udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 164 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-164
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Fodor György

2009. május 31.

A Feltámadási menet a magyarországi zamárdi római katolikus egyházközség kezdeményezésére született 2005-ben. Célja, hogy megújítsa az emberek szövetségét a feltámadt Krisztussal, valamint nemzeti újjászületés vágya. A körülbelül 3000 kilométeres nemzeti zarándoklat húsvéttól pünkösdig tart, Balatontól Csíksomlyóig áthalad minden Kárpát-medencei utódállamon. A részt vevő egyházközségek 30-40 km-es szakaszokat vállalva stafétaszerűen adják tovább a Feltámadási menet jelvényét. Ez egy fából faragott, ősi motívumú, húsvét és pünkösd (szárny) szimbolikáját egyaránt hordozó kereszt. A részt vevő közösségek egy-egy szalagot kötnek rá, a zarándokkönyvbe pedig beírják a mindnyájunknak szánt üzenetüket, élményeiket. Az idei útvonal (is) mintegy „szívet rajzolt” a Kárpát-medencébe. A menet egyik ága Zamárdiból dél-nyugati irányba indult, majd a szlovéniai magyaroktól visszafordulva Baranyán s a Délvidéken, majd az Alföldön át a Maros völgyén lépett be Erdélybe s haladt Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé haladt és Sopronnál keletre fordulva a Felvidéket, Észak-Magyarországot és Kárpátalját kötötte össze Csíksomlyóval. Főszervező Gál Péter József, a zamárdi egyházközség képviselője. Kolozsváron május 19-én, a Szent Mihály egyházközség Szentegyház utcai dísztermében fogadták ünnepélyesen a Feltámadási menetjelvényét. Kovács Sándor főesperes-plébános hangsúlyozta: az ősök és a hősök szent hitére épül a jövő. Majd megáldotta a kolozsváriak szalagját, melyet Fábián Mária, a nőszövetség elnöke kötött fel a jelvényre. Ezt másnap reggel továbbvitték Tordatúrra, onnan Tordára. Innen haladt az összetartozás útvonalán a csíksomlyói úti cél felé. A Feltámadási menet pünkösd szombatján úgy ért véget, hogy a madéfalvi és a csíkszentkirályi kereszt népe felvitte a feltámadási jelvényeket a Kis-Somlyó nyergében celebrált búcsús nagymisére. Ott az oltár előtt egyesítették őket. Az újra eggyé lett jelvényt azután a csobotfalvi közösség tagjai vitték le a plébániatemplomba a csángó misére. Itt őrzik minden esztendő szalagjait, a feltámadási jelvényeket pedig évente visszaviszik a balatoni kiindulási helyükre. /Fodor György: A Feltámadási menet jelvénye Csíksomlyón. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 31./

2009. szeptember 9.

A Romániai Magyar Pax Romana Keresztény Értelmiségi Egyesület tanulmányi napokat szervez szeptember 11–12-e között a jezsuiták kolozsvári Manréza lelkigyakorlatos házában, A társadalom peremén, az egyház peremén – központi témával. Az előadók között lesz dr. Jitianu Liviu, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanára, kancellárja, dr. Máté Róbert-Béla, a Gyulafehérvári Caritas Szervezet lelki igazgatója, Albert-Lőrincz Enikő, pszichológus, egyetemi tanár és Molnár Judit, a Gyulafehérvári Caritas marosvásárhelyi kirendeltsége önkéntes programjának vezetője. /Fodor György: Pax Romana tanulmányi napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

2009. október 21.

XVI. Benedek pápa jóváhagyta Meszlényi Zoltán vértanú püspök boldoggá avatását. E kiemelkedő eseményre október 31-én kerül sor az esztergomi bazilikában. Meszlényi Zoltán 1892. január 2-án született Hatvanban. Rómába küldték teológiát tanulni, 1915-ben szentelték pappá. Előbb a prímási palotában dolgozott, 1931-ben a főkáptalan tagja lett, majd annak helynöke. XI. Pius pápa 1937-ben kinevezte címzetes püspöknek, a hercegprímás, esztergomi érsek segédpüspöke lett. A kommunista állambiztonsági szervek 1948. december 26-án Mindszenty József bíboros-hercegprímást letartóztatták, s koncepciós perben elítélték, a kinevezett érseki helynököt, Drahos Jánost pedig megölték. Meszlényi Zoltán lett az esztergomi érseki helynök. Székfoglalójában tett ígérete így hangzott: „Krisztus hű pásztoraként a hitet és Egyházunk iránti hűséget nem tagadom soha! Isten engem úgy segéljen!” Meszlényi Zoltánt 1950. június 29-én hurcolták el az állambiztonság pribékjei. A hírhedt kistarcsai internálótáborba vitték, ahol elkülönítve őrizték és rendszeresen kínozták. Az ütlegelések, a tortúrák és a végkimerülés következtében 1951. március 4-én meghalt. /Fodor György: Újabb magyar a boldogok sorában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

2009. október 21.

Az ezeréves gyulafehérvári főegyházmegye érseki székesegyházának immár 132 éves orgonáját felújították, a munkával szeptemberre készültek el. A protestánsok által használt székesegyházban nem volt orgona, miután újból a katolikusok tulajdonába került a templom, akkor készült el az új orgona. 1849-ben a várat ostromló honvédség egyik lövedéke lángba borította a templomtornyot és tetejét. A tűz megkárosította az orgonát is. A károkat Haynald Lajos püspök állította helyre 1853–1856 között, de az orgona hasznavehetetlenné vált. Kolonics István készítette el az új orgonát, mely kiállta az idők próbáját. /(Fodor György): Felújították a gyulafehérvári székesegyház orgonáját. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

2009. november 11.

November 7-én Kolozs nagyközségében a római katolikus plébániatemplomban bemutatott hálaadó szentmise keretében áldotta meg Kovács Sándor főesperes a két szép művészi csillárt, amelyekkel gazdagabb lett a helység Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt, 201 éves istenháza. Tavaly a templom kívül-belül teljesen megújult. Az eseményre eljött ünnepelni a mintegy 400 főt számláló kolozsi egyházközség apraja-nagyja. /Fodor György: Kolozs – Véget ért a templom felújítása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

2009. december 9.

December 10-én a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dísztermében tartják meg a kolozsvári Verbum Kiadó új kötetének a bemutatóját. A dr. Bodó Márta által szerkesztett Érték, értelem, lelkiség. Közelítések a logopterápiához című kiadvány a Keresztény Szó Könyvek harmadik kötete. Ezután Bodó Márta, a Keresztény Szó katolikus kulturális folyóirat főszerkesztője ünnepélyesen átadja az idei nívódíjakat. /Fodor György: A Keresztény Szó Könyvek újabb kötete. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

2009. december 27.

December 7-én Kolozsváron bemutatták Sas Péter budapesti művelődéstörténész A kolozsvári Szent Mihály-templom és egyházi gyűjteménye című könyvét. Sas Péter elmondta, 1998-ban már összeállított egy, a Szent Mihály-templomról szóló könyvet. Azért vállalkozott ő erre, mert a helyi szakemberek nem éltek a lehetőséggel. /Fodor György: Könyvbemutató a karácsonyvárás hangulatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 27./

2010. február 26.

Dsida Jenő évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére
A Kriterion Könyvkiadó gondozásában tavaly megjelent Dsida Jenő emlékezete című kötetet ismertette Sas Péter magyarországi művelődéstörténész, a kiadvány szerkesztője szerdán délután, a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület által szervezett Dsida-nap záró mozzanataként.
A nőszövetség Szentegyház utca 2. szám alatti székházában tartott rendezvény keretében Laczkó Vass Róbert színművész Dsida költeményeiből, Fodor György piarista konfráter pedig Dsida prózai műveiből olvasott fel részleteket, a Potyó István karnagy által összeállított zenei műsorban pedig Mányoki Mária és a kórus tagjai működtek közre.
– Dsida Jenő egész élete során kimagasló tisztelettel viseltetett az egyház iránt: a költészetére jellemző istenszeretet annyira áthatotta a lelkét, hogy nem csak saját vallásfelekezetét szerette, hanem valamennyi, a keresztényi szeretet eszmeiségét képviselő egyházat is tisztelte. Ennek felismerésében a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Kerület nem csak születésének vagy halálának évfordulója kapcsán tartja fontosnak a róla való megemlékezést, lehetőség szerint igyekszik hozzájárulni megérdemelten és örvendetesen megerősödött kultuszának fenntartásához és annak az ifjúság számára történő átörökítéséhez. Ehhez a célhoz járult hozzá a ma megvalósított elképzelés, hogy ne csak egy röpke időt, néhány órát, hanem egy teljes napot szenteljünk a Dsida Jenő életműve előtti tisztelgésnek – ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a rendezvény népes hallgatóságát Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános.
Sas Péter művelődéstörténész elsőként annak fontosságát emelte ki, hogy erdélyi magyar tudósaink, kiváló történészeink és levéltárosaink mellett íróink és költőink emlékének is méltó helyet kell biztosítanunk, jelen esetben méltán érdemes figyelmünket „a nagyon fiatalon elhunyt, mégis teljes életművet maga után hagyó” Dsida Jenő munkásságára irányítani. – Dsidának továbbra is szerepe van az erdélyi művelődéstörténetben, ezért tettem kísérletet arra, hogy irodalomtörténészek munkáinak felhasználásával bemutassam életművét – magyarázta Sas az általa szerkesztett Dsida Jenő emlékezete (Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlen tiszteletére) című kötete kapcsán. Mint mondta, a hat fejezetből álló könyv összeállítása során olyan, a Dsida-kultusz felélesztése érdekében közreműködő személyek munkáit szemlézte, mint Láng Gusztáv, Lisztóczky László, Mózes Huba és Kabán Annamária.
Megtudtuk: Lisztóczky László, az egri Dsida Jenő Baráti Kör megalapítója korábban arra kérte Sas Pétert, hogy olyan nézőpontból próbálja meg bemutatni Dsida Jenő életét, amellyel eddig még senki nem próbálkozott, nevezetesen, hogy a költő életművében mennyire fellelhető a ferences szellemiség. Ennek megválaszolására tett kísérletet Sas Péter a kötetben szereplő egyik írásában. – Dsida mindig hitet tett katolicizmusáról, kiemelve annak nagyszerűségét, és nagy előszeretettel kereste fel a kolozsvári ferences templomot is – hangsúlyozta a művelődéstörténész, aki reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy nemsokára emlékszobát is berendezhetnek a költő Fürdő utca 14. szám alatti egykori lakásában.
H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója szerint a kolozsváriaknak kötelességük, hogy Dsida gazdag életművét felkutassák és a fiatalabb generációknak is megmutassák, és reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kultusz építésének az elkövetkező időszakban is lesz folytatása. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2011. június 23.

Scheffler János püspök boldoggá avatására készülve
A szatmárnémeti római katolikus székesegyház elõtti téren július 3-án 10 órától kerül sor Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatására. Az esemény kapcsán a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Fõesperesi Hivatal Bura László szatmári egyháztörténészt kérte fel, hogy a Római Katolikus Nõszövetség Szentegyház utcai székhelyén tartson elõadást a vértanú püspök életérõl, illetve mutassa be az általa írt Boldog Scheffler János címû könyvet, amely már a harmadik Bura-könyv a vértanú püspökrõl. Ez a legutolsó kiadvány a szatmárnémeti Idea Studió és a kolozsvári Gloria nyomda (vezetõ Nagy Péter) közti együttmûködés következtében látott napvilágot.
Fábián Mária, a nõszövetség elnöke köszöntõjében örömmel tért ki arra, hogy a római katolikus egyház újabb erdélyi fõpapot avat boldoggá. - Vajon hány embernek lett volna elég bátorsága ahhoz, hogy a kommunista diktatúra éveiben életét áldozza Krisztusért és hitéért? - tette fel a kérdést Fábián Mária.
Kovács Sándor fõesperes-plébános beszédében hangsúlyozta: Scheffler János életszentségéhez nem fér kétség. - Nekünk is készek kell lennünk arra, hogy lemondjunk egyes dolgokról, illetve, hogy ne magunkért, hanem másokért éljünk - nyomatékosított a fõesperes, majd rámutatott az elõadó és Scheffler János vértanú püspök életútjának hasonlóságára: mindkettõjüknek kijutott a Securitate börtönébõl.
Bura László szatmárnémeti egyháztörténész Scheffler János életpályájának ismertetése elõtt elmondta: Scheffler már a harmadik XX. századi magyar vértanú püspök, akit boldoggá avatnak.
- Isten általuk üzen a Kárpát-medencei magyarságnak. A három püspök példaértékû élete nem csak kapaszkodót nyújthat számunkra, hanem személyiségalakító hatással is bírhat ránk nézve - hangsúlyozta.
Megtudtuk: Bura László már 1990-ben, amikor elkezdõdött Scheffler János boldoggá avatásának az eljárása, felkérésre írt egy részletes dokumentumot - amelyet a római katolikus szentté avatási kongregáció pozíciónak nevez -, ez Scheffler kritikai életrajzát és személyiségének történeti értékelését tartalmazta. - Amikor ez a pozíció elkészült, rájöttem, hogy Scheffler életpályája és személyisége mindenki számára példaértékû lehet. A második Scheffler-könyvem 2004-ben jelent meg. Ez már nem csak a szûk egyházi kör számára íródott, hanem mindenki részére tanulságos és érdekes olvasmány lehet. A harmadik Scheffler-könyv megírásának elõzménye az, hogy a Szentatya jóváhagyta a kongregáció arra vonatkozó döntését, hogy Scheffler Jánost boldoggá avassák - mondta Bura László.
- Scheffler Jánost életének eseményei arra késztették, hogy azokban ismerje fel és fogadja el Isten akaratát. A tízgyerekes zsellércsalád egyik gyermekeként a sváb õsöktõl hitet, vallásosságot, rendszerességet és gyakorlatiasságot örökölt. Több nyelven beszélt: a magyar mellett németül, latinul, görögül, franciául, angolul, olaszul, románul és szlovákul is megtanult. Hatodik gimnazistaként ismerte fel a hivatást a papi pályára. Tanulmányai megkoronázásaként dogmatikából és egyházjogból doktorált. Plébánosi teendõi mellett egy évtizedet tanított a Hittudományi Fõiskolán, továbbá rendszeresen lelkigyakorlatot tartott a szerzeteseknek. Scheffler cselekvõ életmódja mellett tervszerûségre és kitartásra törekedett - ismertette Bura László.
Scheffler Jánost 1942-ben szentelték a Szatmárnémeti Egyházmegye püspökévé, amelyet Bura László szerint azért fogadott el, hogy püspökként még több jót tegyen. A második világháború közepette Scheffler azt vallotta: a történelmi eseményeket el kell fogadni, mi több, szembe kell nézni a történeti valósággal, a múltat pedig nem szabad siratni. A második világháborút követõ kommunista rendszerrõl pedig megállapította: téves eszméken alapszik, ezért bukása elkerülhetetlen. Pusztulásunk az új világ termékeny áldozatává válik - hangoztatta a fõpásztor, mintegy elõrevetítve késõbbi vértanúságát is.
Scheffler János püspököt 1948-ban függesztették fel egyházi vezetõi tisztségébõl, majd 1950-ben az állambiztonsági erõk felkérték, hogy vegyen részt a marosvásárhelyi békepapi mozgalomban, illetve, hogy vállalja el a gyulafehérvári püspökséget olyan körülmények között, hogy az már nem Róma és a Vatikán fennhatósága alatt álljon - ám ezt a püspök határozottan visszautasította. 1950. márciusában letartóztatták, kémkedéssel és hazaárulással vádolták az ellene indított koncepciós perben. A jilavai földalatti börtönben több hónapon át raboskodott, míg 1952. december 6-án elhunyt. Egyik cellatársa, Dan Mizrahy zsidó vallású zeneszerzõ egy Ave Mariát komponált, amelyet késõbb, Szatmárnémetiben járva mindig eldúdolt - és amely elsõ ízben most hangzott el Kolozsváron.
Fodor György piarista konfráter, a rendezvény egyik szervezõje kérdésünkre elmondta: Scheffler János Kolozsváron is megcsillogtatta istenáldotta személyét és tudását, hiszen 1940 õszén õt nevezték ki a kolozsvári tudományegyetem egyházjogi tanárává. Néhány nappal késõbb, október 24-én itt érte a rangos megtiszteltetés, hogy irodalmi és tudományos munkásságának elismeréseként az akkori magyar kormány rangos Corvin-díjjal tüntette ki.
Zárszóként Kovács Sándor fõesperes elmondta: ez után az elõadás után felkészültebb lelkülettel mennek a kolozsvári hívek a boldoggá avatásra, majd Bura Lászlónak két Sas Péter-könyvet ajándékozott.
Az eseményen közremûködött a Szent Mihály-templom kamarakórusa (karnagy: Potyó István), szólót énekelt György Róbert, zongorán közremûködött Oana Maria Bran.
NAGY-HINT?S DIANA 
Szabadság (Kolozsvár)

2011. augusztus 19.

Közösségünk gazdagodását szolgáló építészettörténeti örökség
„A katolikus egyház kétezer esztendős történelme folyamán mindig a keresztény értékeken alapuló kultúrát mozdította elő. Ezen értékeket szolgálták a tulajdonunkban levő kolozsvári ingatlanok az évszázadok során, és reményeink szerint még sokáig fogják közösségünk gazdagodását ugyanilyen hatékonyan szolgálni” – mondta Kovács Sándor római katolikus főesperes-plébános Sas Péter budapesti művelődéstörténész szerdán este bemutatott újabb kötete* kapcsán, amely a római katolikus egyháznak Kolozsvár építészettörténetében játszott szerepét tárja az olvasók elé. A két nyelven – magyarul és románul – megjelent könyvet Korom Imre, Guttmann Szabolcs, Guttmann Emese és Fodor György fordították, a felvételeket Szentes Zágon készítette.
A II. Kolozsvári Magyar Napok keretében bemutatott, nagyon szép kivitelezésű, jól dokumentált, sok illusztrációt tartalmazó könyvet Fodor György konfráter köszöntő szavai után Kovács Sándor főesperes méltatta, aki egyben a kötet bevezetőjét és ajánlását is írta. A főesperes-plébános szerint a történelem tanúsítja, hogy egy nép sem élt vallás, hit és Isten nélkül, s minden közösség életében fontos szerepet tölt be a templom, amelynek megépítése és ápolása a közösség lelkületéről tanúskodik. Azonban ennél is fontosabb a vallásos életben az Istenhez fűző lelkület, amelynek fontos tényezője a templom. Kovács Sándor hangsúlyozta, hogy az ilyen jellegű kiadványok, munkák mind hiánypótlóak, és meggyőződése szerint azok mindannyiunk meggazdagodását szolgálják.
A szerző, Sas Péter szerint a könyv nem jelenhetett volna meg jobb alkalommal, mint most, a kolozsvári magyar városnapok alatt. A lassan kolozsvárinak számító budapesti művelődéstörténész hangsúlyozta: a kötet nemcsak a római katolikus egyházról szól, hanem mindenekelőtt Kolozsvárról. Nem egyszerűen vallási és egyházi kérdésről van szó, hiszen olyan épületek szerepelnek benne, amelyek egy nemzet gondolkodásmódját, identitástudatát és hovatartozását jelképezik. Sas Péter hangsúlyozta: nagyon fontos ezeknek a felbecsülhetetlen értékeknek az átörökítése a jövő számára, következésképpen felelősségteljesen kell viszonyulni a városkép formálásához, ahogyan azt mindenkoron elődeink is tették.
Szilágyi Mátyás úgy vélekedett, hogy a szóban forgó kötet nagyon szép és méltó ismertetése a kolozsváriságnak, a kolozsvári lelkiségnek az építészettörténet szempontjából. A kolozsvári magyar főkonzul beszédében kiemelte a műemléképületek restaurálásának és megmentésének a fontosságát, amelyet szerinte diplomáciai úton is segíteni kell. Elmondása szerint a Mátyás király szoborcsoport restaurálásához hasonló közös projektekre van szükség. Szilágyi Mátyás kifejtette: a bemutatott kötet kiváló lehetőséget kínál értékeink ismertetésére és feltárására. A magyar diplomata kiemelte a restitúció kérdésének a fontosságát, amelyet a magyar kormány maradéktalanul támogat. A kötet külön érdeme, hogy román és magyar nyelven jelent meg, amely – a főkonzul szerint – a legfőbb eszköz az ismeretek átadására, és a szándékos félretájékoztatás megakadályozására.
P. A. M. 
*Sas Péter: A római katolikus egyház szerepe Kolozsvár építészettörténetében, Verbum, Kolozsvár, 2011. Szabadság (Kolozsvár)

2011. november 16.

A római katolikus egyház szerepe Kolozsvár építészettörténetében
Sas Péter-könyvbemutató a katolikus nőszövetségnél
Korabeli épületek tervrajzai, föld alatti kripták, színes és fekete-fehér fotók, mindezekhez érdekességekre is kiterjedő részletes leírások tárják fel előttünk a római katolikus egyháznak a Kolozsvár építészettörténetben játszott szerepét Sas Péter budapesti művelődéstörténész legújabb, kétnyelvű – román és magyar – kötetében. A Szent Mihály római katolikus plébánia szervezésében a Római Katolikus Nőszövetség Szentegyház utcai dísztermében hétfő este bemutatott kötet kétnyelvűségének célja megértetni a többségiekkel is a kolozsvári ingatlanok megőrzésének rendkívüli jelentőségét. A római katolikus egyház szerepe Kolozsvár építészettörténetében szövegét román nyelvre fordította Korom Imre, a gyulafehérvári kisszeminárium lelkiigazgatója, Guttmann Szabolcs műépítész, Guttmann Emese építész hallgató és Fodor György piarista konfráter.
Már több Kolozsvárhoz kötődő könyv jelent meg az elmúlt években Sas Péter tollából, fejtette ki bevezetőjében Fábián Mária nőszövetségi elnök, ez pedig azzal magyarázható, hogy Kovács Sándor főesperesnek szívügye lett a város és az egyház történeti mozzanatainak bemutatása. Kovács Sándor főesperes az egyik legsikerültebb műnek nevezte a bemutatás előtt álló könyvet, amely azt tanúsítja, hogy egy nép sem élt vallás nélkül. Mondandója alátámasztására Cicerót és Plutarkhoszt idézte.
– Minden közösség életében fontos szerepet tölt be a templom. Annak megépítése és ápolása a közösség lelkületéről tanúskodik. Azonban mégse a templom a legfontosabb a vallásos életben, hanem az Istenhez fűződő lelkület, melynek fontos tényezője a templom. Minden magán- és közösségi imának, áldozatnak az Istenhez fűző szeretet ad értéket – nyomatékosította a főesperes hiánypótlónak, jól dokumentált, igényes kivitelezésű munkának nevezve a Sas-könyvet. – Kolozsvár, Erdély szíve a történelem folyamán sok fontos esemény tanúja volt. Olyan eseményeknek, amelyek meghatározóak nemcsak a város, hanem az erdélyi közösség számára is. A katolikus egyház kétezer esztendős történelme folyamán mindig a keresztény értékeken alapuló kultúrát mozdította elő. Ezen értékeket szolgálták a tulajdonunkban levő kolozsvári ingatlanok az évszázadok során, és reményeink szerint a továbbiakban is – összegzett a főesperes.
Kötet készül a plébánia könyvtáráról
Sas Péter szerint e kötet megírása volt a főesperes legnagyobb igényű felkérése, majd vázolta, hogy további köteteken dolgozik, amelyek a Szent Mihály plébánia adattárát, könyvtárát mutatják be, továbbá egy monográfia elkészítését is tervezik.
– Szent István királyunk komoly erődítményt, illetve várat építtetett a bányák, így a tordai sóbánya környékén is. Könyvemet a létesítésének 950. évfordulóját már betöltött bencés apátság épületének bemutatásával kezdtem. Az egykori templomot az 1241-es tatár betörés elpusztította ugyan, ám a bencések meghatározó hatást gyakoroltak a környék kultúrájára. A városban észlelhető nehézségek miatt a lakosok eltávolodtak a bencések pompás szertartásaitól. Ennek tulajdonítható a domonkosok és a ferencesek iránti érdeklődés, ezek az úgynevezett kolduló rendek ugyanis az életformájuk miatt közelebb kerültek a kolozsváriakhoz – tájékoztatott Sas Péter, majd kitért a Farkas utcában létesített minorita templomra, amely szintén az egykori várfal mellett épült fel. A szerző egy érdekességre is felhívta a jelenlevők figyelmét: a Farkas utcai református templom homlokzati falán felfigyelhetünk egy ablakra, amelyre nyílást is vágtak, ez pedig ismeretei szerint egyedülálló. – Még mindig léteznek megoldásra váró kérdések – hangoztatta a művelődéstörténész, majd kitért a Szent Mihály-templom XIV. századi építésének történetére is. A Szentpéteri templomot illetően már a középkorban is állt ott egy templom, ám az az 1241-es pusztítás áldozatává vált. – A középkori templom maradványai a mostani altemplomban találhatóak – magyarázta az előadó, majd folytatta: – Mivel a minoriták a katolicizmus XVIII. századi újabb térhódítása után sem kapták vissza Farkas utcai templomukat, ezért a mostani Deák Ferenc utcában telket és házat vásároltak. Ott építették fel azt a templomot, ami ma is áll. Az 1924-es konkordátum értelmében a templomot a görög katolikus egyház használatára bocsátotta a Vatikán, tehát elvileg még mindig ennek a tulajdonában van.
Száz éve „látható” a főtéri templom
A Szent Mihály-templom kapcsán a kötet szerzője megemlítette, hogy a XIX. században az akkori plébános, Kedves István kezdeményezésére épült fel a torony közadakozásból. – A Szent Mihály-templomot teljes pompájában csak 1899-ben láthatták a kolozsváriak, hiszen addig körül volt építve. Ekkor nyitották meg a Szentegyház utcát is a Főtér felé. A Főtér nyugati oldalán négy házat bontottak le – a Gyergyai-házat, a Tivoli-házat és két Radák-házat –, ezek helyén építették meg a Szentegyház utcában az úgynevezett Státus-palotákat. A nagypolgári, 4-5 szobás lakásokat Alpár Ignácz építész tervezte, a város tehetősebb rétegének képviselői – orvosok, ügyvédek, vállalkozók – számára. Az építkezést a XX. század elején Hirschler József plébános folytatta, akinek a nevéhez nem csak a Ferenc József/Horea úti Marianum létesítése, hanem a sétatéri bérpaloták építése is fűződik. A Marianum kapcsán Sas Péter kifejezte abbéli reményét, hogy az ingatlan mihamarabb visszakerül a római katolikus egyház tulajdonába, és ekkor lehetővé válik egy Hirschler-emléktábla elhelyezése is. Szó esett még a kolozsvári katolikus – a minorita, a piarista, a ferences rendi – templomok alatt húzódó kriptákról is.
A könyvben nem csak a fentebbi épületek szövegszerű bemutatása található meg, hanem az egyes épületek korabeli tervrajzainak fényképe, illetve az épületeket bemutató fekete-fehér és színes fotók is.
Sas Péter megjegyezte: a könyv szövege és a képaláírások magyarul és románul is olvashatóak, hiszen a többségnek meg kell értenie, hogy miért fontosak számunkra ezek az épületek, és miért fáj, ha ezeket nem rendeltetésszerűen használják, illetve nem fordítanak kellő gondot karbantartásukra azok az intézmények, amelyek jelenleg ott székelnek. Ehhez kapcsolódóan Sas Péter Kelemen Lajost idézte, aki már közel száz évvel ezelőtt szintén épített örökségünk ápolására szólította fel a kolozsváriakat.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

2011. december 31.

SAS PÉTER: MARIANUM
A 100 éves római katolikus tan- és leánynevelő intézet emlékezete (1911–2011)
Az iskolák minden időben a katolikus nevelés legerősebb bástyái közé tartoztak. Az Erdélyben működő oktatási intézmények között az eredményes munkát folytató nyolc középiskolából csupán egyetlen volt leánygimnázium, a kolozsvári Marianum, amelyet az alapítók kérésére a Temesvárról érkezett Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek irányítottak. Az egykoron Kolozsváron tanító rendtagok közül már senki nincs az élők sorában.
Vonzó külalakú kötettel köszöntötte a kolozs-dobokai főesperesi hivatalnak köszönhetően Kolozsvár és Erdély magyarsága a messze földön híres leánynevelő intézet alapításának centenáriumát. A reneszánsz lelkületű alapító dr. Hirschler József főesperes plébános - aki az egyház Reményik Sándor által megverselt két alappillérére, a templomra és az iskolára összpontosított - mai utóda, Kovács Sándor kanonok, a Szent Mihály-templom plébánosa előszavában hangsúlyozza: „Az Erdély művelődéstörténetében és egyháztörténetében egyaránt járatos, szinte az egyházközségünk munkatársává vált Sas Péter művelődéstörténész a dr. Hirschler Józsefről szóló monográfia megírásakor, összeállításakor már érintette a reneszánsz lelkületű kolozsvári főpap életművének számító egyházi oktatási intézmény, a Marianum megszületését és annak jelentőségét. Ennek ismeretében elmondhatom, hogy a főesperes és plébános elődömről megszületett kiadványt a monografikus szintű feldolgozás első kötetének tekinthetjük, melynek befejező, második része a most megjelentetett Marianum tan- és leánynevelő intézet történetét és az ott folyó életet bemutató könyv. [...] Természetesen mit ért volna önmagában a jól felszerelt, elegáns épület, ha ez nem válik második otthonukká az ott tanítóknak és az ott tanulóknak, ha együttműködésükből nem születik meg a Marianum sajátos, máig élő és tiszteletet parancsoló szellemisége."
Sas Péter gazdagon illusztrált és alaposan dokumentált kötetet összeállítva ismerteti az olvasókkal az Auguszteumtól a Marianumig tett utat, az intézet megalapítását és kiteljesedését, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek munkásságát. Bemutatja a tanintézetnek a két világháború közötti tevékenységét és a kommunista hatalom általi jogtalan államosítását. Művében mintegy átmentette az utókornak a Marianum tanszemélyzetének 1910-1923 közötti törzskönyvét, az érdeklődők pedig megismerkedhetnek az Auguszteum és a Marianum bibliográfiájával is.
Az iskolaalapító főesperes-plébános 1911. június 2-án kérelmezte a leánygimnázium megnyitásának engedélyezését. Püspökének írt levele megfogalmazásából is kitűnik, milyen mély lelki kapcsolat fűzte egyházközségének és plébániatemplomának kincses városához, Kolozsvárhoz. Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök 1911. december 10-én délelőtt 11 órakor, a kolozsvári római katolikus iskolaszék negyedszázados évfordulójára időzítve fényes ünnepség keretében szentelte fel a korszerű tan- és leánynevelő intézetet, a Fehér Madonna nevére keresztelt Marianumot. Az épület szépsége láttán, a pillanat nagyságának hatására a püspök így kiáltott fel: „Imádja Isten segítő jóságát, kinek léptei nesztelenek, útjai csodálatosak". Az épületkomplexum H betű formájú, az általános vélekedés szerint méltó emléket állított mind alapítójának, mind budapesti tervezőjének, Hübner Jenőnek. Hirschler József az épület felszentelésekor elmondott beszéde hangvételét, eszmei mondanivalóját tekintve a H betűben inkább Hungária fogalmát lehet sejteni, állítja Sas Péter. A kiadványból megtudjuk, hogy 1919. szeptember 1-jén Hirschler József a Marianum épületében újabb intézményt, zeneiskolát létesített Csipkés Ilona zenepedagógus vezetésével, amelyet idővel egyháziasabb szelleművé kellett átszervezni. A tantestület tagjai a zongora, a hegedű, az ének, az összhangzattan és a formatan tanszakon oktatták a 102 növendéket.
Olvasói csemegének számít a szép kalligráfiával írt dokumentum, fényképes album közlése a Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Árpád-házi Boldog Margit pártfogása alatt álló Hölgyek Mária Kongregációjának az 1916-1941 közötti életéből.
Akik a mai fiatalok közül kézbe veszik a kötetet, azoknak az olvasottak alapján érthetőbbé válik, miért érintette annyira mélyen a Marianum iskolanővéreit, világi tanári karát és növedékeit Hirschler József 75 esztendővel ezelőtt bekövetkezett halála 1936. november 17-én. A neves emberbarátot nemcsak a katolikusok szerették, hanem mások is, főleg az értelmiségiek, akiket a közösnek tekintett ügy szolgálatába tudott hívni és állítani. Közéjük tartozott a Hirschler József alapította Művészeti Szalon folyóirat egyik fő munkatársa, az unitárius Kelemen Lajos levéltáros-történész is.
A második világháború befejező időszakában, 1944. június 2-án a Kolozsvárt súlyosan érintő légitámadás során a Marianum hátulsó szárnyát is bombatalálat érte. A világháború befejeződése után, 1945-1948 között zavartalanul működhetett a leánynevelő intézet, azonban az 1948. augusztus 23-án kibocsátott, 176-os számú rendelettel a kommunista hatalom állami tulajdonba juttatott minden ingó és ingatlan egyházi vagyont, 1949. július 30-án pedig feloszlatta a férfi és a női szerzetesrendeket, köztük a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérekét is. Meghatódva olvashatjuk a könyvben a marianumi rendház krónikásának utolsó, 1948. június 29-én keltezett bejegyzését: „Az idegfeszítő, fárasztó munka után megkönnyebbülve köszöntük meg a jó Istennek, hogy a megkezdett évet befejezhettük. Pihenésre ugyan nem számíthattunk, mert megjött a leltározásra vonatkozó rendelet, az államosítás küszöbön állott. Tornyosultak felettünk a sötét fellegek. Nem kutatjuk az Úr terveit. Egyforma készséggel akarjuk fogadni a jót és a rosszat és a gyakorlatban megvalósítani Krisztus követése szavait: Ha azt akarod, hogy sötétség boruljon ránk, áldott légy, ha azt akarod, hogy fény vegyen körül, ismét áldott légy. Ha vigasztalásra méltatsz, légy áldott, és ha azt akarod, hogy szenvedjünk, hasonlóképpen légy mindenkor áldott."
Amint azt a jubileumi emlékkönyv epilógusa is hangsúlyozza, a Marianum épülettömbje a rendíthetetlen hit és a közösségért végzett munka máig romolhatatlan emléke, a 100. évfordulón a határon innen és túlról összesereglett öregdiákok és hozzátartozóik büszkén hirdették a leánynevelő intézet alapítója, az iskolanővérek és a tanári kar által kialakított halhatatlan szellemiséget. Ezt fejezi ki Kende János marianumi paptanár - írói nevén Fausztin - költői ihletésű, a jövőbeni reménységre is bátorító szavai: „S vérezzék bár a szív a küzdelemben, / Az eszme él, az eszme győzni fog!"
Verbum, Kolozsvár 2011
Fodor György
Keresztény Szó (Kolozsvár)

2012. március 31.

Devictus vincit – Mindszenty József emlékest Kolozsváron
Mindszenty József bíborosra, esztergomi érsekre, Magyarország utolsó hercegprímására emlékezett születésének 120. évfordulóján a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal a Római Katolikus Nőszövetség székhelyén megtartott rendezvényen. Fábián Mária, a nőszövetség elnöke kifejtette: Mindszenty a magyar katolikus egyház XX. századi kiemelkedő személyisége volt. Fodor György piarista konfráter arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy tudomása szerint ez az első, s mindmáig egyetlen esemény Erdélyben, amelynek során megemlékeztek Mindszentyről. – Nem először történik meg, hogy Kolozsvár elöl jár a kezdeményezések terén, egyházi vonatkozásban is. Mindszenty József követendő példa a Krisztus iránti papi engedelmesség szempontjából is – hangsúlyozta a konfráter. A Szent Mihály Plébánia Szent Cecília kórusa Potyó István karnagy vezetésével három ismert vallásos művet adott elő, Jancsó Miklós színművész pedig Mindszenty emlékirataiból olvasott fel részleteket.
Mindszenty József életét Kovács Sándor római katolikus főesperes ismertette. – Ki volt Mindszenty József bíboros, Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása? Egyéniségét a legválasztékosabban megfogalmazott szavak sem tudják méltóképpen a mai nemzedék elé tárni. Születésének 120. évfordulóján megpróbálom feleleveníteni erőt sugárzó és irányt mutató tanítását – tette hozzá a főesperes, majd boldog II. János Pál pápát idézte, aki szerint „Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát, olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyva ránk, aki hosszú éveken át tudott imádkozni és szenvedni népéért”.
Kovács Sándor előadásából megtudtuk: Mindszenty József a Vas megyei Csehimindszenten született 1892. március 29-én, szülei Pehm János és Kovács Borbála voltak. Ifjú korában újságíró akart lenni, aki tollal harcol minden ellen, ami gonosz, ám az akkori erdélyi püspök, gróf Majláth Gusztáv Károly kérésére elhatározta, hogy pap lesz. Érettségi után a szombathelyi szemináriumban kezdte el teológiai tanulmányait. 1915. június 12-én szentelte pappá a szombathelyi székesegyházban Mikes János megyéspüspök. Első szolgálati helye Felsőpaty településen volt. 1917. február 1-jén kinevezték a zalaegerszegi állami főgimnázium hittan tanárává. Az 1919-es vörös őszirózsás forradalom idején rövid ideig letartóztatták, és kitoloncolták a megye területéről. Huszonöt évesen megbízták Zalaegerszeg plébániájának és az ide tartozó filiálék vezetésével. Javaslatára új népiskolák létesültek, zárdatemplomot építtetett. Elvállalta a Keresztény Párt megyei elnökségét. Ezt azzal indokolta meg, hogy „A lelkipásztori életben a politika szükséges rossz. De mivel a politika ledöntheti az oltárt és romlásba viheti a halhatatlan lelket, súlyosan kötelező lelkipásztori feladatnak tekintette a szavazó polgárok alapos tájékoztatását”.
1927-ben az egyházmegye zalai részének püspöki biztosává nevezték ki. Az elkövetkező évtizedben 9 új plébániatemplom, 7 plébániaház, 9 ideiglenes miséző hely, 11 ideiglenes plébánialak, 12 új iskola és egy aggmenhely felépítését valósította meg. 1937-ben pápai prelátusi tisztséggel tüntették ki, majd 1944. március 4-én XII. Pius pápa veszprémi megyéspüspöknek nevezte ki.
– Róma választása azért esett Mindszenty Józsefre, mert a püspöki kar megerősítésére olyan főpapokat kívántak, akik a háború befejezésének időszakában kemény és állhatatos, a totalitárius rendszerrel szembeszegülő, az egyházhoz és a hazához hűek maradtak – magyarázta Kovács Sándor.
Az 1944-es zsidóüldözés közepette védelmébe vette az üldözötteket: körlevélben hozta az ország közvéleményének tudomására állásfoglalását. 1944. november 27-én a nyilasok újból fogságba vetették. 1945. húsvét éjszakáján, április 20-án térhetett haza székvárosába, Veszprémbe. XII. Pius pápa 1945. szeptember 15-én nevezte ki esztergomi érseknek, majd ugyanazon év októberében iktatták be érseki és hercegprímási kettős méltóságába. XII. Pius pápával először 1945. decemberében találkozott. 1946. februárjában a pápa bíborossá avatta. 1948-ban Mária-évet hirdetett meg: fáradhatatlanul járta az országot, hogy imádságra és engesztelésre szólítsa fel a nemzetet, és a magyarok Nagyasszonyának pártfogását kérje az újjáépítéshez. A kommunista hatalom kémkedéssel, valutaüzérkedéssel és összeesküvéssel vádolta, majd 1948. december 26-án letartóztatták. 1949. február 3-án kirakatperben életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. 1956. október 31-én kiszabadult, ám ez csak a forradalom leveréséig tartott, akkor újra közellenséggé nyilvánították. Ezt követően másfél évtizedet az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén töltött, majd 1971. szeptember 28-tól a bécsi Pázmáneumban tartózkodott. 1975-ben bekövetkezett haláláig járta a világot, felkeresve és lelkesítve a hazájukból elmenekült magyarokat. Először a saját maga által választott osztrák búcsújáróhelyen, Máriacellen temették el, majd 1991. május 3-án az esztergomi bazilika altemplomában, annak érseki sírkápolnai részében kapott végső nyughelyet.
Zárszóként Kovács Sándor főesperes elmondta: Mindszenty boldoggá avatási eljárása folyamatban van.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

2012. április 6.

Látó-lapszámbemutató a Gaudeamusban: Kolozsvártól Örkényig
Ahány ember, annyi Kolozsvár, ahány történet, élmény, anekdota, annyi értelmezési lehetőség a várossal kapcsolatban – derül ki a Látó szépirodalmi folyóirat márciusi számából, amelyben esszék, novellák, versek és interjú révén kerülünk közelebb a kincses városban élő vagy ahhoz számos tekintetben kapcsolódó szerzők Kolozsvár-képéhez. A lapszámot, csakúgy, mint az Örkény-centenárium apropóján összeállított áprilisi Látót szerdán délután mutatták be a Gaudeamus könyvesboltban.
Kenéz Ferenc Szabadnak lenni mit jelent? című Kolozsvár-oratóriumával indul a Látó márciusi száma, majd Láng Zsolt, Egyed Péter, Laskay Adrienne, Kántor Lajos, Sebestyén Mihály, Király László, Jánk Károly, Vida Gábor, Demény Péter, Szabó Róbert Csaba, Láng Orsolya, Keszeg Anna, Soó Éva és Visky András írásai olvashatók. Talált versként szerepel a kötetben Áprily Lajos Kolozsvári éjjel és Jékely Zoltán Anteus című költeménye, a mellékletben pedig a vers kategóriában 2010-ben nívódíjjal kitüntetett Kenéz Ferenc plakátja található. – Színvonalas ez a szám, mindenki a saját Kolozsvár-történetét, élményét, anekdotáját mondja el benne – hangsúlyozta a bemutatón Demény Péter, az Esszé rovat vezetője. Utalt ugyanakkor a Ha mélyre szívjuk a kolozsvári levegőt… című ankétra, amelynek kapcsán Kolozsvárról Budapestre távozott személyiségeket (Fritsch László Zoltán közgazdász; Hajós Erika mesetulajdonos; Józsa Márta író; Soó Zöld Balázs, a Quadro Galéria társtulajdonosa; Tompa Andrea író, színikritikus) kérdeztek meg egyebek között arról, hogy mikor és hogyan távoztak Romániából, tervezik-e a hazaköltözést stb.
Weghofer Erna, a Gaudeamus könyvesbolt vezetője kérésének eleget téve, hogy Kolozsvárhoz fűződő élményeiket idézzék fel a szép számban egybegyűlt érdeklődők előtt, Láng Zsolt a Szerelemváros. Kolozsvár című esszéjében megfogalmazott történetet elevenítette fel: tizennégy éves korában, egy országos asztalitenisz gyerekbajnokság apropóján járt először a városban. Első ittlétéről mesélt a jelenlévőknek Vida Gábor, Király László pedig az Utunk szerkesztőségéhez fűződő kalandjait mesélte el. Demény Péter, aki kolozsvári születésűként jelenleg is itt él, „festői” hasonlattal élve Rembrandtot idézte: „bár soha nem utazott el Amszterdamból, attól még Rembrandt maradt”.
A folytatásban az áprilisi Látó ismertetőjére tért rá Demény: mint mondta, születésének századik évfordulója alkalmából Örkény István munkássága előtt tisztelegtek a negyedik lapszámban. Radnóti Zsuzsa, az író özvegyének köszönhetően irodalomtörténeti csemegével szolgálnak az érdeklődőknek: mellékletként Örkény Április című, eddig ki nem adott kisregényének részletét találjuk. A lapszámban interjút olvashatunk Radnóti Zsuzsával és Parti Nagy Lajossal, Kötő József erdélyi, Zakariás Erzsébet pedig kolozsvári vonatkozásban tekinti át az Örkény-művek színpadi megjelenítését. További szerzők, akik hozzájárultak a negyedik lapszám megjelentetéséhez: Sebestyén Rita, Csík Mónika, Hatházi András, Csutak Gabi, Fodor Györgyi, Papp-Zakor Ilka, Ungvári Zrínyi Ildikó, Adorjáni Panna, Laskay Adrienne, Visky András, Tim Conley és Székely Melinda.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

2012. augusztus 21.

Újraolvasott és értelmezett Pezsgő-díjas művek
Többszerzős kötet bemutatására került sor szombaton délután a Bulgakov Kávéház teraszán a Kolozsvári Magyar Napok alatt zajló irodalmi programok keretében. Az Újraolvasott Pezsgő-díjasok című tanulmánykötet a Korunk Komp-Press Kiadónál jelent meg, a kiadványról, illetve annak témájáról Balázs Imre József, a kötet szerkesztője, Kántor Lajos irodalomtörténész, és több jelenlévő szerző beszélt.
Balázs Imre József a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán három éven át vezette az erdélyi magyar irodalom oktatójaként azt az újraolvasó szemináriumsorozatot, amelynek keretében mesterképzős hallgatók ismertették és értelmezték a Pezsgő-díjas műveket. Az 1971 és 1983 között évente kiosztott alternatív irodalmi díj kezdeményezője, több visszaemlékezés szerint, Láng Gusztáv irodalomkritikus volt, a díj egy üveg pezsgőből állt, a zsűri pedig spontánul szerveződött, tagjai az akkori legismertebb, véleményformáló romániai magyar kritikusok közül kerültek ki, akik megvitatták az előző évben megjelent köteteket, majd döntöttek „Az Év Könyvét” szimbolizáló Pezsgő-díjról. Balázs Imre József bevezetőjéből az is kiderült, hogy a most megjelentetett kötet a legsikerültebb értelmezések, illetve a témában utólag született tanulmányok gyűjteménye.
A könyvbemutatón jelen volt Kántor Lajos is, aki annak idején alapító tagja volt ennek a különleges civil kezdeményezésnek, a rendezvényre pedig, stílusosan, egy üveg jégbehűtött pezsgővel érkezett, hiszen, mint mondta, „megérdemlik a szerzők és a szerkesztő, még ha a francia pezsgőt még nem is”. Kántor Lajos hozzászólásából kiderült, az első „pezsgőzés” 1971-ben volt, Páskándi Géza kapta az első Pezsgő-díjat, Az eb olykor emeli lábát című kötetéért. – Az egész térségben páratlan volt, és az is maradt ez a kezdeményezés. Az „alapítás” legfőbb indítéka az volt, hogy a kritikusok véleménye szerint az ezt megelőző évben nagy igazságtalanság történt, ugyanis nem Szilágyi Domokos kitűnő, mindmáig legjelentősebb kötete, a Búcsú a trópusoktól kapta az Írószövetség az évi költészeti díját, hanem Bodor Pál. Ezen kellőképpen felháborodtunk, és Láng Gusztáv ötlete nyomán „létrehoztuk” a Pezsgő-díjat, amely aztán folyamatosan működött tizenhárom éven át – emlékezett vissza az irodalomtörténész, kritikus. Úgy vélte, ha most visszatekint a díjazottakra, alapvetően jó, vagy éppenséggel nagyon jó választások voltak. – Áttekintve a listát, két vesztese volt a romániai magyar irodalom eme korszakának, akiket nem díjaztunk: az egyik Kányádi Sándor, a másik pedig Bretter György. Mindketten szóba jöttek ugyan a díjazásokkor, de a szavazások alkalmával mégis más kapta meg, természetesen nem érdemtelemül – fűzte hozzá.
Kántor véleménye szerint, bár különbözőképpen gondolkodó és különböző ízlésű emberek vettek részt a zsűriben, mégis hajlandók voltak leülni egymással és megvitatni a megjelent munkákat, majd dönteni a díjazottról. Ezek a viták aztán – az első év kivételével – megjelentek az Utunk című folyóirat hasábjain. Kiderült, a pezsgőt végül a díjazott a kritikusok társaságában fogyasztotta el, vendéglőben, vagy valakinek a lakásán. – Ezek a találkozások sem voltak érdektelenek, olyannyira nem, hogy a különböző részletek a szekuritátés besúgói jelentésekben is megtalálhatók, néha olyantól is, aki egyébként tagja volt a pezsgőző kritikusok társaságának – jegyezte meg Kántor Lajos.
Balázs Imre József kérésére a jelenlévő szerzők szót ejtettek arról, hogy milyen tapasztalatokkal gazdagodtak a Pezsgő-díjas művek elolvasása során, és beszéltek arról is, hogy közel került-e hozzájuk, és ha igen, miért, az általuk elemzett mű.
A díj tizenhárom éves története során a következő szerzők kapták meg a Pezsgő-díjat: Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos, Sütő András, Bodor Ádám, Szilágyi István, Panek Zoltán, Bálint Tibor, Pusztai János, Székely János, Köntös Szabó Zoltán, Kenéz Ferenc és Király László.
Akik pedig újraolvasták a díjazott műveket és reflektáltak azokra, névsor szerint: Andorkó Júlia, Benedek Ágnes, Bucur Tünde Csilla, Deák-Szebeni Imola, Fodor Györgyi, Lokodi Éva-Ildikó, Lőrentz Éva-Noémi, Mikó Imola, Nagy Anna, Nagy Zoltán, Orbán Zsuzsa-Lilla, Opra Melánia, Pap-Mike Ágnes, Péter Edit, Rácz Tímea, Rus Fodor Dóra, Széman Emese Rózsa, Varga Réka és Zsigmond Adél.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

2012. szeptember 11.

Hitélet – Békét az anyaméhben! – Kolozsváron a Fekete Madonna
Hétfőn reggel „átutazott” Kolozsváron a lengyelországbeli czestochowai Fekete Madonna kegyképének másolata. Eredetijének helyén, a Jasna Góra-i, magyar alapítású pálos monostorban tettek fogadalmat annak a tizenhét európai és ázsiai országnak a képviselői, akik elhatározták: földrészeket átölelő zarándoklatot indítanak az élet örömhíre terjesztése és védelme szándékával. Az Alfa Szövetség és a zarándoklathoz csatlakozó más egyházi és világi szervezetek, intézmények képviselői a kegykép másolatával szeptember 8-án Kassáról Olaszliszkára, majd Máriapócsra és Debrecenbe utaztak.
A kolozsvári Szent Mihály-templomban a papság és a hívek nevében Kovács Sándor főesperes (képünkön) fogadta és kísérte a kegyképet, az ünnepi szentmisén köszöntőjében hangsúlyozva: szinte elképzelhetetlen az életünk Szűz Mária nélkül. Ő az, akire mindig számíthatunk, s aki a legreménytelenebb helyzetekben is közvetíti imáinkat, kéréseinket Szent Fiához, Jézus Krisztushoz.
Az Istenanya czestochowai kegyképének hiteles másolata Vlagyivosztokból induló, 18 ezer kilométeres útján Magyarországon át Fatimába tart szeptember 16-ig az alábbi útvonalon: Debrecen–Beregszász–Szatmárnémeti–Kolozsvár–Marosvásárhely–Székelyudvarhely–Gyergyószentmiklós–Kézdivásárhely–Sepsiszentgyörgy–Lövéte útvonalon érkezik Csíksomlyóra, majd Nagyváradon át Szegedre, aztán Pécs és Kaposvár után a budaszentlőrinci, ősi pálos kolostorba.
A magyar gyermekeit szólító Madonna csaknem háromezer kilométeres útvonalán a zarándoklat minden olyan helyet érint, ahol erre igényt jelentettek be.
A szervezők felkérik az összes, Mária nevű keresztényt, támogassa a Madonna előtti imádságával és jelenlétével a zarándoklatot, amelynek jelmondata: Békét az anyaméhben!
Fodor György
Szabadság (Kolozsvár)

2012. szeptember 25.

Székesegyházi búcsú és tanévnyitó Gyulafehérváron
Kettős jelentőségű ünnepnap szeptember 29-e Gyulafehérváron: Szent Mihály főangyal napján, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye s ugyanakkor az érseki székesegyház titulusának búcsúját is ünnepelik, de a délelőtt 11 órakor bemutatandó főpásztori szentmise keretében (főcelebráns Jakubinyi György érsek) lesz a Római Katolikus Hittudományi Főiskola tanévnyitó Veni Sanctéja is. E nap ugyanakkor Márton Áron püspök halálának 32. évfordulója.
A Szent István király által kibocsátott alapítólevél, a korabeli dokumentumok és az azokat értelmező egyháztörténészek egybehangzó véleménye, valamint a régészeti kutatások eredményeinek alapján az erdélyi püspökség alapítása az 1009. esztendőben történt Gyulafehérváron. A Gyulafehérvári Főegyházmegye immár 1003 éves múltjának általános jellemzéseként és ugyanakkor a jubileumi jelmondat szentírási összefüggésének értelmében a jövőjét is remélve valljuk: „Krisztussal ... ezer esztendeig” (Jel 20,6).
A 2011-es romániai népszámlálás eredményeinek tükrében a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a római katolikus hívek száma 387 612, míg az idetartozó más egyházmegyékben működő plébániáké 5083, tehát összesen 392 695 személy. A főegyházmegye híveinek száma az 1992−2002 közötti időszakban mintegy százezerrel lett kevesebb, azaz közel félmillióról négyszázezerre apadt. Napjainkban tehát hatványozottan érvényes Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és katolikus örmény apostoli kormányzó millenniumi imája: „Kérem az Úr Jézust, a Lelkek Főpásztorát, hogy ezeréves egyházmegyénket áldja meg, támogassa hivatásokkal és buzgó világi munkatársakkal, hogy a harmadik keresztény évezredben is tanúságot tegyünk Istenről, aki maga a szeretet.”
Fodor György
Szabadság (Kolozsvár)

2012. október 24.

Emlékezés „a forró napokra”: lecke a világnak a szabadságról
1956 – 56 év távlatából is példa a történelemnek, a jelennek
Fáklyás felvonulással fejeződött be tegnap este az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc ötvenhatodik évfordulója alkalmával szervezett kolozsvári rendezvénysorozat. Az ünnepi megemlékezés alkalmával megkoszorúzták az 1956-os forradalom sétatéri emlékművét, ökumenikus istentiszteletet tartottak a belvárosi unitárius templomban, az eseményekkel kapcsolatos beszélgetésekre, könyvbemutatóra és számos kulturális műsorra került sor. Az idei helyi események egyik különleges programpontját jelentették a kolozsvári magyar középiskolákban tartott élő történelemórák: a korabeli történések egykori erdélyi résztvevői meséltek a diákoknak az ötvenhat évvel ezelőtti eseményekről. A felszólalók felidézték az 1956-os forradalom pillanatait, a történések romániai és erdélyi kihatásait. Megemlékeztek azokról a „forró napokról”, amikor Magyarország népe az egész világon hallhatóan azt mondta: elég volt a kommunista önkényből.
P. A. M. , Nagy-Hintós Diana, Fodor György
Szabadság (Kolozsvár)

2012. november 9.

Hitélet – Gyulafehérvár magyar múltja, jelene, a jövőjéért
Évtizednyi iskolatörténelem a „kisszeminárium” második évkönyvében
Gyulafehérvár magyar múltja és jelene címmel látott napvilágot nemrég a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum évkönyve. A szó szoros értelmében hiánypótló kiadványról van szó, hiszen szerkesztői és a szerzők nem kevesebb feladatra vállalkoztak, mint az intézmény utóbbi tíz éve (2002–2012) történetének megörökítésére a magyarság és az utókor számára.
Az intézménynek Értesítője jelent meg az 1870-es évektől kezdődően tova az első világháborúig, majd hosszú szünet következett. A kommunizmus bukását követően az a döntés született meg, hogy évtizedenként kiadnak egy összefoglaló kötetet. Eddig egy kötetet adtak ki, a mostani a második.
Köszöntőjében Dr. Gál László igazgató hangsúlyozza; „Számos esetben kellett és kell újraterveznie erdélyi magyar nemzetközösségünknek útirányát az idők folyamán – amennyiben önmaga tehette ezt –, s jelenünkben, nem éppen barátságos viszontagságok közepette azért, hogy megmaradhasson erdélyi – s ezen belül is dél-erdélyi – magyar önazonossági minőségében. Mindez a törekvés hol békésen, hol ádáz küzdelemmel valósult meg – folytonos arányszámbeli apadással, gyengüléssel... (...) Napjainkban sincs ez másként... Az új tanügyi törvény, a szekularizálódó társadalom állandó odafigyelést, állandó »újratervezést« követel azért, hogy óvodától, elemi és gimnáziumi szinteken keresztül, katolikus teológiai líceumi (előszeretettel nevezett kisszemináriumi) tagozatig teljes magyar oktatási palettát képezzen, remélhetőleg a hosszú idejű fennmaradás kezességével... s azért is, hogy ne csak Gyulafehérvár magyar múltja és jelene legyen a témánk, hanem mindenképpen a jövője is!”
A gazdag tartalmú könyvben alaposan dokumentált tanulmányt olvashatunk Máté Pál tollából Gyulafehérvár és környékének történetéről, az erdélyi püspökség megalapításáról, annak intézményeiről, a városnak a fejedelemség központjaként betöltött szerepéről, műemlékeiről és művelődési életéről.
Irodalmi fejezetében – Híres emberek, híres művek – Karácsonyi Benő gyulafehérvári témájú írása, Ferenczy Miklós: Gy. Szabó Béla méltatása (ezt a művész Márton Áron püspökhöz írt levelének fénymásolata egészíti ki); Kovács Mihai az erdélyi irodalom kellőképpen nem ismert és méltatott alakját, Simpf Jánost, a fiatalon elhunyt papköltőt, magyartanárt mutatja be.
Gudor Botond református lelkész, vallás- és történelemtanár értékes tanulmányának témája „Művelődés, társadalom, könyvtár- és akadémiaalapítási törekvések a Gyulafehérvár melletti Hegyalja XVIII. századi történetében.” Sipos Ibolya történelemtanár az írott magyar nyelv kezdeteihez kapcsolódó, a gyulafehérvári Batthyaneum könyvtár kincsei között található Gyulafehérvári Sorok (1310–20) kéziratot elemzi.
Egyház részében a könyv bemutatja a gyulafehérvári Szent Mihály római katolikus székesegyházat (Fülöp Sándor Szabolcs), a városban működő szerzetesrendeket (Chinda Péter), Komáromi Attila jogtanácsos pedig a kommunista hatalom által államosított és jogtalanul elkobzott ingatlanok romániai helyzetét ismerteti.
Kimondottan a rangos iskoláról szóló fejezetben Gál László tanár, igazgató A gyulafehérvári katolikus oktatás a kezdetektől a XVIII. századig címmel közöl értékes tanulmányt; Marton József nagyprépost, egyetemi professzor Vorbuchner Adolf gyulafehérvári püspökre emlékezik; Geréd Vilmos karnagy, tanár a kántorképzésről ír; Bakó Botond diák- és későbbi tanári éveit idézi fel.
A római katolikus kántoriskolából – ez volt a régi hivatalos neve a mai teológiai líceumnak – indultak közül Tamás József segédpüspök, Potyó Ferenc pápai káplán, általános érseki helynök, Szász János kanonok, petrozsényi plébános, s nem utolsósorban Korom Imre-György, az iskola jelenlegi lelki (spirituális) vezetője és hittantanára vall arról, mennyire szívükhöz nőtt és megerősítette őket hivatásukban ez a „kisszeminárium”. Korom Imre-György így fogalmaz: „Köszönöm neked, Gyulafehérvár, valóban Alma Mater – Tápláló Anya voltál és maradsz számomra!”
Nagyon őszinte hangnemű és tanulságos interjú olvasható a kötetben Jakubinyi György érsekkel a főpásztor és a kisszeminárium kapcsolatáról (diákszemmel kérdezett Ilyés Lehel), amelynek sokatmondó címe A bizalom és a szeretet útján a közösség szívébe. Egy másik interjút Tóth Csabával, az érsekség gazdasági vezetőjével Székely Róbert készítette. Tartalmas összeállítással emlékezik meg a kiadvány Gróf Majláth Gusztáv Károlyról, az intézmény névadójáról, a diákok püspökéről. Gazdag képgyűjtemény, képek az iskola életéből, az elöljárók és tanárok s az elmúlt 10 év csoportjainak, osztályainak és végzőseinek névsora emeli a történelmi kordokumentum értékű, visszapillantó évkönyv jelentőségét.
Fodor György
Szabadság (Kolozsvár)

2012. december 8.

Hitélet – BIRÓ VENCEL EMLÉKNAP
a KOLOZS-DOBOKAI RÓMAI KATOLIKUS FŐESPERESI KERÜLET és a PIARISTÁK ROMÁNIAI RENDTARTOMÁNYA szervezésében
2012. december 11-én (kedden),
a kiváló piarista pap, tanár, történész, író halálának 50. évfordulóján
• Reggel 9 órakor megemlékező szentmise az Egyetem (Universităţii) utcai Szentháromság (Piarista) templomban. Bemutatja Ft. Ruppert József piarista atya, a Romániai Rendtartomány felelőse.
• 10.00 óra – Találkozó a Piarista és Marianumista Öregdiákok Baráti Köre székhelyén
• 11.00 óra – Biró Vencel nyughelyének megkoszorúzása a Házsongárdi temető piarista sírkertjében (amennyiben az időjárás megengedi).
• 12.00 óra – Timár Ágnes igazgató köszöntőjét és Ft. Ruppert József piarista bevezetőjét követően A Piarista rend tevékenysége Kolozsváron és Erdélyben címen Váradi Éva tanárnő előadása a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében.
DÉLUTÁN 5 ÓRAI KEZDETTEL ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉSRE, VALAMINT – VÁSÁRLÁSSAL ÉS DEDIKÁLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT – KÖNYVBEMUTATÓRA HÍVJUK MEG ERDÉLY ÉS A KEGYES TANÍTÓREND TÖRTÉNELME IRÁNT ÉRDEKLŐDŐ KÖNYVBARÁTOKAT.
HELYSZÍN: a kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség
díszterme (Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám, első emelet)
• Köszöntőt mond Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános
• Ft. Ruppert József piarista atya, a Piaristák Romániai Rendtartománya felelősének előadása: A kivágott fa kizöldült–piarista újjászületés Erdélyben
• Biró Vencel Katolikus kincsek- Egyháztörténeti tanulmányok című kötetét szerkesztője, dr. Sas Péter budapesti művelődéstörténész ismerteti
• Közreműködik Fodor György piarista konfráter, közíró, a Piarista és Marianumista Öregdiákok Baráti Köre, a Szent Mihály Római Katolikus Nőszövetség és a Szent Mihály Caritas Szervezet
• Énekel a Báthory István Elméleti Líceum gyermekkara, vezényel Kocsis Imola tanárnő
Szabadság (Kolozsvár)

2014. április 9.

Történelmi emlékfalat állítottak a Báthoryban a nagy elődöknek
Az idén 435 éves iskola gazdag programmal emlékezik a múltra
A Báthory István Elméleti Líceum épületében szépen kivitelezett, elegáns emlékfal emlékeztet az oktatási intézmény alapítójára, régi történelmi időket felidéző múltjára, egykori híres és neves oktatóira, tudós emberekre.
Az Iskola másként elnevezésű program hetében szervezték meg a hagyományos Báthory-napokat, amely az iskola fennállásának 435. évfordulója alkalmával gazdag és változatos programot kínál, ugyanakkor ekkora nagyságrendű esemény lévén, az alapítókra és a fenntartókra emlékeznek. Éppen ezért vált az idei Báthory-napok jeligéjévé az emlékezés és tisztelgés a múlt előtt, és ennek keretében került sor hétfőn délután a rendezvény ünnepélyes megnyitójára, valamint az emlékfal felavatására és megszentelésére. A megnyitó ünnepségen Timár Ágnes igazgató köszöntötte a vendégeket és meghívottakat: Valentin Cuibus főtanfelügyelőt, Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettest, Kovács Sándor főesperest, Ruppert József piarista atyát, a piarista rend Romániáért felelős képviselőjét, Fodor György piarista konfrátert, Horváth Anna alpolgármestert.
(Ú. I.) Szabadság (Kolozsvár)

2014. augusztus 24.

Szobrokkal gazdagodott a kolozsvári Kálvária
Nagyboldogasszony vigíliáján, augusztus 14-én rendhagyó templombúcsú volt a Kolozsvár-monostori plébániához tartozó, a Kálvária-domb zöldövezetében lévő néhai bencés apátsági templomban.
Húsz esztendeje annak, hogy Kádár István esperes-plébános kitartó utánajárásának eredményeként, 1994. június 20-án az ortodoxok békésen kivonultak és teljesen visszaadták ezt az ősi templomot jogos római katolikus tulajdonosának. Amint Kádár István meghatódottan felidézte, ezt az istenházát 1924-ben egy kétnyelvű szerződés alapján 25 évi használatra bérbe kapta a görögkatolikus egyház 1949. május 1-ig. Azonban a kommunista hatalom betiltotta ezt az egyházat, javaikat, köztük ezt a bérbe kapott templomot is az ortodoxok használták törvénytelenül. Az 1989-es rendszerváltás után, 1991 márciusától közösen használta a római katolikus és az ortodox egyházközség, a végleges visszaszolgáltatásig.
A koncelebrációs ünnepi szentmise főcelebránsa, Kovács Sándor Kolozs-dobokai főesperes megáldotta azt a három szobrot, amellyel rendhagyó módon gazdagodott a templom. Az óradnai születésű Robb Daniel, jelenleg Németországban szolgáló – ehhez a templomhoz és plébánosához még kolozsvári segédlelkészi szolgálata idejéből ragaszkodó – pap a bencés rend megalapítójának, Nursiai Szent Benedek apát művészi szobrával ajándékozta meg a templomot. A másik két – Szent István, illetve Szent László királyt ábrázoló – barokk szobrot pedig Kádár István mentette meg a csicsókeresztúri (Beszterce-Naszód megye) templom lomtárából.
Keresztes Olivér kolozsi plébános prédikációjában elmondotta: az élet sokkal árnyaltabb, mint gondolnánk; életünk szövedéke, fonala, kockái összetettek, minden van benne. A kérdés csupáncsak az, a mai nap beengedem-e életembe Istent és a Szent Szüzet? Köszöntve a Nagyboldogasszonyt, kérjük, lehessünk mindig „az ő kötényében”, mert vele Jézushoz juthatunk.
A szentmise végén a jelenlevők a Nagyboldogasszony szobrával megkerülve a templomot, a magyarok Patrónája oltalmáért, közbenjárásáért imádkoztak. A búcsúünnep szeretetvendégséggel zárult, amelyre minden jelenlevőt meghívtak.
Fodor György , Vasárnap (Kolozsvár)

2014. augusztus 26.

Fél évezred négy órában, orgonaszenteléssel
Kolozsvári orgonisták négyórás, a különböző zenei stílusok fél évezredét tömörítő orgonamuzsika maratonjával, majd a Szent Mihály-templom frissen restaurált pozitív orgonájának megáldásával zárultak vasárnap késő délután azok a kulturális programok, amelyek révén az idén is alaposan kivette részét a Szent Mihály plébánia a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényeiből.
A nagy számban jelenlevő közönség örömmel hallgatta a Pozsár Róbert, Boldizsár Katalin, Potyó István, Miklós Noémi és Csengeri Kostyák Zsuzsa által a templom nagy orgonáján előadott műveket, majd az est fénypontjaként, az ünnepi szentmise kezdetén, Kovács Sándor főesperes-plébános átadta rendeltetésének és megáldotta az 1768-ban készült hangszert, amelyet ez év júniusában bontottak le és szállították el teljes restaurálása végett egy orgonaépítő cég szászhermányi műhelyébe.
(Fodor György), Szabadság (Kolozsvár)

2014. augusztus 27.

Megáldották a felújított piarista sírokat
Ruppert József, a romániai piarista rendtartomány felelőse és Kovács Sándor római katolikus főesperes áldotta meg tegnap kora délután a Házsongárdi temetőben azokat a felújított sírokat, amelyekben tizenkilenc piarista szerzetes nyugszik. – Köszönettel és hálával tartozunk ezeknek a piarista atyáknak, akik Isten szeretetének magvát hintették el – hangoztatta Kovács Sándor főesperes.
A felújítási munkálatok szervezője, Fodor György piarista konfráter elmondta: mind a munkálatok engedélyeztetése, mind a kivitelezés több hónapon át tartott. A XIX. századi gyönyörű fekete obeliszk körüli sírokat új betonkerettel, fedőlappal és az elhunytak nevét tartalmazó névtáblával látták el. A legidősebb itt nyugvó piarista atya 1832-ben született, az első temetésre pedig 1896-ban került sor. Legutoljára a hosszú életű piarista atyát, Denderle Józsefet (1911–2002) temették el a kolozsvári piarista sírkertbe.
Szabadság (Kolozsvár)

2014. október 5.

Könyvbemutató történelmi összefoglalóval
Főként értelmiségiekkel és könyvbarátokkal – köztük nagyszámú fiatallal – telt meg szeptember 24-én zsúfoltságig a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség Római Katolikus Nőszövetségének díszterme, amely a nyári szünet után „évadnyitóként” az Emlékek búvópatakja című könyv bemutatójának adott otthont.
A rendezvény moderátora, Fodor György piarista konfráter köszöntőjében elmondta: minden nép sorsát befolyásolja az, ahogyan tiszteletben tartja, megbecsüli az értelmiségieket. Hiszen legtöbb esetben az alulfizetett, munkahelyproblémákkal küzdő tanítók, tanárok, kutatók, írók, színészek tekintik szívügyüknek a hagyomány- és értékmentést, a tudományos ismeretek, s nem utolsósorban a valós történelmi tények átadását a jelen és a jövő nemzedékeinek.
Ilyen, a szó szoros értelmében vett kolozsvári értelmiségi Hantz Lám Irén, a földrajztudomány doktora, a könyv szerzője, aki értékes munkásságot fejtett ki geológia–földrajz szakos középiskolai tanárként, könyvtárosként és fordítóként a Műszaki Főiskolán, valamint gyakornokként a Babeş–Bolyai Tudományegyetem fizikai földrajz tanszékén. Tudományos munkásságát a regionális természeti földrajz területén kezdte, a Rév–Báródi-medence kutatása során korszerű módszerek alkalmazásával mutatott fel eredményeket. Ugyanakkor számos tudományos ismeretterjesztő fordítás, megemlékezés, értekezés szerzője. Kereken húsz esztendeje nyugdíjas, de lelkesedése, tenni akarása nem lankadt. 1998-tól szépirodalmárként és szerkesztőként is jelen van hézagpótló, olvasmányos köteteivel.
Hantz Lám Irén szívében hordozza az Auguszteumban 1945–1950 között töltött éveket. Ezért kérte fel Kovács Sándor főesperes-plébánost a Kolozsvár szellemi életében fontos szerepet betöltő tanintézmény ismertetésére. A rendezvény moderátora, miután felolvasta a tanulmányt, kiemelte: többéves kitartó utánajárás eredményeként Kovács Sándor főesperes-plébánosnak sikerült visszaszereznie az Auguszteumot, a Római Katolikus Egyház jogos tulajdonát. Jelenleg körvonalazódik rendeltetése, amely leginkább szolgálhatja népünk közjavát.
A tulajdonképpeni könyvbemutató beszélgetés formájában történt, Egyed Emese egyetemi tanár és a szerző között. Egyed Emese elmondotta: nagyon nehéz meghatározni a könyv műfaját. Azt az ideálkeresést mutatja meg, amellyel Hantz Lám Irén saját életét értelmezi. Úgy pillant vissza, hogy bizonyos értékeket felemel, bizonyos dolgokat részletez. Az irodalomtörténész szerint Hantz Lám Irén könyve azoknak szól, akik olvasással teljesítik ki életüket; másrészt pedig egyaránt szól Hantz Lám Irén családjának, de azoknak is, akik a legkevesebbet tudnak a szerzőről, családról, a korról. A könyv nem kerüli meg a fájdalmas emlékezést sem, mer beszélni háborúról, betegségről, csalódásról, haragról. Hantz Lám Irén elmondta: öttagú családból származik, 1937-ben született, édesapja Lám Béla mérnök, édesanyja Kassiadi Erzsébet, orosz származású román–francia szakos tanárnő. Két testvére volt: Lám Leó, író, filozófus, aki Irénnél 16 évvel idősebb és Lám Béla első házasságának gyümölcse volt, és Erzsébet, akit Koszinkának ismertek: képzőművész, tanár, festőművész.
A rendezvényen Laczkó Vass Róbert színművész és a szerző olvasott fel a könyvből részleteket. Egyikből megtudhattuk: Hantz Lám Irén édesapja kitalált gyerekeinek egy képzeletbeli, láthatatlan figurát, „akit” Törpe Petinek neveztek el, és aki leveleket írt a gyerekeknek.
Törpe Peti 1946 karácsonyán kelt levelének felolvasása után Egyed Emese ehhez hasonló irodalmi példákat hozott fel: Mikes Lajos Sanyi manó című könyvét és Móra Ferenctől a Kincskereső kisködmönt. „Még ha édesapád nem is olvasta ezeket a regényeket, Törpe Peti levele azt bizonyítja, hogy a felnőttek és a gyerekek kommunikációját megfoghatatlan kincsek hatják át. 
A levelek azt mutatják, hogy olyan családban éltél, ahol érdemes volt játszani, ahol otthon volt a művészet, és ahol megpróbáltak magasabbra emelkedni, mint ahova az élet gyakran kényszeríti az embert a nyomorúságban” – tette hozzá Egyed Emese.
A külalakra is vonzó könyv kapcsán Tőkés Erika, a Stúdium Kiadó vezetője arra buzdította a közönséget, hogy mindenki írogassa le a saját élettörténetét, hiszen így születnek a kordokumentum értékű kiadványok. A dedikálással zárult rendezvény hangulatát emelte Balázs Ágnes zenetanár művészi közreműködése.
Fodor György
Vasárnap (Kolozsvár)

2015. január 13.

Egykori pompájában a főtéri plébánia bejárata
Véget ért a kolozsvári Szent Mihály plébánia patinás főtéri épülete 1894-ből származó főbejárati fakapujának teljes restaurálása, amelynek megvalósítása sok szakember támogatásával történhetett meg.
A főtéri plébániaépület fa kapubejáratát most kovácsoltvas díszítéssel gazdagították. A felújítási-tatarozási munkálatokat Balla Barna és csapata végezte. A kapuzat boltíves kőkeretének – amelyen az 1799-es évszám olvasható – felújítását és kerékvető köveinek kicserélését a magyarvistai Barta Levente kőfaragómester és társai végezték. Az átfogó tatarozással egy időben sikerült kijavíttatni és újrafestetni a teljes kapubejáratot, amelynek járószintjén kőlapokat helyezett el a székelyudvarhelyi Benedek Zsolt vállalkozó. A kőlapokat kedvezményes áron szállította György Gusztáv magyarvistai kőfaragó.
(Fodor György)
Szabadság (Kolozsvár)

2015. május 30.

Hitélet – Magyar áldást küldött Erdélybe Ferenc pápa
Fodor György piarista konfráter 70 éves
Ferenc pápa áldásában részesítette Fodor György piarista konfrátert, lapunk Hitélet rovatának római katolikus munkatársát, aki a napokban ünnepelte 70. születésnapját. Ő az első erdélyi, aki magyar nyelvű áldást kapott írásban Vatikánvárosból Ferenc pápától.
„Őszentsége Ferenc pápa szívből adja Apostoli Áldását 70. születésnapja alkalmából Fodor György konfráter életére, családtagjaira és barátaira, kérve számukra a bőséges mennyei kegyelmek és vigasztalások kiáradását, és a Boldogságos Szűz Mária állandó segítségét.” – ez olvasható a szárazpecséttel hitelesített, Ferenc pápa képével ellátott díszes okiraton, amelyet a pápa nevében Konrad Krajewszki érsek, Őszentsége főalamizsnása írt alá. Áldását küldte dr. Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke is, dr. Florentin Crihălmeanu, a Kolozsvár–szamosújvári görög katolikus egyházmegye püspöke az egyházmegye 1989 utáni megerősítése és újjáépítése terén szerzett különleges érdemeiért jutalmazta oklevéllel és emlékéremmel, köszöntötték a piarista öregdiákok és nagyszámú tisztelője is szerte az országból, továbbá Kalazanci Szent József emlékplakettel ajándékozta meg Ruppert József, a Piaristák Romániai Rendtartományának felelőse.
A hitem megtart
A mindig segítőkész Fodor György konfráter hittudományi felkészültséggel is rendelkező, nyugalmazott újságíró, a Romániai Szerzetes Elöljárók Országos Konferenciájának alapító, ma tiszteletbeli titkára, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének tagja erdélyi nemesi család kései sarjaként született Kolozsváron.
– Akkor már mindenből kiforgatta családunkat az új hatalom, kivéve az Istenben való hitet és a gerincességet. Szüleimet nagyon korán elvesztettem, nagyanyám nevelt fel nagy nehézségek közepette. Már gyerekkortól gyönyörűségem telt az olvasásban, ehhez „társult” később az írásra való hajlam. Nagyanyám rányitotta értelmem a zenehallgatásra. A zene szépsége láthatatlan finom reszelőként simítja, finomítja lelkünket. Nem tudom elképzelni az életem zenehallgatás nélkül. Az orgona mindent átjáró hangjain „úszva” közösen imádkozva éljük meg a szent liturgiában a csodát. Ugyanakkor a közösség ereje a magasba emel, s átérzem, hogy a hitem megtart, hiszen Istenhez szeretnék emelkedni.
Tetteink lélekkapuk
– Mindig vallottam az önnevelés fontosságát, hiszen tetteink lélekkapuk. Ne legyünk önmagunkban megbotló emberek, hagyjuk magunkat vezetni a kegyelem által. Nem keresztény magatartás a visszahúzódás. Az ésszerű kiállás etikai, erkölcsi kötelességünk. A hitről és lelki élményeinkről beszélni nemcsak lehet, hanem kell is. Ifjúkoromban a piarista paptanárok – akik már nem taníthattak, de ministráltam nekik – hangsúlyozták, hogy keresztényként „oázissá” kell válnunk a világban. Ha nincs hitünk, akkor nincs semmink. Sokszor megtapasztaltam, hogy Isten kegyelme megajándékoz, megvéd és felöltöztet.
Szabadság (Kolozsvár)

2015. október 6.

Kisebbségi témák a színházban
Vasárnap este ért véget Gyergyószentmiklóson a 11. Nemzetiségi Színházi Kollokvium – az utolsó napon két előadást tekinthettek meg a legkitartóbb fesztiválozók.
Az első előadás a kolozsvári Váróterem Projekt, független színházi társulat Zéró című produkciója volt, majd a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadása, a Koldusopera zárta a seregszemlét.
Egyfajta színházi seregszemlét láthattunk, ahogy Fodor Györgyi, a szervező Figura Stúdió Színház irodalmi titkára fogalmazott. „Az egyik legnagyobb múltú hazai színházi eseménynek számít a fesztivál – és nemcsak színházi berkekben. A kollokvium hozzátartozik Gyergyószentmiklóshoz – tíz napra Gyergyó a hazai színházi élet központjává válik, így van ez évek óta” – fogalmazott.
Az előző kiadáshoz képest másfajta koncepciója volt a fesztiválnak: a szervezők igyekeztek úgy összeválogatni az előadásokat, hogy tematikájukban is érintsék a nemzetiségi, kisebbségi kérdéseket. Így került be a programba többek között a Giuvlipen elnevezésű roma feminista színházi társulat, a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház, vagy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román és magyar társulatának koprodukciója. A nemzetiségi-kisebbségi tematika miatt idén először külföldi társulat, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház is fellépett Gyergyóban.
A Figura igazgatója, Czegő Csongor elmondta, az idei fesztivállal azt szerették volna elérni, hogy a rendezvény műsora többet beszéljen kisebbségi kérdésekről. „Állami színházak előadás-ajánlatai mellé így olyan független vagy nem kisebbségi társulatban készült előadásokat is meghívtunk, amelyekről úgy éreztük, a fesztivál témájához kapcsolódni tudnak. Nagyon jó, hogy a kisebbségi helyzet, a mellettünk élő másikkal való együttélés problematikája sok színház repertoárjában megjelenik. Úgy érzem, ettől tud a kollokvium is Románia-szerte egyedi rendezvénnyé válni” – fogalmazott Czegő.
Hozzátette, a fesztiválon a fősodron kívüli színházi társulatok jelenléte kapott nagy hangsúlyt, az hogy megjelenjenek a független társulatok és kezdeményezések is. Idén nagyrészt a nemzetiségek jelenlétének bővítése, kétnyelvű előadások bemutatása volt a cél. „A jövőre nézve is érdemes ebbe az irányba keresgélni – szögezte le Czegő. – Azt, hogy két év múlva mi lesz műsoron Erdély színházaiban, milyen értelemben tud téma maradni a kisebbségi létezés, nem tudom. A következő program nagyban függ azoktól a majdani összefüggésektől, amelyeket a fesztivál előkészítése során próbálunk megsejteni.”
Szabó Janka
Krónika (Kolozsvár)

2015. október 6.

Kiértékelték a Nemzetiségi Színházi Kollokviumot
„Egyfajta színházi seregszemlét láthattunk” – így fogalmazott Fodor Györgyi, a szervező Figura Stúdió Színház irodalmi titkára a vasárnap végetért XI. Nemzetiségi Színházi Kollokviumról.
„Az egyik legnagyobb múltú hazai színházi eseménynek számít a fesztivál – és nemcsak a színházi berkekben. A kollokvium hozzátartozik Gyergyószentmiklóshoz – tíz napra Gyergyó a hazai színházi élet központjává válik, így van ez évek óta. Az előző kiadáshoz képest leginkább az változott, hogy most először másfajta koncepciója volt a fesztiválnak: a szervezők igyekeztek úgy összeválogatni az előadásokat, hogy tematikájukban is érintsék a nemzetiségi, kisebbségi kérdéseket. Így került be a programba többek között a Giuvlipen Színházi Társulat, amely egy roma feminista színházi társulat, a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház, vagy a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház román és magyar társulatának koprodukciója. A nemzetiségi-kisebbségi tematika miatt volt jelentős újítás az is, hogy a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház is jelen volt, legelőször a fesztivál történetében” – fejtette ki Fodor Gyöngyi.
A Figura igazgatója, Czegő Csongor elmondta, az idei fesztivállal azt szerették volna elérni, hogy a rendezvény műsora többet beszéljen kisebbségi kérdésekről. „Állami színházak előadás-ajánlatai mellé így olyan független vagy nem kisebbségi társulatnál készült előadásokat is meghívtunk, amelyekről úgy éreztük, a fesztivál témájához kapcsolódni tudnak. Nagyon pozitívnak gondolom, hogy a kisebbségi helyzet, a mellettünk élő Másikkal való foglalkozás felbukkan a színházi repertoárban. Úgy érzem, ettől tud a kollokvium Románia-szerte egyedi rendezvénnyé válni” – fogalmazott Czegő. Hozzátette, a fesztiválon a mainstreamen kívüli színházi társulatok jelenléte kapott nagy hangsúlyt, az, hogy legalább egy műhelybemutató erejéig megjelenjenek a fesztiválon azok a független társulatok és kezdeményezések is, amelyek kőszínházainkon kívül bukkantak fel. Idén nagyrészt a nemzetiségi jelenlét bővítése, kétnyelvű előadások bemutatása volt a cél.
„Úgy gondolom, hogy a jövőre nézve is érdemes ebbe az irányba keresgélni” – szögezte le Czegő Csongor. A kollokvium következő kiadásával kapcsolatban úgy fogalmazott: „azt, hogy két év múlva mi lesz műsoron Erdély színházaiban, milyen értelemben tud téma maradni a kisebbségi létezés, nem tudom megjósolni. Ez nagyban függ a színházak majdani repertoárjától, azoktól az összefüggésektől, amelyeket a fesztivál előkészítése kapcsán megpróbálunk megsejteni.”
Szabó Janka
Székelyhon.ro

2015. november 9.

Őszbúcsúztató versmondók
Huszonhat éve versekkel búcsúztatják az őszt a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban. Szombaton szervezték meg a Petőfi Sándor Elhull a virág, eliramlik az élet mottójú Őszi szavalóversenyt.
Ezúttal is megtelt a díszterem verskedvelőkkel. Budapesti, hatvani, csíkszeredai, marosvásárhelyi, szovátai és idén első alkalommal gyimesfelsőloki versmondók is beneveztek a versenyre a helyi Batthyány Ignác Szakközépiskola és a Salamon Ernő Gimnázium versenyzői mellett. Radnóti Miklóstól választották a kötelező verseket, a Szerelmes vers címűt mondták a IX-X. osztályosok, az Il faut laisser címűt a XI-XII-esek.
A Korpos Szabolcs tanár vezette iskolakórus, valamint a hatvani diákok éneke tette még színesebbé a rendezvényt, amelyen a szervezőkön kívül a zsűritagoknak is akadt bőven dolguk. Összesen huszonhárom versmondó kötelező illetve szabadon választott versét hallgatták meg úgy, hogy a végén jegyfelmutatással értékelték az előadásokat. Bajna György újságíró, Drentea-Istók Erzsébet magyartanár, Fodor Györgyi, a Figura Stúdió Színház irodalmi titkára, Pál Judit magyartanár, Ráduly Andrea egykori szavaló, Varga Gyöngyi román-magyar szakos tanár, valamint a zsűri elnöke, Dézsi Szilárd rendező tetszését leginkább a házigazda iskola diákjai nyerték el. Tizenegy jelentkezőből nyolcan díjat érdemeltek.
A IX-X. osztályosok közül első díjat nyert Kedves Tamás Hanga, a Salamon Ernő Gimnázium diákja, második Kaltenecker Evelin, a budapesti Veres Pálné Gimnáziumból, harmadik díjazott Dezső Renáta a házigazda iskola diákja. Dicséretben részesült Nagy György Kriszta salamonos diák és Kelemen Szabolcs, a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium diákja.
A XI-XII. osztályosok közül az első három díjazott salamonos diák, Darvas Emőke nyerte az első díjat, második Varga Katalin-Eszter, harmadik pedig Ambrus Dorottya. Dicséretet érdemelt Szalma Szilárd, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium versmondója és Berki Eliza, a hatvani Széchenyi István Római Katolikus Középiskola diákja.
A közönségnek a salamonos Domokos Orsolya és Lőrincz Adrienn szavalata tetszett. A különdíjak idén sem maradtak el. Az Árus Zsolt által felajánlott díjat Ambrus Dorottya vehette át, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége díját Darvas Emőkének adták, Bajna György újságíró Kelemen Szabolcs versmondását értékelte, Gergely Géza magyartanár pedig Kedves Tamás Hangának ajándékozta kötetét.
Érdemoklevél és Varga Lőrinc által készített ajándék járt minden versmondónak, felkészítő tanárnak. A versenyzőket pedig hasznos tanácsokkal tarisznyálta fel a zsűri elnöke.
Tamás Gyopár
Székelyhon.ro



lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-164




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998