udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 106 találat lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-106
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gálfalvi György

2007. október 4.

Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság 1887-ben alakult meg, Tolnai Lajos kezdeményezésére. Virágkorát a két világháború közötti időszakban élte, amikor Kemény János elnökletével rendszeresen sikerült megtartani a felolvasóesteket. 1946-ban az új hatalom betiltotta. 1990 októberében 33 vásárhelyi értelmiségi gyűlt össze, ekkor Béres András, akkori RMDSZ-alelnök kezdeményezésére egyesület alakult, amely Gálfalvi György javaslatára vette fel a Kemény Zsigmond Társaság nevet. Közművelődési egyesületként született újjá a KZST. – Szeretnék, ha minél több fiatal bekapcsolódna a KZST életébe, mondta Fülöp Géza. Október végén kezdenek. /Nagy Botond: Utánpótlás-kereső KZST. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

2007. október 13.

A 85 éves Jánosházy György költő, műfordító, kritikus, szerkesztő, színházi rendező sokrétű tevékenységét a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével ismerte el Sólyom László köztársasági elnök. A kitüntetést Szabó Béla főkonzul adta át Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. Csegzi Sándor alpolgármester üdvözölte a megjelenteket, majd Gálfalvi György értékelte Jánosházy György munkásságát. Huszonkét évig dolgoztak együtt a Látó folyóirat szerkesztőségben, emlékezett Gálfalvi György. Az irodalomban olykor névsorolvasásokat tartanak, Jánosházy György általában nem szerepelt ezekben. De nem is törekedett erre soha. Jánosházy nem csak költő. Kritikai véleménye fontos volt a színháziak, a szerkesztők és a folyóiratok számára egyaránt. Egyike volt azoknak a romániai magyar képzőművészeti kritikusoknak, akik valóban értettek hozzá. /Nagy Botond: Mert „a nem-listák is ugyanolyan fontosak…” Kitüntették Jánosházy Györgyöt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

2007. október 15.

Október 13-án Székelyudvarhelyen, a Városháza Szent István-dísztermében tartotta hagyományos évi díjátadó ünnepségét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA). A hetvenéves írók köszöntése mellett átadták a hídverő és az életműdíjakat is. Egyed Péter egyetemi tanár értékelte az alapítvány által korábban kiírt irodalom- és internetpályázatot. Az EMIA életműdíjjal tüntette ki Dávid Gyula szerkesztőt, irodalomtörténészt, akinek életművéről Gálfalvi Zsolt tartott laudációt. Dávid Gyula meghatottan köszönte meg az elismerést, egyfajta adósságként említette a Romániai Magyar Lexikon befejezését, ígérete szerint az utolsó kötet jövőre jelenik meg. Gálfalvi Zsolt a hetvenedik születésnapját idén ünneplő Kántor Lajost, a Korunk folyóirat szerkesztőjét köszöntötte. Hídverő díjat adtak át Szakolcay Lajosnak, akinek életművét Gálfalvi György méltatta: „Egyike azoknak, akik életművet szenteltek annak, hogy másokra figyeljenek, olyanokra, akiket a határok elszakítottak egymástól, de mégis összetartoznak”. Az EMIA egyik díjazottja, a hetvenedik életévét idén ünneplő Lászlóffy Aladár betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Búcsúzásként az est házigazdája, a szervező alapítvány elnöke, Lőrincz György író köszönte meg a hallgatóságnak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a díjátadást. /Szász Emese: Akik tettek az irodalomért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

2007. december 17.

December 15-én szokatlan szerepben állt a marosvásárhelyi közönség elé Gálfalvi György, a marosvásárhelyi Látó főszerkesztője. Mindeddig házigazdaként, kérdezőként vezette a folyóirat Irodalmi Színpadának műsorait, most ő volt a kérdezett. Nyugalomba vonulása alkalmából az a szerkesztőtárs faggatta életéről, aki majd januártól őt követi a Látó élén. Kovács András Ferencnek Gálfalvi György őszintén vallott. KAF a Látó Irodalmi Színpad alapító „örökös tagja” címet adományozta Gálfalvinak. Gálfalvi 42 éven át volt szerkesztő és közismerten a csapatmunka megszállottja. Többen felidézték Gálfalvi Marad a láz? /1977/ című nagysikerű interjúkötetét. Az egykori Ifjúmunkás hetilapnál öt évét töltött, majd az Igaz Szónál szerkesztőként 19 esztendőt, utódjánál, a Látónál tizennyolcat. /N. M. K. : Örökös tag a közös asztalnál. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

2007. december 29.

Gálfalvi György több évtizedes szerkesztői munka után, 65. életévét betöltve vonult nyugdíjba az Igaz Szó, később a Látó szépirodalmi folyóirattól, melynek munkatársa, szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd főszerkesztője volt. Nagy terhet tett le a válláról, mondta, mert a szerkesztést mindig hivatásként élte meg. Rengeteg elképzelése van arról, hogy mit fog megírni. „Nem beszámolni, nem elszámolni, megírni. ” Egy könyvre gondol, amely valahol a regény és az emlékirat határán fog libegni. Úgy látja, hogy azt a teret, „amit ‘89 után megszereztünk, úgy érzem, fokozatosan veszítjük el, kezdünk kiszorulni. Mert ki akarnak szorítani. De nem szabad hagynunk magunkat. ” Intézményeket kell teremteni, vallja. Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutatót Marosvásárhely díszpolgárává választották Bolyai- kutatásaiért. 2007. szeptember 15-étől már nem tanít a Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán, így idejét teljes mértékben a Bolyai-hagyaték feltárására fordíthatja. 2007 legnagyobb megvalósításának a Bolyai-világtalálkozót tartja, a rendezvényre a világ minden tájáról hazajöttek volt diákok és tanárok, s ez is bizonyítja, hogy az alma mater ősi szelleme összekovácsolja az embereket. Ugyancsak a Bolyaiak szellemiségét hirdeti a Bolyai Alkotótábor is, amelyet Csegzi Sándor alpolgármester kezdeményezett. Weszely Tibor Bolyai Jánosról 2002-ben kiadott könyvét Star Gyula, a Vince Könyvkiadó szakszerkesztője közreműködésének köszönhetően Manfred Stern hallei matematikus-műfordító német nyelvre is átülteti. Weszely Tibor folytatja a Bolyai-kéziratok alapos tanulmányozását, hiszen a nagy matematikus magyar, latin és német nyelven 13. 000 oldalt hagyott hátra. Weszely Tibor 2008-ban Sándor Józseffel (a Babes-Bolyai Egyetem matematikaprofesszora) és Oláh Gál Róbert csíkszeredai történész-kutatóval hozzáfognak az általa Vályi Gyuláról – az egyetlen Marosvásárhelyen született tudós matematikusról – írott monográfia kibővítéséhez. A 2008-as év fordulópontot jelent a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem életében. Vezetőségváltásra kerül sor, dr. Béres András rektor mellett dr. Kovács Levente, a magyar tanszék vezetője is leköszön tisztségéből. Kovács Levente az akkreditációs folyamatokhoz fontos dokumentumok kidolgozásában vett részt. Vezetésével újraindítottak egy rendező osztályt és a tavaly végzett rendezők sikeresen elhelyezkedtek. Kovács Levente rendező is, minden évben rendez Nagyváradon. Most életének ez a területe is lezárul. A Színművészeti Egyetem tovább fogja vezetni a rendező osztályt és ha több szakon beindul a mesterképzés, talán ott is lesznek feladatai. Fő feladata a doktori képzésben részt vevő doktorandusok útnak indítása lesz. A magyar nyelvű zenetanári szakon az első évfolyam most negyedéves. E szak beindítása jelentős megvalósításnak számít, hiszen az anyanyelvű zenei képzés negyven év alatt teljesen háttérbe szorult. A képzőművészeti oktatás terén látvány-, díszlet- és rendezvénytervezési szak indítását tervezik. Már elkészült az akkreditációhoz szükséges dokumentáció. Farkas Ernő nagyon szeret tanítani. Van három osztálya a Református Kollégiumban. Dr. Kovács Dezső egyetemi tanár /a MOGYE Fogorvosi Karának dékán-helyettese, a szájsebészeti klinika vezetője, mellette az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályát irányítja/ elégedetlen, mert a jelenlegi vezetőség sem oldotta meg a szájsebészeti klinika helyzetét, nem megfelelő helyen, nem megfelelő épületben működik. Az egyetlen valós segítséget a megyei tanácstól kapták. Lokodi Edit elnök asszony teljesítette az ígéretét, és két korszerű fogászati röntgengép megvásárlását tette lehetővé. Az EME Orvostudományi Szakosztályának 1400 aktív tagja van, a szak- és területi csoportok eredményesen működnek. Korszerűsítették a székházat, sikerült emelni az Orvostudományi Értesítő színvonalát, amelyet nemzetközi bizottság szerkeszt. Pályázati lehetőséget teremtettek a könyvkiadásra, évente három fiatal kutatónak biztosítanak ösztöndíjat. /Bodolai Gyöngyi, Menyhárt Borbála, Nagy Botond, Vajda György: Óévbúcsúztató gondolatok. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./

2008. január 19.

Testvérvárosára is folyamatosan figyel a zalaegerszegiek kulturális folyóirata, a Pannon Tükör. A Zalai Írók Egyesületének kéthavonta megjelenő színvonalas lapja 2007. november-decemberi számának első felét Marosvásárhelyi irodalmi-művészeti élet bemutatásának szentelte. Péntek Imre főszerkesztő a két megyeszékhely kulturális cserekapcsolatait mutatta be. Gálfalvi György személyes hangú, visszatekintő írása, A bennem épülő város szerepel a folyóiratban, továbbá Kovács András Ferenc versei. Szabó Róbert Csaba rövidprózája. Tágra nyílt kapuk című esszéjében marosvásárhelyi műtermekbe, műhelyekbe, galériákba kalauzolja az olvasókat Nagy Miklós Kund. Török Gáspár A marosvásárhelyi fotográfia-fotóművészet múltja és jelene címen írt összefoglalót. A vásárhelyi összeállítás a 70 éves Csíky Boldizsár zeneszerző köszöntésével zárul. /(nk): Marosvásárhelyi összeállítás a Pannon Tükörben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

2008. február 2.

Megváltozott külalakkal megjelent a Látó idei első száma. A nyugalomba vonult Gálfalvi György után Kovács András Ferenc a megbízott főszerkesztő, aki a vele készült beszélgetésben kifejtette, megújulási szándék vezeti, közben a lap eddigi karakterét is szeretné megőrizni. Nevezetesen azt, hogy ez egy erdélyi, havi szépirodalmi folyóirat. Frissítésre van szükség, mert ma már más időszakban élnek, mint például a 18 évvel ezelőtti induláskor. Szabó Róbert Csaba szerkeszti a honlapot. A lapszám hátsó borítójának belső oldalára zsebet tettek. A zsebbe poszterek kerülhetnek, a januári számban a Bodor Ádám-poszter szerepel. Olyan írók képeit helyezik oda, akik esetleg a Látó irodalmi színpadán megfordultak. Évente három-négy melléklet is meg fog jelenni, továbbá évi három tematikus szám, néha vendégszerkesztőkkel. – Természetesen a romániai magyar irodalom artikulálási formája ez a folyóirat. Ugyanakkor nyilvánvalóan vannak Magyarországon, vagy máshol élő szerzők is a lapban. Kovács András Ferenc szerkesztőkollégái Láng Zsolt, Vida Gábor és Szabó Róbert Csaba. /N. M. K. : A Látó új ruhája. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

2008. február 25.

Megjelenés előtt áll a Páll Lajos 70. születésnapjára készült életinterjút, Páll Lajos-verseket és reprezentatív festményeket és rajzokat bemutató kötet. Páll Lajos beszélgetőtársa, értő kérdezője Kozma Huba, a versek válogatója és kommentálója Gálfalvi György, mindketten nagy tisztelői a korondi művésznek. Páll Lajos 70 éves. Művészalbum. A kiskunmajsai Csantavér Kiadó és a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó közös kiadása. /Megjelenés előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 25./

2008. május 12.

„A kereskedelemben nem forgalmazzuk ezt a könyvet, de egy Zöld Lajos által összeállított lista alapján mindenkinek ajándékozunk egyet, aki kivette részét a Lázár-kastély építésében és restaurálásában” – hangzott el a Szekértábor a Szármány hegyén /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című dokumentumgyűjtemény bemutatóján a gyergyószárhegyi Lázár-kastély Lovagtermében. Dávid Gyula író és Zöld Lajos, a szárhegyi művésztábor egyik megálmodója írta és szerkesztette az 1980, 1990 és 2000-ben szervezett írótáborok jegyzőkönyvei alapján készült kötetet. Gálfalvi Zsolt író a tízévenként megrendezett írótáborok hangulatát elevenítette fel. Gálfalvi György, a Látó volt főszerkesztője a kötetbe került szövegek fő erényeként azt említette, hogy a magyar nyelv történelmének egy részét képezik, hűen tükrözik azokat az írói törekvéseket, amelyek a diktatúra idején alkotó szerzők munkáját jellemezték. Dávid Gyula társszerző kronológiai sorrendbe rendezte a három írótábor jelentősebb eseményeit, arra is kitérve, hogy az első táborozás után számos erdélyi magyar írót meghurcoltak a szárhegyi táborozás miatt. /Jánossy Alíz: Ajándékkönyv a támogatóknak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

2008. augusztus 21.

Közjogi méltóságok jelenlétében, ünnepélyes zászlófelvonásával megkezdődött Budapesten, a Kossuth téren az augusztus 20-i központi állami ünnepség. A zászlófelvonás közben a jelenlévők közül néhányan sípolással és fütyüléssel próbálták megzavarni az ünnepséget, s közben a „Gyurcsány takarodj!”, a „Hazaáruló!” és a „Vesszen a kormány!” jelszavakat skandálták. Mind a fővárosban, mind vidéken különböző rendezvények keretében emlékeztek meg államalapító Szent István királyról. Az ünnep alkalmával a magyar kormány ezúttal is magas rangú állami kitüntetésekben részesített személyiségeket, köztük erdélyieket is. /Szent Istvánt ünnepelték a magyarok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./ Az ellenzéki politikusok nem vettek részt az eseményen. A Kossuth teret a rendőrség teljesen lezárta az állami zászló felvonásának idejére, az augusztus 20-i ünnepi rendezvényre érkezők csak fémdetektoros kapun, szigorú átvizsgálás után léphettek a kordonokkal elzárt területre. A Hősök terén tartott tisztavatáson idén először nem volt jelen a Szent Korona másolata. /Megidézett államalapító. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./ Augusztus 20-a alkalmából a Népművészet mestere díjban részesült Antal Zoltán gyimesi prímás, hagyományőrző, Életfa-díjat kapott Máthé Ferenc erdélyi fafaragó, bútorfestő oktató, Népművészet Ifjú Mestere-díjat érdemelt idén Nyisztor Ilona csángómagyar népdalénekes és gyűjtő. A Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatának romániai kitüntetettjei: a segesvári Gaudeamus Alapítvány, a szamosújvári Téka Alapítvány, Kántor Lajos, a Korunk és Gálfalvi György, a Látó volt főszerkesztője. /Erdélyi kitüntetettek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

2008. augusztus 28.

Gálfalvi György író, szerkesztő, irodalomszervező augusztus 20-án Budapesten átvette a Kisebbségekért Díjat. A legismertebb erdélyi magyar folyóirat, az Igaz Szó kritikai rovatvezetőjeként, a rendszerváltást követő napokban pedig a Látó irodalmi folyóirat alapítójaként, majd főszerkesztőjeként a romániai magyar közösség művelődési életében végzett értékteremtésért kapta a díjat. Gálfalvi György fontosnak tartja az időszakot, amikor az Ifjúmunkás szerkesztője és riportere volt, 1965 és 1970 között. Riporterként kezdte pályafutását, főszerkesztőként ment nyugdíjba. Korosztálya, a Forrás második nemzedéke, hamar rájött arra, hogy a világon úgy változtathat a legbiztosabban, ha hozzátesz valamit. Úgy érzi, hogy riporterként, szerkesztőként, íróként is sikerült valamit hozzátenni a világhoz. Gálfalvi munkamániás nyugdíjasként is dolgozni fog, csak mást. Egyelőre egykori szekus dossziéit próbálja elrendezni, hiszen 15 kötet, csaknem ötezer oldal, amit megkapott belőle. /Antal Erika: Hozzátenni a világhoz. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

2008. szeptember 2.

Baricz Lajos marosszentgyörgyi plébános kórusának tagjai fogadták énekkel a szerzőt Marosvásárhelyen, a Bolyai téri unitárius egyházközség tanácstermében. A külföldön élő dr. Száva Tibor nyugdíjas mérnök több évtizedes kutatómunkájának eredménye a Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában című kötet. Az erdélyi magyarörmények neves, illetve elfeledett személyiségeit felvonultató, újonnan megjelent vaskos kiadványt Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője mutatta be. Hangsúlyozta: egy élet műve ez. Száva Tibor úgy érezte, hogy kötelessége elmondani mindazt, amit felfedezett. /Nagy Botond: Magyarörmények nyomában… = Népújság (Marosvásárhely), szept. 2./

2009. április 18.

Április 17-én mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai. Lehallgatási jegyzőkönyvek 1986–1989 /Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda/ című könyvét, olyan lehallgatási jegyzőkönyvek gyűjteményét, amelyeket az akkori Igaz Szó munkatársáról állítottak össze a Szekuritáté tisztjei. Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője elmondta, a kötet végén található névjegyzék szerint jóval több, mint száz alkalommal szerepel Markó Béla lehallgatási jegyzőkönyveiben. És ez fordítva is igaz. Markó Béla a kötet elé írt esszéjében indokolta, miért tartotta fontosnak a megjelentetést. A könyvnek több olvasata lehet: kollektív emlékirat, amelyet több mellékszereplő mond a mikrofonba, modern rádiójáték, krónika arról, hogy mi történt a világgal 1986 és 1989 között. De olvasható tényregénynek is, amelyben egy értelmiségi csapat próbálja túlélni ezt az őrületet. Kovács András Ferenc /KAF/ költő, a Látó főszerkesztője szerint „botrány és szégyen, hogy úgy kellett élni. De így is lehetett élni, és így is lehetett élni szabadon. A magunk belső autonómiájával. A könyv maga a képtelenség. Olvasataim közül az első a megdöbbenésé volt. Elpirultam, kukkolónak éreztem magam, ahogy olvastam. De nem is baj ez. ” Hol vannak azok a tisztek, a fenyegetők? Azok érdekelnek, akik a mai napig aktívak, írta KAF. Azt szeretné, ha húsz-harminc év múlva gyermekeiknek, unokáiknak nem kellene újabb lehallgatási jegyzőkönyveket olvasniuk, tette hozzá. /Nagy Botond: A képtelenség könyve. Egy irredenta hétköznapjai. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 18./

2009. április 22.

Markó Béla Egy irredenta hétköznapjai című, kötetét Marosvásárhelyen mutatták be. „Ezt a könyvet nem én írtam, minden bizonnyal honoráriumot sem fogok felvenni érte, csak az előszóért. Ebben a könyvben mi beszélünk: Gálfalvi György, Kovács András Ferenc, Káli Király István, Kelemen Atilla” – fogalmazott Markó Béla. A hatalom és az állampolgár viszonyát is tisztázni hivatott a lehallgatási jegyzőkönyveket tartalmazó kötet. Pusztán kisebbségi léténél fogva, akkoriban mindenki nacionalista és irredenta volt a hatalom szemében. Mégis a hatalom vált nevetségessé és válik ma is azzá, ha figyeli és követi a kisebbségi közösségek szellemi vezetőit – hangzott el a könyvbemutatón. /Antal Erika: „Egy irredenta hétköznapjai. ” = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

2009. május 15.

A Szekuritáté, a kommunista rendszer titkosszolgálata célja a Nagy Testvér mindenütt jelenvalósága hitének terjesztése, a terror szellemének elhintése. Tudták, emlékezett Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa, hogy sajtósként, lehallgatják őket, hogy minden szerkesztőségnek megvolt a szekus felelőse, ennek ellenére legtöbbször nem voltak óvatosabbak. Markó Béla a legfelháborítóbbnak azt tartja, hogy lehallgatói túllépték az intimitás, az emberi jogok határait. Megjelent könyve /Egy irredenta hétköznapjai (Lehallgatási jegyzőkönyvek, 1986. április – 1989. december), Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009/ több dokumentumot tartalmaz. Mire volt jó ez a hatalmas gépezet, önmaga létjogosultságnak igazolásán kívül? Markó Bélát 1986 áprilisa és 1989. decembere között hallgatták le. Követési dossziéjában a neve „Marian”; a lehallgatási jegyzőkönyvekben „Célszemély” (CSZ.), gyakran Markó Béla, olykor egyszerűen Markó. Gyakran fogad és igazít el látogatásokat Magyarországról, látogatja a bukaresti magyar nagykövetséget, külföldi rádiókat hallgat, és „egyetért azok Románia megvalósításait rágalmazó kijelentéseivel”. Ilyen dolgok derülnek ki Markó Béláról, körvonalazva egy „irredenta” profilját. Következnek a lehallgatási jegyzőkönyvek – a kötetben legtöbbször szereplő kollégák, barátok, „társszerzők”: Gálfalvi György, Káli Király István, Tompa Gábor, Egyed Péter, Szávai. Markó Béla könyvének legfontosabb romániai előzménye, Stelian Tanase Acasa se vorbeste in soapta (Otthon suttogva beszélnek) című könyve 2002-ben jelent meg. Stelian Tanase könyve párhuzamosan közli korabeli naplóját és az ugyanazokról az eseményekről szóló lehallgatási, illetve besúgói jegyzőkönyveket. A szekus tisztek, akik a lehallgatási jegyzőkönyveket összeállították, ismeretlenek maradtak. Valójában őket kellene felelősségre vonni. Egy újsághír: A Szekuritáté által a hatvanas évektől kezdve felszerelt mikrofonokat napjainkig intenzíven használják. Az operatív tevékenység december forró napjaiban sem szünetelt. A lehallgatásra használt negyvenhét nagy központ közül akkor csak egyet – a legrégibbet! – pecsételték le és mutatták meg a sokaságnak mint annak bizonyítékát, hogy a Szekuritáté már nem működik politikai rendőrségként. /Romania Libera, 2009. április) A lehallgatás, megfigyelés tehát folytatódik. „Érdekes lenne olvasni a napjainkban készülő feljegyzéseket, titkosszolgálati elemzéseket Markó Béláról” – vetette fel Ágoston Hugó. A titkosszolgálatok ma is megkülönböztetett figyelemmel követik a magyar értelmiségieket. Markó Béla bizonyára ma is „célszemély”. /Ágoston Hugó: Gondolatok egy könyv kapcsán. Célkeresztben. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

2009. október 16.

A szociográfia a központi témája a Me.Dok (a BBTE újságíró tanszéke és a Medea Egyesület közös kiadványa) legújabb, 2009/3-as számának. Magát a műfajt, illetve annak történetét Cseke Péter bevezető írásából lehet jobban megismerni, a szerző ugyanakkor másik írásában Bözödi György: Székely bánja című szociográfiáját elemezte. Mai szociográfia-kísérletek olvashatók Középajtáról, Torockóról és Székelyvarságról, a ME.Dialógus rovatban pedig Gálfalvi György vall a műfaj kialakulásáról, elő-, illetve utóéletéről. /Lapszemle. Me. Dok 2009/3. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./


lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-106




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998