udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 45 találat lapozás: 1-30 | 31-45
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Makkai Sándor

2006. április 29.

Kövesdi Kiss Ferenc Riadóra szól a harang – A mezőség településeinek helyzetképe (1981-1991) című kötetének sajtó alá rendezésével a Kráter Műhely Egyesület tiszteletét rótta le egy tiszta, megszállott ember hatalmas szellemi teljesítménye és egy szomorú sorsú magyar vidék sokat szenvedett népe iránt. Kövesdi Kiss Ferenc /Székelyköves, 1913. jún. 29. –Marosvásárhely, 2004. júl. 22./ magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett, de hivatását jobbára szórvány tanítóként, pontosabban lévitaként végezte, aki egyszerre folytatta a templomi és az iskolai szolgálatot. A magyar királyi hadseregbe vonult be, szovjet hadifogságba került, Foksániból szabadult. Megszállott ember volt, élő legenda, nemzetmentő apostol. Lehetett volna főállású újságíró, egyetemi professzor is, de helyét és választott küldetését egy pillanatra el nem hagyta. A szórványmagyarsági gyerekeket fogta magyar szóra, magyar betűre, s a szórványmagyar templomokban hirdette magyarul Isten igéjét. Maroskeresztúr, Székelyföldvár, Fintaháza, Ákosfalva, Szentgerince, Marosvásárhely – ezek életútjának fő állomásai. Elismerései: Juliánus -díj, Makkai Sándor díj, a Debreceni Egyetem tiszteltbeli doktorátusa. Néptánccsoportok szervezése, vezetése, művelődési és gazdasági előadások, számtalan megjelent cikk és két verseskönyv fémjelzik életútját /Derengő tűzzel (1977), Reménységdajkálók (1977)/. Egész életében gyűjtötte az anyagot nagy, átfogó, mezőségi művéhez. A könyvből még életében napvilágot látott számos cikkrészlet, sőt könyv alakban megjelent ízelítő is. A Kráter Műhely Egyesületben sajtó alá rendezett, a napokban megjelentetett kötet Kovács Attila Zoltán főszerkesztő, Turcsány Péter költő, könyvkiadó, valamint Papp Vilmos református lelkész munkáját dicséri. A könyv, Vetési László utóhangját idézve, Erdély legszomorúbb vidékéről, a Mezőségről szól. Az óromániai betelepítések tették fokozatosan szórványmagyarrá a Mezőséget. A kötet olykor az esszé, máskor a helytörténeti tanulmány, ismét máskor a képek és a közvetlenül megszólaltatott magyar ajkú panaszok nyelvén szól. Idézve Vetési László végszavát: „Van e még valaki, aki Kövesdi Kiss Ferencen, e megszállott emberen, e csodálatos prófétán kívül jobban ismerné a Mezőséget, a sokat szenvedett, szomorú tartományt, Székelyföldnek talán legtöbb megpróbáltatást átélt vidékét? Van e még valaki, aki vállalja azt, amiről mi leginkább csak beszélni szeretünk: nemcsak az utat dombról dombra, faluról falura, de háztól házig, lélektől lélekig is? Verseskötetekkel, kórustörténetekkel maga mögött az utóbbi évtizedek legfájdalmasabb könyvét tette le – nem az asztalunkra, hanem a lelkiismeretünkre. Riadóra szól a harang....még szólnak a rogyadozó harang-lábakon, ledőlés előtt álló tornyokban, vagy idegen templomokban, de még mindig szólnak. Halljuk meg a hangját.” /Pósa Zoltán: Riadóra szól a harang. Könyv a szórványmagyarság településeiről, Magyar Nemzet Online, ápr. 29./

2006. június 8.

Mintegy 300 új könyvet mutatnak be a ma kezdődő 77. Ünnepi könyvhéten, amelynek négy budapesti és számos vidéki helyszínén több mint ezer író-olvasó találkozót is szerveznek. A június 8. és 12. között zajló kortárs magyar irodalom ünnepével együtt tartják az 5. Gyermekkönyv-napokat is. Az eseményt hagyományosan a Vörösmarty téren nyitják meg. Kolozsvárról a Koinónia, Polis, Kriterion, valamint a Komp-Press kiadók vesznek részt a vásáron. Dávid Gyula igazgató közölte, a Polis Kiadó könyvei között lesz Bánffy Miklós Politikus-portrék /Balassi Kiadóval közösen/, Bíró Béla, A tragédia paradoxonai címmel, amely Az ember tragédiáját elemzi, Hatházi András A hetérák tudománya című, három drámát tartalmazó könyve, Gazda Ferenc Elrabolt esztendők című visszaemlékezése börtönéveiről, László Ferenc Bartók markában című tanulmánykötete, és Lőrinczi László újabb regénye, A Raphsody fedélzetén, a Prospero Könyvei két új kötete: Botházi Máriának Vitályos Ildikóval, illetve Hegyi Rékának László Gerővel készített életinterjúja. A Reményik-életmű sorozat újabb kötete, a Kéznyújtás. Kántor Lajos tájékoztatása szerint a Komp-Press Kiadó két újdonsággal jön, Bányai Éva Sikertörténet kudarcokkal (Bukaresti életutak), valamint Pomogáts Béla Együtt Európában című tanulmánykötete. A Kriterion Kiadó nyolc címmel jelentkezik, ezek között található verses- és tanulmánykötet, népmesék, népmondagyűjtemény, valamint történelmi regény: 101 vers a Székelyföldről, Válogatta Papp Kincses Emese; Cs. Szabó László Kárpátkebelében, (Szellemi utazás); Csetri Elek Európa és Erdély, (Tanulmányok és források); Dsida Jenő Séta egy csodálatos szigeten (Cikkek, riportok, novellák és levelek); Az igazmondó varjú (Tréfás magyar népmesék); Jakabffy Elemér Kisebbségi sorskérdések; Jancsik Pál Mit tanácsolsz, cinege, Versek gyermekeknek; Makkai Sándor Magyarok csillaga és A rókaszemű menyecske, Kovács Ágnes ketesdi népmondagyűjteménye. A Koinónia Kiadó könyvei: Láng Zsolt Kovács Emma születése, Selyem Zsuzsa 9 kiló, Történetek a 119. zsoltárra, Visky S. Béla Játék és alap, Zakariás Erzsébet Miesnapok képei (Moldvai csángó hétköznapok), Demény Péter Visszaforgatás és Visky András A szökés. /(köllő): Kolozsvári kiadók a 77. Ünnepi könyvhéten. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./

2007. április 30.

Marosi Ildikó könyve (Az Erdélyi Helikon képeskönyve) ismételten és méltán fordítja az erdélyi irodalom ismerőinek és tisztelőinek figyelmét az egyetemes magyar szellemi élet e legendás fejezete felé, Erdély felé. 1944-et követően a két háború közti időszak erdélyi irodalmi termése csak részben vált hozzáférhetővé. Ami nem illett a szocreál irodalmi kánonjába, azt elhallgatták, indexre tették. Kántor Lajos és Láng Gusztáv irodalomtörténete az újraértékelés kezdetét a Kritikai Kiskönytár 1962-es megindulásától datálja. A sorozat azonban nem teljesedhetett ki. A későbbi években nem egy ízben alaposan megrostált módon – lehetett olvasni Kuncz Aladár, Markovits Rodion, Dsida Jenő, Karácsony Benő műveit, kézbe lehetett venni Makkai Sándor, Reményik Sándor, Bánffy Miklós egy-egy könyvét. De Nyírő József, Wass Albert neve és munkássága továbbra is tabutéma maradt. A két világháború közti irodalmi lapok néhány antológiája is megjelent. A hetvenes években, Kovács János szerkesztésében, a nagyváradi Magyar Szó és Tavasz 1919–1920, az aradi Genius – Új Genius 1924–1925, az ugyancsak aradi Periszkóp 1925–1926 antológia ismertette az indulás, az első próbálkozások irodalmi termését. 1967-ben Méliusz József gondozásában adták ki a Korunk költészete, hat évre rá pedig, Szemlér Ferenc válogatásában, az Erdélyi Helikon költői című kötetet. Az 1989-es fordulat után napvilágot látott Erdélyi Fiatalok, majd a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál 1998-ban megjelent Zord Idők 1919–1921, aztán a Kriterionnál a Napkelet (1920–1922), és A kolozsvári Vasárnap és Vasárnapi Újság (1921–1925) című antológia. Ugyancsak a korszak irodalmi megismerését szolgálta Gaál Gábor, Benedek Elek, Kuncz Aladár leveleinek közzététele. Marosi Ildikó irodalomtörténészi kutatómunkája indulására igen kedvező hatással volt az, hogy házassága révén a kiváló erdélyi író, Molter Károly családjába került – Marosi Barna író, újságíró felesége lett –, igen bensőséges kapcsolatba mindazokkal, akik a marosvásárhelyi vendégszerető házban az évtizedek során megfordultak. A Bolyai utcai tanári lakás e szempontból irodalomtörténeti zarándokhelynek is nevezhető. Ha erdélyi vagy magyarországi író arra vetődött, náluk mindenkor tiszteletét tette. Másik fontos momentuma az indulásnak, hogy a Sütő András vezette Új Élet című, kéthetente megjelenő folyóiratnál együtt dolgozhatott Kemény Jánossal, a marosvécsi Helikon-találkozók házigazdájával, a két háború közti erdélyi irodalmi és színházi élet bőkezű mecénásával. Marosi Ildikó életét az irodalom szolgálatának szentelte. Indokolt tehát 75. születésnapján életművének áttekintése. A Kriterion Könyvkiadónál 1973-ban jelent meg A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság levelesládája című kötet. A kötet kedvező fogadtatása buzdította a feltáró munka folytatására, az erdélyi irodalomtörténet további fehér foltjai eltűntetésére. Marosi Ildikó következő munkáját, A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944) két kötetét ugyancsak a Kriterion adta ki 1979-ben. A 400 dokumentum elénk tárja azt a hatalmas munkát, amelynek legfőbb mozgatói – Kós Károly, Kuncz Aladár, Kemény János, Makkai Sándor, Molter Károly, Bánffy Miklós, Kovács László, Tamási Áron és mások – végeztek a jó ügy szolgálatában. A nagyon fontos forráskiadványok közlése a Molter Károly levelezését felölelő kötetekkel – az első (1914–1926) 1995-ben, a második (1927–1932) 2001-ben – folytatódott, s remélhetőleg mihamar kiteljesedik. Marosi Ildikónak köszönhetjük a kolozsvári Polis Kiadónál megjelent Bánffy Miklós estéje című kötetet is. Megszülettek további munkái is. Az 1974-ben könyv alakban is megjelent húsz íróportré – Közelképek – a tanúk hiteles megszólaltatásával tette lehetővé. Tíz évvel ezelőtt indult Marosi Ildikó és a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó együttműködése. Az említett kiadónál megjelent kötetek mindenike az erdélyi irodalom tárgyköréhez tartozik: a Bonchidai Prospero Bánffy Miklósról, a Hittel a mélységek felett Olosz Lajosról, A fedélzetközi utas elsüllyedt világa Ligeti Ernőről, az Úz Bence esetei Nyírő Józsefről, a Versailles-i repkény a Helikon-találkozók házigazdáiról, Kemény Jánosról és feleségéről, az Emlékpróba pedig Harag Györgyről rajzol hiteles képet. Irodalomtörténeti áttekintés, dokumentumok, kortársak vallomásai teljesítik ki a választott portrékat. Ennek az együttműködésnek a szülötte Az Erdélyi Helikon képeskönyve. /Máriás József: Marosvécsi panteon. = Művelődés (Kolozsvár), 2007. április/

2007. július 17.

Jövőképet teremteni a szórványnak! – így lehetne összefoglalni Lapohos András nyugalmazott ördöngösfüzesi biológia-földrajz szakos tanár nemrég megjelent könyvének /Zúgó harangok üzenete – Templomok és fogyó gyülekezetetek, Grafycolor Kiadó, Kolozsvár, 2006/ lényegét. Lehet a Makkai Sándor féle Holttenger mezőségi szórványmagyar falvai számára jövőképet nyújtani: cselekvő magyarokká léphetnek elő. Úgy, ahogyan azt Lapohos András is tette egész élete folyamán Ördöngösfüzesen, a szülőfalujában, ahol az évek során Egyházi és Szórványmúzeumot, Állattani Múzeumot és Tájházat hozott létre. Az 1989-es korszakváltás után pedig az általa létesített Szülőfalum Alapítvánnyal nemcsak Ördöngösfüzes közösségét szolgálja, hanem a Mezőség és a Szamosmenti dombság szórványmagyar falvait is. Azokon a helyeken tudott jövőt tervezni-hozni, reményt kelteni, ahol már sem iskola, sem templom nem állt a foszladozó magyar közösségek szolgálatában. A Lapohos András vezette Szülőfalum Alapítvány programja: 1. Romos templomok megjavítása, „tanútemplommá” tétele. 2. A teljesen elárvult templomok bebútorozása, hogy megfelelő körülmények között tartsák a megemlékezéseket. 3. Az „elszármazottak napjának megszervezése”, hogy aztán majd ők rendezzék meg minden évben. A könyv Holttenger közel félszáz szórványmagyar-szigetközösségét, faluját- templomát is bemutatja. /Dáné Tibor Kálmán: Szórvány múlt és jövő egy könyvben. Falunapon mutatják be a kiadványt. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

2007. augusztus 31.

Nem tehetjük meg, hogy letagadjuk a múltat. Hogy letagadunk hatvan évet, amiből több mint negyvenet egy olyan korban kellett megélni, leélni, amelyben az újságírói hivatás nem jelenthetett egyebet, mint hamis várakozásokról, rózsaszín reményekről festeni álságos képeket. Domokos Géza elismerte, hogy része volt egy gépezetnek, amely sakkban tartotta az embereket, ezzel keresztezte mások sorsát. A történteket nem lehet semmissé tenni. Egy dolog lehetséges: lehajtani a fejet, írta Domokos Géza öt évvel ezelőtt a Romániai Magyar Szóban. Őszinteség. Ez az, amit most, a Romániai Magyar Szó alapításának hatvanadik évfordulóján megjelenő laputód elvár az elődöktől, és végső soron önmagától. „Beálltam, anélkül, hogy valaki kért volna, még csak nem is egy eszme, hanem egy hazug, az embereket manipuláló, megfélemlítő rendszer szolgálatába” – vallotta meg Cseke Gábor volt RMSZ- és Előre-munkatárs is a mostani, 60. „születésnapon” megjelenő évfordulós Színkép-mellékletben. Ők beismerik azt, amit mások tagadnak: önszántukból, kényszer nélkül váltak eszközeivé egy hazug rendszernek. Salamon Márton László főszerkesztő szerint, ha ők ilyen őszinték tudnak lenni, akkor nem tagadják meg őket. Magunk revízióját kell elvégezni, ahogyan Makkai Sándor püspök fogalmazta meg 1931-ben, kritikai nemzetszeretettel, önmagunk, életünk újraértékelésével. /Salamon Márton László: Magunk revíziója. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

2007. november 17.

Földi életének utolsó napjaiban még kezébe vehette s dedikálhatta szeretteinek, barátainak Nemzet és evangélium /Kolozsvár, 2007/ című, immáron utolsó könyvét Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület tiszteletbeli püspöke. Az utóbbi években keletkezett beszédeket, cikkeket, felszólalásokat, interjúkat tartalmazza a kötet. Püspökségének hetedik évében (1997-ben) egy budapesti konferencián mondta: „ebben a hét eltelt esztendőben –, és ez nem dicsekvés akar lenni, csak Isten iránti hála – ebben a hét eltelt esztendőben az Erdélyi Református Egyházkerületben 117 új épületet építettünk, ebből harminc új templom, és a harmincegyediknek most fogjuk a jövő hónapban letenni az alapkövét. A legkisebb templomépítő gyülekezet a Kolozsvár melletti szopori gyülekezet: 36 lélekből áll. Azt mondták, ha egy család tud magának házat építeni, 16 család is tud az Istennek. ” „Azt tapasztalom – írta Csiha Kálmán -, hogy az egyházban különös nemzetmegtartó erő van azért, mert benne az evangélium mennyei energiái áradnak. Kisebbségi sorsot, elnyomást, üldöztetést, hátratételt pedig csak mennyei energiákkal lehet kibírni és győzelmesen túlélni. Sőt az anyaországban is csak úgy lehet igazán embernek és magyarnak megmaradni, ha ezek az energiák átjárják a lelkünket. Azért beteg, romlott, erőtlen és testvértelen a mai magyarországi társadalom nagy része, mert nem ismeri ezeket az energiákat. ” „A nemzet lelkét megrontották” – mondotta Csiha Kálmán abban a terjedelmes interjúban, mely április 8-án hangzott el a Kossuth Rádióban –, és ez a folyamat már a kommunizmus éveiben megkezdődött, majd így következhetett be, hogy manapság „a magyarországiak, legalábbis nagyobbik fele, már nem nemzet, hanem lakosság”. Egy szolgálat tükörcserepei címmel gazdag interjú-összeállítás egészíti ki a kötetet, s ebben a fejezetben kaptak helyet az emlékezések is (például Makkai Sándorra, Sütő Andrásra). /Nagy Pál: „Minden élet egy küldetés”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

2007. november 21.

Az ifjúság akkor is átlát rajtunk, ha a családban vagy a munkahelyen, a katedránál vagy a szószéken görcsösen ragaszkodunk az önmagunkról alkotott ideális képhez, amely szerint mi sohasem vétkeztünk, mindenben, ami velünk történt több mint egy évezred során itt, a Kárpát-medencében, teljesen ártatlanok vagyunk, írta Cs. Gyimesi Éva, aki újra meg újra olvassa Makkai Sándor Magunk revíziója című könyvét, kijózanító sorait: „a romantikus, szentimentális, kritikátlan és naiv nemzet- és történelemszemléletet bátran és következetesen változtassuk át kritikai szemléletté. ” A „katasztrófát úgy fogadjuk, mint belső okok, életellenes bűnök rettentő következményét. ” Lefegyverző lehet egyesekre a másfél évszázados honfibú, ha még mindig ez hallatszik egyes mai vezető politikusoktól. Szolidaritásra, összefogásra van szükség. /Cs. Gyimesi Éva: Erdély, a magasban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

2008. január 15.

A kolozsvári Diaszpóra Alapítvány és a Szatmárnémeti Egyházközség szervezésében, halálának negyvenedik évfordulóján hálaadó istentisztelettel emlékeztek Földes Károly /Méra, 1891. nov. 14. - 1968. jan. 9./ mezőségi lévita lelkész életére és munkásságára, majd a családdal és a gyülekezettel való beszélgetés és vetítettképes előadás után megkoszorúzták szatmárnémeti sírját. Példaértékű munkája összegzéseként 1934-ben megírta a Szórványmisszió. Jajszó a pusztuló szórványokból c. kisfüzetét, amely nagy sajtóvitát indított el, és többek között ez ihlette Nyírő Józsefet a Néma küzdelem és Makkai Sándort a Holttenger című regények megírására. Többek között ennek hatására indultak el a kolozsvári egyetemista fiatalok a mezőségi falumunkára. A Szórványmissziót több nyelvre lefordították, és ennek jövedelme mezőségi templomok és parókiák építésére, renoválására szolgált. Mezőségi szolgálata után az 1940-es változások után Kolozsváron lett tanár, később az EMKE miniszteri megbízottja volt, és papi szolgálatokat is végzett. 1943-ban Szatmárra helyezték, majd itt tanárkodott haláláig. /Földes Károlyra emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

2008. május 6.

A mezőségi szórványmagyarság életét, kultúráját, történelmét zenében, táncban, prózában és vetített képekben egyaránt bemutató Holttenger című előadást május 8-án mutatják be Csíkszeredában, a Művelődési Házban. A budapesti Jánosi Együttes és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes újabb közös produkciójában a mezőségi települések zenei és táncanyaga felmutatása mellett részletek hangzanak el Makkai Sándor, Sütő András és Wass Albert írásaiból. A Holttenger ősbemutatóját huszonöt évvel ezelőtt tartotta a Jánosi Együttes, indokoltnak látták a műsor felújítását a hivatásos néptáncegyüttes zenekarával és tánckarával közösen. A Mezőség, a hajdani Csiglemező őrizte meg a legarchaikusabb népi műveltséget Erdély magyarok lakta tájai közül. /Antal Ildikó: Népzene, -tánc és irodalom. Holttenger. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 6./

2008. június 18.

A Mezőség-kutatás eredményei címmel újabb interdiszciplináris konferenciát szervez az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya és a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke. A régióra a 19. században irányult rá a figyelem. Az első feljegyzések a mezőségi magyar társadalom fogyatkozását, nyelvi és kulturális erózióját tették szóvá. Ezt követően a szépirodalom (Petelei István, Makkai Sándor, Wass Albert, Sütő András) és az etnológia a mentalitás, az életforma, a társadalmi viszonyok archaikus jellegét emelte be a köztudatba. Az 1970-es évektől kezdve a Mezőség a táncházmozgalom jelszavává alakult. Az összefoglaló nagy mű, a „Mezőség leírása” hiányzik. A konferencia október 17-én lesz Kolozsváron. A szervezők saját kutatási eredménnyel rendelkező előadók jelentkezését várják. Az erdélyi Mezőség leírásai: Gilyén Nándor: Az Erdélyi Mezőség népi építészete. Budapest, 2005; Keszeg Vilmos: Mezőségi hiedelmek. Marosvásárhely, 1999; Kós Károly: A Mezőség néprajza I–II. Marosvásárhely; Makkai Gergely: Az Erdélyi-Mezőség tájökológiája. Marosvásárhely, 2003; Palotay Gertrúd–Szabó T. Attila: Mezőségi magyar hímzések. Erdélyi Tudományos Füzetek. 159. Kolozsvár, 1943; Tagányi Károly–Dr. Réthy László–Pokoly József: Szolnok-Doboka vármegye monographiája. I–VII. Deés, 1901; Az erdélyi Mezőség (tematikus összeállítás). Művelődés (Kolozsvár), 2007. 6–9. sz. /Felhívás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 18./

2008. július 21.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke elméleti magyarázatot adott az erdélyi pártok vitájára. Eszerint ha a létező megállapodások nem képesek egybetartani a közösséget, vagy az egység eszményéről kell lemondani, vagy új egyezségeket kell kötni. Orbán Viktor az új egyezség kialakításához Markó Bélának, Tőkés Lászlónak és Szász Jenőnek is sok sikert kívánt. Orbán Viktor a magyarországi helyzet elemzésére összpontosított Tusványoson. Előadásában megemlítette, elég eljönni Tusnádfürdőre ahhoz, hogy az ember megérezze a magyar nemzet egységét. Azt a nemzeti egységet, amely szövegszerűen is szerepelt a státustörvény eredeti változatában, a szocialista kormányzás idején végzett törvénymódosítással azonban eltávolították onnan. Bejelentette, a Fidesz az egységes magyar nemzet tételére építő törvénytervezetet készül benyújtani az Országgyűlésben. A 2004. december 5-i népszavazásra utalva megállapította, Magyarország népe azt kapta jutalmul, amivel fenyegették. Felidézte: akkor a kormánypártok azzal ijesztgették a választókat, hogy ha megszavazzák a kettős állampolgárságot a határon túliaknak, a nyugdíjak értéke csökkenni fog, a munkanélküliség szintje emelkedik, a gazdasági növekedés megáll, a magyar egészségügy pedig szétesik. A magyar polgárok nem szavazták meg a kettős állampolgárságot, a kedvezőtlen hatások mégis bekövetkeztek. A Fidesz elnöke elhibázottnak tartotta azokat a megoldásokat, amelyek kizárólag a gazdasági versenyképesség megteremtésére összpontosítanak. Szerinte Magyarországon nem a gazdaságban van a baj, hanem a nemzetben, a társadalomban. Előbb a nemzetet kell versenyképessé tenni, és csak ennek következményeként lehet a gazdaság versenyképességét visszanyerni. Tőkés László hosszasan sorolta a veszélyeztetett állat- és növényfajokat és az ezek védelmére irányuló igyekezetet, hogy érzékeltesse, valami ilyesminek kellene kialakulnia a veszélyeztetett kisebbségek, a kisebbségben élő nemzetrészek vonatkozásában is. Mind a tavaly ősszel tartott európai parlamenti választások, mind a június eleji önkormányzati választások az erdélyi magyarság megerősödését eredményezték – értékelt Orbán Viktor az MPP elnökével, Szász Jenővel folytatott tusnádfürdői megbeszélés után. Ősszel a magyarság számarányán felül juttatott képviselőket a brüsszeli testületbe, a helyhatósági választásokon pedig kilenccel több polgármesteri és mintegy kétszázzal több önkormányzati képviselői mandátumot szerzett, mint négy évvel korábban. Orbán Viktor kijelentette, nemzeti szempontból az lenne kívánatos, hogy folytatódjék a megerősödés. /Gazda Árpád: Nemzeti gyógymódok. = Krónika (Kolozsvár), júl. 21./ Magyarországon helyre kell állítani az elmúlt hat évben felborult szociális egyensúlyt, csak akkor lehet versenyképessé tenni a magyar társadalmat, ami a versenyképes gazdaságnak az alapja – ezt nevezte a "magyarországi nemzeti erők" legfőbb feladatának Tusnádfürdőn Orbán Viktor. Felidézte, hogy a státustörvénybe annak idején beiktatták azt a tételt, miszerint "a magyar nemzet egységes". A törvény módosításakor ezt kihúzták. Márpedig szerinte aki ezt a fontos elvi-erkölcsi tételt elismeri, az a nemzeti összefogást támogatja, aki viszont tagadja a magyar nemzet egységét, az a megosztás szellemét képviseli. /Orbán Viktor Tusnádfürdőn. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./ Az Erdély-kérdés nem politikai, hanem erkölcsi kérdés – Makkai Sándor szavait idézve kezdte felszólalását Tőkés László. Orbán Viktor kultikus szellemmel rendelkező kultikus helynek nevezte a tusványosi tábort, amely világossá teszi, a nemzet több, mint az ország.,,Egy ország nem más, mint egy szabályrendszer, egy technikai keret az élet számára. Sportnyelven szólva, az ország a sportfelszerelés, a stadion meg a szabálykönyv. Egy nemzet azonban ennél mindig több. Egy országnak szabályai, egy nemzetnek pedig érzései vannak" – fejtette ki. Orbán szerint korszakváltás történt a világban, és ez nagy kihívást jelent, a versenyképtelen nemzetek súlyos válságba kerülnek. Magyarország több szempontból is sereghajtóvá vált. A versenyképes társadalom alapja a szociális egyensúly, ezt kell helyreállítani. /Farkas Réka: Ország és nemzet (Orbán Viktor és Tőkés László Tusványoson). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./

2008. november 3.

A budapesti Erdélyi Gyülekezet a X. kerületben, nem messze az Örs vezér tértől több éve megkezdte a Reménység szigetének kialakítását, amelynek működő intézményei vannak. Összetartó erejével jelképes értelmű erdélyi panteont állítanak fel. Egy mesterséges dombra templomot terveztek, köréje pedig 16 félköríves emlékhelyet képeztek ki, ahova 16 régió nagy szülötteinek állítanak emléktáblát és bronzplakettet. Az Erdélyi Emlékkertet ökumenikus istentisztelet keretében szentelték fel Ötvös József református generális direktor (Marosvásárhely), Tempfli József római katolikus püspök (Nagyvárad) és dr. Zalatnay István az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkésze részvételével. Százhatvan hírességnek emeltek emlékplakettet, illetve bronz domborművet. Áll többek között Károli Gáspár, Pázmány Péter, Kölcsey Ferenc, Bethlen Gábor, Bocskai István, Dávid Ferenc, Kájoni János, Bolyai Farkas, Tamási Áron, Márton Áron, Mikes Kelemen, Körösi Csoma Sándor, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Reményik Sándor és sok más példakép domborműve. A panteon-avatás figyelmeztetett arra is, hogy mennyi nagy emberünk van, erkölcsi kötelességünk felmutatni őket. Az egyes régiók 10-10 nagy szülöttüknek állíthatnak szöveges emléktáblát és plakettet. Az aradi kis panteonban Csíki Gergely a Bánát régióban Árkay Aladár építész, Bartók Béla zeneszerző, Kós Károly, író, építész, Hunyad-Fehér térségből Bethlen Gábor, Juhász István, Karácsony Benő és Makkai Sándor emléktáblája áll. Az emlékhely tovább épül a jövőben, még nincs kész. /Szekernyés Irén: Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./ Szatmárnémeti önkormányzata a város szülöttének, Dsida Jenő költőnek állíttatott s domborművet, Kaffka Margitnak pedig Nagykároly önkormányzata. /Erdélyi Emlékkert Pesten. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 3./ Százhatvan hírességnek emelnek bronz domborművet, közülük több már elkészült. A falakon szerepel mások mellett Bethlen Gábor és Bocskai István erdélyi fejedelem, Dávid Ferenc reformátor, Jósika Miklós író, Kőrösi Csoma Sándor nyelvész, tibetológus és Pázmány Péter esztergomi érsek domborművű arcképe. /Felszentelték az Erdélyi Emlékkertet. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

2008. november 8.

Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára megjelent a találó című emlékkönyv Önzetlen pulpitus. Írások Dávid Gyula nyolcvanadik születésnapjára /EMKE – Mentor Kiadó, Kolozsvár – Marosvásárhely, 2008/. Dávid Gyula jelleméről és munkabírásáról, töretlen lendületéről szólnak a kötet írásai, mellettük Egyed Péter Laudatio című írásában kísérletet tett a szerkesztő (hosszú éveket töltött mellette a Kriterion kolozsvári fiókszerkesztőségében) és irodalomtörténész, irodalomszervező Dávid Gyula pályaképének megrajzolására.,,Megkerülhetetlenül fontos az a monográfia értékű tanulmányfüzér, amelyet a kisebbségi intézményrendszer kialakulásáról, történetéről, úgyszintén mindaz, amit a kisebbségi irodalom, magyar irodalom és világirodalom paradigmájáról írt. Világosan megfogalmazta, hogy ebben a sajátos közegben mi az érték, hogyan kell érteni és értelmezni az értékrendiség, értékváltás és értékválasztás kérdéseit. (…) Ilyen alapon rajzolt aztán fontos szellemi portrékat Makkai Sándorról, Bánffy Miklósról – akinek a regénytrilógiáját is kiadta –, Tamási Áronról, Jordáky Lajosról, Szabédi Lászlóról…" Sokan rajzolják az ember, a töretlen ember portréját. Árulkodó Cs. Gyimesi Éva vallomásának már a címe is: Gerincoszlop… Dávid Gyula élete nem volt könnyű, irodalomtörténészi pályáját megakasztotta és derékba törte az ötvenhat utáni ítélet, majdnem hét esztendőt töltött politikai fogolyként, együtt Páskándi Gézával és Páll Lajossal, a román börtönökben, lágerekben. Irodalomtörténészként Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című monográfiájával tért vissza, foglalkoztatta az összehasonlító irodalomtudomány, sokat írt román írókról is, szerkesztett irodalmi lexikont /Romániai magyar irodalmi lexikon/, éppen úgy, mint politikai elítéltek lexikonát /1956 Erdélyben/. S írt sikerkönyvet Mikó Imrével közösen: a Jókai Erdélybent. /Bogdán László: Önzetlen pulpitus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

2009. január 8.

Csíkszeredán a református templomban január 9-én ifj. Tompó László irodalomtörténész előadást tart Elhallgatott erdélyi magyar irodalom (Szabó Dezső, Makkai Sándor, Nyírő József, Wass Albert, Gulácsy Irén, L. Rádai Ilona) címmel. /Tompó László irodalomtörténész előadása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./

2009. február 26.

Reményik Sándor költészetének megítélése sokat változott. Erről írt Kántor Lajos Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság című könyvében (Pallas-Akadémia, Csíkszeeeda, 2007), de érinti a problémát Dávid Gyula is, aki irodalomtörténészként oly sokat tett a teljes Reményik-kiadásért és megismertetéséért a költő Kézszorítás – Írók, könyvek, viták, 1918–1941 című, tanulmányokat, vitacikkeket, recenziókat, Reményik-irodalommal foglalkozó írásait összegyűjtő vaskos, 535 oldalas könyv tartalmas előszavában. (Polis Könyvkiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár – Budapest, 2007). Időközben megjelentek Reményik hátrahagyott versei is, majd az összes versek, levelezése Olosz Lajossal, a Nem lehet című korábbi kötetben hozzáférhetővé váltak a költő fontos, Makkai Sándorhoz írott levelei, és kiadtak két, Reményik életével, költészetével foglalkozó könyvet is (Reményik Sándor: Emlékkönyv, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998 és Lehet, mert kell, Reményik Sándor emlékezete, Nap Kiadó, 2007). Ezzel hozzáférhetővé vált a teljes életmű, a Reményik-monográfiát sem lehet halogatni tovább. /Bogdán László: A teljes Reményik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./


lapozás: 1-30 | 31-45




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998