udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 1305 találat lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 ... 1291-1305
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kós Károly

2009. május 23.

Újabb szoborral gazdagodott Sepsiszentgyörgy. A Kós Károly Iskolacsoport főépülete előtt felavatták május 22-én a névadó bronz mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A talapzatot Fekete Márta építész tervezte, s mikóújfalusi mesterek faragták ki helyi andezitből. Avatóbeszédében Péter Sándor tanár elmondta, ha Kós a magaslatról balra tekint, ott van Kossuth Lajos, előtte áll gróf Mikó Imre, kissé jobbra Szent István királyunk, s a közelében II. Rákóczi Ferenc fejedelem. Az egybegyűlteket Kiss Imre igazgató és helyettese, Valeria Gheorghiu köszöntötte. Előbbi elmondta, annak az embernek állítanak szobrot, aki szellemével, magatartásával, munkásságával egy egész országrészt elvarázsolt. Kós Károly életútját Maria Pandele tanárnő ismertette, művét Péter Sándor méltatta. /Szekeres Attila: Kós Károly-szobrot avattak (Sepsiszentgyörgy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./

2009. május 25.

A magyar irodalom nem egy alkalommal éppen a nagy történelmi vereségek és tragédiák után, mintegy ezeket gyógyítandó és ellensúlyozandó, bontakozott ki igazán – írta Pomogáts Béla. Ilyen módon emelkedett fel az 1848–1849-es szabadságharc leverése után az a klaszszikus magyar irodalom, amelyet például Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Eötvös József munkássága képviselt, vagy a trianoni nemzeti tragédia után az az irodalom, amelynek Magyarországon Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, majd Illyés Gyula, Németh László, Szabó Lőrinc és József Attila, Erdélyben Kós Károly, Tamási Áron, Áprily Lajos, Reményik Sándor (és mások) voltak a nagyszabású alkotó egyéniségei – folytatta a tanulmány írója. Ez határozta meg a magyar irodalom identitását az 1956-os magyar forradalom leverése után, a példa nélkül álló megtorlások idején is. az irodalom világában született meg a magyar forradalom egyik legfontosabb szellemi dokumentuma: az Irodalmi Újság november 2-i száma, ebben szerepelt Németh László Emelkedő nemzet, Déry Tibor Barátaim, Füst Milán Emlékbeszéd Thukididész modorában az elesett hősök sírja felett, Szabó Lőrinc Ima a jövőért, Tamási Áron Magyar fohász, Örkény István Fohász Budapestért című írása, és itt jelent meg Illyés Gyula még 1951-ben írott nagy költői műve: az Egy mondat a zsarnokságról. 1956 decemberétől az 1957-es esztendő első napjaiig az írószövetségnek kellett vállalnia a forradalom eszméinek erkölcsi védelmét. Az írószövetség december 28-án tartott közgyűlése kifejezésre juttatta a magyar írók hűségét a forradalom eszményei iránt, és Tamási Áron szövegezésében elfogadta a Gond és hitvallás címet viselő nyilatkozatot. Ebben olvasható: „keserves szívvel kell megmondanunk, hogy a szovjet kormányzat történelmi tévedést követett el, amikor vérrel festette meg forrásunk vizét. ” „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmai egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. ” Pomogáts Béla a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezetének (Mefesz) képviselőjeként jelen volt a nevezetes írószövetségi közgyűlésen. Ezután a hatalom felfüggesztette a Magyar tevékenységét, majd a forradalomban való szerepvállalás vádjával több író, közöttük Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos, Lengyel Balázs, Gáli József, Obersovszky Gyula, Eörsi István, Buda Ferenc, Csurka István és sokan mások börtönbe kerültek, Pomogáts Béla a tököli internálótáborba került. Elsősorban azokat börtönözték be, akik korábban a kommunista párt harcos tagjai voltak, a forradalomban vállalt elkötelezettségüket a hatalom „árulásnak” tekintette. Más írók, közöttük Illyés Gyula, Tamási Áron, Kodolányi János, Sinka István, Örkény István, Benjámin László és a fiatalabb nemzedékek köréből Nagy László, Juhász Ferenc, Fodor András, Sánta Ferenc, Galgóczi Erzsébet, Moldova György a kényszerű, vagy az önkéntes hallgatást választották. Ugyanakkor, bizonyára a hatalom engedékenységének bizonyítékaként, 1957-ben Heltai Jenő, Németh László és Szabó Lőrinc is Kossuth-díjat kapott. A következő esztendők díjazottjai között a kommunista rendszer mellett kiállók voltak, mint Darvas József, Dobozy Imre, Hidas Antal és Mesterházi Lajos. A díjazás ellenére Németh László Galilei című drámáját levették a Katona József Színház műsoráról, Magyar műhely címmel tervezett tanulmánykötete nem jelenhetett meg, és tanulmányainak Sajkódi esték című kötete is csak 1961-ben juthatott el az olvasó elé. A forradalom leverése után években az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, de az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a nyilvánosság elé. „A forradalom leverése és a hatvanas évek első fele közötti jó félévtizedben az alkotó munka egyáltalában nem szünetelt, semmiféle bénultság nem volt érzékelhető, igaz, az akkoriban született művek többnyire csak évekkel később juthattak el a szélesebb nyilvánosság elé” – állapította meg Pomogáts Béla. /Pomogáts Béla: Az irodalom (látszólagos) veresége – a magyar forradalom után. = Erdélyi Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 25. – 10. sz. / Emlékeztető: Tamási Áron Gond és hitvallás című nyilatkozata nem jelenhetett meg, azonban kézzel másolva terjesztették éveken át.

2009. június 16.

Június 13-án megnyílt Kolozsváron a Művészeti Múzeumban (Bánffy-palota) Ferenczy Júlia centenáriumi festészeti kiállítása, rendkívül sok érdeklődőt vonzott az esemény. Ferenczy Júlia Kolozsváron lépett először nagyközönség elé 1939 decemberében, Kós Károly ösztönzésére, 14 akkori művésztársával együtt egy nemzedéki váltást jelző és máig emlékezetes kiállításon. Indulásukat az akkori kritika valósággal ünnepelte. A későbbi politikai változások miatt azonban egyre nehezebb helyzetbe került, az 1956-os eseményeket követő általános romániai retorzió keretében – másokkal együtt Ferenczy Júliát is kizárták a Képzőművészek Országos Szövetségéből. – Ferenczy Júlia azok csoportjához tartozott, akik a rendszer parancsára változást színlelni képtelennek bizonyultak. Megfizettek érte valamennyien – hangsúlyozta Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa. /Köllő Katalin: Ferenczy Júlia centenáriumi kiállítása a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2009. augusztus 8.

Markó Béla jövőbelátóan figyelmeztetett arra, hogy a magyar mint anyanyelv elleni hadviselés, amely jó ideje elkezdődött és folyik Szlovákiában, mire vezethet. Az erdélyi magyarok is megérték nyelvük kerékbetörését, amikor a helységneveket a hazai magyar sajtó és a kiadók nem írhatták csak románul. Rózsa Máriát tankönyvkiadói munkássága legnagyobb megrázkódtatása érte, amikor 1985-ben nemkívánatos íróknak nyilvánították a magyar irodalom oktatásában Kós Károlyt és Illyés Gyulát. A Tanügyminisztérium, a Sajtófőigazgatóság a Központi Bizottság propagandaosztályától jött az utasítás, hogy műveik nem jelenhetnek meg, ezáltal tankönyvekben sem szerepelhetnek. Kós Károlyt kizárni a romániai magyar irodalom tanításából, Illyés Gyula nélkül tárgyalni a XX. századi magyar irodalmat, ezt a tankönyvek szerzői nem fogadhatták el. Nyilatkozatukkal visszavonták tankönyveiket. Sebaj, a minisztérium új szerzőket nevezett ki, és az új tanévre alig néhány hónap alatt két tankönyvnek kellett elkészülnie. A kinevezett brassói magyartanárok megbirkóztak a feladattal, megértették, hogy magyar irodalom tankönyv nélkül nem lehet hagyni az iskolákat. Amikor a két új tankönyv nyomdai korrektúrában volt, közölték a helységnevekkel kapcsolatos tiltásokat. Módosítani kellett a szövegeket: Ady Endre Satul Adyban, Tamási Áron Lupeni-ben született, Áprily az aiudi kollégium tanára volt… valahogy így jelent volna meg az új tankönyvek szövege. Rózsa Mária eldöntötte: inkább kihagyja a helységneveket, körülírva, kikerülve, ahol lehet. Most is átnézhető az 1986-ban megjelent Magyar irodalom a XII. osztály számára című tankönyv, alig találni benne helységnevet, az is kisbetűs (brassói, vásárhelyi), hogy ne legyen szembeötlő. A hol? honnan? merre? kérdésekre nem válaszolhattak az írói életművek. A tanár ügyessége, mesterségbeli tudása kellett a tankönyvek használatához. Azután jött a rendszerváltás és visszaállt a helységnevek használatának rendje. Érthető most a megdöbbenés, amikor újra felüti fejét szlovák nyelvtörvény formájában az érthetetlen, abszurd intézkedés a XXI. század polgárai számára. /Rózsa Mária: A „zsoltáros” üzenete és amit a „nyelvtörvény” felidéz. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./ Markó Béla jelzett tanulmánya: Nyelvtörvény és környéke. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24.

2009. augusztus 28.

Keresztes Gyula /sz. Marosvásárhely, 1921. aug. 7./ 1940-ben érettségizett, a második bécsi döntés után Budapestre ment, ahol 1944-ben fejezte be építészmérnöki tanulmányait. 1950-ben visszatért szülővárosába, később a város főépítésze lett. 1958-tól nyugdíjazásig a Magyar Autonóm Tartomány, majd Maros megye tervezőintézetének főtervezője volt. Keresztes Gyula könyveiből, tanulmányaiból kitűnik, hogy sokat foglalkozott Kós Károly munkásságával. Ugyanakkor felújította a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyt és a székelykeresztúri római katolikus templomot. Kolozsváron most fog megjelenni Keresztes Gyula húsz éve készen álló kézirata, a Maros megyei középkori templomok leírását tartalmazza. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó fogja megjelentetni a Marosvásárhely grafikus ábrázolásai című kötetét. Keresztes Gyula korábbi kötetei: Erős várunk (1993), Kós Károly-emlékfüzet: Az építész Kós Károly (1993), Kós Károly egyetemessége (1995), Maros megyei kastélyok és udvarházak (1996), Vásárhelyen vásár tartatik (1996), Marosvásárhely régi épületei (1998). Emellett több mint 360 cikke jelent meg a műemlékvédelem és a művészetek tárgykörében. /Máthé Éva: Felleltározta az erdélyi műemlékeket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

2009. szeptember 28.

Temesváron a Szórvány Alapítvány újabb sikeres projekt közepén tart, ugyanis szeptember 26-án a Kós Károly Közösségi Központban átadták a „Helyi Kulturális Értékeket Képviselő Központot”. Ezt megelőzően számos bánsági kulturális intézmény képviselői részt vettek a „Helyi Kulturális Élet Szereplői és Kapcsolatai” című képzésen. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke kiemelte Bánság multikulturalitását, és az itt élő nemzetek egyetértését. /Megnyílt a Helyi Kulturális Értékeket Képviselő Központ. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 28./

2009. október 10.

A magyar személyiségek szerepét, jelentőségét évtizedekig tudatosan elhallgatták, róluk manapság is szándékosan megfeledkeznek tudományos ülésszakokon. Ujj János Arad megye neves szülötteiről írt hézagpótló kisenciklopédiájában /Arad megye neves szülöttei. Összeállította Ujj János. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007/ találóan jegyezte meg: legalább félezer olyan személyiség látta meg a napvilágot tájainkon, akinek nevét illene ismerni. Köztük van például Eckhardt Ferenc és Sándor, Lóczi Lajos, Asbóth Oszkár, Baász Imre, Jávor Pál, Kuncz Aladár, Réz Ádám és Pál, Simonyi Imre, Szentimrei Jenő, Tóth Árpád, Klebelsberg Kunó, Ormós Zsigmond és Cziffra Géza filmrendező, Bánság is adott értékeket, közöttük volt Temesvári Pelbárt, a középkori magyar irodalom ismert alakja, a nagyszentmiklósi születésű Révai Miklós nyelvész, az 1848-as idők három kiválósága Temesváron született, Fiala János, Kiss Ernő és Klapka György. Nagyjécsáról indult Abafi Lajos irodalomtörténész, Temesvár szülötte Kerényi Károly klasszikus-filológus, vallástörténész, Hauser Arnold és Kós Károly. Hunyad megyében kevés nyom őrzi a vidék nagy szülötteinek emlékét. A „legidősebb”, ma is számon tartott neves szülöttje a megyének a Szászváros közeli Romoszon 1422 körül született György Mester, Kis-Ázsia első magyar, sok szempontból első európai feltárója, akit az irodalomban a Szászsebesi Névtelen vagy Georgius de Hungaria néven emlegetnek. Művei már élete során, illetve közvetlenül azután 14 latin és kilenc német nyelvű kiadást értek meg. A megye másik nagy szülöttje, az 1500 körül Déván napvilágot látó Dévai Bíró Mátyás. 1580. november 15-én Marosillye várában született Bethlen Gábor fejedelem. Kevésbé ismerős viszont az a tény, hogy 1610-ben szintén Hunyad megyében született meg az 1658 és 1660 között Erdélyt török támogatással kormányzó Barcsay Ákos fejedelem. A felvilágosodás korából említésre méltó az 1793-ban Déván született Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, a nyelvújítás híve. Neki köszönhető, például, a honvéd, úrbér szavak használatának az elterjedése is. 1803-ban, a család algyógyi birtokán látott napvilágot az Erdélyi Közművelődési Egylet, az EMKE nagy alapítója, gróf Kún Kocsárd. Elvállalta a szászvárosi kollégium főgondnokságát, és hamarosan saját költségén megépítette a kollégium új épületét. Az EMKÉ-nek ajándékozta 1700 holdas algyógyi birtokát a 33 gazdasági épülettel. A XIX. század végének két nagy Hunyad megyei szülöttje báró Nopcsa Ferenc és Maderspach Viktor. A Hátszeg környéki dinoszaurusz-maradványokat Nopcsa Ferenc fedezte fel. Maderspach Viktor vadászati szakíró, katonatiszt 1875 februárjában született a Hátszeg közeli Vaspatakon. 1918-ban részt vett a Kratochvill Károly vezette Székely Hadosztály megszervezésében. 1921-ben menekülnie kellett Romániából. Maderspach Viktor 1941. október 3-án halt meg. /Puskel Péter, Szekernyés Irén, Gáspár-Barra Réka: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/

2009. október 14.

Kós Károly emlékét idéző estet szervezett október 9-én a Helikon – Kemény János Alapítvány Marosvásárhelyen, a Református Diakóniai Otthonban. Kós Károly építészeti életművét vetített képes előadás formájában Szekeres Gerő tárgyalta. Kós Károly a népi építészetet bevitte az épülettervezésbe. Trianon után mehetett volna egyetemi tanárnak Budapestre, de ő inkább Erdélyt és a teljes bizonytalanságot választotta, mondván, itt van rá szükség. Kovács Emese Kós Károly életpályájáról, irodalmi életművéről szólt. Az est végén Bögözi Attila, a szerkesztő emlékezett a nemrég elhunyt Adamovits Sándorra /Déva, 1937. máj. 3. – Marosvásárhely, 2009. júl. 18./, és méltatta most megjelent Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét. Adamovits egyszerre szolgálta a hitet, a közművelődést, a kultúrát és a hagyományőrzést. /Nagy Botond: Emlékezés az ezermesterre. Kós Károly-est a Bocskai Teremben. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 14./

2009. október 25.

A Hargita Megyei Önkormányzat népes küldöttsége jelenlétében avatták fel október 23-án a temesvári Geml József Magyar Központot, egyben megszervezték a hargitaiak Összetartozunk című szórványgondozási programja első bánsági eseményét. Házavató beszédében Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke kiemelte: a bánsági magyarok adományaiból épített belvárosi Magyar Ház és a hat évvel ezelőtt felavatott Kós Károly Közösségi Központ után az egykori temesvári polgármester, Geml József nevét viselő székház immár a harmadik magyar központ Temesváron. A belvárosi Magyar Ház tulajdonjogát a mai napig nem sikerült visszaszerezni, de a másik két ingatlan szerencsére magyar tulajdonban van. Az 1956-os magyar forradalom eseményeit a temesvári Vicze Károly történész idézte fel. /Felavatták a harmadik Magyar Központot. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 26./

2009. október 30.

Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban tartotta ülés RMDSZ Területi Képviselők Tanácsa /TKT/. Halász Ferenc megyei RMDSZ elnök ismertette az RMDSZ hivatalos álláspontját az aktuális politikai események kapcsán, majd beszámolt a Kelemen Hunor elnökjelöltet támogató aláírásgyűjtés eredményéről: a Temes megyére „kirótt” 5500 aláírást ezúttal sikerült túlteljesíteni, 6422 támogató aláírás gyűlt össze. A vidéki RMDSZ szervezetekkel szemben támasztott minimális elvárásokról döntött a TKT. Az aktív RMDSZ szervezetektől az alábbi feltételek teljesülését várják el: legalább 20 nyilvántartott tag, egy éves tevékenységi program 50%-os megvalósítással, írott tagdíjbeszámoló megléte. A fenti feltételeket nem teljesítő RMDSZ szervezeteket ezentúl fiókszervezeteknek nevezik. /Pataki Zoltán: Temesi RMDSZ. Fiókszervezetté minősítik vissza a „lustákat”. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 30./

2009. október 30.

Kós Károlyra emlékeztek október 28-án Kolozsváron a Reményik Sándor Galériában. A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és a marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány kuratóriuma által szervezett Helikon-est keretében Kós irodalmi munkásságát Kovács Emese tanárnő ismertette, Szekeres Gerő szerkezettani tervezőmérnök pedig építészeti tevékenységéről tartott előadást. Bögözi Attila újságíró bemutatta Adamovits Sándor Szellemi helyszínelés Nagyenyedtől Marosvécsig című kötetét, Kilyén Ilka színművész pedig részleteket olvasott fel a műből. Bögözi Attila a három hónappal ezelőtt elhunyt Adamovits Sándor életpályájáról is beszélt. /Ferencz Zsolt: Kós-megemlékezés és könyvbemutató a Reményik Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 30./

2009. november 2.

A lap munkatársai beszámoltak arról, hogy a régióban az RMDSZ és a magyar civilszervezeteknek az elmúlt húsz év alatt hol sikerült saját ingatlanhoz jutniuk. Arad megyében az RMDSZ székházát később az egykori tulajdonos örököse(i) visszakérték. Az RMDSZ és az alakuló magyar civil szervezeteket, köztük az AMISZ, a Kölcsey, egy évtizedig voltak a székházban, majd jelentkeztek az örökösök. Az RMDSZ és a civilszervezetek 2006. március 15-én költözhettek a Püspökség utcai épületbe, jelenleg is itt vannak. Most lehetőségük van méltányos áron megvásárolni a székházat. Ez fontos lenne, mert a Jelen Ház mellett az aradi magyarság kapna még egy saját házat. Az Arad megye más településein működő civil szervezetek nem rendelkeznek saját ingatlannal. Jelenleg Arad megyében körülbelül 25 magyar civilszervezet létezik. Nem sikerült Pankotán megvásárolni Csiky Gergely szülőházát, s abból magyar közösségi házat kialakítani. Hunyad megyében 16 magyar RMDSZ-szervezet van, közülük egyedül petrillai székház saját tulajdonú: 2001–2002 táján vásároltak egy tömbházlakást, amelyben az RMDSZ székháza működik. A megye többi településén bérlik a székházakat, mivel a pártok törvénye nem teszi lehetővé a székházak megvásárlását, ismertette a helyzetet Széll Lőrinc, a szövetség megyei ügyvezető elnöke. A civil szervezetek nagyobb ingatlanvagyonnal rendelkeznek. A megyeszékhely, Déva magyarsága 2003-ban kapta vissza a csángótelepen lévő Magyar Házat. Pontosabban az önkormányzat 49 évre koncesszióba adta a Petőfi Egyesületnek, illetve a Segesvári Miklós Pál Egyesületnek a telep hagyományos közösségi központját. Azóta a telepi Magyar Ház a dévai magyarság egyik „erődje”: bálokat, előadásokat, kulturális rendezvényeket szerveznek benne. Hasonló a helyzet a vajdahunyadi Magyar Házzal, mely a Hunyadi János Humanitárius Társaság tulajdona. Orvosi rendelő és internetklub, valamint nyugdíjasklub működik benne, de kicsi a befogadóképessége. Ezért a régi ház tőszomszédságában, ugyanazon a telken a Corvin-Savaria Társaság egy újabb, lényegesen nagyobb, emeletes házat épített az utóbbi években, részben Vas megyei anyagi támogatással. 2007 óta szinte valamennyi rendezvény ott zajlik, és néha az is szűknek bizonyul. Ez is eltörpül a dévai Téglás Gábor Iskola mellett. Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű középiskolája állami intézmény, az épület azonban, amelyben működik, a Geszthy Ferenc Társaság tulajdonát képezi. A 2002 őszén alakult társaság eleve így vélte megóvhatónak a magyar oktatást az esetleges állami önkénytől. Szintén az oktatáshoz köthető a Zsil-völgyi kezdeményezés. Még a kilencvenes évek végén az Iskola Alapítvány kétszobás tanári lakást vásárolt Vulkánban, hogy a Székelyföldről, vagy Erdély más vidékeiről a helyi magyar iskolába kerülő tanerőknek. Miután több mint 10 évig használták, a lakást nemrég adták el, s a szomszédos Lupényban szándékoznak egy hasonlót vásárolni, ismertette a helyzetet Széll Lőrinc. A vulkáni magyar oktatás megmentését ugyanis a jobb erőnlétű szomszédos lupényi iskola magyar tagozatának egyesítésével képzelik el. Mivel a súlypont áttevődött, természetes, hogy a tanári lakást is oda képzelik. Temes megyében az öt Magyar Házból négy RMDSZ-tulajdonban van. A bánsági magyarok számára a Székely László temesvári főépítész tervezte, a közösség tagjainak adományaiból a két világégés közötti időszakban felépült Temesváron a Magyar Ház, melyet a diktatúra éveiben elkoboztak, majd 1989 után a benne működő (párt)lapkiadó vállalat magánosítása során az új tulajdonosoknak sikerült az épületet is bekebelezniük. A magyar érdekképviselet húsz éve próbálja peres úton visszaszerezni a Magyar Házat, bírósági perek zajlanak ez ügyben Temesvártól Strasbourgig, mindeddig eredménytelenül, számolt be Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök. Az ingatlan első emeletén albérlőként megmaradhatott a helyi magyar újság /Heti Új Szó/ szerkesztősége, ugyanott működik az RMDSZ-iroda, a civilszervezetek rendelkezésére álló Bolyai-terem és TEMISZ ifjúsági szervezet irodája. Magyar tulajdonban van két temesvári ingatlan: a Kós Károly Közösségi Központ és a nemrég felavatott Geml József Magyar Központ. A Kós Károly Közösségi Központot éppen a temesvári Magyar Ház bizonytalan jövőjére való tekintettel vásárolta meg a státusirodákat működtető Progress Alapítvány. Az épületet sikerült felújítani, a státusiroda mellett az alagsorban működik a Szórvány Alapítvány, amely sikeres pályázatokból elnyert támogatásokból tette lakhatóvá a pincehelyiségeket, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület és az ITD Hungary temesvári irodája is. A Közösségi Központban kismamaklubtól a borklubig élénk közösségi élet zajlik. A Geml József Társaskör által működtetett Magyar Központ épülete a Temes megyei RMDSZ-szervezet tulajdona. Az RMDSZ szerződést kötött a kerületben működő magyar civilszervezettel, a Geml József Társaskörrel az ingatlan ingyenes használatáról és adminisztrálásáról. Az RMDSZ birtokában van a zsombolyai és a lugosi Magyar Ház is, mindkettőt a polgármesteri hivatal utalta ki a helyi RMDSZ-szervezeteknek és 2005-ben, illetve 2007-ben sikerült ezeket megvásárolni, majd felújítani. Lugoson a székház felújítására és működtetésére két civilszervezet, az Arató Andor Egyesület és a Putnoki Miklós Alapítvány pályázott. A lugosi Magyar Házban több mint 4000 kötettel rendelkező könyvtár működik. /Magyar Házak a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 2./

2009. november 3.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mai könyvtárának állománya a kolozsvári magyar intézmények könyvtárai közül a legnagyobb, a könyvtár három különböző épületben található. Mostani állományának gazdagsága alig közelíti meg annak a nagynevű, értékes könyvekből álló gyűjteménynek a gazdagságát, ami 1950-es felszámolása előtt jellemezte a könyvtárt. Ez a mai, megközelítőleg 80 ezer kötetet és számos kéziratos hagyatékot tartalmazó könyvtár az 1990-es újjáalakulás után jött létre, és semmit nem kapott vissza az eredeti tulajdonából. 1990-ben, az EME újjászervezésével a mai könyvtárat az akkor az egyesület birtokában levő mintegy 15 ezer kötettel indították útjára, azzal az elhatározással, hogy a továbbiakban beszereznek minden magyar nyelvű szakkönyvet és folyóiratot. A két szoba kevésnek bizonyult az egyre gyarapodó könyvállomány számára, ugyanis az Országos Széchényi Könyvtár és az Akadémiai Könyvtár folyamatosan támogatja a könyvtárat, emellett hazai és külföldi magánszemélyek és kiadók is adományoztak könyveket. 1991-ben Győrbiró István sepsiszentgyörgyi tanár és Binder Pál brassói nyugalmazott kutató–tanár letétbe helyezték kézirataikat az EME-nél, ezzel megalapozva a kézirattárat. Az EME két együttműködési megállapodást kötött 1994-ben: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel az EME könyvtárának egyetemi jegyzetekkel történő kiegészítéséről és a Magyar Országos Levéltárral a tudományos együttműködésre. Az EME könyvtára jelentős hagyatékokat kapott, Szabó T. Attila, Pataki József történetkutató, dr. Kós Károly néprajzkutató és Nagy Jenő nyelv- és néprajzkutató hagyatékát. Az utóbbi két hagyatékot az EME tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. A raktározási gondokat 1995-ben sikerült – ideiglenesen – megoldani a Jordáky könyvtár, a Lakatos utcai könyvtár, kézirattár és kutatóműhely megindításával, ami Jakó Zsigmond professzor, Sipos Gábor és segítőtársaik, tanítványaik munkájának köszönhető. Jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek 3 működő könyvtára, 3 könyvtárosa és egy levéltárosa (Bogdándi Zsolt) van. Könyvtárai: Rhédey ház (Jókai utca 2.). Ide kerültek a nyelvészeti és irodalomtörténeti szakmunkák is, itt avatták fel az EME Információs Dokumentációs Központját 2007 januárjában. Jordáky könyvtár: 1995 óta működik, Jordáky Lajos hagyatéka mellett itt van Gobbi Hilda kb. 24 000 kötetes színházi könyvtára, amelyet 1991-ben kapott meg az EME. Lőrinczi ház (Lakatos utca): kézirattári részleg Szabó T. Attila, Nagy Jenő, Brüll Emánuel, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Kós Károly, Nagy Jenő, Vetró Artúr, Bözödi György, Imreh István, Jordáky Lajos és mások hagyatékai, középkori oklevelek fényképei, kézikönyvtár több mint tízezer kötettel. Az Elektronikus Információ Szolgáltatáshoz Kolozsváron diákok csak az EME könyvtárában férhetnek hozzá szabadon. Az EME könyvtárai jelentős részét katalogizálták, bevezették az Erdélyi Közös Katalógusba (https://ekka.progress.ro). /Papp Kinga, könyvtáros: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jelenlegi könyvtárai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

2009. november 4.

A romániai magyar képzőművészek 1929-ben Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával megalakult érdek- és értékvédelmi szervezete, a Barabás Miklós Céh nagyszabású ünnepségsorozattal ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. A november 6-án kezdődő, kétnapos rendezvény keretében Kézdimárkosfalván megkoszorúzzák a névadó Barabás Miklós szülőháza helyén álló kopjafát, valamint Hunyadi László Barabás Miklós-szobrát. Délután Sepsiszentgyörgyön, a Gyárfás Jenő Képtárban kerül sor az egykori és jelenlegi BMC-tagok több mint másfélszáz alkotásából rendezett kiállítás megnyitójára. Másnap, november 7-én az Árkosi Művelődési Központban előadások lesznek, Jakobovits Miklós bemutatja Németh Júlia: Kolozsvár – Mű-Hely-Szín című kötetét, Nagy Miklós Kund pedig a Pallas Akadémia Műterem sorozatát. /A Barabás Miklós Céh 80. évfordulója. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ A nagyszabású képzőművészeti seregszemlén első ízben állítják ki együtt a Barabás Miklós Céh egykori és mai alkotóinak munkáit. /Bíró Blanka: Nyolcvan év erdélyi magyar képzőművészetének keresztmetszete Szentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

2009. november 5.

November 4-én Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban tartotta alakuló ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezete. Toró T. Tibor, az EMNT országos alelnöke a bevezetőben ismertette az EMNT célkitűzéseit. „Az EMNT autonomista civil szervezet, amely civil eszközökkel politikai célokat kíván megvalósítani” – mondta Toró – az EMNT-t pártok feletti civil egyesületként kívánjuk bejegyezni”. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezeti háttérének megújítása nyomán egy „széles merítésű civil-politikai mozgalommá válik”, amelynek tevékenysége három fő csapásirányt követ: az autonómia koncepció emberközelbe hozatala, a monitoring tevékenység (jelentés a nemzetrész, a régió állapotáról) és a nemzeti egység megteremtése. A résztvevők megfogalmazták észrevételeiket, bírálataikat, építő javaslataikat az elhangzottakkal kapcsolatban. Megjelent Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke, aki sok sikert kívánt az alakuló EMNT szervezetnek. A mintegy harminc alapító tag Gazda István református lelkészt választotta az EMNT Temes megyei szervezetének elnökévé, alelnöki tisztséget vállalt Dukász Magor, Gyuricza Adél és Kása Zsolt. Pataki Zoltán: EMNT alakuló ülés Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 5./

2009. november 7.

Barabás Miklós festőművész kézdimárkosfalvi szobra és a szülőház helyén állított kopjafa megkoszorúzásával kezdődött november 6-án a Barabás Miklós Céh 80. évfordulójának szentelt kétnapos ünnepségsorozat. Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő-képtára és az árkosi Művelődési Központ közös szervezésében megnyitották a Barabás Miklós Céh – 80 című nagyszabású kiállítást, amelyen az 1929-ben létrehozott, és 1994-ben újraalakított művészszervezet egykori és mai alkotó tagjainak művei láthatók. /80 éves a Barabás Miklós Céh. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ Erdély, sőt, Románia minden sarkából összesereglett művészek tisztelegtek Barabás Miklós emléke előtt. A Gyárfás Jenő Képtárban megnyílt a kisebbségi lét kezdete óta legátfogóbb képzőművészeti tárlat: 159 képzőművész alkotásai sorakoztak, akik Vinczeffy László Munkácsy-díjas képzőművész, a kiállítás kurátora felkérésének eleget téve, hozzájárultak ahhoz, hogy a látogatók minél teljesebb képet kaphassanak az erdélyi magyar képzőművészetről. Vinczeffy László elmondta, az, hogy Barabás Miklós Céh éppen Sepsiszentgyörgyöt választotta az évforduló megünneplésére, nem véletlen: Kós Károly kezdeményezésére 1929 szeptemberében a Székely Mikó Kollégium négy termében állítottak ki az akkori erdélyi magyar képzőművészek, a tárlat sikerén felbuzdulva alakították meg kevéssel utána a Barabás Miklós Céhet. A mostani emlékkiállításon nem csupán a kortársak, de az alapítók is jelen lehettek, így került fel a falakra többek között Kós Károly, Szolnay Sándor, Jáni Dávid, Nagy Imre alkotása. Az 1994-ben újjáalakult Barabás Miklós Céh az összefogást jelenti. Vinczeffy László legfőbb céljuknak az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozását és működtetését jelölte meg. A tárlatmegnyitón részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, kifejtette, a gazdasági válság mellett Magyarországon még erkölcsi válság is van, nem kellene sajnálni a kultúrára a pénzt. Ami az elmúlt húsz esztendőt illeti, azalatt sok minden történt, kiemelten két elvről beszélt: integráció és autonómia. Nem csupán az európai integráció fontos, de a magyar kultúrában is meg kellene teremteni az integrációt. Az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum megvalósításával kapcsolatban megígérte: vállalja azt a részt, ami rá juthat. A tárlatmegnyitó zárásaként a szervezők meglepetést tartogattak: a Barabás Miklós Céh az erdélyi magyar művészet önzetlen pártolásáért kitüntette, tiszteletbeli tagjaivá fogadva egyúttal Veres Pétert, a Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet folyóirat főszerkesztőjét, és Kopacz Attilát, a Cova Kiadó vezetőjét, számtalan igényes képzőművészeti album megjelentetőjét. Az ünnepségsorozat november 7-én az árkosi Művelődési Központban szervezett, A Barabás Miklós Céh múltja, jelene és jövője című konferenciával zárul. /Váry O. Péter: Lesz erdélyi magyar képzőművészeti múzeum (Nyolcvanéves a Barabás Miklós Céh). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./

2009. november 9.

Egész alakos köztéri szoborral kíván Csutak Vilmos egykori igazgató előtt tisztelegni a Székely Mikó Alapítvány. Szükség van erre, igen kevesen ismerik kiemelkedő tevékenységét, a nagy tekintélyű professzor élete, munkássága példaértékű a ma embere számára is. Meghitt ünnepségen idézték fel november 6-án szülőfalujában, Zágonban Csutak Vilmos alakját, születésének 125. évfordulóján. A Székely Mikó Alapítvány kuratóriuma helyezett el koszorút, s ekkor jelentették be tervüket: gyűjtést kezdeményeznek a szoborállításra. Zágonban az emlékszobában Keresztes László, a Mikó Alapítvány kuratóriumának titkára beszélt Csutak Vilmos pályájáról. Csutak Vilmos 1890-től az iskola diákja volt, 1902-ben történelem szakos tanárként került vissza, 1908-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őreként, majd 1916-tól a múzeum és a Mikó igazgatójaként tevékenykedett. Nevéhez kötődik a múzeum építése, Kós Károly, a tervező nagy elismeréssel írt tevékenységéről. /Farkas Réka: Szobrot állítanak Csutak Vilmosnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./

2009. november 11.

Október 20-án a csíkrákosiak a katolikus templomban gyülekeztek, ünnepi szentmisével kezdték a Cserei Mihály erdélyi történetíró emlékére rendezett eseménysorozatot. A szentmisét követően Sisa Béla Műemlékvédelemért-díjas és Kós Károly-díjas építész szólt röviden a csíkrákosi templom jelképrendszeréről, építészeti különlegességeiről, valamint keletkezésének történetéről. Ezután Cserei Mihály szülőházában hangzottak el az előadások, Rumi Tamás és Rostás László őstörténet-kutatók a csíkrákosi kapukon található „ZS” rovásjel, illetve a felkelő és lenyugvó nap szimbólumainak jelentőségét elemezték. Záhonyi András a csíkrákosi templomtornyon található csillagászati jelképek új értelmezési lehetőségeit javasolta. Délután a Cserei Mihály Általános Iskola diákjai mutatták be előadásukat iskolájuk névadója tiszteletére, melyben Cserei Mihály életét és munkásságát lehetett nyomon követni. Császár Krisztina néprajzos Csíkrákosról mint szakrális térről tartotta meg előadását. /Salánki Orsolya, Csíkrákos: Cserei Mihály megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 11./

2009. november 17.

A nagy sikerű Sztánai Füzetek című sorozatban (Művelődés – Szentimrei Alapítvány) jelent meg Fekete Károly Hatvan év Kalotaszegen. Válogatott írások (1947–2007), Művelődés – Szentimrei Alapítvány, Sztánai füzetek 7. Kolozsvár, Sztána, 2009.) című könyve. Fekete Károly a romániai pedagógus-társadalom ama, mai Kós Károlya, aki több mint hat évtizeden keresztül előbb a kolozsvári Igazság, majd később a Szabadság külső munkatársaként-újságírójaként, a Kolozsvári Rádió magyar adásainak a helyi tudósítójaként Kalotaszeg kiváló tollú krónikás-nagymestere volt. A kötet törzsanyagát Fekete Károly művelődésszervezői és pedagógiai tevékenységét föltérképező írások, valamint a szerző különböző sajtóorgánumokban (Kalotaszeg, Igazság/Szabadság, A Hét, Faclia, Szemfüles, Művelődés) megjelent írásainak reprezentatív cikkbibliográfiája (1966–2000) egészíti ki. /Bréda Ferenc: Kortárs krónika az örök Kalotaszegről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

2009. december 3.

Erdély Romániához csatolása és Nagy-Románia megalakulása 1918 és 1920 között megbénította az erdélyi magyarság közéletét. Az éledezés 1921 körül kezdődött, azután a nemzeti (kisebbségi) autonómia és az államok konföderációja lett az a két legfontosabb törekvés, amit a romániai magyarság el akart érni. Száraz György munkája Erdély múltjáról, jelenidőben címmel jelent meg a nyolcvanas években. Könyvében megpróbált képet kialakítani a román-magyar viszonyról. Művében számos idézet szerepel arról, hogyan fogadták Trianont és a román Egyesítést a kortársak: magyarok, németek és románok. Botlik József Erdély tíz tételben (1918-1940) című munkája 1988-ban szintén összegzést készített, ugyanígy az Erdély rövid története /Budapest, 1989/ című kötet. Paál Árpád, a kolozsvári Napkelet főszerkesztője például így írt lapjában 1921-ben: „A magyar népkisebbségeknek mindenütt olyan önálló nemzettestekké kell válniok, melyek szervesen beilleszkednek az utódállamok közéletébe. ” Paál hozzátette: „A törzsmagyarságot is, az összes környező államokat is a történelem sodra hajtja az egyedül lehetséges kibontakozás irányába, a népek testvériségének államszövetségi intézményesítése felé. ” 1921. január 23-án Kolozsváron jelent meg Kós Károly, Paál Árpád és Zágoni István híres röpirata, a Kiáltó szó Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságához. Ebben olvasható: „Fölébredtünk. Látni akarunk tisztán. Szembe akarunk nézni az Élettel, tisztában akarunk lenni helyzetünkkel. Ösmerni akarjuk magunkat. Számba kell venni erőinket, szerveznünk kell a munkát, tudnunk kell a célt, amit el akarunk érni... Kiáltok! Neked: Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros ezeresztendős magyarsága: Ébredj kétesztendős álmodból, szemedet nyisd ki, nézz széjjel és állj az új életben tusakodni akarók közé. A rohanó idő füledbe harsogja: elég a passzivitásból. (…) Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája. ”1919. szeptember 6-án Temesváron a romániai németek képviselői gyűltek össze. Megfogalmazták: „Alkotmány alkotandó, amely örök időkre biztosítja a romániai németség jogát arra, hogy politikailag mint egységes nemzet szervezze magát, s ennek alapján követhesse nemzeti, kulturális és gazdasági törekvéseit. ” Az erdélyi szászok már 1919. január 8-án a Szász Nemzeti Tanács medgyesi gyűlésén kijelentették, hogy „Erdély szász népe is nemzeti jövője garantálását remélve, állást foglal Erdély és Románia egyesülése mellett”. A román politikus, Iuliu Maniu biztosította őket „a szorgalmas szász nép nemzeti jogainak védelméről és tiszteletben tartásáról”. Az erdélyi románok nem voltak kezdetben egységesek Erdély kormányzásával kapcsolatban, az észak-erdélyi görög-katolikus románok voltak bizalmatlanok a regáti politikusokkal szemben. Az Erdély rövid története című könyv összefoglalta a Trianon utáni helyzetet: „A román nyelv uralkodóvá tételét minden eszközzel szorgalmazták. A hely- és utcaneveket a magyar többségű helyeken sem lehetett magyarul kiírni, sőt időnként a magyar nyelvű publikációkban sem, a kétnyelvű cégtáblákat megadóztatták, végül megszüntették. A bíróságokon 1921-től románul tárgyalták az ügyeket, románul nem tudó ügyfelek tolmács útján beszélhettek. Minden hatósági beadványt az állam nyelvén kellett megfogalmazni. A nyilvános helyeken megjelentek a feliratok: Csak románul szabad beszélni. ” hvg. hu /Kisebbségek Nagy-Romániában: kiáltottak, de hova? = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 3./

2009. december 18.

Székelyföld épített öröksége – Faluképvédelem – Út a jövőbe címszó alatt nagyszabású konferenciának adott otthont Hargita Megye Tanácsa az elmúlt napokban. A rendezvény szervezői az Országépítő Kós Károly Egyesülés, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság, valamint Hargita és Kovászna megye tanácsa volt. A neves építész, művészettörténész, etnográfus, közgazdász szakemberek előadásai mellett kerekasztal-beszélgetésre is sor került. Az eddigi eredmények (értékfelmérések, faluképvédelmi programok, egy-egy település értékőrző példája, megyei programok) beépítésével megfogalmazott cselekvési terv az épített és táji értékek megőrzésére irányul. /Túros Eszter: A jövő faluja – utak, lehetőségek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 18./

2010. január 8.

Néhány ok arra, hogy idén múzeumba menj
A legnagyobb 19. századi magyar festők művei, vándorkiállítás a pestisről, vagy a székelyudvarhelyi gótok – többek között ez várható idén az erdélyi múzeumokban.
Múzeumi körképünkben erdélyi intézmények igazgatóit kérdeztük meg arról, mik a terveik 2010-re. Kiderült, tavasszal a 19. század legnagyobb magyar festőinek munkáiból láthat kiállítást a közönség Csíkszeredában, nyár végén pedig ugyanott Nagy István új arcát ismerhetik meg a látogatók. Marosvásárhelyen másfél éves projekt eredményét mutatja majd be a klasszikus román festők műveinek kiállítása, míg Sepsiszentgyörgyre 4,5 millió eurós támogatás érkezik, amelyből a múzeum teljes rehabilitációját tervezik. A pestis című vándorkiállítás beutazza Erdélyt, Székelyudvarhelyről pedig útnak indul egy kora népvándorláskori gót települést bemutató, nagyszabású régészeti vándorkiállítás.
Művészeti Múzeum, Brassó 
“Mivel az idei év pénzügyileg nem túl ígéretes, a múzeum másféle programokat szervez, mint eddig – ami persze nem jelenti azt, hogy nem lesznek kiállítások” - mondta a Transindexnek Bartha Árpád múzeumigazgató. Elsőként Kövesi György keleti útján készített fényképeinek kiállítása nyílik meg, amely februárban és márciusban lesz látogatható. 
Ugyancsak márciusban a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban mutatják be a brassói múzeum Arthur Coulin-kiállítását, amely február 14-éig látogatható. A tárlat az egyik legnagyobb 20. század eleji, erdélyi festő születésének 140. évfordulóját ünnepli. Áprilisban a Brassó létezéséről tanúskodó első dokumentum 775. évfordulójára a Művészeti Múzeum Brassó képekben és fényképekben címmel tervez kiállítást. Szeptemberben Elena Popea festő tiszteletére szerveznek évfordulós kiállítást, míg novemberben Művészet a kommunizmusban címmel az 1944 és 1989 között készült, a múzeum tulajdonában lévő alkotásokból láthat majd tárlatot a brassói közönség.
Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda 
A csíkszeredai múzeumban az április végén megnyíló, a 19. századi magyar festészetet bemutató kiállítás ígérkezik az év legnagyobb eseményének. Itt olyan művészek alkotásaival találkozhat majd a közönség, mint Barabás Miklós, Székely Bertalan, Munkácsy Mihály, Mednyánszky László, Paál László és Szinyei Merse Pál. A június végéig látogatható tárlat több mint hatvan festményt vonultat fel a Magyar Nemzeti Galéria, illetve a Budapesti Történeti Múzeum gyűjteményéből. “A múzeum ötödik, kiemelt kiállítása a magyar művelődéstörténethez, a közkedvelt festészethez való visszatérést jelent majd” - fogalmazott Gyarmati Zsolt igazgató. 
A február 7-én záruló egyiptomi tárlatot két vándorkiállítás, a Démoni ragály: A pestis, valamint Könczey Elemér karikatúra-kiállítása követi majd. Augusztus elején, a csíkszeredai városnapok alkalmával pedig Nagy István életmű-kiállítása nyílik meg a Csíki Székely Múzeumban. “Nagy Istvánt a legnagyobb székely festőművészként tartják számon, de személyisége nincs eléggé markánsan megjelenítve az erdélyi köztudatban” – fogalmaz Gyarmati Zsolt, és hozzáteszi: nem lehet eleget beszélni róla. A csíkszeredai múzeum saját, húsz képes gyűjteménye mellé újabb 16 Nagy István-művet vásárolt meg az alkalomra 7000 euró értékben, a kiállítást pedig a magyarországi Antal Péter műgyűjtő tulajdonában lévő képek egészítik majd ki. Októberben a cserkészet történetét bemutató tárlattal, novemberben pedig Plugor Sándor grafikus, festő kiállításával várják a múzeum látogatóit. Az igazgató reményei szerint 2011 első felében befejeződhet a 2005-ben elkezdett korszerűsítés a múzeumban, és elkészül az Erdélyben egyedülálló látványraktár, amely gördíthető polcrendszerével egyszerre lesz helytakarékos és látványos. Hiszen – mint az igazgató elmondta –, a múzeum tevékenységének jelentős része, a gyűjtés, konzerválás, restaurálás a színfalak mögött zajlik: ebbe nyerhet majd betekintést a közönség a látványraktár révén, egy-egy múzeumi nyílt nap alkalmával.
Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós 
Gyergyószentmiklóson egyelőre csak rövid távon mer tervezni Csergő Tibor András múzeumigazgató, hiszen hogyha megérkezik az épület felújítására a regionális operációs programból megpályázott pénz, a múzeumnak költöznie kell. Az új, ideiglenes székhely pedig egyelőre csak raktárhelyiségek, irodák befogadására alkalmas. Az intézmény ugyanakkor kurátori szerepet vállal több vándorkiállítás szervezésében, ilyen volt tavaly a Térbe zárt pillanat című sztereófotó-kiállítás, illetve A pestis című tárlat is. A távlati tervek között szerepel a Magyar Vendéglátóipari Múzeum anyagából összeállított vándorkiállítás megszervezése, az év első felében pedig többek között Ardai Ildikó iparművész kiállítását láthatja majd a közönség.
Művészeti Múzeum, Kolozsvár 
A Bánffy-palotában működő múzeumban több romániai kortárs alkotó kiállítása is látható lesz idén, a Képzőművészek Romániai Egyesületének Kovászna, Beszterce, Maros megyei szervezetével együttműködve. A múzeum saját anyagából is számos válogatást láthat majd a közönség: Kolozsvár képzőművészeti védjegye címmel például Ioachim Nica és Feszt László műveit mutatják be.
Constantin Dinu Ilea és Ion Țuculescu képzőművészek születésének századik évfordulóját is egy-egy kiállítással ünnepli a múzeum, illetve tárlatot szerveznek Georgeta Arămescu Anderson műveiből is. De a tervek között szerepel az intézmény saját gyűjteményéből összeállított önarckép-kiállítás, valamint a nagybányai iskola festőinek tárlata is. A Tribuna újsággal közreműködve a múzeum nemzetközi grafikai kiállítást tervez, míg a német kulturális központ együttműködésével a 20. század eleji reklámot és designt bemutató tárlatot nyitnak majd meg. A Művészeti Múzeumban megtekintheti majd a közönség a magyarországi Kornis Péter fotóművész munkáit is.
Maros Megyei Múzeum, Marosvásárhely 
A marosvásárhelyi múzeumban idéntől lesz látható egy nagyobb, másfél éve folyamatban lévő beruházás eredménye: a klasszikus magyar művészeti kiállítás klasszikus román művészeti kiállítással egészül ki. A Várban idén nyílik meg a múzeum kincstári gyűjteményének állandó kiállítása, és ugyanott terveznek egy, a 17. századi Marosvásárhely céhes életét bemutató tárlatot is. Hogyha év végéig elkészül az erre szánt helyiség rendbehozása a Várban, megnyitják a Székely Színház emlékszobáját is. 
A múzeum több vándorkiállításnak is otthont ad majd, köztük A pestis című tárlatnak. Május 17-én az intézmény nagyobb szabású rendezvénnyel készül a Múzeumok éjszakájára, amelyet negyedik alkalommal rendeznek meg. Soós Zoltán igazgató elmondta, többek között szabadtéri koncert megszervezésére is készülnek a Kultúrpalota előtt.
Körösvidéki Múzeum, Nagyvárad 
A nagyváradi múzeum január 3-ától ideiglenesen zárva tart: az intézmény a Királyi Hadapródiskola épületébe költözik, mivel eddigi székhelye, a római katolikus püspöki palota visszakerült az egyház tulajdonába. Az intézmény legkorábban év végén nyílhat meg újra.
Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy
Az intézmény nemrég 4,5 millió eurós támogatást nyert a regionális operacionális programból – amint a pénz megérkezik, elkezdődhet a múzeum Kós Károly tervezte épületének és környezetének rehabilitációja. 
Molnár István Múzeum, Székelykeresztúr
A múzeumban havonta egy képzőművészeti- vagy fotókiállítás megszervezésére készülnek, amelyek elsősorban erdélyi magyar, ezen belül is főként székelykeresztúri alkotók műveit mutatják majd be: többek között Kádár Dombi Péter szobrait, Kalló László festményeit és Czire Alpár fotóit láthatja majd a közönség. Nem hiányoznak majd a néprajzi kiállítások sem, többek között kecseti bundikákat, azaz cifra férfimellényeket láthatnak majd a Molnár István Múzeum látogatói. A kiállítások mellett könyvbemutatók, író-olvasó találkozók, valamint az erdélyi kiadók, újságok szerkesztőivel szervezett találkozások színesítik majd az intézmény programját. A színfalak mögött pedig mentő ásatások folynak a város területén, amelyek az őskor, népvándorláskor és középkor emlékeire koncentrálnak.
Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely 
A múzeum egyik legütősebb idei eseményének ígérkezik az a régészeti vándorkiállítás, amelyet a tervek szerint május és október között elsőként Székelyudvarhelyen mutatnak be. Róth András igazgató elmondta, a helyi régészek egy gót települést tártak fel a város környékén, ahonnan óriási anyag gyűjt össze, érdekes újdonságokkal. 
A Magyar Kultúra Napját a múzeum tulajdonában lévő művekből összeállított szobrászati kiállítással, a Föld Napját természetrajzi tárlattal ünnepli majd a múzeum. A tervek között szerepel egy képzőművészeti kiállítás megszervezése is a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola volt tanárainak munkáiból. Az év második felében pedig Kosztándi Jenő és Katalin kézdivásárhelyi képzőművészek gyűjteményes kiállítására készülnek. Az érdeklődők Székelyudvarhelyen is megtekinthetik majd A Székely Hadosztály emlékezete című vándorkiállítást. Ugyanakkor nem marad el az évtizedes múltú erdélyi magyar restaurátor-továbbképző konferencia sem, amely az előadások után hagyományosan tanulmányi kirándulással zárul. Őszre két iparművészeti kiállítást is terveznek, ahol nyomdászjelvényeket, illetve Székelyföld magán- és társulati pecsétjeit láthatja majd a közönség. Jelenleg pedig a Haáz Rezső Múzeum ad otthont A pestis című vándorkiállításnak, amelyet január 16-áig tekinthetnek meg az udvarhelyiek. 
Fülöp Noémi. Forrás: Transindex.ro

2010. január 14.

Megmentenék a székely faluképet
Még megmenthető a hagyományos, nemzeti identitást őrző székely falukép. De ennek érdekében sürgősen kell dönteni és cselekedni. Erre a következtetésre jutottak decemberben a Csíkszeredában tanácskozó székelyföldi és magyarországi építészek, urbanisztikai felelősök, polgármesterek, a Hargita és Kovászna megyei Tanács képviselői.
„Nincs konkrét előírás se az anyag használatra, se a szín használatra. Emiatt az önkormányzatnál alkalmazásban levő urbanisztikus mindig azt hozza fel védelmül, hogy nem írta elő semmi, tehát a befektető aki épít, vagy pedig a tulajdonos olyan színre festeti a házát, amilyenre épp ő akarja” – magyarázza Fülöp Otília, Hargita megye főépítésze.
Ráadásul arra is van példa, hogy a tájidegen épület a régi, sorsára hagyott és megomló székely ház helyére került.
„Székelyföld, mint sok más hely Európában is, most azzal néz szembe, hogy bezúdult a piacgazdaság és ezzel mindenféle építészeti divat, miközben a hagyományos épületek pusztulnak, s azt gondoltuk, hogy valamilyen mintát kell mutatni, hogy aki házat akar építeni, az a mai igényeknek megfelelően mégis hogyan tervezhet” – fogalmazott Ertsey Attila, a budapesti Kós Károly Egyesülés építésze.
Ezt szeretné segíteni a Hargita megyei önkormányzat támogatta falukép-védelmi házterv-pályázat is. Nemcsak új házak építésére, hanem a régiek felújítására is vannak jó példák.
A "legszékelyebb" székely falu, Énlaka
„Ezek a régi házak konzerv tömörséggel fogalmaztak meg egy életformát, amire talán páran közülünk hajlandóak öregkorunkban visszatérni, vagy nosztalgiából. Így fenntarthatóak. De a mai igény, tehát a házzal szemben támasztott elvárások, az élettérnek a növekedése teljesen más gondolkodást is megkövetel a házzal szemben.” – magyarázza Köllő Miklós gyergyószentmiklósi tervező.
A Székelyföld épített örökségét védő tanácskozás résztvevői szerint a székely ház építésére nincs egységes recept. De több szempont figyelembe vételével megőrizhető a hagyományos székely falukép.
Az Országépítő Kós Károly Egyesülés, a magyarországi Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a székelyföldi szakértők konferencián elhangzó javaslatait egy kiadványban fogják megjelentetni. Ez a székelyföldi önkormányzatok számára az építkezési engedélyek kibocsátásánál irányadóként is használható lesz. Forrás: Erdély.ma / Duna

2010. január 16.

Kós Károly képeskönyv
Egymást érik mostanság a pompás kivitelezésű művészkönyvek, a szemnek, szívnek örömet szerző albumok, a díszes emlékkiadványok. Csak győzze beszerezni valamennyit az ember! Ilyen frissen megjelent, tetszetős kötet a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó 550. könyve, amelyet a romániai magyarság nagy hatású "mindenese", Kós Károly emlékének, hagyatékának szentelt a művészetek ügyét felkaroló könyvműhely. A Kós Károly képeskönyv Sas Péter munkája. A Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, az erdélyi magyarok kulturális örökségének elkötelezett budapesti kutatója számos értékes kiadvánnyal igyekezett hozzájárulni felbecsülhetetlen szellemi, építészeti javaink megőrzéséhez, felmutatásához. Ez a kötete hosszú kutatómunka eredményeként ad az olvasók kezébe olyan alaposan dokumentált képeskönyvet, amely valószínűleg mindeddig a leggazdagabb, legátfogóbb képanyagot teszi hozzáférhetővé a Kiáltó szó szerzőjéről, rendkívül sokoldalú foglalatosságairól, közéleti és magánéletének fontos mozzanatairól. Közelebb kerülhetünk általa az építész, az író, könyvkiadó, szerkesztő, publicista, irodalomszervező, képző- és iparművész, mezőgazdász, a közösségéért minden téren kiálló Kós Károlyhoz.
A magyar kultúra napja alkalmából január 20-án, szerda délután 6 órakor a képeskönyvet Marosvásárhelyen is bemutatják. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány közös estjén, amelyre a Maros Megyei Tanács jóvoltából a Kultúrpalota Tükörtermében kerül sor, jelen lesz és munkájáról beszél a szerző, Sas Péter valamint a kiadó főszerkesztő-helyettese, Sarány István. A kiadványt Nagy Miklós Kund ajánlja a közönség figyelmébe.
Csatáné Bartha Irénke. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. január 18.

Markó: számos joggal élhetünk, de sok még a teendő
Se diktatúrát lerombolni, se demokráciát építeni nélkülünk nem lehet
Az RMDSZ stabilitásának az volt a feltétele az elmúlt húsz évben, hogy önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét, így a szövetség csak egyvalakihez van hozzáláncolva: saját közösségéhez – fejtette ki Markó Béla szövetségi elnök szombaton Kolozsváron, az RMDSZ megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából tartott gálaműsoron. Az ünnepségen a szövetség vezető tisztségviselői és egykori alapítói mellett jelen voltak a magyar kormány képviselői, a romániai és magyarországi politikai pártok képviselői, a Kárpát-medencei magyar szervezetek, valamint a magyar történelmi egyházak és civil szervezetek vezetői. Hivatalos volt az eseményre Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetője, az RMDSZ volt tiszteletbeli elnöke is, aki azonban a novemberben püspökké választott Csűry István felavatásán vett részt Nagyváradon.
A Himnusz eléneklésével kezdődött szombaton az RMDSZ huszadik születésnapja alkalmával szervezett ünnepi gálaműsor a Kolozsvári Magyar Operában. Ezt követően Skovrán Tünde kolozsvári színművész Tompa László Vallomás című versét adta elő, majd Az elmúlt húsz év című rövidfilm után Markó Béla szövetségi elnök lépett színpadra, és köszöntötte a jelenlévőket. Az elmúlt két évtizedet értékelő ünnepi beszédében a szövetségi elnök kifejtette: a kommunista diktatúra utolsó éveiben felgyorsult a bomlás, eltűnt a magyar nyelv a közéletből, már a legeldugottabb székely településen sem lehetett magyar emléktáblát látni. Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Csíkszereda, Nagyvárad és a többi erdélyi város és falu nevét már a magyar újságokban sem lehetett leírni magyarul, egyetlen önálló magyar középiskola sem volt. Közösségként szinte semmink se maradt, és a legnagyobb veszteség az volt, hogy a remény is eltűnni látszott. A nyolcvanas években egyre több magyar telepedett ki külföldre, úgy tűnt, hogy Románia egyszínűvé válik, és a kommunista nemzetállam teljes diadalt arat – mondta az RMDSZ elnöke.
Leszögezte: utóbb azonban az események bebizonyították, hogy mégis meg lehet itt maradni magyarnak, újjá lehet építeni az országot, és ezen belül a magyar közösséget.
Napok alatt többezren iratkoztak az RMDSZ-be
Bukarestben és Erdély különböző városaiban 1989 decemberében napok alatt jött létre az RMDSZ, napok alatt több száz­ezren iratkoztak be a szervezetbe, amely azóta is él és képviseli a magyar közösséget. Markó Béla szerint a magyar közösség tudta, mit kell tenni: szövetséget kell létrehozni, el kell kerülni a pártosodást, egységesen kell fellépni, erőt, szolidaritást kell mutatni, és azonnal el kell kezdeni a politikai küzdelmet. Az RMDSZ elnöke utalt a közösségen belüli vitákra és véleménykülönbségekre is, ám hangsúlyozta: Tőkés László temesvári szerepvállalása már akkor bebizonyította, hogy ebben az országban a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet. Markó Béla kiemelte azt is, hogy fejet kell hajtanunk az RMDSZ első elnökének, Domokos Gézának, és Sütő Andrásnak az emléke előtt is.
Kiemelte: az RMDSZ nélkül továbbra sem lehet jelentős változást végigvinni az országban. Temesvár bebizonyította, hogy a diktatúrát nem lehet a magyarok nélkül lebontani, az elmúlt húsz év parlamenti küzdelmei és kormányzati szerepvállalásai pedig arról tanúskodnak: a demokráciát nem lehet nélkülünk felépíteni.
Az egyik legnagyobb érték, amit a romániai magyar közösség létrehozott az utóbbi két évtizedben a szövetség eszméje – mondta Markó, hozzátéve: az RMDSZ a romániai politikai élet legstabilabb politikai szervezete. Ennek az volt a feltétele, hogy a szövetség önálló maradt, soha nem tette mástól függővé a jövőjét, nem kötötte másokhoz a szekerét – mondta. Mint fogalmazott, többször léptünk koalícióra, egyezségeinket betartottuk, és ezután is be fogjuk tartani, de mi csak egyvalakihez vagyunk hozzáláncolva: saját közösségünkhöz.
Kitüntették azokat, akik sokat tettek a szervezetért
Ma a magyar közösség számos olyan jogot tudhat magáénak, amelyektől 1989 decembere előtt megfosztottak, és amelyektől azután is, például Marosvásárhely 1990-es véres márciusa alkalmával próbáltak távol tartani – hívta fel a figyelmet az RMDSZ elnöke, emlékeztetve egyben arra is, hogy mennyi minden nincs még az állami magyar egyetemtől egészen a különféle autonómiákig, illetve hány jogunk van papíron, amit a gyakorlatban még csak részlegesen alkalmaznak.
Ne adjuk fel Kolozsvárt
Markó Béla beszédét követően a meghívottak ünnepi köszöntései, felszólalásai hangzottak el. Elsőként Kántor Lajos kolozsvári irodalomkritikus, a Korunk című folyóirat volt főszerkesztője szólalt fel, aki mint az RMDSZ egyik alapítója osztott meg néhány gondolatot a jelenlévőkkel. Beszédének vezérgondolata az volt, hogy ne adjuk fel Kolozsvárt, amely szerinte „fel nem adható város”. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az RMDSZ története szempontjából is jó választás volt Kolozsváron megszervezni 1990. január 7-én a szövetség első tanácskozását, most pedig a huszadik évforduló alkalmával tartott ünnepséget. Végezetül Kántor „jó választásokat” és „jó válaszokat” kívánt az elkövetkező húsz évre az RMDSZ-nek.
A határon túli magyar szervezetek nevében Kasza József kifejtette: fejet hajt az RMDSZ által az elmúlt két évtizedben elért eredmények előtt, amelyek szerinte az elkövetkezőkben sem fognak elmaradni. Az elmúlt években a politikából visszavonult újvidéki volt polgármester az anyaország és a határon túli magyarság viszonyáról szólva hangsúlyozta: általában az anyaországtól segítséget vár az országhatáron kívül élő magyarság, most azonban olyan időket élünk, hogy utóbbiaknak kell segítséget nyújtania az anyaországnak ahhoz, hogy talpra álljon, és ne vesszen el.
Emil Boc miniszterelnök üzenetét az RMDSZ-szel kormánykoalíciót alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) alelnöke, Ioan Oltean olvasta fel. Levelében a kormányfő hangsúlyozta: az RMDSZ az elmúlt évek során az egyik legjobb partner volt, komoly, kiegyensúlyozott és pragmatikus politikát folytatott, és jelentős szerepet játszott a társadalom demokratizálásában. Boc üzenetében kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-el való partnerség a hatékony kormányzás és az etnikumközi együttműködés modellje lesz. A Szociáldemokrata Párt (PSD) részéről Cristian Diaconescu alelnök vett részt az ünnepségen, aki pártja jókívánságait tolmácsolta, és azt hangsúlyozta: még sok a közös tennivaló.
Az RMDSZ megkerülhetetlen szereplő
Bajnai Gordon magyar miniszter­elnök üdvözletét Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal szakállamtitkára tolmácsolta a jelenlévőknek. Megállapította: az RMDSZ nélkül nehezen beszélhetnénk ma magyar nyelvű intézményekről, magyar oktatásról, a magyar-román együttélés új korszakáról, közös kormány­ülésekről. A politikus szerint az elért eredményekhez nagy elszántságra, bátorságra és kompromisszumkészségre volt szükség. Úgy vélte, hogy az RMDSZ megkerülhetetlen szereplője a magyar-román viszonynak, és példát mutatott a Kárpát-medence egész magyarsága számára.­Végezetül Gémesi Ferenc egy emlékplakettet adott át Markó Bélának, amelyet a magyar kormány ajándékozott az RMDSZ-nek a huszadik évforduló alkalmával. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) üzenetét Lendvai Ildikó pártelnök tolmácsolta. A magyarországi politikus párhuzamot vonva a két párt között hangsúlyozta, hogy az MSZP és az RMDSZ egyaránt nehéz és válságos időkben vállalt kormányzati felelősséget, amikor ez a tevékenység nem népszerűséget hozott, hanem hatalmas felelősséget rótt rájuk. Mint fogalmazott, az RMDSZ útja továbbra is változatlan, és a felelősség útját kell követnie.
Kedélyes beszélgetésekre is jutott idő az RMDSZ-es politikusok között
Harrach Péter, a Fidesz-KNPP képviselője, az Országgyűlés alelnöke kifejezte reményét, hogy az RMDSZ-nek lesz ereje a jövőben is párbeszédet folytatni a többségi társadalommal, felvállalni a nemzeti egység ügyét az európai normák betartásával. Csak egy erős anyaország képes arra, hogy a nemzeti egységet megvalósítsa, és amelyre az összmagyarságnak szüksége van – mondta Harrach Péter. A kettős állampolgárság megszerzését könnyítő, kudarcba fulladt 2004. december 5-i népszavazás miatt a határon túli magyarságot megkövető politikus hozzátette: áldozatvállalások és kompromisszumok árán is meg kell teremteni a nemzeti egységet. Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselője elmondta: az erdélyi magyar méltóság nyilatkozik meg jelen ünnepségen. Kifejtette ugyanakkor, hogy az RMDSZ olykor a románokkal viaskodva vagy együttműködve, hol ellenzékben, hol kormányon, mindig a pragmatikus nemzeti érdekképviselet szellemében cselekszik.
A Magyar Koalíció Pártját (MKP) Berényi József képviselte, aki a két határon túli magyar közösség helyzete között vont párhuzamot. A szlovákiai politikus elmondása szerint nagyon sok a hasonlóság a két közösség életében, és mint ilyen, az RMDSZ sok esetben példát mutat számukra.
Kétszáz személyt tüntettek ki
Az ünnepi köszöntések után emlékplakett-átadásra került sor: az RMDSZ vezetősége Gyarmathy János marosvásárhelyi képzőművész alkotásával és dísz­oklevéllel ajándékozott meg több mint kétszáz személyt, aki az elmúlt húsz évben valamilyen formában hozzájárult a szövetség megalapításához és működéséhez. Nevükben Cs. Gyimesi Éva egyetemi professzor mondott köszönetet: az értelmiség és a hatalom között párhuzamot vonva arra intett, hogy ne tévesszék soha össze a hatalom szeretetét a szeretett haza hatalmával.
Markó Béla szövetségi elnök az évforduló alkalmával bejelentette: bejegyezték a Kós Károly Akadémia Alapítványt, és a Szabadság napilapot kiadó Minerva Egyesülettel közösen egy erdélyi művelődési központot hoznak létre Kolozsváron.
Az RMDSZ ugyanakkor két kiadványt is megjelentetett: a Húszéves az RMDSZ című könyvet, amely a szövetség két évtizedes történetének kronológiáját, iratgyűjteményének egy válogatását, egykori és mai tisztségviselőinek névjegyzékét tartalmazza; a másik kötet pedig a közel hétszáz fényképet magába foglaló Évek és képek című fotóalbum.
A gálaműsoron fellépett ifj. Márkos Albert hegedűművész, aki id. Márkos Albert A táncban című művét adta elő. A jelenlévők Hatházi Andrást is hallhatták, a kolozsvári színművész Horváth István Tornyot raktam című versét mondta el. Végezetül a Harmadik zenekar kíséretében Demeter Panni népdalokat énekelt, majd a Bogáncs együttes néptáncokat adott elő.
PAPP ANNAMÁRIA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. január 18.

A magyar kultúrát ünneplik Erdélyben
Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok a héten a Magyar Kultúra Napjáról, amelyet 1989 óta ünnepel meg a magyarság január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát.
Már ma megkezdődik a magyar kultúra napját körülvevő rendezvénysorozat Nagyváradon. A Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester, illetve Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mond köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője, immár tizedik éve, majd S. Németh Katalin Vigyázó kövek című könyvét mutatják be ugyanott.
Másnap a Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, csütörtökön pedig a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, illetve Pomogáts Béla irodalomtörténész tart előadást. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, 24-én pedig váradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
„A kultúra tartja egyben a nemzetet” A magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben és alkotja a magyar nemzetet – jelentette ki tegnap Sólyom László a Magyar Kultúra Napja alkalmából megtartott ünnepségen a magyarországi Szatmárcsekén.
Az államfő a község református templomában rendezett ökumenikus istentiszteleten úgy fogalmazott: Kölcsey Ferenc Himnusza nem egyszerűen a magyar irodalom kiemelkedő teljesítménye, hanem annál is több; a költeményt az egész nemzet a szívébe fogadta, a Himnusz összeforrt a magyarság történelmével, annak szimbóluma, s elválaszthatatlan lett a hazaszeretettől.
„Ezért mondhatjuk, hogy a Himnusz romolhatatlan, nem lehet vele visszaélni, mindig tiszta marad, nem válthatja le semmi, nem helyettesíthető semmilyen más zeneművel” – mondta. Az államfő kiemelte: a magyar kultúra öröksége, szeretete, birtoklása és közösen folytatni akarása tartja egyben, és alkotja a magyar nemzetet, amelynek fontos alapköve a nyelv.
Leginkább ezért kell áldozatra készen lenni – figyelmeztetett Sólyom László. „Ma a magyar nyelvért elsősorban az országhatáron kívül élő nemzetrészeknek kell naponta áldozatot hozni az asszimilációs nyomás ellenében, ezért az anyanyelv használata a határon túl általános emberi jogi, valamint létkérdés is egyben” – hangsúlyozta az államelnök.
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat, valamint a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központja és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár szervezésében erdélyi körutat tesz Esterházy Péter író és Dés László zeneszerző, előadóművész. Ennek az első állomása Marosvásárhely, ahol a Látó Irodalmi Színpad a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem stúdiótermében látja vendégül a jeles anyaországi vendégeket. Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a csíkszeredai Pallas–Akadémia könyvkiadó szervezésében szerdán író-olvasó találkozóra kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében. Az esten a szerző jelenlétében mutatják be Sas Péter Kós Károly képeskönyv című művét.
Az ünnep alkalmával egész héten szerveznek rendezvényeket Háromszéken is. Sepsiszentgyörgyön kedden mutatják be Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, illetve ide is ellátogat pénteken az Esterházy–Dés „duó”, akik előző nap Kézdivásárhelyen mutatkoznak be. A megyeszékhelyi városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel. Ugyancsak pénteken a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vezetői hivatalosan is bejelentik, hogy 2010 a képzőművészet éve lesz Háromszéken.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen ma mutatják be a helyi Pallas–Akadémia Kiadó 550 kötetét, Sas Péter Kós Károlyról szóló művét, míg Esterházy Péter és Dés László szerdán tart előadást.
Egész hetes kultúra napi rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Ennek keretében előbb elemisek, majd általános iskolába járó diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, de a hét folyamán lesz kerámiakiállítás, nyílik tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. Ugyanakkor a Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, de fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar, illetve a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő a kultúra napja alkalmából.
Négynapos rendezvénysorozat keretében emlékeznek meg Gyergyószentmiklóson a Magyar Kultúra Napjáról. A rendezvények sora szerdán kezdődik a Cseh Tamás-emlékkoncerttel. Másnap megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű kiállítását, illetve lapunk munkatársa, Jánossy Alíz Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét. Január 22-én 19 órától Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A négynapos rendezvénysorozat zárónapján 19 órától a marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a művelődési ház színháztermében. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 20.

Erdélyre kisugárzó értékek központja
Olyan sok, egész Erdélyre kisugárzó érték található Kolozsváron, hogy mindenképp hasznos lesz, ha létrejön a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Minerva Művelődési Egyesület égisze alatt működő Erdélyi Magyar Kulturális Központ – nyilatkozta a Krónikának Kántor Lajos közíró, irodalomtörténész, az RMDSZ alapító tagja.
Markó Béla, a RMDSZ elnöke szombaton a szövetség huszadik születésnapján jelentette be az alapítvány létrehozását és a kulturális központ tervét. Kántor Lajos szintén szombaton a „fel nem adható város”-nak nevezte Kolozsvárt.
Mint vélekedett, már az alapítvány névválasztása is jó, hiszen Kós Károly építész, író, grafikus, könyvtervező és politikus hagyatéka rendkívül gazdag és feldolgozatlan még. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilapot kiadó Minerva Egyesület elnöke érdeklődésünkre elmondta: a kulturális központ gazdasági alapját a Minerva által visszaigényelt és részben visszakapott belvárosi ingatlan jelenti – a még állami tulajdonban levő épület visszaszolgáltatása már folyamatban van.
A tervek szerint a kulturális központnak az 1920 és 1948 között a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézetnek helyt adó Brassai Sámuel utcai ingatlan ad majd helyet. Kántor Lajos úgy nyilatkozott, a helyszín megfelel a célnak, hiszen elég terület áll rendelkezésre, viszont a központ kialakításához várhatóan sok pénzt kell majd belefektetni.
Megkeresésünkkor Tibori Szabó Zoltán és Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke egybehangzóan úgy nyilatkozott, egyelőre csak a kulturális központ alapkoncepciójával készültek el – eddig ugyanis az alapítvány alapszabályán dolgoztak, beszerezték a bejegyzéshez elengedhetetlenül szükséges okiratokat, és eldöntötték, milyen ingatlan ad majd helyet az új intézménynek.
Hogy tulajdonképpen miben áll majd az Erdélyi Magyar Kulturális Központ tevékenysége, később döntik el a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Minerva Művelődési Egyesület vezetői.
Kiss Előd-Gergely. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 21.

Erdélyi Magyar Kulturális Központ alakul Kolozsváron
Olyan sok, egész Erdélyre kisugárzó érték található Kolozsváron, hogy mindenképp hasznos lesz, ha létrejön a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Minerva Művelődési Egyesület égisze alatt működő Erdélyi Magyar Kulturális Központ – nyilatkozta a Krónikának Kántor Lajos közíró, irodalomtörténész, az RMDSZ alapító tagja.
Markó Béla, a RMDSZ elnöke szombaton a szövetség huszadik születésnapján jelentette be az alapítvány létrehozását és a kulturális központ tervét. Kántor Lajos szintén szombaton a „fel nem adható város”-nak nevezte Kolozsvárt.
Mint vélekedett, már az alapítvány névválasztása is jó, hiszen Kós Károly építész, író, grafikus, könyvtervező és politikus hagyatéka rendkívül gazdag és feldolgozatlan még. Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilapot kiadó Minerva Egyesület elnöke elmondta: a kulturális központ gazdasági alapját a Minerva által visszaigényelt és részben visszakapott belvárosi ingatlan jelenti – a még állami tulajdonban levő épület visszaszolgáltatása már folyamatban van.
A tervek szerint a kulturális központnak az 1920 és 1948 között a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézetnek helyt adó Brassai Sámuel utcai ingatlan ad majd helyet. Kántor Lajos úgy nyilatkozott, a helyszín megfelel a célnak, hiszen elég terület áll rendelkezésre, viszont a központ kialakításához várhatóan sok pénzt kell majd belefektetni.
Tibori Szabó Zoltán és Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke egybehangzóan úgy nyilatkozott, egyelőre csak a kulturális központ alapkoncepciójával készültek el – eddig ugyanis az alapítvány alapszabályán dolgoztak, beszerezték a bejegyzéshez elengedhetetlenül szükséges okiratokat, és eldöntötték, milyen ingatlan ad majd helyet az új intézménynek.
Hogy tulajdonképpen miben áll majd az Erdélyi Magyar Kulturális Központ tevékenysége, később döntik el a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Minerva Művelődési Egyesület vezetői.. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 21.


A magyar kultúra napja – Programok Erdélyben és a Partiumban
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
- Egyhetes rendezvénysorozattal emlékeznek meg az erdélyi és partiumi magyarok január 22-ről, a magyar kultúra napjáról; a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnuszt.
Kelemen Hunor romániai kulturális miniszter a magyar kultúra napja alkalmából csütörtökön kiadott üzenetében kifejti: a Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. "Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb" - áll az üzenetben.
"A kultúra az igényesség mércéje, a romániai magyarság számára pedig a tolerancia és a befogadás közege is" - állapítja meg Kelemen Hunor, aki jelentős eredménynek tartja, hogy a romániai magyarság érdekvédelmi szervezete, a fennállásának huszadik évét ünneplő Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) először látja el Románia kulturális minisztériumának vezetését.
Az évforduló tiszteletére szervezett rendezvények sorába illeszkednek Esterházy Péter felolvasói estjei is, amelyeken Dés László zeneszerző szaxofonon kísérte őt. A Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön zajló esteket a Látó szépirodalmi folyóirat a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi Kulturális Koordinációs Központjával és a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárral közösen szervezte.
Nagyváradon a Lorántffy Zsuzsanna Református Központban (LEK) Biró Rozália alpolgármester és Muraközi István, Berettyóújfalu alpolgármestere mondott köszöntőt – a Hajdú-Bihar megyei város ugyanis az ünnepségek társszervezője. A Partiumi Keresztény Egyetemen a nagyszalontai fotóklub tagjainak munkáiból nyílik kiállítás, előadást tart a Bihar megyei és nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke, Fleisz János, valamint Pomogáts Béla irodalomtörténész. Pénteken Aczél Endre Amit megírhatok című kötetét mutatják be a városháza nagytermében, este pedig a gálára kerül sor a filharmónia dísztermében. Szombaton a LEK-ben Pomogáts Béla erdélyi magyar irodalomról szóló kötetét mutatják be, vasárnap pedig nagyváradi költők matinéjára kerül sor az újvárosi református templomban.
Csütörtökön Nagyálmos Ildikó új, immár negyedik verseskönyvét mutatják be a Várad című folyóirat szerkesztőségében. A pozsonyi AB-Art Kiadó és a Várad kulturális folyóirat közös gondozásában megjelent, Randevú című könyvet a szerkesztő, Kinde Annamária ajánlja az érdeklődők figyelmébe.
Megemlékeznek az ünnepről Háromszéken is: Sepsiszentgyörgyön bemutatták Sas Péter Kós Károlyról szóló művét. A városi művelődési házban pénteken Cseh Tamás-emlékestet tartanak, pénteken pedig a Tamási Áron Színház nagytermében a Rétyi Fúvószenekar lép fel.
Hasonló rendezvényekre számíthatnak a csíkszeredai érdeklődők is. A hargitai megyeszékhelyen bemutatták a helyi Pallas-Akadémia Kiadó 550 kötetét. Egész hetes rendezvénysorozat várja a székelyudvarhelyieket is. Diákok számára szerveznek népdalvetélkedőt, lesz kerámiakiállítás, tárlat gyermekek alkotásaiból, Fülöp Áron szobraiból, a székelykeresztúri táborban készült fotókból, előadások hangzanak el az udvarhelyszéki díszítőművészetről. A Quartetto vonósnégyes és meghívottai világhírű slágereket adnak elő, fellép az Udvarhely Táncműhely, az Udvarhelyszéki Fúvószenekar és a Székelyföldi Filharmónia. A Tomcsa Sándor Színház a Magyar a Holdon című előadását adja elő.
Négynapos rendezvénysorozat színhelye Gyergyószentmiklós, ott is megtartják a Cseh Tamás-emlékkoncertet, megnyitják Simó Ádám Történelmi arcképcsarnok című dombormű-kiállítását, bemutatják Jánossy Alíznak, az erdélyi Krónika munkatársának Szárhegyi beszélgetések című interjúkötetét.
Pénteken Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke és Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere adja át a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. Ezt követően a Figura Stúdió Színház legújabb produkcióját, a Kövesdi István rendezte Minden jó, ha a vége jó című Shakespeare-darabot láthatja a közönség. A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Színház Emlékszel még...? című produkcióját láthatják a helyi művelődési ház színháztermében.
Ünnepi műsort szervez a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda is. Csütörtökön a Hungarica Központban mutatkozik be a vajdasági Híd folyóirat a társszervező, Hargita Megye Tanácsának Kulturális Központja által szervezett Irodalmi Karaván keretén belül, amelyet a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium támogat. Vendégként vesznek részt a vajdasági Híd folyóirat képviselői, Faragó Kornélia irodalomkutató, egyetemi tanár és főszerkesztő, Végel László regény- és drámaíró, esszéista, Maurits Ferenc grafikus, festőművész, költő, valamint Virág Gábor prózaíró. Forrás: MTI

2010. január 22.

Ez a nap a magyar kultúráé”
„A Himnusz ünnepe az értékteremtés ünnepe is. Azt az alkotómunkát kell ma értékelnünk, amely megtartja közösségünket, továbbélteti anyanyelvünket, és amelynek köszönhetően környezetünk folyamatosan alakul, változik, gazdagabb és színesebb” – áll Kelemen Hunor kulturális miniszternek a Magyar Kultúra Napjára időzített üzenetében.
A kulturális tárcavezető tegnap Csíkszeredában mondott beszédet a Hargita Megyei Kulturális Központ Garadosi panoráma című kiállításának megnyitóján. Ma Kolozsváron szólal fel a Magyar Kultúra Napja alkalmával szervezett ünnepi műsoron, majd szombaton a székelyhídi rendezvényeket tiszteli meg jelenlétével.
A kultúra követei
A magyar és nemzetközi kulturális élet hat kiemelkedő személyisége: Eszenyi Enikő színművész, Forgács Péter filmrendező, médiaművész, Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész, zeneszerző, Tarr Béla filmrendező, forgatókönyvíró valamint Juliet Kinchin, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának kurátora és Kobajasi Ken-Icsiro japán karmester vehették át tegnap Hiller István oktatási és kulturális minisztertől a Magyar Kultúra Követe címet Budapesten.
Az elismeréssel járó oklevelek átadásával megkezdődött a magyar kultúra ünneplése, Hiller István miniszter pedig újabb állami elismeréseket és díjakat ad át, Budapesten majd Pécsen.
Kultúrpezsgés a határmentén
„Sikeres és bensőséges nyitánya volt a magyar kultúra napjának Nagyváradon, amely váratlanul nagy számú közönséget vonzott” – osztotta meg tapasztalatát Fleisz János. A Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke elmondta, mivel a rendezvénysorozatot közösen szervezik Berettyóújfalu önkormányzatával és a civil szervezetekkel, ezért a rendezvények is kétlakiak, átjárás van közöttük. „Az eddigi rendezvények meghaladták az elvárásokat” tudtuk meg Fleisz Jánostól.
Gyergyói ünnepség
A Gyergyói-medence négy napon át, január 20-23. között zajló rendezvénnyel ünnepli a magyar kultúra napját, közölte Kassay Lajos Péter, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont igazgatója.
A rendezvények ma a díjkiosztó ünnepséggel folytatódnak, amikor Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök átadja a Gyergyói Magyar Kultúráért díjat. A díjkiosztást a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház által bemutatott, Minden jó, ha vége jó című Shakespeare komédia követi ma este 7 órától. A programsorozat utolsó napján, 23-án a marosvásárhelyi Yorick Stúdió színházi előadása, az Emlékszel még...? lesz műsoron.
Kultúrhét Háromszéken
Koncertek, hangversenyek és író-olvasó találkozók révén ünneplik Háromszéken a Magyar Kultúra Napját, amelyhez ezen a héten több rendezvény is csatlakozott. Kedden a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban bemutatták a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó 550. kötetét, Sas Péter Kós Károly képeskönyv című munkáját.
Tegnap és ma Háromszéken lép fel Esterházy Péter író és Dés László zenész, akik Szó és szaxofon címmel tartanak előadóesteket. Ma este 6 órától Sepsiszentgyörgyön, a megyei Könyvtár Gábor Áron termében találkozhat velük a közönség. A rétyi Kováts András Fúvósegyesület zenekara 19 órától a sepsiszentgyörgyi színház nagytermében ad hagyományos koncertet.
Szatmári rendezvények
Egy hétig tart Szatmár megyében a Magyar Kultúra Ünnepe. A műsorkínálat több mint gazdag, így csak tallózunk belőle. Tegnap este a filharmóniában a Kolozsvári Magyar Opera szólistái Himnusz című előadásukkal léptek közönség elé. Ugyanott holnap a budapesti Jánosi Együttes koncertezik, közreműködik Fátyol Rudolf, Duffek Mihály, Molnár Zsolt és a Consonantia Trio. Január 25-én a püspöki palota dísztermében a nagykárolyi Collegium Régizene Együttes ad koncertet.
Konferencia Udvarhelyen
A székelyudvarhelyi egész hetes rendezvények, a népdalvetélkedő és kiállítások után, ma 10 órakor konferenciával folytatódnak Díszítőművészet Udvarhelyszéken címmel. Hargita Megye Tanácsának Hagyományőrző Központja kiállítótermében Bán Erzsébet, Nyárádi Zsolt, Miklós Zoltán és Bencze Ilona az elő.
A 18 órakor kezdődő gálaesten, a Művelődési Ház nagytermében fellép az Udvarhely Táncműhely, közreműködnek a népdalvetélkedő díjazottjai és kiosztják az Udvarhelyszék Kultúrájáért díjakat is. Holnap 16 órakor az Udvarhelyszéki Fúvószenekar ad koncertet a Művelődési Ház koncerttermében, míg vasárnap 18 órától a Székelyföldi Filharmónia muzsikál.
Előadás Marosvásárhelyen
A Lórántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségének nevét viselő marosvásárhelyi művelődési egyesület szervezésében a Magyar Kultúra Napja alkalmából holnap délután öt órakor Marosvásárhely büszkeségéről, a 100 éve épült Kultúrpalotáról beszél Keresztes Gyula nyugalmazott városi főépítész, előadást tart Nagy Miklós Kund főszerkesztő, kulturális újságíró, Nagy Attila költő, valamint fellép Lőrinczi György lant- és Sándor Vilmos citeraművész, mindketten a maguk készítette hangszeren játszanak.
Nemzetközi fotótárlat Kolozsváron
„A kiállított műalkotások kimagasló művészeti-esztétikai értéke mellett a magyar-román kulturális közeledés szempontjából különösen fontosnak tartom azt a szimbolikus gesztust, hogy a kiállításra a román kultúra napja (január 15.) és a magyar kultúra napja (január 22.) közti héten, mintegy összekapcsolásként kerül sor” – hangzott el a tegnap Kolozsváron a nemzetközi fotókiállítás megnyitóján.
Szilágyi Mátyás Magyarország kolozsvári főkonzulja úgy véli, hogy a tél témájú tárlat és annak időzítése kéznyújtás „a nemzetük legnemesebb értékeit megtestesítő, egyben az egyetemes emberi értékeket és érzéseket a poétika eszközeivel hirdető két halhatatlan költő, a Magyar Himnuszt megalkotó Kölcsey Ferenc, és a román lelkületet és érzésvilágot a szférák lírai magasságában megfogalmazó Mihai Eminescu között”. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)



lapozás: 1-30 ... 421-450 | 451-480 | 481-510 ... 1291-1305




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998