udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 41 találat lapozás: 1-30 | 31-41
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Ladariu, Lazar

2009. június 11.

Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke bejelentette, hogy lemond az 1997-ben elnyert díszpolgári címéről, mert „nem akar díszpolgárként szerepelni Lazar Ladariu mellett”. Marosvásárhelyen „Lazar Ladariu húsz éven keresztül egy olyan újságot vezetett és olyan cikkeket írt alá, amelyekkel aláásta a romániai demokráciát, aláásta a román- magyar kapcsolatokat, a román-magyar megbékélést. Minősíthetetlenül nyilatkozott a magyarságról, ugyanolyan minősíthetetlen stílusban nyilatkozott a romániai demokrácia legfontosabb képviselőiről. Az ő lapjában rágalmazták és pocskondiázták a magyarságot, de olyan románokat is, mint Doina Cornea, Ana Blandiana, Andrei Plesu, Gabriel Andreescu, Gabriel Liiceanu, Renate Weber és mások”. /Mózes Edith: „Nem szeretnék díszpolgárként megjelenni Lazar Ladariu mellett. ” = Népújság (Marosvásárhely), jún. 11./

2009. június 23.

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi szervezete, Marosvásárhelyi Székely Tanács, Maros megyei Magyar Polgári Párt, Marosszék Székely Tanácsa és a Történelmi Vitézi Rend közösen tiltakozott az ellen, hogy díszpolgári címet kapjon Lazar Ladariu, aki az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban. Lapjában folyamatosan rágalmazták nemcsak a magyarságot, de olyan románokat is, akik a magyarok és románok közötti kölcsönös tisztelet, megbecsülés, és a két nemzet közötti jó viszony megteremtéséért nagyon sokat tettek, mint Ana Blandiana, Andrei Plesu, Gabriel Andreescu, Gabriel Liiceanu, Doina Cornea, Smaranda Enache stb. Díszpolgárrá avatása magyarellenes provokáció, Marosvásárhely lakossága egészének is árt. /Tiltakozás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./

2009. június 23.

Kulturális és sporttevékenységekben gazdag program várja a Marosvásárhelyi Napok résztvevőit. A rendezvényt azonban a díszpolgári cím odaítélése körül zajló vita árnyékolja be: mint ismeretes, a román városi tanácsosok a szélsőségesen magyarellenes kirohanásairól híres Lazar Ladariut javasolták kitüntetésre. Az RMDSZ-es városatyák már előre jelezték: nem vesznek részt a ceremónián, ahol Hunyadi László szobrásznak is át kellene vennie a megtisztelő címet. Markó Béla RMDSZ-elnök szerint Ladariu jelölése súlyosan provokatív. Ladariu jelölése miatt a napokban Smaranda Enache ismert emberjogi harcos visszaadta saját kitüntetését. A városnapokon több magyar jellegű rendezvény lesz, ez jórészt a Kozsik József színművész vezette Tamacisza Kulturális Egyesületnek köszönhető. /Máthé Éva: Marosvásárhely: városünnep magyar tiltakozással. = Krónika (Kolozsvár), jún. 23./

2009. június 25.

„Marosvásárhely többet érdemel” feliratú táblákkal próbált tiltakozni mintegy húsz marosvásárhelyi fiatal az ellen, hogy a polgármesteri hivatal – a korábbi tiltakozások ellenére – június 24-én Lazar Ladariu újságírót tüntette ki a Marosvásárhely díszpolgára címmel. A Kultúrpalotában tartott átadásra az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Polgári Párt és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjait a nagy számban odavezényelt rendőrség nem engedte be, arra való hivatkozással, hogy nincs meghívójuk. Az RMDSZ távolmaradással tiltakozott Ladariu kitüntetése ellen, csupán Csegzi Sándor alpolgármester volt ott, aki átadta egy másik díjazott, Hunyadi László vásárhelyi szobrászművész kitüntetését. Az eseményt megelőzően, délelőtt Benedek István tanácsi frakcióvezető, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke tartott sajtótájékoztatót, amelyen felháborítónak nevezte, hogy egy olyan ember veheti át a város díszpolgári címét, „aki folyamatosan árt a román–magyar kapcsolatoknak, és aki nemcsak a magyarság, de a romániai demokrácia ellensége is”. Benedek elmondta, petíciót nyújtottak be a tanácshoz, amiben kérték, hogy Ladariutól vonják vissza a címet, de a polgármesteri hivatal nem tűzte napirendre az RMDSZ kérését. Pro Urbe-díjat érdemelt ki egyébként Szabó Béla csíkszeredai főkonzul is, aki nem volt jelen a rendezvényen, valamint Józsa Kata, a Marosvásárhely–Kecskemét Baráti Társaság elnöke. /Antal Erika: „Vásárhely többet érdemel”Díszpolgár lett Lazar Ladariu. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

2009. június 25.

Marosvásárhelyen a városi tanács RMDSZ-frakciója felszólította a városi tanácsot a Lazar Ladariunak odaítélt díszpolgári cím visszavonására. Ennek ellenére a Népújság június 24-i száma szalagcímben írta: „A frakció nem állt ki az RMDSZ kezdeményezése mellett”, vonatkoztatva a Lazar Ladariu-ügyre Felháborító a „tudósító” figyelmetlensége vagy szándékos csúsztatása. Ez a magyar lap milyen szolgálatot tett a polgármesternek, hogy nem ismerteti a tanács munkájának fontos aspektusait? /Dr. Kolozsváry Zoltán, RMDSZ-es városi tanácsos, Prof. Dr. Benedek István, a városi tanács RMDSZ- frakcióvezetője, a városi RMDSZ elnökei: A replika jogán! = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./

2009. június 25.

Marosvásárhelyen a városi tanács RMDSZ-frakciója nem fogadja el Lazar Ladariu díszpolgárrá avatását, aki „ellentétet szított, arrogáns, xenofób, sovén magatartást tanúsított elsősorban a magyar közösséggel szemben, de támadott neves román személyiségeket is. Smaranda Enache is emiatt adta vissza a címet, amivel sok román értelmiségi is egyetértett”, jelentette ki sajtótájékoztatón dr. Benedek István, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke. Elmondta, az RMDSZ aláírásgyűjtést kezdeményezett ennek a tanácsi határozatnak az utólagos visszavonására. Benedek István szerint a frakció azt javasolta – és ezt a román fél is elfogadta –, hogy ezentúl csak konszenzussal lehet díszpolgári címet adományozni. Az RMDSZ-frakció nem vesz részt a díjkiosztáson, mert az L. L. által vezetett újság a törvényszékre, a tanácsra, a polgármesteri hivatalra s magára a polgármesterre is nyomást próbált gyakorolni. /Mózes Edith: Dr. Benedek István: Remélem, eljutunk oda, hogy ezt a díjat vissza lehet vonni. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./

2009. június 27.

Idén botrány kerekedett a díszpolgáravatásból, arcul csapták a város magyarságát. A magyarellenességéről ismert nacionalista újságíró, Lazar Ladariu, aki miatt lemondott korábban kapott díszpolgári címéről két jeles marosvásárhelyi személyiség, szokásához híven még a díjkiosztó ünnepségen is ódákat zengett saját magáról és munkásságáról, kijelentve, hogy az elkövetkezendőkben is hasonlóképpen fog cselekedni. Ez azt jelenti, hogy tovább folytatja az RMDSZ és a magyarság pocskondiázását. A díszpolgáravatást követő lapszámokban is „hozta a formáját”, megtetézve egy kis fenyegetéssel is, pereket emlegetve azok ellen, akik meg merték kérdőjelezni személyiségének „közösségépítő” jellegét. Az idei díszpolgáravatás „újdonsága” volt az is, hogy csendőri őrizet mellett zajlott az átadóünnepség, mintha legalábbis ostromállapot lett volna. /Mózes Edith: Intő jel. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

2009. június 27.

Dr. Kovács Dezső Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármesteréhez intézett nyílt levelében megkérdezte, milyen alapon döntött a díszpolgári cím odaítélési ünnepségen való részvétele mellett, akkor, amikor külön felkérték, hogy ne vegyen részt azon az ünnepségen, ahol a város magyar lakosságát megalázták az Lazar Ladariunak odaítélt díszpolgári címmel? /Dr. Kovács Dezső: Csegzi Sándor alpolgármester úrhoz. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./

2009. június 30.

„Az előzetes riogatások ellenére a vásárhelyi románok és magyarok harmóniában, egyetértésben ünnepeltek, szórakoztak” – értékelte a lezajlott Marosvásárhelyi Napokat Dorin Florea polgármester. A Krónika kérdésére, miszerint miféle harmónia állt fenn, amikor Lazar Ladariu nacionalista költő díszpolgárrá avatása miatt sem a vásárhelyi magyar értelmiségiek, sem a politikusok nem jelentek meg, Florea kijelentette: néha engednie kell olyan civil szervezetek nyomásának, amelyeknek a véleményével nem ért egyet. „Túl kell már jutnunk ezeken a görcsökön, tovább kell lépnünk, ne rágódjunk folyton a múlton” – tette hozzá Florea, aki azt tervezi, hogy a jövő évi rendezvényre Sólyom László köztársasági elnököt is meghívja. Újságírói kérdésre, miszerint nem volt elegáns gesztus, hogy az államfővel való találkozóra nem hívta meg Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnököt, kijelentette: „Úgy egyeztünk az államfővel, hogy nem adunk politikai töltetet az ittlétének. ” Ezért Csegzi Sándor alpolgármestert és a városi RMDSZ-frakció vezetőjét hívta meg. A Krónika arra vonatkozó kérdésére, hogy ki kérte a csendőrséget arra, hogy a díszpolgári címek és a Pro Urbe-díj átadása idején körülfogják a Kultúrpalotát, kijelentette: „Nem én hívtam őket. Egy ilyen nagy tömegeket megmozgató esemény idején normális, hogy a hatóságok, a csendőrség, a rendőrség tegye a dolgát. Ráadásul a csendőrségnek olyan információi voltak, miszerint valakik valamit be akarnak dobni. ” Azt azonban nem akarta elárulni, hogy kik, hova, mit akartak bedobni. /Máthé Éva: Marosvásárhely: Sólyom Lászlót is meghívná a városnapokra Dorin Florea. = Krónika (Kolozsvár), jún. 30./

2010. október 5.

András napjától a fekete márciusig
A négy éve elhunyt Sütő Andrást két, időben egymástól távol eső András-napi emlékemmel szeretném megidézni.
A hetvenes évek elején, amikor mi, a Kincsesek felköszöntöttük Sütő Andrást, jelen volt Balogh Edgár is, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem professzora, illegális kommunista, akit az ’50-es években az általa megálmodott rendszer évekre bedutyizott. Egy adott pillanatban, mindezek ellenére, azt kezdte fejtegetni, hogy a kommunista párt sosem téved.
Hajnalban, hazafelé menet, azt kérdi édesapánk: te Előd, a magyarság vezetői ilyen hülyék, vagy ennyire be vannak rezelve? Hozzáteszem: akkor Sütő András háza előtt nem ólálkodtak a szekuritátésok.
Nem így 1989 novemberében, amikor a Kincses család szokás szerint levonult András-napot köszönteni. A szekusok kihívóan néztek ránk, hogy éreztessék: rosszul tesszük, hogy áttörjük a félelem falát. András mindezek ellenére derűsen fogadott, Éva sokkal szorongóbbnak tűnt. Arra emlékszem, hogy Tőkés László temesvári kilakoltatási peréről sokat beszéltem, András elég keveset tudott róla, de természetesen érdeklődve hallgatta előadásomat – akkor nem gondoltuk, hogy László konok ellenállása fogja elindítani a kommunista diktatúra bukását.
Ebben az időszakban a Sütő-lakást külföldről sohasem lehetett telefonon hívni, és a belső hívások sem mindig sikerültek. Édesanyám rendszeresen járt le kávézni, és ő számolt be telefonon Ági lányuknak, hogy egyelőre minden rendben, Andrást még nem vitte el a szekuritáté.
December 22-én, amikor Király Károly, a rendszer híres ellenállója szólt az ünneplő román-magyar, magyar-román tömeghez, azt kérdik tőlem a fiatalok: ugye, menjünk Sütő Andrásért? Mire én: a lehető leggyorsabban. Nagyon hamar megjelent Andris, rendkívül lelkes hangulatban, és ő lett a nap legünnepeltebb szónoka. Megfogalmazta, hogy a történelemben először teljes egyetértésben és érdekazonosságban együtt harcoltak és győztek a románok és magyarok. Már akkor felhívta a figyelmet arra, hogy ezt az egységet meg kell őriznünk. Éljen a Testvériség! Éljen a szabad, demokratikus, minden állampolgárának egyenlő jogokat biztosító Románia! – kiáltotta. Kétnyelvű beszédére a sokezres tömeg egy emberként ütemesen skandálta, hogy: "Niciodata sovinism! Soha többé sovinizmust!".
Ezután alakítottuk meg az RMDSZ-t, karácsonykor, Hajdú Győző, az - (mai nevén Látó) a népharag elől gyorsan elillant, kollaboráns főszerkesztőjének az irodájába. Teljes egyetértésben választottuk meg Sütő Andrást a Maros megyei szervezet elnökének. A következő napon, december 26-án pedig, a Sütő által főszerkesztett Új Élettel egy szinten székelő Vatra irodalmi folyóirat szerkesztőségében létrehoztuk a Barátság platformját. Ebből idézek: "Rendkívül fontosnak és sürgősnek tartjuk, hogy minden egyes értelmiségi kiálljon mindenfajta soviniszta, nacionalista és idegengyűlölő megnyilvánulás ellen, annak érdekében, hogy megelőzzük az erőszak, a gyűlölködés és a teljességgel elfogadhatatlan személyes és kollektív bosszúállás kitörését, ezért erkölcsi felelősségünknek tekintjük, hogy mindenki a saját kertjéből irtsa a gyomot."
Sokan szívből-lélekből írtuk ezt alá, de olyanok is voltak, akik álnokságból. Radu Ceontea és Lazar Ladariu újságíró másnap a Papiu líceum tanári szobájában létrehozták a szélsőségesen magyarellenes Vatra Româneascat.
Magyarország akkoriban legjelentősebb emberei látogatták Andrást, kikérték véleményét. Január 2-án őnála ismerkedtem meg Antall Józseffel (aki négy hónap múlva Magyarország első, szabadon választott miniszterelnöke lett), úgyszintén Csoóri Sándorral, Széles Gáborral és másokkal.
Sütő mindenre odafigyelt. A városi vezetésbe Judea ezredesék 5 románt és 2 magyart választottak. Közös tiltakozásunk hatására megismételtettük a választást. Amikor András azt mondta Judeának, hogy az 5–2 arány a Ceausescu- féle "egészséges kompozíció" tovább éltetése, azt a választ kapta, hogy ő (mármint Sütő) szintén csausiszta volt. Erre András kerek-perec szemébe mondta, hogy más annak a helyzete, aki végig kiszolgálta a rendszert, mint Ön, és más azé, aki szembefordult a rendszerrel és ezért 10 éve kitiltották a szellemi életből. Lehet, hogy Judea ezredes mint igazi ,,cine mintye" ezért védte aztán olyan silányul Sütő Andrást azon a borzalmas március 19-én, a fekete március első napján.
Amikor Vincze János létrehozta a Független Magyar Pártot, közösen szólítottuk fel a Maros megyei magyarságot, hogy ne hagyja megbontani a magyarság egységét. Az akkori RMDSZ persze egészen más volt, mint a mai.
Az 1990 februári gyertyás-könyves tüntetésről, miután már meghirdetésre került, le akart minket beszélni Domokos Géza, az RMDSZ akkor még ideiglenes elnöke. Andris felhívott és azt mondta: ugye Előd, nincs jogunk megakadályozni azt, hogy a magyarság megmutassa, milyen fontosnak tartja a teljes körű anyanyelvi oktatást, fennmaradásunk egyik zálogát?
A százezres gyertyás-könyves tüntetésen Sütő András négyszer beszélt. Egyik beszéde jobb volt, mint a másik.
Amikor a Cuvântul liber című marosvásárhelyi napilap 1990. március 14-i száma lehozta az ominózus Nagy-Magyarország-térképet, vad, uszító kommentárral kiegészítve, és azt másnap, éppen március 15-én, fő műsoridőben beolvasta a román központi televízió, tudtuk, hogy ezt nem hagyhatjuk annyiban! Követelésemre a TV bukaresti szerkesztői beleegyeztek, hogy másnap a replika jogán közöljék cáfolatunkat. A cáfolat szövegét négyen fogalmaztuk meg: Smaranda Enache (akiről ki kell mondanom, eljött az ideje, hogy ő legyen az igazi marosvásárhelyiek, románok és magyarok, magyarok és románok polgármestere), a másik három aláíró pedig: a sajnos már szintén néhai Jakabffy Attila, Sütő András és magam voltam. Természetesen a tiltakozást Sütő András a Maros megyei RMDSZ elnökeként írta alá. Egy mondatra pontosan emlékszem, amelyet András kimondott kérésére iktattunk be: "Határozottan tiltakozunk a szerkesztők által elkövetett szellemi hamisítás ellen, és a mód ellen, ahogyan a Ceausescu-ellenes anyagot bemutatták. Ez a kijelentésünk a felhívás szövegére vonatkozik, és semmi esetre sem értendő a szöveg mellé csatolt térképre" (Megjegyzésem: az újság és a tévé Nagy-Magyarország részeként ábrázolta Erdélyt, riogatva az ettől rettegő románokat.)
Sütő sorsának alakulását biztosan befolyásolta az, hogy a pogrom forgatókönyve kigondolóit a bukaresti tévében általam felolvasott, de Sütő nevével fémjelzett tiltakozás nehéz helyzetbe hozta, mivel teljes mértékben megcáfolta az uszítók hazugságait.
Sütő András és mindazok, akik akkor a magyarság sorsát igyekeztek jobbítani, nemcsak ily módon próbálták megakadályozni az etnikai összecsapást, hiszen a forró márciusi napokban úgy döntöttünk, hogy felszólítjuk a magyarságot, ne menjen az utcára, ne csapjon össze a román tüntetőkkel, mert mindezt ellenünk és a demokratizálódás leállítására szeretnék fordítani.
Ha ennek a határozatnak a szellemében 1990. március 19- e délutánján Sütő András nem megy fel az RMDSZ-székházba, hogy hazatérésre bírja a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa Maros megyei alelnöki székéből való elmozdításom ellen az utcán tüntető magyarokat, már aznap megtörténik a román-magyar összecsapás. Akkor – minden valószínűség szerint – megmaradt volna fél szeme világa, amelyet ügyünk védelmében vesztett el. Ezért is érzem olyan nemtelennek az ellene intézett támadásokat. Egyik kötetének azt a címet adta, hogy Szemet szóért, én úgy fogalmaznék, hogy szemet jogainkért. De nem csak fél szeme világával fizetett ezért, hanem megrövidült életével, hiszen az elrákosodás az üres szemüregből indult. Ne feledjük, Sütő az elszenvedett borzalmak után sem szűnt meg közösségünk sorsáért aggódni, szót emelni érettünk. Jó lenne, ha hivatásos politikusaink példát vennének az 1990-es helytállásból.
Most már tudjuk, nem jártunk, nem járhattunk sikerrel, a szekuritátés túlerővel, nemtelen eszközeikkel szemben csupán a demokrácia eszközeivel élve nem győzhettünk.
Elmondhatjuk, valójában Sütő András félig vakon mégis győzött a nemtelenség és a gyűlölet fölött.
(Szerkesztett szöveg, elhangzott a Sütő András Baráti Egyesület emlékülésén)
Dr. Kincses Előd, Népújság (Marosvásárhely),

2014. március 20.

A kormány ellen (is) tüntetett a Vatra
A rossz idő ellenére pár százan összegyűltek tegnap délután Avram Iancu szobra előtt, hogy felhívják a hatalom figyelmét, ne hagyja figyelmen kívül a Vatra Româneascat, és ne hozzon románellenes döntéseket. Bár a főszervező, Oproiescu Florin, a VR országos elnöke többször is hangsúlyozta, hogy nem magyarellenes megmozdulásról van szó, a felszólalók beszédei, a transzparensek, illetve a bekiabálások, skandálások azonban ellentmondtak ennek a kijelentésnek. "Hargita, Kovászna román föld!", "Nem a magyar prefektusra!" "Nemet mondunk Románia szétdarabolására!", A VR mi vagyunk!" "A román nyelv az egyetlen uralkodó!", "A román föld nemzeti vagyon!", és igaz halványabban, de néhányan többször bekiabálták, hogy "Magyarok, kifelé az országból!".
A rendezvényen jelen volt Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt elnöke, illetve társszervezőként számos román hazafias szervezet képviselője. Többek között a felszólalt Mircea Dogaru, Lazar Ladariu, Ilie Sandru. A tüntetésre tucatnyi pap mondott áldást. A rendezvény kultúrműsorral ért véget.
Florin Oproiescu, a Vatra Româneasca elnöke a rendezvény végén kijelentette: – Nem magyarellenes mítingről van szó, azért gyűltünk össze, hogy figyelmeztessük a kormányt, vegyen bennünket figyelembe, és ne hozzon döntéseket azok ellen, akik megszavazták őket. Mi egyetlen dolgot kérünk: alkalmazzák a törvényt és az alkotmányt! A gazdasági, politikai és erkölcsi válság közepette kötelességünk újraéleszteni a Vatra Româneasca Egyesületet, amelyre Romániának nagy szüksége van.
– Ennek ellenére egyesek azt kiabálták, hogy magyarok, kifelé az országból!
Ha valakik ezt kiabálták, azzal csak az idegen ügynökségek malmára hajtották a vizet.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),



lapozás: 1-30 | 31-41




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998