udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 69 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-69
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kiss Tamás

2007. június 26.

Az erdélyi magyarság népesedési perspektíváiról készítettek átfogó tanulmányt kolozsvári társadalomkutatók a Szülőföld Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával. Csata István szociológus és Kiss Tamás szociológus-demográfus, az RMDSZ Ügyvezető Elnökség demográfiai munkacsoportjának tagjai, a tanulmány szerzői Csíkszeredában tartottak előadást. Az erdélyi magyar népesség számának 20-30 éves időtávra való előrevetítésével a céljuk az, hogy adatokkal szolgáljanak az erdélyi magyar intézményeknek a döntések meghozatalában. A kutatás egy három szinten elvégzett népesség-előreszámítás. Egyfelől vonatkozik a teljes erdélyi magyar népességre, másodszor a megyék népességére, és harmadszor a 42 oktatási régió népességét számították ki 20-30 évre előrevetítve. Megdöbbenést keltett az az adat, miszerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 332 000, 2032-re pedig 1 008 000 fő lesz. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A romániai népesség elég nagy mértékben csökken, ugyanakkor a magyar népesség csökkenése az országosnál nagyobb arányú. Egyrészt azért, mert a magyar lakosságra hangsúlyozottabban jellemző az elöregedés, mint az ország teljes lakosságára, másrészt az asszimiláció is közrejátszik. A román népesség csökkenése előrevetítve 30 évre 16 százalékos, szemben a magyarság 29 százalékos fogyásával. Ha Temes megye példáját ragadjuk ki a tanulmányból, nagyon kedvezőtlenek a népességi kilátások. A nagymértékű elvándorlás (1992–2002 között 9,9 ezrelékes) és a kedvezőtlen természetes szaporulat (–10,6 ezrelék) következtében 2032-ben a magyarok száma várhatóan a 2002-es érték 50 százalékát sem éri el. A magyar lakosság aránya 4,5 százalékra csökken (2002-ben 7,6 százalékos volt). A csíki régió, a Gyimesekkel és a Kászonokkal kiegészítve: Csík lakossága 120 952 fő, 85 százalékban magyar, 37 % lakik városon, az átlagéletkor 37,7 év. A termékenység és a születéskor várható élettartam is meghaladja az erdélyi magyarokat jellemző átlagot. Húsz év alatt 10,5, a 30 év alatt 15,8 százalékkal esik vissza a népesség. 2032-ben a migrációs veszteség feltehetően 10,3 ezer lesz. A legkedvezőbb a helyzet a Székelyföldön. Ennek egyik magyarázata a falusi népesség nagyobb aránya, kisebb az elvándorlás, magasabb a gyerekvállalási kedv. Székelyföldön fogy a legkevésbé a magyar népesség. Ezzel szemben a dél-erdélyi megyékben: Brassó, Szeben, Hunyad, Krassó-Szörény, vagy a Bánságban a magyar népesség várhatóan megfeleződik a 2002-es népszámlálási adatokhoz képest. 1989 és ‘93 között volt a legnagyobb születésszám-csökkenés, négy év alatt 10 ezerrel csökkent a születések száma. Az elemi iskolákat ez a hullám az 1996–97-es tanévben, a középiskolákat a 2004–05-ös tanévben érte el, míg az egyetemeket 2009 és 2013 között éri el. Az egyetemista korú népesség 37 százalékkal, 18 700-ról 11 800-ra csökken, tehát mintegy 7000 magyar egyetemistával lesz kevesebb, mint most van. Az oktatási régiókra való előreszámítás segít a döntésben, hogy hol érdemes szórványkollégiumot vagy iskolát megerősíteni, fenntartani, hova érdemes, illetve nem érdemes beruházni. A Sapientia–EMTÉ-n és a Babes-Bolyai Tudományegyetemen párhuzamos építkezés folyik, helyenként olyan társadalomtudományi, illetve humán szakokkal, amelyek esetében a fiatalok nem igazán tudnak a szakmában elhelyezkedni. /Oláh-Gál Elvira: Interjú Csata István és Kiss Tamás szociológusokkal. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 26./

2007. augusztus 16.

Mégis készült az elmúlt hetekben olyan erdélyi magyar közvélemény-kutatás, mely az RMDSZ és vezető politikusai megítélésére, az európai parlamenti választások lehetséges magyar–magyar versenyére, és az erdélyi magyarság politikai opcióira vonatkozik. A Krónika napilap birtokába jutott a felmérés kérdőívének, és a kérdezőbiztosokkal kötött szerződésnek. Több kérdezőbiztos is elmondta, a felkészítőt az RMDSZ alkalmazásában levő szociológus, Kiss Tamás végezte, neki kellett leadni a begyűjtött adatokat is. A felmérés tényét Kelemen Hunor, a szövetség ügyvezető elnöke korábban a városi legendák közé sorolta. Az ügyvezető elnök az után is tagadta a felmérés létét, hogy a lap szembesítette a bizonyítékokkal. Azt állította, Kiss Tamás szabadidejében foglalkozhatott a felméréssel, ő pedig ügyvezető elnökként nem tarthatja számon az ügyvezető elnökség alkalmazottjainak a szabadidejükben végzett tevékenységeit. Az ellenzék képviselőivel folytatott marosvásárhelyi tárgyalási fordulón Kelemen Hunor azt mondta tárgyalópartnereinek, nem létezik RMDSZ-es közvélemény-kutatás. A Krónikának egy kérdezőbiztos elmondta, július 6-án a kolozsvári Tanítók Házába hívták össze azt az ötven–hatvan kérdezőbiztost, akik adatgyűjtési munkát vállaltak. A szakmai felkészítőt Kiss Tamás, az RMDSZ szociológusa tartotta. A kérdezőbiztosok megkapták az ívenkénti 10 lejes munkadíjat, emellett az utazási költségeiket is megtérítették. A Krónika becslései szerint a felmérés költségei 50 ezer lejt tesznek ki. A kérdések között szerepel a Tőkés László függetlenként, vagy az RMDSZ jelöltjeként való választási részvételének megítélése, de az is, hogy miként szavaznának a megkérdezettek, ha Tőkés László nem indulhatna a választásokon. Egész sor kérdés foglalkozott az RMDSZ tevékenységével. Kiss Tamás sem cáfolni, sem megerősíteni nem kívánta a közvélemény-kutatással kapcsolatos információinkat. „Nem válaszolhatok a kérdésekre” – jelentette ki a szociológus. Sólyom Zsuzsa kutatásvezető szociológus elutasította, hogy válaszoljon a lap kérdéseire. /Gazda Árpád: A letagadott felmérés. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./ Belső használatra készíttettünk felmérést, ennek eredményeit nem kívánjuk a sajtó útján nyilvánosságra hozni, mondta volna egy demokratikus elkötelezettségű, rutinos politikus, ha azzal szembesül, hogy egy titkosnak szánt közvélemény-kutatás adatait kéri tőle a sajtó. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kelemen Hunor azonban nem ezt a megoldást választotta. Rosszul döntött. Nem mérte fel, hogy a tagadása felveti: vajon mi lehet abban a felmérésben, ha így próbálják rejtegetni? Ha az RMDSZ nem tud felülemelkedni a kinyilatkoztatások szintjén, akkor igenis, feudális viszonyok közé szorítja a közösséget. /Gazda Árpád: A feudum. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./

2007. október 22.

Mindig vannak, akiknek a haza és az igazság a mindenük ― emelte ki az ‘56-os magyar forradalmat méltató prédikációjában Pap Sándor lelkész azok érdemeit, akik 51 évvel ezelőtt szembeszálltak az elnyomó hatalommal. Sepsiszentgyörgyön a belvárosi református templomban tartott istentisztelet október 21-én az évforduló jegyében zajlott. Világi, politikai szónoklatok, beszédek sem hangzottak el: dr. Kiss Tamás, a magyarországi Politikai Foglyok Országos Szövetségének alelnöke teljes csendben osztotta ki tíz székely bajtársának az ‘56-os érdemkeresztet és oklevelet jelképes elismerésként. Erdély egész magyarsága kapja a kitüntetést ― mondotta a vendég. /Demeter J. Ildikó: Csendes tiszteletadás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

2007. október 23.

Dr. Kiss Tamás jogász, a Magyarországi Politikai Foglyok Országos Szervezetének alelnöke több napig vesz részt az erdélyiek ünnepi rendezvényein. Október 21-én Sepsiszentgyörgyön a POFOSZ kitüntetéseit adta át tíz erdélyi magyar ötvenhatosnak. Dr. Kiss Tamás tavaly a kisvárdai székhelyű Tőkés László Alapítvány évi díját vehette át, majd azt átadta Józsa Árpád Csabának a Sepsiszentgyörgyön felállítandó ‘56-os emlékmű költségeire. 1956-ban a Magyarországon megalakuló főiskolai és egyetemi ifjúság szegedi szervezete, a MEFESZ küldöttként utazott Budapestre, hogy az október 20-án meghirdetett húszpontos programot, elfogadtassa a fővárosiakkal, és megkezdjék országszerte az egyetemisták MEFESZ-szervezetekbe tömörülését a kommunista DISZ helyett. Így az október 16-án Szegeden megalakuló MEFESZ elsőnek kezdeményezett forradalmi megújulást. Október 22-én a budapesti Műegyetem nagygyűlésén ismertették és a tizenhat pontban elfogadták a szegediek javaslatát. /Puskás Attila: Vendégünk a ,,szegedi küldött”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

2007. október 24.

Október 23-án Sepsiszentgyörgyön együtt tartották emlékező ünnepségeiket a helyi ötvenhatosok és a volt politikai foglyok. A kommunizmus börtöneit megjárt háromszékiek közül jelenleg közel ötszázan élnek. A sepsiszentgyörgyi köztudatban leginkább jelen lévő helyi ötvenhatos megmozdulás a mikós diákokból alakult Székely Ifjak Társasága (SZIT) tagjainak sok év börtönnel megtorolt koszorúzása a negyvennyolcas emlékműnél (1957-ben és ‘58-ban). Felnőtt tanácsadójukra, a szamosújvári börtönben ismeretlen okokból elhunyt Szalay Attilára évente emlékeznek az egykori SZIT-tagok. A Csíki utcai Szalay-ház falán elhelyezett emléktáblát minden október 23-án koszorúzza meg a SZIT, a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ), a városvezetés és a helyi RMDSZ. A megemlékezők tizenöt bajtársuk sírjánál koszorúztak a város temetőiben. A délutáni megemlékezések sora a kommunista diktatúra áldozatainak Erzsébet-parkbeli kopjafájánál kezdődött, ahol Józsa Csaba Árpád, az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság elnöke kiemelte: ötvenhat tanulsága, hogy egy kis nép egy emberként állt ki a szabadságért. A megemlékezések a tavaly felavatott ötvenhatos emlékműnél folytatódtak, ahol Török József, a VPFSZ elnöke beszélt. Dr. Kiss Tamás, a magyarországi POFOSZ alelnöke megköszönte az erdélyi ötvenhatosok egykori szolidaritását és a jelen lévő fiatalok érdeklődését ötvenhat iránt. /Fekete Réka: 1956-ra emlékeztünk Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kézdivásárhelyen október 23-án a Szoboszlay-perben kivégzett hősök emlékére állított kopjafánál rótták le kegyeletüket. Farkas Ferenc történelemtanár, a Református Kollégium igazgatója felelevenítette az ötvenegy évvel ezelőtti magyarországi és erdélyi forradalom és szabadságharc fontosabb mozzanatait, a Szoboszlay-kirakatperről is szólva. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom háromszéki szervezete által szervezett megemlékezés a Vigadóban volt, levetítették a Hajdú Gábor által 2006-ban rendezett, Boldog napok – hulló csillagok című dokumentumfilmet, majd fáklyákkal a Hősök emlékművéhez vonultak. /Iochom István: Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kovásznán az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub Imádkoztam, ha félni kellett című rendezvényével emlékezett az 1956-os forradalomra, amelyen Varga László marosvásárhelyi nyugalmazott lelkész szemtanúként beszélt. Ezt követően a központi park ‘56-os emlékművénél a kovásznai Magyar Polgári Szövetség és Székely Tanács rendezett gyertyás megemlékezést. /Bodor János: Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

2007. december 6.

Egymillió főre csökkenhet a 2002-ben regisztrált 1,4 millióról a magyar népesség száma Erdélyben a következő 25 évben. A születésszám-csökkenés, az asszimiláció és a kivándorlás következményeként három évtized alatt tehát mintegy 30 százalékos lehet a népességfogyás, pedig az erdélyi magyar nők születéskor várható átlagélettartama 75-ről 82 évre, a férfiaké pedig 66,8 évről 76 évre emelkedhet 2002 és 2032 között – derül ki a Népesedési perspektívák címmel Kolozsvárott megjelent, Csata István és Kiss Tamás által írt demográfiai munkából. A szerzőpáros annak ellenére jósol drasztikus létszámcsökkenést, hogy a jelenlegi évi 8 ezerről várakozásuk szerint évi 4 ezerre változik majd az Erdélyből távozó magyarok száma. A 16 erdélyi megye közül a Magyarországgal határos partiumi Arad megyében például 10,7 százalékról 7 százalékra, a Nagyvárad központú Biharban 26-ról 21,1 százalékra, a Szatmárnémeti székhelyű Szatmárban 35,2-ről 30,2 százalékra eshet vissza a magyarság részaránya. A három székelyföldi megyét tekintve Marosban (székhely: Marosvásárhely) 39,3-ról 34,4 százalékra, Kovászna megyében (Sepsiszentgyörgy) 73,8 százalékról 70,4 százalékra, míg Hargitában (Csíkszereda) 84,6 százalékról 82,9 százalékra mérséklődhet a magyarok számaránya. A többségében már ma is románok lakta Dél-Erdélyben, Temes (központja: Temesvár), Krassó-Szörény (Resicabánya) és Hunyad (Vajdahunyad) megyében három évtized alatt gyakorlatilag meg fog feleződni a szórványmagyarság jelenleg 15-20 százalék körüli számaránya. A szerzők úgy kalkulálnak, hogy az egyetemistakorú (19-24 éves) romániai magyar népesség száma a 2009-ben várható 109 ezerről 2019-re 69 ezerre zuhan majd. /Erdély 25 év múlva: mínusz harmadmillió magyar? = Heti Világgazdaság (Budapest), dec. 5./

2008. január 10.

Sok igazság van abban, amit Csutak István miniszteri tanácsos a székely székek széthúzásáról írt (Székely székek – Székelyföld?, Szabadság, jan. 8.). Az első negatív példája azonban nem áll helyt. Csutak szerint „A csíkszeredai Régizene fesztivál lehetett volna »erdélyi«, akár »romániai«. De mégsem az lett. Közös erőfeszítéssel sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. ”László V. Ferenc, aki egy évig művészeti igazgatója volt ennek a fesztiválnak, hangsúlyozta, nem igaz, amit a rendezvény jelentéktelenségéről és „igen csíki”-ségéről írt. Jellege valójában már 2006-ban európai volt. 2007-ben a fesztivál inkább volt „erdélyi”, mint csíki, amennyiben résztvevői között számos kolozsvári együttes és művész, valamint brassói és sepsiszentgyörgyi meghívott működött közre, ugyanakkor csapatnyi bukaresti művész közreműködése révén „romániai” is volt. Legfőképpen pedig európai. A bécsi Clemencic Consort régizenei csoport külön műsort állított össze erre a hangversenyére, amelyben az erdélyi zenei múlt becses emlékei is helyet kaptak. Jelentős volt a cseh Kvinterna együttes, a brit Mary Collins táncművész, a Les Basses réunis francia együttes stb. Solymosi Tari Emőke zenei szakíró benyomásait Európai színvonalú régizene hangversenyek – ajándékba címmel foglalta össze a budapesti szaksajtóban. Kobzos Kiss Tamás mondta, hogy Magyarországon nincs ilyen nagyigényű régizenei fesztivál. Emiatt nem lehet beszélni „teljes jelentéktelenség”- ről. /László V. Ferenc: Székelyes betartás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

2008. január 22.

A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

2008. február 29.

Február 28-án hivatalosan is megnyitotta kapuit a Kisebbségkutató Intézet (ISPMN) Kolozsváron. A parlament már 2001-ben elfogadta azt a törvényt, amely elrendeli az intézet létesítését, de csak tavaly utalták ki a működéséhez szükséges összegeket. Horváth István elnök kifejtette: a fő célkitűzés összefogni az eddig szétszórtan, és az esetleges finanszírozás függvényében tevékenykedő szakembereket, megteremteni a tevékenységükhöz szükséges intézményes hátteret. Az intézet munkatársainak tevékenysége nem szorítkozik a romániai magyarságra. Tervezik, hogy a közeljövőben a Bukarestben működő Interetnikus Kapcsolatok Ügyosztályához fordulnak a kettős önazonosság bevezetése érdekében. „Már a kilencvenes években elkezdődött a nemzeti kisebbségekkel, elsősorban a romániai magyarsággal, és az interetnikus kapcsolatokkal foglalkozó kutatás, ám ezek esetlegesek voltak. Az ezredfordulóra a figyelem a roma közösségek irányába fordult”, magyarázta Horváth István szociológus. Jelenleg 31 alkalmazottja van az intézetnek, és további hat szakembert fognak alkalmazni. Kutatásaik eredményeit jelentésekbe foglalják. Ingyenes dokumentációs központot kívánnak felállítani. Adatbázisuk és fényképarchívumuk is lesz. Kiss Tamás tudományos titkár, szociológus a magyarság demográfiai kilátásairól értekezett. „Most 1,4 milliós lélekszámú magyar közösségről beszélhetünk, ez a szám 2022-re 1,1 millióra, 2032-ben pedig egymillióra csökken. A csökkenés okai köztudottak: a termékenységi mutató 1,3 gyerek/nő a 2,1 helyett, magas a halandóság és a migráció aránya is. A romániai magyarság csökkenésével párhuzamosan a románság létszáma is apad: 2022-re alig 18 millió lesz a román nemzetiségűek száma. A népességcsökkenés egyik következménye a korfa romlása: a 65 éven felüli generáció aránya 16,2%-ról 23%-ra emelkedik 2032-ben, a 0–19 évesek körében ez a tendencia fordított lesz, 21,6%-ról 17,2%-ra csökken majd”, hangsúlyozta Kiss Tamás, majd kitért a vegyes házasságok kérdéskörére is. Az ilyen házastársi kapcsolatból származó gyerekeknek mindössze 33 százaléka vallja magát magyarnak, a többiek asszimilálódnak a többségi román nemzethez. „A román és a magyar politikai elit feladata, hogy megoldást találjon a népességcsökkenésre”, vélekedett a szociológus. Az intézet idei költségvetése 4,6 millió lej. Ebből nyolcvan százalékot biztosítanak a központi költségvetésből, húsz százalékot pedig az intézetnek kell biztosítania. /Nagy-Hintós Diana: Megnyitotta kapuit a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 29./

2008. március 10.

Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke, a BBTE Szociológia Tanszékének tanára kifejtette: a Kárpát Panel premiernek számít, hiszen öt országra terjed ki. A kérdőíves kutatás során magyarországiak mellett szlovákiai, ukrajnai, szerbiai és romániai, kisebbségben élő magyarokat kérdeztek meg. Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kisebbségkutató Intézetének igazgatója a Kárpát Panel három pozitívumáról beszélt. Elsőként a kutatásba bekapcsolódni hajlandó külföldi intézményekkel való együttműködés fontosságát emelte ki. Papp Z. Attila szociológus, a budapesti Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központjának kutatója a kérdőív oktatással foglalkozó részéről beszélt. Veres Valér szociológus, a BBTE Szociológia Tanszékének adjunktusa a Kárpát Panel kutatás által használt fogalmakat elméleti kontextusba helyezte. Kiemelte: a nemzeti identitás sajátosan valamely nemzet meglétét feltételezi, továbbá azt, hogy „a magyar állam nemzetépítési politikájának eredményeként egységes nemzeti ideológia, egységes oktatási rendszer segítségével a nemzeti egységet ténylegesen létre lehetett hozni”. Papp Z. Attila a kutatás eredményeinek a nyilvánosságra hozásáról beszélt. Egyrészt a Transindex internetes portál a történelmi hősöket és az előítéleteket tárgyaló kérdésekre adott válaszok különbözőségét mutatja meg, másrészt a Duna Televíziónak és a Magyar Távirati Irodának a kutatásra vonatkozó anyagát tárgyalta. Szabó Levente, a BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa és Kiss Tamás szociológus a kutatás hiányosságait említette. Befejezésként Horváth István a kommunikáció kontextualizálásának fontosságát emelte ki, továbbá elmondta: ezen kutatások kapcsán elsődlegesen „a valóságra ráhelyezett rácsokról kellene beszélni”. /Kárpát Panel – közvélemény kutatás a kárpát-medencei magyarok körében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

2008. március 13.

A magyar identitásvesztés leghangsúlyosabb a szórványfalvakban és nagyvárosokban. Enyhítése érdekében perspektívabővítésre lenne szükség a szórványpolitikában – mutatott rá Kiss Tamás szociológus. A Fehér megyei Tür nevű falucskában a lakók családneve: Szabó, Tarkó, Nemes, de a magyarul elhangzó köszönést románul viszonozzák. Ádámos az utolsó település, amelynek a neve magyarul is szerepel a helységnévtáblán. Tür falucska még jelzőtáblával sincs ellátva: se magyarul, se románul. Kémenes Lóránt gyergyószentmiklósi római katolikus plébános, amikor tavaly megkapta kihelyezését az érsekségtől, nehezen akadt a falura. Magyarul beszélők alig vannak. A plébános két nyelven prédikál. Türben már régen nincs magyar iskola. Balázsfalván is csak nehezen lehetett megmenteni az iskola magyar tagozatát: Kémenes plébános elvállalta a magyar nyelv és irodalom tanítását, hogy megmenthessék az iskolát. A balázsfalvi általános iskola magyar tagozatán jelenleg I–IV. osztályba nyolc gyerek jár, az általános iskolába összesen 28. „Leginkább románul beszélünk már a családban és a barátaimmal is. Az iskolában jó, mert gyakrabban hallom a magyart, mint otthon” – mondja az egyik gyerek. „Minden évben újra kell vívni a harcot a magyar oktatásért” – vallja a tanító néni, Marginean Adél. Balázsfalva 13 ezer lakosának öt százaléka magyar, legtöbbjük vegyes házasságban él. Az asszimiláció súlypontjai nem a dél-erdélyi szórványfalvak, hanem a nagyvárosok, Brassó, Temesvár, Arad, Kolozsvár vagy Nagyvárad lakótelepei – magyarázta Kiss Tamás. /Barabás Márti: Az asszimiláció színterei. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

2008. március 19.

A magyar népesség a többségi lakosságnál jóval gyorsabban fogy, ennek ellenére a romániai lakossághoz viszonyított aránya a következő 30 évben aligha esik a jelenlegi parlamenti küszöb alá, olvasható a kolozsvári székhelyű Kisebbségkutató Intézet tanulmányában. A jelenleg közel másfélmilliós romániai magyarság a következő harminc évben egymillióra csökken – derül ki „A magyar népesség előreszámításának lehetőségei Erdélyben” címmel közzétett tanulmányból. A dokumentum szerzője Kiss Tamás és Csata István, a Kisebbségkutató Intézet két munkatársa. A dokumentum több lehetőséget vizsgált. Az alapverzió szerint a magyar népesség száma Erdélyben 2022-re 1 132 000, 2032-re pedig 1 008 000 főre csökken. Ez 30 év alatt összességében 29,6 százalékos fogyást jelent. A tanulmány számol a migrációval és asszimilációval is. Az évente elvándorló magyarok száma a 2002-es 8 000 fő körüli értékről 2032-re 4 000-re csökken. Ez a vizsgált harminc éves időszakban mindegy 181 000 magyart jelent. Az asszimilációs veszteség 20–21 ezer főre becsülhető. A tetemes népességfogyás egyik oka éppen az elvándorlás. A migráció a termékeny korú nők számának a csökkenésén keresztül hat a helyben maradó népesség reprodukciós képességére. A legkedvezőtlenebbek a kilátások Brassó-Négyfalu, Szeben, Hunyad, Temes és Krassó–Szörény régióban, ahol a szociológusok számításai szerint harminc év alatt a magyar népesség megfeleződik, átlagéletkora pedig eléri az 55 évet. A rossz demográfiai perspektívával rendelkező régiók közé sorolható Kolozsvár, Dés, Torda, Nagybánya, Máramarossziget, Arad, Nagyszalonta és Fehér megye. Szalontát leszámítva ezek a magyar–román interetnikus együttélés egy jól elkülönülő típusát alkotják. A magyarok súlyozott aránya tíz és húsz százalék közötti, így ezeket a régiókat már nem nevezhetjük etnikai ütközőzónának, inkább szórványnak. A tanulmány szerint Románia 2002-ben 21 680 968 fős lakossága 2022-re 19 433 700-ra, 2032-re pedig 18 136 724-re csökken. Ez húsz év alatt 11, harminc év alatt pedig 16 százalékos csökkenést jelent. /Fogyatkozó erdélyi magyarság. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./

2008. március 21.

Március 20-án a Babes–Bolyai Tudományegyetemen Kiss Tamás bemutatta azt a Csata István kollégájával közösen elkészített tanulmányt, amely a romániai magyar lakosság demográfiai fejlődését, annak eredményeit és metodológiáját taglalja. A munka kiindulópontját a 2002-es népszámlálás hivatalos adatai szolgáltatták. A szakemberek a magyar lakosság szaporulatát, életkedvét és migrációját kutatták. Azt a következtetést vonták le, hogy nem etnikai identitást feladó beolvadási folyamatról van szó, hanem az újratermelő-képesség károsodása vált hangsúlyosabbá. /Ö. I. B. : Tanulmány a romániai magyar lakosságról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./

2008. április 12.

A Kolozsváron egyetemet végzett magyar fiatalok többsége a városban telepedne le. Kolozsvár az utóbbi években az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városának számít, ahol minimálisra csökkent a munkanélküliség. Az emelkedő lakásárak okoznak problémát, a lakásárak magasabbak, mint más erdélyi városban. Kiss Tamás szociológus szerint amennyiben valamiféle „letelepedési támogatást” kaphatnának, az nagy segítséget jelentene. Állást lehetne biztosítani számukra. Veres Valér szerint a városban a magyarok aránya 19 százalék körüli, de a fiatalkorúak körében ez a szám változó, 13–15%. Székelyföldről nagy arányban vándorolnak el a fiatalok. /Vonzó a fiatalok számára a dinamikusan fejlődő Kolozsvár. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 12./

2008. április 26.

A Magyar Művészetért Kuratóriuma és a Herendi Porcelán Manufaktúra Zrt. alapította Árpád fejedelem-díjat a kuratórium rangos intézmények és kiemelkedő személyiségek társaságában a sepsiszentgyörgyi Háromszék napilap szerkesztőségének ítélte oda. A mostani kitüntetettek: Aracsi pusztatemplom és a bánsági püspökség, a Háromszék szerkesztősége, Győrffy Sándor szobrászművész, Illyés Gyula (posztumusz), Kubik Anna színművész, Dunaszerdahely városa és Wass Albert (posztumusz). Az Árpád fejedelem-emlékdíjat 2007-ben alapították, és 52 alkalommal adományozták a nemzetépítésben rendkívüli szerepet vállaló intézményeknek és személyeknek. A korábbi kitüntetett között van: Apáczai Csere János Református Líceum – Kolozsvár, Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium és Berszán atya – Gyimesfelsőlok, Az erdélyi néptánc 30 éve – Csíkszereda, Böjte Csaba atya és a dévai gyermekek, Duna TV, Csoóri Sándor, Jankovics Marcell, Jókai Anna, Kobzos Kiss Tamás, László Gyula (posztumusz), Makovecz Imre, Nagyszeben magyar közössége, nagyváradi püspökség, Nemeskürty István, Révkomárom városa, Sapientia Egyetem – Csíkszereda, Sára Sándor, Sütő András (posztumusz), Székely Nemzeti Tanács, Székelyudvarhely városa – Orbán Balázs emlékére, Szörényi Levente, Zenta városa. /Sylvester Lajos: Árpád fejedelem-díj a Háromszéknek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

2008. június 6.

Demográfiai szempontból nem indokolt az óvodai beiratkozások kapcsán kialakult helyzet. A tanfelügyelőség bejelentése szerint idén Kolozs megyében 1500 óvodás korú gyermeknek nem jut hely állami intézményekben, a beiratkozásra kijelölt napon gyakorlatilag már az első órákban betöltötték a helyeket, több óvodában óriási a túljelentkezés. Az egykor magántulajdonban lévő központi épületeket, amelyekben évekig óvodák működtek, a tulajdonos visszaigényelte. Az óvodák az utcára kerültek, vagy házalhattak, hogy egy másik épületben befogadják őket. Emiatt sok szülő kényszerül majd igénybe venni a jóval drágább magánóvodai szolgáltatásokat, vagy román csoportba íratják be a gyereket. Kiss Tamás demográfus elmondta: igaz ugyan, hogy 2000 és 2006 között enyhe emelkedés volt tapasztalható a születések számát tekintve, ez azonban korántsem indokolja a mostani helyzetet. /Sándor Boglárka Ágnes: Idén is válságos a helyzet az állami óvodákban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./

2008. augusztus 15.

Nagyszabású táncjátékkal ünneplik meg a Váradi Biblia 1660-as megmenekülését a nagyváradi várban augusztus 29-én: Kobzos Kiss Tamás históriás énekére több mint kétszáz, magyar, román és török gyermeknéptáncos idézi meg az erődítményből kimenekített Biblia diadalát. „Oda vagyon a Magyar Birodalomban a mi második Jeruzsálemünk, pogány kézre jutott legnemesebb Végházunk, nincsen már több Váradunk” – írta idősebb Köleséri Sámuel Nagyvárad török kézre kerüléséről. 1660-ban mégis sikerült alkut kötni a hódítókkal, és a Váradi Biblia már elkészült Újszövetségét, valamint az Ószövetség néhány fóliáját és a nyomdagépeket kivihették a várból, és Kolozsvárra menekítették. A református főiskola is ekkor költözött Debrecenbe, és ennek emlékére a váradi ősbemutató után, augusztus 30-án a debreceni református nagytemplom előtt is előadják a Váradi Biblia, avagy Váradnak kegyetlen viadalok által lött Török kézbe esése – A Biblia diadala című, nemzetközi összefogással megvalósuló táncjátékot. A megemlékezés Pálfi József várad-réti református lelkész ötlete volt, többen segítették a produkció megvalósítását. A zene Molnár Szabolcs szerzeménye, és már felvételt is készítettek a Háromszék Együttes stúdiójában. A rendezést és a koreográfiát Dimény Levente, a nagyváradi Szigligeti Társulat színésze és László Csaba rendező-koreográfus jegyzi. „Fontos megmutatunk valamit, ami a miénk. Ha jövőre csak egy embernek is eszébe jut majd a Biblia kimenekítése, már győztünk” – mondta Dimény Levente, aki szerint a Szentírást a mindennapokban is vissza kell helyezni az őt megillető helyre. A nagyváradi Csillagocska, a borsi Galagonya és az érsemjéni Ezüstperje mellett a váradi Lioara néptánccsoport tagjai is fellépnek, Dobrudzsából a Karasu és a Filizer török gyermekcsoport érkezik, és Törökországból is várnak táncosokat. /Fried Noémi Lujza: A Biblia diadala. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

2008. augusztus 28.

Több évtizedes kihagyás után Máramarossziget, Szilágysomlyó és Brassó mellett szeptember 15-étől Tordán is önálló gimnáziumban tanulhatnak a magyar diákok. A Jósika Miklósról elnevezett oktatási intézmény a Teodor Murasan Általános Iskolával osztozik majd az épületen, és összesen három tordai iskola magyar osztályait fogadja magába. Az új magyar iskola létrehozását a helyi magyar közösség kezdeményezte, és mintegy tízéves politikai vita és jogi hercehurca előzte meg. A Demokrata Párt és a Nagy-Románia Párt helyi tanácsosai rendre elutasították az RMDSZ helyi szervezete, a magyar egyházak, valamint a Petőfi Társaság iskolaalapító szándékát. Fodor Dóra igazgatónő szerint a cikluskezdő osztályokban nagy az érdeklődés, két-két első, harmadik és hetedik osztály indul, és van remény arra, hogy két ötödik osztály kezdjen. Kiss Tamás szociológus szerint az önálló magyar iskolák nem csupán azáltal hatásos ellenszerei az asszimilációnak, hogy anyanyelvű oktatást biztosítanak. /Varga Réka: A tordai iskolahasadék. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 28./

2008. szeptember 1.

Az eredeti helyszínen, a nagyváradi vártemplom mögött volt augusztus 29-én a Váradi Biblia, avagy Váradnak kegyetlen viadalok által lött török kézbe esése – A Biblia diadala című történelmi táncjáték ősbemutatója. A nagyszabású rendezvény ötletgazdája Pálfi József várad-réti lelkipásztor, aki a Biblia éve apropóján, méltó módon kívánt emlékezni és emlékeztetni a Váradi Biblia kálváriájára, a törökök által elfoglalt várból való kimenekítésére. Kobzos Kiss Tamás históriás énekes történelmi hűséggel regélt az eseményről. A zárórész a magyarok várbeli kivonulását mutatta, amint követték a Biblia útját, mint akik számára nem maradt más menekvés. 196 gyerek- és fiatal táncos lépett fel. A műsort megelőzően Pálfi József köszöntötte a mintegy 2500 fős közönséget. Pásztor Gabriella államtitkár magyar, román és török nyelven elmondott gondolatai során a történelmet, mint az élet nagy tanítómesterét definiálta. /D. Mészáros Elek: Táncjáték a Bibliáért. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 1./

2008. október 18.

Kobzos Kiss Tamás a Kárpát-medence zenei és néprajzi tájai mellett rendszeresen járja a Mezőséget, a Gyimeseket, gyűjti az archaikus zenét. Balassiig, Tinódiig és időben még korábbig, a sámánok világáig és zenéjéig játszik vissza. Kobzos Kiss Tamás több magyar zenei együttes tagja, meghatározó zenei személyisége, állandó közreműködője a Jánosi Együttesnek, fellépett Londonban, Finnországban, Lengyelországban, Erdélyben, Észak-Amerikában, négy ízben járt Japánban. 2006-ban megkapta a rangos Magyar Örökség-díjat. 1986 óta tanára, 1991 óta igazgatója a nagy hírű Óbudai Népzene Iskolának. Jövő héten a sepsiszentgyörgyi díjátadó ünnepségen Erdélyi György előadóművész és Gubcsi Lajos író, költő társaságában lép fel. /Sylvester Lajos: Jöjjenek hát Kobzosék (Díjátadó ünnepség Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

2008. október 24.

Október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban rendezték meg a Magyar Művészetért díj XXII. díjátadó gáláját. A Magyar Művészetért díjat 1987-ben alapították, ,,akkor sem volt könnyű, most sokkal nehezebb” – mondotta bevezetőjében Gubcsi Lajos író, költő, a díj kuratóriumának elnöke. Magyar Művészetért Díjban részesültek az évek során művészek és mecénások egyaránt, mindazok, kiknek szívügye a magyar művészet éltetése. A mostani díjátadó gála egészét 1956 töltötte ki, a díjazottak méltatását és az előadóművészek műsorát egyaránt ’56 szellemisége szőtte át, legyen szó a Háromszék szerkesztőségéről, arról a ,,szellemi műhelyről, mely nemzeti megmaradást és jövőépítő szellemiséget sugall” (Árpád fejedelem-díj), a csángókat megörökítő Ádám Gyula csíkszeredai fotós művészetéről vagy Benedikty Horváth Tamás budapesi írónak a Szuvenír című ’56-os nagyregényéről (Magyar Művészetért Díj), a ,,megcselekedni haza nélkül is azt, amit megkövetelt a haza” eszméért alapított alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról (Bartók Béla-emlékdíj), illetve Kobzos Kiss Tamás alkalomhoz illesztett, sajátos előadásáról és Erdélyi Györgynek a Szuvenírből vett döbbenetes részletének előadásáról. Végezetül Gubcsi Lajos bejelentette, tárgyalni fog a Tamási Áron Színház vezetőségével, hogy a posztumusz Magyar Művészetért Díjat kapott, tragikus sorsú színművésznek, Visky Árpádnak szobrot, emlékművet állíthassanak a színházban, valamint, hogy Kós Károly posztumusz Árpád fejedelem-díját a Székely Nemzeti Múzeumban helyezhessék el. /Váry O. Péter: Magyar művészetért ’56 szellemében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

2008. november 13.

Az utóbbi időben több szerző foglalkozott a különböző magyar kisebbségek történetével és az 1918-at követő kilencven évben a többségi országban betöltött szerepükkel. A Bárdi Nándor, Fedinec Csilla és Szarka László által szerkesztett Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat Kiadó, Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézete, Budapest/ című kötetet múlt héten mutatták be Kolozsváron. Ez az első olyan munka, amely együtt tárgyalja a hét határon túli magyar kisebbségi közösség történetét, összehasonlítja azokat, illetve egy magyarországi és egy közép-európai viszonyrendszerben helyezi el. A kötet célja a jelenlegi kutatások minél színvonalasabb összefoglalása. A könyv forrásokat, kislexikon magyarázatokat, kronológiát és irodalomjegyzéket is hoz – mondta el Bárdi Nándor, a kötet egyik szerkesztője. A 29 szerzőből 18 határon túlról származik, tehát nem jogos az a kritika, hogy ez a könyv miért Budapesten készült. Budapesten van egy olyan intézet, amelynek a kisebbségkutatás fő profilja. Problémaként merült föl az, hogy a kötet túlságosan a nemzetállamok történetén keresztül látja a kisebbségek történetét. Ezek a nemzetépítések voltak azok, amelyek meghatározták a közösségek létrejöttét és fejlődését. Ténykérdés, hogy a határon túli magyar kisebbségi közösségek kulturális öröksége alapvetően az 1918 előtti Magyarország történeti örökségén alapul. A ’90-es években a határon túli magyar közösségek egyik kulcsproblémája, hogy a nagyvárosi közegben jelentősen csökken a közösségek pozíciója és a magyar kulturális, közösségi élet egyre inkább kisvárosokba szorul, megnő a falusi életvilágok szerepe. A másik változás, hogy az adott országon belüli középosztályosodásban, a magyarok alulreprezentálnak tűnnek. Fontos probléma a migráció kérdése. Magyarország nem tudja megtartani a jól képzett migráns munkaerőt. Társadalmi probléma a magyarul beszélő romák integrációjának problémája. Kelet-Szlovákiában, Kárpátalján és a Maros és Kovászna megyében a magyar oktatási intézményrendszernek ez a legnagyobb kihívása. Bárdi Nándor szűkebb kutatási területe a két világháború közötti romániai magyar kisebbség története, a kötetben emellett az 1989 utáni romániai magyar kisebbségekkel, illetve a budapesti kormányzatok különböző korszakokban lejátszódó magyarságpolitikájával is foglalkozott. László Mártonnal vizsgálta a kollektivizálás és a mezőgazdaság átalakulását, Fedinec Csillával és Papp Z. Attilával pedig a ’89 utáni tudományos élet, irodalom és kultúra változását. 2009-re várható a könyv angol nyelvű változata. Az Európai Unióban a kollektív jogok felvetése az iszlám fundamentalista törekvéseket juttatja a politikusok eszébe. A kettős állampolgárság kérdése pedig az oszétiai beavatkozás után egyértelműen biztonságpolitikai, destabilizációs félelmeket vet fel. Az EU-nak nincs kisebbségpolitikája, ezen a területen lehet valamit kezdeni. Ha valaki kérne egy listát arról, hogy a kisebbségeket Romániában vagy Szlovákiában milyen nyelvi diszkrimináció érinti, nem tudnánk előállni vele, a román vagy szlovák jogszabályokat ilyen szempontból nem dolgozták fel. A másik kulcsterület az önkormányzati mező. Ma a romániai magyarság jelentős része magyar vezetésű önkormányzatok hatókörében él. Milyen ezeknek a hatékonysága és problémamegoldó képessége? -Bárdi Nándor felhívta a figyelmet a romániai magyar kutatók, Gagyi József, Hermann Gusztáv, Horváth István, Kiss Tamás, Oláh Sándor, Papp. Z. Attila, Pozsony Ferenc, Péter László, Tánczos Vilmos, Veres Valér és mások kutatásaira. /Ferencz Zsolt: Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Interjú Bárdi Nándor történésszel, a Teleki László Intézet munkatársával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

2008. november 21.

A szegénységi szint szempontjából nincs lényeges különbség Székelyföld és Erdély más térségei között, de mindenképpen periferiális régiónak számít Hargita, Kovászna és Maros megye hagyományosan Székelyföldhöz tartozó része – ismertette egy szociológiai felmérés következtetéseit Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa. Az árkosi, Székelyföld másképp című konferencián elhangzott előadásában a szociológus Székelyföld helyét vizsgálta. Szekelyföldön jóval kevesebb a felsőfokú végzettségű magyar, mint a román. Országos szinten ugyanis 6,7 százalék az egyetemi végzettségűek aránya, a románok 7 százaléka járt felsőoktatási intézménybe, a magyarok 4,4 százaléka. Hargita és Kovászna megyében még rosszabb a helyzet: a lakosságnak csak 3,6–3,7 százaléka végzett felsőfokú iskolát. A Kisebbségkutató Intézet Életünk fordulópontja című saját felmérése szerint – amelyben a 20 és 45 év közötti magyar lakosság helyzetét vizsgálták – a székelyföldi háztartások átlagjövedelme 2006 novembere és 2007 februárja között 1123 lej volt, ami azt jelenti, hogy az egy főre eső jövedelem 430 lej. Ha a 215 lej alatti jövedelemmel rendelkezők számítanak szegénynek, a magyar lakosság több mint egynegyede – 27,3 százaléka – kerül e csoportba. A székelyföldi arány ennél magasabb, 33 százalékos, azaz minden harmadik személy szegénynek minősül, de Erdély más térségeiben, például a Partiumban is hasonló a helyzet. A nagyvárosokban kisebb az elszegényedés veszélye, ellenben körzetükben már jóval többen szűkölködnek. /Farcádi Botond: Szegények-e a Székelyföldön élők? (Kevesebb a magyar felsőfokú végzettségű, mint a román). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 21./

2008. november 24.

Kecskeméthy Csapó István /1864 – 1938/ bibliafordítását mutatta be november 23-án, vasárnap Adorjáni Zoltán professzor Kolozsváron, az unitárius egyházközség és az Amaryllis Társaság által a Biblia éve jegyében szervezett ünnepi istentiszteleten. Az erdélyi bibliafordítás széljegyzeteket, kortörténeti adalékokat és magyarázatokat tartalmaz. A Kecskeméthy-féle bibliafordítás a Koinónia Kiadó és az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában jelent meg 2002-ben. Kecskeméthy teológiai tanárként 1895-től 1936-ig Kolozsváron oktatott, ez idő alatt, 1918-ban alapította meg például az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetsége (EMESZ) nevű evangéliumi társaságot, a most bemutatott bibliafordítást pedig a ’30-as években végezte. Kobzos Kiss Tamás énekmondó, az Óbudai Népzenei Iskola igazgatója kobozon és lanton játszott. /Ferencz Zsolt: Erdélyi bibliafordítás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 24./

2008. december 10.

A november 30-i parlamenti választásokat értékelte és az elkövetkező időszak prioritásait elemezte Székely István, az RMDSZ politikai tanácsadója Kolozsváron, a Jakabffy Elemér Alapítvány székhelyén. A kerekasztal-beszélgetést a Transindex internetes hírportál és az Erdély FM szervezte. Az egyéni választókerületes rendszer nem biztosítja a mandátumszerzés kiszámíthatóságát, emiatt a törvényt minden bizonnyal meg fogják változtatni – mondta Székely István. Porcsalmi Bálint úgy vélekedett: az RMDSZ nem fogja támogatni a kétfordulós rendszer bevezetését, mert abból legfennebb a PSD és a PD-L kerülhet ki győztesen: még a jelenleginél is nagyobb arányban viheti el a mandátumokat. Kiss Tamás úgy véli, csak a tömbmagyarság két megyéje, Hargita és Kovászna megye profitálhat a kétfordulós egyéni választókerületes rendszer bevezetéséből, hiszen csak itt lehet több, magyar többségű választókerületet kialakítani, függetlenül attól, hogy az RMDSZ éppen kormányon van, vagy nincs. Székely István az egyéni választókerületes rendszer hátrányait ecsetelte: azáltal, hogy senki nem értette pontosan az új rendszer lényegét, és hogy az állampolgárok csak állandó lakhelyükön szavazhattak, növelte a távolmaradást itthon és külföldön egyaránt. A külföldi választókerületekben élő román állampolgároknak mindössze egy százaléka szavazott. Az alacsony részvétel politikai okairól pedig mind a magyar, mind pedig a román politikai elitnek el kell gondolkodnia – vélte Kiss Tamás. Kiss Tamás az RMDSZ-re leadott voksok területi elosztására vonatkozóan elmondta: a magyarok választási részvételének tekintetében öt kategória létezik. Szilágy megye vezet 54,7 százalékkal, ezt követik 40 százalék körüli aránnyal az „ütközőzóna-megyék” (Maros, Bihar és Szatmár), a harmadik kategóriába pedig Beszterce, Hargita és Kolozs megye tartozik 35 százalékkal. A negyedik helyre sorolható Brassó, Fehér, Máramaros és Arad megye, ahol a szavazásra jogosult magyarok 30-35 százaléka járult az urnákhoz november 30-án. A rangsorban Kovászna, Szeben, Krassó-Szörény és Temes megye az utolsó helyen tartózkodik. Székely István elmondta: míg ’90-ben, ’92-ben és ’96-ban Kovászna és Hargita megyében volt a legnagyobb a részvétel, 2000-től kezdődően ez a trend megváltozott. Ezeknek az adatoknak a birtokában újra kell gondolni a választásokról való távolmaradás okát – mondta Székely. /Ferencz Zsolt: Nem érezték a választások tétjét a szavazópolgárok. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

2009. január 16.

A nemrég nyilvánosságra hozott ifjúságszociológiai felmérés (Kiss Tamás–Barna Gergő: Erdélyi fiatalok 2008. Közvélemény-kutatás az erdélyi magyar fiatalok társadalmi helyzetéről és elvárásairól) eredményeinek nagy része előrelátható volt. A modernizációs folyamatok terén a románhoz képest jókora előnnyel indult a ’90-es években az erdélyi magyar társadalom, mára azonban messze lemaradt. Az erdélyi magyar, 18 és 35 év közötti fiatalok 60%-a szerint a nők feladata a takarítás (országosan ez az arány 47%, erdélyi szinten 40%). A rommagyar társadalom egypártrendszere jelenti a magyarázatot a magyar fiataloknak a közélettől való elfordulására. A magyar fiatalokat alapvetően nem érdekli a politika. Érdekes adat ebben az összefüggésben még az önmegvalósítási igény hiánya (a magyar fiatalok esetében ez 20%-os, szemben a romániai 39%-os és az erdélyi 41%-os átlaggal). A magyar fiatalok több gyereket terveznek, mint román társaik. Az erdélyi magyarság egyik legfontosabb problémája az állandó számbeli fogyás, mégis 19 évet kellett várni arra, hogy olyan országos felmérés szülessen, amelyben erre is rákérdeznek a kutatók. Remélhetőleg az ezekre vonatkozó kérdések ezentúl a kérdőívek állandó témáit képezik. Elgondolkodtató: ha a magyar fiatalok körében a gyermekvállalási szándék nagyobb, mégis miért kisebb mégis a gyermekszám? /Herédi Zsolt: Adatok a magyar fiatalok gyermekvállalásáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

2009. január 23.

Csutak István írásait ritkán érti, jegyezte meg Czika Tihamér kisebbségjogi doktorandus, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének jogi és kommunikációs tanácsadója, így volt ez az RMDSZ: mer-e tovább lépni? című írásával is. Csutaknak igaza van abban, hogy az erdélyi magyar vezetők mentalitása nem sokban tér el a körülöttük ténykedő románokétól. Az RMDSZ megerősödéshez felkészült emberanyag kell, lehetőleg fiatal. Másodsorban őszinte szembenézés szükséges. Ráér-e az elnök vagy a szervezettel foglalkozni, vagy a funkcióját csak a sajtókommunikációban meríti ki? Van-e információn arról, hogy egy-egy területi, vidéki vagy városnegyedi szervezet működik-e, van-e közösségi élete? Vissza kell hozni a szövetségbe a mozgalmi szerveződést. Az legyen a cél, hogy a magyar pozíciók ne a politikától függjenek. Szükséges a kulturális autonómia kiharcolása. Elsősorban az anyanyelvhasználat területén vannak súlyos gondok, annak ellenére, hogy több rendelkezés már 7–8 éve életbe lépett. Az RMDSZ-nek egy jól szervezett kisebbségi jogsértéseket összegyűjtő, feldolgozó és továbbító hálózatot kell működtetni. – Tisztázni kell az autonómia fogalmát. Az erdélyi magyarság területileg nagyon tagolt. A különböző kisrégiókban élő magyar közösségek eltérő viszonyok között élnek, hiányzik az erdélyi magyar szolidaritás. Kész csoda, hogy sikerült ilyen szinten összetartani ezt a több mint 500 kilométeren szétszórt „társadalmat”, Czika szerint ebben az RMDSZ-nek vitathatatlan érdeme van. Azonban ki lehetne alakítani az Erdélyen belüli testvértelepülési, testvériskolai viszonyokat. Meglátogathatnák egymást, megismerhetnék egymást. Ki lehetne adni tájékoztató füzeteket, lehetne készíteni régiókat bemutató dokumentumfilmeket, szétszórni ezeket egymás között. Kötelezővé kellene tenni Erdély etnikai térképének kifüggesztését minden iskolai könyvtárban. A legnagyobb gond a magyarság demográfiai csökkenése, ezt mutatja be Csata István és Kiss Tamás Népesedési perspektívák című kötete. Stratégiákat kellene építeni e települések kulturális értékeinek, örökségének a kimentésére, illetve a még létező magyar diákság bevonására a magyar oktatási hálózatba szórványközpontokon keresztül. Az RMDSZ-nek az eddiginél is komolyabb hangsúlyt kell fektetnie a szórványosodás kérdésére. A modernizáció Czika szerint a mentalitás modernizálása is, a „román társadalom néhány terület kivételével (pl. vallás, babonák, néphagyományok) jelenleg sokkal jobban nyit, mint az erdélyi magyar. ” „Néhol váltani kell a globalizációellenes, elszigetelt, XIX. századot idéző nemzeti-keresztény diskurzuson. ” /Czika Tihamér: Őszintén, tisztán látva. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22., 23./ Előzmény: Csutak István: RMDSZ: mer-e tovább lépni? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10.

2009. január 23.

Véget ért az a magyarországi a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagtoborzó sorozata, amelyet Erdély magyarlakta városaiban tartott. Az ÚMSZ munkatársai Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen követték a rendezvényeket, amelyekre jobbára idősödő emberek és néhány fiatal ment el. Toroczkai László, a mozgalom tiszteletbeli elnöke eljött Csíkszeredára, megérkezett a belügyes is, aki kamerájával végigpásztázta a jelenlévőket. Csibi Barna, a csíkszeredai, jogilag nem létező Székely Gárda vezetője is ott volt. Torockai gunyorosan a román titkosszolgálat munkatársait és csíkiakat is köszöntötte, beszélt ifjúkoráról, MIÉP-es múltjáról és az MTV székházának feldúlásáról is. Hangsúlyozta, hogy ők nem soviniszták. A lap munkatársának elmondta, hogy harcolni kell. Kik ellen, hát a támadók ellen. A HVIM tagsága hat csíki fiatallal bővült. Gyergyószentmiklóson a szervezetnek hét-nyolc tagja van. Alacsony a támogatottsága a HVIM-nek az erdélyi ifjúság körében – mondta Kovács Péter ifjúságpolitikus, az Országos Ifjúsági Hatóság volt elnöke. Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári székhelyű Országos Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint a magyar szélsőjobbos mozgalmaknak Erdélyben nincs jelentős társadalmi támogatottságuk. /Egészséges fejbőr, beteg gondolatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

2009. január 29.

December óta mintegy 700 aláírást gyűjtött már össze az Életfa Családsegítő Egyesület annak érdekében, hogy indítsanak magyar csoportokat a kolozsvári bölcsődékben, tájékoztatott Herédi Zsolt, az Életfa Családsegítő Egyesület vezetőségi tagja. Románia alkotmánya kimondja, hogy a kisebbségeknek joguk van anyanyelvi oktatáshoz minden szinten. Kiss Tamás demográfus adatai szerint Kolozsváron a 2005–2007-es időszakban mintegy 780 magyar gyermek született, ami azt jelenti, bőven lenne elég gyermek magyar csoportok létesítésére. /S. B. Á. : Folytatódik az aláírásgyűjtés a magyar bölcsődei csoportokért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./

2009. május 20.

Szamosújváron, a Téka Alapítvány Művelődési és Oktatási Központban került sor az esztergomi Eurohíd Alapítvánnyal közösen szervezett, a Mezőségen működő civil szervezetek találkozójára. A vitaindító tanulmányt Ocskay Gyula készítette. Az általa képviselt Eurohíd Euro-Kisrégiós Fejlődést Elősegítő Alapítvány 2007-ben támogatást nyert a Szülőföld Alaptól. A pályázat célja a Mezőség integrált stratégiai fejlesztését lehetővé tevő program beindítása. A találkozón a Mezőség kutatói ismertették a tájegységet. Kiss Tamás szociológus ismertette a demográfiai folyamatokat. László Attila, megyei RMDSZ elnök politikus szemmel elemezte a helyzetet, főleg az oktatást érintve. Makkai Gergely a tájföldrajzot mutatta be, míg Vetési László előadása és vetített képei elfeledett értékekre fókuszált. Kallós Zoltán bemutatta a válaszúti kollégium programját. A megbeszélésen felleltározták a Mezőség értékeit. Megállapították, hogy a munkahelyek hiánya, a gazdasági elmaradás a legnagyobb probléma. /Fodor Emőke: Szamosújvár. Mezőségi Civil Műhely. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-69




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998