udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 118 találat lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-118
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Lukács János

2005. november 30.

Nem fogadja el a iasi-i római katolikus püspökség azt a határozatot, melyben az Országos Diszkriminációellenes Tanács elmarasztalta az egyházmegye vezetését a moldvai csángók által kért magyar nyelvű szertartások megtagadásáért. Az egyházmegye vezetői szerint az állami hivatalok nem szólhatnak bele az egyház életébe. Valamennyi egyházmegyében több nyelven folynak az egyházi szertartások, és az észak-moldvai lengyel közösség számára a iasi-i püspökség is biztosítja az anyanyelvi misézés lehetőségét. /Gazda Árpád: Fenntartják a diszkriminációt. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./ A iasi-i püspökség szerint egyházi belügy a liturgia nyelve, a Diszkrimináció-ellenes Tanács határozata semmire sem kötelezi őket. A gyulafehérvári érsekséghez tartozó plébániákon folyik román nyelvű misézés, a csángók esetében viszont nem engedik a magyar nyelvű misézést. Az ortodox egyházat illeti meg – kimondatlanul – az állam az államban státus, a többi egyház közül elsősorban a iasi-i és bukaresti római katolikus püspökség élvezi a hatóságok bizalmát. /Lukács János: Fütyülni az alkotmányra. = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

2006. január 13.

Románia élen jár Európában az abortuszok számát illetően. Évente negyedmillió magzat esik áldozatául Romániában a művi terhesség-megszakításnak, és ez arányosan körülbelül 17 ezer magyar gyermeket is jelent. A művi vetélések száma csökkenőben van, még így is magas, igaz 1990-ben ez a szám elérte az egymilliót. Romániában – állítja a Primul Pas nevű, az élet védelmével foglalkozó szervezet. Minden élve születésre két abortusz jut (más források szerint három), ezzel az aránnyal pedig Románia a legelső helyet foglalja el Európában. A Primul Pas statisztikái szerint emellett a romániai nők 20 százaléka a művi terhesség-megszakítások okozta szövődmények következtében vesztette el termékenységét. A művi vetélést az élet fontosságára való hivatkozással valamennyi egyház elítéli. A református egyház abban az esetben tartja megengedhetőnek, ha az anya élete forog veszélyben, jelezte Ötvös József marosvásárhelyi református esperes, hozzátéve, hogy részletes tanulmányról, amely a református egyház álláspontját képviselné ebben a kérdésben, nincs tudomása. A katolikus egyház – akárcsak az ortodox – gyilkosságnak tartja a művi vetélést, és a papság következetesen ezt az álláspontot képviseli. /Lukács János: Az életet védik az egyházak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./

2006. július 28.

A bolognai folyamat kis főiskolák helyett nagy egyetemi központokba tömörítené az oktatókat. A teológia azonban jóval több, mint tudományos műhely, a pap pedig szintén több, mint ismeretek halmazával rendelkező, esetleg tágabb összefüggéseket felfedező értelmiségi. Az egyetemnek kapóra jönne a teológia betagozódása, hiszen újabb igazolását látná saját, multikulturálisnak kikiáltott önmeghatározásának. Az egyháznak kell eldöntenie a választ. /Lukács János: A megtestesült feladvány. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

2006. július 28.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) részévé válna a gyulafehérvári római katolikus teológia – erről folytat megbeszéléseket Kolozsváron Jakubinyi György érsek, Marton József, a BBTE keretében működő Római Katolikus Hittudományi Kar dékánja és Oláh Zoltán, a papnevelde rektora Andrei Margával, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnökével. „A kérdés nagyon régóta terítéken van, de az érsek úr sokáig hallani sem akart róla – mondta el Potyó Ferenc általános érseki helynök. – Óriási terhet jelent a teológia fenntartása, és ezért a többi egyház már megtette ezt a lépést. Ugyanakkor az sem mellékes szempont, hogy a papjaink államilag elismert oklevelet kapnának, és nem kényszerülnének abba a megalázó helyzetbe, hogy egy hittanárképzőt végzett fiatallal szemben hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek a hitoktatás terén.” Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szerint nincs szó a függetlenség feladásáról. „Ha a híveink nem tudják fenntartani a papképzést, akkor tartsa fenn az állam, mert azokat a javainkat, amelyekből valaha fenntartottuk a teológiát, elvették, és nem adták vissza” – jelentette ki. Az érsek hangsúlyozta: a görög katolikusok már 15 éve a BBTE keretein belül képezik papjaikat. Kiemelte, jelenleg valamennyi romániai egyház valamilyen állami egyetem keretén belül képezi papjait, kivételt ez alól csak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, illetve a gyulafehérvári és a Iasi-i katolikus teológia képez. A teológia fenntartása Potyó Ferenc elmondása szerint évente mintegy hétmilliárd régi lejbe kerül. Mivel jelenleg magánegyetemként működik, a költségvetést saját forrásokból kell fedeznie az egyháznak. Az elképzelés szerint az integráció után a papnevelde megőrizné függetlenségét, viszont a jelenlegihez képest „stabilabb” tanári gárdát kellene biztosítania. Igaz ugyan, hogy a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola a pápai Lateráni Egyetemhez affiliált, de egyelőre csak bacchalaureátusi oklevelet adhat, licenciátust nem, így azok a fiatal papok, akik mélyebb teológiai ismereteket szeretnének elsajátítani, csak külföldi tanulmányút részeként szerezhetik azt meg. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke veszélyesnek, az egyházi oktatás számára hátrányosnak, következésképpen nagyon alaposan meggondolandónak ítélte meg a gyulafehérvári római katolikus teológiának a Babes–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) való beolvadási elképzelését. /Gazda Árpád, Lukács János: Gyulafehérvár – Veszíthet önállóságából a katolikus papnevelde. = Krónika, Erdély.ma, júl. 28./

2006. augusztus 10.

A katolikus hittudományi főiskola beolvadása ellen indítottak akciót a hívek. Aláírásgyűjtésbe fogott a Bolyai Kezdeményező Bizottság, hogy a gyulafehérvári katolikus papnevelde ne tagozódjék be a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe. A nyílt levelet az Erdély.ma internetes hírportál tette közzé, augusztus 9-én estig közel kétszázan csatlakoztak a felhíváshoz. Az érsekség és a papnevelde tárgyalásokat folytat a kolozsvári egyetemmel arról, hogy a teológia – az egyházi felügyelet tiszteletben tartása mellett – az állami tanintézet részévé váljék. „Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjainkat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elsősorban anyagi okok miatt beolvadni készül a Babes-Bolyai Tudományegyetembe” – áll a közzétett dokumentumban. Az aláírók idézik Márton Áronnak, Erdély nagy püspökének a levelét, amelyet 1948-ban írt a Magyar Népi Szövetségnek, miután szóba került a felekezeti oktatásnak az állami rendszerbe történő beolvasztása. Levelében Márton Áron az önálló egyházi iskolarendszer mellett tette le a garast. A nyílt levél szerint az erdélyi római katolikus hívek soha nem fognak belenyugodni abba, hogy „a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné”. Az aláírók úgy látják, a lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével. „Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az intézményt a magyar közösség akaratának semmibevételéről elhíresült Babes-Bolyai Tudományegyetembe akarják beolvasztani” – áll a nyílt levélben, majd az aláírók arra kérik az egyház vezetését, bírálja fölül döntését. A Krónikának Potyó Ferenc, a főegyházmegye általános érseki helynöke elmondta: az egyházi vezetés mindenkor készséggel meghallgatja és megfontolja a hívek kérését, de a nyomásgyakorlás semmilyen eszközét nem tartják helyénvalónak. Potyó furcsának találta a protestáns egyházak részéről érkezett tiltakozásokat. „Engedtessék meg nekünk, hogy a saját intézményeink működtetésének módjáról mi magunk döntsünk” – hangsúlyozta, hozzátéve, egyelőre csak tárgyalások folynak az egyetemmel. Elmondta, a tárgyalások megkezdését széles körű konszenzus előzte meg, a négy erdélyi egyházmegye püspöke jóváhagyását adta az elképzelésre, és a teológia tanári kara is beleegyezett. Ami a Márton Áronnal való példálózást illeti, Potyó Ferenc leszögezte: egészen más az egyház helyzete ma, mint 60 évvel ezelőtt. /Lukács János: Aláírásgyűjtés az önállóságért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./ Az Erdély.ma közölte: Nyílt levél a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola önállóságának megőrzéséért Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjainkat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet, elsősorban anyagi okok miatt, beolvadni készül a Babes-Bolyai Tudományegyetembe. Ez a lépés a romániai katolikus magyar felsőoktatás önállóságának feladását jelentené. A történelem többször is megmutatta, hogy a mindenkori román hatalom célja, a romániai magyarságnak tett hangzatos ígéretei ellenére, a magyar nyelvű intézményrendszer felszámolása. Az erdélyi magyarság mindkét világégés után megtapasztalhatta oktatási és művelődési intézményrendszerének a csaknem teljes ellehetetlenítését. Márton Áron, Erdély nagy püspöke, 1948. március 24-én így válaszolt a Magyar Népi Szövetség érveire, amelyek a felekezeti oktatás állami oktatásba történő beolvasztása mellett szóltak: „Erdélyben – talán inkább, mint a világ bármely pontján – a közoktatást úgy alsó, mint felsőfokon századokon át kizárólag a vallási közületek látták el; (…) Valahányszor népünknek újra kellett kezdenie az életet – és hányszor ismétlődött ez a történelem során! – az új alapvetéshez a templomban gyűjtött erőt, az újraépítést pedig mindig az iskolában kezdte meg és az iskola által hajtotta végre. Iskoláit ezért építette és tartotta fenn súlyos áldozatok árán, ezért építette újra minden dúlás után, ezért követelte ki a mindenkori törvényhozó hatalmaktól azok jogainak tiszteletben tartását, s ezért védte meg azokat a támadó törekvésekkel szemben körömszakadtáig.” Az erdélyi római katolikus hívők soha nem fognak belenyugodni abba, hogy a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné. 1753-ban, alapításakor, az erdélyi püspökség csak igen szerény vagyonnal rendelkezett, a reformáció előtti gazdag püspöki uradalomnak csak a töredéke maradt meg. Sztoyka Zsigmond Antal püspök mégis létrehozta azt az intézményt, amely az erdélyi katolikus életre a legnagyobb befolyással volt. Ennek az intézménynek az önállóságát és egyházi fennhatóságát adják most fel az állami támogatás kedvéért? A lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével, a múlt, jelen és jövő iránti felelősségvállalás eszméjével. Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az intézményt a magyar közösség akaratának semmibe vételéről elhíresült Babes-Bolyai Tudományegyetembe akarják beolvasztani. Tisztelettel kérjük Egyházunk vezetését, hogy bírálja fölül döntését, ne adja fel az utolsó bástyát, ne keltsen elégedetlenséget és csalódottságot híveiben. Csíkszereda-Kolozsvár, 2006. augusztus 7. Ajtay Kincses Maria dr., Marosvásárhely; Bács Béla János, Csíkszereda; Csép Katalin dr., Marosvásárhely; Dudutz Gyöngyi, Marosvásárhely; Ferencz Csaba, Sepsiszentgyörgy; Ferenczes István, Csíkszereda; Fodor Imre, Marosvásárhely; Fülöp Gézáné Mária, Marosvásárhely; Gál Gyula dr., Makó György Attila, Csíkszereda; Jeremiás Béla dr., Marosvásárhely; Kincses Imola, Marosvásárhely; Kovács Csaba, Csíkszereda; Kovács Lehel István dr., Kolozsvár; Macalik Arnold, Kolozsvár; Macalik Ernő, Kolozsvár; Márton Lajos, Marosvásárhely; Márton Lajos, Marosvásárhely; Oláh-Gál Róbert dr., Csíkszereda; Pál-Antal Sándor dr., Marosvásárhely; Soós Szabó Klára dr., Csíkszereda; Süket Levente, Csíkszereda; Tiboldi Enikő, Csíkszereda; Toró T. Tibor, Temesvár; Váradi István dr., Farkaslaka. /Erdély.ma, aug. 9./

2006. szeptember 13.

Október elsejétől a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) keretében kezdi meg az új tanévet a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola, az erről szóló megállapodást augusztus 25-én írták alá az egyház és az egyetem képviselői. A papnevelde diákjaira és tanáraira ezentúl a BBTE diákjainak és tanárainak jogai és kötelességei vonatkoznak, az intézmény pedig a Római Katolikus Teológiai Kar keretében fejti ki tevékenységét. „A többi teológiai fakultáshoz hasonlóan, a pasztorális teológia szak is a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Rektorátusának közös felügyelete alatt működik majd, az érsekség megőrzi döntési jogát a sajátos kritériumokra vonatkozóan, ezen döntéseket pedig a katolikus kánonok és az állami törvények alapján hozza meg” – áll a dokumentumban. A közlemény szerint az egyház megőrzi tulajdonjogát valamennyi ingó és ingatlan vagyona fölött, hasonlóképpen megmarad a Római Katolikus Hittudományi Intézet jogi személyisége is. Katolikus hívek egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett, ellenezve, hogy a teológia önként feladja függetlenségét, az internetes felhívást közel négyszázan írták alá. A papnevelde csatlakozásáról az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei is tanácskozást tartottak, a megbeszélésen egyetlen egyház sem támogatta a katolikusok törekvéseit, ugyanakkor hangsúlyozták, nem áll szándékukban beleszólni az érsekség belügyeibe. A gyulafehérvári érsekség álláspontját Darvas-Kozma József csíkszeredai esperes tárta a nyilvánosság elé, kifejtve, a csatlakozás nem jelenti az önállóság feladását. „A papnevelő intézet nem válna állami intézménnyé, továbbra is önálló egyházi intézményként működne, a kispapok pedig továbbra is Gyulafehérváron tanulnának – áll a sajtóiroda közleményében. – Az integráció csupán a főiskola szervezeti rendszerét érinti. A csatlakozás csakis az egyház számára esedékes előnyök érdekében történhet: ez az egyetlen módja annak, hogy papjaink államilag is érvényes diplomát, kispapjaink ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkreditált posztgraduális képzésekben vehessenek részt.” /Lukács János: Aláírták a megállapodást a gyulafehérvári teológia és a BBTE képviselői. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

2006. szeptember 13.

A napokban teszik közzé annak a kivizsgálásnak az eredményeit, amelyet a szászrégeni rendőrverés ügyében indítottak. A Maros megyei városban ugyanis 17 ember sebesült meg szeptember 7-én, amikor a roma kolóniát a rendőrök az operatív csoport tagjaival együtt felkeresték. A verekedésre egy aznap délutáni esemény szolgáltatott alapot: a szabadságát töltő Radu Ioan Olimpiu rendőrparancsnokot két büntetett előéletű roma fiatalember felismerte egy vendéglő teraszán, és számon kérte tőle, miért indított ellenük korábban bűnügyi eljárást. A rendőrség közlése szerint Olimpiut tettleg is bántalmazták. A rendőr – aki maga is roma származású – hatóság elleni testi sértés címén állított ki idézést a 33 éves B. Augustin és a 27 éves C. Attila nevére, az okmányt pedig a fekete álarcot viselő operatív csoport hét tagjával együtt akarták a roma negyedben lakó fiataloknak kézbesíteni. Az Abafáji negyed lakói viszont azonnal a két fiatal védelmére keltek, vasvillákkal, dorongokkal és kövekkel támadtak a hatóságiakra, egyiküknek betörték a védőpajzsát, másikuknak a könyökébe szöget szúrtak. A rendőrök állításuk szerint csak gumilövedékekkel és könnygázzal védekeztek, ennek ellenére másnap a házak falából éles töltények maradványait is előkaparták a lakók. Két rendőr és 15 civil sebesült meg a verekedés során. A rendőrparancsnok szerint szászrégeni kollégái az előírásoknak megfelelően használták fegyvereiket. /Lukács János: Rendőrverés Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

2006. október 4.

Október 2-tól fehér karszalaggal végzik teendőiket a Krónika országos magyar napilap munkatársai. A szakszervezet által kezdeményezett tiltakozás oka, az érdekképviselet elnöke, Lukács János szerint az, hogy a kollektív munkaszerződés előzetes tárgyalásakor a lap vezetősége nem volt hajlandó tárgyalni egyes kérdésekről. /Szerkesztők, a tudósítók száma, javadalmazásuk, a rovatok és mellékletek kérdése stb./ Deák Attila, a kiadó vezérigazgatója szerint félreértésről van szó. Nem zárkóznak el a tárgyalás elől. /E.-R. F.: Japán sztrájk a Krónikánál. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./ Lukács János szakszervezeti elnök, elmondta, sok munkatárs több munkát is végez. A Krónika Kiadó Rt. részvényeinek 82 százalékát a Magyarországon székelő Hungarom Média cégcsoport birtokolja, a maradék 18 százalék egy romániai magánszemély és három jogi személy között oszlik meg. A Krónika többségi részvényeit birtokló Hungarom Médiánál ez év áprilisában zajlott tulajdonosváltás, amikor is az Ingatlanforgalmazó és Gazdasági Tanácsadó Rt. (Inforg) vált a cég tulajdonosává, és áttételesen a kolozsvári lapkiadó irányítójává. Az Inforg tulajdonosa a kolozsvári származású Nagy Elek üzlettársa, Nánásy Csaba. /Japánsztrájk a Krónikánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 4./

2006. október 11.

Második hete tart japán sztrájkot a Krónika napilap szerkesztőinek szakszervezete. A békítő tárgyaláson Lukács János szakszervezeti elnök kijelentette: „akkor békülünk, ha beindulnak a tárgyalások a bérezésről”. Ha nem sikerül megegyezniük, 48 órán belül figyelmeztető sztrájkot tartanak; kétórás sztrájkot tartanak, eredménytelenség esetén rá 5 napra általános sztrájkba lépnek, tehát nem jelenik meg Krónika. Deák Attila vezérigazgató szerint a lap megújulás, átalakítás előtt áll. /G. E.: Krónikás japán sztrájk – békítésre várva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./

2006. november 15.

Két szerkesztőjétől válik meg a Krónika napilap. „A szakszervezetnek sajnos nincs beleszólása abba, hogy a tulajdonos hány embert foglalkoztat, abba viszont igen, hogy a nyolcórás munka után letegyük a pennát, vagy száz százalékban kifizessék a túlórákat” – nyilatkozta Lukács János szakszervezeti elnök. A december 1-jétől távozó kollégák számára végkielégítést alkudnak ki. A szakszervezet és a tulajdonos képviselőinek tárgyalása után Lukács úgy fogalmazott: eddig 80 százalékban talált fogadókészséget követeléseire a szakszervezet. /G. E.: Leépítések a Krónikánál. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

2007. január 3.

Az RMDSZ-t és a Magyar Polgári Szövetséget egyaránt bírálta Gazda Zoltán, a MPSZ alsóháromszéki elnöke a tavalyi évet értékelő nyilatkozatában. Gazda szerint az MPSZ országos szervezete gyakorlatilag nem is létezett, ezzel szemben a szövetség helyi fiókjának tevékenysége pozitívnak mondható. Gazda kijelentette: az MPSZ a pálya széléről kommentálta csupán a mérkőzést, ahelyett, hogy maga is aktívan részt vett volna a játékban. „Az RMDSZ a magyarság valamennyi célját elárulta a román kormány kiszolgálásával, az RMDSZ vezetőinek fontosabb volt ugyanis, hogy elfoglalják a hatalom székeit” – magyarázta Gazda. /Lukács János: A pálya széléről bíráltak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 3./

2007. január 12.

Az erdélyi magyar történelmi egyházak többnyire elégedettek a frissen elfogadott felekezeti törvénnyel. Még az erdélyi magyar vallások között legkevesebb hívet számláló evangélikus egyház püspöke is inkább a jogszabály megfelelő alkalmazása miatt aggódik. Adorjáni Dezső Zoltán püspök szerint a felekezeti törvény legnagyobb problémája, hogy a fontos kérdéseket nem pontosítja. „A törvény kimondja, hogy az egyházi iskolákban tanuló gyermekek után állami támogatás jár, de hogy pontosan mennyi, arról nincs szó – figyelmeztetett Adorjáni Dezső Zoltán. – Hasonló a helyzet az egyház szociális és kulturális tevékenységével kapcsolatban is, amelyeket szintén finanszíroz az állam, csak nem tudni, milyen mértékben. ” Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke helyénvalónak tartja, hogy a törvény különbséget tesz a bevett vallások és a vallásos csoportok között. A Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia közleményben hozta nyilvánosságra álláspontját. „A romániai katolikus egyház üdvözli az új kultusztörvény érvénybe lépését” – áll a dokumentumban, amelyet a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapja is közölt. A katolikus püspökök szerint az új törvény tökéletesíthető. „Azonban a görög katolikus egyház mellett állunk, amely nem írta alá a törvénytervezetet, mert elkobozott javainak kérdése nincs megoldva, mint ahogy a temetők kényes kérdése sem. ” – szögezte le a katolikus püspökkari konferencia közleménye. A jogszabály különbséget tesz a Romániában elismert 18 egyház és a többi, vallásos egyesület között, utóbbiaknak legalább 300 taggal kell rendelkezniük a további működéshez. /Lukács János: Nem rossz a törvény. = Krónika (Kolozsvár), jan. 12./

2007. február 7.

Az állami hatóságok közbelépését sürgeti a Demokrata Párt (PD) Kovászna megyei szervezete a Sepsiszékre tervezett autonómiareferendum ügyében. Gheorghe Baciu megyei PD-elnök szerint meg kell akadályozni a nem hivatalos népszavazás megszervezését, mivel az „törvénytelen és alkotmányellenes” kezdeményezés. /Lukács János: Betiltaná a PD a referendumot. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

2007. február 8.

Sólyom László köztársasági elnöknek írt levelet Csatlós Mihály, a felső-háromszéki tanügyi szakszervezet elnöke, arra hívta fel az államelnök figyelmét, hogy az érettségi tételek magyar nyelvű fordítása csak az elkövetkező hónapokban készül el. Csatlós a diszkriminatív helyzet miatt még januárban tiltakozó levelet küldött az RMDSZ-nek, az Oktatási Minisztériumnak és a Kovászna Megyei Tanfelügyelőségnek, de egyiküktől sem érkezett válasz. Ezek után úgy döntött, a levelet Sólyom Lászlónak is elküldi. /Lukács János: Levél Sólyomnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 8./

2007. február 9.

Az RMDSZ huszonkét megyében, az MPSZ a Székelyföldön indított akciót az EP-székekért. Az RMDSZ célja, hogy a határidőnél egy héttel korábban a szükséges 200 ezernél több aláírást gyűjtsön össze. Kovács Péter ügyvezető alelnök bejelentette, az RMDSZ huszonkét megyében, egy időben kezdte az aláírások gyűjtését. /Lukács János: Lázasan gyűjtik az aláírásokat. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

2007. február 15.

Visszaéléssel, zsarolással vádolják az RMDSZ európai parlamenti választási aláírásgyűjtőit. Folyamatosan érkeznek Erdély különböző pontjairól az arra utaló jelzések, hogy az európai parlamenti (EP) jelöltlistákat támogató aláírásgyűjtés során visszaélést követnek el az RMDSZ munkatársai. Kelemen Hunor kampányfőnök cáfolta a vádakat, szerinte „a rendszer jól működik”. Kolozs megyében szankciók várnak két községi RMDSZ-tanácsosra, mert megtagadták az aláírásgyűjtést. Olvasói bejelentések szerint Erdővidéken, Kolozsváron és Nagyváradon több RMDSZ-irodában is a szövetség EP-jelöltlistájának aláírásához kötik a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás igényléséhez szükséges űrlapok kézbesítését. „Huszonkétezer forintért akármit aláírok, nekem az a pénz életbevágóan fontos” – hangoztatta egy nagyváradi hölgy, aki az oktatási-nevelési támogatás benyújtásához szükséges űrlapot az RMDSZ nagyvárad-olaszi irodájában igényelte. Nagyváradon többen jeleztek hasonló esetet, az RMDSZ munkatársai azonban cáfolták a vádakat. Szeibert István operaénekes a kolozsvári Malom utcai státusirodában látott árukapcsolás miatt tett panaszt a Szabadság napilapnál. László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök elismerte, az iroda alkalmazottainak utasításuk van arra, hogy minden belépőt felkérjenek az RMDSZ-lista aláírására, de az aláírás nem feltétele a támogatási űrlapok kiadásának. /Lukács János: Forintos árukapcsolás? = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

2007. február 21.

Megvonta a gyulafehérvári táblabíróság a Gabriel Resources vállalat Verespatakra vonatkozó kitermelési engedélyét, így a kanadai cégnek nincs joga többé a Verespatakon az elkezdett 251 próbafúrás folytatásához. A Gabriel Resources, a Rosia Montana Gold Corporation romániai leányvállalata ciános technológián alapuló aranybányászattal kívánt foglalkozni. /Lukács János: Vesztett az aranybánya. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

2007. február 21.

Tőkés László református püspök kampánystábja panaszt tesz a magyar kormánynál azzal kapcsolatban, hogy álláspontja szerint az RMDSZ saját érdekeire használja a magyar hatóságok által az erdélyi magyar oktatás támogatására kiutalt összegeket. Szilágyi Zsolt volt RMDSZ-es képviselő, a püspök kampánystábjának elnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke február 20-án sajtótájékoztatón kijelentette: “megengedhetetlen az a mód, ahogy az RMDSZ-vezetők használják fel a magyar kormány által biztosított pénzt”, ezért több erdélyi magyar szervezet fel fogja kérni a magyar kormányt, hogy indítson vizsgálatot az ügyben. “A magyarországi hatóságok nagyot tévedtek, amikor a Kelemen Hunor által vezetett Iskola Alapítványra bízták a pénzalapok kezelését, mivel ez az RMDSZ zsebalapítványa” – mondta Szilágyi. A volt képviselő azt állítja, több bizonyíték van a birtokában arról, hogy más célokra használják a magyar gyerekek oktatására szánt pénzt. Szilágyi szerint az RMDSZ csak akkor adja át a magyar kormány által biztosított 20 000 forintos támogatás kérésére a formanyomtatványokat, ha a kérelmezők nem támogatják aláírásukkal vagy különböző akciókban való részvétellel Tőkés László EP-jelölését. Szilágyi több megyéből említett eseteket, amikor “az RMDSZ aktivistái zsarolták és megfélemlítették Tőkés püspök támogatóit”. Szatmár, Kolozs és Bihar megyében “az RMDSZ polgármesterei és alpolgármesterei figyelmeztetik a Tőkést támogatókat, hogy nem kapnak többé fűtéstámogatást”. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./ Eddig 55 ezer aláírás gyűlt össze Tőkés Lászlónak, az RMDSZ a 150 ezren is túl van már. „Annak ellenére, hogy a sajtó megírta, és országszerte magánszemélyek is felrótták, az RMDSZ folytatja a megfélemlítés és zsarolás útján történő aláírásgyűjtését – hangoztatta Szilágyi Zsolt. – Felszólítjuk ezért Kelemen Hunort, az RMDSZ kampányfőnökét, számoljon el az oktatási-nevelési támogatásként kapott pénzekkel. Nyilatkozzék arról, hogy a 20 ezer forintos összeg a szövetség aláírásért cserébe osztogatott saját pénze, politikai megvásárlásra szánt fejkvóta, avagy a magyar kormány költségvetéséből származó, a határon túli magyar diákoknak szánt oktatási-nevelési támogatás. ” Kovács Péter, az RMDSZ kampányfőnökének helyettese ismételten cáfolta az „árukapcsolás” tényét. Állítása szerint sehol nem folyik semmiféle nyomásgyakorlás. Kovács Péter egy esetleges magyar állami ellenőrzéstől sem tart. Korábban Kelemen Hunor RMDSZ-es kampányfőnök is tagadta a visszaélésekről szóló híreszteléseket. Kovács Péter cáfolta a kolozsvári Szabadság napilapban megjelent állítást is, miszerint Nagy Zsolt, az RMDSZ-lista első helyén álló EP-képviselőjelölt a monostori református templomban gyűjtött aláírásokat a hétvégén. „Nem a templomban, hanem köztéren gyűjtött, a járdán” – emelte ki. Nagy Zsolt internetes naplójában ezzel szemben szó szerint a következő bejegyzés olvasható: „Az istentiszteleten résztvevőkkel beszélgetünk, támogató aláírásokat is gyűjtünk. ” /Gergely Gizella, Lukács János: Feljelentik az RMDSZ-t. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

2008. szeptember 5.

Szeptember 4-én Kolozsváron megnyitották a budapesti katolikus Új Ember Kiadó első határon túli könyvesboltját, a könyvesbolt székhelye a Szent Mihály plébánia udvarán található, a Főtéren. Beszédet mondott Kovács Sándor kanonok, főesperes, az avatóünnepségen részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári érsek és Papp Tamás, a budapesti Új Ember Kiadó igazgató-főszerkesztője. Kovács Sándor kifejtette: ha a XXI. század végén Erdély bármely magyarok lakta vidékén beszélni fognak magyarul, „az egyházainknak, iskoláinknak, számtalan nehézséget és áldozatot vállaló magyar könyvkiadónak, és az anyanyelven megjelenő sajtónak köszönhető. ” Jakubinyi György érsek felhívta a figyelmet: a katolikus, keresztény sajtó is részese az evangélizációnak, krisztusi parancsot teljesít amikor – akár a szépirodalomban, akár a tudományos szakirodalomban – a keresztény, katolikus világnézet és hit alapján mutatja be az Isten által teremtett világ szépségét. Lukács János, a kiadó kolozsvári kirendeltségének vezetője bemutatta a könyvesbolt internetes /www.ujember.ro/ „változatát”. /Köllő Katalin: Új Ember – katolikus könyvesbolt nyílt Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

2009. augusztus 17.

Lukács János felvidéki szobrászművész Múzsa című szobrával magasra állította a mércét az idei VII. Zerindi Nemzetközi Alkotótáborban, összegezte közleményében Hevesi Mónár József szervező. 35 évvel ezelőtt alakult meg a képtár. Kiállt a képtár ügye mellett annak idején Cseke Péter, Beke György, Kányádi Sándor, és még sokan mások. Maga Nagyzerénd, a honfoglalás kori település is ihletforrás. Tavaly például újra felmerült a névadó Tar(r) Zerind alakjának megörökítése. /A kétarcú múzsa Zerinden. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 17./

2011. április 15.

Keresztalja címen új katolikus hetilap jelenik meg
Keresztalja címen új római katolikus hetilap indul vasárnap útjára, amelynek szerkesztõi inkább hírlapjelleget szánnak, így elsõsorban tényanyagokra koncentrálnak.
 Az egyházról sokan sokfélét írnak, többnyire nem a legkedvezõbb beállításban. Jó lenne bemutatni azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyek másokat is cselekvésre ösztönözhetnek, hiszen a mi egyházunk fiatal, mindig kész a megújulásra - vallja Lukács János fõszerkesztõ, a Krónika volt munkatársa. - Azt látjuk, hogy míg a világi média frissen és tetszetõs formában önti elénk a jórészt negatív híreket, addig a mi híreinkrõl, a keresztény kezdeményezésekrõl jobbára csak szûk csoportok tudnak. Talán ezért is érezhetõ egyfajta kiégett, elfáradt hangulat az emberek körében. Kérdésünkre, hogy miben tud újat hozni a már létezõ katolikus hetilappal szemben, Lukács leszögezte, elsõsorban szerkesztési koncepciójában lesz más a Keresztalja.
Ennek keretében inkább saját témákat jelenítenének meg, azokat pedig olvasmányos formában dolgoznák fel, és jó minõségû sajtófotókkal illusztrálnák. Ugyanakkor megjelenítenék a gyulafehérvári, nagyváradi, szatmárnémeti és temesvári egyházmegye híreit egyaránt, odafigyelve a testvéregyházakra és reagálva az ország közéleti történéseire is. Nem kívánunk rivalizálni más újságokkal, a Keresztalja együttmûködõ partnere, vagy ha tetszik, kisebb testvére szeretne lenni a már létezõ hetilapoknak - szögezte le a fõszerkesztõ. A lap szerkesztõi azt szeretnék elérni, ha az újság hasábjain keresztül nem csak a rendszeres templomlátogatókhoz szólnának. Elsõsorban viszont azok igényeit szeretnénk kielégíteni, akik hitüket rendszeresen gyakorolják, viszont nemcsak lelki olvasmányra vágynak, hanem az élõ egyház iránt is érdeklõdnek. A mi olvasóközönségünk nemcsak az idõsebb korosztály tagjai közül kerülhet ki, hiszen nagyon sok fiatal és középkorú embert, illetve sokgyerekes családot is lehet látni a templomokban - vallják.
Az elsõ lapszámban például egyaránt szó esik a ferencesek húsvéti elõkészületeirõl, az ingyenes lombikprogram körüli aggályokról, valamint II. János Pál pápa boldoggá avatásáról. Hogy miért a Keresztalja címre esett a választás, annak a titka az, hogy ez a név egyszerre fejezi ki, hogy erdélyi és katolikus újságról van szó. A keresztalja a kereszt mögött haladó zarándokcsoportot jelent, így jelen van a szóban a közösség, az úton levõ csapat és a Krisztust követés is. Nem utolsósorban pedig ez a név erõs utalás Csíksomlyóra is, a Kárpát-medencei magyarság Mária-tiszteletének gyújtópontjára - fogalmazta meg Lukács János.
A lap elsõ számát virágvasárnap vehetik kézbe az olvasók. A Székelyföldön több településen is rikkancsok fogják árusítani a templomok környékén, de több plébánián is kapható lesz a Keresztalja. A terjeszkedés folytatódik, addig pedig az érdeklõdõk felvehetik a kapcsolatot a kiadóval a terjesztes@keresztalja.ro e-mail címen vagy a 0364-730994-es telefonszámon.
Krónika (Kolozsvár)

2011. április 23.

Keresztalja címen új római katolikus hetilap jelent meg
Keresztalja címen új római katolikus hetilap indul útjára vasárnap. Azt látjuk, hogy míg a világi média frissen és tetszetõs formában önti elénk a történéseket, a keresztény kezdeményezésekrõl jobbára csak szûk csoportok tudnak. Talán ezért is érezhetõ egyfajta kiégett, fáradt hangulat az emberek körében - fogalmaznak a lap szerkesztõi, akik egyébként fõként a világi sajtóban tevékenykednek, tevékenykedtek. A Keresztalja éppen ezért alternatívát kínál az amúgy sem túl gazdag erdélyi hetilappiacon, hírlap kíván lenni, amelyben a római katolikus egyház körüli történések mellett az erdélyi és partiumi történelmi egyházak hírei is helyet kapnak, mint ahogy külön rovat foglalkozik a közéleti, politikai, gazdasági döntésekkel is. Jó lenne bemutatni azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyek másokat is cselekvésre ösztönözhetnek - vallja Lukács János, a Keresztalja fõszerkesztõje.
A lap munkatársai az aktuális heti történéseket olvasmányos formában jelenítik meg, jó minõségû sajtófotókkal illusztrálják, s nagy teret kapnak a saját témafeldolgozások, interjúk, riportok is. A szerkesztõk ugyanis az újság hasábjain nem csak a rendszeres templomlátogatókhoz kívánnak szólni. Azok igényeit szeretnénk kielégíteni, akik hitüket rendszeresen gyakorolják, viszont nemcsak lelki olvasmányra vágynak, hanem az élõ egyház iránt is érdeklõdnek. A mi olvasóközönségünk nemcsak az idõsebb korosztály tagjai közül kerülhet ki, hiszen nagyon sok fiatal és középkorú embert, illetve sokgyerekes családot is lehet látni a templomokban - vallják.
Hogy miért a Keresztalja címre esett a választás? Ez a név egyszerre fejezi ki, hogy erdélyi és katolikus újságról van szó. A keresztalja a kereszt mögött haladó zarándokcsoportot jelenti, így jelen van a szóban a közösség, az úton levõ csapat és a Krisztust követés is. Nem utolsósorban pedig ez a név erõs utalás Csíksomlyóra is, a Kárpát-medencei magyarság Mária-tiszteletének gyújtópontjára - mondja Lukács János.
A lapot a Székelyföldön több településen is rikkancsok árusítják a templomok környékén, de Erdély és a Partium több plébániáján is kapható lesz a Keresztalja. A terjeszkedés folytatódik, addig pedig az érdeklõdõk felvehetik a kapcsolatot a kiadóval a terjesztes@keresztalja.ro e-mail címen vagy a 0364/730-994-es telefonszámon.
Népújság (Marosvásárhely)

2012. május 13.

Cserkészmúzeum és –otthon avatása Sepsiszentgyörgyön
A terv szerint lebontásra ítéltetett, régi családi ház udvarán április 28-án reggel aranyliliomos zászlót lengetett a szél. A szeméttelep helyén barna faládákban virágok virultak. Talán még a sokat megélt öreg diófa sem remélte, hogy megéri ezt a napot, amikor délelőtt a szebb élet reménye zengi be az udvart, s ősszel a termést nem az avar borítja be, hanem fürge gyermekkezek roppantják majd szét és ízlelgetik gyümölcsét... Valóra vált Gaál Sándor pedagógus régen dédelgetett álma: létrejött Erdély első cserkészmúzeuma, mely egyben cserkészotthon is a Kórház utcában.
Az avatásra megtelt cserkészdíszbe öltözött őrsökkel az udvar, akik az egész körzetből érkeztek, vezetőikkel együtt. Szülők, nagyszülők, lelkészek és a városvezetés küldöttei is megtisztelték a rendezvényt.
Elsőnek Bancea Gábor református lelkész mondott imát a Szeretethimnuszt sorait idézve a Szentírásból, majd Szabó Lajos c. kanonok, csapatparancsnok adott hálát Istennek, és megköszönte mindenkinek, aki fontosnak tartotta a közösségi ügy felkarolását. Ugyanakkor kérte Isten segítségét, hogy legyen jövője népünknek, kialakuljon a Sík Sándor-i „magyarabb magyar”, a fiatal nemzedék legyen mindig zászlóvivője a hármas szolgálatnak, az önzés világában észrevegyék és felkarolják a rászorulót. „Oltsatok vadócba rózsát, hogy szebb legyen a föld!”
Gaál Sándor, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor csapat parancsnoka, a cserkészmúzeum létrehozója elmondta, hogy nagy szükség van a többfunkciós épületre, hisz a társadalom jó része még mindig nem tudja, mit is jelent a cserkészet. Egyesek környezetvédelmi egyesületnek, zöldeknek gondolják, mások félkatonai alakulatnak nézik. Pedig ez egy politikamentes életforma. Nem tantárgy, de több, mint amit az iskolában tanítanak. Közelebb visz Istenhez, földrajzi, történelmi, környezetvédelmi, egészségügyi és gyakorlati ismereteket ad, felkészíti a fiatalt az életre. A mai globalizációs világban segít az egészséges emberi kommunikáció gyakorlásában. S ez hármas öröm: öröm a gyermeknek, a szülőnek és a pedagógusnak, a társadalomnak is. Egy esztendővel ezelőtt itt egy lebontásra ítélt épület állt, szeméttelepre hasonlító udvarral, amelyet kétezer munkaórával sikerült rendbe szedni szülők, nyugdíjasok és szimpatizánsok segítségével. Sok jó szándékú alapítvány, egyházi és világi intézmény, a városi tanács, a cserkészszövetség, a kertészet is segített valamilyen formában, amelyet megköszöntek. Az anyaországi és külföldi szövetség értékes könyvészettel látta el a múzeumot, dr. Lukács János pedig a vezetőképzésben segített.
Sztakics Éva alpolgármester asszony kiemelte, hogy a két évvel ezelőtt lebontásra ítélt épületet azért adták a cserkészeknek, mert már sokszor bizonyítottak, és megérdemlik, hogy saját otthonuk legyen. Így lehet összefogással elkészült terveket átírni. Kívánta, hogy sok embert faragó rendezvénynek legyen otthona.
Az ünnepségre magyarországi vendégek is érkeztek Arató László bácsi, Vekerdi Sándor bácsi, Miskolczi János személyében. A 85 éves Arató Laci bácsi, a Márton Áron Kiadó (időközben beolvadt az Új Emberbe) létrehozója meghatódva szólt, hogy eljöttek visszaemlékezni a magyar cserkészet száz évére, hisz 1912. december 28-án, aprószentek napján alakult a Magyar Cserkészszövetség. Csak egy nevet említ, a Sík Sándorét, aki a cserkészetnek adta életét. Az alkalomra összegyűltek protestáns és katolikus testvérek, hogy kidolgozzák a cserkészfogadalom szövegét és az alapító Bi-Pi alapján a tíz cserkésztörvényt. A törvényekbe és a fogadalomba is befoglalták Istent, a hazát és nemzettársainkat. A fiatalokat arra intették, hogy ne a pénz, a hatalom után fussanak, hanem azt nézzék, hogy hol tudnak segíteni az embertársaiknak, legyen az a családban, a környezetükben vagy a közösségben. Sok minden történt a száz év alatt: a megyeri nemzeti tábor, a gödöllői világdzsembori (Trianon után ez volt ez első találkozási lehetőség), jött a kommunizmus. Laci bácsi hatévesen lett kiscserkész, részt vett az összejöveteleken, a síeléseken, majd jött később a hadifogság: őt három év börtönre ítélték a cserkészet miatt, mert nem adta fel, és vállalta több társával együtt a földalatti cserkészetet. Próbálták meg törni, de ő örömmel vállalta Jézusért a szenvedést. Így is köszöntek egymásnak: Jó munkát! Jézusért! Kibírták a megpróbáltatásokat, mert edzettek voltak, hozzászoktak a mostoha körülményekhez. Választ adott arra a kérdésre, hogy mi teszi az embert boldoggá: a tíz cserkésztörvény. Mert minél önzetlenebb valaki, annál boldogabb. Így jöhetnek létre a boldog családok, ahol nemzedékeken keresztül átadják egymásnak ezt a szellemiséget. Őrizzétek a lángot – biztatott –, adja Isten, hogy soha ne aludjon ki! És köszönjük meg, hogy Gaál Sándor bácsi személyében Erdélyben is van valaki, aki az életét tette a cserkészetre.
A Romániai Magyar Cserkészszövetség elnökségének részéről Kerekes-Salánki Orsolya PR-koordinátor szólt az egybegyűltekhez, aki elmondta, hogy a Szent György-nap, a cserkészek védőszentje alkalmából az ország hat körzetében újítanak fogadalmat a cserkészek, és örömét fejezte ki amiatt, hogy elkészültek az egységes nyakkendők a liliomhímzéssel.
A Csongrád megyei, alföldi cserkészek üzenetét Vekerdi Sándor bácsi közvetítette, aki a szintén cserkész felesége és lánya kíséretében érkezett. Ő arra biztatta a fiatalokat, hogy őrizzék meg a hitüket, szolgálják a hazát, a nemzetet és a közösséget.
A két kiscserkész- és a tíz cserkésztörvény felolvasása után fogadalomújítás következett, majd rendben, fegyelmezetten megnézték a múzeumban kiállított tárgyi és fotó emlékeket: a két világháború közti dokumentumokat, fotóalbumokat, a különböző lezajlott táborok eseményeit – nyomait a múltnak, melyek ezáltal megmentődtek a jövőnek.
Az ünnepség után a Szent József plébánia udvarán három üstben főtt az ebéd, vendégül látva a cserkészeket, és megtartották a sárkányeregő versenyt is. Vasárnap (Kolozsvár)

2012. június 1.

Búcsút vesz olvasóitól a Keresztalja katolikus hetilap
Vasárnap vehetik meg az olvasók utoljára a Keresztalja című római katolikus hetilapot, amely ötvennyolc lapszám után kénytelen egyelőre meghatározatlan időre lehúzni a rolót. Mint a búcsút bejelentő cikkében Lukács János István főszerkesztő elmondja, a Keresztalja kiadója egy magánemberek által létrehozott nonprofit civil szervezet, a Pax et Bonum Egyesület, amely kizárólag saját forrásaiból és adományokból működött.
„El kell fogadnunk, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a támogatók lehetőségei végesek, és a Keresztalja finanszírozása egyre nehezebb feladat elé állította őket” – mutat rá főszerkesztő, hozzátéve, ilyen körülmények között nem lehet tovább finanszírozni a lap megjelenését. A lap szerkesztői azonban még reménykednek a folytatásban, és csak szünetnek tekintik a mostani időszakot. A Keresztalja megmaradása érdekében sokat tehet a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye, azaz az általa működtetett, az erdélyi katolikus lap- és könyvkiadásért felelős Verbum Keresztény Kulturális Egyesület.
A Keresztaljások ugyanis még január 24-én, az újságírók védőszentje, Szalézi Szent Ferenc napján adták át az egyesület képviselőinek javaslatukat, hogy közös kiadási koncepció alapján, közös költségvetésből működtessék tovább a lapot, illetve felvetették az ennél szorosabb együttműködés lehetőségét is. Erre azonban máig nem érkezett válasz. „Mi dolgozni szeretnénk, folytatni a megkezdett munkát. Szeretnénk minél hamarabb újrarendezni a sorokat, számot vetni a lehetőségeinkkel, és amennyiben egy mód van rá, újra megjelentetjük az újságot” – fogalmaznak a Keresztaljások. Elmondásuk szerint szóba jöhet ugyanakkor egy katolikus hírportál beindítása is, amelynek működtetési költségei lényegesen alacsonyabbak a lapkiadásnál.
Krónika (Kolozsvár)

2014. május 8.

„Ideiglenesen felfüggesztve” a Gyergyói Kisújság hetilap
Ne keressék a Gyergyói Kisújság olvasói Gyergyószentmiklós és a gyergyói térség legrégebbi hetilapját az újságárusoknál. A lap csütörtökön már nem jelent meg, több mint húsz év, 1060 lapszám után.
„A hír igaz, a Kisújság nem jelenik meg csütörtökön. Mi nem megszűnésről beszélünk, hanem a tevékenység ideiglenes felfüggesztéséről. A többiről a polgármestert kell kérdezni” – ezekkel a szavakkal válaszolt Ábrahám Imre, a Gyergyói Kisújság – most már – volt főszerkesztője kérdésünkre.
Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere erre reagálva ennyit mondott: „Eddig különböző hirdetéseket jelentettünk meg az újságban, s ezek árával támogattuk a lapot. Most úgy döntöttünk, nem hirdetünk tovább. Ez, ami a polgármesteri hivatalt érintheti ebben a kérdésben, más közünk nincs a Kisújsághoz.” Hozzátette, sajnálja egyébként, hogy egy nagy múltú újság megszűnik, ez veszteséget jelent a közösség számára.
Megkérdeztük, miért döntött úgy, hogy leállítják a fizetett hirdetéseket. Mezei elmondta, ennek oka, hogy olyan cikkek jelentek meg az újságban, amelyek rossz színben tüntették fel a lakosság előtt. „Nem támogatunk olyan újságot, amely negatív írásokat közöl személyesen rólam és az önkormányzatról. ”
„Csak az ajtóra került lakat”
„Ez még nem megszűnés, nem felszámolás. A felszámolás azt jelenti, amikor eltűnik valami végleg. A helyzet most az, hogy meghatározatlan időre fel van függesztve a lap és az ezt kiadó cég tevékenysége” – ismertette álláspontját Zári Zsolt, a hetilapot eddig kiadó Kisújság Alapítvány ügyvezető igazgatója.
Elmondta: „évek óta voltak problémák, a gazdaság döcög, az embereknek kevés a pénze, egyre kevesebb a reklámozó, s sajnos egyre kevesebb fogyott az újságból. Úgy döntöttem, nem tudom tovább vállalni, hogy így folytassuk. Vezetőtanácsi ülést tartottunk, elmondtam a véleményemet, ők mondtak ezt is, azt is, de a lényeg, hogy szavakból csak fellegvárakat lehet építeni, pénz nélkül nem lehet újságot működtetni. Támogatás nélkül, csak a lap eladásából nem tudunk megélni. Ha már itt tartunk, ezúton is megköszönöm mindenkinek, aki eddig támogatta a lapot, nagyon hálás vagyok a segítségükért.”
Zári Zsolt nem titkolja, a jelenlegi támogatás nem elég. Támogatásról beszélünk, mert a legtöbb reklámozó nem a reklám kedvéért, hanem azért hirdetett a lapban, hogy azt segítse. Idén is több olyan cég vonta vissza a támogatását, akik éveken keresztül a Kisújság mellett álltak, így már nem volt fenntartható. Ez vezetett a tevékenység felfüggesztéséhez. Ismételten hangsúlyozta: felfüggesztésről van szó.
Zári szerint a hetilapot bármelyik pillanatban újra lehetne indítani, minden adott ehhez. A cég egyenesben van, ki van fizetve az állam felé is minden. A szerkesztőség is megvan felszereltségével együtt. Csak lakat került az ajtóra – mondta.
Hozzátette, nem az történt, hogy eladósodott a lap, ha így folytatták volna, akkor adósodott volna el. Elmondta, az önkormányzat a kéthetente megjelent egyoldalas hirdetményeiért havi 1200 lejt fizetett. Kérdésünkre válaszolva közölte, ő maga csak ügyvezető, a végleges döntést a vezetőtanács hozta meg. Kolumbán Tibor az alapítvány tulajdonosa, Bajna György újságíró az alapítványi elnök, Bencze Attila és Árus Zsolt alkotják a vezetőtanácsot. Beszéltek a lehetőségekről, de konkrét megoldási javaslat nem született.
Éveken keresztül csak a reklámokból és lapeladásból fenn tudta tartani magát a Kisújság, az utóbbi időben már nem. Ötszáz példánnyal többet kellene eladniuk ahhoz, hogy kifizetődő legyen a működés. Zári ugyanakkor azt is elmondta, nem titok, a jelenlegi városvezetés és az MPP mellett álltak, Mezei János sokat köszönhet a Kisújságnak azért, hogy hat éve és két éve megnyerte a választásokat.
„A politikába nem ártottam bele magamat, nem mennék bele most sem ebbe a kérdésbe. Nyilvánvaló, hogy nem RMDSZ-párti volt a Kisújság, de az RMDSZ-esek is fontosnak tartották, hogy véleményük itt is megjelenjen, sőt közleményeik megjelenéséért fizettek is. Ezzel szemben az MPP soha egyetlen lejt sem fizetett a Kisújságban megjelent hirdetményeikért, közleményeik megjelentetésért. Fontosnak tartom, hogy ezt közöljem, mert sokan úgy gondolják, hogy az MPP ki tudja, mennyi pénzt fizetett az újságnak. Amíg Gyergyóban nem volt »kormányváltás«, addig önállóan is meg tudtunk élni. Hat éve, Mezei János megválasztásakor a mostani példányszámnak többszörösét adtuk el. Oda álltunk, ahova. Rossz felé. Ez ide vezetett” – közölte Zári, hozzátéve, hogy lett volna olyan RMDSZ-hez közeli személy, aki hajlandó lett volna megvásárolni és tovább működtetni a lapot, de ezt a tulajdonos és a vezetőtanács elutasította.
Nem volt más választás
„Mit mondhatnék? Ahogy mindenkinek, természetesen nekem is fáj, hogy átmenetileg be kell zárjuk a lapot. A jelenlegi körülmények között, ebben az anyagi helyzetben nem fenntartható tovább a Kisújság” – mondja Kolumbán Tibor, a Kisújság Alapítvány tulajdonosa. Elmondta, nem volt más választás. Ahogy Zári Zsolt ügyvezető, ő is kifejtette, hogy támogatók nélkül nem megy, s támogatások szűntek meg most.
Határozottan állította: átmenetileg függesztették fel a tevékenységet. Bízik abban, hogy átszervezve, új alapokon újraindulhat az újság. Az alapítvány helyzete most rendben van, tartozásai nincsenek, a szerkesztőségi eszközök megvannak, újraindítható a lap. Időpontot, határidőt most nem tud mondani, hogy mikor történik meg az újraindulás, de meg fog történni – jelentette ki.
„A lap most a tisztulás időszakát éli”
Bajna György újságíróként rengeteget tett azért, hogy a Kisújság korábbi nehézségeit túlvészelve 2014 májusáig talpon maradjon. Az alapítványi elnöki tisztséget is felvállalta, hogy segítse a lap túlélését. Érdemben azonban nem volt beleszólása abba, hogy most lakat került a szerkesztőség ajtajára.
Szomorú, de optimista. Így fogalmaz: „Azt kérdezed, hogy mi történt? Egy szép kort megért helyi lap bizonytalan időre felfüggesztette a tevékenységét. Az ok: egyik, havi 1200 lejes pénzforrásának váratlan kiszáradása. Hiszem, azoknak fog a legnagyobb gondot okozni pénzben is mérhető hiánya, akik most neheztelnek rá, és néhány, nem tetsző mondat miatt segítettek elhallgattatni egy jobbközép elveken szóló hangot.
A lap most a tisztulás időszakát éli. Lepotyoghat róla minden, ami elvbarátai és hűséges olvasói szerint sem illett hozzá, miközben beigazolódott: az igazság elviseléséhez fel kell nőni, illetve az, hogy a magukat hatalmasnak érzők csak a simogatást szeretik. Még ha az hazug is. Mert alattvalókra, netán szolgákra vágynak, nem segítőtársakra. A másképp gondolkodást, látást rühellik, érvelés, vita helyett a vélt ellenfelek megleckéztetését tartják az egyetlen követhető útnak. Arról, hogy mindenki másképp lát, nem akarnak tudni.
Amit hiszek: szükség van a Gyergyói Kisújságra, a most pihenőnél egy jobb, olvashatóbb gyergyói lapra, nem a »tejes«, hanem a teljes igazság vállalójára. Egy, az olvasói által fenntartottra. Az utóbbi nyögvenyelős másfél év is ezt üzeni. A munkáját folytató lapon belül pedig arra, hogy a minimálbéren tartott napszámosokat, újságíróit jobban megbecsüljék, a belső kapcsolatok is emberibbek legyenek. Önzetlen segítségemre továbbra is számíthat a Gyergyói Kisújság.”
A közösség szegényebb lett
A Gyergyói Kisújság veteránja Rokaly Zsolt újságíró, aki a 1994 óta, azaz a Kisújság jogelődje, az 1994. február 10-én megjelent Gyergyói Synten Minden nevű lap legelső lapszámánál már a szerkesztőség tagja volt. Érthető, hogy érzelmileg, lelkileg is megviselték a történtek.
„Nagyon lesújtotta az egész társaságot, ami most történt. A húsz évet megért újságnál sok jó tollú ember megfordult, olyanok, akik ma is jó névnek számítanak a romániai magyar sajtóban, szerkesztők, riporterek, tévés szakemberek, sok jó, értékes ember. Főszerkesztők voltak Péter Csaba, Lukács János, Balázs Katalin, Tamás Gyopár és az elmúlt években Ábrahám Imre, mindannyiunk munkája s lelkünk is benne volt ebben a lapban. Nagyon szerettük, amit csináltunk, éppen ezért ennyire fájók most az érzések. Mindenki padlón van. Nagy kár, hogy megszűnt a Kisújság, nagy veszteséget jelent a városnak, annak ellenére, hogy létezik még egy hetilap, és van a Gyergyói Hírlap, de a közösség szegényebb lett” – fogalmaz szomorúan Rokaly.
Az újságíró elmondta, a megszűnés okairól nem szeretne beszélni, úgy gondolja, az az ügyvezető feladata. A szerkesztőség tagjaival csak annyit közöltek, a lap megszűnik, nem működhet tovább anyagi okok miatt.
Habár az illetékesek „a tevékenység ideiglenes felfüggesztéséről” beszélnek, Rokaly Zsolt nem lát arra reális lehetőséget, hogy újrainduljon a Kisújság. Csoda kellene ehhez – mondta. A Kisújság munkatársai most munkát keresnek. „Nyolc család került nehéz helyzetbe. Aki átélt már ilyent, az tudja, mit jelent. Reméljük, valahogy csak sikerül az életben helytállni, érvényesülni. Az élet kell menjen előre, a sebeket míg a világ nem lehet nyalogatni” – fogalmazott Rokaly Zsolt.
Gergely Imre. Székelyhon.ro

2014. augusztus 20.

Újra lobog a székely zászló Nyujtódon
Tegnap délután Péter János, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, Szima Csaba, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács elnöke, Lőrincz József falufelelős és Lukács János nyugdíjas mezőgazdász új székely zászlót vont fel az ötméteres tartórúdra. Mint tegnapi lapszámunkban jeleztük, a lobogót pénteken éjszaka egy ismeretlen személy vágta le.
(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. március 4.

Arany János kérdezett...
Arany János kérdez címmel kerekasztal-beszélgetést rendezett csütörtök délután az EME Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya. Egyed Emese szakosztályi elnök bevezetőjében elmondta: a rendezvény célja előtérbe helyezni a kétszáz éve született nagy költőnk mai értelmezéseit.
A kerekasztal-beszélgetést a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum Lukács János magyartanár által irányított diákjainak versműsora vezette be.
A neves meghívottak közül Olosz Katalin folklórkutató úgy vélte, Arany János neve benne van a köztudatban, de nem ismerjük eléggé az erdélyi kötődéseit, pedig a Koszorú folyóirat szerkesztésében Aranynak három erdélyi munkatársa is volt: Kriza János, Szabó Sámuel, és Szabó Károly.
Ördög Béla
Szabadság (Kolozsvár)

2017. december 19.

A Nagyzerindi Művésztelep másfél évtizede
Egy több évtizedes csoda folytatása
Szellemes fordulattal Bognár Levente aradi alpolgármester így nyitotta meg múlt pénteken az aradi múzeum Klió Termében megrendezett kiállítást: „Aradra érkeztek a Fekete-Körös partjáról a Maros partjára” egy 15 éves alkotótábor munkái Nagyzerindről, ahol nagy a képzőművészet iránti szeretet és tisztelet, egy olyan galériából, amely nemcsak a megyében, hanem távolabbi vidékeken is ismert, de mi, aradiak biztosan méltán büszkélkedhetünk vele.
De hogyan függ össze a falusi galéria és a képzőművészeti tábor?
Először a galéria ötlete, sőt maga az állandó kiállítás született meg. Az 1970-es évek legelején gyűjtés indult hazai magyar képzőművészek körében műalkotások adományozására, majd meghívtak művészeket Zerindre, ahol a község fiatal értelmiségiei, főleg a tanári kar vendégeiként alkothattak, s munkáik egy részét a községnek hagyták. Minden bizonnyal ebből nőtt ki, jóval később, a nagyzerindi, immár „hivatalos” tábor.
De beszéljen erről inkább Siska-Szabó Hajnalka festőművész, aki nemcsak szervezi, vezeti másfél évtizede a Fekete-Körös partján a nemzetközi alkotótáborokat, de most egy szép kivitelezésű, több mint 80 oldalas, számos szép, színes fotóval illusztrált könyvet is szerkesztett (Siska-Szabó Zoltán reprodukcióival) ez alkalomra, amely a maga írta összefoglaló bevezetőn túl több, a sajtóban (főleg a Nyugati Jelenben) az alkotótáborokról megjelent cikkből is tartalmaz szemelvényeket.
Szemelgessünk a művésznő tárlaton elhangzott beszédéből.
„A jelen tárlaton válogatást tekinthetünk meg A Nagyzerindi Művésztelep jubileumi 15 éve c. gyűjteményéből. A kiállított művek változatos kaleidoszkópjában 10 ország 12 művészének alkotásai kerülnek itt bemutatásra. Nagy öröm s megtiszteltetés számunkra, hogy Aradon a Szépművészeti Múzeumban is bemutathatjuk a gyűjtemény egy részét.
Nagyzerinden 1974-ben megszületett egy csoda: adományozásokból létrejött az ország első falusi képtára, Fazekas József tanár ötlete, kezdeményezése nyomán. A ’70-es években a zerindi fiatal értelmiségieknek köszönhetően 1974. május 18-án megnyílt a felavatási kiállítás, melyen 26 művésztől 52 műalkotás szerepelt. Fellelkesítő nem mindennapi történetéről és az első 25 évéről A Zerindi képtár, majd a 2014-ben megjelent 40 éves a Zerindi Galéria című albumokban olvashatunk.
A képtár jelenléte, szelleme kötelez a gyűjtemény gyarapítására, népszerűsítésére. Felavatása után két alkalommal már szerveztek alkotótábort a gyarapítás érdekében, de ezt az akkori politikai hatalom és a szekuritáté nem nézte jó szemmel, így hosszú időre nem volt lehetőség másra, mint a gyűjtemény nem kis feladattal és felelősséggel járó megőrzésére, esetleg titokban való gyarapítására.
Banner Zoltán lelkesítő biztatását megfogadva: minden gyűjteménynek a gyűjteményfejlesztés a lelke, 2003-ban felmerült a gondolat az alkotótáborok újjáélesztésére. A gondolatot tettek követték, és megszerveztük az első Zerindi Nemzetközi Alkotótábort. Vas Enikő képtár- és könyvtárfelelős lett, és maradt azóta is az alkotótáborok lelkes gazdasági szervezője, mondhatnám lelke, én pedig a művészeti vezető lettem.
Eleinte nehezen ment a táborok szervezése, sokan még később is szkeptikusak voltak, hogy sikeres lesz. De a kitartó szervező munka, amelyet a polgármesteri hivatal és a lakosságból is rengetegen támogattak, meghozta gyümölcsét. A művészeket eleinte családoknál szállásoltuk el, mint a hetvenes években, de 2007 óta, immár tíz éve Csáky Barna tanár és családja biztosítja a szállást.
És ahogy annak idején folyamatosan jöttek a képek, most érkeztek a művészek, egyre távolibb országokból, valamint itthonról, és általuk a műalkotások is: festmények, grafikák, kerámiák, szobrok. Voltak itt művészek három kontinensről, Szlovákiából, Lengyelországból, Bulgáriából, Szlovéniából, Németországból, de Indiából, Kaliforniából, Dél-Koreából is, és persze Magyarország különböző városaiból, valamint számos hazai városból.
A résztvevők között mindig vannak visszajárók és újonnan érkezettek, a lakosság megszokta és várja, hogy nyaranta megjelennek a ’furcsa’ művészek, akik járják a falut és a környéket, hogy megörökítsék annak szépségeit, atmoszféráját, lakosait.
Nagy öröm számunkra, hogy aki egyszer részt vett a művésztelepen, szívesen tér vissza, még ha nagyon messziről is érkezett. Egyszer egy újságíró megkérdezte, mi vonzza vissza Zerindre a művészeket, hisz ő nem lát festői szépségű hegyeket, lankás dombokat. Mint mondani szokás, ’a téma a földön hever’. Ami a helyi lakosoknak vagy egy átlagos embernek mindennapi, általános, egy művész szemében lehet megörökítésre méltó, s a szubjektív művészi szűrőjén keresztül műalkotássá nemesül. Ugyanakkor a lakosság felejthetetlen vendégszeretetét is sokáig emlegetik a művészek.
A képtár 2004-ben történt felújítása is a művésztelepnek köszönhető, de a gyűjtemény kinőtte a termeket, és újabb felújításra, bővítésre lenne szükség.
Az alkotótáborokban a művészek minden évben megújuló, változatos tematikában dolgoznak, mely hozzájárul az együttgondolkodáshoz, tapasztalatcseréhez, nyelvi akadályok nélkül. Ugyanakkor mindig ihletgyűjtő kirándulásokat is szervezünk nekik Aradra és a megyébe. Az alkotótáborok munkáját a kezdetektől folyamatosan nyomon követte a média.
A festőművészek, grafikusok mellett szobrászművészek és keramikus is alkotott. A kolozsvári Koncz-Münich András saját építésű kemencéjében évek óta szép agyag kerámiákat éget, a nagybányai Győri Csaba és a felvidéki Lukács János jóvoltából pedig két szép, fából készült szoborral bővült a galéria anyaga. Ezeket sajnos szállítási okok miatt nem tudjuk bemutatni, de az albumban benne van s ott van az egyik szobor bronz makettje. Igyekeztünk minden évben egyre magasabbra tenni a mércét, a művésztelep atmoszférája, hangulata pedig kedvez, hogy minél színvonalasabb munkák szülessenek.
A művésztelepen készült alkotásokat minden évben színvonalas zárókiállításon láthatja a közönség, melyet mindig változatos társművészeti előadás fűszerez. Megtisztelték előadásukkal híres színművészek, énekesek, néptáncegyüttes, színjátszókör, zenekar, emelve a zárókiállítás hangulatát. A részt vevő művészeket s munkáikat eleinte leporelló, majd 2008 óta minden évben igényes, szép katalógus mutatja be, a budapesti Szmirnov Oleg reklámgrafikus szerkesztésében, aki e mellett fest is. Idén a 15 éves évfordulóra sikerült egy színvonalas albumot kiadni Csáky Barna tanár szponzorálásával, mely a művésztelep történetét összefoglalja, minden művésztől láthatunk egy alkotást benne.
Jelenleg a zerindi Arad megye egyetlen, 2003-tól folyamatosan működő nemzetközi képzőművészeti alkotótábora, mely az évek során művészteleppé nőtte ki magát. A művésztelep működését a zerindi önkormányzat, pályázatok útján intézmények, alapítványok, egyesületek és számtalan magánszemély és család a mai napig különböző módon segíti, támogatja, ma már nemcsak Zerindről, hanem Aradról és a megyéből is.
A nemzetközi művészek elviszik szerte a nagyvilágba a zerindi képtár és egész Arad megye hírnevét és gazdagítják folyamatosan a gyűjteményt, amelynek egy része a helyi polgármesteri hivatal falait díszíti. A látogató pedig bepillantást nyer a nemzetközi, kortárs képzőművészek alkotásaiba. Jelenleg 320 mű található a Képtárban, mely minden bizonnyal szép számban gyarapodni fog, növelve a község és a megye kulturális és morális értékét.”
A kiállításról: rendkívül „színes”, nemcsak a koloratúrát tekintve, hanem azáltal is, hogy a legkülönbözőbb felfogásban, stílusban alkotó művészektől származik a most látható negyvennél több festmény.
A megnyitón ott láttunk két lelkes szponzort: a borosjenői Mészáros Dávidot, aki most is jóféle fehér és vörösborral, pereckékkel, üdítővel támogatta a rendezvényt (más alkalmakkor is láthattuk, például gyermekrendezvényeken, egy-egy hatalmas tortával megjelenni), valamint Csáky Barna vállalkozót, ny. zerindi tanárt, aki egykoron (amikor szóba sem kerülhetett magyarországi oktatók foglalkoztatása, mint manapság, szerencsére, sok helyen) komoly előképzettség híján, de nagyon lelkesen felvállalta a zerindi tánccsoport oktatását és vezetését. Támogatása nélkül ma már nehéz lenne elképzelni egy-egy zerindi alkotótábort.
Illesse őket őszinte elismerés. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-118




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998