udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 241 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 241-241
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Kiss Tamás

2009. május 26.

Árpád fejedelem-díjban részesült május 23-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és Erdély-Hegyalja magyarsága, többek között a 160 évvel ezelőtt a magyarság ellen végrehajtott kegyetlen mészárlás emlékére. A díjat a Bethlen-napok keretében Gubcsi Lajos író adta át a híres kollégiumban, ahol külön műsorral is fellépett az Árpád-díj kuratóriumi tagsági tisztségét is betöltő Kobzos Kiss Tamás énekes. A hétvégi Bethlen-napokon a vetélkedők mellett a diákok, tanárok képzőművészeti kiállítását nyitották meg. A meghajlás művészete címmel a Korunk fiatal szerzőinek antológiáját mutatta be Balázs Imre József főszerkesztő. Az ünnepségen a függetlenségi nyilatkozat 160 éves évfordulója alkalmából a Kossuth Lajos-emlékszobor átadása után ünnepi gálaműsor következett. /Tamás András: Árpád fejedelem-díjat kapott a Bethlen Gábor Kollégium. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

2009. május 27.

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyolcadik alkalommal szervezte meg iskolanapjait. A VIII. Bethlen-napokon a kísérletezni vágyókat bűvészsarok várta az udvaron, magyarázta Dvorácsek Ágoston fizikatanár A Bethlen-napok programjában emléktábla-avatás, író-olvasó találkozó, szavalóverseny, történelmi vetélkedő és kiállításmegnyitó is szerepelt. A Bethlen-napok Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházánál zárultak. A Virágok vetélkedése című versenyben 22 benevezett csapat virágokkal díszítette a tágas iskolaudvart. A meghajlás művészete – A Korunk fiatal szerzőinek antológiája című kötetet Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője mutatta be. Kobzos Kiss Tamás énekmondó magával ragadta hallgatóságát, a Barcsay teremben megnyílt a Kossuth Lajos emigrációja témájában a budapesti székhelyű Magyar Emlékekért a Világban Egyesület kiállítása. Bemutatták a 2007–2008-as tanév kollégiumi értesítőjét. Az értesítő az elmúlt négy évben könyvformában jelent meg, idén azonban CD-formátumban bocsáthatják az érdeklődők rendelkezésére, de hamarosan lesz írott változata is. A Xantus Gábor által készített Magyar sír az őserdőben – Fenichel Sámuel nyomdokain Új-Guineában című filmből adtak részletet. A nagyenyedi születésű régész, néprajzi és természettudományi gyűjtő, világutazó halálának 115. évfordulóján Hangay György természetkutató vezetésével vágott neki Pápua Új-Guineának Xantus Gábor és kis csapata, hogy Fenichel Sámuel addig jeltelen sírját felkutassák. A filmrészlet után leleplezték az emléktáblát. Egyidőben három rendezvény is elkezdődött: diáktudományos konferenciát, szavalóversenyt, Bethlen Gábor alakja köré épülő történelmi vetélkedőt szerveztek. A Magyar Művészetért Alapítvány kuratóriuma a Kossuth Lajos-emlékszobrot az Erdélyi Magyar Ifjaknak (EMI) ítélte, melyet Gubcsi Lajos Soós Sándornak, az EMI elnökének adta át. Üdvözölték dr. Szőcs Gyula enyedi származású budapesti orvost, a kollégium diákjai által 2006 óta megpályázható Pápai Páriz Ferenc pályázat támogatóját. /Ferencz Zsolt: A Bethlen-kollégium a magyarság lelki-szellemi találkozószigete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./

2009. június 23.

A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében június 20-án idei második kitüntetési ceremónia alkalmával a csángó magyar kultúrát közvetítő szerepéért Nyisztor Ilona, a pusztinai Magyar Ház vezetője, óvónő, csángó énekes Magyar Örökség Díjat vehetett át. A népszerű előadó, valamint a karácsonyi csángó dalokat és édesanyjától tanult régi énekeket tartalmazó CD-iről, illetve a csángó gyermekek egyik legeredményesebb zenei oktatójaként ismert énekes tevékenységét Kobzos Kiss Tamás előadóművész méltatta. /(fekete): Magyar Örökség Díj Nyisztor Ilonának. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 23./

2009. július 22.

Magyarországi és csángómagyar diákoknak szerveznek közös népzenei tábort július 24. és augusztus 2. között a moldvai Pusztinán, ahol helyi muzsikusok, táncosok tanítják majd a fiatalokat – mondta el Kobzos-Kiss Tamás, a szervező Óbudai Népzenei Iskola vezetője. Pusztina község csángómagyar közösségével többéves az iskola kapcsolata. A tábor megvalósítását segítette, hogy Nyisztor Ilona az idei évben kinevezést kapott a pusztinai Magyar Ház vezetésére. A táborozók a népzenén kívül elsajátíthatják a csángómagyar táncokat, hallhatnak moldvai meséket, valamint szövés-varrás és kézműves-foglalkozások is szerepelnek a programban. A mintegy háromezer lelket számláló Pusztinán még szinte mindenki érti és beszéli a magyar nyelvet. /Népzenei tábort szerveznek Pusztinán diákoknak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 22./

2009. szeptember 12.

A romániai fiatalok és a magyar ifjúság címmel egész napos konferenciát szervezett szeptember 11-én Kolozsváron a Kisebbségkutató Intézet az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalával közösen. A résztvevő magyarországi, román és erdélyi kutatók célja a Kisebbségkutató Intézet által végzett Romániai magyar ifjúság 2008 elnevezésű felmérés eredményeinek megvitatása. A kutatás eredményeinek rövid ismertetése után a társadalmi viszonyok, családtervezés, kivándorlási szándékok, szabadidő-használat, értékrend, politika témákban tartottak előadásokat a jelenlévő szociológusok, majd a romániai magyar ifjúság körében megjelenő kétnyelvűségről szerveztek kerekasztal-beszélgetést. A konferencián elhangzott előadásokat kiadják egy tanulmánykötetben, a romániai magyar fiatalokra vonatkozó más elemzésekkel együtt. Romániai magyar ifjúság 2008 címmel szervezett kutatás az összehasonlító módszerekkel történő elemzés első lépését jelentette – tájékoztatott Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Veres Valér, a BBTE Szociológia Tanszéke Magyar Tagozatának adjunktusa A társadalmi közérzet és a társadalmi problémák rétegspecifikus percepciója a fiatalok körében címmel tartott előadást. Barna Gergő szabadidő-használat és médiafogyasztás tárgykörében tartott előadást, kifejtve: a magyar fiatalok intenzívebb kultúrafogyasztók, mint román társaik, utóbbiak inkább a médiafogyasztásban jeleskednek. Kiss Tamás megállapította, hogy a külföldön (tanulmányúton, turistaként vagy dolgozni) járt romániai magyar fiatalok aránya nagyobb, mint a román fiataloké. A célországok megválasztásában egy évtizede Magyarországnak egyértelmű dominanciája volt, ma azonban a romániai magyarok Németországot és az angol nyelvű országokat részesítik előnyben munka és tanulás céljából, a romániai románok pedig többnyire Spanyolországot és Olaszországot választják. /Ferencz Zsolt: Centrális helyzetbe kerültek mára az erdélyi fiatalok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

2009. szeptember 29.

A magyar reneszánsz két nagy Bálintja címmel tartott előadást szeptember 27-én, vasárnap a nagykárolyi Károlyi-kastély lovagtermében Kobzos Kiss Tamás Magyar Örökség díjas és Deák Endre Tinódi-díjas. Az előadáson Balassi Bálint-versek hangzottak el koboz- és lantkísérettel, valamint Bakfark Bálint művei csendültek fel. A városi önkormányzat és művelődési ház csaknem telt házas rendezvényén Deák Endre házigazda, a nagykárolyi Collegium régizene-együttes vezetője elmondta, ezzel a műsorukkal tavaly októberben debütáltak Budapesten, és azóta már többek között a csíkszeredai régizene-fesztiválon is felléptek. „A múlt héten a szatmárnémeti filharmóniában és a szilágysomlyói Báthory-napokon is előadtuk a két Bálinttól származó darabokat” – mesélte a nagykárolyi művész. /Végh Balázs: Reneszánsz dallamok Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

2009. október 3.

Tizenhetedik alkalommal adott otthont Szilágysomlyó városa szeptember 25–27-én a Báthory Napoknak. Az idei rendezvénysorozatra több mint kétszáz résztvevő érkezett Kanadától Németországon keresztül Kárpátaljáig, hogy együtt emlékezzenek Báthory Istvánra és ünnepeljék a szilágysomlyói „magyarok napját”. Az ez évi program a XVI. Orvos- és Pedagógus-továbbképzővel kezdődött. A szervező intézmények, a Báthory István Alapítvány (BIA), a Magyar Egészségügyi Társaság (MET), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ), az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztálya, valamint az EME szilágysomlyói csoportja „A gyógyítás és a nevelés etikája” címmel hirdették meg az idei tudományos konferenciát. Dr. Széman Péter, a BIA elnöke üdvözölte a megjelenteket. Az egyik előadó, dr. Matekovits György temesvári orvosprofesszor, a kisebbségi létből adódó problémákat tekintette át a gyógyítás és nyelvi kommunikáció szempontjából. Megtartották a VII. néptánctalálkozót, amelyet a BIA Játékkuckó csoportja a Báthory István Magyar Tannyelvű Iskolával együtt szervezett. A találkozót a szilágysomlyói Szederinda citeraegyüttes nyitotta meg. Az EMKE Magyar Házban az immár hagyományosnak tekinthető tárlaton idén az Exposia Alkotócsoport Természet(l)esen című kiállítása nyílt meg. A Hepehupa szilágysági kulturális folyóiratot Fejér László főszerkesztő mutatta be, majd átadták a Szilágysági Magyarok díszokleveleket. Az idei díjazottak: Bálint István történész, tudományos kutató, Hary Béla karmester, zeneszerző, Szilágyi Ferenc nótafa, Sziszik László református lelkipásztor. Ez évben egy post mortem díjat, dr. Orsós Zoltán pedagógus, közművelőnek ítéltek oda. Kobzos Kiss Tamás és Deák Endre zenetörténetinek is mondható előadásán koboz, lant és ének segítségével megszólaltatott dalaikat a két nagy magyar reneszánsz művész, Balassi Bálint és Bakfark Bálint műveiből állították össze. /Széman E. Rózsa: Együtt a nevelés, a tanítás és a szórakozás jegyében. XVII. Báthory Napok Szilágysomlyón. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 3./

2009. október 24.

Október 23-án a kézdivásárhelyi Református Kollégium tanárai és tanulói megkoszorúzták a református temetőben álló ‘56-os kopjafát, melyet a Szoboszlay-kirakatper áldozatai emlékére állítottak 1996-ban. Délután a Függetlenség utca előtti kis parkba vonultak, a céhes város önkormányzata, a Volt Politikai Foglyok Háromszéki Szervezete és az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság által a felső-háromszéki mártíroknak állított emlékműhöz. A kétfelé hasított női fejet ábrázoló szobor Vetró András munkája, talapzatát Dóczy András csíkszeredai szobrász készítette. Rácz Károly polgármester mondott ünnepi beszédet, méltatta az ‘56-os hősök tetteit. Dr. Balázs Ádám, a bukaresti magyar nagykövetség sajtó- és kulturális attaséja a magyar forradalomhoz és szabadságharchoz kapcsolódó emlékeit elevenítette fel, az erdélyi események méltatására is kitérve. A szobrot Rácz Károly polgármester és dr. Kiss Tamás, a magyarországi Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének alelnöke leplezte le. /Iochom István: Emlékmű a kézdiszéki ‘56-os mártíroknak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./

2009. november 27.

Könyvbemutatóval egybekötött szimpóziumot tartottak az Arad Megyei Múzeum történelmi részlegén a Romániában élő nemzeti kisebbségek problémáiról. Elena Rodica Colta aradi etnográfus beszélt az 1999 óta rendszeresen megszervezett tanácskozásokról és a kisebbségekről megjelentett tanulmánykötetekről, majd Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet elnöke mutatta be a hivatal tevékenységét. A Folyamatok és léthelyzetek – kisebbségek Romániában című román és magyar nyelvű kötetről a szerkesztők, Jakab Albert Zsolt és Peti Lehel beszéltek, Fosztó Lászlónak a romániai cigányokról írt román tanulmánykötetét és Kiss Tamásnak a magyarság demográfiát taglaló (szintén román nyelvű) könyvét Horváth István mutatta be. /Pataky Lehel Zsolt: Szimpózium a kisebbségekről. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./

2010. március 20.

Fogy a szlovákiai és az erdélyi magyarok száma
(MTI) – Tíz év alatt kilenc százalékkal csökkenhet a szlovákiai és az erdélyi magyarok száma – derül ki az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) legújabb kötetéből, amelyet másik két tanulmánykötettel együtt mutattak be pénteken Budapesten.
Nincs politikai stratégia arra, hogyan lehetne visszakapcsolni a magyar nyelvű közösség életébe a határon túli magyar népességből a többségi nemzethez csatlakozókat, az asszimilálódókat, továbbá az elvándorlókat – jelentette ki Kiss Tamás, a Párhuzamok és különbségek – A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése című tanulmánykötet egyik szerzője a könyvbemutatón.
Gyurgyík László, a kötet szlovákiai magyarokkal foglalkozó részének szerzője arról beszélt, hogy a helyi jellemzők alapján némileg eltérő módszerrel kiszámolták a szlovákiai és a romániai magyarság várható létszámbeli csökkenését.
Ennek alapján a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest 2011-ben mindkét országban ismét esedékes népszámlálások nagyjából 9 százalékos fogyást fognak mutatni. A szlovákiai magyarok létszáma már most félmillió alatt van, és Gyurgyík László számításai szerint 2011-ben 460-490 ezer fő között lesz.
A kötet további újdonsága, hogy a két demográfus szerző a magyar nyelvű romák helyzetével is foglalkozik.
Réti Tamás, a Kincses Kolozsvár – ma című kötet szerkesztője arról beszélt, hogy a határon átnyúló, Európai Unión belüli gazdasági együttműködések számára hasznos háttéranyagokkal szolgálnak a kötet adatai. A helyi közgazdászok által megírt gazdasági tanulmánykötetből kiderül, hogy kedvező földrajzi fekvése és műszaki egyeteme miatt az erdélyi nagyváros folytatni tudja majd 2004-ben kezdődött jelentős gazdasági erősödését a nemzetközi gazdasági válság kedvezőtlen hatásai ellenére.
Törzsök Erika, az EÖKIK elnöke hozzátette, Kolozsvár tervei között szerepel, hogy pályázzon az Európa kulturális fővárosa címre, ezért figyelnek a pécsi tapasztalatokra.
Az unión belüli együttműködéssel foglalkozik az EÖKIK harmadik friss kötete is. A szlovák gazdaság és Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeinek fejlődése az EU-csatlakozás óta című tanulmány szerzője, Renczes Ágoston elmondta, hogy Szlovákia 2004-től kezdődő gyors gazdasági fejlődésének megtorpanása a nemzetközi gazdasági válság hatására beszűkült exportpiacoknak tulajdonítható. A határ menti régiók pedig egyértelműen húzó hatást tudnak gyakorolni egymásra – vélekedett. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. március 23.

Fogy a szlovákiai és románai magyarság
Tíz év alatt kilenc százalékkal csökkenhet a szlovákiai és az erdélyi magyarok száma – derül ki az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKIK) legújabb kötetéből, amelyet másik két tanulmánykötettel együtt mutattak be pénteken Budapesten.
Folyamatos térvesztés. A felmérés szerint folytatódik a magyarság fogyása „Nincs politikai stratégia arra, hogyan lehetne visszakapcsolni a magyar nyelvű közösség életébe a határon túli magyar népességből a többségi nemzethez csatlakozókat, az asszimilálódókat, továbbá az elvándorlókat” – jelentette ki Kiss Tamás, a Párhuzamok és különbségek – A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése című tanulmánykötet egyik szerzője a könyvbemutatón.
Gyurgyík László, a kötet szlovákiai magyarokkal foglalkozó részének szerzője arról beszélt, hogy a helyi jellemzők alapján némileg eltérő módszerrel kiszámolták a szlovákiai és a romániai magyarság várható létszámbeli csökkenését. Ennek alapján a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest 2011-ben mindkét országban ismét esedékes népszámlálások nagyjából 9 százalékos fogyást fognak mutatni. A szlovákiai magyarok létszáma már most félmillió alatt van, és Gyurgyík László számításai szerint 2011-ben 460–490 ezer fő között lesz. A kötet további újdonsága, hogy a két demográfus szerző a magyar nyelvű romák helyzetével is foglalkozik. Folyamatos térvesztés. A felmérés szerint folytatódik a magyarság fogyása„Nincs politikai stratégia arra, hogyan lehetne visszakapcsolni a magyar nyelvű közösség életébe a határon túli magyar népességből a többségi nemzethez csatlakozókat, az asszimilálódókat, továbbá az elvándorlókat” – jelentette ki Kiss Tamás, a Párhuzamok és különbségek – A második világháború utáni erdélyi és szlovákiai magyar népességfejlődés összehasonlító elemzése című tanulmánykötet egyik szerzője a könyvbemutatón.
Gyurgyík László, a kötet szlovákiai magyarokkal foglalkozó részének szerzője arról beszélt, hogy a helyi jellemzők alapján némileg eltérő módszerrel kiszámolták a szlovákiai és a romániai magyarság várható létszámbeli csökkenését. Ennek alapján a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest 2011-ben mindkét országban ismét esedékes népszámlálások nagyjából 9 százalékos fogyást fognak mutatni. A szlovákiai magyarok létszáma már most félmillió alatt van, és Gyurgyík László számításai szerint 2011-ben 460–490 ezer fő között lesz. A kötet további újdonsága, hogy a két demográfus szerző a magyar nyelvű romák helyzetével is foglalkozik. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. április 14.

Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozója
Az Erdélyi Gyülekezet szeretettel látja Önt és családját a Reménység Szigetén, 2010. április 18-án, vasárnap, hagyományos ünnepén, a Magyarországon Élő Erdélyiek Találkozóján.
P R O G R A M
10.00-11.00 Római katolikus mise: Horváth István székesegyházi kanonok, Gyulafehérvár
11.00-13.00 Visszatalálás a népi kultúra „tiszta forrásához”. 
Párbeszéd az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalomról. 1. Rész: A magyarországi táncházról
Megnyitó: Andrásfalvy Bertalan etnográfus, Előadók: Halmos Béla népzenész, Berán István népzenész Felkért hozzászólók: Borbély Jolán etnográfus, Novák Ferenc koreográfus, Tímár Sándor koreográfus, Stoller Antal néptáncos, Sipos Mihály népzenész
13.00-14.00 Táncházi muzsika a szabadtéri színpadon: Téka Együttes, Budai Ilona és Kiss László, Kobzos Kiss Tamás és növendékei
14.00-14.30 Templom és urnatemető terveinek bemutatása
14.30-17.00 A konferencia folytatása. 2. Rész az erdélyi táncházról
Bevezető: Kallós Zoltán népzenekutató Előadók: Pávai István népzenekutató, Könczei Csongor néptáncos További hozászólások
17.00-18.20 Úrvacsorás református istentisztelet (igehirdető: Zalatnay István)
Egész Nap
Óránként harangszó, fohász és énekvers (az Erdélyi Gyülekezet imái) Videofilm a gyülekezet templomának és, urnatemetőjének terveiről Megtekinthető a gyülekezettörténeti kiállítás és kopjafa gyűjtemény
Este Kötetlen baráti beszélgetés, éneklés, muzsikálás
Gyakorlati tudnivalók:
9 órától estig „Erdélyi Gyülekezet” feliratú különbusz jár az Örs vezér tere (a 2-es metró kijáratától jobbra kb. 50 m-re) és a Reménység Szigete között.
erdon.ro

2010. április 19.

Erdélyt épít” a MIÉRT – Aradon tartotta éves küldöttgyűlését a Magyar Ifjúsági Értekezlet
Újragondolta Erdélyt építünk nevű programját a hétvégén, az Aradon tartott, éves küldöttgyűlésén a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT). A küldöttek emellett módosítottak az alapszabályzaton, új tagszervezetek felvételéről döntöttek, illetve meghallgatták az elnök éves beszámolóját.
„Az Erdélyt építünk nevű korábbi ifjúsági vezetőképző programunk módosított formájában a szervezetépítéshez járul majd hozzá. Lényege, hogy helyi tagszervezeteinkre bízzuk a helyi problémák, igények és érdekek feltárását és ezekre keresünk hatékony válaszokat” – magyarázta az ÚMSZ-nek a MIÉRT építkezési stratégiáját Bodor László elnök.
A háromnapos – „békeidőben”, azaz nem a választási kampány jegyében zajló – küldöttgyűlés egyfajta tréning is volt az Aradon összegyűlt mintegy hatvan magyar ifjúsági vezető számára. A „tréner” szerepét Markó Béla RMDSZ-elnök, Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök, kormányzati és önkormányzati tisztségviselők töltötték be.
Markó: a politika hivatás
A küldöttgyűlést is megnyitó Markó Bélának a program szerint Az erdélyi magyar fiatalok jövőképe címmel kellett előadást tartania a pénteki, első estén. „Ez úgy hangzik, mintha nekem kellene elmondanom, milyen a fiatalok jövőképe” – üzent kissé neheztelően a szervezőknek a politikus, aki inkább azt osztotta meg a küldöttekkel, hogy mit gondol általában az ország jövőképéről és a fiatalok szerepéről, felelősségéről a jövő alakításában.
Az RMDSZ elnöke szerint a történelemben húszéves ciklusok – mint fogalmazott, egy emberöltő – alatt következnek be a nagy változások. Emlékeztetett Silviu Brucan politológus 1990-ben elhangzott jóslatára, amely szerint Romániának húsz évre lesz szüksége ahhoz, hogy utolérje a nyugati demokráciákat.
„A húsz év letelt és csak a nyers változásokra volt elegendő, arra, hogy Románia formálisan az Európai Unió tagállamává váljon” – vélekedett. Szerinte a következő húsz év kihívása az, hogy Románia „valóban európai” országgá alakuljon át.
A valódi európai integráció megvalósításához Markó szerint mindenekelőtt vízióra, koncepcióra van szükség. „Tudjuk-e már, hogy milyen Romániát kell felépítenünk?” – tette fel a kérdést a politikus. Szerinte a következő években a sajátos igények szerint működő romániai társadalmat kell kiépíteni, erre pedig csak szemléletváltó, felelős, jól felkészült vezetői réteg képes.
E réteg kialakulásában a MIÉRT-re nagy szerep hárul – fordult a küldöttekhez a szövetségi elnök. Hangsúlyozta, a társadalom átalakításának egyik fontos eszköze a decentralizáció. „Akkor vonzó, akkor itthon marasztaló Erdély, ha a helyi közösségekben hozzák meg a helyieket is érintő döntéseket” – magyarázta. Ilyen értelemben előrelépésnek nevezte a tanügyi törvényben is rögzített decentralizációt, illetve a központosítás tervezett felszámolását az egészségügyben.
Takács: ne csapjuk be az embereket
Takács Csaba a szervezetépítésről, ennek a rendszerváltás utáni RMDSZ-es „hőskorszakáról” beszélt – érezhető nosztalgiával – a küldötteknek szombaton. „Akkor könnyű volt, mert volt közösségi felhajtóerő” – fogalmazott a politikus, utalva arra, hogy a kilencvenes évek legelején, a változtatásokra irányuló igénytől hajtott embereket „nem volt nehéz megmozgatni”.
A jelenben Takács az RMDSZ mozgalmi jellegét hiányolta, szerinte az elkövetkező években ezt kellene erősíteni. Egyben választ várt a küldöttektől arra a kérdésre: hogyan lehet ismét visszacsalogatni a tagságot a szervezethez? „Elsősorban úgy, hogy nem csapjuk be őket” – adta meg maga az egyik választ, majd arról számolt be, hogy az ügyvezető elnökség ezekben a napokban szórólapokat terjeszt a magyar közösségekben a választott tisztségviselők elérhetőségeiről (mobiltelefonszám, email cím stb.), így téve lehetővé számonkérhetőségüket.
Problémákat okozhat a kettős állampolgárság.
„A kettős állampolgárság bevezetése befolyásolja a Magyarországra irányuló erdélyi migrációt” – jelentette ki a demográfiai mutatók alakulásáról szóló előadásában Kiss Tamás. A szociológus szerint ez felelősséget ró Magyarországra és a problémát „élesen fel kell vetni” a magyar-magyar konzultációkon.
A kisebbségkutató intézet munkatársa kitérő választ adott az ÚMSZ-kérdésére, miszerint készült-e már vizsgálat a kettős állampolgárság várható hatásáról, értésre adta azonban, hogy véleményét empirikus adatokra is alapozza
Cs. P. T.
Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. április 22.

Lélekszámban csökken, arányaiban viszont nem apad az erdélyi magyarság
Létszámában kevesebb lesz, de arányaiban nem csökken az erdélyi magyar népesség, a romániai magyarság 5-6 százalékát fenyegeti a beolvadás veszélye – derült ki kedd este Horváth István és Kiss Tamás szociológus Erdélyi magyar demográfia és népességpolitika, a 2011-es népszámlálás várható eredményei című kolozsvári előadásából. Horváth István Az etnokulturális reprodukció kockázata című kutatásának eredményeit mutatta be, amelyet magyar anyanyelvűek, illetve magyarul beszélők körében készített.
A 4057 fős mintán alapuló reprezentatív felmérés szerint a magyar nemzeti kötődést felvállaló 18–45 év közötti korosztály, saját bevallása alapján, 7 százaléka nem tud kielégítően kommunikálni magyarul, a kérdezőbiztosok minősítését is figyelembe véve ez akár tíz százalékukra is jellemző lehet. Ugyanakkor a magyartól eltérő nemzeti identitást magukénak valló megkérdezettek 51 százalékára jellemző a magyar nyelvi dominancia.
Arra a kérdésre, hogy otthon milyen nyelven beszélnek egymással, a megkérdezettek 89,7 százaléka válaszolta azt, hogy kizárólag csak magyarul. A gyerekek 11,5 százalékánál a szülők otthon használják a román nyelvet, nem csak oktatási célokra.
Horváth kifejtette, a legnagyobb kockázati tényezők a beolvadást tekintve a nyelvi dominancia, a kifejezési nehézségek, az otthoni nyelvhasználat és az iskolaválasztás is, sok magyar szülő inkább román iskolába küldi a gyerekét. A beolvadás veszélye a romániai magyarság 7–9 százalékát érinti, ezt némileg ellensúlyozza – elsősorban a Székelyföldön – a nem magyar identitást vállalók nyelvi szocializációja, így 5–6 százalékra csökken a veszély.
A kivándorlások vesztesége
Kiss Tamás a kisebbségkutató intézet háromkötetnyi összehasonlító vizsgálatainak eredményeit mutatta be Demográfiai vizsgálatok, helyzetkép és népesedés politikai teendők címmel.
Elmondta, az erdélyi magyar népesség csökkenésének elsődleges oka a kivándorlás. 1987 és 1991 között 85–
100 ezer erdélyi magyar vándorolt ki. 1992 és 2002 között újabb százezer magyar hagyta el az országot, ugyanakkor a korábbi időszakhoz viszonyítva változott a migrációs kontextus: a legtöbben munkát vállalni mentek Magyarországra, azonban a Romániából elvándoroltak körében a magyarság aránya felülreprezentált.
Az ezredfordulót követően viszont Magyarország helyett a nyugat-európai országok váltak a kivándorlók célpontjává, kialakultak a román migrációs hálózatok, mint Olaszország, Spanyolország. Ebben az évtizedben már nem volt felülreprezentált a magyarok migrációs aránya az országos átlaghoz képest.
Kiss Tamás ugyanakkor érdekességként elmondta, hogy változás állt be a Magyarországra, illetve a nyugatabbra igyekvő kivándorlók profiljában: míg az anyaországot inkább a képzetlenebb, szegényebb réteg választotta, addig Nyugat-Európába a tehetősebb, képzettebb réteg vándorolt.
A magyar értelmiségi szubkultúra
A kisebbségkutató intézet szociológusa ugyanakkor rámutatott, az erdélyi magyar népesség csökkenését a természetes népességi mozgások is befolyásolták.
A kilencvenes évek elején sokkal kevesebb gyerek született amiatt, hogy a nők gyermekvállalási kora a húszas éveikről a harmincas éveikre tolódott, de 1994 és 2007 között a magyar nők termékenysége meghaladta az országos átlagot. Egy tanulmány szerint a románok esetében a gyermekvállalási kedv a képzettség fokával ellentétesen arányos, azaz a képzetlenebb réteg jóval több gyereket vállal, mint az iskolázottabb értelmiség.
Nem lesz gond az állampolgárság
Magyarország is felelős az erdélyi magyarság demográfiai adatsorainak alakulásában – véli Kiss Tamás kolozsvári szociológus a kettős állampolgárság megadásának felvetése kapcsán.
Kifejtette, a magyar népességpolitika a kilencvenes évek végétől számolt a bevándorlókkal, a határon túli magyaroknak pedig alacsonyabb a társadalmi integrációs költsége.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja ebben a témában leszögezte, nem hiszi, hogy a kettős állampolgárság megadása jelentősebb kivándorlási hullámot indítana el.
Ez a trend azonban az erdélyi magyarság esetében nem érvényesül: míg a többségi nemzet gyerekvállalási kedve egy folyamatosan lejtő egyenest mutat a képzettség arányában, addig az erdélyi magyarok esetében U alakú görbét ír le. Ez azt jelenti, hogy a legképzetlenebb réteg mellett a legképzettebb réteg vállalja a legtöbb gyereket. Kiss Tamás szerint ez egy értelmiségi szubkultúrának köszönhető.
A szociológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a statisztikai adatok ellenére, Erdélyben a magyarok elhalálozási aránya nem nagyobb, mint a többségi nemzeté, a statisztika csupán azért mutat ki rosszabb eredményt, mert az erdélyi magyar társadalom jobban el van öregedve, mint az országos átlag.
Ami a magyarság beolvadásának veszélyeit illeti, Kiss „etnokulturális reprodukció” címszó alatt elmondta, elsősorban a szórvány magyarság, a vegyes házasságban élők számítanak kockázati csoportnak. A felmérések szerint inkább a képzettebb rétegre jellemző a vegyes házasságok kötése, az alacsonyabb iskolázottságúak között ez jóval ritkábban fordul elő.
Bizonytalansági tényező
Kiderült, a kisebbségkutató intézet becslése szerint a 2011-es népszámláláson várhatóan 1,29 millió magyart számolnak majd Romániában, ez ugyan létszámban csökkenést jelent a korábbi adatokhoz képest, azonban a magyarok aránya nem csökken számottevően. Várhatóan 6,3–6,5 százalékos lesz a 20,5 milliós Romániában.
Kiss szerint azonban bizonytalansági tényező a kivándorlás, és az, hogy a mintegy kilencvenezer magyar anyanyelvű roma milyen arányban vallja magát magyarnak. Mint hangsúlyozta, népességpolitikai intézkedésekkel lehetne elejét venni a magyarok demográfiai csökkenésének, jelentős szerepe lehet az intézménytervezésnek és a magyar anyanyelvű romák érdekképviselete felvállalásának.
„Illegálisan” Kolozsváron
A kolozsvári önkormányzat alig várja már a népszámlálást, mivel folyamatosan azzal szembesülnek, hogy jóval több gyerek iratkozik be az oktatási intézményekbe, sőt az egészségügyi rendszerben is jóval több gyereket tartanak nyilván, mint amennyi a városháza nyilvántartásában szerepel – hangsúlyozta László Attila, a kincses város alpolgármestere.
Ez szerinte elsősorban a beiskolázások esetében a fejkvóta miatt, illetve a bölcsődék létszámának megállapításánál jelent gondot a helyi önkormányzatnak. Az alpolgármester becslése szerint legalább 6 ezerre tehető ezeknek a gyerekeknek a száma.
Többek szerint ennek az az oka, hogy sok, albérletben élő, a Székelyföldről vagy a Partiumból származó fiatal telepedett le Kolozsváron, akiknek pluszkiadást jelentene bérleti szerződést kötni a tulajdonosokkal, ezért nem rendelkeznek tartózkodási engedéllyel, és így a nyilvántartásba sem kerülnek bele.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

2010. április 26.

Gyarapodunk, mégis fogyunk
Nőtt a gyermekvállalási kedv a romániai magyarok körében, mégis, jövőre csökken a közösség. A romániai magyarság 5-6 százalékát fenyegeti a beolvadás veszélye, de arányaiban nem lesz kisebb a létszám. Ilyen ellentmondásnak tűnő kutatási adatok tükrében tartott előadást az aradi MIÉRT-küldöttgyűlésen az erdélyi magyar demográfiáról és népességpolitikáról Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa. A konferencián készült az alábbi interjú.
– Nem paradoxon, hogy jobb a magyarság népesedési mutatója, mint a románságé, mégis– a kutatások és előrejelzések szerint – csökkeni fog a számunk, akár már jövőre is?
– A román népesség száma is csökken, igaz, hogy nem olyan ütemben, mint a magyaroké. Az 1990-es évek elején, illetve még 1989 előtt volt egy nagy kivándorlási hullám a magyarok között, főleg a fiatalokat körében, illetve a múlt rendszerben alacsonyabb volt a termékenység, ezért jelenleg a magyar lakosság jobban el van öregedve, mint a román. Így annak ellenére kedvezőtlenebb a népességmozgalmi mérleg, hogy a magyar családokban – arányaiban nézve – nem születik jelenleg kevesebb gyerek, mint a románoknál, sőt az utóbbi évek adatai azt mutatják, hogy több gyereket vállalnak a magyarok, mint a románok.
– Mely vidékek a legveszélyeztetettebbek?
– Minél alacsonyabb egy adott területen a magyarok aránya, annál kedvezőtlenebb demográfiai folyamatok várhatók. Elsősorban azért, mert a szórványvidékek jobban el vannak öregedve, illetve az asszimiláció is nagyobb. Temes vagy Hunyad megyében például a házasságra lépő magyarok többsége nem magyar párt választ magának, és a vegyes házasságokban a magyar identitás megőrzése, újratermelődése nagyon csekély mértékű. Ezzel szemben Székelyföldön öt százalék alatt van a vegyes házasságok aránya, és nagyobb eséllyel lesz az ilyen házasságból született gyerekekből magyar.
– Sarkíthatunk, megbecsülhető, hogy egyes vidékeken mikor tűnik el a magyarság, vagy mikor feleződik meg a száma?
– Remélem, hogy nem tűnnek el a magyarok, de volt egy népesség-előreszámításunk, és egyes régiókra azt becsültük, hogy a 2002-es népszámláláshoz képest harminc éven belül, vagyis nagyjából húsz év múlva akár a felére csökkenhet a magyarok száma.
– Tudományosan mit nevezünk szórványnak? Például Arad megyében vannak települések, ahol tömbben él a magyarság, de általában véve szórványmegyének szokták nevezni.
– Az egyik tényező nyilván a számarány. Nagyon veszélyeztetettek a tíz százalék alatti magyar közösségek. Ezekben általában megnövekszik a vegyes házasságok aránya, és a magyar nyelvhasználat a nyilvánosságból teljesen kiszorul. Nagy fontos az intézmények megléte: azok a területek, ahol a magyar intézményrendszer erős, sokkal kevésbe vannak kitéve a veszélynek.
– Ilyen helyzetben milyen jövőképe lehet egy fiatalnak?
– A demográfiai jövőképet nem érdemes túldramatizálni. Regionálisan nagyon változó, vannak olyan területek, ahol kimondottan kedvezők a kilátások. Ezt a népességfogyást, demográfiai eróziót nem kell elkerülhetetlen sorstragédiaként felfogni. Vannak olyan eszközök, amelyekkel ez a folyamat lassítható, vagy pedig bizonyos esetekben vissza is fordítható.
– Rendelkezünk ilyen eszközökkel?
– Nyilván nem olyanokkal, mint amilyenekkel egy nemzetállam rendelkezik, de vannak önkormányzataink például, amelyek a fiatalok gyerekvállalási kedvét serkenthetik azzal, hogy a lakásproblémáikon próbálnak segíteni. Fokozhatja a gyermekvállalási kedvet az, hogyha a bölcsőderendszert a jelenleginél jobban kiépítik. A másik lehetőségünk, hogy a román népesedéspolitikát olyan irányba befolyásoljuk, ami kedvező nekünk, magyaroknak. Fontos, hogy Magyarország és az erdélyi politikai elit önkormányzati és központi szinten hangolja össze a stratégiáit, és a magyar intézményrendszert oly módon szervezze meg, hogy az identitás-újratermelést is segítse, de ugyanakkor racionálisan vessen számot a létező demográfiai trendekkel.
– Azt monda, hogy rendelkezünk eszközökkel. De vajon jól tudjuk ezeket használni? Iskoláinkat hamarosan összevonják, tagozatokat szűntetnek meg…
Ennek nagyon kedvezőtlen hatásai lehetnek, de le kell szögezni, hogy ez nem csak a magyarokat érinti. A többségi lakosságnak a kistelepüléseken működő iskolái is rossz helyzetben vannak. Szerintem elkerülhetetlen az oktatás decentralizációja, illetve a demográfiai apály miatt valamiféle összevonás. Nagyon fontos, hogy erre felkészüljünk, és próbáljuk a károkat mérsékelni, ahogy csak lehet, megőrizni a magyar nyelvű oktatást, aminek valóban kulcsszerepe van az identitás-újratermelésben.
Pataky Lehel Zsolt
Nyugati Jelen (Arad)

2010. május 20.

Ilyenek a magyarok az országhatáron túl
Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke, 2006 áprilisában a határon túli magyarság helyzetét összefoglaló, problémafeltáró konferencia-sorozatot indított útjára, melynek célja a helyzetértékelés mellett a megoldáskeresés, ezáltal a jövő nemzetpolitikájának előrevitele. A konferenciák eredményét pedig tanulmánykötetben foglalták írásba. Az előadások a realitás talaján állva, szakmai alapon, az érzelmi hozzáállást félre téve tesznek kísérletet a problémák megközelítésére.
Problémák, mérleg, jövőkép
A nyitótanulmány Ablonczy Balázs és Bárdi Nándor tollából származik. Ebben megfogalmazzák a kisebbségi magyarságot érintő problémaköröket, áttekintik az eddig folytatott politikát Magyarország, a szomszédos országok, a nemzetközi szereplők, valamint a magyar kisebbség részéről, illetve a dolgozat kiemelten fontos elemeként egy lehetséges jövőképet vázolnak. Első lépésként a trianoni sérelmi gondolaton kell túllépni, hogy a szomszédos országokban uralkodó „magyar birodalmi” tudatot eloszlassuk. Ezentúl a nemzetépítés tekintetében az etnikai kizárólagosságot fel kell, hogy váltsa a társadalomban ható kulturális integrálódás, önszerveződés.
A magyarság társadalomföldrajzi adottságaiból fakadóan a többközpontú magyarság intézményesítése elvárás lehet, melyhez szükséges a szomszéd országokkal való viszony javítása. Erre a szerzőpáros az eddig még nem megfelelően kihasznált kommunikációs tereket javasolja, mint például az internet, valamint a nem állami médiák. Ezzel közvetlen kapcsolatban áll, hogy a reintegrációs, nemzetegyesítő retorikának a helyét átvegye a határtalanítás politikája. Mindezen célkitűzések viszont csak akkor valósíthatóak meg, ha egy viszonylagos konszenzust sikerül kialakítani a magyarországi pártok között néhány alapkérdésben. „Az út hosszú lesz, de el kell indulni rajta” – zárják tanulmányukat.
Kulturális közösség
Bakk Miklós és Öllös László tanulmánya Magyarország és a határon túli magyarok viszonyrendszerét, kulturális közösségét, valamint a kisebbségi magyarság fennmaradásának politikai, intézményi és kulturális hátterét vizsgálja. A tanulmány alaptézisének tekinti, hogy a magyar kisebbségek kulturális fennmaradásának feltétele a politikai érdekérvényesítés intézményesítése. Számba veszi a kisebbségi törekvéseket, melyek végső célja a minél szélesebb körű autonómia elérése. A magyar nemzetépítés fő feladata pedig ezen törekvések támogatása politikai, gazdasági és kulturális szinten egyaránt.
Képek a közös történelmi emlékezetről.
A magyarkérdés súlya eltérő az egyes államokban. Az egyik fő probléma, hogy a magyaroktól való fenyegetettség képzete uralkodik sok szomszédban, mely alapvetően hamis, köszönhetően annak, hogy Közép-Európa határai stabilak. Emellett kiemelendően fontos a közös EU illetve NATO tagság, mely alapjaiban cáfolja Magyarország agressziójának gondolatát. A probléma abban áll, hogy a magyar fenyegetés most már belpolitikai célokra használt propaganda. Ilyen körülmények között a nemzetközi intézmények sem tudnak hatékony kényszerítő erőként fellépni az elkövetett jogsértések esetén.
A magyarság feladata tehát (mind a magyarországi, mind a határon túl élő közösségek esetén), hogy az a meggyőződés terjedjen el a politikai döntéshozók körében: a fennálló állapot rossz nemcsak a kisebbségi, hanem a többségi nemzet számára is. A probléma kezelésére ez a szerzőpáros is megemlíti a média, s a kommunikáció kitágult lehetőségeit, melyet az állam nem képes ellenőrizni. Illetve fontos lépésnek tartják, hogy a magyarságnak közvetlenül, a szomszéd nemzetek nyelvén kellene kezdenie a dialógust az őket érintő aktuális kérdésekben, mely sokat segíthetne a magyarokról alkotott értékrend megváltoztatásában. Csak ezek után lehetnek sikeresek a kisebbségben élő magyar közösségek törekvései. A szerzők ezeket a tanulmány záró fejezetében veszik sorra.
Demográfiai folyamatok
A kötet harmadik tanulmányában Gyurgyík László, Horváth István és Kiss Tamás a magyar kisebbségek demográfiai változásait vizsgálja. Az elemzés fókuszában Szlovákia, Kárpátalja, Erdély, valamint a Vajdaság áll, hiszen Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban a magyar népesség aránya összehasonlíthatatlanul alacsonyabb. A demográfiai változásokat távlatokba tekintve, folyamatként kell kezelni, ezért a mai jelenségek megértéséhez szükség van az elmúlt évtizedek történetének ismertetésére is. A határon túli magyarság számaránya az első világháború után növekedett, s a növekedés minden országban folyamatos volt, leszámítva a második világháborús visszaesést. Változás a Vajdaságban a ’60-as, Erdélyben és Kárpátalján a ’70-es, Szlovákiában pedig a 90’-es években történt, amikor is csökkenésnek indult a magyarság száma. A természetes szaporulat visszaesése mellett a népességcsökkenéshez nagyban hozzájárultak a migrációs folyamatok is. Szlovákiában kevésbé, Vajdaságban, valamint Erdélyben erőteljesebben (az Erdélyből való elvándorlás százezres méreteket öltött).
A lakosságszám csökkenése mellett, illetve ezzel párhuzamosan súlyos problémát jelent az etnikai reprodukció esélyének csökkenése. Minél nagyobb egy adott közösségen belül a szórványhelyzetben, illetve a vegyes házasságban élők aránya, annál inkább lecsökken az etnokulturális reprodukció, illetve annál nagyobbak az ezt érintő kockázatok. Ez a veszély a szlovákiai, valamint a vajdasági magyarságot fenyegeti jelentősebben, Erdélyben kisebb a kockázat, Kárpátalján pedig adatok hiányában nem vonhatóak le messzemenő következtetések.
kitekinto.hu
Erdély.ma

2010. június 4.

Pesszimisták a székelyek
Elhúzódó gazdasági válságra számítanak a Hargita és Kovászna megyei vállalkozók, mivel forgalmuk csaknem 11 százalékkal csökkent 2009-ben az előző évhez képest, ugyanakkor elégedetlenek a székelyföldi munkaerő nyelvtudásával és számítógépes ismereteivel – derült ki többek között a Kvantum Research közvélemény- és piackutató cég csütörtökön Kolozsváron bemutatott felméréséből.
A kutatást az Iskola Alapítvány a Szülőföld Alap Iroda és az Oktatási és Szakképzési Kollégium Munkaerő-piaci kereslet Hargita és Kovászna megyében elnevezésű projektjének keretében Barna Gergő, Kiss Tamás és Kozák Gyula szociológusok irányításával végezte el a piackutató cég. A felmérés során 119, legalább öt alkalmazottat foglalkoztató – Hargita és Kovászna megyei – cégtulajdonost kérdeztek meg május 3. és 12. között. Statisztikai adatok szerint a két székely megyében 2008-ban 13 319 cég működött, ami az országosan aktív cégek mindössze 2,4 százalékát teszi ki. A legtöbb cég – 36 százalék – kereskedelemmel foglalkozik, a vállalatok 19 százaléka a feldolgozóiparban fejti ki tevékenységét, 14 százalékuk ingatlanügyletekkel foglalkozik, míg egytizedük az építőiparban igyekszik boldogulni. „A foglalkoztatottságot tekintve az tapasztalható, hogy Hargita és Kovászna megyében továbbra is az országos átlag fölötti a munkanélküliség, viszont a gazdasági válságnak tulajdonítható visszaesés épp ennek következtében kisebb arányú volt, mint az országos átlag, illetve jóval alacsonyabb, mint Erdély más magyarlakta régióinak átlaga” – olvasható a tanulmányban. A megkérdezett cégvezetők túlnyomó többsége állítja, a megterhelő adórendszer, a könyvelési szabályok gyakori változása és a kereslet csökkenése a legfőbb gondjuk. Érdekesség, hogy a különböző lehetséges problémák közül a korrupciót a székelyföldi cégvezetők az utolsó helyre sorolták. Ugyanakkor úgy vélik: a turizmus fejlesztése lehet a térség gazdasági fellendülésének a kulcsa, emellett infrastrukturális fejlesztésektől, a vállalkozók támogatásától és a külföldi befektetésektől várnak javulást. Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

2010. október 19.

Mennyien vagyunk még az Érmelléken?
A 2002-es romániai népszámlálás akkori adatainak feldolgozása után riadót fújtak mind a magyar politikai képviseletek, mind a civil szervezetek, amikor kiderült, az 1992-es adatokhoz képest látványosan megfogyatkoztunk.
A 2008-ban alakult Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára, Kiss Tamás szerint az erdélyi magyarság ilyen ütemű fogyatkozása következtében 2032-re csak százezres viszonylatban beszélhetünk majd az erdélyi magyarokról. A kolozsvári szociológus szerint a jövő évi előrehozott romániai népszámlálásból kiderülhet, hogy a romániai magyarság lélekszáma a 2002-es 1,45 millióval szemben jóval az 1,3 millió alá csökkent. (Megjegyzendő, a jósolt adat kissé kozmetikázott, ugyanis több országos felmérés szerint az elmúlt tíz év kivándorlásainak köszönhetően alig fogjuk túlhaladni a milliót.) Kiss Tamás fontos érdekünknek tartja, hogy a magyar közösségbe integrálják a magyar identitástudattal rendelkező, mintegy 90 ezerre becsült erdélyi cigányság csoportjait – mutatott rá idén júliusban a magyarországi Népszabadságnak tett nyilatkozatában. Ezzel párhuzamosan Thomas Hammarberg, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa múlt heti háromnapos romániai látogatása alkalmával elmondta: Romániának fel kell hagynia a cigányellenességgel, mi több, átfogó intézkedéseket kell hoznia a terjedő cigányellenesség, a romákat sújtó hátrányos megkülönböztetés visszaszorítása érdekében. Ahelyett, hogy arról folytatnak vitákat, milyen szóval jelöljék a roma lakosságot, inkább a romák történelméről kellene felvilágosítani a közvéleményt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatok és a nem kormányzati szervezetek kulcsszerepet játszhatnának a romák társadalmi befogadtatásában. Az egészben csak az a kuriózum, mennyien megmozdulnak Európa-szerte – hazai és anyaországi szinten is –, ha a cigányok otthontartásáról vagy felzárkóztatásáról esik szó. Hogy maholnap kikopik a magyar a saját életteréből, senkit sem érdekel, senkinek nem szúr szemet. Integrálunk helyette romákat. A jó pártkatonák szerint csak a szavazógépezetben ne essen kár. Az anyaországban ezt a majdani hálás kínai importtól várták volna a szocialisták, amikor a keletről özönlők hasonló jogokhoz jutottak volna a kikopófélben lévő őshonos magyarokkal. Erdélyben, valamint szűkebb pátriánkban a Partiumban, illetve az Érmelléken a romák száma szinte egyenes arányban nő a magyarok számának csökkenésével. 1977 óta az előbbiek száma majdnem megháromszorozódott, míg a magyaroké az előrejelzések szerint 2011 végére várhatóan egyharmad résszel csökken a ’77-es adatokhoz képest. Ezt Érbogyoszló féléves demográfiai adatai példázzák leginkább, amit a közelmúltban Gáspár Gyula polgármestertől hallottunk. Az elöljáró a község féléves születési és halálozási adatait illetően elmondta: tizenhét újszülött gyerekből tizennégy cigány és három magyar, míg huszonhat halálozásból kettő roma, huszonnégy magyar. A néhány évtizeddel ezelőtti színtiszta magyar Asszonyvásárán a lakossági arány ötven-ötven százalékos lett. Kiss Tamás szociológusnak javaslatait valószínűleg díjazná Thomas Hammarberg, az ET emberi jogi biztosa, hisz egy csapásra megoldódna mind a magyar, mind a roma kérdés Erdélyben.
És az RMDSZ háza elejét sem érhetnék vádak, miszerint míg kormányoztak és képviseltek, vészesen megfogyatkoztunk. Kérdés, hogyan fogadják majd a magyar közösségek eme fényes ötletét?
Sütő Éva, Reggeli Újság, Erdély.ma

2010. október 20.

Mennyien vagyunk az Érmelléken?
A 2002-es romániai népszámlálás akkori adatainak feldolgozása után riadót fújtak mind a magyar politikai képviseletek, mind a civil szervezetek, amikor kiderült, az 1992-es adatokhoz képest látványosan megfogyatkoztunk.
A 2008-ban alakult Kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára, Kiss Tamás szerint az erdélyi magyarság ilyen ütemű fogyatkozása következtében 2032-re csak százezres viszonylatban beszélhetünk majd az erdélyi magyarokról. A kolozsvári szociológus szerint a jövő évi előrehozott romániai népszámlálásból kiderülhet, hogy a romániai magyarság lélekszáma a 2002-es 1,45 millióval szemben jóval az 1,3 millió alá csökkent. (Megjegyzendő, a jósolt adat kissé kozmetikázott, ugyanis több országos felmérés szerint az elmúlt tíz év kivándorlásainak köszönhetően alig fogjuk túlhaladni a milliót.) Kiss Tamás fontos érdekünknek tartja, hogy a magyar közösségbe integrálják a magyar identitástudattal rendelkező, mintegy 90 ezerre becsült erdélyi cigányság csoportjait – mutatott rá idén júliusban a magyarországi Népszabadságnak tett nyilatkozatában. Ezzel párhuzamosan Thomas Hammarberg, az Európa Tanács (ET) emberi jogi biztosa múlt heti háromnapos romániai látogatása alkalmával elmondta: Romániának fel kell hagynia a cigányellenességgel, mi több, átfogó intézkedéseket kell hoznia a terjedő cigányellenesség, a romákat sújtó hátrányos megkülönböztetés visszaszorítása érdekében. Ahelyett, hogy arról folytatnak vitákat, milyen szóval jelöljék a roma lakosságot, inkább a romák történelméről kellene felvilágosítani a közvéleményt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a helyi önkormányzatok és a nem kormányzati szervezetek kulcsszerepet játszhatnának a romák társadalmi befogadtatásában.
Az egészben csak az a kuriózum, mennyien megmozdulnak Európa-szerte – hazai és anyaországi szinten is –, ha a cigányok otthontartásáról vagy felzárkóztatásáról esik szó. Hogy maholnap kikopik a magyar a saját életteréből, senkit sem érdekel, senkinek nem szúr szemet. Integrálunk helyette romákat. A jó pártkatonák szerint csak a szavazógépezetben ne essen kár. Az anyaországban ezt a majdani hálás kínai importtól várták volna a szocialisták, amikor a keletről özönlők hasonló jogokhoz jutottak volna a kikopófélben lévő őshonos magyarokkal. Erdélyben, valamint szűkebb pátriánkban a Partiumban, illetve az Érmelléken a romák száma szinte egyenes arányban nő a magyarok számának csökkenésével. 1977 óta az előbbiek száma majdnem megháromszorozódott, míg a magyaroké az előrejelzések szerint 2011 végére várhatóan egyharmad résszel csökken a ’77-es adatokhoz képest. Ezt Érbogyoszló féléves demográfiai adatai példázzák leginkább, amit a közelmúltban Gáspár Gyula polgármestertől hallottunk. Az elöljáró a község féléves születési és halálozási adatait illetően elmondta: tizenhét újszülött gyerekből tizennégy cigány és három magyar, míg huszonhat halálozásból kettő roma, huszonnégy magyar. A néhány évtizeddel ezelőtti színtiszta magyar Asszonyvásárán a lakossági arány ötven-ötven százalékos lett. Kiss Tamás szociológusnak javaslatait valószínűleg díjazná Thomas Hammarberg, az ET emberi jogi biztosa, hisz egy csapásra megoldódna mind a magyar, mind a roma kérdés Erdélyben.
És az RMDSZ háza elejét sem érhetnék vádak, miszerint míg kormányoztak és képviseltek, vészesen megfogyatkoztunk. Kérdés, hogyan fogadják majd a magyar közösségek eme fényes ötletét?
Sütő Éva, Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. november 26.

Jövőkép: csökkenő népességszám, változó etnikai arányok
A következő évtizedekben jelentős mértékben csökken Hargita megye népessége, derül ki a megyei önkormányzat rendelte tanulmányból, amelyet csütörtökön mutattak be. A demográfiai kutatás eredménye szerint az alacsony születési ráta, valamint az elvándorlás miatt 2032-re várhatóan közel 15 százalékkal csökken a megye lakosságának létszáma – a 2002-es statisztikához viszonyítva.
Mind a magyar, mind a román népesség számaránya csökkeni fog, egyedül a roma közösség létszáma fog gyarapodni – állapítja meg a Kiss Tamás és Csata István jegyezte tanulmány. A két kolozsvári szociológus a megyei tanács megrendelésére végzett demográfiai kutatása előrejelzi a nemzetiségi arányok változását is. Kiss Tamás ismertette, hogy külön módszertan alapján becsülték fel a roma lakosság arányát a megyében ugyanis – mint mondta – a 2002-es népességszámlálás adatai nem tükrözik a valós helyzetet. A két kutató munkája során figyelembe vette a korszerkezetet, a termékenységet, a halandóságot, a migrációt, az asszimiláció mértékét is. Becslésük szerint a Hargita megyei népesség száma 2022-re 302 477, 2032-re pedig 293 384 főre csökken a 2002-ben mért 326 000-rel szemben. A magyarok esetében a népességcsökkenés mértéke 16, a románok esetében 17 százalékos, a romák száma ezzel szemben 85 százalékkal nő. Adataik szerint 2002-ben a magyarok számaránya 80,3, a románoké 14, a romáké pedig 5,7 százalék volt. A tendenciák alapján három évtizeddel később, azaz 2032-ben a magyarok aránya 75, a románoké pedig 12,9 százalékra mérséklődik, míg a romáké 12,1 százalékra nő.
A tanulmányban korcsoportokra lebontva is vizsgálták az etnikai arányokat. Eszerint a 19 év alatti fiatalok között a romák aránya 2032-ben már az egyötöd felett lesz, az újszülöttek között pedig eléri az egynegyedet, miközben a magyarok aránya a fiatalok között kétharmadra, az újszülöttek között pedig kétharmad alá csökken. A románok esetében a csökkenés még látványosabb, 15,2 százalékról 11,4 százalékra a fiatalok és 13,5 százalékról 10,7 százalékra az újszülöttek között.
A szociológusok kisrégiókra lebontva is kutatták a várható helyzetet, és mint például kimutatták, Székelykeresztúr térsége „elcigányosodik”. Kiss Tamás hangsúlyozta, az „elcigányosodás” kifejezést nem pejoratív értelemben használják, a szakirodalom szerint a fogalom a romák arányának növekedése mellett a terület ezzel járó társadalmi és gazdasági leértékelődését is jelenti, ami szoros összefüggésben áll a romákkal szembeni táplált előítéletekkel. Hargita Népe (Csíkszereda)

2010. december 6.

Mégsem fogy a magyar
A közhiedelemmel ellentétben nem fogy a magyar népesség jelentősen, a „fogyás” megfelel az európai népességszaporulat változásainak – hangzott el a hazai demográfiai folyamatokról tartott hétvégi szakmai megbeszélésen Kolozsváron
A közhiedelemmel ellentétben nem fogy a magyar népesség jelentősen, a „fogyás” megfelel az európai népességszaporulat változásainak – hangzott el a hazai demográfiai folyamatokról tartott hétvégi szakmai megbeszélésen Kolozsváron.
A Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében tartott tanácskozáson hazai, valamint Magyarországon, Szlovákiában és Ukrajnában élő magyar szakemberek vettek részt. A résztvevők hangsúlyozták, a magyarság számának alakulása kiegyensúlyozottabb a tömbben élő kisebbségek esetében. A felszólalók emlékeztettek: a teljes Kárpát-medencében megfigyelhető, hogy a kisebbségi magyar közösségekben párhuzamosan történik a tömbösödés és a szórványosodás.
A népességszám-csökkenés általános okai a természetes fogyás, a csökkenő szaporulat, az asszimiláció, a nemzetiségváltás, az elvándorlás. A speciális problémák térségenként változnak. Gyurgyik László, a Selye János Egyetem tanára a nemzetiségváltásban látja a szlovákiai magyarok fogyatkozásának okát, Badis Róbert, a vajdasági Identitás Kisebbségkutató Műhely elnöke – kárpátaljai kollégájhoz, Molnár Józsefhez hasonlóan – a felsőoktatás hiányával magyarázza.
Erdélyben is a migráció az egyik legnagyobb gond, ennél csak a vegyes házasságokból adódó beolvadás okoz nagyobb gondot – állapította meg a Csata István és Kiss Tamás szerzőpáros.
Zsigmond Júlia, Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. december 8.

Megfogyatkozva - Negyedmillióval csökkent tíz év alatt a magyarok száma a Kárpát-medencében
Hogyan alakul a magyar népesség Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban? A gyors válasz: csökken. Okokkal és részletekkel a demográfusok szolgáltak.
Egységes módszertan gyakorlatba ültetése a célja annak a projektnek, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozza a négy nagy határon túli magyarlakta terület (Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság) demográfusainak kutatómunkáját. A projekt végterméke egy kötet lesz, amelyben a kutatók összefoglalják az eredményeket - számolt be Kiss Tamás. A projekt műhelymegbeszélése keretében – a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vendégeként – látogatott Kolozsvárra Gyurgyík László, Molnár József és Badis Róbert.
A nagyobb magyarlakta területeken a magyar lakosság létszámának jelentős csökkenését fogja hozni a 2011-ben esedékes népszámlálás - derült ki a Kriza János Néprajzi Társaságnál csütörtök délután megtartott előadássorozaton, amelyen a vendég-kutatók és erdélyi demográfusok vettek részt.
SZLOVÁKIA
Szlovákiában a '90-es évek közepétől váltotta fel a növekedést a fogyás a magyar lakosság körében - derült ki Gyurgyík László előadásából. A magyarok száma 1991 és 2001 között 47 ezer fővel csökkent, ennek elsődleges oka (60,2%) az asszimiláció (nemzetiségváltás), de a természetes fogyás is komoly tényező (25,5% - évente 2000-rel kevesebb a születések száma az elhalálozásokénál), míg a rejtett migráció egy kevésbé fontos tényező (4,7%). A (statisztikai) népességfogyás 9,6%-át magyarázza, hogy 2001-ben a nemzetiségre vonatkozó kérdés megválaszolása nem volt kötelező, így vannak olyanok, akiknek a nemzetiségét nem ismerjük.
A kutató az asszimilációs folyamatokat összefüggésbe hozta a társadalmi és politikai helyzettel - ezzel magyarázható, hogy a '80-as években lezajlott egy reasszimilációs folyamat - vagyis azok, akik korábban a népszámláláskor szlováknak vallották magukat, most magyarnak.
Gyurgyík két további tényezőre is felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy a regisztrált és a valós élettartam közt eltérések mutatkoznak. Míg 2001-ben a regisztrált halálozások alapján kiszámolt várható élettartam 74,6 év volt a magyarok körében, a kutató számításai szerint ez reálisan 71,9 évre tehető. Így Gyurgyík adatai szerint a 2001 óta eltelt periódusban 40,5 ezer születéssel és 63,5 ezer elhalálozással összesen 23 ezerrel csökkent a magyarok száma a negatív természetes szaporulat miatt.
A másik tényező, hogy a romák száma jelentősen magasabb a magyar többségű területeken, és esetükben kérdéses, hogy népszámláláskor magyarnak, szlováknak vagy romának vallják magukat. Itt az is egy fontos szempont, hogy a romák esetében jóval magasabb a születések aránya, mint a magyaroknál.
A regisztrált adatokkal számolva a 2011-es népszámláláson 486 700 lesz a szlovákiai magyarok száma, ami 33 800 fős csökkenést jelent a 2001-es adatokhoz képest, viszont a reális értékekkel számolva a fogyás közel 60 ezer fős lehet, vagyis a magukat magyarnak vallók reális száma 461 ezer lesz.
KÁRPÁTALJA
Kárpátalján a magyarok aránya 1989 és 2001 között 12,5-ről 12,1 százalékra csökkent - vagyis 155 700 főről 152 ezerre - számolt be Molnár József kárpátaljai demográfus. A magyarság aránya két kivételt leszámítva mindenhol csökkent. A nagyszőlősi járásban egy reasszimilációs folyamat eredményeként volt növekedés (a magukat korábban ukránnak vallók most ismét magyarnak vallották magukat), míg Munkácson a kedvezménytörvény hatására vallotta magát sok magyar anyanyelvű cigány magyarnak.
Így Kárpátalján az a különleges helyzet alakult ki, hogy az asszimiláció hatására nem csökkent, hanem hatezerrel nőtt a magyarság létszáma, miközben a természetes fogyás és a migráció egyenként ötezer fős csökkenést eredményezett.
Molnár József beszámolt a 2011-re vonatkozó becsléseikről is. Ezek szerint a magyarság létszáma összesen 9000 fővel csökken a tíz évvel korábbi adatokhoz képest, ebből 5000 a természetes fogyás, 2000 a migráció és szintén 2000 az asszimiláció hatására bekövetkezett csökkenés.
Kárpátalján szintén kérdőjeleket vet fel a cigányság helyzete. 2001-ben 14 ezren vallották magukat romának, viszont a demográfus felmérése szerint valós lélekszámuk ekkor 32 ezer volt, 2011-re pedig 40 ezren lesznek. Természetesen kérdés, hogy milyen nemzetiségűnek vallják majd magukat, és itt akár az egyszerűsített honosításnak is szerepe lehet, tekintetbe véve, hogy ezzel uniós állampolgárokká válhatnak.
VAJDASÁG
Szerbiában a 2002-es népszámlálási adatok szerint 290 207 magyar él - ez a lakosság 14,28%-a. A korábbi, 1991-es adatokhoz képest 49 284 fős csökkenés tapasztalható - akkor még a lakosság körében 16,7% volt a magyarok aránya - ismertette az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője, Badis Róbert.
A vajdasági magyarság demográfiai értelemben elöregedett népesség: 43 év fölötti az átlagéletkoruk. Míg 2002-ben az élveszületések közt 14,1% volt a magyar anyák által szült gyermekek aránya, 2009-ben ez már csak 11,6%-ot tett ki. A problémát tovább árnyalja, hogy Szerbiában az anya nemzetisége alapján határozzák meg az újszülöttek nemzetiségét, a magyarok körében viszont 25%-os a vegyes házasságok száma. Márpedig egy olyan családban, ahol a férj szerb, a feleség pedig magyar, nincs garancia arra, hogy a gyerekük magyar identitással fog rendelkezni.
A természetes fogyást tovább gyorsítja az a tény, hogy az elhalálozásoknál 18,4% a magyarok aránya. A születési és elhalálozási számok alapján a fogyatkozás mértéke évente körülbelül 3000 fő, vagyis kizárólag a természetes szaporulat miatt megközelítőleg 30 ezerrel csökkent a vajdasági magyarok száma az utóbbi tíz évben. Ehhez még hozzászámolandó az asszimiláció (a vegyes házasságok aránya 25%), a migráció (2002-2008 között 4166 ukrán állampolgár szerzett magyar állampolgárságot), viszont a másik három nagy határon túli magyar közösségtől eltérően itt nem befolyásoló tényező a kis létszámú cigányság.
ERDÉLY
Kiss Tamás és Csata István 2007-ben elvégzett vizsgálata megállapította: az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt népesség-előreszámítása szerint 2032-re a magyarok száma 1 millió főre csökken, ami 2002 és 2032 között összességében 29 százalékos fogyást jelent. Idén végzett újabb kutatásuk Hargita megye magyar, roma és román népességének előreszámítására korlátozódik, és több új elemet vezet be - például másként tagolták a régiókat, illetve ezúttal nem azokat számították romának, akik annak vallották magukat, hanem azokat, akiket a közösség tart annak. Az újabb kutatás részleteiről külön anyagban számolunk be.
A két kutató ezt a két kutatását ismertette röviden az előadássorozat keretében, kihangsúlyozva, hogy a magyar lakosság becslésekor a magyar identitású romák mellett szintén bizonytalansági tényezőt jelent az ország kétmilliós migrációs „kintlevősége”.
Becsléseik szerint a 2011-es népszámláláskor mintegy 1,29-1,3 millió román állampolgár fogja magát magyarnak vallani, ugyanakkor nem biztos, hogy ez a magyar népesség arányának a csökkenését jelenti majd.
Az ismertetett adatok tükrében az utóbbi tíz évben a Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40-45, míg Erdélyben 120-130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma - tehát a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230-250 ezerrel kevesebb ember tartozik, mint 2001-ben. Transindex.ro

2010. december 18.

Magyarnak lenni nem deviáns dolog, hanem természetességgel vállalható, megélhető identitás– vallja Kiss Tamás demográfus, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Erdélyi magyarság: csökkenő létszám, változatlan arány címmel jelent meg a héten Kiss Tamás kolozsvári (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet) és Kapitány Balázs budapesti (Népességtudományi Kutatóintézet) szociológus tanulmánya a Korfa című magyarországi kiadványban, amelyben a szerzők a 2011-es romániai népszámlálás előzményeit és lehetséges eredményeit tárgyalják. A kilencvenes évekhez viszonyítva az ezredforduló után jelentős eltérések figyelhetők meg az erdélyi magyarság és a romániai közösség esetében, írásuk ezért is időszerű. A tanulmány kapcsán Kiss Tamással beszélgettünk.
– A 2002-es népszámláláshoz képest a lakosságnak legalább a 10 százaléka külföldön tartózkodik, azaz 20 milliónál is kevesebben élnek ma Románia határain belül – ez a tanulmány egyik legfontosabb megállapítása. A románokhoz hasonlóan, az erdélyi magyarság lélekszáma is folyamatosan csökken, az 1992-es 1 604 000 főről 1 417 000 főre esett vissza 2002-re, az előrejelzések szerint pedig akár 1 300 000 főre is csökkenhet 2011-ben. Milyen mértékben befolyásolta ezt az elmúlt tíz évben az 1992 és 2002 közötti három leggyakoribb ok, a kivándorlás, a természetes népességfogyás és a vegyes házasságok révén fellépő intergenerációs asszimiláció?
– 1992 és 2002 között egyértelműen az elvándorlás volt a népességfogyás legfontosabb oka. Legalább 100 ezer magyar hagyta el az országot ebben az időszakban, és a magyarok egyértelműen felül voltak reprezentálva a migráns népességen belül. A második legfontosabb ok a természetes fogyás, míg az asszimilációs veszteség az első kettőhöz képest kisebb jelentőségű volt. Ugyanakkor bizonyos terülteken (Dél-Erdély, Bánság) ez utóbbi volt a fogyás egyik legfontosabb oka. 2002 óta a migráció mérséklődött, és mára egyértelmű, hogy a románság kiáramlása intenzívebb. A természetes népmozgalmi veszteség befolyásolja legfőképp a fogyást. Annak ellenére, hogy a termékenység és a születéskor várható élettartam növekedett, a halálozások és születések egyenlege nem lett kedvezőbb. Ez a korösszetétel romlásának tudható be. Az asszimilációs folyamatok erőssége nagyjából változatlan, miután a vegyes házasságok aránya nem változott az utóbbi tíz évben.
– Traian Băsescu államfő a héten úgy nyilatkozott, folytatódnak az elbocsátások, ugyanakkor sokakat elgondolkodtattak idén a kormány megszorító intézkedései. Lehetnek konkrét következményei ezeknek a 2011-es népszámláláson?
– A megszorításoknak és az elhúzódó válságnak két fontos következménye lehet demográfiai szempontból. Egyrészt fokozhatják az elvándorlást, illetve gátolhatják a visszavándorlást (például a szintén komoly válsággal küzdő Spanyolországból vagy Írországból). Másrészt a jóléti ellátórendszer (különösen a gyermeknevelési szabadság) körüli bizonytalanság csökkenti a gyermekvállalási kedvet. Nemrég végeztünk Csata Istvánnal egy népesség-előreszámítást Hargita megye vonatkozásában – ott azzal számoltunk, hogy a termékenység a következő néhány évben semmiképp nem fog emelkedni.
– Számos adat és vizsgálati tényező játszik közre a népszámlálási eredmények kialakulásában, ha csak a kétnyelvű vagy a kisebbségi összeíró ívek hiányára, a roma közösség tagjainak önmeghatározására, vagy az egy évnél több ideje külföldön tartózkodó, de itthon is számba vett állampolgárok helyzetére gondolunk. Milyen mértékben viszik „tévútra” ezek a tényezők az eredményeket? Melyek azok a lehetőségek, amelyeket elfogadhatónak lát, avagy látna egyik-másik kezelésére, hiszen pozitív avagy negatív tekintetben, de módosítják a valós helyzetet.
– Véleményem szerint a migránsok regisztrációját el kell választani az etnikai/nemzeti identitás bevallásától. Egyik sem egyszerű kérdés. A román szociológusok a külföldi vendégmunkásokat sokáig „időszakos kintlévőségként” kezelték, a népesség-előreszámítások pedig azzal számoltak, hogy ők vissza fognak térni. Mára azonban ez kérdésessé vált: nem tudhatjuk pontosan, hogy a jelenleg más országokban élő és dolgozó románok közül hányan és mikor fognak végül hazatérni. Az Európai Unió statisztikusai szempontjából azonban a fő problémát a kettős regisztráció jelenti. Vagyis, ha Románia – Kelet-Európa más országai mellett – nem tartja be a statisztikai konvenciót – miszerint aki egy évnél több ideje tartózkodik külföldön, azt nem regisztrálják, és „trükközni” kezd a népességszámmal, fennáll annak a veszélye, hogy az EU népességét összességében több millió fővel felülregisztrálják. Ezért Románia – és más országok – irányában van egyfajta nyomás, hogy tartsák a konvenciókat. Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy mennyire mer szembenézni az ország azzal a rideg valósággal, hogy a migráció miatt nálunk a nyugdíjrendszer vagy a jóléti ellátórendszer valószínűleg hamarabb fog összeomlani, mint más környező országokban.
Az etnikai/nemzeti identitás bevallása még bonyolultabb dolog. Ezen a téren véleményem szerint nincs egy adott és megváltoztathatatlan „valóság”, amihez képest torzulhatnak az eredmények. Az emberek egy olyan társadalomban élnek és alakítják ki identitásukat, ahol különböző hatások és nyomások érik őket. Ezen hatások közül a legfontosabb a nemzetállami intézményrendszer nyomása. Teljesen másként alakultak volna például a nemzetiségi arányok és az emberek identitása Erdélyben, ha az elmúlt 65 év nem a román nemzetállam intézményes terében telik el. Ez hosszú- vagy középtávon – népszámlálásról népszámlálásra – eltolja az arányokat egy adott irányba. A nemzetállami intézmények által meghatározott, a többség számára kedvező hierarchiának tudható be például, hogy a vegyes házasságokban a többség javára kiegyenlítetlen az etnikai szocializáció. Ez a jelenlegi társadalmi valóság, de nem feltétlenül valamilyen örökérvényű és megváltoztathatatlan valóság. A kérdés az, hogy a magyar elitben, illetve az erdélyi magyar társadalomban van-e annyi erő, hogy ezt a nyomást legalább részben ellensúlyozza, hogy a magyar kategóriát vonzóvá tudja tenni minél több ember számára. A magyar nyelvű, a magyarsághoz kapcsolódó romák esetében is ezt látom. Kérdés, hogy ki tudunk-e alakítani egy olyan magyarság-meghatározást, amihez nekik érdemes tartozniuk, és amibe egyáltalán beleférnek.
– A tanulmányban azt is leszögezik, hogy amennyiben nem valósul meg, vagy sikertelen lesz jövőre az RMDSZ-nek a nemzetiségi hovatartozás bevallására ösztönző kampánya, úgy csökken a szórványterületeken élő magyar nemzetiségűek pontos számbavételének esélye. Mit is jelent ez?
– A román nemzetállami tér nyomása a szórványban élők esetében érvényesül, nem a Székelyföldön, ahol a magyar közösség számbeli ereje és intézményes integritása gyakorlatilag ellensúlyozza azt. A szórványban élők esetében fontos, hogy érezzék: magyarnak lenni nem valamilyen rendellenes, deviáns dolog, hanem egy teljes természetességgel vállalható, megélhető identitás. Ebben segíthet egy jól felépített és főként jó hangulatú népszámlálási kampány.
– Hogyan látja, milyen mértékben befolyásolhatja a 2011-es, avagy a következő népszámlálás eredményeit, és ezen belül az erdélyi magyarság számát és százalékarányát a kettős állampolgárság igényelhetőségének lehetősége?
– A kérdést az eddigieknél jóval alaposabban kell elemeznünk, ez lesz a jövő év egyik legfontosabb feladata. Anélkül, hogy az elemzések elkészültek volna: én az előnyeit és a veszélyeit is látom. Előnye, hogy sok köztes helyzetben lévő ember és csoport számára a magyar identitás kikristályosodottabb formát nyerhet. Példaként a Krassó-Szörény megyei krasovánokat említhetném, akik egy igen fluid identitású csoport voltak. Egyesek szerbnek, mások horvátnak, mi több egyesek bolgárnak tekintették őket. Ők valószínűleg sokkal inkább valamilyen regionális identitást éreztek közel magukhoz, amely a felsorolt nemzeti kategóriák egyikéhez sem viszonyult túl intenzíven. A függetlenné vált Horvát Állam azonban állampolgárságot adott nekik, amit a közösség apraja-nagyja kiváltott. Ez fokozatosan egy kikristályosodott – klasszikus – horvát nemzeti identitás fele tolta-tolja őket. Elfogadom: ízlés kérdése, hogy előny vagy hátrány, ha a kettős vagy bizonytalan kötődésű magyar csoportokkal is ez történik. De az én ízlésemnek minden esetre megfelel.
Az állampolgárság veszélyei is számosak lehetnek azonban. Problémát jelenthet, hogy Romániában vannak olyan állások, amelyeket kettős állampolgár nem tölthet be. Hosszútávon átalakíthatja például a magyar nyelvű felsőoktatási piacot, vagy ha Magyarország és Románia között nőnek a gazdasági különbségek, migrációs folyamatokat indukálhat és könnyíthet. Emellett csökkentheti a magyar tömbterületek – gazdasági értelemben vett – integráltságát Románián belül, ami a magyarok hátrányára az amúgy is meglévő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket fokozza majd.
– Fogy a(z erdélyi) magyar, mondogatják többen. De vajon kik azok, véleménye szerint, akiknek leginkább tenniük kellene ez ellen?
– Nagyon fontos, hogy a szereplőket és a feladatokat reálisan azonosítsuk be. Több szintről beszélhetünk. Egyrészt az RMDSZ jelenleg kormányzati tényező, így befolyásolhatja az ország népesedési és egészségügyi politikáját. Ugyancsak szerepe lehet a magyar elitnek abban, hogy a magyarok minél inkább tájékozottak legyenek a meglévő kedvezmények terén. Egy vizsgálatunkból az derült ki, hogy a románoknál tájékozatlanabbak. Ezzel függhet össze például, hogy vegyes etnikumú városokban a magyar fiatalok alulreprezentáltak az ANL-lakások igénylői körében. Harmadrészt az önkormányzatok is hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek segítik a családalapítást: ilyen lehet több más mellett a kedvezményes telek vagy a lakásbérlet. Negyedrészt az identitás- és az oktatáspolitikában összehangolt stratégiára lenne szükség, amelynek az esetében a magyarországi és az erdélyi magyar szereplők és források egymásra hangoltan és egymást kiegészítve működnek. Végül Magyarországnak az identitás-megőrzés és intézményfejlesztés mellett abban is felelőssége van, hogy migrációs politikája kidolgozásakor az erdélyi magyar társadalom érdekeit is figyelembe veszi
FERENCZ ZSOLT, Szabadság (Kolozsvár)

2011. január 2.

Negyedmillióval csökkent tíz év alatt a Kárpát-medencében élő magyarok létszáma
Hogyan alakul a magyar népesség Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és a Vajdaságban? Csökken! Egységes módszertan gyakorlatba ültetése a célja annak a projektnek, amelynek keretében a Magyar Tudományos Akadémia finanszírozza a négy nagy határon túli magyarlakta terület (Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Vajdaság) demográfusainak kutatómunkáját. A projekt végterméke egy kötet lesz, amelyben a kutatók összefoglalják az eredményeket – mondta el Kiss Tamás. A projekt műhelymegbeszélése keretében – a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vendégeként – látogatott Kolozsvárra Gyurgyík László, Molnár József és Badis Róbert. A nagyobb magyarlakta területeken a magyar lakosság létszámának jelentős csökkenését fogja hozni a 2011-ben esedékes népszámlálás – mondták el annak az előadássorozatnak a keretében, amelyet a 2010-es év végén a Kriza János Néprajzi Társaságnál tartottak.
Szlovákiában a ‘90-es évek közepétől váltotta fel a növekedést a fogyás a magyar lakosság körében – mondta el Gyurgyík László. A magyarok száma 1991 és 2001 között 47 ezer fővel csökkent, ennek elsődleges oka (60,2 százalék) az asszimiláció (nemzetiségváltás), de a természetes fogyás is komoly tényező (25,5 százalék, évente 2000-rel kevesebb a születések száma az elhalálozásokénál), míg a rejtett migráció egy kevésbé fontos tényező (4,7 százalék). A (statisztikai) népességfogyás 9,6 százalékát magyarázza, hogy 2001-ben a nemzetiségre vonatkozó kérdés megválaszolása nem volt kötelező, így vannak olyanok, akiknek a nemzetiségét nem ismerjük. A kutató az asszimilációs folyamatokat összefüggésbe hozta a társadalmi és politikai helyzettel – ezzel magyarázható, hogy a ‘80-as években lezajlott egy reasszimilációs folyamat –, vagyis azok, akik korábban a népszámláláskor szlováknak vallották magukat, most magyarnak vallják. Gyurgyík két további tényezőre is felhívta a figyelmet. Az egyik, hogy a regisztrált és a valós élettartam közt eltérések mutatkoznak. Míg 2001-ben a regisztrált elhalálozások alapján kiszámolt várható élettartam 74,6 év volt a magyarok körében, a kutató számításai szerint ez reálisan 71,9 évre tehető. Így Gyurgyík adatai szerint a 2001 óta eltelt periódusban 40,5 ezer születéssel és 63,5 ezer elhalálozással összesen 23 ezerrel csökkent a magyarok száma a negatív természetes szaporulat miatt. A másik tényező, hogy a romák száma jelentősen magasabb a magyar többségű területeken, és esetükben kérdéses, hogy népszámláláskor magyarnak, szlováknak vagy romának vallják magukat. Itt az is egy fontos szempont, hogy a romák esetében jóval magasabb a születések aránya, mint a magyaroknál. A regisztrált adatokkal számolva a 2011-es népszámláláson 486 700 lesz a szlovákiai magyarok száma, ami 33 800 fős csökkenést jelent a 2001-es adatokhoz képest, viszont a reális értékekkel számolva a fogyás közel 60 ezer fős lehet, vagyis a magukat magyarnak vallók reális száma 461 ezer lesz.
Kárpátalján a magyarok aránya 1989 és 2001 között 12,5-ről 12,1 százalékra csökkent – vagyis 155 700 főről 152 ezerre – erről számolt be Molnár József kárpátaljai demográfus. A magyarság aránya két kivételt leszámítva mindenhol csökkent. A nagyszőlősi járásban egy reasszimilációs folyamat eredményeként volt növekedés (a magukat korábban ukránnak vallók most ismét magyarnak vallották magukat), míg Munkácson a kedvezménytörvény hatására vallotta magát sok magyar anyanyelvű cigány magyarnak. Így Kárpátalján az a különleges helyzet alakult ki, hogy az asszimiláció hatására nem csökkent, hanem hatezerrel nőtt a magyarság létszáma, miközben a természetes fogyás és a migráció egyenként ötezer fős csökkenést eredményezett. Molnár József a 2011-re vonatkozó becsléseikről is beszámolt. Ezek szerint a magyarság létszáma összesen 9000 fővel csökken a tíz évvel korábbi adatokhoz képest, ebből 5000 a természetes fogyás, 2000 a migráció és szintén 2000 az asszimiláció hatására bekövetkezett csökkenés. Kárpátalján szintén kérdőjeleket vet fel a cigányság helyzete. 2001-ben 14 ezren vallották magukat romának, viszont a demográfus felmérése szerint valós lélekszámuk ekkor 32 ezer volt, 2011-re pedig 40 ezren lesznek. Természetesen kérdés, hogy milyen nemzetiségűnek vallják majd magukat, és itt akár az egyszerűsített honosításnak is szerepe lehet, tekintetbe véve, hogy ezzel uniós állampolgárokká válhatnak.
Szerbiában a 2002-es népszámlálási adatok szerint 290 207 magyar él – ez a lakosság 14,28 százaléka. A korábbi, 1991-es adatokhoz képest 49 284 fős csökkenés tapasztalható – akkor még a lakosság körében 16,7 százalék volt a magyarok aránya – ismertette az Identitás Kisebbségkutató Műhely vezetője, Badis Róbert. A vajdasági magyarság demográfiai értelemben elöregedett népesség: 43 év fölötti az átlagéletkoruk. Míg 2002-ben az élve születések közt 14,1 százalék volt a magyar anyák által szült gyermekek aránya, 2009-ben ez már csak 11,6 százalékot tett ki. A problémát tovább árnyalja, hogy Szerbiában az anya nemzetisége alapján határozzák meg az újszülöttek nemzetiségét, a magyarok körében viszont 25 százalékos a vegyes házasságok száma. Márpedig egy olyan családban, ahol a férj szerb, a feleség pedig magyar, nincs garancia arra, hogy a gyerekük magyar identitással fog rendelkezni. A természetes fogyást tovább gyorsítja az a tény, hogy az elhalálozásoknál 18,4 százalék a magyarok aránya. A születési és elhalálozási számok alapján a fogyatkozás mértéke évente körülbelül 3000 fő, vagyis kizárólag a természetes szaporulat miatt megközelítőleg 30 ezerrel csökkent a vajdasági magyarok száma az utóbbi tíz évben. Ehhez még hozzászámolandó az asszimiláció (a vegyes házasságok aránya 25 százalék), a migráció (2002–2008 között 4166 ukrán állampolgár szerzett magyar állampolgárságot), viszont a másik három nagy határon túli magyar közösségtől eltérően itt nem befolyásoló tényező a kis létszámú cigányság.
Kiss Tamás és Csata István hazai kutatók 2007-ben elvégzett vizsgálata megállapította: az erdélyi magyar népesség regionálisan tagolt népesség-előreszámítása szerint 2032-re a magyarok száma 1 millió főre csökken, ami 2002 és 2032 között összességében 29 százalékos fogyást jelent. Idén végzett újabb kutatásuk Hargita megye magyar, roma és román népességének előreszámítására korlátozódik, és több új elemet vezet be – például másként tagolták a régiókat, illetve ezúttal nem azokat számították romának, akik annak vallották magukat, hanem azokat, akiket a közösség tart annak. A két kutató ezt a két kutatását ismertette röviden az előadássorozat keretében, kihangsúlyozva, hogy a magyar lakosság becslésekor a magyar identitású romák mellett szintén bizonytalansági tényezőt jelent az ország kétmilliós migrációs „kintlevősége”. Becsléseik szerint a 2011-es népszámláláskor mintegy 1,29-1,3 millió román állampolgár fogja magát magyarnak vallani, ugyanakkor nem biztos, hogy ez a magyar népesség arányának a csökkenését jelenti majd.
Az ismertetett adatok tükrében az utóbbi tíz évben a Felvidéken 60, Kárpátalján 9, a Vajdaságban 40-45, míg Erdélyben 120-130 ezerrel csökkent hozzávetőlegesen a magukat magyarnak vallók száma, tehát a Kárpát-medence kisebbségi magyar közösségeihez 2001 óta mintegy 230-250 ezerrel kevesebb ember tartozik, mint 2001-ben. Vasárnap (Kolozsvár)

2011. január 25.

Vállalni kell magyarságunkat
„Az RMDSZ aktív kampányt folytat az idei népszámlálás kezdetéig: arra bíztatjuk a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűeknek” – hangsúlyozta Kelemen Hunor ma a Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének székházában lezajlott Népszámlálás 2011 című szakmai értekezleten, melynek témája az idén sorra kerülő romániai népszámlálás volt.
A kulturális és örökségvédelmi miniszter itt elmondta, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége szakemberek bevonásával már tavaly nyáron megalakította azt a munkacsoportot, amely anépszámlálásra készül, és erre készíti fel a Szövetség munkatársait. Kelemen Hunorszerint ennek a munkacsoportnak kettős feladata van: egyrészt a tudományos munka elvégzése, másrészt meghatározza azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a népszámlálásra való felkészülésben.
Kelemen emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt időszakban már számos olyan jogszabály született, amelyek segítik a magyar önazonosság felvállalását, főként interetnikus közegben. Ennek érdekében az RMDSZ nagy hangsúlyt fektet a népszámlálási kérdezőbiztosok felkészítésére, hogy a népszámlálás reális eredményeket hozzon. „Népesedési helyzetünk természetesen nem megnyugtató, de hamis és káros az a felfogás, amely a demográfiai folyamatokat a nemzethalál víziójával köti össze. Az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra csökkent. a 2011-es népszámlálás kimutathatja, hogy a magyarok arányának a csökkenése lelassult vagy megállt, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges” – összegzett Kelemen Hunor.
A tanácskozáson Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára (Budapest) 2011 – új demográfiai kihívások a Kárpát-medencében?, Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója Népszámlálások Romániában 1989 után, Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára Demográfiai folyamatok Erdélyben az ezredforduló után címmel tartott előadást, Székely István, a Népszámlálás-bizottság vezetője a 2011. évi népszámlálás prioritásait és feladatait vázolta fel.
Jelen volt, és szakmai véleményt fogalmazott meg: Péntek János egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Tánczos Vilmos néprajzkutató, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanára, valamint Vetési László szórványlelkész.

2011. január 26.

Népszámlálás: vállalni a magyar identitást
Átfogó kampányt indít útjára az RMDSZ az idén októberben rendezendő romániai népszámlálást megelőző időszakban annak érdekében, hogy a romániai magyarok félelem nélkül vállalják identitásukat. A témában tegnap rendezett kolozsvári tanácskozáson társadalomkutatók és politikusok egybehangzóan állították: az erdélyi magyarság népesedési helyzete nem megnyugtató ugyan, viszont alaptalan „nemzethalált vizionálni”, mivel jelentősen mérséklődött a magyar kisebbségnek a többséggel szembeni arányvesztése – például azáltal, hogy lelassult az anyaország irányába tartó elvándorlás, a magyar nők gyermekvállalási kedve pedig magasabb a románokénál.
Nem kizárt, hogy az idei romániai népszámlálás során a számottevő magyar közösséggel rendelkező településeken kétnyelvű – magyar és román – formanyomtatványt használhatnak a kérdezőbiztosok, és cél az is, hogy a biztosok között minél nagyobb számban vegyenek részt magyar nemzetiségű személyek – hangzott el az október 22. és 31. között rendezendő romániai népszámlálás tárgyában tartott kolozsvári szakmai értekezleten.
Az RMDSZ ügyvezető elnökségének székházában rendezett megbeszélésen Kelemen Hunor kulturális miniszter elmondta, a szövetség aktív, „jó hangulatú” kampányba fog a népesség-összeírás kezdetéig, amelynek során arra bátorítja a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűnek. „Népesedési helyzetünk nem megnyugtató, de hamis és káros az a felfogás, amely a demográfiai folyamatokat a nemzethalál víziójával köti össze.
Az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra csökkent. A 2011-es népszámlálás adatai viszont kimutathatják, hogy a magyarok arányvesztése mérséklődött, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges” – jelentette ki az RMDSZ-es politikus. Kelemennek az erdélyi magyarság népesedési kilátásaival kapcsolatos optimizmusát a jelen lévő társadalomkutatók támasztották alá.
Kapitány Balázs, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal, valamint Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet (KKI) tudományos titkára előadásában egyaránt rámutatott: az ezredforduló óta a termékenység, a gyerekvállalási kedv a magyaroknál meghaladja a románokét, miközben a többségi lakosság elvándorlása jóval nagyobb méreteket ölt a magyarokéhoz képest. Migrációs téren a leghangsúlyosabb a különbség.
A gazdasági válság előtt a románok körében óriási, békeidőkre egyáltalán nem jellemző kivándorlási hullám volt tetten érhető (a külföldön élő románok száma ma meghaladja a 2,5 milliót, a lakosság tíz százalékát), ehhez képest az erdélyi magyarok körében tapasztalt „menekülthullám” (1987–1991 között 85–100 ezer, 1992–2002 között több mint 100 ezer magyar hagyta el Romániát) az ezredforduló után lelassult. Kapitány előrevetítette, számolni kell azzal a potenciális negatív forgatókönyvvel, hogy Magyarországról idén májustól beindul egy kivándorlás Németországba és Ausztriába (a két állam ekkor megnyitja munkaerőpiacát), ennek következtében szerinte naivság lenne azt hinni, hogy a magyar állami akarat és a „piac logikája” nem a határon túli magyarokkal próbálja majd betölteni a keletkező munkaerőhiányt. „A védekezésnek egy útja van: az erdélyi magyarok érdeke a magyar–román nettó bérarány gyors, akár Románia versenyképességét nem támogató javítása” – jelentette ki a pesti szakértő.
Kiss Tamás a románok esetében hangsúlyosabb kivándorlási kedven túlmenően többek között a magyarok pozitív gyerekvállalási tendenciájával illusztrálta, hogy miközben a 2011-es összeíráson várhatóan 1,265–1,3 millió között alakul majd az erdélyi magyarok létszáma (2002-ben ez 1,42 millió volt), a közösség számaránya Erdélyben a tíz évvel ezelőtt mért 19,6 százalék körül marad. Míg 1964–2007 között magasabb volt a román nők termékenysége, mára ez a tendencia megfordult, sőt felmérések szerint a magasabban képzett magyar fiatalok több gyereket szeretnének, mint a román értelmiség, amelynél az egykézés a domináns modell. Ez a trendváltás kiegyenlíti a vegyes házasságok asszimilációs veszteségét, ami nem elhanyagolható: a magyarok közel 19 százaléka választ magának román házastársat, és az eme házasságokból születő gyerekek kétharmada román, egyharmada pedig magyar lesz.
Horváth István, a KKI igazgatója azt emelte ki, hogy 1992-höz képest idén teljesen más közhangulatban zajlik a népszámlálás, például teljesen nyitott lesz az etnikai hovatartozás kérdése, ami a posztkommunista rendszerben újdonság. A kincses városi intézet már lefordította magyarra a típusnyomtatványokat, amelyek alkalmazásáról, valamint a magyar nemzetiségű kérdezőbiztosok esetén az anyanyelven történő kommunikáció engedélyezéséről hamarosan döntés születik Bukarestben.
Székely István, az RMDSZ népszámlálási bizottságának vezetője alapvető kérdésnek nevezte, hogy az összeírás során vegyék figyelembe az etnikai-nyelvi sajátosságokat, e téren például interetnikus környezetben toborozzanak az összeírás lebonyolításával megbízott önkormányzatok magyar biztosokat is. Fontosnak tartotta kiemelni az erdélyi magyar felekezetekkel való együttműködést, hiszen az egyházak olyan népességi csoportokhoz – például az etnikai-nyelvi peremvidékeken élőkhöz – is eljutnak, ahová a politikai-közéleti szervezetek vagy a magyar nyelvű sajtó nem. „Azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy jó dolog, érték a magyar identitás vállalása, és abban bízunk, hogy a népszámlálás eredménye vissza fogja igazolni: megállt a magyaroknak a románokkal szembeni térvesztése” – szögezte le Székely István, aki szerint össztársadalmi projektté kellene kiszélesíteni a kommunikációs kampányt, amelynek gyakorlati lépéseit össze kell hangolni más politikai-közéleti szervezetek elképzeléseivel.
A tanácskozáson Szász Péter, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének alelnöke egyetértett az RMDSZ szakértőjével, hiszen az EMNT ugyancsak nemzetstratégiai ügynek tekinti a népszámlálást, amelynek sikeressége érdekében Magyarnak lenni jó! mottóval széles körű összefogást szorgalmazott.
A kolozsvári eszmecserén részt vevő neves szakemberek – többek között Péntek János nyelvész, Pozsony Ferenc néprajzkutató és Vetési László szórványügyi előadó – a „rejtőzködő magyarok”, az erdélyi magyar cigányok, a csángók vagy a partiumi svábok megszólításának fontosságát hangsúlyozták. Péntek János szerint arra kell biztatni mindenkit, hogy ha a magyar identitását nem is, legalább az anyanyelvét vállalja, Romániában ugyanis a magyar az egyetlen kisebbség, amelynek több az anyanyelvi beszélője, mint ahányan magyarnak vallják magukat.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

2011. január 26.

Magyarnak lenni jó: vállaljuk bátran nemzeti hovatartozásunkat
Népszámlálás előtti kampány az identitásvállalásra
Népszámlálás 2011 címmel szerveztek szakmai értekezletet ma Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Majális utcai székházában, az idén ősszel sorra kerülő romániai népszámlálás során felmerülhető problémákat járva körül. Előadások hangzottak el a kivándorlásról, demográfiai adatokról, az összeírás lebonyolításáról, arról, hogy a magyar közösségnek nagy figyelmet kell szentelnie a népszámlálásra és ezzel kapcsolatos felvilágosító kampány beindítására. A rendezvényt megnyitó Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter elmondta: jó hangulatú kampányt folytatnak majd, „amely arra biztatja az embereket, hogy vállalják identitásukat, és bátran írják majd be a kérdőívre, hogy magyar emberek.” Többen felvetették, hogy gyakran és alaptalanul jelenik meg nem csak a sajtóban, hanem politikusok között is a „nemzethalál koncepciója”, és fontos, hogy ennek az ellenkezőjéről tájékoztassanak.
Több olyan témát, valamint problémát jártak körül neves szakemberek, amelyek az idén ősszel sorra kerülő romániai népszámlálás során felmerülhetnek. A Népszámlálás 2011 című szakmai értekezletre tegnap került sor Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének székházában. A rendezvényt megnyitó Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter elmondta, tavaly hozta létre az RMDSZ a népszámlálás-munkacsoportot, kettős feladattal: egyrészt tudományos kutatói munkavégzésre, amely a demográfiai mutatókra vonatkozik – az elmúlt húsz év történéseire és a várható számításokra; másrészt meghatározni a célokat és oda vezető eszközöket valamint lépéseket, amelyek felkészítenek a 2011. évi népszámlálásra. Terveik szerint jó hangulatú kampányt szeretnének folytatni, arra biztatva az embereket, hogy vállalják identitásukat, és írják majd be bátran a kérdőívre, hogy magyar emberek, tudatosítani kell, hogy „magyarnak lenni jó”. Az identitásvállalásba most már az oktatási törvény is besegít, a demográfiai mutatók pedig igazolják, hogy az arányvesztés leállt, ezért hamis felfogás ezeket a mutatókat a nemzetvesztés víziójával kötni össze – figyelmeztetett a miniszter.
Reális veszély a külföldi munkaerőigény
Új demográfiai kihívások a Kárpát-medencében címmel tartott, (saját meghatározása szerint) rendhagyóbb előadást a migráció jövőjéről Kapitány Balázs, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára. A gazdasági válság előtt a kivándorlás mérséklődött, és kezdetben azt hitték, a bérarányok kiegyenlítődésével az erdélyiek kivándorlása is csökkenni fog. Nem számítottak arra, hogy a gazdasági válság differenciáltan végződik: a jelenlegi adatok szerint Németország egyértelműen győzött, és az elkövetkezőkben kemény munkaerőpiac-nyitás, továbbá strukturális elvándorlás várható. Kapitány Balázs szerint a migráció elsősorban gazdasági, ha kiegyenlítődnek a bérek, akkor visszaesik, a gazdasági válság és annak alakulása azonban egyértelműen áthúzta a számításaikat. Nem számítottak többek között a schengeni határnyitás eltolódására, valamint a kedvezményes honosításra, a magyar állampolgárság megadására. Ez utóbbi helyzetben két hipotézis lehetséges: az egyik pozitív, és eszerint nem jelent problémát a migráció szempontjából, mert úgyis csak a mindenképpen elvándorlókat irányította volna Magyarországra; a negatív feltevés szerint azonban megnyitja a migrációs utat Németország és Amerika felé, a magyarországi vendégmunkási vízum révén. A külföldi igény miatt felértékelődik a képzett munkaerő, ezért a romániai magyar elitnek intézkednie kell a nettó bérek növelése irányába, hogy tartani tudják a megfelelő bérarányokat, ellenkező esetben új irányba indul el a kivándorlás – vélekedett a szakember.
Összetévesztik az állampolgárságot és etnicitást
Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója beszámolójában megemlítette, májusban próba népszámlálást szerveznek, a tényleges összeírásra majd októberben kerül sor. Azokat regisztrálják, akik állandó romániai lakhellyel rendelkeznek, és nem tartózkodnak külföldön, életvitelszerűen, több mint egy éve. A népszámlálás során több probléma felmerülhet, a korábbi tapasztalatok is mutatják, hogy például befolyásoló tényezőként jelent meg az állampolgárságra és etnicitásra való rákérdezés. Az identitáspolitikai kampányoknak tisztázniuk kell, hogy mit jelent valamilyen etnikumhoz tartozni, hogy azt nem kell összetéveszteni az állampolgársággal. A romakérdés is problémát jelent, ugyanis a romapártok jelezték – népszerűsíteni fogják, hogy romaként jegyezzék be magukat az emberek, és céljuk legalább két millió romát regisztrálni. Ez a magyarságot két szempontból is érintheti: mintha azt akarnák kiélezni, hogy magyarok lakta területen él több roma; ugyanakkor azzal a szándékkal történő részvételük a kampányban, hogy „ők tudják, ki a roma” kihat azok identitásvállalására, akik egyébként magyarnak vallanák magukat.
A vegyesházasságok esetében a gyerekeket több esetben vallják románnak, mint magyarnak, mutatott rá az intézet igazgatója. A lekérdezés nyelvénél felmerült a kétnyelvűség lehetősége, ezen a téren még várják a bizottság döntését.
Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára szerint bármit mondanak, úgyis az jelenik meg a médiában, hogy „vészesen fogy a magyarság”, pedig következtetéseik azt mutatják, a magyarok arányvesztése állandósult, pozitív fordulat következett be a kilencvenes évekhez viszonyítva, nőtt a gyerekvállalás, ami nagyjából kiegyenlíti a vegyesházasságok miatti asszimilációs veszteséget.
Székely István, a Népszámlálás-bizottság vezetője a kommunikációt tartotta az egyik legfontosabb feladatnak: többek között az egyházakkal való együttműködés révén olyan népességi csoportokhoz kellene eljutni, akikkel nincs kapcsolatuk.
Szóba került még a csángó identitás, a Kárpátokon kívüli diaszpóra és a szatmári svábok kérdése, egyféle székely identitás leválasztása a magyar identitásról, amit az elmúlt tíz év politikai törekvései is elősegítettek, de ami ugyanakkor veszélyt is jelenthet az összesítésnél.
Szász Péter az EMNT részéről vett részt a tanácskozáson, ő is hangsúlyozta, a szervezeteknek közösen kell részt vállalni annak népszerűsítésében, hogy magyarnak lenni jó.
Ú. I. Krónika (Kolozsvár)

2011. április 5.

Oktatási-nevelési támogatás: hamarosan kiírják a pályázatot - Aki sokáig kíván élni, alapítson szórvábyiskolát
Az erdélyi szórványkollégiumok jövõjével foglalkozó konferenciát szerveztek az elmúlt hétvégén Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány székhelyén. Bevezetõ beszédében Balázs Bécsi Gyöngyvér, a Kallós Zoltán Alapítvány elnöke azt hangsúlyozta: az erdélyi szórványkollégiumok megtartják a közösséget, és erõsítik a magyarságtudatot. A konferencián elõadást tartó Répás Zsuzsanna magyarországi helyettes államtitkár a szórványkollégiumok további anyaországi támogatásáról biztosította a jelenlévõket, de azt is elmondta, hogy az idén sem marad el a határon túli magyarok oktatási-nevelési támogatása. Ezt erõsítette meg tegnap a magyarországi nemzetpolitikai államtitkárság is, amely közölte az MTI-vel: néhány héten belül megjelennek az oktatási-nevelési támogatások pályázati kiírásai, ráadásul már nem csak az iskolások, hanem az óvodások is részesülhetnek a 20 ezer forintos támogatásban.
Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának vezetõje a magyar kormány új szórványtámogatási stratégiájáról kijelentette: az erdélyi szórványkollégiumok továbbra is számíthatnak a magyar kormány támogatására. Az elmúlt években elhanyagolták a szórvány kérdését, habár a szórványban élõ magyarság is része a magyar nemzetnek és kultúrának. A szórványkollégiumok egyik elõnye az, hogy magába foglalják a különbözõ közösségek egymás mellett élésének technikáit, amelyekbõl mi is tanulhatunk. Átlátható és kiszámítható támogatási rendszert kell kidolgoznunk. Az erre vonatkozó átfogó, tudatos és gyakorlati stratégia még nem készült el, az adatgyûjtési szakasz viszont már befejezõdött - mondta.
Az oktatási-nevelési támogatások kapcsán megtudtuk: az azzal foglalkozó Bethlen Gábor Alap mûködéséhez szükséges Alapkezelõ Zrt. még nem jött létre, most zajlik a bíróságon való bejegyzése. Ahogy ez a szakasz lezárul, elõkészítjük a pályázati kiírást. Idén a támogatottak körébe bevonjuk az anyaország határain kívül magyar oktatásban részt vevõ óvodásokat is. A moldvai csángók külön kategóriát alkotnak a támogatottak sorában; számukra külön programokat kell létrehozni - hangsúlyozta a helyettes államtitkár.
A nemzetpolitikai államtitkárság tegnap közleményben reagált a határon túl megjelent sajtóhírekre, kifejtve: néhány héten belül megjelennek az oktatási-nevelési támogatások pályázati kiírásai. Ismételten hangsúlyozták, hogy bõvül a támogatottak köre, hiszen a legutóbbi törvénymódosítások nyomán lehetõvé vált, hogy az óvodások is részesülhessenek a támogatásokból.
A kedvezménytörvény 2002-es hatálybalépése óta biztosított oktatási-nevelési támogatások pályáztatása és odaítélése tanéves periódusban történik. A rendelkezések értelmében a támogatás összege a kiskorúak nevelési-oktatási támogatására fejenként 20 ezer forint, tankönyv és taneszköz támogatására 2400 forint. E két támogatást a határon túli alap- és középfokú oktatási intézményben magyar nyelven vagy a magyar kultúra tárgyában tanulmányokat folytató tanuló együttesen igényelheti.
2009-ben és 2010-ben a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési támogatás, valamint a szórványoktatás és a csángó magyarok támogatására 3,475 milliárd forintot irányoztak elõ (a teljesítés tényleges adata nem ismert). A 2011. évi költségvetési elõirányzat szerint ez az összeg több mint 5 milliárd forintra növekedett.
Politikai akarat van, pénz kevésbé
Répás Zsuzsannától megtudtuk: a különbözõ országban élõ szórványközösségek kapcsolatát is bátorítani kell, mert egyik közösség a másik példájából tanulhat. A Románia és Magyarország között létrejött alapszerzõdés nem jelenti a felmerülõ gondok megoldását, mert erre politikai akaratra van szükség. A helyettes államtitkár úgy vélte, hogy a határmenti szórványtelepülések akár uniós pályázatok által is megoldást találhatnak gondjaikra. A jelenlegi gazdasági helyzetben, amikor mind a két országban komoly gazdasági gondok vannak, a magyar költségvetésbõl csak kevés pénzt fordíthatunk a határon túli magyarok, és ezen belül a szórványközösségek támogatására. A politikai akarat megvan, de a gazdasági potenciál kevésbé - magyarázta Répás Zsuzsanna.
Kiss Tamás, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója az ezredforduló utáni Erdély demográfiai folyamatairól értekezett. 2011-ben megáll a románság és a magyarság közötti arányvesztés, a számbeli csökkenés viszont nem. A demográfiai folyamatokat három tényezõ határozza meg: a természetes szaporulat, a migráció és az asszimiláció. Az erdélyi magyarság kockázati tényezõi a szórványlét és a vegyes házasságok, mivel ez utóbbiak esetében nagyobb esély arra, hogy a román szülõ adja át identitását a házasságból származó gyerekeinek - közölte a szakember, majd érdekes tényre hívta fel a hallgatóság figyelmét: a közvélemény-kutatások alapján a magyar értelmiségi családok jelentõs része 2008-ban három gyereket tervezett, míg a román értelmiségi házaspárok csak egyet.
?rték a szórvány
Bodó Barna, a Szórványtanács képviselõje a megmaradás esélyeirõl beszélve kifejtette: a szórványt hungarikumnak tartja. A szórványlétre értékként kell tekintetnünk, mivel ez a közösség a kontaktus-zónában él, amely lehetõvé teszi a két nép közötti értékcserét. A szórványban élõ magyar közösségnek pedig egészséges önismerettel és önbecsüléssel kell rendelkeznie. Ugyanakkor az anyanemzetnek felelõsséget kell vállalnia mind a szórvány, mind a tömbben élõ magyarságért - összegzett Bodó, majd azt javasolta, hogy november 15-e, Bethlen Gábor születésnapja legyen a szórvány napja. Szorgalmazta továbbá a szórványszolgálati díj megalakítását.
Vetési László szórványkutató a Mezõségben 2009. októbere és 2010. májusa között teológus hallgatók által lefolytatott oktatási felmérés eredményeit ismertette. Eredetileg 160 települést mértünk volna fel, ám pénzhiány miatt végül 76 településen valósítottuk meg a felmérését, amelynek eredménye 2356 (14 év alatti) gyermek összeírása - mondta Vetési. Ennek a felmérésnek a tanulságai a következõek voltak: folyamatosan el kell végezni a gyerekek összeírását; meg kell találni az oktatáshoz szükséges helyi humán erõforrást, az oktatási támogatást normatív alapra kell helyezni. Szóba került még az is, hogy magyarországi pedagógusok elindították már a Vasárnapi Iskola mozgalmat, amelynek keretében 50 tanár 30 településen oktatja a magyar nyelvet. Ezt erdélyi pedagógusok is felvállalhatnák - hívta fel a figyelmet Vetési.
Honlap a szórványról
Csete ?rs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója egy új honlapról számolt be. A www.szorvany.hu-t a kényszer és a szükség szülte. Az a kényszer hozta létre, hogy mi magunk továbbra is tegyünk valamit a külhoni magyar szórványmagyarságért. Pénzt adni - jelen állás szerint - nem áll módunkban, de ki tudunk alakítani egy felületet, amely róluk, a szórványról szól. Ennyit tudunk tenni értük és nekik. Másrészt a szükség hozta létre ezt a honlapot, mert a nemzeti összetartozáshoz szükség van arra is, hogy minél többen megismerjék e szó jelentését akkor, amikor minden ötödik magyar szórványhelyzetben él, távol a tömbmagyarságtól, az Anyaországtól. Mûködtetni kell egy olyan internetes felületet, amely segít abban, hogy minél több magyarországi értse meg e szó valódi jelentését, és fedezze fel maga is a szórványt, átkelve a határokon, kimerészkedve olyan területekre, ahol korántsem természetes, hogy az elsõ járókelõ magyarul ad eligazítást a helyes útirányról. Honlapunkon a szó szoros értelmében az útirányról adunk eligazítást: a szórványba vezetõ utakról, olcsó szálláshelyekrõl, hogy bátran induljanak minél többen felfedezni a szórványt, az egykori magyar falvak, városok mai valóságát. Mert lelkigondozás ez is. A szórványban élõk meglátogatása egyfajta üzenet a számukra: tudunk róluk, érdeklõdünk felõlük, számon tartjuk õket. Honlapunkon a szórványról szóló szakirodalom mellett térképekkel is segíteni igyekszünk a tájékozódást, és úgy tervezzük, hogy rendszeresen hírt adunk a jelentõsebb szórványeseményekrõl, elsõsorban az oktatásra, a magyar iskolákra, megmaradásunk bástyáira fókuszálva. Mert ma ne

2011. április 9.

Kampány anyanyelvünkért
Hosszabb folyamat elsõ megállójaként zajlott tegnap délelõtt a megyeházán a Magyar nyelvhasználat Háromszéken címû konferencia, mely az elõadások folytatásaként nagyon is gyakorlatias célt követ: a háromszéki magyarok éljenek törvény adta lehetõségükkel, és használják az anyanyelvüket ott, ahol lehetséges.
A megvalósításhoz magyar nyelvû ûrlapokat készít a megyeháza, s erre bátorították a jó néhány megyebeli önkormányzat, illetve intézmény képviselõit is a tegnapi elõadás-sorozaton. A nyomtatványok felkerülnek a megyei tanács honlapjára, majd következik az ezek használatára buzdító kampány - hangzott el. Igen, ki kell mondani, célunk az, hogy Székelyföldön az állam hivatalos nyelve mellett regionális hivatalos nyelv legyen a magyar. Célunk az, hogy nálunk is, itthon, Székelyföldön tökéletesítsük a kétnyelvûséget - mondta a konferencia megnyitójában Tamás Sándor megyeitanács-elnök, hozzátéve: hamarosan a beadványokra és egyéb hivatalos papírokra - bár többletmunkát és többletköltséget jelent - kétnyelvû választ ad a megyeháza. A rendezvényen elõadást tartott dr. Benõ Attila egyetemi docens, a Szabó T. Attila Nyelvi Intézet ügyvezetõ elnöke, Vitos Katalin és Kiss Tamás, a Kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa, dr. Zsigmond Gyõzõ, a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológiai Tanszékének vezetõje és Nagy Balázs, a megyei tanács munkatársa.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. április 18.

Nincs veszve a magyar - Továbbra is fogyunk, de már nem ijesztõ arányban
Nemrég Magyar nyelvhasználat Háromszéken címmel tartottak tanácskozást a megyei tanács gyûléstermében. Több szakember értekezett, köztük Kiss Tamás, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója. Elmondta, hogy 1992 és 2002 között a magyarok száma Romániában közel kétszázezer fõvel csökkent, viszont mára Erdélyben a magyarok arányvesztése megállt, ami azt jelenti, hogy 2002-höz képest az Erdélyen belüli arányszámunk nem csökkent.
- Mi annak az oka, hogy az eddigiekhez képest megállt az erdélyi magyarok arányvesztése? - Számításaink szerint a migrációs folyamatokban bekövetkezett változásoknak tudható be. Míg 1991 és 1997 között elvándorlási és menekülthullám volt tapasztalható az erdélyi magyarok körében, addig az ezredforduló után a migráció jellege is megváltozott: már nem beszélhetünk menekülésrõl, sokkal inkább munkavállalási és a tanulmányi migrációról. Ezzel egyidõben a többségi román népesség intenzíven bekapcsolódott a nemzetközi migrációs folyamatokba. 2000 után Lengyelország mellett Románia rendelkezett az unión, illetve Kelet-Európán belül a legtöbb kivándorolt állampolgárral. Így ettõl az idõszaktól számítva az erdélyi magyarok a kivándorlást illetõen már alulreprezentálttá váltak, különösen igaz ez Székelyföldre, és reméljük, ezt fogja igazolni a 2011-es népszámlás is.
- Mit lehet tenni, hogy ez a tendencia megmaradjon, és ne induljon el egy újabb kivándorlási hullám? - Fontos a népességpolitika különbözõ területeit és szereplõit be - azonosítani. Egyrészt az országos népességpolitikába be kell kapcsolni a magyarságot, és itt elsõsorban az RMDSZ-nek van szerepe, hiszen kormányzati tényezõ. Fontos, hogy a családtámogatási rendszer megmaradjon. Ezzel kapcsolatban ugyanis egy felmérésünk azt mutatta, hogy a magyar fiatalok kevésbé vannak tisztában a támogatási lehetõségekkel, példa erre, hogy Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen a magyar fiatalok kisebb arányban igényeltek ANL-s lakásokat. Fontos megemlíteni a migrációpolitika és a magyar állam viszonyát is. A kettõs állampolgárság kapcsán az erdélyi elitnek fel kellene vállalni egy nyílt beszélgetést vagy vitát, hogy ennek milyen hatásai lehetnek a kivándorlásra.
Hatással lehet-e egy román többségû nagyváros közelsége a másik város etnikai arányainak alakulására? Például vegyük Sepsiszentgyörgy és Brassó viszonyát. - ?gy gondolom, a szentgyörgyiek félelmei nem megalapozottak. A folyamatok nem az elrománosodás irányába mutatnak, sõt, ez inkább fordított, hiszen a románok aránya, fõként a fiataloké, csökkenõben van a városban, éppen amiatt, hogy Brassó, illetve Bukarest közel van. Ha belegondolunk, hogy egy többségében magyarok lakta kisvárosban mit tud kezdeni egy román fiatal, akkor ez inkább fordítva mûködik, azaz õk hagyják el Sepsiszentgyörgyöt. Lévai Barna
Székely Hírmondó
Erdély.ma



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 241-241




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998