udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 49 találat lapozás: 1-30 | 31-49
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Filip, Petru

2006. augusztus 4.

Tiltakozó beadvánnyal fordult Petru Filip polgármesterhez a nagyváradi városi tanács RMDSZ-frakciója. Sérelmezik, hogy a polgármesteri hivatal csupán román nyelven jelentette meg a várról szóló új folyóiratot. A periodika első száma júniusban jelent meg. Az RMDSZ-es tanácsosok azt is sérelmezik, hogy ebben nacionalista hangú írások is vannak, amelyek sértik a magyar közösséget. Pásztor Sándor tanácsos felhívást intézett a magyar történészekhez, szakemberekhez, hogy írásaikkal járuljanak hozzá a kiadvány színvonalasabbá tételéhez. A következő, októberi számban már magyarul is szerepelnek majd az írások. Marcel Bolos, az Ingatlankezelő Igazgatóság vezetője ígérte, hogy a szerkesztőbizottságot és a szakmai testületet magyar szakemberekkel egészítik ki. /Pap Melinda: Kétnyelvű kiadványt követel a nagyváradi RMDSZ-frakció. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

2007. március 3.

Az erdélyi magyar egység gondolata határozta meg a nyolcadik RMDSZ-kongresszus első vitanapját. Többen szóvá tették a májusban sorra kerülő Európai Parlamenti választások fontosságát, annak veszélyét, hogy a megosztottság miatt az erdélyi magyarság európai képviselet nélkül maradhat. Erre a magyarországi pártok küldöttjei is reflektáltak. A viták során sokan hangsúlyozták: az RMDSZ az erdélyi magyar közösség számára fontos vállalásokat teljesített. A szövetségi politikát bírálók úgy vélekedtek, hogy az RMDSZ az önfeladás útján haladt, visszaélt a magyarság bizalmával. A legtöbben azt hangsúlyozták, hogy az RMDSZ nagy mértékben járult hozzá Románia európai integrációjának sikeréhez, s ezt a résztvevő román politikai pártok képviselői is elismerték. Frunda György szenátor, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) elnöke köszöntötte azokat a személyiségeket, akik jelenlétükkel a kongresszust megtisztelték, közöttük Tempfli József nagyváradi római katolikus és Adorjáni Dezső evangélikus püspököt, Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum elnökét, Domokos Géza volt RMDSZ-elnököt, Gémesi Ferenc budapesti államtitkárt, Bugár Bélát, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának elnökét, Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Demokratikus Szövetség elnökét, Gheorghe Falca aradi, Petru Filip nagyváradi és Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármestert, Hámos Lászlót, a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány elnökét, Crin Antonescut, a Nemzeti Liberális Párt alelnökét és Ilie Dancat, a Romák Pártjának főtitkárát. A fórumon a Magyar Szocialista Pártot Újhelyi István, a Szabad Demokraták Szövetségét Kovács Kálmán, a Fidesz-Magyar Polgári Pártot pedig Németh Zsolt képviselte. Király András aradi RMDSZ-elnök az aradi magyarok nevében üdvözölte a küldötteket. A helyi RMDSZ-szervezet azt akarta bizonyítani, a szórvány nem jelent hátrányt, a 14 százaléknyi aradi magyar elegendő ahhoz, hogy komoly közösségszervező munkát végezzenek. Gheorghe Falca aradi polgármester arra összpontosított beszédében, hogy a térségben a magyarok és a románok békében élnek egymás mellett. Traian Basescu államfő üzenetét Frunda György olvasta fel. Az államelnök kifejtette: az RMDSZ teljes súlyával hozzájárult Románia EU-tagságához. Reményét fejezte ki, hogy a magyarság szervezetének eddig tapasztalt bölcsessége és kiegyensúlyozottsága a továbbiakban is példaértékű lesz az egész hazai politikai osztály számára. Gyurcsány Ferenc kormányfő üzenetét Gémesi Ferenc államtitkár tolmácsolta. A miniszterelnök szerint „hosszú út vezetett Nagyváradtól Aradig”, az RMDSZ első kongresszusától a mostaniig, amikor mind Magyarország, mind pedig Románia az unió tagja, s amikor „rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e sikeresen, egységes európai magyarságot teremteni, vagy továbbra is leragadunk múltbeli nemzeti és politikai sérelmeinknél”. Szerinte el kell utasítania „a sehová sem vezető álmodozó, sérelmi politikát”. Gyurcsány Ferenc szerint az RMDSZ új programja az erdélyi magyarság modernizációját, felzárkózását, európai jövőjét szolgálja. A miniszterelnök ígéretet tett, hogy az erdélyi magyarság sikeres integrációjához „minden támogatást” megadnak. A kormányfő megállapította: „az RMDSZ eddig bölcs vezetőnek bizonyult”, sikeres munkája „magában hordozza az új kihívásokra való válaszadás képességét”. Összefogásra van szükség, mert „akinek nincs más programja, csak a védekezés és bezárkózás programja, annak előbb-utóbb nem lesz mit megvédenie”. Dávid Ibolya MDF-elnök szerint azok győztek, akik az együttműködés erejében bíztak. Hozzátette: az MDF nem tartja szerencsésnek azt, hogy az erdélyi magyarság belső ügyeibe kívülről szóljanak bele. Leszögezte: az MDF támogatja az erdélyi magyarság önrendelkezését. Crin Antonescu, PNL-alelnök Calin Popescu Tariceanu pártelnök és kormányfő üdvözletének átadását követően elmondta: a romániai magyarság és a románság hosszú utat tett meg 1990 márciusa óta, és mára sikerült magunk mögött hagyni korábbi félelmeinket, bizalmatlanságainkat. A kongresszus hatalmas tapssal nyugtázta Antonescu kijelentését, miszerint a PNL-nek „soha nem volt az RMDSZ-nél korrektebb és biztosabb kormányzati partnere”. Petru Filip nagyváradi polgármester pártelnökének, a demokrata Emil Bocnak az üdvözletét adta át a fórumnak. Közölte: a Demokrata Párt és az RMDSZ átlépett a vitákon, és pragmatikusan a közös érdekek valóra váltásáért dolgozott. Bugár Béla MKP-elnök arra emlékeztetett, hogy pártja és az RMDSZ többször is átvette egymás tapasztalatát. Kasza József, a VMSZ elnöke azt kérte, hogy a magyarság ne feledkezzen meg az EU-n kívül rekedt délvidéki és kárpátaljai magyarságról. Ilie Danca a Romák Pártjának és annak elnökének, Nicolae Paunnak az üdvözletét közvetítette, majd leszögezte, hogy a romák is igyekeznek hozzájárulni a hazai társadalom fejlődéséhez. Üzenetében Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának elnöke hangsúlyozta, hogy az RMDSZ mindig megbízható partnere volt az Európai Néppártnak. Toró T. Tibor képviselő azt indítványozta, hogy a kongresszus vegye saját hatáskörébe az európai parlamenti választás jelölt állításának kérdését. Kifejtette: nem vezet jóra az, ha olyan stratégiai szövetségesnek üzenünk hadat, mint például a református egyház. Ezért arra kérte a fórumot, hogy vizsgálja felül az RMDSZ európarlamenti jelöltlistáját. Frunda György ülésvezető elnök feleslegesnek ítélte a javaslatot, majd szavazás alá bocsátotta azt. A javaslatot 24 igen szavazattal, 20 tartózkodás mellett elvetette a kongresszus. Beszámolójában Markó Béla, az RMDSZ elnöke Kós Károly szavait idézve, miszerint „Az lesz a miénk, amit ki tudunk küzdeni magunknak”. A szövetségi elnök emlékeztetett, hogy az erdélyi magyarság két alapvető célt tűzött ki maga elé valamikor, az integrációt és az autonómiát. Az előbbi mára megvalósult. Markó kiemelte: amit ezekben az években ki lehetett küzdeni, azt kiküzdöttük. Tájékoztatása szerint az RMDSZ-nek ma több tagja van, mint 2003-ban. Markó rámutatott: a legnehezebb év 2004 volt, kiszabadították az aradi Szabadság-szobrot, a megosztási kísérletek ellenére megnyerték az önkormányzati és parlamenti választásokat. Az alkotmány módosításával sikerült kiterjeszteni az anyanyelvhasználat jogát az önkormányzatok után a helyi intézményekre, az igazságszolgáltatásra, és bizonyos helyzetekben „hivatalossá tették a magyar nyelvet Erdély magyarok által is lakott régióiban”. Markó hangsúlyozta: érdekünk hogy Budapesten konszenzus legyen a határon túli magyarságról. A magyar–magyar kapcsolatokról szólva, az RMDSZ elnöke kifejtette: a népszavazás a kettős állampolgárságról „hosszú időre visszavetett minket”, szerinte ezt azóta sem dolgozta fel sem a magyarországi, sem az erdélyi magyar közvélemény. Mint fogalmazott, az RMDSZ ebben az időszakban arra törekedett, hogy legalább „az addig kialakult jó megoldások ne essenek áldozatául ennek a magyarországi befelé fordulásnak”. Markó szerint a magyar-magyar kapcsolatok döcögtek, a magyar-román viszony hozott eredményeket, két közös kormányülést sikerült tartani, megnyílt a csíkszeredai magyar főkonzulátus, a sepsiszentgyörgyi Magyar Kulturális Intézet, új határállomás jött létre. A jövőre nézve az RMDSZ vezetője elmondta: „Az egyéni jogok terén áttörtük az ellenállást, elfogadtattuk a fontos elveket. Kollektív jogainkat viszont ezután kell kivívni”. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusa ellenállásával bizonyította: mégiscsak az önálló intézmény az egyedüli megoldás. Az elnök kifejezte reményét, hogy az RMDSZ másik fő célkitűzése, az autonómia is előbb-utóbb valóra válik. „A legnagyobb megbecsüléssel és elismeréssel voltam, fejet hajtottam Tőkés László előtt az 1989-es kiállásáért, de azóta az a piedesztál, amelyen ő állt, egyre alacsonyabb lett. Nagy szükség lenne arra, hogy ez a piedesztál megint arra a szintre emelkedjen, mint 1989-ben volt. Ez úgy valósulna meg, ha Tőkés László felül tudna emelkedni egyéni ambícióin, amelyeket feláldozna az erdélyi magyarság történelmi előrehaladása és felemelkedése érdekében. Ez legalább akkora történelmi cselekedet lenne az ő részéről, mint 1989-es kiállása volt” – ezekkel a szavakkal foglalt állást az EP-választások romániai magyar jelöltjei kapcsán kialakult vitára reagálva Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök. Az RMDSZ-nek a helyhatósági és parlamenti választásokon elért eddigi sikereit méltatva Nagy Zsolt távközlési miniszter elmondta: az újabb kihívás az, hogy Románia EU-csatlakozása után sikerüljön felzárkóztatni a romániai magyarságot. Frunda György szenátor Tőkés László önálló EP-jelöltségére utalva elmondta: ki kell hívni a püspököt vitára, mert bízik abban, hogy az RMDSZ EP-jelöltlistáján befutó helyen álló Nagy Zsolt és Winkler Gyula „jobban tudják képviselni az erdélyi magyarságot”. Winkler Gyula az EP-választásokra utalva arról beszélt, hogy „mindenütt ott kell lenni, ahol rólunk döntenek”. Szabó Ödön Bihar megyei ügyvezető elnök olyannak nevezte az RMDSZ ellenzékét, akik sem hitet, sem békét, sem szeretetet nem hirdetnek. Szintén az RMDSZ támogatása mellett érvelt Albert Álmos, Háromszék területi RMDSZ-szervezetének elnöke, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Petres Sándor, Hargita megye alelnöke és Takács Csaba országos ügyvezető elnök is. Toró T. Tibor képviselő elmondta: vannak olyan kérdések, amelyeket csak párbeszéddel és konszenzussal lehet megválaszolni. Toró szerint azért lett volna jó fontolóra venni az RMDSZ-jelöltlista felülvizsgálatát, Tőkés Lászlónak a befutó helyre kerülését, mert a romániai magyarságnak minden erejét össze kell fognia. Vekov Károly volt parlamenti képviselő felrótta: a romániai magyarság érdekeinek képviselete, ezen belül például a Bolyai Tudományegyetem, a székelyföldi területi autonómia ügyének felvállalása és képviselete helyett az RMDSZ „az önfeladás politikáját folytatja”, visszaélt a magyarság bizalmával. Éppen ezért komoly reformra van szükség, az első lépés pedig az lenne, ha Tőkés László az RMDSZ EP-listáján befutó helyre kerülne. Vekov szavaira reagálva Borbély László területrendezési és középítkezési miniszter azt mondta: vannak, akik képesek tenni, és vannak, akik állandóan csak siránkoznak. /Hosszú út vezetett az RMDSZ aradi kongresszusáig. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3. / Markó Béla rámutatott: „A közösségi jogérvényesítés eszköze maga az RMDSZ”. A „kudarcpolitikusoknak” nem sikerült a parlamenti képviselettől megfosztania a magyarságot. Markó kemény szavakkal bírálta az általa „kudarcpolitikusnak” nevezett ellenzőket. Az elnök szerint az RMDSZ-nek folytatnia kell az együttműködésen alapuló politikáját, ennek ugyanis ma sincs alternatívája /Mózes Edith: „Az lett a miénk, amit ki tudtunk küzdeni magunknak”. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 3. / /Nem kapott szót Németh Zsolt, aki a Fideszt képviselte a kongresszuson, este nyolc utánra időzítették hozzászólását, bár jelezte, addig nem tud Aradon maradni. Délután rögtönzött sajtótájékoztatón az újságírókkal ismertette gondolatait, kiemelte, egységre és párbeszédre van szükség Erdélyben, és ennek helyreállításához támogatást nyújtana a Fidesz. Toró T. Tibor javasolta, hogy az EP választási program vitája előtt szavazzon a testület a listáról. Az ülést vezető Frunda György indoklásra nem adott lehetőséget, Toróba fojtotta a szót, és szavazásra bocsátotta javaslatát. A többség elutasította Toró javaslatát. /Farkas Réka: Folytatni akarják a küzdelmet (RMDSZ-kongresszus). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 3. /

2007. március 30.

Az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetének képviselői továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a város történelmi főterét ismét a városalapító Szent Lászlóról nevezzék el, oda a szent király szobrát visszaállítsák, illetve a magyarság számarányát figyelembe véve az utcák 26 százaléka kapjon magyar elnevezést Nagyváradon. Bejelentették, ha ez nem történik meg, az ügyben polgári engedetlenségi akciók sorozatához folyamodnak. Az utcanevek terén a szervezet az elmúlt év tavaszán kezdett aláírásgyűjtésbe a városban. Akkor 46 civil szervezet, közöttük az egyházak és az RMDSZ több körzeti szervezete is a kezdeményezők mellé állt, javaslatukat az RMDSZ-frakció a városi tanács elé is terjesztette. A kezdeményezést csökkentett mértékben szavazta meg a tanács. Szent László nevéről a többségében román nemzetiségű tanácsosok hallani sem akartak, a magyar utcanevek szaporodása is nagy riadalmat keltett, mi több Petru Filip polgármester kijelentette, szerinte nincs sok értelme a magyar feliratoknak, mert a magyarság akkora sebességgel fogy a városban, hogy lassan nem lesz aki olvassa ezeket. Végül az RMDSZ-frakciónak sikerült elfogadtatnia, hogy az utcanév-táblákat újakra cserélik, a már meglévő, de elírt magyar neveket kijavítják, illetve a megnevezések után magyarul is feltüntetik a táblákon az út, utca, tér, sétány szavakat. A határozat végrehajtását tavaly szeptemberben kellett volna elkezdeni, de eddig semmi sem történt. Nagy József Barna, az EMI helyi elnöke elmondta, írásban kértek tájékoztatást az ügyről, a válaszban a városvezetés arra hivatkozott, hogy pénzhiány miatt késik a táblacsere, de a határozatot végrehajtják. „A késedelem oka az, hogy mind a 722 utcanévtábla feliratát ellenőrizni kellett, újat kellett terveztetni – nyilatkozta Biró Rozália alpolgármester. Ő nem lát esélyt arra, hogy több magyar utcanevet kapjon a város. /Gergely Gizella: Szimbolikus honfoglalás. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./

2007. november 21.

Nagyváradon és Marosvásárhelyen sem szerelték fel a kétnyelvű utcanévtáblákat. Amíg a jelenlegi polgármester van funkcióban, nem is fogják, jelentette ki Biró Rozália nagyváradi alpolgármester. A helyi tanács tavaly szeptemberben határozott arról, hogy a táblákra az utca román neve mellé a tér, utca, sugárút magyar felirat is felkerül. Az eredeti, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete által javasolt elképzelés szerint – amelyet az RMDSZ-frakció terjesztett be és támogatott – a táblákon az utcák régi magyar neve is szerepelt volna. A román tanácsosok azonban csak az említett változatot voltak hajlandók megszavazni. Az önkormányzat még ezt a határozatot sem ültette gyakorlatba. Petru Filip polgármester kijelentette: „Nem foglalkoztunk vele, mert nincs sok olyan város Romániában, ahol magyar feliratok lennének. Nem akartuk, hogy ez konfliktust szüljön, amire eddig Nagyváradon nem volt példa, és nem is hiányzik. Szatmárnémetiben sincsenek magyar feliratok az utcanévtáblákon, pedig ott RMDSZ-es polgármester van. Ott mért nincsenek?” Biró Rozália szerint ha majd őt választják polgármesternek, akkor megoldódik az ügy. Az EMI már többször is megkereste az önkormányzatot az ügyben – nyilatkozta Barta Béla alelnök. „Nem válaszoltak a kérdéseinkre, és amikor időpontot kértünk, egyszerűen leráztak” – fogalmazott. Az EMI aláírás-gyűjtési akciót indított annak érdekében, a város főtere a jelenlegi Unirii helyett újra Szent László király nevét viselje. „Több ezer aláírás gyűlt össze, két héten belül benyújtjuk ezeket az RMDSZ-frakciónak, hogy terjessze a tanács elé” – mondta az alelnök. Biró Rozália megerősítette: az RMDSZ-frakció felvállalja az ügyet, de szerinte kevés a valószínűsége, hogy a tanács elfogadja a javaslatot. „A húsz román tanácsos nemmel, a 7 magyar természetesen igennel fog szavazni” – vélte. Közben Marosvásárhelyen a magyar nemzetiségű önkormányzati képviselők azért küzdenek, hogy álljon le az utcanévtáblák lecserélése. A polgármesteri hivatal megbízottjai mintegy tíz nappal ezelőtt kezdték el az új feliratok kihelyezését, amelyeken románul és magyarul is feltüntetik az utca, tér, sétány megnevezést, azonban a név csupán az állam nyelvén jelenik meg, például: „Piata Trandafirilor tér”. Az új típusú feliratokat egy elfogadott tanácsi határozat következtében helyezték ki. A múlt hónapban fogadott el a testület határozatot, az utcanevek pontos román és magyar nyelvű lajstromával. Bakos Levente, a fordításokkal megbízott alpolgármester kérdőre vonta a városháza illetékesét, aki azt válaszolta, hogy ő alkotmányosan és törvényesen járt el. Az utasítást Dorin Florea polgármestertől kapta. Florea a valós kétnyelvűség ellen foglalt állást, mondván, hogy semmi kifogása a tér vagy utca szavak ellen, viszont ezeknek csakis egyetlen, hivatalos megnevezésük lehet. /Pap Melinda, Szucher Ervin: Politikai táblaháború. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./

2007. november 27.

A helyi tanácsnak kell eldöntenie, ki vezeti majd Nagyváradot a 2008-ban tartandó helyhatósági választásokig. Petru Filip jelenlegi polgármester ugyanis EP-képviselő-jelöltként a harmadik volt a Demokrata Párt listáján, így biztos helye van Brüsszelben. Mivel a nyár elején tartandó helyhatósági választásokig hat hónap van, nem írnak ki időközi választásokat, hanem a tanács dönti el, hogy a két alpolgármester – az RMDSZ-es Biró Rozália és a demokrata párti Mihai Groza – közül kit jelöl a tisztségre. Az RMDSZ azt szeretné, ha Biró Rozália töltené be az ideiglenes polgármesteri tisztséget. /Pap Melinda: Ki lesz a nagyváradi polgármester? = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

2007. november 30.

Hivatalosan is nevezzék Rhédey-kertnek a nagyváradi Nicolae Balcescu parkot – kéri az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezete. A szervezet két hivatalos kéréssel fordult Petru Filip polgármesterhez, illetve Biró Rozália és Mihai Groza alpolgármesterhez. Emellett azt is kérik, hogy a metropolisövezetben kitett táblákra a román és angol nyelvű mellé kerüljön fel a magyar felirat is. Az EMI képviselői csütörtökön egyeztettek erről Biró Rozália alpolgármesterrel. „A Rhédey-kertet a Rhédey grófok adományozták a városnak örök használatra, az lenne a természetes, ha az ő nevüket viselné” – jelentette ki Nagy József Barna, az EMI váradi elnöke. Elmondta, biztató választ kaptak, Biró Rozália szerint ugyanis ezt könnyebb lesz elfogadtatni a tanáccsal, mint a Szent László tér ügyét. Az EMI korábban kérte, hogy a város főtere, a jelenlegi Unirii tér hivatalosan is vegye fel a városalapító király nevét. A testület visszautasította ezt, ezért az EMI aláírásgyűjtésbe kezdett, most gyűjtik össze a több ezer szignót tartalmazó íveket. „Megvárjuk, míg kiderül, ki lesz a polgármester, és benyújtjuk ezeket. Lehet, hogy magyar polgármesterünk lesz, ami megkönnyítené a dolgunkat” – fogalmazott Nagy. Az EMI-elnök elmondta, hogy a szervezet jogi útra terelné a nagyváradi utcanév-táblák ügyét. Nagyvárad főépítésze visszautasította a kérést, hogy a Moscovei utcát, amelyen a Nagyváradi Állami Filharmónia székhelye is található, nevezzék át Acél Ervin utcára. Acél Ervin /1935-2006/ nemzetközi hírű karmester évtizedeken keresztül irányította a filharmónia zenekarát. /Pap Melinda: Újra Rhédey-kert? = Krónika (Kolozsvár), nov. 30./

2007. december 12.

Az RMDSZ–PNL–PSD-paktum ellenére sem választották meg Nagyvárad alpolgármesterévé Bíró Rozáliát, helyette Mihai Grozát választotta meg december 11-én a helyi tanács. A demokrata párti alpolgármester egyetlen szavazattal kapott többet, mint az RMDSZ-es Bíró Rozália. A 2002-es népszámláláskor a 206 614 nagyváradi közül 56 985, a lakosság 27,58 százaléka vallotta magát magyarnak. 1973 óta nincs magyar polgármester a városban. Nagyváradot a polgári közigazgatás 1848-ban történt bevezetése óta irányítja polgármester, a most megválasztott ideiglenes városvezető az 50. – közölte Fleisz János nagyváradi történész. Hozzátette: a 49 polgármester közül 23 magyar, 26 pedig román nemzetiségű volt. 1848 és 1920 között magyar elöljárók vezették a várost, közülük Lukács György és Sall Ferenc ismertebb, róluk utcát is elneveztek. Bulyovszky József idejében indult fejlődésnek a város, munkáját a legsikeresebb nagyváradi elöljárónak tartott Rimler Károly folytatta. Polgármestersége idején (1901–1920) fejlődésnek indult a város, megépültek a legjelentősebb műemléképületek (a színház, a városháza, a Fekete Sas-palota stb.), és Nagyvárad az akkori Magyarország negyedik legjelentősebb városa lett. A trianoni döntéstől 1940-ig a román nemzetiségűek vették át a hatalmat. Ezután ismét a magyarokon volt a sor, Soós István 1944 márciusáig volt a Körös-parti város polgármestere, majd következett a kommunista hatalomátvétel. „Érdekes, hogy 1945 és 1973 között egyetlen román polgármestere volt Nagyváradnak” – hangsúlyozta a történész. Mint mondta, 1960 körül fordult meg az etnikai arány a városban, többségbe kerültek a románok, de 1973-ig nem volt jelentős számbeli különbség a két közösség között. A látványos változás az iparosodással következik be, amikor az utolsó magyar polgármester, Szántó István (1968–1973) vezette a várost, aki Fleisz szerint ma Amerikában él. /Pap Melinda: Átverték az RMDSZ-t. = Krónika (Kolozsvár), dec. 12./ Demokrata párti alpolgármestere lett Nagyváradnak, miután a tanácsosok egy szavazatkülönbséggel a Brüsszelbe távozó Petru Filip helyére párttársát, Mihai Grozát támogatták kihívója, az RMDSZ-es alpolgármester Bíró Rozália ellenében. Heves vita volt, akkora hangzavarral, hogy alig lehetett érteni, mit mond egyik-másik tanácsos. „Új kapcsolatot kell kiépítenünk, és hogy milyen lesz az együttműködés az új polgármesterrel, még eldől. Mindenesetre minket azért választottak meg, hogy a város problémáit megoldjuk, és nem hogy gyarapítsuk” – mondta Bíró Rozália. /Both Abigél, Mihály László: Árulás Bíró Rozália ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./

2007. december 22.

,,Szekuritátés manőverekkel és félreinformáló lobbival” próbálják megakadályozni Tőkés László felvételét az Európai Néppártba ― ezzel vádolta a demokrata EP-képviselők egy részét Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke és Tőkés László EP-képviselő kabinetfőnöke.,,A DP több képviselője elindított egy rendkívül mocskos hadjáratot. Tőkés Lászlót rágalmazzák, azt terjesztik, hogy választási kampányában a püspök Erdély Romániáról való leválasztásáért küzdött. Ez nem igaz, és ezt alátámasztja a püspök politikai programja, melyet meg lehet nézni az interneten, akár angol nyelven is” ― nyilatkozta Szilágyi. Petru Filip EP-kéviselő, a Demokrata Párt alelnöke azonban kijelentette, nem a DP javaslata volt, hogy Tőkés Lászlót ne fogadják be az Európai Néppárt csoportjába. Elmondása szerint a demokraták, a liberális-demokraták és az RMDSZ képviselői többségi szavazattal döntöttek úgy, javasolják az ENP-csoport vezetőségének, hogy Tőkés Lászlót ne fogadják be a politikai parlamenti csoportba” ― mondta Petru Filip. A végleges döntést Tőkés felvétele ügyében januárban hozzák meg. /Lejárató kampány Tőkés ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

2007. december 24.

„Szekusmódszerekkel és félretájékoztató lobbival” igyekeznek megakadályozni Tőkés László felvételét az Európai Néppárt (EPP) frakciójába a Demokrata Párt (PD) EP-képviselői – mondta Szilágyi Zsolt, a püspök kabinetfőnöke. Azt állították, hogy a kampányban Tőkés Erdély elszakítása mellett kardoskodott. „Ez hazugság, amit Tőkés László politikai programja is bizonyít” – jelentette ki Szilágyi. Ezzel szemben Petru Filip EP-képviselő, a PD alelnöke azt nyilatkozta, hogy a javaslat, miszerint ne fogadják be a püspököt az EPP-frakcióba, nem tőlük származik. „A Demokrata Párt, a Liberális Demokrata Párt és az RMDSZ titkos szavazással döntötte el: azt javasolja a néppárti frakciónak, hogy ne fogadja be soraiba Tőkés Lászlót” – mondta Filip. „Van remény a váradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumtól elkobzott sportpálya ügyének megoldására” – jelentette be Antal János, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Külügyi és Tájékoztatási Szakbizottságának vezetője. A Lorántffy-gimnázium sportpályáját 2004-ben adta használatba az ortodox egyháznak a tanács, azóta sikertelenül próbálták visszaszerezni. /Rágalmazzák Tőkést? = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

2008. január 5.

Tőkés László református püspök felkérte Traian Basescu államfőt, hogy vállaljon közvetítő szerepet a közte és a demokrata képviselők közti konfliktusban. Sajtóközleményében az EP-képviselő kifejtette, decemberi meghallgatásán az államfő megígérte neki, hogy támogatja felvételét az Európai Néppártba (EPP). Akkori találkozásukkor Tőkés beleegyezett, hogy a kezdetekben nem teríti asztalra az autonómia-követelést annak érdekében, hogy ne vigye Európába a régi magyar–román konfliktusokat. A püspök elmondta, meglepődött Petru Filip, Nagyvárad volt polgármesterének, jelenleg demokrata párti EP-képviselőnek azon bejelentésén, miszerint az EPP romániai küldöttsége titkos szavazással eldöntötte volna, hogy nem támogatja felvételét az alakulatba. Brüsszeltől a Székelyföldig tartó európai parlamenti képviselői irodahálózatot nyit Tőkés László református püspök, amely Budapesten is áthalad – nyilatkozta kampányfőnöke, Szilágyi Zsolt. Az intézkedés célja minél szorosabb kapcsolat fenntartása a magyar közösségekkel. A püspök az első képviselői irodát Brüsszelben nyitja meg, amelyet Szilágyi fog vezetni. A kampányfőnök úgy véli, RMDSZ- képviselőként szerzett tapasztalata, valamint angol és francia nyelvtudása jogosítja fel az iroda vezetésére. A második irodát Nagyváradon nyitják meg. Választási kampányában tett ígéretének eleget téve Tőkés Sepsiszentgyörgyön is nyit egy EP- képviselői irodát, amely vezetését Kulcsár József jogászra bízza. A negyedik iroda Budapesten nyílik, Nemes Csaba református lelkész irányításával. Szilágyi Zsolt szerint az EP-képviselő célja minél szorosabb kapcsolatot fenntartani az erdélyi magyar közösséggel, ugyanakkor a teljes Kárpát-medencei magyarságot képviselni szeretné, főleg a kárpátaljai és újvidéki közösségeket. /Közvetítésre kérte fel az államfőt Tőkés László a PD-vel való konfliktusában. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

2008. január 28.

Bihar megyében közel száz településen száll harcba az RMDSZ az önkormányzati tisztségekért. Ismét erős ellenféllel kell szembenéznie Nagyváradon Biró Rozália jelenlegi RMDSZ-es alpolgármesternek, amennyiben harcba száll a városvezetői tisztségért. A rendszerváltást követően az RMDSZ-nek még sohasem sikerült győznie Nagyváradon (ahol a legutóbbi hivatalos statisztikák szerint 27 százalék a magyarság aránya), de jelöltjük rendre bejutott a második fordulóba. A 2004-es helyhatósági választásokon is a második fordulóban dőlt el, hogy ki lesz a város polgármestere. Az első fordulóban az időközben európai parlamenti mandátumot szerzett Petru Filip volt demokrata párti polgármester a szavazatok 47,73, Biró Rozália pedig 20,66 százalékát kapta, a második fordulót követően pedig Filip a voksok 72,42 százalékával lett polgármester. A magyar polgári oldal egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett Bihar megyében. Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke szerint elképzelhető, hogy lesznek személyi választások. /Fried Noémi Lujza: Ilie Bolojan, a titkos esélyes. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

2008. február 20.

Nincsenek magyar utcanévtáblák Nagyváradon, annak ellenére, hogy erről már több mint másfél éve városi tanácsi döntés született: a tanács 2006. szeptemberi rendelet szerint az utcanévtáblákon magyarul is fel kell tüntetni, mely tér, utca, vagy sugárút nevét hirdeti a tábla. Néhány napja ismeretlenek által válaszként folytatott akció zajlik az éjszaka leple alatt, ugyanis a román feliratok alá odafestették az utcák régi magyar nevét. Az azóta EP-képviselővé választott polgármester, Petru Filip szerint azért nem ültették gyakorlatba a rendeletet, mert „nem akartak feszültséget kelteni”. Biró Rozália alpolgármester elmondta, a megbízott polgármester, Mihai Groza elrendelte a táblaügy gyakorlatba ültetését, de előrelépés nem történt. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) többször fordult hivatalos levélben a polgármesteri hivatalhoz ez ügyben, ezért rájuk terelődik a táblafestés gyanúja. /Both Abigél: Utcanevek feszültségben? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 20./

2008. május 16.

Várhatóan szoros küzdelem során dől el, ki vezeti majd Nagyváradot a helyhatósági választásokat követő négy évben. A Szociáldemokrata Párt (PSD) Bihar megyei szervezete által ismertetett közvélemény-kutatás szerint a váradiak zöme Ilie Bolojant, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltjét tartja legmegfelelőbbnek a polgármesteri tisztségre, őt az RMDSZ-es Biró Rozália, Mihai Groza, a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) jelöltje, illetve Dan Matei PSD-s jelölt követi. A váradi polgármesteri tisztségért tizenegyen szálltak. – A 2004-es választásokon etnikai szavazás során dőlt el a polgármesteri szék sorsa, és Petru Filip korábbi polgármesternek a második fordulóban sikerült legyőznie Biró Rozáliát. Az idei választási kampányt két román jelölt, Ilie Bolojan és Mihai Groza közötti párbaj jellemzi. Nagyváradon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőinek nem sikerült megállapodniuk abban, hogy közös listán induljanak a választásokon, a polgári alakulat csak tanácsosi jelöltlistát állított, így a polgármesteri tisztséget egyetlen magyar, Biró Rozália pályázza meg. A 2004-es helyhatósági választásokon a második fordulóban dőlt el, hogy ki lesz a polgármester. Az első fordulóban Petru Filip a szavazatok 47,73 százalékát, Biró Rozália 20,66 százalékát kapta. A második fordulóban Filip a voksok 77,3 százalékával lett polgármester. A 2002-es népszámláláskor a 206 614 nagyváradi közül 56 985 fő, a lakosság 27,58 százaléka vallotta magát magyarnak. /Fried Noémi Lujza, Pap Melinda: Rendszerváltás lesz? = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

2010. október 12.

Hullámzás a szimbolikus térben
Ha nem érti a kedves olvasó, miféle képzavaros cím ez, nincs egyedül. Két ismert közéleti személyiség, Ilie Bolojan és Tőkés László szavaiból lett összegyúrva ez a mondat, a provokálás nem titkolt szándékával. Valóban, szimbólumokról van ismét szó, magyar szimbólumokról, méltatlanul meggyalázott, fel és leszerelt, ellopott és visszakövetelt, kiharcolt és gyáva, kompromisszumnak nevezett megalkuvással eltorzított, csúffá tett szimbólumokról. Természetesen Nagyvárad utcáinak, tereinek, sugárútjainak és mellékutcáinak magyar megnevezéseiről van szó. De beszélhetünk eltávolított és eltüntetett szimbólumokról (turul a városháza homlokzatán, magyar címer a színház homlokzatán), ellopott és kifacsart szimbólumokról (a város címere), szétdúlt, eltakarított és cinikus módon elnevezett szimbólumokról és szimbolikus terekről (olaszi és szőllősi temetők és sírkövek).
Jelképek ezek, többszörösen is. Nemcsak egy civilizált nagyváros tartozékai önmagukban, hanem egy kultúra, egy nép önkifejezési eszközei, egy szemléletmód tárgyiasult kellékei, egy életvitel szerves, képi és tárgyi megjelenítései. Olyannyira szorosan kötődnek az őket létrehozó, megalkotó emberekhez, azok kultúrájához, hogy egymás nélkül értelmezhetetlenek. Egyetlen nép sem lehet meg tárgyi jelképek nélkül, amelyek csak rá jellemzőek, és a jelképek, valamint az ezeket hordozó közösségi terek sem lehetnek meg az őket megalkotó kultúra nélkül, hisz ha nincs mögöttük nemzet, nép, kiüresednek, legfennebb régészek s múzeumlátogatók számára lesznek érdekesek. Mi magyarok, gazdag kultúránk révén, mindig is szálka voltunk sokak szemében, s ez mindenkori veszteségeinket okozta, jelképeink rombolásával is járt. A fentebb felsoroltakon kívül rengeteg veszteségünk volt a múltban, de sajnos a hivatalos diskurzus ellenére napjainkban sincs ez másképp. Hisz mi másként lehetne értelmezni az elmúlt húsz év demokratikusnak álcázott kultúrharcát? Erdély és a Partium tájain, lett légyen az szórvány vagy tömbmagyar terület, harcolni kellett (volna) jelképeinkért, szobrainkért, utca- és térelnevezéseinkért. Harcoltak/harcoltunk is, ki-ki tudása, hatalmi helyzete, akarata, tudatossága fokához mérten. Ne legyenek illúzióink, nem állunk nyerésre ebben a harcban. Nem csak azért, mert ellenfeleink számosak és erősek (helyi szinten Petru Filiptől, aki alig várja, hogy húsz százalék alá essen arányszámunk, egészen Bolojanig, aki számára fontosabbak a kátyúk, mint 56 ezer magyar), hanem azért is, mert a mi oldalunkon sem egy a tábor és a zászló...
A lehető legveszélyesebb és legtöbb kárt okozó helyzetben vagyunk: deklaráltan magyar és érdekvédelmi szervezetünk tele van inkompetens, oda nem való, karrierista pártkatonával. Ezt az állítást nem a már jól ismert érvekkel szeretném alátámasztani, hanem egészen friss és látszólag jelentéktelen apróságokkal. A napokban egy fórumon szóba került az RMDSZ eddigi teljesítménye, és ezzel kapcsolatban a váradi magyar alpolgármester a következőket mondta: „Mi értük el, hogy a városháza dísztermében egy emléktáblán a magyar polgármesterek is fel legyenek tüntetve. És mi értük el, hogy látható legyen Várad 1590-es évekből származó metszete, szintén a Polgármesteri Hivatal dísztermében.” Szép, mondhatni túl szép. Mi is itt a gond? Csupán annyi, hogy a mindkét falat díszítő, jelképerejű, történelemben gyökerező kép történelmet hamisít! A polgármesterek listáján két magyar polgármester neve is románosítva szerepel (a Csorba Jánosé és Petrovics Andrásé), azt sugallva, hogy az 1850-es években itt román polgármesterek voltak, ráadásul az évszámok sem stimmelnek, míg Takács Arnold (1854–1855), Miklósi Ferenc (1855–1857), Toperczer Ödön (1857–1860), Lázár Mihály (1862–1865), Stettner Lajos (1866) fel sincs tüntetve. A másik tábla pedig egy szimpla hamisítvány. Német nyelvű, részletes metszet a városról, felirata a következő: Grosswardein, Oradea 1590. Azon felül, hogy az Oradea városnév csak 1920 óta létezik, nem akadt egy városházi magyar érdekvédő, aki szóvá tette volna a szégyenletes hamisítást, vagy legalább egy Nagyvárad felirattal korrigálták volna a sokat emlegetett tolerancia jegyében, vagy akár kemény alku árán. De mit is várhat a bennszülött magyar olyan érdekvédőktől akik nem átallnak az említett fórumon olyan, a várost bemutatni hivatott reklámanyagot osztogatni, amelyben a következő emeletes okosságok olvashatóak: „1980-ban id. Rimanóczy Kálmán megépítette a ma bankfióknak otthont adó szállodaépület Körös-parti szárnyát”, illetve „Nagyvárad, az ország keleti határánál, a Nyugatot és Keletet összekötő kereskedelmi utak kereszteződésében alapították”. Nem elég, hogy nem ismerik a naptárat, sem az égtájakat, de a magyar nyelven is erőszakot tesznek.
Ennyi talán elég is lesz belőlük, és nem csak jelképesen. Ideje váltani.
Barta Béla, Reggeli Újság (Nagyvárad)

2011. június 29.

Megszüntetnék a tandíjas helyeket az állami egyetemeken
Veszélybe kerülne az állami egyetemek mûködése, amennyiben a parlament jóváhagyja azt a törvénytervezetet, mely szerint a felsõoktatási intézmények nem hirdethetnének meg tandíjas helyeket - vallják az illetékesek. Cãtãlin Croitoru és Petru Filip demokrata-liberális párti (PDL) szenátor javaslatát hallgatólagosan elfogadta a képviselõház, miután a június 22-i határidõig nem sikerült megtárgyalni azt, jelentette be tegnap Roberta Anastase házelnök. Az új oktatási törvényt módosító javaslat kimondja, hogy Romániában az állami felsõoktatási intézményekben ingyenes az oktatás, a beiskolázási számot pedig a kormány hagyja jóvá. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a magánegyetemek hallgatóinak tandíjat kell fizetniük, amelyet az illetõ intézmény vezetõ testületei szabnak meg.
A törvénytervezetet a szenátusnak is jóvá kell hagynia, mely ez esetben a döntõ fórum, a javaslat vitájára várhatóan csak az õszi ülésszakban kerül sor. A tervezet még nem került a szenátus oktatási szakbizottságának asztalára, közölte a Krónikával Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor. Az oktatási bizottságban tevékenykedõ honatya szerint a kezdeményezés a magánegyetemek nyomására születhetett meg, amelyek óriási lobbit folytatnak annak érdekében, hogy az állami egyetemeken megszûnjenek a tandíjas helyek, és így õk több diákra tegyenek szert. Nagyon sok kolléga a magánegyetemeken dolgozik, így érthetõ a kezdeményezés. A józan ész azonban azt mondja, hogy ne hagyjuk jóvá - mondta lapunknak a háromszéki szenátor, hozzátéve, õ személy szerint arra fogja ösztönözni RMDSZ-es kollégáit, ne támogassák a kezdeményezést.
Fizetésekre sem futná?
Amennyiben a parlament jóváhagyná a kezdeményezést, az veszélybe sodorná az állami egyetemek mûködését - jelentette ki a Krónikának Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeº-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese. Az jó dolog, ha egy állam teljes körû ingyenes felsõfokú oktatást biztosít, mi azonban úgy gazdálkodunk, hogy nem tudnánk fenntartani magunkat, ha megszûnnének a tandíjas helyek - magyarázta Magyari, hozzátéve, hogy az államnak más módon kellene kompenzálnia az ily módon jelentkezõ veszteséget. A magyar tagozat vezetõje szerint a kolozsvári egyetemen jelenleg csak a helyek 40 százalékát finanszírozza az állam, a fennmaradó 60 százalékot az egyetem maga teremti elõ, a tandíjak pedig komoly összeget tesznek ki. Mint elmondta, a tandíjmentes helyek számát az állam szabja meg, ezek fenntartását a központi költségvetésbõl állják - ez a szám a Babeº-Bolyai Tudományegyetem esetében a legnagyobb, a jövõ tanévre 4820. A tandíjas helyek számáról az egyetem vezetõsége dönt, de ezt a számot a Romániai Felsõoktatási Minõségbiztosítási Hatóságnak (ARACIS) is jóvá kell hagynia, ez határozza meg ugyanis a maximális létszámot, hogy melyik egyetem hány diákot bír el.
Magyari Tivadar szerint az egyetem román tagozatán a tandíjas helyek vannak túlsúlyban: a román diákok 60 százaléka fizet tanulmányaiért, s csupán a 40 százalékuk részesül ingyenes oktatásban. Ezzel szemben a magyar tagozaton fordított, sõt annál is jobb az arány: a diákok 60-65 százaléka tanul állami helyen, és csupán 35-40 százalékuk tandíjas. Mint mondta, ez annak köszönhetõ, hogy a magyar tagozaton nincs akkora túljelentkezés az egyes szakokon, kevesebb az érdeklõdõ. Magyari szerint egyébként a közhiedelemmel ellentétben a tandíjas helyek nagy száma nem befolyásolja az oktatás minõségét. Mint elmondta, az esetleges minõségi romlás inkább annak tudható be, hogy a közoktatás minõsége gyengült, kevesebb a felkészült diák, és nem annak, hogy tömegessé vált az egyetemi oktatás. Ugyanakkor elismerte, ha kevesebb diák lenne, jobban tudnának foglalkozni velük a tanárok, azonban nem lenne mibõl fenntartani az egyetemet, ennek alapvetõ mûködése kerülne veszélybe. Egyes karokon a tanárok bérét sem tudnák kifizetni, vélte a rektorhelyettes.
?tször több tandíjas hely
A kolozsvári egyetem egyes nagy népszerûségnek örvendõ szakjain egyébként jóval nagyobb a tandíjas helyek száma, mint az államiaké. A jogon például román tagozaton 145 állami helyet hirdettek meg az idei felvételire, míg 365 fiatalt tandíjas helyre vesznek fel; a magyar tagozat esetében 20-20 az arány. Marketing szakon román vonalon az állam által finanszírozott 58 helyhez 192 tandíjas helyet társítottak, magyar tagozaton 31 ingyenes, 19 költségtérítéses helyet hirdettek meg az új tanévre. Könyvelés szakon közel ötször több tandíjas hely van, mint állami: elõbbiekre 330, utóbbiakra 70 jelentkezõt várnak. Nagy a különbség a szintén népszerû újságírói szakon is, román vonalon 43 állami és 155 fizetéses, magyar tagozaton 12 állami és 23 tandíjas hely van.
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) jóval kevesebb a tandíjas helyek száma, az idei felvételire meghirdetett 268 állami helyet 82 tandíjassal pótolták, ezek fele-fele arányban oszlanak meg a román és magyar tagozat között. Nagy ?rs rektorhelyettes kérdésünkre nem kívánta kommentálni a törvénytervezet esetleges hatásait, mint fogalmazott, nagyobb bajuk is van ennél.
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

2011. november 7.

Botrány a Léda-háznál – érdekellentéttel gyanúsítják Biró Rozáliát
Kétszeresen sem lett volna szabad bérbe adnia 2006-ban a nagyváradi önkormányzatnak a Léda-házat az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) szerint. A közméltóságok és magas rangú köztisztviselők vagyongyarapodását és politikai-gazdasági érdekkonfliktusait vizsgáló intézmény érdekellentétet fedezett fel Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester esetében, aki az épületet a Partium Alapítvány rendelkezésére bocsátotta – amelynek mellesleg maga alapító tagja –, holott az nem is volt a város tulajdona. Biró szerint a tranzakció törvényes.
Lakatlan. A sokáig bárnak otthont adó, frissen felújított épület az illegálisnak tartott bérbeadás ellenére is üresen áll
Érdekellentétet állapított meg a Léda-ház bérbeadásának ügyében Biró Rozália nagyváradi alpolgármester esetében az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI). A közméltóságok és magas rangú köztisztviselők vagyongyarapodását és politikai-gazdasági érdekkonfliktusait vizsgáló intézmény pénteken kiadott közleményében az áll, hogy az RMDSZ-es elöljáróval kapcsolatban fennáll az összeférhetetlenség gyanúja: a Fő utca 59. szám alatti épület bérleti szerződését ugyanis azzal a Partium Alapítvánnyal kötötte meg az önkormányzat, amelynek Biró Rozália alapító tagja, a megállapodást ugyanakkor alpolgármesteri minőségében ugyanő írta alá a bérbeadó részéről.
Az ingatlanban a múlt század elején Ady Endre szerelme és múzsája, Brüll Adél, vagyis Léda lakott. A ház különben nem műemlék épület, ám irodalomtörténeti jelentősége miatt a Partium Alapítvány tervei szerint Léda-emlékszobát hoztak volna létre benne, emellett különböző civil szervezetek székhelyének is otthont adott volna. Az ANI a vélt összeférhetetlenség nyomán feljelentést tett az ügyészségen, kezdeményezte a bérleti szerződés felbontását, továbbá – végleges, az érdekellentétet megerősítő bírósági ítélet esetén – szükségesnek tartja Biró Rozália leváltását, illetve azt, hogy a politikus három évig semmilyen köztisztséget ne tölthessen be.
Más tollával ékeskedett a városháza?
Biró Rozália pénteken közleményben tudatta álláspontját az üggyel kapcsolatban. Mint írja, az ANI által követett procedúra szerinte azért helytelen, mert az ügynökség előbb a közvéleményt, illetve az igazságszolgáltatást értesítette, mintsem a vizsgálat elindítását az ő tudomására hozta volna, és lehetőséget adott volna rá, hogy saját álláspontját is ismertesse. (Ezzel szemben az ANI közleményéből kiderül, hogy az alpolgármestert idén július 20-án tájékoztatta az intézmény a vizsgálatok beindításáról, és az érintett július 26-án át is vette az értesítőt.)
Az elöljáró egyébként azt mondja, az állítólag a büntető törvénykönyv hatálya alá eső, kifogásolt tette nem ütközik törvénybe, 2004-ben ugyanis a két váradi alpolgármester közül ő kapta meg a jogot Petru Filip akkori polgármestertől „Nagyvárad közvagyonának nyilvántartására és ügyvezetésére”, vagyis Filip megbízta Birót, hogy hiányában a polgármester hatáskörébe tartozó feladatokat ellássa. Az alpolgármester szerint felettesének a polgármesteri feladatok átruházására vonatkozó határozata számára kötelező érvényű, ennek megfelelően köteles volt megkötni a bérleti szerződést a versenytárgyalás nyertesével (vagyis a Partium Alapítvánnyal).
„A versenytárgyaló bizottság döntése által született meg az a joga az alapítványnak, hogy bérbe vegye az ingatlant, a bérleti szerződés kitöltése és megkötése az odaítélés után kötelező volt” – hangzik Biró Rozália jogértelmezése. A harmadik alpolgármesteri mandátumát töltő RMDSZ-es politikus – aki az alakulat miniparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke is – a polgármester nevében saját, helyettesítő aláírásával látta el a bérleti szerződést. Az ingatlan haszonbérbe vételéről különben 2006 januárjában szerveztek versenytárgyalást, és a bíráló bizottságnak Biró nem volt tagja. A Partium Alapítvány – amelynek versenytársa egy váradi magyar ifjúsági szervezet volt – a nagyobbik, 150 lejes összeg felajánlásával nyerte meg a kiírást. A dokumentumban a bérlő képviseletében Lakatos Péter alapítványi elnök – az RMDSZ egykori parlamenti képviselője, ma az Állami Számvevőszék tagja – neve jelenik meg, a szerződést azonban nem ő, hanem Vékony Éva könyvelő látta el kézjegyével.
Az ANI ugyanakkor feltárta azt is: az önkormányzatnak nem is állt volna jogában bérbe adni az ingatlant, hiszen a Léda-ház a szerződéskötés pillanatában valójában nem is volt a város tulajdona, hanem a szállításügyi minisztérium ingatlanja volt, mivel államosítása után a vasúti társaság használta. Az épület csak koncesszióba bocsátása után egy évvel, 2007 márciusában került az önkormányzat birtokába egy helyi tanácsi határozat révén. Biró Rozália ezzel szemben azt állítja, hogy a hatályos törvények szerint „az önkormányzat bérbe vagy koncesszióba adhat ingatlanokat, amelyek köz- vagy magántulajdonban vannak”. Különben a Léda-ház bérbe adásáról szóló 54116-os számú, 2006. február 14-én kötött szerződés értelmében a Partium Alapítvány tíz évre kapta meg a 230 négyzetméteres ingatlant, havi 150 lej plusz áfa bérleti díj ellenében.
Felújítva, de üresen áll a ház
A Léda-ház különben már 2006-ban igen leromlott állapotban volt, és sürgős felújításra szorult, erre azonban csak 2008-ban különített el pénzt az önkormányzat – addig ugyanis a szerződés értelmében nem költözhetett be az alapítvány, amíg a főjavításokat el nem végzik az épületen. Az ügy érdekessége, hogy miközben az öt éve szentesített bérleti szerződés több alpontja is hangsúlyozza: az ingatlanon a bérlő köteles elvégezni a külső és belső korszerűsítési, javítási és karbantartási munkálatokat (beleértve az épületnek a víz-, hő- és csatornahálózathoz, az áramszolgáltatáshoz való csatlakoztatását), 2008-ban határozat született a megyeszékhely képviselő-testületében, miszerint az ingatlan felújítása a nagyváradi önkormányzat költségvetéséből történik.
Tény, hogy a ház (pontosabban a házrész, ugyanis az egyik szárny a mai napig magántulajdonban van) felújítása idén nyáron már befejeződött, ám az átadás-átvételi szerződést nem írták alá, az alapítvány valójában egyetlen napig sem használta az épületet, amely azóta is üresen áll.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

2011. november 24.

Romániában leváltották a szenátus elnökét
A román parlament felsőháza szerdán leváltotta a szociáldemokrata Mircea Geoana házelnököt, akit pártja egy nappal korábban kizárt soraiból – közölték román hírügynökségek.
A kizárásról szóló előző napi döntést követően a román ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) Geoanának a házelnöki posztról való visszahívását kérte. Kisebb vita után a szenátus meg is szavazta Geoana leváltását, a volt házelnök pedig bejelentette: megtámadja az alkotmánybíróságon a szenátus határozatát.
A parlament felső házának elnöki posztját ideiglenesen Petru Filip, a román kormány fő erejét alkotó Demokrata Liberális Párt (PD-L) szenátora tölti be.
Az új házelnök megválasztására várhatóan jövő héten kerül sor. A PSD mellett a kormánykoalíció is állít majd jelöltet. A szociáldemokraták emberét várhatóan a szintén ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Konzervatív Párt (PC) is támogatni fogja.
A kormánykoalícióban azonban még nincs egyezség a közös jelöltről, hiszen a PD-L mellett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a kormányt a parlamentben támogató, független honatyákat tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) is igényt tart a posztra. A román sajtó információi szerint azonban a PD-L hallani sem akar arról, hogy a második legfontosabb közjogi méltósági tisztségnek számító szenátusi elnöki posztba magyar kerüljön.
Geoana 2005 és 2010 között volt a PSD elnöke. Tavaly főként azért maradt alul Victor Ponta jelenlegi pártelnökkel szemben a PSD tisztújító kongresszusán, mert 2009-ben elvesztette Traian Basescu államfővel szemben az államelnök-választást, miután a második forduló előtt még Geoana tűnt a nagy esélyesnek. Őt volt pártja azzal vádolta meg, hogy egyéni politikai ambícióira használta fel a szenátusi elnöki tisztséget, és ezért a lemondását kérték a szenátus éléről. Geoana nem volt hajlandó eleget tenni a felkérésnek, ezért döntött egykori pártja a kizárásáról.
erdon.ro

2013. június 7.

Buldózeres városrendezés Nagyváradon
Tiltakozó aláírásgyűjtéssel szeretnék felhívni a nagyváradi magyarok a város vezetői és a világ figyelmét arra, hogy komoly veszélyben forog a történelmi Nagyvárad évszázados arculata. De hogyan jutott idáig a Pece-parti Párizs, hogyan vált romhalmazzá a történelmi belváros?
A múlt század elején még a szecessziós építészet gyöngyszemeként ismert Nagyvárad belvárosa ma többnyire furcsa romvárosra emlékeztet. A műemlékeknek számító paloták, emeletes bérházak lepukkant, málló vakolatú, többnyire porlepte védőhálókkal bevont komor romok, akár egy egykor virágzó kultúra múltból ránk kiáltó figyelmeztetései. Szent László fényei és a román milicisták
Az egykor híresen szép váradi történelmi belváros nem egyik percről a másikra változott romhalmazzá. A Szent László király alapította megyeszékhely magyar műemlékeit még a kommunizmus évtizedeiben kezdték el rombolni. A legismertebb, egyfajta jelenkori legendává nemesült esemény 1967-ben zajlott a főtéri Szent László-templomnál. A kommunista párt vezetői úgy ítélték meg, hogy a templom rontja a polgármesteri hivatal környékének képét, ezért a lovagkirály tiszteletére emelt római katolikus templom eltávolítását határozták el. Azt fundálták ki, hogy átköltöztetik a tér másik oldalára az egész templomot, s ha ne adj’ isten eközben tönkremenne, hát ki tehet róla? Idős váradiak máig emlékeznek azokra a napokra, amikor a város magyarjai élőláncot formáltak a templom köré, testükkel védve a bontásra érkező munkásoktól. Éjjel-nappal őrizték a városalapító király templomát, a főtérre kirendelt karhatalom pedig nem mert nyilvánosan véget vetni a tiltakozó akciónak.
belváros?
Máladozó kisértettanyává vált a római katolikus püspökség egykori tulajdona. A múlt század elején még a szecessziós építészet gyöngyszemeként ismert Nagyvárad belvárosa ma többnyire furcsa romvárosra emlékeztet. A műemlékeknek számító paloták, emeletes bérházak lepukkant, málló vakolatú, többnyire porlepte védőhálókkal bevont komor romok, akár egy egykor virágzó kultúra múltból ránk kiáltó figyelmeztetései.
Szent László fényei és a román milicisták
Az egykor híresen szép váradi történelmi belváros nem egyik percről a másikra változott romhalmazzá. A Szent László király alapította megyeszékhely magyar műemlékeit még a kommunizmus évtizedeiben kezdték el rombolni. A legismertebb, egyfajta jelenkori legendává nemesült esemény 1967-ben zajlott a főtéri Szent László-templomnál. A kommunista párt vezetői úgy ítélték meg, hogy a templom rontja a polgármesteri hivatal környékének képét, ezért a lovagkirály tiszteletére emelt római katolikus templom eltávolítását határozták el. Azt fundálták ki, hogy átköltöztetik a tér másik oldalára az egész templomot, s ha ne adj’ isten eközben tönkremenne, hát ki tehet róla? Idős váradiak máig emlékeznek azokra a napokra, amikor a város magyarjai élőláncot formáltak a templom köré, testükkel védve a bontásra érkező munkásoktól. Éjjel-nappal őrizték a városalapító király templomát, a főtérre kirendelt karhatalom pedig nem mert nyilvánosan véget vetni a tiltakozó akciónak.
Munkások és por a Fekete Sas Palotában
De több más, már-már misztikus történet is fennmaradt ezekről a napokról, mint például a Szent László gyertyáiról szóló történet. A csatárláncban álló, kezükben gyertyát tartó váradi magyarokat körbevették a milicisták. Szemtanúk elmondása szerint erős szél volt azokban a napokban Nagyváradon, azonban furcsa módon egyetlen, a templomért világító gyertya sem aludt ki, míg az embereket vigyázó rendőrök képtelenek voltak cigarettára gyújtani, annyira erősen fújt a szél. Valójában mai napig tisztázatlan, miért is állt el a hatalom a templom lerombolásától, a történteket követően azonban tizenegy tüntetőt letartóztattak, többen néhány évet le is húztak a börtönben, egyikük meg is halt a szamosújvári fegyházban.
Szoborcsere: László ment, Mihai jött
A templom melletti Szent László tér az elmúlt években egyre lepukkantabbá vált, jelenleg az önkormányzat által sikertörténetként előadott és eladott felújítási munkálatok folynak ott. A tér közepén egy esztétikailag is igencsak kifogásolható lovasszobor áll: Mihály vajda, azaz Mihai Viteazul szobra. A második világháború előtt egy Szent László-szobor állt ott, azt azonban nem sokáig tűrték a román elvtársak, a nagyváradi római katolikus püspökség székhelye előtt kapott helyet.
A váradi főtér felújítása az elmúlt év alatt is több vitát váltott ki. Az Ilie Bolojan polgármester által vezetett önkormányzat egy korszerűnek állított sima kőplaccot tervez főtérként Váradra, az uniós támogatással kivitelezendő felújítási projekt körül azonban sok a homályos kérdés.
Náci kincsek helyett kommunista szemét
A főtér közvetlen közelében fekvő híres Fekete Sas Palotát is éppen felújítják, jelenleg építőtelep benyomását kelti. Onnan csak egy ugrás a Kossuth (ma Independenței) utcában lévő romos zsinagóga. A Kossuth utca műemlék épületeinek egy részét a hetvenes-nyolcvanas években lebontották, megsemmisítették az utca teljes szakaszát. A lerombolt bérházak helyén suta zöldövezetecskét létesítettek egy meglehetősen nagy, Mihai Eminescut ábrázoló szoborral.
A régi váradi legendákban a romos zsinagóga is szerepel, állítólag alatt titokzatos alagútrendszer húzódik, ezek katakombáiban a második világháború ideje alatt a Váradról elhurcolt zsidók kincseit őrizte a Gestapo. Más történetek szerint itt húzódik az az alagútrendszer, amely összeköti a Szent László-templom altemplomát a váradi várral. Ezeket a legendákat azonban még senki sem igazolta, sem a váradi polgármesteri hivatal illetékesei, sem pedig a Körösvidéki Múzeum régészei. Amikor azonban 2012 nyarán a Körösök Vízügyi Igazgatósága hozzákezdett a belváros szégyenfoltjának számító, lerobbant partszakasz rendbetételéhez, hihetetlen mennyiségű szemetet találtak a lerombolt műemlék épületek helyett tátongó gödrökben. A kommunista érában ugyanis nagy mennyiségű szemetet hordtak a lebontott műemlék épületek helyén maradt gödrök feltöltésére. A Kossuth utcai partszakasz rehabilitálása hamar abbamaradt, sok hercehurca után csak a közelmúltban folytatták a munkálatokat, miután kiderült: csak akkor kivitelezhető Bolojan polgármester nagy álma – az ide tervezett föld alatti parkoló –, ha rendbe hozzák a Körös-partnak ezt a részét.
A kocka el van… lopva!
A nagyváradi korzó ma bizonyára Európa legroskatagabb sétálóutcája. A még a magyar világban épített csodálatos műemlék épületek zömét védőháló borítja, az önkormányzat bejelentése szerint idén aztán nekiveselkednek, és rendbe hozzák a gyalázatos állapotban lévő váradi Főutcát. Talán egyben ez Európa egyetlen ki nem világított nagyvárosi korzója, tavaly óta ugyanis egyetlen utcalámpa sem oszlatja a sötétséget. Hogy miért? Ennek is megvan a maga balkáni sztorija, ami még az előző polgármesterhez, az időközben EP-képviselővé avanzsált Petru Filip személyéhez kötődik. Az olténiai származású, a váradi polgári értékekre erősen „immúnis” Filip ugyanis igencsak elvetette a kockát a nagyváradi főutcán. Meglehetősen rossz minőségű kőkockákat, pontosabban azoknak is csak a felét: a váradi sétálóutcát ugyanis félbevágott kínai kockakövekkel burkolták. A kőszállítmány árának másik fele szőrén-szálán eltűnt, a nyilvánosságra kerülő panamát azonban egyelőre valamennyi elkövető megúszta büntetés nélkül. A volt polgármester elment Brüsszelbe, a félkockákból összerótt, „félkorzó” meg itt maradt. Azaz alig két esztendő múlva a burkolat elkezdett szétcsúszni, s ez nemcsak sarokmarasztaló, bokaficamító hézagokkal járt, hanem egy-kettőre szétverte azokat a „talajmenti” utcalámpákat is, amelyeket 2006-ban a tervezők a kínai kockakövek közzé raktak le. Míg működött a furcsa talajmenti utcalámpasor, sokak szerint a váradi korzó egy elfuserált reptéri kifutóra emlékeztetett, ma már semmire sem emlékeztet, éjszakánként csak a boltok firmamentumainak sejtelmes fényecskéi világítják meg. Romturizmusunk végén megszemlélhetjük az egykori pénzügyi palota döbbenetesen lepusztult épületét, ahol régebben évtizedeken át a járóbeteg-gondozó rendelői működtek. A római katolikus püspökség tulajdonában lévő műemlék épületnek a restitúciós törvények értelmében vissza kellett volna kerülnie eredeti tulajdonosához, azonban a Bihar Megyei Tanács megfellebbezte a döntést, a pereskedés évek óta zajlik, miközben a védőhálóval borított belvárosi épület málladozó kísértettanyává züllött.
A polgármester erőgépei
Az elmúlt években a váradiak közelről nézhették, hogyan jut ebek harmincadjára a város történelmi értékeinek jó része. Az 1989-es változásokat követően az RMDSZ semmit sem tett az egykori magyar múltat igazoló műemlék épületek megóvása érdekében. A politikai kavarásokkal, pénzügyi panamákkal tarkított tudatos múltrombolásnak azonban nincs vége. Bolojanék néhány hete bejelentették: néhány méternyi kerékpárút megépítése érdekében elbontanak több műemlék jellegű épületet a Kert (ma Avram Iancu) utcában. Úgy tűnik, ez volt az utolsó csepp a pohárban, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének kezdeményezésére ugyanis a váradiak tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek. Elhatározásuk szerint az akciót addig folytatják, míg a váradi önkormányzat fel nem fogja: az európai normákat is felrúgják, ha megpróbálják tönkretenni, felszámolni Nagyvárad egykori történelmi arculatát.
Szőke Mária Magdolna
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2015. november 13.

Petru Filip: Miért nem lehet decentralizálni Romániát?
Ez a kérdés időről időre felmerül a fejünkben. A válasz is megvan. Csak éppen nem történik soha semmi. 1991 óta dolgozom a közigazgatásban. Az akkori közigazgatási törvény alapján neveztek ki nagyváradi polgármesternek. 2007-ig maradtam – négyéves kihagyással – ebben a tisztségben, különböző pozíciókat töltve be a romániai megyei jogú városok társulási struktúráiban, illetve egy sor, a decentralizálásról és újabban a szubszidiaritás elvéről szóló szemináriumon és kurzuson vettem részt.
Az a megtiszteltetés ért, hogy 1997 és 2000 között a washingtoni Urban Institute cég tanácsadója is lehettem a romániai közigazgatási reformmal kapcsolatosan, mely letette az igazi, valójában az első és törvényhozási téren egyetlen kézzelfogható romániai decentralizálási kezdeményezés alapjait. Ezenkívül megadatott számomra az esély, hogy első, 2008 és 2011 közötti szenátori mandátumom alatt a közigazgatási bizottság elnöke lehettem Románia szenátusában. Ezeket azért mondom el, hogy érhetővé váljon: mivel megszakítás nélkül részt vettem a romániai közigazgatási reformfolyamatban, és élőben, közvetlenül átéltem azt az utóbbi húsz évben, elég elméleti és gyakorlati tapasztalatra és érettségre tettem szert, hogy valós, politikai gúnyától megszabadított elemzést készíthessek arról, ami a dicsőséges forradalom utáni években nálunk történt. Először is, ha valaki azt kérdezné tőlem, miért nem történik valódi decentralizálás Romániában, határozottan kijelenteném: MERT NEM AKARJÁK! A második, ebből következő kérdés – nyilvánvalóan – az lenne, hogy miért nem akarják. És a hasonlóan határozott válaszom a következő lenne: MERT A HATALOM DECENTRALIZÁLÁSA A PÉNZHEZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS DECENTRALIZÁLÁSÁT JELENTI.
Az esetek többségében a szolgáltatások vagy a felelősség áthelyezése a központból a helyi szintekre a polgármesteri hivatalok komfortját hosszabb időszakra biztosító pénzügyi források kiszámítható átadása nélkül történt és történik.
Más szóval, nem tervezhető és a helyi közigazgatások által idővel maximalizálható jövedelemforrást biztosítanak, hanem csak egyéves pénztranszfert az állami költségvetésről szóló törvény alapján, mely évente elfogadott jogszabály, és melynek kiszámíthatósága az országos politikai döntéshozóitól függ.
Vagyis ha helyi közigazgatásba ma átkerül a te felelősséged alá egy olyan kihelyezett szolgáltatás, melyet állami költségvetésből finanszíroznak, akkor semmi sem szavatolja, hogy jövőre ugyanakkora összeg áll majd a rendelkezésedre a kérdéses szolgáltatásra, így azt már saját forrásaidból kell fenntartanod.
Sőt, az államháztartásról szóló törvény egy rendkívül perverz kifejezést használ, ugyanis a központtól helyi szintre áthelyezett szolgáltatás finanszírozása „az állam költségvetéséből és a helyi költségvetésből történik”.
A perverzitás abban áll, hogy nem rögzítették, mennyit fizet az állam és mennyit a helyi közigazgatás, így ha az állam a következő évben nem tud vagy nem akar adni, a felelősség a helyi szintnél marad, mert a törvény a felelősséget áthárította rá, de a finanszírozás relatív. Képzeljék el, hogy Romániában a helyi közösségek 75 százaléka esetében a saját (közvetlenül a közösségtől függő) bevétel mértéke a fenntartási szint (bérek és közüzemi költségek) szintje alatt áll – hosszú távú közösségi fejlesztési politikákról már ne is beszéljünk –, és száz százalékban az állami költségvetéstől, a pótköltségvetésektől és a többségi politikai döntéstől függ. Itt nem a megyei tanácstól vagy a kormánytól függő infrastruktúra-projektekről beszélek, hanem a helyi közigazgatás – olyannyira hangoztatott – minimális autonómiájáról. Rendben, és mit kellene tenni?
Először is egy szolgáltatást csak kiszámítható költségvetéssel decentralizáljanak, vagyis ha holnaptól hozzád kerül egy szolgáltatás, és az 100 lejbe kerül, amire a pénz az állami költségvetésből érkezik, az áthelyezésről szóló törvénynek biztosítania kell, hogy a 100 lej átutalása hosszú távon megmaradjon, és a költségvetési törvény nem fogja módosítani a forrásáthelyezési szabályokat. Másodsorban az állami költségvetés forrásaiból származó költségvetési pénzügyi támogatásokat egyértelmű, tárgyilagos és a többségi politikai döntéshozótól független szabályok szerint kell biztosítaniuk a helyi közigazgatásoknak, a politikai döntéshozatali szinttől – helyi vagy országos – függetlenül. A helyi közigazgatások saját forrásainak fedezniük kell a közösségek saját folyó költségeit a szolidaritás elve és az államilag szavatolt minimális jövedelemszint elve szerint.
Harmadsorban a román jogrendnek meg kellene határoznia a romániai közösségek társulhatóságának elvét, nemcsak a Helyi Fejlesztési Társulások esetében, melyek a közösségek társulási kérdéskörének csak kis részét fedik le, hanem a község gazdasági fejlesztése, a területi szintű településfejlesztés, a közösségi agglomerációk vagy a közösségi társulások adópolitikái szempontjából, a közösségi társulások oktatási vagy közegészségügyi politikái szempontjából is, és így tovább.
Negyedsorban a decentralizálásra vonatkozó törvényhozási és alkalmazási politikai döntésnek túl kellene lépnie a jó szándék szintjén, és hagynia kellene, hogy a decentralizálás tényleg valós legyen, és ne csak nyilatkozatokban létező.
Már átéltem Cozmâncă, Blaga, Dragnea decentralizálását, és azt hiszem, hogy ha kíváncsiak lennénk egy polgármester véleményére, bárhonnan Romániából, akkor azt tapasztalnánk, hogy a valódi világban nagy különbség van a nyilatkozatok és a tettek között. Romániában többtonnányi elemzés és tanulmány készült a decentralizálásról és a szolgáltatások kihelyezéséről, de – sajnos – többségük megrekedt az elmélet szintjén.
Nagyon nehéz másoknak átengedni azt a hatalmat, amely a pénzek elosztásából származik. Az utóbbi időben a közigazgatási döntéshozatali decentralizálásról szóló vitát legtöbbször a regionalizálás gondolata váltotta fel, ahol a meglévő helyi hiúságok, valamint az a kérdés, hogy miként néz majd ki a székely övezet – de nem csak ez –, odavezettek, hogy a folyamat már az elindulása előtt elakadt. Persze, egy decentralizálásról, a pénzek elosztásáról, a kritériumokról és más hasonló dolgokról szóló vita túl technikainak és merevnek tűnik, és nem vonzó a közvélemény számára, de a gond valóban létezik, közvetlenül befolyásolja életünket. Legtöbbször azt tapasztaljuk: ahelyett, hogy reményeinkkel azokhoz fordulnánk, akiket – a helyzet tudatában – helyi szinten megválasztottunk, a fővárosra vetjük a tekintetünket, mert – nem igaz?! – szeretjük azt mondani, hogy Bukarestben határozzák meg a pontos időt!
(Forrás: Adevărul/Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)



lapozás: 1-30 | 31-49




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998