is, amelynek keretében a magyar kormánytól tájékoztatást kért a kulturális pályázati lehetőségekről, kiírásokról.
„A magyar-román kulturális kormányközi együttműködést az RMDSZ indította el a ’90-es években, azonban ez azóta elhalványult. Újra kell gondolnunk, új alapokra kell helyeznünk és ki kell bővítenünk ezt az együttműködést” – jelentette ki a kulturális miniszter, aki részletesen ismertette elképzeléseit az elmúlt években feledésbe merült egyhetes kulturális csereprogram folytatásáról, amelynek révén Magyarország városaiban a román kultúrával, Romániában pedig a magyar kultúrával ismerkedhetnek meg az érdeklődők.
„Ennek a projektnek mindkét országban kedvező visszhangja volt, ezért érdemes volna felélesztenünk. Ugyanakkor egy új kulturális megállapodást is kellene kötnünk, talán még ebben az évben” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
A találkozón Füzes Oszkár nagykövet a magyar kormány hivatalos meghívását erősítette meg a február végén, Magyarországon megszervezendő Duna-csúcsra, amelynek egyik fontos témája a román-magyar kulturális-szellemi együttműködés megerősítése.
Bretter Zoltán, a kulturális központ vezetője, a miniszter kortárs irodalmi művek fordításával kapcsolatos felvetésére elmondta, ezen a téren a magyarországi és romániai műfordítói műhelyek tevékenységének támogatását tekinti célszerűnek, az alkotók támogatása mellett pedig a művek kiadásának finanszírozása is fontos, tette hozzá. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. január 29.

Feljelentette az RMDSZ a székely lobogókat kitűző MPP-seket Makfalván
Kihallgatta a rendőrség csütörtökön azt az öt makfalvi magyar polgári párti tanácsost, akiket a település RMDSZ-es polgármestere, Zsigmond Vencel azért jelentett fel, mert 2009. december 23-án kifüggesztették a székely zászlót a községházára. A rendőrök a heraldikusokra bízzák az ügy megoldását; a lobogó kifüggesztői csak abban az esetben számíthatnak bírságolásra, amennyiben kiderül, hogy a székely zászló rasszista elemeket tartalmaz.
A küküllőmenti színmagyar község polgármesterét – aki karácsony szombatján eltávolíttatta a zászlót –, az év elején az RMDSZ „a magyarság érdekeit szolgáló közéleti és politikai tevékenységéért” díszoklevéllel tüntette ki.
Eközben törvénytelenül leváltott helyettese, az MPP-t képviselő Vass Imre törvényszéki végrehajtóhoz készül fordulni. A Magyar Polgári Párt politikusát 2009. november 12-én végleges és megfellebbezhetetlen ítélettel helyezte vissza tisztségébe a táblabíróság, Zsigmond Vencel RMDSZ-es polgármester azonban nem hajlandó végrehajtani a taláros testület döntését.
Az elöljáró ehelyett egy állítólagos csalás és lopás miatt feljelentette Vass Imrét és feleségét, Gabriellát, akiket egy, a község lakóinak kiküldött körlevélben 8000 lej eltulajdonításával vádol. A vizsgálódást folytató Aldea Virgil Horaţiu segesvári főügyész elrendelte a nyomozás lezárását, és megállapította Vassék ártatlanságát.
Közben Zsigmond Vencelnek nem csak az MPP-vel tornyosulnak a gondjai. A székely zászlót a polgármesteri hivatal homlokzatáról eltávolító elöljáró a Székely Nemzeti Tanács és a református egyház kereszttüzébe került.
Eltávolította a zászlót, majd kitüntették
Zsigmond Vencel polgármester betartotta szavát: az elmúlt év december 23-án, amikor a település öt MPP-s tanácsosa kifüggesztette a községházára a székely zászlót, feljelentéssel fenyegette az ellenzék képviselőit. Panasza nyomán a rendőrség csütörtökön délelőtt behívatta az érintetteket, akiknek írásban kellett nyilatkozniuk cselekedetükről. „Számítottunk erre, mert a polgármester még a zászló kifüggesztésének pillanataiban a tudtunkra adta, hogy feljelent. Azt kiáltotta: Tudom én, hova kell telefonálni!” – idézte fel a Krónikának az egy hónappal ezelőtt történteket Márton Zoltán, az MPP sajtóbizottsági tagja.
A megfélemlítő akció ellenére mára egyre többen és egyre hangosabban követelik Zsigmond Venceltől, hogy helyezze vissza a községháza homlokzatáról levett zászlót. Mint arról beszámoltunk, miután a tanács MPP-s képviselői úgy döntöttek, itt az ideje kitűzni a székely lobogót, a polgármester előbb a makfalvi, majd a szovátai rendőr segítségét kérte a zászló eltávolítására. Mivel egyikük sem találta a lobogót törvénybe ütközőnek, megtagadták annak leszerelését. Ezek után, karácsony szombatján Zsigmond egy helyi lakost bízott meg a zászló levételével.
„Eredetileg azt szerettük volna, ha az RMDSZ-es kollégákkal közösen tesszük ki a zászlót, ők azonban tartózkodtak. Ekkor döntöttünk úgy, hogy kifüggesztjük mi, amit december 23-án meg is tettünk” – mondta Vass Imre, az MPP önkormányzati képviselője. Kérdésünkre, hogy érvényesnek tekinthető-e az a tanácsi határozat, amit a hét RMDSZ-es tanácsos tartózkodása mellett csak az MPP-s politikusok szavaztak meg, Vass belátta, hogy nem. „A határozat csak egy formaság lett volna. Amint a rendőrség is kiderítette, a zászló kitűzése nem ütközik jogi akadályokba, ezért nem is kellett volna szavazásra bocsátani. Törvény garantálja a nemzeti szimbólumok használatához való jogot” – tette hozzá Vass Imre. Bár még nem zárták le az ügyet, a csütörtöki meghallgatások után erre az álláspontra hajlanak a rendőrök is. A hatóság heraldikusok véleményét készül kikérni; amennyiben megállapítást nyer, hogy a székely zászló nem tartalmaz rasszista elemeket, kifüggesztése nem számít bűncselekménynek.
A zászlóügy nem csak az MPP-t háborította fel. A makfalvi Székely Nemzeti Tanács a hét végén elítélő nyilatkozatot adott ki, amelyben szóvá teszi, hogy „a polgármester ahelyett, hogy a község lakóinak nemzeti és népi önazonosságát a közigazgatás szintjén is megjelenítené, gyalázatos módon eltávolíttatta a községháza homlokzatára kitűzött székely lobogót”. Az SZNT-sek szerint Zsigmond cselekedete a csausiszta elnyomó rendszer rossz emlékét idézi.
A tiltakozó nyilatkozat megfogalmazói szerint a polgármester tettét az is súlyosbítja, hogy ő is részt vett az RMDSZ által szervezett csíkszeredai önkormányzati nagygyűlésen, ahol valószínűleg meg is szavazta az ott elfogadott memorandum szövegét. A magyar nemzeti jelképekről, illetve a Székelyföld sajátos jelképeinek szabad használatáról a nagygyűlés résztvevői leszögezik, hogy ezek éppen úgy részei a nemzeti és regionális identitásnak, mint az anyanyelv. „Követeljük, hogy Zsigmond Vencel kövesse meg a makfalvi székelyeket, akikre szégyent hozott, és most már ő személyesen tűzze ki a polgármesteri hivatal homlokzatára a székely lobogót” – áll továbbá a nyilatkozatban.
Szégyenletesnek tartja az elöljáró viselkedését a református egyház is. A település lelkipásztora, Kiss Károly a Krónikának nyilatkozva meghökkenésének adott hangot, feltéve a kérdést, miként viselkedhet így egy olyan település elöljárója, amelyben egyetlen kivétellel, mindenki a Székelyföld autonómiája mellett tette le a voksát.
„Tudtam, hogy Zsigmond Vencel nem fogja barátságosan szemlélni a székely zászlót, ám az, amit művelt vele, egyenesen szégyenletes. Számomra annál is inkább fájdalmas, mivel ez az ember a gyülekezetünk tagja” – fejtette ki Kiss Károly, aki maga adományozta a lobogót az önkormányzatnak.
A történtek után az RMDSZ-es polgármestert a párt megyei vezetősége vette védelmébe. Alig két hétre a zászló eltávolítása után, a szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából „a magyarság érdekeit szolgáló közéleti és politikai tevékenységéért” az RMDSZ díszoklevéllel tüntette ki.
Kérdésünkre, hogy helyesnek tartja-e a makfalvi elöljáró zászlóeltávolítási lépését, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök szintén kérdéssel válaszolt: „Attól lesz jobb a makfalviak élete, hogy a községházán ott lobog a székely zászló?” Lapunk Zsigmond Vencelt is meg akarta kérdezni az ügyben, de a polgármester rendkívül ingerült hangnemben adta tudtunkra, hogy nem hajlandó nyilatkozni, majd lecsapta a telefont.
Nem mond le, végrehajtóhoz fordul
Makfalván nem csak a zászlóügy borzolja a kedélyeket. Vass Imre törvénytelenül leváltott alpolgármester a mai napig sem foglalhatta vissza székét. Bár az MPP-s politikusnak a Maros megyei táblabíróság végleges és megfellebbezhetetlen ítéletben szolgáltatott igazságot, Zsigmond Vencel nem hajlandó végrehajtani a döntést. Vass jogi képviselője, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd szerint makacskodásával a polgármester nem csak a jóérzés, hanem a törvény ellen is vét, amikor semmibe veszi a táblabíróság ítéletét. Vass Imre visszahelyezése mellett a taláros testület tagjai, Zoiţa Milăşan, Adela Vintilă és Rodica Micu elrendelték az alpolgármesteri fizetés visszamenőleg való folyósítását is.
„A döntés még tavaly november 12-én született. Amikor bementem a hivatalba, a polgármester azzal mentegetőzött, hogy előbb látni szeretné a táblabíróság indoklását. Utána még lehet szó arról, hogy megbeszéljük, adta tudtomra. A lényeg: Zsigmond időhúzásra játszik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen alávetnie magát a törvénynek” – nyilatkozta a Krónikának Vass Imre, aki megválasztása után mindössze három hónapot tölthetett az alpolgármesteri székben. Vasst 2008. szeptember 24-én függesztette fel az időközben RMDSZ-többségűvé vált tanács. Mint mondja, ő nem ragaszkodik foggal-körömmel a tisztséghez, annál is inkább, mivel Zsigmond Vencel az első perctől tudtára adta, hogy nem hajlandó vele együttműködni.
Vass Imre azonban úgy érzi: az RMDSZ-es polgármester bojkottja nemcsak ellene, hanem az MPP és annak szavazótábora ellen irányul. „Bármit javasolunk a tanácsban, a polgármester leszavaztatja. Amikor a polgárőrség létrehozását szorgalmaztuk, azzal jött, hogy mi Magyar Gárdát akarunk a községbe. Most viszont mégis megalakul. Amikor minden más, székelyföldi községhez hasonlóan a Makfalvi Napok megrendezését javasoltuk, elvetette a gondolatot. Amikor hirdetőtáblák felállítását szerettük volna kieszközölni, nemet mondott. Ha a község két kisebb falujában, Szolokmában és Abodon fedett buszmegállót létesítettünk volna, lefújta. Amikor télire egy kisebb korcsolyapálya létesítését kezdeményeztük, nemleges volt a válasz” – sorolta a kudarcok listáját az MPP-s politikus. Mint hozzáfűzte, ezek után már sem a polgári pártot, sem a község népét nem lepte meg, hogy a polgármester nem volt hajlandó részt venni azon a székelyföldi majálison, amelyet Tőkés László EP-képviselő és Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is megtisztelt jelenlétével. „Ezzel szemben az MPP minden egyes olyan RMDSZ-es kezdeményezést megszavazott, ami a község javát szolgálja” – nyomatékosította Vass Imre.
„Egy adott pillanatban azon voltunk, hogy mind a hat MPP-s tanácsos mondjon le. Nekem sem életcélom Makfalva alpolgármesterének lenni, a társaim sem a tanácsosi fizetésből élnek. Viszont azok, akik a tanácsba juttattak, arra buzdítottak, hogy ne hagyjuk magunkat, továbbra is dolgozzunk a közösség érdekében, és amikor a helyzet megköveteli, szálljunk harcba a polgármesterrel. Látván, hogy mit művel Zsigmond, egyre többen és egyre hangosabban állnak ki mellettünk” – mondta a polgári oldal képviselője. Ezek után Vassnak eltökélt szándéka, hogy amennyiben a polgármester a továbbiakban is megtagadja a bírósági ítélet életbe ültetését, törvényszéki végrehajtóhoz forduljon.
Csalással és lopással vádolt alpolgármester
A Zsigmond és Vass közötti nézeteltérés nem új keletű, a két makfalvi választott elöljáró a 2008-as választások előtt is összekülönbözött. A polgármester bűnügyi feljelentést tett Vass Imre felesége, Vass Gabriella ellen, akit azzal vádolt, hogy férjével együtt 80 ezer lejjel rövidítették meg az önkormányzat kaszszáját. A polgármester azt kifogásolta, hogy Vassék és az általuk fogadott gondozónő, Albert Margit jogtalanul folyamodott havi juttatásért az önkormányzathoz egy olyan személy gondozása címén, aki több időt töltött a dicsőszentmártoni kórházban, mint otthon.
A polgármester Vass Imre menesztését is az állítólagos csalás „számlájára” írta, majd azoknak a falubelieknek, akik tiltakoztak az MPP-s tisztségviselő elleni eljárás miatt, Zsigmond Vencel rövid levélben válaszolt. „Ha valóban az a véleménye, hogy közpénzből (melyben belefoglaltatik az Ön adója is) ellopott 8000 lej (10 hónapi mozgáskorlátozott gondozása és rokkantsági nyugdíja) viszszaszerzéséért – feljelentés alapján – tett polgármesteri intézkedések politikai bosszúként értékelhetők, én nagyon sajnálom, hogy Önnek egy olyan alkalmazottja van, aki kihasználva idős és beteg emberek kiszolgáltatottságát a lopást törvényerőre akarja emelni, amelyhez Ön is adta aláírását” – áll a Zsigmond által aláírt körlevélben.
A vizsgálat során Aldea Virgil Horaţiu segesvári főügyész Albert Margit és Vass Gabriella ártatlanságát állapította meg. „Ezek után nekem kellene rágalmazásért és becsületsértésért beperelnem Zsigmond Vencelt” – jegyezte meg Vass Imre, miközben az ügyészség vizsgálati eredményét mutatta.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 19.

Többnyelvű táblák Kolozsváron
A Mátyás-szoborcsoport sorsáról, táblaügyről, gazdasági válságról tárgyalt pénteken a kincses városban Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete Sorin Apostuval, Kolozsvár polgármesterével.
„Az a jó, hogy tudunk tárgyalni, most már tudunk őszintén beszélni, fel tudjuk vetni a problémákat, és nem borítjuk egymásra az asztalt pusztán azért, mert szóba hozunk egy bizonyos témát” – utalt Gheorghe Funar polgármesterségének idejére Füzes.
„Ha a korábbi időszakokhoz viszonyítunk, ez már előrelépés. Ha azonban ahhoz hasonlítjuk, hogy mit szeretnénk, van még mit fejlődni” – értékelte az utóbbi évek diplomáciáját Magyarország nagykövete. Füzes a találkozót követően arról tájékoztatott, hogy Apostu korrektnek mutatkozott, készségesen válaszolt a nagykövet kérdéseire.
„A polgármester ígéretet tett, hogy júniusban felavatják a felújított Mátyás-szobrot, és azt is megígérte, hogy a többnyelvű táblák ügye is megoldódik” – számolt be tapasztalatairól a nagykövet. Füzes Oszkár egyébként most első ízben találkozott Sorin Apostuval.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kincses városi főkonzulja is megerősítette, 2004 óta lényegesen javultak a diplomáciai kapcsolatok Kolozsváron, de országos szinten is. „Ma már nincsenek tabuk, bármilyen nyitott problémát meg lehet beszélni bármelyik román parlamenti párttal” – hangzott el. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. február 19.

„Ciánriadó” Budapesten
Kiverte a biztosítékot a nagybányai aranykitermelés tervezett újraindítása
Azonnali hivatalos tájékoztatást kért tegnap levélben Szabó Imre magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter román kollégájától a nagybányai aranykitermelés tervezett újraindítása és a fejlesztés engedélyezési eljárása ügyében.
Szabó Imre a sajtóból értesült arról, hogy a 2000-ben történt tiszai ciánszennyezést okozó gyár helyszínén egy orosz érdekeltségű vállalat környezetvédelmi engedély kibocsátását kéri.
Szabó Imre miniszter a határon átnyúló környezeti hatásokról szóló Espooi Egyezménnyel – Az ENSZ országhatárokon átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezménye – összhangban kérte, hogy a román fél haladéktalanul tájékoztassa Magyarországot, ha a beruházó a román hatóságokhoz benyújtja kérelmét a fejlesztés engedélyezésére.
„A magyar zöldtárca folyamatosan figyelemmel kíséri majd az eljárást, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a határ közelébe ne települhessen Magyarország területét környezetvédelmi szempontból veszélyeztető beruházás” – hangsúlyozta a miniszter, majd hozzátette, hogy a minisztérium kiemelt figyelmet fordít minden olyan környező országbeli beruházásra, amely Magyarország területét hátrányosan érintheti.
„Hazánk ezért – Verespatakhoz hasonlóan – a romániai felső-csertési beruházás esetében is bekapcsolódott a bánya létesítéséhez szükséges környezeti vizsgálatba, illetve jelezte a román társhatóságnak, hogy az Espooi Egyezmény keretében részt kíván venni a tervezett beruházás környezeti hatásvizsgálati eljárásában is” – tette hozzá a tárcavezető.
Szabó Imréhez a témában a Lehet Más a Politika (LMP) még szerdán nyílt levelet intézett, amelyben egyenesen egy újabb magyarországi ciánszennyezés lehetőségét vetik fel. Az LMP beavatkozásra és az Espooi Egyezmény alkalmazására kérte a környezetvédelmi minisztert, illetve a kialakult helyzetről Románia magyarországi nagykövetségével is egyeztetni kíván.
Az LMP egyébként a tiszai ciánszennyezés tízéves évfordulóján nyílt levélben fordult a román közjogi méltóságokhoz a cianidos bányászati eljárások romániai betiltásának elősegítését kérve. A Greenpeace és a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) pedig szerdán közös közleményben sürgette a cianidos technológia európai szintű betiltását.
A zöldek a pozsonyi Új Szó információira hivatkozva felhívták a figyelmet arra is, hogy orosz érdekeltségű cégek Szlovákiában is cianidos technológiával működő aranybányák létesítését tervezik.
Borbély László környezetvédelmi miniszter még szerdán arról tájékoztatta lapunkat, hogy a tárcához semmilyen megkeresés nem érkezett, amely a nagybányai aranykitermelés tervezett újraindításáról szólna. „Olyan helyzetben vagyunk, hogy akik átvették az üzemet az ausztrál cégtől, 2010 végéig egy sor beruházást vállaltak, de ezekből eddig keveset hajtottak végre. Amíg nem végzik el a fejlesztéseket, nem tehetnek semmit” – magyarázta az Új Magyar Szónak a miniszter.
Füzes Oszkár: „nem, nem és nem” a ciánra
Magyarország határozottan ellenzi a verespataki aranykitermelést, s ha a román kormány zöld utat ad a projektnek, Budapest magyarázatot vár – jelentette ki Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete tegnap. Újságírói kérdésre válaszolva a diplomata utalt arra, hogy a nagybányai tapasztalatok után nem bíznak a ciános technológiában, még akkor sem, ha egyes országokban jók a tapasztalatok.
Kánya Gyöngyvér, Budapest. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. február 19.

Közös kormányülésből minicsúcs
Tavaly a romániai, idén a magyarországi választások miatt csúszik a kormányülés
A magyarországi választások után tartják a már egyszer elhalasztott következő román–magyar kormányülést. A korábbi egyezség szerint Románia lenne a házigazda, ám Pécs is felmerülhet helyszínként.
Egyelőre ismeretlen időpontban és helyszínen, az év második felében tartják meg a romániai választások miatt már egyszer elhalasztott soron következő közös román–magyar kormányülést. Ezúttal a közelgő magyarországi választások miatt halasztanak a felek – közölte tegnap Magyarország bukaresti nagykövete.
„A közös kormányülések fontosak és folytatódni fognak. A következő ülésre azonban csak az áprilisi magyarországi választások után kerülhet sor, romániai helyszínen, de a pontos időpont egyelőre nem ismeretes” – jelentette ki Füzes Oszkár.
A diplomata tájékoztatása szerint ettől függetlenül hamarosan román–magyar „mini közös kormányülés” helyszíne lesz Budapest: február 24–26-án Emil Boc kormányfő néhány minisztere társaságában Budapestre látogat, ahol Bajnai Gordon miniszterelnökkel és a magyar kormány egy részével is találkozik.
Emil Boc a Visegrádi csoport országainak energetikai biztonságról szóló február 24-i csúcstalálkozójára hivatalos, és azt követően részt vesz az április 25–26-án szintén a magyar fővárosban zajló „Duna-csúcson” is.
Niculescu Tóni külügyi államtitkár szerint érthető a kormányülés újabb halasztása. „A magyar fél is megértően fogadta, amikor Bukarest szintén a választásokra hivatkozva halasztást kért. Egyik félnek sem érdeke, hogy egy ilyen jelentős diplomáciai eseménybe a kampány is beleszóljon” – magyarázta az ÚMSZ-nek az államtitkár.
Korábban román részről Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes szervezte az eseményt. RMDSZ-es utódja a tisztségben, Gáti István az ÚMSZ-nek azt mondta: mandátuma kezdete óta nem kapott ilyen jellegű megbízatást a miniszterelnöktől.
Mint ismert, a két fél korábban abban egyezett meg, hogy a soron következő kormányülést 2009. október 10-én tartják, s Románia lesz a házigazda. Akkor diplomáciai vita is kibontakozott a felek között az esemény helyszíne miatt, mert Bukarest ragaszkodott ahhoz, hogy a román fővárosba hívják a magyar minisztereket. Ezzel a magyar fél nem értett egyet.
Gémesi Ferenc nemzetpolitikai szakállamtitkár akkor lapunknak azt nyilatkozta: Budapest erdélyi helyszínhez – elsődlegesen Kolozsvárhoz – ragaszkodna. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere szerint az RMDSZ kormányra kerülésével már enyhült Emil Boc álláspontja, a miniszterelnök végül egyetértett azzal, hogy a kormányülést a kincses városban tartsák, ne Bukarestben.
Az elöljáró azonban úgy tudja: ennek ellenére a következő helyszín nem Kolozsvár lesz, hanem Pécs. „A 2007-es kormányülést Nagyszebenben, Európa kulturális fővárosában tartottuk, a 2008-ast Szegeden. Utána úgy egyeztünk, hogy a 2009-es találkozót Kolozsváron, a 2010-est Pécsett, Európa kulturális fővárosában tartjuk. Nincs kőbe vésve az, hogy a következő ülés házigazdája mindenképpen Románia legyen” – magyarázta lapunknak Kolozsvár alpolgármestere.
„Magyarország Románia legjobb szomszédja”
„Magyarország Románia legjobb szomszédja” – hangsúlyozta tegnap Füzes Oszkár magyar nagykövet. A diplomata az ÚMSZ kérdésére úgy fogalmazott, a kétoldalú kapcsolatok terén Románia elsőszámú partnere Magyarország.
Füzes néhány nappal azután nyilatkozik igen pozitívan a két szomszédos ország kapcsolatáról, hogy Balázs Péter magyar külügyminiszter, az RMDSZ kormányzati szerepét méltatva, a Romániában kormányra lépett magyar kisebbségi szervezetet nevezte meg, mint a román–magyar államközi viszony javulásának legfőbb tényezőjét.
Cs. P. T., S. M. L. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. március 16.

Megemlékezés a Székely vértanúk emlékművénél
Jó érzés magyarnak lenni, különösen ilyenkor, március 15-én, amikor Kossuth Lajosék, Petőfi Sándorék végtelen szabadságszeretetére gondolunk. Olyan hatalmas, olyan végtelen szabadságot akartak ők itt Európának ezen a részén, hogy abból jutott volna bőven minden nemzetnek, és ha megvalósul az ő álmuk, senki sem lett volna híjával a szabadságnak errefelé – mondta ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke a marosvásárhelyi Postaréten, ahol többezres tömeg gyűlt össze emlékezni és ünnepelni.
Markó szerint jó érzés magyarnak lenni ezen a napon még Romániában is, ahol embernek lenni sem könnyű sokszor, nemhogy magyarnak, nem könnyű nyugdíjasnak, álláskereső fiatalnak sem lenni.
A gyertyás, könyves tüntetéstől kezdve zajlott a marosvásárhelyi magyarok szabadságharca
Rámutatott, nem könnyű visszagondolni a múltra, nem az 1848 óta eltelt százhatvankét esztendőre, hanem arra, ami húsz évvel ezelőtt történt Vásárhelyen. Az is szabadságharc volt, 1990. február 10-től, a gyertyás, könyves tüntetéstől kezdve zajlott a marosvásárhelyi magyarok szabadságharca, amely március 20-án tetőzött. "Ha akkor otthon maradnak a marosvásárhelyi és környékbeli magyarok, Ernyétől Szovátáig, és ha nem állnak mellénk a cigányok, ma szétvert, megalázott közösség lennénk. Így pedig azóta is itt vagyunk, magyarok vagyunk, számos jogunkat kivívtuk, és amit eddig nem sikerült, azt ezután ki fogjuk vívni" – hangsúlyozta, figyelmeztetve, hogy "nekünk ma erre a szabadságharcra is emlékeznünk kell". Köszönetet mondott a húsz évvel ezelőtti magyaroknak, a cigányoknak és azoknak a románoknak is, akik minden nacionalista nyomás ellenére megértették a magyarok követeléseit.
Köszönetet mondott ugyanakkor "a húsz évvel ezelőtti szabadságharc áldozatainak, halottainak, sebesültjeinek", Sütő Andrásnak és a többieknek. Mint mondta, "békés küzdelem volt ez a részünkről, és végig az maradt volna, ha a régi rend haszonélvezői ránk nem uszítják a félrevezetett, botokkal felfegyverzett falusi románokat, akik nem tudták, hogy az ő szabadságuk attól nem lesz kevesebb, ha a magyarok is szabadon használhatják anyanyelvüket".
Minket Petőfi Sándor szelleme vezérel
– jelentette ki a továbbiakban, aki világszabadságot akart, harcolt minden zsarnokság ellen, és minden nép szabadságát egyként megbecsülte. "Mi is megbecsüljük azokat, akikkel együtt élünk, a jó ügy érdekében összefogunk velük, együtt kormányzunk, amikor szükség van ránk, tudásunkat, képességeinket megmozdítjuk az ország, a megye, a város, legszebb szülőföldünk, Erdély érdekében, de nem tűrjük, hogy valaki is ismét száműzni próbálja a magyar nyelvet a nyilvános életből. Nem elég az sem, ami van, tovább kell mennünk előre a magyar nyelvhasználat kiterjesztésében, a magyar iskolarendszer bővítésében, a különböző autonó-miaformák megteremtésében.
Valahogy úgy kellene cselekednünk, hogy az utódoknak is legyen, amire büszkén visszanézniük. Például arra, hogy nem hagyjuk annyiban a múltat, és feltárjuk, ami történt".
Az igazságot ki kell deríteni!
Felhívta a figyelmet, hogy százhatvanegy éve nem tudjuk, mi lett Petőfi Sándorral, de azt sem tudjuk igazán, hogy húsz évvel ezelőtt itt Marosvásárhelyen mi történt, kik szervezték a pogromot, kik tervezték el és szervezték meg a magyarellenes megtorlást, kik bujtogattak, kik a felelősök azért, ami történt? Az igazságot ki kell deríteni! "Kérjük, hogy az 1990. március 19–20-ával kapcsolatos dokumentumokat is tegyék hozzáférhetővé, szüntessék meg a titkosságukat. Jogunk van tudni, hogy kik a bűnösök. Érdeke ez minden becsületes embernek, magyarnak, románnak egyaránt, mert ha tudjuk, mi történt, el tudjuk kerülni, hogy valaha ismét megtörténhessen. Nekünk Petőfi Sándorék álma szerint szabad, egyenlő, testvéri életet kell teremtenünk itt, Erdélyben, itt, Romániában. Más szóval: igazi demokráciát. Ma ünnep van, szép piros-fehér-zöld ünnep, örüljünk neki, tanuljunk a múltból, és legyünk egy pillanatig büszkék arra, hogy magyarok vagyunk, és arra is, hogy marosvásárhelyiek vagyunk" – hangsúlyozta Markó Béla.
Közös történelmi múlt, közös európai jövő
Emil Boc miniszterelnök üzenetét Bárczi Győző alprefektus tolmácsolta, aki a kormány nevében köszöntötte a romániai magyar közösséget. Március 15-ét a magyar nemzet fontos ünnepének, az 1848-as forradalom kiemelkedő pillanatának nevezte, kiemelve, hogy "a románok és magyarok közösen hittek akkor is a szabadság, egyenlőség és demokrácia eszményében, ugyanakkor azok a legitim törekvések, amelyek ezekhez az eszményekhez fűződtek, mára a nagy európai család polgáraiként a közös jövő építéséhez vezettek". Rámutatott, hogy "Románia és Magyarország, valamint az itt élő románok és magyarok közötti kapcsolatok az elmúlt években jelentősen fejlődtek, s mára már baráti, együttműködésen és kölcsönös tiszteleten alapuló viszonnyá váltak", megköszönve ezt a romániai magyar közösségnek, amely a románokkal együtt jelentősen hozzájárult ennek a viszonynak a kialakításához". Ugyanakkor hangsúlyozta az RMDSZ szerepét, amely "komoly kormányzati partnerré vált", s köszöntötte a Magyar Köztársaságot is, "hisz közös a történelmi múltunk, de közös az európai jövőnk is".
A magyarság bebizonyította, hogy képes küzdeni a szabadságért
Traian Basescu államfő levelében, amelyet Marius Pascan prefektus olvasott fel, március 15-ét, a világ magyarságának ünnepét ugyanolyan felemelő pillanatnak nevezte, "akárcsak Románia nemzeti ünnepe minden román számára", hiszen "ezen a napon egyrészt az 1848-as európai forradalmi hullám részeként a magyar szabadságharc eseményeit idézzük fel, másrészt a magyarok, románok és más európai nemzetek törekvéseit a modernizációra és a nemzeti felemelkedésre. Mint mondta, "a történelem során a magyarság bebizonyította, hogy képes küzdeni a szabadságért. Megtette ezt 1956-ban is, amikor Közép- és Kelet-Európának irányt mutatva szembefordult a kommunista rendszerrel, és megtette ezt 1989 decemberében is azáltal, hogy részt vett Romániában a kommunista diktatúra megdöntésében".
Kiemelte: jelenleg Románia és Magyarország is ugyanannak az európai családnak a tagja, amelyben közös cél az állam modernizációja és jóléte, végül "minden romániai magyarnak örömet és jólétet kívánt, s azt, hogy bízzanak egy jobb európai jövőben".
1848 hagyatéka határokat átívelve köti össze a magyarság tagjait
Bajnai Gordon magyar kormányfő üzenetében úgy fogalmazott, hogy bármenyire távol élnek a hazától, bármilyen régen is szakadtak el az anyaországtól, 1848. március 15. emléke és hagyatéka határokat átívelve köti össze a magyarság tagjait. Egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk megtartása ezért fontos része összetartozásunk kifejezésének. Az 1848-as forradalomra és szabadságharcra való emlékezés lehetőség arra, hogy minden magyar próbálja megkeresni és megadni saját válaszait identitásának legalapvetőbb kérdéseire, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy a világ más pontján ünnepel.
Le a kalappal, marosvásárhelyiek!
Immár hagyományosan köszöntötte Kelemen Atilla, az RMDSZ megyei elnöke az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a világon mindenhol – vidámabban vagy könnyesebben –, de ünnepel a magyarság. Magyar egyenességünket, szókimondásunkat, a követeléseink egyszerű, de lényegre törő megfogalmazását tudja a magyarság hozzáadni a kormányzáshoz, hogy ne csak mi, magyarok, de az ország minden lakója: románok, magyarok, németek, és mind a 18 nemzetiség úgy érezze, hogy egy demokratikusabb, jobb országban él.
Kossuth Lajost emlegette, aki az amerikai szenátusban is felszólalt, a Capitoliumban a világ demokratái között áll a szobra, és felkérte a prefektust, tegyen meg mindent, hogy Marosvásárhelyen ismét legyen Kossuth utca. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy Maros megyében 78 településen zajlottak megemlékezések, de arra is, ami húsz évvel ezelőtt, 1990 márciusában történt Marosvásárhelyen, és azt mondta, soha nem szabad elfeledni az események áldozatait, "az újkori hősöket".. "Tudjuk, hogy az erdélyi magyar ember egy kicsit nagyobb keresztet hordoz, de biztonsággal mondhatjuk, hogy ezt a keresztet hordozni fogjuk itt, Erdélyországban, Maros megyében és Marosvásárhelyen is" – zárta szavait Kelemen Atilla arra kérve Füzes Oszkár nagykövetet, hogy a magyarországi politikai csatározásokat ne szivárogtassák be Erdélybe.
Az ünnepi megemlékezés a székely himnusszal kezdődött, a magyar himnusz eléneklésével és koszorúzással zárult. Fellépett Györffy András és Sebestyén Aba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház művésze, Madaras Ildikó, a Marosvásárhelyi Filharmónia énekese, műsorvezető Nagy István színművész volt.
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 211-232




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998