udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 408 találat lapozás: 1-30 ... 361-390 | 391-408
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Szabó Csaba

2008. szeptember 10.

Budapesten, az Országos Széchényi Könyvtárban szeptember 10-én bemutatják a Nagy Imre-per anyagát tartalmazó DVD-t. A DVD-n a fél évszázaddal ezelőtti per valamennyi tárgyalási napjának jelenleg hozzáférhető hangfelvételei, iratai megtalálhatók – mondta Szabó Csaba, a Magyar Országos Levéltár (MOL) főigazgató-helyettese. A 70 órányi hanganyag mellett több száz oldalnyi eredeti dokumentum, továbbá mintegy másfél száz oldalon négy történész tanulmánya is felkerült az adathordozóra. A Nagy Imre-per első szakaszában az 1958. február 5–6-i tárgyalásokon a vádlottakat hallgatták meg, majd félbeszakadt az eljárás. Szilágyi József ügyét elkülönítették és áprilisban több tárgyalást követően halálra ítélték, majd 24-én kivégezték. Június 9-én folytatódott a bírósági eljárás, de ekkor már nem volt a vádlottak között Szilágyi Józsefen túl az 1957 decemberében elhunyt Losonczy Géza sem. A forráskiadvány tudományos igényű, egységes egészében tartalmazza az eljárás fellelhető dokumentumait. /Bemutatják a Nagy Imre-per anyagát tartalmazó DVD-t. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

2008. szeptember 22.

Becsületbírósági határozatokkal kezdte a MÚRE (Magyar Újságírók Romániai Egyesülete) idén gyergyószárhegyi találkozóját, amelynek témája a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem által Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilap újságírója ellen felhozott etikai panasza volt. Az egyetem szerint Tibori etikátlanul, diszkriminatív módon rágalmazta az EMTE-t. A MÚRE arra a következtetésre jutott, hogy Tibori ugyan nem sértette meg a MÚRE etikai kódexét, de kimondták, hogy körültekintőbben kellett volna eljárjon, ezért szóbeli figyelmeztetésben részesítik. A MÚRE-találkozó fő témája, Elveszett hatalom – Ki védi meg a sajtót című előadás vetette fel a legérdekesebb kérdéseket, ötleteket. Sok veszély leselkedik a sajtóra, amelyet óvni kell a szubjektivitástól, az öncenzúrától és a politikumtól. Az öncenzúra legjobban a kisebbségi lapoknál mutatkozik meg, hiszen amint azt Klemm József, a vajdasági Magyar szó karikaturistája is elmondta, „azért nem lehet megírni a szerbiai magyar politikum dolgait, mert azzal csak a magyarságnak, a magyar ügynek ártanak”. Nívódíjat ítéltek oda Veres Istvánnak, az írott sajtó területén, a Szatmári Friss Újságnál szerzett érdemei elismeréseképpen, valamint Jászberényi Emesének és Csifó Jánosnak, az „örökmozgó rádiósoknak”, akik az elsők között indították újra a Marosvásárhelyi Rádiót. A szakma kitüntetésekkel jutalmazta Dr. Csermák Zoltánt, az MTV PR vezetőjét, akinek a Külhoni Magyar Újságírók Egyesületének Konvenciója a Messze látó díjat ajándékozta, a pályakezdőknek, fiatalabb kollégáknak járó díjat pedig Szabó Csaba vihette haza, Szórvány sorozatáért, míg Rostás Szabolcsot, a Krónika napilap újságíróját tényfeltáró riportjaiért méltatták. /Fleischer Hilda: Önvédelem öncenzúrával. A MÚRE éves találkozóját tartották Gyergyószárhegyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 22./ Emlékeztető: T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. máj. 3./

2008. szeptember 23.

Első alkalommal tartottak helyhatósági választásokat az Újvár községtől különvált Óteleken. A magyarság számbeli kisebbségben van az új községben, ennek ellenére Szabó Csaba-Zoltán mezőgazdasági vállalkozó, az RMDSZ jelöltje már az első körben megnyerte a polgármester választást, az érvényes szavazatok 59,4 százalékával! Az ótelekiek közel 50%-a voksolt az RMDSZ tanácsosi listájára, így az RMDSZ-nek öt képviselője lesz a 11 tagú óteleki önkormányzatban. Temes megyében Szabó Csaba-Zoltán az ötödik RMDSZ-es polgármester, miután Kaba Gábor Zsombolyán, Szilágyi Géza Újszentesen, Ihász János Igazfalván és Vajda Pál Újváron megnyerte a júniusi polgármester-választást. /Pataki Zoltán: Magyar polgármestert választott Ótelek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./

2008. november 24.

Miért kell nekünk szórvány-magyaroknak mások segítségére folyamodni, miért nem nyújtunk segítő-jobbot egymásnak. Hiszen nincs „felmentő sereg”: Magyarország egyre távolodik, az erdélyi tömbmagyarság pedig a szórvány sajnálatig jut el, mondta Szabó Csaba, aki kolozsvári létére évek óta a szórvány-kérdéssel foglalkozik. Szombatfalvi-Török Ferenccel, a nagyszebeni magyar polgári művelődési kör elnökével indította el a szórványtengely mozgalmat. A szórvány-közösségek kölcsönös megismerését felvállaló szórványtengely-műhely november 22-én a dévai Téglás Gábor Iskolában zajlott. A Szeben megyei Medgyesen a Báthory István Iskola számára a csökkenő diáklétszám jelent gondot: 10 év alatt a magyarul tanulók száma felére csökkent. Sőt, a környékbeli települések gyerekeit sem tudják meghódítani, mivel nincs iskolabusz. Nagyszebenben is gond a magyar diáklétszám. Nagyszebenben nem az elrománosodás, hanem az elnémetesedés jelenti a kihívást. Szeben megyében óvodától érettségiig összesen 362 diák tanul magyarul, míg német tagozaton 7500-an, s közülük minden negyedik magyar gyermek. Szombatfalvi-Török Ferenc kezdeményezésére aláírásokat gyűjtöttek, hogy vegyék rá a magát multikulturálisnak tituláló Szeben megyei Erzsébetváros (Dumbraveni) vezetőit, hogy nevezzenek el egy-egy utcát vagy teret a város kiemelkedő örmény, magyar, illetve német nemzetiségű személyiségeiről is. /Chirmiciu András: Szórványtengely Déván. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24/

2009. március 4.

Február 28-án volt Kolozsváron Márton Áron szobrának avatása. Főleg idősebb emberek voltak jelen. Nem volt ott a városban tanuló több ezer magyar diák. Márton Áron emlékénél, egy szoboravatásnál, a kolozsvári magyarság léténél van fontosabb dolga a fiatalságnak? Kinek üzen Márton Áron? A cikkíró hazafelé menet osztálytársával találkozott, akinek elmondta, honnan jön. A következő kérdés: ki az a Márton Áron? /T. Szabó Csaba: Bezzeg. A jövő identitástudata, avagy: ki az a Márton Áron? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

2009. március 10.

Március 7-én közgyűlést tartott az Erdélyi Múzeum-Egyesület. „A százötvenedik születésnapját hangzatos számokban, minőségi kiadványokban és nagy nevek apoteózisában ünneplő szervezet ülésén, Görömbei András akadémikus elhintett egy érdekes gondolatot a jövőjének értelmét és útvonalát kutató szervezet magasztos légkörében: az értelmiség legfőbb célja a kultúrnemzetben való gondolkodás.” A gazdasági válság idején „a materiális értékek émelygős túltengésbe sodorják a nemzeti kliséktől csömörlött embert”, írta T. Szabó Csaba. „Vitathatatlan, hogy egy szétszabdalt nemzet egyedüli lehetősége a továbbélésre az egységes kultúrtáptalaj öntözése termékeny tudományos-kulturális munkával.” De kik élik ezt meg? Az öreg tudós, aki átveszi sokadik díját? A buzgó mócsing diák, aki eljön a közgyűlésre? Az erdélyi magyarság válságos identitászavarban szenved, „a haladó ifjúság tagja” közönnyel legyint egy Márton Áron szobor avatásának hírére. Szükség van csapatkovácsoló szervezetekre, műhelyekre. Az erdélyi magyarság egyre kevésbé „magyar”. Ez nem örvendetes azoknak, akik a „magyarság” fogalomkörébe a minőséget, egyetemes értékű kulturális-tudományos örökséget helyezik. „Magyarnak lenni nem szégyen. Magyarnak lenni nem vak büszkeség. Magyarnak és erdélyinek lenni felelősség és makacs következetesség.” A közösségnek kell alkotni. /T. Szabó Csaba: Ringben a kultúrnemzet – a jubiláló EME dilemmái. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./

2009. március 30.

Dél-Erdély magyar tanintézményeinek iskolakönyvtárairól tanácskoztak március 28-án Szászmedgyesen a dévai, nagyenyedi, tordai, nagyszebeni és medgyesi magyar tanintézmények pedagógusai. A rendezvényre a Világhírnév internetes névsorolvasó és a Nagyszebeni Polgári Magyar Művelődési Egyesület által szervezett Szórványtengelyek-műhely keretében került sor. A 16. Szórványtengelyek-műhely a könyvek és könyvtárak kérdésköre mentén épült fel. A rendezvény fénypontja a Szórványhűség-, illetve az Őrhely-díj átnyújtása volt. Az előbbit Balázs János, az RTV bukaresti munkatársa, az utóbbit a baromlaki elsőosztályos, Narita Elemér vehette át, akit nagy áldozatok árán járat magyar tagozatra román anyanyelvű édesapja. A 16 Szórványtengelyek-műhely kettős könyvbemutatónak is otthont adott: Mihály István, a Kolozsvári Rádió szerkesztőjének esszékötetét (A képernyő jótékony homálya) Völgyi Marcell, Szabó Csaba, a kolozsvári tévé szerkesztőjének új regényes nyomozását (Jó Sándor Margarétái) Páll Ferenc méltatta. Az újonnan született Világhírnév Kiadó újságíró-sorozatát (Fehér Holló) Ambrus Attila MÚRE-elnök értékelte. Szabó Csabának, a szórványtengely-mozgalom alapítójának meghívottjai most a szucsávai magyarság képviselői voltak. A rendezvénynek otthont adó szászmedgyesi RMDSZ nevében Balázs Béla megyei elnök kalauzolta a szórványtengelyek-műhely immár valóságos kisközösséggé összeforrott pedagógus-csapatát a város „téka-hangulatú” épületeiben. /Szászmedgyesen átadták a Szórványhűség és az Őrhely-díjakat. = Erdély.ma, márc. 30./

2009. május 11.

Az újonnan alapított Világhírnév Kiadó első két megjelent kötetét ismertették Kolozsváron. A kiadó vezetője, Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztőségének belső munkatársa elmondta: az évek óta erdélyi megyékről folytatott szórványriport-sorozat alanyaiból nőtte ki magát ez az ún. szórványtengely-mozgalom, amelyhez kb. kétezer személy kapcsolódik. Az egyik kötet a Kolozsvári Rádió szerkesztő-műsorvezetőjének, Mihály Istvánnak különböző fórumokon már közölt esszéit kínálja „A képernyő jótékony homálya” címmel. Szabó Csaba Jó Sándor margarétái című munkájával folytatja sajátos regényes történelmi nyomozásait. Ezúttal a 14–15. századi Moldva, a Nagy Lajos korabeli Bedőházi Drágos és I. Bogdán honalapítása, Moldva és Erdély közös múltja közötti kapcsolatokat kutatja, rámutatva a közös lengyel, litván, magyar, moldvai, német és osztrák gyökerekre. /Ö. I. B. : Úttörő Világhírnév. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

2009. május 12.

Felhívás az OMDSZ és KMDSZ vezetőségéhez egy, a főtéri rombolás elleni tüntetés megszervezéséért. Egy közösségnek is van identitása, emlékezete, múltja. A Kolozsváron élőknek a Főtér a tartópillér, emberi identitásuk egyik építőköve. Posztmodern karikatúrát akarnak faragni egy város szimbólumából? Álldogálunk és várunk, a „magyar identitás csorbulásáról” beszélünk, írta hozzászólásában T. Szabó Csaba, felszólítva az Országos Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség vezetőségét, hogy szervezzen felvonulást, néma megmozdulást a Főtér látványrombolása ellen. /T. Szabó Csaba: A Matyi tér velünk él! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

2009. május 15.

Szabó Csaba esztergályos, biológus, többszörösen díjazott újságíró, közösségszervező, író, tévés szerkesztő, regényes nyomozó. Egy évtizeddel ezelőtt a Szabadság napilapban közölt egy cikksorozatot az Egri csillagok hőseinek életútjáról. A cikkíró, Páll Ferenc tanár azóta is mesél erről tanítványainak. A cikksorozat könyv formájában is megjelent, Az egri hullócsillagok címmel. Ezzel Szabó Csaba új műfajt honosított meg az erdélyi irodalomban, a regényes nyomozást. 2003-ban a Bánk bánból kiindulva folytatott „detektívmunkát”, ebből született a Gertrudis vére. Most a harmadik nyomozás eredményeit tartalmazza Jó Sándor margarétái című könyve, témája a 14–15. századi Moldva. A recenzens nem elégedett a könyvvel A regény nemcsak magyar, hanem román nyelven is világot lát. A románok nem szeretnek ezzel a korszakkal foglalkozni, mivel ekkoriban túl gyakran fordul elő a katolikus szó, a magyaroknak a Moldva név hangzik idegenül. Szabó Csaba könyvébe viszont nem lehet belekötni, mert utat mutat, példát állítva a történészeknek is. A könyv felhívás, hiszen ha akarjuk, ha nem, „Moldva Közép-Európából született, éspedig annak magyar–lengyel változatából”. Van itt keresnivalójuk a románoknak, hiszen ők alapították Moldvát, magyaroknak, lengyeleknek, sőt szászoknak is... A szerző felcsillantja Moldvát nemcsak középkori formájában, hanem 21. századi, olykor szomorú, máskor szinte nevetséges valóságában is. /Páll Ferenc: Nyomozás egy átugrott korszakban. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./

2009. május 26.

Kolozsvár „nyelve” egyben múltja is. A sokszor néma nyolcvanezres kolozsvári magyarság és a többségében magyar turisták miatt is kellenének a magyar nyelvű feliratok. Az angol nyelvű feliratok miatt a magyar turistának történelmi ismereteit kell majd újraértelmeznie. Ő Hunyadi Mátyás házát jött megnézni és nem a Matei Corvinét. A táblák tartalma – ami elvileg a Babes–Bolyai Tudományegyetem teljes történészgárdájának munkáját kellene hogy dicsérje – egyelőre csak a döntő többségében román szakemberek által irányított intézet feladatkörébe tartozik. /T. Szabó Csaba: Táblás törvények: ki írja meg őket? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./

2009. augusztus 10.

Minden bizonnyal az első bánsági székelykaput avatták fel augusztus 8-án Óteleken. A katolikus templom kertjében felállított székelykapura rávésték azoknak 40 esztendővel ezelőtt itt letelepedett székely családoknak a névsorát is, akik adományaikkal hozzájárultak az emlékjel állításhoz. Az ünnepi szentmisét Heinrich József óteleki plébános celebrálta. „Ez a nap bevonult kis óteleki közösségünk történelmébe – mondta Szabó Csaba polgármester – ezentúl minden évben augusztus 8-án, itt ezen a helyen fogunk megemlékezni a székelyek letelepedéséről. A 40-50 székely család letelepedésének is köszönheti Ótelek, hogy a jelenlegi irányba fejlődött. Az itt letelepedett székelyek hűek maradtak gyökereikhez. Az avató ünnepségen szép számmal vettek részt az 1968-1973 időszakban Ótelekre érkezett, zömmel varsági származású székely családok képviselői. /Pataki Zoltán: Emlékjelet állítottak az óteleki székelyek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

2009. szeptember 15.

Több mint százéves hagyomány a Temes megyei Óteleken a minden évben szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén megtartott templombúcsú. Az ünnepélyes szentmisén részt vett Heinrich József szeptember elsejétől kinevezett óteleki plébános, valamint a falu neveltje, Kovács István zsombolyai plébános. Köszöntötték a hívei közé 18 esztendő után visszatért Heinrich Józsefet. Heinrich Józsefnek három éves aradi káplánoskodás után Ótelek volt az első plébániája, az 1981-től 1991-ig terjedő időszakban. Óteleken a 2005-ös árvíz után a falu képe teljesen megváltozott – mondta Heinrich József. „A tavalyi-tavalyelőtti tapasztalat alapján mintegy 1000 résztvevőre számítunk a mulatságon – nyilatkozta Szabó Csaba polgármester. /Pataki Zoltán: 124. óteleki templombúcsú. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 15./

2009. szeptember 29.

Tíz erdélyi szórványváros óvodai jövőképét vitatta meg mintegy hatvan iskolaigazgató, pedagógus, közösségépítő, polgármester és tanfelügyelő a hét végén a Szórványtengelyek mozgalom 17., tordai vándorgyűlésén. Szabó Csaba, a mozgalom alapítója szerint az eddigi műhelyek terveinek mintegy negyven százaléka megvalósult (együttműködés az óvónőképzők és az óvónőhiányos szórványrégiók között, egymás informálása fontos pályázati ügyekben, kölcsönös képviselet egymás rendezvényein), és ezúttal is számtalan közös terv született, amely derűsebbé tehetné a nagybányai, szamosújvári, besztercei, dévai, medgyesi magyar óvodai jövőképet. A rendezvényen Szabó Csaba és Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor, fővédnök átadta a 80 eurós pénzjutalommal járó Őrhely-díjat a tordai Lucian Moceannak és négy testvérének, akiket édesanyjuk nagy áldozatok árán járat magyar tagozatra. /Tíz szórványváros óvodai jövőképe. = Krónika (Kolozsvár), szept. 29./

2009. október 2.

Szeptember 26-án Tordán, a Jósika Miklós Líceumban tartották szórványtengely-találkozón. Ezen Nagybánya is bemutatkozott, csatlakozott a mozgalomhoz. Ott volt a találkozók kiötlője, zászlóvivőjét, Szabó Csaba, a Kolozsvári Televízió szerkesztője is. A találkozón is világossá vált, van értelme harcolni a végeken, hogy minden egyes magyarért meg kell küzdeni, ha azt akarjuk, hogy a magyar nyelv, a magyart kultúra megmaradjon ezeken a területeken. Mostani tordai találkozó célja a Kolozsvár-Szamosújvár-Beszterce-Nagybánya, illetve a Torda- Nagyenyed-Déva és Torda-Medgyes-Nagyszeben tengelyek mentén felsorakozó térségek óvodahálózatának a feltérképezése és a szórványközösségek közötti kapcsolatok létrehozása volt. Korábban végzett felmérések szerint Máramaros megyében 1066 gyerek tanult anyanyelvén, ezzel szemben további több mint 1700 magyar ajkú gyerek járt román tan nyelvű óvodákba, iskolákba. A helyzet valamelyest javult, mióta az Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesület megkezdte tevékenységét, de még mindig sok a tennivaló ezen a téren. A találkozó végén kiosztották a Szórványhűség-díjat, amit olyan újságíróknak adnak, akik empátiával közelítik meg a szórvány kérdéseit, illetve bemutatták a mozgalom által működtetett Világhírnév Kiadó két legújabb kötetét is. /(Tamási Attila): 17. Szórványtengely találkozó – Torda. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 2./

2009. november 6.

Kivezette az egész évfolyamot Kolozsvár főterére tiltakozni T. Szabó Csaba, Kolozsvári Magyar Történészhallgatók Egyesülete elnökeként, volt köztük csíkrákosi, gyergyóremetei, szamosdarai, magyargéresi és kolozsvári magyar is. Kolozsvár emberemlékezet óta Erdély kulturális – és egy ideig politikai – fővárosa, központja volt. Ide sereglett a környék java. Ennek a városnak az utcái, száz és száz költőt, írót inspiráltak, születtek újjá itt emberek, közösségek. Ma Kolozsvár egy multikulturális város, mégis rendelkezik egy sajátos identitással. Kolozsvárnak szelleme van. A város múltja eltörölhetetlen, része marad jelenlegi identitásának is. A szatmári diák is lehet kolozsvári polgár, ahogy a csíki is. Amíg lesz egy maréknyi magyar egyetemista és olyan kolozsvári magyar, aki szívében hordozza ennek a városnak a szellemét, addig lesz múlt, jelen és jövő! /T. Szabó Csaba: Ki a kolozsvári polgár? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

2009. november 18.

Szakály Sándor budapesti történész, az MTA doktora volt a vendége a Korunk Akadémia Történelem és emlékezet című rendezvénysorozatának. A Kolozsvár Társaság székhelyén lezajlott eseményen Szakály Sándor Magyarország a második világháborúban való részvételéről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a második világháború legfőbb oka a versailles-i békerendszer szülte revíziós mentalitás és gazdasági állapotok, valamint az emiatt kialakult politikai szélsőségek és ideológiák térhódítása. Éles párhuzamot vont a Trianon-szindrómában szenvedő Magyarország és a Mussolini-féle Olaszország között, az első világháború két fő elszenvedőjének nevezve őket. Kiemelte a húszas évek diplomáciai próbálkozásait és a nyugati államok ilyen téren tanúsított passzivitását, valamint a majdani háború kirobbanásának okaként említette a Magyarország körüli államok revíziós politikájától félő szövetségeseit. A nyugati államok közül sokan – különösen Nagy-Britannia – hajlottak a versailles-i békerendszer újraértelmezésére. Ezt tanúsítja az első bécsi döntés legitimitása és hivatalos elismerése. /T. Szabó Csaba: „Állandó béke és örök barátság” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

2009. december 7.

A Budapesten november 21. és 25. között megtartott V. Színváltások Fesztivál a magyarországi egyetemi színpadok hivatalos szemléjévé nőtte ki magát. Kolozsvárnak ismét van egyetemi diákszínjátszó csoportja, ők is felléptek a fesztiválon. /T. Szabó Csaba: „Színház készül, közönség születik” = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./


lapozás: 1-30 ... 361-390 | 391-408




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998