udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 150 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-150
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: II. Rákóczi Ferenc /erdélyi fejedelem/

2003. március 24.

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság a szokásos tavaszi partiumi honismereti találkozóját tartotta Nagyváradon, márc. 22-én. A Kriza János Néprajzi Társaság tagjai a moldvai csángókról tartottak előadásokat. Dukrét Géza elnök köszöntő szavait követően kezdetét vették a felolvasások. Az első részben a PBMEB tagjai, Kupán Árpád, Antal Béla, Nánási Zoltán és Borbély Gábor II. Rákóczi Ferencnek a Partiumhoz kötődő emlékeit idézték fel. Ezt követően Székely Antal, Nagy Aranka, Fábián József és Bessenyei István változatos tematikájú ismertetőket tartott a 20. század emlékezete tematikában. A találkozó második részében a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, dr. Pozsony Ferenc és a társaság fiatal tagjai - Peti Lehel, Kinda István, Nagy Emőke, Ilyés Sándor, Pete Komáromi Sára, Ivácsony Zsuzsa, János Szatmári Ildikó, Fülöp Mónika, Miklós Zoltán és Buzogány Zsuzsa - tartottak előadásokat kutatási témájukról, a moldvai csángók életéről. /Péter I. Zoltán: Honismereti találkozó volt Váradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 24./

2003. március 24.

Márc. 20-án Aradon, a Kölcsey Egyesületben Ujj János történelemtanár tartott előadást a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcról, majd elolvasásra ajánlotta Jókai Szeretve mind a vérpadig című regényét és Móricz Zsigmond Erdély-trilógiáját. /(benke): Rákócziról a Kölcsey Egyesületbe. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./

2003. április 4.

Március 29. - április 4. között nagyszabású ünnepségsorozattal, vetélkedővel emlékeztek II. Rákóczi Ferencre Nagybányán a Rákóczi Szövetség és a Németh László Gimnázium Schönherr Gyula Történelemköre. /Rákóczi-emlék. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 4../

2003. április 7.

Ápr. 5-én folytatódtak az iskolanapok Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. Az angol nyelvórán skót táncot mutattak be a diákok, a kilencedikesek egy zenész életét mutatták be, míg a tizedik osztályosok verseket mondtak. Kiállítás nyílt II. Rákóczi Ferenc felkelésének dokumentumaiból. /Elek Anikó: Tegnap véget ért a Kölcsey Napok idei rendezvénysorozata. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 7./

2003. április 10.

Marossárpataknak közlönye is van, a Marossárpataki Újság. A március 15-i különszámban terjedelmes írás szólt Miholcsa József újonnan felavatott sárpataki lovas szobráról /Sebesült huszár a címe/. Miholcsának ez a második alkotása, amit a falunak adott. Az első Szent István királyt ábrázolja. Két éve, hogy a Miholcsa család Sárpatakra költözött. Miholcsa Józsefnek idén, ötvenedik életévében éppen öt köztéri szoborra van megrendelése. Torjára tavaly két és fél méteres Árpád-szobrot készített, de végül 2002-ben nem állították fel, mert a helybeliek nem tudtak megegyezni a helyszínről. Barabás Miklós mellszobra félig készen van, Sárpatak részére készíti. Következő, korondi szobrának a címe ez lesz: Erős várunk nékünk az anyanyelv. Hét méternyi, terméskőből épülő emlékmű lesz, rajta fém domborművekkel. Augusztus huszadikán Marossárpatakon is újabb szoboravató lesz, ezúttal János Zsigmond a téma. Fafaragványai is kelendőek. A múlt ősszel, soproni kiállítása nyomán hét munkáját vásárolták meg a műgyűjtők. Korábban négy éven át a marosvásárhelyi művészeti középiskolában is tanított, de szűkült a magyar tagozat. Már csak helyettesítő állások jutottak a művésznek. Jövőre még két Miholcsa-szobrot avatnak Marossárpatakon: II. Rákóczi Ferencét és Bethlen Gáborét. /Máthé Éva: A falu befogadta őket. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 10./

2003. április 24.

A Rákóczi Szövetség a pannonhalmi bencés apátsággal együttműködve történelmi-művelődéstörténeti vetélkedőt szervezett a Kárpát-medence magyar középiskolásai számára. A II. Cultura Nostra vetélkedőn eredményesen szerepelt a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium csapata. Az 1989-ben létrejött Rákóczi Szövetség a határon túl élő magyarok nemzeti, kulturális, szellemi, közművelődési és érdekképviseleti tevékenységét segíti. A II. Rákóczi Ferenc és kora tematikában szervezett verseny döntőjét e hónapban tartották Pannonhalmán. A II. Cultura Nostra verseny döntőjének nyertes csapatai nemrégiben tértek haza a jutalomkirándulásról. A győztes diákok vendéglátója volt a Bábolna Ménes Rt. és a Herendi Porcelángyár. A kirándulás programjában szerepelt a Budai Hadtörténeti Múzeum megtekintése, városnézés Veszprémben, valamint az Országház meglátogatása. A Rákóczi Szövetség 2003-ra meghirdetett, Gloria Victis elnevezésű történelmi vetélkedőre szintén benevezett a Tamási Áron Gimnázium. Ennek döntőjét október 23-án tartják, az 1956-os forradalom emlékünnepségeinek keretében. /Fábián Kornélia: Cultura Nostra. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

2003. május 19.

Négy napon keresztül lezárták a gépkocsiforgalom elől az Érmihályfalva központjában levő Széchenyi teret, ugyanis itt ünnepelték a 11. alkalommal megrendezett Nyíló Akác Napokat.A színpadon magyarországi és hazai, főként helyi együttesek szórakoztatták a többezres tömeget. Szabó Réka szervező elmondta, hogy máj. 17-én kezdődött a rendezvény. Jakab István tartott előadást A mezőgazdaság jövője az Európai Unióban címmel. Másnap Sine nobis, de nobis (Rólunk, ne nélkülünk döntsenek) címmel zajlottak a II. Rákóczi Ferenc konferencia munkálatai. Az ökumenikus istentiszteleten Tőkés László püspök átadta Csoóri Sándornak a kedvezménytörvény támogatására indított aláírásgyűjtés során eddig összegyűlt több mint 21 ezer aláírást. A napokról nem hiányoztak a szavaló, népdal- és néptáncversenyek és a színpadi előadások sem. Volt futballmeccs is. /Lepedus Péter: Az akácfavirágzást ünnepelték Érmihályfalván. = Krónika (Kolozsvár), máj. 19./

2003. május 26.

Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

2003. május 26.

Eseményszámba menő, alaposan dokumentált előadást tartott az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság /Temesvár/ máj. 24-i összejövetelén Pálkovács István, a műemlékvédők Temes megyei képviselője, méltatta II. Rákóczi Ferenc történelemalakító szerepét, felvázolta a szabadságharc bukásának okait. Mikes Kelemen leveleire alapozva felelevenítette a Nagyságos Fejedelem rodostói száműzetésének és halálának szomorú emlékeit. Dr. Matekovits György egyetemi docens, az Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság elnöke a hallgatóság figyelmébe ajánlotta az előadást. /(Sipos): II. Rákóczi Ferencre emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 26./

2003. július 11.

Júl. 10-én Szatmárhegyen tartotta kihelyezett ülését a Szatmári Református Egyházmegye lelkészértekezlete, mely alkalommal a Rákóczi-szabadságharc kitörésének 300. évfordulójára is emlékeztek a megye lelkészei. Dr. Hegedűs Lóránt, a Magyar Egyetemes Zsinat elnöke hirdetett igét, aki elsősorban a magyarságot leginkább fenyegető veszélyre, a népesség apadására hívta fel a figyelmet. Kifejtette: a gyermekáldás vállalásával, a Rákóczira való emlékezéssel, és példája követésével párosuló istenhittel ki lehet törni a morális depresszióból, amely jelenleg fenyegeti a magyarságot. A nagyságos fejedelemről dr. Hegedűs Lóránt tartott előadást, elmondva: II. Rákóczi Ferenc "a legszentebb, a legfénylőbb, a leglelkesítőbb, a legvonzóbb magyar", és példája a 21. században a megalkuvás nélküli helyes, igaz utat mutatja a számunkra. A helybeli Krüzselyi Erzsébet verseit Szilágyi Zoltán és Muntán Csilla szavalták, a szatmárnémeti Gyulay István tárogatón kuruc kori nótákat játszott. /Fodor István: A nagyságos fejedelem emlékét idézték. Ünnepi lelkészértekezlet Szatmárhegyen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 11./

2003. július 29.

Somkeréken falutalálkozót tartottak a hét végén. Pap Géza püspök hirdette az igét. Leleplezték az eddigi ismert és szolgálatot teljesített lelkészek neveit tartalmazó emléktáblát. Az emléktáblát a Korondon élő Györfi Mihály kőfaragó készítette és adományozta a gyülekezetnek. Adományával szeretné felhívni a tömbmagyarság figyelmét, hogy kötelessége támogatni a szórványban élőket. Sor került a Magyarok Világszövetsége Rákóczi emlékzászlajának átadására a somkeréki gyülekezet részére; a zászló II. Rákóczi Ferenccel hirdeti, hogy "Istennel a hazáért és szabadságért". /Okos Márton: Falutalálkozó és emléktábla-avatás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

2003. augusztus 11.

Szászrégenban, a római katolikus templomkertben aug. 9-én felavatták II. Rákóczi Ferenc és hű szolgája, zágoni Mikes Kelemen szobrát, Jorga Ferenc szászrégeni művész két alkotását, melyeket a szobrászművész adományozott az egyháznak. A szobrok a jövőben Petőfi és Wass Albert szobra mellett fognak állni. A szoboravatás után a helyi római katolikus, református és unitárius egyházi vezetők átvették és megáldották a Magyarok Világszövetsége által adományozott Rákóczi-zászlót, majd a cserkészcsapat elénekelte a Rákóczi-indulót. /Szoboravató a templomkertben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./ Jorga Ferenc alkotásai nem csupán művészi értéket képviselnek - egyben a nemzeti identitás megőrzésének, a szülőföldhöz való ragaszkodásnak a szimbólumai is. Az ünnepségen a Rákóczi-szabadságharcra emlékeztek egyházi és közéleti személyiségek. /Antal Erika: Szimbólumértékű műalkotások. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

2003. szeptember 2.

Aug. 30-án a szilágycsehi Tövishát Kulturális Társaság titkára, Vida Katalin megnyitotta az évente megrendezett Tövisháti Napokat. A kétnaposra tervezett ünnepségen a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc eseményei és a tájegység hagyományőrzése a főszereplő. A Rákóczi szabadságharc tövisháti és tágabb értelemben vett partiumi vonatkozásairól tartott előadást Dancsecz Mónika történelemtanár. Varga D. István, a Tövishát Kulturális Társaság elnöke előadása után többek között a Budapesten doktoráló szilágycsehi Fóris Mónika a désházi lakodalmas szokásokról beszélt. Az iskolások vetélkedője után az IPP ART képzőművészeti csoport ez évi táborának "termését" mutatták be. A nyolcezer lakosú Szilágycseh kisvárosnak mintegy fele magyar, 1997-től évente rendezik a Tövisháti Napokat nemcsak a város, hanem a három részre szakított tájegység magyarsága számára. Az ünnepség kapocs a Szatmár és Máramaros megyéhez kapcsolt tövisháti települések között. Évente átjárnak egymás ünnepeire. A Tövishát Társaság mellett létrehozták a Berkenye Ifjúsági Egyesületet is, így jobban tudtak pályázni az ifjúsági rendezvényekre. /Józsa László: Hetedik alkalommal szerveztek Tövisháti Napokat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

2003. szeptember 16.

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság szept. 5. és 7. között Hegyközkovácsiban szervezte meg IX. Partiumi Honismereti Konferenciáját. Megünnepelték egyúttal a szervezet megalakulásának 10. évfordulóját. Köszöntéseket Dukrét Géza, a PBMEB elnöke, Forró László lelkipásztor mint házigazda, Tőkés László püspök, Nagy Gizella, Bihar község polgármestere, Matekovits Mária, az EMKE alelnöke, Halász Péter, a Honismereti Szövetség elnöke, Diószegi László, a Teleki László Közalapítvány ügyvezetője, Soós Lőrinc, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese mondtak. Dukrét elnök beszámolójában röviden ismertette a tíz év eseményeit, eredményeit: kilenc konferencia, kilenc pályázati kiírás, 23 kötet a Partiumi Füzetek sorozatában, tizenegy honismereti tábor, tizenhárom emléktábla. Ezt részletesen bemutatja az erre az alkalomra megjelent évkönyv, amely az említett sorozat legfrissebb kiadványa. Ezt követte a Fényes Elek-díjak kiosztása: Lakóné Hegyi Éva (Zilah), Dukrét Géza és post mortem Benedek Zoltán (Nagykároly) az idei kitüntetettek. Tempfli József és Tőkés László püspökök támogatását a Fényes Elek-díj bronzplakettjeivel köszönte meg az egyesület. A tudományos ülésszak, a hagyománynak megfelelően, a környék megismertetésével kezdődött. Dukrét Géza a Hegyköz vidékét mutatta be, Forró László Hegyközkovácsi helytörténetéről és mai helyzetéről tartott előadást. A konferencia fő témája a Rákóczi-szabadságharc 300 éves évfordulója volt. A következő előadások hangzottak el: Hajdú Jenő: A nagyságos fejedelem szülőháza, dr. Szénássy Zoltán (Révkomárom): Kuruc világ Komárom megyében, Hitter Ferenc (Felsőbánya): Pintye havasi betyár vagy Rákóczi kuruca 1703 augusztusában, Fazekas Loránd (Szatmárnémeti): A majtényi fegyverletétel emlékoszlopa, Pálkovács István (Temesvár): II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak útja a Bánságban - 1906, Nagy Aranka (Nagyvárad): Mányoki Ádám - II. Rákóczi Ferenc arcképfestője. Az Érmellék borospincéit, borászati eszközeit bemutató kiállítás Sófalvi István fotóművész nevéhez fűződik. Szept. 6-án A20. század öröksége, emlékezete című témakör keretében zajlott, a következő előadásokkal: Halász Péter (Budapest): A második évezred öröksége - Gondolatok a hagyományról, Kupán Árpád (Nagyvárad): A nagyváradi szabadkőművesség szerepe Nagyvárad 20. század eleji felvirágoztatásában, Puskel Péter (Arad): Az aradi Szabadság-szobor feltámadása, Sándor István (Arad): Felállítás előtt az aradi Szabadság-szobor, Matekovits Mária, Matekovits Mihály (Arad): Fogalom - árnyékkal. Gondolatsor az aradi Szabadság-szobor esztétikájáról, Pávai Gyula (Arad): Fischer Aladár, az Aradi Katolikus Gimnázium igazgatója, Nánási Noémi (Érmihályfalva): Máté Imre - egy küzdelmes költői pálya, Csanádi János (Kisjenő): Nagyzerind szellemi nagykorúsodásának erőforrásai, Tácsi Erika (Temesvár): A temesvári Bartók Béla Líceum, a 20. század teremtménye, Krestyán Ilona (Temesvár): Az iparosképzés helyzete Temesváron a 20. század elején, Pásztai Ottó (Nagyvárad): A nagyváradi vegyipar története, Jancsó Árpád (Temesvár): A Béga hajózó csatorna csegéző műve, Bessenyei István (Segesvár): Az önpusztító fegyver. Az előadásokat közgyűlés követte. Szept. 7-én, vasárnap szakmai kiránduláson vettek részt a megjelentek, magyarországi Árpád-kori templomokat látogattak meg. A PBMEB idei évkönyve a Partiumi Füzetek sorozat 23. tagja, Dukrét Géza szerkesztésében. A több mint 400 oldal első fele a civil szervezet történetét, eseménykrónikáját, adatbázisát tartalmazza, a másik fele pedig 21 honismereti, helytörténeti tanulmányt a bizottság tagjainak tollából, igen változatos tematikával. A kiadvány a Bihar Megyei Tanács támogatásával jelent meg A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról címmel. /D. G.: Felmutatás, értékmentés, öntudatápolás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 16./

2003. október 15.

Zavaros érveléssel akadályozza a prefektúra, hogy Marosvásárhelyt az egykori Kossuth Lajos utca visszanyerje eredeti nevét. Megpróbálják megmagyarázni a minden eszközzel románizáló törekvések bizonyítványát. Kossuth Lajos soha nem járt Vásárhelyen, érveltek. Ez igaz. Azonban például II. Rákóczi Ferencnek, akit éppenséggel Erdélyország fejedelmévé iktatott be a Marosvásárhely tartott országgyűlés, szintén nincs utcája jelenleg Marosvásárhelyen! Ahogyan nincs Aranka Györgynek sem, aki annak idején itt hozta létre s működtette az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot. Nincs utcája a városban (pedig volt jó ideig) Kazinczy Ferencnek sem, aki itt jártában megcsodálhatta a Teleki Téka kincseit, Tolnai Lajosnak és Petelei Istvánnak sem, akik tollukkal írták be nevüket a magyar irodalom történetébe. Sem Tudor Vladimirescu, sem Cuza Voda nem járt soha Vásárhelyen - és mégis neveztek el utcát róluk. "Etnikai feszültséget" okozhat és "érzékenységet" sérthet, ha egy szép napon Kossuth Lajos nevét olvashatjuk az utcanévtáblán - kongatják a vészharangot prefektusi berkekben. Amikor egyszer estéről reggelre eltüntették Marosvásárhelyt a hagyományos utcaneveket; amikor ismét meg ismét bemázolták a város magyar nevét - akkor nem aggódott senki, hogy esetleg "etnikai feszültséget" okoz az ilyesmi? /Nagy Pál: Csak kérdem tisztelettel. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 15./

2003. november 19.

Marosvásárhely román nemzetiségű tanácsosai nov. 18-án inkább visszautasították Mihai Viteazul szobrának ajándékként való elfogadását és elhelyezését, csak hogy ne kelljen megszavazni II. Rákóczi Ferenc szobrának is a felállítását. A magyar nemzetiségű önkormányzati tagok csak akkor lettek volna hajlandók megszavazni a mellszobor felállítását, ha román kollégáik hasonló döntést hoznak II. Rákóczi Ferenc esetében is. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester egy bizonyos PSD-RMDSZ egyeztetés döntésére hivatkozott, amiről az RMDSZ tanácsosainak még csak tudomásuk sem volt. A román tanácsosok megígérték, hogy a következő gyűlésen támogatják a Rákóczi-szobor elhelyezését, de hallani sem akartak a két ügy összekapcsolásáról. Ezzel szemben az RMDSZ tagjai ragaszkodtak saját elképzelésükhöz, mondván, nem bíznak társaikban. /Szucher Ervin: Se Mihai Viteazul, se Rákóczi Ferenc. = Krónika (Kolozsvár), nov. 19./

2003. november 19.

Megalakult a Rákóczi Szövetség kolozsvári fiókszervezete, a Gál Kelemen Oktatási Központ és a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány ebből az alkalomból szervezett könyvkiállítással egybekötött műsoros estet II. Rákóczi Ferenc emlékezete és a szabadságharc címmel. A Rákóczi Szövetség kolozsvári elnöke Solymosi Zsolt lelkész, az Unitárius Kollégium tanára lett. Szőcs Judit, az est házigazdája, a Gál Kelemen Oktatási Központ vezetője jelentette be a kolozsvári fiókszervezet megalakulását. /F. I.: Megalakult a Rákóczi Szövetség kolozsvári fiókszervezete. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./

2003. december 4.

Marosvásárhely harcias polgármestere, Dorin Florea dec. 1. tiszteletére a főtéren kiállította - ideiglenesen - Mihai Viteazul szobrát. A prahovai Mihai Viteazul Alapítvány 27 szobormásolatot készített és abból ajándékozott a városnak. Dorin Florea bizonyítani akarta, hogy a városban ki az úr, hogy a magyar lakosság, a magyar politikusok véleményére fittyet hány. A másolat-szobor tehát most egy- két hétig ott ékeskedik. Éjjel-nappal polgárőrség veszi körül. Újságírói kérdésre, hogy miért e nonstop éberség, a városvezető azt mondta: vannak eszementek a városban, akik szeretnek szobrokat gyalázni. Az RMDSZ-frakció a városi tanácsülésen nem járult hozzá ahhoz, hogy a városi laktanya épülete mellett korábban felállított, Antonescunak szánt talapzatra kerüljön a Mihai-másolat. Szerettek volna ígéretet kapni arra, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékműve is lesz a városnak, hiszen őt éppen Marosvásárhelyen választották Erdély fejedelmévé. /(Máthé Éva): Közszemlén Vitéz Mihai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./

2003. december 9.

Dec. 8-án Aradon is megalakult a magyarság együvé tartozásának eszméjét erősítő Rákóczi Szövetség. A Jelen Ház nagytermében több mint félszáz alapító tag választotta meg a helyi szervezet hét zászlóvivőjét (Cziszter Kálmán, Derzsi Csaba, Fekete Károly, Friss Panián Iván, Horváth Levente, Olasz Angéla és Szabó Mihály). Az eseményen jelen volt dr. Halzl József, a magyar nyelvterület számos településén fiókszervezetekkel rendelkező Rákóczi Szövetség elnöke. A jelenlevők Katona Tamás történésznek a Rákóczi-szabadságharc gazdasági és világpolitikai környezetével foglalkozó előadását hallgathatták meg, a szabadságharc kitörésének 300. évfordulóján. Az előadás után Dinyés László adta át az aradi zászlóvivőknek az alkalomra készült, II. Rákóczi Ferencet ábrázoló domborművet, amely Böszörményi Zoltán, Kuty Sándor és a Szabadság-szobor Egyesület támogatásával jött létre. /Megalakult az aradi Rákóczi Szövetség. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./

2003. december 18.

Novemberben Bukarestben Demény Lajos történész mutatta be Magyari Andrásnak a Rákóczi és az erdélyi kurucmozgalom /Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2003/ című könyvét. Magyari András szinte egy életen át kutatta ezt a történelmi korszakot. II. Rákóczi Ferenc 1703-ban került a mozgalom élére. Huszonnégy éves, amikor 1704-ben a gyulafehérvári országgyűlésen Erdély fejedelmévé választják, de a hivatalos beiktatásra csak az 1707-es marosvásárhelyi országgyűlés alkalmával került sor a ma is létező Vártemplomban. A hadköteles férfiakat összeírták, a fennmaradt listákat Magyari András megtalálta a budapesti Országos Levéltárban és egy korábbi könyvében közölte az erdélyi hadsereget alkotó mintegy 16 000 ember névsorát. Magyari András könyve egyedülálló, mivel a szabadságharcot Erdély szemszögéből, az erdélyi eseményekre összpontosítva mutatta be. /Gáspár Hajnal: Könyvbemutató a bukaresti Magyar Házban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2004. január 30.

Újból leszavazta a marosvásárhelyi önkormányzat Mihály vajda (Mihai Viteazul), illetve II. Rákóczi Ferenc szobrának felállítását. Az RMDSZ-frakció tagjainak nemtetszését az váltotta ki, hogy a román tanácsosok már nem Mihály vajda mellszobrának felállítását akarják, hanem életnagyságú lovas szobrot szeretnének emelni. Spielmann Mihály tanácsos kifejtette, hogy mindkét fejedelem szobrának helye van Marosvásárhelyen, de a vásárhelyi magyarság nem albérlő a városban, hogy megelégedjék egy kis szoborral, valami eldugott helyen. Dávid Csaba tanácsos kifejtette, hogy amennyiben nem sikerül a magyarságnak megfelelően döntenie, akár 20 évig is elhalasztják a szobrok felállítását. Benedek István tanácsos kifejtette: törvénytelen, hogy a prefektúra előtt továbbra is ott áll a vajda szobra, de ez véleménye szerint nem a tanácsosokon múlik, sokkal mélyebbről ered. „Ha arra gondolunk, hogy Romániában hogyan tartják be a törvényeket, akkor sokáig ott fog állni a prefektúra előtt” – mondta Benedek. /Antal Erika: „A magyarság nem albérlő Vásárhelyen”. = Krónika (Kolozsvár), jan. 30./

2004. február 24.

Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./

2004. március 24.

A siklósi Batthány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola márc. 20–21-én irodalmi gyermekfesztivált szervezett, amelyre meghívták a határon túli iskolák diákjait is. A fesztiválon különböző korcsoportokban vehettek részt a gyermekek. A résztvevők két, egyenként legfeljebb 5 perces lírai vagy epikai mű előadásával nevezhettek be, a műveket a következő két témakörből választva: II. Rákóczi Ferenc és kora vagy a kortárs magyar szépirodalom. A regionális verseny februárvab volt Nagyenyeden. A siklósi döntőre hat erdélyi gyermek jutott tovább. /Dézsi Ildikó: Nagyenyed. Kárpátmedencei döntő Siklóson. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 24./

2004. április 7.

Kolozsváron a városi tanács több új utca nevéről szavazott. Annak ellenére, hogy a nagy-romániás önkormányzati képviselők és a polgármester hevesen tiltakozott, a helyi döntéshozó testület jóváhagyta, hogy hat utcát magyar építészekről, írókról, költőkről, fejedelmekről nevezzenek el. A városi tanács határozata értelmében az épülő villanegyedekben utcát neveznek el Kós Károlyról, Dsida Jenőről, II. Rákóczi Ferencről, Móricz Zsigmondról, Bethlen Gáborról és gróf Mikó Imréről. Funar polgármester bűnügyi feljelentéssel fenyegetőzött, ugyanis szerinte Kós románellenes tevékenységet folytatott. /K. O.: Hat új magyar utcanév Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

2004. április 21.

Az Európai Parlament Információs Hivatala adta ki az Európa ma és holnap című nagy alakú, igényes kivitelű brosúrát – olvasható a www.dominium.hu elektronikus portál március 20-i kiadásában Kenéz Endre Zoltán A hazaárulás minősített esete című jegyzete. Az Európa ma és holnap Magyarországra vonatkozó részének szerzője a magyarság ellensége lehet.  A füzet több nyelven 28 mai és jövendő EU-tagország bemutatkozását tartalmazza. Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget.  A bemutatkozásnál a többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti. Magyarország 1990-ig terjedő 14 megemlítendő történelmi eseményt idézett, a románok ugyanerre az időszakra 34-et. Magyarország ismertetésében a szerző 1000 előtt nem talál semmi említésre méltót. Nem volt honfoglalás, 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi 896 és 1000 között, az Árpád-házi uralkodók nem léteztek, 1000-ben jött Szent István és megalapította a keresztény államot.  Ezzel szemben a szlovákok és a románok ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be.  Szlovákia az egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezdett, majd Bratislava első nyomaként említette Árpád csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.   Románia továbbment: Kr. e. VI. sz.: a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. Kr. e. I. sz.: a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. A románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga ismerte el kutatásai hazug voltát.    A magyar történelemre visszatérve: nem volt korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet. Nem említik 1456-ot, holott az egész világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére. Mátyás humanista birodalma említésre sem méltó.  Hol marad a sok évszázados, a magyarságot őrlő keresztyénség-pajzsa küzdelem?   Mohácsot a szlovákok említik csak a saját történelmi eseménysorukban. Nem jelenik meg továbbá a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlés sem (1568). Nem szerepel az összefoglalóban a török kiűzetése (1686, Buda, 1697, Zenta), Thököly, II. Rákóczi Ferenc sem, hiányzik a magyar reformkor, az 1848/49-es szabadságharcról sincs egy árva szó sem. A románok viszont saját forradalmukként szerepeltették. /Sylvester Lajos: A hazaárulás minősített esete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

2004. április 21.

Székelyudvarhely polgármesteri hivatala 13 alkotásból álló szoborcsoport, Székely Panteon felállítását tervezi a Nyugdíjasok parkjában. Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Wesselényi Miklós, Bem József, Nyírő József, Kós Károly, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen István, Bethlen Gábor, Fráter György, valamint Csaba királyfi szobra – fog helyet kapni Udvarhely Székely Panteonjában. A tizenharmadik a vándor, bujdosó székelynek a szobra lesz. A szoboregyüttes – melynek avatóünnepségére az előrejelzések szerint májusban kerül sor – több alkotó már elkészült munkájából áll. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Szoboregyüttes a városközpontban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

2004. április 30.

II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választásának 300. évfordulója alkalmából történelmi tanácskozás kezdődött ápr. 29-én Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A háromnapos rendezvényt – amelynek fő szervezője az EMKE, az EME, a Fehér megyei és Nagykárolyi RMDSZ és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör – Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke nyitotta meg, jelezve, hogy az Élő Rákóczi tanácskozásra ilyen nagy számban jöttek el hazai és külföldi szaktekintélyek. Az első előadó Magyari András egyetemi tanár volt. Őt Köpeczi Béla akadémikus, egyetemi tanár követte. Bariska István kőszegi főlevéltáros, Zachar József budapesti egyetemi tanár, Czigány István, Csetri Elek akadémikust és Varga J. János tudományos kutató tartott még előadást. Másnap Gyulafehérvárra, a 300 évvel ezelőtti fejedelemválasztás helyszínére látogatnak az illusztris vendégek. A rendezvény máj. 1-jén, a nagymajtényi síkon, illetve Nagykárolyban ér véget. /Szabó Csaba: Történelmi szaktanácskozás Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

2004. május 5.

Csató Béla római katolikus főesperes, a marosvásárhelyi Unirea, volt II. Rákóczi Ferenc Fiú Főgimnázium, illetve a Művészeti Líceum, volt Római Katolikus Leánygimnázium jövőbeni sorsáról leszögezte, hogy nem az egyházi iskolákat szolgáltatták vissza, csupán az iskolák épületét, vagyon nélkül. A törvény értelmében az egyház köteles 5 évre szóló szerződést kötni az épületben működő tanintézménnyel, amely bérleti díjat fizet majd az egyháznak. A római katolikus egyháznak újra működtetnie kell egy testületet, az iskolaszéki testületet, amelynek végig kell gondolnia, mi lesz öt év múlva. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a jelenlegi Bolyai Farkas Líceumról kifejtette: céljuk, hogy a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban keresztény szellemben minőségi oktatás folyjon. Jelenleg öt kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Az első hármat – a kolozsvárit, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot – már régebb visszaszolgáltatták. A marosvásárhelyit és a székelyudvarhelyit csak most sikerül visszaszerezni. /Mezey Sarolta: Mi lesz a visszaszolgáltatott iskolákkal? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./

2004. május 5.

Máj. 3-án a környező országok magyar felsőoktatásáról rendezett tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA 173. közgyűlésének részeként. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke meghívott két elnöki bizottságot is, a Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságot /tagjai magyarországi és szomszédos országokban élő magyar tudósok/ és a Nyugati Magyar Tudományos Tanácsot /tagjai a diaszpórában élő jeles tudósok és közéleti személyiségek/. E két testület célja a kárpát-medencei magyar tudományos élet és képzés szakmai színvonalának emelése, egyebek között tanácsadás, oktató- és diákcsere, kutatási támogatás révén. A tanácskozáson Magyar Bálint oktatási miniszter kijelentette: az EU-csatlakozással előállhat egy olyan helyzet, hogy a külföldi magyar diákok nem megerősödnek saját kulturális környezetükben, hanem "könnyebbé válik a leválásuk és Magyarországra jönnek". Magyar Bálint kifejtette: a határon túli magyar felsőoktatás segítésének egyik útja, hogy szeptembertől tíz hónapon át havi 10 ezer forintos támogatást nyújtanak magyar nyelvű állami felsőoktatásban dolgozó oktatóknak, például Kárpátalján. A másik útnak a kisebbségi magyar informatikai rendszerek fejlesztését nevezte. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke arról szólt: a magyar kormány "a maga lehetőségei szerint mindent megtesz" azért, hogy önálló felsőoktatási intézmények jöjjenek létre a magyarok lakta szomszédos államokban. A Magyar Tudományosság Külföldön bizottságot vezető Berényi Dénes kifejtette: a magyar tudományossághoz tartozás kritériuma nem a magyar származás, hanem a kutatott téma, aki például a magyar kultúrát, történelmet kutatja, az a magyar tudományosság részese. A tanácskozáson a felvidéki Selye János Egyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, valamint a leendő szabadkai egyetem vezetői is részt vettek és beszámoltak intézményeik helyzetéről. /Kárpát-medencei magyar felsőoktatás – akadémiai tanácskozás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

2004. május 21.

Tizenhárom magyar történelmi személyiségnek állít emléket az a szoborpark, amelyet Székelyudvarhely központjában máj. 22-én Magyarország volt miniszterelnöke, Orbán Viktor, illetve Szász Jenő polgármester avat fel. A többnyire magyarországi képzőművészek által alkotott mellszobrokat a Blaskó János szobrászművész és Heil Tibor építész által megálmodott, illetve az udvarhelyi Macops Kft. által kivitelezett fa térplasztika övezi. Az Emlékezés Parkjában Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, illetve a magyar történelem két allegorikus alakja, Csaba királyfi és a Vándor székely kap helyet. Orbán Viktor és Szász Jenő az ünnepség végső mozzanataként közösen elültetik a „megmaradás fáját”, egy fenyőt. /Z. I.: Orbán avatja az Emlékezés Parkját. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 121-150




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998