udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 140 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-140
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Salat Levente

2007. augusztus 28.

Augusztus 27-én magyar nyelvű feliratok kerültek a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) néhány karának folyosójára. Az egyetem sajtóirodája közölte: nincs tudomásuk új feliratról, az egyetemen csak a már korábban elhelyezett táblák láthatók. A lap munkatársa viszont délután még helyén találta a római katolikus teológia egyik folyosóján elhelyezett, „Dohányozni tilos” feliratú magyar és német nyelvű táblát, a vegyi kar folyosóin elhelyezett két feliratot nagy valószínűség szerint még a délelőtt folyamán eltávolították. Az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása mellett a többnyelvű feliratok elhelyezését hónapok óta szorgalmazó Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter adjunktus cáfolta, hogy ő helyezte volna el a táblákat. A BBTE rektor-helyettese, Magyari Tivadar szerint az augusztus 27-i feliratozás nem tartozik a többnyelvű táblák hivatalos elhelyezésének a folyamatába. A BBTE-n két éve tart a vita a többnyelvű feliratokról. A magyar felsőfokú oktatás önállósulását szorgalmazó, ezen belül a magyar feliratok elhelyezését sürgető BKB vezetői közül hamis információk terjesztésének és a BBTE lejáratásának vádjával Nicolae Bocsan rektor 2006 júniusában Bodó Barna egyetemi tanárt, a BKB elnökét írásos intésben, Hantz Pétert pedig írásos megrovásban részesítette, december 20-án pedig felbontotta az egyetemen több magyar nyelvű feliratot elhelyező Hantz Péter munkaszerződését. Ugyanilyen elbánásban részesült Kovács Lehel is. Az érintettek bírósághoz fordultak, eddig Bodó Barna nyert jogerősen pert a BBTE-vezetés ellen. Az ügy miatt 2006 novemberében lemondott rektor-helyettesi tisztségéről Salat Levente és Nagy László, a húsz magyar oktatót magába foglaló 117 tagú szenátusból pedig néhány magyar tanár kilépett. Az elbocsátott magyar oktatók ügyében több magyar politikus is szót emelt. Göncz Kinga magyar külügyminiszter 2006 decemberében román kollégájához, Mihai Razvan Ungureanuhoz fordult, utóbbi 2007. januári válaszlevelében egyebek mellett azt írta: az elbocsátott oktatók ügyében az egyetem vezetése autonóm módon járt el, de a többnyelvű feliratokat június elejéig elhelyezik, a BBTE-n magyar és német személyiségek mellszobra is helyet kap, egyes előadótermeket pedig a magyar és a német kultúra jeles alakjairól nevezik el. A BBTE sajtóirodája erre reagálva szögezte le: az egyetem szenátusának nincs határozata többnyelvű feliratok elhelyezéséről. /Benkő Levente: „Diplomatikus” kontra nemhivatalos feliratozás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

2007. augusztus 29.

Vladimir Tismaneanu az Egyesült Államokban élő történész-politológus történészekből és társadalomkutatókból állította össze csapatát. Alig fél év alatt készítették el a parlament előtt is bemutatott Jelentést, amely alapján Traian Basescu államfő elítélte a román kommunizmust. Idén ősszel jelenik meg könyv formájában a 660 oldalas dokumentum. A Jelentés magyar vonatkozású fejezetének megírására magyar szakembereket kértek fel. A fiatal történészekből álló kutatócsoport tagjai: Stefano Bottoni, a Bolognai Egyetem oktatója; László Márton, a Pázmány Péter Egyetem PhD-hallgatója és a marosvásárhelyi Teleki Téka munkatársa; Lázok Klára, az ELTE PhD-hallgatója és a csíkszeredai Sapientia Egyetem oktatója; Nagy-Mihály Zoltán, a pécsi egyetem doktorandusza és az EME főmunkatársa; Novák Csaba Zoltán, a bukaresti egyetem PhD-hallgatója és a Román Akadémia marosvásárhelyi fiókintézetének munkatársa, valamint Olti Ágoston, az ELTE PhD-hallgatója. Nagy Mihály Zoltán kolozsvári történész elmondta, Vladimir Tismaneanu a kolozsvári Etnokulturális Központ vezetőjét, Salat Levente politológust kérte fel a magyar munkacsoport szervezésére, illetve a magyar fejezet megírására, tudva, hogy ebben a kutatóközpontban etnikai, kisebbségi és kisebbségtörténeti témákban folytak kutatások. Salat Levente a budapesti Bárdi Nándorhoz fordult, aki akkor a Teleki Intézetben dolgozott, és akinek a munkatársi köréből kerültek ki a felsorolt fiatal történészek. Romániában intézményesen nem folyik kisebbségkutatás, csak próbálkozások vannak a Jakabffy Elemér Dokumentációs Tár vagy az Erdélyi Múzeum-Egyesület részéről. Bárdi Nándornak köszönhető, hogy az elmúlt tíz évben megpróbálták intézményesíteni a magyarság kommunista korszakának kutatását, fiatal erdélyi történészeket avatva be a kutatómunkába. – A magyar történészeknek azokat a kérdéseket kellett beemelni a román történetírásba, amelyeket az egyáltalán nem ismer. Például, hogy 1945-től kezdődően hogyan történt a magyar gazdasági intézmények államosítása és megszüntetése. A szövetkezeti központok megszüntetésével óriási vagyonállományt kebelezett be a román állam. Azért szedték össze mindezt, mert a román történetírásban létezik egy feltevés, miszerint a kommunizmus alatt mindenki egyformán szenvedett, sőt, a kommunizmus első időszakában a romániai magyarság pozitív diszkriminációban részesült. - Mindössze fél év állt rendelkezésre a Jelentés elkészítésére. A magyarországi levéltárakban megkezdődött a Romániára vonatkozó kutatás, de a romániaiakban nem. Nagy Mihály Zoltán hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyarság 20. századi történetének felkutatásával hadilábon állnak. Reméli, hogy a Tismaneanu-jelentés magyar fejezete felgyorsítja ezeket a kutatásokat. /Oláh-Gál Elvira: Tismaneanu-jelentés – megjelenés előtt a könyv. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 29./

2007. október 20.

A dél-kelet európai nemzeti kisebbségek státusára vonatkozó törvényes eszközök címen kétnapos nemzetközi konferenciát tartottak Kolozsváron. A rendezvényen bemutatták az olasz (dél-tiroli), a szerb, a horvát és a macedón példát, és természetesen szó esett a romániai kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitája sorsáról. Salat Levente, a BBTE politikatudományi karának előadó tanára, valamint az Etnokulturális Különbözőségek Erőforrása Központjának ügyvezető elnöke szerint a konferencián nem a kisebbségi törvény tartalmát vizsgálták, hanem megpróbálták az akadémiai, illetve az emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó szakemberek perspektívájából nézni ezt a kérdéskört. A kisebbségi törvény elfogadásával tisztázódhatna a több mint 150 romániai kisebbségvédelmi rendelkezést magába foglaló joganyag sorsa. Másrészt: amennyiben a tervezetet a parlament elfogadta volna, talán el lehetett volna kerülni a romániai magyarság politikai erőinek radikalizálódását, magyarázta Salat Levente. Varga Attila képviselő szerint a román törvényhozásnak alkotmányos kötelezettsége lenne a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvényt elfogadni. /Nagy-Hintós Diana: Kisebbségek státusa Dél-Kelet Európában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2007. október 31.

Magyarország határai az EU-csatlakozása után nagyrészt virtuálissá váltak ill. válnak. Törzsök Erika szerint ez „is egyik oka, hogy a 2004. december 5-ei referendumon Magyarországon megbukott az etnikai nacionalizmus. ” Ezt a határokon kívüli magyarság nagy többsége „emancipációs kudarcként élte meg”. Törzsök Erika minősítése szerint a rendszerváltás után Budapesten egy, két világháború közötti, a „revans”-politika jegyében kialakított intézményrendszer revitalizációjával akarták kezelni a határon túli magyarok problémáját. Salat Levente 2005-ben rámutatott a problémára: „a magyarországi pályázati rendszerek olyan identitás-szerkezeteket termelnek újra, amelyek lehetetlenné teszik a romániai magyarság hatékony integrálódását a román államba, vagyis hogy képes legyen viszonyát rendezni a román társadalommal. A magyar identitás kizárólagos állítása a ‘meg nem hirdetett kiürítés stratégiáját’ szolgálja. ” A beteg intézményrendszerhez hozzá kell nyúlni, mert támogatása Salat Levente szerint személyes politikai kapcsolatokra épül. Törzsök Erika hozzátette: „Azóta ezt az intézményrendszert átalakította a kormány. A támogatáspolitika EU-konform és átlátható rendszerben működik”. – Magyarország hosszú távú nemzetstratégiáját határon átnyúló regionális fejlesztési programként fogható fel. Az eddigi magyar támogatási rendszer közalapítványokon keresztül működött. 1990 és 2004 között az állami költségvetésből a határon túli magyarok támogatására mintegy 85-90 milliárd forintot fordítottak. Törzsök Erika szerint ennek a hatása nem érzékelhető. A „kialakult nagy magyar kesergőben” a források világos számbavétele szükséges. Törzsök Erika megállapította, hogy a többségi társadalmaknak és kormányoknak fel kell ismerniük, hogy a források elosztása nem lehet a kisebbség számára diszkriminatív. – Hozzátette: fontos a „be nem avatkozás elvének” betartása. /Törzsök Erika MeH Nemzetpolitikai főosztály főig. : Oldás és kötés. Korszerű nemzeti jövőkép v. határzárak. = Élet és Irodalom (Budapest), okt. 31./

2007. december 6.

Az oktatásügyi miniszter július 8-án kelt rendelete előírja egy multikulturális viszonyokat ismertető tantárgy létrehozását az elemi és középiskolák diákjai számára. A kolozsvári székhelyű Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja (EKF) a Kisebbségi Hivatal támogatásával kidolgozta a Multikulturális nevelés tanárok és diákok számára című programot. A miniszteri rendeletnek még nincs kidolgozott módszertani alkalmazása, az EKF szakmai szempontokból elemezte azt, és észrevételeit, tanácsait most nyomtatásban közzé tette. A sajtótájékoztatón bemutatták a központ ide vonatkozó két friss kiadványát, az Értékeld a sokszínűséget (multikulturális kalendárium) kisiskolásoknak és annak alkalmazási útmutatóját, tanárok számára. Salat Levente, az EKF ügyvezető igazgatója szerint az együtt élő nemzetiségek másságának elfogadtatása szükségességének aktualitást ad a közelmúltban kialakult sajnálatos olaszországi és spanyolországi románellenes közhangulat, és a hazai nem mindig felhőtlen román–magyar viszony. Anca Sandulescu programfelelős elmondta, a jelenlegi tanévre több mint 90 önkéntes tanárt képeztek ki, akik a multikulturalitást már elemi osztályokban oktatják, anélkül, hogy az a többi tantárgy rovására menne. Kovács Mária oktatási szakértő elmondta: külön figyelmet fordítottak a kisebbségek történelmének a szerepeltetésére. Októberben multikulturális falinaptárt jelentettek, melyet hét megye 700 oktatójának adtak át, és a kalendáriumok már ott lógnak az elemi és gimnáziumi osztályok falain. Benne adatok találhatók a Romániában élő kisebbségek történelméből is. /(Ö. I. B.): Multikulturális nevelési program. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

2007. december 7.

A Babes–Bolyai Tudományegyetemen decemberben véget érő választásokat követően sem várható előrelépés az önálló magyar karok ügyében – jelezte Magyari Tivadar rektor-helyettes, a kétnyelvű feliratok kapcsán azonban már derűlátóbb. Hangsúlyozta: a magyar tagozatok megvalósításának esélye sokkal távolabbinak tűnik, mint néhány évvel korábban. 2005 októberében az igazgatótanács a kétnyelvű feliratok kihelyezéséről döntött, de ez – Magyari szerint a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) fellépését követően – leállt. „Hantz Péterék fellépésével együtt előtérbe került az a néhány nacionalista román, akiről már szinte meg is feledkeztünk, ugyanakkor egyre jobban közeledtek az egyetemi választások, és ekkor a vezetőség már nem vállalta a táblák kihelyezését” – vázolta a történteket Magyari Tivadar. A rektor-helyettes szerint az egyetem vezetősége egyáltalán nem magyarellenes. Kovács Lehel szerint, akit a kétnyelvű feliratok körüli botrány következtében távolítottak el az egyetemről, a jövőbeni egyeztetéseket illetően két lehetőség látszik világosan. Ha marad a jelenlegi vezetőség, e kérdések megoldását továbbra is igyekeznek elnapolni. Amennyiben új vezetőség kerül az oktatási intézmény élére, elképzelhető, hogy megvitathatók velük a témák. Kovács Lehel, a Bolyai Kezdeményező Bizottság /BKB/ alelnöke szerint ez esetben az egyik legfontosabb dolog, hogy a magyar vonal részéről ne maradjanak ugyanazon személyek a vezetőségi tanácsban. Kovács Lehel szerint a magyar karok létrehozásának folyamata ott bukott el, hogy a 2004-es egyetemi választásokon kijelölt új magyartagozat-vezetőség bejelentette: nem ért egyet az önálló karok létrehozásával. „Pedig ennek érdekében az RMDSZ is elérte, hogy kicseréljék az oktatási minisztert, aki hajlandó volt elfogadni ezt, az RMDSZ a kormányzó Szociáldemokrata Párttal is megegyezett korábban a karok létrehozásáról” – érvelt Kovács. Hozzátette: a BKB azért jött létre, mivel a tagozat vezetősége ellenezte a magyar karok létrehozását. Salat Levente rektor-helyettes korábban azt állította: nem értenek egyet azzal, hogy politikai egyeztetés során, a szakértők bevonása nélkül döntsenek a karok létrehozásáról. Nem felejtünk! címmel több református értelmiségi nyílt levelet fogalmazott meg Buzogány Dezső szenátusi tagsága ellen. A BBTE tavaly novemberi szenátusi ülésén Buzogány Dezső, a Református Teológiai Kar képviselője megszavazta Hantz Péter és Kovács Lehel adjunktus elbocsátását az egyetemről. A református egyház elhatárolódott magatartásától, a lelkész-tanárnak le kellett mondania szenátusi tagságáról. Az aláírók szerint megdöbbentő, hogy „Buzogány Dezső csendben visszakerült a BBTE szenátusába”. Ugyanakkor botrányosnak tartják, hogy továbbra is részt vesz a hittantanárok nevelésében, és felelősségre vonását kérik az Erdélyi Református Egyházkerülettől. /Lázár Lehel: Esélylatolgatás a BBTE-n. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./

2007. december 7.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) mostani, 2004-ben megválasztott vezetőségének mandátuma lejárt, és az egyetem beindította a választásokat. Jelenleg a közepén tart a folyamat, amely Magyari Tivadar rektor-helyettes szerint alulról felfele történik. Többen súlyos vádakkal illetik a jelenlegi rektort, Nicolae Bocsant, a legmagasabb tisztségre szintén pályázó Simion Simon volt dékán körül szintén viták zajlanak, és Magyari Tivadar is támadások célpontja lett. A román tagozaton igen heves viták vannak. A magyar kollégák megpróbálnak ebből a „román-román” vitából kimaradni. Magyari kijelentette, a róla szóló véleményeket, akár pozitívak, akár negatívak, tiszteletben tartja. A jelenlegi csapat teljesítményéről szólva a rektor-helyettes szerint az egyetem sokat fejlődött az elmúlt négy évben, beleértve a magyar tagozatot is. A magyar diákok aránya elérte a 27 százalékot, a kezdeti öt mesteri program huszonhatra nőtt még Salat Levente rektor-helyettes idejében, a szakok száma a magyar tagozaton megközelíti a hatvanat, javult a magyar tagozat kommunikációja, növekedett a tanári kar, a doktori fokozattal rendelkezők aránya elérte a román tagozatbeli arányokat. Ezzel szemben Kötő József volt oktatásügyi államtitkár szerint az egyetem jelenlegi fejlettségi szintje úgyszólván a konfliktusok áldozata. A közösség által elfogadott és egyértelműen támogatott célkitűzéseket ugyanis a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) kemény eszközökkel próbálta kiharcolni, egy másik csapat viszont pragmatikusabb módszerekkel küzdött, lényegében ugyanazért. A kettő ütközése nyomán a nevető harmadik nyert – véli Kötő, aki szerint az egyetem egykor elfogadott, multikulturalitásra épülő chartája lenne a megfelelő kiindulópont. Az ugyanis leszögezi, hogy a kultúrák egyenlő súlyt kapnak, a kari tanácsokon belül a magyar oktatást képviselő tanárnak joga van megfellebbezni a kedvezőtlen döntéseket. Amikor az autonóm magyar szerkezeti egységeket létrehozó kormányhatározat készült, az egyetem azt a feltételt szabta, hogy a kisebbségekhez tartozó diákok kapjanak kiemelt támogatást. Ez teljesült, a 2006–2007-es tanévtől kezdődően, de ezzel kellene tudni élni, érvelni – hangsúlyozta Kötő. Magyari Tivadar rektor-helyettes szerint tárgytalanok azok a – nem csak a BKB-től származó – vádak, amelyek szerint ő kollaboracionista, együttműködik a rektorral: a világon minden rektor-helyettes együttműködik a rektorral, mert annak a helyettese. Magyari a visszajelzésekből úgy érzékeli, hogy a magyar oktatók támogatják. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Kimaradna a negatív kampányból a BBTE magyar tagozata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

2007. december 17.

Andrei Marga ismét rektor lesz a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), miután egyedül ő nyújtotta be a rektorjelöltséghez szükséges iratokat. Nicolae Bocsan jelenlegi rektor nem indul a választáson. Marga Bocsan előtt betöltött már két rektori mandátumot. A magyar tagozat felelős rektor-helyettesi tisztségre Magyari Tivadar jelenlegi rektor-helyettes pályázik. Az eddig lezajlott választásokról Magyari Tivadar elmondta: a legtöbb tanszéken és karon jelentős mértékű fiatalítás történt a vezető funkciót betöltő magyar oktatók körében. A karokon legnagyobb funkciót betöltő magyar dékán-helyettesek: matematika és informatika: Soós Anna; fizika: Nagy László; kémia: Majdik Kornélia; biológia: Forrai Ferenc; közgazdaságtan: Juhász Jácint; történelem: Fogarasi Rüsz Enikő; szociológia: Magyari Tivadar; politológia, kommunikáció és újságírás: Salat Levente; földrajz: Benedek József; színház: Hatházy András; pszichológia és neveléstudomány: Fóris-Ferenczi Rita, bölcsészkar: Pozsony Ferenc. A református vallástanárképző karon Buzogány Dezső, a római katolikusoknál pedig Nóda Mózes lett a dékán. /Borbély Tamás: Várhatóan Andrei Marga lesz a BBTE rektora. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

2007. december 18.

Továbbra is Magyari Tivadar vezetheti a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatát, ha a tagozat vezetőtanácsának döntéseit az egyetem szenátusa is megerősíti. A szociológus 2007 februárjában került a Salat Levente politológus lemondásával megüresedett tagozatvezető rektor-helyettesi tisztségbe. A december 17-i szavazáson egyedüli jelöltként méretkezett meg. Magyari az ötven leadott szavazat közül 39-et kapott. Változás történt a magyar tagozatnak járó másik rektor-helyettesi poszton. Erre a tisztségre a testület Márkus András matematikust, az algebra tanszék vezetőjét választotta. A tisztségből leköszönő Nagy László fizikust a vezetőtanács az akadémiai tanács alelnöki teendőinek ellátásával bízta meg. Szamosközi István pszichológus neve, aki korábban viselte e tisztséget, el sem hangzott a gyűlésen. A magyar tagozatnak járó akadémiai tanácsi tagságra kellett két jelölt közül választania a testületnek. Pozsony Ferenc néprajzkutató és Benedek József versenyét az utóbbi nyerte. A döntéseket egyébként egy olyan testület hozta, amelynek létét hivatalosan nem ismerte el az egyetem szenátusa. Magyari Tivadar ennek ellenére bizakodónak mutatkozott a döntések szenátusi elismertetése tekintetében. „Nem volt még példa rá az egyetemen, hogy a magyar tagozat által jelölt vezetőket akár tanszéki, akár kari, akár egyetemi szinten ne fogadták volna el a román kollégák. Ráadásul Andrei Marga rektorjelölt is azt ígérte, akárkit választanak a magyar oktatók, elfogadja a döntésüket” – nyilatkozta Magyari. /Gazda Árpád: Bizalom Magyarinak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./ A 61 éves Andrei Marga professzor 1993 és 2004 között két alkalommal vállalt mandátumot a BBTE élén, 1997–2000 között pedig oktatásügyi miniszterként tevékenykedett. 2004 óta az Akadémiai Tanács elnöki tisztségét tölti be. /Nánó Csaba, Pásztor Krisztina: Marga, a nagy visszatérő. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

2008. január 22.

A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

2008. január 23.

A romániai magyar felsőoktatásért folyó harc egyidős a rendszerváltással. A követelések már a kilencvenes évek derekán zátonyra futottak. Az RMDSZ kész tényként fogadta el: a román politikai elit nem hajlandó elismerni a magyar felsőoktatás autonómiáját. Kónya-Hamar Sándor nemrég leköszönt EP-képviselő ismét a figyelem központjába vonta a Bolyai Tudományegyetem ügyét, amikor az Európa Parlamentben aláírásgyűjtésbe kezdett az erdélyi magyar állami egyetem támogatásáért. Kónya-Hamar Sándor emlékeztetett: a kilencvenes évek derekán, amikor az RMDSZ még nem volt elkötelezve különböző kormányérdekeknek, félmillió aláírás gyűlt össze az önálló magyar felsőoktatás támogatására. Az 1994-es tanügyi törvény figyelmen kívül hagyta a magyar elvárásokat. Akkoriban az RMDSZ kemény ellenzéki politizálással hallatta a hangját, Romániát mégis úgy vették föl az Európa Tanácsba, hogy az erdélyi magyarok követeléseiből semmit nem teljesített. 1996-ban az új kormány programjában tételesen szerepelt a Bolyai Tudományegyetem ügye, amit Victor Ciorbea akkori román miniszterelnök nyilvánosan felvállalt Budapesten. 1997 nyarán egyezség született arról, hogy törvénytervezetet készítenek az állami magyar egyetem létrehozásáról. Azon a nyáron a kormány két sürgősségi rendeletet fogadott el, a 22-est és a 36-ost: az egyik a magyarok irányában tett közigazgatási nyitásról, a másik az oktatásról szólt. Kónya-Hamar szerint ez vezetett el Ciorbea miniszterelnök bukásához. Az akkori államfő, Emil Constantinescu sem állt Ciorbea mellé, de nem talált támogatóra saját pártjában sem. A két kormányrendeletet nem akarták alkalmazni. A Ciorbea-kormány román miniszterei kihátráltak miniszterelnökük mögül, a legvehemensebb támadója a koalíciós partner Demokrata Párt volt, személyesen Traian Basescu... 1998-ban Ciorbea után Radu Vasile kormánya jött. Újra elkezdőzött az egyeztetés a magyar egyetemről. Megállapodás született az új jogszabályról, ami megnyugtatóan rendezte volna a magyar oktatás ügyét. Ősszel, amikor Radu Vasile az Egyesült Államokba készült, értésére adták, hogy meg kell oldania a magyar felsőoktatás ügyét. A szeptemberi SZKT-án ekkor született ultimátum Kolozsváron: ha nem lesz magyar egyetem, ha nem alkalmazzák a két elfogadott kormányrendeletet, az RMDSZ kilép a kormányból. Az RMDSZ az SZKT hatályos döntése ellenére a kormányba maradt. Kónya-Hamar Sándor rámutatott: Annak a több mint háromszáz embernek a sorsa döntötte el a kormányba maradást, akik az RMDSZ révén bekerültek az állami gépezetbe. Ezeket nyilván meneszteni kellett volna, és ezt az RMDSZ csúcsvezetősége nem akarta felvállalni. Inkább feláldozták a magyar egyetem ügyét. Akkor született a Petőfi–Schiller egyetem ötlete. Ez nem volt komoly ötlet, mindenki tudta. A németek nem kértek ilyesmit, az RMDSZ-nek pedig egy indok volt arra, hogy minden áron kormányban maradjon. Akkor született meg RMDSZ-berkekben az azóta is érvényes tézis, hogy kormánypozícióban sokkal többet lehet tenni a magyar ügyért, mint ellenzékben. Ekkor volt az első szakadás az RMDSZ-ben. 1998 őszén került sor az Alsócsernátoni Fórumra, amely új utakat, alternatívát próbált keresni. Ezen többen is kimondtuk, emlékezett Kónya, szükség van a belső reformra. 1998 nyarán egy igen jelentős értelmiségi fórum tárgyalta a Bolyai Egyetem ügyét. Ez bízta meg a Kolozs megyei RMDSZ-t, hogy amennyiben Radu Vasile kormánya nem lép határozottan az egyetem ügyében, nyújtsanak be új törvénytervezetet. Ezt elkészítették. Sajnos hosszú, áldatlan vita alakult ki az egyetem körül: többen is megkérdőjelezték az egykori Bolyai szakmai teljesítményét, mások az egyetem szétválásától a színvonalat féltették. Akkor gyűrűzött be Magyarországról a liberális szólam. Makkay József, a lap főszerkesztője emlékeztetett „Törzsök Erika „határon túli szakértő” vérlázító cikkére, amelyben úgy fogalmazott: Erdélyben boldog-boldogtalan magyar egyetemet akar. A román politikai elit magyarellenessége találkozott a magyarországi és erdélyi liberális körök magyarellenességével. ” Az erdélyi liberális kör prominensei álvitákat kezdeményeztek az egyetem körül, amelyek megosztották a közösséget. Az SZDSZ Erdélybe is átgyűrűző neoliberális nézetei, illetve az RMDSZ már akkor jól látható tétovasága miatt a szellemi elit megosztottá vált egyetemügyben. 1999. június 18-án négyen nyújtották be az új törvénytervezetet. Kónya-Hamar Sándor volt a kezdeményező, sokat segített Csapó I. József szenátor volt. Négyen vállalták a benyújtását: Szilágyi Zsolt, Mátis Jenő, Nagy István és Kónya-Hamar Sándor. Az RMDSZ-csúcsvezetőség kihátrált mögüle, az egészet amolyan partizánakcióként kezelték. Az RMDSZ csúcsvezetősége összehozott egy másik tervezetet, amely gyakorlatilag az övékéhez hasonlított, és azt is benyújtották. 2002-ig azonban egyik sem került napirendre. 2000-ben a szociáldemokrata Nastase-kormánynak szüksége volt parlamenti támogatottságra és egyféle kirakatszerepre Nyugat fele, hogy a magyarság ügye rendeződött. Erre a szerepkörre az RMDSZ tökéletesen megfelelt. A kormánypárt egyik prominense, Hrebenciuc mindig azt mondta, hogy az RMDSZ állítson össze listát a követeléseiről. Azonban ez a lista nem készült el. Születtek eredmények: például a Szabadság-szobor visszaállítása, a restituciós folyamatok felgyorsulása, azonban a magyar felsőoktatás ügyében nem történt előrelépés. 2002-ben volt a Bolyai Egyetemről szóló törvény szakbizottsági vitája, amit azonban megbuktattak. Többé nem is hozták szóba. 2004-ben új kormánykoalíció jött, új ígéretekkel. De maradt a régi RMDSZ-csapat. RMDSZ-berkekben nem esett szó arról a feltételrendszerről, amivel Traian Basescu meggyőzte őket, hogy átálljanak. Az államfővel történő akkori egyezkedéseket ma is homály fedi. Tény, hogy Markó Béla miniszterelnök-helyettesként megkapta az oktatási szakterületet is. Közben kialakult az a nézet, hogy az egyetem sorsát rá kell bízni az egyetemi szakemberekre. Salat Levente rektor-helyettes kimondta, hogy a politika ne avatkozzék bele az egyetemépítésbe, ami Markó Bélának kapóra jött. Valójában az egyetem létesítése politikai döntés, azt a szakma egymagában nem tudja megvalósítani. Hantz Péterék akciója ismét felkavarta az állóvizet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság ismét ügyet teremtett a magyar felsőoktatás megoldatlan helyzetéből. Amikor tavaly novemberben a két tanárt kizárták az egyetemről, Kónya-Hamar Sándor tiltakozást fogalmazott meg, és ezt eljuttatta az Európa Parlament valamennyi szakbizottságához. Szokatlan módon Pöttering néppárti frakcióvezető azonnal elküldte megbízottját az egyetemre, hogy jelentést készítsen az ügyről. Ekkor történt meg az az elképesztő eset, hogy az egyetemen tanító magyar tanárok közleményben hozták ország-világ tudomására, hogy őket a Bolyai Kezdeményező Bizottság nem képviseli. A Bolyai-ügyben Kónya gyakorlatilag magára maradt. Igaz, a szöveget Kelemen Atilla és Szabó Károly EP-képviselők bevonásával közösen szerkesztették meg, de a néppárti lobbi szempontjából hiányzott Markó Béla személyes brüsszeli jelenléte. Strasbourgban az Európa Parlament időközben megszavazta az Olli Rehn-féle jelentést, amiben tételesen szerepelt néhány magyar jogsérelem. A strasbourgi szavazást követően Olli Rehn EU-biztos Bukarestbe látogatott. Nem lett eredménye. A román politikusok, bevált szokásuk szerint, minden megígértek az európai fórumoknak, később semmit nem teljesítettek. Az Európa Parlament legnagyobb baja, hogy nincs eszköze a számonkéréshez és a végrehajtáshoz. A Kónya-Hamar Sándor által kezdeményezett írásbeli nyilatkozatot végül is 174 képviselő írta alá. Közben a román parlamenti képviselők ellenlobbijával kellett szembenézniük. Az RMDSZ nem mozdult az elvárt módon. /Makkay József: Az elárult magyar felsőoktatás nyomában. Kónya-Hamar Sándor leköszönt EP-képviselő a Bolyai Egyetem tizennyolc éves Kálváriájáról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 23./

2008. július 17.

A tusnádfürdői szabadegyetem első napján Kárpát-medencei felsőoktatási stratégiák címmel meghirdetett előadáson kiderült: a legfontosabb erdélyi magyar felsőoktatási intézmények képviselői egyetértenek abban, hogy a politikai érdekképviselet nem tette meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy elősegítse az egységes, hosszú távú oktatási stratégia kidolgozását. Salat Levente kolozsvári politológus, egyetemi oktató kifejtette, az elmúlt években hiányzott az a politikai közszereplő, amely megrendelt volna egy erdélyi magyar felsőoktatási stratégiát, és amely felvállalta volna, hogy érvényt szerez az együttműködési paktumban foglaltaknak. Az RMDSZ úgy döntött, hogy lemond erről a rövid távon kivitelezhetőnek tűnő tervek javára. Péntek János, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) professzora hangsúlyozta: az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények közti együttműködési stratégia céljait elsősorban a közösség határozza meg. „Legfontosabbnak vélem a szakválasztás, illetve a tannyelvválasztás szabadságának, valamint a színvonalas oktatáshoz való hozzájutás lehetőségének a megteremtését – ezek lennének a leendő stratégia legfontosabb célkitűzései”. Dávid László, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora kijelentette, a régióban működő felsőoktatási intézmények közötti együttműködés hiányában a magyar tannyelvű intézmények nem tudnak majd hosszú távon lépést tartani a 21. század követelményeivel. /Gyergyai Csaba: Felsőoktatás stratégia nélkül. = Krónika (Kolozsvár), júl. 17./

2008. július 18.

A „Magyar befektetők Romániában. Megéri?” című előadásában Tusványoson Bíró Albert budapesti közgazdász elmondta: a magyarországi cégek első számú befektetési célpontja a régi Nagy-Magyarország területén található államok. Ennek oka a részvényértékek növelése és a nyersanyagokhoz való hozzáférés. Szatmáry Kristóf, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke szerint azért éri meg a magyar vállalkozóknak Romániában és Szlovákiában céget, leányvállalatot alapítani, mert az utóbbi 1-2 évben Magyarországon telített lett a piac és egy piacbővítési expanziós kényszer lépett fel. A magyar befektetők kisebb költséggel nagyobb haszonra tesznek szert Romániában és a román piac is bővül. Bodó Barna egyetemi tanár és Somai József közgazdász bemutatták a „Fehér könyv az erdélyi magyar felsőoktatásról” című kötetet. A könyv a Bolyai Egyetem kálváriáját mutatja be, az ügy kronológiáját átfogó statisztikai adathalmazzal egészítették ki. A szerzők szerint ez a könyv hasznos szakmai muníciót jelent az erdélyi magyar egyetem ügyét felvállalóknak az európai térben. Nagy érdeklődés kísérte a Dávid László /Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora/, Hantz Péter, Péntek János egyetemi tanár és Salat Levente egyetemi oktató részvételével lezajlott oktatási fórumot, A Kárpát-medence felsőoktatási stratégiái című beszélgetésen az előadók az erdélyi magyar felsőoktatási stratégia létéről, illetve a felmerülő szakpolitikai problémákról folytattak eszmecserét. Az előadók egyetértettek abban, hogy külső megrendelő nélkül nehéz, ha nem lehetetlen stratégiát építeni. Ilyen megrendelő jelen esetben pedig csakis a magyar állam lehet. (Tusványos Press) /Tusványosi híregyveleg. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 18./

2008. július 24.

Romániában a kétnyelvűség csak pénz és szakember kérdése ― ezt állapították meg a Babes―Bolyai Tudományegyetem konferenciájának résztvevői. A nyelvi jogok miatt legtöbbet kritizált egyik intézmény a rendőrség. A közigazgatásban, oktatásban, egészségügyben dolgozó szakemberek szerint más oka is van annak, hogy az emberek nem élnek a törvény által biztosított lehetőségekkel. Nem létezik egységesített, mindenki által elfogadott magyar szaknyelv, mely megfelelő módon tükrözné a törvényes előírások szellemét ― közölte Salat Levente, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontjának elnöke. A résztvevők megfogalmazták: létre kellene hozni, legalább a magyarok által többségben lakott Kovászna és Hargita megyében egy olyan nyelvi intézetet, ahol a szakemberek felügyelnék a közintézmények nyelvhasználatát. (Duna TV) /A kétnyelvűség akadályai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./

2008. augusztus 6.

Két évvel ezelőtt a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökei, Hantz Péter és Kovács Lehet saját kezűleg függesztettek ki kétnyelvű, román–magyar táblákat a Babes–Bolyai Tudományegyetem folyosóira. Hantz Pétert szakmailag próbálta elmarasztalni a kolozsvári egyetem, azóta Európa egyik leghíresebb kutatóintézetének, a németországi Heidelbergi Európai Molekurális Biológiai Laboratóriumnak lett a kutatója. Szabadidejében sokat tesz a nyugati sajtó felvilágosításáért. Elmondta, hogy őket Kovács Lehellel együtt egymás után háromszor rúgták ki a Babes–Bolyai Tudományegyetemről. Az első kirúgás 2006. november 27-én volt, öt nappal a táblaügy után, kizárták őket az oktatói testületből. Utána, december 4-én, egy nyilatkozat keretében született erről megerősítő döntés. Ezt követően minisztériumi vizsgálóbizottság érkezett az egyetemre, amely megállapította, hogy nem távolították el őket a tantestületből, az oktatás tehát normálisan folyik. Közben a portások már nem engedték, hogy Hantz Péter megtartsa előadásait, utolsó előadását a Bulgakov kávézóban tartotta. A harmadik kirúgás, amely már megfelelt a jogi követelményeknek, december 20-án volt, azzal a szándékkal, hogy az ezt követő szabadság ideje alatt az üggyel senki ne tudjon érdemben foglalkozni. Hantz Péter társával fellebbezést nyújtott be a Nép Ügyvédjéhez, amire azóta sem érkezett válasz. A Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordultak. Ezzel párhuzamosan etikai megóvásuk miatt volt egy másik perük is. Ezt Bodó Barna és Hantz Pétert is megnyerte. Az egyetem etikai bizottsága azzal vádolta őket, hogy trehányul vagy egyáltalán nem tartották meg az óráinkat. A bírósági döntés értelmében az egyetemnek vissza kellett vonnia megrovó határozatát. Azóta az egyetem ügyéről a sajtó és a megszólított politikusok révén ma már egész Európa tud. Az Európai Parlamentben sok ember fejében a romániai kisebbségi ügy egyenlő az egyetem-üggyel. Ez a Bolyai Kezdeményező Bizottságnak köszönhető. Kolozsváron és a marosvásárhelyi orvosi egyetemen is furcsa helyzet állt elő: minél feljebb haladnak az akadémiai ranglétrán, annál nagyobb nemzetárulókat találnak. A pálmát az egyetem rektor-helyettesei viszik el. Élő példa erre Magyari Tivadar, aki nem tiltakozott, amikor a kisebbségi főbiztos, jelenlétében, a multikulturalizmus mintaképének nevezte a Babes–Bolyai Tudományegyetemet. Csucsuja István tanszékvezető Bukarestben állítólag azért lobbizott, hogy Hantz Péterék doktori dolgozatát ne honosítsák Romániában. Kevesen tudják, hogy Szamosközi István javasolta Hantz Péterék kirúgását. Az anyaország felelőssége volt, hogy nem követelte erélyesebben az önálló állami magyar felsőoktatás megteremtését. 2004-ben az RMDSZ-nek még volt egy próbálkozása, hogy a Babes– Bolyain magyar karokat hozzon létre, ezt viszont Salat Levente és Nagy László árulása akadályozta meg. Azt nyilatkozták, hogy ez hibás döntés, hogy ezt a közösség nem is akarja. A BKB felkérésére egy magyarországi cég készíti az erdélyi magyar felsőoktatás távlati fejlesztési koncepcióját. /Makkay József: A román multikulturalitás halálos sebet kapott. Beszélgetés Hantz Péter kutatóval, egyetemi tanárral. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2008. aug. 6./

2008. október 23.

Nem foglalkoztatta kiemelten a központi román napilapokat a szegedi magyar–román kormányülés, kivétel a Romania Libera: első oldalon írt róla. Megszólaltatta Salat Levente kolozsvári politológust, aki szerint a történelmi megbékélés sok projektje papíron maradt. Romániában „együtt élő románok és magyarok között csak addig ’talál a szó’, amíg elkerülik az olyan kényes témákat, mint a közös történelem vagy az autonómia” – nyilatkozta Salat. A Cotidianul szerint a román miniszterelnök elismerte, hogy lassan halad az észak-erdélyi autópálya építése. A gazdasági napilapok az energetikai kérdésekre is kitérnek, főként a két országot összekötő gázvezetéket és a Nabucco-projektet érintve. /Isán István Csongor: Belföldre irányított kormányülés. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

2008. november 15.

Márciustól Balázs Imre József vette át a Korunk folyóirat főszerkesztői teendőit. Azért merte elvállalni, mert 1999 óta dolgozik a lapnál. A tematikus szerkesztés megmarad, de a témát sok szempontból, és alaposan fogják körüljárni. Jelenleg nincs olyan lapterjesztői hálózat Romániában, amelyik minden magyarlakta városba elvinné a folyóiratot. Az internetes változattal azokhoz az olvasókhoz tud eljutni a Korunk, akik másként nem olvashatnák el. A májusi számtól jelen vannak a magyarországi országos lapterjesztői hálózatban. 1990-től, amikor Kántor Lajos vette át a főszerkesztői teendőket, időről időre változott a szerkesztői csapat. A változás után Salat Levente, Visky András dolgozott itt, aztán Selyem Zsuzsa, később Demeter Szilárd, Szabó Géza és mások. A mai szerkesztők között pedig már vannak olyanok, akik a nyolcvanas években születtek. Két új szerkesztőségi tag van, Keszeg Anna, aki a társadalomtudományi, antropológiai jellegű írásokért felel, Zakariás Ágota pedig egyrészt a Korunk Galéria szervezését vette át, másrészt a lap képanyagát és művészeti írásait szerkeszti. A Korunk nemcsak folyóirat, hanem könyvkiadó, képzőművészeti galéria is, és egyfajta képzési központtá is vált /Korunk Akadémia néven futó programok/. Szabadegyetemi jellegű előadásokra is sor kerül. Balázs Imre József emellett a BBTE magyar irodalomtudományi tanszékén 20. századi irodalmat tanít. -A mai erdélyi magyar irodalom minden generációjában vannak olyan szerzők, akik jelentős munkákat hoznak létre, Szilágyi Istvántól Király Lászlóig és Kovács András Ferenctől Láng Zsoltig, Visky Andrásig, vagy a legfiatalabbakig. Kiegyensúlyozott irodalmi élet van. /Köllő Katalin: Mindenkinek ajánlom: merjen és tudjon egyedül lenni önmagával. Beszélgetés Balázs Imre Józseffel, a Korunk főszerkesztőjével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

2009. március 30.

A színház emeleti előcsarnokában szervezett kerekasztal-beszélgetéssel zárult március 27-ém a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak a színházi világnap alkalmából szervezett programja. A Média és politika című fórumon a délután folyamán előadott III. Richárd című drámát több nézőpontból értelmezhette a nagyközönség. Hatalmas taps követte William Shakespeare III. Richárdját, a Tompa Gábor által rendezett, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Gyulai Várszínház művészei által előadott produkciót. Tompa Gábor, a színház igazgatója színpadra hívta a társulat legidősebb színészét, a 95 éves Senkálszky Endre érdemes művészt. Ezt követően nevezte meg az idei Bánffy Miklós Vándordíj díjazottját, Bíró Józsefet. A fórumon a BBTE oktatói közül Ungvári Zrínyi Imre etikatanár, Szabó Levente irodalomtörténész, Salat Levente politológus, Keszeg Anna szerkesztő volt jelen, a házigazda szerepét pedig Tompa Gábor és Visky András töltötte be. /Ferencz Zsolt: Színházról, a média és a politika tükrében. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

2009. augusztus 21.

Gyimesi Éva nyomon követése 1986-tól egyre szorosabbá vált, „A célszemély mozgása” című napi beszámolókat viszonylag magas rangú tisztek írták alá. Rossz arcú alakok követtek mindenüvé, emlékezett Gyimesi Éva. A fokozott megfigyelés fokozottsága azzal is magyarázható, hogy Bukarestben ekkoriban szorosan ráálltak a Kriterion-szerkesztő Molnár Gusztáv akcióira, a Limes-kör vezetőjére, akivel Gyimesi Éva rendszeresen találkozgatott Salat Levente, Vekov Károly, Balázs Sándor, Bíró Béla, Fábián Ernő, Lőrincz Csaba, Szilágyi N. Sándor és mások társaságában. Molnár Gusztáv hatalmas dokumentum-anyagot halmozott fel, és szerkeszteni kezdte a Limes című szamizdat számait. A Limest alapítója „marxista” körnek nevezte, nyilván konspiratív céllal, mert ki-ki a saját világnézeti meggyőződését képviselhette ebben az értelmiségi körben. Abszurd helyzet volt, hogy a háziasszony, anya, tanár, magánszemély napi foglalatosságait szorgalmasan feltárták. A cikkíró erre egy példát idézett, az egyik napi jelentést, melyet Pop Silviu ezredes írt alá. Nevetséges a részletesség, melyben még az is szerepel hogy hány percet várt a buszra, hogy bevásárolt, milyen utcákon ment stb. /Gyimesi Éva: ”A célszemély mozgása” = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

2009. november 19.

November 17-én Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén bemutatták Gáll Ernő: Levelek 1949–2000 /Korunk–Komp Press, Napvilág, Kolozsvár, Budapest, 2009/ című levelezéskötetét. Gáll Ernő özvegye, Gáll Éva Dávid Gyula irodalomtörténész segítségével rendezte sajtó alá a leveleket. A válogatást Horváth Andor, a Korunk főszerkesztő-helyettese végezte. A bevezető tanulmányt Salat Levente egyetemi docens írta. /Köllő Katalin: Levelek tükrében: Gáll Ernő, egy különleges szellemi képességű ember. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 19./


lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-140




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998