udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 111 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-111
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gáspár Miklós

1998. június 13.

A Magyar Polgári Demokraták Társasága /köztük Elek István, Gergely András, Schmidt Mária, Tóth Gy. László, Tőkéczki László/ Akik új kultúrharcot akarnak címmel idézeteket sorakoztattak fel. Az idézetek között szerepel Kornis Mihálynak a Bayer Zsoltnak szóló kijelentése /Demokrata, jún. 4./, többek között szerepelnek még a következők: Tamás Gáspár Miklós elhiszi, hogy Lányi András új barátai között akad olyan, "aki lelkesen és szakszerűen védi a Dunát. Így azután lesz mibe belelőni Lányi Andrást, Kornis Mihályt, engem és a nyájas olvasót." /Élet és Irodalom, ápr. 3./ - "Antall József tizenötmillió magyar miniszterelnökének becézte magát, holott az országnak csak tízmillió lakosa van." /.../ Polgár mindenki, az enyhén antiszemita püspöktől, az exkommunista nacionalistáig, aki szavazatokat hozott a Fidesz konyhájára. /Eörsi István: A magyar parlamenti választás tétje, Magyar Hírlap, máj. 11./ /Magyar Nemzet, Napi Magyarország, jún. 13./

1998. december 4.

Tamás Gáspár Miklós osztozik a szabaddemokrata lelkületben: "ő is kétségbeesetten gyűlöli Orbánt és pártját." Ez mutatja Új osztálypolitika /Népszabadság, nov. 18., 19./ című írása, állapította meg Debreczeni István. Tamás Gáspár Miklós írásában úgy fest, mintha Orbán Viktor a baloldalról sunnyogott volna át a jobboldalra. Nem írja ki, de hát mi lehet a jobboldal ellenpólusa? Ne feledjük, írta Debreczeni, hogy Orbán Viktor nem a jobboldal ellenfele volt, hanem a baloldalé. És ebben mindvégig következetes maradt. "Tamás Gáspár Miklós és elvbarátai annyira gyűlölik a tékozló fiút", aki "nem fogadta el az SZDSZ ifjúsági szervezete vezérének szerepét, hogy minden lehetséges rosszat" elmondanak róla. Tamás Gáspár Miklós programot hirdet: "szemben az egyesült jobboldal kihívóan nyílt polgári osztálypolitikájával, amelynek hosszú távú fönntartása csak rendőrállami eszközökkel, a nyilvánosság brutális korlátozásával és fajgyűlölő propagandával képzelhető el", "a liberális baloldali értelmiségnek baloldali fordulatra van szüksége". Mindez ismerős a Kommunista Kiáltványból. "Marx kísérlete félelmetes volt - a Tamás Gáspár Miklósé csak szánalmas." - fejezte be cikkét Debreczeni. /Debreczeni István: Új Kommunista Kiáltvány? = Népszabadság, dec. 4./

1998. december 8.

Elmúlt-e már a kommunizmus sajátos gyermekbetegsége, a baloldaliság? - tette fel a kérdést Kristóf Attila. Idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a Népszabadságban így írt: "A demokrácia aktív híveink tábora /különösen szemben az egyesült jobboldal kihívóan nyílt polgári osztálypolitikájával, amelynek hosszú távú fönntartása csak rendőrállami eszközökkel, a nyilvánosság brutális korlátozásával és fajgyűlölő propagandával képzelhető el a politikai korrupció változatlan virágzása mellett/ csak akkor mentheti meg a szabad társadalmat /és persze önmagát/, ha türelmesen és perspektivikusan átalakítja politikáját, és ez a politika - ha tetszik, ha nem - a jelenlegi körülmények között csak baloldali színezetű lehet." TGM tehát azt javasolja, hogy az SZDSZ próbálja elfoglalni a baloldalon az MSZP helyét. Erre "postafordultával" reagált Eörsi István Az osztályelemzés dicsérete címmel, Igazi összhangzat alakult ki. Eörsi így kontrázott TGM-nek: "A demokratikus értelmiség és politikai képviselete - amelyre a jelen körülmények között kizárólag az SZDSZ vállalkozhat - valójában csak arra törekedhet, hogy a szegények és kirekesztettek mind nagyobb rétegét vonja be a politizálásba, és ezt úgy teheti meg, ha az egyenlőtlenséget spontánul növelő piacgazdaság logikájával szemben annyi szociális érzékenységet vonultat fel, amennyit a kapitalista rendszer még el tud viselni." /Kristóf Attila: Én nem tudom... /Hol a baloldal/. = Magyar Nemzet, dec. 8./ Az említett cikkek: Tamás Gáspár Miklós: Új osztálypolitika /Népszabadság, 1998. nov. 18., 19./ - Eörsi István Az osztályelemezés dicsérete /Népszabadság, 1998. nov. 27./

1999. október 14.

Az egyetemisták elégedetlenek az ösztöndíjakkal és a bentlakásban uralkodó állapotokkal. A diákok mintegy hetven százaléka tiltakozásul kész azonnal sztrájkba lépni. /Rácz Éva: Sztrájkra készül a BBTE Diákligája is. Tarthatatlan a helyzet a bentlakásokban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./ A tárgyalás után sem tudtak eredményt elérni, mert az ösztöndíjakról csak okt. 18-án fog dönteni az egyetem szenátusa - nyilatkozta Szilágyi Pál ideiglenes rektor. - A diákok a tavaly is amellett döntöttek, hogy inkább kevesebb legyen az ösztöndíj, de több egyetemistának jusson. Így 700 000 lej helyett 450-500 ezer lejt irányítanak a diákok bankszámlájára. Ami a bentlakások helyzetét illeti - folytatta Szilágyi Pál -, összesen 5000 hely van, többet nincs honnan előteremteni. A Diákliga okt. 13-án elfogadott közleménye értelmében okt. 14-én reggel 8-10 között figyelmeztető sztrájkot tartanak. /Gáspár Miklós: Szilágyi Pál ideiglenes rektor: Nincs honnan előteremteni több pénzt és bentlakást. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

1999. november 6.

Október 23-án összeült néhány erdélyi középiskola, /a szatmári Kölcsey Ferenc, Kolozsvárról a Brassai Sámuel Líceum, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző, a csíkszeredai Márton Áron Líceum, a kézdivásárhelyi Tanítóképző, a szecselevárosi Zajzoni Rab István Líceum/ diáktanácsa. A küldöttek elhatározták, hogy a MAKOSZ-szal (Magyar Középiskolások Országos Szövetsége) szembeni elégedetlenségük miatt megpróbálnak kidolgozni egy új utat a középiskolás diákszervezeteket tömörítő szövetség számára, megalakították a Romániai Magyar Középiskolás Szövetséget. - A MAKOSZ természetesen még működik, és folynak az egyeztetések arról, hogyan tovább, mert mindenki tudja, hogy ez a két szervezet párhuzamosan nem létezhet. Több alternatíva is létezik: az egyik az lenne, hogy a MAKOSZ-t is tovább vinni, ha ez nem megy, akkor az RMKSZ vonalát követni, esetleg a két szervezetet összevonva egy harmadikat indítanánk el. /Gáspár Miklós: MAKOSZ, holnap PISZOK Az RMKSZ mint alternatíva. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

1999. november 8.

Nov. 6-án Kolozsváron tartotta a Romániai Magyar Közgazdász Társaság /RMKT/ tisztújító közgyűlését. Első napirendi pontként a közgazdász társaság ünnepelt, ugyanis november 3-át, a Magyar Tudományos Akadémia a Magyar Tudomány napjának nyilvánította. Hiszen ezen a napon jelent meg Bolyai nagy műve, és ugyancsak november 3-án Széchenyi István egy évi jövedelmét ajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia javára. Második napirendi pont a magyar nyelvű középiskolai szakoktatás kérdése volt, megállapították, hogy hiányoznak a képzett tanárok, továbbá nincs felszerelés. Dr. Kerekes Jenő megtartotta elnöki beszámolóját. A tényleges tisztújítás elmaradt, sikerült meggyőzni dr. Kerekes Jenőt, hogy vállalja az elnökséget még egy évig, és majd a nyári vándorgyűlés és jubileumi ünnepségen újra felveszik a tisztújítás kérdését. Az RMKT vezetőségének a mandátumát meghosszabbították még egy évre. A régi-új felállítás: elnök dr. Kerekes Jenő, ügyvezető alelnök Somai József, gazdasági alelnök Coltea Tibor, oktatási alelnök Szécsi Kálmán, fiókszervezetekkel kapcsolatot tartó alelnök Kelemen Emőke. /Gáspár Miklós: RMKT tisztújítás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8., Az RMKT lépést tart az idővel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

1999. november 8.

Nov. 8-án a Házsongárdi temetőben felavatták Misztótfalusi Kis Miklós helyreállított síremlékét. Tonk István, a Misztótfalusi Kis Miklós Nyomda igazgatója és az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka elmondta: a felújítás 200 000 Ft-ba került és két hónapig tartott. A megemlékező ünnepségen Bustya Dezső egyházkerületi főjegyző igét hirdetett. A rendezvényen bemutatták a Házsongárdi temető frissen megjelent térképét. Az ünnepi istentisztelet után Sipos Gábor történész röviden bemutatta Misztótfalusi életét. A rendezvényen többek között jelen volt Elekes Botond, a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője és Kemény János, a Magyar Nyomdászok Szövetségének főtitkára. /Gáspár Miklós: Felavatták Misztótfalusi Kis Miklós síremlékét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

2000. február 5.

A magyar tagozat bármikor kész az önállósodásra, jelentette ki Szilágyi Pál, a BBTE rektor-helyettese. A magyar csoportok indításához minden csoportban legalább 10 magyar diáknak kell lennie. Azonban a közgazdaságin eddig rekordnak könyvelhető el az a csoport, ahol összesen nyolcan vannak magyarok. Az egész közgazdasági karon, - a négy évfolyamon összesen - mintegy 250 magyar diák tanul. A KMDSZ Közgazdasági Klubjának (KGK) nyilvántartása 150 embert ismer. A magyar tagozat önállósodását nagyon sok diák fenntartással kezeli, mert nem lenne tanár. Van két magyar tanár az egyetemen, de harminc éve románul adnak elő. Ebben a tanévben indítottak el egy programot, amelynek az a célja, hogy az egyetem mellett magyar nyelven biztosítsanak szakképzést a diákoknak. Ez a Közgazdászok Szakkollégiuma, és magyarországi vendégtanárok tanítják az érdeklődőket. Novemberben és decemberben összesen három hét végén tartottak intenzív előadásokat. /Gáspár Miklós, Rácz Éva: Nem kell nekem.Nem! Kell! (Nekem). = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

2000. március 18.

/ Miklóssy Gábor és növendékei címmel rendezték meg március 16-án, Marosvásárhelyen is azt a kiállítást, amelyet először Budapesten mutattak be. Miklóssy Gábor maga egy szellemi magatartás volt, nem a mának, az időnek dolgozott. Ugyanakkor zseniális tanár is volt, aki szigorúságával a lehető legtöbbet hozta ki tanítványaiból. Murádin Jenő művészettörténész elmondta: "Miklóssy Gábornak ilyen jellegű kiállítását soha nem láthattuk még a szülőföldön." /Gáspár Miklós: Miklóssy Gábor és növendékei. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./

2000. április 4.

Tamás Gáspár Miklós egyetemi tanárként és a reformkommunista sajtó munkatársaként a nyugati ihletettségű doktríner liberalizmus hangadója. A TGM szignójú közíró sohasem mulaszt el állást foglalni, valahányszor a balliberális dominanciájú magyarországi sajtó botrányt kelt valamely ügyben. A Heti Világgazdaság /HVG/ március 4-ei számában Mit fogunk hallgatni? címmel Tamás Gáspár Miklós - aki jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársaként (is) élvezi a köz bizalmát és pénzét - cikkében egyebek mellett megbélyegezte a Magyar Rádió közkedvelt gyermekműsorát is, a Miska bácsi levelesládáját. TGM szerint ez a műsor "az irredenta lelki pedofília hetenkénti orgiája", "amelyet Miska bácsi levelesládája címmel sugároz az állam". A műsor felelős szerkesztője, Padisák Mihály a hetilap március 18-ai számában válaszolt erre a minősítésre. A "Miska bácsi levelesládája", gyermekek - köztük erdélyiek - ezreinek leveleit közölte, hírt adott életük eseményeiről. Tanácsot adott itthon és határon túl, segített az élet dolgaiban eligazodni, s olykor még olyan életpályát is elindítani, mint Kő Pál szobrászművészét, aki ezt ma is büszkén vállalja. A műsor szerkesztője Kolozsvárról átcsempészte Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Bálint Tibor, Bajor Andor, Hervay Gizella gyermekírásait, s nem mint "romániai magyar írókat", hanem mint magyar írók műveit közölte azokat. "Amennyiben TGM szóhasználatában a gyermekek szerető szolgálata "lelki pedofília", s népünk anyanyelvének, hagyományainak őrzése "irredentizmus", úgy én ezt szívből vállalom." - írta Padisák Mihály. /Kíméletlenül. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 4./

2000. május 8.

A Krónika egyik rendszeres olvasója kifejtette: megdöbbentette két interjú, melyet a Krónika közölt, amelyet "két ismert, magyarországi tudatmérgező politikussal" készített a lap. Tamás Gáspár Miklósról és Kovács Lászlóról van szó. Az olvasói levél pontokba szedte a két politikus állításait. Tamás Gáspár Miklós szerint a Fidesz agresszív menetelést folytat, erőszakos, antidemokratikus a mostani magyar kormány, Magyarországon veszélyben van a szabadság, Orbán Viktor vezette lopakodó államcsínnyel állunk szemben. Orbán Viktor a magyar történelem egyik legkártékonyabb figurája stb. "Tamás Gáspár Miklós közismerten nemzetidegen, aki minden alkalmat megragad, hogy a magyar hazát ócsárolja." Kovács László MSZP-elnök szerint a kormányoldal hibázott a jogi státusz ötletével. Az 1996-os magyar-román alapszerződés az elérhető legjobb dokumentum. Az Orbán-kormány egyfajta ultimátummal követelte a magyar egyetem újra-megnyitását. Azóta sincs magyar egyetem. Ughy Károly levelében kifejtette: "mi határon kívüli magyarok örültünk, hogy anyaországunk végre megszabadult a kommunista uralomtól, és ma a nemzeti érdeket képviselő kormány vezeti az országot..." És akkor "megjelennek a Krónikában TGM magyargyűlölő nyilatkozatai!" /Ugry Károly: Csalódottságom határtalan. = Krónika (Kolozsvár), máj. 8./

2000. július 6.

Júl. 5-én a magyar demokratikus baloldalnak a nemzeti kérdéshez való viszonyáról rendezett műhelyvitát az MSZP Közép- és Kelet-Európa Tagozata Budapesten. Horn Gyula volt miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az európai uniós csatlakozás azért nemzeti ügy, mert ez ad lehetőséget Magyarország évszázados elmaradásának felszámolására. Az Európai Unió számára minden más állam felvételénél nagyobb jelentőséggel bír Magyarország csatlakozása, ugyanis ez lehetővé tenné az elszakított magyar nemzetrészek felzárkózását is - mondotta. Tamás Gáspár Miklós az emberi történelem egyik legsikeresebb intézményének nevezte a demokratikus nemzetállamot, amely integrálni tudta a különböző fajú, vallású, etnikumú embereket. Tabajdi Csaba /MSZP/ országgyűlési képviselő, a tagozat elnöke szerint a "magyarkodó Fidesznek" torzuló, míg a "rasszista MIÉP-nek" torz a nemzettudata. Az MSZP nemzeti párt, létrejötte pillanatától kezdve elkötelezetten igyekszik szolgálni a nemzet, a nép, az egész magyar társadalom érdekeit. Annál fontosabb nemzeti tett ugyanis nem lehetett, ahogy 1995-96-ban az országot stabilizálta, az összeomlás széléről a fenntartható gazdasági növekedés pályájára állította. Tabajdi szerint a Fidesz megosztja, polarizálja, kettészakítja Magyarországon a társadalmat, a határon túl pedig a kisebbségi létben élő nemzeti közösségeket. Bírálta ugyanakkor az MSZP-t, amely nézete szerint a legtöbb esetben érzéketlenül hallgat és nem állít alternatívát a nemzeti egységgel, a magyar nemzettudat korszerűsítésével, a kisebbségbarát társadalmi környezet meghonosításával kapcsolatban. /A magyar baloldal és a nemzeti kérdés. Tabajdi: Az MSZP nemzeti párt... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./

2000. október 5.

Kiemelkedő esemény színhelye lesz a hét végén Sepsiszentgyörgyön a képtár: megnyitják a Magyar Műveltség Erdélyben 2000 rendezvényt, amelyre a magyar szellemi élet sok kiváló személyisége jelentette be részvételét. A konferencia előkészítését Jánó Mihály művészettörténész, a Kovászna megyei művelődési felügyelőség főtanácsosa, Egyed Péter filozófus-író támogatásával vállalta fel, a megyei és városi önkormányzat, a Baász Művészeti Alapítvány, a Székely Nemzeti Múzeum támogatásával. Jelen lesz és előadást tart (programsorrend szerint) Horváth Andor, Egyed Ákos, Hermann Gusztáv, Csetri Elek, Tamás Gáspár Miklós, Péntek János, Bakk Miklós, Bárdi Nándor, Molnár Gusztáv, Kelemen Hunor, Csiki László, Kántor Lajos és sokan mások. Értekezéseikkel felölelik az erdélyi magyar kultúrtörténet, közgondolkodás úgyszólván majd minden kérdését, de napjaink időszerű gondjairól, sokasodó kihívásairól sem feledkeznek meg. /(Flóra Gábor): A magyar műveltség erdélyi tükréről Háromszéken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

2000. október 10.

Az erdélyi-magyarországi szellemi elit képviselői a hétvégén Sepsiszentgyörgyön a Magyar Művelődés Erdélyben 2000 címmel fejtették ki nézeteiket, feleletet keresve az integrálódási, globalizálódási folyamatok teremtette kihívásoknak. Történelmünk a jövőnk - fogalmazott Egyed Ákos akadémikus. A múltból táplálkozó, jövőbe tekintő figyelem megadta a kétnapos értekezés alaphangját. Hermann Gusztáv, Csetri Elek, Tamás Gáspár Miklós, Péntek János, Salat Levente, Horváth Andor, Bakk Miklós, Bárdi Nándor, Lőrincz József, Bíró Béla, Molnár Gusztáv, Martos Gábor, Kelemen Hunor voltak az első nap előadói. Nehéz a problémakörök akár jelzésszintű felsorolása is: miért beszélnek erdélyi demokráciáról és nem a demokrácia Erdélyben problematikáról, a civilizációs zsákutcákról, a politikai elitek közötti kapcsolatrendszerről, a nyelvhasználat jogairól, az önálló intézményrendszer szükségességéről, mit nyújthat a regionális politika stb. A szervezést Egyed Péter támogatásával Jánó Mihály háromszéki művelődési főtanácsos vállalta. /Flóra Gábor: A közös töprengés hullámhosszán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./

2000. október 24.

Sepsiszentgyörgyön okt. 6-7-én Magyar műveltség Erdélyben - 2000 címen tartottak konferenciát hazai és magyarországi közéleti személyiségek részvételével, az erdélyi magyarság létét, értékteremtő magatartását faggató kérdésekre kerestek választ. "A konferenciának valós tétje kell legyen, az erdélyi magyar műveltség átvilágítása. Különösen fontos ez a mai, globalizálódó világban, amely hajlamos mindent kényelemes szürkében látni" - fogalmazott Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a konferenciát megnyitó beszédében. Egyed Ákos Történelmünk a jövőnk címmel arról beszélt, hogy az egyneműsítés térhódítását a történelem kisajátítása készíti elő. A jól megalapozott történelmi tudat biztonságot ad, a hamis állításokkal átszőtt pedig az identitás torzulásához vezethet. Csetri Elek Gyulay Lajos marosnémeti grófnak, a legnagyobb (száznegyven kötetes) magyar napló írójának a gondolatvilágát ismertette: a reformkori magyar értelmiség belátta, hogy önmagunkban kevesek vagyunk, egész Európában kell gondolkodnunk. Tamás Gáspár Miklós /Budapest/ eszmefuttatásának nem titkolt kicsengése annak a mai magyarországi közérzetnek a megvilágítása volt, mely szerint Erdély ma is visszahúzza Magyarországot: "Magyarországon ma morálisan helyeslik, ám mégis félnek a készülő státustörvénytől". Péntek János nyelvészprofesszor bemutatta, hogy elveszti fontosságát a mai erdélyi szellemi életben az érték fogalma, jelentős veszteségek érik az értelmiségi réteget a tehetségek fel nem kutatása, valamint a Nyugat elszívó hatása miatt. A legnagyobb gond a felelősségérzet hiánya - vonta le a következtetést Péntek János. Salat Levente kifogásolta, hogy az elmúlt tíz év szellemi termékének aránytalanul nagy része a történelem felé irányul. Szerinte a stratégia nélküliség, mely e téren jellemzi a kisebbségi közgondolkodást, hosszú távon megbosszulja magát. Úgy látta, hogy túl sok energia és pénz megy el a történelmi kegyhelyek ápolására, mindeközben hiányoznak a szellemi műhelyek. Horváth Andor előadása a Salat Levente által kifejtett pesszimista Erdély-képnek egy másfajta megvilágítását nyújtotta. A határok által töredezetté változtatott tér elveszti jelentőségét, delokalizálódik. A hálózat törvénye (a sűrű háló bekebelezi a ritkát) megnehezíti a dolgot, ám gyarapíthatóak azok a fizikai és szellemi javak, melyek részt vesznek benne. Bárdi Nándor /Budapest/ szerint az elmúlt nyolcvan évben a romániai magyar elit nemzetépítő folyamatának lehettünk tanúi. Bakk Miklós politológus az RMDSZ megújulási stratégiáit vette számba, Bíró Béla publicista annak okait kutatta, miért viselkedik a romániai magyarság etnokulturális társadalomként. Tény, hogy legalábbis Sepsiszentgyörgyön sem politikailag, sem kulturálisan nem alkot összefogó közösséget a magyarság, ennek alátámasztásául pedig a legjobb példa - fejtette ki Bíró Béla - a Lábas Ház körül kialakult huzavona. Történt ugyanis, hogy a minisztériumi rendelet értelmében az említett műemléképületet a Keleti Kárpátok Múzeumának a rendelkezésére bocsátották. Tiltakozásul Albert Álmos polgármester felfüggesztette a helyi román színház igazgatói állására kiírt versenyvizsgát, válsághelyzetbe sodorva így a román közösség kultúrintézményét. Az előadó elmondta, e tekintetben szerinte Sepsiszentgyörgy polgármestere semmiben sem különbözik Kolozsvár legendássá vált Funarjától. Molnár Gusztáv /Budapest/ politológus szerint a romániai demokrácia fejlődése azért akadt el, mert nem tudta beolvasztani a nyugattól átvett mintákat. Az elkövetkező tíz évben remény sincs arra, hogy Románia elérhesse az áhított EU-csatlakozást. Ebből a civilizációs katasztrófából Erdély is csak akkor lábalhatna ki, ha az itt élők elismernék, a konszociációs demokráciát kell működőképessé tenni. Ehhez pedig - zárta előadását Molnár Gusztáv - az erdélyi románság együttműködésére van szükség. Kelemen Hunor művelődési államtitkár a romániai magyar kulturális élet intézményeinek évtizedes munkáját, fejlődését tekintette át. Csíki László a megújuló irodalom másságáról beszélt, arról a nemzedékről, amely immár nem kisebbségiként, a reménytelenséggel átszőtt irodalomfilozófia hordozójaként alkot, hanem önmaga kíván lenni. Bogdán László megállapította, hogy időről időre újra kell értelmezni az erdélyi magyar irodalom lényegi kérdéseit. Kiss Jenő, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója az erdélyi könyvtárak egyre rosszabb helyzetét vette számba. /Farkas Kinga: Magyar Műveltség Erdélyben - 2000. = Erdélyi юapló (Nagyvárad), okt. 24./

2001. március 19.

Az 1989 decemberében történt romániai fordulat után felszabadult indulatok kezelése szükségessé tette a magyar-román értelmiségi párbeszéd mielőbbi megkezdését. Éppen a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom idején, 1990 márciusában ültek össze Budapesten román és magyar írók, költők és filozófusok, hogy a közös tennivalókról beszélgessenek. Villámcsapásként érkeztek akkor Erdélyből a magyar fővárosba a marosvásárhelyi véres összecsapás hírei. Azóta többen próbálták a párbeszédet feléleszteni. A kolozsvári Korunk folyóirat Cumpana néven évek óta román nyelvű antológiát jelentet meg, Magropress, illetve Sajtófókusz címmel pedig a magyar, illetve a román sajtó legfontosabb írásait adja közre hetente, fordításban. Újabban a Korunk napi rendszerességgel készíti el Komp-Press név alatt ismert sajtó- és tévészemléjét, amely a közelmúltban mindennapos hírügynökségi tevékenységgé fejlődött. - Az első kezdeményezés volt Szilágyi Júlia irodalomkritikus és Marius Tabacu tévérendező közös irányításával indult Puntea-A Híd nevű kiadvány. - Tavaly áprilisban Kolozsváron a Ziua de Ardeal és a Krónika napilapok döntöttek úgy, hogy havi mellékletet adnak ki Provincia címen. Ebben a magyar szerzők cikkeit románra, a románokét pedig magyarra fordítják. A lap társszerkesztői a kolozsvári Alexandru Cistelecan és a szintén erdélyi származású, de Budapesten élő Molnár Gusztáv politológusok. A Provincia nemrég jelentette be önállósulását. Az önállósult Provincia bemutatása alkalmából felmerült egy regionális párt gondolata. Erről Molnár Gusztáv kijelentette, a szóban forgó párt "90 százalékban az erdélyi románságra alapozna, de nyitott lenne a magyarság felé, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel is együttműködne". Egy ilyen transzetnikai regionális párt gondolata nem tetszik a bukaresti központnak. Az RMDSZ ezzel az kapcsolatban még nem fogalmazta meg álláspontját. - A kolozsvári születésű, Budapesten élő Tamás Gáspár Miklós "román barátainak" írt levelet. A levél az Élet és Irodalom 2000. december 15-i számában jelent meg, románul pedig néhány héttel ezelőtt közölte a Bukarestben megjelenő Dilema hetilap. A lap február 16-22-i száma nem csupán a vitaindító levelet, hanem az arra közismert román értelmiségiek által írt válaszokat is közölte. A párbeszédbe eddig Andrei Plesu, Theodor Baconsky, Pavel Campeanu, Zigu Ornea, Mircea Iorgulescu és Andrei Cornea kapcsolódtak be a Dilema révén, Nicolae Manolescu a Romania literara útján, Marin Mincu pedig a Ziua című napilapban közölt írásával. TGM azzal vádolta a román értelmiséget, hogy más módszerekkel ugyan, de egyazon forrásból merít a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudorral és az annak pártjában tömörülő neofasisztákkal, s némán asszisztál ahhoz, hogy fasiszta vagy fasisztoid szerzők egész sorát adják ma ki Romániában, Antonescu marsallt, a fasiszta diktátort pedig szobrok avatásával, utcanevekkel rehabilitálják. Az említett forrás pedig azon két világháború közötti román írók művei, akik a legionáriusokhoz, a román fasiszta mozgalomhoz közismerten közel álltak. TGM szerint az a román értelmiség, amelyet a magyarság dialóguspartnernek tekint, ezeket a szélsőjobboldali nézeteket valló, vagy abból merítő szerzőket manapság legitimálja. A feltette a kérdést, hogy miért nem létezik ma Romániában egy korszerű baloldali erő. Több válasz érkezett román oldalról. Andrei Plesu szerint TGM nem érti azt, ami ma Romániában folyik. Mások, így Theodor Baconsky TGM szövegét zavarosnak, és provokatívnak minősítik, és visszautasítják azt, hogy a román értelmiséget ilyen súlyos dilemmáiban éppen TGM oktassa ki, Pavel Campeanu pedig egyetért TGM üzenetével, csak az eszközök tekintetében keresne más megközelítési lehetőségeket. Egy másik romániai kisebbségi, a zsidó Zigu Ornea pedig TGM állításait, további érvekkel támasztotta alá. Mircea Iorgulescu szerint a levél nem több, mint a templomban való fütyörészés, csakhogy a templom - sajnos - üres, tehát talán nincs kivel párbeszédet folytatni. Nicolae Manolescu több pontban vitatta TGM érvelését. Leszögezte, hogy lehet jobboldali anélkül, hogy fasiszta lenne. Szerinte nem igaz, hogy a a két világháború közötti román értelmiség nem szállt szembe a hazai fasizmussal. Az sem igaz, hogy az 1989 utáni román értelmiségiek egészére jellemző a tehetetlenség az új nacionalista megnyilvánulásokkal szemben, hiszen itt van a Dilema hetilap, továbbá a marosvásárhelyi Vatra, a Sfera politicii, a 22, a temesvári Orizont, a nagyváradi Familia, s nem utolsósorban a Romania literara. Marin Mincu viszont kijelentette, hogy ennél súlyosabb és megalapozottabb vádakat a román értelmiséggel szemben ez idáig senki sem fogalmazott meg, s főképp erről kellene szólnia a vitának. /Tibori Szabó Zoltán: Tamás Gáspár Miklós fütyörészése az üres templomban, avagy Magyar-román értelmiségi párbeszédkísérletek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./

2001. április 3.

A média csak eszköz, a bajt azok okozzák, akik a médiában rossz ügyek mentén teszik le a garast, állapította meg Kádár Ferenc. Itt van a negyven magyarországi értelmiségi aláíró esete. Köztük van Kőszeg Ferenc, Lengyel László, Tamás Gáspár Miklós, Eörsi István, Faludy György és Esterházy Péter - "ők is beálltak a sorba, és aláírták a szégyenlistát, melynek semmi más célja nem volt, mint az, hogy a jelenlegi anyaországi kormányt, a vezető pártot és személy szerint Orbán Viktort lejárassa. Csak azt felejtették el nagy buzgalmukban, hogy ezzel az egész országot, az egész népet és - természetszerűen - saját magukat is lejáratják. Egy keresztény-nemzeti-konzervatív szellemiségű hatalmat járatnak le azok, akik vezető értelmiségiként annak idején szintén ott voltak a barikádokon, a régi rendszer megdöntésében pont olyan vehemenciával agitáltak, mint a jelenlegi hatalom képviselői. És akkor, néhány év múltán legádázabb ellenségeivé válnak tegnapi részben-bajtársaiknak, csak azért, hogy a volt kommunisták mai szószólóinak udvaroljanak? Megint létrejöhet a balliberális torzó, mely netán hatalomra kerülhet? Ezeknek már semmi sem szent? Azért, hogy lejárassanak valakit, köszönetet mondanak a francia kormánynak a büntetőjogi felelősségre vonás elől külföldre szökött zámolyi romáknak adott menedékért?" "Köztudott, hogy éppen Franciaföldön mennyi jogtalanság éri az ottani romákat és más kisebbségieket, híres, hírhedt esetek forognak közszájon Európa- és világszerte. A magyar "elit" egy díszes csoportja pedig gratulál a franciáknak!" /Kádár Ferenc: Az értelmiség Janus-arca. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 3./

2001. április 12.

A 2001. esztendő a XX. századi egyetemes magyar szellemi élet és irodalom egyik legnagyobb alakjának, Németh Lászlónak születési centenáriuma. A jeles eseményt az író nevét viselő társaság rendezvényekkel köszönti. Németh László s Erdély sokoldalú, több évtizedes kapcsolatát mutatja be az író és Veress Dániel /Sepsiszentgyörgy/ több évtizedes /1959-197/ levélváltása, melynek kiadását tervezi a Pallas-Akadémia Kiadó /Csíkszereda/ a Bibliotheca Transsylvanica sorozatában. Veress Dániel tervezte, hogy kismonográfiát ír Németh László munkásságáról, felajánlva munkáját az Arcok és vallomások sorozatnak. Ekkor, 1969-ben, Németh László egy terjedelmes levelében felvázolta életcélját, melyet A minőség forradalma című munkájában fejtett ki: a minőség igényét akarta "értelmiségünkön át népünk közkincsévé tenni." Illés Endre, a Szépirodalmi Kiadó igazgatója azzal hárította el Veress Dániel jelentkezését, hogy a magyar irodalom örök szégyene lenne, ha az anyaországban nem találnának senkit, aki megrajzolná Németh László pályaképét. A művet végül Vekerdi László írta meg /Németh László alkotásai és vallomásai tükrében /Budapest, 1970./ /Száz éve született Németh László. Veress Dániel: Erdélyi levelek. = A Hét (Bukarest), ápr. 12./ Vekerdi László pozitív pályaképet rajzolt, ezért a kommunista kultúrpolitika annak idején kirohant ellene. Tamás Gáspár Miklós Az éleslátó vak. Száz éve született Németh László /Népszabadság, ápr. 14./ címmel a tőle megszokott durva hangon elutasította az író életművét.

2001. május 23.

A közép szélsősége - az új fasizmus (Mittfältsextremismen - den nya fascismen) címmel közölte a legnagyobb svéd országos napilap, a független Dagens Nyheter Tamás Gáspár Miklós cikkét május 22-i számában. Ebben TGM Orbán Viktor magyar miniszterelnököt Berlusconival és Haiderrel rokonította, azt állítva róla, hogy jobboldali értelmiségiek egy csoportjával új állami politika kialakításán dolgozik. A cikkíró szerint mindhárom említett politikus egy újfajta "kizárásos" politika képviselője. Tamás Gáspár Miklós Orbánék politikáját "posztfasizmus"-nak nevezte. Amelynek nincs szüksége Führerre, egypártrendszerre és SS-re, amelyik a "politikai középre" alapoz, a tehetősekre, vagyis az "önzők"-re és a rasszistákra. Ennek a politikának, melynek - Tamás szerint - bűntársai a mai globális kapitalizmus, eszközei, melyek irányítanak és amelyekkel sakkban tartják azokat, akik magasabb bérért és jobb munkakörülményekért harcolnak, a tőkeáramlás meg a Nemzetközi Monetáris Alap. /(Gergely Tamás, Stockholm): Mit ír TGM a legnagyobb svéd napilapban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

2001. június 28.

Jún. 26-án Kolozsváron bemutatták Tamás Gáspár Miklós Idola Tribus című művét. A nacionalizmusról szóló könyv románul jelent meg Marius Tabacu és Borbély István fordításában, alcíme: A nemzeti érzület morális lényege. A kötetet Ciprian Mihali és Claude Karnoouh, a Babes-Bolyai Tudományegyetem filozófia karának tanárai mutatták be, majd a szerző előadását vita követte. Andrei Plesu előszava szerint "Gazsival együtt lenni intellektuális ünnepnek számít". /Köllő Katalin: Az üdvös erjesztő. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

2001. június 30.

Tamás Gáspár Miklós rendkívül durva, az erdélyi magyar sajtóban szokatlan hangú cikkében kirohant a magyar külpolitika és a magyar kormány ellen. " Az a súlyos nemzetközi válság, amelybe Orbán Viktornak és hatalomittas klikkjének az ostoba és felelőtlen politizálása sodorta a magyar államot és a kárpát-medencei magyar kisebbségeket, szorosan összefügg a magyarországi belpolitika aggasztó helyzetével." - így kezdte és végig ilyen ellenséges hangot ütött meg. "A külpolitika is alá van rendelve az ideológiai indoktrináció és a hatalmi önzés szükségleteinek." "Arra azonban nem számíthatott a Nyugat, hogy az újgazdagok budapesti kormánya a fölkapaszkodott senkiházi pökhendiségével rúgja szét a nehezen kiküzdött regionális egyensúlyt, amelyet a balkáni instabilitás úgyis törékennyé tett már." A cikkíró elismételte az SZDSZ álláspontját: "A hírhedt státustörvény az átlátszó szemfényvesztés tipikus példája. A törvény simán alkalmazható intézkedéseiben nincsen semmi új, a nagy garral beharangozott kedvezmények - amelyekhez nem kell "magyar igazolvány" - eddig is zömmel megvoltak, mint például az ingyenes könyvtárhasználat, az akadémiai tagság és az állami díjak. A többi privilégiumhoz valóban igazolás kellene, amelynek a kiállítása nemzetközi jogot sért, nem beszélve a szomszédos államok valuta- és adójogszabályairól, a kétoldalú megállapodások tucatjairól, meg arról, hogy extraterritoriális jogokat csak konzuli szervek gyakorolhatnának, amelyek joghatóságát csak diplomáciai, szerződéses úton lehet kibővíteni. Egyébként a magyar kormány eddig is folyton visszaélt a diplomáciai mentességekkel, kiváltságokkal és szokásjoggal: magyarországi miniszterek és képviselők gyújtó szónoklatokat tartanak erdélyi, bácskai, felvidéki politikai összejöveteleken - más államok szuverén területén!" Látható, hogy TGM érvelése megegyezik a szélsőséges, magyarellenes Nagy-Románia Pártéval. TGM szerint a státustörvény végrehajthatatlan. A cikkíró kifejtette sajátos nemzetfogalmát: ő a politikai nemzet híve. Szerinte a státustörvény újradefiniálta a nemzet fogalmát. "Ebbe a nemzetfogalomba a vérségi leszármazás és a kulturális hovatartozás függvényében tartoznak bele fizikai személyek, tekintet nélkül állampolgárságukra. Ez a magyarországi nemzeti/etnikai kisebbségekre nézve azt jelenti, hogy az egyenes honpolgári méltóságot és jogigényt letromfolja az etnokulturális önazonosság, hogy a politikai közösség (a honpolgárok nemzete) elválik az etnokulturális közösségtől. Ez egyrészt visszaveszi - egyelőre jelképesen - a honpolgári emancipáció évszázados vívmányait, másrészt pedig kirekesztő, etnokulturális-vérségi jelentésárnyalattal ruházza föl a "magyarság" képzetét. Mivel a kisebbségi magyarság úgysem fogja élvezni a státustörvény képzelt, illuzorikus előnyeit, a törvényi aktus hatása csak "befelé" fog érvényesülni. A honpolgárság eszményének visszaszorítása az erkölcsileg, jogilag, politikailag értelmezhetetlen etnokulturális identitás javára égő sebet ejt a jogegyenlőség gondolatán - s minap talán, Isten őrizz, a valóságán is. Ha tekintetbe vesszük a magyarországi jobboldal (és az államilag támogatott szélsőjobboldali sajtó, rádió- és tévéműsorok) szponzorált rasszizmusát, nem értelmezhetjük jóindulatúan a magyar nemzet új országgyűlési meghatározását. Ez a rémséges jogszabály romba dönti az eddig elért eredményeket, elmélyíti a magyar demokrácia ijesztő válságát." /Tamás Gáspár Miklós: A magyar külpolitika csődje. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

2001. július 3.

Fey László elutasította Tamás Gáspár Miklós ingerült hangvételű cikkét (A magyar külpolitika csődje, Szabadság, jún. 30.). TGM csak a politikai nemzet fogalmát ismeri el. Eszerint a politikai nemzethez tartozik egy állam területén lakó minden személy, a nemzetiség és az állampolgárság azonos fogalmak. Ez a fogalom a francia forradalom idejéből származik, meg is tette a hatását: azóta az erősen központosított francia állam beolvasztotta az akkori lakosságnak 5/6-át kitevő okszitán, breton, baszk, elzászi, korzikai lakosságot. A politikai nemzet fogalma mellett létezik azonban a kultúrnemzet fogalma is, amely az azonos nyelvet beszélő, azonos kultúrkörhöz tartozó személyeket foglalja magában. "Én például - a definíciók szerint - a román politikai nemzet és a magyar kultúrnemzet tagja vagyok." - írta Fey László. "A mi kötődésünket az országhoz erősen megkérdőjelezi, hogy ezrek, tízezrek kiabálják: "Afara, afarã / cu ungurii din tarã!" (Ki, ki a magyarokkal az országból!)." "Nincs igaza TGM-nak, mikor azt mondja, hogy a kultúrnemzet fogalma (nála "etnokulturális identitás") erkölcsileg, jogilag, politikailag értelmezhetetlen, és hogy a magyar nemzetnek e megfogalmazása az országgyűlés új találmánya volna. Ez a fogalom korántsem új, legalább kétszáz éves. TGM szerint a kultúrnemzet fogalma "kirekesztő". Ezt arra érti, hogy az így értelmezett magyar nemzetben nem foglaltatnak benne a magyarországi nemzeti kisebbségek. Ez igaz, de ha így vesszük, a politikai nemzet fogalma éppolyan kirekesztő: a magyar politikai nemzethez nem tartoznak hozzá az erdélyi magyarok! A "román nacionalisták előszeretettel hivatkoznak a politikai nemzet fogalmára és a liberális nézetekre." - hangsúlyozta Fey László. Fey nem fogadta el TGM állítását, hogy a státustörvény végrehajthatatlan volna. Méltán állapította meg Fey: "TGM dühös írása azonban azért káros, mert munícióval szolgál az ellenségnek: pont azokat az érveket hangoztatja, amelyekre a román és szlovák nacionalizmusnak szükségük van a státustörvény megtorpedózására. Ők most örömmel hangoztathatják: íme, a nagy tekintélyű filozófus, politikus és publicista, Tamás Gáspár Miklós is nekünk ad igazat!" /Fey László: Egy dühös írás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

2001. július 3.

Fodor Sándor elfogadhatatlannak tartja Tibori Szabó Zoltán Státusmentés /Szabadság, jún. 29./ című helyzetelemzését a magyarországi státustörvénnyel kapcsolatosan. Fodor nem értelmezte úgy Orbán Viktor miniszterelnöknek a kárpát-medencei magyar munkaerő-tartalékokról mondott szavait, "mintha Magyarország ki akarni szippantani bennünket Erdélyből." Az Európa Tanács nem ítélte el Magyarország külhoni magyarokra vonatkozó státustörvényét. Tibori Szabó Zoltán kategorikus állítását "(amelyet már hangoztattak bizonyos magyarországi ellenzéki körök és amellyel legutóbb lapunkban is találkozhattunk Tamás Gáspár Miklósnak, a Orbán-kormány iránti engesztelhetetlen gyűlöletet fröcskölő írásában - június 30-án)" nem hiszi el: "Az utóbbi napok bizonygatásai ellenére - írja Tibori Szabó Zoltán - az igazságot mindenki ismeri: a törvény előkészítésének időszakában az európai fórumokkal és a szomszédos országokkal se próbáltak egyeztetni." Ezzel ellentétben Martonyi János külügyminiszter több alkalommal kijelentette, hogy a készülő státustörvényről idejében tájékoztatta mind az érintett államok diplomáciai képviseleteit - mind pedig az európai fórumokat. Sőt: a román fél észrevételei alapján bizonyos módosításokat is eszközöltek a törvény szövegén. /Fodor Sándor: Kinek higgyek? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

2001. július 4.

Tamás Gáspár Miklós állásfoglalása, amely A magyar külpolitika csődje címmel jelent meg /Szabadság, jún. 30./, "elszomorított" - írta Neményi József Nándor. Külön véleményét és komoly fenntartásait pontokba szedte. A magyar gazdaság az utóbbi négy évben növekedést könyvel el, Magyarország NATO-tag, és a külpolitikája csak rosszhiszeműen kapcsolható össze külpolitikai csőddel. A magyar társadalom elfogadta az európai értékrendszert és jogrendet, szó sem lehet politikai melléfogásokról. A külföldi tőkebevitel eddig több mint 22 milliárd USA dollár, tehát a külhoni befektetők bíznak a magyar gazdaságban és vezetőiben. Magyarországon demokrácia, többpártrendszer és szabad sajtó van. A státustörvény pozitív diszkrimináció, ami több mint 80 év késéssel, esetleg 4 millió magyart kedvezményez. Ezért tehát "TGM durva, önkényes és objektivitásmentes eszmefuttatása több mint hiba, súlyos bűn, ami megkérdőjelezi TGM magyarcentrikusságát." /Neményi József Nándor: Hihetetlen állítások. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

2001. július 9.

1974-ben írta Szilágyi Domokos Magyarok című versét, Nánó Csaba úgy tudja, hogy csupán 1990 után jelent meg nyomtatásban. Szilágyi Domokos ebben az időben nagyot csalódhatott nemzetében, a magyarságban, főleg az erdélyiben. Akkoriban kezdődött az első kivándorlási hullám: a művészetek jeles személyiségei hagytak itt csapot-papot a diktatúra miatt, amely lassan, de biztosan megpróbálta beolvasztani a magyarságot. A költő nemzetféltésből írta versét. Félt, hogy "nyomunk a szél porral befújja". A cikkíró, Nánó Csaba szerint a vers alapjában megrengette volna a magunkról alkotott, olykor túlzottan optimista, szivárványszínű képet. "Az RMDSZ-vezetők hurrá-optimizmusa magukról és munkájukról még manapság is sok embert megtéveszt." Az RMDSZ és az egyház között mélyül az ellentét. Egyes egyházi személyiségek "néha lelkészhez méltatlan kirohanásokat intéznek olyan személyek ellen, akikkel együtt kellene működniük. Még nagyobbak a bajok ott, ahol belső viszályok bomlasztják a csöppnyi szórványmagyarságot. Nagyobb gondot okoznak az olyan publicisták, akik övön aluli ütésekkel járatják le nemzetüket. Az oktalan ember saját magát űzi ki a társadalom perifériájára. (Ez történt az öngólt lőtt Tamás Gáspár Miklóssal is)." /Nánó Csaba: Nyomunkban a szél... = Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./

2001. július 11.

Sok magyargyűlölettől lihegő nagynemzeti szerző irigykedve olvasná, ha értene magyarul, Tamás Gáspár Miklós mifelénk szokatlan, leginkább a közvetlenül a kommunista hatalomátvétel utáni időkre jellemző, enyhén szólva minősíthetetlen hangvételű írását (A magyar külpolitika csődje, Szabadság, június 30.)" - állapította meg Asztalos Lajos, kifogásait pontokba szedve. TGM szerint "Magyarországon valamiféle szélsőséges, parancsuralmi rendszer kaparintotta magához a hatalmat, hogy a magyar külpolitika csődbe jutott", nos erre reagált Asztalos Lajos. "Orbán Viktor és hatalomittas klikkje" - írta TGM. Valójában ország gazdasági helyzete, a lakosság életszínvonala, az ország nemzetközi megítélése töretlenül javul, sikeresen folynak az EU-csatlakozási tárgyalások. TGM szerint a mostani, "jobboldali-szélsőjobboldali" kormánytöbbség úgymond "gyakorlatilag fölszámolta a parlamentarizmust". Ismét bevezették a cenzúrát, derül ki TGM írásából, miközben a sajtó jelentős része, beleértve a legnagyobb példányszámú lapokat, MSZP és SZDSZ érdekeltségű kézen van. E lapok többségében a kormányt nem bíráló, hanem támadó cikkek jelennek meg naponta. "Központilag irányított hazugságáradat", mondja Tamás Gáspár Miklós, miközben az ellenzék lejárató kampányt folytat a kormány ellen. Tamás Gáspár Miklós szerint "a "nemzeti egység" butító és antidemokratikus", "az "összetartozás" elvtelen és erkölcstelen". Az MSZP és az SZDSZ által átvett elnemzetlenítő, az összetartozással együtt a lelkekből kiölő, a határon túlra szakadt magyarságot lényegében leíró, a nagy nemzetköziség elvét hirdető politika az egyedül üdvözítő? A Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori vezetője, az SZDSZ-es Törzsök Erika, 1997 januárjában a Bolyai Egyetem ellen tett kijelentésével lényegében megtorpedózta az önálló magyar egyetem újralétesítését. - TGM egyenlőségjelet tesz az egykori, Ausztriától való függés, a két világháború közti Olasz-, majd Németországgal kötött szövetség, a második világháború utáni szovjet megszállás és a már létrejött Észak-atlanti Szövetségbeli meg az Európai Unióbeli közeli tagság között. "Az újgazdagok budapesti kormánya fölkapaszkodott senkiházi pökhendiségével rúgja szét a nehezen kiküzdött regionális egyensúlyt". Az egyensúly tehát az, hogy Magyarország meghúzza magát. TGM azt mondja, hogy a "hírhedt" státustörvényben nincs semmi új, "beharangozott kedvezményei" eddig is zömmel megvoltak, továbbá a kolozsvári főkonzulátus "nélkülözhető", mert "haszna legföljebb jelképes". /Asztalos Lajos: Az összetartozás elvtelen és erkölcstelen? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 11./

2001. szeptember 25.

Orbán Viktor miniszterelnök kérte, hogy a magyarországi politikusok ne járjanak Bukarestbe panaszkodni. Milyen anyagi vagy erkölcsi haszna származik a Magyar Szocialista Pártnak abból, hogy miniszterelnök-jelöltje tősgyökeres kolozsvár-napocás román nyelven behízelegte magát a hatalomba beláthatatlan időkre visszatelepedett román szocialisták lelkivilágába? - tette fel a kérdést Nits Árpád. Sejtető, hogy a román-magyar szocialista találkozón a Fidesz-kormányzatot szapulták, a jelenlegi "áldatlan" magyarországi helyzetre panaszkodtak és megígérték, hogy ha ők is újra visszatérnek a kormányrúdhoz, a magyar-román viszony kerékvágását a szocialista internacionálé keretében közösen mélyítik egyirányú kátyúvá. Medgyessy mellett a Szabad Demokraták Szövetsége is beletercel időnként ebbe a kórusba. Nits Árpád Tamás Gáspár Miklósra célzott: az SZDSZ "egyik ideológusa (ördög és pokol: ez is kolozsvári származású!), aki azzal a sirámmal borult a bukaresti siralomfal tövéhez, hogy ha sajtószabadságot akar látni, Romániába siet. Egy másiknak az a zseniális ötlete támadt, hogy a státusigazolvány helyett biztosítani kell az erdélyi magyarok hozzáférhetőségét a magyarországi kereskedelmi tévék műsorához." Nemcsak magyarországi pártaktivisták, hanem erdélyinek mondott magyarok is szoktak panaszkodni a jelenlegi magyar kormányra. Ezeknek kiemelt témája szintén a státustörvény, de szívesen beleakadnak a Trianon-emlékműbe is. Ezek a bedolgozókat "amúgy is túlfizetik. Ők, akik a magyarországi sajtószabadság hiányára panaszkodnak, a legkedveltebb, legpénzesebb - legpénzeltebb - sajtóorgánumokban közölnek, soha egyetlen sorral sem fordulnak olyan lapokhoz, amelyeket éppen a véleményszabadság betartása miatt egyre inkább kirekesztenek a pályáról a régi-új sajtómágnások." "Valami nagyon bosszanthatja a magyarországi balliberálisokat a határon túli magyarok viselkedésében, amit szeretnének közömbösíteni. Ez nem lehet egyéb, mint az erősebb nemzettudat. /Nits Árpád: Bukaresti siralomfal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 25./

2002. január 12.

A baloldal ideológiai legagresszívebb meghatározói a magyar politikai nemzetből kirekesztik a Trianonban elszakított nemzetrészeket, melyeket a trianoni utódállamok politikai nemzeteihez tartozóknak ítélnek. A státustörvény kapcsán ezt fogalmazta meg az SZDSZ illetékese, Bauer Tamás, azzal vádolva a törvény elkészítőit, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság a román s szlovák politikai nemzet része. Hasonló álláspontot fejtett ki a minap Tamás Gáspár Miklós is, aki szerint a státustörvény a magyar politikai nemzetet lazítja fel, mivel közjogi viszonyt hoz létre az elcsatolt területek magyarsága és az anyaország között. Az MSZP-s Vitányi Iván feltette a kérdést: mi is a nemzet? S megadta a választ rá: az a tízmillió állampolgár, akik között élünk. Holott a politikai nemzet, miként arra Kántor Zoltán szociológus a Provincia c. havilap hasábjain rámutatott, nem szinonim fogalom az állampolgárok összességével. Felfogható a politikai nemzet célprogramként is például a trianoni utódállamok esetében. A román közéletben az erdélyi magyar nemzeti közösségről pedig csakis mint etnikumról beszélnek, a státustörvényt pedig azzal vádolják, hogy a ,,modern" nemzetszemléletet az avítt etnikai szemlélettel helyettesíti. A baloldal torzított politikai nemzetfelfogása leglátványosabban Horn Gyula emlékezetes kijelentésében fogalmazódott meg, miszerint ő nem tizenötmillió magyar, hanem tíz és félmillió magyar állampolgár miniszterelnöke lesz. A jobboldal egységes nemzetfelfogása (melybe beleértendő mind a kulturális, mind a politikai dimenzió, tehát saját történelmi akarattal rendelkező, határokon átnyúló, kulturálisan meghatározott kollektívumként fogja fel a nemzetet) a szólamokon túl immáron a gyakorlati politikában is artikulációt nyert. Mind a Magyar Állandó Értekezlet, mind pedig a  státustörvény a Kárpát medencei magyarság kulturális és politikai egységét jeleníti meg. Fokozatosan ebbe az irányba mozdul el a magyarországi politikai közvélemény is. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi krónika. A nemzetfogalom értelmezése és a bal-jobb szembenállás. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./

2002. január 26.

Borbély Zsolt Attila Anyaországi figyelő című rovatában Csurka Istvánt idézte, aki a Magyar Fórum ezévi második számában a következőket írta: "Ha a sajtó által megteremtett minősítés igaz volna, miszerint a MIÉP szélsőségesen nacionalista és idegengyűlölő, akkor az Orbán – Nastase megegyezésnek azt lett volna a természetes fogadtatása, hogy a MIÉP ellenzi (...), az internacionalista és Iliescuval alapszerződést kötő MSZP pedig üdvözli és megheurékázza. Ezzel szemben a MIÉP mint a legkisebb rossz következményű megállapodást elfogadta, és a törvény megvalósításában segíti a kormányt ezután is, az SZDSZ és az MSZP, amelyek egy év óta csak román – magyar megegyezést sürgetnek, hátba támadja. Tehát a liberális és bolsevista irányítású sajtó kétszeresen hazudik: a MIÉP nem elfogultan nacionalista, hanem keresztény és magyar, s képes tárgyilagosan és józanul szolgálni a nemzet ügyét még akkor is, ha nincs közvetlen pártpolitikai haszna a szolgálat egyes elemeiből, az MSZP és az SZDSZ pedig nem magyar érdekeket szolgáló (...) párt." Az álláspontjával a baloldalon elég magányos Tamás Gáspár Miklós, aki egyébként a státustörvény és általában a kulturális nemzetfelfogás elítélője, azt írta, hogy az MSZP által keltett hisztéria "sovén, populista és demagóg, tartalmi állításait tekintve hamis", következményeit tekintve "erkölcsi és politikai értelemben súlyos, talán jóvátehetetlen kárt jelent hazánknak"(ÉS, 2002/2). - Sajátos egybeesés, jegyezte meg a cikkíró. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi figyelő. Egybeesés. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), jan. 25./

2003. január 7.

Két okfejtés volt a Népszabadságban a dec. 1-jei Kempinski szállóbeli román-magyar "miniszterelnöki koccintásról", Aczél Endre (dec. 3.) és Tamás Gáspár Miklós (dec. 5.) tollából. Tamás is hangsúlyozza azt, hogy Erdély sorsa nem az 1918. december 1-jei gyulafehérvári román népgyűlésen dőlt el. A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének gondozásában kiadott Erdély rövid története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993) adatai szerint "a gyulafehérvári gyűlés 1228 delegátusa elfogadta az egyesülést". Tamás állításával szemben a gyűlésen csak a románok képviselői vettek részt, a szászokéi nem. Az erdélyi magyarok 1918. dec. 22-ére összehívták a kolozsvári nagygyűlést. Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonult román királyi csapatok parancsnoka azzal fenyegetőzött, hogy ágyúival fogja a gyűlést szétkergetni. A tragikus sorsú Apáthy professzor szervezésében "mégis nagy tömeg, mintegy 40 ezer ember gyűlt össze, köztük a román szocialisták és a bánsági svábok képviselői, mivel ők, éppúgy mint a szászok, egyelőre ugyancsak a magyar állam keretében kívántak megmaradni". Kincses vitatja TGM állítását, ugyanis Erdély elszakadásáért nem lehet a román jobbágyok magyarok általi elnyomását okolni, mivel a jobbágyrendszert már 80 évvel korábban, még 1848-ban eltörölték. A román közgondolkodás azt tartja, hogy 1918. december 1-jén egyesült Erdély Ó-Romániával. A Kempinski-beli ünnepségen való részvételével ezt a legendát támasztotta alá a magyar vezetés. Ha a területi revízióval kapcsolatos román félelmeket már nem kell eloszlatni, kérdés, a Kempinski-beli gesztussal miért kellett keserűséget okozni szinte a teljes romániai magyarságnak? Két, odahaza népszerűtlen tisztségviselő (Kelemen Atilla képviselőházi és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető) részvétele, nem a romániai magyarság december elsejéről vallott véleményének módosulását, hanem a romániai magyar közvéleménnyel mit sem törődő RMDSZ-vezetőség politizálását minősíti, hangsúlyozta Kincses Előd. Egyetért Aczél Endrével, az erdélyi származású Medgyessy Péter miniszterelnök átlépte a Rubicont - de a Maros partjáról e lépés vitathatónak látszik. Jó lenne már látni azt, hogy a román vezetés mikor lépi át a romániai magyarság sérelmeire gyógyírt adó Rubicont - írta Kincses. /Dr. Kincses Előd ügyvéd (Megjelent a Népszabadságban): A Rubicon és a Maros. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-111




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998