udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 214 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 211-214
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ferencz Csaba

2004. február 17.

Több mint százhúsz résztvevője volt a Krónika-karaván február 15-i sepsiszentgyörgyi író-olvasó találkozójának, amelyen az RMDSZ, illetve a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) képviselői először vállalták a nyilvános vitát. Az autonómia szükségességét senki nem vitatta, ám ennek megvalósítási módját másképp látták a felek. Az RMDSZ képviselői – Albert Álmos, Demeter János – a gazdasági megerősödést tartanák elsődlegesnek, és véleményük szerint csak ezt követően lehetne autonómiát létrehozni. Az MPSZ reprezentánsai – Tulit Attila, Kónya Ádám, Ferencz Csaba, Kovács István – azonban amellett érveltek, hogy nincs idő a várakozásra, a népességfogyás, a székelyföldi területek, ingatlanok románok általi felvásárlása, illetve a nemzetközi helyzet mind azt igazolja, hogy síkra kell szállni az autonómiáért. Márton Árpád képviselő megjegyezte, veszélyesnek tartja a külön történő megmérettetést. Az MPSZ egy majdani szövetségben gondolkodik, a parlamenti választásokat pedig egy alkunak kell megelőznie, amelyen mindkét fél a júniusi voksoláson elért eredményei szerint tárgyalhat. /RMDSZ–MPSZ vita az olvasótalálkozón. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

2004. február 27.

Az autonómiastatútum végre törvénykezdeményezés formáját öltötte, ezzel hat parlamenti képviselő, mintegy megerősítve eredeti mandátumát, egy közösség igényének képviseletét vállalta fel, az aktust tehát a normalitás felé tett lépésként kell értelmeznünk – jelentette ki Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke február 26-án tartott sajtóértekezletén.  Az SZNT Állandó Bizottsága elhatározta, megküldi a tervezetet az Európai Parlament elnökének, az intézmény pártfrakcióinak, a Külügyi Bizottságnak, valamint a Románia integrációjával foglalkozó vegyes bizottságnak, hasonlóképpen figyelmébe ajánlja az Európa Tanács elnökségének, frakcióinak, az EBESZ illetékeseinek, a kérdésben érdekelt neves személyiségeknek, megkeres vele sok képviselőt és intézményt is. Az RMDSZ-bírálatra reagálva, Ferencz elmondta, az RMDSZ-politikusok nem állíthatják, hogy nem kapták meg hivatalosan is a dokumentumot még tervezet formájában, Verestóynak átnyújtották azt, csakhogy nem kívántak részt venni annak vitájában. A benyújtott tervezet kilenc táblázatot és egy térképmellékletet is tartalmaz a települések 2002-es népszámlálási adataival. Az alapelv az volt, hogy csak azt a községet tüntetik fel, ahol a lakosság több mint fele magyar. Összesen 127 községre és városra vonatkozik a közel félezer települést összefogó igénylés, ezek tízezer négyzetkilométernél valamivel nagyobb területet ölelnek fel. Kimarad tehát a Bodza-vidék, benne van viszont Hargita megye teljes egészében, Maros megyének pedig a marosszéki része. A régió összesen 809 000 lakost számlálna, ebből 612 000 magyar és 175 000 román, azaz a magyarság 75,68 százalékot képviselne benne. A tervezett régió mindenben megfelel az EU idevágó ,,szabványának”. /(b. kovács): A politikusok tették dolgukat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./

2004. március 3.

Szilágyi Zsolt RMDSZ-es képviselő sajtótájékoztatóján a helyhatósági választásokról szóló törvény 7. cikkelyének törlését szorgalmazta, mivel szerinte a kitétel megnehezíti a nemzeti kisebbségek szervezeteinek részvételét a választásokon. Leszögezte: a szakasz diszkriminatív jellegű, hatástalanítja az RMDSZ politikai vetélytársait. Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselő kifejtette: az RMDSZ "mindinkább centralizált párttá vált", hangsúlyozva, hogy a helyhatósági választásokon a szövetséggel szemben alternatívát kínáló szervezeteknek is részt kell venniük. Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt ugyanakkor kifejtette a parlamentben benyújtott székelyföldi autonómiatervezet révén "konstruktív párbeszédet" kívánnak beindítani a kérdésről. A két politikus leszögezte, hogy az autonómia eszméje szerepel az RMDSZ programjában, így ők a tervezettel csupán "konkréttá teszik" ezt a programot. /Papp Annamária: Kérik a választási törvény módosítását. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./ Toró T. Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott tervezet célja alkotmányos úton kivívni az autonómiát a tömbmagyarság számára. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága azzal a kéréssel fordult a képviselőházhoz, illetve az alsóház szakbizottságaihoz, hogy küldöttei vehessenek részt az autonómiastatútumról szóló törvénytervezet megvitatásán. Ezt Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke közölte a Mediafax hírügynökséggel. /Toró és Szilágyi az autonómiatervezetről. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

2004. március 3.

„Arra a kérdésre válaszolva, hogy a székelyföldi RMDSZ-elöljárók miért utasítják el a Székely Nemzeti Tanács autonómia-törekvéseit és történt-e megkeresés irányukban, Ferencz Csaba (az SZNT alelnöke) elmondta: a Székely Nemzeti Tanács minden cselekvése nyilvános volt, a székelyföldi politikusok valamennyi reakciója ellenségesnek bizonyult, a három megye parlamenti képviselői és szenátorai közül egyedül Birtalan Ákos támogatta a statútumtervezetet, aki ágyhozkötött beteg." – olvasható az Erdély.ma című internetes újságban. Székedi Ferenc szerint azonban rátarti nagyotakarásról van szó. Az újságíró szerint ugyanis „a gyermeteg autonómia tervezetnek a román parlament elé tuszkolása” nem érdekük a székelyeknek. Székedi Ferenc hangsúlyozta, hogy a tervezet nem megfelelő, dr. Csapó egy erőteljesen központosított székely nemzeti államot akar megteremteni olyan körülmények között, amikor a közép-kelet európai országok levetkőzik a központosítást. Székedi szerint a tervezet székely diktatúrát irányozna elő, hozzátette, hogy székely nagyközségek mind szétváltak. A székely autonómia tervezet ugyanis anakronizmus. /Székedi Ferenc: Szemben az árral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

2004. március 24.

Krizbai Imre, az erdővidéki Székely Nemzeti Tanács elnöke lemondott tisztségéről. Krizbai Imre szerint Bán István vállalkozó, az SZNT erdővidéki alelnöke nem megfelelő Baróton a polgármester-jelöltségre. Az SZNT berkeiben már korábban vitát szült, hogy Bán István vállalkozó indulni kíván az MPSZ jelöltjeként a júniusi polgármester-választáson. Ferencz Csaba, az SZNT tájékoztatási alelnöke közölte: tudomásul veszik Krizbai Imre elhatározását, az új elnök személyéről a széki közgyűlésnek kell döntenie. /Benkő Levente: Krizbai Imre lemondott. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

2004. április 21.

Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke kijelentette, hogy az SZNT-nek nincs miről beszélnie Markó Béla RMDSZ-elnökkel, aki nemrég közölte, hogy Párbeszéd a jövőért címmel megbeszélés-sorozatot kezdeményez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) és az SZNT-vel. Az SZNT bejelentette: két újabb autonómiatervezetet készítenek. Ferencz Csaba elmondta: Csapó József SZNT-elnök április 8-án levelet küldött Markónak, amelyben kifejtette, hogy a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezet képviselőházi beterjesztése kapcsán néhány RMDSZ-honatya súlyos vádakkal illette az SZNT-t. Kijelentette: nincs értelme a konzultációknak, mivel az SZNT már tárgyalt az RMDSZ összes végrehajtó szervével és a szövetség parlamenti frakcióival, és válaszokat is kapott. /Az SZNT elutasítja Markó párbeszédre vonatkozó javaslatát. Két újabb autonómiatervezetet készítenek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

2004. április 23.

Tulit Attila Szász Jenővel, az országos szervezet elnökével Bukaresten benyújtotta az Országos Választási Irodának (OVI) nyújtotta be a Magyar Polgári Szövetség által országos szinten összegyűjtött és hitelesített 54 115 támogató tag aláírását. – Ha mégsem engedik meg az MPSZ-nek, hogy részt vegyen a választásokon, akkor újabb négy évig szervezetépítéssel foglalkoznak – jelentette ki Gazda Zoltán. Megnevezték Sepsiszentgyörgy MPSZ-polgármesterjelöltjét: Tulit Attila vállalkozó. Sepsiszentgyörgy önkormányzati képviselőjének jelölték: dr. Antal Álmos orvost, dr. Bíró István orvost, Fazekas Ágnes tanárt, Ferencz Csaba újságírót, Fodor László közgazdászt, Gazda Zoltán színészt, György Ignác kertészmérnököt, Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgatót, Kovács István unitárius lelkészt, Krecht Gyöngyvér tanárt, Majos Attila vállalkozót, Már István tanárt, Nagy Gábor tanárt, dr. Nemes Tibor orvost, Ősz Erőss Péter nyugalmazott tanárt, Pethő István villamosmérnököt, Szőcs Levente szociológust, Torró Attila képzőművészt, Tulit Attila vállalkozót, Újfalvi István tanárt, Váncsa Albert tanárt. Az MPSZ a roma közösség képviselőjének helyet kíván biztosítani listáján. A megyei tanács jelöltlistája nem készült még el. Képviselőjelölteket indítanak Sepsiszentgyörgyön, Barátoson, Illyefalván, Kommmandón, Kökösben (még mindig nem biztos), Dálnokban, Málnáson, Uzonban, Zabolán, Baróton, Vargyason, Kézdivásárhelyen. /(s): Az MPSZ jelöltje polgármesternek Tulit Attila. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 23./

2004. augusztus 20.

A Székely Nemzeti Tanács Kovászna és Hargita megyei széki elnökei kérik a két megye vezetését, hogy írjon ki népszavazást a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke azt nyilatkozta, hogy a Kovászna megyei kérést már benyújtották a megyei tanácshoz. Az alelnök szerint hasonló kérést nyújtottak be Hargita megyében is, Maros megyében pedig két verziót elemeznek, mivel a történelmi Marosszék határai nem azonosak a jelenlegi Maros megye határaival. /(b): Székely autonómia. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 20./

2004. szeptember 1.

Horia Grama Kovászna megyei prefektus sajtótájékoztatóján törvénytelennek nevezte a Székely Nemzeti Tanács kérését Székelyföld autonómiájával kapcsolatos népszavazás kiírására. Hozzáfűzte: az alkotmány világosan kimondja, a román állam nemzeti, egységes és független jellege módosíthatatlan. Ferencz Csaba SZNT-alelnök szerint a Székely Nemzeti Tanács nem mond le a Székelyföld autonómiájáért való harcról, annak ellenére, hogy "a parlament és a kormány magatartása az SZNT szándékát illetően bebizonyította, hogy a székelyeket másodrendű állampolgárokként kezelik". /Grama: törvénytelen az autonómia-népszavazás. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

2004. szeptember 8.

 Közleményben válaszolt a négy széki székely tanács elnöke a sajtóban megjelent felhívásra, amelyben az alsó- és felső-háromszéki RMDSZ-szervezetek felkérik a megyei tanácsot, írja ki az autonómiáról szóló népszavazást. ,,A Sepsiszéki, a Kézdiszéki, az Orbaiszéki, valamint a Miklósvár-Bardocszéki Székely Tanács örömmel vette tudomásul, hogy az RMDSZ alsó- és felső-háromszéki szervezete felkérte a megyei tanácsot, tűzze napirendre és hozzon döntést a Székelyföld területi autonómiájának létrehozásához elengedhetetlenül szükséges népszavazás kiírásáról” – áll a közleményben. Tulit Attila és Ferencz Csaba SZNT-alelnökök közleményben arról értesítették a két területi RMDSZ-szervezetet, hogy nem vesznek részt a Háromszéki Képviselők Tanácsának mai ülésén. Mint fogalmaznak: ,,a Székely Nemzeti Tanács nem politikai szerveződés, hanem olyan közképviselet, amelynek egyetlen célja Székelyföld területi autonómiájának megteremtése. Mint ilyen nem vesz, nem vehet részt semmilyen (elő)választáson. Ezért képviselőinek sem tiszte az erre vonatkozó politikai egyeztetéseken, megbeszéléseken való részvétel.” /(Dánél): Sürgősen kell cselekedni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

2004. szeptember 10.

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke, Ferencz Csaba és Albert Álmos háromszéki RMDSZ-elnök azzal vádolta Horia Gramát, Kovászna megye prefektusát, hogy túllépi hatáskörét, amikor büntetéssel fenyegeti az autonómiáról szóló népszavazás szervezőit. Márton Árpád RMDSZ-es képviselő, a helyi képviselők tanácsának elnöke szintén úgy értékelte, hogy Grama prefektus fenyegetőzései törvénytelenek. /Kovászna megye prefektusát túllépi hatáskörét. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./

2004. szeptember 17.

A Hargita és Kovászna megyei széki nemzeti tanácsok a Maros megyei példát követték, ahol a Székely Nemzeti Tanács helyi vezetői nem a megyei tanácshoz, hanem közvetlenül a polgármesterekhez fordultak a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás megszervezése ügyében. A Hargita megyei önkormányzat egyértelműen elutasította az SZNT kérését, a Kovászna megyei pedig csupán politikai állásfoglalást nyilvánított ki. A helyi referendum megszervezésének törvényességéről Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor, a szenátus jogi bizottságának tagja nyilatkozott: az autonómia kérdéséről országos vagy regionális szinten lehet beszélni. A regionális népszavazásra nincs törvényes alap, ugyanis nincsenek régiók, az autonómia kérdése azonban megyén túl ívelő eset, azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs rá megfelelő törvény. Az autonómiáról szóló helyi népszavazásoknak nincs meg a megfelelő jogi háttere. Azonban, ha a kezdeményezők által megszervezett helyi népszavazásból kiderül, hogy a lakosság támogatja az autonómia létrejöttét, Eckstein-Kovács Péter véleménye szerint jelzésszerű lenne mind belpolitikai, mind pedig külpolitikai téren. A központi hatóság már a népszavazás kiírása előtt meghiúsíthatja ezek létrejöttét, ha azonban sor kerül a referendum megszervezésére, a kiíró polgármesternek vagy helyi tanácsnak van anyagi felelőssége, hiszen közpénzt költ el olyan kezdeményezés támogatására, amelynek nincs törvényes alapja. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke szerint az általuk kezdeményezett népszavazás nem arra keresi a kérdést, hogy kell-e területi autonómia, vagy sem, hanem arról szól, hogy az illető egyén, akit megkérdeznek, akarja-e, hogy létrejöjjön egy új közigazgatási terület. Ez pedig helyi jellegű kezdeményezés, amelynek megszervezése lehetséges. /Köllő Katalin: Helyi referendum az autonómia kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), 2004. szept. 17./

2004. szeptember 22.

Egy májusban megjelent sürgősségi kormányrendelet alapján az ingatlan-nyilvántartás egész rendszerét kívánják átszervezni Romániában. A sürgősségi kormányrendelet valójában az 1996-ban hozott 7-es számú törvény módosítása, amely már közel egy évtizede a föld- és ingatlan-nyilvántartás egységesítésének leple alatt a csak Erdélyben, Bukovinában és néhány kisebb óromániai régióban létező telekkönyvi rendszer ,,átszabását” irányozta elő. A jogszabály indoklásában az EU-csatlakozás kapcsán vállalt kötelezettségekre hivatkoznak. Miért kell ilyen hirtelen egy közel két évszázados múltra visszatekintő erdélyi intézményt néhány hónap alatt átalakítani? A telekkönyvi rendszer nemcsak ingatlan-nyilvántartás, hanem olyan hiteles rendszer, amely történetiségében is követi a tulajdonviszonyok alakulását. Most ezt a rendszert akarják megszüntetni.  Kovászna megyében Felician Ursache hivatalvezető mellőzte a személyes és az etnikai szempontokat. Hírek szerint tizennégy magyar alkalmazott került az utcára.     /Ferencz Csaba: Veszélyben a telekkönyvi rendszer. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./

2004. szeptember 24.

Időhúzás tapasztalható a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazás vitája dolgában az önkormányzatokban – derült ki Ferencz Csaba országos alelnök sajtótájékoztatóján. A háromszéki megyei tanács RMDSZ-frakciója, bár tárgyalt róla, döntését még nem hozta nyilvánosságra, ahol pedig az SZNT egyenesen a községi és a városi helyhatóságokhoz fordult – Maros megyében –, ott két önkormányzattól már elutasító válasz érkezett. Háromszéken a napokban iktatják a községekben az SZNT hozzájuk intézett kérését helyi népszavazás kiírása dolgában.     /(b. kovács): Időhúzás a népszavazás ügyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

2004. szeptember 29.

Szept. 28-án, a Kovászna megyei tanács ülésén tárgyaltak a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) népszavazási kezdeményezéséről. Az ülésen ugyanakkor megjelent Ferencz Csaba és Tulit Attila, az SZNT két alelnöke is.  Demeter János tanácselnök az általa és György Ervin RMDSZ-frakcióvezető által jegyzett állásfoglalást olvasta fel. Eszerint ,,a frakció tagjai elkötelezett hívei Székelyföld autonómiájának, ennek érdekében készek meghozni minden olyan döntést, amely Székelyföld ügyét előreviszi, de a mostani törvényes keret nem teszi lehetővé a megyei és a helyi tanácsoknak ilyen jellegű határozat meghozatalát”. Ezért törvénymódosításra van szükség, hogy ,,a helyi ügyekről helyi szinten, a regionális ügyekről regionális szinten döntsenek”. Ezért kérik fel a megye RMDSZ-es képviselőit és szenátorait, hogy ,,mielőbb terjesszenek be módosító indítványt a referendumtörvény megváltoztatása érdekében”. A döntés után az SZNT képviselői kifejtették: a döntés salamoni, a népszavazás kiírásának eddig is tapasztalható elodázásáról van szó. A jelenlegi törvény ugyanis az illető megye közigazgatási határainak módosításáról szóló népszavazás megszervezését a megyei tanács hatáskörébe utalja, ilyen értelemben tehát még törvénymódosításra sincs szükség. /Törvénymódosítást javasolnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

2004. szeptember 29.

A Kovászna megyei tanács RMDSZ-frakciója felkéri az RMDSZ parlamenti képviselőit, hogy kezdeményezzék a népszavazás kiírását szabályozó törvény módosítását, hiszen a jelenlegi jogszabály nem teszi lehetővé a Székelyföld autonómiájára vonatkozó referendum megszervezését. Szept. 28-án tartott gyűlésén a Kovászna megyei tanácsnak meg kellett volna tárgyalnia azt a beadványt, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselői nyújtottak be. Demeter János tanácselnök kijelentette: az érvényben levő törvények nem teszik lehetővé az autonómiára vonatkozó referendum kiírását. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke szerint a válasz nem több egyszerű időhúzási taktikánál. /RMDSZ: Módosítani kell a referendum-törvényt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

2004. október 2.

Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke kijelentette, hogy a népszavazás megrendezését szabályozó törvényt nem kell módosítani a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírásához, mivel a jelenlegi szabályozás ezt lehetővé teszi. /Az SZNT szerint a népszavazásról szóló törvényt nem kell módosítani. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 2./

2004. december 4.

A kettős állampolgárságról való népszavazás előtti vita a jelenlegi (csonka)magyar társadalom közgondolkodásának kuszaságát, alapvető ellentmondásait mutatta be a médiában. Az egy nemzethez tartozás alapvető emberi érték. Magyarország állampolgárai abból is vizsgáznak, egy kicsit fennkölten fogalmazva: él-e még a nemzeti géniusz, vagy a nemzet végleges felbomlásának útjára lépünk? /Ferencz Csaba: Nemzeti géniusz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 4./

2004. december 7.

A csonka honon belül alig másfél millió magyar tette túl magát a szétfejlődés traumáján. Emelkedett felül saját egzisztenciális nyavalyáin. Csakis a józan paraszti ész, az egészséges közösségi, emberi megközelítés belső hangjára hallgathatunk. /Ferencz Csaba: Orwelli vízió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./

2004. december 10.

Czuszner Ferenc személyében új elnököt választott a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) dec. 9-én tartott közgyűlésén. A tiszteletbeli elnöki címet Könczey Elemér és Ferencz Csaba Levente kapta. /A. A., P. B.: Csuszner Ferenc az új KMDSZ-elnök. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

2004. december 18.

Az elmúlt évek során sikerre vitt, egy (elnök/párt) kézbe összpontosuló hatalomkoncentráció bosszúja kísért. A tizenöt éve regnáló politikai elit természetes váltógazdálkodását az ellenőrizhetetlen gazdasági összefonódások határozzák meg. Vérre megy tehát az egyezkedés, a politikai befolyással való üzérkedés. Ennek a közember számára láthatatlan, de nyomora folytán mindennapjaiban érzékelhető háttérszövevénynek áldozata a magát egyedüli legitim képviselőnek kikiáltó RMDSZ is, írta Ferencz Csaba, a lap munkatársa. A helyi és központi bárók pártja ugyanis a politikai zsarolás mellett az RMDSZ kemény embereit épp eme háttér-összefonódások okán és folytán szorongatja. Emiatt az önigazgatási modellek gyakorlatba ültetése az egyezkedések közepette szóba sem kerül, annak ellenére, hogy az RMDSZ az autonómia felvállalásával kapott újabb mandátumot. /Ferencz Csaba: A totális hatalom bosszúja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 18./

2005. január 28.

Február 26-ára halasztotta január 29-re összehívott ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A hóvihar és a nehéz útviszonyok kétségessé tették, hogy a tanács valamennyi tagja el tud-e jutni Marosvásárhelyre. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői is elhalasztották az eredetileg január 29-re összehívott gyergyószentmiklósi SZNT-ülést. Az SZNT jelenleg az EMNT elidegeníthetetlen részét képezi, de már az a tény is a kiválást vetítette elő, hogy a gyergyói SZNT-ülést a korábban meghirdetett marosvásárhelyi EMNT-ülés időpontjára hívták össze. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, a gyergyószentmiklósi ülésen eredetileg módosítani kívánták az EMNT és az SZNT viszonyát rögzítő dokumentumot, és partneri viszonyt szerettek volna felajánlani az EMNT-nek. Az erdélyi tanács a kulturális autonómia megvalósítását, a székely tanács pedig a székelyföldi területi autonómia megvalósítását tűzhetné zászlajára. /Gazda Árpád: Az időjárás megóvja az egységet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

2005. február 4.

Sepsiszentgyörgyön a villanymotorgyár, az egyik legnagyobb létszámú gyár csődközelbe került. Ez a gyár a közép- és magas szintű végzettséggel rendelkező magyar műszaki elit egyik legjelentősebb gyűjtőhelye lett a Székelyföldön. Egyetemet végzett műszaki értelmiségiek százai költöztek Szentgyörgyre a hetvenes, de még inkább a nyolcvanas években, mert a gyár megélhetést jelentett. Fél évtizeddel ezelőtt magyarországi pénzügyi befektető érdeklődött a vásárlás feltételeiről, a Corvinus Rt., amelyet a magyar állam azért hozott létre, hogy növelje gazdasági súlyát a Kárpát-medence magyarlakta térségeiben. A rossz menedzselés mellett az időközben szakmai befektetővé vált többségi tulajdonosok elengedték a gyár kezét. S ezáltal a még maradék ezres lélekszámú közösség fölött is ítéletet mondtak. /Ferencz Csaba: Kegyetlen kapitalizmus, avagy szülőföldprogram. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

2005. február 9.

Ismét a román parlament elé kívánja vinni a Székelyföld területi autonómiája statútumtervezetét a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), jelezte Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök. Abban reménykednek, az RMDSZ képviselői és szenátorai most nagyobb számban és hatásosabban támogatják kezdeményezésüket. „Három hónap sem telt még el a választási kampány óta, amelyben a Székelyföld autonómiájának a szükségességét hirdették, így nehezen tehetik meg, hogy ne álljanak az ügy mellé” – magyarázta az alelnök. Ferencz arra az RMDSZ választási plakátra utalt, amely egy székely kaput ábrázolt a következő felirattal: „Autonómiát Székelyföldnek!” A plakát kicsinyített fénymásolatát Markó Béla szövetségi elnöknek is átnyújtották a legutóbbi kolozsvári sajtótájékoztatóján. Markó kijelentette: „az RMDSZ különböző autonómiaformákat kíván megvalósítani a romániai magyarság számára, többek között közigazgatási területi autonómiát.” Ferencz Csaba elmondta: „A székelyföldi régió hangoztatása nem más, mint pótcselekvés. Tizenöt év bizonyította, hogy a kis lépések sehová sem vezetnek. Sőt elterelik a lényegről a figyelmet.” /Gazda Árpád: Kis lépések visszafelé? = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

2005. február 14.

Február 12-én ülésezett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Gyergyószentmiklóson. A küldöttek kilenc dokumentumot fogadtak el, ugyanakkor elnapolták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) való viszony rendezéséről szóló határozatot. Az ülésen 99 küldött jelent meg a települési székely tanácsok képviseletében. Csapó I. József elnök kifejtette, az emberi jogok és szabadságok megsértését jelenti az a tény, hogy mind a tíz önkormányzatot, ahol határoztak az autonómiaigény kinyilvánítását célzó népszavazás kiírásáról, nyomásgyakorlással vagy perrel kívánják letéríteni az útról. Csapó szerint az utóbbi időben az SZNT magára maradt a Székelyföld területi autonómiáért vívott harcában, hiszen mind a magyar, mind a román kormány, illetve az RMDSZ lemondott a törekvésről. Az SZNT kilenc dokumentumot fogadott el. A Mit kíván a székely nép? címet viselő kiáltványban a testület 12 pontban fogalmazta meg a közösség legfontosabb követeléseit. Ugyanakkor az SZNT felhívással fordult a székely közösséghez, hogy különböző formában követeljék a törvényes népszavazás kiírását. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Felhívással fordultak a magyar kormányhoz és miniszterelnökhöz, kérve, hogy méltányolják az európai normák szellemében megfogalmazott autonómiatörekvéseket, továbbá a jövő évben felújítandó román–magyar alapszerződésbe foglalják bele a területi autonómiát, ugyanakkor a magyar diplomácia ,,vállaljon védőhatalmi státust a székelység felett területi autonómiájának kivívásáért folytatott küzdelmében”. Az SZNT döntött arról, hogy az új parlament elé terjeszti statútum-tervezetét, felhívással fordultak az RMDSZ elnökéhez és székelyföldi szenátoraihoz, képviselőihez, hogy vigyék sikerre a törvénykezdeményezést. Az SZNT tiltakozását fejezte ki a Trianon című dokumentumfilm kapcsán a ,,magyarellenes, politikai indíttatású, diktatórikus megfélemlítéssorozat ellen”, és határozott a Gábor Áron-díj megalapításáról. /(Ferencz): Csak magunkra ­számíthatunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./ Ferencz Csaba kijelentette: reméli, hogy a magyar és a román kormány pozitívan válaszol a kérelemre. Az RMDSZ-hez és a székely honatyákhoz intézett felhívásában az SZNT azt kérte, hogy nyújtsák be a parlamenthez az autonómiáról szóló törvénytervezetet. /Mit akarnak a székelyek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./ Az SZNT a rovásírást ismét a székelység írásrendszere méltó rangján kívánja kezelni. Az emberi jogokat sértő döntések ellen fellebbező önkormányzatok jogi védelmét Kincses Előd ügyvéd térítésmentesen vállalta. /Gergely Edit: Rovásírás és gazdasági terv az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

2005. február 15.

Duray Miklós felvidéki magyar politikus tanulmányt írt Miért szakadt ketté a Máért a legutolsó ülésén? címmel. A terjedelmes munka a Hitel /Budapest/ folyóirat februári számában jelent meg. A rendszerváltás utáni magyar–magyar párbeszéd intézményesítésének történetét Duray az alapszerződések korától indította. A rendszerváltozás évétől – bár nem intézményesítették – rendszeres volt a magyar–magyar párbeszéd. Duray megemlíti, hogy az Antall-kormány idején egyetlen alapszerződés született, a magyar–ukrán, s noha voltak hibái, a később kötöttekhez képest a legjobb volt, ,,mert ajtót nyitott az autonómia irányába”. A ’94-es magyarországi kormányváltás miatt ez a párbeszéd két évet szünetelt, az első magyar–magyar csúcsra csupán ’96-ban került sor. Erre a ,,fagypontra” esik a szlovák–magyar alapszerződés kimunkálása, amit ,,a pozsonyi magyar képviselők nem szavazhattak meg”, hiszen nem tartalmazta a végrehajtás kötelezettségét, a számonkérés lehetőségét, ráadásul közművelődési ügyekben szabad kezet adott a szlovák félnek (az oktatás finanszírozása körüli mostani bonyodalmak is innen származtathatók – véli Duray). Az Antall József által megfogalmazott három egyenrangú pillért (magyarságpolitika, szomszédságpolitika és európai integráció) a visszatérő posztkommunista Horn-kormány átszabta. Kovács László külügyminiszter ugyanis bejelentette: ,,az integrációs politika viszonylatában kell kialakítani a szomszédságpolitikát, és e kettőnek a függvénye a határon túli magyarok iránti magyarországi politika”. A történelmi jelentőségű, Trianon óta első ízben megszervezett 1996-os magyar–magyar csúcs a záródokumentum kapcsán kialakult vita, majd az azt követő diplomáciai botrány miatt vált. Duray szerint ez ,,a magyar történelem első olyan politikai nyilatkozata, amelyet a trianoni határokkal szétszabdalt nemzet összes politikai pártja és legnagyobb társadalmi szervezetei adtak közre”. Hat hét múlva beindultak a román–magyar alapszerződésről szóló kétoldalú tárgyalások az RMDSZ tudta nélkül. S amikor a határon túli szervezetek ezt szóvá tették, szeptember elején Pápán csupán egy csonka csúcsra kerülhetett sor az SZDSZ és az MSZP hivatalos részvétele nélkül. Közben mesterkedett a nemzetközi diplomácia is. Egy korábbi, félig titkos romániai magyar–román találkozó hagyományaira építve elérte, hogy az 1996. őszi romániai parlamenti választások után az RMDSZ-t bevegyék a román kormányba. Az említett találkozót a romániai Neptunfürdőn a több amerikai intézmény (mint pl. a Carnegie Corporation és a State Department) pénzéből támogatott PER – Project on Ethnic Relations – nevű szervezet még 1992-ben hozta létre. Amikor ez kiderült, vitát és feszültséget váltott ki az RMDSZ csúcsvezetésében a Tőkés-szárny és Borbély László, Markó Béla csoportja között. Kormányzati pozícióval megszelídítették a romániai magyar politikai elitet, amely ettől fogva már nem hadakozott a román–magyar alapszerződés ellen, csupán morgolódott. És elhátrált a magyar egyetem, a római katolikus és a protestáns egyházak javai visszaszolgáltatásának követelésétől, valamint az autonómia programjától. A román-magyar alapszerződés még rosszabbra sikeredett, mint a szlovák-magyar. A romániaiból az autonómia gondolata negatív értelemben került bele. Ekkor hasadt ketté végérvényesen a romániai magyar politikai közélet.” Hasonló ,,puhító” hadjárat zajlott Szlovákiában is, hiszen a PER már 1994-től kísérletezett azzal, hogy szembeállítson két magyar pártot (MKDM, FMK-MPP) egy harmadikkal (Együttélés) – utóbbi elnöke volt Duray. Összeugrás helyett egyesülésre került viszont sor, ám a kormányzati csalit a létrejövő MKP sem tudta elkerülni. Az Orbán-kormány megalakulása után a Fidesz rávett ,,néhány határon túli magyar szervezetet”, hogy ne követeljék a kollektív jogok és az autonómia belefoglalását a záródokumentumba. A kölcsönös engedmények eredménye lett a Máért. Hamarosan pedig beindult a státustörvény megalkotásának és lejáratásának eseménysorozata. Duray szerint a státustörvény ötlete azért született meg, mert akkor még ,,ki-ki a szülőföldje szerinti állam jogrendje alapján – hátrányos megkülönböztetés vagy jogvesztés nélkül – nem élhetett volna” a kettős állampolgárság lehetőségével. Az SZDSZ és ellenezte a megoldást, ezt a törvény utólagos kiüresítésének tudatában ma már nem kell bizonyítani. Duray felelevenítette, hogy a negyedik Máérton milyen ellenszenvet váltott ki a külföldi munkavállalók beözönlésének MSZP-s rémképe, a túlbecsült oktatási-nevelési támogatás terheinek alantas felvetése. Az SZDSZ és az MSZP külföldi partnerszervezeteit arra biztatta, hogy lépjenek fel a státustörvény ellen, ők pedig ezt megtették Szlovákiában is, Romániában is és az európai fórumokon is. A Medgyessy-kormány idején először maradt ki a meghívottak közül Tőkés László. Az Orbán-kabinet az erdélyi magyar politikai elit autonomista szárnyával rokonszenvezett. Az RMDSZ csúcsvezetése a magyarországi kormányváltástól változást remélt, amely be is következett, hiszen 2002 óta csaknem az összes közcélú – Erdélynek szánt magyarországi – támogatás az RMDSZ felügyelete alatt áll. Duray hangsúlyozta, hogy a Máért ötödik ülése sikeres volt a kormány számára. A határon túliak zöme lehajtott fővel vette tudomásul, hogy Magyarországon visszatértek a kormányba a kommunisták, de akadtak talán hárman, akik örültek ennek. Megváltozott a státusirodák helyzete is. ,,Kárpátalján például a korábban megnyílt irodákat be kellett zárni, mert az ügyek irányítását az MSZP által kedvelt szervezet és a neki elkötelezett személy vette át – nyilván, ezért kellett őt 2002 júliusától meghívni a Máértre. Romániában annyi történt, hogy az a pedagógusszervezet, amely a státustörvényhez kapcsolódó oktatási-nevelési támogatást kezelte, elvesztette a Medgyessy-kabinet rokonszenvét, mert állítólag Tőkés-pártinak tekintették – ezért megvonták tőle a megbízatást.” Duray írta: ,,Egyértelműen beigazolódott: 2004. november 12-én két részre szakadt a Máért. Nem egyéni érdekek vagy vétségek, nem pártpolitikai okok miatt, hanem két szembenálló elképzelés szerint. A nemzetszolgálat és az ezt semmibe vevő szemlélet szerint. A nemzetpolitika jövője szempontjából fontos tudnivalót tartalmaz ez az esemény: nem jobboldalra és baloldalra oszlik Magyarország lakossága, és nem így oszlik meg az elszakított magyarság sem. A magyar politikai közéletnek van egy nemzetileg elkötelezett része – a nagyobbik része –, itt vannak jobboldali és baloldali gondolkodású emberek is, és van egy nemzetileg közömbös vagy a nemzettel szembeni ellenérzésekkel teli része, ebben vannak a szélsőséges kozmopoliták, ügynökök, idegenbérencek, magyargyűlölők stb. A Máérten utóbbiak szenvedtek vereséget, hiszen 14:2 arányban kikaptak. De alulmaradtak 2004. december 5-én is a népszavazáson.” /Ferencz Csaba: Kis Máért-történet (magyar–magyar csúcsok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 15./

2005. február 21.

Négyszáz éve, 1605. február 21-én Nyárádszeredában választották fejedelemmé az erdélyi székely és magyar rendek Bocskai Istvánt, egyetlen győztes szabadságharcunk vezérét. A jubileumot a Nyárádmente központja egy hetes rendezvénysorozattal ünnepli meg. A városnapok február 19-én kezdődtek. Eljöttek Nyárádszeredába a fejedelemválasztó települések, Szerencs és Szászmedgyes képviselői, a hajdúvárosok képviseletét a hajdúszoboszlóiak, hajdúdorogiak vállalták. Nyárádszereda test-vérvárosai közül megjelent Simontornya és Örkény delegációja. A vendégeket a helyi polgármester, Dászkel László köszöntötte. Ezt követően tudományos szimpózium keretében szakemberek taglalták Bocskai Erdély és Európa történelmében betöltött szerepét. Cs. Nagy Zoltán, a hajdúszoboszlói Bocskai István Hagyományőrző Egyesület (BIHE) elnöke, dr. Börzsönyi József szerencsi református esperes, teológiai tanár és dr. Bakó Endre, a BIHE alelnöke tartott előadást. Megnyílt Kántor Zita marosvásárhelyi képzőművész kiállítása. A kultúrházban fellépett a Ferencz Csaba vezette nyárádszeredai női énekkar. /(N.): Bocskai-napok Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 21./

2005. február 26.

Néhány éve törvény rögzíti, hogy február 25-e a kommunizmus áldozatainak napja Magyarországon. A kommunista rendszerek rombolása világméretű volt. Az utópisztikus ideológia és az annak érvényesítésére alkalmazott terror kéz a kézben haladt végig a huszadik századon. Az egyes becslések szerint világszerte közel százmillió áldozatot követelő kommunizmus perére azonban mind ez idáig nem került sor. A kommunizmus vonatkozásában még az elszámolás iránti igény sem jelentkezett hangsúlyosan a közéletben, állapította meg Ferencz Csaba. /Ferencz Csaba: A kommunizmus pere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

2005. március 12.

Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

2005. március 15.

Az EMNT marosvásárhelyi gyűlésén kétszáz fölé emelkedett az aláírások száma egy közleményen, amelyikben az aláírók Eörsi Mátyás kolozsvári előadásának a megakadályozása ügyében foglalnak állást. Ebben bátor cselekedetnek nevezik az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépését. Emlékeztetnek arra, hogy Eörsi pártja, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar–román alapszerződés megkötését, „a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, és parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen”. Emellett Eörsi Mátyás több ízben is a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia és a kettős állampolgárság ellen foglalt állást. Az aláírók sorában András Imre, Borbély Imre, Ferencz Csaba, György Attila, Tulit Attila neve is szerepel. /G. Á., S. M. L.: Közlemény az EMI akciója védelmében. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 211-214




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998