udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 107 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-107
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fazakas Csaba

2008. február 11.

Az önkormányzati választások előkészítése volt a fő napirendi pontja az RMDSZ Temes megyei szervezete február 9-én tartott választmányi ülésének Temesváron, a Kós Károly Közösségi Központban. A Területi Képviselők Tanácsa és a Civil Tanács 29 tagja vett részt a tanácskozáson. Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ-szervezet elnöke ez alkalommal átadta az Ezüstfenyő díjat Fazakas Csaba lugosi református esperesnek, aki objektív okokból nem vehetett részt a marosvásárhelyi díjkiosztáson. /Pataki Zoltán: Tőkés László híveire is számít a Temes Megyei RMDSZ. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./

2008. március 13.

Egy héten belül felállítják a rangsort a Temes megyei RMDSZ temesvári és megyei tanácsos-jelöltjei között. A temesvári városi tanácsosi listán öten pályáznának: Bárányi Ferenc volt parlamenti képviselő, ex-egészségügyi miniszter, Dukász Péter színművész, aki az 1990-es években volt már képviselőtestületi tag, Köles János, a megyei RMDSZ volt gazdasági alelnöke, Kiss András ornitológus, muzeológus és Szabó Ferenc tanító, a Bokréta hagyományőrző csoport vezetője. A megyei tanácsosi listán szintén öten pályáznak, Köles János ide is beadta a jelentkezését. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnököt az alapszabályzat értelmében megilleti a listavezetői hely. A többiek: Fazakas Csaba, a Temesvári Református Egyházmegye esperese, Kaba Gábor zsombolyai polgármester és Szász Enikő, a Csiky Gergely színház ex-igazgatója, volt megyei tanácsos. /Pataky Lehel Zsolt: Helyezkedés Temes RMDSZ-es jelöltlistáján. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

2008. március 15.

Ki mennyire elégedett az iskolai vallásoktatással, erre keresték a választ a riportban. Arad megyében különösebb gondok, panaszok nincsenek a vallásoktatásra, legalábbis hozzánk nem érkeztek el – mondta Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Szerinte nem fogadható el, hogy a vallásoktatás tantárgyszerűen folyik. A megye magyar nyelven (is) oktató iskoláiban a diákok általában református, katolikus vagy evangélikus vallási nevelésben részesülnek, attól függően, hogy az illető településen milyen felekezet erősebb, melyiknek van több híve. Az aradi magyar baptisták még nem próbálkoztak hitoktatással az iskolákban. A szórványban más a helyzet. Erre jellemzőbb példa Borossebes, ahol évtizedekkel ezelőtt sokkal erősebb, nagyobb létszámú katolikus és református közösség élt, mára viszont szinte teljesen elfogytak a hívek. A borossebesi magyar gyerekek ma már kénytelenek román iskolába járni, így a vallásoktatás kérdése is megpecsételődött. Sajgó Katalin egy ideig még az iskolában tartotta egy szűk csoportnak a vallásórákat, ma viszont már saját otthonában gyűlnek össze a megmaradt katolikus vallású diákok. A reformátusoknál rosszabb a helyzet. Balla Sándor lelkész elmondta, felkereste a három református gyermek szüleit, hogy az iskolában, vagy nála, a parókián szívesen oktatná őket, de a szülők elzárkóztak, mondván, hogy nem engedik egyedül el csemetéiket. Inkább ortodox vallásórára járnak. Temes megyében kiemelten vallásos nevelést biztosít a Gerhardinum Római Katolikus Líceum, a megye valamennyi iskolájában folyik hitoktatás. Valamennyi felekezethez tartozó gyereknek van rá lehetősége, hogy az iskolában vagy a templomban, anyanyelvén vallásos nevelésben részesüljön. Temes megyében a katolikus hitoktatás hét nyelven folyik: magyarul, németül, románul, horvátul, bolgárul, szlovákul és csehül is. Fazakas Csaba református esperes elmondta: megyeszerte minden református felekezethez tartozó gyereknek biztosítják a lehetőséget, hogy anyanyelvén részesüljön vallásos nevelésben. A vallásoktatás kérdése Fehér megyében a magyar nyelvű iskolákban, nem szült vitákat. Magyarlapádon iskolában a gyerekek egytől egyig reformátusok. Hunyad megyében akad néhány olyan gond, ami sokakat érint, de kevesen beszélnek róla nyíltan. A szórványközösségekben a szülők nyíltan nem vállalják, hogy ellenszegüljenek az iskolai vallásoktatásnak. Jelenleg a többségi, ortodox vallású diákok mellett saját vallásoktatókkal rendelkeznek a római katolikus, református, baptista és pünkösdi vallású gyermekek. A vallásoktatónak számtalan kritériumnak kell megfelelnie. Rendelkeznie kell megfelelő iskolai (teológiai vagy vallástanári) végzettséggel. A szórványvidéken kevés a magyar gyermek, a legtöbb tagozatos iskolában a vallástanórákat nem lehet kellőképpen megfizetni. Ezért kevés a szakképzett vallástanár is, szakképzetlen személy végzi az oktatást, vagy az ezerféle gyülekezeti gonddal leterhelt lelkipásztor. /Irházi János, Pataki Zoltán, Szakács Bálint, Gáspár-Barra Réka: Vallásoktatás az iskolában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 15./

2008. március 31.

Létszámhiány miatt nem volt döntőképes a Temes megyei RMDSZ március 29-i választmányi ülése, de a részvevők egy áthidaló megoldást találtak. A szavazásra bocsátott kérdésekben utólagosan a hiányzók véleményét is kikérik, így a hozott határozatok még nem véglegesek. A jelenlévők végül nagy többséggel elfogadták a közös lista állítását, és megszavazták, hogy az RMDSZ Halász Ferenc személyében jelöltet indít a megyei tanácselnöki tisztségre, viszont polgármesterjelöltje nem lesz Temesváron. Jóváhagyták a megyei, valamint a temesvári tanácsos-jelöltek rangsorát: Halász Ferenc, Fazakas Csaba, Szász Enikő, Kaba Gábor, Köles János (megyei lista), illetve Szabó Ferenc, Bárányi Ferenc, Kiss András, Schwarz Dukász Péter, Köles János. /Pataky Lehel Zsolt: „Elhúzódó” választmányi ülés. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

2008. április 7.

A költő-lelkipásztor születésének 120. évfordulója emlékére idén ötödször szervezték meg a Szombati Szabó István Nemzetközi Szavalóversenyt Lugoson, április 5-én. Fazakas Csaba református esperes, az esemény főszervezője elmondta: a kötelező Szombati Szabó költemény mellett, a történelmi magyar egyházak által meghirdetett, 2008 a Biblia Éve tiszteletére a versenyzőkkel egy-egy zsoltárt is elmondattak. A száz esztendeje született Wass Albertről sem feledkeztek meg, a nagyváradi Kiss Stúdió művészei, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos Kinyílt a tavasz mint egy imádság című összeállításának bemutatásával az ő emléke előtt is fejet hajtottak. /Pataki Zoltán: V. Szombati Szabó István Nemzetközi Szavalóverseny. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 7./

2008. augusztus 23.

A temesvári Szórvány Alapítvány idén kilencedik alkalommal szervezte meg hagyományos Szent István napi rendezvényét Buziásfürdőn. Az augusztus 22-én megtartott szakmai tanácskozás központi témája ezúttal a helyi történelmi-művészeti értékek védelme volt. Dr. Bodó Barna alapítványi elnök a temesvári, lugosi, dettai, buziási és nagycsanádi, honismerettel is foglalkozó civil szervezet mintegy 20 képviselőjét hívta meg a találkozóra, amelynek bevezető előadása során arra hívta fel a figyelmet: a feladat nemcsak helyi magyar értékeink megtartása, hanem a köztudatba való bevitele, népszerűsítése is. Virginás-Tar Judit és Erdei Ildikó bemutatták Temes megye kulturális térképét, valamint a megye történelmét és földrajzát magyar nyelven bemutató kiadványt, amelyek egy Phare projekt keretén belül jelentek meg és oktatási segédeszközként használják őket. Vicze Károly helytörténész a Bánság magyar emlékhelyei című készülő kötetét ismertette. A tanácskozás résztvevői ezután elzarándokoltak Trefort Ágoston XIX. századi magyar kultuszminiszter buziási szobrához, ahol Fazakas Csaba református esperes mondott beszédet Szent-István napja alkalmából. A szakmai tanácskozás a bánsági emlékhelyek gondozására kidolgozott program bemutatásával folytatódott. /Pataki Zoltán: Buziásfürdő. Szent István-napi tanácskozás és koszorúzás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

2009. március 3.

A februárban megtartott Temes Megyei Civil Fórum döntései alapján a magyar civil szervezetek küldöttei március 2-án a temesvári Bartók Béla Líceumban megalakították a Civil Tanácsot. A mintegy 40 civil szervezet felölelő testület bizalmat szavazott Erdei Ildikó CT-elnöknek és Fazakas Csaba alelnöknek, a tanács másik alelnökévé Ilonczai Zsoltot választották. Vita tárgya volt, hogy szakbizottságok vagy műhelyek, esetleg kerekasztalok működjenek-e a tanácson belül. Az oktatási szakbizottságot Virginás Tar Judit, az egyházi szakbizottságot Pataki Adél, a közösségépítéssel foglalkozó szakbizottságot Vetési Zoltán vezeti a következő időszakban. A Civil Tanács prioritásai között van az anyanyelvi oktatás támogatása és a hagyományőrző csoportok közötti feszültségek megszűntetése. A civil szervezetek együttműködését elősegíti a www.temes.ro honlap. A Civil Tanács ügyintézését a következő Civil Fórumig a Szórvány Alapítvány vállalta, mert a CT-nek nincs önálló jogi személyisége. /Pataki Zoltán: Szerveződő magyarok. Újjáalakult a Temes Megyei Civil Tanács. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./

2009. március 31.

A temesvári Kós Károly Közösségi Központban ülésezett március 28-án az RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa. Kaba Gábor zsombolyai polgármestert választották TKT-elnöknek, alelnökök Fazakas Csaba református esperes és Sütő Udvari Magda fogorvos. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök javaslatára, az új alapszabályzat adta lehetőséget kihasználva, a testület a kongresszusi küldötteket is megválasztotta. /Pataki Zoltán: Temes. Tisztújítások az RMDSZ-ben= Nyugati Jelen (Arad), márc. 31./

2009. július 27.

Július 26-án Temesváron a Mária téri református templomban tartott istentisztelet keretén belül Tőkés László püspök és Füzes Oszkár romániai magyar nagykövet jelenlétében Seres Géza aradi esperes beiktatta Fazakas Csabát a Temesvár-Belváros Református Egyházközség esperes-lelkészét. Tőkés László elmondta, a világ hajlik arra a gondolatra, mely szerint az egyház ne szóljon bele a társadalom menetébe, mert „1789, a francia forradalom óta az egyház és a világ viszonya egyre problematikusabbá vált”. Az EP-képviselő emlékezetett arra, hogy 20 évvel ezelőtt a Temesvárról, a belvárosi református templom elől indult a romániai forradalom, ugyanakkor többször utalt az egyházi emberek különböző szerepvállalásaira. Seres Géza szimbolikusan átadta társának a bibliát, a templom kulcsát és pecsétjét, majd dr. Kovács Béla, az egyházkerület főgondnoka összegezte az eseményeket: a presbitérium Fazakas Csabát, lugosi esperest választotta lelkipásztornak. /László Árpád: Temesvár. Beiktatás a Mária téri templomban. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./

2009. október 6.

Október 5-én Temesváron Klapka György 48-as honvédtábornok szülőházánál Klapka Györgyre és az aradi vértanúkra emlékeztek. Az RMDSZ Temes megyei szervezetének rendezvényén Fazakas Csaba református esperes idézte fel a temesvári születésű hős tábornok életútjának fontosabb mozzanatait. Klapka György Komárom hős védőjeként vonult be a magyar történelembe és minden magyar ember büszke haditetteire. A Magyar Házban ezután került sor a Hősök gyermekszemmel című gyermekrajz-album bemutatójára. /Pataki Zoltán: Főhajtás a Klapka-emléktáblánál. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 6./

2010. március 26.

Magyar civil szervezetek seregszemléje – „Az anyanyelvhez való jog nem számszerűség kérdése
Temesváron a belvárosi református gyülekezet Újvárossy Ernő termében szerdán este tartották meg a Civil Fórumot, amelynek fő célja a tagszervezetek részletes bemutatkozása volt.
A résztvevő 25 szervezet képviselőit Erdei Ildikó, a Temes megyei magyar nemkormányzati szervezeteket tömörítő Civil Tanács elnöke és a házigazda Fazakas Csaba esperes, a CT alelnöke köszöntötték. Az eseményt a megye egyik legrégibb magyar egyesülete, az 1971-ben alakult és azóta folyamatosan működő Bartók Béla Kórus fellépése vezette be.
A 25 magyar civil szervezet látványos, vetített prezentációkkal fűszerezett előadásainak célja, a bemutatkozás mellett a részt vevő szervezetek közötti kommunikáció javítása, a kölcsönös ismerkedés és az együttműködési lehetőségek jobb kiaknázása volt. A szervezetek elhozták az eseményre a tevékenységüket és elérhetőségeiket bemutató szórólapokat is, amelyek a szünetben cseréltek gazdát. A civil seregszemlén bemutatta tevékenységét és partnerséget ajánlott fel két költségvetési forrásokból fenntartott intézmény: a Bartók Béla Elméleti Líceum és a Csiky Gergely Állami Magyar Színház. A bemutató megszervezésében oroszlánrészt vállalt Ilonczai Zsolt informatikus, a TEMISZ képviselője bejelentette: a Temes megyei magyar civil szervezeteket bemutató közös kiadvány megjelentetését készíti elő, pályázati forrásokból. A kiadványt a június 19.-ére tervezett Civil Nap keretében szeretnék bemutatni, amely lehetőség lesz arra, hogy a magyar civil szervezetek a magyar közösség tagjainak is bemutatkozhassanak.
A résztvevő szervezetek egyhangúlag elfogadták a Civil Tanács állásfoglalását, amelyben tiltakoznak a gazdasági világválság következményeinek az oktatási, egészségügyi és kulturális intézmények érintő megszorításokkal való „kezelése”, a vidéki iskolák és ezen belül a kisebbségi iskolák összevonása, illetve bezárása ellen. „Minden kisebbséghez tartozó, adófizető román állampolgár nevében kijelentjük, az anyanyelvhez való jog nem számszerűség kérdése. Az anyanyelv elsajátításának feltétele az anyanyelvű oktatás léte és működése, óvodától egyetemig. Az Európai Unió a kisebbségek Európája, a nyelvi és kulturális sokszínűség tárháza, nem olvasztótégely. Ezért úgy érezzük, a szűken értelmezett – vélt vagy valós – gazdaságossági megfontolásból született megszorító intézkedés ellenkezik az európai szellemmel” – áll a Temes megyei magyar civil szervezetek által elfogadott állásfoglalásban.
Pataki Zoltán. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

2010. szeptember 14.

„Hazajöttetek a magyar oktatás temesvári fellegvárába!”
Mintegy ötszáz magyar iskolás gyermek – virágcsokrokat szorongató kisiskolások, nyüzsgő gimnazisták és magabiztos, felnőttes viselkedésű középiskolások –, valamint szülők és pedagógusok gyülekeztek ma reggel az ünnepélyes tanévnyitó alkalmából, a város immár egyetlen I–XII. osztályos magyar iskolájának udvarán.
„A 2010–11-es tanév lényeges változást hoz a teljes temesvári iskolaközösségünk életében – mondta tanévnyitó beszéde során Virginás Tar Judith iskolaigazgató –, a pénzügyi megszorítások következtében az 1-es és a 26-os általános iskola diákjai és pedagógusai ettől a tanévtől a Bartók Béla Líceumba járnak. Változást hoz az új tanév, mert újra 2-2 párhuzamos osztályban tanulnak az elemista és gimnáziumi diákok, újabb értékes, tapasztalt és elkötelezett pedagógusokkal gazdagodik a tanári kar, de változott az iskolai környezet is, megújult az udvar, a sportpálya, az ebédlő, több terembe új bútor került”. Az 1-es és a 26-os iskolából a Bartók Béla Líceumba költöztetett magyar osztályok és pedagógusok nevében Pál Krisztina tanítónő és Albert Etelka matematikatanár szóltak az egybegyűltekhez, búcsúzva a 200 éves hagyománnyal rendelkező gyárvárosi iskolától és a 40 éve létrehozott Váraljai lakótelepi iskolától, amelyeknek kapuja a magyar nyelvű oktatás számára, úgy tűnik, végleg bezárult.
„Rendkívüli ez a tanévnyitó, amelyre a gazdasági válság rányomja a bélyegét, új tanügyi törvényt várunk és új finanszírozási rendszer lépett életbe – mondta évnyitó beszédében Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő –, de számunkra főleg attól rendhagyó ez a tanévkezdet, hogy szeptember 13-tól a magyar oktatás a Bartók Béla Líceum falai közé szorult. 1990 után új óvodai csoportokat hoztunk létre, abban gondolkodtunk, hogyan lehetne a 25-ös iskolát 8 osztályosra felfejleszteni, a megyében bővítettük a iskolahálózatot, a Bartók Líceumot valóságos iskolaközponttá alakítottuk ki. Ebben az időszakban anyagiakban egyértelműen gyarapodtunk, a pedagógusok döntő többsége Temesváron és vidéken is szakképzett tanár. Ma itt állunk mindnyájan ezen az udvaron, gyermekek, pedagógusok és felnőttek, akik ragaszkodunk a magyar nyelvű oktatáshoz. Kezdjük az évet optimistán. Egyesek régi osztályban a régi tanárokkal fognak találkozni, az 1-es és a 26-os iskolából jött diákok és pedagógusok új helyszínnel ismerkednek. Tudom, hogy fáj a lelkük azért az iskoláért, amit otthagytak, nosztalgiáznak, a szülők szívében keserűség van, düh, fogcsikorgatás, mert ott kellett hagyni ezeket az intézményeket. Mindenkinek csak azt tudom mondani, aki átjött az 1-esből és a 26-osból – szép számmal jöttek, és ezt köszönjük nekik –, hogy hazajöttetek a Bartók Béla Líceumba, a magyar oktatás temesvári fellegvárába!”
Név szerint köszöntötték az első osztályosokat Milos Edit és Tamási Emese, illetve Szabó Ferenc tanítók: a lépésről lépésre (step by step) első osztályba 18, a Vuk rókás kitűzőt viselő, „hagyományos” első osztályba 21 gyereket írattak be a szülők. A történelmi egyházak nevében Nt. Fazakas Csaba református esperes és dr. Davor Lucacela józsefvárosi káplán áldotta meg az egybegyűlteket. Tanévköszöntő verseket szavaltak Györfi Krisztina, Szabó Abigél és Franka Noémi, a Ha én rózsa volnék című Bródy János szerzeményt Szabó Dóra énekelte el.
Tíz órától elkezdődött az oktatás a Bartók Béla Líceumban, az iskolával és az iskolás könyvekkel, tanszerekkel ismerkedő első osztályosokat a szülők is elkísérték az osztályokba.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

2010. október 23.

Csűry István püspököt újraválasztották
Csűry István nagyvárad-őssi parókus lelkészt kérték fel tegnap a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöki tisztségének ellátására, azaz a korábbi helyettes püspöki és egyéves időtartamú missziója után egy teljes, hatéves mandátummal bízták meg. A választó közgyűlés viszont új főgondnok vezetése mellett döntött, így a szatmárnémeti Varga Attila váltja az érmihályfalvi Kovács Zoltánt.
A partiumi–bánsági reformátusok egyházkerületének választó közgyűlését a nagyváradi püspöki palota dísztermében tartották meg. Összesen 84-en rendelkeztek választói jogosultsággal, közülük csak egyvalaki nem jelent meg, azaz határozatképesek voltak.
A temesvári Fazakas Csabának egyházmegye esperesének – aki az Esperesek Kollégiumának is az elnöke – az igehirdetésével hangolódtak rá a történelmi jelentőségűnek mondott választásra. A bibliaolvasó-kalauz aznapi passzusa (Jel 19, 1–10) nagyon is találónak bizonyult, hiszen – amint az igehirdető rámutatott – a szavazóknak „olyan vezetőket és kísérőket kell a tisztségekre választaniuk, akik a nyájat a bárány menyegzője felé vezető úton tartják”.
A közös imádkozás után leköszönt az eddigi elnökség, s megválasztották a héttagú szavazatszámláló bizottságot, ennek elnökévé pedig Pásztori Kupán Istvánt, a Kolozsvári Protestáns Intézet oktatóját kérték fel. A választás két menetben zajlott le, előbb a püspöki és a főgondnoki tisztségről, majd a többi egyházkerületi lelkészi és világi funkcióról döntöttek. Még az első menet előtt kisebb tanácstalanság alakult ki, amiért az egyházkerületi választási bizottság listáján egy keresztnév rosszul szerepelt, továbbá kiderült, hogy a lelkészi aljegyzői tisztségre az egyik jelölt nem vállalta el a jelöltséget. A testület vezetője, Szűcs András Ottó – hosszabb diskurzus után – a közgyűlés tagjainak szíves elnézést kérte a fáradságból fakadó hibáért. Amúgy az is felmerült, hogy esetleg halasszák el a döntést, ám végül úgy határoztak, hogy a második menetre új, hibátlan listákat készítenek el.
A Királyhágó-mellék püspöki tisztségére jelöltekre két érvénytelen szavazat érkezett, 21 voksot kapott Csernák Béla bihari parókus lelkész, 60-at pedig az eddigi püspök, azaz Csűry István. A főgondnoki feladatok ellátásával megbízott személy megválasztásakor egyvalaki érvénytelenül voksolt, 57-en a szatmári parlamenti képviselőt, Varga Attilát támogatták, míg a korábbi egyházkerületi világi elöljárót, Érmihályfalva polgármesterét, Kovács Zoltánt 25-en pártfogolták szavazatukkal.
Az eredmények ellen 15 napon beül lehet óvást benyújtani, a választási bizottságnak 10 napon belül kell ezek jogosultságáról határoznia, majd az egyházkerület új, alakuló közgyűlésre várhatóan december elején kerül sor.
Megfigyelők úgy értékelik, hogy a két elöljáró személyének ily módon történt megválasztásával létrejött egyfajta összeborulás a folytonosságot óhajtó egyház és a nagyobb befolyást követelő politikum között, hiszen Csűry püspököt Tőkés László hívének, míg Varga főgondnokot az RMDSZ emberének tartják.
Megyeri Tamás Róbert, Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. december 5.

A szórványosodás folyamatát lassítani kötelességünk
Temesváron a november 26–28. között megtartott Civil Napok átfogó programmal várta mindazokat, akik ezt a hétvégét magyar közösségben kívánták eltölteni. A több helyszínen zajló rendezvény számos ötletes elfoglaltságot kínált kicsiknek és nagyoknak: az adventi játszóház az óvodás és elemi iskolás gyermekek birodalma volt, a fiatalok és felnőttek az ünnepvárás hangulatában „kézügyeskedtek”, a helyi civilszervezetek munkatársai, valamint az itt lévő különböző egyházfelekezetek képviselői előadásokon és kiállításon vehettek részt, szombaton este az Eszterlánc Kulturális Egyesület bált szervezett, vasárnap pedig a bánsági hagyományőrző énekkarok és néptáncegyüttesek léptek színpadra.
A Temesvári Civil Napok keretében november 27-én, szombaton délelőtt a temesvár-belvárosi református templomban Magyar identitás őrzői a végvárakban – egyházak és civilszervezetek témakörben konferenciát tartottak, amelyen részt vett az erdélyi és délvidéki római és görög katolikus, református, evangélikus és unitárius egyház több lelkipásztora, a bánsági civil szervezetek számos képviselője. A tanácskozáson meghívott előadóként jelen volt Szászfalvi László, a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára, Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Szász János, a gyulafehérvári főegyházmegye gazdasági igazgatója, Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, dr. Bodó Barna egyetemi docens, a Szórvány Alapítvány elnöke, Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul.
A konferenciát Fazakas Csaba temesvári református esperes nyitotta meg, majd átadta a szót Szászfalvi László államtitkárnak, aki a magyar kormány által kidolgozott szórványstratégiát és -programokat ismertette. Mint azt az államtitkár többször is hangsúlyozta, a stratégia egyelőre javaslat, végleges formáját a szórványban tevékenykedő szervezetek képviselőivel közös megbeszélések során nyeri majd el. Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár egyrészt arra hívta fel a figyelmet, hogy a szétszórtan élő magyar közösségek megmentéséért azonnali cselekvésre, akciótervre van szükség, ugyanakkor olyan programokat kell életbe léptetni, amelyek folyamatosan működnek. Ezek kidolgozásában az első számú partner az egyház, mivel a valláshoz, a felekezethez való kötődés több generáción keresztül megmarad.
A magyarországi előadók értekezését több hozzászólás követte. Csűry István református püspök saját eddigi tapasztalataira építve a test–lélek–szellem egységének tükrében a szociális szervezet–egyház–civilszervezet együttműködést hangsúlyozta. Szász János gyulafehérvári kanonok kiemelte: a szórványosodás folyamatát megállítani nem tudjuk, de lassítani kötelességünk. „A szükség közelről látszik, ezért fontos, hogy együtt gondolkozzunk és tervezzünk a jövő támogatási rendszerekről és prioritásokról” – mondta.
Dr. Bodó Barna egyetemi tanár szerint a Bánságban eddig három nemzetpolitika érvényesült: a személyi, amilyen például a német nemzetpolitika, amely kimentette nemzettársait e vidékről; a román, amely területi elvű; és a magyar, amely közösségi elvű.
Az evangélikus-lutheránus egyház képviseletében Kovács Zsombor temesvári lelkipásztor, az erdélyi unitárius egyház küldötteként Szabó László lelkész, a mintegy tizenötezer hívőt tömörítő magyar görög katolikus közösségek nevében pedig Pallai Béla parókus szólalt fel. Szilágyi Mátyás főkonzul a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének módját taglalta. A konferenciát fórum zárta, amelyen a résztvevők kérdései, véleménye, kiegészítései hangzottak el. Darvas-Kozma József csíki esperes például kiemelte: fontos, hogy a szórványban ne csak a civilszervezetek, hanem a különböző vallásfelekezetek is keressék egymással a kapcsolatot, a közös programok, projektek megvalósításának lehetőségét.
A Civil Napok megnyitóját követően Szászfalvi László államtitkár a temesvári püspökség vendége volt, ahol Roos Márton főpásztorral találkozott. Kérdésünkre az államtitkár elmondta: „Az ötezer lélekszám alatti közösségek esetében a magyar anyanyelvű lelkipásztorok számára a jövő évtől anyagi támogatást szeretnénk biztosítani. A közeljövőben az egyházi szórványprogram keretében tervezzük a közösségek lelki és szellemi támogatását is, például ifjúsági táborok vagy egyéb programok szervezésével.”
A vendéglátó lelkipásztor, Fazakas Csaba református esperes a jövő évre újabb találkozó megtartását kezdeményezte az egyházi és a civilszervezetek képviselői számára.
Sipos Enikő, Vasárnap (Kolozsvár)

2010. december 6.

Szolgálati hűségre esküdtek fel
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület őszi rendes közgyűlését szombaton délelőtt tartották meg a nagyváradi református püspöki palotában. Tekintettel arra, hogy az idei nyári-őszi tisztújítások menetrendje szintén a fenti dátumot jelölte meg a választások után megalakuló közgyűlés időpontjául, a közgyűlés délután a nagyvárad-újvárosi templomban folytatódott, ahol beiktatták és feleskették a megválasztott tisztségviselőket. Erre csak azért került sor most, mert meg kellett várni az óvások lejártának határidejét, hogy jogerőssé váljon az egyházközségi és egyházmegyei választások betetőzéseként megtartott egyházkerületi tisztújításkor megszületett eredmény. Mint köztudott, korábbi egyéves mandátumának letöltése után újraválasztotta az új közgyűlés Csűry Istvánt püspöknek, az első őrálló mandátuma immár hat évre szól, akárcsak a többi egyházi és világi tisztségviselőé.
„Lelkünkben az új kezdettel együtt az új reménység él, tudván azt, hogy sem nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené minden dicsőség” – ezzel a hívó szóval ült össze szombaton tehát az új közgyűlés, amelynek tanácskozását Dénes István generális direktor, élesdi lelkipásztor igehirdetése nyitotta meg Péter apostolnak közönséges első levelét idézve az újszövetségből: „A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok. Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti szeretetre; mert a szeretet sok vétket elfedez. Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül. Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, a melyet Isten ád: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen. Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt.” (7-14) A prédikációt követően Varga Attila főgondnok megnyitotta a közgyűlés, amelynek ékes rendjén a püspök bejelentései, az igazgatótanács megválasztása, egyházkerületi (missziói, katekétikai, ifjúsági, tanügyi, kiadói, egyházzenei, műemlékügyi, jogi, gazdasági, külügyi, közigazgatási és gazdasági ellenőrző, nyugdíjpénztári) és zsinati (kánonjogi, missziói, nevelésügyi, liturgiai, teológiai, zenei, fegyelmi) szakbizottságok megválasztása, az Egyházkerületi Választási Bizottság jelentése, a tisztújítások lezárása, egy új EVB megválasztása a 2010-2016 közötti ciklusra és az új választási szabályzat elkészíttetése, a bizottság kinevezése, majd egy nyilatkozat elfogadása a magyar állampolgárság és a református kórház ügyében, végül pedig a KREK 2011. évi költségvetésének előterjesztése és elfogadása következett. Mivel a megválasztott főjegyzőnek egyesek szerint nem volt meg az ezen tisztség betöltéséhez előírt szolgálati ideje, mások szerint ez értelmezés kérdése, Forró László hegyközkovácsi lelkész egyelőre mint megbízott tölti be a püspökhelyettesi tisztséget, amíg nem tisztázódik kánonjogi alapon a helyzete.
A kéttornyú templomban kevéssel négy óra után kezdődött a közgyűlés ünnepi része.
Előbb Csűry István püspök hirdetett igét, mégpedig a Zsidókhoz írt levél I. fejezetének 13-14. verseit: „Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felől, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem? Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?” Ezekből bontotta ki lényegre törően, ám mégis átfogóan a lelkészi hivatás és a világi szolgálat közötti különbségeket és hasonlóságokat, az együvé tartozás és a keresztyéni elhivatottság mentén. A magyar reformátusoknak naponta szembesülniük kell az alázat, a szolgálat, az alkalmasság, a felelősség, a kötelességtudat, az önértékelés és más hasonló kritériumokkal és elvárásokkal, s ezeknek úgy kell megfelelniük, hogy mindig Isten- és Krisztus-követőkként bizonyítsanak.
Az igehirdetés után illusztris vendégek kaptak szót a köszöntések és üdvözletek rendjén, úgymint Bölcskei Gusztáv debreceni püspök, a Generális Konvent elnöke és Ábrám Tibor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka. Előbbi kiemelte azt is, hogy a 2004. december 5-i, a kettős állampolgárságról tartott rossz emlékű népszavazást meg kell haladni a nemzet szintjén is, hiszen a magyar református egyház jó példával jár elől, amikor tavaly május 22-én Debrecenben az Alkotmányozó Zsinat kimondta a magyar református egyház határok fölötti egységét: „Azt kívánom a református magyar közösségnek, hogy egyre többször jusson eszükbe május 22., és egyre kevesebbszer december 5.” – zárta nagy tetszést aratott beszédét Bölcskei püspök. A megválasztott és beiktatott egyházkerületi tisztségviselők eskütétele következett, majd pedig a gyakornoki idejüket letöltött kilenc ifjú lelkipásztor felszentelése. Tizedik társuk, az egyetlen hölgy nem lehetett jelen, hiszen épp anyai örömökben részesített ezen a napon az Úr. A tisztségviselők esküjét Csűry püspök, az ifjú lelkészekét Fazakas Csaba temesvári esperes, az Esperesek Kollégiumának elnöke vette be. A felszentelést és a kibocsátó áldásosztást a püspök és az esperesek végezték az ilyenkor óhatatlan meghatódottsággal.
Az ünnepi alkalom a Pro Partium és a Pro Ecclesia díjak átadásával ért véget, a hosszas laudációk kissé próbára tették egyesek türelmét. Pro Partium-díjat a frízföldi Kollumban (Hollandia) székelő Emmaus Alapítvány kapott az állhatatos és kitartó szociális munkáért és a részükről jött anyagi támogatásért. Pro Ecclesia-díjat pedig olyan leköszönt espereseknek ítélték oda, akik kiemelkedő szolgálatot végeztek: az alig pár hete hirtelen elhunyt Seres Géza aradi esperes post mortem kaphatta már csak meg, míg Lukács József szilágysomlyói, Gellért Gyula érmelléki, Sipos István nagybányai volt esperesek a püspöktől és a főgondnoktól vették át az okleveleket és a díszes plaketteket. Salánki Tibor, a németországi zsinati egyház tagja is kapott Pro Ecclesia-díjat a zilahi egyházmegye szakadatlan támogatásáért, továbbá a lecsméri, a szamosardói és a temesvár-belvárosi református gyülekezet. A laudációkat Vinczéné Pálfi Judit missziói előadó olvasta fel. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. december 13.

Bombariadó a temesvár-belvárosi református templomban
„A telefonáló figyelmeztetésnek szánta”
Ma reggel háromnegyed kilenc körül ismeretlen telefonáló jelentette a 112-es sürgősségi számon, hogy pokolgép van elrejtve a temesvár-belvárosi református templomban.
„8.50 óra körül megérkeztek a templomhoz a rendőrök és a tűzszerészek – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Fazakas Csaba református esperes –, azonnal ki kellett ürítenünk a református bérpalota épületét, volt akit az ágyból ugrasztottak ki a rendőrök. Tíz perc alatt végrehajtottuk a parancsot, ezután a rendőrök és tűzszerészek kutyákkal átkutatták az épületet, de nem találtak semmit. Annyit megtudtunk, hogy Neamţ megyéből jelentették be a pokolgépes merényletet.” A tíz órára meghirdtetett istentisztelet végül tízperces késéssel rendben lezajlott. Arra a kérdésünkre, hogy vajon ki lehetett az ismeretlen telefonáló, Fazakas Csaba esperes a következőket nyilatkozta lapunknak: „A telefonálónak tudnia kellett, hogy vasárnap 10 órától istentisztelet van a református templomban, ezért telefonált 8.50 órakor, hogy minél nagyobb zavart keltsen. Azt hiszem, a bombariadót figyelmeztetésként kell értelmezzük. Nem véletlen, hogy a hamis bombariadó néhány nappal a temesvári forradalom kirobbanásának 21. évfordulója előtt történt, de a december elsejei magyarellenes megnyilvánulásokkal is összefüggésbe hoznám ezt a fenyegetést.”
A rendőrségi közlemény szerint egy Neamţ megyei nyilvános telefonkészülékről történt a riasztás, a hatóságok nyomozást indítottak a telefonáló azonosítása érdekében
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

2012. április 16.

Újabb egyházi személy szekusmúltjára derített fényt Tőkés László
Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvsorozatának I. kötetében a LUGOJANU fedőnevű Szekuritáté-ügynökről ez olvasható: „A korabeli lugosi lelkész, Higyed István. Az 1987.01.10-i „intézkedési terv” szerint feladata TL lelkészi környezetének feltérképezése, a róla alkotott vélemények megtudakolása. Temes megye hálózatához tartozik, az 1989. szeptember 1-i intézkedési tervben az a feladata, hogy az RVSZ-nek (Reformátusok Világszövetsége) Hollandiába és Magyarországra leveleket írjon Tőkés László befeketítésére…” (390. oldal). LUGOJANU – a jelek szerint – igen jól végezhette a munkáját, ugyanis a Belügyminisztérium 1989. novemberi belső feljegyzése szerint: „a Vallásügyi Államtitkárság befolyására a Váradi Püspökség kinevezte a 60 éves volt főjegyezőt, a lugosi Higyed Istvánt, akinek eltökélt szándéka, hogy szilárdan fellépjen Tőkés László eltávolítása érdekében, és november 29-én átveszi a parókiát” (128. oldal). A temesvári lelkészi állás átvétele végül is nem Higyeden múlott, hanem a Gyülekezet hősies kiállásán hiúsult meg…
A Molnár-könyvben közöltekhez képest újdonságot jelent A Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) nemrégen kézhez vett, mellékelt tájékoztatása, mely hivatalos formában is beazonosítja LUGOJANU ügynököt. A szintén mellékelt besúgói kötelezvény (Angajament) szerint Higyed István – akkori – székelyhídi esperes már 1962-ben „megértette, hogy merre vezet előre az élet a szocializmus felé” („am înţeles mersul vieţii înainte spre socialism”), és SANDU fedőnéven beállott a Szekuritáté zsoldosai sorába.
LUGOJANU alias Higyed István esete beszédes módon példázza, hogy feltételezhetően még számos olyan volt besúgó lapul a lelkészi-papi karban – és nem csupán a nyugdíjasok között –, akiknek azonosítását késleltetik az illetékes hatóságok. Márpedig az egyházi tisztulásnak, a társadalom erkölcsi megújulásának, a magyarság felemelkedésének elengedhetetlen feltétele a titkosszolgálati múlttal való nyílt szembenézés. A helyi és az országos választások közeledtére kiváltképpen fontos a kommunista-posztkommunista korszak ilyetén módon való lezárása.
A Higyed Istvánra vonatkozó iratokat március folyamán Fazakas Csaba temesvári espereshez is eljuttattuk, azzal a kéréssel, hogy „legyen segítségünkre az egyházi besúgói, illetve a temesvári forradalmi múlt feltárásában”. Ugyanakkor az is fontos volna, hogy a SANDU-LUGOJANU-hoz hasonló volt kollaboránsok hazug módon ne szenteskedjenek tovább Egyházunk szószékein és gyülekezeteiben.
Nagyvárad, 2012. április 16. Erdély.ma

2012. április 17.

Tőkés: a Szekuritáté besúgója volt Higyed István egykori székelyhídi esperes
Sandu fedőnéven jelentett a Szekuritáténak Higyed István volt székelyhídi esperes, feladata Tőkés László lelkészi környezetének feltérképezése volt – tájékoztatott az európai parlamenti képviselő.
Higyed István (fotó: diaszporaalapitvany.ro)Tőkés László kedden kiadott közleményében Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvsorozatának I. kötetét idézi, amely szerint a Lugojanu fedőnevű Szekuritáté-ügynök „a korabeli lugosi lelkész, Higyed István. Az 1987.01.10-i »intézkedési terv« szerint feladata TL lelkészi környezetének feltérképezése, a róla alkotott vélemények megtudakolása. Temes megye hálózatához tartozik, az 1989. szeptember 1-i intézkedési tervben az a feladata, hogy az RVSZ-nek (Reformátusok Világszövetsége) Hollandiába és Magyarországra leveleket írjon Tőkés László befeketítésére…” (390. oldal).
A Belügyminisztérium 1989. novemberi belső feljegyzése szerint: „a Vallásügyi Államtitkárság befolyására a Váradi Püspökség kinevezte a 60 éves volt főjegyezőt, a lugosi Higyed Istvánt, akinek eltökélt szándéka, hogy szilárdan fellépjen Tőkés László eltávolítása érdekében, és november 29-én átveszi a parókiát” (128. oldal). A temesvári lelkészi állás átvétele végül is nem Higyeden múlott, hanem a Gyülekezet hősies kiállásán hiúsult meg – írja Tőkés.
Az EP-képviselő közleménye szerint a Szekuritáté Irattárait Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) nemrégen kézhez vett tájékoztatása hivatalos formában is beazonosítja Lugojanu ügynököt.
A CNSAS tájékoztatója megtekinthető itt.
A besúgói kötelezvény (Angajament) szerint Higyed István – akkori – székelyhídi esperes már 1962-ben „megértette, hogy merre vezet előre az élet a szocializmus felé” („am înţeles mersul vieţii înainte spre socialism”), és Sandu fedőnéven beállott a Szekuritáté zsoldosai sorába.
„Lugojanu alias Higyed István esete beszédes módon példázza, hogy feltételezhetően még számos olyan volt besúgó lapul a lelkészi-papi karban – és nem csupán a nyugdíjasok között –, akiknek azonosítását késleltetik az illetékes hatóságok. Márpedig az egyházi tisztulásnak, a társadalom erkölcsi megújulásának, a magyarság felemelkedésének elengedhetetlen feltétele a titkosszolgálati múlttal való nyílt szembenézés. A helyi és az országos választások közeledtére kiváltképpen fontos a kommunista-posztkommunista korszak ilyetén módon való lezárása” – írja Tőkés László.
Hozzáteszi: a Higyed Istvánra vonatkozó iratokat március folyamán Fazakas Csaba temesvári espereshez is eljuttatta, azzal a kéréssel, hogy „legyen segítségünkre az egyházi besúgói, illetve a temesvári forradalmi múlt feltárásában”.
„Az is fontos volna, hogy a Sandu-Lugojanuhoz hasonló volt kollaboránsok hazug módon ne szenteskedjenek tovább Egyházunk szószékein és gyülekezeteiben” – zárja közleményét Tőkés László.
Higyed István besúgói kötelezvénye Angajament
Subsemnatul Higyed Ştefan, născut în oraşul Timişoara la 22. VII. 1929, fiul lui Ştefan şi Iuliana, de naţionalitate romînă, de cetăţenia maghiară, avînd funcţia de preot-protopop pe raionul Marghita, domiciliat în comuna Săcueni, Str. Malinovschi, Nr. 37.
Recunosc că după terminarea studiilor teologice şi pînă prin anii 1958, prin predice ţinute în biserică, ore biblice şi alte activităţi pe linia cultului reformat, am avut eşiri cu caracter duşmănos îndreptate împotriva ideologiei socialiste.
Deasemeni am avut cunoştinţe şi de alte activităţi cu caracter duşmănos, de natura celor declarate de mine în procesul-verbal de interogatoriu, luat cu ocazia anchetării mele, de către organele de stat.
Îmi iau angajamentul, ca pentru abaterile mele să colaborez şi să demasc activitatea duşmănoasă atît a preoţilor, cît şi a dementelor reacţionare, care se vor manifesta în mod duşmănos faţă de mine.
Higyed Ştefan
Informaţiile pe care le voi furniza, le voi semna cu numele conspirativ de: Sandu, în locul numelui meu advărat de Higyed Ştefan. – În cazul de divulgarea acestui secret, pot să fiu pedepsit de legile în vigoare.
Prezentul angajament îl iau, în scopul de a mă reabilita şi a dovedi organelor de stat, că nu sînt duşman şi că am înţeles mersul vieţii înainte spre socialism. Oradea, la 10. VIII. 1962.
Higyed Ştefan. Krónika (Kolozsvár)

2012. október 29.

Címer és Szabolcska Mihály dombormű-avató a református templompalotában
„Közös hitünk egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg”
A Termesvár-Belvárosi református templompalotában vasárnap ünnepi istentisztelet keretében avatták fel az egyházkerület ólomüveg címerét és Szabolcska Mihály templomépítő lelkipásztor 80 esztendővel ezelőtt készült, hosszú évtizedekig rejtve maradt domborművét.
Az úrvacsoraosztással és az új presbiterek fogadalomtételével egybekötött ünnepi istentiszteleten Nt. Hegedűs Béla tiszakécskei lelkipásztor, Bács-Kiskunsági esperes hirdetett igét. Szabolcska Mihály későbbi temesvári lelkipásztor gyermekéveit Tiszakécskén (Ókécskén) töltötte, így személye összeköti a temesvári és a tiszakécskei református gyülekezeteteket és a Szabolcska Mihály nevét viselő temesvári és tiszakécskei református énekkarokat, amelyek ez alkalommal testvérkapcsolatra is léptek egymással.
A Himnusz eléneklésével befejeződött istentisztelet végén Nt. Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte a református templompalota felszentelésének 110. évfordulója alkalmából megszervezett második ünnepség díszvendégeit. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke ünnepi beszéde során így fogalmazott: a református templompalota 110 esztendejéről megemlékezve harangjátékot, hosszú ideig rejtve maradt domborművet és református címert avat a temesvár-belvárosi református gyülekezet. „Ez a három esemény arról szólt, hogy önök bíznak abban, hogy a bánsági magyar közösségnek van még magyar jövője ebben a térségben!” – mondta Halász Ferenc. Budapestről érkezett Páter Ruppert József, a romániai Piarista Rendtartomány rendkívüli megbízottja, aki a temesvári piarista templom pincéjében elrejtett és nemrég előkerült Szabolcska Mihály-domborművet átadta a református egyháznak. “Jézus Krisztus szavait idézve, a hit hegyeket képes megmozgatni. Itt most ennek a tanúi lehettünk, hogy a közös hitünk, ha nem is hegyet, de egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg a piarista templom pincéjéből ide a református egyházközséghez! – mondta páter Ruppert József. “Öröm járja át a szívemet, mert a helyére tettünk valamit. Ezt az emléktáblát elődeink egy kiváló ember emlékének vésették, hogy hirdesse az eljövendő nemzedékeknek Szabolcska Mihály érdemeit, mindazt, amit ő hitt és hirdetett. A magyar hit és egyházellenes hatalmak ezt nem akarták. Ezért a táblát elrejtették, de most 80 esztendő elteltével mégiscsak a helyére került, és azt hirdeti, amit elődeink akartak. Nekem a piarista rend romániai képviselőjének azontúl, hogy átadhattuk az emléktáblát, nagy öröm az is, hogy a református és katolikus testvérek együtt hoztak létre valamit, és itt ma testvéri szeretettel együtt ünnepelhetünk!”
A csodálatos módon éppen a Szabolcska Mihály által épített templompalota jubileumára előkerült dombormű alkotójának, Sipos Andrásnak érdemeit Szekernyés János helytörténész méltatta. Sipos Andrásnak kevés alkotása maradt meg, de kiváló művészpedagógusnak tartják, akinek keze alatt egy egész szobrászgeneráció nőtt fel. Sipos András Szabolcska-domborműve, amely az 1930-as években felerősödött román nacionalizmus miatt nem kerülhetett felállításra, egy rablótámadás során (betörtek a művész otthonába) megsérült. A sérült domborművet egy fiatal képzőművész, Nueleanu Bogdan Constantin szobrászművész restaurálta. A Szabolcska Mihály-domborművel együtt felavatott, ólomüvegből készült református címer Varga Luigi István szobrászművész és felesége munkája.
A nyolcvan évig rejtve maradt Szabolcska Mihály-dombormű a temesvári piarista templom pincéjéből került elő. Jakab Ilona, a Gerhardiunm Római Katolikus Líceum igazgatója a Nyugati Jelennek elmondta: a templom pincéjében végzett munkálatok során, nehezen megközelíthető helyen, véletlenül találták meg a Szabolcska Mihályt ábrázoló domborművet. Nem kis meglepetést okozott az elveszettnek hitt dombormű felfedezése, hiszen arról volt információ, hogy esetleg Szent Istvánnak az épületről „leparancsolt” szobrát rejtheti a pince.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2013. április 19.

Bejegyezték a Bánsági Közösségért Egyesületet
„A közösséget összekovácsoló magyar élményt szeretnénk nyújtani az embereknek”
Március végén jegyezték be a legújabb Temes megyei magyar civilszervezetet, Bánsági Közösségért Egyesület néven.
Az alapítók szándéknyilatkozata szerint az egyesület létrehozásának fő célja képviselni a bánságban élő szórvány magyarság érdekeit, megőrizni és ápolni a kulturális értékeket, elmélyíteni a magyar identitástudatot. Az Egyesület lévén lehetőség nyílik külső támogatást szerezni, európai forrásokat megpályázni a kulturális tevékenységek lebonyolításához a Bánsági régióban, illetve a minőségi kultúrát a vidéki területekre is eljuttatni. Az új civilszervezet elnöke Molnár Zsolt parlamenti képviselő, alelnöke Kiss Endre, az alapító tagok között van Molnár András (titkár), valamint, Halász Ferenc, Marossy Zoltán, Fazakas Csaba, Kaba Gábor, Daróczi Csaba. A fentiekből kiderül, hogy az új civilszervezetet valójában az RMDSZ Temes megyei szervezete jelenlegi vezetőségének a tagjai alapították.
– Miért volt szükség egy új, az RMDSZ-hez közel állónak látszó civilszervezet létrehozására? – kérdeztük Molnár Zsolttól, az egyesület elnökétől.
– A projektünknek nincsen politikai felhangja! A civilszervezet egy forma, amit meg kell tölteni tartalommal. Vannak magyar civilszervezetek, amelyek nagyon jól végzik a dolgukat, jó programokat, rendezvényeket szerveznek. Úgy látjuk azonban, hogy minden civilszervezet a saját kicsi szeletével foglalkozik. A kicsi szeletek között hézagok keletkeztek: ezeket az űröket kívánjuk mi betölteni a Bánsági Közösségért Egyesület által. A meggondolás az volt, hogy programokat, eseményeket szervezünk olyan helyekre, ahol nem voltak lehetőségek, nem volt helyi kapacitás. Úgy láttuk, hogy szükség van egy olyan egyesületre, amely átfogó programokat tud szervezni az egész bánsági magyarság számára.
– Hogyan viszonyul az új egyesület a többi bánsági magyar civilszervezethez?
– A hiánypótló tevékenységeken kívül, amelyekért létrejött a Bánsági Közösségért Egyesület, partnerei szeretnénk lenni bárkinek, akinek kezdeményezései, ötletei, vagy akár jól működő, hagyománnyal rendelkező programja is van. Úgy gondoljuk, szórványhelyzetben csakis összefogás által tudunk közösséget építeni, a közösségeink jövőjét biztosítani. Elnökként maximálisan nyitott vagyok mindenki felé, és úgy érzem, hogy meg tudjuk találni azokat a kapcsolódási pontokat, ahol a közös tevékenységünk hozzáadott értéket tud biztosítani a közösségi élethez. Remélem, sikerül olyan együttműködéseket kialakítani, amelyek gyümölcsözőek az egész közösség számára.
– Milyen típusú programokat szervezne az egyesület?
– Igyekszünk olyan eseményeket szervezni, amelyek alkalmat adnak arra, hogy a magyarok találkozzanak, beszélgessenek, magyar élményben részesüljenek, ami közösséggé kovácsolja az embereket. Fontosnak tartjuk azt, hogy együtt szórakozzunk, hogy a szabadidőnket próbáljuk meg együtt eltölteni, ezért szabadtéri családi napot szervezünk, ez lesz az első programunk. Felmértük a Temes megyei kulturális kínálatot is: azt tapasztaltuk, hogy bizonyos településeken, közegekben hiányok vannak. Igyekszünk majd a kulturális kínálatot is bővíteni, nem csak Temesváron, hanem vidéken is. Kulturális rendezvényeket próbálunk majd vidékre “exportálni”, de azt is el szeretnénk érni, hogy a vidéki közönséget tudjuk bevonzani pl. a Csiky Gergely Színházba.
Harmadik fontos tengely lenne a magyar nyelvű információszórás bővítése. Igyekszünk a jelenlegi csatornákat kiegészíteni, szélesebb képet adni az eseményekről saját szóróanyagok, kiadványok által.
***
A Bánsági Közösségért Egyesület első rendezvénye a Családi nap lesz, amelyet a Temes Megyei Tanács által szervezett Etnikumok Fesztiválja keretén belül, a temesvári Falumúzeum magyar háza melletti téren szerveznének meg. A rendezvény a szabadtéri családi és közösségi programok ötvözete, mely által kikapcsolódási és szabadidős programokat kínálnak a résztvevőknek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad).

2013. április 21.

Elkezdődött a XXII. Festum Varadinum
Április 21-én délelőtt a Nagyvárad-csillagvárosi református templomban ünnepi istentisztelettel vette kezdetét a XXII. Festum Varadinum rendezvénysorozat. Igét hirdetett Nagytiszteletű Fazakas Csaba lelkipásztor.
Ünnepi istentisztelettel kezdődött meg a Festum Varadinum rendezvénysorozat a Nagyvárad-csillagvárosi református templomban. A prédikáció előtt Vincze Zoltán lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd a történelmi egyházak képviselőinek üdvözlő beszéde következett. Vinczéné Pálfi Judit református lelkipásztor, a egyházkerületi missziói előadótanácsos Csűry István püspök köszöntését tolmácsolta a következő igét felolvasva: „én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Mt 28, 20). Isten igéje érvényes a mai napra is, és ezt magunkkal kell vinnünk az előttünk álló héten is. Úgy legyünk együtt a következő hét alkalmain, hogy tudjuk, Isten áldása tart minket egyben”. Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor kiemelte, hogy az ember a földi javak keresésével nem lehet boldog, csak úgy, ha Istennel együtt van lélekben, mert akik bíznak az Úrban, azoknak minden a javukra válik. Végezetül Molnár Imola unitárius lelkész kifejtette, hogy „e rendezvény küszöbén állva biztos nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, hogy mégsem olyan rossz ez a világ. Tudom, hogy az Úr jóvoltából ez az egy hét feltölt olyan pillanatokkal, amelyek megerősítenek abban, hogy Istenben testvérek vagyunk”.
Igehirdetés
Az ünnepi alkalmon igét hirdetett Fazakas Csaba, a Temesvár-Belvárosi Református Gyülekezet lelkipásztora, a Temesvári Református Egyházmegye esperese, az Esperesek Kollégiumának elnöke. Prédikációjában elmondta, hogy az imádság olyan az embernek, mint halnak a víz, ha nem imádkozna, megszűnne a párbeszéd Istennel. „A felolvasott igét (ApCsel 6, 1-7) három szóban kehet összefoglalni: felismerés, elismerés és beismerés. Felismerem kicsoda Isten, elismerem milyen nagy szükség van Istenre, és beismerem milyen boldogság Istennel élni. A mai ember megpróbálja függetleníteni magát az Úrtól, de a hívő szeretne minél közelebb kerülni az Úrhoz”- mondta el, majd hozzátette, hogy akkor van a legnagyobb baj, ha nem engedjük Istent beleavatkozni életünkbe. Az igei példa megmutatja, hogyan is működik a konfliktuskezelés: ha sok a teher, még több emberre van szükség a terhek elosztására. Ismerjük fel, fogadjuk el és gyakoroljuk, hogy az ima mellett lehet csak eredményeket elérni. Engednünk kell a feltételeknek, hogy Isten akaratából számunkra is megfelelő eredményeket érjünk el. Legyen ez a hét is az érték keresés és ápolás áldásos és gyümölcsöző alkalma- tette hozzá végezetül Fazakas Csaba. Az ünnepi alkalmon énekes-zenés műsorral szolgáltak a Csillagocska Néptánccsoport tagjai.
Nagy Noémi
erdon.ro

2013. május 18.

Pallas-Akadémia – 20
Írtunk már a jeles csíkszeredai könyvkiadó 20. évfordulójáról, hiszen április elsejei születésnapjukat egész rendezvénysorozattal ünnepelték, és kiadványaikkal meg néhány szerzőjükkel találkozóik egyik leggyakoribb helyszínére, Marosvásárhelyre is eljutottak. Ajándékköteteik, amelyekkel jubileumi adományként számos könyvtárat, iskolát, kulturális intézményt megleptek, eljutottak a Teleki Tékába is. Az évfordulós események a múlt héten Hargita megye székhelyén csúcsosodtak, csütörtökön a nemrég felavatott Kájoni János Megyei Könyvtárban rendezett irodalmi est, péntek délelőtt a Márton Áron Gimnázium dísztermében, délután a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában lezajlott könyvbemutató és kiállításnyitó vonzotta a közönséget.
Kevés település mondhat a magáénak olyan szép, korszerű, új könyvtárépületet, mint amilyet Csíkszereda köszönhet a megyei önkormányzatnak. Kopacz Katalin igazgató joggal büszke rá, és konferenciatermükben örömmel látja vendégül az ilyen könyves rendezvényeket. Erre az alkalomra külön tárlatot is berendeztek, gazdagon válogattak a Pallas-Akadémia eddigi 570 kötetéből. Egész nagy falat betöltöttek a kiadó kiadványai. Látványként is szívderítő a sok pompás könyv, a szellemi töltet pedig, amit az olvasóknak felkínálnak, eléggé nem is méltatható. A könyvtáros házigazda nem is fukarkodott a méltatással. Borboly Csaba megyei tanácselnök köszöntője is bővelkedett elismerésben. A könyvkiadó főszerkesztője, Kozma Mária rövid visszatekintője, kiadótörténeti összefoglalója után a jelen levő szerzők, Ambrus Tünde, Balázs Lajos, Bogdán László, Egyed Ákos, Markó Béla, Mészáros Sándor, Nagy Miklós Kund és Sarány István sem hagyta ki mondandójából a csíki könyves műhely eddigi két évtizedének dicséretét. A Tőzsér József vezette Pallas-Akadémia, amely az utóbbi időben a Gutenberg kiadót, nyomdát és könyvesboltokat is működtető Tőzsér László közreműködésével is öregbíthette hírnevét, húsz év alatt a hazai magyar könyvkiadás egyik legnagyobb és legmegbecsültebb intézményévé, vállalkozásává lett. Bőséges, változatos, sok olvasói igényt kielégítő kínálatát nemcsak a kiállítás tükrözte, két átfogó katalógusból is képet kaphatunk erről. Az ünnepi esten Kozma Mária felvezető szavait követően megszólaló írók és köteteik ugyancsak e széles kiadói spektrumot érzékeltették. Ambrus Tünde, Balázs Lajos, Egyed Ákos a tudományosság, Bogdán László, Markó Béla a szépirodalom, Mészáros Sándor a határokon túli kitekintés és tényirodalom, Nagy Miklós Kund és Sarány István a művészetek és a publicisztika képviseletében mondta el gondolatait a jelenlevőknek.
Egy-két mondatban érdemes külön figyelmet szentelnünk a legfrissebb kiadói újdonságoknak. Egyed Ákos akadémikus sikerkönyvének bővített kiadása az előző változatnál is keresettebbé válhat. A székelyek rövid története a megtelepedéstől 1989-ig immár azt a sorsdöntő időszakot is felöleli, amely az 1918-1920-as hatalomváltozástól az 1989-es eseményekig mélységesen meghatározta a székelység életét, sorsának alakulását. Sőt, kitekintést nyújt az 1990 óta eltelt több mint két évtizedre is. A történész minden eddigi kötete sikerkönyvvé vált, ezzel sem lesz másképpen. Mint ahogy biztos igen sokan olvassák majd a diplomata Mészáros Sándor újabb visszaemlékezéseit is. Előző kötete, A pekingi követség regényes formában ismertetett meg a kínai valósággal, a távol-keleti óriás egzotikus mindennapjaival és a diplomatalét különlegességeivel, a mostani Csecsenföldön, élve vagy halva nem fikcióba csomagolva hozza elénk a csecsenföldi drámai valóságot, ez a személyesen megélt ottani realitás jól dokumentált, hiteles tükrözése. A szerző az 1994-ben kezdődött első csecsen háború idején az orosz–csecsen konfliktus rendezésére létrehozott EBESZ-csoport soros elnökeként figyelhette meg, tapasztalhatta a történteket, és teljesített békéltető feladatokat. Folytonos életveszélyben élt, sőt egy autóbalesetnek álcázott merénylet túlélője is. Visszaemlékezéseit gazdag képanyag teszi még szemléletesebbé.
Folytatódik a Kemény János-életmű-sorozat is. Új darabja a helikoni találkozók házigazdájának Víziboszorkány című regénye. A Kákoc Kis Mihály és a Kutyakomédia után ez is közelebb hozza a mai irodalombarátokhoz a Mecénás írói hagyatékát. A könyvtári találkozón vers is elhangzott. Markó Béla ismét megcsillogtatta költői erényeit. Rendkívül találó, pontos és kíméletlen látleletben fogalmazta meg mai drámai helyzetünkből adódó életérzéseinket, hangulatunkat.
Másnap a fiatalokat szólították meg a pallasosok. A Márton Áron Gimnáziumban a történelem, néprajz, helytörténet és az irodalom került terítékre, a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában a kiadó művészeti könyveiről beszélt Kozma Mária. Ezek több sorozatban és sorozaton kívüli kiadvá-nyokkal olyan gazdagon próbálják pótolni a könyvkiadói hiányokat, hogy ilyen tekintetben egyik honi műhely sem versenyezhet velük. Kiállítással is illusztrálták az elhangzottakat. Botár László, Csillag István, Gaál András, Márton Árpád, Mezey Ildikó, Siklódy Ferenc és Zsigmond Márton alkotásaiból nyitottak tárlatot. A műveket az a Botár László festőművész ajánlotta a közönség figyelmébe, akinek a napokban Kisinyovban nyílt Fazakas Csabával közös kiállítása.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)

2013. szeptember 21.

Nem közeledtek az álláspontok
Temesvár– A nyáron Nicolae Robu polgármester bejelentette, hogy a temesvári Bălcescu (Lahovary) téren fel akarja állítani a Lippai úti temetőben található osztrák katonai emlékművet. Az RMDSZ Temes megyei szervezete Állásfoglalással és Nyílt levéllel válaszolt, amelyben elutasítja a polgármester kezdeményezését. Az emlékmű felállítása kapcsán az RMDSZ találkozót kért a polgármesterrel, amelyre végül szeptember 20-án, pénteken délelőtt került sor. A találkozó eredményéről Halász Ferenc helyi RMDSZ-elnök számolt be a sajtó képviselőinek:
„Az RMDSZ-t Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Fazakas Csaba művelődési alelnök és jómagam képviseltük ezen a találkozón. A beszélgetés során kiderült, hogy a polgármester nem állt el attól a szándékától, hogy köztérre állítsa a „szégyenszobrot”. Mi kifejtettük azon véleményünket: nem óhajtjuk, hogy ez a szobor kikerüljön a temetőből.
Két alapvető érvet hoztunk fel ebben az ügyben. Egyrészt azt mondtuk, hogy bármilyen esztétikai megfontolást felülbírál ennek a műemléknek a tartalma. Ez a műemlék 1853-ban – és ma is – az osztrák abszolutizmusnak állít emléket a magyar szabadságharccal szemben. Ha értékek mentén politizálunk és vezetjük a közigazgatást, akkor ettől nem lehet eltekinteni. Főleg Temesváron nem, amely 1989-ben az első szabad város volt Romániában. Hagyománya van ebben a városban a szabadságért való küzdelemnek. Nem engedheti meg magának 2013-ban, hogy egy olyan emlékművet állítson köztérre, amely egyértelműen az abszolutizmus jelképe, és a társadalom fejlődését gátló eseménynek állít emléket. Másrészt elmondtuk, hogy semmi kifogásunk az ellen, hogy ezt a műemléket restaurálják, adják meg neki a megfelelő figyelmet, de a helye továbbra is a temetőben legyen, mert nem véletlenül került a mai helyére. Ott egy osztrák tömegsír volt, amelyben az 1849-es ostrom várvédői voltak eltemetve. Sajnos az 1990-es évek után ez a tömegsír eltűnt, semmilyen nyoma nem maradt. Az osztrák katonai emlékmű ma az egyetlen szimbóluma annak, hogy ott osztrák katonai tömegsír létezett. A beszélgetésen az álláspontok nem közeledtek, mi kitartottunk amellett, hogy Temesváron semmilyen köztéren ne állítsák fel az osztrák emlékművet. Mi továbbra is gyűjtjük az aláírásokat annak érdekében, hogy a magyar közösségnek ezt az óhaját vegyék figyelembe.”
Halász Ferenc a pénteki sajtótájékoztatón azt is elmondta: javasolták a polgármesternek, tekintettel arra, hogy csak a német kisebbségnek van képviselője a temesvári tanácsban, hogy tartson rendszeres konzultációt és találkozót a kisebbségi szervezetekkel. Ezeken a találkozókon lehetőség nyílna elmondani azokat a sajátos gondokat, amelyeknek az orvoslását a városvezetéstől várják a kisebbségi közösségek. Erre a javaslatra a polgármester pozitívan reagált, ezért az RMDSZ várja a meghívót az első ilyen kisebbségi találkozóra. A Szövetség képviselői a többi kisebbségi szervezet képviselőivel is egyeztettek erről a kezdeményezésről, mindenki óhajtja ezeket a találkozókat. „Ilyen módon elkerülhetjük a félreértéseket és konfliktusokat, amilyenek az osztrák emlékmű kapcsán például kialakultak” – nyilatkozta Halász Ferenc. „Temesvár 2021-ben az Európai Kulturális Főváros címre pályázik és ilyen körülmények között a nemzetiségek aktív bevonása a pályázatba és a program kialakításába plusz esélyt kell hogy jelentsen a város számára.”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2013. október 15.


A Millenniumi templom búcsúünnepe
„Ha mi nem engedjük el a Szűzanya kezét, ő biztosan nem engedi el a miénket”
Pontosan száztizenkét évvel ezelőtt, 1901. október 13-án kiemelkedő eseményt ünnepelt Temesvár magyar nemzetiségű lakossága, közöttük a gyárvárosi római katolikus közösség: impozáns új templomuk, a Millenniumi templom felszentelését.
Az idő kerekének forgása idén úgy hozta, hogy a templombúcsút szintén október 13-án, vasárnap tarthatta a helyi közösség. Excellenciás Roos Márton főpásztor és ft. Kapor János plébános meghívására a szentmisét Excellenciás Böcskei László nagyváradi megyés püspök mutatta be több egyházmegyés lelkipásztor jelenlétében. A liturgián jelen volt Böjte Csaba ferences szerzetes, valamint nt. Fazakas Csaba temesvári református esperes. Az idei templombúcsún anyaországi vendégeket is üdvözölhetett a helyi közösség: az egyházi rendezvényre Temesvárra érkezett Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának kabinetfőnöke, továbbá a dr. Szűcs Zoltán és dr. Vizi Gabriella kolozsvári magyar konzul. Az RMDSZ Temes megyei szervezete részéről Molnár Zsolt parlamenti képviselő vett részt a szentmisén.
A búcsús liturgiát megelőzően az egybegyűltek a templom előtti térre vonultak, ahol Excellenciás Roos Márton megyés püspök felszentelte az elmúlt hónapokban felújított Nepomuki Szent Jánost ábrázoló szobrot. A szentelési szertartás keretében dr. Nicolae Robu temesvári polgármester elmondotta: amint tudomást szerzett arról, hogy a város legrégebbi köztéri szobra viszonylag zárt helyen, a temesvár-józsefvárosi plébánia kertjében igen megrongálódott állapotban található, azonnal felvette a kapcsolatot a helyi római katolikus egyház képviselőivel, és az együttműködést siker koronázta. A szobrot Ioan Oprescu restaurátor három hónap alatt teljesen felújította, az elmúlt hetekben pedig felállították kijelölt helyére, a Millenniumi templom előtti, részben ugyancsak felújított térre. Beszédében Nicolae Robu polgármester kitért arra is, hogy a város vezetősége szívén viseli a gyárvárosi római katolikus templom épületének sorsát, és támogatásáról biztosította a helyi közösséget.
Bevezetőjében Excellenciás Böcskei László nagyváradi megyés püspök az édesanya iránti gyermeki szeretet szép példájával szemléltette, hogy mit jelent bizalommal a Szűzanyához fordulni az Ő segítségét kérni. – Szent István is ezt tette, amikor országát és népét a Boldogasszony oltalmába ajánlotta, ezért nevezzük Őt mi védelmezőnknek a Magyarok Nagyasszonyának – fogalmazott a főpásztor.
A búcsús szentmise keretében a Millenniumi templom védőszentjének alakját német, valamint román nyelven elhangzott beszédében ft. Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános és ft. Toman Zoltán temesvár-belvárosi segédlelkész idézte meg. A liturgia magyar szónoka Böjte Csaba ferences szerzetes volt, aki szentbeszédében ismételten felhívta a figyelmet a krisztusi tanítás egyik alapvető gondolatára, az emberbaráti szeretet gyakorlására a mindennapokban. – A Szűzanya a szolgáló szeretet jelképe. Ha mi nem engedjük el az ő kezét, ő biztosan nem fogja elengedni a miénket – mondotta Csaba testvér, majd így folytatta: – Isten nem csupán meghív a szolgálatra, hanem küld is. Az apostolokat egykoron arra szólította fel, hogy menjenek és terjesszék az evangéliumot, minket pedig arra, hogy a társadalom peremén, a lét peremén élőkön, a szegényeken, elesetteken segítsünk. Merjünk hát mi is lehajolni hozzájuk, vigaszt, irányt, utat mutatni nekik. Hiszem, hogy van jövőnk, csak bíznunk kell az élő Istenben, a szeretet Istenében.
A szentmise befejező részében Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztérium Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságának kabinetfőnöke lépett mikrofon elé, hogy a gyárvárosi híveknek átadja a magyar kormány üdvözletét. – Az ember test, szellem és lélek egysége. A kórházak, sportlétesítmények, iskolák, kulturális intézmények mellett fontos a templomok megőrzése, az Egyház támogatása. A templom ugyanis nem csak szakrális tér, hanem az élő közösség összetartó ereje is. Ha ünnepeinket megüljük, őseinket és hőseinket tiszteltjük, meg tudjuk tartani magyarságunkat – fogalmazott Hegyi László kabinetfőnök, aki ugyanakkor kiemelte: a szülők felelőssége továbbadni a gyermekeknek anyanyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat.
Az ünnepi liturgia zenei részét a Dumitresc Emil kántor vezette templomi kórus tolmácsolta, előadásukban egyházi énekek, számos népének, a Pápai Himnusz és Nemzeti Imánk is felcsendült, melyhez áhítattal és tisztelettel csatlakoztak a templomot megtöltő hívek.
A búcsús szentmisét követően a templom előtti téren a Temesvári Kultúrház gyermekekből álló Bóbita néptánccsoportja, valamint az újszentesi Butykos néptáncegyüttes lépett fel, műsorukkal színesítve az ünnepi eseményt és jelezve, hogy milyen szépre, sokra képes egy szikrányi közös akarat.
A Millenniumi templom felszentelésének idei évfordulója is beszédes példája annak, hogy a gyárvárosi római katolikus közösség lehetőségéhez mérten igyekszik megőrizni ezt az értékes örökséget, jelent építeni, jövőt tervezni, élő hitet vinni a régmúlt dicsőségét őrző falak közé
Sipos Enikő
Nyugati Jelen (Arad)

2013. október 25.

Budapest és Szeged után, Kós Károly-dombormű Temesváron is
„Eljött az ideje, hogy Kós Károlyt a maga súlyával és jelentőségével tegyük mindennapi életünk részévé”
Október 23-a estéjén, a magyar nemzeti ünnep tiszteletére, ökumenikus igeliturgia keretében Kós Károly-emléktáblát avattak a temesvári evangélikus-lutheránus templomban, a 130 éve született építész, író és politikus keresztelésének a helyszínén.
Az avatóünnepségen részt vett, és beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-szenátor, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, Szekernyés János helytörténész, valamint Szathmáry Gyöngyi szobrászművész, a Kós Károly-dombormű Munkácsy-díjas alkotója. A rendezvényen részt vett Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, a megyei RMDSZ-szervezet elnökségének tagjai, a Bartók Béla Elméleti Líceum és a Gerhardinum Katolikus Líceum tanárai és diákjai, egyházi és közéleti személyiségek, az evangélikus gyülekezet tagjai.
Az ünnepi rendezvény résztvevőit köszöntötte, és bevezető imádságot mondott Kovács Zsombor evangélikus lelkész, az ökumenikus igeliturgia során a Szentírásból felolvasott Szilvágyi Zsolt római katolikus plébános, Kovács Zsombor evangélikus lelkész és Boros Róbert baptista lelkipásztor.
Az avatóünnepséget Fazakas Csaba ref. esperes, az RMDSZ művelődési alelnökének köszöntője vezette be, aki Kós Károlyt idézve „kiáltó szó”-nak nevezte az emléktábla-avatást, az emlékjel állítást az utókor számára. „Örvendek, hogy ilyen sokan meghallották ezt a mai „kiáltó szót”!” – mondta az RMDSZ művelődési alelnöke.
A 130 esztendeje Temesváron született Kós Károly – az „egyik legkiemelkedőbb, legsokrétűbb és legegyetemesebb tehetség, közéleti és politikai személyiség, az építőművészet, a szépliteratúra és a képzőművészet kiváltságos alkotó egyénisége, az egyetemes és az erdélyi magyar művelődés szellemóriása” – életművét Szekernyés János helytörténész méltatta, aki részletesen felidézte Kós Károly Temesvárról szóló visszaemlékezéseit és tevékenységének bánsági vonatkozásait.
Következett a nagy pillanat: Gyarmathy Gyöngyi Munkácsy-díjas képzőművész Kós Károly-domborművét Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök és Molnár Zsolt parlamenti képviselő leplezték le, majd Molnos András Csaba temesvári színművész elszavalta Kányádi Sándor Kós Károly arcképe alá című versét.
A szatmárnémeti születésű, jelenleg Budapesten élő művésznőnek elsőként Markó Béla gratulált a „gyönyörű domborműhez”, amely méltó helyére került ebben a temesvári evangélikus-lutheránus templomban. „130 esztendő telt el Kós Károly születése óta – mondta Markó Béla –, azt kívánom, hogy újabb 130 év elteltével ugyanitt álljon ez a dombormű, és ugyanezen a nyelven emlékezzenek majd az akkoriak a Kós Károly születése óta eltelt 260 esztendőre.” Az emléktábla-avatással kapcsolatban, ünnepi beszédében két kérdésre kereste a választ a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke: miért Kós Károly és miért éppen október 23-án? „Miért éppen az idén gondoltuk úgy mindannyian Erdélyben, hogy ezt az évet Bethlen Gábor évének és Kós Károly évének tekintjük? Azért, mert akár Bethlen Gáborra, akár Kós Károlyra gondolok, itt az ideje, hogy azt az üzenetet, amelyet ők egész életművükkel megfogalmaztak és nekünk továbbítottak, megszívleljük. Itt az ideje, hogy Kós Károlyt a maga súlyával és jelentőségével tegyük mindennapi életünk részévé” – mondta Markó Béla.
„Van-e fontosabb üzenete a mélyen erdélyi, mélyen kalotaszegi, mélyen magyar Kós Károlynak, mint az az erdélyiség, amelynek szerves része Temesvár szelleme, Brassó vagy Szeben szelleme, és amely erdélyiség azt jelenti, hogy a különböző nyelveknek, a különböző kultúráknak itt egymás mellett helyük van, és olyan erdélyi életet kell teremteni, ahol ezek a nyelvek, kultúrák, nemzetek, etnikumok természetes módon és egyenlőséget élvezve munkálhatják ki egymás mellett a jövendőjüket.” A Kós Károlyi üzenet, hogy nekünk vállalnunk kell Erdélyt, ott van a Kiáltó Szóban, amit egy olyan történelmi pillanatba fogalmazott meg Kós, amikor az erdélyi magyar közösség teljes tanácstalanságban volt. „Elég a tétlenségből a csalódottságból – bár joggal vagyunk csalódottak –, elég a kiábrándultságból, a tétlen álmodozásból, talpra kell állni, tudomásul kell venni a valóságot, dolgozni kell, és küzdeni kell. Vállalni kell a helyzetünket, és úgy küzdeni a megváltoztatásáért, hogy ez a javunkra legyen. Fontos történelmi pillanatban olyan üzenetet fogalmazott meg Kós Károly, amely üzenet ma is érvényes minden Romániában, Erdélyben élő magyar számára!” – mondta Markó Béla, aki hangsúlyozta: Kós Károly nem csak megírta a Kiáltó Szót, hanem ennek értelmében cselekedett, a hírnév, a biztos budapesti építész egzisztencia helyett Erdélyt választotta. Sztánát, egy kis kalotaszegi falut választotta, és sanyarú körülmények között ott élt le több mint két évtizedet, és ott alkotott nagyot ilyen körülmények között. „Kós Károly látszólag a nehezebb utat választotta, de meggyőződésem hogy csak így lehetett megalkotni azt az életművet, amelyet ő mindannyiunk számára megalkotott és ennek a legfontosabb része továbbra is maga ez az élet, amely példa mindannyiunk számára. Nagyon nehéz történelmi pillanatban tette ezt Kós Károly, sokkal nehezebb történelmi pillanatban, mint amilyenben mi ma vagyunk, és akkor joggal mondom, hogy nincsen jogunk tétlenkedni, hogy elkeseredjünk, magunkba roskadjunk, kötelességünk azt az utat folytatni, amelyet Kós Károly és az ő kortársai mindannyiunk számára megmutattak, kijelöltek” – mondta Markó Béla. „Miért éppen ma, október 23-án avatjuk fel Kós Károly temesvári emléktábláját? Október 23-a a magyar szabadság ünnepe. A szabadságért sokféleképpen meg lehet harcolni, és ahogyan Kós Károly végigharcolta az életét, az is a mi szabadságunkért folytatott küzdelem volt” – zárta ünnepi gondolatait az RMDSZ szenátora.
Befejezésül rövid beszédet mondott Szathmáry Gyöngyi szobrászművész, aki meghatottan emlékezett vissza Kós Károllyal való személyes találkozására 1976-ban. „Életem egyik legszebb ajándéka volt ez a találkozás, amely megérintett és inspirált” – mondta a művész, akinek Kós Károly személyiségét és zsenialitását kifejező rendkívül sikeres domborművét 1983-1984-ben három helyen is elhelyezték: a budapesti Wekerletelepen, a jelenlegi Kós Károly téren, a Magyar Építőművészek Szövetsége Székházában és Szegeden, a Dóm téri Pantheonban. A temesvári dombormű ugyanennek az alkotásnak a negyedik példánya.
Az avató ünnepséggel egybekötött ökumenikus igeliturgia áldással és nemzeti imánk eléneklésével fejeződött be. Az ökumenikus rendezvény során W. A. Mozart-, J. S. Bach-, C. Frank-, M. Durufle-, G. Bizet- és J. Pechelbel-műveket orgonán játszott Szeidert Klaudia, szólókat énekelt Szlahotka Mónika, a Banatul Filharmónia énekese. A temesvári Kós Károly-emléktáblaállításra a Temes Megyei RMDSZ és a Bánsági Közösségért Egyesület kezdeményezésére, a Magyar Művészeti Akadémia és a Communitas Alapítvány támogatásával került sor.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2013. december 16.

Koszorúzás a temesvári forradalom 24. évfordulóján
A temesvár-belvárosi református egyházközségnek otthont adó templom és bérpalota falán márványtáblák hirdetik, négy nyelven: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom – 1989. XII. 15.” Az előző esztendők hagyományához híven, az 1989-es decemberi forradalom kirobbantásában cselekvően részt vett temesvári református gyülekezet tagjai december 15-én, a vasárnapi istentisztelet után megkoszorúzták a forradalom emléktábláit. A 24. esztendővel ezelőtti sorsfordító eseményekről Fazakas Csaba református esperes emlékezett meg, hangsúlyozva, hogy a közösségnek a megtartó ereje ma is egy lényeges tényező, hiszen akárcsak 1989-ben, ennek a közösségnek ma is óriási az ereje. A református gyülekezet és az egyházmegye mellett az RMDSZ helyezte el koszorúját a forradalom emléktáblájánál.
Két órával később megérkezett Temesvárra az 1989-es forradalom vezéralakja, Tőkés László EP-képviselő, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt, az Új Ezredév református egyházközség képviselői társaságában koszorúzta meg a forradalom kirobbanásáról megemlékező márványtáblát. „Azt szokás mondani, hogy ellopták a temesvári forradalmat – mondta rövid beszédében Tőkés László. – Nemrégen is azt vitatták, hogy Iasi-ból indult-e a rendszerváltozás vagy Temesvárról. Ez a két tábla világosan bizonyítja, hogy innen indult a temesvári népfelkelés. Már csak azért is ide kellett jönnünk, hogy ezt jelenlétünkkel és koszorúinkkal is megerősítsük. Ezt tette a temesvári református gyülekezet ezelőtt egy órával, amikor szintén elhelyezte koszorúit az emléktábláknál. Ennek kapcsán fontos tudatosítani, hogy az egyháznak milyen fontos közéleti szerepe volt és lehet ma is. 1989-ben a rendszerváltozás elindításában volt fontos szerepünk itt Temesváron. Hódolat és elismerés a gyülekezetnek, Temesvár népének, románoknak, magyaroknak németeknek, szerbeknek, zsidóknak, cigányoknak, mindenféle vallásnak és nemzetiségnek. 2003-ban pedig a szatmárnémeti Láncos templomban voltunk együtt, amikor a magyar autonómia mellett álltunk ki. Ha ez volt egy társadalmi rendszerváltozás kezdete, az egy nemzetiségi kisebbségpolitikai rendszerváltozás kezdete lett.” Vasárnap délután Tőkés László EP-képviselő részvételével a temesvári forradalom első áldozatának tekintett Újvárossy Ernő sírját is megkoszorúzták a Rusu Şirianu utcai temetőben.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2014. március 5.

Kiállításmegnyitó és filmvetítés a temesvári forradalom 25. évfordulója tiszteletére
Az 1989-es Forradalom Emlékezete emlékérem a belvárosi református gyülekezetnek
Temesvár – A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség Újvárossy Ernő termében március 2-án, vasárnap tartották az 1989-es Temesvári Forradalom Pillanatai című fényképkiállítás megnyitóját és levetítették a Sose halunk meg című dokumentumfilmet. A temesvári forradalom 25. évfordulója tiszteletére szervezett megemlékezésre a belvárosi egyházközség és az 1989-es Forradalom Emlékezete Egyesület szervezésében került sor, szép számú érdeklődő jelenlétében.
A megemlékezés egyperces néma tiszteletadással és gyertyagyújtással kezdődött, a temesvári forradalom áldozatai és a helyszín névadója, a református gyülekezet által a forradalom első áldozatának tekintett Újvárossy Ernő presbiter emlékére. A nyitó áhítat és a közös, kétnyelvű ima után Nt. Fazakas Csaba református esperes átadta a szót Orban Traian doktornak, az 1989-es Forradalom Emlékezete Egyesület elnökének.
„Temesvár szellemisége, az etnikumközi és a felekezetközi szolidaritás jegyében szeretnénk a különböző Temes megyei egyházakhoz tartozó közösségeknek bemutatni ezt a kiállítást és a Noi nu murim! – Sose halunk meg! című filmet levetíteni – mondta dr. Orban Traian, aki ez alkalommal az 1989-es Temesvári Forradalom Emlékezete emlékéremmel tüntette ki a Tőkés László melletti kiállásával elévülhetetlen érdemeket szerzett református gyülekezetet. A magyar nyelven feliratozott Sose halunk meg című dokumentumfilm – Burza Gabriel alkotása – levetítése után beszélgetésre került a jelenlevőkkel a forradalom eseményeit kronológiai sorrendben, valósághű megközelítésben bemutató filmről és a kiállításról. A beszélgetés során szó esett a decemberi forradalom temesvári emlékműveiről, amelyeket Tóth János forradalmár túlságosan absztraktnak és nem eléggé reprezentatívnak tart, dr. Orban Traian azonban ésszerűen megindokolta 12 emlékműből álló, egymást kiegészítő alkotásokból álló műemlék-együttes létjogosultságát. A megemlékezés újból igazolta, hogy temesvári forradalom témája 25 év távlatából is indulatokat gerjeszt, a résztvevők szerint az 1989-es célkitűzések csak részben valósultak meg, az igazságtétel elmaradt, ezért többen úgy vélik, hogy a harcot folytatni kell.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

2014. március 24.

Tüntetés az életért
„Az első perctől ember”
Szombaton, március 22-én Románia 39 helységében tartottak felvonulásokat a magzati élet és a hagyományos család védelmében, annak tudatosítására, hogy az ember élete a fogantatástól kezdődik.
Temesváron 600-an tüntettek a Darul Vieţii társulat és Ioan Chișărău görög katolikus pap kezdeményezésére, mindegyik hagyományos és neoprotestáns egyház képviseltette magát.
Alexandru Messian görög katolikus püspök elmondta, azért gyűltünk össze, mert a templom falain kívül is szólnunk kell azok helyett, akik még nem tudnak beszélni. Dirschl Johann vikárius Roos Márton római katolikus püspök üdvözletét tolmácsolta, majd feltette a kérdést, hogy nézne ki egy erdő, ha minden fán csak egy levelet hagynánk? Biztosan elpusztulna, mint ahogy a nemzet se maradhat fenn gyermekek nélkül. Rolf Schönberg testvér, aki Svájcból jött arról beszélt, hogy a társadalomnak és az egyháznak el kellene ismerni, hogy vétkezik a jövendő nemzedékkel szemben, mikor nem védi meg a születendő gyermekeket. Nt. Fazakas Csaba református esperes szerint életszemléletünket a fogyasztói viselkedés eltorzította, pedig az emberi életet védelem illetné meg a fogantatástól a természetes halálig, a „Ne ölj!” parancsolat a magzatelhajtásra és az eutanáziára is vonatkozik. A gyermek és az élet Isten ajándéka, elutasítása azt jelenti, hogy lemondunk Isten segítségéről és a jövőnkről is.
Egy házaspár egy nőből és egy férfiúból áll, nem egyes és kettes szülőből, ahogy egyesek a politikai korrektség kedvéért nevezik Amerikában vagy bárhol a világon. Gyermekeinket lánynak és fiúnak kell nevelnünk, és nem úgy, hogy mikor felnőnek, eldöntik, mik akarnak lenni. A beszédek után a menet az ortodox katedrálishoz, majd a prefektúrához vonult. Itt a szervezők intézkedéseket kértek a kormánytól a születendő gyermekek védelmében, a családok és az örökbefogadás támogatására. Két kórus az alkalomhoz illő dalokat adott elő.
A résztvevők többsége görög katolikus és neoprotestáns fiatal volt, de eljött a józsefvárosi és belvárosi hívek egy kicsiny csoportja is. A szervezők magyar nyelvű szórólapokat is osztogattak, melyek a magzat fejlődését mutatták be.
Ördög Imre
Nyugati Jelen (Arad),

2014. április 29.

Temesváron először: Magyar Hagyományok Napja
„Egyik legsikeresebb kampánynyitó rendezvényünk lett a mai”
A Temes megyei RMDSZ április utolsó szombatján első alkalommal szervezte meg a Magyar Hagyományok Napját a Lugosi úti Kemping területén. Az Összetartozunk székely–szórvány partnerség keretében Hargita megyei hagyományőrzőket is meghívták Temesvárra, akik bemutathatták népi táncaikat, ősi foglalkozásaikat és a hagyományos székely termékeket.
A hagyományteremtő szándékkal megtartott rendezvény ez alkalommal a helyi RMDSZ európai parlamenti kampányának nyitóeseménye volt, de a szervezők azt ígérik: jövő tavasszal is megtartják a magyar hagyományok, közösségi értékek ünnepét Temesváron.
A gyönyörű tavaszi időben megtartott, jó hangulatú rendezvény több mint 200 résztvevőjét a Magyar Hagyományok Napjának ötletgazdája, Molnár Zsolt parlamenti képviselő ezekkel a szavakkal köszöntötte: „Nagyon örülök, hogy ilyen szép számban összegyűltünk temesvári és Temes megyei magyarok. Jó látni, hogy tudunk még találkozni, én is sok régi ismerőssel találkoztam itt. Remélem, hogy sok ilyen alkalmunk lesz, hogy az ismerőseinkkel minél szélesebb körben találkozzunk!” A képviselő hozzátette: a Temes megyei RMDSZ azt szeretné elérni, hogy ezek a közösségi rendezvények gyakrabban, szélesebb skálán, több műfajban valósuljanak meg.
Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök köszöntőjében rámutatott: „Nemcsak a magyar hagyományokat ünnepeljük ma, hiszen egy hónap múlva, május 25-én európai parlamenti választások lesznek és ezt a rendezvényt kampányindító rendezvényünknek is tekintjük.” Az RMDSZ-elnök hangsúlyozta: visszatekintve az előző évekre, a Magyar Hagyományok Napja lett a helyi RMDSZ egyik legsikeresebb kampánynyitó rendezvénye. „Nagyon remélem, hogy május 25-én mindnyájan, 10-15 ismerős kezét megfogva elmennek szavazni, hogy a hazai önkormányzatokon és a bukaresti parlamenten túl az európai parlamentben is ott lehessünk, ahol az erdélyi és ezen belül a bánsági magyarság érdekeit továbbra is képviseljük” – zárta mondandóját Halász Ferenc.
A Magyar Hagyományok Napján Hargita megyéből érkezett kézművesek mutatták be Székely Termék védjeggyel ellátott hagyományos termékeiket. A vásáron gyergyószentmiklósi házi szörpöket, lekvárokat, küküllőkeményfalvi házi mustárokat, csíkpálfalvi méztermékeket kóstolhattak meg a bánságiak. Népművészeti munkáikkal jöttek Temesvárra Török Csaba fafaragó mester (Csíkszereda), Kilyén Irma bútor- és kerámia-festő művész és Bálint Júlia, a csuhéból készült dísztárgyak, használati tárgyak mestere. A vásár keretében kézműves sarok is működött, ahol a hagyományos mesterségek alapjait sajátíthatták el a gyerekek. A Vinum Hungaricum jóvoltából a magyarországi borvidékek válogatott kézműves borait is megkóstolhatták az érdeklődők.
A bánsági magyar települések bográcsfőző versenyére két temesvári és egy végvári csapat nevezett be. A győztesnek járó serleget a Szabó Ferenc néptáncoktató vezette temesvári csapat emlékezetes túrós-csuszás borjúpörköltje érdemelte ki, ezüstérmes lett Fazakas Csaba, az RMDSZ művelődési alelnöke vezette csapat marhahúsból készült, ínycsiklandó raguja, a bronzérem a végvári Palicsák Zoltán ízletes sertéspaprikásának jutott. Fazakas Csaba református esperes és segédei jóvoltából kürtőskalács-sütöde is működött a kempingben, ahol a vendégek saját maguk süthették meg a hagyományos székely édességet.
A sikeres rendezvény fénypontja volt a hagyományőrző gálaműsor, ahol a Madéfalvi és Csíkcsicsói Ifjúsági Néptánccsoport, a temesvári Bokréta népi táncosai és citerásai, valamint az Eszterlánc és Bóbita csoportok népi táncosai fellépésének tapsolhatott a közönség. A gálaműsor a Scserbin János vezette, Arany Páva-díjas Kazincbarcikai Galagonya Citerazenekar fergeteges koncertjével zárult.
„Temes megyében nagyon erős a néptáncmozgalom, emellett sok helyen hagyományos mesterségeket űznek, és hagyományos termékeket állítanak elő – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Molnár Zsolt RMDSZ-es parlamenti képviselő, a rendezvény ötletgazdája. – Hiányzott az összefogó esemény, amelyik ezeket az értékeket fel tudja mutatni. Így alakult ki a Hagyományok Napjának ötlete, ami nemcsak a bánsági hagyományokat próbálja bemutatni, hanem a magyar hagyományos értékeket általában. Meghívtuk a székely testvéreinket is erre a rendezvényre. Nagyon jó kapcsolatunk van Hargita megyével 2010 óta, a székely–szórvány partnerség keretein belül sok akció megvalósult, több rendezvényre, tapasztalatcserére került sor, oktatási és kulturális szinten. Annak örülök, hogy ilyen szép, széleskörű rendezvényt sikerült összehozni, ahol fel tudtuk mutatni hagyományos, autentikus magyar értékeinket. A Temes megyei RMDSZ kezdeményezésére nagyon sokan pozitívan válaszoltak, a megvalósításban nagyon sok ember segített és szeretném nyilvánosan is megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a rendezvényhez!”
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

2014. június 6.

Ökumenikus megemlékezés a Nemzeti Összetartozás Napján Temesváron
„A legvesztettebb helyzetből is fel lehet állni!”
Mária téri emlékmű és a belvárosi református templom ökumenikus megemlékezés színhelye volt június 4-én, szerdán, a Trianoni békediktátum 94. évfordulóján. A megemlékezésen részt vett Füzes Oszkár, Magyarország Külügyminisztériuma Kulturális és Tudománydiplomáciai Főosztályának főosztályvezetője, Csulák Péter kolozsvári konzul, Marossy Zoltán temesi alprefektus, Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, a történelmi magyar egyházak képviselői, temesvári és vidéki magyar közösségek tagjai.
A harangjáték közös meghallgatása után a szép számú egybegyűltet Ft. Fazakas Csaba református esperes, a Temes megyei RMDSZ kulturális alelnöke köszöntötte, hangsúlyozva a helyszín különleges jelentőségét, hiszen „500 évvel ezelőtt itt ért véget a Dózsa György-féle parasztháború és 25 éve innen, a református közösségből indult el Tőkés László vezetésével az a rendszerváltó forradalom, amely számunkra ma megengedi a szabad ünneplést”.
Az 500 esztendővel ezelőtt ezen a helyen kivégzett parasztvezér, Székely Dózsa György jelentőségéről, az 1514-es parasztháború eseményeiről és következményeiről Halász Ferenc RMDSZ-elnök, történelemtanár beszélt, a magyar történelem legszomorúbb pillanatának nevezve a tüzes koronával megkoronázott és bajtársai által felfalatott „parasztkirály” szörnyű mártírhalálát. „Az áldozatok sorozata nem volt hiábavaló, minket nem lehet megfosztani a szabadságtól és a magyarságunktól, erre bizonyíték, hogy 1989-ben újból képesek voltunk talpra állni és elindultunk egy olyan úton amelyen a saját jövőnket építjük” – mondta Halász Ferenc.
A Mária téri megemlékezés résztvevői megkoszorúzták a Dózsa György mártírhalálának emléket állító Szűz-Mária emlékművet, majd bevonultak a református templomba, ahol ökumenikus áhítatra került sor Ft. Fazakas Csaba református esperes, Ft. Kapor János, a Millenniumi templom plébánosa, Nt. Kovács Zsombor evangélikus-lutheránus és Nt. Boros Róbert baptista lelkipásztorok részvételével. A Nemzeti Összetartozás Napja tiszteletére mondott ünnepi köszöntők sorát Füzes Oszkár exnagykövet úr nyitotta meg, aki szerint keresve sem lehetne jobb helyet találni a június 4-ei megemlékezés számára Temesvárnál, hiszen ennek a városnak a magyarsága újból és újból bebizonyította, hogy még a legvesztettebb helyzetből is fel lehet állni. „Mi magyarok csak azt kérjük, ami természetes és normális: ahol őshonos magyar közösség él, létszámtól teljesen függetlenül, az egyenjogú legyen a többséggel. (…) Temesvár az összes magyarnak, de a románoknak, a kelet-európaiaknak, a közép-európaiaknak, de bizonyos értelemben egész Európának 1989-ben megmutatta, hogy mi a normális.
Temesvár azóta is azt mutatja meg mindenkinek, hogy amikor egy magyar, magyar akar maradni, akkor mi vagyunk a normálisak” – mondta Füzes Oszkár, aki az anyaország nevében megköszönte a temesváriaknak „konok kitartásukat a magyarságuk, a normálisság, a természetesség mellett”. Hasonló ünnepi gondolatokat fogalmazott meg Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, aki valamennyi jelenlevőnek megköszönte, hogy megőrizték magyarságukat, valamint szüleiknek, nagyszüleiknek, a történelmi magyar egyházaknak és a magyar iskoláknak azt, hogy ebben segítették a bánsági magyarokat.
Marossy Zoltán alprefektus személyében a román kormány először képviseltette magát a június 4-ei ünnepségen, aki arról beszélt, mit jelent a Nemzeti Összetartozás Napja a történelmi Bánság egész területén élő magyarok számára, hisznek-e önmagukban, régiójukban, közös európai jövőjükben.
A himnusz eléneklése után a megemlékezés ünnepi műsorral zárult. Mátray László színművész elszavalta Reményik Sándor Gyűrűt készíttetek című versét, majd a békéscsabai Benedekfi Testvérek, István és Zoltán ünnepi koncertjének tapsolhattak az egybegyűltek. A színvonalas koncert végén a Benedekfi Testvérek bemutatták erre a különleges alkalomra írt, Újjászületés című szerzeményüket, amely az elkövetkező temesvári megemlékezéseknek akár a himnusza is lehet a jövőben. A június 4-ei rendezvény szervezői, a Történelmi Egyházak és a Temes Megyei RMDSZ ezúton is megköszönik Magyarország Külügyminisztériuma Kulturális és Tudománydiplomáciai Főosztályának és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának a támogatást.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-107




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998