udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 77 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-77
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Rácz Levente

2009. október 17.

Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök kilenc évi vezetői tevékenység és legutóbbi négy éves mandátumának lejárta után nem újította meg jelöltségét a tisztújításon. Kötő József parlamenti képviselő elmondta, mostanában szórványvidéken egyre több az emberi beletörődés, az önfeladás. Ezzel állította párhuzamba a cselekvő erdélyi magyar ember, illetve közösség típusát. Egyetlen jelölt adta be jelentkezését az elnöki tisztségre: a 45 éves Kováts Krisztián vállalkozó, aki három – matematika tanári, vadgazdálkodási-szakmérnöki és jogi – egyetemi oklevél birtokosa. 2004–2008 között Nagyenyed városának RMDSZ-es alpolgármestere volt. Személyében a testület megválasztotta az új elnököt. /(bakó): Fehér megye. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

2009. november 7.

A nagyenyedi református temető felső sarkában találhatók a kollégium professzorainak és diákjainak sírjai. Nagy részük alig látható, annyira benőtte azt a parcellát a vadborostyán. Az elmúlt években több próbálkozás történt a sírkert felszabadítása érdekében, a Dr. Szász Pál Egyesület lelkes enyedieket mozgatott meg, a kollégium cserkészcsapata is segített. Idén nagy előrelépés történt, a Szülőföld Alapítvány támogatásával sikerült felújítani Köteles Sámuel síremlékét, a nagyenyedi Dr. Szász Pál Egyesület más forrásokat is megmozgatott, és az említett sír körül restauráltatta a többi sírkövet is. A munkában segítettek a Magyarlapádi Ifjúsági Szervezet diákjai is. A felújított sarkot szerény ünnepség keretében október 31-én tekinthették meg Nagyenyed hagyománytisztelő polgárai. A temetőben Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Egyesület elnöke emlékezett meg a felújított sírokban nyugvó professzorokról. Köteles Sámuel (1770–1831) 1818-ban foglalta el a kollégium bölcsészeti tanszékét. Őt tekinthetjük a magyar filozófiai szakszókincs megteremtőjének. 1830-ban megválasztották az MTA rendes tagjává. Vajna Antal (1804–1876) 1844-től az újonnan felállított pedagógiai tanszék vezetője volt. Az 1849-es pusztulás után Incze Dániellel vállalták az újjáépítést, az oktatás teljes vertikumának visszaállítását. Kasza Dániel (1822–1873) 1855-től természettudományokat oktatott, majd felügyelői teendőket látott el. Rektorprofesszorként a kollégium gazdasági ügyeinek megszervezője és fellendítője volt. Kultúrtörténeti értéket képvisel domborműve miatt Imreh Miklósné Bodola Klára gazdasszony sírja is, ezt is a restaurálták. Szilágyi Mátyás főkonzul szerint az erdélyi örökség emlékhelyeit az anyaországnak támogatnia kell. Nagyenyeden ez sikerült, hamarosan nekifognak a sétatéri diákemlékmű restaurálásának. /Dvorácsek Ágoston: Nagyenyed „Az élettelen ősök szótlan nevelői unokáiknak” Koszorúzás a nagyenyedi tanári sírkertben. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

2009. november 10.

Második alkalommal rendeztek Magyar Napokat november 6-8-a között Nagyenyeden. A szervező Dr. Szász Pál Egyesület az első napon a Magyar Közösségi Ház névadójára emlékezett. Arra a két világháború közötti erdélyi magyar politikusra, közéleti emberre, aki hatalmas áldozatot vállalt azért, hogy közösségként is megmaradhassunk, méltatta tevékenységét a cikkíró. Dr. Szász Pál (1881–1954) 55 éve halt éhhalált a börtönben. Rácz Levente, a dr. Szász Pál Egyesület elnöke a hagyományteremtés nemes szándékáról beszélt, majd dr. Szász Pálról, aki többek között 1948-ban utolsó főgondnoka volt a kollégiumnak, és létrehozta a Csombordi Téli Mezőgazdasági Iskolát. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul a mérföldkövekről szólt. A húsz év leltárába több megvalósítás is szerepel, többek között a Mindszenty József-szobor Budapesten, vagy a Márton Áron szobor Kolozsváron és az 56-os emlékmű a Sétatéren. Dr. Benkő Samu akadémikus dr. Szász Pál egyéniségéről értekezett. Márton Áron püspök köré csoportosult felekezeti hozzátartozástól függetlenül a magyar ellenállás, a hasonlóan gondolkodók csoportja. Innen kerültek aztán a vádlottak padjára azok a magyar vezetők, akiknek volt bátorságuk tenni is valamit. Dr. Vekov Károly a Márton Áron per és Szász Pál életének összefüggéseiről tartott előadást. 1946-ban volt egy terv, miszerint mindenképpen meg kell törni a magyar közösség erejét. 198 névből álló listát szerkesztettek, amelyen ott volt Márton Áron, dr. Szász Pál és Balogh Edgár neve is. Kónya-Hamar Sándor Demeter Béla, a kiváló újságíró életéről ismertetett részleteket, aki szintén börtönben halt meg 1951-ben. Másnap a hallgatóság egy része Vetési László kolozsvári református lelkész vezetésével egy egész napos Hunyad megyei kirándulásra indult, megemlékeztek Sipos Pál matematikus, lelkész és filozófus munkásságáról. Este Kelemen Hunor elnökjelölt tartott sajtóértekezletet, majd szüreti bál következett. Rácz Levente eddigi munkásságáért megkapta a Szórványmagyarságért díjat, amit Kelemen Hunor elnökjelölt nyújtott át neki. A harmadik nap a római katolikus egyházé volt. A szentmise után dr. Marton József egyetemi tanár Az Erdélyi Római Katolikus Püspökség ezer éve címen tartott előadást. Dr. Csávossy György könyvét (Hív a harang, Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2009.) Jakab Gábor mutatta be. Többek között kifejtette, hogy ebben a munkájában a szerző-költőtárs „harangozásra”, illetve az „igehirdetés” nem könnyű feladatára vállalkozott. Rácz Emese kolozsvári könyvtáros könyvét /Az egykori Nagyenyedi Minorita Rendház könyvtárának régi állománya, Országos Széchényi Könyvtár, Biblioteca Centrala Universitara Lucian Blaga, Budapest–Cluj-Napoca (Kolozsvár, 2009)/ dr. Gábor Csilla egyetemi tanár ismertette. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

2010. december 3.

Főhajtás a nagyenyedi református sírkertben
2010. november 21-én emlékező istentisztelet után került sor a 215 éve az enyedi református temetőben nyugvó zabolai I. Kováts József (1732—1795) filozófia- és matematikaprofesszor, valamint Herepei Ádám (1756—1814) históriaprofesszor és jeles szónok felújított síremlékének avatójára.
A ködfátyol lepte legendás sírkertben, a ,,súlyos nevű professzorok" nyugvóhelyénél számos, múltunkat tisztelő enyedi, kolozsvári, dévai ünneplő jelenlétében zajlott le az egyszerűségében is megható megemlékezés, amelyen Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Egyesület elnöke ismertette a két professzor termékeny életét és munkásságát, majd Szőcs Ildikó, a Bethlen Kollégium igazgatója mondott köszöntőt. A két szakszerűen felújított síremléknél a kegyelet koszorúját helyezte el Szücs Zoltán kolozsvári magyar konzul, az enyedi református és unitárius egyház, a Bethlen Kollégium, a Fehér Megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület képviselője. A rendezvényen részt vett Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója, Herepei Ádám oldalági rokona is. Herepei Ádámnak magas, az ég felé törő, felül egykor fej alakú gömbben végződő sírköve még áll a temető nyugati részén, eldugott helyen, de az alsó, hasáb alakú része már málladozik... A ,,sírkő" déli, völgy felé néző oldalára sugaras nap van bevésve, amely az örök életet és annak a sötétség fölötti diadalát jelképezi. Vagy talán napkeletet, ahová híres tanítványa elindult az őshaza felkutatására — írja Vita Zsigmond a nyolcvanas évek elején megjelent tanulmányában. Kertész József volt enyedi diák 1929-ben kiadott, Hazajáró lelkek — nagyenyedi képek című, művelődéstörténeti szempontból is értékes könyvében közli Herepei Ádám sírkövének veretes feliratát. Az évtizedek folyamán nagyon megkopott, nehezen olvasható, ékes magyar sírfelirat most, közel két évszázad múlva így szól hozzánk: Maradéki, betsüld emlékezetit, tanitása az eltölt idöt esmertette, a jelen való állása okait magyarázta. Ékesen szollása beszédét foganatossá, a papi cathedrát kedvessé tette, a n. enyedi fő iskolában XXIV esztendők alatt nevelvén fiakat a hazának. Az élet LVIII-ikába elnyugodott MDCCCXIV-ben. Emlékezetit baráti, tanítványi tisztelik. Herepei Ádám 1790-től haláláig az enyedi kollégium történelem-, költészettan-, classica literatura-, politika- és retorikaprofesszora. Feltételezhetően jelen volt Kőrösi Csoma Sándor felvételénél, ő ismerhette fel a tizenöt éves székely legényke kiváló szellemi adottságait. Rendkívüli népszerűségére és nagy hatására utal Hegedűs Sámuel, Herepei tanítványának és utódjának megállapítása: Kőrösi serdülő ifjúságában az enyedi kollégiumban a históriai tudományok különös kedvességben voltak, mit a derék professor Herepei Ádámnak lehetett tulajdonítani. Váró Ferenc iskolatörténetében így jellemzi nagy elődjét: Valószínűleg az ő leckéi ébresztették Kőrösi Csoma Sándorban az ábrándos elhatározást, hogy az ős magyar haza fölkeresésére induljon. Kőrösi Csoma Sándor egész őstörténeti felfogásának kialakulásában és ujgurokra vonatkozó ismereteiben neki lehetett döntő szerepe, hiszen diákoskodása idején Herepei tanította történelemre. Kortársai egyöntetűen kiemelik — állapítja meg Csetri Elek —, hogy Herepei nem a történelem eseményeit tanította, hanem a történelem lelkét ragadta meg, elbűvölően érdekes és színes előadásokat tartott. Sajnos, kéziratban maradt művei az 1849-es vérengzés alkalmával megsemmisültek. Herepei Ádám 1814 szeptemberében halt meg Nagyenyeden. Sírja fölé Baczkamadarasi Kis József, a hálás tanítvány emelt szép emléket, amelyet sok évtizedes fogságából szabadított ki ez év áprilisában a múltjára büszke enyedi polgárok és diákok egy kis csoportja. A súlyosan megrongált sírköveket a Dr. Szász Pál Egyesület újíttatta fel a Szülőföld Alap támogatásával. JÓZSA MIKLÓS, Nagyenyed, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. augusztus 23.

Asszonynépe
Felemelő nemzeti ünnep az elnéptelenedő faluban
A Fehér megyei magyarság kilencedik alkalommal köszöntötte nemzeti ünnepünket egy elnéptelenedett, de erre az alkalomra élettel feltöltött és ünnepi hangulattal megáldott kis településen. Ezúttal a Magyarlapádhoz tartozó Asszonynépén történt ez, ahol a református gyülekezetet egyetlen személy képviseli. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor szerint az államalapítás után Szent István Gizellának adta ezt a területet, aki elvégezte a telepítést. Asszonymunka volt, Asszonynépe lett a neve. A 19. századból egy fatornyos templomot tartanak számon. Egy Budapesten megtalált 1897-es építési terv szerint kőtemplomot terveztek, amely csak 1920-ban valósult meg. 1911-ben 125 református lelket számláltak, 1922-ben pedig 87-et. A kollektivizálás a 60-as években teljesen szétzilálta a birtokos magyarságot. Szent István ünnepén a több száz ünneplőt egy teljesen felújított templom fogadta, amelyet az egyházközség alapjaiból, a hívek adományaiból, az önkormányzat és a megyei tanács támogatásával valósítottak meg.
A falu elöregedett. Mintegy száz idős vagy idősödő lakója között egy református lélek lakik, a 86 éves özvegy Solymosi Ferenc. Kérdésemre Feri bácsi azt mondja: „Ebben a faluban én vagyok az egyház”, aztán csendesen zokogni kezd. A pap rendszerint otthon látogatja, de most ő is ott ül a meghívottak között a szép templomban, ahol a beszolgáló református lelkipásztor szerint a legjobb állapotú istenházában a legkisebb lélekszámú gyülekezet található.
A Fehér Megyei RMDSZ ezúttal is mintaszerűen megszervezte a napot. Kerekes Hajnal ügyvezető elnök a moderátor szerepét is betöltötte. A technikai hátteret László István és Nagy Mária biztosította. Az ünnep a kis templomban kezdődött, miközben megkondultak a harangok, ahonnan szálldogált a por és hullt a törmelék. Az istentiszteletet a nagyszámú ünneplő kihangosítva, a templom előtti téren követte figyelemmel. Ritka, nemzeti gondolatokkal átitatott, ökumenikus prédikációkat hallgathattunk. Igét hirdetett Makkai Dénes magyarpéterfalvi református lelkipásztor, Józsa István Lajos tordai unitárius lelkész és T. Bálint Emil balánbányai római katolikus plébános. A kántori szolgálatot Kiss Huba Ernő Nagyváradolaszi református kántor, az enyedi kollégium 15 éve végzett véndiákja látta el.
Az ünnepet megtisztelte jelenlétével Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul, aki üdvözlő beszédében a kitartást köszönte meg a Fehér megyei magyaroknak, a csodálatos templomokat és külön köszönet illette a lelkészeket, akik a legkisebb gyülekezeteket is szolgálják. Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke történelmi visszatekintést tartott, és kiemelte Szent István máig ható üzeneteit. Rácz Levente elnök a társszervező Dr. Szász Pál Kulturális Egyesület nevében említette, hogy 2003-tól rendszeresen látogatják a szórvány templomokat, megmutatva, hogy itt valaha életképes közösségek működtek. Dr. Gál László, a Gróf Majláth Gusztáv Teológiai Líceum igazgatója ünnepi beszédében többek között a lélekben élő tudatról, a kultúráról és az anyanyelvről beszélt, amely ugyanúgy, mint Szent István korában, a magyar megmaradást szolgálja.
Bogdán István színművész részleteket adott elő Dsida Jenő Psalmus Hungaricusából. Kilyén Ilka, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színművésze és lánya nemzeti hangulatú dalokkal és szavalatokkal ékesítették a szabadtéri előadást, amelyet a magyarlapádiak, ifjak és cserkészek táncműsora követett.
A több száz ember, akik idevándoroltak a környékről, pillanatnyi többséget teremtettek a faluban. Kalács és bor kíséretében igazi ünnepet éltek át. Régi asszonynépi származásúak tértek vissza, és ebéddel várták a rokonságot, pl. a Járaiak vagy a Finnák. Az ünnepi asztal a lelkes és szívélyes vendéglátó Borbándi lelkészpár jóvoltából a lapádi parókián is terítve várta a látogatókat. A nagy találkozások napja volt ez, és most mindannyian újra megtapasztaltuk azt, hogy egy nemzethez tartozunk, és sorsunk az összefogás.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

2011. november 1.

Magyar napok Nagyenyeden szerdától
Nagyenyedi Magyar Kulturális Napokra vár nagy szeretettel mindenkit november 2. és 6. között az RMDSZ Fehér megyei szervezete, a Dr. Szász Pál Egyesület és a Csombordi Református Egyházközség, a következő programok szerint: november 2-án, szerda délután 6 órától Kolozsvár első alternatív színházi társulata, a Váróterem Projekt mutatja be Ismered a Tejutat? című produkcióját a Bethlen Gábor Kollégium tornatermében.
November 3-án, csütörtökön du. 5 órakor Margittai Gábor, a Magyar Nemzet (Budapest) újságírója Trianoni menyecske és Utazás a végeken, a „külső magyarokról” szóló könyveit mutatja be a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. November 4-én, pénteken A régi Enyed nagy családjai: a Garda család címmel Garda Dezső történetírói munkásságát bemutatja Köble Csaba.
Garda József munkásságát pedig Garda Dezső ismerteti du. 4 órakor a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. November 5-én, szombaton szüreti bál lesz este 8 órától a LUK étteremben (Nagyenyed, Libertăţii u. 9. sz.). November 6-án, vasárnap Csombordi Nap lesz: de. 11 órától istentiszteletre várják az ünneplőket a csombordi református templomba, igét hirdet Fogarasi István lelkipásztor. Ezt követi az Elekes Viktor emlékszoba, valamint dr. Szász Pál és Mezei Sándor emléktáblák avatása du. 2 órakor a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Méltató beszédet mond Madaras Ildikó (Elekes Viktorról), Rácz Levente (dr. Szász Pálról) és dr. Csávossy György (Mezei Sándorról). Nagy Endre Így éltem és ezt láttam című könyvét Nagy Margit (Újvidék) és Bellágh Rózsa (Budapest) mutatja be du. órakor a csombordi iskola tornaterme, majd A mi termékeink címmel a Csombordi Gazdák kiállításának megnyitója következik 5 órától ugyancsak a tornateremben, fellép a Pipacsom táncegyüttes.
Szabadság (Kolozsvár)

2011. november 16.

Együttműködik Fehér és Kovászna megye
Ünnepélyesen szerződést kötöttek egymással Fehér és Kovászna megye képviselői november 13-án, vasárnap az enyedi református templomban, istentisztelet után. Előzőleg prédikációjában Pópa Tibor lelkipásztor is arra intett az igével és Pál apostol szavaival: Egymás terhét hordozzátok (Galatabeliekhez írott levél, 6, 2.). Szórvány terhet hordozni nem könnyű feladat, sem azoknak, akik élik ezt, sem azoknak, akik nem restek átvállalni a gondok egy részét. A kapcsolatok Háromszékkel igen régiek, hiszen hajdanában sok diák jött Enyedre a kollégiumba tanulni, és tanárok is érkeztek tanítani. Ma is nemes feladat iskolát segíteni, de itt most szélesebb körű megállapodás körvonalai bontakoztak ki.
Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke üdvözölte a vendégeket: Tamás Sándort, a Kovászna Megyei Tanács elnökét, valamint Demeter Lászlót, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetőjét és a szórványügyek felelősét. Részt vett az aláírási ceremónián Székely István, az RMDSZ ügyvezető elnökhelyettese is. Kováts Krisztián történelmi időnek, benne jelentős pillanatnak nevezte ezt az alkalmat, hiszen közeledik Bethlen Gábor fejedelem születésnapja, és tavaly a székesegyházban felavatták a Bethlen Gábor emléktáblát is. Tamás Sándor tanácselnök válaszbeszédében elmondta: bárhol is járnak, Bukarestben, Budapesten vagy éppen Brüsszelben, mindig akadnak ennél fontosabb ügyek. Ezért úgy döntöttek, hogy az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokat fogják erősíteni. Ennek szellemében született meg a Hunyad megyei kötődés, ahol már eddig is szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Enyeden pedig olyan új szerződés született, amelyet a kovásznai önkormányzat 20 százalékos román kisebbsége is támogatott.
Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Kulturális Egyesület elnöke megköszönte a háromszékieknek a lehetőséget, ami ezzel a szerződéssel jár. Mint elmondta, az egyik leghíresebb székely, aki hajdanában Fehér megyébe jött, Mikó Imre volt, aki a kollégium főgondnoki tisztségét is betöltötte. – Ebben a szerződésben a tömb és a szórvány találkozik. Jó adag optimizmus kell ahhoz, hogy mi itt pozitívan gondolkodjunk, de reménykedhetünk, hogy az új kapcsolat gyümölcsöző lesz – fejtette ki.
Gudor Botond, a Bod Péter Alapítvány elnöke a névadó gondolatát idézte: a hazának ártani nem szabad, de aki nem használ, az nagy vétket követ el. Véleménye szerint a szerződés egy kezdet, amelyből sokat lehet majd profitálni, a két közösség érdekében.
Tamás Sándor a megye kék-sárga zászlaját hozta ajándékba, amelynek szimbólumait ismertette az enyediekkel. Ezután a felek ünnepélyesen aláírták a Székelyföld–Szórvány partnerség elnevezésű együttműködési megállapodást, amelynek szövege szerint „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért. Tudnunk kell, hogy van segítség a bajban, és van, akivel osztozzunk az örömben. Összetartozunk, felelősséget kell egymásért vállalnunk.
BAKÓ BOTOND 
Szabadság (Kolozsvár)

2012. augusztus 25.

Szászsebes – Az utolsó követ is meg kell őrizni
Szent István–napi szórványtalálkozó
Egy álom vált valóra tíz évvel ezelőtt, amikor Rácz Levente RMDSZ-elnök ötlete nyomán Marosszentimrén a megye magyar közössége az elhagyatott református templomban ünnepelt. Augusztus 20-a volt. Ezt követően évente mindig valahol a „mélyszórványban” volt az ünnep, és lassan új hagyomány született. Ott voltunk többek között Magyarszentbenedeken, Alvincen, Magyarigenben, Boroskrakkón, Sárdon és utoljára Asszonynépén. Idén buszok és személyautók tucatjai hozták a zarándokokat Szászsebesre, az ősi szász fészekbe, a ma is létező református közösség gyönyörű, felújított templomába. A szórványzarándoklatokban nemcsak a találkozások öröme, az örökségünkkel való törődés volt megragadó, hanem az is, hogy nyitás volt ez a javából. A magyar vándorlást a többségi helyi közösségek is érzékelték, értékelték, és egyre inkább odafigyeltek rá.
Templom- és várostörténet dióhéjban
A református templom történetét Gudor Botond vendégfogadó lelkipásztor ismertette. A Gyulafehérvártól 14 km-re fekvő Szászsebes először 1245-ben Mühlbach néven jelent meg hivatalos iratokban. Módos szász telepesek lakták, akik 1387 után Erdélyben elsőként építették meg városuk erődítményét. A város 19–20. századi fellendülése Johann Schöpp polgármesternek köszönhető. Szász Domokos püspöksége idején a reformátusok számának növekedése (1900-ben kb. száz fő) indokolta az istenháza megépítését. Alapítványt hoztak létre, és 1902–1903-ban, a várfalakon kívül, közadakozásból épült fel a neogótikus templom, amelyet 1904-ben szenteltek fel. Gudor András szolgálata idején (1997–1998) újították fel, idén pedig az önkormányzat támogatásával kisebb frissítési munkálatokat végeztek rajta. A falon elhelyezett emléktáblán olvashatók a templom történetének adatai.
A magyar közösség élete a sepsiszéki székelyek középkori betelepedésével, a katolikus egyház főesperessége révén teljesedett ki. A városban ma is ferences rendház működik, amelynek középkori ablakait a turisták gyakran megcsodálják. Az evangélikus templom szentélye Luxemburgi Zsigmond korabeli budai kőfaragó műhelyének nyomait viseli. Itt halt meg I. János királyunk (1540. júl. 17/21), akit végül Székesfehérváron temettek el. Ezután fia, János Zsigmond unitárius fejedelem uralkodásával indult be az önálló erdélyi fejedelemség. Szászsebes a középkori emlékek mellett ma a terek városa, és ez méginkább így lesz jövőre, amikor befejezik a terelőút megépítését. A lelkész szerint a mai 26 fős gyülekezet nem tudja megtölteni a templomot, de időről időre, nagy ünnepek idején ez mégis megtörténik. A tanulság pedig az, hogy „az utolsó követ is meg kell őrizni.”
Ünnepi pillanatok
Az augusztus végi kánikulában a templom hűvöse sem hozott enyhülést az ünneplőknek. Ökumenikus szellemben hirdetett igét Somogyi László székesfehérvári református lelkipásztor, Bíró Attila kökösi unitárius lelkész és Szabó Dénes nagyenyedi római katolikus esperes-plébános. A kántori szolgálatot Szabó Zsombor tordai kántor látta el. Minden prédikációt és imát a nemzeti ünnepünk körüli gondolatok hatottak át.
Magát az ünnepséget a templomkert fáinak árnyékában, hirtelen felszerelt erősítők segítségével tartották meg. Kerekes Hajnal, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte az egyházi és világi vendégeket, többek között Kovács Pétert, az RMDSZ országos alelnökét és Carmen Tomşát, a szászsebesi gazdasági hivatal igazgatóját. Kiemelte, hogy az eltelt évtized ünnepein Gudor Botond több alkalommal volt vendégfogadó lelkész, hiszen ő igazán törődik az apadó gyülekezetű templomokkal. Ünnepi beszédet mondott Józsa Miklós nyugalmazott nagyenyedi magyartanár. Kiemelte Szent István intelmeit, ami mai napig is forrása a keresztény erkölcsiségnek. – Az Úr nem távozott, itt maradt, és a Fehér megyei magyarság megfogyatkozva bár, de létezik, és élni akar. A mára ünnepi díszbe öltözött templom is ezt igazolja – mondta a szónok.
Kovács Péter felhívta a figyelmet: mi egyediek vagyunk abban, hogy ünnepeinken is szomorkodunk. Majd egy fordulattal két szép, derűs Szent István-legendával ajándékozta meg a hálás közönséget.
A beszédeket a helyiek kedves kínálgatása, vendéglátása közepette rövid kultúrműsor követte. Fellépett Katona Kinga (Assissi Szent Ferenc éneke) és Gánya Ervin (Szent István-himnusz), a vargyasi szavalókör tagjai. Rövid műsorral készültek a tordai és a székelykocsárdi református egyházközségek kórusai, valamit Nagy Levente és barátai zenekara és énekese Kökösről. Szászsebesen ezúttal a jelenben futott össze a múlt és a jövő. Aznap délután Kolozsváron is jelen voltunk a Főtéren, abban a hangulatban, amit Moravetz Levente kiváló produkciója keltett. Miközben még bennünk élt a szászsebesi hangulat, Kolozsváron hangzott el: Zrínyi a várból tört ki és a halálba rohant, a mai kolozsváriak kiáramlottak a Főtérre, mert élni akarnak. Ami Kolozsváron, Erdély fővárosában zajlott, az nagyon sok helyen Erdélyben, például a tízszer kisebb Nagyenyeden is beindult, ha szerényebben is. Nevezzük nyitásnak arra a szabad térre, ahol közösségként létezhetünk, lélegezhetünk, és ahol keressük, óhajtjuk a többségi partnerséget. Ezt igazolta a kolozsvári és a szászsebesi ünneplés is.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár)

2015. augusztus 4.

A Doktor úr elment
Brendus Gyulát (Gyuszit – ahogy mi mondtuk, vagy a Doktor urat – ahogy betegei szólították) 1992-től ismertem közelebbről. Akkor már végéhez közeledett kétéves parlamenti mandátuma. A Fehér megyei RMDSZ-nél komolyan odafigyeltek véleményére anélkül, hogy azt bárkire is ráerőltette volna.
Pragmatikus ember volt, mégis elvszerűen ítélte meg az eseményeket. Nem tartozott egyik szekértáborhoz sem. A politikában ez semmiképpen sem díjazzák. Független volt, nem megélhetési politikus. Igazi polgár. A magyar érdekek rendületlen képviselője. Véleményét minden körülmények között vállalta. Hitt, ahogy ő mondta, az erdélyi magyar nemzeti közösség autonómiájában és annak realitásában. Kisebb közösségében, a szórványban, a magyarság vállalását szorgalmazta. Ezt a léthelyzetet nem konjunktúrának, hanem sorsszerűségnek tartotta. Az országos érdekképviseletben a széthúzás helyett az összefogás, az egységes fellépés híve volt.
Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ egykori elnöke
Szabadság (Kolozsvár)

2016. április 9.

Megvan a RMDSZ kolozsvári tanácsosjelöltjeinek sorrendje
Rangsorolta a tanácsosjelöltjeit az RMDSZ kolozsvári szervezete. Az RMDSZ alapszabályzatának megfelelően a tanácsosjelöli listát a városi szervezet elnöke, az RMDSZ polgármester-jelöltje, Horváth Anna jelenlegi alpolgármester vezeti, a lista második helyezettje a történelmi egyházak által javasolt EMNP-s Gergely Balázs, a Kolozsvári Magyar Napok főszervezője lett, Csoma Botond városi tanácsos szintén befutó, harmadik helyre került. A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) jelöltje, Rácz Levente vegyészmérnök, vállalkozó lett a negyedik a listán, az ötödik helyre Nisztor Dániel építőmérnök került. Oláh Emese jelenlegi városi tanácsos a hatodik lett a listán.(hírszerk.)
Transindex.ro

2016. április 11.

Kolozsvári csapatkép: Horváth, Gergely, Csoma, Rácz
Rangsorolták a kincses város és Kolozs megye RMDSZ-es tanácsosjelöltjeit
Horváth Anna, az RMDSZ polgármesterjelöltje és Gergely Balázs, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke vezeti a kolozsvári tanácsosi listát.
A szombati rangsoroláson eldőlt: a befutónak számító harmadik és negyedik helyre Csoma Botond megyei RMDSZ-elnök és az ifjúsági szervezetek jelöltje, Rácz Levente került. Korábban tudósítottunk: a megyei tanácsosjelöltek rangsorolása péntek este zárult. A befutónak számító öt helyből az első és a harmadik vidéki jelölté (ifj. Deák Ferenc és Balla Ferenc), Kolozsváré a második és negyedik (Vákár István és Lőrinczi Zoltán). Az ötödikre az elért pontszámok szerint Enyedi Tamás, az ifjúsági szervezetek jelöltje tarthat igényt. Mivel a városi lista hatodik helyére rangsorolt Oláh Emese mandátuma egyelőre bizonytalan, mifelénk nem érvényes a hölgy-jelöltek arányának növekedését jelző országos trend, az ifjúsági szervezetek azonban Kolozs megyében is befutó helyeket szereztek.
– A fiatalokat nem plakátolni kell küldeni, nem a lista végére kell helyezni, hanem politikai felelősséggel kell felruházni őket! – vélekedett Kovács Péter ügyvezető elnök az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke a szövetség pénteki rangsoroló közgyűlésén. Elmondta: bár a jelölések országszerte április 17-én zárulnak, már látszik, hogy a jelöltek egyharmada új, kétszer annyi lesz a fiatal és a hölgy a választási listákon.
– Egyértelmű számunkra, hogy az átlagember utálja a politikusokat. Meg kell tehát mutatnunk, hogy képesek vagyunk megújulni, képesek vagyunk a helyi közösségek elvárásaira reális választ adni. Újra a legfontosabb feladatunkká vált a közösség megvédése. A mostani választási kampány fő üzenete az lesz: megteremtjük a magyar közösség biztonságát, helyi szinten pedig a modernizációt helyezzük előtérbe! – hangoztatta Kovács.
– Polémia alakult ki, hogy kit képvisel Gergely Balázs az RMDSZ kolozsvári tanácsosi listáján. Itt az ideje, hogy ezt a vitát lezárjuk – folyatta felszólalását az ügyvezető elnök. – Gergely Balázs a történelmi magyar egyházak vezetőitől kapott megbízatást. Nem az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP), nem Tőkés Lászlót, nem Szilágyi Zsoltot képviseli, hanem a kolozsvári magyar embereket. Azt a szellemiséget, amely a semmiből felépítette Erdély egyik legnagyobb magyar vonatkozású rendezvényét. Gergely Balázs nem azokat képviseli, akik azt mondják: remélik, hogy az RMDSZ nem fog negatív kampányt végezni, majd belénk törlik lábukat. Bár az RMDSZ mindent megtett ezért, Kolozs megyében nem lesz összefogás, ideje tovább lépni! – tette hozzá Kovács Péter.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. április 11.

Összefogna a riválissal a Bihar megyei RMDSZ
A rivális magyar pártok képviselőjének ajánlotta fel a megyei tanácsosjelölt-listáján szabadon hagyott nyolcadik helyet a RMDSZ Bihar megyei szervezetének küldöttgyűlése.
Pásztor Sándor, a szövetség megyei tanácselnök-jelöltje (képünkön) hangsúlyozta, idén nem pártalapon, hanem a korábbiaktól teljesen eltérő értékrend szerint állították össze a listát. Úgy érzi, most minden réteg képviselve van azáltal, hogy az egyházak, civil szervezetek, a szórványvidék vagy éppen az ifjúság is delegált jelöltet az „összmagyar, konszenzusos” névsorhoz.
A kilencedik helyen egyébként a roma kisebbséget Lakatos János képviseli, a nyolcadik helyről pedig az elkövetkező napokban fognak tárgyalni. A szövetségnek egyébként jelenleg hét tanácsosa van a megyei önkormányzatban. „Az RMDSZ-en kívüli magyar pártok eddig képtelenek voltak bejutni a megyei vagy a váradi tanácsba. Ezzel a magyarság egy helyet veszített” – indokolta döntésüket Pásztor.
Meglátása szerint ez problémát jelent, ezért is „húztak most vonalat”, és úgy vélik, hogy pár ezer szavazattal a nyolcadik hely is hozható a helyhatósági választásokkor. Pásztor így gyakorlatilag a sajtón keresztül invitálta megbeszélésére a magyar pártokat, hogy maximalizálni tudják a képviseletet. „Ha ez nem jön össze, akkor azt a helyet átugorjuk és a jelenlegi kilencedik helyezett lép egyet előre. De én az utolsó pillanatig tárgyalni akarok, és úgy gondolom, hogy van esély a megegyezésre" – tette hozzá Pásztor.
Az RMDSZ-szel évek óta vitázó Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyébként korábban bejelentette, saját listával készül az önkormányzati választásokra, Bihar megyei vezetőjük, a megyeitanácselnök-elnökjelölt Csomortányi István viszont nem zárkózik el a tárgyalástól. „Állunk elébe" – fogalmazta meg lapunknak, de rögtön kitért az aggályaira is, mégpedig arra, hogy felméréseik szerint ezúttal két jelöltet is be tudnának önállóan juttatni a megyei tanácsba.
„Az RMDSZ hátránnyal indul a korrupciós ügyei miatt" – mutatott rá. A néppárti vezető szerint nem a közös lista a megoldás, hanem az, hogy a képviselet maximalizálása érdekében kompromisszumot kössenek néhány „veszélyeztetett” településen, hogy akár az egyik fél jelöltjének visszalépésével, de biztosítsák a magyar sikert a választáskor.
Marosvásárhelyen egyébként már eldőlt: biztosan nem lesz közös magyar tanácsosjelölt-lista. Az RMDSZ helyi választmánya a hétvégén már rangsorolta jelöltjeit, a listavezető pozíciót Peti András jelenlegi alpolgármester foglalja el. Az EMNP – mint ismeretes – korábban két befutó helyet kért a szövetség képviselőivel folytatott tárgyalások alkalmával, az RMDSZ viszont egyet – a lista nyolcadik helyét – ajánlott fel, ezt azonban a párt képviselői nem fogadták el, s bejelentették, önállóan méretkeznek meg június 5-én.
Jakab István, a néppárt városi szervezetének elnöke szerint az RMDSZ-lista méltatlan a marosvásárhelyiekhez, s nem sok jót vetít elő a jövőre nézve. A közös magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán függetlenként indul, így ő nem kerülhet fel egyetlen párt jelöltlistájára sem.
Nem lesz közös tanácsosjelölt-lista Kolozsváron sem, legalábbis abban a formában, ahogyan az EMNP szerette volna. Az RMDSZ pénteken véglegesített listáját Horváth Anna alpolgármester vezeti, a második helyre a néppárt tagja, volt országos alelnöke, Gergely Balázs került a történelmi magyar egyházak javaslatára, a további három, befutónak számító pozíciót pedig Csoma Botond városi tanácsos, Rácz Levente vegyészmérnök, vállalkozó és Nisztor Dániel foglalja el. Az EMNP szerint Gergely Balázs listán való szereplése nem váltja ki az összefogást, ezért önállóan indulnak a választáson.
A szövetség megyei tanácsosjelölt-listáját Deák Ferenc, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke vezeti, a második helyet Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kapta, harmadik helyen Balla Ferenc bonchidai tanácsos indul. A hatodik helyen Keizer Róbert, a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei elnöke indul a két szervezet közötti együttműködés eredményeként.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

2016. április 27.

Nincs összmagyar lista Bihar és Maros megyében
Az elmúlt időszakban többször felmerült összmagyar megyei tanácsosjelölt-lista helyett csak a Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje „fért fel” az RMDSZ listájára Bihar megyében. A szövetség jelöltlistáját vezető Pásztor Sándor korábban a „billegőnek” számító nyolcadik helyet az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) ajánlotta fel, a végleges verzióban azonban ezt végül a polgári párti Helmeczi József foglalta el. Az MPP-nek jutott hely az RMDSZ Maros megyei szervezetének negyvennégy fős megyei tanácsosjelölt-listáján is.
Az elmúlt időszakban többször felmerült összmagyar megyei tanácsosjelölt-lista helyett csak a Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltje „fért fel” az RMDSZ listájára Bihar megyében. A szövetség jelöltlistáját vezető Pásztor Sándor korábban a nyolcadik, „billegőnek” számító helyet az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) ajánlotta fel, a végleges verzióban azonban ezt végül a polgári párti Helmeczi József foglalta el.
Az RMDSZ egyébként kedden megyei szintű együttműködési szerződést kötött az MPP-vel az elkövetkező kormányzati ciklus idejére. Pásztor szerint az általuk felajánlott tanácsosi hely ily módon „hozható” lesz a választásokkor, a néppárt Bihar megyei vezetője, Csomortányi István azonban nem osztja véleményét. Mint megtudtuk, velük végül nem is tárgyalt az RMDSZ.
„Teljesen komolytalan felajánlás volt” – fogalmazott Csomortányi, aki továbbra is azon a véleményen van, hogy a szövetség népszerűségét a korrupciós ügyek csökkentették, ami szavazatvesztéshez vezet majd. Szerinte amúgy is csak akkor lehetne maximalizálni a magyar képviseletet, ha az EMNP is bejut a megyei és a helyi tanácsba. Meglátása szerint erre van esély, ezért legkevesebb kettő, de az sem kizárt, hogy a következő ciklusban három képviselővel lesznek majd jelen a megyei tanácsban.
A néppárt hétfőn iktatott Bihar megyei listájának élén egyébként Csomortányi áll, mögötte Nagy József Barna és Szilágyi Ferenc szerepel. Nagyvárad RMDSZ-es polgármesterjelöltjének, Huszár Istvánnak magyar kihívója Zatykó Gyula, a városi tanácsosi listán mögötte Moldován Lajos és Nagy Zoltán kapott helyet.
Megyei tanácselnök lenne a szovátai polgármester
Az MPP-nek jutott hely az RMDSZ Maros megyei szervezetének negyvennégy fős megyei tanácsosjelölt-listáján is, melyet mintegy 27 ezer támogató aláírás „kíséretében” iktattak kedden a választási irodában. A lista élén Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke áll, második Péter Ferenc jelenlegi szovátai polgármester – a szövetség megyei tanácselnökjelöltje –, a harmadik pedig a szövetség legrégebbi megyei tanácsosa, Pokorny László. A lista tizenötödik helyét a Magyar Polgári Pártot (MPP) képviselő Biró József Attila foglalja el.
A jelöltlajstrom második részében számos olyan személy is helyet kapott, aki egyébként a helyi választásokon érdekelt polgármester- vagy tanácsosjelöltként. A szövetség arra törekedett, hogy a megye egyetlen térsége se maradjon képviselet nélkül, ugyanakkor az ifjúsági, valamint a női szervezet is jusson egy-egy befutó helyhez. Péter Ferenc kedden közölte, a párt célja, hogy ezúttal is legalább 13 tanácsosi mandátumot szerezzenek, az MPP támogatásával azonban akár 15-re is bővíthetik a képviselők számát.
„Azt a sikeres projektet ajánlanám a megyének, amit kisebb léptékben megvalósítottunk Szovátán – fogalmazott Péter Ferenc, aki 2000 óta vezeti a város önkormányzatát. – Úgy érzem, Maros megyének szüksége van a váltásra, hiszen elveszítette azt a harmadik helyet, amit a Központi Fejlesztési Régióban foglalt el. A térség gazdaságán és infrastruktúráján kell javítanunk, a repülőteret kell továbbfejlesztenünk.” Péter Ferencet egyébként az RMDSZ-es Fülöp László 36 éves mérnök készül váltani Szováta polgármesteri székében. Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete is kedden délután iktatta az elmúlt időszakban többször is módosított tanácsosjelölt-listáját. Ennek élén Peti András jelenlegi alpolgármester áll, őt Novák Zoltán és Magyari Előd követi.
Hivatalosított magyar verseny Kolozsváron
Kedden délelőtt iktatta a választási irodánál polgármesterjelöltjének, valamint városi tanácsosjelöltjeinek okmányait a kolozsvári RMDSZ is. Horváth Anna jelölését és a városi tanácsosjelölteket több mint 3500 személy támogatta aláírásával. „Megkerülhetetlen, erős, képviseletre törekszünk, a közösség iránti elkötelezettségét már többször bizonyított csapattal szeretnénk megerősíteni a kolozsvári magyarok hitét abban, hogy az önkormányzatnak őket is ugyanúgy kell szolgálnia, mint a román embereket” – nyilatkozta a választási iroda előtt Horváth Anna polgármesterjelölt.
A városi tanácsosi listát, mint ismeretes, Horváth Anna vezeti, a második helyet a történelmi magyar egyházak javaslatára az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) képviselő Gergely Balázs tölti be. A lista harmadik helyén Csoma Botond jogász, városi tanácsos, a Kolozs Megyei RMDSZ elnöke, a negyedik helyen Rácz Levente-Zsolt vállalkozó, az ifjúsági szervezetek jelöltje, ötödik helyen pedig Oláh Emese jogász, városi tanácsos szerepel. Saját listával és polgármesterjelölttel jelentkezett be a kolozsvári megmérettetésre az EMNP kincses városi szervezete is. Fancsali Ernő polgármesterjelölt, a tanácsosi jelöltlista vezetője és a második pozíciót elfoglaló Bicskei Hedwig közösen iktatták az induláshoz szükséges, több mint 3000 aláírást tartalmazó íveket.
Szucher Ervin, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

2016. május 27.

A mozgósítás a prioritás Kolozs megyében
VÁLASZTÁS – A mozgósításon múlik, hogy a Kolozs megyei magyarság érdekképviselete meg tudja-e őrizni a június 5-ei helyhatósági választások után a négy évvel ezelőtt megszerzett pozícióit az önkormányzatokban.
Ezt nevezte a kampány legfontosabb célkitűzésének Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári polgármesterjelöltje is, aki legutóbbi sajtótájékoztatóján arra hívta fel a figyelmet, hogy négy évvel ezelőtt a 48 ezres kolozsvári magyarság alig egyharmada szavazott, ez a 27 tagú városi tanácsban négy RMDSZ-es tanácsosi mandátumra volt elegendő.
A kincses városi tanácsosjelölt-listát vezető Horváth Anna abban bízik, hogy az egyházak által javasolt Gergely Balázs, a rendkívül népszerű Kolozsvári Magyar Napok főszervezője is segít majd a legutóbbi választásokon otthon maradt 30 ezer kolozsvári magyar megszólításában. A lista harmadik helyén a már komoly tanácsosi tapasztalattal rendelkező Csoma Botond, az RMDSZ megyei elnöke szerepel, és befutóhelyet kapott még Rácz Levente is, Oláh Emese bejutásához viszont a négy évvel ezelőttinél jobb eredményre van szüksége a szövetségnek.
Miután a koalíciós törekvések kudarcba fulladtak, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) önálló tanácsosjelölt-listával próbálja átlépni a bejutáshoz szükséges ötszázalékos választási küszöböt és Fancsali Ernő személyében saját polgármesterjelöltet is állított. Az IRES közvélemény-kutató intézet felmérése szerint egyébként a Nemzeti Liberális Pártot (PNL) képviselő Emil Bocnak nem kell kiköltöznie a városháza polgármesteri irodájából: a jelenlegi polgármester első helyen áll a népszerűségi listán 42 százalékkal, őt a függetlenként megméretkező Octavian Buzoianu követi 17 százalékkal, míg Horváth Anna alig 4 százalékon áll.
Az RMDSZ négy évvel ezelőtt öt megyei tanácsosi mandátumot szerzett – Vákár István, Németh András, Okos-Rigó Dénes, Lőrinczi Zoltán László és Ferencz István tagja a 34 fős testületnek –, ezen az eredményen Vákár István szerint megfelelő mozgósítás mellett javítani tudna a szövetség. Vákár egyébként az RMDSZ megyei tanácselnökjelöltje és listavezetője, a befutó helyen pedig Deák Ferenc, Balla Ferenc, Lőrinczi Zoltán László és Enyedi Tamás szerepel. A szövetség ugyanakkor megállapodást kötött a Magyar Polgár Párt (MPP) Kolozs megyei szervezetével, így a billegőnek számító hatodik helyen Keizer Róbert, az alakulat megyei elnöke indul.
Az EMNP megyei tanácsosjelölt-listáját Soós Sándor, a szervezet megyei elnöke vezeti, a második helyen pedig Mihály Ágnes szerepel. A néppárt egyébként azt tűzte ki célul, hogy megduplázza a négy évvel ezelőtti eredményét. Az alakulat egyébként Kolozsváron és további húsz községben indít önkormányzati jelöltlistát, ezen kívül nyolc polgármesterjelöltet is indítanak.
Az RMDSZ 45 településen próbál beleszólni az önkormányzati munkába és 14 településen jelentkezett be a polgármester-választásra. 2012-ben a szövetség nyolc településen állított polgármestert Kolozs megyében. „A helyhatósági választások legfontosabb célkitűzése, hogy minden magyarlakta településen jelen legyünk az önkormányzatokban" – nyilatkozta korábban Csoma Botond, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke.
Tordán jelenleg két RMDSZ-es tanácsos képviseli a helyi magyarságot, közülük Csép Leylla – a városi szervezet elnöke – újrázhat, a második befutóhelyen pedig Bogádnffy Gábor Norbert szerepel, míg Józsa István Lajos abban bízhat, hogy ezúttal nagyobb lesz a magyarok szavazókedve. Aranyosgyéresen is a két tanácsosi mandátum megőrzése a szövetség első számú célja, a feladatra Szabó Robert István és Vitus János vállalkozna. Désen Kovrig Annamária Magdolna és Varga Lóránd Gyula próbál újrázni a helyi tanácsban, egy jobb eredmény mellett Madar Tímea is mandátumhoz juthat.
Bánffyhunyadon is két képviselője van a magyar közösségnek a tanácsban: az RMDSZ-es Vasas István és Csüdöm Ferenc, aki még az MPP-t képviselve „futott be", de idén már a néppárt színeiben indul újra a tanácsosi tisztségért. Az RMDSZ viszont most Buzás Fekete Máriát és Döngölő Csabát indítja az első két helyen. Szamosújváron Kasza Tamás, Török Bálint és Feketelaki Tibor neve szerepel az RMDSZ-lista első három helyén.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

2016. június 24.

Horváth Anna ismét alpolgármestere lett Kolozsvárnak
Ismét Horváth Annát választották meg Kolozsvár egyik alpolgármesterének pénteken. A tanácsülésen beiktatták hivatalába Emil Boc polgármestert, és igazolták a tanácsosok mandátumát.
A következő négy évben öt magyar tanácsos vesz részt a 26 fős önkormányzati testületben: Horváth Anna, Gergely Balázs, Csoma Botond, Rácz Levente-Zsolt és Oláh Emese. Az RMDSZ-es frakciót Csoma Botond vezeti majd.
Az RMDSZ- frakció tagjai két nyelven tették le a hivatali esküt. A testületbe bekerült egy másik kisebbségi szereplő is, a PNL-s listán induló, szír származású Mohammad Bashar Molhem.
Horváth Annát 23 igennel, a másik alpolgármestert, a nemzeti liberális Dan Tarceát 21 igen vokssal választották meg a pénteki alakuló ülésen.
Kustán Magyari Attila
maszol.ro

2017. június 3.

Tudomány nélkül elvész a nép
Egyháztörténeti konferenciát „hagyományosítana” Kolumbán Vilmos József
Másodszor szervezett Kolumbán Vilmos József, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója egyháztörténeti konferenciát május elején. A reformáció öröksége című tudományos ülésszakon közel 30 teológiai oktató és gyakorló lelkész mutatta be dolgozatát. Ahogy az egy tudományos ülésszakhoz méltó, ezek az előadások elsősorban a lelkészek számára fontosak, ám megkockáztatom, hogy az erdélyi református zsinatok iratairól, Szenczi Molnár Albert könyvtáráról akár a laikus is szívesen tájékozódna. A konferencia szervezési munkálatairól, fontosságáról és hasznáról a főszervező egyetemi oktatóval beszélgettünk.
– Mi késztette arra, hogy ilyen eseményt szervezzen? Mit tudhatunk az első egyháztörténeti konferenciáról?
– Az első egyháztörténeti konferenciára Protestáns Erdély címmel 2016. április 15-én került sor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Tizenöt évvel ezelőtt gondoltam először arra, hogy az egyháztörténészek számára szakmai konferenciát kellene szervezni, de akkor még nem sikerült azt megvalósítani. 2015-ben, a kolozsvári teológiai fakultás fennállásának 120. évfordulóján tartott ünnepi konferencián Buzogány Dezső felhívta a figyelmet a kutató közösségek megerősítésére és az utódnevelés fontosságára. Nos, ekkor született meg a végleges elhatározás, hogy szakmai konferenciát szervezünk. A gyors igényfelmérés és a pozitív visszajelzések után hozzáláttam a konferencia megszervezéséhez. Célom az volt, hogy elsősorban azokat a kutatókat szólítsam meg, akik az erdélyi protestáns egyházak történetével foglalkoznak. Saját tapasztalatomból tudtam, hogy szakmai konferencián való részvétel egyértelműen bátorítólag hat a tudományos kutatásra. Annak is tudatában voltam, hogy a személyes találkozás és a kutatási területek résztémáinak bemutatása együttműködésre sarkallja a résztvevőket. A konferencia felhívására, a várakozásokat messze felülmúlva, közel harmincan jelentkeztek, sőt amikor a szervezendő konferencia híre az ország határain túlra is eljutott, neves magyarországi kutatók is jelezték részvételi szándékukat. A konferencia sikeres volt. Az előadók nagy létszáma miatt (a teljes magyar nyelvterületen eddig nem volt ilyen nagy létszámú egyháztörténeti konferencia) két szekcióban (újkor és jelenkor) tartottuk meg az előadásokat. Az első konferencia sikerét nyugtázva, már nem volt kérdés a következő megszervezése. Az előzetes becslés ellenére, a várakozásokat felülmúlva idén 28-an jelentkeztek, tehát eggyel többen, mint tavaly, és az idén is két külön szekcióban hangzottak el az előadások.
Erdélyen túliakat is vonzott
– Ilyen biztató kezdet után magától adódik a kérdés: mikor lesz a következő?
– Az eddigi két konferencia sikerén felbuzdulva nem kérdéses, hogy jövőre is megszervezem. A pontos dátum még nincs leszögezve, de előreláthatólag valamikor 2018. április–május folyamán kerül sor. Nem titkolt célom, hogy a tavaszi egyháztörténeti konferenciákból hagyományt szeretnék teremteni. Az érdeklődés kiváló, az előadások színvonala minden tudományos igényt kielégít. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a későbbiekben sem kívánok tematikus konferenciát szervezni. A célkitűzésem az, hogy minden kutatót meghívjak, aki az erdélyi protestáns egyházak múltjával foglalkozik.
– Voltak-e segítőtársai a szervezésben?
– Mindkét konferenciát én szerveztem. Ugyanakkor megemlíteném, hogy a tanszék másik oktatója, Buzogány Dezső végig bátorított és támogatott a szervezési munkában. Rengeteg munkával és odafigyeléssel járt a szervezés, több héten át szinte kizárólag csak a rendezvény megszervezésével foglalkoztam. Úgy érzem: a befektetett munka meghozta gyümölcsét, és egyetlen percnyi foglalkozás sem volt hiábavaló. Célkitűzésem teljesült. Ugyanakkor itt köszönném meg a Protestáns Teológiai Intézet vezetőségének, különösen Rácz Levente gazdasági igazgatónak, hogy a rendezvény gazdasági hátterét példamutató módon biztosította. Ugyanakkor köszönetet mondok az Erdélyi Református Egyházkerület tanácsosának, Ballai Zoltánnak, aki az egyházkerület nevében hozzájárult a konferencia sikerességéhez.
 Hogyan történt az előadók kiválogatása?
– Elsősorban hazai előadókban gondolkodtam, de végül Magyarországról és Felvidékről is nagy volt az érdeklődés. Az előadók válogatása úgy történt, hogy számba vettem mindazokat, aki protestáns egyháztörténettel foglalkoznak, és elküldtem a konferencia felhívását abban a meggyőződésben, hogy a tapasztalatok alapján csak a meghívottak fele vesz részt. Ezzel egy időben a PTI és a két református egyházkerület honlapján is megjelent a felhívás, valamint egyéb internetes felületre is eljuttattam. Egyetlen jelentkezőt sem utasítottam vissza.
Kétszáz éves röpirat, szálszámolásos abroszok
– Érdekes témák, előadók...
– A két eddigi konferencián, úgy gondolom, mindegyik előadás érdekfeszítő volt. Mivel mindegyik kutató tudományos novummal, eddig nem kutatott témával jelentkezett, nagyon nehéz lenne bármelyiket is kiemelni. Az első konferenciáról megemlíteném Korányi Andrást, a budapesti evangélikus teológia egyháztörténeti professzorát, aki a magyarországi evangélikus egyház kommunizmus alatti történetének egy részét mutatta be. Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület levéltárosa Szilágysághoz kapcsolódó érdekes előadással jelentkezett. Az idei konferencián Zsigmond Attila, egy kevésbé ismert lelkipásztor, Ikafalvi B. János külföldi tanulmányútjáról, majd hazai munkásságáról beszélt. Hasonlóképpen érdekes előadást tartott Benkő Tímea egyetemi asszisztens, aki felelevenítette a reformáció 300. évfordulója megünneplésére kiadott református egyházi rendelkezések történetét. Rácz Emese könyvtáros egy 1717-ben kiadott röpiratról beszélt, amely magán viseli a korszak teológiai gondolkodásának és polémikus világszemléletének sajátosságait. A közelmúlt kutatói közül érdekes előadást tartott Berekméri Árpád Róbert egyházkerületi levéltáros, aki a két világháború közötti időszakban a marosi egyházmegyében végzett esperesi vizitációk hasznáról beszélt. Előadásában hangsúlyozta, hogy a korszak történetének ismeretéhez elengedhetetlenül fontos a települések, közösségek történetének feltárása. Jánosi Csongor kutató a Romániai Református Egyháznak az ateista pártállam és a nyugati keresztyénség között végzett moderátori szerepét taglalta. Kovács Mária Márta egyházkerületi muzeológus a református gyülekezetekben őrzött középkori klenódiumokról tartott előadást, Tamás Iringó kutató pedig a Görgényi Református Egyházmegye 18. századi szálszámolásos abroszait mutatta be.
Kötet és ösztönzés
– Mi lesz az eredménye ennek a konferenciának? Például megjelennek az előadások szövegei vagy rezüméi egy-egy kiadványban, amit gyakorló lelkészek, lelkészhallgatók is olvashatnak?
– Meggyőződésem, hogy egy ilyen jellegű tudományos rendezvény csak úgy lehet teljes, ha az előadások külön tanulmánykötetben meg is jelennek. A tavalyi konferencia kötete az idén jelenik meg, valamikor június–július folyamán, az idei konferencia anyaga jó reménység szerint az év végén. A köteteket nemcsak lelkészeknek szánjuk, hanem minden érdeklődőnek, kutatónak, történésznek, és természetesen maguknak az előadóknak.
– Elképzelhető, hogy a konferencia konkrét haszna az, hogy a gyakorló lelkészeket tudományos kutatásra buzdítják napi feladataik elvégzése mellett? Azaz: miért jó, ha gyakorló lelkészek ilyen témával foglalkoznak, előadást tartanak?
– Igen, az is nyílt titoknak számít, hogy a konferenciákon való részvétellel és a tanulmányok megjelentetésével bátorítani akarjuk az erdélyi protestáns tudományosságot és a lelkészeket a tudományos munkával való foglalkozásra. Eleink sokszorosan hangsúlyozták, hogy tudomány nélkül elvész a nép. Meggyőződésem, hogy a tudomány művelése, a folyamatos tanulás és a megszerzett tudás révén vagyunk azok, akik vagyunk. Gazdag tudományos örökségünk arra kötelez, hogy ezt vigyük tovább.
Nagy-Hintós Diana Szabadság (Kolozsvár)

2017. szeptember 12.

Gondolkodó embereket nevelni
„Meg kell határoznod a helyedet ebben a világban: világ világossága, föld sója, tartóra helyezett lámpás akarsz-e lenni, vagy együtt úszol az árral, elhagyod az igazi értékeidet. Keresztény hivatásunk alapján olyan szerepet kell betöltenünk a többi ember vonatkozásában, mint amilyent a só az étel számára: megőriz valamit a romlástól, de pusztítani is tud; láthatatlan, mert elvegyül az ételben, de ha nincs ott, érezzük a hiányát. Éppen így a keresztény ember nélkül a társadalom, a világ erőtlenné válik – mondta Kovács Sándor főesperesköszöntő beszédében a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceum tanévnyitó ünnepségén a Szent Mihály templomban.
„Kedves diákok, nektek úgy kell illeszkednetek a világba, mint valamely fényforrás, amely mindenkinek bátorításul, és tájékozódási pontul szolgálhat. Kereszténységünknek tettekben kell megnyilvánulnia. Amit ma teszünk, az dönti el, hogy milyen lesz holnap a világ. Sózott, világító lámpássá válni, Krisztus által, és így sózni ezt a világot és világítani ebben a világban. Így lehetséges a változás” – fogalmazott Kovács Sándor főesperes.
Timár Ágnes igazgató beszédében kifejtette: az átadott tudás mellett legalább annyira fontosnak tartják a nevelést, hiszen az oktatás nem arról szól, hogy „megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.” „Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt helyzetekben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket”, idézte Csíkszentmihályi Mihály szavait. „Ez a fajta oktatás a gondolkodó emberek nevelését célozza, amely lehet, hogy nem érdeke a jövő társadalmának, de ha a megmaradásunkat szeretnénk biztosítani, akkor olyan embereket kell nevelni, akik ép lélekkel képesek bármilyen körülmények között is túlélni” – tette hozzá.
Tárkányi Erika magyar szakos tanfelügyelő szerint mindannyian felelősek vagyunk az iskolai oktatás színvonaláért. Úgy kell dolgoznunk nap, mint nap, évről évre, egyre többet, hogy örömünk teljen ebben a munkában.
Rácz Levente önkormányzati képviselő, maga is a Báthory-líceum végzettje, az RMDSZ városi frakciójának és a polgármesteri hivatalnak a nevében kívánt sikerekben gazdag iskolai évet a diákoknak. „Tapasztalatból beszélek, amikor azt mondom, hogy a tanárok és a diákok közössége az, ami a Báthory sajátos erejét adja, kultúráját alakítja, arcélét megrajzolja. Ne feledjétek a csapatmunka, a bajtársiasság fontosságát, mert ezek azok az évek, amikor olyan kapcsolati hálóra tehettek szert, amely pótolhatatlan lesz további pályafutásotok során” –fogalmazott.
Székely Kriszta / Szabadság (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-77




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998