udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 76 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-76
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Farkas Imola

2004. november 13.

A Heltai Alapítvány felelevenítette a First Exhibition néven indított tárlatok hagyományát. Nov. 12-én Andor Tamás nagykárolyi fiatal művészjelölt kapott lehetőséget a bemutatkozásra Kolozsváron: grafikáit, tusrajzait állította ki. /Farkas Imola: First Exhibition – Andor Tamás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

2004. december 14.

Dec. 13-án ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját Kolozsváron a Szent Mihály egyházközség szeretetszolgálata. Dr. Czirják Árpád pápai prelátus, a szervezet védnöke beszédében kifejtette: a rendszerváltás után a Szent Mihály egyházközség vezetősége számos intézményt hozott létre, ezek egyike a Caritas. Fábián Mária, a szervezet ügyvezető igazgatója számolt be a Caritas tevékenységéről. /Farkas Imola: 10 éves a Szent Mihály Caritas. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

2004. december 21.

Vetró András Kézdivásárhelyen élő szobrászművész /sz. Temesvár, 1948/ apja, Vetró Artúr szobrászművész nyomdokaiba lépett, aki Kolozsváron, a Képzőművészeti Főiskolán a szobrászatot tanította. 1989 októberében együtt állítottak ki édesapjával. Apja 1992-ben meghalt, és abban az évben volt kettőjüknek gyűjteményes emlékkiállításuk. András fia az Incitato lovas művésztábor vezetője, másik fia, Barna a fiatal művészek Udvartér nevű megnyilvánulásának szervezésében vállal oroszlánrészt. Fábián Ernő filozófus plakettjét leleplezték Kovásznán, jövőre pedig a Barcsay Jenő plakettje lesz felavatva. Vetró András a hagyományos módszereket alkalmazza, főleg híres emberek mellszobrait, plakettjeit készíti el. /Farkas Imola: Műterem az udvartérben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2004. december 25.

Megjelent Herepei János posztumusz munkája: Kolozsvár történeti helyrajza, Sas Péter szerkesztésében, a Művelődés kiadásában. Herepei János /Kolozsvár, 1891-Szeged, 1970/ Kolozsváron az egyetemen magyar-történelem-régészet szakot végzett. 1914-ben Pósta Béla egyetemi intézetében segédarcheológusként alkalmazta. A román egyetem kötelékében csak rövid ideig régészkedhetett, az Árpád-kori sírok azonosítása miatt eltávolították az egyetemtől. 1925-1938 között a Minerva nyomda könyvelője volt, emellett kutatott, az Erdélyi Kárpát Egyesület múzeumőri tisztségét is betöltötte. 1938-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lett. A világháború végén parancsot kapott, hogy a múzeum legértékesebb darabjait ládában menekítse. Az érkékes anyag 1945 márciusában az zalaegerszegi állomáson bombatalálat következtében elégett. Herepei hibásnak érezte magát a parancs végrehajtásáért, a háború után nem tért haza, három évig Keszthelyen nyomorgott. 1947-ben Bonyhádra költözött, hogy a hazatért bukovinai székelyek Székely Múzeum Egyesülete által felállítandó múzeumát vezesse. 1950-ben a hatóságok a múzeumot felszámolták. 1953-ban Kajdacsra költözött, itt kezdte meg jegyzeteit feldolgozni. 1957-től felfigyelt munkásságára a szegedi egyetem irodalmi tanszéke. Biztosították neki a kutatás feltételeit. 1961-ben családjával Szegedre költözött. A szegedi egyetem Adattár a XVII. Századi szellemi mozgalmaik történetéhez címmel három kötetben kiadta cikkeit, tanulmányait. Élete főműve soká váratott megjelenésére /A Házsongárdi temető régi sírkövei, Budapest, 1988/. Herepei kéziratos hagyatékában több kéziratos munka fennmaradt. Sas Péter Kolozsvár múltjának kutatására szakosodott. Neki köszönhető Herepei értékes munkájának kiadása. /Gaal György: Kolozsvári helynevek vallatója. = Helikon, dec. 25., 24. sz./ Előzőleg Herepei könyvéről: Farkas Imola: A valódi érték időtálló. Könyvbemutató a Gaudeamusban. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. ápr. 3./ Megjegyzés: Meg kell említeni Asztalos Lajos hatalmas munkáját: a Szabadságban folytatásokban közli – betűrendbe rakva – Kolozsvár minden utcájának összes elnevezését, történelmi múltját, megemlítve az utcában található fontosabb épületeket, intézményeket, gyárakat is. 2004-ben egész évben folytatódtak közlései. A 2004. dec. 15.-i számnál a K betűnél tartott. Ízelítőül az alapos adattárból: „1497: Kysmesterwczaya [Kmk II. 159.]; 1570: "Janos deak Kismester vchay" [Élő 24.]; 1572: "Caspar ely fwtamot eleote az kismester vchara" [LvLtTörJk III/3. 13–63.]; 1589: kleyn meister gasse (’kismester utca’) [Gold 119.]; 1695: "a Széna Utczától Kis mester utczára által menő Sikátor" [Élő 24.]; 1696: "Platea angustae [...] qui [...] ex [...] Platea Széna Uccza in Plateam vulgo Kis Mester uccza nominatam ducit" (’a Széna utcából a közönségesen Kismester utcának nevezett utcába vezető szűk utca’) [Kvtel 67.]; …” /A Kismester utca leírása folytatódik, Asztalos idézett Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban című verséből is, az utca eredetéről pedig ismertette Szabó T. Attila és Cholnoky Jenő véleményét.

2005. február 10.

Február 9-én a Kolozsvári Népfőiskolán dr. Pozsony Ferenc tartott előadást a farsang kialakulásáról és az Erdélyben meghonosodott szokásokról. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a román kultúrában nem létezik a farsang. A kollektivizálásig a fonóházaknak volt fontos szerepe a farsangolásban, ezek amolyan korabeli klubhelyiségek voltak. Legélőbb formájukban a székelyföldi falvak őrzik a farsangi szokáskör hagyományait, de nem kell félni az ünnep eltűnésétől, hiszen képes megújulni, átalakulni és ezáltal fennmaradni. /Farkas Imola: Farsang Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

2005. február 17.

Több mint húsz sírkövet döntöttek ki ismeretlen tettesek Kolozsváron a monostori katolikus egyházközség temetőjében. Kádár István esperes-plébános értesítette a rendőrséget is, a helyszínt megvizsgáló rendőrök nem tartják valószínűnek, hogy kézre kerülnének a tettesek. /Farkas Imola: Sírköveket rongáltak. A tettesek kiléte ismeretlen. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./

2005. február 19.

Mostoha sorsa van a tordatúri katolikus templomnak: a hívek száma megfogyatkozott, hosszú idő óta nem sikerült javítani az épületet. Kormányalapból 200 millió lejt utaltak ki a javítására, ezzel szemben csak a tetőszerkezet javítása 452 millió lejbe kerülne. Több pályázatot benyújtottak a hiányzó összegek pótlására, válasz még nem érkezett. A katolikus templom rendkívüli értéke a XIV. század elejéről származó Madonna, amelyet többen Erdély legrégibb Madonnájaként tartanak számon, 1999-től a gyulafehérvári székesegyház őrzi. /Farkas Imola: Tordatúr. Felújításra szorul a katolikus templom. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

2005. április 1.

Kolozsvár belvárosában húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan két fiatal fiú lépett ki az egyik belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az anyanyelve, hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak. A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, az mentette meg, hogy lófarokba fogott haja részben felfogta a vágószerszámot. Egyre gyakrabban ér szóbeli vagy tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert magyarok. A látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek nyilvánosságra ezek az esetek. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, az áldozat, de a nemzeti önérzetükben sértettek is panaszt tehetnek. Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a magyarellenes megnyilvánulások elenyészőek. „A múlt héten Nagyváradon, azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk” – mondta. Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészségre irányította az újságírót, mivelhogy valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó. Az ügyészségre viszont „nem érkezett” meg az ügy. /Farkas Imola, Balázs Bence: Magyarnak lenni veszélyes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./ „Paste fericit, bozgorule!” (Boldog húsvétot, te hontalan!) Ezzel a felkiáltással támadt rá néhány nappal ezelőtt két fiatalember Kolozsváron a magyar nemzetiségű T. Z.-re, majd egyikük fejen szúrta őt. A 27 éves férfi éppen zárni akarta a főleg magyar egyetemisták által látogatott Mikó utcai szórakozóhelyet, miközben kollégája megpróbált leinteni egy taxit. – Azért kötöttek belém, mert magyarul beszéltem munkatársammal – emlékezett vissza a történtekre az áldozat. A tettesek után szaladtak, a közelben felbukkant két rendőr. A rendőrök valamennyiüket megállították, azonban amikor az áldozat megpróbálta elmondani, mi is történt, a járőrök azt ajánlották, menjenek mielőbb a sürgősségre. Eközben a két suhanc hangoztatta: nem ők voltak a tettesek. Az áldozat társával együtt tovább próbálta ismertetni a történteket, az egyik rendőr azonban „Menjenek már innen!” felszólítással durván ellökte T. Z. kollégáját. A két férfi ekkor elindult a közelben levő Mikó utcai sürgősségi kórház irányába, távozásukkor látták, amint a rendőrök tovább beszélgetnek a tettesekkel. „Nem állítottak ki jegyzőkönyvet, nem is hallgattak végig. Nem tudjuk, mi történt utána” – idézte fel az esetet az áldozat. A kolozsvári sürgősségen súlyos vérveszteséget állapítottak meg T. Z.-nél, majd helyben bevarrták a sebét. Az orvos úgy vélte, nem követett el vétséget, amikor a seb bevarrása után nem értesítette a hatóságokat. Arra a kérdésre, hogy szerepel-e nyilvántartásukban az eset, Adrian Marian rendőrségi szóvivője elmondta, tudnak az esetről, de részletekkel nem szolgálhat, mivel az iratcsomót már továbbították a kolozsvári ügyészségre. Violeta Treistaru ügyészségi szóvivő szerint hozzájuk nem továbbították azt. Oana Teoc bírósági szóvivő közölte, hozzájuk sem érkezett vádemelési javaslat a rendőrségről. Másodszori megkeresésre Adrian Marian rendőrségi szóvivő előző nyilatkozatához képest homlokegyenest mást mondott: biztos, hogy történt valami, kérdezte. Végül írásban kérte az újságíró kérdését. Marcel Bontidean kolozsvári rendőrparancsnok nem tudott a történtekről. „Ha lenne ilyen esetünk, tudnék róla” – tette hozzá a rendőrfőkapitány. /Bálint B. Eszter: Véres húsvét a Mikó utcában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./

2005. április 25.

Április 23-án avatták fel a Misericordia – Irgalmasság Háza Egyesület által működtetett öregotthon második épületét Bágyonban. A hozzátartozók nélkül maradt idősekért történt holland–magyar kezdeményezés példaértékű. Sógor Gyula esperes holland szeretetszolgálatokkal együtt dolgozott az otthon építésén. Sógor Gyula halála után fiai, ifjabb Sógor Gyula, az otthon gondnoka és Sógor Géza, a Misericordia Egyesület elnöke folytatták a megkezdett munkát. Az első otthon 16 férőhelyes. A most avatott újabb épület „kulcsrakészen” várja lakóit: 25–30 férőhelyesre tervezték. /Farkas Imola: „Kis Európa” Bágyonban. Felavatták a Bágyoni Öregotthon második épületét. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 25./

2005. július 16.

Tizenharmadik éve már, hogy két hétre, a világ különböző tájairól érkezett képzőművészek összegyűlnek, hogy Európa egyetlen olyan művésztáborában alkossanak, amelynek központi témája a ló. A 2005-ös Incitato nemzetközi művésztelep a Pegazus-téma jegyében zajlik, a korábbi évek tematikái: ló és lovas, nő és ló, táltos, koronázás, satöbbi voltak. A nemzetközi művésztelep július 2-tól 17-ig tart, közel harminc hazai és külföldi képzőművész alkot a bálványosi műteremben. /Farkas Imola: 13. Incitato művésztelep Bálványosfürdőn. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

2005. augusztus 3.

Augusztus 2-án Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban megnyílt a tizedik éve megrendezett Kalotaszegi Alkotótáborban készült alkotások tárlata. – A kalotaszegi, szűkebben a zsoboki táj változatossága alkalmas arra, hogy művésztábornak adjon helyet – fogalmazott Banner Zoltán művészettörténész. A dokumentarista technikák alkalmazása ellenben több mint leltár: a nemzettudat erősítése mellett mintakönyvül szolgálhat majd az elkövetkező nemzedékek számára – értékelte a műkritikus. A tekintélyes gyűjtemény őrzője a zsoboki református gyülekezet, a Bánffyhunyadon felépítendő Kós Károly Kulturális Központ ad majd otthont a legsikerültebb műalkotásoknak. /Farkas Imola: Hagyományőrzés és modernség – 10 éves a zsoboki művésztábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

2005. augusztus 20.

Hat ország kisebbségi és regionális hagyományőrző néptáncegyüttese vesz részt az augusztus 18-tól 21-ig tartó VII. Szent István-napi Néptánctalálkozón Kolozsváron, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Szarkaláb Néptáncegyüttes szervezésében. A szomszédos országokból is érkeztek magyar néptánccsoportok. A hetedik alkalommal megrendezett néptáncfesztivált a háromszéki Gidófalváról érkezett fúvószenekar fellépése indította. Hat ország tizenkét hagyományőrző együttese lépett fel a nyitóelőadáson. /Farkas Imola: Családias Szent István-napi örömünnep. Jó hangulatú nyitórendezvény a fesztiválsátorban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 20./

2005. augusztus 27.

Hivatalosan is felavatták a bonchidai Bánffy-kastélyban működő központot, amely azon kevesek közé tartozik, ahol gyakorlatban is elsajátíthatják az építészek, restaurátorok a szakma csínját-bínját. Neves személyiségek ünnepeltek együtt a Transylvania Trusttal: Jonathan Scheele, az Európai Bizottság romániai delegációjának vezetője, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Virgil Nitulescu, a Művelődésügyi Minisztérium államtitkára, David Baxter, az Institute of Historic Building Conservation (IHBC) európai programjának igazgatója és John Yates, az IHBC elnöke. A Transylvania Trust csapatának köszönhetően a Bánffy-kastély esete az egyértelműen pozitív példák közé tartozik. Dr. Szabó Bálint, a Transylvania Trust elnöke nyitóbeszédében elmondta: Erdély gazdag építettöröksége számos kor, stílus, kultúra jegyeit hordozza – egyik legfontosabb épület a bonchidai Bánffy-kastély, amely a Transylvania Trust és partnerei erőfeszítéseinek köszönhetően lassanként visszanyerheti egykori fényét. Markó Béla miniszterelnök-helyettes kifejtette: Erdély mindig is Európa része volt, a kulturális sokszínűség e vidék sajátsága. Napjainkra feledésbe merültek az egykori mesterségek, technikák, amelyek nélkül az ország gazdag épített örökségét nem lehet eredeti állapotában helyreállítani. /Farkas Imola: Építettörökség-helyreállító szakképző központ Bonchidán. Magas rangú vendégek a Bánffy-kastélyban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 27./

2005. szeptember 12.

Szeptember 9-10-én Kolozsváron hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, a magyar civil szervezeteknek találkozóját. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt. – Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában. Szeptember 10-én tartották a MACISZE 2. közgyűlését, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. A kilenc szakmai szekcióülés mindegyike érintette a konferencia fő témáját. /Farkas Imola, Stanik Bence: Erősödő civil szféra. Módosítandó a támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

2005. szeptember 26.

Az Erdélyi Magyar Bábos Találkozónak sikerült hagyományt teremtenie, a kolozsvári közönség és a szakma egyaránt számít rá – fogalmazott szeptember 23-án a megnyitón Vincze László szervező, a Homo Ludens Alapítvány vezetője. Kolozsváron a rendezvényen részt vesz az erdélyi magyar bábtársulatok zöme, illetve a kolozsvári Puck bábszínház román tagozata is. Teltház előtt zajlott a nyolcvan éves Kemény Henrik bábjátékos produkciója, aki még apjától tanulta a bábozást. /Farkas Imola: A mesék igazságokat hordoznak. Véget ért a hetedik magyar bábos találkozó Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./ A hetedik bábostalálkozót már hitelre szervezte a Homo Ludens Alapítvány. A kolozsvári rendezvényt évről évre kevesebb pénzből kell megszervezni – mondta el Vincze László, a szervező Homo Ludens Alapítvány elnöke. Az elmúlt hét év alatt, amióta a találkozót szervezik, sem a résztvevő csoportok száma, sem a nézősereg érdeklődése nem csökkent; gyerekek és felnőttek szép számban vettek részt az előadásokon. /Lukács János: Szomorú-vidám játék. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./

2005. október 24.

A Reményik Sándor Alapítvány október 21-én immár hetedik alkalommal szervezte meg a költő emlékének szentelt ünnepséget. Vándorrendezvényként az ünnepséget megrendezték már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Pécsen stb., idén Szeged városa fogadta be, a Százszorszép Gyermekház bonyolította le az emléknapot. Az egész napot felölelő rendezvény szavalóversennyel indult, amelyen kolozsvári, székelyudvarhelyi és szegedi diákok vettek részt. Délután került sor a konferenciára, illetve az ünnepi műsorral egybekötött díjkiosztó gálára. A gálaműsor nyitányaként a zsoboki művésztábor alkotóinak munkáiból összeállított tárlatot mutatták be, a kiállítók közül Essig K. Klára, L. Bordy Margit, Tompos O. Ágota személyesen is jelen voltak. A megnyitón Kántor Lajos irodalomtörténész elmondta: hagyomány, hogy kiállítás kísérje a Reményik emlékünnepséget. A Szegedi Szimfonikus Zenekar kolozsvári származású zenészei, Kosztándi István és Zimán János hegedűművészek Bartók Béla két hegedűre írt műveiből szólaltattak meg a gálaműsor kezdetén és végén. Színvonalas irodalomtörténeti előadások hangzottak el az emlékünnepség gerincét képező konferencián: Vallasek Júlia, Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Dávid Gyula előadásai Reményik költészetének különböző vetületeit, lehetséges értelmezési módjait vetették fel. A verscsokor az első díjas Pál Emőke székelyudvarhelyi tanuló szavalatával zárult. Hagyományosan évente átnyújtják az alapítvány Reményik Sándor-díját, amelyet idén Ilia Mihály érdemelt ki. Pomogáts Béla laudációjában elmondta: Ilia Mihály nagyon sokat tett az erdélyi irodalomért, több síkon: irodalomtörténeti tanulmányaiban értékelte, a szegedi bölcsésztudományi egyetem egyik legnépszerűbb professzoraként számos nemzedéket vezetett közel a XX. századi magyar irodalomhoz. Ilia Mihály „a mai idők Kazinczyja”, a mai magyar irodalom jeles képviselőivel folytatott levelezésének anyaga felbecsülhetetlen irodalomtörténeti érték – fogalmazott Pomogáts Béla. /Farkas Imola: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. VII. Reményik Sándor emlékünnepség, ezúttal Szegeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

2005. november 12.

Négyéves átlagot tekintve Erdélybe ötször kevesebb pénz jutott, mint az ország másik négy történelmi régiójába – állapította meg Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter Zilahon, a szilágysági önkormányzati tisztségviselőkkel folytatott megbeszélésen. A miniszter hangsúlyozta, az elmúlt tíz hónapban nem sikerült mindent megvalósítani terveiből, mert a több hullámban érkezett árvizek utáni károk helyreállítása kimerítették a minisztérium pénzkeretét. Legfontosabbnak tartotta azt, hogy sikerült a kistelepülések számára is megteremteni az infrastrukturális fejlesztési lehetőségeket, hiszen a községek önerőből aligha tudnának megbirkózni az EU-s csatlakozás követelményeivel. Pályázatokkal országszerte mintegy 800 faluban bevezették az ivóvízhálózatot. Borbély László Kolozs megyei látogatása során Kalotaszentkirályt, Bánffyhunyadot és Ketesdet is felkereste. Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke, a kalotaszentkirályi iskola igazgatója ismertette a miniszterrel a szórványközpont bővítésének terveit. Az új bentlakásépület tervei már elkészültek, a szükséges pénz megszerzéséhez Borbély László támogatását ígérte. /Farkas Imola, Józsa László: Önkormányzati gondokkal ismerkedett a területrendezési miniszter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2005. november 28.

November 26-án tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron, idén ünnepelték az EMKE megalakulásának 120. évfordulóját. A résztvevők egyperces csenddel adóztak Zahoránszky Ibolya emlékének, akinek elhunytával a Máramaros vidéki magyar közösség egyik éltetőjét vesztette el. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta, az 1885-ös alakuláskor a megmaradás volt a cél, a három alappillér, amelyre építettek: az egyház és az iskola megerősítése, a gazdasági erő megtartása és a kultúra felkarolása. Azóta is erre a három tényezőre kell figyelnie az erdélyi magyarságnak. 1910-ben például 163 iskola, 77 óvoda élvezte az EMKE támogatását, 227 könyvtár, 154 daloskör működött az égisze alatt. 1949-ben az összes civil szervezetet megszüntették, az EMKE is erre a sorsra jutott, majd 1991-ben újraalakult. Kötő József államtitkár elnöki beszámolójában az EMKE történetét meghatározó építő tevékenységet emelte ki. A felújítások, építkezések sorából kiemelendő a Szabédi-ház, a pusztinai közművelődéi központ, a Györkös-ház, az országszerte épülő magyarházak, és nem utolsósorban a Barabás Miklós Céh kolozsvári székháza. Több mint 60 civil szervezet csatlakozott társszervezetként az EMKÉ-hez. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök bemutatta a marosvásárhelyi szervezet által az ünnepi alkalomra megjelentetett kiadványt. Szép Gyula alelnök elismerte: a minisztériumban való gyenge képviselet rányomja bélyegét a magyar közművelődési életre, hiszen a megyei igazgatóságok, múzeumok, könyvtárak stb. a minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ezért elenyésző a magyar alkalmazottak száma. A területi szervezetek képviselői megtartották beszámolóikat. Délután a Magyar Színházban folytatódott az ünnepség a Guttmann Mihály vezette Romániai Magyar Dalosszövetséggel együtt. Az EMKE idei díjátadóját kórusfellépések színesítették. Az EMKE-díjak nemcsak ünnepi gesztusok, hiszen olyan személyiségek kapják meg évről évre, akik a közművelődés prófétái, példájukat népszerűsíteni kell – fogalmazott Kötő József. Az idei díjazottak: Spectator-díj: a Filmtett szerkesztősége; Kacsó András-díj: Orza Calin; Bányai János-díj: Antal Árpád; Kun Kocsárd-díj: Varga Ferenc; Nagy István-díj: Tana Anna; Bánffy Miklós-díj: Kövesdy István; Kovács György-díj: Dobos Imre; Poór Lili-díj: Bicskei Zsuzsanna; Szentgyörgyi István-díj: Kováts László; Szolnay Sándor-díj (a Barabás Miklós Céhel közösen): Novák Ildikó, Szabó Márta és Németh Júlia; Monoki István-díj: Kiss Jenő; Balázs Ferenc-díj (a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal közösen): Balla Zoltán; gr. Mikó Imre-díj: László Attila; életműdíj Szilágyi Ferenc és Orth István. Farkas Imola: Továbbélés a cselekvés jegyében. /120 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

2005. december 8.

Nagyenyed pozitív példája az eredményes együttélésnek, a városban a román és magyar anyanyelvű lakosság között nincsenek jelentősebb nézeteltérések. Kováts Krisztián alpolgármester elmondta, hogy a 28 ezer lakosú városban a magyarság részaránya 16,5 százalék. A háború óta nem volt magyar polgármestere, sem alpolgármestere Nagyenyednek, egészen tavalyig. Sikerült elérni a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezését. Amikor valamilyen kultúrműsort szervez a város, megszokottá vált, hogy a magyar néptáncegyüttes is fellép, a március 15-én is sikerült komolyabb ünnepséget szervezni. Nemcsak az RMDSZ és a Bethlen Gábor Kollégium koszorúzott, hanem a Nagyenyedi Polgármesteri Hivatal, a Fehér Megyei Tanács képviselői is jelen voltak. – Mozgalmas kulturális élet zajlik a városban, havonta több kiállítás nyílik, az RMDSZ-székház nagytermében is gyakran rendeznek tárlatokat. /Farkas Imola: Kitartás és határozottság: biztos eredmények Nagyenyeden Beszélgetés Kováts Krisztián alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

2006. január 18.

A Kolozsváron felállítandó 1956-os emlékmű szobortervét tizenkét erdélyi képzőművész pályázatából választotta ki a bíráló bizottság, Szakáts Béla Temesváron élő szobrász munkáját ítélve a legsikerültebbnek. Az emlékművet az 1956-os forradalom félszázados évfordulóján tervezik felállítani. Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ 1962-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Főiskolán. Kihelyezéssel került Temesvárra, a képzőművészeti líceum tanárának. Itt dolgozott 30 évig, majd a rendszerváltás után újraalakult Temesváron a képzőművészeti főiskola, ahol tanszékvezető volt nyugdíjazásáig. Jelenleg is vannak órái az egyetemen. /Farkas Imola: „Személyes 56-os élményeimből építkeztem” Beszélgetés Szakáts Béla szobrászművésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

2006. január 23.

Kétnapos rendezvényre került sor a magyar kultúra napja tiszteletére, a THÉ színházkutató műhely és a kolozsvári Magyar Irodalomtudományi Tanszék irodalom szakos doktoranduszai szervezésében január 21–22-én. A Képzőművészeti és Formatervező Egyetem hallgatói állítottak ki tanáruk, Dobribán Emil társaságában. Kísérletező, különböző anyagokat, műfajokat próbálgató munkák voltak láthatók, festészet, szobrászat, textil, ruhatervezés egyaránt helyet kapott. A rendezvény másnap zenés-irodalmi-képzőművészeti összeállítással, illetve dr. Hubert Ildikó és dr. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténészek Pannoniai ének és Kölcsey himnusza című előadásával, valamint az Ördögtérgye együttes által előadott kalotaszegi és mezőségi táncokkal folytatódott. Egyed Emese tanszékvezető kiemelte, Kolozsváron a magyarság ritkán gyűl össze csoportosan valahol, ezt is meg lehetne honosítani. /Köllő Katalin, Farkas Imola: Magyar Kultúra Napja Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

2006. március 18.

A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vette át Szilágyi Ferenc operaénekes, a kolozsvári Magyar Opera örökös tagja március 17-én Cseh Áron főkonzultól, több évtizedes kiemelkedő színvonalú zenei munkássága elismeréséül. Mindig megtiszteltetés a magyar konzulátus számára, ha a Magyar Köztársaság elismerését nyújthatja át kiemelkedő tehetségű művészeknek, ez is hasonló ünnepi alkalom – fogalmazott Cseh Áron főkonzul. A Magyar Köztársaság elnökeként érdemes és eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozom Szilágyi Ferenc operaénekesnek – tolmácsolta Sólyom László államelnök március 15-én megfogalmazott üzenetét a főkonzul. Szakmai méltatást Szép Gyula, a kolozsvári Magyar Opera aligazgatója mondott. Kifejtette: Szilágyi Ferenc egyike az erdélyi opera-színpad legszínesebb egyéniségeinek, legendás hangi és művészi adottságokkal megáldott énekes. Szilágyi Ferenc elmondta: Istennek tartozik köszönettel azért, hogy felépült tüdőbetegségéből, hogy énekelhetett. /Farkas Imola: Magyar állami kitüntetés Szilágyi Ferencnek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2006. május 27.

A Csíki Játékszín vetítőterme, díszterme és nem utolsósorban fesztiválkocsmája – a hajnalokig zajló társasági élet színhelye – megfelelő környezetet teremt a III. Film.dok fesztiválnak. Több mint negyven dokumentumfilm áll versenyben. /Farkas Imola: III. Film.dok fesztivál. Nagyobb lendület, színvonalasabb kínálat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

2006. május 29.

Zsigmond Dezső rendező, Bálint Arthur operatőr alkotása, a Józsi nővér és a sárga bicikli című filmje kapta a III. Film.dok fesztivál kétszázezer forintos nagydíját. Az alkotópáros filmjei sikerrel szerepeltek a legtöbb megmérettetésen, a Csigavár nemzetközi versenyekben is díjakat nyert. A filmben szereplő Székely József Kommandón teljesít egészségügyi, asszisztensi szolgálatot. Itt a világtól elzárva különösen egymásra szorulnak az emberek. Józsi nővér „mentőautója”, jellegzetes sárga biciklije a falu legkülönbözőbb pontjain tűnik fel: a betegek háza, a rendelő, a sportpálya, a kocsma előtt. A Román Televízió ezereurós díját a Zátonyon című, Száva Enikő rendező és Bálint Arthúr operatőr alkotta film érdemelte ki, a Duna Televízió háromszázezer forintos díját a 12 voltam 56-ban című Edvy Boglárka és Silló Sándor rendező, illetve Halász Gábor operatőr filmje kapta. Az RMDSZ 10 millió lejes díját a Kinda Lázár és a Csíki Traktor kapta, Daczó Katalin és Berszán-Árus György, illetve Elekes György filmje. Csíkszereda önkormányzata Lakatos Róbert Moszny c. filmjét díjazta, a Megyei Kulturális Központ díját a Síró ponyva című alkotás, Vizi Mária és Szepesi Dávid filmje érdemelte. /Farkas Imola: Díjözön a III. Film.dok-on. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 29./

2006. augusztus 22.

Augusztus 20-án, Szent István-napján rendeztek második alkalommal falunapot Bálványosváralján. A községből elszármazottak is visszatérnek erre a napra. Leleplezték a világháborús hősök tiszteletére emelt emlékművet. Abrudean Gavril polgármester hivatalos megnyitó beszédét románul és magyarul is elmondta. Réti Ágnes tanítónő ismertette a település történetét – 1291-ben említi először írásos emlék a várat –, majd vázolta a Bálványosváralján 1821-ben, 185 éve született Bartalus István néprajztudós, MTA-tag életrajzát. /Farkas Imola: Az együttlét örömünnepe Bálványosváralján. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

2006. november 13.

Nyolc korszerűen felszerelt szoba várja a Dési Római Katolikus Szórványkollégium felújított épületében a 28 bentlakó magyar gyermeket a dési ferences kolostor jóvoltából. Péter Arthur, a kolostor házfőnöke elmondta: immár hat éve működik a dési szórványkollégium. Tavaly júliusban sikerült visszakapni a ferencesektől egykor elvett épületet. Az épület, mint annyi hozzá hasonló, lepusztulva jutott vissza egykori tulajdonosához. Több milliárd lejes befektetéssel, külföldi rendházak, a katolikus egyház anyagi hozzájárulásával, illetve magánadományokból sikerült ismét lakhatóvá tenni az épületet. A kollégiumban lakó magyar gyerekeket „verbuválni” kellett, meséli a házfőnök, hiszen gyakran a szerény anyagi körülmények között élő családok képtelenek előteremteni a taníttatáshoz szükséges összeget. A dési iskolában tanuló gyerekek teljes ellátást kapnak a ferences rendtől, nevelők vigyáznak rájuk, akik segítenek a tanulásban is. Tamás József püspök beszédében a megmaradás és az önazonosság megőrzése ünnepének nevezte a napot. Az ünnepséget a Regösök furulyáscsoport műsora zárta. /Farkas Imola: Munkálkodás a tudomány és jámborság jegyében. Új épületben a Dési Római Katolikus Szórványkollégium. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

2006. december 14.

Urák István /sz. Köpec, 1974. nov. 2,/ arachnológus, egyetemi adjunktus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Környezettudomány Tanszékének tanára a BBTE Biológia-Kémia Karán diplomázott 1988-ban, 2005-ben szerzett doktori diplomát a BBTE-n, szakdolgozatát arachnológiából írta. Számos szakmunkát közölt, közel 20 új pókfajt jelzett Románia faunáján. /Farkas Imola: Alaptalan a pókoktól való félelmünk. Beszélgetés Urák István arachnológussal. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

2006. december 23.

Karácsony Benő Napos oldal című regénye méltán lett népszerű. Most kiadták novellásgyűjteményét /Nyári délután a régi Fehérvárt – Összegyűjtött novellák, Kalota Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006/. A könyv tartalmazza Karácsony Benőnek a Gyulafehérvári Hírlapban közölt tárcanovelláit, amelyek most jelennek meg először. Az író élete tragikusan végződött, Auschwitzba hurcolták, ott halt meg. /Farkas Imola: Napos oldalunk. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

2007. március 8.

Másfél évtized – huszonkét interjú, egy tanulmány és számos dokumentum címmel jelentetett meg kötetet a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), melyet Kolozsváron mutattak be. A kötet felelős kiadója, a MIT elnöke, Sándor Krisztina. Kolozsváron dőltek el a romániai magyar fiatalok szervezeti életének fontos dolgai. A könyv a MIT életének legfontosabb mozzanatait is tartalmazza. /Farkas Imola: Másfél évtized ifjúsági tevékenysége interjúkban. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

2007. március 15.

Bonchidára, Válaszútra, majd Zsobokra utazott március 14-én Sólyom László magyar köztársasági elnök, este pedig a kolozsvári Magyar Operában tartott március 15-i ünnepség díszvendége volt. Az elnököt és feleségét felállva és tapssal fogadták a jelenlévők. Az operagála előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Sólyom László ünnepi beszédet mondtak. Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve mindketten a nemzet egységére hívták fel a figyelmet. Sólyom László magyar állami kitüntetéseket adott át jeles erdélyi közéleti személyiségeknek. A köztársasági elnök Nagyváradon vesz részt a március 15-i ünnepségeken, majd innen utazik tovább Budapestre. A bonchidai Bánffy-kastélyban Szabó Bálint, a Transylvania Trust Alapítvány elnöke, üdvözölte az elnököt és feleségét. Szabó Bálint felhívta Sólyom László figyelmét: szükséges közös stratégiák kidolgozása a magyar tudományosságért, az épített örökség védelméért. Sólyom László elmondta: csak gratulálni tud a Transylvania Trust Alapítvány munkájához. Vallomása szerint bármikor szívesen visszajönne Bonchidára, megcsodálni az egykor „Erdély Versailleseként” számon tartott Bánffy-kastélyt. Válaszúton a szórványkollégiumot látogatta meg Sólyom László, majd megtekintette Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtésű néprajzi múzeumát is, ezután Zsobokra utazott, ahol a gyermekotthont látogatta meg. A kolozsvári Magyar Operában Markó Béla mondott beszédet leszögezte: 1848 szabadságharca után a nemzetállam eszméje legyőzte a nemzeteket, most pedig a nemzeteknek kell legyőzniük a nemzetállamot. Az Európai Unióban „végre együtt lesz, együtt lehet magyar a magyarral” – mondta. Markó az egységet hangsúlyozta: „Csak egymásnak ne ugorjunk!” Sólyom László beszédében hangsúlyozva: Magyarország nem fordított hátat a környező országokban élő magyar közösségeknek, hozzáfűzve, hogy az egyesülő Európában rohamosan nő a kisebbségvédelem joga. Elismerést nyert az is, hogy az anyaországnak joga van más államok kisebbségét képező nemzetrésze identitásának és kultúrájának támogatására, mondta az elnök. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségek kulturális autonómiája magától érthető minimum, a kisebbségi jogok pedig ott, ahol minden feltétel és igény megvan rá, a területi autonómia lehetőségét is magába foglalja. Hozzáfűzte: korábbi hivatalos látogatásán már tolmácsolta, hogy ez a magyar kormány álláspontja is. Sólyom László kijelentette: csak érzelmi alapú politizálással nem jutunk előre, az új viszonyoknak megfelelő, az anyaországot és a többi nemzetrész jövőjét egységben látó nemzetstratégia kialakítása nem halogatható tovább. Sólyom László végül köszönetet mondott felesége és munkatársai nevében azért a szeretetteljes fogadtatásért, amelyben az erdélyiek részesítették. Ezek után a magyar államfő átadta a magyar állami kitüntetéseket, majd operagálával zárult az est. /Farkas Imola, Köllő Katalin: Európában a magyar nemzet megint egységes lehet. Sólyom László bármikor szívesen visszatér Erdélybe. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./ Díjazottak: Auch Sándor, a marosvásárhelyi izraelita hitközség elnöke – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Boér Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Cs. Erdős Tibor képzőművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Gálfalvi György író – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Horváth Andor író – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere – Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje; Marius Tabacu, a Videopontes Stúdió vezetője – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Márkos Albert hegedűművész – Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje; Öllerer Ágnes zenetanár – Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt; Szilágyi Júlia író – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. /Díjazottak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-76




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998