udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 358 találat lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 331-358
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ferencz Csaba

2009. december 2.

Már-már etnikai konfliktus alakult ki december 1-jén, amikor az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja székely szakaszának mintegy tíz képviselője tartott volna megemlékezést a Székely Hadosztályról Kolozsváron. A résztvevők koszorút akartak elhelyezni Mátyás-király szobránál. Mivel a kolozsvári Polgármesteri Hivatal nem engedélyezte a megmozdulást, a rendőrök bekísérték a résztvevőket a rendőrségre, igazoltatták őket. A Noua Dreapta /Új Jobboldal/ szélsőséges román szervezet mintegy száz ellentüntetője ugyanis alig néhány méteres távolságra volt a Magyarország zászlaját illetve Árpád-sávos zászlót tartó Székely Gárda fiataljaitól. „Trianon, Trianon!” és „Ki a magyarokkal az országból”, skandálták a román nemzeti színű kokárdát viselő ellentüntetők, ugyanakkor trágár, obszcén szavakat kiabáltak a gárdások irányába. Baricz László, az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának képviselője elmondta: „Mi engedélyt kértünk a polgármesteri hivataltól a Székely hadosztály létrehozása 90. évfordulójának megemlékezésére. Hangsúlyozom, megemlékezésről lett volna szó: nem provokatív szándékkal jöttünk ide, békés, nyugodt megemlékezést szerettünk volna a Mátyás-szobornál. Erre nem kaptunk engedélyt. A törvények szerint a megemlékezésre nem kell engedély, ezért mi eljöttünk egy koszorúval, és ha lehetséges, megkoszorúzzuk a szobrot. ” A rendőrség bekísérte a Székely Gárda akciójának résztvevőit a rendőrségre, ugyanakkor igazoltatott és megbüntetett több személyt az ellentüntetők közül. László Attila alpolgármester elmondta: az akció előtt az illetékes szervek folyamatosan tájékoztatták a fejleményekről. „Nem tartom normális dolognak, hogy Kolozsvár ilyen akciók színtere legyen. Szerintem az illetékes szervek szakszerű módon jártak el” – nyilatkozta. A magyar s fiatalok megmozdulása mintegy válasz volt arra, hogy az Új Jobboldal (Noua Dreapta) nevű szervezet Sepsiszentgyörgyön ünnepelte Románia nemzeti ünnepét. A sepsiszentgyörgyi események komolyabb incidens nélkül zajlottak: a mintegy 150 román szélsőséges fiatal ünneplését közel félszáz 64 vármegyés magyar „követte” alig 50 méterről – a feleket csendőrök választották el. A sajtónak nyilatkozva a román szervezet képviselői kifejtették: azért mentek Sepsiszentgyörgyre, hogy kihangsúlyozzák: Székelyföld román föld, és az is marad mindörökre, menetelésük során ezt többször skandálták. A 64 Vármegye nevű szervezet fiataljai éppen a fenti „szlogen” miatti nemtetszésüket kívánták kifejteni. „Nem keresünk konfliktusokat, de jelenlétünkkel jelezni kívánjuk, hogy mi is létezünk. Éppen az Új Jobboldal sepsiszentgyörgyi jelenléte a provokáció” – nyilatkozta egyikük. /K. O. : Feszült hangulat a Főtéren. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./ Sepsiszentgyörgyön hamis szórólapok jelentek meg, amelyek a Székely Nemzeti Tanács nevében arra szólították fel a város magyar lakosságát, védjék meg a román szélsőjobbtól Székelyföldet. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke leszögezte: nem szerveznek ellentüntetést, és nem szoktak nyilvánvaló provokációkra válaszolni. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester december 1-jére virradó éjszaka kiutasított a városból egy autóbusznyi, román zászlóba burkolózó fiatalt. Az érintettek a Mihai Viteazul kollégiumhoz érkeztek, de a polgármester megtiltotta, hogy oda bemenjenek. Az üvöltöző, szitkozódó román fiatalokat a helyszínre érkező rendőrök a buszba terelték, és kivezették a városból. /Oborocea Mónika, Kovács Zsolt: Szélsőségesek párbaja. A Magyar Gárda és a Noua Dreapta is felvonult december 1-jén. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 2./

2009. december 7.

A két héttel ezelőtti részvétel ismétlődött meg Háromszéken az államfőválasztáson: a szavazatra jogosultak csupán 37,61 százaléka jelent meg az urnáknál, ez országosan hátulról ismét a második helyet „biztosította” Kovászna megyének. Utolsó helyen Hargita megye állt 36,98 százalékkal. /Ferencz Csaba: Ismét sereghajtók (Megyei részvétel). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./

2009. december 11.

December 10-én közel száz részvevővel zajlott a sepsiszentgyörgyi inkubátorházban a Pont csoport által szervezett fejlesztési konferencia. A nyolc éve pályázatfigyeléssel, majd tanácsadással foglalkozó civil szervezet Erdély 2015 címmel hirdetett konferenciasorozatának első értekezletén a háromszéki fejlesztési elképezések és lehetőségek kerültek terítékre. /Ferencz Csaba: Konferencia a fejlesztésről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 11./

2009. december 19.

Háromszéki kórusokkal tartották meg a Márton Áron püspök tiszteletére írt vokál-szimfonikus mű Székelyföldi ősbemutatóját. Bács Lajos szerzeménye a mester jelenlétében, a Székelyföldi Filharmónia közreműködésével a székelyudvarhelyi kultúrpalotában csendült fel először. /Ferencz Csaba: Mise Márton Áron tiszteletére (Székelyföldi ősbemutató). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

2010. január 7.

Pusztina – magyar dokumerntumfilm - 1998
A magyarságtól évszázadok óta elszigetelten élő csángók első csoportjai, még a honfoglalás idején maradhattak, a Kárpátok keleti lejtőjén túl. Majd a történelem viharaiban, a hegyen túlra telepített és menekülő erdő elviek, jobbára székelyek elcsángálása révén folyamatosan izmosodtak. A modern nemzetté válás fontosabb áramlataiból, viszont kirekedtek a moldvai magyarok. Nem érintette a nyelvújítás, a reformkor kulturális és politikai mozgalmai, s a polgári szabad- ság eszméi sem hódítottak körükben. Kultúrájuk és hagyományaik a közvetlen környezet, valamint a román a közeg jegyeit magába olvasztva váltak sajátosan egyedivé.
A film a Moldvában élő csángó-magyarok világába, ott is a magyarságát leginkább megőrző Pusztinába kalauzolja a nézőt.
Rendező: Ferencz Csaba
Operatőr: Ferencz Csaba
Szerkesztő: Medgyesi Gabriella. Forrás: Erdély.ma

2010. január 28.

Az EMNT közleménye a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés tárgyában
Kedden, 2010. január 26-án Székelyudvarhelyen a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés (SZÖN) megszervezéséről tárgyalt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) küldöttsége – László János régióelnök, valamint Nagy Pál és Papp Előd alelnökök – és az Ideiglenes Házbizottság (IHB) tagjai – Farkas Csaba elnök, valamint Árus Zsolt, Ferencz Csaba, Tulit Attila és Vass Imre.
A találkozón a felek egyetértettek abban, hogy Székelyföld autonómiájának ügye megköveteli az összefogást, vagyis az azonos célok érdekében kifejtett közös és összehangolt cselekvést, ezért együtt törekszenek olyan politikai és szervezési feltételek kialakítására, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen – pártállásától függetlenül – valamennyi székelyföldi választott önkormányzati tisztségviselő részt vehessen.
Ennek érdekében az IHB és az EMNT küldöttségei megállapodtak abban, hogy az IHB által kijelölt személyek az EMNT-küldöttség tagjaiként részt vesznek majd annak a paritásos bizottságnak a munkájában, amely – az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében született megállapodás alapján – mind tartalmi, mind szervezési szempontból előkészíti a márciusi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés munkálatait.
Az EMNT álláspontja továbbra is az, hogy Székelyföld területi autonómiájának kivívásához egyaránt szükség van az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviseletének célzott munkájára és a székelyföldi önkormányzatokban szerepet vállaló – az RMDSZ és az Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben, vagy akár függetlenként megválasztott – magyar tisztségviselők határozott fellépésére. Ugyanakkor a pártpolitikai kezdeményezések erejét és legitimitását megsokszorozhatja az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által következetesen megjelenített és képviselt autonómia-igény és az EMNT átfogó nemzetpolitikai programja.
Az EMNT továbbra is várja a magyar pártok – az RMDSZ és az MPP – székelyföldi szervezeteitől: az EMEF soron következő, februári üléséig gyűjtsék össze önkormányzati vezetőik aláírásait az első Nagygyűlésen elfogadott Székely Memorandum támogatására, hogy annak külpolitikai hasznosításának útjából elháruljon az akadály.
Az EMNT-nek meggyőződése, hogy a második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés csak akkor vihet közelebb a közös cél: a régió területi autonómiájának megvalósításához, ha azt az érdekelt felek közösen szervezik, és ha az nem válik belső hatalmi harcok vagy önlegitimációs kommunikáció eszközévé, hanem egy olyan tanácskozásnak teremt keretet, amely a hagyományos székely munkaszeretetre és becsületre alapozva közös cselekvésre szólít az önrendelkezés érdemi feltételeinek megteremtése érdekében.
Az EMNT Elnöksége erre vonatkozó mandátummal küldi képviselőit az EMEF által létrehozott paritásos munkabizottságba, és hasonló szándékot, kompromisszumkészséget és elkötelezettséget vár el az RMDSZ küldöttségétől is.
Nagyvárad, 2010. január 28.
Tőkés László Toró T. Tibor
elnök, EP-képviselő ügyvezető elnök. Forrás: Erdély.ma

2010. március 7.

A Székely Székek Fórumának közleménye
K Ö Z L E M É NY
A Székely Nemzeti Tanács 2009. december 19-én, marosvásárhelyi ülésén határozott arról, hogy 2010. március 6-án Csíksomlyón tartja következő ülését, melyen napirendre tűzi a SZÉKELY NÉP ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁRÓL szóló nyilatkozattervezetet, valamint az elmaradt házszabálymódosító javaslatokat.
Az SZNT határozatai kötelezőek annak minden tagjára, a széki és települési tanácsokra is.
A határozatot betartva, 2010. március 6-án tanácskozásra ültünk össze.
A tanácskozáson Bardóc-Miklósvárszék, Csíkszék és Gyergyószék küldöttei, Székelyudvarhely és Kézdivásárhely települési székely tanácsainak képviselői, SZNT küldöttek vettek részt, de szép számmal voltak jelen az SZNT tevékenységét, célkitűzéseit támogató szervezetek képviselői, valamint a székelység jövőjéért felelősen cselekedni óhajtó székely emberek, összesen több mint százharmincan.
Tekintettel arra, hogy az SZNT küldöttek több mint fele nem volt jelen, az ülés a széki tanácsok fórumaként folytatta munkálatait.
A fórum helyzetelemzést végzett és határozatokat, ajánlásokat fogadott el.
1. A résztvevők egyöntetűen megállapították, hogy a Székely Nép helyzetét, az úgynevezett „székely kérdést” nem lehet kisebbségpolitikai eszközökkel megoldani. Megoldása csak a székely nép önrendelkezési jogának érvényesítése által lehetséges. Ezzel kapcsolatban a testület nyilatkozatot fogadott el, melyet ezennel nyilvánosságra hozunk (mellékelve a Nyilatkozat a Székely Nép önrendelkezési jogáról).
2. Megállapítást nyert, hogy a székely nép közképviseletét, csak egy minden székely települést átfogó Székely Nemzeti Tanács láthatja el eredményesen. Ennek értelmében a testület úgy határozott, hogy a SZNT Házszabályának 22. cikkelye értelmében indítványozza a SZNT rendkívüli ülésének összehívását legkésőbb április 10-ig az alábbi napirenddel:
a. Nyilatkozat a Székely Nép önrendelkezési jogáról
b. Határozati javaslat a SZNT szervezeti megerősítéséről és a települési tanácsok megújításáról
c. Határozati javaslatok az SZNT ÁB összetételéről, az elnöki tisztség betöltésének módjáról és az összeférhetetlenségről
d. Javaslat a Székely Földalap létrehozásáról
3. A tanácskozás javasolja a március 12-én összeülő Székely Önkormányzati Nagygyűlésnek, hogy vegye napirendre, vitassa meg és fogadja el a SZÉKELY NÉP ÖNRENDELKEZÉSI JOGÁRÓL a székelyek által elfogadott nyilatkoztot.
Csíksomlyó, 2010. március 6.
A Székely Székek Fórumának Ülésvezető Elnöksége:
Ambrus A. Árpád, Gyergyószék Székely Tanácsának soros elnöke
Veress Dávid, Csíkszék Székely Tanácsának soros elnöke
Szabó Miklós, Bardóc-Miklósvárszék Székely Tanácsának elnöke
Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottságának tagja. Forrás: Erdély.ma

2010. március 15.

Március idusán a történelem kötelez
Nem a farkasok szabadságát, az emberi szabadságot akarják
Főleg MPP-s polgármesterek, tanácstagok tettek eleget az SZNT meghívásának, alig pár RMDSZ-es, független és zöldpárti képviselő jelent meg pénteken a sepsiszentgyörgyi kultúrházban megtartott II. Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen. Szám szerint 322-en.
Az SZNT elnökének szavait követően meghallgatták a házbizottság elnökének beszámolóját, majd a nagygyűlés dokumentumairól szavaztak. Határozatot fogadtak el a magyar nyelv székelyföldi hivatalossá tételéről, március 15-e Székelyföld hivatalos nemzeti ünnepévé nyilvánításáról, arról, hogy a román parlamenthez és az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez fordulnak. Megszavazták a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés házszabályát, és megválasztották az új házbizottságot.
A hivatalosan munkaülésnek tekintett összejövetelt Kovács István unitárius lelkész rövid imája után a házigazdák nevében Ferencz Csaba köszöntötte. ,,Március idusán a történelem kötelez mindannyiunkat" – mondta, s felkérte a testületet, vállalják, hogy megteremtik a leendő autonómia parlamentjének előképét.
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke hangsúlyozta: elengedhetetlen a magyar nyelv hivatalossá tétele. "Húsz évvel a rendszerváltás után eljött az ideje, hogy ne a farkasok szabadságát, hanem emberi szabadságot akarjunk" – jelentette ki, utalva Petőfire.
Farkas Csaba, az ideiglenes házbizottság elnöke a nagygyűlés előkészítésének nehézségeit ismertette. Mint mondta, nagyon nehéz négyszög, az RMDSZ, az EMNT, az MPP és az SZNT, közegében kellett volna konszenzust találniuk, ám többszöri tárgyalás, egyeztetés ellenére sem sikerült.
A SZÖN házszabályát és a beterjesztett határozatokat egyhangúlag fogadták el, akárcsak az ideiglenes házbizottság által beterjesztett listát. Eszerint az immár hivatalos házbizottságnak kilenc tagja lesz. Elnöke Farkas Csaba maradt.
A második Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés rövid másfél órát tartott, a székely és a magyar himnusz eléneklésével ért véget
Mózes Edith. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. április 7.

Az MPP volt és jelenlegi tisztségviselőinek nyílt levele Szász Jenőhöz
Tisztelt Szász Jenő alapító elnök úr!
A Magyar Polgári Párt alapító elnöke által 2009. március 14-re Gyergyószentmiklósra összehívott gyűlés megszavazott egy új alapszabályzat-tervezetet (és programot) az MPP számára. A törvény értelmében ez az alapszabály-tervezet és elfogadásának iratai ellenőrzés végett benyújtásra kerültek a bukaresti törvényszékre. A bíró csak egy év elteltével hozott döntést, a következőképpen: az alapszabály-tervezetet nem fogadta el, és visszautasította annak bejegyzését. A döntés indoklását viszont a mai napig nem közölték.
A bírósági döntés azt jelenti, hogy továbbra is a bejegyzéskor elfogadott alapszabályzat érvényes. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi pártnak ma nincs Elnöksége, hiszen az alapító alelnökök az elmúlt időszakban egy kivétellel mind lemondtak.
Jelen helyzetben – a pontos bírósági döntés és indoklás ismeretének hiányában – elhamarkodottnak és súlyos felelőtlenségnek tartjuk az Országos Tanács megtartását április 10-én. Sem az alapszabályzat módosítása, sem az igencsak szükséges tisztújítás nincs megfelelően előkészítve. A megyei elnökök jelenleg az egyetlen legitim testület, mellyel közösen illett volna előkészíteni a párt megújulását is jelentő új Országos Tanácsot.
A jelen helyzet több mint zavaros, és félő, hogy az előkészítetlen szombati tanácskozás újabb jogvitát eredményez a párton belül. Mire e sietség, holott annak idején elnök úr még a megyei elnökök közös levele nyomán sem volt hajlandó összehívni az Országos Tanácsot? Ráadásul a jelenleg zajló háttéregyeztetések és a küldötti minőséggel nem rendelkezők újbóli összehívása kísértetiesen ismétli a tavalyi, botrányosra sikeredett Országos Tanács hibáit.
A kihirdetett bírósági döntésnek politikai következményei vannak és lesznek. Az MPP nem halad jó úton, és ezért a mindenkori elnök a leginkább felelősségre vonható. Jelen helyzetben sokan tudjuk, mi lenne a megfelelő lépés Ön részéről, mint ahogy azt Ön is nagyon jól tudja. A hasonló ballépéseknek és hibáknak, amelyeket Ön elkövetett az MPP nevében és annak képviseletében, máshol súlyos következményekkel járnak, melyeket legtöbb esetben önként vállalnak az érintettek.
Jelen levelünkkel arra kérjük az alapító elnök urat, hogy halassza el az Országos Tanács összehívását egy olyan időpontra, amikorra a bíróság indoklása is ismertté válik, és sikerül ennek értelmében megfelelőképpen előkészíteni az alapszabályzat-módosításokat, valamint a tisztújítást.
A bírósági döntés ismeretében szinte azonnal meghirdetett Országos Tanács elhamarkodott lépés volt. Az elnök úr újból saját csapdájába esik, amennyiben nem hallgat tanácsunkra, és a józan érvek ellenére megtartja szombaton az Országos Tanácsot. Kijelentjük, hogy ebben az esetben az ott bekövetkező események miatt kizárólag az alapító elnök tartozik felelősséggel, mind a párt tisztségviselői, mind pedig az egyszerű, de annál elhivatottabb és jó szándékú párttagok előtt.
Kérjük, vegye fontolóra fent megfogalmazottakat, és a párt érdekében felelős döntést hozzon!
Erdély-szerte, 2010. április 7.
Aláírók:
Bárdos Csaba, a tordaszentlászlói MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Borbély Zsolt Attila, MPP-tag, Arad megye
Bujdosó Albert Zsolt, az MPP sepsiszentgyörgyi szervezetének elnökségi tagja
Csomortányi István, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Fekete Réka Mónika, OT-küldött, Maros megye
Ferencz Csaba, az MPP sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselőinek frakcióvezető-helyettese, Háromszék
Fetco Mihály, a székelyhídi MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Gazda Zoltán, az MPP Háromszéki szervezetének alelnöke
Gergely Balázs, volt OT-küldött és a kolozsvári MPP volt elnöke, Kolozs megye
Juhász Péter, OT-küldött, Kolozs megye
Kali István, volt OT-küldött és a marosvásárhelyi MPP volt alelnöke
Kavinszki András, nagyváradi MPP-elnökségi tag, OT-küldött, Bihar megye
Kiss Zoltán, az MPP Bihar megyei alelnöke, OT-küldött
Kosztin Emese, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Kosztin Juliánna, OT-küldött, Bihar megye
Lengyel György, az MPP Bihar megyei elnöke
Makkay József, OT-küldött, Kolozs megye
Mangel Imre, a bályoki MPP elnökségi tagja, OT-küldött, Bihar megye
Márton Zoltán, OT-küldött, Maros megye
Nagy István, OT-küldött, Arad megye
dr. Nemes Tibor, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Orbán Mihály, lemondott alapító alelnök, Bihar megye
Pethő István, sepsiszentgyörgyi MPP-s önkormányzati képviselő
Tótszegi András, a mérai MPP elnöke, OT-küldött, Kolozs megye
Tőkés András, a Maros megyei MPP volt elnöke, volt országos alelnök
Török László, az érmihályfalvai MPP elnöke, OT-küldött, Bihar megye
Sándor Krisztina, a Kolozs megyei MPP alelnöke, OT-küldött
Szabó Gyöngyi, OT-küldött, Bihar megye, a székelyhídi MPP elnökségi tagja
Walner András, a nagyváradi MPP elnökségi tagja, OT-küldött
Zatykó Gyula, a nagyváradi MPP elnöke, OT-küldött
Erdély.ma

2010. április 17.

Ambrus Lajos hazanéző ösvényei
Ki látta szebbnek / valaha ezt a / sebeit takargató földet? / Topogott-e át érte / véget nem érő / teleket, anélkül, / hogy megfázott volna / mesebeli csizmájában / egyszer is a lába?! // Mérföldet! léphet ezen a tájon / a vágy, / de szemünk anyánktól / örökölt bogara / itt fogadta / napszámosának / a fényt, miből / naponta megmintázhatjuk / önmagunkat. (Szülőfalum) * Ambrus Lajos nevét olvasva az anyaországiak bizonnyal az 1950-ben Gyulán született, Budapesten élő íróra, szerkesztőre gondolnak, az erdélyi olvasók meg talán inkább a Korondon világra jött tanár-költőre, aki a Sóvidék egyik legismertebb közösségszervezője, a Firtos Művelődési Egylet alapítója, 1990-től a Hazanéző folyóirat alapító főszerkesztője, 1993-tól pedig a Hazanéző könyvek sorozatának is a szerkesztője. Korondnak három költő-Lajosa van, nagyjából egyívásúak: Páll Lajos (1938. április 3.), Molnos Lajos (1941. dec. 1.) és Ambrus Lajos (1941. nov. 2.). Közös gyermekkor, együtt töltött iskolai évek és életre szóló barátság köti őket egymáshoz. A sors aztán más-más irányt szabott az életüknek: Páll Lajos nem fejezhette be a festőakadémiát, az ötvenhatos perek egyik vádlottjaként elhurcolták, a Duna- csatornánál, majd Szamosújváron raboskodott. Szabadulása után szülőfalujában bontakozott ki mind festőművészi, mind költői pályája. Molnos Kolozsvárott újságíróskodott, ma is ott él. Ambrus Lajos az iskolával jegyezte el magát, három évtizedet töltött a katedrán, munkássága elválaszthatatlanul a Sóvidékhez, a híres fazekasfaluhoz kapcsolta, foglalkozása a gyermekek, a mesék, mondák, balladák világához vitte közel. Felnőttverseinek ihletője a Júlia szép leány történetének forrásvidéke, a balladás székely élet és táj. Hőse a minden talpalatnyi örömért keményen megküzdő erdélyi ember. Fiatalkori versei a már korábban dobbantó két költőbarát költészetének fénykö-rében fogantak. Első jelentkezése egy novellákat, karcolatokat tartalmazó könyv, versekkel csak 1990 után lépett közönség elé. De hadd sorjázzanak a kötetek: A korondi nézőedény (elbeszélések, karcolatok, Bukarest, 1982), Lopott hold (versek, Székelyudvarhely, 1995), A tündérasszony könnye (mesék, mondák, történetek, Székelyudvarhely, 1996), A kukorékoló róka (mesék, mondák, történetek, Székelyudvarhely, 1998), Játék a tájban (versek, Kolozsvár, 1998), A kolontos legény (mesék, mondák, történetek, Székelyudvarhely, 1999), A kisbíró meg a telegráncs (mesék, mondák, történetek, Kolozsvár, 1999), Az óriás leánykája (mesék, mondák, történetek, Kolozsvár, 2000), A szalmaborjú (mesék, mondák, történetek, Kolozsvár, 2000), Helyismereti olvasókönyv – Korond (Korond, 2001), Ezer telik, ezer nem (mondák, legendák, Csíkszereda, 2002), Boldogok hajóján (versek, Székelyudvarhely, 2003), A griffmadár fia (mesék, mondák, Kolozsvár, 2003), Árpád és Balambon (A Székelyföld mondákban, regékben és legendákban, Marosvásárhely, 2004/2005), Madárnyelven (Versek, Marosvásárhely, 2005), A turul fia (A Székelyföld mondákban, regékben és legendákban, Székelyudvarhely, 2006), Az aranymadár (Mesék, mondák, történetek, Székelyudvarhely, 2006), Korondi fazekasalbum (Csíkszereda, 2007), Csodavárban (Gyermekversek, Budapest, 2008), A királyné napja (A Székelyföld mondákban, regékben és legendákban, Budapest, 2008), Ösvények az égben (Összegyűjtött versek, Csíkszereda, 2009). Huszonegy kötettel a háta mögött ült asztalhoz a Bernády Házban Ambrus Lajos ez év április 7-én, hogy Bölöni Domokos meghívására, a Súrlott Grádics irodalmi kör vendégeként dedikálja összegyűjtött verseit tartalmazó friss könyvét az érdeklődőknek. Az Ösvények az égben egyfajta szintézise mindannak a tapasztalatnak, mondanivalónak, ami a vidéki tanárkodás, kultúraszervezés hosszú évei alatt lírai köntösbe kívánkozott és költői megfogalmazást nyerhetett. Az őt "faggató" Majla Sándor költő ugyancsak korondi, ezért aztán a bennfentes jártasságával kérdezett, gyakran Ambrus helyett válaszolva is egy-egy gyerek- vagy diákkori emlékkel, anekdotával, saját verssel. Ambrus tanár úr, a korondi Firtos Egyesület alapítója, a Hazanéző című folyóirat és a Tűzhely című helyi lap főszerkesztője, hajdanában a bukaresti Jóbarát című gyermeklapnak és az Ifjúmunkás hetilapnak címezte küldeményeit. A cenzúra dacára is lehetett irodalmat művelni azokban az időkben, és vidéken is volt irodalmi élet, ezt példázzák a kétévente tartott sóvidéki író-olvasó találkozók Parajdon és Korondon, vagy a "kacagóbálok", a humoristák április elsejei felolvasó- délutánjai a Firtos alatti falu klubjában. A Hazanéző folyóirat könyvkiadást is vállal, a Hazanéző könyvek sorozat 22 kötetet jelentetett meg ez idáig. Egyik jelentős hely- és honismereti kiadványa a Korondról szóló, amelyet tankönyvként forgatnak a korondi iskolában. * A kötetavató kedves vendége volt Márk Attila brassói muzsikus, aki diákkorában még népzenét játszott a középiskola zenekarában, később autodidakta módon megtanult gitározni, majd basszusgitárosként és szólistaként két diák rockzenekarban is játszott. 1990-től ad elő megzenésített verseket. Első verses dalai vallásos töltetűek voltak. A saját érzésvilágát is tükröző verseket viszi a közönség elé. 1991 óta szinte évente megjelenik egy-egy albuma. Erdélyi magyar költők, a magyar és az egyetemes világlíra jeles képviselői szólalnak meg a Márk Attila hangján. A Hazanéző két évtizedes fennállása alkalmából a folyóiratban megjelent versekből állított össze zenés válogatást, ebből emelte ki Ambrus Lajos négy versét és mutatta be Marosvásárhelyen, de nem egymagában, hanem a társszerzőként hozzá szegődött, szintén gitáron játszó Ferencz Csaba sepsiszentgyörgyi újságíró és fuvolás lánya, az egyetemista Ferencz Anikó társaságában. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta Ambrus Lajos dallá nemesített költeményeit. Mint az összegyűjtött versek könyve jelzi, korántsem zárult le ez az életmű, a kitaposott ösvénynek nem kell föltétlenül Júlia szép leány egébe vezérelnie az alkotót, marad munkája idelent is bőven. * (A Súrlott Grádics legközelebbi meghívottja Ercsey Mária tanárnő, aki egyszerre két kötettel lép az olvasók elé: Ne hagyd magad!, illetve És mégis magyarul éltem című könyveit május 5-én, szerdán 16 órakor mutatják be a Bernády Házban.)
Damján B. Sándor
Népújság (Marosvásárhely)

2010. május 12.

Búcsúra hangolva
Az első és második világháborúban a Gyimesi-szorost, és ezáltal Magyarország ezeréves határát védő katonák tiszteletére állítanak emlékhelyet Gyimesbükkön. Kontumác konzervált romjaira egy hatalmas gránittáblát helyeznek el, melyre mintegy 500 név kerül fel, a táblát pünkösd vasárnapján avatják fel nagyszámú magyarországi zarándok jelenlétében. Eközben a csíkszeredai városvezetés, a rendőrség, a mentőszolgálat és az egészségügyi intézmények teljes gőzzel készülnek a jövő heti csíksomlyói búcsúra, a helyi vendéglátó-ipari egységek pedig különleges ajánlatokkal várják a távolabbról érkező zarándokokat.
A pünkösdi búcsúra készül Csíkszereda és környéke. A helyi önkormányzat mellett az egészségügyi intézmények, valamint a rendőrség is teljes gőzzel az eseményre koncentrál, a helyi vendéglátó-ipari egységek pedig különleges ajánlatokkal várják a távolabbról érkezőket. A Szentlélek eljövetelének ünnepe vallásos jellege mellett több százezer magyar találkozóhe-lyévé is vált az évek során. A külföldről érkező turistáknak sok esetben többnapos kirándulással egybekötve ajánlják a pünkösdi zarándoklatot, hogy a vallásos feltöltődés mellett az utazóknak lehetőségük legyen megismerni a Székelyföldet.
Többletprogram a vendégeknek
Ferencz Csaba, Csíkcsomortán panziótulajdonos polgármestere is több vendéget vár pünkösdkor. Elmondása szerint a turisták főként a helyi jellegzetességekre kíváncsiak. „Szeretik megkóstolni a hagyományos ízeket, a házi kenyeret vagy házi tejet, és ha már itt vannak, ajánlani szoktuk nekik a szekerezést, a rövid kirándulásokat a havasokban” – fogalmazott. Csíkszereda legnagyobb befogadóképességű szállodája, a Fenyő Hunguest Hotel is minden évben különleges ajánlattal várja a megyeközpontba látogatókat, különböző csillagtúrákat és hagyományőrző programokat kínálnak számukra, magyarázta Püsök Lóránd, a Fenyő eladási igazgatója.
Kulturális programkínálat
Hogy a városba érkező turisták minél szélesebb köre láthassa Munkácsy Mihály, Barabás Miklós, Székely Bertalan, Paál László alkotásait, a Csíki Székely Múzeum – ahol a Remekművek a 19. századi magyar festészetből című kiállítás július 25-éig tekinthető meg – is hosszabbított nyitva tartással üzemel jövő hétvégén. „Minden évben igyekszünk a pünkösdi búcsú időszakára hangsúlyosan felkészülni, idén május 21. és 24. között, vagyis péntektől hétfőig hosszabbított nyitva tartással, reggel 9-től este 8 óráig várjuk a látogatókat” – tájékoztatott Gyarmati Zsolt, a múzeum igazgatója. A szombati búcsúra korábban érkezők ugyanakkor kikapcsolódásképpen ellátogathatnak a magyarországi Chameleon Big Band zenekar szórakoztató előadására is, pénteken, május 21-én, 19 órától a Szakszervezetek Művelődési Házába.
Útlezárás és kereskedési tilalom
A csíkszeredai városvezetés pünkösd alkalmával fokozottan figyel az autósforgalomra, ezért már a búcsút megelőző napon útlezárásokra, forgalomkorlátozásokra lehet számítani. „Egyeztettünk a csíksomlyói ferences rend képviselőivel és lakossági fórumot is tartottunk, így mostanra már kialakult egy rendje ennek az eseménynek” – fogalmazott Antal Attila alpolgármester. A helyi rendőrséggel abban állapodtak meg, hogy péntek délután lezárják a búcsús misének helyet adó Hármashalom-oltárhoz, egyben Csíksomlyóra vezető Szék útját és a Nagymező utcát. Szombaton teljes útlezárásra kell számítani, a gépjárműveket – a parkolóhelyek korlátolt számát tekintve – a város bejáratainál kell hagyniuk az ideérkezőknek, hangsúlyozták a szervezők. Antal ugyanakkor elmondta, egyetlen közterületen sem engedélyeznek kereskedelmi tevékenységet. „A búcsús vásár lebonyolítását a csíksomlyóiakra bíztuk, így ha az eladók bekérezkednek az udvarokra, és kiváltják a szükséges engedélyeket, felállíthatják standjaikat” – hangsúlyozta az alpolgármester.
Felkészültek a mentősök
A biztonsági intézkedések keretében a Hargita Megyei Mentőszolgálat munkatársai is minden egységet mozgósítanak május 22-én, a búcsú napján. „A pünkösdi búcsú a mi életünkben is nagy nap, és az elmúlt évek során azt tapasztaltuk, hogy jó csapataink vannak, helyt tudunk állni” – közölte Péter Szilárd, a Hargita megyei Mentőszolgálat igazgatója. Az egészségügyi intézmény vezetője elmondta, egy katasztrófa előfordulására is felkészült a mentőszolgálat, hiszen szükség esetén más városokból is mozgósítanak mentőegységeket. A Hargita Megyei Mentőszolgálat 7 orvos munkatársa dolgozik a búcsú napján, 15–18 esetkocsival, emellett minden évben pünkösdöt megelőzően szervezik a mentőügyi konferenciát, így az idelátogató orvosok tapasztalatait, tudását is felhasználhatják szükség esetén.
„Kétféleképpen kérhetnek tőlünk segítséget a rászorulók: az egységes 112-es segélyhívószámot tárcsázva, illetve a felállított öt elsősegélynyújtó sátornál, akár a nyeregben, akár a borvízforrás melletti standnál, akár a templomkertben, vagy a járványkórház kertjében” – magyarázta a szakértő. Elmondása szerint a hegyimentők és a Vöröskereszt munkatársai is aktívan részt vesznek a búcsún.
A búcsú napján 150 rendőr teljesít szolgálatot, és öt rendőr érkezik Magyarországról, akik szintén segítenek a rendfenntartásban, illetve a közbiztonság megteremtésében.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

2010. május 17.

Székelyföldi autonómia Dél-Tirol mintájára
Az autonómia érthetetlen fogalomnak számít a mai Magyarországtól elszakított területek legtöbbjén. A Felvidéken még csak gondolni sem szabad rá, de a Kárpátalján sem beszélnek róla, a Délvidéken a személyelvű, esetleg kulturális autonómia szóba jöhet. Ebben a küzdelemben a székelyek jutottak a legtovább, mert bár hivatalosan Basescu román elnök ellenzi a területi autonómiát, mégis jelen van a téma a román közbeszédben. Ottani magyar pártok egyre erőteljesebben hangoztatják a szükségességét és már hét éve külön szervezet is működik ennek az ügynek a szolgálatában. Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével és az alelnökkel, Ferencz Csabával Magyarországon jártukkor, pénteken Gadácsi János beszélgetett.
Erdély.ma

2010. június 22.

Jöhetnek a székely termékek
Máris le lehet adni az igényléseket a Székelyföldi márkanév igénylésére a Hargita megyei önkormányzat Vidékfejlesztés és Programok Igazgatóságán. A tanács az országos szabadalmi hivatal engedélyével ugyan a márkanevet már 2009. július elsejétől használhatja, ám a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Termék Egyesület bíróságon indított eljárást arra hivatkozva, hogy a hargitai önkormányzat eltulajdonította tőlük a márkanevet. A bukaresti törvényszék azonban a napokban elutasította a felperesek keresetét, így megalakulhat a márkanevet odaítélő bizottság.
Döntött a bíróság
A bukaresti törvényszék a sepsiszentgyörgyi Gazda Zoltán vezette Székelyföldi Termék Egyesület keresetét utasította el. A háromszéki szervezet arra hivatkozva indított eljárást, hogy a Hargita megyei önkormányzat eltulajdonította az egyesülettől a Székelyföldi márkanevet. A bukaresti törvényszék június 16-i, 1052. számú határozatával elutasította a felperesek – Gazda Zoltán, Ferencz Csaba, Erőss Magdolna Cecília, Tulit Attila és Nagy Pál – keresetét, amely a Székelyföldi kollektív márkanév megsemmisítésére irányult, és 1741 lej perköltség kifizetésére kötelezte őket. Az ítélet nem jogerős. Borboly Csaba, Hargita megye közgyűlésének elnöke azonban máris közölte, a pereskedéstől függetlenül a Székelyföldi márkanevet odaítélő bizottság működtetésében a sepsiszentgyörgyi egyesület részvételére is számítanak, fel is kérte őket, hogy vegyenek részt a minősítőtestület munkájában, hiszen a céljuk közös. „Bárkit, aki ezen a területen dolgozik, otthon van ebben a témakörben, partnernek tekintünk” – magyarázta a tanácselnök.
Kisrégiós minősítőtestületek
A helyi alapanyagokból, helyi emberek által előállított, minőségi termékekre lehet kérni a Székelyföldi márkanevet – tájékoztatta tegnap a Krónikát Borboly Csaba. A bizottság többoldalas szabályzat alapján ítéli oda a márkanév viselésének jogát. Olyan termelők igényelhetik a márkanevet, akik engedélyezett ipari típusú árukat állítanak elő, mint például az Ábel mustár, vagy hagyományos terméket, mint a szentkirályi juhtúró. Borboly Csaba szerint jelenleg a legfontosabb cél a vidéki gazdák és termelők piachoz juttatása, és ezáltal a székelyföldiek jólétének biztosítása. Mint részletezte, elsősorban a családi alapra helyezett kisvállalkozásokat támogatják, ezért a hargitai önkormányzat a márkanév használatát, a Székelyföld valamennyi olyan gazdájának ingyenesen rendelkezésére bocsátja, aki tradicionális termékeket állít elő, vagy szeretne forgalmazni.
Megtudtuk, két szinten igyekeznek népszerűsíteni a márkanevet, egyrészt a termelők körében – meggyőznék őket, hogy így sikerrel be lehet törni más piacokra –, másrészt a helyi fogyasztókat próbálnák rábírni, hogy a székely termékeket vásárolják. „Ha a Székelyföldön mindenki a hazai árut választja, már nem is jut az ország többi részébe vagy a külföldi piacra” – magyarázta Borboly. A tervek szerint a három székely megyében, sőt kistérségi szinten is minősítőtestületeket hoznak létre, a márkanévigénylőknek így nem kell majd Csíkszeredába utazniuk. Ezekre a testületekre a tanácselnök szerint azért is szükség van, mert a márkanevet viselő termékeket folyamatosan ellenőrizni kell, hogy tartsák a minőséget.
Gazda Zoltán vállalja az együttműködést
Gazda Zoltán, a Székelyföldi Termék Egyesület elnöke a Krónika megkeresésére elmondta, kezdetektől nem volt híve a pereskedésnek, ám az egyesület vezető testülete így döntött. Gazda hangsúlyozta, egy szerény, alig megalakult egyesület kis eséllyel vehette fel a harcot Hargita Megyei Tanáccsal, olyan körülmények között, hogy az RMDSZ kormányon van. Az egyesület alapfokon veszített, és Gazda úgy véli, nincs is értelme a fellebbezésnek.
Azonban erről is a következő napokban összeülő vezetőtanácsnak kell határoznia. Gazda is fontosnak tartja ugyanakkor az együttműködést, hiszen elmondása szerint nem az a fontos, ki birtokolja a márkanevet, hanem hogy a székelyföldi gazdaság fellendüljön. „Tudatosítani kell a polgárságban, hogy ha az üzletben a jó minőségű székely terméket részesítik előnyben, nemcsak a Székelyföld gazdaságának, hanem saját maguknak is szolgálatot tesznek” – hangsúlyozta. Hozzátette: a felajánlott partnerségről tárgyalni fognak a hargitai önkormányzattal, mindenképp részt kívánnak venni a munkában, és örülnek, hogy ettől a másik fél sem zárkózik el.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

2010. július 13.

Jókedvűek sereglése
Dalár ünnep Nyárádszeredában
A régies ’dalár’ szavunk a dalból vált főnévvé (mondatrészként a címben jelzővé), csakúgy, mint a dalárda; a dalár ünnep pedig a mai kórusfesztiválok őse volt hajdanán. A szót Arany János is "használja", önironikusan, a Vojtina ars poeticája című versében: "S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből... énektanár". Nos, a nyárádszeredai "dalár ünnep" énekesei között volt ugyan sok énektanár is, de hangját senki sem "vesztette", annál nagyobb kedvvel dalolt.
Vasárnap tizedik alkalommal tartották meg meg két anyaországi – a simontornyai és az etyeki – kórusok szereplésével nemzetközinek minősíthető találkozót. A Ferencz Csaba karnagy és a Bocskai Dalkör, az önkormányzat, a megyei tanács és az önzetlen helyi és környékbeli támogatók, cégek, vállalkozók, magánszemélyek összefogásával jól megszervezett kórusfesztivál rangot vívott ki magának: az erdélyi magyar kórusmozgalom egyik jelentős eseményévé nőtte ki magát.
Idén a kétszázötven éve született dalszerző, költő, folklórgyűjtő, Pálóczi Horváth Ádám emléke előtt hajtott fejet a fellépő kórusok népes tagsága. Csokonai írta Pálócziról: "Ő az, aki magyar hangra tanította az erdőt." A Kömlődön 1760. május 11-én született, és Nagybajomban 1820. január 28-án elhunyt, református papi családból származó Horváth Ádám a debreceni kollégium diákja volt, Pápán mérnökként dolgozott, majd házassága után nejének balatonfüredi birtokán gazdálkodott. Megénekelte kies környezetét, ő nevezte elsőként magyar tengernek a Balatont. Azt írják a szakmunkák róla, hogy a köznemesség jellegzetes képviselője, aki összhangba tudta hozni a felvilágosodás eszméit a nemzeti múlt hagyományaival. 1817-ben ott van a Keszthelyi Helikon ünnepségein, egy évvel később már maga szervez hasonlót Göcsejben, ennek az alkotó írói főleg hölgyek. Hagyományőrző munkálkodásának máig becsült gyümölcse az 1813-ban összeállított Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek című kéziratos énekeskönyve: leírta a gyermekkorától hallott és ismert, feljegyzett régi dallamokat, köztük számos kuruckori éneket. Könyve "a régi magyar daltermés egy eléggé fel sem becsülhető részének legterjedelmesebb forrása." Föllelhetők benne az 1790-es, az 1800-as évek divatos, érzelmes dalszerzeményei, köztük több éppen a saját műve. Számos régi népi dallamot elsőként jegyezett fel, ekként Pálócziban a magyar zenei folklór legelső úttörőjét tisztelhetjük.
A szünetekben Nagy Eszter két Pálóczi-dalt is "megtanított" a résztvevőknek. Azért írom idézőjelbe, mert az énekesek zöme otthonosan dalolta, például a Béborula, már elmúla... címűt, amelynek a refrénje sok-sok magyarnak ismerős: "Gyere be, rózsám, gyere be, csak magam vagyok ide be, Addig a házamból ki nem mégy, míg három szál gyertya el nem ég."
(Fellapozva az Édesanyámtól 1960-ban, konfirmációmkor ajándékba kapott, 1955-ös évjelzetű Református egyházi énekeskönyvet, nem csodálkoztam azon, hogy Pálóczi Horváth Ádámtól három éneket is beválogattak a szerkesztők, a 29-es, 96-os és a 106-os számút, az viszont a kései felfedezés örömével járt, hogy szülőfalum lakóinak leggyakrabban énekelt karácsonyi dala, kedvencem, a Krisztus urunknak áldott születésén kezdetű is az Ő szerzeménye...)
A találkozó a kórusok felvonulásával kezdődött, a Bocskai tér rendezett, takaros parkja mellett seregeltek ünnepiben, majd bevonultak a művelődési házba (melynek a lépcsői előtti terét nem ártana újraaszfaltozni).
A műsort ezúttal is a kedves-mosolygós Kovács Ágnes vezette, szerre bemutatva a fellépő kórusokat. A házigazda Ferencz Csaba Bocskai Dalköre nyitott, furulyált Kovács Márta, gitáron játszott Váradi Imre. Három dalt is énekeltek Pálóczi énekes könyvéből, majd Gárdonyi Zoltán, Birtalan József és Kozma Mátyás feldolgozásaival tettek koronát a műsorukra. A Máté Imréné dirigálta simontornyai (Tolna megye) Krammer Ferenc kórus éppen tizenharmadszorra találkozott a bocskaisokkal, egyik évben ők jönnek, a másikban a szeredaiak látogatnak Simontornyára. Repertoárjuk változatos, egyházi és világi, magyar, olasz és angol dalokat egyaránt énekelnek. Zongorán kísért Dofkai Frigyes.
Újonc volt a közeli Márkod református egyházközségének asszonykórusa. Dávid István lelkész irányítja a 2006-ban alakult, egyelőre kis létszámú dalkört. Értelemszerűen vallásos énekeket adtak elő. A marosvásárhelyi Szabadság úti református gyülekezet Szabadság vegyes kara, a fiatal házasok dalárdája Dénes Előd lelkész kivételes szervezőképességének, zeneszerzői- karvezetői tehetségének, és a billenytűs és húros hangszerek világában való jártasságának is köszönheti létét. Nevükhöz méltón, felszabadultan dalolnak, az egyházi énekek sorát egy pompás Bródy János-dallal toldva meg. Etyek 4211 ezer lakosú község Fehér megyében, Budapesttől mindössze 26 kilométernyire. 1991-ben alakult női kara, ’97-ben a férfiak is csatlakoztak, de továbbra is külön él a női kar, mint a vegyes kar női részlege. Etyek az egyetlen olyan falu Magyarországon, amelynek két minősített kórusa van, mindkettő a fesztiválkórus rang birtokosa. Kezdettől fogva mindkét kórust Magdó Ildikó vezeti. A Signum kórusban énekel az olimpiai aranyérmes Rigófütty énekegyüttes legtöbb tagja is. Veretes műsorukon Karai József, Kodály-, Bárdos-művek szerepelnek. Nagy tapsot aratva előadták Kozma Mátyás Három válaszúti népdal című feldolgozását is. (Magdó Ildikó tanárnőről hadd árulom el: nem idegen tájainkon, hiszen Erdőszentgyörgyhöz kapcsolja zsenge gyerekkora. Édesapja Budapestről jött a Kis- Küküllő- parti községbe. Dr. Pethő Istvánról nemrég derült ki, hogy a maga és családja életének, biztonságának kockáztatásával nyújtott menedéket a román titkosrendőrség, a hírhedt Sziguránca elől menekülő Bözödi György történész-írónak és a szobrászművész Szervátiusz Jenőnek, mégpedig akként, hogy a rendelő-lakás (később iskolaépület) dupla padlásos terében 2x3 méteres szobácskát alakítva ki, valósággal elfalazta őket. Nem is találták meg egyikőjüket sem a pribékek. Pethő Ildikó akkor öt-hat éves lehetett, a családot aztán kitelepítették. A tanárnő ma budapesti lakos, de második otthona és a szíve csücske természetesen Etyek.)
Az 1972-ben alapított sepsiszentgyörgyi Vox Humana Kamarakórus Szilágyi Zsolt remekműve. Világjárt s -járó dalosok, magas művészi színvonalon szólaltatják meg színes, változatos repertoárjukat, köztük Birtalan József, Farkas Ferenc, Pászti Miklós alkotásait. Profi módon énekelnek, és ez a legkevesebb, ami elmondható róluk. Jelenlétük emelte a rendezvény színvonalát.
A marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara Birtalan Judit karnagy irányításával jött létre 1986-ban, jelenleg a vásárhelyi kórusfesztiválokat is szervező Kovács András "pásztorolja". A legnagyobb létszámú volt a fellépők között. Kiérlelt, tiszta csengésű harmónia, jellegéből fakadóan egyházi dallamokat mutat be, de az alkalomtól függően népdalfeldolgozásokat is.
Gyakran jutalmazta vastapssal a telt ház közönsége a dalosokat, mégis, a népszerűségi díjat, ha lett volna ilyen, a marosvásárhelyi Cantuale férfi ötösfogata vitte volna el: percekig tartott az ujjongás műsoruk végén. Nyilas Szabolcsék röpke pár esztendő alatt bebizonyították, hogy csaknem mindent képesek magas művészi szinten előadni, sajátos színárnyalatokkal, hangulatosan, kedvesen, mély beleéléssel. És van "saját" zeneszerzőjük is, Márton Zsolt Barna személyében, akinek Fenyő a fűznek című alkotását Purcell, Kodály, Weber műveinek társaságában volt szerencsénk élvezni és megtapsolni.
Záródalként ismerős szerző művét énekelte a színpad és a terem népe. Birtalan József szülőfaluja, Szilágybagos a lelőhelye a feldolgozásnak: Már Bagoson learatták az árpát.
Nem maradtak el a díszoklevelek, virágok, ajándékok sem. Ferencz Csaba nemcsak a karvezetőket jutalmazta a népviseletbe öltözött kislányok és fiúcskák segítségével, hanem a társszervezőket, így Dászkel László polgármestert, Suba Gyöngyi házigazgatót és a támogatókat is.
Jókedvűek találkozása volt, már-már családias légkörű, mégis tartásos, színvonalas, olykor emelkedett hangulatú a tizedik nyárádszeredai dalár ünnep.
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)

2010. augusztus 12.

Magunk ellen
Aligha kétséges, nagyobb esélye lenne a Székelyföld autonómiája ügyében megfogalmazott genfi árnyékjelentésnek, ha a román küldöttség tagjait úgy hívnák, hogy Cioba Tâmplaru vagy Dominic Suciu.
Na nem a névelemzés kétes gyakorlatára utalok, hanem elképzelem a (mondjuk) kínai bizottsági tag dilemmáját, aki szembesül egy sarkából kifordított helyzettel: egy kisebbségben élő nemzeti közösség egyik csoportja a jogfosztottság mellett érvel, másik — ráadásul hivatalos küldöttség tagjaként — arra hivatott, hogy a jogokat széleskörűen biztosító állam képviseletében ennek az ellenkezőjét bizonygassa.
Sokszor és sokan érvek tömkelegét sorakoztatták fel annak bizonyítására, hogy az RMDSZ kormánytagsága (-közelsége) többet árt, mint amennyit használ. A mostani eset mint éles fénycsóva világítja be ezt a megállapítást, és egyértelműen megmutatja: mindaddig, amíg alapvető jogaink csorbulnak, a mindenkori magyar képviseletnek nincs mit keresnie a kormányzásban. Sem Romániában, sem a többi utódállamban.
Az árnyékjelentés kapcsán egyébként Markó Attila szájából egy mostanában kevésbé hangoztatott, ám a politikai döntések mögött minduntalan ott settenkedő téveszme is elhangzott: van a magyarságnak hivatalos képviselete, rá kell bízni a kérdést. Amíg ilyen — enyhén szólva — demokráciaellenes megközelítés határozza meg a ,,hivatalos” képviseletet, addig alapvető stratégiai ügyeink rendezése érdekében kizárt az együttes fellépés lehetősége.
Ferencz Csaba. Hargita Népe (Csíkszereda) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. szeptember 8.

Székelyföld láthatósága
,,A Kárpát-medencét széttagoló trianoni paktum »hiányossága«, hogy némi iróniával szólva úgymond elfelejtette betiltani az időjárás államhatárokon átívelő, de egyazon domborzati kis univerzumon belül mozgó változékonyságát, turbulenciáit” ― írta ezelőtt jó bő évvel lapunkban Kolozsi Béla...
...javasolva a magyar közszolgálati médiumoknak a változtatást, mert ezáltal a Kárpát-medence peremterületeire figyelés ,,milliók számára villantja fel magyarok lakta vidékek panorámáját, városneveit, a történelmi összekapcsolódás ívét”. A korábban magyar diplomáciát is szolgáló szerző megállapításaira ― úgy néz ki ― a döntéshozók is felfigyeltek, így a napokban örömmel újságolta el elektronikus levelében, hogy a magyarországi közszolgálati televíziókban pozitív elmozdulás érzékelhető (ezt egyébként magunk is tapasztaltuk).
Szerzőnk azonban nem áll itt meg, hanem kidolgozott képi műsorkoncepciót ajánl a továbblépésre. A magyar közszolgálati televíziós programok térképes időjárás-jelentései — Magyarország és Székelyföld naponta vizuálisan érzékelhető teljessége című írásában, miután elemzi az m1 és m2 ez irányú programjainak változását, a továbblépés mikéntjét is felvázolja. Hogy a térképelemek egymásutániságában Székelyföld mint kiemelt magyar terület jelenjék meg.
Reméljük, elképzelése a döntéshozók füléig is eljut, hiszen egy ilyen ,,műsorkoreográfia” — ahogy szerzőnk nevezi — nem csak a közvetlen nézői igényt elégíti ki (nevezetesen, hogy a nálunk is fogható adók időjárás-jelentései nekünk, rólunk is szóljanak), hanem egy sokkal tágabb, az együvé tartozás és identitáserősítés irányába ható eszközként is működhessen. S nem utolsósorban egy önállóságáért küzdő térség alig ismert létét mutatva fel naponta nézők millióinak.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. március 11.

Rendőrség helyett szolgálati lakások (Visszaszerzett csendőrségi terület)
Hosszas egyeztetés és — Antal Árpád András megfogalmazása szerint — a "józan politizálás" eredményeként sikerült Sepsiszentgyörgynek elérnie, hogy a 90-es évek elején a belügyminisztérium által a csendőrlaktanya számára kitulajdonított területből másfél hektárnyi visszakerüljön a város tulajdonába, sőt, az itt a rendőrség székházának megkezdett építmény is más rendeltetést kapjon, lakóépületté alakítását az Országos Lakásügynökség kivitelezi. Az önkormányzat polgári frakcióját meglepte a tegnapi tanácsülésen napirendre tűzött határozattervezet, a kialkudott feltételekhez képest többet akartak elérni utólag — emiatt akár meg is bukhatott volna a határozattervezet.
A polgármester és a belügyminisztérium, illetve a fejlesztési és turisztikai minisztérium közötti tárgyalások eredményeként előbbi lemond arról a másfél hektáros területről, melyen a rendőrség székháza számára kezdték el az építkezést. Az Országos Lakásügynökség áttervezi az épületet lakások számára, és három év alatt be is fejezi az építkezést, a városnak csak az ilyen beruházások esetén szokásos közművesítési, illetve területrendezési munkálatokat kell kiviteleznie. A terület és ingatlan átadásának feltételeként azt kérték, a szolgálati lakások felét (első változatban felét, de nem kevesebb, mint száz lakrészt — ez utóbbi kitétet azonban még sikerült lealkudni) a belügyminisztériumi alkalmazottak (rendőrök, csendőrök) kapják meg, a polgármester szerint a helyi rendőrség számára is ezekből kellene szolgálati lakást biztosítani, a maradék ötvenszázaléknyi lakrész felett pedig az önkormányzat rendelkezhet. A rendőrség székhelygondja is megoldódik, a csendőrség területén korábban képzőközpontot szándékoztak létesíteni, az e célra készült épületben megfelelő körülmények lesznek a rendőrségnek — ismertette a polgármester. A polgári frakció az előzetes egyeztetések hiányát rótta fel, illetve Bálint József alpolgármester azt javasolta, a készülő lakásoknak ne felét, csupán egynegyedét adják át a belügyminisztériumnak — ebből viszont heves vita kerekedett. Az előzetes egyeztetés hiányát a polgármester azzal magyarázta, ha időnap előtt nyilvánosságra kerülnek a tárgyalások, másképp alakulhattak volna a dolgok, a "közvélemény" nyomására akár visszakozhatott volna is Vasile Blaga korábbi vagy Traian Igaş jelenlegi miniszter, befejezték volna a rendőrség székházát, és nem csak területet nem szerzett volna vissza a város, de az állam pénzén épített lakásokat sem kapott volna. Elmondta azt is, tárgyalópartnereitől ennél többet lehetetlen kialkudni, ha most újabb feltételeket támasztanak, szintén a visszalépés lehet az eredménye. A vita során elhangzott, arra is figyelni kell, egy esetleges kormányátalakítás új politikai helyzetet teremthet, s meglehet, akik jönnek, "nekünk gubicsot mutatnak". Ajándék, amit el kell fogadni, mondta Keresztély Irma (RMDSZ) — de az ajándék lehet trójai faló is, válaszolt Ferencz Csaba (MPP), utalva arra: nem tudni, kiket akarnak majd a belügyi lakrészekbe költöztetni. Az ajándék megfogalmazás egyébként egyik félnek sem tetszett, Kovács István (MPP) szerint a jogtalanul elvett tulajdonból visszacsepegtetés, Antal Árpád András szerint pedig kőkemény munka eredménye. Végül a polgári frakció szünetet kért, ötperces tanácskozásukat követően az alpolgármester visszavonta a lakrészelosztások arányainak módosítására vonatkozó javaslatát, majd a testület egyetlen tartózkodással (Gazda Zoltán, MPP) elfogadta a határozattervezetet.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. május 12.

Kiskáté az autonómiáról
Autonómia-fogalmakat magyarázó és népszerûsítõ kiadványt jelentetett meg a Székely Nemzeti Tanács. Izsák Balázs, az SZNT elnöke tegnapi sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján mutatta be a 28 oldalas, ötezer példányban megjelent Autonómia kiskátét. Elmondta: hiánypótló kiadványról van szó, amely a leggyakrabban elõforduló olyan kifejezéseket magyarázza el, mint az autonómia, az autonóm terület vagy a háromszintû autonómia.
Helyet kaptak az önrendelkezés székely hagyományaira vonatkozó fogalmak is, mint a székely jog vagy a székely ispán. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke szerint az volt a cél, hogy a legtöbbet használt kifejezések kerüljenek a könyvbe és azokhoz a sepsiszéki családokhoz juttatják el ingyen, amelyeknek nem otthonosak ezek a kifejezések.
?j Magyar Szó (Bukarest)

2011. június 16.

Régiósítási háború
Magyarország az egységes magyarságot támogatja
A magyar kormány támogatja a romániai magyarság egységes álláspontját az erdélyi régiók felosztásáról - jelentette ki Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár-helyettes tegnap Budapesten. Véleménye szerint a DLP nyolcrégiós javaslatát a 16 régiós javaslatot megfogalamzó RMDSZ és a többi magyar szereplõ egyértelmûen elutasítja, mert az eddig hagyományosan magyar többségû területek elvesztését és politikai visszalépést jelentene. A magyar kormány odaáll az egységes fellépés mögé, a magyar szereplõk számíthatnak támogatására - szögezte le.
Székelyföld nem három megyébõl áll
Az SZNT nem fogadja el az RMDSZ régióátszervezésrõl szóló tervezetét, mert az három megyérõl, Kovászna, Hargita és Maros megyérõl beszél, miközben Székelyföld két és fél megyébõl áll, és egységesnek kell maradnia - nyilatkozta tegnap Ferencz Csaba SZNT-alelnök. Izsák Balázs, az SZNT elnöke emlékeztetett: a román többségû Mezõséget a Ceauºescu-korszakban csatolták Maros megyéhez, a Székelyföld valós határait az SZNT által kidolgozott autonómia-statútum rögzíti. Izsák úgy véli, a kormány olyan közigazgatási felosztást tervez, amely magyarellenes jellegében túltesz Ceauºescu 1968-as közigazgatási reformján és arra szólította fel a székelyföldieket, hogy készüljenek fel akár a polgári engedetlenségre is. Az SZNT tegnap közleményben tiltakozott Románia közigazgatási átszervezése ellen, az ország nemzetközi vállalásaival és a 2009-ben összehívott - ám az RMDSZ és az EMNT ellenrendezvényei miatt nem eléggé sikeres - Székelyföldi ?nkormányzati Nagygyûlésen kinyilvánított népakarattal érvelve. Egy régiót nem kijelölnek, hanem elismernek, Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható - áll az SZNT által említett határozatban. A tiltakozást elküldték az államelnöknek, a miniszterelnöknek, a bel- és külügyminisztereknek, és tájékoztatásként az EU-s, az orosz és az amerikai nagyköveteknek is.
A tüntetés nem megoldás
Nem megoldás az utcára vonulás, és éppen ezért a politikum felelõssége olyan döntéseket hozni, amelyek nem váltanak ki ilyen megnyilvánulásokat - válaszolt az SZNT sajtóközleményére Korodi Attila RMDSZ-es képviselõ, aki szerint természetes, hogy elégedetlenek az emberek. 1968-ban, a kommunista diktatúra idején is voltak tiltakozások, amikor az államhatalom fel akarta számolni a magyar többségû rajonokat - mondotta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. augusztus 13.

Fogyunk (EMI-tábor)
Ha Európában általános tendencia a népességfogyás, a magyarság szempontjából ez a folyamat nemzeti sorskérdés is – hangzott el az EMI-tábor harmadik napján.
És ez nem csak és nem elsősorban az elcsatolt területek magyarságára érvényes. Történelme során több népesedési katasztrófán is átesett a Kárpát-medencei magyarság – kezdte történelmi áttekintését Sebők László kutató, aki adatok egész sorával szemléltette, hogyan változott a magyarság száma és aránya az utóbbi másfél évszázadban. Miközben 1851 és 1910 között gyakorlatilag megduplázódott a számunk, s ez arányaiban is számottevő gyarapodást jelentett a magyar királyságban – itt a szaporulat mellett a jelentős mértékű természetes asszimiláció is nagy szerepet játszott –, Trianon után a magyarság fogyása, főként a többi etnikumhoz képest töretlen. Igaz, vidékenként – ebben a tekintetben Székelyföld sokáig pozitív mérleget mutatott – és időszakonként változó.
A negatív természetes szaporulat (amikor az elhalálozások száma meghaladja a születések számát) tartósan és általánosan a nyolcvanas évek eleje óta változatlan a Kárpát-medencei magyarság körében. A legdrámaibb fogyás Horvátországban következett be – mintegy 80 000-ről 14 000-re apadt a magyarság –, de Vajdaság, illetve Felvidék is elöl jár a negatív statisztikákban. Abszolút értékben Erdélyben fogyott leginkább a magyar – a kilencvenes években közel háromszázezerrel – és a tendencia, bár némileg csökkent, folytatódik. Az idei népszámlálásra a szakértő azt prognosztizálja, hogy az erdélyi magyarság lélekszáma mintegy 1,3 millióra csökken, az elcsatolt területeken pedig újabb kétszázezerrel leszünk kevesebben (2,4 helyett 2,2 millió). Ami az etnikai arányokban észlelhető térvesztést illeti, a szórvány egyértelmű felmorzsolódása látszik, a városokban pedig még a tömbben is jelentős arányvesztés mutatható ki az uralkodó nemzetekkel szemben. Ezért is nagy a tétje az őszi népszámlálásnak – mondta Demeter Szilárd, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) népesedési munkacsoportjának vezetője, aki nagyon fontosnak tartja minél több magyar számlálóbiztos mozgósítását. Hiszen a támogatáspolitika, és a nemzetiségi jogok – például nyelvi jogok – egyaránt küszöbarányokhoz kötöttek, így nem mindegy, hogy például Kolozsvár esetében feltornázható-e a magyarság aránya húsz százalékra. Ezért indítanak kampányt, ehhez kapcsolódik például a Magyarnak lenni jó! szlogen is. A népességfogyás társadalmi okait boncolgatva Gyarmati Judit antropológus a családok szerkezeti átalakulásának negatív hatását, általában a közbeszéd, a média negatív szerepét emelte ki. Az előadók a népességfogyás politikai-gazdasági okait is elemezték, leginkább ennek tudható be, hogy a magyarság többsége negatív jövőképpel rendelkezik
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. augusztus 13.

Európai üggyé tenni a magyar autonómiát (EMI-tábor)
A délszláv válság utáni rendezések mind az autonómiák rendszerére épülnek, ezért lehet sikere a magyar autonómia ügyének is – jelentette ki Szilágyi Zsolt, Tőkés László kabinetfőnöke tegnap az EMI-táborban. Ehhez azonban konszenzus alapján a magyar ügyet európai üggyé kell tenni. Balczó Zoltán jobbikos EP-képviselő ugyanakkor úgy látja, hogy a magyar EU-elnökség nemzeti kérdésben nem hallatta hangját.
Az EMI-tábor egyik fő témája tegnap a Magyar érdekérvényesítés a külpolitikában című előadás volt, vita azonban nem alakult ki, talán mert Ékes Ilona fideszes képviselő nem jött el a rendezvényre. Balczó Zoltán szerint a Fidesz-kormány egy sor helyes lépést tett a nemzetpolitikában, ennek azonban nem adott kellő külpolitikai súlyt. Nem a nemzeti kérdésről szólt a magyar EU-elnökség. Felrótta Orbán Viktornak, hogy a romániai közigazgatási átszervezés kapcsán kirobbant vitában nem szólalt meg, elmondta, a magyar közösségek védelmében a védőhatalmi státushoz hasonló fellépést vár el a magyar kormánytól. Szilágyi Zsolt szerint elengedhetetlen a nemzetpolitikai konszenzus megteremtése mind az anyaországban, mind Erdélyben. Csak így lehet elérni, hogy európai ügy legyen a magyar ügy, az unió politikusai nem értik a hazai belpolitikai vitákat, és nem is érdekli őket. Pedig Európa kezd fogékonnyá válni az autonómiák rendszere iránt, erre épült a délszláv válság utáni rendezések egész sora, így – kellő ügyességgel – a magyar autonómia ügye is érvényesíthető lehet Európában – vélekedett.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. augusztus 16.

Radikálisok a gyergyói táborban
A rövidnadrágos nyári politizálás színterévé vált tematikus táborok – lásd Tusványos, EMI- vagy éppen MIÉRT-tábor – immár egyértelműen kirajzolják a hazai magyar politizálás irányvonalait is.
Hiszen miközben egyik, a méreteiben és (talán) befolyásában is legjelentősebb Tusványos a mérsékelt megközelítések színtere lett, addig az EMI éves seregszemléje egyértelműen a "türelmetlenek", a szókimondók gyülekezőhelye.
Így nem csoda, hogy Tusványoson a román államfő jelenléte vagy távolmaradása a tábori latolgatások egyik fő témája, a gyergyói hegyek alatt pedig a magyar–magyar politikai csatározások hozzák lázba a résztvevőket. Idén ez utóbbi helyszínen éppen Szász Jenő MPP-elnök tudatos és hangzatos távoltartása volt az, ami miatt – akarva-akaratlan – a radikális nemzetpolitizálás az eddigiekhez képest is hangsúlyosabbá vált. Hiszen ennek, na meg a Jobbik jelenlétének köszönhetően a Fidesz is távol maradt a rendezvénytől.
Így áll jól a fiataloknak – mondhatnánk teljes joggal, hiszen kik lehetnének a gyors és egyszerű(nek látszó) politikai megoldások szorgalmazói, ha nem éppen ők, az a politizálás színpadára törekvő nemzedék, amely elégedetlen az eddigi magyarságpolitika eredményeivel. Így hajlamosak lehetünk arra is, hogy – némi egyszerűsítéssel – az EMI-tábort az elégedetlenkedők, a bírálók, sőt, a forrófejűek találkozási helyévé nyilvánítsuk, amire nem érdemes odafigyelni. Ennél azért jóval többről van szó. A radikális nemzeti gondolat hangsúlyos térnyerése ugyanis mintegy következménye annak, ami kimaradt a rendszerváltás óta eltelt két évtized eredményeiből. S ez bizony – a magyarság Kárpát-medencei térvesztésének korántsem biztató folyamatában – az átrendeződést, a politikai erőviszonyok és hangsúlyok áthangolódását is hozhatja.
Hogy mindez miképpen befolyásolja a magyar sorskérdések alakulását, az ma aligha jósolható meg. Az elégedetlenség, sok esetben az eredménytelenségből fakadó elkeseredettség mértékét és jellegét viszont egyértelműen jelzi. És mindezt egyáltalán nem csupán generációs különbségek eredőjeként.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. augusztus 16.

EMI-tábor: Magyar polgármestert Vásárhelynek
Marosvásárhely polgármesteri széke több, mint egy székely nagyváros elöljárói pozíciója, az a székelyföldi autonómia megteremtésének is kulcsa – hangzott el azon a beszélgetésen, amelynek során a közös jelöltállításról már közel fél éve egyeztető helyi politikai szereplők ültek egy asztalhoz. Az előadók sorában – az MPP tábori bojkottja miatt – nem foglalt helyet László György, a párt Maros megyei elnöke, ám a közönség soraiból többször is hozzászólva mégis elmondta véleményét. Így Csegzi Sándor jelenlegi alpolgármester, aki az egyetlen RMDSZ-es politikusként kapott meghívást az EMI-táborba (hogy eljött, és állta a sokszor éles, személyeskedéstől sem mentes megjegyzéseket, még a politikai riválisok is megköszönték neki), és Jakab István megyei EMNT-elnök, a korábbi egyeztetések egyik szereplője ült asztalhoz.
A témától sokszor elkanyarodó vitából az nem derült ki, hogy lesz-e közös jelöltje a három szervezetnek. Mindenki elismerte, hogy Marosvásárhely „visszahódítása" tizenkét év után stratégiai kérdés, és erre pedig közös magyar jelölt nélkül semmi esély, de az összefogás tartalmi szempontjait, illetve gyakorlati megvalósítását merőben másképpen látják a felek. Az RMDSZ ragaszkodik belső jelöltállítási szabályzatához, Csegzi szerint is csak ebben az esetben legitim, illetve esélyes egy jelölt. Elismerte ugyan, hogy sokszor a felső vezetés véleménye a döntő – a helyi politikusok sokkal könnyebben dűlőre tudnának jutni –, de azt is fontosnak tartotta – és ezt fel is rótta tárgyalópartnereinek –, hogy ne a jelölt személye legyen az elsődleges, hiszen nem csak magyar, de megfelelő polgármester kellene a székely „fővárosnak".
Az EMNT és az MPP képviselője ezzel szemben az elmúlt időszak sikertelenségeire utalva elvárja, hogy az RMDSZ változtasson eddigi, sokszor megalkuvó, de főleg lekezelő módszerein, helyezze a közös ügyet pártérdekei elé, és nagyon sürgősen nevezzék meg a közös jelöltet. Hiszen nem csak a fogyó magyarság (hivatalos statisztika szerint a magyarok aránya már 46 százalék körüli), hanem a romló életkörülmények, a passzivitás, a közügyektől való elfordulás is „választási tényező". Jakab István úgy vélte, öthavi eredménytelen tárgyalás után rákényszerültek a lépésre, ezért nevesítették múlt héten jelöltjüket, Vass Leventét, aki ráadásul RMDSZ-közeli politikus (Cseke Attila volt miniszter tanácsosaként dolgozott). László György a tárgyalások elején leszögezett szempontra emlékeztetett, miszerint a közös jelöltnek párton kívülinek kell lennie, szerinte ezért korántsem közeledtek az álláspontok, így ilyen körülmények között az MPP egy időre felfüggeszti részvételét a kerekasztal-beszélgetéseken.
A közös jelöltállításról a vita tehát még nem zárult le, s bár a felszólalókkal együtt a helyi politikai szereplők is hangsúlyozták, hogy csakis így lehet ismét magyar polgármestere Marosvásárhelynek, egyelőre nem tudni, lesz-e megállapodás.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. október 10.

Húsz éve ragyog a Gyöngykoszorú
Nyárádmenti táncmaraton
Harminchárom együttes és néptánccsoport jelentkezett a hétvégi maratoni Gyöngykoszorú- találkozóra. A Maros és a Nyárádmente, a Kis-Küküllő, a székely Mezőség településeiről érkeztek a dalosok és táncosok a Nyárádszeredában megtartott jubileumi seregszemlére. Szervezői: a Bekecs táncegyüttes, a nyárádszeredai önkormányzat, az EMKE Maros megyei szervezete, valamint a Bocskai István Közművelődési Egyesület, támogatója a Művelődési Minisztérium. A rendezvény megnyitóján beszédet mondott Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ országos elnöke.
Három adat: 1991. április 29.: A marosvásárhelyi Szabó György Pál és felesége, Éva, a tánc világnapján, Erdőcsinádon az első Gyöngykoszorú-találkozóval útjára indította a magyar népi táncok hagyományőrző mozgalmát. 2001. december 9.: Marosvásárhelyen ünnepi Gyöngykoszorú- találkozón búcsúztatták a mozgalom nyugalomba vonuló éltetőit: Szabó György Pált és feleségét, Évát. 2011. október 8–9.: Nyárádszeredában indult két évtizede, itt ünnepeltek hát a Maros megyei néptánccsoportok.
Az ünnepet zavarta az eső, így a szabadtéri népviseleti parádé, a szokásos felvonulás elmaradt. A színpadi műsort a Ferencz Csaba zenetanár vezényelte Bocskai női dalkar nyitotta, majd Tóth Sándor, Nyárádszereda alpolgármestere üdvözölte a résztvevőket. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ országos elnöke, aki köszöntőjében ezt mondotta: "Nemzeti identitásunk egyik alapeleme az a népdal, az a néptánc, amely az elmúlt húsz esztendőben is úgy került előtérbe, hogy a legnemesebb értékeinket próbálta megőrizni, próbálta megerősíteni, és ezeken az értékeken keresztül próbáltuk alakítani az életünket. Amikor nemzeti identitásról beszélünk, amikor a magyar embereknek, a nyárádmenti embereknek, a székely embereknek, az erdélyi magyar embereknek az identitásáról beszélünk, akkor a nyelv mellett, a különböző kulturális értékek mellett kiemelkedő szerepet kap a néptánc, a néphagyomány, a népdal, a népmese, mindaz, amit örökségül kaptunk. Ezek nélkül nem is lehet elképzelni nemzeti identitást. Húsz esztendővel ezelőtt, amikor az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és néhány lelkes ember ezt a mozgalmat elindította, bizakodtak abban, hogy ismét föl lehet éleszteni a Nyárádmentén, Maros megyének ebben a szegeletében újjá lehet éleszteni, meg lehet erősíteni azt, amit évtizedeken keresztül megpróbáltak elnyomni, kiirtani, megszüntetni: a néphagyományt. Ezt a föltámasztó munkát sikerrel végezték. Köszönetet kell mondani mindazoknak, akik húsz éven keresztül kitartással, makacssággal, sokszor sok lemondással ezt a munkát végzik, és biztatni kell őket, biztatni kell minden egyes olyan embert, aki ebben a munkában szerepet vállal, hogy ne hagyják abba. Ne hagyjuk abba, mert enélkül a XXI. században, a globalizálódó világban sok minden újdonságot, érdekességet kaphatunk, de a néphagymány nélkül, a néptánc, a népdal nélkül, magyar nyelv, magyar kultúra nélkül sokkal szegényebbek leszünk. Akkor leszünk igazából erősek a XXI. század változó világában, ebben a globális versenyben akkor tudjuk állni a versenyt, hogyha jelenünket, jövőnket a múltra építjük. Az a jelen, az a jövő, amely hagyományos, szolíd értékekre épül, az biztos, hogy sikeres lesz. És nekünk itt, Erdélyben sikeresnek kell lennünk. És ahhoz, hogy sikeresek legyünk, kétszer annyit kell dolgoznunk, mint román honfitársainknak, kétszer annyit kell dolgoznunk, mint másoknak. Kétszer annyit kell bizonyítanunk. Erre képesek vagyunk. Képesek voltak az elődeink is, képeseknek kell lennünk nekünk is erre. A huszadik évfordulón, amikor már felnőttkorba érkezett a Gyöngykoszorú, engedjék meg, hogy ezért a tárca nevében – és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében is – köszönetet mondjak mindazoknak, akik ezt a munkát húsz éve végzik, sok sikert kívánjak, és még egyszer örömömet fejezzem ki, hogy a huszadik évfordulón a kulturális minisztérium a fő támogatója lehet, itt lehet önökkel; önökkel együtt szervezheti meg ezt a fontos rendezvényt, hiszen ez a húsz esztendő azt bizonyította, hogy igenis értékmentés, értékőrzés, értékteremtés történik.
Maros megye tanácsának alelnöke, Szabó Árpád méltatásában elmondotta, hogy a beérkező kulturális pályázatoknak több mint felét a magyar csoportok, formációk küldik be. A tanács évente körülbelül 200 ezer lejes támogatással segíti a műkedvelő néptáncmozgalmat. – A Gyöngykoszorú már nem is seregszemle, hiszen mozgalommá nőtte ki magát. Olyan mozgalom, amely elengedhetetlen megmaradásunkhoz; mi itt, Erdélyben ezzel is bizonyítjuk, hogy itt nekünk történelmünk van és jövőnk is van.
A Romániai Magyar Táncszövetség részéről Incze Tünde alelnök kívánt sikert a néptáncmozgalomhoz. Dr. Ábrám Zoltán, az EMKE megyei elnöke szerint nem véletlen az, hogy 1991. április 28-án első alkalommal éppen Nyárádszereda adott otthont a néptánc, népdal, népviselet és népzene találkozójának – ennek a térségnek a népe, az emberei mindig is dolgos, munka- és kultúraszerető, kultúrateremtő emberek voltak; és azok ma is.
– Húsz esztendő alatt mozgalommá fejlődött a Gyöngykoszorú. Több mint száz rendezvényre került sor Maros megyében, évente öt olyanra, amely Gyöngykoszorú néven zajlik, emellett számos hasonló jellegű rendezvény van, amelyeket más névvel szerveznek. Vajon hány ezren, hány tízezren vettek/vesznek részt ezeken a találkozókon? Csak a mai alkalommal mintegy háromtucatnyi csoport lép fel, sok száz, az ezerhez közeledő fellépő, szintén ennyi a szervezők, a nézők száma –, tehát a húsz esztendő alatt tízezrekre tehető azok száma, akik részesei lehettek a mozgalomnak. Számos település, Erdőcsinád, Kibéd, Görgényüvegcsűr, Holtmaros, Marosfelfalu, Marosludas, Szászrégen és környéke, de Mezőpanit, Nyárádszereda is rendez Gyöngykoszorú-találkozókat. Továbbá Marosvásárhelyen is van egy évzáró rendezvény, gyermekek és felnőttek számára is.
A magyar kultúra ápolásáért kifejtett áldozatos munkájáért dr. Ábrám Zoltán EMKE-plakettet nyújtott át Kelemen Hunor miniszternek, az RMDSZ országos elnökének. Köszönetképpen emléklapot kapott Suba Kádár Gyöngyvér, a helyi művelő- dési otthon igazgatója és Nyárádszereda közössége, melynek nevében a lapot Tóth Sándor alpolgármester vette át. A jelenlévők egyperces csenddel adózak azok emlékének, akik, mint a kezdeményező Szabó György Pál (1930. október 18 – 2005. január 9.) már nem lehetnek közöttünk. – Nagy boldogság, amikor az ember olyan feladatot kap, amit örömmel végez – fordult Szabó Évához Suba Gyöngyi. – Kedves Éva néni! Akkor, ‘91-ben Rügyfakasztó Gyöngykoszorú volt. Íme, a termés beérett: ma ugyanitt Szüreti Gyöngykoszorú van. Köszönjük szépen!
Szabó Éva hatalmas taps közepette vette át az oklevelet. Életerejét, munkabírását mi sem bizonyítja jobban, mint az előcsarnok falain látható kiállítás, melyet gyöngyörű varrottasaiból állított össze.
Az EMKE megyei elnökeként Szabó György Pál és munkatársai fáradtságot nem ismerve járták a vidéket, arra buzdítva a táncot éltető falvakat, hogy a világért abba ne hagyják! Folytassák a hagyományt. Ahol pedig halódott, biztatták, kérték, csodálatra méltó pedagógiai érzékkel meggyőzték a falut, a néptánccsoport megalakítására, a néptánc újratanulására. Gyuri bácsi már valahonnan fentről figyelheti, milyen terebélyes, mennyi falut felölelővé bokrosodott a mozgalom – idézte a Tanár úr emlékét a műsorvezető Tollas Gábor színművész. – Reményeink szerint örül és biztat is. A folytatásra biztat. "Az anyanyelv több, mint annak írott és beszélt formája – mondotta Szabó György Pál 1997-ben, a marosvásárhelyi Kultúrpalotában megtartott Gyöngykoszorú-találkozón. – Az anyanyelvet hordozza elválaszthatatlanul a néptánc, a népdal, a népzene, hiszen ezek mind-mind emberi lélek, érzés- és formavilág kifejezésmódjai és eszközei. Ki ezeket nem ismeri és nem gyakorolja, egyre hézagosabb és szegényebb lesz az anyanyelve. (…) Nemzeti értékeink egyik legnemesebb kincse a magyar tánc, amely tartásával, formáival, különös lelkületével kimagaslik más nemzetek táncai közül. Örömmel és szívesen táncoljuk táncainkat, megtanuljuk más nemzetek táncait is. Cserébe elvárnánk, hogy mások is ezt tegyék. Népviseletünk, népdal-, népzene- és néptánc-kincsünk a leggazdagabb nemzetek közé sorol minket, magyarokat. A népi kultúra szempontjából, divatos szóval élve: nagyhatalom vagyunk.
Van okunk örvendezni. Vigadjunk együtt azokkal, akiktől tanultunk, eltanultuk a táncot, és azokkal, akikkel folytatni akarjuk a hagyományt. Egyszóval idős és fiatal, oktató és tanítvány."
Céltudatosan cselekvő nagy csapat sorakozott fel Szabó György Pálék utódai mögé a két évtized folyamán. Intézményesített vagy intézményesülő keretek között oktatók és csoportszervezők, táncosok és dalosok viszik tovább a jó hagyományt. Az erdélyi néptánckultúra megőrzésében, megjelenítésében és magas szakmai színvonalú oktatásában végzett tevékenységéért köszönő oklevelet vehetett át Benő Barna-Zsolt, Duca Szabolcs Attila, Szász Péter, Fazakas János, Kásler Magda, Lengyel Ildikó, Veress Kálmán, Füzesi Albert, Varó Huba, Nagy Levente Lehel, Farkas Sándor-Csaba, Dósa Attila és Törzsök Zsuzsanna. A fiatal oktatók közül Kovács János, Füzesi Tímea-Gizella, Kiss Gellért, Rácz István, Móréh Boglárka, Deák Orsolya, Fazakas Emese, Tőkés Imola és Szabó Albert részesült elismerésben. A hagyományőrző csoportok korábbi és mai vezetői közül Madarasan Judit és Madarasan Dumitru, Mező Palkó István, Barabás Attila-Csaba, Kozma Ferenc, Deák János és Deák Juliánna, Böjthe Judit és Böjthe Zoltán, Barabás Levente és Barabás Gyöngyvér, Pethő Sándor, Kovács Hajnal, Lovász Zsuzsanna és Vásárhelyi Mónika munkáját jutalmazták elismeréssel a kétnapos, maratoni Gyöngykoszorú-találkozón.
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

2011. október 15.

Letölthető Word dokumentum (DOCX)

Erdély etnikai színeváltozása
Az erdélyi magyarok aránya az 1992-es népszámlálás adatai szerint
A népszámlálás közeledtével ismét elõtérbe kerülnek a népesség, elsõsorban a magyar közösség fogyásáról szóló hírek, elemzések. Mindez rendkívül érdekessé teszi a jelenleg Utrechtben élõ honfitársunk, Bodor György Csaba (Toto) dolgozatát.
[.]Az adatbázisok különbözõ szempontok szerinti összehasonlítása, azok értelmezése révén a szerzõ azt vizsgálja, hogy 1910 és 2002 között hogyan változott az erdélyi közigazgatási területek etnikai összetétele, illetve miként befolyásolták az átszervezések a román, magyar és német közösség számát és arányát. S ami talán a legizgalmasabb - hiszen az értelmezéshez olyan csoportosítás(ok)ra van szükség, amely révén az adatok ténylegesen összehasonlíthatók -: az adatbázisok alapján a saját fejlesztésû szoftver segítségével például azt is meg lehetett állapítani, hogy a mostani közigazgatási felosztás szerint idõben miként változott a megyék etnikai összetétele.
Térvesztés és román térhódítás
A számok tengerébõl már a dolgozat elején egyértelmûvé válik, hogy Erdély - itt fontos megjegyezni, hogy a köznyelvben használt Erdélyrõl beszélünk, tehát nemcsak Székelyföld és Belsõ-Erdély, hanem a Romániához csatolt Partium, illetve Bánság keleti része, valamint Máramaros is a vizsgálódás tárgyát képezi - demográfiai változása mind a magyar, mind a német közösség tekintetében lesújtó képet mutat. Hiszen a vizsgált idõszakban lebonyolított nyolc népszámlálás adatsorából (ezek idõpontja: 1910, 1930, 1941, 1956, 1966, 1977, 1992 és 2002) egyértelmûen kiderül: miközben az összlakosság mintegy 5,2 millióról 7,2 millióra duzzadt (1,4-szeresére), addig a magyar közösség lélekszáma gyakorlatilag nem változott (sõt, 1,65 millióról, 1,42 millióra csökkent), míg a németek gyakorlatilag eltûntek Erdély térképérõl (a valamivel több mint félmillióról alig ötvenezerre apadtak). Ará­nyaiban pedig, miközben a románság 53,78 százalékról 74,69 százalékra növekedett, a magyarság 31,64-rõl 19,60-ra, a németek pedig 10,75-rõl egy százalék alá estek. Természetesen, a különbözõ történelmi események okoztak némi "hullámzást" de - csak egy példával élve - az 1930-as és 1941-es népszámlálási adatok összevetése nyomán kiderül, hogy az úgynevezett kis magyar világ a folyamatot alig tudta megtörni, a magyarság mintegy négyszázezres gyarapodása mellett a román közösség százezerrel lett több ebben az idõszakban, a németek ugyanennyivel fogytak. Ennek mintegy fordítottja történt a két világháború között, hiszen 1910-tõl 1930-ig az erdélyi románság száma mintegy 380 000-rel nõtt, míg a magyarságé 300 000-rel csökkent. Hasonló "arányeltolodás" tapasztalható a kommunizmus idõszakában, amikor a közigazgatási vagy éppen a tulajdonviszonyokat befolyásoló intézkedések mellett (átszervezés, tisztviselõk áttelepítése-áttelepedése, földreform stb.) egyéb politikai, gazdasági és migrációs folyamatok (homogenizációs politika, erõltetett iparosítás, munkaerõvándorlás stb.) is hozzájárultak az arányok jelentõs módosulásához. A rendszerváltás utáni két népszámlálás adatai pedig általános népességcsökkenést mutatnak.
Közigazgatási átszervezés mint a homogenizáció eszköze
A dolgozat legérdekesebb része talán az, amikor a szerzõ a közigazgatási átszervezések etnikai arányokra gyakorolt hatását vizsgálja. A vármegyéktõl az 1968-ban bevezetett megyerendszerig Erdélyben több területi átszervezés történt. Ezek különbözõ módon vették figyelembe a korábbi berendezkedést, illetve a társadalmi, történelmi, földrajzi és kulturális adottságokat, leginkább azonban az átszervezést levezénylõ (politikai) hatalom érdekeit, illetve szándékait tükrözik. S ezen szándékok között - az adatsorok ezt egyértelmûen kimutatják - a homogenizáció, a román nemzetállami törekvések elsõdlegesek.
1910-ben Erdély 25 vármegyébõl állt, ezek közül 6 abszolút magyar, 13 pedig abszolút román többségû, egyben, kettõben, illetve háromban magyar, német, illetve román relatív többség volt (arányuk ötven százalék alatti, de legnagyobb mértékben lakják az illetõ vármegyét, hiszen más nemzetiségekkel is számoltak). A magyarság Nagy-Küküllõ, Máramaros, Torontál, Beszterce-Naszód, Temes, Hunyad, Fogaras, Szeben, Krassó-Szörény és Alsó-Fehér vármegyében nem érte el a 20 százalékos szintet, a románság pedig Csík, Három­szék és Udvarhelyszék kivételével mindenhol 20 százalék fölött volt jelen.
Az 1925-ös közigazgatási átszervezés hatásait az 1930-as népszámlálás adataiból olvashatjuk ki. A magyar abszolút többségû megyék száma megfelezõdik (hatból három marad), és eltûnik egy magyar és két német relatív többségû megye. A román többségû megyék száma 4-re (relatív többség), illetve 16-ra növekedik (abszolút többség). Az arányváltozást természetesen nem csupán a közigazgatási területek átszervezése, hanem a jelentõs migráció is okozta, ám a szerzõ részletesen elemzi a területi-közigazgatási átszervezés hatásait, amelyek egyértelmûen kirajzolják az akkori hatalom szándékát. Magyar vonatkozásban például Maros megye kialakítása úgy történt, hogy a magyar abszolút többségû Maros-Torda vármegyébõl egy 11 ezer lakosú részt - amibõl 10 000 magyar volt - Udvarhely megyéhez csatoltak, viszont Csík megyébõl egy szintén 11 000 lakosú részt - amibõl 8000 román volt - a kialakuló Maros megyéhez. Ezenkívül Kolozs vármegyébõl 30 000 lakossal rendelkezõ területet 20 000 román lakossal és Aranyos-Torda vármegyébõl 13 000 lakosú részt 11 000 román lakossal Maros megyéhez csatoltak, így Maros megye román relatív többségûvé vált.
A második bécsi döntés után visszatér a vármegyerendszer, ?szak-Erdélyben 12, Dél-Erdélyben 13 vármegye volt. A migráció, de elsõsorban a két ország közötti területi elosztás miatt az észak-erdélyi részen hét abszolút és egy relatív magyar többségû vármegye alakult ki.
A beszorítás mûvelete
1950 és 1968 a tartományok és rajonok idõszaka, melyek többször is változtak, a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) "átalakulásai" talán a legjellemzõbb példa. Ezt a beszorítás idõszakának is nevezhetjük, amikor az ország közepén kialakított autonóm(nak nevezett) területen kívül az asszimilációs folyamatok felgyorsultak. Az 1956-os népszámlálás adataiból kiderül, hogy a hat erdélyi tartományból csupán egy maradt abszolút többségû (a magyarság kicsivel több, mint egyharmada került ide), és 20 százalék fölötti aránnyal csupán három tartományban maradtunk (Nagyvárad, Nagybánya és Kolozs tartomány), a további hat tartományban abszolút román többséget alakítottak ki. De hogy az abszolút többség se legyen olyan "tiszta" a MAT megkapott két olyan rajont - Maroshévíz és Régen -, ahol román többség volt, az autonóm terület románságának több mint fele. Mégis azt lehet mondani - s ezt a szerzõ is kiemeli -, hogy Románia huszadik századi történetében ez volt az egyetlen átszervezés, amely figyelembe vette az etnikai határokat. [.]Hosszan tartó megyerendszer
Az 1968-as megyésítés etnikai szándékai és hatásai már az 1977-es népszámlálás adataiból kiolvashatók. A legjellemzõbb példa ismét Maros megye, amely ekkorra már relatív román többségû lesz, 1992-re pedig a románok aránya meghaladja az 50 százalékot (2002-ben 53 százalék). Általánosan nézve, a 16 erdélyi (új) megyébõl csak kettõ maradt abszolút magyar többségû.
[.]
Ferencz Csaba, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. november 8.

Fel nem osztható és be nem olvasztható (Székely Nép — az SZNT kiadványa)
Nem akármilyen ajándékkal lepte meg népét a Székely Nemzeti Tanács: ingyenes szétosztásra szántan megjelentette negyedéves közlönyének, a Székely Népnek második számát.
A hatalmas, hetvenezres példányszámból ítélve – jól megszervezett terjesztés esetén – a kiadvány minden második-harmadik székely családba eljuttathatja a közösségi önérzet szavát. A székely önrendelkezés megvalósítását zászlajára tűző szervezet – miként internetes honlapján is nyomon követhető – megalakulása óta tántoríthatatlanul küzd e második magyar nemzeti tömbben rejlő önigazgatási lehetőség megvalósításáért, s ennek kapcsán mindjárt a kiadvány első oldalán nyilatkozatban emeli fel szavát Románia napjainkban forgalmazott demokrata-liberális régiósítási tervezete ellen, mely területfejlesztési átszervezés örve alatt a székelységet a mainál is hátrányosabb helyzetbe hozná. Az egyértelműen diszkriminatív törekvés EU-s kisebbségvédelmi normáknak is ellentmond, de a lakossági-nemzetiségi arányok megváltoztatásán túl eltávolítana a székelység legtermészetesebb céljától, népi mivolta kiteljesítésétől egy területi autonómiában. A székely sajtóhagyományokban gyökerező kiadvány a továbbiakban mozgalmi eseményekről tudósít, melyekből jól kirajzolódik politikum fölé emelkedő tevékenységének összefogásra buzdító vonása, s üdvözlendő, ahogy az 2010-es anyaországi fordulat utáni kitágult közéleti mozgásteret megkísérli kiaknázni azzal, hogy legmagasabb szintű képviseleti és kormányszervekkel veszi fel a kapcsolatot, ahogy nemzetközi térre szándékszik vinni a maga ügyét. Jó tollú újságírók mellett a kiadványban nívós politikai elemző hívja fel a figyelmet a megyék megőrzésének fontosságára a mai feltételek közt. "Ennek a keretnek a megmaradása a régióképződési folyamat támaszát, garanciáját jelenti, esetleg – politikai helyzettől függően – az elért szint konzerválását mindaddig, míg a régió elismerése nem vezet effektív módon az új keret kialakulásához" – írja Bakk Miklós, aki egyúttal azt is leszögezi: a kisebbségi törvénytervezet és a nagyobbik kormánypárt által megfogalmazott közigazgatási tervek nem "csereszabatosak." Interjúban biztosítja támogatásáról a szervezetet Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, cikket közöl Szász Jenő MPP-elnök, Ferencz Csaba és Árus Zsolt. Az európai autonómiák elvi kérdéseit taglalja egy tanulmány első része, a Magyar Autonóm Tartományról ír Gáspár Sándor, Marosszék "visszavételéről" cikkezik Izsák Balázs. Színvonalas voltának köszönhetően a mozgalomépítés, közvélemény-formálás hatékony eszközének ígérkezik a Székely Nép.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. november 24.

Márpedig Csángóföld létezik
Amikor magyar ügyet támogatunk, nem a románok ellenében tesszük, hanem abból a meggyőződésből, hogy adott kérdésben szerepet kell vállalnunk – reagált lapunk érdeklődésére Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere a Bákó megyei Dumitru Mărtinaş Egyesület elnökének az egyik helyi román nyelvű napilapban közzétett közleményére.
Gheorghe Bejan azt állítja, Antal Árpád a helyi adófizetők pénzét románellenes programra kívánja fordítani azáltal, hogy együttműködést tervez a moldvai csángó falvakkal. Az együttműködés gondolata egyébként nem előzmény nélküli, korábban Ferencz Csaba MPP-s tanácstag kezdeményezte, az önkormányzat vegyen részt a csángó gyermekek taníttatását támogató Keresztszülő-programban. A Dumitru Mărtinaş Egyesület, amely a csángók román eredetének bebizonyításában évek óta együttműködik a Ioan Lăcătuşu vezette sepsiszentgyörgyi Európai Tanulmányi Központtal, tiltakozik a közösségnek csángóként való megnevezése, illetve Csángóföld létezése ellen, és felhívja a figyelmet arra, hogy a román adófizető pénzén románellenes programot kíván támogatni Sepsiszentgyörgy polgármestere. Gheorghe Bejan említett közleménye is azt igazolja, hogy mennyire fontos szerepet vállalniuk a csángó kérdésben – véli Antal Árpád, aki szerint a támogatást a csángó közösség igényeire fogják építeni, azzal segítenek, amire szükség van. "A szóban forgó bákói civil szervezet megalakulása óta támadja a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, alaptalan vádait nem vesszük komolyan" – reagál a közleményre Hegyeli Attila, az MCSMSZ ügyvezetője. A Mărtinaş egyesület elnöke azt állítja, Moldvában erőszakkal vezették be a magyar nyelv oktatását egyes falvakban, ahol a tanárok azt hangoztatják a gyermekeknek, hogy magyar identitásúak, ezzel félrevezetik, valóságos "identitáskrízisbe" kergetik őket. Gheorghe Bejan felszólítja a parlamentet, vizsgálja ki a román gyermekek magyar nyelvű oktatását Moldvában, és tegye meg a kellő intézkedéseket, mert ami ott történik, "annak súlyos következményei lesznek". A 2000-ben indult magyar oktatási programban jelenleg huszonegy faluban 992 gyermek jár az állami iskolában tartott magyar órákra – szó sincs magyar tannyelvű iskolákról, ahogy ezt Bejan félrevezetően állítja –, és közel ennyien magyar nyelvű délutáni foglalkozásokon vesznek részt. Hogy a csángók mennyire nincsenek "identitáskrízisben", jelzi az, hogy "a szülők nem kértek egyebet az iskolába benyújtott kérvényeikben, mint hogy gyermekeik tanulhassanak írni-olvasni azon a nyelven, amit ez a közösség beszél" – mondta lapunknak Hegyeli Attila.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. december 19.

Nyárádszeredában ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága
December tizenhetedikén, szombaton Nyárádszeredában ülésezett a Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága. A bizottság tagjai meghallgatták Izsák Balázs elnök beszámolóját, állásfoglalást fogadtak el a Nyárádszereda főtere, illetve az ortodox templomépítés ügyében.
Döntés született arra vonatkozóan, hogy a Székely Nemzeti Tanács kitüntetésével, a Gábor Áron-díjjal a 2011. évre az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének magyar delegációját jutalmazzák. A díj ünnepélyes átadására 2012 első felében kerül sor.
A díjat olyan egyéniségek, csoportosulások, szervezetek vagy intézmények kaphatják meg, akik kiemelkedő érdemeket szereztek a székely nép önrendelkezéséért, Székelyföld autonómiájáért folyó küzdelemben. A Székely Nemzeti Tanács küldöttsége a 2010. szeptember 15-én Kövér László házelnökkel folytatott megbeszélés után tanácskozott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Braun Márton képviselő által vezetett magyar delegációjával. A tanácskozás során a magyar küldöttség tagjai vállalták, hogy támogatják és az Európa Tanácsban képviselik Székelyföld autonómiatörekvését. Az együttműködés nyomán a magyar delegáció az elmúlt évben a közgyűlés minden egyes ülésszakán felemelte a szavát Székelyföld ügyében, majd az őszi ülésszakon sikerült elfogadtatni egy olyan határozatot (1832/2011), amely megerősíti a Székely Nemzeti Tanács eddig használt érveit, alátámasztja célkitűzéseinek jogosságát, és komoly támogatást jelent a további küzdelemben.
Az Állandó Bizottság megvitatta az SZNT novemberi gyűlése után eltelt időszak legfontosabb eseményeit és a közeljövő feladatait, különös tekintettel az uniós szintű polgári kezdeményezésre.
Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök
Az SZNT Állandó Bizottsága az ülésen Törvényességet és igazságot Nyárádszeredának! címmel állásfoglalást fogalmazott meg, melyben az ortodox teleküggyel kapcsolatosan többek között kijelentik:
„A 2008. szeptember 24-i 30. számú határozat visszavonása és módosítása a helyi tanácsosok megfélemlítésével és törvénysértő nyomásgyakorlással történt. Éppen a prefektus által idézett, az önkormányzati képviselők jogállására vonatkozó törvény 20. cikke mondja ki: 1. Megbízatásuk teljesítése során az önkormányzati képviselők a közösséget szolgálják, és a törvény védi őket. A megfélemlítés eszközével, fenyegetéssel, zsarolással, a döntéshozók szabad akaratának sérelmével kikényszerített döntés a világ bármely jogállamában érvénytelen.
A szabad vallásgyakorlás hívei vagyunk, de az is meggyőződésünk, hogy mint minden emberi jogot, a szabad vallásgyakorlást is diszkriminációmentesen kell szavatolni. Az állam – mint különböző felekezetű adófizető polgárok közös intézménye – nem lehet részrehajló egyik felekezet javára sem. Ezzel szemben Romániában az elmúlt húsz évben 4000 ortodox templom felépítése – ott is, ahol ortodox vallásúak nem élnek – csakis az állam álcázott támogatásával, a felekezetek közti egyenlőség és az arányos támogatás felekezeti törvénybe foglalt elvének a megsértésével történt.
Székelyföld településeinek építészeti arculata része a helyi közösség kultúrájának, önkényes és a helyi közösség akaratába ütköző megváltoztatatása ellentétes Románia nemzetközi kötelezettségvállalásaival.
Szolidaritást vállalunk Nyárádszereda lakosságával, a város minden egyes önkormányzati tisztségviselőjével, elismerve és példaértékűnek tartva eddigi kitartásuk és hűségük magas szintű erkölcsi értékét, és felszólítjuk Románia kormányát, hagyjon fel az asszimilációs, diszkriminatív politika burkolt formáival, és ne fenyegesse a közhatalom nemesebb célokra rendelt eszközeivel ennek a bátor székely kisvárosnak a közösségét.”
Népújság (Marosvásárhely)

2012. április 23.

A hálaadás és együttlét öröme (Rendkívüli zenei eseménnyel indult a városünnep)
Szakrális helyen, a Krisztus Király-templomban méltó hálaadással kezdődött az idei Szent György Napok. A csaknem kétszáz éve komponált Schubert-mise zenei élménye a rendkívül gazdagnak és sokszínűnek ígérkező rendezvénysorozat felemelő kezdete volt. Vasárnap pedig, a kulturális hét első napján beindult a programkavalkád.
Amikor a keresztény közösség összegyűl, akkor azt Isten dicsőítésével, hálaadással szokta kezdeni – mondta beköszöntőjében Dávid György. A Krisztus Király-templom plébánosa a zsoltárost idézve emlékeztetett, hogy ha az Úr nem építi a várost, akkor az építő hiába fárad. A hálaadás az örömet megélő ember sajátja, egy ilyen együttlétet – még ha különbözőek is vagyunk – csakis ebben a szellemben érdemes megélni – hangsúlyozta a plébános, aki egyben a rendezvénysorozatot jövő vasárnap lezáró szabadtéri ökumenikus istentiszteletre is meghívta a jelenlévőket. Ugyanakkor arra buzdított, hogy vegyük észre egymás örömét, olyan várost teremtsünk, ahol nem a panasz, hanem egymás sikerei kerülnek a középpontba.
Antal Árpád polgármester megnyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a 21. városünnepet a Sepsiszentgyörgy Székelyföld kulturális és ifjúsági fővárosa programsorozat keretébe ágyazták, hasonlóan a rendkívül sikeres Reflex színházi fesztiválhoz, és ezzel magasra emelték a mércét. A polgármester örömét fejezte ki, hogy a nyitókoncertet helyi művészek adják, az ünnepet helyiek szervezik, az egész rendezvénysorozat egy igazi székely termék, amelyre büszkék lehetünk. Ugyanakkor bejelentette, hogy május 5-én avatják fel az új Szent György-szobrot.
A nyitókoncert három ismert Bach-orgonaművel kezdődött Steffen Schlandt, a brassói Fekete-templom orgonistájának és karmesterének előadásában, aki egyben az est fénypontját jelentő Schubert-mise, az osztrák zeneszerző ötödik, Ász-dúr miséjének karmestere is volt. Azé az előadásé, amely a hálaadás örömét lelki és szellemi gazdagsággal töltötte meg, amely minden bizonnyal rendkívüli zenei eseményként vonul be városunk történetébe. Az előadók, a Vox Humana kamarakórus, a Georgius zenekar és a Csíki kamarazenekar, valamint a szólisták – Sebestyén-Lázár Enikő, Mocanu-Prezsmer Erika, Szilágyi Zsolt és Sándor Árpád – avatott odaadással szólaltatták meg azt a művet, amely a zeneszerző, de a 19. század egyik legeredetibb, leghatásosabb, ugyanakkor egyik legnehezebb miséje. A hattételes mű ugyanis – Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei – merész harmóniák és harmóniaváltások közepette a lírai hangvételtől az erős drámaiságig lényegíti zenévé a mise szövegét, magas követelmények elé állítva az előadókat. S mert ennek a követelménynek maradéktalanul megfeleltek, a hálaadás öröme nem maradt el, a muzsika úgy épült be a lelkekbe, hogy sokáig visszhangozza majd a létezés misztériumának fennkölt megfogalmazását. Előadókban és hallgatóságban egyaránt.
A nyitókoncert után egyébként azonnal beindult a programkavalkád. A népzenét és -táncot kedvelők a Bastion vendéglőben megnyitották a folkkocsmát, a fiatal rockerek pedig a Brava-klubban zúzták a hangszereket a hetedik Saint George Rock Night fesztiválon. A vasárnapi programot pedig a vendégelőadások fémjelezték, az Esőembert kétszer is színre vitték az Orlai Produkciós Iroda és a Budapesti Belvárosi Színház ismert művészei, az új stúdióteremben pedig Hernádi Judit lapzártánk után lépett fel zenés estjén. De a helyi előadók is jelen voltak a kulturális hét első napján, az egyre népszerűbb Snaps Vocal Band immár megszokott felállításában (zenekarral) és lassan a szentgyörgyivé váló, kiváló énekessel, a fővárosi Luiza Zannal kiegészülve koncertezett a Di Stefano-bárban.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. június 12.

„A régmúlt idők értékei ma is kiaknázhatók” – vallja Krecsák Albert, Nagyenyed leköszönő alpolgármestere
Krecsák Albert vegyészmérnök Nagyenyed megyei jogú város, a megye magyar központjának leköszönő alpolgármestere. Szerény, csendes ember, de belülről fakadó, rendkívüli aktivitással és munkabírással rendelkezik. Nem a konfliktusok, hanem a jól előkészített, lépésről épésre haladó építkezések mestere, aki a négyéves ciklus után maradandó hagyatékot nyújt át a város lakosságának, esetleges utódjának. Négy év óta a legtöbbször ugyanúgy kezdődik a napja. A Széna térre nyíló Kőrösi Csoma Sándor utcácskából indul el tizenkilenc éves autójával a polgármesteri hivatal felé. Pontban nyolc órakor már ott ül irodájában, és tervezgeti a napot. Gyakran estig elhúzódik a sokféle teendő. Önzetlen, a maga módján értékteremtő, minőségi alpolgármestere volt a nagyenyedi magyarságnak és a város minden polgárának. Munkája elismeréseképpen 2010-ben megkapta az Ezüstfenyő-díjat. Anyanyelvünk közéleti szerepeltetése érdekében minden vegyes rendezvényen magyarul is üdvözölte a részvevőket. Elődjének, Kováts Krisztiánnak munkáját folytatva három év alatt 18 esküvői szertartást vezetett magyar nyelven. Dvorácsek Ágoston fizikatanár és Ferencz Csaba kivitelező segítségével, az ő aktív részvételével új négynyelvű (magyar, román, angol, latin) táblát helyeztek el az 1796-ban Benkő Ferencz által alapított múzeum bejáratánál. Újabban az ő kezdeményezésére újítják fel a csombordi parkot, a rózsafesztiválok helyszínét.
– Mi késztette arra, hogy 2008-ban versenybe szálljon a funkcióért?
– Négy évvel ezelőtt tárgyalások, lobbizások és egyezkedések hosszú sora után sikerült az RMDSZ-nek a nagyenyedi alpolgármesteri tisztséget megszereznie. Ekkor még a magyar közösség 16%-os arányban volt jelen a városban. A felkínálkozó lehetőséget ki kellett aknázni, és végül szinte az utolsó percben vállaltam el a jelölést, amikor már úgy tűnt, nincs más jelentkező.
– Elégedett vagy csalódott a négy év munkája után?
– Egyik szemen sír, a másik nevet. Úgy érzem, hogy munkámat becsületesen, ügyeskedések nélkül végeztem, és egy részét sikerült is befejeznem. De nem minden álmom változott át konkrét tervvé, valósággá. Elégtételt érzek azért is, mert a munkatársak többségével jól együttműködtem. Segítséget kaptam a helyi tanácstól, a megyei intézményektől, a megfelelő minisztériumoktól és természetesen az RMDSZ-től.
– Hogyan lehet apró, előremutató lépésekkel egy ilyen városban előbbre jutni?
– A tapasztalataim azt mutatják, hogy mellveregetve, hangzatos kijelentésekkel nekimehetünk ugyan a falnak, de rendszerint nem oldunk meg semmit. Behódolhatunk a nálunk erősebb funkció emberének, de így sem érünk el semmit. Véleményem szerint a járható út a hosszú távú, kiszámítható, céltudatos együttműködés minden olyan személlyel, civil szervezettel, párttal, amely valamilyen módon elősegítheti a magyar kulturális és építészeti örökség megőrzését, vagy éppen gazdasági érdekeket, elvárásokat érvényesít. Külön gondolok itt az anyaországi kapcsolatok jelentőségére. Csak a tárgyalásos politika vezethet konkrét eredményekre a magyar közösség fejlődésében. Visszaemlékszem nehéz tárgyalásokra, amelyeken részt vettem. 1990-ben a kollégiumban tanuló román nyelvű osztályt az enyedi ipari líceumba költöztettük. A végső megegyezés a két iskola igazgatói között történt. Ezzel szemben a román óvodai csoport kiköltöztetése csak többéves tárgyalás után valósult meg. Egy másik példa az ismert szerződés a kollégium felújításáról. Kivitelezése a következő napokban, hetekben kezdődhet meg. Az igazgató, az Erdélyi Református Püspökség, és a városi önkormányzat, valamint a helyi tanács, illetve érdekvédelmi szövetségünk képviselői között hosszas egyeztetés folyt. A tárgyalások eredményeként a jelenlegi, remélhetőleg utolsó szakaszban gyakorlatilag is megkezdődhet a teljes felújítás. Ez a magyar közösség szempontjából a ciklus legfontosabb eredménye, amelyben oroszlánrésze volt Szőcs Ildikó igazgatónak, aki összefogta ezt a bonyolult tárgyalássorozatot. Soha nem látott megújítás előtt áll a kollégium, amely a továbbiakban a 21. századhoz illő körülményeket biztosít majd tanulóinak.
– Hogyan azonosult a város kulturális-turisztikai jövőjével?
– A város turisztikai adottságait vásárokon, kiállításokon népszerűsítettük. Ezek nagy részében az aprólékos előkészítést vállaltam. Standjainkon az enyedi középkori vár, a kollégium, a panziók kínálata, a csombordi rózsatermesztők, borászok és sajtgyártók, méhészek mindig ott szerepeltek. A kollégák ezt nem mindig nézték jó szemmel. A jelentős magyar épített örökség említése, felújítási lehetőségei sajnos sokszor csak kampányszövegnek bizonyultak. Végül mindenkinek el kell fogadnia, hogy a régmúlt idők értékei időtállók, és ma is kiaknázhatók a város turisztikai jövője szempontjából.
– Pontosság szempontjából példás embernek tartják. Honnan ered ez a tulajdonság?
– 33 éven keresztül voltam egy műszaki laboratórium vezetője. Újabb 12 évet dolgoztam minőségbiztosítási rendszerben. Ezeket a feladatokat csak pontossággal, jó időbeosztással tudtam teljesíteni. Később, az önkormányzati munkában is megtartottam ezt a munkastílust, és munkatársaimtól is elvártam, még ha ez a szemükben gyakran szőrszálhasogatásnak tűnt is.
– Hogyan viselte a családja a közéleti munkával járó kiszámíthatatlanságot?
– A családom a feleségemből és a távol lévő gyerekekből áll. A 20 évnél több közszolgálati munka sokszor kényszerűen előbbrevaló volt az otthoni teendőknél. Ezek nagy része a feleségemre hárult, aki nagyszerűen megállta a helyét. Én sokszor apait-anyait beleadtam, ahogy mondani szokták, így legtöbbször nem tudtam a rám háruló otthoni terheket elvégezni. A ciklus végén akaratlanul is felteszem magamnak a kérdést: vajon megérte?
– Mit tanácsol a következő alpolgármesternek?
– A választások után dől el véglegesen, hogy folytatódik-e vagy sem a magyar alpolgármesteri munka. Amennyiben utódomnak szüksége van azokra a tapasztalatokra, amelyeket felhalmoztam, szívesen megosztom vele. Természetesen ez csak egy kifogástalan kapcsolat és ugyanilyen körülmények között lehetséges. Akkor szívesen állok majd rendelkezésére!
– Milyen személyes tervei vannak a közeljövőre?
– A választások után számomra, lezáruló funkciómtól függetlenül a július 6-8. közötti Magyar–Román Kulturális Napok és a XI. Csombordi Rózsanap szervezési teendői még rám hárulnak. Ezt szívesen végzem, hiszen részt vettem az előkészítésükben. Utána következik a család, és a szakmai tevékenység folytatása. Ezt is örömmel várom. Amennyiben bekerülök az új tanácsba, ott is hasznos javaslatokkal élhetek majd.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-270 ... 331-358




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998